A nagyváradi EMI közleménye az RMDSZ emlékezéséről a háborús hősökről

[ 2010. június 04., 21:17 ] [117]

A nagyváradi RMDSZ a trianoni diktátum 90. évfordulója előtt – szokásos minősíthetetlen színvonalán megmaradva – újból megmutatta történelmi tájékozatlanságát, és azt, hogy politikai céljai elérése érdekében a legnemesebb érzésekkel is képes visszaélni, azokat kihasználni.
Bíró Rozália, a város alpolgármestere, a városi RMDSZ elnöke az elmúlt években, hónapokban számos alkalommal megmutatta, hogy mind személye, mind az általa vezetett szervezet nemhogy képviselni nem tudja a nemzeti ügyeket, de egyenesen árt annak.
Az alpolgármester nemrég a tót (szlovák) sovinizmus egyik élharcosa – Kozacsek kanonok – szobrát vette át és köszönte meg a tót adományozóknak, Nagyvárad polgárai, tehát a nagyváradi magyarok nevében is. Már akkor sokan tiltakoztak a város magyarjai közül, hogy az ő nevükben ne vegyen át szobrot, ne támogassa a magyargyűlölő szlovák sovinizmust és sovinisztákat, akik most éppen állampolgárságuk elvesztésével fenyegetik felvidéki testvéreinket.
Később az alpolgármester saját és a város honlapján tette közé a nagyváradi utcanevek fordításit. A fordítások, ferdítések (Str. Banatului = Bánat utca, Str. Gala Galacticon = Galaktikon Gála utca, Str. ) és az azokat megrendelő RMDSZ-es személy és szervezet az egész Kárpát-medencében nevetség tárgyává vált.
Most, a trianoni évforduló közeledtével, az a személy és szervezet, aki soha nem vette a fáradságot, hogy a Trianon szót szájára vegye, hogy megemlékezést szervezzen az emléknapon, most főszervezővé kíván előlépni.
Felháborító és visszataszító, hogy itt, Nagyváradon, azok kezdenek „sírni” Trianon miatt, akiknek soha nem jutott eddig eszükbe Trianon, akik soha nem szólaltak meg ezen a napon. Akik létüket köszönhetik a diktátumnak és mai napig haszonélvezői annak.
Mindenki számára egyértelmű, hogy csakis az anyaországi politikai fordulat, a magyar nemzeti kormányhoz való dörgölőzés, a megfelelés kényszere késztetett embereket arra, hogy most nemzeti ügyekkel foglalkozzanak. De lehet-e őszinte az olyan kezdeményezés a trianoni évfordulón, amely mögött olyan emberek állnak, akik eddig nem is tudtak erről a napról, vagy nem is akartak róla tudni? Lehetnek-e őszinték, nemzetükért aggódóak azok az emberek, akik az elmúlt években Nagyváradra hívták Medgyessit, Gyurcsányt, Demszkyt, Kunczét, Újhelyit, Nyakót és még folytathatnánk a sort. Lehet-e őszinte azok megemlékezése, akik annak idején nem találtak semmi kifogásolnivalót Gyurcsány elvtárs balatonőszödi beszédében, mint Lakatos Péter Bihar megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő.
A mi nagyváradi, bihari Gyurcsányaink hamar elkezdték a dörgölőzést, hamar felvették – amint az alpolgármester szokta felvenni tüntetőleg nemzeti ruháját – nemzetünkért aggódó álarcukat. Minket azonban nem szédít meg pálfordulásuk, jól tudjuk kik voltak ők, kik a barátaik (lásd előbbi felsorolásunkat az anyaországi bal-liberális társaságról) és milyenek ma is az álruhák és álorcák alatt.
Politikai cselszövésükbe most az egyházakat is igyekeznek bevonni. Megemlékezésükre (amit egy nagyváradi templomban tartanak) szóló, az egyházakkal közös meghívójukat elsőként írták alá, és csak azután íratták alá történelmi egyházainkkal. Úgy látszik, a nagyváradi RMDSZ vált a legnagyobb ökumenikus szervezetté, ezért az egyházak elé kell tolakodnia, neki kell megszerveznie az egyházi megemlékezéseket, harangozásokat is. Bizonyára nem tudtak róla, vagy csak felül akarták bírálni azt (ha már nem az ő ötletük volt), hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyűlése már folyó év május 28-án határozatba vette, hogy a templomokban június 4-én délután, a trianoni gyalázatra emlékezve, megszólaltatják a harangokat, mint ahogy tették ezt az elmúlt években is.
Az elsőnek a nagyváradi RMDSZ által aláírt meghívóban ez áll: „2010 június 4-én, 17.30 órai kezdettel valamennyi templomunk tornyában megszólalnak a harangok emlékeztetőül arra, ami 90 évvel ezelőtt történt, figyelmeztetve az áldozatra, amelyet azok a katonák hoztak, akik az első világháborúban életüket adták a hazáért, a nemzetért”
Mély, őszinte tisztelettel adózunk az első világháborús hős honvédek előtt, akiknek emléknapjuk, a Hősök Emlékünnepe, május utolsó vasárnapja, amint azt az 1924. évi XIV. törvénycikk kimondja.
Hogyan lehet, és miért kell összemosni a trianoni diktátumra való emlékezést a hős katonáinkra való emlékezéssel? Milyen alattomos gondolat vezérli a szervezőket, amikor ezt írják meghívójukban? És hogyan lehet trianoni megemlékezésre hívni valakit, ha le sincs írva a meghívóban a Trianon szó? Bizonyára még bátorságot kell gyűjteniük, hogy annyit leírhassanak, kimondhassanak: TRIANON.
A nagyváradi RMDSZ figyelmébe ajánljuk, hogy a harangok június 4-én nem a honvédek áldozata előtt tisztelegnek, hanem a Nagy-Trianon palotában aláírt békediktátum iránti tiltakozás miatt szólalnak meg. Figyelmükbe ajánljuk, hogy 90 évvel ezelőtt, azon a június 4-i, pénteki napon, a Kárpát-medencei magyar hazát, Európa legszebb, legszervesebben összetartozó területi és természeti egységét szétdarabolták, idegen hatalmaknak dobva oda a magyar területekkel együtt magyarok millióit. Ezen a napon a magyar nemzetet és Magyarországot, ahogy számtalan alkalommal megfogalmazták már, keresztre feszítették. Ezért zúgtak azon a pénteki napon a harangok: „Tíz óra után egy-két perccel jött a végzetes hír, és akkor megkondultak a harangok, előbb Pesten, majd ahogy villámgyorsan szétfutott a hír, egymásután mindenfelé az országban. A magyarok két óra hosszat tartó harangozással temették múltjukat és jövőjüket” (Padányi Viktor).
A diktátumot az előzetes hírek szerint délelőtt tízkor kellett volna aláírni, azért szólaltak meg aznap tíz órakor a harangok. Végül 16.32 perckor írták alá. A következő években terjedt el, hogy június 4-én ebben az időpontban húzzák meg a Magyarország területfosztására emlékező és emlékeztető harangokat.
Felkérjük a nagyváradi RMDSZ elnökét és szervezetét, hogy a továbbiakban tartózkodjon bármilyen nemzeti ügyben megszólalni, mert hibát-hibára halmozva, elárulva nemzeti ügyeinket, nem közösségünk megmaradását szolgálja, hanem saját magát és szervezetét teszi nevetségessé.
A trianoni diktátum évfordulóján, a Nemzeti Összetartozás napján hisszük és reméljük, hogy magyar nemzetünk megmaradását, gyarapodását azok szolgálják, akik nem a nemzetből, hanem a nemzetért kívánnak élni.
Nincs ennél nemesebb feladat számunkra!
Nagyvárad, 2010. június 4.

az Erdélyi Magyar Ifjak
nagyváradi szervezete,

erdely.ma

admin
 

>