Hadd lobogjon

Mily nagylelkű prefektusunk, akinek szúrja a szemét a székely zászló: egyelőre nem büntet. De ha szép szóval nem megy, akkor kénytelen lesz rá. Mármint megbírságolni azokat a polgármestereket, akik kitűzték hivatalukra a lobogót.

Hát, mit lehet erre mondani? Codrin Munteanu oly „jeles” elődöktől tanult, mint Horia Grama vagy az elhunyt Adrian Căşunean-Vlad, akiket szintén sértettek a nemzeti jelképek, s bírságoltak. Hol azért, mert a hivatal fejléces papírja kétnyelvű volt, netán hivatalos iratokon megjelent a település ősi címere, vagy december elseje tiszteletére a polgármester nem lobogóztatta fel a várost, hol azért, mert a városháza tornyáról eltűnt a román zászló. Ez utóbbinál időzzünk kissé, mert ugyanazzal a passzussal érvel a mostani kormánymegbízott a székely zászló ellen, amivel akkoriban prefektúrai jogászként a román zászló eltűnésének állítólagos törvénytelenségét hangoztatta. A jelképek használatát szabályozó kormányhatározat szerint a közintézmények bejáratához ki kell függeszteni az államcímert, melyet két román zászlónak kell közrevennie. Nos, erre a cikkelyre hivatkozva bírságolták meg Albert Álmost, Sepsiszentgyörgy korábbi polgármesterét, s mikor ő a bíróságon kért jogorvoslatot, a román igazságszolgáltatás a prefektusnak adott igazat. (!)

Most ugyanezen cikkelyt lobogtatja Munteanu, mondva, csupán román zászlóról van szó, tehát holmi székely zászlónak nincs semmi keresnivalója az intézményeken. S szerinte, amit nem ír elő a törvény, az tilos, legalábbis a közigazgatásban — hangsúlyozza. Úgy véljük, ez csak az ő meg a hasonszőrűek fejében forog így, mert a demokratikus jogrend alapja, hogy amit törvény nem tilt, az lehetséges.

Itt hívnánk fel a polgármesterek figyelmét, hogy a jogszabály következő bekezdése kimondja, amely közigazgatási egységnek van címere, a székház homlokzatára az államcímer baljára kifüggesztheti azt. Hát éljünk törvény adta lehetőségünkkel, és használjuk jelképeinket! Továbbá akinek kormányhatározattal elfogadott címere van, vésse azt be bélyegzőjébe, cserélje le a román államcímert saját címerére, mert ez is törvény adta lehetőség, s az már az önrendelkezés első jele.

S említett jelképtörvény soron következő bekezdése kimondja: „amennyiben egy épületben több intézmény székel, a zászlókat csupán a főbejáratra kell kitűzni.” Tisztán, világosan rendelkezik a jogszabály, s a „kell” ige nyomatékosít. Tehát azokon a helyeken, ahol egy épületben működik a polgármesteri hivatal és a művelődési ház, utóbbiról nyugodtan le lehet szerelni az állami jelképeket, sőt, a prefektus logikáját követve, le „kell” szedni. Lássuk, mit szól majd hozzá!

A témát lehet ragozni, s ilyenkor, gazdasági meg politikai válságban el lehet terelni a figyelmet vele, de üljünk csak nyugton, s foglalkozzunk a saját dolgainkkal, bármit is ír a törvény, egymás szimbólumait ne bántsuk, mert az érzékenyen érinti a közösség tagjait. S amennyiben nem viszik túlzásba a jelképek használatát, hogy például még a kukát, meg a padot, melyre ülepünket helyezzük is nemzetiszínre pingálják, tiszteljük egymás nemzeti jelképeit.

Szekeres Attila, Háromszék, erdely.ma

admin
 

>