Kövér: az RMDSZ megkerülhetetlen tényező

Az utóbbi években az RMDSZ jobb kapcsolatot ápolt a magyarországi kormánypártokkal, mint a Fidesszel, de ezeket a véleménykülönbségeket meg kell próbálni feloldani – mondta Kövér László, a Fidesz–MPSZ országos választmányának elnöke a Hargita Népének adott interjújában. Kövér László azért járt Székelyudvarhelyen, hogy az ottani kampányban barátjának, Szász Jenőnek segítsen. A politikus szerint a Magyar Összefogás „nem összefogás”, és a magyarországi politikusok részéről teljesen természetes, hogy részt vesznek az erdélyi kampányokban.

– Elnök úr, hogyan kommentálná Szász Jenőnek azt a kijelentését, hogy a város „gyurcsányi útra” tévedt? Hogyan látja, illetve egyetért-e a székelyudvarhelyi RMDSZ-es városvezetés politikájával?
– Nem szívesen minősíteném a mostani városvezetést, sem a polgármester urat, sem azokat, akik számomra nem egészen érthető módon föloszlattatták a közgyűlést, hiszen az ember azt gondolná Magyarországról nézve, hogy ha egy városnak van polgármestere, és annak a polgármesternek van többsége, akkor normálisan, üzemszerűen, halkan zümmögve működik az önkormányzat gépezete, és a polgárok megelégedésére tudnak tenni, hiszen senki nem állja útjukat. Ennyit mernék magamnak megengedni, ha úgy tetszik, kritikaként is. Hogyha önmagukkal nem tudnak összhangban lenni azok, akik a várost vezetik, akkor hogyan tudnának összhangban lenni azokkal, akiket képviselnek?

– Az RMDSZ politikája felé tágítva a kört?
– Tágabbra véve, az RMDSZ-ről annyit, hogy ez a Szász Jenő elnök úr által megfogalmazott igaz az RMDSZ-re, nem véletlenül voltak ők sokkal jobb viszonyban az elmúlt 7-8 esztendőben az MSZP-vel, Gyurcsány Ferenccel, és akár az SZDSZ-szel is, mint velünk. Biztos, hogy bennünk is megvan a hiba e tekintetben, de nem gondolnám, hogy itt személyes szimpátiákról vagy ellenszenvekről beszélhetnénk. Valószínűleg van egy ki nem mondott, fel nem vállalt politikai véleménykülönbség az integrációs politikával kapcsolatosan, amit mi úgy szoktunk megfogalmazni, hogy nincs határon inneni meg túli magyar világ, hanem csak egy magyar világ van. Egy közösséghez tartozunk, és az a dolgunk, hogy a határon túli (elnézést kérek, hogy mégis használom ezt a kifejezést) – az utódállamokban élő nemzeti közösségek vezetőinek is –, hogy a nemzethatárokon átívelő, az Unió keretében történő újraegyesítését szolgálják. Ebben nem mindenki volt az elmúlt időszakban – hogy finoman fogalmazzak – aktív és lelkes partnerünk és együttműködőnk. Bizonyára a politikában is számítanak a személyes szimpátiák és kapcsolatok valamit, de nem azért vagyok itt most vendég a Magyar Polgári Párt kampányában, mert nekem személyesen jó viszonyom van Szász Jenő elnök úrral, hanem azért, mert az MPP-ben a nemzeti integráció elkötelezett, konzekvens partnerét látom. Egy olyan politikai közösséget, amely a maga meglehetősen szűkös eszközeivel és lehetőségeivel következetesen igyekszik azért tenni, hogy a magyarok az önrendelkezésüket, az autonómiájukat, a saját sorsukért viselt felelősség eszközeit megkaphassák.

– Milyen viszonyt kívánnak ápolni az RMDSZ-szel?
– Mi otthon is és itthon is, a saját céljainkhoz és politikánkhoz keressük a segítőket, a társakat, az együttműködő partnereket. Hangsúlyozom: nem feltétlenül szimpátia kérdése, nem feltétlenül kell szeretnünk egymást, illetve ha véleménykülönbség van köztünk, nem kell feltétlenül neheztelnünk. Meg kell próbálni ezeket a véleménykülönbségeket feloldani. Természetesen tiszteletben tartjuk az adott nemzetrészek politikai képviselőinek a döntéseit is. Ahogy tiszteletben vagyunk kénytelenek tartani otthon is – és eszünkbe sem jut másként tenni – az emberek többségének azt a döntést is, hogy a Gyurcsány Ferenc és most Bajnai Gordon nevével fémjelzett MSZP-t és SZDSZ-t választották meg az ország élére a viszonylag négy sikeres polgári kormányzást magában foglaló esztendő után, ugyanúgy természetesen az adottságokhoz, a közjogi status quo-hoz mi is igazodunk. Nem tartjuk megkerülhető tényezőnek az RMDSZ-t, mert mégiscsak az RMDSZ képviseli mind Bukarestben, mind Brüsszelben az itteni magyar közösséget. Szeretnénk, ha egyet tudnánk érteni abban, hogy az autonómia ügyét nemcsak egy-két évente kell zászlóra tűzni, amikor választási kampány van, és amikor a választás megtörtént, akkor ezeket zászlókat berakni a raktárba, és aztán onnan pár év múlva újra elővenni, hanem az adott, az RMDSZ számára rendelkezésre álló szívósan, kitartóan és meg nem alkuvásra való módon e mellett ki kell állni a mindennapi politikai gyakorlatban is.

– Milyen pontokon találkozik politikájuk a román kormány politikájával, milyen közös pontokon látja a közeledést, nyitást ez irányban?
– Általában véve, a szűkebb nemzetpolitikáról szólva, az utódállamokban élő közösségek újraintegrálásáról beszélve, a leendő magyar kormány és a magyar nemzet sikerességének minimum két előfeltétele van. Az egyik az, hogy Magyarország dolgai rendben legyenek. Rendbe kell szedni az országot és gazdasági, szellemi, kulturális, erkölcsi szénáját, mert ilyen ramatyul, főleg békeidőben még soha nem álltunk. A másik előfeltétel pedig a tágabban vett nemzetpolitika, és ha a Fidesz politikáját egyetlen célban kellene összesűrítenem, akkor ez az, hogy akikre számítunk ebben a nemzeti újraegyesítési politikában, azoknak a maguk területén, a maguk problémáit kell egyértelműen megfogalmazni, és azt képviselni. Ha Magyarország kormányai és a határon túli magyar közösségek politikai vezetései az elmúlt húsz évben, az első pillanattól fogva, az első naptól az utolsóig konzekvensen, állhatatosan kiálltak volna azokért a jogokért, amelyeket európai polgárként tőlük nem lehet elvitatni, ha egyértelműen tiltakoztak volna minden olyan sérelemmel szemben, amelyek az elmúlt húsz évben érték a közösségeket vagy annak tagjait, akkor ma nem állnánk ott, ahol állunk. Akkor egy olyan nagyságú állam, mint Szlovákia – egyébként ordenáré stílusú, félfasiszta és populista pártokat magában foglaló politikai elitje, annak a koalíciója – nem alázhatta volna meg Magyarországot. Nem vezethették volna be azt a nyelvtörvényt sem, amely egyértelműen arról szól, hogy meg kell félemlíteni a magyarokat olyan értelemben, hogy az önazonosságukat a mindennapokban a levegővétel természetességével megélhessék. Szlovákiával példálóztam most, de ez vonatkozik természetesen Délvidékre is, Erdélyre is és az anyaországra is bizonyos értelemben. Ha nem állnak ki azok, akiknek ez az előjoguk egyik oldalról, a kötelességük másfelől, mert ebből élnek, ez az egzisztenciájuk alapja, ha nem állnak ki a saját közösségeik jogaiért – és nemcsak akkor amikor elveszítik a kormányzás lehetőségét, nemcsak akkor kell feltűnni, amikor a pártunkhoz tartozó közhivatalnokokat kirúgják az állásaikból, hanem akkor is amikor az én pártom képviselői rúgják ki a politikai ellenfelek képviselőit a hivatalokból. Demokratának lenni nemcsak akkor kell, amikor az én pozícióim sérülnek, hanem akkor is, amikor én vagyok a – és ezt idézőjelbe teszem – hatalmi pozícióban a saját közösségem, a saját fajtám más véleményen levő csoportjaival szemben is.

– Hogyan látja a Magyar Összefogás és az MPP viszonyát?
– A Magyar Összefogás elnevezést is egy kicsit ironikusnak tartom, de nem tudok őszintén mosolyogni, mert milyen összefogás az, amiből egy 400-nál több önkormányzati képviselőt magáénak tudó politikai közösséget kirekesztenek? Elvitatják jogát arra, hogy egy ilyen összefogásban a saját önazonosságát felmutatva, nevét is hozzácsatolva ehhez az összefogáshoz, ebben részt vehessen. Egy olyan összefogás, ami nem összefogás, mert az elnevezés sem igaz.

– A kormányra kerüléskor a kettős állampolgárság ügyével fognak-e foglalkozni, esetleg újabb népszavazást kiírni?
– Nem fogjuk a népszavazást megismételni, mert a népszavazást elindítani sem lett volna szabad! Az a magyar érdekek elleni, sajnos nem nyilvánvaló, nagyon is rafinált, az utódállamok politikai elitjének érdekeit szolgáló csapda volt, amit magukat magyarnak mondó emberek állítottak a magyar közösségek elé, és ebbe a csapdába bele is sétáltak, bele is sétáltunk. Hosszú is lenne ezt kifejteni, de ezen már túl vagyunk. Mint ahogy nem tartottak népszavazást sem a szerbek, sem a románok, sem a szlovákok hasonló ügyekben, hanem a világ legtermészetesebb módján intézték a maguk dolgait, saját nemzettársaikat közjogi értelemben is befogadják az országba, ugyanúgy a leendő magyar Országgyűlésnek is ekképpen kell majd eljárni, akkor, hogyha majd meglesz a magyar törvényhozásban az ehhez szükséges kétharmados többség. Én remélem, hogy meglesz.

– Mi a véleménye arról, hogy a magyarországi politikusok szívesen, mondhatni „előszeretettel” járnak Erdélybe kampányolni?
– Amikor nálunk voltak választások, akkor jó néhány nem magyar állampolgársággal rendelkező magyar barátunk is részt vett a magyarországi kampányban, a horvátországi magyaroktól, a kárpátaljai magyarokon át az erdélyi magyarokig minden nemzeti részközösségünkből. Hogyha abból indulunk ki, hogy egy magyar világ van, akkor ennél mi sem természetesebb. Ráadásul, aki ezt furcsállja vagy vitatja, főleg egy önkormányzati választás esetében, az annak sincs tudatában, hogy az Unió szabályrendszerének megfelelően az önkormányzati választásokon az adott ország állampolgárságával nem rendelkezők is szavazhatnak, ha éppen az adott helyen van lakhelyük. Ennek tükrében elég vicces lenne elvitatni azt a jogunkat, hogy akárcsak magánemberként ne tehessük le a voksunkat amellett a politikai alakulat vagy azok az emberek mellett, akiket mi érdemesnek tartunk erre, és akik megtisztelnek minket a bizalmukkal, hogy meghívnak egy kampánygyűlésre.

– Mit szeretne elmondani az itteni embereknek?
– Azt, hogy Magyarország a szakadék szélén van, és innen kell magunkat visszarántani, meg azt, hogy húsz esztendő áll mögöttünk az ún. rendszerváltoztatás óta, amit egy Hargita lábánál egy eldugott tanyán élő öreg székely ember úgy fogalmazott meg, hogy az a kis „döccenés”, ami volt. A kis döccenések után húsz évvel vissza kell tekintenünk, és le kell vonnunk a tanulságokat, minden nyomorúságunk végső oka saját szellemi, lelki erkölcsi restségünk. Nem bíztunk igazán magunkban, nem hittük, hogy a sorsunk valóban saját kezünkben van. Ezért sokszor nemtörődömök voltunk, sokszor meggondolatlanok, sokszor felelőtlenek voltunk – a többes szám első személyt használom szándékosan, mindjárt magamon kezdve a felelősség megállapítását. Nem a sors haragja juttatott minket oda, hogy egy Gyurcsány Ferencet, Bajnai Gordont Magyarországon nyolc éve kell elszenvednünk. A magyar emberek döntöttek így. A Fidesz nem tudta megszólítani a magyar többséget, a többség pedig így döntött. Ehhez még hozzátehetjük – és ezért is fontos az önkormányzati választás! –, hogy a demokrácia építése, a szabadság kis köreinek kiküzdése koncentrikus körökben, saját magunk körül kezdődik.

– Azt nyilatkozta egyszer, hogy akkor fogja levágatni a haját, amikor Gyurcsány már nem lesz miniszterelnök…
– …amikor a bandája! Pontosabban, amikor a kormányváltás megtörténik, ők felállnak a székükből, és a mi embereink beleülnek, akkor utána mindjárt!

Lázár Emese
Hargita Népe, erdely.ma

admin
 

>