1

Tőkés László nyilatkozata Stefan Gusa szobrának felállítása ügyében

Emléktábla Temesváron

Múlt heti ülésén az Európai Parlament Theodor Stolojan volt miniszterelnök vezette Romániai Néppárti Delegációja egy kiállítással egybekötött megemlékezést irányozott elő Brüsszelben, a Vasfüggöny leomlásának, illetve a Ceauşescu-diktatúra megbuktatásának 20. évfordulója alkalmából.

Szintén a sorsfordító évfordulóhoz kapcsolódik az, az 1989-es Emlékév keretében, 2009. szeptember 20-án, Temesváron sorra kerülő emlékünnepély, mely Újvárossy Ernő református építésznek állít emléket, aki méltán tekinthető a húsz évvel ezelőtti népi ellenállást sújtó hatalmi erőszak első áldozatának.

A kegyelet és a forradalmi megemlékezés ezen alkalmaival szöges ellentétben a Marosvásárhelyi Önkormányzat nem a hősöknek és az áldozatoknak kíván emléket állítani, hanem provokatív és szentségtörő módon, a kommunista pártállam örökölt cinizmusával a tömeggyilkos Ştefan Guşă tábornok szobrának felállításával készül a jeles évfordulóra.

Erdély magyarsága mérhetetlen megdöbbenéssel és mélységes felháborodással értesült a marosvásárhelyi Városi Tanács kegyeletsértő szoborállítási határozatáról, kiváltképpen pedig arról, hogy ezt a nacionál-kommunista természetű, áldemokratikus döntést az egykori székely főváros tíztagú RMDSZ-frakciója is egyöntetűen támogatta.

1989 decemberében a falurombolást kitervelő Nicolae Ceauşescu – másokkal együtt – Ştefan Guşă hadügyminiszter-helyettest rendelte ki Temesvárra, a diktatúra-elleni felkelés elfojtására. Akkor a karhatalmi és katonai erőszak több mint hetven halálos áldozatot követelt, a sebesültek, valamint a letartóztatottak és megkínzottak száma pedig meghaladta az ezret-ezret.

1990-ben a Petre Roman-kormány kinevezte vizsgálóbizottság, 1997-ben pedig maga a katonai ügyészség ismételten bűnösnek találta a tábornokot a temesvári vérengzések elkövetésében, és ennek megfelelően bíróság elé állítását indítványozta.

1989 végén, a Nemzeti Megmentési Front frissen behalászott tagjaként, a Ion Iliescu által elnökölt válságtanácskozás – egyik – résztvevőjeként magam is tanúja voltam azoknak az erőfeszítéseknek, melyek a Ştefan Guşă által szervezett államcsíny leszerelésére irányultak.

Mindezek ellenére – és azóta is – a posztkommunista és nacionalista politikai körök valóságos személyi kultuszt fonnak az – időközben elhunyt – hírhedt tábornok alakja köré. A Nagy-Románia Párt és a Román Ortodox Egyház élen járnak a volt vasgárdista, néhai Iosif Constantin Drăgan apósának a „nemzeti hősként” való ünneplésében. A forradalom szellemét, valamint a vértanúk emlékét meggyalázó nacionalista hőskultusz vezetett végül is a forradalmárgyilkos szobrának tervéhez.

A temesvári December 17. Egyesület már 1994-ben ekképpen tiltakozott Gușă tábornok felmagasztalása ellen: „Az érdekes propaganda, mely a nemzet hőseként próbálja őt bemutatni, a történelemhamisítási kampány része, mely bennünk, forradalmi harcosokban valóságos undort kelt.”

Orban Traian, a temesvári felkelés egykori sebesültje, a Memorialul Revoluției Egyesület vezetője a kirívó marosvásárhelyi esettel kapcsolatban ekképpen nyilatkozott: „Elvégre az utóbbi húsz esztendőben a megtorlás szinte valamennyi főszereplőjét valamilyen módon kitüntették. Ilyen is csak Romániában fordulhat elő.”

Romániai az Európai Unió tagországa. Az Európai Parlament képviselőjeként, valamint az egyesült Európába vezető út első állomásának számító Temesvár egykori lelkipásztoraként – a megszenvedett város és egyházaink ökumenikus közösségében – erélyesen tiltakozom Ştefan Guşă tábornok szobrának a felállítása ellen, egyben pedig az erre vonatkozó határozat azonnali visszavonására és a hatalmi erőszak áldozatainak, valamint családtagjaiknak a megkövetésére szólítom fel a Marosvásárhelyi Önkormányzatot.

Hasonlóképpen az RMDSZ haladéktalan fellépését sürgetem a kegyelet- és szentségtörő szoborállítás ellenében. A Városi Tanács RMDSZ-frakciója testületi lemondásával tehetné jóvá a szobor felállításához nyújtott cinkos támogatását.

Az RMDSZ-frakció elnökének állítólagos tájékozatlansága ez esetben nem jelenthet mentséget számára.

A város RMDSZ-es alpolgármesterének állásfoglalása mélységesen elvtelen és kegyeletsértő, amikor is úgy érvel, hogy: „a románság szemében esetleg Sütő András is olyan lehet, mint számunkra Guşă tábornok”. Nagy erdélyi írónk marosvásárhelyi szobrának felállítása nem képezheti elvtelen alku vagy opportunista politikai „ellenszolgáltatás” tárgyát. Hasonlóképpen a soviniszta erőszaknak áldozatul esett író, valamint a diktatúra hatalmi gépezetének bűncselekményeiben részes tábornok közé semmiképpen sem tehető egyenlőségjel.

Marosvásárhelyen Sütő András szobra mellett éppen úgy nincsen helye Guşă tábornok szobrának – mint ahogyan az aradi Szabadság-szobortól is élesen elüt a Nagyromán Nacionalizmus Diadalíve.

Legyünk hűek értékeinkhez – és önmagunkhoz!

Nagyvárad, 2009. szeptember 18.

Tőkés László
püspök

EP-képviselő

erdely.ma

admin
 

>