Autonómia: hol és kinél kell kiharcolni ?

Két nagygyűlés is zajlott a múlt hét végén, mindkettőnek az autonómia volt a központi kérdése. A szónokok harciasan hajtogatták a refrént: kell az autonómia. Azt is elmondták, hogy mért kell, kicsit utaltak arra is, hogy miként kellene kinézzen (nagyon kevés szó esik erről egyébként).

Amikor azonban a megvalósítás kérdésére terelődik a szó, akkor bármelyik projektet nézzük, az RMDSZ-ét vagy az MPP-ét, eléggé zavarossá válnak a dolgok. Az MPP és az SZNT autista módon hajtogatja, hogy autonómia, hogy megvalósítható, de ha kicsit is megfigyeljük a diskurzust, látszik rajta, olyan emberek fújják, akik nem igazán próbálkoztak ennyire összetett dolgot kivitelezni Romániában. Mivel azonban a harcias kiállás mindig talál valamiféle szimpátiát, főként a tüzesebb temperamentumáról ismert székelységben, ezért ezzel belekényszerítik az RMDSZ-t is ugyanabba a diskurzusba. Mivel a Szövetség természetesen nem mondhat le egyetlen szavazóról sem, mindenkinek mondanak valamit, olyant, ami a szája íze szerint lehet. Hogy részese vagyunk az országnak, hogy nekünk is kijár stb. Mindez igaz, és egyet is értek vele, én is fogalmaztam meg – igaz csak apróbb, pragmatikus – érveket ennek a lapnak a hasábjain is arról, hogy miért lenne nagyon szükséges az autonómia ennek a régiónak, és Románia más régióinak is.

Amikor azonban erről a kérdésről beszélünk, sosem szabad szem elől téveszteni két nagyon fontos kérdést: kitől és hogyan lehet megszerezni Székelyföld területi autonómiáját? Ez az a pont, amikor elhomályosodik a diskurzus, és csak nagyon halvány utalások történnek, illetve olyan kijelentéseket tesznek a nyilatkozók, amiket csak nagyon felhevült hangulatban lehet elhinni, egyébként egyáltalán nem állják meg a helyüket. Például azt, hogy majd brüsszeli segítséggel. A magyar–szlovák viszály kapcsán az EU alig nyilatkozott, és akkor sem a magyar ügy iránti kitörő szimpátiával. Ez is mutatja, egyelőre nem Brüsszel az a fórum, ahol ilyen célkitűzéseket át lehet vinni. Nem beszélve ennek a gyakorlati kivitelezéséről: tanácsi meg parlamenti döntés annak érdekében, hogy megszülessen egy vonatkozó direktíva, amit majd a tagállamok (mindegyik) be kellene tartsanak. Lássuk be, ezen az úton nem lehet haladni. Természetesen, előadhatjuk panaszainkat bárkinek, de ez jottányit sem fogja megváltoztatni a hazai helyzetet. Nem beszélve arról, hogy ha nem EU-konform a megfogalmazás, akkor meg sem értik a nagyon egyoldalú európai fővárosban, mit is szeretnénk mi tőlük.

A másik ilyen elképzelés, hogy majd Orbán Viktor és egy határozottabb magyar kormány. Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy ezt a kérdést hitelesen meg tudja nyitni Románia felé. És egyáltalában: csak a teljesen nyugodt normalitás keretében lehet felvetni ilyen kérdést, ellenkező esetben tömeghisztériát okozna Romániában. És a tömeghisztéria nem használ az ügynek, ezt szerintem mindenki beláthatja.

Harmadik lehetőség, hogy dolgozzunk ki tervezetet, és nyújtsuk be a bukaresti parlamentnek. Gondoljuk tovább: majd a román képviselők és szenátorok ezt meg is szavazzák csont nélkül, és alkotmánymódosítás is lesz zökkenőmentesen. Ez sem tűnik nagyon valószínű forgatókönyvnek. Egyébként történtek kísérletek arra az RMDSZ részéről, hogy megbontsa az európai regionalizmust is túlélő, a kommunista hatalom által szekuritátés logikával kialakított megyerendszert. Nemcsak a román politikum nem volt kíváncsi a nagyon alaposan, komoly és alátámasztott érvek alapján kidolgozott könyvnyi anyagban összefoglalt dokumentumra, hanem a román sajtó sem.
Így marad az az út, amit az RMDSZ-ben tudnak, csak most nem kedvez a helyzet a kimondására: szükséges az autonómia, de nem lehet tudni, miként lehetne elérni. Egyelőre csak azt lehet tudni, hogy hol: Bukarestben.

Isán István Csongor
Hargita Népe , erdely.ma

admin
 

>