Teli van a…

…mármint a politikával. A lovamé meg a politikusokkal. Kiváltképp a helyiekkel.

Gyújtson már valaki világosságot az agyamban, és mondja meg a tutit: mi hasznom van nekünk – mármint nekem meg a lovamnak – ebből az egész bagázsból.

Kezdjük a kályhánál (mármint az elejin)!

Az egész cirkusz kezdődik a választással. Párdon, hogy bocsánat, az előválasztással.

Hogy ne keverjük össze a szezont a fazonnal és az árnyékszéket a mészárszékkel, dumáljuk meg csak a legutolsót, a tavalyit. Mert eddig ez vót a legcsicsásabb.

Szóval, vagy 50 ép, egészséges ember járja látástú-vakulásig a falut egy hosszú listával, hogy ikszeljük ki, akikre szavazni fogunk. Senki ember fia azt végig nem olvassa.

Először is azért, mert mindenki rühelli a koncért tolakodókat, másodszor meg, azért mert nem tudunk olyan gyorsan olvasni, mint ahogy a papírkatujások sietnek. Persze hogy ők is unják. Szeretnének már túl lenni az egészen, és vedelni az ingyenpiát, amit az elindítójuk beígért arra az esetre, ha a már gyengén látó Etelka néném meg Pista bátyám pixét a megfelelő rubrikába irányítják.

Így nem csuda, hogy akárhányszor és akárhová ikszelünk, a választáskor, valamilyen úton-módon, mindig ugyanazok a nevek jelennek meg a listán. Szakasztott úgy, mint a futballmeccsen: két csapat játszik, és az angolok győznek.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a nagy demokráciásdi játszás helyett, mindenki jobban járt vóna, ha az urnások inkább eljöttek vóna nekem kalákába. Kaszálni meg kapálni. A Fandikán nem nőtte vóna túl a karót a gaz, az Egeresen nem kellett vóna méregdrága jerbicsidet szórjak a máléra, a lovamnak meg annyit kaszáltak vóna a Paprétben, hogy úri módon kihúzta vón a telet.

Egy szónak is száz a vége, sokat kell még bódítsanak a fene nagy demokráciával, hogy aszongya: tanulj csikó – ló lesz belőled!

Na de nem olyan fekete az ördög, mind amilyenre festem! Hiába is tagadnám, a választási kampány nekem is teccet. Meg az asszonynak is. Meg a lovamnak is.

Vegyük sorlyába!

A lovam egész kampány alatt lazsált. Nem tudtam fuvarba fogni, mert a kampánykaravánok teljesen leblokálták a csirkulációt. Apám, olyan kocsisorokat még nem látott a Csergeték! Egyik nap az eremdéesz, másik nap az empépé! Hogy ezek kicsodák-micsodák, hunnet bújtak elő nem tudom, de jól beleköptek a tulipánosok levesibe. De hát ki bánta? Én biztos nem. Az ingyensöröknek meg miccseknek nem vót se fenyő, se tulipán íze… Vedeltünk is rendesen a komámmal.

Pláne, hogy az asszonyok nem törődtek vélünk, mert traktorral se lehetett vóna elvontatni őket a színpad elől. Hiába na! Nagy sztár a Csocsesz. Dicsírem az eszit, aki ide hozta.

Na de minden jónak vége szakad egyszer, mint a nóta mondja. Vége lett a dáridónak – mármint a népének, mert az új főnökség csak azután kezdte. Mármint a szavazás után.

Megmondom őszintén, én nem szavaztam, mert éppen akkor fiadzott a kocám. Így utólag nem is bánom, mert egyrészt lett 12 malacom, másrészt, majdnem ugyanazok jöttek ki, mint 4 évvel ezelőtt.

Megmondom őszintén, nekem ez nem tetszik. Mindig ugyanazok a tanárok, mérnökök, papok. Se egy lovas, se egy safőr, se más. Mi van, mán csak egyetemmel lehet sáncot takaríttatni? Csak doktorival lehet bólogatni?

Hallom, hogy a primár is, hogy ne maradjon le, két egyetemet csinál egyszerre.

Gratula neki! Meg azért is, hogy kitakarítatta a sáncomat, meg lekaszáltatta a házam elejit.

A lovam is üdvözli, amiért elnyomatta az utat a Kéthegy közt. Ott szoktunk leereszkedni a fával, amit az erdésztől kapok.

A fáról jut eszembe: az alpolgárra viszont haragszok. Kivágatta a házunk előtt a szilvafákat. Mi van, ő ültette? Nem ő, hanem én. Mégpedig kétszer is. Az úgy vót, hogy természet órán azt mondta az oszi, hogy aki a fák világnapján elültet 3 csemetét, az kap egy 10-est. Mivel éppen abból is bukásra álltam, én is ültettem. Meg is maradtak, de nem sokáig, mert keresztapám egy kedd estére a megszokottnál részegebben jött hazafelé a hegyről, és nagy kapaszkodásában mind letörte. Na, mondom neki másnap, biztos kitörülik az egy szál 10-esemet a naplóból. Arról szó sem lehet, mondja erre. Az én keresztfiamnak én fájin ringlószílvát hozok a piacról. Úgy is tett. Úgy elültettük vót együtt a ringlócsemetéket, hogy még túl is élték szegény keresztapámat.

De nem élték túl ezt az okostojás alprimárt. Hogy mit vétettek neki a szegény fák? Nem tudom, de amint hallom, nem nagyon bírja a sarmaságiakat. Nem ismerem az illetőt, de ha nem ülteti vissza sürgősen a fáimat, egyszer biztos kicibálom az SPH-bú a kis huncutot. Miért nem Ilosván bódogítja az embereket a fakivágásaival?

Még fogok kérdezni ilyeneket, de most nincs időm, mert be kell fogjam a lovam. Kampány van, de most az az igazi mezőgazdasági.

csa@sarmasagi.ro

admin
 

>