„Sarmasági .ro” – a Szilágy megyei csodabogár

– Tisztára bolond vagy? – kérdezte egyik.

– Elszállt a maradék agyad! – mondta a másik.

– A feleséged megnyuvaszt. – tette hozzá halk, sokatmondó mimikával a „bölcs”, aki már korábban is sajtolt „szőlőt” ilyen, vagy ehhez hasonló „présházban”

– És akkor mi van? – kérdezte ő. Amúgy is bolondnak tartanak, meg aztán magam is tudom, hogy az igazi profitos „góré” nem foglalkozik eleve veszteséges biznisszel, pláne a világválság kellős közepén, de hát az én agyamnak ez kikapcsolódás, a feleségem meg… hát, majd csak megérti, ha meg nem, legfeljebb alszom a kutyával.

– Rámegy egy rakás lóvéd, sosem kapod ki belőle! Akkor meg minek? Pont te…

– Az én lóvém, ne izgasd magad; és nem profitért csinálom.

– Akkor meg mi a tuti ebben a bizniszben?

– Figyeljetek: van néhány érdeklődő ember a világon, akik a hírmondáson kívül valóban kíváncsiak az igaz(i) hírekre, infókra is, ami Sarmasággal kapcsolatos. Nincs mindenkinek nett-kapcsolata; az emberek, ha valami tutit akarnak megtudni, nincs honnan. A helyiek mostanság előbb körbenéznek, s csak aztán szólalnak meg (már aki mer), aki meg rossz időben, rossz helyen szól, annak jön a bünti, meg a rendőrségi kihallgatás, stb… Az az elvem, hogy el kell mondani az embereknek az igazságot, mert alapvető joguk van hozzá. Ezért csinálom!

Ezzel felállt, és már telefonált is… sokat, aztán megint, és még többet. Közben a többiek összenéztek és félhangosan úgy, hogy még ő is hallhassa, megállapították, hogy tényleg „nem normális”. És nem is az. Ha valaki mostanság pénzt öl abba, hogy eltussolt igazságokat publikáljon, szórakoztasson, tájékoztasson, az tényleg nem természetes (normális), legfeljebb megszállott.

Mire ezt megállapították, a megszállott góré füléhez ragadt telefonnal már árkon-bokron túl volt, és ezzel, ennek a beszélgetésnek hirtelen vége is lett. Azonban még mielőtt haza indultak volna, a „bölcs” még megjegyezte, kicsit epésen, kicsit nyersen: – Átmegy még az a szőlő néhány szűrőn, mielőtt a sajtóba kerül. Csak aztán nehogy savanyú legyen!

Aztán hazamentek.

hacsek@sarmasagi.ro

admin
 

>