1

Megrepedt a kölcsönös bizalmatlanság fala- Interjú Toró T. Tiborral

– Múlt csütörtökön jutott révbe kétfordulós tárgyalás után az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közötti egyezség. Mit tartalmaz ez a megállapodás, és rendelkezik-e azokkal az ellenőrzési mechanizmusokkal, amely mindkét fél részére számonkérhetővé teszi a megállapodások betartását?
– Bár a megállapodás szövegszerű egyeztetése még folyamatban van és az ördög sokszor a részletekben bújik el, a fontosabb kérdésekben megegyeztünk. Kezdetben eléggé távoli álláspontokat kellett a megállapodáshoz szükséges kritikus közelségbe hozni. Az RMDSZ vezetőit bevallottan csak az érdekelte, hogy Tőkés Lászlót – és személyében mindazt a politikai-erkölcsi tőkét, amivel rendelkezik – megnyerje saját EP-jelöltlistája számára. Az EMNT küldöttsége fontosnak, de csak másodlagosnak – kihasználandó helyzetnek – tekintette az európai parlamenti választásokat: elsődlegesen azoknak az együttműködési felületeknek a létrehozására koncentráltunk, amelyek túlmutatnak a választásokon. Olyan megoldásokat kerestünk, amelyek megteremtik a közös nevező kialakításának intézményes lehetőségét, hiszen enélkül nehezen érvényesíthetőek autonómia-törekvéseink. A „két igenes” megállapodás végül is mindkét fél számára kielégítőnek mondható. Tőkés László igent mondott arra, hogy vezesse azt a jelöltlistát, amely jogilag az RMDSZ neve és jele alatt indul ugyan, de az összefogás lehetőségét hordozza magában. Akkor lesz ebből „magyar összefogás”, amennyiben a jelöltlista tükrözi az erdélyi magyar társadalom politikai-közéleti pluralizmusát és ennek a sokszínűségnek érvényt tudunk szerezni a kampány során, mind vizuálisan, mind a választási program tematizálásában. Az RMDSZ vezetői pedig ezúttal igent mondtak olyan intézményteremtő kezdeményezéseinkre, mint az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum létrehozása, továbbá a közös fellépés egyéb fórumainak megteremtésére a Székelyföld területi autonómiája vagy a magyar települések sajátos jogállása érdekében. Fontos eredmény továbbá, hogy a megállapodás megnyitja annak lehetőségét is, hogy az RMDSZ aradi kongresszusán – főleg kommunikációs megfontolásból – papírra vetett, de mindmáig meg nem alakított Kulturális Autonómia Tanácsa (KAT) ne csak egy újabb üres pártstruktúra, hanem az RMDSZ és az EMNT által közösen létrehozott és a személyi elvű autonómia működtetésében illetékes közéleti intézmény legyen.

Ami a garanciákat illeti: belső koalícióról lévén szó, a megállapodást szabályozó dokumentumnak nincs jogi relevanciája. Politikai súlya viszont van, betartásának legfőbb ellenőrzési eszköze a nyilvánosság, a közösség odafigyelése, a civil társadalom megfelelő visszajelzése minden szószegésre.

– Ön szerint mivel magyarázható az RMDSZ hirtelen megváltozott magatartása, ami néhány héttel ezelőtt Tőkés László elutasításától elvezetett a tárgyalás újrakezdéséig, majd a kiegyezéshez?
– Gondolom, felülkerekedett a józan ész a zsigeri indulatokon. Az RMDSZ döntéshozóinak volt idejük alaposabban megnézni a parlamenti választások adatsorait, szembesülni a hiányzó 200.000 szavazattal, a töretlenül csökkenő támogatási trenddel és belátni, hogy a parlamenti képviselet monopóliuma ugyan megmaradt, de ez nem pótolja a legitimitás-deficitet. Ugyanakkor a kormányból való kiesés, az ebből eredő pozíciók és a központi költségvetés csapjai feletti ellenőrzés elveszítése is rádöbbentette az RMDSZ vezetőségét, hogy érdemes a magyar szolidaritás visszaépítése érdekében kompromisszumot kötni. Hogy ez a békeidő meddig tart, nem tudom, de azt határozottan érzem, hogy vétek lenne nem élni a történelem által kínált lehetőséggel és a már amúgy is létező magyar-magyar szembenállás frontjait keresztbe metszeni a magyar-magyar együttműködés intézményeivel.

– A polgári oldalon nem fogadta egyöntetű lelkesedés az EMNT és az RMDSZ tárgyalásait. A Magyar Polgári Párt egyes tisztségviselői szerint az EMNT nem politikai tömörülés, következésképpen nem lenne joga párttal kötni választási egyezséget. Kiérződik ezekből a vélekedésekből az MPP csalódottsága, mivel nem jött létre RMDSZ-MPP koalíció. Jóvá lehet-e tenni ezeket a nézeteltéréseket?
– Az RMDSZ és az EMNT közötti együttműködés formája a belső koalíció, tehát, mint mondottam, nem a választási jog szabályozza, így nem is tilthatja. Kétségtelen, hogy a két párt, az RMDSZ és az MPP közötti választási koalíció a magyar összefogásnak teljesebb keretet adhatott volna és ennek a jelenlegi választási törvény nem szabott akadályt. Az EMNT azonban nem rendelkezik elegendő eszközzel, hogy a két magyar pártot egy ilyen választási koalíció megkötésére rákényszerítse. A politikai akarat hiányát mi nem tudjuk pótolni, márpedig ebben az esetben az RMDSZ részéről ez teljesen hiányzott. Minden bizonnyal nagyobb lett volna részükről a koalíciós kedv, ha az MPP választási eredményei nemcsak a Székelyföldre szűkülnének, illetve a pártépítésnél is előrébb tartana. Jelenleg azonban eléggé ferdén áll a mérleg nyelve, ezt Tőkés László teljes politikai súlya sem tudta kiegyensúlyozni. Az összefogás elodázása azonban az autonómia-programot sodorhatja végveszélybe, ezért született ez a kompromisszum.

Az MPP tagságának csalódottsága érthető, hiszen ebben a keretben közvetlenül nem választási szereplők. Véleményem szerint nehezen lehetett volna elképzelni olyan, a reálpolitika talaján maradó helyzetet, amelyben az MPP választási szereplő lehet az EP-választásokon, az előbbiekben kifejtett okok miatt, ez érezhető volt az MPP elnökének ellentmondásos nyilatkozataiból is. A csalódottság tehát főleg ennek a helyzetnek tudható be, bár ezt sokan az RMDSZ-EMNT megállapodásra vetítik rá. Ha sikerül ezen túltenni magukat, gyorsan beláthatják, hogy a látszólagos kudarcot eredményre is lehet váltani, ha felsorakoznak Tőkés László mellé, akinek hitelességét nem a lista választási jele adja, hanem a töretlenül képviselt keresztény-nemzeti értékrend és az autonómia ügyének következetes felvállalása. Erre pedig, az EMNT és az MPP közötti stratégiai partnerség keretében minden lehetőség megvan, nem csak az optimista becslések szerint befutónak számító negyedik hely közös kijelölésében, hanem a szoros együttműködésben a közös célok érdekében, akár ebben a választási kampányban is, hiszen feltételül szabtuk, hogy a felek a kampány során is megőrizhetik saját arcukat, a közös választási keretprogram mellett képviselhetik saját értékrendjüket és prioritásaikat. Én bízom benne, hogy az MPP keretén belül a „Tőkés-párt” győz és erre jó alkalom lehet a márciusi Országos Gyűlés. Különben az MPP „ideje” legközelebb a 2012-es helyhatósági választásokon jön el, addig kell a pártot csúcsra járatni. Ebben viszont nem segít a többfrontos harc, segíthet viszont a helyreállított bizalom az EMNT és az MPP vezetői között.

– A megállapodás egyik sarkallatos kérdése az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum létrehozása. Milyen esélyt lát arra, hogy ez a konzultációs keret valóban beváltsa a hozzá fűzött reményeket, ahol érdemi egyeztetések folynak majd, és nem válik amolyan Szövetségi Egyeztető Tanáccsá (SZET), ahol a párthoz lojális civil szervezetek a régi mederben folytatnának eszmecserét?

– Az RMDSZ aradi kongresszusán hivatalosan is kimúlt, jobb sorsra érdemes SZET valóban kirakatintézmény volt, hiszen tagjainak többségét Markó Béla jelölte közvetlenül vagy közvetett módon, így nem is tölthette be azt a szerepet, amit kitalálói – az akkori, de azóta rég szétszéledt belső ellenzék – szánt neki: a civil társadalmi kontrollt a politikum ténykedései felett. Az EMEF azonban megszületése pillanatában más: a paritás elvét követő egyeztető testület – felét Markó Béla, másik felét Tőkés László nevesíti szervezeteik belső rendje szerint, így ez a magyar-magyar párbeszéd olyan intézményes keretévé válhat, amely az erdélyi magyar társadalom politikai pluralizmusát tükrözi és lehetőséget teremt a vélt vagy valós nézetkülönbségek ütköztetésére, továbbá a közös álláspont kialakítására a közös fellépést igénylő kérdésekben. A létrejöttét szabályozó megállapodásban benne foglaltatnak azok a témák, amelyek a felek szerint közös álláspontot és fellépést igényelnek, de ezek sora közös megegyezéssel bővíthető. Gyengesége, hogy konszenzussal hoz döntést, amely nem kötelező érvényű a politikai és közéleti szereplők számára. Ha azonban kellő tekintélyt vív ki magának, gyengesége – a konszenzuális döntéshozatal – erejévé válhat: párt legyen a talpán, amely szembe mer menni a közakarathoz legközelebb álló egyezséghez.

– A romániai magyarság nagy kihívások előtt áll. Az alkotmányozó többséggel rendelkező kormánykoalíció gyakorlatilag bármit megtehet a magyarság ellenében. Ennek jelei már jól láthatóak a Székelyföldön, ahol szinte napi rendszerességgel adja valaki a magyarok tudomására, hogy önrendelkezésről, autonómiáról szó sem eshet. A mostani, európai parlamenti választásokra körvonalazódó összefogás bővítheti-e a romániai magyar politizálás mozgásterét?

– Egyértelműen igen, hiszen a jelenlegi kormánykoalíció szinte korlátlan hatalmával csak a közösségi szolidaritás különböző formáinak minél szélesebb spektruma, illetve az önálló külpolitika állítható szembe. Ezt szolgálná egy széles társadalmi támogatottságú – az RMDSZ és az EMNT által közösen létrehozott – KAT, a már említett két munkacsoport, továbbá a székelyföldi megyei önkormányzatok és a megyei jogú városok elöljárói által kezdeményezett Székelyföldi Memorandum közös felvállalása, vagy egy hasonló szellemiségű, Erdély interetnikus régióiban élő magyar közösségek problémáit feltáró Erdélyi Memorandum közös képviselete a hazai és nemzetközi fórumok előtt. Ugyanakkor az önálló, erdélyi magyar érdekeken érvényesítését célzó külpolitika zászlóshajója egy mind számszerűségében, mind összehangoltságában megerősödött erdélyi magyar EP-képviselet, főleg, ha annak hangadója Tőkés László.

– A 2007-ben beindult, majd többször megszakadt és újrakezdett Markó-Tőkés párbeszéd szervezőjeként, moderátoraként hogyan látja: új korszak kezdődik a romániai magyar politizálásban? El lehet-e ásni a csatabárdokat? Őszinte és megalapozott a mostani kiegyezés?

– Naiv lennék, ha azt hinném, hogy ezzel a megállapodással beáll a mennyei béke állapota. Ez az állapot, azon túl, hogy e földi létben lehetetlen, szerintem nem is kívánatos, nem szolgálná sem a demokrácia, sem a magyarság ügyét. Az erdélyi magyar társadalom politikai sokszínűsége tagadhatatlan, az MPP létrejöttével immár intézményesen is valósággá vált. Többször mondottam, most is vallom, a verseny a demokrácia velejárója, a politikai képviselet minőségének szükséges, bár nem elégséges feltétele. Egy egységes jellegéről nyíltan és homogenizáló törekvéseihez burkoltan ragaszkodó többségi nemzetállam szorításában azonban – ha meg akarunk maradni, márpedig mi erősen akarjuk ezt – ki kell tudnunk alakítani olyan játékszabályokat, amelyek alapján a konkrét helyzettől függően a politikai szereplők közötti megméretkezésnek és az együttműködésnek egyaránt helye van. Ezen a választáson az összefogásé a főszerep. Mint ahogy az autonómia-törekvések érvényesítése során is ezen van a hangsúly. Ha ezt elegendően sokan értik meg általában a közélet és kiemelten politika prérijén vadászgató szereplők közül, összeállhat a kritikus tömeg egy új korszak kezdetéhez. A régi – az egypártrendszert, a képviseleti kizárólagosságot, a nemzeti egység helyett hamis pártegységet hirdető – korszak ugyanis lezárult, még akkor is, ha ezt egyesek nem hajlandók észrevenni. Ezzel a kölcsönös érdekek, de legalább annyira a közös felelősség belátásából született megállapodással egyelőre esélyt teremtettünk, nem garanciát. Amennyire hatékonyan működnek a megállapodás nyomán létrehozott intézmények, annyira lesz gyors és sikeres a rendszerváltás az erdélyi magyar politikában. A párbeszéd kudarca a tartós konfrontációra való berendezkedést jelenti a magyar-magyar kapcsolatokban. Számomra ez nem kívánatos jövőkép, ezért szorgalmaztam minden alkotó energiámmal a párbeszédet. Úgy tűnik, most sikerült megrepeszteni a kölcsönös bizalmatlanság falát. A kölcsönös bizalomig azonban még hosszú és rögös az út.

Makkay József
Megjelenés előtt az Erdélyi Napló 7. számában

admin
 

  • Torónak szerint:

    Meg vagy győződve arról, hogy az általad kitalált projekt helyes-e, illetve nem pont egy óriási történelmi zsákutcát fog generálni az erdélyi magyarságnak ?

  • >