NY I L A T K O Z A T

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa 2009. február 6-i Határozati állásfoglalásában arra szólítja fel erdélyi politikai és közéletünk szereplőit, hogy „maradéktalanul fogjanak össze nemzeti közösségünk autonómiájának megvalósítása érdekében”. Az európai parlamenti választásokra tekintő állásfoglalás híven kifejezi Egyházkerületünk következetes kiállását nemzeti közösségünk ügye mellett – egyenes folytatásaként és részeként annak az egyházi közéleti szerepvállalásnak, mely a 2003. február 1-i, szatmárnémeti rendkívüli egyházkerületi közgyűlés révén az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács megalakulásához vezetett.

Az egyházi ökumenikus közéleti-politikai szerepvállalásnak kiemelkedő példája az a 2009. február 8-i, sepsiszentgyörgyi nagygyűlés, melyet a székelyföldi magyar intézményvezetők kormány általi leváltása elleni fellépésként a történelmi magyar egyházak kezdeményeztek és szerveztek. Nagy erdélyi püspökünk, Márton Áron önkényes bebörtönzésének 60. évfordulóján ismételten beigazolódott, hogy nemzeti közösségünk – saját híveik – létbevágó kérdéseiben Egyházaink nem hallgathatnak. A „politikai váltógazdálkodás” esetleges viszonyai között újból meggyőződhettünk arról, hogy erdélyi magyarságunk és Székelyföld önrendelkezéséért küzdő népünk továbbra is számíthat egyházainkra.

A sepsiszentgyörgyi nagygyűlés több más tanulsággal is szolgál számunkra, melyek a következők:

● Újból bebizonyosodott, hogy önmagában a pártalapú politizálás nem célravezető út az erdélyi magyarság számára. Az ellenzékbe szorított RMDSZ-nek revideálnia szükséges eddigi politikáját, mely egyetlen lapra, a kormányzati részvétel konjunkturális körülményeire tette fel közösségünk ügyét. A legutóbbi választások nyomán kialakult helyzet bebizonyította az ún. politikai váltógazdálkodásra, illetve pártpolitikai algoritmusra alapozó, kijárásos politika tarthatatlanságát. Hosszú távon csak az számít tényleges eredménynek, amit törvények által és intézményesült formában kivívunk magunknak.

● A kialakult áldatlan helyzet nyilvánvalóvá teszi a minden áron való kormányzati részvétel jelentette csapdahelyzetet. Több mint egy évtizede tartó kormánytagsága, illetve kormányközeli politikája következtében az RMDSZ akaratlanul is annak a többségi jogfosztó politikának vált részesévé, mely ellen – a sepsiszentgyörgyi nagygyűlésen résztvevő képviselői által – jelenleg tiltakozik. Amint már többen, többször is régen elmondták: az RMDSZ sok tekintetben nem annyira tagja, hanem inkább foglya volt a román kormányoknak – amikor is kénytelen-kelletlen asszisztált a nacionalista elnyomó politika azon gyakorlatához, mely ellen a Szentgyörgyön elfogadott tíz pontos petíció tételes módon tiltakozik.

● A kialakult magyarellenes politikai kurzusnak önbírálatra kell késztetnie az RMDSZ hivatalos vezetőit. A szervezet egyik volt minisztere a nagygyűlés alkalmával – egyébként nagyon helyesen – azt jelentette ki, hogy: „Egy család tagjai vagyunk”. Régebben, amikor az erdélyi magyar összefogást az RMDSZ-pártegység címén rendre visszautasították, sőt az autonómia-párti és a polgári aktivistákat kitaszították: nem voltunk „egy család” tagjai?!

Egyik székely megye tanácsi elnöke most „lármafák gyújtására” biztatja a magyarokat. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ugyanő és társai megelőzőleg miért jártak az élen az általuk „egységbontóknak” titulált nemzettársaik gyújtotta „lármafák” oltogatásában?!

Remélnünk kell, hogy a történelmi egyházaink elkötelezett támogatását igénybe vevő „átigazódókból” ez alkalommal nem az ellenzékbe szorult párt érdeke, hanem az igazi nemzetféltés beszél.

● Világosan kell látnunk, hogy az arányos etnikai képviselet kérdése nem újkeletű – nem csupán a jelenlegi DLP–SZDP kormánykoalíció regnálásának a velejárója. Ugyanez mondható el „az irányított, nyílt vagy burkolt betelepítések”, „a militarizált egységek bővítése”, Székelyföld „gyarmatosítása” vonatkozásában. Az RMDSZ-nek előnyösnek mondott kormányzati pozíciójában is vállalnia kellett volna a felsorolt magyarellenes jelenségekkel szembeni kiállást. A küszöbön álló erdélyi magyar összefogás keretében erre nézve is megállapodásra van szükség.

● Azt is látnunk kell, hogy az intézményvezetők magyar illetősége önmagában még nem érték és nem érdem. Az autonómia céljából meghirdetett helyi népszavazások ellen egy magyar prefektus éppen úgy felléphet, mint Codrin Munteanu. Mint ahogyan a megalkuvásra hajlamos magyar intézményvezetőkből sem sok haszna van a magyarságnak. Ezen a téren tehát az etnikai hovatartozás mellett a szakmai hozzáértés, valamint az erkölcsi-politikai hitelesség éppen olyan fontos. Ne keltsünk etnikai kérdést ott, ahol nem – csak – arról van szó. Egy hiteles magyar politikával támasszuk alá és képviseljük jogos követeléseinket.

Amint a nagygyűlés egyik szónoka mondotta: nem szabad tűrnünk, hogy Akháb király Nábót szőlőjét elorozza. Az előirányzott következő székely nagygyűlésen is politikai tisztánlátással és maradéktalan erkölcsi tartással álljunk ki örökségünk védelmében és közös céljaink képviseletében!

Brüsszel, 2009. február 10.

Tőkés László
püspök, európai parlamenti képviselő
az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke

admin
 

>