Lógok a neten

logok-a-netenStresszes egy hely ez a világháló. Kiváltképpen azoknak, akik olyan kezdõ pancserek, mint én.
A minap is, ahogy vígan legeltettem a szemem (nem) a butánpropiletilén vegyjelén, egyszer csak az ágaskodó mellbimbók helyett két öregedõ muki kényszeredett vigyora ugrott be a képernyõmre. Elképzelni se merjék, hogy hová kívántam küldeni a két hívatlan betolakodót! Sorra nyomogattam a leptopp minden kezem ügyébe esõ kütyüjét: PgDn-PgUp-BkSp-Esc-PrtSc- AltGr-Ctrl… de semmi! Az istennek sem sikerült visszahívni az érdeklõdésemet eredetileg lekötõ portált!
Mit tehettem volna mást, teljes apai szigoromat bevetve, számítógép-vírus nagyfiamat rángattam ki szobája kábel-és drótdzsungelébõl, hogy okézza meg szófogadatlan szörfözõ szerszámomat. Gondoltam, nem árulom el, hogy merre felé is mûveltem magam eredetileg, csak azt mutogattam felháborodottan, hogy már megint leblokált ez az ördöngös aktatáska. Persze, ebbõl paszuly sem lett, mert ahogy kettõt kattintott, rögtön kiderült a turpisság: akkor tévesztettem el az irányt, mikor közelebb szerettem volna csalogatni a madárkákat, és naná hogy nem a billentyûzetet skubiztam.
Tehetek én róla, hogy bepárásodott a szemüvegem? Meg az ujjam is reumás…
Persze, ezt csak úgy az orrom alá dünnyögtem, hangosan pedig azt bizonygattam, hogy fáradságos kutatás után végre rátaláltam a www.erdon.ro portálra. Tudniillik, pont ott akadtam fent a szeren. Oda sem pipálva kattintottam az elsõ utamba kerülõ linkre: Markó Béla mondjon le!
Bevallom férfiasan: megállt bennem az ütõ!
Rémülten pislogtam körbe kuckómban, hogy megbizonyosodjam, egyedül vagyok-e a szobában, a sötétítõ be van-e húzva, a villany le van-e kapcsolva?
A fal mellett kitapogatóztam a bejárati ajtóig, résnyire nyitottam, kilestem, a söprût a kilincsnek támasztottam (mifelénk ez azt jelenti, hogy a háziak nincsenek idehaza), majd rogyadozó térdekkel visszatámolyogtam a számítógép elé.
Aki azt gondolja, hogy elsõre oda mertem nézni, az nagyon téved!
Hogyisne! Mint (netrõl) tájékozott halandó, én is olvastam az új törvényt, amely felhatalmazza a Nagy Testvért, hogy minden billentyûgomb mozdítást azonnal rögzítsen, tároljon, és szükség esetén a delikvens orra alá dörgölje…
Mindezek tudatában csoda, hogy csak pár sortöredéket sikerült nagy titokban lementeni? Kész dili: Markó Béla mondjon le!
Azt kérem Markó Bélától, az RMDSZ országos elnökétõl, hogy mondjon le, mivel eljátszotta az érdekvédelmi szövetség becsületét, nyilatkozta az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke…
Az országos választások után, a kormánykoalíció megalakulása elõtt Markó Béla elnök úr személyesen tárgyalt Traian Basescu államfõvel, és úgy jött ki tõle, hogy az RMDSZ a demokratákkal tart, ezzel én nem értettem egyet, mivel elõtte a liberálisokkal voltunk…
Ezzel a húzásával eljátszotta a saját becsületét, s eljátszotta az én becsületemet is… elherdálta az RMDSZ becsületét is… egy rossz stratégiának meg kell legyen a felelõse… Az RMDSZ elvesztette azt az imázsát… egy ilyen esetben elég, ha azt mondják, ha nem sikerült valami, akkor menj el…
Azt gondolom, hogy ebben a demokratikus szervezetben el lehet mondani, akár a Markó Béla elnök úrra is, hogy elrontotta, rossz döntést hozott, tehát ezért most lépjen hátrébb…
Elvesztettük egy bizonyos fokig a becsületünket… Az, aki hibázott, annak fel kell állnia, a szervezet viszont marad. Ha ezért engem kirúgnak, akkor nem is akarok egy ilyen szervezetben lenni, ahol nem mondhatod el a saját véleményedet… Nem hiszem, hogy egyedül vagyok ezzel a véleménnyel… ha az RMDSZ valamely politikusa elveszíti a bizalmat, akkor azt leváltjuk, és jön egy másik helyette.
Mindig a vezetõt kell leváltani. Ki hallott még ilyet?
Mi lehet ez az egész, ha nem egy boszorkánykonyhában kifõzött provokáció?
Aki elolvassa, az bizton számíthat a fõ-fõ eremdéeszesek örök haragjára, aki pedig egyetért, az máris veheti a tagsági könyvét, és kopogtathat az MPP ajtaján, mert azonnali hatállyal ki lesz rekesztve.
Gondold meg, halandó!

sarmasági-kukac-pont-kom

admin
 

>