Obama háborúja

Obama megérdemli az ünneplést, nemcsak azért, mert kiválóan kampányolt, hanem mert következetes és rendkívüli éleslátással megáldott politikus.

Mivel világéletemben leginkább szövegeket szerettem idézni, értelmezni és kommentálni, hogy valami útmutatót találjak és adjak az elmúlt és eljövendő dolgokban való eligazodáshoz, azt gondoltam, legjobb, ha most is így teszek.

Három nappal az amerikai választások előtt, amikor ezt a jegyzetet írom, nemcsak az tűnik elkerülhetetlennek, hogy a demokraták a kongresszusban lehengerlő győzelmet aratnak, hanem az is, hogy egy – nem is akármilyen – demokrata, vagyis ottani fogalmak szerint baloldali politikus fog bekerülni a Fehér Házba.

Vegyük hát elő Barack Obama sokat emlegetett 2002. októberi beszédét, amelyben kiállt az akkor már javában készülődő iraki háború ellen. Illinois állam szenátora hét évvel ezelőtt többek között ezeket mondta a chicagói Federal Plazán összegyűlt híveinek:

„Nem vagyok mindenfajta háború ellen. De ellene vagyok az értelmetlen háborúnak. A meggondolatlan háborúnak. Ellene vagyok annak a cinikus kísérletnek, amellyel Richard Perle, Paul Wolfowitz és a Bush-kormányzat többi, karosszékből háborúzó hétvégi katonája saját ideológiai vágyálmait megpróbálja lenyomni a torkunkon, nem törődve azzal, hogy ez mennyi emberéletet követel és mennyi megpróbáltatással jár.

Ellene vagyok a Karl Rove-hoz hasonló politikai héják kísérletének, hogy eltereljék a figyelmünket a szegénység növekedéséről, hogy ne a nagy cégek botrányaira és ne a tőzsdére figyeljünk, amely a Nagy Válság óta a legrosszabb állapotokat mutatja. Legyen világos: nincsenek illúzióim Szaddám Huszeinnel kapcsolatban. A világ és az iraki nép jobb helyzetben volna nélküle.

De azt is tudom, hogy Szaddám nem jelent azonnali és közvetlen veszélyt az Egyesült Államok vagy Irak szomszédai számára, és hogy a nemzetközi közösséggel együtt féken lehet őt tartani, ameddig az összes többi kisszerű diktátorhoz hasonlóan a történelem süllyesztőjébe nem kerül. Tisztában vagyok azzal, hogy még egy Irak elleni sikeres háború is amerikai megszálláshoz vezet, amely nem tudjuk, mennyi ideig fog tartani, és hogy mennyibe fog kerülni.

Tudom, hogy Irak világos indok és erős nemzetközi támogatás nélküli lerohanása csak felkorbácsolja a közel-keleti szenvedélyeket, az arab világból a legrosszabbat, nem a jót fogja kiváltani, és lehetővé teszi az al-Kaida számára, hogy új támogatókat szerezzen. Ön harcot akar, Bush elnök? Akkor harcoljunk azért, hogy ne kelljen többé függnünk a közel-keleti olajtól, hogy energiapolitikánk ne csak az Exxon és a Mobil érdekeit szolgálja.”

Kedden éjjel egymillió embert várnak a chicagói Federal Plazára és környékére. Ezek az emberek természetesen a nagy, történelmi győzelmet jönnek megünnepelni. (Arra gondolni sem merek, mit fognak csinálni, ha mégsem ők lesznek a győztesek.) Obama mindenesetre megérdemli az ünneplést, nemcsak azért, mert kiválóan kampányolt, hanem mindenekelőtt azért, mert – mint a fenti idézetből is látható – következetes és rendkívüli éleslátással megáldott politikus.

Legközelebb azonban – lehet, hogy nagyon hamar, alig egy-két hónappal azután, hogy január 20-án elfoglalja hivatalát – már nem egy olyan háborúra kell outsiderként nemet mondania, amelyről mások, a Bush-kormányzat emberei döntöttek. Legközelebb már neki kell eldöntenie, hogy legyen vagy ne legyen újabb háború.

Amerikában rendkívül befolyásos érdekcsoportok jutottak arra a következtetésre, hogy az iraki és afganisztáni helyzettől függetlenül a Közel-Keleten újabb háborús frontot kell nyitni. Sokan gondolják azt – és nemcsak az Egyesült Államokban –, hogy Iránt politikai és gazdasági szankciókkal (egyáltalán: békés eszközökkel) már nem lehet megakadályozni abban, hogy belépjen a nukleáris hatalmak klubjába.

Nem arról van szó, hogy Irán rövid időn belül komolyan vehető atomfegyverekre tehet szert. Lehet, hogy ezt – most még – ő maga sem akarja. De urándúsítási programjával nagyon hamar eljuthat egy olyan szintre, hogy ez már csak a saját szuverén döntésétől függ.

Obamának a maga első és döntő háborúját azokkal kell megvívnia, akik pontosan ezt a lehetőséget akarják – mégpedig katonai eszközökkel – kiiktatni.

Molnár Gusztáv | 2008-11-05 07:27:00
admin
 

>