4

Gloria Victis!

2008. október 23.-án a Sarmasági Polgári Párt és a Sarmasági Fidelitas Alapítvány szervezésében az elődökhöz illő hűséggel egy lelkes sereg méltóképpen szeretett volna megemlékezni az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseiről fáklyás tisztelgés, filmvetítés valamint egy baráti fórum alkalmával.

A méltó megemlékezéshez viszont a helyi Polgármesteri Hivatal nem akart hozzájárulni, megfosztva őket attól az alapvető emberi jogtól, hogy a harcokban elesettek emlékének kellő tisztelettel és méltósággal adózzanak. Történt ugyanis, hogy a helyi Polgári Párt elnökének írásbeli kérésére egy, hitelességében igencsak megkérdőjelezhető írásbeli válaszban, a polgármester úr nevében az alpolgármester elutasította azon igényt, hogy a rendezvény idejére bocsássa rendelkezésükre a Kultúrházat valamint a Kultúrközpont gyűléstermét. Az elutasítás –mint később kiderült teljes mértékben valótlan, magyarul hazugság- indoklása szerint a Kultúrházat valamint a Kultúrközpont épületsorát arra az időszakra „egy másik szervezet” igényelte.

Ennek értelmében az emlékező és kegyeletét leróni érkező helyi polgárok, valamint Zilahról és Krasznáról érkező vendégeik „persona non grata” státuszban kezdték a megemlékezést. A községben (véletlenül) éppen akkor nem volt felkapcsolva a közvilágítás, (véletlenül) éppen akkor járőrözött a rendőrautó a Hársfa utcán, majd (véletlenül) a megemlékezés végéig a vaksötét Gesztenye utcában egy kicsit megpihent, s gondoljuk közben hathatósan „szolgált és védett”. Az emlékezők saját maguknak sem, de vendégeiknek sem tudták igazán megmagyarázni, hogy az 56-os megemlékezés alkalmával kicsinyes, ellenséges politikai megfontolásból hogyan is jutott el odáig a Sarmasági Polgármesteri Hivatal elöljárósága, hogy megtagadja saját polgáraitól a középületnek számító Kultúrházban és Faluházban méltóképpen megemlékezzenek a forradalom hőseire.

Ezeknek ellenére az emlékezők felvonultak a „Pro Libertate” emlékhelyhez és pontosan 19:56–kor meggyújtották a megemlékezés fáklyáit. A lesötétített emlékhely valamint kastélykert megvilágosodott, s a fény hirdette a sötétség erejének: 56 szabadságszellemét nem lehet palackban tartani, az emlékeket nem lehet cenzúrázva korlátok közé zárni, hanem a szabadság hőseire szabadon emlékezni kell, és kötelesség, mert ezt az örökséget hagyta minden magyarnak a bátor 56-os budapesti ifjúság.

A hősök emlékét méltató ünnepi beszéd után a résztvevők elénekelték a Szózatot és a Himnuszt, majd egymástól elköszönve, vegyes érzelmekkel a szívükben békésen hazaindultak. Hazaindulhatott a rendőrautó is, hazafele már a közvilágítás fényei is kigyúltak, megnyugodhattak a Polgármesteri Hivatal és a „másik szervezet” elöljárói is, hisz a tisztelettudó, emlékezni (és nem randalírozni vagy garázdálkodni) vágyó sereg csupán kegyeletét akarta leróni, és nem (kommunista) rendszert akart dönteni. Lelkiismeretük szerint adóztak a (h)ősök bátorsága előtt, és közben sajnálkozva vonták le a végkövetkeztetést a jelenlegi helyzetről: a magukat hatalmi pozícióban érző vezetők(?),a „demokrata” szövetséggel együtt arra vetemednek, hogy cenzúrázzák és akadályozzák a méltó emlékezést saját nemzettársaiknak, csak azért , mert az másképpen látja a múltat, jelent és jövőt. Ezzel is érthetően kifejezték, hogyan is gondolják igazából az egységet az összefogást és az együttműködést. Lelkük rajta.

Egy olyan községben, ahol saját Kultúrházába és Faluházába emlékezés céljából nem teheti be a lábát  (csak) egy bizonyos szervezet, 56 szellemének igencsak van jelentősége és ereje. A bátrak és hősök emléke élteti bennük a reményt, és a tanácstalan világ kérdésére Márai Sándor szavaival sugallja a választ:

„Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság? „

Igen! Nagy dolog a Szabadság! Ezért tartozunk kegyelettel minden szabadságharcosnak, még akkor is, ha vérbe fojtják nemes harcukat.

Gloria Victis! Dicsősség a Legyőzötteknek!

admin
 

  • Admin szerint:

    Amint látjátok nálam működik…

  • kulso szemlelo szerint:

    ezek az udemerajosok pont azt csinaljak veletek mint amit ceausescu es a pcr muvelt hajdanan.Semmi kulonbseg.ugyanaz csak mas a partnak a neve,megpedig udmr.

  • nanana szerint:

    kulso szemlelo-nek:
    az udmr nem egyenlo a pcr-vel. inkabb az mpp-t lehet egyenlove tenni: PCR (Partidul Comunist Roman) = PCM (Partidul Civic vagy Comunist Maghiar).

  • fuggetlen szerint:

    Mar kezdem unni ezt a fenenagy ellensegeskedest, es a szethuzast. Tisztelt vezetoseg fuggelenul attol hogy MPP vagy RMDSZ parti, itt lenne mar az ideje az OSSZEFOGASNAK, mert igy nem jutunk elore. A mostani itthoni helyzetet en ugy latom mintha diktatura lenne, hat szabad ilyet? Egy futyol, a tobbi ugral, foleg egy paran a hivatalbol. Tisztelt vezetoseg, az jusson eszetekbe hogy 1956 -ban a magyarok osszefogtak, mert csak ugy tudtak legyozni a kommunista nagyhatalmat, hat most nekunk is osszekel fognunk, mert csak ugy erhetjuk el a celunkat. Igy vagy ugy de osszekel fogni, csak mire ezt megertik nehogy mar tul keso legyen. Es kedves Csobanka ur, hatrebb az agarakkal, mert ha on ugat akkor szamitson ra hogy a lakosok is visszaugatnak. Ezt nem sertesnek szanom, hanem felvilagositasnak es tobb tiszteletet a lakosoknak, mert a mi adonkbol kapja a fizeteset, ezt vesse jol az eszebe, tisztelt uram. Mar alig varom a kovetkezo valasztast remelem addigra felnyillik az emberek szeme es helyrehozzuk azt amit most elkurtunk. Es remelem majd ha megkerdezek valakit hogy kire szavazott nem azt fogja mondani hogy “hat a tulipanra fiam” hanem egy nevet mond, legyen az MPP-s vagy RMDSZ-es jelolt, nekem a part mindegy addig amig az osszefogas es az elorehaladas szellemeben munkalkodik, mert ami nallunk van az kesz cirkusz,… meg jo hogy belepot nem kell fizetni (vagy asszem mar kifizetuk a nyaron a valasztason). Jo munkat mindket partnak, es a lenyeg a kommunikacio, mert e nelkul nincs megegyezes.

    “Két világ közt barangolunk: holt az egyik, a másik még meg sem született.”

  • >