Matematikai játékok

Népszabadság • Kis Tibor • 2008. augusztus 4.
Az erdélyi magyar politikában hivatalosan az egység és a parlamenti érdekképviselet nevében történik minden mostanában. Csak az a baj, hogy e törekvést az RMDSZ-MPP marosvásárhelyi tárgyalásai végképp hiteltelenné tették.
Markó Béla és Szász Jenő megbeszélésein a szemben álló feleket listák, mandátumok, tisztségek tartották izgalomban. Hogy aztán a megállapodás egyetlen mandátumnyi nézetkülönbségen bukhat meg, az önmagában is sokat elárul a résztvevők valóságos szándékairól és a köztük feszülő ellentétekről. Ha ennyin múlhat a magyar egység Erdélyben, akkor jogos a feltételezés: ezt valójában egyik oldalon sem forszírozzák. Jobb nekik úgy, ahogy van – az RMDSZ és az MPP úgy érzi, hogy a maga gesztenyéjét képes lesz egyedül is kikaparni az őszi választásokon. Ráadásul éppen ezzel törheti majd a legtöbb borsot a másik orra alá. Abban ugyan Markóék nem lehetnek biztosak, hogy a voksoláson összejön nekik egyenes úton a parlamenti bejutáshoz szükséges szavazattömeg, de az új választási törvény kisebbségi klauzulája még így is elérhetővé teszi az önálló frakcióalakítást, mivel nem gond számukra, hogy kilenc helyet szerezzenek a választói körzetekben. Ezzel “csupán” annyi történik, hogy a párt elveszíti mandátumainak felét-kétharmadát, következésképpen törvényhozási súlyát. Az MPP még szerényebben számolhat – abban reménykedik, hogy Székelyföldön két-három körzetben nyer majd a magyar ellenlábassal szemben. Ennyi éppen elég lesz Szász politikai túléléséhez.
Hogy Szászék és Markóék matematikai játékai lehangolóak volnának? Persze. De akadt azért még ennél is visszatetszőbb vonatkozása a marosvásárhelyi magyar alkudozásnak. Ezt Tőkés László a maga részéről úgy fogalmazta meg, hogy Markóék megalázták partnereiket. Ez így talán túlzás. A püspök minősítésében pedig nyilván benne van afelett érzett keserűsége is, hogy a tárgyalási kudarccal értelemszerűen megszűnik az ő pártok feletti közvetítői pozíciója, és már most elkezdhet izgulni jövő évben esedékes brüsszeli újraválasztása miatt. Az viszont tényleg nem vitatható, hogy Markó Marosvásárhelyen az utolsó cseppig kiélvezte az RMDSZ diadalát az MPP felett. A legutóbbi RMDSZ-sikerből a párt vezérkara minden jel szerint azt a következtetést szűrte le, hogy az MPP máris agyagba van döngölve, és helyreáll az RMDSZ-világ Erdélyben.
Ennek kendőzetlen érzékeltetése a tárgyalásokon nemcsak látványnak volt csúnya – de üzenetként sem igazán politikus. Ráadásul még nem is igaz, mivel az erdélyi magyar társadalom mára jóval tagoltabb lett, mint korábban volt. És meglehet, Szász megérdemelte, hogy politikustársai módszeresen és látható élvezettel a saját maga által kreált kudarckupacba verdessék az orrát, ám e mutatvány könnyen kontraproduktív hatást válthat ki a publikumban, és érthető sajnálatot ébreszt egy olyan politikus iránt, aki erre nemigen szolgál rá.
Az erdélyi magyar szavazókban Marosvásárhely után könnyen keletkezhetett olyan benyomás: ők valahogy kimaradtak a politikusi fejekből, nem voltak érdemi tényezők az osztozkodásban. Csak azt láthatták: politikusaik – ahelyett, hogy az ő gondjaik megoldására keresték volna közös erővel a választ – mindenféle kvóták, lajstromok, bejutóhelyek miatt esnek egymás torkának. Pedig hát ezekről ősszel mégiscsak a szavazók fognak majd voksaikkal dönteni.

				
admin
 

>