Archive

Category Archives for "Wass Albert"
3

Arculcsapást emlegetnek

Mazsihisz: történelmi hiba, hogy közterületet neveztek el Wass Albertről

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és a Budapesti Zsidó Hitközség történelmi hibának tartja, hogy a Fővárosi Közgyűlés – a Jobbik javaslatát magáévá téve – Wass Albert íróról közterületet nevezett el Budapesten

A közgyűlési határozat "a Budapesten meggyilkolt zsidók tízezrei emlékének sárba tiprása, mert egy olyan emberről neveztek el teret, aki élete végéig hangoztatta zsidóellenes nézeteit, egész életében büszke volt nyílt antiszemitizmusára, és akit háborús bűncselekmények miatt ítéltek el" – írták a közleményben.
A Mazsihisz véleménye szerint "egy ilyen ember nem méltó arra, hogy egy európai ország fővárosában teret nevezzenek el róla". Tarlós István főpolgármester és a Fővárosi Közgyűlés többsége "szégyenteljes döntést hozott, ami okkal kelt visszatetszést, és felháborodást, a demokratikus gondolkodású, a népirtást, a faji gyűlölködést, az antiszemitizmust elítélő emberek körében" – olvasható a közleményben.
"Ez a döntés arculcsapása azoknak a budapesti polgároknak, akik a XIX. század végén és a XX. század első felében a város lakosságának több mint egyötödét adták, és nagyon sokat tettek azért, hogy ez a város Európa egyik legszebb, modernebb nagyvárosává válhatott" – fogalmaztak.
Mint írták, a budapesti zsidóság mindig is motorja volt "szeretett városa fejlődésének, kulturális, és gazdasági fellendülésének, oroszlánrésze volt abban, hogy e település nemzetünk méltó fővárosává váljék".

MTI

Árvaházakon segít a csütörtökön induló első Csángó túra

A Csángóföld ismeretlenebb szegleteiben működő árvaházak és nehéz sorsú gyerekek megsegítése a célja a Magyarfalu Alapítvány és az Afrikai-Magyar Egyesület együttműködéséből megszületett első Csángó túrának, amely csütörtökön indul Szentendréről.

    Az Erdélyen és Székelyföldön keresztül haladó négynapos autós túra célja, hogy a térségben működő gyermekotthonok nagyobb nyilvánosságot kapjanak, másrészt annak bebizonyítása, hogy a sajátos gazdasági helyzetben is lehet segíteni a rászorulókon egy-egy igazán jó ötlettel – hangsúlyozta a kezdeményezés szerdai sajtótájékoztatóján Szűcs Balázs, a Magyarfalu Alapítvány képviselője.
    Az Afrikai-Magyar Egyesület fővárosi székházában elhangzottak szerint a különleges program lényege, hogy a kiválasztott öt árvaház kifejezetten olyan adományokat kapjon, amelyekre az előzetes egyeztetések alapján leginkább szükségük van, illetve a felajánlott tárgyakat a szervezők és a hozzájuk csatlakozó családok, baráti társaságok személyesen juttatják el a rászorulókhoz.
    A berettyóújfalui első állomásra háztartási gépekkel – hűtők, mosógépek, mikrosütők – megpakolt kamion kíséretében érkeznek majd a túrázók, akik később Kolozsváron töltik az éjszakát. Másnap a mezőség tetején található Vita felé veszik az irányt, ahol egy játszóteret építenek fel a gyerekeknek, és meglátogatják a gyergyószentmiklósi árvaház lakóit is. A harmadik napon a legkeletibb csángó települést, Magyarfalut veszik célba, ahol számítógépeket osztanak majd szét a rászoruló fiatalok között.
    A szervezők reményei szerint a május 8-án véget érő túrát a jövőben több másik is követi majd – mondta Eötvös György, a Magyarfalu Alapítvány elnöke, hozzátéve, hogy adományokból szerencsére sosincsen hiány. A kezdeményezés másik különlegessége, hogy szóvivője Weisz Fanni siket szépségkirálynő.

MPP-PRESS

Egymásért Nagypénteken

Búsan zúgnak a harangok, mintha velünk sírna hangjok — szól egy nagypénteki református ének. Ilyenkor Jézus kereszthalálára emlékezünk. A római katolikus egyházban ezt a tizennégy stáció bejárásával teszik. A két évezreddel ezelőtti szenvedéstörténetre drámai és oratóriumi feldolgozások is emlékeztetnek.

De nagypénteknek nem csak a kínokra kell emlékeztetnie, hanem arra is, hogy a nap tulajdonképpen ünnep, hiszen az emberré lett Isten azért vállalta a kereszthalált, hogy a hívő emberek bűnbocsánatot, üdvösséget és örök életet nyerjenek.

S mert ily nagy ünnepről van szó, a keresztények évszázadok óta igyekeznek valamilyen módon a nap szelleméhez méltóan viselkedni, böjttel, önmegtartóztatással, az ellenük vétők megbocsátásával próbálnak tisztábbá válni. Így az észak-ír helyzet kezelésére az érintett országrész pártjai, valamint a brit és ír kormány jelképesen éppen nagypénteken (1998-ban) kötött megállapodást.

Sok száz éves Nagypénteknek soha sem lesz vége? — kérdi Wass Albert a Nagypénteki sirató című, a magyarság jövőjét latolgató versében. Mi ne legyünk ennyire borúlátóak! Szellemüljünk át a nap jelentőségétől, s nyújtsunk baráti jobbot nemzettársainknak: ne egymás ellen küzdjünk, hanem egymásért munkálkodjunk.

Szekeres Attila, Háromszék , erdely.ma

1998. febr. 17.-én halt meg szemtegyedi és czegei gr.Wass Albert

Erdélyi hitvallás

Uram, én hiszek Tebenned, egy örök Istenben,
és hiszem azt, hogy igazságos vagy,
bár emberi elmémmel megérteni nem tudom
igazságodnak szörnyű módszerét.
Hiszek jóságodban is,
bár szemem csak gonoszat lát,
amikor Erdély felé tekint.

Mint Szent Fiadat hajdani időben,
ma népemet feszítik keresztre
az istenkáromló gonoszak.
Júdások árulják el naponta,
rongyain martalócok osztozkodnak,
s a Nyugat farizeusai szemforgatva fordulnak
másfelé, hogy kínjait ne lássák.

Szeretlek, Uram-Isten, a Szentírás parancsa
és hitem kívánsága szerint,
de szeretem a népemet is, Uram,
szegény elesett erdélyi magyar népemet,
s bocsáss meg nekem, Uram,
ha népem felé ma hangosabb, fájóbb,
lelkesebb és türelmetlenebb bennem
ez a szeretet talán, mint Tefeléd.

De lám, Te hatalmas vagy, uram,
mindeneknél hatalmasabb,
míg ők szegény bús erdélyi véreim véresen
és mezítelenül fetrengnek a világod porában,
mindenkitől elhagyottan,
s bizony őnékik ma nagyobb szükségük van
az én szeretetemre, mint Teneked,
ki Minden Világok Ura vagy.

Azt is tudom, Uram,
hogy minden ember egyforma Teelőtted,
bármilyen nyelven imádkozzon is,
vagy káromoljon. Bevallom azonban,
hogy az én szívemben elfogultság lakozik,
és ma csak az testvérem
nekem ezen a földön, aki magyar,
s ez mindaddig így lészen,
míg a magyar a világmindenség
legtestvértelenebb népe,
míg minden csizma a magyart rúgja,
mindenki a magyart tapossa,
addig, Uram, bocsásd meg bűnömet,
más testvérem nekem
nem lehet ezen a földön!

Én kell pótoljam azt,
amit mások megtagadnak tőle.
Kiknek szemét kiszúrták,
azoknak én adok szemet.
Kiknek kezét béklyóba kötözték,
azoknak én adok kezet.
Kiknek nyelvét kivágták a gonoszak,
azok helyett ma én vagyok a hörgés,
a segélykiáltás, a zokogó szó, átok és imádság,
ez ma mind én vagyok!

Köszönöm, Uram, hogy kimentettél
a pokolból és szabad földre irányítottad
tévelygő lábamat.
Köszönöm jóságodat, köszönöm.
Igazi, égig fölcsengő háladalt azonban
csak akkor hallasz éntőlem, Uram,
amikor rab népemen megkönyörülsz
s Erdély földjére, magyarok földjére
rámosolygod szabadságod fölkelő napjának
áldásos fényét.

Legyen meg a Te akaratod, Uram.
De alázatos szívvel megkérlek nagyon:
legyen már egyszer a Te akaratod jó
a magyarnak, áldás, békesség,
szabadság, öröm!
S legyen már végre egyszer valóban
Tied az ország, s ne a gonoszaké,
Tied a hatalom, s ne a másokat sárba tipróké,
mert bizony, Uram, mindaddig,
amíg ez meg nem történik,
nehéz lesz elhinnünk,
hogy Tied a dicsőség, örökkön-örökké..

Ámen,

Wass Albert: Nagypénteki sirató

Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
messzi út porából köpönyeget veszünk…
Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.
Véreim! Véreim! Országútak népe!
Sokszázéves Nagypénteknek
soha sem lesz vége?
Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Júdás vagyunk,
kakasszónál Péter vagyunk.
Átokverte, szerencsétlen
nagypéntekes nemzet vagyunk.
Golgotáról Golgotára
hurcoljuk a keresztfákat.
mindég kettőt, soh’se hármat.
Egyet felállítunk jobbról,
egyet felállítunk balról,
s amiként a világ halad:
egyszer jobbról, egyszer balról
fölhúzzuk rá a latrokat.
Kurucokat, labancokat,
közülünk a legjobbakat,
mindég csak a legjobbakat.
Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi, üres marad.
Nincsen is keresztfánk közbül,
nem térdel ott senki, senki.
A mi magyar Nagypéntekünk
évszázadok sora óta
évszázadok sora óta
ezért nem tud Húsvét lenni.
Így lettünk országút népe,
idegen föld csavargója,
pásztortalan jószág-féle.
Tamással hitetlenkedő,
kakasszóra péterkedő,
júdáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus-Úrban szövetkező.
Te kerülsz föl? Bujdosom én.
Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
Egynek közülünk az útja
mindég kivisz idegenbe.
Bizony, jól mondja a nóta,
hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
messzi nagy útakra megyünk.
Messzi nagy útak porából
bizony, köpönyeget veszünk.
S ebben a nagy köpönyegben,
sok-sok súlyos köpönyegben
bizony pajtás, mondom Néked:
rendre, rendre mind elveszünk.

Bajorerdő, 1947

erdely.ma

>