Archive

Category Archives for "Ünnepek"

Március 15.- ére Csíkszeredába várják Sólyom Lászlót

Nyergestető, 2007. március 15.
Fotó: Csíki Zsolt

Nemzeti ünnepünk csíkszeredai szervezői- től származó információink szerint március 15-ére Csíkszeredába látogat Sólyom László köztársasági elnök. A magyar államfő prog- ramjáról egyelőre csak azt lehet biztosan tudni, hogy vasárnap részt vesz Nyergeste- tőn a székely vértanúk emlékére rendezett ünnepségen, ahol koszorúzni is fog.

Egy másik – meg nem erősített – hír szerint, amelynek forrása Hargita megye önkormány- zata, Sólyom László fogadására Traian Bă- sescu államelnök is Csíkszeredába érkezik.

Csíkszeredában legutóbb tavaly október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepén találkozott a két elnök. Az esemény már akkor is rendkívülinek számított. Előbb Sólyom László jelentette be érkezését, majd rövid idő múlva Băsescu is jelezte, hogy jelen lesz a csíkszeredai ünnepi eseményen. Mint tudjuk, a román államfő az utóbbi időben feltűnően gyakran jelenik meg Székelyföldön, hivatalos és nem hivatalos látogatásokon egyaránt. Beszédeiben is gyakran foglalkozik a Székelyföldet érintő kérdésekkel. Bogdan Olteanu, a román képviselőház korábbi elnöke szerint Băsescu a magyarok szavazataira vadászik.

Kovács Noémi, erdely.ma

1

Karácsonyi köszöntő

„Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.”

Idén hideg, fagyos karácsonyt ígérnek az időjósok. Illik is a hétköznapi hangulathoz, környezethez, csak nehogy az időjárással együtt az emberek szíve is jéggé merevedjen.

Kell egy kis melegség a lelkekbe, kell egy kis boldogság a családokba, megértés a baráti kapcsolatokba, odaadó szeretet a megdermedt jégszívekbe. Szükségünk van itt Sarmaságon is a boldogságot hozó Messiásra.

Az első karácsonykor egy gyermek nemcsak egy családot tett boldoggá, hanem egy egész világot, mérhetetlen szeretetet és békét hozott magával. Gyermekeink a legnagyobb gazdasági- és világválság kellős közepén ártatlan tisztaságukban szívből örülnek a legkisebb ajándéknak is. Legyünk gyerekek néhány napra és meglátjuk a láthatatlan csodát, értékelni fogjuk a kézzelfogható hétköznapi természetességeket. A máskor oly csintalan gyerekeink boldog mosolya vidámságot hoz, az eddig számon kérő morcos társ pillantásában megcsillan a szeretet, a szomszéd haragos ráncolt homloka is kisimul, könnyebbé válik a magány és a betegség terhe is… csak azért, mert karácsony van.

A Magyar Polgári Párt Sarmasági elnöksége, tagsága, a blog szerkesztői ilyen békés, boldog Karácsonyt és sikerekben gazdag Újévet kíván mindenkinek!

Mpp-Karácsonyi köszöntő

„Adjon az Úristen szerencsés új évet,

a jó földieknek fénylő reménységet!

Adjon az Úristen hosszú vigasságot,

Igaz magyaroknak végre igazságot!”

(régi kalotaszegi köszöntő)

Köszöntő

Az ünnepek közeledtével mindannyian jobban odafigyelünk embertársainkra, szűkebb vagy tágabb környezetünkre, nagyobb érzékenységet tanúsítunk rászoruló felebarátaink irányába.

Napjainkban minden eddiginél nagyobb szükség van az egymással szemben megnyilvánuló szolidaritásra. Rohanó világunkban gyakran megfeledkezünk a családi, közösségi, sokszor az alapvető emberi értékekről is, cselekedeteink során mellőzzük azokat.

Karácsony üzenete legyen azonban mindannyiunk számára követendő példa!

A szeretet, az egymás iránti tisztelet, a megbecsülés, az őszinte segítő szándék jegyében igyekezzünk segítő kezet nyújtani az elesetteknek, a rászorulóknak, az időseknek és betegeknek, a nehéz sorsú családoknak és gyermekeknek. Tegyük félre mindannyian önös céljainkat, álljunk meg egy pillanatra a tisztségek, javak vagy egyéb hasznok elérésének útján, keresztényi kötelességünk alapján tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy az idei Karácsony szebb, meghittebb, igazibb legyen valamennyi embertársunk számára.

Ha a szeretet evangéliumi parancsát valóra váltanánk, további parancsolatokra talán nem is volna szükség. E gondolat jegyében kíván a Magyar Polgári Párt minden magyar honfitársunknak Istentől áldott, békés Karácsonyt és sikerekben gazdag, boldog Új Esztendőt!

a Magyar Polgári Párt Sajtóirodája

Székelyudvarhely, 2008. december 22.

4

Gloria Victis!

2008. október 23.-án a Sarmasági Polgári Párt és a Sarmasági Fidelitas Alapítvány szervezésében az elődökhöz illő hűséggel egy lelkes sereg méltóképpen szeretett volna megemlékezni az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseiről fáklyás tisztelgés, filmvetítés valamint egy baráti fórum alkalmával.

A méltó megemlékezéshez viszont a helyi Polgármesteri Hivatal nem akart hozzájárulni, megfosztva őket attól az alapvető emberi jogtól, hogy a harcokban elesettek emlékének kellő tisztelettel és méltósággal adózzanak. Történt ugyanis, hogy a helyi Polgári Párt elnökének írásbeli kérésére egy, hitelességében igencsak megkérdőjelezhető írásbeli válaszban, a polgármester úr nevében az alpolgármester elutasította azon igényt, hogy a rendezvény idejére bocsássa rendelkezésükre a Kultúrházat valamint a Kultúrközpont gyűléstermét. Az elutasítás –mint később kiderült teljes mértékben valótlan, magyarul hazugság- indoklása szerint a Kultúrházat valamint a Kultúrközpont épületsorát arra az időszakra „egy másik szervezet” igényelte.

Ennek értelmében az emlékező és kegyeletét leróni érkező helyi polgárok, valamint Zilahról és Krasznáról érkező vendégeik „persona non grata” státuszban kezdték a megemlékezést. A községben (véletlenül) éppen akkor nem volt felkapcsolva a közvilágítás, (véletlenül) éppen akkor járőrözött a rendőrautó a Hársfa utcán, majd (véletlenül) a megemlékezés végéig a vaksötét Gesztenye utcában egy kicsit megpihent, s gondoljuk közben hathatósan „szolgált és védett”. Az emlékezők saját maguknak sem, de vendégeiknek sem tudták igazán megmagyarázni, hogy az 56-os megemlékezés alkalmával kicsinyes, ellenséges politikai megfontolásból hogyan is jutott el odáig a Sarmasági Polgármesteri Hivatal elöljárósága, hogy megtagadja saját polgáraitól a középületnek számító Kultúrházban és Faluházban méltóképpen megemlékezzenek a forradalom hőseire.

Ezeknek ellenére az emlékezők felvonultak a „Pro Libertate” emlékhelyhez és pontosan 19:56–kor meggyújtották a megemlékezés fáklyáit. A lesötétített emlékhely valamint kastélykert megvilágosodott, s a fény hirdette a sötétség erejének: 56 szabadságszellemét nem lehet palackban tartani, az emlékeket nem lehet cenzúrázva korlátok közé zárni, hanem a szabadság hőseire szabadon emlékezni kell, és kötelesség, mert ezt az örökséget hagyta minden magyarnak a bátor 56-os budapesti ifjúság.

A hősök emlékét méltató ünnepi beszéd után a résztvevők elénekelték a Szózatot és a Himnuszt, majd egymástól elköszönve, vegyes érzelmekkel a szívükben békésen hazaindultak. Hazaindulhatott a rendőrautó is, hazafele már a közvilágítás fényei is kigyúltak, megnyugodhattak a Polgármesteri Hivatal és a „másik szervezet” elöljárói is, hisz a tisztelettudó, emlékezni (és nem randalírozni vagy garázdálkodni) vágyó sereg csupán kegyeletét akarta leróni, és nem (kommunista) rendszert akart dönteni. Lelkiismeretük szerint adóztak a (h)ősök bátorsága előtt, és közben sajnálkozva vonták le a végkövetkeztetést a jelenlegi helyzetről: a magukat hatalmi pozícióban érző vezetők(?),a „demokrata” szövetséggel együtt arra vetemednek, hogy cenzúrázzák és akadályozzák a méltó emlékezést saját nemzettársaiknak, csak azért , mert az másképpen látja a múltat, jelent és jövőt. Ezzel is érthetően kifejezték, hogyan is gondolják igazából az egységet az összefogást és az együttműködést. Lelkük rajta.

Egy olyan községben, ahol saját Kultúrházába és Faluházába emlékezés céljából nem teheti be a lábát  (csak) egy bizonyos szervezet, 56 szellemének igencsak van jelentősége és ereje. A bátrak és hősök emléke élteti bennük a reményt, és a tanácstalan világ kérdésére Márai Sándor szavaival sugallja a választ:

„Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság? „

Igen! Nagy dolog a Szabadság! Ezért tartozunk kegyelettel minden szabadságharcosnak, még akkor is, ha vérbe fojtják nemes harcukat.

Gloria Victis! Dicsősség a Legyőzötteknek!

Megemlékezés

A magyar politika egyik legjelentősebb és legkiemelkedőbb alakjának, gróf Széchenyi István születésének 217. évfordulóját ünnepeljük idén szeptember 21-én, vasárnap.

A politikus, író, közgazdász és polihisztor a magyar gazdaság és külpolitika megreformálója, az „Új Magyarország” egyik megteremtője volt.

A „legnagyobb magyar” emléke és hagyatéka előtt tisztelgünk vasárnap déli 12 órakor a székelyudvarhelyi Művelődési Ház előtt található Széchenyi-szobornál.

A Magyar Polgári Párt szeretettel vár minden kedves érdeklődőt és emlékezni vágyót!

Székelyudvarhely, 2008 szeptember 18.

a Magyar Polgári Párt sajtóirodája

Országalapítás

Az Úr 1000. évét nem csupán történészeink, de az egész magyar nemzet sorsfordítónak, mérföldkőnek tartja a magyar históriában. I. István, a mindig Szentként emlegetett első királyunk, számot vetve kora európai realitásaival, a magyar nemzetet bevezette a kontinens konszolidáltabb népei sorába, s országából olyan modern államot formált, mely sikerrel kelhetett versenyre verseny- és vetélytársaival. Nagysága nem csak abban állott, hogy népét a kereszténységre fogta — ezt már apja, a reálpolitikus Géza nagyfejedelem elkezdte —, de főleg abban, hogy az új államnak törvényt és közigazgatást teremtett, mely több mint ezer esztendeje szolgálta és szolgálja a megmaradást, a jelen és a jövő építésének lehetőségeit.

Kell-e ennél nagyobb tett egy uralkodó részéről, kit mindmáig a legnagyobb országvezetőként tisztel a nemzeti köztudat? Nem halványuló, nem lankadó érvénnyel. Szent István kultusza töretlen a magyarság soraiban, s ezt nem a nemzeti ünnep rögzítése jellemzi leginkább, hanem az a tény, hogy minden magyar őrá gondol, őhozzá fohászkodik, ha gondban és bajban a nemzet.

Nevét számtalan település őrzi a Kárpát-medencében, Soprontól Sepsiszékig, az Al-Dunától a Tátra csúcsai alatt fekvő településekig, s bár ezek közül kevés mondatik Szentistvánnak, annál több Szentkirálynak, s ez tiszteletét még magasabb tartományokba emeli.

Itt, minálunk, a Székelyföldön minden székely székben van Szentkirály nevű falu, község Marosszentkirálytól Sepsiszentkirályig, s egy Kis-Küküllő menti településünk egész családiasan keresztnevét viseli: Székelyszentistván, mintha atyafiságunk lett volna, mireánk figyelő gondos felmenőnk. Az is volt, s nemhiába tartanak a székelyek az ő neve napján országra szóló búcsúkat — a legnagyobbat a kézdiszéki Szentlélek fölött magasodó Perkő hegyén, ahol szelleme már-már megtestesül, anyagivá válik, akárha a háromszéki lapály sorsát vigyázná.

Moldvai csángómagyarjaink körében — ha lehet! — tisztelete még ennél is nagyobb, s ha századok óta torkukra is forrasztották az anyanyelvet római katolikus templomaikban és azok környékén, Szent István nevét és szellemét csak anyanyelven idézik meg, csak magyarul szól hozzá a fohász: téged magyar kíván!

Vajon kívánja-e a mai kor magyarja nagy királyunk szellemét, elfogadja-e örökségét, munkásságának üzeneteit? Mikor igen, mikor nem. Ezer esztendőkkel a nagy államalapítás után újra megteremtetett a lehetőség arra, hogy legalább a maradék államterületen egy új, valóban szuverén, gazdag, önérzetes és erős államot teremtsen a magyarság, de a széthúzás, a nyegleség, az idegen érdekek szolgai fölvállalása újra akadályozza a magyarságot ebben. Teremtő erőit szétfecséreljük, alkotó energiáit léhaságokra és becstelenségekre herdáljuk. Észhez kellene térni pedig, hogy ennek a népnek-nemzetnek lehessen-legyen újabb ezer esztendeje, ahogyan azt a nagy király hagyatkozta: veled, Uram, de nélküled…!

Magyari Lajos
Háromszék

Ímél- olvasd el…

> From: Világszövetség Erdélyi Társasága <vet@praemium.ro>
> Subject: Magyar szolidaritás tüze
> To: "Visszhang" <vhang@praemium.ro>
> Date: Sunday, August 17, 2008, 9:14 PM
> Szeretettel üdvözöljük mindazokat, akik eddig is
> lelkesen vettek részt mozgalmunkban és lobbantották
> lángra az összetartozás és emlékezés tüzét -
> lángját!
> 
> Kérjük, küldjék tovább e felhívást, segítsék e
> mozgalmat terjeszteni az egész világon!
> 
>  
> 
>  
> 
> MAGYAR SZOLIDARITÁS TÜZE
> 
>  
> 
> Az 1933-as gödöllői jamboree idején a Magyar
> Cserkészszövetség Magyar
 Szolidaritás Napot rendezett.
> Az előre megbeszélt napon cserkészeink tábortüzeket
> gyújtottak egész Magyarországon és az elcsatolt
> területeken. A megbeszélt időben lobbantak fel a
> szolidaritás lángjai Gödöllőn, a Hargitán, a
> Tátrában, a Mecsekben, Szabadkán, a Bakonyban.
> Mindenfelé, ahol magyar cserkészek voltak.
> 
> 2003. augusztusában, a Külföldi Magyar
> Cserkészszövetség felújította e fontos
> kezdeményezést. Ennek nyomán otthon, a
> Kárpát-medencében, Kazakisztántól Honoluluig,
> Svédországtól Rio de Janeiróig, a föld minden magyarok
> által lakott részein fellángoltak a tábortüzek, vagy
> gyertyácskák lángjai.
> 
> Ma már az évi munkatervünk állandó része a Magyar
> Szolidaritás Tüze. Kérjük csapatainkat, barátainkat,
> hogy ezt figyelembe véve, valósitsák meg e
 tervet.
> 
>  
> 
> Eddigi tapasztalatok alapján kérjük, hogy a láng
> mindenhol a helyi időszámítás szerint augusztus 20-án
> este 21.00 órakor lobbanjon fel a nemzetközi
> dátumvonaltól nyugatra, tehát New Zeland, Ausztrália
> vonalától keljen útra, és végigkísérve augusztus
> 20-át, Honoluluban (Hawaii) aludjék ki. Így amikor
> Budapesten felröppennek a Szent István napi tűzijáték
> első rakétái, a Magyar Szolidaritás lángja már 11-12
> órája van úton és Honoluluig még ugyanannyi órai útja
> van hátra.
> 
>  
> 
> Valószínűleg nincs olyan időzónája a Földnek, ahol
> nem élnének cserkészeink és más magyarok, így csak
> szervezés kérdése a megvalósítás: tábortűz
> Croydonban, Fillmore-ban, Los Angelesben, egy gyufavillanás
> a Hargitán, gyertyák a budapesti
 lakásokban, mécses
> Dunaszerdahelyen, tábortüzek Rio de Janeiróban,
> Caracasban, Sydneyben, Csíkszeredában, Münchenben,
> Oslóban, Torontóban, Krasznahorkán, Calgariban, New
> Yorkban vagy Körösmezőn. Azok, akik a budapesti
> tűzijátékot nézik, a felröppenő első rakétát
> tekintsék a magyar szolidaritás tüzének
> fellobbanásának.
> 
> Kérjük a magyar szervezeteket is, OTTHON ÉS AZ EGÉSZ
> VILÁGON, csatlakozzanak e kezdeményezéshez! Ez a világot
> átölelő testvéri összetartozás kifejezése váljon
> hagyománnyá és legyen a magyar identitástudat egyik
> pillére.
> 
> Kérjük a szervezeteket, egyházakat és személyeket,
> hogy részvételüket jelezzék e-mailen:
> corvinus@mountaincable.net
> 
>  
> 
> Jó Munkát!
> 
>  
> 
> Lendvai Imre cscst
>
 
> elnök
> 
> Külföldi Magyar Cserkészszövetség
> 
>  
> 
> Magyaródy Szabolcs, cscst
> 
> Hunyadi Öcs. Mk.
23

Magyarország patrónáját ünnepeljük Nagyboldogasszony napján

Augusztus 15-én tartják a katolikus egyház legnagyobb Mária-ünnepét, Nagyboldogasszony, azaz Szűz Mária mennybevételének napját, amely egyúttal Magyarország védőszentjének, patrónájának a napja is.

Az ünnep legrégibb elnevezése: dormitio (elalvás) vagy pausatio (elpihenés), azaz Mária elszenderülésének, halálának a napja. Szűz Mária mennybevételének dogmáját, amely szerint Jézus anyja a földi létből testben és lélekben egyenesen a mennyei boldogságba jutott, 1950-ben hirdette ki XII. Pius pápa. Ez volt a katolikus egyház eddigi legutolsó dogmakihirdetése.

Mária halálának és mennybemenetelének története kedvelt témája volt a középkori egyházi művészetnek, a kódexirodalomnak, a vallásos népkönyveknek, az epikus énekeknek. A hagyomány szerint isteni Fia, Jézus három nappal előbb tudatta Máriával halála óráját, melynek bekövetkezte után testét az Olajfák hegyén vágott sziklasírba temették. Temetésére az apostolok felhőkön érkeztek a föld különböző tájairól. Tamás csak harmadnapra jelent meg, s miután látni akarta az elhunytat, az apostolok felnyitották a sírt, melyből különösen kellemes balzsamillat áradt. A koporsó viszont üres volt, csak halotti leplek voltak benne. Míg az apostolok ezen álmélkodtak, angyali énekhang kíséretében az égbolton megpillantották Mária testét, amint az angyalok a mennyekbe emelik.

Forrás: Kieselbach

Aba-Novák Vilmos: Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának (A városmajori templom freskótervének részlete)
Magyarországon Szent István király még uralkodása alatt ünneppé avatta augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját. (Szűz Máriának Boldogasszonyként való elnevezése egyedülálló, magyar nyelvi remeklés, amely az ősi magyar hitvilágból is táplálkozhatott.) Szent István erre a napra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénykezést. Élete végén a beteg király ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, és ő maga 1038-ban e napon halt meg. A felajánlás a maga nemében páratlan a világon, a közjogban is érvényesült a magyar történelem folyamán a Regnum Marianum eszme, mely szerint Magyarország Mária országa.

Nagyboldogasszony napja Szent István óta katolikus ünnep Magyarországon. A katolikus egyházban a Mária-napok között a Nagyboldogasszonyé a legbensőségesebb és legmagasztosabb ünnep, amelyhez kapcsolódva a nép körében terjedő legendák és történetek tápláltak e naphoz fűződő szokásokat. Ilyen például a Mária-virrasztás, a virágokból összeállított Mária-koporsó készítése, vagy a virágszentelés. (A megszentelt illatos füveket és virágokat később a halott koporsójába tették, hogy Máriához hasonlóan ő is dicsőségre jusson; volt, ahol beépítették az épülő ház alapjába, másutt a csecsemő bölcsőjébe vagy az új pár ágyába helyezték.)

A népi kalendáriumban a “két asszony köze”, azaz az augusztus 15-e és szeptember 8-a, Kisasszony napja közötti időszak varázserejűnek számít. Ekkor kellett szedni a gyógyfüveket, kiszellőztetni a téli holmikat, a ruhaféléket, hogy a moly bele ne essen. Ilyenkor ültették a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek, gyűjtötték a mészben sokáig elálló “két asszony közi” tojást. A nap időjárása termésjósló: “ha a nagyasszony fénylik, jó lesz a bortermés”.

Forrás: mult-kor.hu történelmi portál.

1 3 4 5
>