Archive

Category Archives for "Ünnepek"

Csaba testvér: szólásnak van ideje

Húsvét másodnapja van! Nagy belső indítást érzek, hogy elmenjek én is locsolni. Hatalmas vödör hideg vízzel szembe önteni azokat akik alszanak. 2010 tavaszán leginkább azokat szeretném meglocsolni, hideg ébresztő vízzel, kiket nagy nagy szeretettel éveken keresztül egy egy lelkiismeretes pap, szerzetes mindent félretéve nevelt, oktatott, hittan órákon, vagy kollégiumokban, iskolapadokban…

Ébresztő hajdani hittanosok, egyházi intézmények növendékei! Néhány szomorú papról – el nem ítélhető módon – a felháborodás lerántotta a hallgatás fátylát. Jól tette. De ti, mi, akik oly sok lelkiismeretes nagyszerű, szent életű papot, szerzetest ismertek, miért hallgattok? Igen, kell beszélni arról az 1 százalékról, akik felelőtlenül bemocskolták a bennük bízó gyermekeket, de kell beszélni a döntő többségről is! Azokról a lelkipásztorról akik, hihetetlen jósággal, szeretettel hajoltak le hozzánk.

Nagyon sok papot ismerek, de ismerőseim közül hozzám, mint hajdani gyermekhez egyetlen egy sem közeledett bűnös vággyal. Mindazt, amit értéknek tartok magamban annak nagy részét olyan nemes lelkű papoktól kaptam, mint Bálint Lajos püspök úr, ki tegnap hunyt el. Róla, és még nagyon sok szentéletű papról, szerzetesről csak jót, szépet tudok mondani. Hat év teológia alatt hozzám – de tudtommal társaimhoz sem – soha senki ferde hajlammal nem közeledett. A fehérvári szeminárium számomra tényleg a megtestesült bölcsesség otthona volt, és mindig nagy-nagy szeretettel tisztelettel gondolok vissza az ottani tanáraimra, elöljáróimra, püspökeimre. Paptanáraink a tanulmányaikért, önfeláldozó munkájukért a kommunista rendszertől sem elismerést, sem segítséget nem kaptak, és mégis vállalva az oktatás a nevelés nagyon nehéz munkáját, hihetetlen tisztességgel helyt álltak, számomra, de hiszem, hogy kispap társaim számára is mindenben példaképek voltak.

Húsvét másodnapján ébredjünk fel, mert a hallgatásunkkal önmagunkra is árnyékot vetítünk. A kívülállók csak a szennyről hallva, könnyen általánosítanak, és azt hihetik, hogy az egyházi intézmények a bűnnek, a szennynek az otthonai. Bennünket az igazság melyet ismerünk, megtapasztaltunk, kötelez! Biztatlak, hogy egy-egy kedves paptanárunkról, szerzetes nevelőnkről mi is „rántsuk le a fátylat” és írjuk le, fogalmazzuk meg egy-egy levélben, beszámolóban azt a sok jót, szépet, mit általuk kaptunk a Jóistentől. Töltsük meg a sajtót, a világhálót olyan Istennek szentelt személyek életrajzával, cselekedeteivel, akikre csak büszkeséggel tudunk gondolni. Ne hagyjuk, hogy néhány, részben még nem is ellenőrzött féligazság, bemocskolja azt az intézményrendszert, azokat a személyeket, akik számunkra nagylelkűen otthont adtak, lelki szellemi születésünkhöz hozzájárultak..

Húsvét másodnapján friss hideg vízzel mindenkinek jó locsolást kívánok!

Szeretettel, Csaba t. , erdely.ma

Mi feszítettük meg barátom !

Megszületett mosolygó kisdedként, a jászolban az isteni gondviselés vele volt, királyok látogatták meg szalmában fekvő kisdedként, életét az Úrnak szentelte, hisz a gyermeke volt. Csodákat művelt, hogy lássák a hitetlenek az erejét, prédikált és tanított, hogy megnyissa a szíveket és elültesse bennük a kereszténység magvát. Megvédte és megáldotta az elesetteket, kioktatta és szeretetben elküldte a gonosztevőket, mintegy hagyva, hogy azok saját gonoszságuk alatt vesszenek el, de ugyanakkor megmutatva a helyes út felé vezető ösvényt.

A szeretet hírnöke volt, aki tűrte az emberek gonoszságát és álnokságát, megszánva a lelki szegényeket, kik őt megvetették és hitetlenül fogadták. Atyjának egyetlen igaz fia, aki sosem mondott ellent, szót fogadott és soha nem kételkedett az atyai parancsokban. Ő volt az az ember, aki talán utoljára igazi kapocs volt emberek és Isten között. Az emberi gyarlóság, hitetlenség és irigykedés áldozata lett, amit tudott már előre, hogy be fog következni. Meghalt értünk, hogy tisztára mossa bűneinket. Meghalt értem és meghalt érted is, azért, hogy mi ugyanolyan bűnös módon folytassuk az életünket és egy kézlegyintéssel elintézzük az egészet, vállat vonjunk és meg nem tagadva ugyanazt a gyarlóságot, mint ami keresztre feszítette Őt, azt mondjuk, hogy á, ez csak mese, hiszen ha létezne, akkor nem így történne minden az életben.

Ugyanúgy véres a te kezed, mint az enyém. Ugyanúgy ott a kalapács és a szeg a te kezedben is mint az enyémben. Mi feszítettük meg Jézus Krisztust barátom, azáltal, hogy olyanok vagyunk amilyenek. Mert még ilyen ünnepekkor mint a Húsvét, akkor sem vagyunk képesek legalább a szokásoknak, hagyományoknak behódolni és Nagypénteken böjtöt tartani, majd Húsvétban úrvacsorát venni a templomban, ahelyett az elkényelmesedett nyugati élet mintájára formázott életünket folytatjuk és böjt helyett egy jót eszünk a gyorsétkezdében és úrvacsora helyett inkább alszunk és bezárt ajtók mögött, süket fülekkel és zárt szívekkel úgy küldjük el az egyetemes szeretet hírnökét, mint azokat a locsoló fiatalokat akik az ajtónkat verik reggel nyolc óra óta.

Kopp,kopp…, hallod ahogy egyre bennebb verjük a szeget a kezeibe? Drága barátom, legalább fele annyira engedjük be őt és üzenetét a szívünkbe. Meghalt értünk, de feltámadt, megmutatta, hogy mennyire erőtlen az emberi rosszaság az isteni szeretet előtt, ezzel reményt adva minden újrakezdéshez. Legyen akkor Nekünk példa, hogy mindig van remény az újrakezdéshez, csupán szeretet kell hozzá, hinni önmagunkban és a szerető Istenben, remélni a jót és képes lenni a nyíltságra, legalább szeretteinkkel szemben.

Így próbáljunk meg áldott húsvéti ünnepeket kívánni egymásnak barátom, ha már a vért a kezünkről lemosni úgysem tudjuk.

Gálfalvi G. Zsolt , erdely.ma

Egymásért Nagypénteken

Búsan zúgnak a harangok, mintha velünk sírna hangjok — szól egy nagypénteki református ének. Ilyenkor Jézus kereszthalálára emlékezünk. A római katolikus egyházban ezt a tizennégy stáció bejárásával teszik. A két évezreddel ezelőtti szenvedéstörténetre drámai és oratóriumi feldolgozások is emlékeztetnek.

De nagypénteknek nem csak a kínokra kell emlékeztetnie, hanem arra is, hogy a nap tulajdonképpen ünnep, hiszen az emberré lett Isten azért vállalta a kereszthalált, hogy a hívő emberek bűnbocsánatot, üdvösséget és örök életet nyerjenek.

S mert ily nagy ünnepről van szó, a keresztények évszázadok óta igyekeznek valamilyen módon a nap szelleméhez méltóan viselkedni, böjttel, önmegtartóztatással, az ellenük vétők megbocsátásával próbálnak tisztábbá válni. Így az észak-ír helyzet kezelésére az érintett országrész pártjai, valamint a brit és ír kormány jelképesen éppen nagypénteken (1998-ban) kötött megállapodást.

Sok száz éves Nagypénteknek soha sem lesz vége? — kérdi Wass Albert a Nagypénteki sirató című, a magyarság jövőjét latolgató versében. Mi ne legyünk ennyire borúlátóak! Szellemüljünk át a nap jelentőségétől, s nyújtsunk baráti jobbot nemzettársainknak: ne egymás ellen küzdjünk, hanem egymásért munkálkodjunk.

Szekeres Attila, Háromszék , erdely.ma

Virágvasárnap

Legyek szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor mezőn járnak,
A virágban gyönyörködjenek
(Reményik Sándor)

Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának napját ünneppé emelte az egyház. A Húsvét előtti vasárnapon már a hetedik századtól pálmaágat szenteltek. Erdélyben a barkaszentelés, pimpószentelés szertartása elengedhetetlen része a virágvasárnapnak. Az első tavaszi virágok egyike, a fűzfabarka megszárítva sok otthonban megbecsült helyen áll a következő húsvétig, esetleg hamvazószerdáig: vannak vidékek, ahol a nagyböjt kezdetén az előző évi virágvasárnapi barkát elégetik, és azzal hamvazkodnak.

Helyenként a szentelt barkát rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés, villámlás elhárítására is használták. A megszentelt barka erejére egy idős asszony így emlékezik:
– Azt a szentelt pimpót megtartottuk a következő év húsvétjáig, s avval hevítettek bé az ünnepi kalácsnak. A pimpóból a kép mellé szúrtak több szálat, ami a következő esztendő húsvétjáig ott volt, hogy távol tartsa a villámokat, betegségeket, és újabban a sírokra is szoktunk egy-egy szálat szúrni, s evvel a templomban nyert érdemeket a holtakért ajánljuk fel.

„Ő mindannyiunk bűnét magára vette” – Passiójáték Csíksomlyón

A barkaszentelés mellett a római katolikus templomokban külön szépséget ad az ünnepi szentmisének a virágvasárnapi körmenet és a passió eléneklése. Jézus szenvedéstörténetének és keresztre feszítésének felelevenítése előkészíti a nagyhéti lelkiismeret-vizsgálatot, a magunkba fordulást, hogy Húsvét vasárnapján tiszta lélekkel örvendhessünk a Megváltó feltámadásának.

erdely.ma

1

2010. Március 15. – Isten, haza, szabadság

2010. Március 15.

Isten, haza, szabadság

Szokatlanul szomorú időjárással, de a már megszokott román nacionalista hőbörgéssel kopogtatott be az idén március idusa.

Ha mindezekhez még magánéleti gondok is hozzátevődnek, akkor nem csuda ha  az emberben nem teng túl az ünnepváró lelkesedés.

Szűkebb közösségünkben se rózsás a helyzet: ember embernek farkasa, az erős bántja a gyengét, a többség a másként gondolkozó kisebbséget.

Nem tudunk sem együtt dolgozni, sem együtt ünnepelni.

Ha távolabbra tekintünk sem vidulunk fel.

A mostoha anyaországban javában zajlik a választási kampány a velejáró mocsoközönnel, édes hazánkban meg a már említett ünnepre hangoló magyargyűlölet.

Így állunk ma: se haza se  szabadság!

Maradt az Isten.

Úgy döntünk, az idén vele ünnepelünk. Felvettük hát legszebb ruhánkat, feltűztük a kokárdát, és a harangunk hívó szavára elmentünk a vasárnap délelőtti istentiszteletre. Legnagyobb megdöbbenésünkre, majdhogy kinéztek bennünket a padból, mert az egész gyülekezetben csak nekünk volt kokárdánk! A bevonuló tiszteletes urunk mentette meg a helyzetünket: fekete palástján ott virított a piros-fehér-zöld.

Megkönnyebbülten kapcsolódtunk be az igehirdetés szokásos menetébe: énekeltünk, imádkoztunk. Bár nem volt meghirdetve  ünnepi istentisztelet, titokban reménykedtünk, hogy a „mi” tiszteletesünk prédikációja azért alkalomhoz illő lesz.

Nem csalatkoztunk. Sőt!

Olyan prédikációt hallhatott a gyülekezet, amit hosszú ideig fogunk emlegetni. Síri csendben hallgattuk az igemagyarázást, a történelmi visszatekintést, az irodalmi idézeteket, kisebbségi létünk sirámait.

Nyoma sem volt a hurráoptimizmusnak, inkább valami mély bánat és aggodalom nehezedett a gyülekezetre, amelyet még a záró akkordként felcsendülő nemzeti imánk se oszlatott el…

Csak órák múltán, mikor már szűkebb társaságban,  pohár boroktól felbátorodva meneteltünk Kossuth Lajos regimentjében, döbbentem rá, hogy az az igazi szabadság, ha hitet teszünk az igazi értékek mellett.

Egy rendhagyó Március 15-én.

Sz.Z.

Külön ünnep, külön gyász

Egyre inkább úgy tűnik, kevés a gyakorlati hozadéka a tavaly életre hívott és oly nagyon ünnepelt magyar összefogásnak. Pillanatnyi célját — az eredményes közös szereplést az EP-választásokon — elérte, ám azóta szinte nem akadt olyan kérdés, amelyben egyetértettek volna a felek. Nem sorakoztak fel a Tőkés László által megálmodott módon a nagy és szent ügyek mellé, mi több, az éppen ezek kapcsán élesedő nézetkülönbségek csak erősítik a széthúzást.

Az autonómia-munkacsoportot életre hívták, ám munkájuk jó esetben is csak vánszorog, eddig eredménynek a látszatát sem sikerült felmutatniuk. Nem született megállapodás sem tavaly, sem idén a székelyföldi önkormányzati nagygyűlések ügyében, a politikai szekértáborok külön-külön rendezvényeken hangoztatták zengzetes autonómiakövetelő szólamaikat. Nincs közös tervezés, közös cselekvés, egyetértés a legalapvetőbb kérdésekben sem, így nem csodálkozhatunk azon, hogy külön emlékeznek a húsz esztendővel ezelőtti tragikus marosvásárhelyi eseményekre.

Tőkés László és az EMNT idejekorán elkezdte többnapos megemlékező rendezvénysorozata szervezését, céltudatosan a húsz évvel ezelőtti rendszerváltás folyamatába illesztették Marosvásárhely fekete márciusának felidézését. Jelképesen is fontos momentum, hogy társszervezőjükké szegődött a Smaranda Enache nevével fémjelzett Pro Europa Liga, gyertyás felvonulással, majd konferenciával, neves előadókkal emlékeznek 1990 márciusára.

Az RMDSZ nem volt hajlandó „közösködni”, Markó Béla kijelentette, ő semmiféle fáklyás menetnek nem híve, s kiderült, számukra nem kívánatos efféle megemlékezésen részt venni. Az RMDSZ egy tizenegy órás dokumentumfilm levetítése során, az ezt követő beszélgetésen idézi fel a húsz évvel ezelőtti történéseket.

Nehezen megmagyarázható, miért van szükség a külön-külön emlékezésre. Nem mondhatjuk, hogy az RMDSZ szabadulni próbál a nyomasztó évfordulótól, hisz több alkalommal idézték az elmúlt napokban az egykori eseményeket, és kérték a dokumentumok titkosításának feloldását is. Mégis, úgy tűnik, a hatalom részeseiként a szelídebb, kevéssé látványos múltidézést tartják időszerűnek. Került hát ismét valami, ami elválaszt nemcsak magyart a romántól, de közvetlenül is érintett magyart a magyartól. Újabb alkalom, hogy bebizonyosodjék: nemcsak ünnepelni, de emlékezni, gyászolni sem tudunk közösen.

Farkas Réka, Háromszék , erdely.ma

Obama köszöntötte az 1848-as forradalmat

Barack Obama amerikai elnök vasárnap nyilatkozatban köszöntötte az 1848-as magyar forradalom 162. évfordulójának ünneplőit.

“Legmelegebb üdvözletem küldöm mindazoknak, akik az 1848-as magyar forradalom évfordulóját ünneplik holnap” – áll az elnöki köszöntésben, amelyet a Fehér Ház szóvivői irodája hozott nyilvánosságra.

Obama kiemelte: az 1848-as forradalom meghatározó pillanat volt Magyarországnak a szabadságért vívott küzdelmében, és továbbra is lelkesítőleg hat mindazokra, akik támogatják a szabadság ügyét.

Az amerikai elnök nyilatkozata szerint az Egyesült Államok és Magyarország népét összekötik a közös értékek, valamint az ünnepélyes elkötelezettség egymás biztonsága iránt a NATO alapokmány 5. cikkelyén keresztül.

Barack Obama az évforduló alkalmából tiszteletét fejezte ki a magyarországi gyökerekkel rendelkező amerikaiak iránt, akik “továbbra is fontos szerepet játszanak társadalmunkban, gazdagítják az Egyesült Államok jellemét és kultúráját”.

index.hu

Karácsonyi szokások – régen és ma

Míg az amerikai és egyéb külföldi ünnepek egyre inkább beszivárognak a köztudatba Székelyföldön, addig a karácsonyi ünnepkör hagyományos szokásai – főként a fiatalok körében – kevésbé ismertek. A hagyományok közösség-összekovácsoló szerepe viszont számos területen új szokásokba mentődött át. A régi időjóslásokat, egy-egy névnaphoz kapcsolódó népi bölcsességeket pedig gyakorlati foglalkozásokkal próbálják újra bevinni a köztudatba.

A Katalin-napi időjóslást, Luca széke-készítést, gombócfőző-jóslás és a többi hagyományos – adventi és karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó szokásokat ma már főként az idősek és a faluhelyen élők ismerik és őrzik. A hagyományosnak nem mondható Halloween vagy a Valentin-naphoz hasonló külföldi eredetű ünnepek eközben egyre inkább hódítanak Székelyföldön is a fiatalok körében.

Dologtiltó napok a női névnapokon, férjjóslás, időjárásjóslásra készített hagymanaptár – a történésekben gazdag karácsonyi ünnepkör a régi falusi közösségekben főként a mulatságokra éleződött ki. A jelenlegi városi környezetben, sőt, a mai faluközösségekben is általában családi körben ünneplik a karácsonyt. Ám egy sorozat új szokás is született: az udvarhelyszékeik, a háromszékiek és a szászok gazdag hagyományaira épül rá ugyanis a fogyasztói társadalom, a Márton-napi lakoma például azért éledt fel újra, mert gazdasági vonzattal bír – mondja Miklós Zoltán néprajzos.

A régi hagyományokat ugyanakkor egyre több családban élesztik fel: iskolákban, közösségi foglalkozásokon a gyerekeket gyakorlati ismeretekkel látják el: csuhéból karácsonyi díszeket készítenek, saját maguk öntenek gyertyát, képeslapokat varrnak.

A karácsonyi ünnepkör szokásai mindenekelőtt az ünnepekre való testi-lelki felkészülésben játszanak fontos szerepet. A közösségi élményt ma már inkább a karácsonyfa-díszítő versenyek, művészeti iskolák tárlatai, ünnepi hangversenyek, karácsonyi vásárok jelentik.

Nézze meg Farkas Krisztina, Ferencz Hunor és Szabó Attila összeállítását, amely a Duna Televízió Térkép című műsorában került képernyőre:

erdely.ma

Megváltó Karácsony

Régóta készülök írni 1989 megváltó adventjéről, karácsonyáról. Hogy miért? Azért, mert az akkori népfelkelést és államhatalmi változást – fölöttébb megfélemlített lelkiállapotból szabadulva – életem legboldogabb, ténylegesen megváltó fordulataként éltem át. Bizony, sokaknak jelentett megváltást a húsz évvel ezelőtti karácsony, és sajnos túl sok családba hozott gyászt vagy életre szóló sebesülést. Írásomat a hősök és az ártatlan áldozatok előtti főhajtásnak szánom, akiket mára sokan elfelejtettek.

A történelmi és politikai előzmények rövid számbavételével kezdem. A második világháború nyertes nagyhatalmainak jaltai egyezménye (1945) Kelet-Közép-Európát szovjet érdekövezetnek nyilvánította. A térség nyolc országában honosították meg a szovjet típusú népi demokráciának csúfolt kommunista diktatúrát, amely tulajdonképpen államvezetési szintre emelt népirtást és szervezett bűnözést jelentett. A parancsuralmi rendszerek alattvalói teljes kiszolgáltatottságban és jogfosztottságban éltek, gyakorlatilag a saját államuk megalázott foglyai voltak. A megkínzott, bebörtönzött, kényszermunkára hurcolt vagy meggyilkolt áldozatok száma világháborús nagyságrendű. Ezeket az istentelen és embertelen államhatalmi rendszereket lelkileg szörnyszülött emberek teremtették és tartották fenn, tehát azokat terheli a fő bűn, akik ennek elsődleges működtetői voltak: az alapítók és honosítók, a különböző szintű párt- és államvezetők, az államvédelmi szervek és a karhatalmi erők tagjai, valamint sokan mások. Nem kevésbé bűnösök azok sem, akik az előbbiekkel szándékosan, meggyőződésből vagy haszonelvűségből rendszeresen együttműködtek. A besúgók hadseregének aljasabb része is ilyennek minősíthető.

Az egészséges lelkületű ember természetéhez tartozik, hogy sötétségből világosságra és elnyomatásból szabadságra vágyik. Az ilyenfajta emberek esetenként egyéni tiltakozó hőstettekkel leplezték le a diktatúrákat, amikor pedig ellenálló közösségekké sikerült szerveződniük, akkor világra szóló megmozdulásokkal szálltak szembe elnyomóikkal. Ilyen volt a berlini felkelés (1953), a varsói tüntetéssorozat (1956), az 1956. évi magyarországi forradalom és szabadságharc, az 1968-as „prágai tavasz”, a lengyelországi kikötővárosok munkásságának tiltakozó mozgolódása, majd a Szolidaritás megszületése (1970, 1980), a brassói munkástüntetés (1987. november 15.), és az európai parancsuralmi rendszereknek véget vető 1988–1989-es rendszerváltozási hullám. Az egyéni példák közül most csupán egyet említek, a házunk tájáról, amiről mindezidáig túl kevesen tudnak.

A nagyajtai Moyses Mártont (1941–1970) az 1956-os forradalommal rokonszenvező és kommunistaellenes versei miatt már diákkorában hét év börtönre ítélték. A börtönbeli kínvallatások közben saját nyelvét metszette le, mintsem vallomásra bírják. 1970. február 13-án rendszerellenes tiltakozásként a brassói pártszékház előtt leöntötte benzinnel és meggyújtotta magát. Az élő fáklyára a közelben ólálkodó Securitate-munkatársak rávetették magukat, és elhurcolták. Megtagadták tőle az orvosi ellátást. Rettenetes kínok között szenvedett hónapokon át, mígnem május 15-én visszaadta lelkét Teremtőjének.

A hősök példája gyönyörűen igazolja azt, hogy az ember számára igenis vannak a létezésnél, a puszta életnél magasabbrendű értékek, és ezeknek az értékeknek a választása mindig üdvösebb, mint megalkuvóan eltűrni az elviselhetetlen helyzetet. Az egyéni és közösségi hőstettek, a dicsőséges és levert forradalmak egyértelművé teszik, hogy nemes ügyek érdekében mindig érdemes vállalni az áldozatot, rendkívüli esetekben akár az életáldozatot is. Idézzük csak fel, hogy ilyen vonatkozásban 1956 karácsonyában mennyire hitelesen csengett Márai Sándor biztatása: „Angyal vidd meg a hírt az égből, / Mindig új élet lesz a vérből.” A mennyből az angyal akkor megmondta az elcsüggedt, és cukorkák helyett karácsonyfán lógó magyar népnek – és azután is minden karácsonykor biztatott minket –, hogy nincs olyan gátlástalanul elnyomó világi hatalom, olyan kegyetlen tökéletességgel működő parancsuralmi rendszer, amely az embertelen szolgaságot természetszerűsíthetné és a szívek mélyéről maradéktalanul kiölhetné a szabadságvágyat. Jézusnak, a nagy lelki felszabadítónak a születése mellett a mindenkori karácsonyi csillag az előbbiekre is figyelmeztette a diktatúrákban sínylődőket és – hála Istennek – nem eredménytelenül. Az égi jelre, a ragyogó csillagra való figyelés nem bizonyult hiábavalónak: ’56 áldozati véréből bő három évtizedes eltolódással Magyarországon vérontás nélkül lett új élet, a trianoni határon innen pedig 1989 megváltó karácsonyában hasadt meg a hajnal, hogy a bátrak és ártatlanok véréből itt is megszülessen a várva-várt szabadság.

A húsz évvel ezelőtti temesvári népfelkelésről és romániai államhatalmi változásról nem mondok újat. Csupán az alapvető tényeket ismertetem, amelyeket a történelemhamisítás és a népbutítás jegyében sokan tagadnak vagy elhallgatnak. Tehát, ha tetszik, ha nem, Tőkés László akkori temesvári református lelkipásztornak az államhatalmi és az azt kiszolgáló egyházvezetőségi önkénnyel való szembeszegülése adta meg a szikrát. A bátor híveknek és rokonszenvezőknek egy csoportja december 15-én a református paplak köré gyűlt, hogy tanúi legyenek a tervezett erőszakos kilakoltatásnak. A néma tiltakozás résztvevőinek száma egyre szaporodott, a következő napokban hatalmas rendszerellenes tüntetéssé nőtte ki magát, amely lángra lobbantotta Temesvárt és egész Romániát. Bár megpróbálták, a karhatalmi erők fegyverrel sem tudták elfojtani a népfelkelést. A hősi halottak száma 1311, a sebesülteké meghaladja a 3000-et. Sokan közülük december 22-e után, az új államvezetőség gyilkos felelőtlensége miatt váltak áldozatokká. Áldott legyen az emlékük!

Húsz év távlatából nem könnyű lelkesítően érezni és írni 1989 megváltó karácsonyáról. Talán csak azoknak sikerül, akik résztvevői voltak az akkori sorsfordító eseményeknek, vagy felszabadító élményként átélve örökre szívükbe zárták azokat a napokat. Ma oda kerültünk, hogy egyesek a népfelkelés valóságát teljesen tagadják. Mások „mindentudóan” sejtetik, hogy egyébről volt szó: tudjátok, a nagyhatalmak, a titkosszolgálatok, világátrendezési tervek mozgattak mindent és mindenkit – így okoskodnak. Vannak, akik azzal az együgyű véleménnyel sajnálják le az egészet, hogy azelőtt „jobb” volt. A felsorolt véleményhordozóktól érdemes óvakodni, mert vagy haszonélvezői voltak a nacionál-kommunista rendszernek, vagy éretlenek és méltatlanok a szabadságra. Tény, hogy az új államvezetés kisajátította a népfelkelést, önmagát hitelesítő forradalommá alakította át, és eredményesen megvalósította a régi rendszer haszonélvezőinek érvényesülését az új rendszerben politikai és gazdasági téren egyaránt. Ezért nem került még nyilvánosságra az igazság 1989-ről, és talán ezért lehetünk valamennyire csalódottak. Ettől a lényeg változatlan: 1989 megváltó karácsonya nem a haszonélvezőké és nem a törthitűeké! Akik így érzik, karácsonykor biztosan nem felejtenek el imádkozni az áldozatokért és a szabadulásért. Mi tartozzunk közéjük!

Szabó László , erdely.ma

Az államalapítás alkalmából adtak át kitüntetéseket Kolozsváron

Az államalapítás emlékére az erdélyi kultúra hét kiemelkedő képviselőjét tüntette ki a Magyar Köztársaság. A díjakat Kolozsváron adták át.

Szabó Vilmos azt mondta: a nemzeti ünnepeken átadott magyar állami kitüntetések összegzik, hogy mit sikerült elérni a rendszerváltás óta eltelt húsz évben, de figyelmeztetnek is, hogy a magyarságnak meg kell védenie azt, amit elért.

– Mindig az a kritérium, hogy az, aki maradandót alkotott. Aki egy egész élet munkáját adta a magyar nemzetnek, vagy hát, aki nem magyar, de a Magyarországgal való kapcsolatot, a magyar kultúrát, közéletet, politikai kapcsolatokat, oktatási kapcsolatokat segítette, fejlesztette – jelentette ki Szabó Vilmos külügyi államtitkár

– Nagyon megtisztelő, felemelő tudni azt, hogy az anyaország mögöttünk van, figyeli a határon kívül élő magyar közösségek vezetői, irányítói hogyan próbálják megőrizni, átmenteni a magyar anyanyelvi kultúrát, a nyelvünket az utókor számára – mondta híradónknak Szép Gyula, aki a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét kapta.

– A munka megy tovább és ez még sarkall is, hogy a munkát tovább folytassuk fogalmazott a Pro Cultura Hungarica díjjal kitüntetett Bocskai Vince.

A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét kapta a 75 éves Gálfalvi Zsolt irodalomkritikus és Dr. László János orvos-professzor. Lovagkereszttel tüntették ki még a 7O éves Lászlóffy Csaba költőt, és Matekovits Mihályt a romániai magyar nyelvű oktatásért végzett munkájáért. Román ajkú díjazottja is van az idei nemzeti ünnepnek: Ionel Haiduc a Román Tudományos Akadémia elnöke Doctor Honoris Causa címet kapott a Magyar Tudományos Akadémiától.

Duna TV,erdely.ma

István, a keresztény király

Szent Istvánban kortársai és a hazai szájhagyomány alapján dolgozó jámbor életírói Szent Ágoston kegyes, de komor királyeszményének megtestesülését, a civitas terrena pogány és pogány erkölcsű uralkodóival, a tyrannusokkal szemben a civitas Dei földi tartományát „jól kormányzó” (rex a recte regendo), hitvédő és hitterjesztő, egyházgyámolító és parancsainak engedelmeskedő, „igazságos, kegyes, békeszerető” (rex iustus, pius et pacificus), Isten kegyelméből uralkodó (Dei gratia rex), uralomra „alkalmas” (idoneus) igaz keresztény király (rex christianus) mintaképét tisztelték.

Egyénisége legjellemzőbb vonásának jószívét, kegyességét, igazságszeretetét tartották. Tietmár merseburgi püspök és reichenaui Hermann szerint „a legyőzöttekkel kegyesebben, a jámborokkal szelídebben senki sem bánt nála”. A legendaíró szerint „híre-neve világszerte elterjedt, s ajkának ítéletei nagy dicsérettel lettek ismeretessé”. Udvara valósággal menhelye volt üldözött rokonainak és más királyi sarjaknak. Lengyel földről és Velencéből száműzött unokaöccsein, Beszprémen és Péteren kívül itt talált oltalomra császári bátyja elől menekülő sógora, Brunó augsburgi püspök, itt leltek új otthont Edvard és Edmund angolszász hercegek. Legyőzött nagybátyjának, az ellenség szolgálatába álló Gyulának utánaküldte udvarában tartózkodó fiait és feleségét.

Kegyelmes volt az elbukottal, jólelkű a gyámoltalanokkal, szelíd a jókkal szemben, s ilyennek kívánta fiát is nevelni. „Ha kívánod a királyság tisztességét, légy békességtűrő. Ítélj békességtűréssel, szánakozással és nyugalommal”, mert „a jócselekedetek törvénye főékesség a királyok koronáján. Illik a királynak kegyesnek, irgalmasnak és több egyéb jóságokkal teljesnek és ékesnek lenni, mert a kegyetlenséggel és gonoszsággal fertőzött király haszontalan keres király nevet, mivel tyrannusnak mondatik.” „Uralkodjál mindenki felett harag, kevélység, gyűlölködés nélkül, békességesen, szelíden, emberségesen, megemlékezvén szüntelen, hogy minden ember azonegy állapotban vagyon, és semmi fel nem emel, csak az alázatosság, semmi meg nem aláz, csak a kevélység és a gyűlölség.”

Szellemében, felfogásában, cselekedeteiben igazi keresztény király volt István. Kegyes, jólelkű és igazságszerető, de egyéniségének éppily jellemző vonásai a középkor nagy keresztény királyainak erős és megingathatatlan akarata s a realitásokkal mindig számoló, hatalmas szervező- és alkotóerő. Nem volt elmélkedésbe merülő, komor aszkéta, s nem volt imádkozó és síró öreg, amilyennek későbbi jámbor életírói rajzolták. Hitében erős, vallása parancsait követő, egyházát gyámolító, szigorú erkölcsű középkori uralkodó volt a Nagy Károlyok, Nagy Ottók, Simeonok fajtájából.

Ezt az egyéniséget, pozitívumokra törekvő szellemet nem elégítette ki a szemlélődésben, elmélkedésben, életszentségben és önmegtagadásban kimerülő vallásosság, de benső meggyőződéssel és fanatikus lelkesedéssel szegődött a bencések által hirdetett és gyakorlatban is megvalósított, égi célokra emberi eszközökkel törekvő vallásos irányzat zászlaja alá. Akaraterejét, alkotó és szervező tehetségét egy nagy földi cél szolgálatára, az „isten kegyelméből való” keresztény királyság megalapítására szentelte. Végső célként mégis népe túlvilági boldogsága, Krisztus égi birodalma lebegett szeme előtt.

„A királyi méltóság rendje — írja fiához — úgy hozza magával, hogy arra egyedül katholikus hittel eltelt hívők jussanak. Ezért a mi tanításaink során az első helyet a szent vallásnak adjuk. Elsőben is parancsolom, hagyom és javallom néked, én szerelmes fiam, ha kívánatos előtted a királyság koronájának tisztessége, légy a katholikus apostoli hitnek szorgalmatos megtartója. Mert akiknek hamis hitök vagyon, avagy hitüket cselekedetekkel bé nem töltik és fel nem ékesítik, sem itt nem uralkodnak tisztességgel, sem az örök birodalom koronájában nem lesz részük. Ha pedig a hitnek pajzsát megtartod, az üdvösség sisakját is felveszed. Ha pedig valamikor találtatnának a te hatóságod alatt olyanok, akik a Szent Háromság alkotmányát megbontani, abból valamit elvenni, avagy hozzátenni akarnának… ilyeneknek se táplálást, se oltalmat ne adj, nehogy magad is társuknak és jóakarójuknak láttassál.”

Ez a benső és meggyőződéses vallásosság különbözteti meg Istvánt apjától, és irányítja más, magasabb célok felé. Gézánál a vallás eszköz a politikai hatalom kiépítésére. István a világi uralomban, a politikai hatalomban látja az égi boldogsághoz vezető eszközt. Apostola lett népének, de a szent cél érdekében erőskezű, kemény uralkodója is tudott lenni. Saját vezérei és előkelő alattvalói: Koppány, Gyula, Vászoly és Tanuszaba s mindazok, akik útjába álltak a krisztusi birodalom kiépítésére irányuló törekvésének, „akik megbontották a Szent Háromság alkotmányát”, összetörtek kíméletlenül lesújtó kezének haragos csapásai alatt. Viszont a keresztény „vendég és jövevény népeket” felkarolta, mert „nagy haszon vagyon bennük; különb-különbféle szót, szokást, fegyvert és tudományt hoznak magukkal, ami minden országnak ékességére szolgál, a király udvarát nagyságosabbá teszi, és igen megrettenti az idegenek magahitt szívét. Gyenge és törékeny az egynyelvű és egyerkölcsű ország. Hagyom ezért, fiam, adj nekik táplálást jóakarattal, és tisztességes tartást, hadd éljenek nálad örömestebb, hogysem másutt lakoznának.” Sokszor kérdezték már: miért adta István ezt a tanácsot fiának? Pedig oly könnyű a felelet: korának uralkodó felfogása szerint s a császári és pápai udvarban III. Ottóval és II. Szilveszterrel reálpolitikai értelmet nyert világbirodalmi univerzalizmus értelmében erős és győzhetetlen az Úrnak az összes keresztény népet testvéri közösségbe foglaló, mai értelemben vett, nemzetiségi különbségeket nem ismerő, földi birodalma. Az idegenek védelme az egyetemes keresztény gondolatban és az ifjú Ottó világbirodalmi elgondolásában új életre kelt Róma-eszmében gyökerezik.

Szent István trónra léptekor országa szomszédságában véres harcokat vívtak a keresztény népek és fejedelmek. A vértől mámoros csehek pogány dühvel irtják ki „nemzeti szentjük” — Szent Adalbert — családját, elűzik tanítványait. Gaudentius első lengyel érsek, Adalbert féltestvére menekülni kénytelen fellázadt híveinek haragja elől. Bizánc császárja a bolgárokat töri, a lengyel Boleszláv a cseheket pusztítja. A magyarok ifjú királya nem követte példájukat. Teljesen átérezte és megértette kora magasztos eszméit, és azok erejére támaszkodva tört ideálja megvalósítására. Ez az ideál a Boldogságos Szűz különös védelme alatt álló magyar királyság volt.

„Magát és országát — mondja XI. századi életírója — fogadással és odaadással szüntelen könyörgések közt ajánlá Isten örökké szűz anyjának, Máriának oltalmába, kinek a magyaroknál oly kitűnő tisztelete és dicsősége van, hogy mennybemenetelének ünnepét nyelvükön nevének hozzáadása nélkül hívják Királynő napjának.”* A magyarok Nagyasszonyának, égi Királynőjének tiszteletére szenteltette fel a szívéhez legközelebb álló egyházakat: a családi szentélyül alapított székesfehérvári bazilikát, felesége veszprémvölgyi apácakolostorát, az ország főpapjának esztergomi székesegyházát és minden országrészben egy püspöki templomot: Győr, Vác és Bihar székesegyházait. Ezen ideál szolgálatában téríti népét, és szervezi Krisztus egyházának új tartományait.

Szent István oktatói, népe térítői nem a németek, nem az olaszok, nem a görögök, nem a szlovének voltak. Lelkét a X. század végén Európa-szerte diadalmasan előretörő egyetemes keresztény gondolat hódította meg. Népét a nemzetek fölött álló egyetemes egyház eszméjének különböző népekből sarjadt, de a nemzetiségi különbséget nem ismerő egyetemes kereszténységhez tartozó harcosai térítették. A térítést és egyházszervezést irányító szellem minden gyökérszálával messzi nyugatra és délre — Franciaország és Itália kolostoraiba — nyúlik vissza. A keresztény magyar királyságban a francia földről egész Európát behálózó, bencés kolostorokon át a francia, olasz, német udvarokba behatoló egyetemes európai mozgalom aratta egyik korai nagy diadalát. Ennek az egész keresztény világ meghódítására indult szellemi mozgalomnak lett apostolává a magyarok első királya, kinek lelkében dús gyümölcsöket teremtek korának fennkölt eszméi.

Szent korona

Az egyetemes keresztény gondolatnak korunkra maradt s később a magyar nemzettest közjogi szimbólumává lett gyönyörű jelképe az első magyar királynak olasz földről, francia pápától, német szerzetes hozta szent korona.

A római követküldés okát sem szabad a német és bizánci befolyás ellen védekező politikában, István fejedelem különös diplomáciai éleslátásában keresnünk. István a pápától kért koronát és királyi címet, mert ily kéréssel — kora felfogása szerint — csak hozzá fordulhatott.

Hóman Bálint, Háromszék

Pünkösdvasárnap a Gyimes völgyében

Fotó: Tankó Zsófia

Gyimesbükk az utolsó falu Erdélyben, a Gyimes völgyben. A falu túlsó végén húzódott Trianon előtt a határ. Pünkösd vasárnapján több ezren gyűltek össze a Rákóczi várral szembeni Kontumáci kápolnánál, megáldották az erdélyi főegyházmegye 1000 éves fennállása emlékére állított keresztet, illetve azt a 10 fenyőfát is, ami a Szent István-i egyházmegyéket jelképezi. A szentmisét a Duna Televízió élőben közvetítette.

Megérkezett a gyimesbükki vasútállomásra a Székely gyors

A 850 csíksomlyói zarándokot szállító különvonat pénteken reggel indult Budapestről. A címeres magyar mozdony ma a hajdan legkeletibb MÁV-őrháznál is tiszteletét teszi.

Újraéltük a gyimesi csodát. A magyar zarándokvonatot hihetetlen szeretettel és örömmel várták a gyimesiek. A 13 kocsiból álló szerelvény a nehéz terepen három mozdony húzta, a Nohab elé két erős villanymozdonyt kapcsoltak Madéfalván.

A gyimesbükki vasútállomáson a helybeliek, viseletbe öltözött táncosok és zenészek mellett óriási tömeg várta a Székely gyorsot. Nagyon sok zarándok jött át a tegnapi csiksomlyói búcsúból.

A 17-es Nohabot délután lekapcsolták a zarándokvonat éléről, és a mozdonyvezetők elgördültek vele a 30-as számú MÁV-őrházhoz, amit határokon átívelő összefogással mentettek meg tavaly az enyészettől. A címeres mozdonyt ezrek várták a hajdan legkeletibb MÁV-őrháznál, a Taros folyó mindkét partján.

Éjszaka 800 zarándok virrasztott a csíksomlyói Kegytemplomban

Évszázadok alatt alakult ki a virrasztás rendje: a keresztaljak együtt ülnek le a templomban. Vezetőjük imába vagy énekbe kezd, amihez a többiek csatlakoznak. A kereszténység legnagyobb ünnepeit, a karácsonyt, a húsvétot és a pünkösdöt virrasztással várják a hívők, így készülnek fel lélekben arra, hogy közelebb kerüljenek Istenhez. A Duna Televízió 17 alkalommal közvetítette élőben a csíksomlyói búcsút, idén pedig az éjszakai virrasztást is láthatták a nézők. A kegytemplomban a hagyományoktól eltérően idén a fiatalok is virrasztottak.

Barlay Tamás, a Duna Televízió vallási műsorainak főszerkesztője elmondta: „Ez szokott lenni, főleg a második vatikáni zsinat után terjedt el, hogy az ifjúságra nagyobb hangsúlyt fordítanak. Csíksomlyón a kilencvenes évek elején kezdődött az, hogy az ifjúságnak külön legyen egy virrasztása, ez általában csobotfalvi Szent Péter templomban szokott zajlani, de most a milleniumi évre való tekintettel itt van a kegytemplomban”.

Duna TV

,,Minden megosztó szándék ellenére egy nemzetet alkotunk” – idén is többszázezren vettek részt a Csíksomlyói búcsun

Többszázezren vettek részt szombaton a 443. csíksomlyói búcsún. A zarándoklat a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye alapításának 1000. és a ferences rend 800. éves jubileumát is köszöntötte.

Már reggel benépesedtek zarándokokkal a csíksomlyói kegyhely felé vezető utak. Egymást követték a keresztalják, énekelve, imádkozva zarándokoltak a kegytemplom felé.

Görföl Vilmos, Nagymegyer, Csallóköz – Felvidék: „Látom itt a magyarság összefogását és nagyon tetszik, hogy ilyen sokan eljönnek.”

Ferencz Csaba – Szent István Lovagrend, Budapest:
„Szent István király alapítása lévén, nekünk úgy gondoljuk, hogy kötelességünk, a király maga is a Szent Szüzet rendkívüli módon tisztelte, hisz mindnyájunkat neki ajánlott fel. Nem is tehetünk mást, itt kell lenni, meg hazajöttünk.”

Jakubinyi György érsek, Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye:
„A csíksomlyói búcsú mindig fontos és mindig jelentős, mert 1567 óta népünk megfogadta, hogy ha az ősök hitéhez hűek maradhatnak, a Szűzanya segítségével, minden évben pünkösdszombatján elzarándokolunk ide. Az ősök ígérete is kötelez minket, de a mi nehézségünk, nyomorunk is, mert mindig rászorulunk arra, hogy a Szűzanya továbbra is segítsen.”

Németh Zsolt elnök, Magyar Országgyülés Külügyi Bizottsága:
„Kinőtte magát Csíksomlyó egy olyan eseménnyé ami a világ magyarság életében talán a legfontosabb esemény.”

Tőkés László EP-képviselő:
„Osztozunk a Gyulafehérvári Katolikus főegyházmegye 1000 éves évfordulójának örömében, hiszen egy tőről fakad a kereszténység.”

Borboly Csaba elnök, Hargita megye Tanácsa:
„Csíksomlyó talán a világ magyarságának az a zarándokhelye, ahova mindannyian el kell jöjjünk és igazából ahhoz a megújuláshoz, lelki megújuláshoz, amelyre minden évben szükség van, ezt a zarándokutat meg kell tegyük.”

Gál Kinga EP-képviselő:
„A környezetünk erkölcsi válságán nekünk kell segíteni, nekünk kell változtatni azért, hogy a magyar családok újra megerősödjenek azért, hogy a gyermekeink egy másfajta jövőt tudjunk átadni.”

Mezőkeresztesi zarándok

„Krisztussal ezer esztendeig.” Ez volt az idei csíksomlyói búcsú mottója. Az 1000 éve Szent István alapította Gyulafehérvári püspökség korábban a kalocsai érsekséghez tartozott, ezért választották a Kalocsa-kecskeméti érseket az idei búcsú szónokául. „Itthon vagyunk, a magyar nemzet szíve dobog itt. Örömünket, bánatunkat hoztuk ide a Szűzanyához, kezdte ünnepi beszédét Bábel Balázs érsek, aki beszédében az erkölcsi értékek fontosságára hívta fel a jelenlévők figyelmét.

„A világ és benne a mi magyar népünk is nagy válságban van. Azért hozom elő a magyarországi életünk gondjait és bajait mert az ottani élet kivetül a világ összes magyarjára és ha jól meggondoljuk mi minden megosztó szándék ellenére egyetlen nemzetet alkotunk.”

Értékválság van, mindent pénzzel mér a világ. Az értékválságot könnyen az államcsőd is követheti. Az emberiség őssejtjét, a családot is rombolják. A kisemmizettség, depressziós lelkület sújtja a nemzetet, emberileg nincs remény, de Krisztust követve és kéréseinek eleget téve megmaradhat nemzetünk.

„Nem vette le rólunk kezét a Magyarok Nagyasszonya. Összetartozunk, össze kell fognunk!” – erre kérte a jelenlévőket az ünnepi szónok. A zarándokok az esőben is végigvárták a szentmisét.

Csúcs Mária
Duna Tv, Híradó
Fotók: Kovács Csaba

Csíksomlyón a magyarság erkölcsi válságára is figyelmeztettek – film

Fotó: Kristó Róbert

A világ és a magyarság egyaránt nagy válságban van, a magyarországi élet bajai kivetülnek a világ összes magyarjára, akik azonban minden megosztó szándék ellenére egyetlen nemzetet alkotnak – fejtette ki Csíksomlyón elhangzott szentbeszédében az ünnepi szentmise szónoka Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek.

Több százezer ember gyűlt össze a Csíkszereda melletti két Somlyó-hegy oldalán és a köztük lévő Nyeregben, hogy részt vegyen a hagyományos pünkösdszombati csíksomlyói zarándoklaton.

A magyarság képviselői a tengerentúlról, a Kárpát-medencéből, magyarországi városokból, Erdély településeiről, Európa más részeiből jöttek el Csíksomlyóra. A moldvai csángók is nagy számban voltak jelen, tiszteletükre az idén is rendeznek külön csángó misét.

Mint minden esztendőben, ezúttal is mindenki zarándokként volt jelen Csíksomlyón, az ismert politikusok – Tőkés László, Gál Kinga, Németh Zsolt, Semjén Zsolt, Lezsák Sándor – is ebben a minőségükben, nem pedig pártjuk, szervezetük képviseletében érkeztek.

A mostani csíksomlyói búcsú egybeesik a gyulafehérvári püspökség alapításának ezredik, illetve a ferences rend fennállásának 800. évfordulójával. Az összegyűlteket a ferences rendtartomány főnök-helyettese köszöntötte, majd Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek szólt a tömeghez.

A rendezvény meghívottja, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, az ünnepi szentmise szónoka volt. Beszédében azt hangoztatta, hogy a világ és benne a magyarság válságban van, a magyarországi élet bajai kivetülnek a világ összes magyarjára, akik azonban minden megosztó szándék ellenére egyetlen nemzetet alkotnak.

Úgy fogalmazott, hogy most sokan csak a gazdasági válságot érzik, akik viszont mélyebbre tekintenek, azok az erkölcsi válságot is látják. Felhívta a figyelmet az értékválságra is, a szerinte mindent meghatározó pénzimádatra. Ennek az értékválságnak az eredményeként az érsek szerint az emberiség „őssejtjét”, a családot is rombolják.

Szót emelt a kisemmizettekért, az „adósság jármát” viselő tömegekért, milliókat érintő növekvő munkanélküliséget, kilátástalanságot, depressziós lelkületet említve. A szociálisan rászorulókról gondoskodni kell – hangsúlyozta az érsek, s úgy fogalmazott, hogy az irgalmasság cselekedete tette kereszténnyé Európát. Ha erre törekszünk, a nemzet megmarad, újjászülethet – mondta Bábel Balázs.

A tömeg méltóságteljesen énekelte el a pápai, a magyar és a székely himnuszt. A szertartás ideje alatt folyamatosan szemerkélt az eső, amely később záporrá erősödött, de ez nem zavarta meg az eseményt.

A rendfenntartó erők mintegy hatszáz tagja biztosította az utakat. A mentők nyolc kocsival vonultak ki a helyszínre, gyors ellátásban részesítették a rászorulókat.

A Kegytemplomhoz vezető Pék utcát az idén nem népesítették be nagy számban az árusbódék, az árusok csak magánterületen, a nyitott kapukon belül kaptak engedélyt portékáik eladására.

Duna TV

>