Archive

Category Archives for "Újságcikkek"

Szexuális erőszak gyanújával vették őrizetbe az IMF vezérigazgatóját

 

7111f2f814e0e3 Az amerikai hatóságok őrizetbe vették Dominique Strauss-Kahnt, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatóját a New Yorki repülőtéren. Szexuális erőszakkal gyanúsítják.

Az őrizetbe vételt helyi idő szerint szombaton jelentette a New York Times, és később Paul Browne, a New York-i rendőrség szóvivője is megerősítette. Browne elmondta, hogy Strauss-Kahn ügyvédet kért, és megtagadta a válaszokat a kihallgatók kérdéseire.

Orális szexre akarta kényszeríteni

Az amerikai lap reptéri hatóságokra hivatkozva számolt be arról, hogy Strauss-Kahnt alig néhány perccel Párizsba indulása előtt fogták el a John F. Kennedy nemzetközi repülőtéren. A francia IMF-főnök már az Air France légitársaság gépén ült, az első osztályon, amikor a rendőrség őrizetbe vette és leszállította a párizsi járatról. Strauss-Kahnt a Midtown South-i kapitányságra vitték kihallgatásra, szexuális zaklatás gyanújával.

Az idézett amerikai hatóságok szerint az IMF első emberét azzal gyanúsítják, hogy előző nap szexuálisan zaklatta a Times Square mellett található Sofitel hotelben az egyik szobalányt. A 32 éves nő az incidenst követően kimenekült a szállodai szobából. Browne közölte azt is, hogy a rendőrség feltételezése szerint Strauss-Kahn sietősen távozott a Sofitel szállóból, menekülni készült, mert még mobilját és több más személyes tárgyát is hátrahagyta a szállodai szobában. Ezért visszatartották a párizsi járatot, és leszállították róla a gyanúsítottat.  Browne szerint még nem emeltek vádat az IMF vezérigazgatója ellen.

A szobalányt a Roosevelt Kórházba szállította át a sürgősségi szolgálat, ahol ellátták kisebb sérüléseit – mondta a rendőrségi szóvivő. Browne szerint a szobalány azt mondta a rendőröknek, hogy Strauss-Kahn orális szexre akarta kényszeríteni, de végül sikerült kiszöknie a szobából az erőszakoskodó elől, és segítséget kérni a szállodai személyzettől. Amikor a rendőrség néhány perc múlva kiérkezett, Strauss-Kahn már távozott a hotelből.
Nem az első ügye

A 62 éves Strauss-Kahn – akit a 2012-es francia elnökválasztásokon a szocialisták lehetséges jelöltjeként is emlegetnek – 2007 novembere óta tölti be a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatói posztját, helyzetét három évvel ezelőtt már megingatta egy szexügy.

Az IMF-főnök ellen hatalmi visszaélés gyanújával 2008-ban vizsgálat indult egy magyar beosztottjával folytatott szerelmi viszonya miatt. A vezérigazgató tekintélyét alaposan megtépázó ügyről akkor az IMF közleményt adott ki, amely szerint az igazgatótanács helytelenítette, súlyos tévedésnek nevezte Strauss-Kahn rövid házasságtörő viszonyát, amelyet az IMF-vezető Nagy Piroska magyar közgazdásznővel, a valutaalap afrikai részlegének egykori magas beosztású tisztviselőjével folytatott. Strauss-Kahn nyilvánosan bocsánatot kért az ügy miatt az IMF-alkalmazottaktól és feleségétől is.

A valutaalap vezető testülete az ügyben elrendelt vizsgálat megállapításaira hivatkozva három évvel ezelőtt tisztázta az IMF-vezetőt a hivatali befolyással való visszaélés, szexuális zaklatás és kivételezés gyanúja alól, és akkor úgy döntött, hogy továbbra is együtt kíván működni Strauss-Kahnnal.

Az IMF most elzárkózott mindenfajta kommentártól azzal, hogy nem kapott hivatalos tájékoztatást a New York-i Sofitel szállóban történt incidensről.

MTI, index.hu

Az ausztrál média kiáll a WikiLeaks alapítója mellett

Határozottan ellenzik az oknyomozó portál perbefogását vagy kiadványainak betiltását.

Feldolgozta: Papp Nikolett
Forrás: MTI

2010.12.14. kedd 10:47

Az ausztrál médiavállalatok kiálltak kedden a WikiLeaks alapítója mellett, s arra figyelmeztettek, hogy határozottan ellenzik az oknyomozó portál perbefogását vagy kiadványainak betiltását.

Az ausztrál újságok és tévétársaságok vezetői nyílt levélben ítélték el az ausztrál vezetők "mélységesen nyugtalanító" reagálását arra, hogy az ausztrál születésű Assange honlapja az interneten titkos diplomáciai iratokat tett közzé. Szerintük a WikiLeaks "a média része", s nincs bizonyíték arra, hogy a diplomáciai levelek közzététele veszélybe sodorja az ország nemzetbiztonságát vagy egyes személyek biztonságát, s hogy Assange vagy akár a WikiLeaks megsértette volna az ausztrál törvényeket.

Julia Gillard ausztrál miniszterelnök korábban felelőtlenséggel vádolta Assange-t, honlapját pedig törvénytelennek nevezte. Kormánya egy ideig fontolgatta Assange útlevelének bevonását.

A WikiLeaks elhallgattatása, a portál kiszivárogtatásainak a nyilvánosságra hozói elleni fenyegetések komoly veszélyt jelentenek a demokráciára, amely egyebek mellett a szabad és szókimondó sajtó pillérein nyugszik – vélik a nyílt levél szerzői.

A diplomáciai táviratok publikálása valóban példa nélkül álló, de a WikiLeaks azt tette, amit a sajtó régóta tesz: a nyilvánosság elé tárja azokat az információkat, amelyeket a kormányok jobb szeretnének titokban tartani – áll a dokumentumban, amely végezetül megjegyzi: a WikiLeaks, ha követett is el hibákat, lehetővé tette, hogy az emberek megismerjék korunk legbonyolultabb külpolitikai kérdéseiről alkotott washingtoni gondolatokat.

dunatv.hu

Hiteles a Heltai secus múltjáról szóló dokumentum

Visnovitz Péter|2010. 12. 07., 11:30|Utolsó módosítás: 2010. 12. 07., 13:01|

CÍMKÉK:Heltai Péter, Románia, titkosügynök, állambiztonság, ügynökmúlt, Securitate

Valóban a román Securitate aktáit vizsgáló tanácstól származik az a dokumentum, amely szerint román titkosügynök volt Heltai Péter, az MTV korábbi főszerkesztője. A román tanács hétfő délután megerősítette, hogy hiteles a megállapítás, miszerint Heltait korábban “Hegel” fedőnéven tartotta nyilván a titkosszolgálat. Az újságíró tagadja, hogy ügynök lett volna.

Forrás: MTI

Heltai Péter

AJÁNLAT
KORÁBBAN
Keresés

Hiteles az a dekonspiráló dokumentum, amely szerint a román titkosszolgálat ügynöke volt Heltai Péter, az MTV korábbi fősze

rkesztője – erősítette meg az [origo] kérésére az iratot kiállító román hatóság. A Securitate Archívumát vizsgáló Nemzeti Tanács (CNSAS) november 25-én kiadott anyaga azt állítja, hogy a magyar újságíró “Hegel” fedőnéven dolgozott a Securitaténak, és az általa szolgáltatott információk többek között Gáll Tibor, egy jelenleg Berlinben élő kolozsvári képzőművész aktáiban is megtalálhatóak.

A dokumentumot csütörtökön töltötte fel valaki a Tumblr blogszolgáltatóra, de ekkor még nem volt egyértelmű, hogy a szkennelt irat nem manipulált-e. Heltai az [origo]-nak csütörtök este még azt állította, hogy meggyőződése szerint hamisítványról van szó, ő ugyanis nem volt beszervezett ügynök.

Az interneten olvasható iratot annak szövege szerint Gáll Tibor kérte ki a CNSAS-tól, hogy megtudja, ki volt a Securitate róla vezetett dossziéjában szereplő, “Hegel” fedőnevű ügynök. A tanács a kérésre közölte, hogy az ügynököt Heltai Péter személyében azonosította – áll a dokumentumban.

“Ezennel megerősítjük, hogy a dokumentumot […] a mi intézményünk állította ki hivatalosan, a hatályos jogszabályok alapján” – írta az iratról az [origo]-nak Ancuta-Oana Median, a CNSAS szóvivője. Heltai korábban az [origo]-nak azt mondta, hogy ha a CNSAS valóban ilyen dokumentumot ad ki róla, akkor be fogja perelni a bizottságot.

Heltai a múlt héten azt állította, hogy ugyan többször behívta és faggatta őt a Securitate, de ő nem írt alá a Securitaténak, és nincs tudomása arról sem, hogy ügynökként tartották volna nyilván. Közölte azt is, hogy évek óta hall pletykákat saját állítólagos ügynökmúltjáról, ezért ő maga kért átvilágítást a CNSAS-tól, de egy éve csupán azt a választ kapta, hogy betekinthet az irataiba, ha akar.

Heltai ügynökügyéről először a Hírszerző számolt be, amelynek birtokába került több, a “Hegel” fedőnevű ügynöktől származó információkat tartalmazó jelentés is (erről, valamint az ügy hátterérőlitt olvashat további részleteket). Heltai, aki a Duna TV reggeli műsorának kreatív igazgatója, valamint több jelentős médiacég igazgatóságának tagja, a róla nyilvánosságra hozott dokumentumok miatt hétfőn lemondott a Class FM-et tulajdonló Advenio Zrt. igazgatóságában betöltött tagságáról.

origo.hu

1

Egy falugyűlés margójára,avagy:egy buldoexkavátoros panaszai

Előrebocsájtom, hogy nem vettem részt a gyűlésen. Igazolatlanul hiányoztam.

Miért írok mégis a témáról?

Mert az önkormányzatnak egy sikeres megnyílvánulásáról van szó.

Mert a demokrácia sarmasági kiteljesedéséről van szó.

Mert az olvasó tudomására kell hozni.

Mivel, tudtommal az Árkád tudósítója sem volt jelen, egy hallomásból vett rendhagyó tudósítással szolgálhatok.

A kutyát sem érdekli, hogy speciel én miért hiányoztam, de juszt is elmondom.

Szóval, elég negatív tapasztalataim voltak az eddigi falugyűlések tekintetében.

Ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy vettem már részt ilyen tipúsú népbutitáson (ami köztünk szólva meg is látszik rajtam), de megfogadtam a majádi papnak, hogy soha a büdös életben ilyesmire többé nem vetemedek.

Mert példának okáért, az egyikről kiderűlt, hogy gulyásválasztás céljából lett összehívva, az egyik másikon pedig voltunk összesen vagy 12-en, amiből 8-an csont részegek.

Ilyen előzmények után ismerősnek tünt a szervezők felhívásának szövege, amit tiszteletes urunk a vasárnap délelőtti istentiszteleten a hírdetések rendjébe beiktatatva olvasott fel: vasárnap délután négy órakor a Petőfi Társaság (Jó na, Társulat. De ők ezt honnan kellene tudják?!…) a kultúrotthonban tartja évzáró közgyűlését, utána meg falugyűlés lesz. Mindenkit szeretettel várnak.

Na puff neki, gondoltam magamban. Megint az ismerős árukapcsolás. Hazudnék ha azt deklarálnám, hogy (csak) ezért nem mentem el. Nem hazudok. De mások se hazudhatják (akik szintén zenészek, és szintén nem voltak ott), hogy nem tudtak a gyűlésekről, hisz a polgármester úr csicsás kocsija hangosbemondóval felszerelve minden (fő)utcán kidobolta. Egyszóval, le a kalapommal a polgármesteri hivatal kommunikációs menedzsere előtt!

Nem csak az eddigiekért, hanem az ezután következőkért is.

Ugyanis szintén hallomásból tudom (de a hírforrásom ezúttal 100%-ig hiteles és megbízható), hogy a megjelentek egy nagyon profi módon elkészített, vetítéssel egybekötött, eredeti fényképek felhasználásával, számadatokkal és táblázatokkal alátámasztott, precízen dokumentált beszámolót láthattak-hallhattak.

Ezt hót komolyan mondom!

Azt már csak a rossznyelvek teszik hozzá, hogy a európába osonó falunk első emberének sokszor nehézségei támadtak az írott szöveg hű tolmácsolásával, ami hideg verítékgyöngyöket csalt az első sorban helyet foglaló díszbeöltözött (majdnem díszmagyba-nt írtam!) hivatalosságok okosan gondterhelt homlokára.

Elméletileg, ezzel a falugyűlés zökkenőmentesen elérte eredetileg kitűzött célját.

Gyakorlatilag, ha akartak ha nem, áttértek a második napirendi pontra, a nép, az istenadta nép, Őfelsége a Választó hozzászólásainak, panaszainak, javaslatainak, kritikájának meghallgatására.

Kérem a nyájas olvasót mentsen fel a falugyűlésnek e jelentős és fontos mozzanatának ecsetelésétől, abból az okból kifolyólag, hogy ezirányú, szájról szájra szálló információim nagyon pontatlanok és egyszersmind megbízhatatlanok is.

Írhatnám,hogy az egyik (túl)kiváncsi atyafi a polgármesteri hivatal ángázsálásai felől érdeklődött, hogy egy másik a beigért kanalizálás-bővítés időpontjára volt kiváncsi…de nem írom, mert a hír egzaktitása számomra szent, és mint mondottam volt fentebb, ezt nem tudom garantálni. Azt viszont többen is garantálták, hogy a második napirendi pontra szánt idő nagy részét egy kis termetű, de annál nagyobb hangú (az alcímben már említett) buldoexkavátoros használta fel, aki egész panaszáradatot zúdított a polgármesterünk sokat próbált nyakába.

Tudniillik, hogy ő és a hozzá hasonló egyszerű mezei válalkozók nagyon-nagyon kis százalékban részesűltek a község közpénzeiből bőségesen fizetett munkákból, pedig becs szóra olcsóbban beszámították volna mint az idegenből hozott kollégák, akik szép pánzeket akasztottak le Sarmaságon, miközben a sarmasági szakik Magyarban vagy Németben eszik a feketemunkás keserű kenyerét, vagy kénytelenek a szomszéd faluk polgérmestereinél kilincselni.

Az őszinte beszéd szemmel láthatóan meghatotta községünk vezetőjét, és menten megigérte, hogy a jövőben gondja lesz a buldoexkavátorosokra (is).

Ezen felbuzdúlva, egy mezőgazdasági vállalkozó ragadta magához a mikrofont és szót, de csak annyi volt hallható a hozzászólásából, hogy igazán mindenki meg kellene köszönje a polgármester úrnak, hogy annyi sok mindent tett a faluért…

Itt már elfogyott a hallgatóság türelme. Még kivehető volt a kitódulók zajongásából néhány bávatag „Úgy van! Úgy van!”

A kultúra háza seperc alatt kiürűlt, ugyanakkor a közeli bárok tüneményes gyorsasággal megelevenedtek: a falugyűlés szerencsés résztvevői a jól végzett munka örömével áztatták meg a sok beszédben kiszáradt gigájukat.

A szebbjövő reményében: Nagy Ferkó, a község csótánya

Lógok a neten

Már megint.

Nem sok hasznom van belőle, meg örömöt se okoz, de per pillanat nincs más dógom. Az állatokat elláttam, az asszony meg nem áll szóba véllem mióta politikára adtam a fejem. Köztünk szólva van egy kis igaza: én világ életembe becsületes munkával kerestem a család asztalára a bétevő falatot , nem mint a politikusok.

Úri mesterség ez a politizálás, de gyomor is kell hozzá. Meg vastag pofalemez. De nagy a gyanúm, hogy nemsokára kemény koponya is, vagy bányász-kászka. Mert én valakinek rövidesen bétöröm a kobakját.

Én jámbor, béketűrő ember vagyok, tudja az egész falu. Másképp nem választottak vóna meg fő pót presbiter helyettesnek a templomban. Meg pót hákáté tagnak. Na, erre az utóbbira fizettem rá!

Pedig én mindent úgy csináltam, ahogy mondták.

A választás előtt elhordtam a piros brosúrákat, vasárnap körbetelefonáltam az egész rokonságot-komaságot, hogy jöjjenek szavazni, ne legyünk a megye szégyene. Megtelefonáltam nekik: nem lesz se fűtés támogatás, se segély ha nem szavaznak a rózsára.

Apám, mennyi sötét agyú, bunkó ember van ebben a faluban! A lelkemet kitettem még felfogták, hogy a rózsa is tulipán, mert mind a kettő virág. Nahát! Azért kell arra pecsételni.

Meg is pecsétel engem az asszony, ha megjön a telefon faktura!

A múltkor is le akarta nyomni a torkomon, pedig akkor nem is politizáltam, hanem valami forró vonalat híttunk a komámmal. Az is minden rosszra rátud venni. Persze, mert politikus az is. Empépés nagykutya, a drága! Azt hiszi magárú, hogy ő mindenkinél okosabb, mert kétféle újságot is járat. A tegnap este is átjött oszt áthozott eggyet.

Aj de bánom, hogy nem vót otthun az asszony: láthatta vóna a saját szemével, hogy nem kampányoltam hiába.

Képzeld el, le vót fényképezve Románia, szinesben, és az egész Erdély csúf sárgára vót pingálva, csak a mi Szilágy megyénk vót szép veres. Három pohár pálinka után még a komám is elismerte, hogy itt jól dógozott az eremdéesz, mer ugyi a veres, az Dzsoana. Az RMDSZ embere.

Mi tagadás, büszke vótam magamra! Hát még mikor megmutatta a másik ódalt is. Ott meg a mi elnökünk- képviselőnk vót lefényképezve Markó elnök úr jobbján. Fő helyen. Meg is érdemli: győzelemre vezette a szilágysági magyarokat. Csak így tovább! Egész a miniszterségig. Én mellette vagyok.

Hátha nekem is csúrran valami. Vagy legalább cseppen. Legalább annyi, amennyivel az asszony nagy száját bé tudnám fogni. Ne mind csataráljon nekem, hogy engemet csak kihasználnak, meg férevezetnek, meg hülyének néznek…Nagyon is ért ő hozzá! Asszony-politika!

Ki is vágom a két képet az újságból oszt kiragasztom a pincébe. Had lássák a sötétagyuak hogy kell politizálni. Kire kell hallgatni.

Tőkés meg Orbán most is melléfogtak. Űlhetnek ott az ellenzékbe az ő Baszeszkujukkal eggyütt.

Mondjak nektek egy okosat? Nem hiába szavaztunk mi Dzseoanára: tuti, hogy hatalomra viszi az eremdéeszt.

Van itt ám (politikai) kultúra!

Sarmasági-kukac-pont-ró

Utó írat-(így szokták, ha kifelejtünk valamit?)-Szóval, öt pohár pálinka után nem csuda, hogy nem vettem észre mikor hagyta apadládán az empépés komám a másik újságját. Úgy félgazosan beléolvastam. Azt írja, hogy mivel Baszeszkuék nyerték az elnökválasztás második fordulóját, ők alakítanak kormányt. Egy nagy fityiszt!

Inkább akkor még rendezünk egy fordulót…

Teli van a…

…mármint a politikával. A lovamé meg a politikusokkal. Kiváltképp a helyiekkel.

Gyújtson már valaki világosságot az agyamban, és mondja meg a tutit: mi hasznom van nekünk – mármint nekem meg a lovamnak – ebből az egész bagázsból.

Kezdjük a kályhánál (mármint az elejin)!

Az egész cirkusz kezdődik a választással. Párdon, hogy bocsánat, az előválasztással.

Hogy ne keverjük össze a szezont a fazonnal és az árnyékszéket a mészárszékkel, dumáljuk meg csak a legutolsót, a tavalyit. Mert eddig ez vót a legcsicsásabb.

Szóval, vagy 50 ép, egészséges ember járja látástú-vakulásig a falut egy hosszú listával, hogy ikszeljük ki, akikre szavazni fogunk. Senki ember fia azt végig nem olvassa.

Először is azért, mert mindenki rühelli a koncért tolakodókat, másodszor meg, azért mert nem tudunk olyan gyorsan olvasni, mint ahogy a papírkatujások sietnek. Persze hogy ők is unják. Szeretnének már túl lenni az egészen, és vedelni az ingyenpiát, amit az elindítójuk beígért arra az esetre, ha a már gyengén látó Etelka néném meg Pista bátyám pixét a megfelelő rubrikába irányítják.

Így nem csuda, hogy akárhányszor és akárhová ikszelünk, a választáskor, valamilyen úton-módon, mindig ugyanazok a nevek jelennek meg a listán. Szakasztott úgy, mint a futballmeccsen: két csapat játszik, és az angolok győznek.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a nagy demokráciásdi játszás helyett, mindenki jobban járt vóna, ha az urnások inkább eljöttek vóna nekem kalákába. Kaszálni meg kapálni. A Fandikán nem nőtte vóna túl a karót a gaz, az Egeresen nem kellett vóna méregdrága jerbicsidet szórjak a máléra, a lovamnak meg annyit kaszáltak vóna a Paprétben, hogy úri módon kihúzta vón a telet.

Egy szónak is száz a vége, sokat kell még bódítsanak a fene nagy demokráciával, hogy aszongya: tanulj csikó – ló lesz belőled!

Na de nem olyan fekete az ördög, mind amilyenre festem! Hiába is tagadnám, a választási kampány nekem is teccet. Meg az asszonynak is. Meg a lovamnak is.

Vegyük sorlyába!

A lovam egész kampány alatt lazsált. Nem tudtam fuvarba fogni, mert a kampánykaravánok teljesen leblokálták a csirkulációt. Apám, olyan kocsisorokat még nem látott a Csergeték! Egyik nap az eremdéesz, másik nap az empépé! Hogy ezek kicsodák-micsodák, hunnet bújtak elő nem tudom, de jól beleköptek a tulipánosok levesibe. De hát ki bánta? Én biztos nem. Az ingyensöröknek meg miccseknek nem vót se fenyő, se tulipán íze… Vedeltünk is rendesen a komámmal.

Pláne, hogy az asszonyok nem törődtek vélünk, mert traktorral se lehetett vóna elvontatni őket a színpad elől. Hiába na! Nagy sztár a Csocsesz. Dicsírem az eszit, aki ide hozta.

Na de minden jónak vége szakad egyszer, mint a nóta mondja. Vége lett a dáridónak – mármint a népének, mert az új főnökség csak azután kezdte. Mármint a szavazás után.

Megmondom őszintén, én nem szavaztam, mert éppen akkor fiadzott a kocám. Így utólag nem is bánom, mert egyrészt lett 12 malacom, másrészt, majdnem ugyanazok jöttek ki, mint 4 évvel ezelőtt.

Megmondom őszintén, nekem ez nem tetszik. Mindig ugyanazok a tanárok, mérnökök, papok. Se egy lovas, se egy safőr, se más. Mi van, mán csak egyetemmel lehet sáncot takaríttatni? Csak doktorival lehet bólogatni?

Hallom, hogy a primár is, hogy ne maradjon le, két egyetemet csinál egyszerre.

Gratula neki! Meg azért is, hogy kitakarítatta a sáncomat, meg lekaszáltatta a házam elejit.

A lovam is üdvözli, amiért elnyomatta az utat a Kéthegy közt. Ott szoktunk leereszkedni a fával, amit az erdésztől kapok.

A fáról jut eszembe: az alpolgárra viszont haragszok. Kivágatta a házunk előtt a szilvafákat. Mi van, ő ültette? Nem ő, hanem én. Mégpedig kétszer is. Az úgy vót, hogy természet órán azt mondta az oszi, hogy aki a fák világnapján elültet 3 csemetét, az kap egy 10-est. Mivel éppen abból is bukásra álltam, én is ültettem. Meg is maradtak, de nem sokáig, mert keresztapám egy kedd estére a megszokottnál részegebben jött hazafelé a hegyről, és nagy kapaszkodásában mind letörte. Na, mondom neki másnap, biztos kitörülik az egy szál 10-esemet a naplóból. Arról szó sem lehet, mondja erre. Az én keresztfiamnak én fájin ringlószílvát hozok a piacról. Úgy is tett. Úgy elültettük vót együtt a ringlócsemetéket, hogy még túl is élték szegény keresztapámat.

De nem élték túl ezt az okostojás alprimárt. Hogy mit vétettek neki a szegény fák? Nem tudom, de amint hallom, nem nagyon bírja a sarmaságiakat. Nem ismerem az illetőt, de ha nem ülteti vissza sürgősen a fáimat, egyszer biztos kicibálom az SPH-bú a kis huncutot. Miért nem Ilosván bódogítja az embereket a fakivágásaival?

Még fogok kérdezni ilyeneket, de most nincs időm, mert be kell fogjam a lovam. Kampány van, de most az az igazi mezőgazdasági.

csa@sarmasagi.ro

Az internetes újság?

Hova is tart, mi is a célja egy internetes újságnak, amit amúgy mellékesen, vagy kevésbé mellékesen még papírra is vetnek?

Miért a neve pont az, hogy sarmasagi.ro?

Hogyan is működik az?

Kik írják?

Hogyan lehet kommunikálni a szerzőkkel, esetlegesen véleményt mondani aktuális témákról? Miért jelenik az meg pont egy megyei lap mellékleteként? Egyáltalán kikhez szól?

Vegyük talán sorba a kérdések megválaszolását.

Tehát hova is tart, mi is a célja egy internetes újságnak, amit amúgy mellékesen vagy kevésbé mellékesen papírra (is) vetnek? A válasz borzasztó egyszerű, kezdjük talán a legelején: egyszer volt holt nem volt, volt egy Magyar Polgári Párt, aminek rendes magyar emberek megalapították a sarmasági helyi szervezetét. Namármost: ezek az emberek elhatározták többek között azt, hogy el fogják mondani ügyes-bajos dolgaikat, esetlegesen véleményüket, nézeteiket a többi magyar ember felé. Ezért létrehozták a sarmasagi.ro internetes oldalt, ami tulajdonképpen egy internetes fórum, amelyen bárki hozzászólhat a nap 24 órájában, heti hét napon át… Ezt a fórumot blog.sarmasagi.ro elérhetőséggel indították, amit manapság már a www.sarmasagi.ro címen is el lehet érni.

Lett is a fent nevezett fórumnak látogatója, minden nap legalább 70-100 ember, még „békeidőkben” is, ami kampánykor meg egyéb események alkalmából nem ritkán felemelkedett 5- 600- ra is. A létrehozók gondoltak egy nagyot és elhatározták, hogy fenti blogon publikált érdemleges információkat megosztják még több emberrel, még több olvasóval. Mi lehet erre a megoldás? A papírra citált, nyomtatott sarmasagi.ro megalapítása.

Működése: a cikkek „topic”-ok formájában jelennek meg, amikhez külön-külön hozzá lehet szólni az internetes felületeken akár névtelenül (esetleg álnévvel) vagy pedig véleményt lehet közölni az e-mailt (elektronikus levelet) küldve a topic alján jelzett e-mail címre, ami egyben az adott topic szerzőjének művészneve is.

Hogy miért is egy megyei lapban jelenik meg a sarmasagi.ro melléklet? A magyarázat már megint borzasztó egyszerű: ezáltal egyrészt megoldódik a terjesztés örök problémája és költsége, másrészt pedig az így létrehozott melléklet emeli(heti) magának a megyei újságnak a fényét a megjelentetett topic- ok aktualitásával és helyi adottságainak, ha úgy tetszik specifikumának a bemutatásával.

Hogy kik írják? Mindenki írhat, bárki írhat, elsősorban hozzászólásokat, amiket nagy tisztelettel el is várnánk, de igazából a topic-ok értelmes, ügyes jobboldali- nemzeti- polgári beállítottságú rendes magyar emberek munkájának és kreativitásának köszönhető.

Hogy kikhez szándékozik szólni a sarmasagi.ro internetes újság ? Hát minden magyar emberhez, akit érdekel a, hogy mit mond a másik oldal is, aki nem elégszik meg azzal hogy az RMDSZ párt médiáját, újságjait, rádióadásait, pártpropagandáját hallgassa, olvassa, lássa. Esetlegesen kíváncsi arra, hogy mi a dolog másik oldala, egy más megvilágítást, egy másik képet, profilt, beállítást lásson a dolgokról.

Létezik és működik már régóta Szilágy megyében baloldali lap is, a Szilágyság nevezetű, ami tulajdonképpen nem más, mint az RMDSZ párt szócsöve, létezzen, és működjön tehát egy jobboldali beállítottságú lapja is adminisztrációs területünknek, ami tulajdonképpen nem más mint az Árkádnak a sarmasagi.ro névre hallgató melléklete, egy olyan felület tehát ami a jobboldali- nemzeti- polgári értékek képviseletén keresztül mutatja be a helyi és összmagyar aktualitásokat.

Sok sikert a szerzőknek, szerkesztőknek, főszerkesztőnek, eredményes és izgalmas böngészést az olvasónak.

Tisztelettel: Keresztes Zoltán István, a sarmasági MPP elkötelezett támogatója

Főszerkeszti: admin@sarmasagi.ro

A hónap álhírei

Ami az (újság)hírekből (valahogy!?) kimaradt

Mióta megtanítottak olvasni, tudásszomjam olthatatlan. Ami csak szemüvegem elé kerül, mindenbe beleolvasok, igazi mindenevőként csámcsogok az ilyen-olyan híreken, ha van közöm hozzá, ha nincs. Csak úgy magánszorgalomból…

1

SARMASÁGI HÍRMONDÓ – 6. szám

Ha van valaki, aki nem olvassa ezt a színes-képes iskolaújságot, annak melegen ajánlom, hogy sürgősen pótolja ebbéli hiányosságát. Kellemesen langyos híreivel édesded, rózsaszín álomba ringatja a kedves olvasót. Nem szabad elriasztani az előfizetőket a durva valósággal.

Itt van mindjárt beszédes bizonyítéknak az „Isten veletek cimborák!” című cikk.

Színes fényképen mosolyognak a ballagó diákok, hallgatják meghatódva az igazgatók elbocsátó szép üzeneteit. Szép. Nagyon szép.

Kár, hogy ilyen rövid. Szívesen nézegettem volna pár pillanatfelvételt a banketti mulatságokról, az érettségi vizsgadrukkról.

Apropó(!) érettségi. Nagyon helyesen járt el a tudósító, mikor nagyvonalúan átsiklott az eredmények felett. Miért legyen ünneprontó?… Különben is: a diák és a szülő úgy is tudja, másnak meg mi köze hozzá, hogy a Sarmasági Iskolacsoport ezúttal is alulmúlta önmagát, és 18%-os promovabilitási remekével alighanem sikerrel pályázhat a Rekordok könyvébe. Aki meg nagyon kíváncsi, az – a mondás szerint is – hamar megöregszik.

(Ha valakit mégis érdekelne, idemásolom a sarmasagi.ro-ból:

SZILÁGYSÁG – 29. szám

Első oldalon tudósít az ügyes szerkesztő az idei kárásztelki&kémeri falunapokról.

Valósággal iszom magamba a lelkes, dicsérő szavakat, és megint ott vagyok én is a Vízválasztónál, az ünnepségek forgatagában, frissen csapolt, jéghideg sörrel a kezemben.

Igen, ott voltam, egy helybéli vállalkozó hívott meg. Még jó, hogy a cikkírót nem, mert biztos neki is elmondta volna (enyhén szólva) szokatlan élményeit a falunapok csúcspontjáról, a vállalkozók találkozójáról. Kíváncsi lettem volna, hogy írja meg…

Én nem voltam jelen, tehát ha nem pontos az élménybeszámoló, az főként a hírforrással vállvetve elfogyasztott sörmennyiségnek tudható be.

Nem vagyok újságíró, ezért bocs’ hogy nehézkes a sztorizás, tehát kezdjük a kályhánál:

A szervezőbizottság gondolt egy merészet, és hogy emeljék a rendezvény színvonalát, megszervezték a helyi és elszármazott vállalkozók találkozóját. Ügyes húzásnak tűnt, egész addig, míg az eseményt fel nem turbózták díszvendégekkel. Ott volt a kis megyénk teljes felhozatala politikusokból: különböző rendű és rangú tanácsosok, al- és főpolgármesterek, fő- és alelnökök, kis és nagy prefektus, képviselő, szenátor.

A házigazda szerepét betöltő kárásztelki polgármester nem győzte köszönteni őket, a hallgatóság pedig hallgatni a sok okos, melldöngető beszédet.

Eddig semmi különleges. Ugyanez a forgatókönyv minden egyes falunapon, de úgy látszik, egyes vállalkozóknak nincs idejük ilyen fájin helyekre járni, és nem ismerik az idevonatkozó protokoll-szabályokat, mert a későbbiekben igencsak kellemetlen helyzetbe hozták a porondmestert.

Már akkor kezdett fagyos lenni a kultúrotthon levegője, mikor az egyik civil hozzászóló nemes egyszerűséggel rákérdezett az előtte szónokoló politikusokra: maguk hol élnek, milyen sok jóról beszélnek, mialatt mi azt érezzük, hogy a vállalkozóknak (is) egyre nehezebb, egyre rosszabb?!

Kimaradtak a magyarok Arad történelméből

Magyar előadók nélkül tartották meg csütörtökön az aradi napok keretében a város múltjával foglalkozó kutatók, történészek negyedik találkozóját. A polgármesteri hivatal, a helyi tanács és a Ştefan Cicio-Pop társaság által szervezett konferencián idén aradi, kolozsvári, nagyváradi történészek vettek részt. Az összejövetelt megnyitó dr. Corneliu Pădurean történész, egyetemi tanár, az említett társaság elnöke elmondta: a jövő év folyamán tervezik egy olyan kötet megjelentetését, amely összegyűjti az előadások tartalmát.

A konferencián mások mellett Dan Demşea doktorandus (Arad) a XIX-XX. századi aradi iparosodási állapotokat, Stepan Loredana doktorandus a halállal kapcsolatos aspektusokat (egészségügyi ellátás, járványok, halálokok stb.) vette szemügyre, de néhány politikai vonatkozás is az előadók figyelmébe került. Doru Sinaci doktorandus (Arad) az 1910-11-es válság előzményeit, dr. Lucian Petraş Ştefan Cicio-Pop tevékenységét elemezte a budapesti parlamentben 1906-1918 között. A dolgozatot felolvasók között szerepeltek dr. Aurel Ardelean, a Vasile Goldiş Egyetem rektora, dr. Corneliu Pădurean, dr. Ioan Bolovan (Kolozsvár) professzorok is.

A Nyugati Jelen tudósításában nemcsak a magyar előadókat hiányolta. A cikkíró felhívta a figyelmet arra, hogy a nemzetiségek létét és történelmét illetően csak utalásszerű megjegyzések hangzottak el.

tortenelemportal.hu / nyugatijelen.com ,erdely.ma

1

Ujgurok gyökerei – a nomádok közül a magyart tartja rokonának

Négyezer éves történelmük, szépséggel és titkokkal teli kultúrájuk van – ők az ujgurok. Távoli földön, Belső-Ázsiában élnek, de a magyarokat rokonaiknak tartják. Bármennyire is furcsa, sokkal többet tudnak rólunk, mint ahogy azt gondolnánk.

A tízmilliós ujgur kisebbség Kína nyugati részén , a hivatalos nevén Hszincsiang Ujgur Autonóm Tartományban él. Az ujgurok egymás között hazájukat csak Ujgurisztánnak illetve Kelet-Turkesztánnak hívják, vagy épp mindkettőnek. A húszmilliós Hszincsiang Kína egyik legnagyobb tartománya. Területén, amely 16 –szor nagyobb Magyarországnál, 13 etnikum él. Legnagyobb lékszámban az ujgurok. Az ötven éve tartó erőszakos kínai betelepítések miatt már arányuk 50 százalék alá csökkent. A türk nyelvcsaládhoz tartozó ujgurok a történelem során figyelemre méltó kulturális kincset halmoztak fel, amely a 19. században a térségbe érkező kutatókat és felfedezőket is bámulatba ejtette.

Az ujgurok egyik ága korábbi birodalmuk szétbomlása után 840-ben Kelet-Turkesztánban telepedtek le, ez a terület a híres Selyemút révén már az ókorban is fontos kereskedelmi csomópont volt. Az ujgurok több vallást is gyakoroltak. Eleinte buddhisták voltak, ezt igazolják a máig fennmaradt buddhista templomok és kolostorok. A 10 században főleg török hatásra felvették az iszlám hitet. Kínai források szerint az ujgurok már ebben az időszakban is híres gyógyítók voltak, az akupunktúrát is ők fedezték fel. Jártasak voltak az építészetben a művészetekben és a zenében. Magas szintű volt írásbeliségük Még a legegyszerűbb foglalkozású ember is tudott írni és olvasni. Az ujgurok már évszázadokkal Gutenberg előtt ismerték a könyvnyomtatást.

A nomád népek közül egyedül a magyarokat tekintik rokonaiknak. Az ujgurok eredetileg Mongóliában éltek, elődeik tagjai lehettek a hunok által ismert. törzsszövetségnek. Ezt a helyiek is igazolják, az ujgur falu lakói egymás után sorolják az általunk is ismert szavakat.

Kelet-Turkesztán több mint ezer éven át szabad állam volt. Hol Kína oldalán, hol ellenségeként, de véres csaták árán sikerült megőriznie függetlenségét. 1876-ban a kínai császári seregek elfoglalták területüket. Ujgur források szerint a kínaiak a betörés során egymillió őslakost mészároltak le. Az ujgurok azonban nem adták meg olyan könnyen magukat. 1884 óta, amikor hivatalosan is a Hszincsiang tartomány részévé váltak, 65 éven át 42-szer szerveztek fegyveres felkelést a kínai császári megszállók ellen. Kétszer is kivívták önállóságukat. 1933-ban létrehozták a Kelet-Turkesztáni Iszlám Köztársaságot, és 1944-ben kihirdették a Második Kelet-Turkesztáni Köztársaságot. Az előbbi 3, az utóbbi öt évig állt fenn.

1949-ben a Kínába tartó ujgur vezetők repülőgépe lezuhant. Ezzel az addig független állam szabad prédává vált. A kommunista Kína végleg bekebelezte az országot . Hszincsiang autonómiát kapott. Ez azonban csak papíron létezik. A kínai han nemzetséghez tartozó betelepülők különböző kiváltságokat élveznek. Az ujgurok anyanyelvi iskolákat, szabad vallásgyakorlást követelnek. Tiltakoznak a területükön végrehajtott kínai atomkísérletek ellen. És továbbra sem adják fel függetlenségi törekvéseiket. Erre azonban vajmi kevés az esély, hiszen Peking soha nem mondana le egy olyan régióról, amelynek földje 122- féle ásványkincset- köztük olajat, gázt, szenet és aranyat rejt.

A Közbeszéd vendége Hoppál Mihály akadémikus, az MTA doktora, aki elmondta, hogy az ősi gyökereket nagyon nehéz megállapítani. Az ujgurok ugyan törökök, egy sor érdekes nyelvi egyezéssel, „szakáll, bicska, dob”, tulipános motívumokat használnak, még a menyasszonyi láda díszítése is egyezik a magyarokéval.

Az akadémikus megjegyezte, az ujgurok nagyon régóta élnek a területükön. A török népek turki ágához kapcsolódnak és megtartottak egy sor olyan régi vonást, amit más népek – az iszlám hatása alatt – elvesztettek. A kínaiak korán elfoglalták a területeiket, így történelmileg joggal tartanak igényt rá. Hatalmas ez a föld, Kína 1/6-része, úgy hívják: Ürümcsi – gyönyörű hely – jegyezte meg az akadémikus.

Hoppál Mihály hozzátette: az ujgurok általában földművelők voltak. Ők voltak az a nép, akiknek a területén keresztül vezetett a selyemút, amely összekötötte a keletet a nyugattal. Egy-egy dinasztiának fontos volt, hogy ezt kézben tartsa. Az ujgur kis népek tömkelege, itt élnek kazahoh, kirgizek, türkmének, még mandzsuk is, akiket Mandzsuriából telepítettek át. Megtartották a sámánizmusukat. Állítólag Kőrösi Csoma is az ujgurokhoz akart elmenni.

Duna TV, erdely.ma

3

Faragó Péter: Ellenzéki képviselő a minimumnál is kevesebbet tehet

A képviselőház tavaszi ülésszakának hangulatáról, az ellenzéki honatyák lehetőségeiről, koalícióról beszél Faragó Péter, az RMDSZ aradi képviselője.

– Kívülről úgy látszik, a parlament most csak a kormányrendeletek megszavazására hivatott. Miként érződik belülről?
– Nagyon is érződik, a kollégákkal sokat beszéltünk arról, hogy létezik egy visszahúzódás a törvénykezdeményezésekkel szemben, ugyanis a kormánypártok képviselői nehezítik ezek kidolgozását, menetét. Az elmúlt hónapok alatt egyértelművé vált számomra, hogy a parlamentben a kormányrendeletek minél gyorsabb átpasszírozása volt a cél, de úgy, hogy azokon egy betűt sem szabad változtatni, nemhogy belepiszkálni.Mindezt azzal indokolják, hogy a kormány egy válságkezelési stratégia alapján hozza meg döntéseit, és ezekbe a parlamentnek nem szabad beleszólnia.

Ezért aztán úgy érzem, a kormány szerint az általa, a minisztériumok által kidolgozott határozatok, normatívák az üdvözítőek, a választott képviselők ebbe ne szóljanak bele.

– Még a PD-L sem javasol, elfogadják ezt a megalázó helyzetet?
– Kénytelenek elfogadni, mert amikor egy-két dologban szembe mentek a kormánnyal, azonnal megideologizálták nekik, hogy most olyan időket élünk, amikor a kormány és annak döntései a követendő út. Például, februárban a költségvetés parlamenti vitájakor, amikor még mindenki új fiú volt, letettek módosító indítványokat, de aztán elmagyarázták nekik, hogy ezeket fölösleges fenntartani a plénumban. Így aztán ők sem tesznek mást, mint védik a kormány intézkedéseit, megtanulták, hogy ez a feladatuk, sajnos ezzel be is érik. Van egy pártfegyelem, de azért merem remélni, hogy ennél a későbbiekben ők is többet szeretnének.

– De egyéb törvénykezdeményezés sem izgatja őket?
– Sajnos nem. X miniszterük vezet egy bizonyos tárcát, és annak döntései sérthetetlenek. Biztos vagyok benne, hogy egy kávé mellett ők is duzzognak, forr az indulat bennük, ami előbb-utóbb fel is fog törni, de nyíltan, látványosan ezeket a javaslatokat soha egyetlen kormánypárt sem támadja.

– A PSD-nél is ekkora a fegyelem?
– Tökéletesen egyformán dolgoznak: felosztották egymás között az országot, mindenkinek megvannak a maga minisztériumai, és egyelőre a koalíció úgy működik, hogy a parlamentben támogatják a másik minisztériumainak elképzeléseit.

– A tévévitákból azért nem ez sugárzik, mert néha alaposan csépelik egymást.
– Ez az egymást szidják és becsmérlik dolog nem törvénytervezetek, rendeletek mentén történik, hanem inkább a Ridzi- vagy Nemirschi-bizottság környékén, inkább ezek miatt feszülnek ők egymásnak. A kormány döntéseiben, egy-két kivételtől eltekintve, maximális szolidaritást vállalnak egymással.

– Magyarán, csak személyes ügyeik miatt civakodnak, ha közérdekről van szó, hallgatnak?
– Igen, a közérdekben tökéletesen megegyeznek, követik a kiszabott csapásvonalat. Amikor viszont bármelyikük államfőjelöltjéről vagy Adrian Năstaséról van szó, akkor viszont pillanatok alatt felforrnak az indulatok.

– És személyes kapcsolatai az ellenzéknek a kormánypártokkal még vannak?
– Személyes kapcsolatok a PSD-s, PD-L-s kollégákkal, főként az Arad megyeiekkel megvannak és jók, de ezeket egyelőre nem tudtuk átkonvertálni haszonná közösségünk számára.

– Vagyis, ha valamelyik faluba kell víz, akkor olyan nincs, hogy az RMDSZ-es képviselő kézen fogja demokrata liberális kollégáját a megyéből, és közösen elintézik a minisztériumban?
– El lehet menni, de ezeket a döntéseket magasabb szinten hozzák meg, és tapasztalatom szerint 98 százalékban az ő prioritásaik alapján. Most ezek a játékszabályok. Lehet közösen beszélgetni, ötletelni, kitalálni jó dolgokat, de hogy azt közösen valósítsuk meg, politikailag nem fér bele.

–És önnek mekkora a játéktere, ha a választókerületének egyik polgármestere megkéri valamire?
– A játéktér annyira adott, hogy egy parlamenti képviselővel előbb vagy utóbb szóba állnak, és ami nem kerül pénzbe, az könnyen és gyorsan elintézhető: egy papír, egy információ, egy pályázat stádiuma, hibák kijavítása egy projektben. Ellenzéki parlamenti képviselő interpellálhat, amire választ is kap, de egy nagyobb összegű projekt elintézésében sajnos az ellenzéki képviselő a minimumnál is kevesebbet tehet.

– Mivel szokták megkeresni?
– Egyházak kértek több alkalommal dokumentumokat, polgármesteri megkeresések is voltak, amelyeknek utána tudtam járni, de komoly megvalósítással egyelőre egyetlen RMDSZ-képviselő sem dicsekedhet. Ami ellenben jó, hogy a korábban megkezdett, magyar érdekeltségű beruházások folytatódnak, sehonnan sem jelezték, hogy ezeket politikai okokból leállították volna.

– Ön szerint az elnökválasztásokat követően szétesik a koalíció?
– A jelek szerint és a racionalitás alapján is, függetlenül attól, ki nyeri az elnökválasztást, a koalíció szétesik. A mai romániai demokráciában nem járható út, hogy két kormánypárt van hatalmon, ráadásul mindkettő magát vezetésre teremtettnek érzi. Nem férnek el a csárdában, mert mindkettő rá akarja erőszakolni akaratát a másikra, s a másik meg érzi, hogy egész jövője rámehet erre. Hosszú távon a belső párharcban alulmaradó párt veszít. És szerintem, amúgy sincs szüksége az országnak egy 75 százalékos támogatottságot élvező monstrum-kormányra. Sokkal gördülékenyebben dolgozna egy nagyobb és egy kisebb párt.

Irházi János
nyugatijelen.com ,erdely.ma

Támogatja a Sapientiát a magyar kormány

Mint Bajnai Gordon miniszterelnök nemrégiben kijelentette, az állami intézmények költségvetésének megnyirbálása nem érinti a határon túli magyarok számára juttatott összegeket, tehát a Sapientia sem kap kevesebbet idén, mint tavaly – jelentette ki Csíkszeredában Szabó Vilmos magyar külügyi államtitkár.

A Magyar Külügyminisztérium államtitkára szerint hasznos volt számára a székelyföldi látogatás. Mint mondta, a három megyében (Hargita, Kovászna, Maros) a helyi elöljárókkal, vallási vezetőkkel, pedagógusokkal folytatott tárgyalásokból során értékes tapasztalatokat gyűjtött a romániai magyarság jelenlegi helyzetéről. Az ezekből leszűrt következtetések meghatározóak a magyar kormány álláspontjának kialakításában. Szabó pénteken román kollegájával Bukarestben folytat megbeszélést, fő cél az őszi közös kormányülés napirendjének előkészítése, pontosítása. Gazdasági, kissebség-jogi kérdésekről, az EU külpolitikájáról, a két ország unión belüli közös érdekeiről lesz szó.

– A leváltott intézményvezetők ügyében is kezdeményezni fogunk tárgyalásokat. A jószomszédi kapcsolat jegyében természetesen igyekezni fogunk közelíteni az egyelőre homlokegyenest ellenkező szemléletmódunkat. Egyelőre a román fél azt állítja, hogy a vezetőcseréket a parlamenti választások eredményeiből adódó politikai őrségváltás tette indokolttá. Ezzel szemben mi azt látjuk, hogy Székelyföldön az etnikai arányokat intézményvezetői szinten tükröző görbe, amely jó irányba haladt az elmúlt néhány évben, megtorpant és visszafejlődött az leváltási-akció során – tette hozzá Szabó.

Hompoth Loránd
Honline ,

erdely.ma

Az EU- nak sokat kell tenni a Kárpát medencei helyzet javítására

A Kárpát-medencében címmel kommentárban foglalkozott a magyar kisebbségek helyzetével hétfőn a Frankfurter Allgemeine Zeitung, kiemelve, hogy az ott élő magyar kisebbségek jogai „nem éppen a legjobban állnak”. hirdetés

A német konzervatív napilap bécsi tudósítója, Reinhard Olt emlékeztetett Frank-Walter Steinmeier közelmúltban tett prágai, illetve budapesti látogatására. A német külügyminiszter mindkét helyszínen támadta a legnagyobb magyar ellenzéki párt elnökét. Orbán Viktor ugyanis a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja elnökével, Csáky Pállal közösen rendezett választási gyűlésen a Kárpát-medencei magyar képviselők számára egyesített platformot sürgetett az Európai Parlamentben.

Orbán mindezzel nem csak a magyar és a szlovák külügyminiszter legutóbbi, a két ország súlyosan megromlott viszonyának javítását célzó erőfeszítéseit zavarta meg – írta a lap, utalva arra is, hogy Ján Slota, a szélsőjobboldali Szlovák Nemzeti Párt elnöke ennek nyomán ismét magyarellenes kirohanásokra ragadtatta magát, és felbőszülten reagált a szlovák miniszterelnök, Robert Fico is.

Olt kitért a trianoni egyezményre, amelynek nyomán Magyarország területe kétharmadát elvesztette a szomszédos országok javára, amelyekben ma is jelentős magyar kisebbségek élnek. Szlovákiában a magyarok száma meghaladja az 500 ezret, ami a szlovák lakosság 10 százaléka. Zömmel közvetlenül a Magyarországgal határos területeken élnek, s különböző hangerővel regionális önigazgatást követelnek, a cikkíró szerint a dél-tiroli autonómia mintájára.

A tudósító szerint a baloldaltól jobboldalig terjedő (nemzeti) szlovák politika számára – beleértve az egyébként mérsékelt pártokat, köztük a kereszténydemokratákat is – a magyarok követelései egyszerűen „szeparatizmust” takarnak. Ennek kapcsán Olt idézte Fico miniszterelnököt, aki „Szlovákiát és egész Közép-Európát fenyegető, nagymagyar nacionalizmusról és sovinizmusról” beszélt. A parlamenti vita más felszólalói Szlovákia integritásának „példátlan megsértésére” figyelmeztettek, s Orbánt „neofasisztának, sovinisztának és irredentának” bélyegezték. Olt ugyanakkor beszámolt arról is, hogy mindezt Robert Fico jelenlétében a visegrádi csoport krakkói találkozóján Bajnai Gordon kormányfő visszautasította.

A német lap értékelése szerint Romániában ugyanakkor – ahol a legnagyobb lélekszámú magyar kisebbség él – a „Kárpát-medence problémájától” a jelek szerint olyan módon igyekeznek megszabadulni, amely fölött az EU túlságosan könnyen szemet huny. Így Erdélyben és a Székelyföldön – ahol több mint 1,5 millió magyar él – növekszik a felháborodás amiatt, hogy képviselőiket a helyi, illetve a regionális közigazgatási szervekben sorra románokkal váltják fel. A közszolgálatból való elbocsátások – amelyeket a kormány a reformok és a karcsúsítás ürügyén hajt végre – mindenekelőtt a magyar tisztviselőket sújtják. Mindez fokozatosan a „politikai és etnikai tisztogatás” jellegét ölti, s nemcsak az uniós jogszabályokba, hanem a román törvényekbe is ütközik – idézte a lap Németh Zsoltot, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnökét.

Reinhard Olt emlékeztetett arra, hogy a közelmúltban Romániában Sólyom László államfőt is nem kívánatos személyként kezelték: a korábbi engedélyt visszavonva nem engedték repülőgépének leszállását. Az államfő tervezett erdélyi látogatását ugyanis a magyarok autonómiatörekvéseinek támogatásaként értékelte a bukaresti külügyminisztérium.

A német tudósító szerint nem kell feltétlenül a két EU-tagállam, Szlovákia és Románia jelenlegi politikáját – mint Tőkés fogalmazott – „európaellenesnek” minősíteni. Az alapító atyák által megfogalmazott értékeknek – amelyeken az unió nyugszik – a nemzeti kisebbségek kollektív jogait tekintve mindenesetre ez a politika nem felel meg. Ugyanakkor egyértelmű az is, hogy az EU-nak még sokat kell tennie a Kárpát-medencei helyzet általános javítása érdekében – fogalmazott a cikkíró.

Duna TV

Elbeszélt engem Magyarországon

Két éve időről időre felbukkan a legkülönbözőbb levelezési listákon, honlapokon a mellékelt történet. Bárhányszor megérkezett, mindig újra meg újra elolvastam. Mi indíthatott meg egy Székelyderzsen átutazó motorost olyan mélységig, hogy leirt emlékei átelmélkedtetik az általa megélteket? Ki a „fekete ruhás, fejkendős, hajlott hátú néni”? Él még? Hány éves, hogy hívják? Mihelyst nyomára bukkantam, egy verőfényes májusi napon unokájával, Dénes Mártával és a helyi unitárius lelkész feleségével, Újvárosi Katalin székelymuzsnai lelkésznővel felkerekedtünk, és meg sem álltunk addig, amíg…

Nem messze a vártemplomtól egy mellékutcában, amint megpillantottam a kék kicsi házat, éreztem: jó helyen járunk. Három kaszafordulatnyi helyen elhevert a levágott fű – az unoka csendesen megjegyezte: nannyó kaszált ma, mert elnőtt a zöld.

A pitvaron túl, a gerendás, tapasztott falú lakószobában Lídia néni uzsonnához készülődött. Szeme-szája elállt a csodálkozástól: „Mit írtak?” Márta magyarázta: hogy kalácsot adott, és szavalt. „Elbeszélt engem Magyarországon…” – merengett.

„Miért akarta tudni, hogy hívnak?”

Hogy kerültünk mi oda? „Nannyó” csak álmélkodott: valóban azért mentünk, hogy meghallgassuk?

„Elmondom a hosszú verset. S tényleg mondjam?” Hamar döntött, kiegyenesedett, és szólt: „Aki verset mond, áll…”
Hangosan, tagoltan, érces, erős, mély hangon és a legnagyobb átéléssel elszavalta Petőfi A szerelem átka című, 30 szakaszos versét. (Szerk. megj.: Petőfi Sándor írta Borjádon 1845. szeptember 26. – október 7. között.)
Megállt kezemben a toll, amíg hallgattuk: a „szószegő asszonyról”, a „két átkos hegyről” szóló strófákat és a bátorítást: „Ne marjon a bánat fullánkos kígyója…”

A versmondás végeztével leült az asztal mellé, fejét kezére támasztotta. Még mindig hitetlenkedett: a mostani „kellemes látogatók” pusztán a verseiért jöttünk…
Felsejlett benne az emlék. Tényleg szavalt idegeneknek a vártemplomnál egyszer. Az is, nem mondta meg a nevét nekik.

90 éves lesz november 25-én

„Minden reggel 6 órakor felkelek, úgy, ahogy tudok…” Fél, hogy elesik, ezért botra támaszkodik. Visszaemlékezett, honnan is a versek szeretete? Amikor
iskolába járt, a tanító bácsi szombaton egy verset tanított a magyar könyvből. A „román világba’ ” Derzs nem tartozott magyar területhez, csak szombatonként volt magyar oktatás.

Öt osztályt járt. Pedig csak négyet akart… „Szegény leány vótam, készültem szógálni, nem akartam menni a gimnáziumba. Nem tudtam követelni, hogy az édesanyámék adjanak pénzt. Hatan voltunk testvérek. A többi is mind el volt menve.”

Lekerültek a berámázott képek a falról: egy keretben a családi fotótár. Apjuk korán meghalt. „Szüleim és Dénes”. Sorolja testvérei születési évét: ’10, ’12, ’14, ’17, ’19, és a „kicsi testvérem” ’24-ben. Mára Margittal ketten maradtak. Soha nem veszekedtek. Az évkülönbség elmosódott: olyanok manapság, mintha ikrek lennének.

Könnyen, jól tanult. Amit valahol meghallott, már tudta. „Jó voltam kicsi koromban is. Helyt ülök, édesanyám megdicsért”. Mártára tekintett, és nyugtázta: „az unokák mind jól tanultak… Veled ágáltak a tanító nénik!”
Aztán derűsen sorjázta saját emlékeit: fel kellett olvasnia a Maros és az Olt történetét. „Mondd el az értelmét! – kérte a tanító. Könnyedén megfelelt. „A testvérem nagyobb volt, az ő könyvét nem tudom, hányszor elolvastam…” Volt egy fiú az osztályukban. Szavalnia kellett a Szomorú történetet. Kezdte is, de csak a címig jutott, amit néhányszor elismételt: szomorú történet… Szomorú tör… Mire a tanító: folytasd, a gyermekek már úgy várják a „szomorú történetet”. Jót kacagtunk az emlékidézésen, mintha ott állnák az osztályteremben. A mi nénik pedig: máig egyszuszra felmond 30 szakaszt is! „Jő a fülembe, megmarad az agyamba’. Hallottam, s mondtam”. Kicsit restelkedik, hogy „ágál”, de így volt.

„Nem méssz szolgálni! – döntött a tanító – Az ötödik osztályt ki kéne járjad. És elintézte, hogy az óvodába’ takarítsak.” „Jaj, fiam, oda korán fel kell kelni – aggódott az édesanyja. De máig büszke: pénzt is kapott a takarításért, és tanulhatott a gimnáziumban.

Mikor egyedül van, akkor is mondja a verseket.

Tud vallásost is. Imádságot könyvből olvassa. Elszaggatta, annyit forgatta. „A konfirmáción mindörökké szavaltak: a szülőknek, a lelkésznek; „megköszönve fáradtságát, töredelmét…” – és mondta, mondikálta azokat a rímeket, amit gyermekei, unokái, dédunokái tanítói is hallgattak azóta. „Ez a nehéz iskolaév a végéhez ért”. Minden unokájának megtanította a Mesebeli kiskirályhoz kezdetűt. „Bársony itt a gyepes udvar. Szalmatetős kicsi kunyhóm palotádért nem adom.”
Mielőtt elköszöntünk feltett még egy találós kérdést: „Úton menyen, úton halad…”

Nincs kivel beszélgessen. Nagyot hall. Nem jár a szomszédokhoz, „ha szólnak, nem hallom”. Délután ötkor már be van zárkózva.
„Az éjjel nem is tudok aludni…” Mintha csak unokájának mondaná: „Vén szotyorhoz két előkelő asszonyt hoztál! Na, te…”
Márta nekünk szólt: „Most egy hétig erről mesél majd” és maradt még a nagymamájával.

Megdicsérjük a saját kezűleg művelt virágos- és veteményeskertet. Hangosabban, mert nem hall jól. 70 szál viruló tulipánja van, megszámolta. És megtudtuk: akkor kell ültetni a tulipánhagymát, mikor a búzát vetik. Amikor átülteti, ad a lelkésznőnek is majd. Viruljanak, ha ő már nem lesz is. Csak hatvan szál maradt a kertben, egy-egy csokorral nekünk adott belőle. Mondván: „a jó Isten áldja meg egészséggel, békességgel!”

Megöleltem, de egy hirtelen mozdulattal megcsókolta a kezemet. Ugyanolyan mozdulattal, nekem is jól esett hasonlóképpen cselekednem. Elpálcikált, minket alig vitt a lábunk. Hiszem, ilyen a katarzis. „Úton menyen, úton halad…” Kalácsot, virágot ajándékoz, és lélekbe írja verselő tudományát – kilencvenévesen. A jó Isten áldja meg egészséggel, békességgel!

Molnár Melinda, Székelyhon

Kocs Elemérné, született Orbán Lídia. Három gyermeke közül egy meghalt. 3 unokája, 3 dédunokája van. 32 éve özvegy, 77-ben halt meg a férje. A községházán takarított, és ő volt a falu dobosa is.

* * *

Egy hajlott hátú néni (az interneten terjedő levél)

Túrázásaink során a székelyderzsi erődtemplom falánál induláshoz készülődtünk, amikor megállt mellettünk egy fekete ruhás, fejkendős, hajlott hátú néni. Egészséget kívánt, majd megkérdezte honnan jöttünk.

Amikor válaszoltunk, ezt kérdezte:
– És Magyarország tényleg olyan szép, amilyennek mondják?
Nem várta meg a választ, hanem hiba nélkül elmondta Petőfi Sándor A Magyar Nemzet című versét.

Azután elmondta, hogy 88 éves az idén. És hogy fogadjunk el tőle valamit. A szatyrában volt pár tojás és négy, azaz négy szelet kalács. Ebből kettőt nekünk adott, hogy osszuk el. Egészséget kívánt, és elcsoszogott. Egy büdös kukkot nem tudtunk szólni. Én pedig leültem a székelyderzsi erődtemplom falához, és olyat tettem, ami rohadtul nem illik bele egy 40 körüli, erősen borostás túramotoros imidzsébe.

És arra gondoltam, hogy az itthoni, magukat bal és jobboldali politikusnak
nevező, gátlástalan gazemberek, akik fröcsögő nyállal próbálják
fekete-fehérre mosni az agyunkat, akik megosztanak, nem összekötnek, akik személyes érdekharcukkal több kárt okoznak ennek az országnak, mint eddig bárki. Csak egyetlen egyszer jönnének el ide, és hallgatnák meg, ahogy egy 88 éves, görbe hátú öregasszony ŐSZINTÉN Petőfit szaval a boltból hazafelé, és négy szelet kalácsból kettőt odaad vadidegen embereknek. Talán elszégyellnék magukat, pont úgy, ahogy akkor, ott, én. Talán elgondolkoznának azon, hogy vajon ki és miért tette őket oda, ahol vannak, és hogy mi dolguk a világban.”

Küldd tovább légy szíves, hadd járja be a világot és olvassa minden igaz magyar lelkű ember!”

erdely.ma

Németország – Köhler maradt az elnök

Az eddigi elnököt, Horst Köhlert választották ismét Németország államfőjévé. A hivatalban lévő elnök a szombati szavazásnak már az első fordulójában abszolút többséget szerzett. A voksolással egy időben a parlament, illetve a Brandenburgi kapu közvetlen közelében tízezrek ünnepelték a szövetségi köztársaság megalakulásának 60. évfordulóját.

A szombati voksolást a választás módja teszi rendkívül izgalmassá. A hivatalban lévő, s az államfői tisztségért újra induló Horst Köhler a háború utáni Németország egyik legnépszerűbb elnöke.

A szavazás előtti állás:

A 66 éves Köhlert az úgynevezett polgári pártok, azaz a CDU/CSU és az FDP támogatja, míg a politológus, s volt egyetemi rektor, ugyancsak 66 esztendős Schwan mellett a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) és a Zöldek sorakoztak fel.

Az egykori NDK-s, 72 éves Peter Sodann személyében – saját arculatának erősítése érdekében – külön jelöltet indított a Baloldal pártja, amely azonban jelezte, hogy az esetleges második vagy harmadik fordulóban már „áttér” Schwann támogatására.

Végül az úgynevezett „futottak még” kategóriába tartozik egy szélsőjobboldali dalszerző, Frank Rennicke, aki a közgyűlésben négy mandátummal rendelkező, egyaránt szélsőjobboldali NPD, illetve a DVU jelöltje.

Közvetlenül a választás előtt szakértők azt jövendölték: az új elnök a régi lesz, azaz Horst Köhler megőrzi hivatalát, csak a fordulók száma kérdéses.

Duna Televízió

>