Archive

Category Archives for "Székelyföld"

Székely zászlókkal borítjuk be Székelyföldet

500 székely zászlót ajándékozott a Magyar Polgári Párt – jelentette be mai (március 4.) sajtótájékoztatóján Biró Zsolt, a párt elnöke.
Marosvásárhelyre 200 lobogó érkezett, ezeket pénteken percek alatt osztották szét. Mint ismert, március 10.-re készülve a Magyar Polgári Párt vállalta, hogy mindazokat megajándékozza, akik vállalják, hogy a székely zászlót kitűzik házaikra, erkélyeikre. Az igény óriási, ezért az akciót március 10.-e után is folytatni fogjuk – mondta Biró Zsolt, aki ugyanakkor emlékeztetett, hogy a székely zászlók kitűzésének gondolata a csíkmadarasi polgármesterrel vállalt szolidaritási gesztus is egyben. „Most sajnos ismét aktualitása van a témának, hiszen újabb jelképes agresszió áldozatai vagyunk. Ma azt halljuk, hogy a Kovászna megyei prefektus cinikusan haladékot ad a zászlók eltávolítására. A zászlókat nem eltávolítani kell, hanem újabbakat kitűzni. Örömmel jelenthetem, hogy Maros megyében további két polgármesteri hivatal homlokzatán lobog a székely zászló. Az MPP nyárádremetei elnöke Janka István által ajándékozott lobogó Szabadi Béla tanácsosunk kezdeményezésére került ki a nyárádmagyarosi hivatal épületére. Székelyberébe Biró József Attila, az MPP körzeti elnöke, Csíki Sándor marosszéki SZNT elnökkel közösen vitte el a zászlót. Felső Nyárád-mentén már csak Székelyhodos a „fehér folt”, de ma reggel telefonon beszéltem a hodosi polgármesterrel is, aki elfogadta felajánlásunkat.”
Biró Zsolt reményét fejezte ki, hogy nagyon sok marosvásárhelyi vesz majd részt zászlóval kezében, a március 10-i autonómiatüntetésen. „Erre az időre levehetik a zászlót a teraszokról, kapukról, és hozhatják a Postarétre. Az MPP egyébként Székelyföld minden szegletéből indít autóbuszokat, így több tízre tehető az érkező buszok száma (pontos adatot a hét közepére tudunk), de el kell mondani, hogy Pártiumból is velünk lesznek barátaink. Szatmár megyéből Szatmárnémeti és Kaplony jelentkezett egy-egy busszal, Biharból pedig az Érszalcsiakról tudjuk, hogy jönnek.”
A részvételt firtató kérdésre Biró nem kívánt találgatásokba bocsátkozni, de mint mondta biztos benne, hogy sokan lesznek és másnap majd azok pironkodnak, akik most még hitetlenek. Nekik Kós Károly szavait idézve üzent az MPP elnöke: „Aki fél, aki gyáva, aki nem bízik, aki nem hisz, aki gyenge, az lépjen ki a sorból. Az menjen. Az nekünk bajt csinál, az a mi munkánkat akadályozza, az a mi lábunk elé gáncsot vet, a mi árulónk az!” (Kiáltó szó).

MPP-PRESS

1

Közlemény

 

A Magyar Polgári Párt székelyudvarhelyi önkormányzati képviselői megdöbbenéssel vették tudomásul, hogy a 2012. április 26.-ra kezdeményezett rendkívüli tanácsülésről – amelyet Nyirő József székely apostol újratemetése kapcsán kezdeményeztek – az RMDSZ frakció testületileg távolmaradt, Bunta Levente polgármester pedig zsebre vágta a tanácsterem kulcsát, meggátolva ezáltal a megjelent tanácsosok, jegyző, illetve a hivatal munkatársainak bejutását a terembe.

Bunta Levente egykori KISZ-titkár nem hazudtolja meg önmagát és zsenge ifjúmunkás korában kialakított értékrendjét. A sajtónyilatkozataival ellentétben, már a Magyar Országgyűlés Hivatalának képviselőivel folytatott zárt ajtós megbeszélésen kinyilvánította abbéli meggyőződését, miszerint Nyirő József “antiszemita” és “nyilas” volt, illetve azt is, hogy akkor lesz Nyirő újratemetés Székelyudvarhelyen, ha pünkösdkor – természetesen véletlenül – nem szedeti fel a Márton Áron tér kockaköveit.

Tanulságos párhuzam, hogy a hírhedt Rajk László – kommunista belügyminiszter, az Államvédelmi Hatóság megalapítója, a koncepciós perek kezdeményezője –, aki vérszomjasan üldözte Nyirő Józsefet, udvarhelyi születésű!

Bunta Levente polgármester az élő bizonyítéka annak, hogy Rajk László szellemi utódai ma is itt élnek közöttünk. Ő viszont nem csizmadiamester, mint Rajk László édesapja, hanem – egészen elképesztő módon – polgármester!

A módszere pedig ugyanaz: megfélemlít, hazudik, koncepciós pereket és sajtóközleményeket gyárt, amelyekben visszaöklendezi negyven év hamis kommunista propagandáját. Ő az, aki még 2004-ben képes volt bíróságon is megtámadni a Nyirő József szobrát is magába foglaló Emlékezés Parkját Székelyudvarhelyen.

Ma újfent kiderült: huszonkét évvel a kommunista rezsim bukása után Rajk László szellemi örököse, és RMDSZ-es elvbarátai még mindig itt ülnek a nyakunkon! Csak a harcmodoruk változott. Manapság már nincs lehetőségük sem deportálni, sem fizikailag megsemmisíteni bennünket, ezért a lelkünket, mindannyiunk lelkét próbálják mérgezni!

Ezért is fontos a Nyirő-újratemetés: be kell bizonyítanunk, hogy nem Rajk, hanem Nyirő népe a többség Székelyudvarhelyen!

A Magyar Polgári Párt székelyudvarhelyi önkormányzati képviselői

Székelyudvarhely, 2012. április 26.

 

Nyirő József a székely Mikszáth
Rajk és a kommunista rezsim felakasztási parancsot adott ki ellene
A száműzetés gettójából lassan kitört Tormay Cécile, Wass Albert és Nyirő József. Nyirő József, a székely néplélek írója Pünkösdkor hazatér: hamvait különvonat szállítja Madridból Budapestre, majd Székelyudvarhelyre, ahol ünnepélyes keretek között újratemetik – mondta Takaró Mihály irodalomtörténész 2012. április 17-én Budapesten a Polgárok Házában.
A száműzött magyar irodalomról tartott előadás-sorozat 11. alkalmán az irodalomtörténész Nyirő József alakját idézte fel. Hangsúlyozta, hogy a méltatlanul száműzött íróinkat vissza kell hozni az emberek közgondolkodásába.  Nem elég elolvasnunk a műveket, tovább is kell adnunk azokat. Nyirő József a székely Mikszáth, aki soha nem akart világpolgár lenni. 1912-ben szentelték pappá, megszerezte a teológiai doktorátust, ám tanulmányait követően nem Rómába ment, hanem Kide faluba, ahol találkozott népével és a mély szegénységgel. Feladatául tűzte ki, hogy a székelységet megismertesse önmagával. Első prédikációján üres volt a templom, ennek ellenére megtartotta szentmiséjét, mert eszébe jutott az Ige, Ha Ti nem prédikáltok, a kövek szólalnak meg helyettetek. A székely irodalom legszebb írója, vagy ahogy Bóka László nevezte: a havasok királya 1945-ben Wass Alberttel együtt menekülésre kényszerült, mert a felakasztandó háborús bűnösök között találta magát.  Rajk László belügyminiszter körözést adott ki legjobbjaink ellen: próbálta kikérteni a már emigrációban tartózkodókat, többek között Dohnányi Ernőt, Wass Albertet, Szeleczky Zitát és Nyirő Józsefet. A Nyugat érdeme, hogy nem adta ki őket – hangsúlyozta Takaró Mihály.

A csíksomlyói búcsúba induló Boldogasszony zarándokvonattal érkeznek haza Nyirő József székely író hamvai

„Tégy velem Uram, Jóistenem, amit jónak látsz, (…) de áldd meg a magyarokat (…) ha a testemet nem is, de legalább a lelkemet vidd haza a házsongárdi vagy az udvarhelyi temetőbe.”
Május 24-én, reggel a Nyugati pályaudvarról indul a Nyirő emlékkocsival együtt a Boldogasszony Zarándokvonat. Máriaradnai megállás után érkezik meg Gyergyószentmiklósra, majd Pünkösd szombatján a zarándokvonattal együtt érkeznek meg Nyirő József hamvai Csíkszeredába. Innen díszkísérettel viszik át a Hargitán Székelyudvarhelyre, ahol Pünkösd vasárnap ünnepélyesen újratemetik.
Az író Székelyzsomboron született, 1933 és 1939 között élt Székelyudvarhelyen, majd 1953-ban hunyt el Madridban. Nyirő József (1889, Székelyzsombor – 1953, Madrid) a  Jézusfaragó ember, az Uz Bence, A sibói bölény, Az én népem és számos más mű szerzője, a „székely apostol”, ahogy madridi sírfeliratán állt, 1945-ben távozott külföldre. Az Isten igájában című regényéből ismerjük drámáját. A székely irodalom kiválósága Pünkösdkor – végrendelete értelmében – a szeretett anyaföldbe hazatér…

 

__________________________________________________________________________________________________

 

Tanulságos párhuzam, hogy éppen  a székelyudvarhelyi születésű (  édesapja állítólag egy helyi székely  csizmadiamester volt  )   Rajk László ( 1946. március 20-tól kommunista belügyminiszter volt, e posztján a "fasiszta és reakciós csoportok" üldözése címén létrehozta az ÁVO-t, és számos keresztény, magyar nemzeti és demokrata szellemű intézményt és szervezetet tiltott be, illetve oszlatott fel (mintegy 1500-at), megrendezte az első koncepciós pereket. )   vadászott  vérszomjasan Nyirő Józsefre.
Rajk László szellemi utódai mai is élnek közöttünk ,  Székelyudvarhelyen is, Budapesten is. Már nem feltétlenül csizmadiamesterek, hanem KISZ titkárokból és szakszervezeti bizalmikból átvedlett városvezetők, mint például Székelyudvarhelyen is.
Akik most éppen nem gyilkolnak, mert azt már/még nem lehet,  hanem az  udvarhelyi városházán  visszaböfögik az elmúlt negyven év hazug kommunista propagandáját Nyirő újratemetése kapcsán ( nyilas volt, antiszemita volt stb stb ) . Akik még 2004-ben képesek voltak bíróságon megtámadni a Nyirő szobrát is magába foglaló udvarhelyi Emlékezés Parkját.  De pünkösdkor  azért szeretnének ám  tülekedni a ravatalnál, hogy a választópolgár azért  lássa őket, biztos, ami biztos.  Aztán, ha változnak az idők, és netán visszatér az ő kommunista  világuk, ők lesznek az elsők,  akik kimennek az udvarhelyi temetőbe és ledöntik az újratemetett Nyirő síremlékét.
Ezért is fontos az újratemetés, hogy kiderüljön:  nem Rajk népe, hanem Nyirő népe Székelyudvarhely. És Budapest is.

Rendkívüli tanácsülés a bölcsőde és a bántalmazás ügyében

 

Székelyudvarhely önkormányzati testületének Zöld párti képviselője és a Magyar Polgári Párt tagjai rendkívüli tanácsülést hívtak össze.

Az utóbbi hetekben két ügy is nagy port kavart Székelyudvarhelyen. Egyik ilyen a központban történt agresszió, amikor fiatalokat bántalmazott egy csoport november 25-én este. Múlt héten emiatt rendkívüli tanácsülést hívtak össze, azonban nem született döntés a megvert személyek támogatásáról. Ugyanakkor a városi bölcsőde kérdése is zavarja a polgáriakat és a Zöld Párt tanácsosát, így ezen két ügy miatt ugyancsak rendkívüli ülést hívtak össze.

Pénteken iktattuk a polgármesteri hivatal titkárságán, valamint a jegyzőnek is átadtam személyesen az összehívót – mondta el Molnár Miklós, a Magyar Polgári Párt tanácsosa. Ezután kifejtette, hogy egyrészt a bölcsőde ügyét kellene mihamarabb tisztázni, ugyanis lejár a bérleti szerződés a polgármesteri hivatal és a Roseal vállalat között. Ugyanakkor a polgári tanácsos elmondta, hogy a telekvitát is újra elő kell venni, ezért javasolják, hogy az önkormányzati testület nevezze ki a tanács jogi bizottságát a visszaperelés lebonyolítására, ne pedig a polgármesterre ruházzák a feladatot, mint ahogy az megszokott – hiszen még mindig nem világos, hogy miként kapta meg a Roseal a Villanytelep utcai telket és a rajta fekvő épületet.

Mindemellett Balázs Árpád a rendkívüli ülés másik határozattervezetéről beszélt. Elmondta, hogy a november 25-én történt esetnek – amikor is három fiatalembert megtámadott egy nagy csoport, és egyiküket súlyosan bántalmazta – nem szabad feledésbe merülnie. Épp ezért most támogatásukról biztosítanák a fiatalokat, és a tanács által fizetnének egy ügyvédet. Nem félünk! – jelentette ki Balázs Árpád, majd hozzátette, felkérik mindazokat, akiket bántalmaztak, de fenyegetés után visszavonták feljelentésüket, hogy juttassák el a Magyar Polgári Párt tanácsosaihoz az okiratokat, és ők majd beküldik a belügyminisztériumhoz, hogy indítsanak egy belső kivizsgálást a rendőrségen is.

Pál Gábor, Székelyhon

Betelt a pohár az MPP-nél

A Magyar Polgári Párt (MPP) háromszéki szervezete ezentúl minden év december 1-jén utcára hívja az embereket, amíg a román állam be nem tartja az 1918-as egyesüléskor a gyulafehérvári határozatba foglalt, a magyar közösségnek tett ígéreteket, jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Kulcsár Terza József. A Magyar Polgári Párt (MPP) háromszéki szervezete ezentúl minden év december 1-jén utcára hívja az embereket, amíg a román állam be nem tartja az 1918-as egyesüléskor a gyulafehérvári határozatba foglalt, a magyar közösségnek tett ígéreteket, jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Kulcsár Terza József. Az MPP háromszéki elnöke kifejtette: felháborító, ami idén december 1-jén Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában történt, és elfogadhatatlan, hogy harmadik éve Székelyföldre jár provokálni az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) nevű szélsőséges nacionalista szervezet. „Bár a székelyeknek december elseje gyásznap, de nem zavarná őket, ha a románok méltó módon ünnepelnének, nem provokálnák a magyar közösséget” – fejtette ki a polgári párt háromszéki elnöke, aki szerint elfogyott az emberek türelme. Hozzátette: ezért azt szeretnék, hogy ezután minden évben december elsején menjenek utcára a székelyek, amíg a magyar nyelv nem lesz hivatalos Székelyföldön, és amíg Székelyföldnek nem lesz területi autonómiája. A Magyar Polgári Párt politikusa szerint a hatóságok nem tudják majd megakadályozni, hogy a székelyek is utcára vonuljanak Románia nemzeti ünnepén, bár idén is bebizonyosodott, hogy a román rendőrség kettős mércével mér, amikor Csíkszeredában csak magyar fiatalokat állított elő, és kísért a rendőrségre, és nem jártak el az Új Jobboldal provokálóival szemben.

Kovács Zsolt, Új Magyar Szó

Az udvarhelyi MPP szerint RMDSZ-es üzleti érdekek állnak a bölcsőde-ügy mögött – perelni fognak

Határozattervezetet fogadott el tegnapi rendkívüli ülésén a székelyudvarhelyi képviselő-testület arról, hogy bírósági úton próbálja visszaszerezni a Villanytelep utcai bölcsődét. A város egyik kisdedóvója körül novemberben robbant ki botrány, amikor kiderült, hogy a polgármesteri hivatal el akarja költöztetni a hatvan gyereket gondozó intézményt, a háttérben pedig egy helyi RMDSZ-politikus üzleti érdeke húzódik meg.

Határozattervezetet fogadott el tegnapi rendkívüli ülésén a székelyudvarhelyi képviselő-testület arról, hogy bírósági úton próbálja visszaszerezni a Villanytelep utcai bölcsődét. A város egyik kisdedóvója körül novemberben robbant ki botrány, amikor kiderült, hogy a polgármesteri hivatal el akarja költöztetni a hatvan gyereket gondozó intézményt, a háttérben pedig egy helyi RMDSZ-politikus üzleti érdeke húzódik meg. z 1971-ben a városi tanács által építtetett bölcsőde a működés biztosítása érdekében 1984-ben átkerült a – rendszerváltás után Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor által magánosított – Matrita Rt.-hez. A gyár felosztása nyomán a kisdedóvó és a hozzá tartozó 2812 négyzetméteres terület máig tisztázatlan körülmények között egy másik cég, a Borbáth István érdekeltségébe tartozó Roseal Rt. tulajdonába került. Az ingatlant először Szász Jenő MPP-s polgármester próbálta visszaperelni önkormányzati tulajdonba, ám a polgármesteri hivatal 2008-ban benyújtott keresetét a marosvásárhelyi táblabíróság a bélyegilleték megtérítésének elmulasztása miatt elutasította.

Az MPP udvarhelyi frakciója már korábban azzal vádolta Bunta Levente RMDSZ-es polgármestert, hogy a bölcsőde fejlesztése helyett szándékosan sorvasztja azt: 2009 óta nem az intézet, hanem a városháza bonyolítja le a beiratkozást, a tavalyi 120-as gyereklétszámot idénre már 60-ra csökkentették. Időközben fény derült arra is, hogy miért: az idén január elsején hatályba lépett, december 31-éig érvényes bérleti szerződés értelmében a városháza havi 12 ezer lej pluszáfát fizet a Roseal Rt.-nek azért az ingatlanért, amely tulajdonképpen az önkormányzat vagyona.

Az MPP által az ügy tisztázására összehívott rendkívüli tanácsülésen Bunta Levente polgármester nem jelent meg, ehelyett nyílt levélben igyekezett nyugtatni a tanácsosokat és a lakókat, miszerint az udvarhelyi kisgyerekeknek „továbbra is európai normáknak megfelelő körülményeket fognak biztosítani”. Az elöljáró közölte, a Roseal tulajdonjoga fölött bizonylat rendelkezik, az ingatlanügyet pedig szerinte a polgáriak kampánycélból „melegítették fel”. Az MPP-s tanácsosok és az egyetlen zöld párti képviselő azonban megengedhetetlennek nevezte, hogy a joghézagok és az egykori városvezetés figyelmetlenségét kihasználva egy magáncég kisajátítson egy, a helyi önkormányzat által létesített közintézményt.

Ezért olyan határozatot fogadtak el, miszerint peres úton kell tisztázni a bölcsődeépület tulajdonjogát, a bérleti szerződést fel kell függeszteni, ugyanakkor a határozat végrehajtását a városháza jogi bizottságának és nem a polgármester hatáskörébe utalták. Az ülésen egyébként az RMDSZ-frakcióból mindössze két tanácsos jelent meg, és egyikük – Gergely László, a matricagyár igazgatója – ugyancsak fontosnak nevezte a bölcsőde visszaszerzését. A továbbiakban a testület megszavazta azt is, hogy az önkormányzat saját költségén ügyvédet biztosít a városban november 25-én bántalmazott fiatalok számára. Noha nyílt levelében Bunta Levente közölte, hogy közbenjárására a sértettek – akik a múlt héten elpanaszolták incidensüket a képviselő-testület előtt – már felvették a kapcsolatot egy ügyvéddel, Molnár Miklós MPP-s tanácsos szerint a fiatalok ragaszkodnak ahhoz, hogy jogi képviseletüket egy másik városban tevékenykedő szakember lássa el.

Szerző(k): Krónika

MPP-PRESS

Lapszemle

Székelyudvarhelyen a polgármester szerint csak pofozkodás volt múlt pénteken, miközben a belvárosban súlyosan bántalmazott egy randalírozó csoport három fiatalembert. Az egyik fiatal több mint húsz napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, olvasható a Székely Újságban. A munkanélküliség mind az állástalan személy, mind pedig az egész gazdaság és társadalom szempontjából súlyos probléma, ami ellen küzdeni kell, piaci és állami eszközökkel egyaránt. Nehéz, sokaknak megalázó helyzet. Másoknak életforma, derül ki összeállításunkból az 5.oldalon.
A Securitate emberei 1989-ben személyesen keresik fel kényszerlakhelyén, Nyárádszentmártonban Balázsi László volt unitárius papot, hogy elbeszélgessenek az érintett körül kialakult helyzetről, s tájékoztatják őt, hogy a román állam részéről elhárult minden akadály a család kitelepedésére vonatkozóan, egy újabb rész a szekus dossziék sorozatból. Maroshévíz magyar lakossága évről évre csökken. Most, hogy már túl vagyunk a 2011-es népszámláláson, csak sajnálkozva tapasztalhatjuk, hogy 1992-től csak apad a magyarság a városban. Megírjuk, hogy aszfaltoztak Székelykeresztúron egy mellékutcában és avattak. Ami fölöttébb érdekes öten vágták el a pántlikát. Mindenki magáénak tartja Hunortól Csabáig. Székelyudvarhelyen jövő januártól a Tourinfo költözik, helyébe a LAM Alapítvány irodája kerül. A turisztikai iroda szedheti a sátorfáját, mert a református  egyház és a polgármesteri hivatal között nincs érvényes szerződés.
Gyergyószentmiklóson a városnapok keretén belül kerül sor a Szent Miklós-templomban a Figura Stúdió Színház és a Szent Miklós Kamaraegyüttes közös produkciójának, a Szent Miklós-legenda című mű bemutatására.
A szentegyházi Hagyományőrző Huszáregylet tagjai és családjaik, Csíkszeredában tették le a magyar állampolgársági esküt Magyarország honvédelmi minisztere, dr. Hende Csaba előtt. Ezután Szentegyházán adtak hálát, hogy az őseik nyomába és állampolgárságába visszatérhettek. Természetesen Így, advent táján talán megnövekszik bennünk a várakozás élménye, erről is olvashatnak a Székely Újságban.
A portré rovatban a Lett országi Dita Mancevica és Miks Kanlevics Kézdivásárhelyen tartott előadásában beszélt az Európai Önkéntes Szolgálatról, bemutatták hazájukat, és itteni tapasztalataikat osztották meg a hallgatósággal és olvasóinkkal. Székely

Újság, merjünk nagyok lenni!

 

MPP-PRESS

A kóbor kutyák és a székelyek – Az MPP kijavítaná a népszavazási határozatot

 

Ha valóban eredményt akarunk elérni, ki kell javítanunk az amúgy apró és főként formai hibákat, és újra be kell terjesztenünk a Székelyföldről szóló népszavazási határozatot – nyilatkozta Kulcsár-Terza József, a kezdeményező MPP megyei elnöke.
Nem tartja jó ötletnek az elutasított határozat erőltetését, ismervén a román bíróságok hozzáállását, egészen biztosan a prefektúrának adnának igazat – mondotta.
Az MPP elnöke furcsállja, hogy egy kedden elfogadott törvény előírja, a kóbor kutyák sorsáról népszavazással döntsenek, de a Kovászna megyei prefektúra lehetetlenné teszi, hogy referendumot szervezzenek a székelység ügyében. Nem hiszi, hogy György Ervin prefektusnak bármiféle bántódása esett volna, ha nem támadja meg a határozatot, ugyanakkor az is különös, hogy a mostani kifogásokkal más esetekben nem éltek, például a március 15-e szabadnappá tételéről szóló határozatot is kilencen terjesztették be, azt is megtámadta a kormány­hivatal, de más okokból, ott a tizedik aláírás hiánya fel sem vetődött.

„Szeretném, ha nem csak szín­játék lenne az RMDSZ részéről a népszavazás támogatása."– mondotta az MPP elnöke.
„Ha ebben a formában megyünk tovább – tette hozzá Kulcsár Terza József –, halálra van ítélve a kezdeményezés, de ha az RMDSZ-frakció is mellénk áll, kijavítjuk a hibákat, és a jövő heti tanácsülésen a visszavonás után elfogadjuk az immár jó tervezetet, akkor eredményesek lehetünk."
A következő napokban kezdeményezi az egyeztetést Tamás Sándor megyeitanács-elnökkel és az RMDSZ-frakcióval, bízik benne, sikerül megállapodniuk. Egyelőre semmit nem tud arról, Hargita megyében történt-e bármilyen előrelépés, felhívását múlt héten elküldte, semmilyen visszajelzést nem kapott. Meglátása szerint, ha az RMDSZ szándéka valós, akkor Tamás Sándor egyeztet Borboly Csabával, Hargita megyei kollégájával, és hamarosan ott is napirendre tűzik azt a határozatot, amely egy Székelyföld nevű közigazgatási egység létrehozataláról szóló népszavazás megszervezéséről dönt.
Farkas Réka
Háromszék

Kérdőjelek a megyei képviselőtestület pénteki ülése előtt

A Magyar Polgári Párt Hargita megyei frakciójának közleménye

Borboly Csaba megyei tanácselnök péntekre hívta össze Hargita megye képviselőtestületének novemberi ülését. A napirenden 36 határozat-tervezet szerepel, melyek közül több is komoly kérdőjeleket vet fel. Ezekből hadd említsünk meg hármat:

1. Már korábban is jeleztük, hogy szabálytalan a tévé-stúdió létrehozása és működtetése a megyeházán. Egy önkormányzatnak nem hatásköre és nincs joga ilyesmit tenni, ez újabb példa arra, hogy az elnök kizárólag a saját személyes érdekei szerint jár el. Az eszközök leltára alapján mintegy 270.000 lejt költött kamerákra megy egyéb eszközökre, holott erre a képviselőtestülettől semmilyen felhatalmazást nem kért és nem kapott. Jogos a kérdés, hogy honnan vette el erre a célra a pénzt, kiket vagy miket rövidített meg ez által? Hasonlóképpen tisztázásra vár az, hogy ezeket az eszközöket kik és milyen alapon használják? Netán stúdió-személyzetet is alkalmazott akkor, amikor minden önkormányzat létszám-hiánnyal küzd, hisz az érvényes jogszabály szerint még az önkormányzati feladatok ellátására hivatott személyeket sem szabad évek óta alkalmazni? Csak úgy sorjáznak a kérdések, melyekre előbb vagy utóbb érdemi válaszokat is kell adnia Borboly Csaba elnök úrnak.

A téma kapcsán fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy az év elején jeleztük a számvevőszéknek, hogy arra utaló jelek vannak, hogy a 84/2009-es (amúgy kétes törvényességű) határozat leple alatt, a megyei tanács elnöke közpénzeket költ állandó választási kampányára. Élünk a gyanúperrel, hogy a most napirenden szereplő tervezet (ami arról szól, hogy az eszközöket a megye ingyenes használatba adja egy egyesületnek) kapcsolatban van a számvevőszéki kivizsgálással.

2. Tavaly a megyei önkormányzat Honline Media néven, 300.000 lej törzstőkével egy céget hozott létre. Az indoklás akkor az volt, hogy majd az fogja kiadni a Hargita Népe című megyei lapot. Annak ellenére, hogy az újságot azóta is a Hargita Népe lapkiadó adja ki (amit nemrég minősítettek át – szintén kétséges módon – közművelődési intézménnyé, illetve aminek ezen az ülésen akarnak jóváhagyatni egy tetemes anyagi támogatást), a Honline Media valamilyen tevékenységet csak folytatott a tavalyi évben, hisz az év utolsó pár hónapjában sikerült felhalmoznia egy igen tetemes – mintegy 217.000 lej – veszteséget. Közpénzről lévén szó, a cég vezetője, vagy az őt tisztségbe juttatók ki kellene hogy álljanak a nyilvánosság elé, s magyarázzák meg, mi is történik ott.

A cég közgyűlésében a megyét Hajdú Gábor képviseli, aki állítólag benyújtotta lemondását (azt írásban mi nem láttuk, csak a vonatkozó határozat-tervezet indoklásában olvastuk), ezért a testületnek új képviselőt kell helyette kinevezni. Jogos a kérdés, hogy Hajdú Gábor miképpen képviselte a megye érdekeit, ha ekkora veszteség halmozódott fel, illetve miért lett neki olyan sürgős lemondani?

3. Szintén problémás a Harviz Rt. ügye. Regionális vízszolgáltató lévén azt a kiszolgált települések közösen kellett volna hogy létrehozzák, eleve elhibázott volt az, hogy csak a megye és Csíkszereda részvényes a cégben. Pontosan egy évvel ezelőtt döntött a megyei képviselőtestület arról, hogy részvényeket ad át a társulás minden egyes településének, s így a maga részesedése 10%-ról 8.85%-ra csökken (304/2010-es határozat). Ezzel szemben a mostani ülés napirendjén szerepel egy olyan tervezet, aminek értelmében a két részvényes törzstőkét emel, oly módon, hogy megmaradnak az eredeti arányok, azaz 90% Csíkszeredának és 10% Hargita megyének. Két eset lehetséges: vagy nem hajtották végre az egy évvel ezelőtti határozatot (ami igen súlyos dolog, a felelős pedig Borboly Csaba), vagy pedig a mostani tervezet előkészítői tájékozatlanok, nem tudják, hogy mit mire akarnak módosítani.

Véleményünk szerint már ez a három tervezet is sok kérdőjelt vet fel a megyei közpénzekkel való gazdálkodással kapcsolatban.

Az októberi tanácsülésen az derült ki, hogy a megyei adminisztráció óriási lemaradásban van a költségvetés végrehajtása, a közpénzek- köztük a fejlesztésre szánt összegek-elköltése terén.

Vajon még milyen meglepetést tartogat a megye lakói számára az áttekinthetetlen pénzügyi politika?

Gyergyóditró, 2011.XI.22.

A polgári frakció nevében

Kovács Árpád András

MPP-PRESS

Nyílt levél

2011 július 28., csütörtök
NyomtatHargita megye elnökének és önkormányzati képviselőinek
Tisztelt kollégák!
Mint köztudott, az ország területi-közigazgatási átszervezése nem került le napirendről, csak a bulvársajtó címlapjáról. A nyári szabadságukat töltő politikusok sem nyilatkoznak róla, de a háttérben zajlik tovább az átszervezés előkészítése. Márpedig számunkra nem közömbös, nem lehet lényegtelen, hogy miképpen fog kinézni az ország térképe az átszervezés után. Választott megyei képviselőként nem csak jogunk, de kötelességünk is erről véleményt mondani, a folyamat alakulását befolyásolni. 
Téves az az álláspont, hogy várjuk meg, hogy a román hatalom mit akar tenni, s majd annak függvényében döntsük el, hogy mit teszünk, hisz nekünk a múltunkban gyökerező világos jövőképünk van: mindenféle erőforrásaival maga rendelkező, a mostani helyzethez képest többlet-hatáskörökkel bíró Székelyföld létrehozását akarjuk. Ha pedig ez így van, akkor fogadjuk el azt erre vonatkozó nyilatkozatot.
Az érvényes törvények előírják, hogy minden területi átszervezést kötelező módon helyi népszavazás kell megelőzzön. A Băsescu elnök által kinevezett elnöki bizottság javaslata is az, hogy az új közigazgatási egységeket a települések szabad társulása által célszerű létrehozni. Erre a bizottsági jelentésre rendszeresen hivatkoznak minden hazai magyar párt vezetői, tehát ezen pártok között ebben konszenzus van. Akkor pedig tegyük meg azt, ami ebből számunkra következik, s írjuk ki Hargita megyében ezt a helyi népszavazást.
A két dokumentum tervezete több mint két hete iktatva van a megyeházán. Holnap rendkívüli ülésre fogunk összegyűlni, adott tehát a lehetőség, hogy ezeket is megvitassuk és elfogadjuk. Rajtunk áll, hogy úgy vonulunk be a történelembe, mint azok a képviselők, akik szó nélkül tűrték Székelyföld végső beolvasztását, vagy pedig azok, akik határozottan kiálltak a székely nép, s annak alapvető érdekei mellett. 
Ditró, 2011.VII.28.
A megyei képviselőtestület polgári képviselőcsoportja nevében
Kovács Árpád-András
frakcióvezető

polgaripart.ro

Székelyföldnek autonóm parlament és regionális kormány kell

Beszélgetés Izsák Balázzsal, a Székely Nemzeti Tanács elnökével
– Elnök úr! Beszélgetésünk nyitányaként kanyarodjunk vissza a kezdetekhez: hogyan alakult meg a Székely Nemzeti Tanács?

– A SZNT létrejöttének előzményei a kilencvenes évek derekára nyúlnak vissza: 1995-ben Sepsiszentgyörgyön megalakult az RMDSZ Székelyföldi Egyeztető Tanácsa a Kovászna, Hargita és Maros megyei képviselők részvételével. Dr. Csapó I. József volt a terv elindítója, aki elsőként fogalmazta meg markánsan Székelyföld autonómiájának a megjelenítését. A rendszerváltás utáni években eufóriában éltünk, hogy végre van magyar közképviselet, de hamar szembe kellett néznünk azzal a ténnyel, hogy köreinkben is vannak előítéletek a székelyföldi autonómiatörekvésekkel szemben. A Maros megyei RMDSZ-ben szembesültem ezzel: amikor felvetettük a Magyar Autonóm Tartomány visszaállításának szükségszerűségét, általános elszörnyedés, elképedés volt a válasz.
Volt, aki nem restellte kijelenteni, hogy nekünk ez a három megye is elégséges, amit Ceauşescu idejében alakítottak. Akkor kerültem összetűzésbe a székelyföldi autonómiát elutasító mentalitással. Rákérdeztem, persze, hogy mi volt a baj a Magyar Autonóm Tartománnyal? Azon túl, hogy a kommunista rendszerben az ország többi tartományához hasonlóan működött, közigazgatási megoldásként nem volt rendszerfüggő. A rendszerváltás után húsz évvel még mindig az 1968-as kommunista megyerendszer működik az országban. Ha a rendszerváltást úgy érjük meg, hogy nem került volna elfogadásra a megyésítést kimondó 1968/2-es törvény, ma sokkal könnyebb dolgunk lenne: a Magyar Autonóm Tartomány hatásköreit kellene kiegészíteni, és nem újrarajzolni egy közigazgatási térképet, amely a mai megyerendszernél is több veszélyt tartogat Székelyföld számára. Az autonómia gondolata tehát a rendszerváltással egy időben merült fel, de markánsan 1995-ben jelent meg, majd 2003-ban, az RMDSZ szatmári kongresszusa után, amikor létrejött az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete. Ezen belül, a székelyföldi képviselőkből megalakult a Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete. Végigjártuk Székelyföld városait és falvait, és 2003 októberében, Sepsiszentgyörgyön, a Gábor Áron teremben Székelyföld autonómiájának közképviseleteként megalakult a Székely Nemzeti Tanács. Nem párt, és nem bejegyzett szervezet: a mai viszonyok között nem bír román jogi személyiséggel. Ez ellentétes lenne magával az autonómiatörekvéssel.
– Az RMDSZ a kétezres évek elején egyeduralkodó volt a romániai magyar közéletben. Miként fogadta az SZNT megalakulását?
– Az RMDSZ vezetése az SZNT megalakulásában politikai riválist látott, emiatt értetlenül fogadtak. Később megértettem, hogy a két szervezet között koncepcionális különbségek vannak. 2008-ban, amikor az RMDSZ kissé korrigálta a hozzánk és az autonómiához való viszonyát, és a szervezet elnökét, Csapó I. Józsefet, illetve jómagamat alelnökként fogadott, Markó Béla, Kelemen Hunor társaságában kifejtette: az SZNT Székelyföldben, mint autonóm entitásban gondolkodik, és székely népről beszél, az RMDSZ számára viszont egységes erdélyi magyarság létezik. Az a differenciált jövőkép, amelyet az RMDSZ programja is tartalmaz – az erdélyi magyarság különböző élethelyzetekben él, emiatt más-más megoldás tudja biztosítani Székelyföld vagy Közép-Erdély teljes egyenjogúságát –, ez az RMDSZ számára néhány évvel ezelőtt még elfogadhatatlan volt. Közben nálunk is változnak az idők, hiszen az RMDSZ-en belül ma már székelyföldi pártstruktúrát hoztak
létre, ami néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt. Kezdetben tehát ellenségesen, félve viszonyultak a Székely Nemzeti Tanácshoz, viszont megalakulásunk után egy évvel az SZNT-nek köszönhetően már módosították programjukat, és választási kampány-jelmondatukat. 2004-ben az RMDSZ Jó úton, Európába szlogennel ment bele a választási kampányba, és amikor észrevették, hogy az SZNT népszavazási kiírást kezdeményez – a sajtó és a közvélemény elsősorban ezzel foglalkozott
–, félidőben, a kampány közepén visszavonták eredeti választási jelszavukat, plakátjaikat begyűjtötték, és egyik napról a másikra teljesen új jelszó és plakáterdő borította be Erdélyt Együtt az autonómiáért! címmel. Kevés emberben maradt meg ennek emléke.
– Hogyan alakult az SZNT kapcsolata a román közéleti és politikai elittel, és a sajtóval? Sikerült-e valamilyen párbeszédet kialakítani az évek során?
– Utoljára egy román újságíró tette fel nekem ezt a kérdést egy marosvásárhelyi román televíziós műsorban. Akkor elmondtam: mindig pozitívan válaszoltunk a román média megkeresésére. Igazán jó együttműködést nem tudtunk kialakítani román pártokkal. Megkerestek román értelmiségiek, volt, aki nyitottságot is tanúsított, de a román politikai erők részéről semmiféle támogatást nem kaptunk autonómia-küzdelmünkhöz. A román közvéleményt azonban élénken foglalkoztatja mindaz, amit a Székely Nemzeti Tanács tesz. Mi természetesen a jó kommunikációra törekszünk, hiszen határozatainkat, közleményeinket eljuttattuk román fordításban a román sajtónak, a román közhatalom intézményeinek. Budapesti gyűlésünk határozatait megkapta a román államfő, a kormányfő, és a külügyminisztérium is. Ez utóbbitól érdemi választ is kaptunk, amire viszontválasszal éltünk. Pozitívumként lehet elmondani, hogy 2003-hoz képest jó irányú elmozdulás történt.
– Kronológiai sorrendben miként tudná összefoglalni az SZNT autonómia ügyben tett eddigi fontosabb lépéseit?
– Elsőként említem a 2004 januárjában elfogadott törvénytervezetet, Székelyföld Autonómiatatútumát, amely a Székely Nemzeti Tanács legfontosabb dokumentuma, és az egyetlen létező törvénytervezet,
amely Székelyföld autonómiájának intézményeit írja le. Ezt 2004 után 2005-ben másodszor terjesztettük be a román parla ment elé. A Szenátusnál akadt el, ahol immár hat éve nem tárgyalják. Ez a törvénytervezet azért is alapmű, mert Székelyföld autonómiájával kapcsolatban mindent tartalmaz: körülírja Székelyföld határait, az autonómia intézményeit és részletesen meghatározza azok működését.
– Melyik európai autonómia ihlette leginkább az SZNT székelyföldi autonómia-statútumát?
– Az autonómia-statútum alapjául szolgáló törvénytervezet az Európai Unióban működő autonómiákra épül, azokat tekinti mintának. A dél-tiroli, a baszk, a katalán vagy a skót autonómia közös vonása, hogy regionális parlamentben, és regionális kormányban gondolkodik: ez az a közös elem, amely a székelyföldi autonómia-statútumban is fellelhető. Természetesen más közös elemek is vannak, hiszen Katalónia, Baszkföld vagy Dél-Tirol autonómiájához hasonóan a régió nyelvét – a Székelyföldön a magyar nyelvet –, hivatalos nyelvnek tekinti: a magyar nyelv Székelyföldön azonos jogállású lenne az állam hivatalos nyelvével, a román nyelvvel.
– A nyelvi jogok terén azért történt némi előrelépés Erdélyben, a létező törvényes kereteket azonban nem használjuk ki…
– A nyelvi jogokért folyó jelenlegi küzdelem arról szól, hogy a magyar anyanyelvű román állampolgároknak egyénenként biztosítsák az anyanyelv szabad használatának jogát. E logika alapján nem a magyar nyelvnek biztosítanak területhez köthető jogállást, hanem a magyar anyanyelvű román állampolgárok egyéni jogaira helyezik a hangsúlyt. A megközelítés eleve diszkriminatív: már a megfogalmazásba valótlan, hamis állítást építenek be, ami kétféle mércét takar, hiszen szabadon használhatjuk ugyan anyanyelvünket, a magyar nyelvnek még sincs hivatalos jogállása a Székelyföldön.
– Az autonómia-statútum volt tehát az alap. Mi következett ezután?
– Az autonómia-statútummal egy időben fogadtuk el a Székely Nemzeti Tanács jelképeit, amelyek az elmúlt nyolc évben Székelyföld jelképeivé váltak. Fontosnak tartom a jelképek és szimbólumok terén történő kommunikációt. Amikor egy önkormányzat vagy pártszékház épületén megjelenik a székely zászló, ennek politikai, közéleti üzenete van. Két évvel ezelőtt Marosszéken – ahol a székelység egyharmada él – egyetlen önkormányzat épületén sem volt székely zászló. Azóta nyolc önkormányzatra sikerült kitűzni. Maros megye prefektusa minden alkalommal nagy segítségünkre van a mediatizálásban, mert ő azonnal le szeretné vetetni, be akarja tiltatni, folyamatosan fenyeget, így fölkelti a közfigyelmet. Pascan prefektus akarata ellenére partnerünkké vált a székely jelképek terjesztésében. Az ő ellenkezése nélkül nehéz lett volna kitűzetni nyolc önkormányzatra zászlónkat. Nemrég törvényt javasolt a székely szimbólumok betiltására. Meggyőződésem, hogy ez újabb lendületet fog adni a székely zászló minél több helyen történő kitűzéséhez. Ma már nem csak a Magyar Polgári Párt székházain lehet látni, hanem több RMDSZ székházra is felkerült. Ez jelzi, hogy pártoktól független jelképről van szó. A székely zászló ma már minden, Székelyfölddel kapcsolatos eseménynek része. Legutóbb a brüsszeli székelyföldi iroda megnyitásán került közelképbe. Az évek során mindenhol ott szerepelt, ahol Székelyföldről szó esett. Tőkés László székelyföldi kampánya, székelyföldi plakátjai elképzelhetetlenek voltak a székelyföldi zászló nélkül. A kronológiai felsorolást a székelyudvarhelyi nagygyűléssel folytatnám, ahol tömegrendezvényen sikerült fölmutatni közösségünk akaratát, és ennek igen jelentős médiavisszhangja volt. Az ott elfogadott határozatok ma is időtállóak. A soron következő gyergyóditrói nemzetgyűlés a népszavazás-kezdeményezés elindítója és legitimálója lett.
– A székelyföldi népszavazást sokan az SZNT legfontosabb kezdeményezésének tartják. Mekkora volt ennek a hatása?
– Az akció 2006 és 2008 februárja között zajlott, és 250 ezer székelyföldi polgárt sikerült megszólítani: a megkérdezettek több mint 90 százaléka mondott igen Székelyföld területi autonómiájára! Ez ma és a jövőben is igen fontos hivatkozási alap a nemzetközi fórumok előtt. A népszavazás jegyzőkönyveit beköttettük, ezek bekerültek az SZNT archívumába. Ennek egy másolatát átadtuk a Magyar Köztársaság Elnöki Hivatalának, személyesen Sólyom Lászlónak, és felkértük, hogy a legmagasabb állami magyar közméltóságként erkölcsi és politikai védnökséget vállaljon fölötte. A köztársasági elnök úr, Sólyom László nagy empátiával fogadta munkánk eredményét. A Sándor-palota volt a legfontosabb hely, ahova jegyzőkönyveink másolatát eljuttattuk. A népszavazás végeredményéről részletesen tájékoztattuk az Európa Tanácsot, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet, de eljuttattuk a román állami hatóságokhoz is. Úgy gondolom, hogy az SZNT kezdeményezése a Trianon utáni nemzettörténet egyik kiemelkedően fontos eseménye: a trianoni határokon túl, magyar közösségek még soha nem szerveztek önrendelkezési kérdésről népszavazást. A nemzetközi figyelemfelkeltés másik fontos példájaként említhetem az SZNT tavalyi, budapesti gyűlését, amely elsősorban a magyarországi közvélemény figyelmét hívta fel a székelyföldi autonómia-törekvésre. Sikerként könyvelem el, hogy a magyar pártokkal sikerült megértetni: ez pártpolitika fölött álló törekvés. Elmagyaráztuk, hogy Székelyföld autonómiája közjogi megoldást, és nem ideológiát jelent. Az ellenzéki pártok is elfogadták törekvésünket. A Magyar Szocialista Párt ígéretet tett, hogy ha a magyar kormány a székely autonómia irányába bármilyen lépést tesz, törekvésében támogatni fogják. A Lehet Más a Politika (LMP) szintén támogatásáról biztosított. Nagy előrelépésnek tartom, hogy magyarországi önkormányzatokkal gyümölcsöző együttműködést tudtunk kialakítani, elsősorban olyan önkormányzatokkal, melyek területén székelyek élnek. A Kerepesi Székely Köröknek például 500 tagja van, de sok más települést is felsorolhatnék, amelyekkel jó kapcsolatot építettünk ki. Bízom benne, hogy amennyiben megteremtjük Székelyföld autonóm intézményeit, nagy számban fognak hazatérni a szülőföldjüket elhagyott székelyek.
– Az anyaországból és általában a Kárpát-medencéből többször fogalmaztak meg olyan véleményt az erdélyi magyar közélet felé, hogy alakítsunk ki egységes álláspontot az autonómia-statútumok ügyében, így azokat nem csak az anyaországban, hanem az európai intézményekben lobbizó magyar diplomácia könnyebben támogathatná. Kialakítható-e konszenzus ebben az ügyben?
– 2004-ben, amikor az SZNT megszavazta saját törvénytervezetét, és azt Románia parlamentje elé terjesztette, RMDSZ-politikusok szájából ígéretként hangzott el, hogy az RMDSZ is ki fogja dolgozni saját, Székelyföldre vonatkozó autonómia-tervezetét. Ez azóta sem történt meg. Sokáig vártam rá, mert kíváncsi voltam arra, hogy az autonómia általánosan elfogadott intézményei az RMDSZ koncepciójában helyettesíthetők-e mással? Nem tudtam eldönteni, hogy mit takarhat az RMDSZ más fajta autonómia-koncepciója? Nos, hét esztendővel az elhangzott ígéret óta, sem az RMDSZ-nek, sem más politikai alakulatnak nincs az SZNT-től eltérő koncepciója. A Bakk Miklós-féle törvénytervezetről szokás még alternatívaként beszélni, de aki ezt elolvassa és összeveti a Csapó-féle tervezettel, rájön, hogy a Csapó-féle tervezetből indult ki, arra építette a sajátját, és ezt a szerző is elismeri. Lényeges, elvi különbség tehát nincs a két törvénytervezet között! Egy másik törvénytervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács személyi elvű autonómia-statútuma az egész erdélyi magyarságra kiterjedő autonómia-statútum részként magába foglalja a sajátos jogállású önkormányzatok autonómiájának lehetőségét, illetve a tömbben élő magyarság, Székelyföld területi autonómiáját is. A törvénytervezet a romániai magyar nemzeti közösséget egységes jogalanynak tekinti, és kiragadja a kisebbségi kérdéskörből. Az EMNT két törvénytervezete azokat a jogköröket fogalmazza meg, amellyel minden erdélyi magyar rendelkezhet, azonban a sajátságos helyzetekre nem tér ki, amellyel például egy magyar többségű önkormányzatnak lehetősége és joga lenne élni. Megfogalmazása szerint a személyi elvű autonómia-statútum által szavatolt jogok gyakorlója, képviselője, megjelenítője a magyar többségű önkormányzat területén maga a választott önkormányzat. Az EMNT törvénytervezetei az RMDSZ programjában is megtalálható háromszintű autonómia-koncepcióra épülnek. Az általános szint kiterjed egész Erdélyre: ez a romániai magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiája. Ebben a megfogalmazásban lehetőség van a sajátos jogállású önkormányzatok autonómiájára, és Székelyföld területi autonómiájára is. Minden olyan jogkört, amit a személyi elvű autonómia intézményei biztosítanak, Székelyföld esetében a regionális parlamentre és a regionális kormányra ruház. A Székelyföldön kívül lévő, magyar többségű települések esetében ez a feladatkör a helyi önkormányzatokra tartozik.
– Ehhez képest az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete messze áll mind az SZNT, mind az EMNT elképzeléseitől…
– Az RMDSZ törvénytervezetével az a legnagyobb baj, hogy megtéveszti az embereket: sokan azt gondolják, hogyha itt-ott javítanának rajta, akkor talán elfogadható lenne a romániai magyarság számára. Ez nem igaz! Rossz maga az alapkoncepció: az erdélyi magyar nemzeti közösség és a többi romániai kisebbség egy szinten van kezelve. Az erdélyi magyar nemzeti közösség nem tartozik a romániai kisebbségek közé! Érdekességként mondom el, hogy 1988-ban jelent meg a magyar és román értelmiségiek közös nyilatkozata, a Budapesti Nyilatkozat, amely egy jövőképet vetített elénk. Lényege az volt, hogy Erdély a komplementaritás tere, az egymást kiegészítő kultúráké. Ezen belül a román és a magyar kultúra egyenrangú. Ehhez a felfogáshoz képest az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete hátrébb lép, és azt mondja, hogy van román többség és 18 kisebbség, amelynek egyike mi lennénk. Ez nem igaz! Katalónia kormánya, Katalónia parlamentje nagyon korrekt kisebbségügyi politikát folytat. Védi például az aráni nyelvet, és hivatalos rangra emeli azon a tíz katalóniai településen, ahol jelentős számban élnek. Vagyis a katalánok a maguk területén nem alanyai a kisebbség-politikának, hanem ők alkotják a kisebbség-politikát. Székelyföldön mi nem vagyunk kisebbség, 75 százalékos többséget alkotunk. A skótok nem tekintik magukat kisebbségnek, hiszen Skócia az ő hazájuk, ahol ők többségben vannak. Mi székelyek saját hazánkban, a Székelyföldön többségben vagyunk. Jobb kisebbségpolitikát folytatnánk, mint amit a román kormány jelenleg folytat. Az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetét nem lehet javítani, mert az eleve rossz. Erről közleményt adtunk ki több erdélyi magyar szervezettel közösen. Amennyiben a román kormány elfogadná a törvénytervezetet, többet ártana a magyar nemzeti közösségnek, mint amennyit használna.
– A rendszerváltás óta eltelt több mint két évtized. Traian Băsescu román államfő magyar- és autonómia-ellenes vehemenciája a kilencvenes évek elejére emlékeztet. Úgy tűnik, az autonómia területén tapodtat sem haladtunk előre, hiszen az SZNT és az EMNT autonómiatervezeteit, a több évig tartó műhelymunkát az egymást követő román törvényhozások olvasatlanul seperték le az asztalról. Még az RMDSZ által benyújtott, vérszegény kisebbségi törvénytervezet minimális jogköreit is kiiktatná a román többség. Miben látja az autonómia teljeskörű elutasításának okait?
– Romániában a központosítás gondolata sokkal erőteljesebben, markánsabban élte túl a rendszerváltást, mint bármelyik más kelet-európai országban. A központi hatalom decentralizációjával a román hatalom képtelen megbirkózni. Amikor 1989 decembere után az Iliescu-rendszer a megyei elsőtitkárok funkcióját átalakította, és bevezette a prefektusok intézményét, az ellenzéki pártok, a későbbi Demokratikus Konvenció pártjai igen keményen kritizálták. Rámutattak arra, hogy az Iliescu-rendszer fenntartja a Romá Kommunista Párt egykori struktúráját. Az indítvány motivációja az volt, hogy ahol Iliescu pártja nem nyerte meg a helyhatósági választásokat, ott a kihelyezett kormánybiztos érvényesítse a helyi népakarattal szemben a központi kormányzat akaratát. Az 1996-os váltással hatalomra került a Demokratikus Konvencióba tömörült ellenzék, de a prefektusi intézményt ők sem törölték el, hanem megerősítették saját klientúrájuk számára. Az 1968-as Ceauşescu-féle alkotmányba bekerült a nemzetállam gondolata, amit a háború előtti régi román alkotmányból élesztettek újjá, és ezzel folytonossá vált az egységes román nemzetállam szintagmája. Ez voltaképpen a Magyar Autonóm Tartomány megszüntetésével egyidejűleg következett be, és nem véletlenül. Az egységes és oszthatatlan román nemzetállam doktrínája Európában egyedülálló partikularitás: nem tudok még egy olyan alkotmányt, amelyben ez a doktrína így szerepelne. Ez a román politikai osztály fejében mindennél fontosabb! Ma Romániában az egy főre eső nemzeti össztermék kisebb, mint a gaboni. Ez már nem annyira fontos a románok számára. A románság el tudja fogadni azt, hogy az életszínvonal még alacsonyabb legyen, csak az egységes román nemzetállam doktrínája érvényesüljön továbbra is. Az autonómia-elképzelések útjában ez a legfontosabb akadály.
– Ha a romániai magyarság közképviselete az utóbbi másfél évtizedben nem alkudott volna meg a román állami vezetéssel, vajon előbbre állnánk autonómiaügyben?
– A román hatalom mindenkori érdeke az volt, hogy az RMDSZ-szel valamiféle szövetséget alkosson. Romániában nincs vertikális, csak horizontális hatalommegosztás, így nyilván román érdek volt az RMDSZ-t szervesen beépíteni a rendszerbe. A két-három RMDSZ-es miniszter hatásköre az egységes román nemzetállam jegyében terjed ki az ország egész területére. Miközben lemondunk arról, hogy saját ügyeinkről döntsük, cserébe néhány magyar politikusnak megadják azt a lehetőséget, hogy országos ügyekben legyen befolyása. Az RMDSZ részéről ez teljesen elhibázott felfogás volt. Ma már az autonómiát nem csak a románok ellenzik, hanem nincs markáns magyar képviselet sem, amely az autonómiáért és a vertikális hatalommegosztásért fellépne. Az autonómiához kell egy központi hatalom, amely átad, és kell egy regionális akarat, regionális képződmény, amely hatalmi központtá válva a központi hatalomtól jogosítványokat kap. Nálunk hiányzik ez a regionális képződmény, amely követelni tudná a közösségi jogok képviseletét a Székelyföldön. A két fél nélkül nincs hatalomátadás, és hatalomátvétel.
– Ön szerint milyen szerepe volt az utóbbi két évtizedben az anyaország gyenge, vagy hosszú évekig hiányzó autonómia-támogatásának?
– Az SZNT budapesti gyűlésén, egyik határozatában azt kérte az anyaországtól, hogy a székelyföldi autonómia-törekvést, az erdélyi magyarság autonómia-törekvéseit tegye az államközi megbeszélések tárgyává, hiszen a román-magyar alapszerződés értelmében ezt megteheti. Az alapszerződés szerint jogaink védelme az államközi együttműködés tárgya, összhangban a nemzetközi joggal. Az autonómia nem más, mint ezeknek a jogoknak az intézményi garanciája. Mi elmondtuk, hogy nem a nyomásgyakorlás eszközét látjuk ebben, hanem éppenséggel a bizalomépítését. A dél-tiroli autonómia példája nem csak arról szól, hogy Ausztria lobbizott és nyomást gyakorolt, hanem hármas együttműködéssel jött létre: a dél-tiroli helyi közösség, Olaszország és Ausztria egyezett ki. Ebből Ausztria nem maradhatott ki: kimaradása gyengíti a bizalmat, hiszen nem világos, hogyan viszonyul az autonómia ügyéhez. Magyarországnak világos álláspontot kell kialakítania a székelyföldi autonómiáról, kormányközi együttműködés tárgyává kell tennie. Ebben a kérdésben a magyar politikát átláthatóvá kell tenni.
– Úgy tűnik, Brüsszelben is megtört a jég, hiszen a székelyföldi iroda megnyitása elmozdulás a holtpontról…
– Bármennyire is sikeresnek tartom és üdvözlöm, néhány dolgot hiányolok belőle. Először is hiányzik a tartalom: önmagában a Székelyföldet jeleníti meg, de a nyilatkozók szerint Romániának akarnak pénzt szerezni. Ez Székelyföldnek kevés, de a román politikumnak túl soknak tűnt. Hiányzott az előzetes egyeztetés is. Az lett volna a természetes, hogy az iroda megnyitására a román külügyminisztérium is meghívást kapjon. Utána neki kellett volna megmagyaráznia, hogy miért nem ment el. Az autonómiatörekvés arról szól, hogy ezeket a törvényeket Bukarestben akarjuk elfogadtatni. Az SZNT budapesti nagygyűlésére Románia budapesti nagykövete is kapott meghívót. Ha nem jött el, az már nem a mi felelősségünk. Mi mindig nyitottak vagyunk a párbeszédre: rendezvényeinkre meghívjuk a román hivatalosságokat is. Ha nem reagálnak, minket felelősség nem terhel.
– A jövő évi választások fő témája ismét az erdélyi magyar autonómia-törekvés lesz. Az alakulóban levő Erdélyi Magyar Néppárt a közbeszéd tárgyává tenné a témát, ugyanakkor a választások előtt valószínűleg létrejövő erdélyi magyar politikai öszszefogás akár fordulópontot is jelenthet az autonómiaküzdelemben. Lát-e reményt az áttörésre?
– Az a kérdés, hogy egységesek tudunk-e lenni az autonómia kérdésében? Az összefogás lényege az volna, hogy egy világos autonómia-elképzelés mögé sorakozzunk fel mindannyian. A múlt keserű tapasztalatait csak így tudjuk megváltoztatni. Mondanék erre egy példát: 2009-ben a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést az SZNT azért kezdeményezte, mert a román politikum diplomatikusan teszteli az erdélyi magyar közösséget, a magyar kormányt, hogyan fogadna egy maihoz hasonló közigazgatási reformot. Akkor is felvetődött Székelyföld beolvasztása, felszámolása. Elképzelésünk az volt, hogy az önkormányzatokat vigyük szembe ezzel az akarattal. Ha ők tesztelnek, akkor legyen világos üzenet, hogy ez nem fog menni. Az önkormányzati nagygyűlésre előkészített dokumentumokban az első és legfontosabb határozat címe ez volt: Állásfoglalás a romániai közigazgatási reformról. A szöveg kulcsmondata így szól: Székelyföld fel nem osztható, és be nem olvasztható. Székelyföldnek egyben, önálló fejlesztési régióvá is kell válnia. Az egységes fellépés lett volna kívánatos. Ezzel szemben az történt, hogy az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács összehívott egy ellen rendezvényt Csíkszeredában, ahol úgynevezett Autonómia-memorandumot fogadtak el. Ebben a közigazgatási reformról nem vettek tudomást, ráadásul egy rendkívüli balsikerű mondattal spékelték meg a szöveget: Romániában jelenleg nincs olyan központi politikai akarat, amely a nemzetiségi arányok megváltoztatását célozná ott, ahol magyarok élnek. Ez döbbenetes kijelentés volt! Ha teszteltek Bukarestből, azt láthatták, hogy a székelyföldi önkormányzatoknak mindössze az egyharmada mondja ki, hogy szembe kell menni a veszéllyel, miközben a kétharmada ország-világ előtt arról beszél, hogy ilyen veszély nincs! Ez nagyon súlyos tévedés volt! Beszélhetünk egységről, de az egységnek az a feltétele, hogy amikor ilyen veszélyek vannak, senki ne szervezzen ellen rendezvényt a közös akarat gyengítésére. Természetesen elképzelhető az egységes fellépés, de csakis az autonómiának elkötelezett, koherens és világos álláspont körül. Ha ez az egység nem valósul meg, a közvéleménynek, sajtónak meg kell értenie, hogy e mögött nem személyi hiúságokat kell keresni.
– Ezt az egységet meg lehet-e teremteni immár három erdélyi magyar párt összefogásával?
– Én szkeptikus vagyok abban, hogy politikai versenypártokkal teremthető-e egység…A Székely Nemzeti Tanács azért nem alakul párttá, és nem határozta meg magát soha pártként, hogy az autonómiáért való együttműködésnek kerete, háttere lehessen. Ha a székelyföldi választásokon három versenypárt indul, azok mindent meg fognak tenni, hogy a létező helyeket megszerezzék. A választásokig nincs esélye az egységnek: a következő egy év a kampányról fog szólni, sőt a közéletben már be is indult a kampány. Persze van ennek pozitív hozadéka is, hiszen annyian beszélnek székelyföldi autonómiáról, mint az előző években még soha. Igaz, e mögött rendszerint az a szándék áll, hogy mindenki tőkét kovácsoljon magának az autonómiával. Mégis jó dolog, mert ez befolyásolja a közgondolkodást. Hogy a választások után sikerül-e egységet kialakítani, nem tudom megjósolni.
Magyarországon ma a nemzetpolitikában erős egység alakult ki, de ez nem úgy működik, hogy a választások előtti pártok valamiben megegyeztek volna, hanem a politikai palettáról egy párt eltűnt, és egy liliputivá zsugorodott. A nemzet egysége egy kétharmados többség égisze alatt valósul meg. Nálunk például az lenne a természetes, hogy a magyar politikai közszereplők a székelyföldi megyei tanácsok tagjaiként közös határozatokkal hozzák létre Székelyföld autonóm regionális parlamentjét, ahol lehetne vitatkozni közös dolgainkról.
– A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés utoljára tavaly márciusban ülésezett. Lesz-e folytatás?
– Ez az önkormányzati résztvevőkön és a házbizottság akaratán múlik. Most, hogy Székelyföld fölött lebeg az országos közigazgatási reform veszélye, szükség lenne a nagygyűlés újbóli összehívására. A Székelyföldön 150 községi és városi önkormányzat működik. Ha a 150 polgármester, és helyi tanács a központi hatalomtól markánsan követelné hatáskörök átadását, eleve előrelépnénk. Akkor nem csak az SZNT követelné mindezt, hanem egység alakulna ki az önkormányzatok részéről is. Ezért van nagy szükség a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés újbóli összehívására.
– Önök is tiltakoztak az új román régió-elképzelések ellen. Úgy tűnik, végül is nem lesz belőle semmi, hiszen a kormánykoalíció tagja, az RMDSZ ezt nem szavazza meg. Vajon elkerülhető az ilyenszerű régiós átszervezés jövőbeli veszélye?
– Ha a románságban tudatosodik, hogy ez egy magyarellenes lépés, és a román pártok a következő választási kampányt is a magyarellenességre akarják építeni, akkor keveset számít, hogy az RMDSZ mit akar. Az RMDSZ által támogatott három megyés Székelyföld szintén elfogadhatatlan: Kovászna, Maros és Hargita megye nem Székelyföld! Ebbe a régióba a két megye mellett csak Marosszék tartozik. Maros megye megalakításakor 290 ezer románt csatoltak Marosszékhez. Maros megyét a Ceauşescu-rendszer kényszerítette ránk. Az a súlyos, hogy immár mi magunk kérjük a három megyét, holott tudvalevő, hogy azok nem képezik le a történelmi Székelyföldet. Azt akarjuk szentesíteni, amit Ceauşescu 1968-ban ellenünk megtett. Miközben mindenki azt mondja, hogy rossz a Ceauşescu-féle megyerendszer, úgy tűnik, az RMDSZ mégis erre építené a fejlesztési régiókat. Kérdés az is, hogy a mezőségi románság akarja-e ezt a régiót? Őket megkérdezték? A cseléd-mentalitás érhető tetten az RMDSZ viselkedésében: ők eleve a kompromisszumból indulnak ki. Azt mondják, a románság számára elfogadhatatlan a Székelyföldet kérni, akkor meg ne is kérjük. Az eleve kompromisszumos magyar kérést a többség nem érzékeli, nem látja az RMDSZ szolgai mentalitását. Nem tudja, hogy ez nem a helyi magyar közösség kérése, hanem a párté. Ezt a megfelelési kényszert senki nem kérte az RMDSZ-től. A három megye iránti igényhez a többség éppen úgy viszonyul, mintha az RMDSZ eleve a történelmi Székelyföldet igényelné vissza.
Makkay József
Erdélyi Napló

1

A történelmi régiókhoz kellene ragaszkodni

 

A Székely Nemzeti Tanács szerint végre kell hajtani a közigazgatási reformot, azonban úgy kell megtenni, hogy közben ne sérüljenek azok a nemzetközi kötelezettségvállalások, amelyeket Románia az elmúlt évek során tett, és ne sérüljenek a demokrácia alapelvei – nyilatkozta sajtótájékoztatón Izsák Balázs, az SZNT elnöke.
Azok a tervek, amelyeket Románia kormánya előterjesztett, és a jelenlegi fejlesztési régiókat akarja közigazgatási egységekké alakítani, nem felelnek meg ezeknek az alapvető elveknek, megszegik Románia nemzetközi kötelezettségvállalásait, sértik a demokrácia alapelveit. A hét végén levélben kérték az SZKT-t, ne hozzanak olyan döntést, amely a közösséget hátrányosan érinti. Az SZNT szerint valóban nem hoztak olyan döntést, amely ártana. „Tehát ez a minimum: nem ártani. Persze, ez így önmagában kevés, ennél többet kell tenni”. Azt is elhibázottnak tartják, hogy az RMDSZ-vezetők szembeállítják a kisebbségvédelem belpolitikai eszközeit az európai szintű együttműködéssel, és egymást kizáró aktusként jelenítik meg a bukaresti politizálást a brüsszeli politizálással, mondta Izsák Balázs.
Véleménye szerint a kormány által javasolt felosztás nem egyszerű politikai lépés, történelmi léptékű döntés. A székelységnek a saját szülőföldjén történelme során mindig saját közigazgatási egységei voltak, akár székely székeknek, akár vármegyéknek nevezték őket. Mélyen antidemokratikus, hallatlanul magyarellenes, kisebbségellenes lépésnek nevezte a hatalom mostani szándékát.
Kérdezzék meg a lakosságot!
Bíró Zsolt, Marosszék Székely Tanácsának elnöke felhívta a figyelmet, hogy még a kommunista diktatúra idején is létezett autonómia: a Magyar Autonóm Tartomány, amelyet 1952-ben hoztak létre, majd 1960-ban, azzal a szándékkal, hogy megbomoljon az etnikai arány, ezt a tartományt kissé átszervezték, Háromszék egy részét Brassó megyéhez, a Mezőséget pedig Maros megyéhez csatolták, de még mindig Maros Magyar Autonóm Tartományról beszélhettünk abban az időben.
Kijelentette: az SZNT ragaszkodik ahhoz, hogy az új közigazgatási határokat úgy húzzák meg Romániában, hogy a lakosságot előbb kérdezzék meg ebben az ügyben, vagyis helyi referendumokat szorgalmaz, ezek mellett szólnak a nemzetközi ajánlások és konvenciók, és ezt ajánlja az államelnök által létrehozott Stanomir-bizottság is mint járható utat. Az SZNT szerint ha ténylegesen érvényesülne a közakarat, akkor a leendő Székelyföldnek egyértelműen része maradhatna Marosszék is.
Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható
Az SZKT-hoz intézett nyílt levélben az SZNT kijelenti: „Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai között, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező, autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie. Azt az Európai Unióban elfogadott elvet kell irányadónak tekinteni Románia számára is, amelynek megfelelően a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell”.
Emlékeztette a testületet, hogy Maros megyének csak egy része, az egy tömbben élő székely-magyar közösség által lakott Marosszék tartozik Székelyföldhöz. Az RMDSZ fejlesztési régiókra vonatkozó törvénytervezetében javasolt, Maros, Kovászna és Hargita megyéből álló régió lakosságának már a 2002-es népszámlálási adatok szerint is mindössze 57,3%-a volt magyar nemzetiségű, és a magyar népesség kor szerinti megoszlását figyelembe véve elmondható, hogy ez folyamatosan csökkenni fog a jövőben.
Felhívta a figyelmet, hogy Románia közigazgatási reformjának a helyi közösségek szolidaritására kell épülnie, lehetőséget teremtve a helyi önkormányzatoknak a szabad társulásokra, és ezeket a helyi közösségek szabad akaratából létrejött társulásokat kell közigazgatási régiókként elismerni, amint azt a Románia alkotmányos és közigazgatási reformját előkészítő, Ioan Stanomir által vezetett bizottság is javasolja. Ennek szellemében haladéktalanul meg kell kezdeni a székely önkormányzatok szabad társulását, hogy ezáltal jöjjön létre a Székelyföld mint önálló közigazgatási régió.
Mózes Edith
Népújság ,erdely.ma

1

SZNT: Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható!

Nyílt levél a Szövetségi Képviselők Tanácsának
Tisztelt Elnök Asszony!
Tisztelt Küldöttek!
Románia kormánya olyan közigazgatási tervet készül elfogadtatni a törvényhozással, amely ellentétes Románia nemzetközi kötelezettségvállalásaival, és történelmi léptékű kihívást jelent egész közösségünk számára. A székelységnek történelme során mindig saját közigazgatási egységei voltak, amelyet még az 1968-as közigazgatási reform, a térséget az itt élő magyar többségű közösség hátrányára átalakító „megyésítés” sem szüntetett meg. A román kormány mostani régiós terveinek pusztán ürügye az uniós pénzalapok lehívásának állítólagos hatékonnyá tétele, a valódi indíték a székelységet egy olyan közigazgatási egységbe sorolni, ahol kisebbségbe kerülve kiszorul a saját közösségi életét meghatározó döntésekből.
A Székely Nemzeti Tanács nevében kérem önöket, hogy ne fogadjanak el egyetlen olyan megoldást sem, amely hátrányosan érinti nemzeti közösségünket.
A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés 2009. szeptember 5.-i ülésén elfogadott határozatában kimondta:

 

Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie. Azt az Európai Unióban elfogadott elvet kell irányadónak tekinteni Románia számára is, amelynek megfelelően, a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell.
Ugyanakkor szeretném önöket emlékeztetni, hogy Maros megyének csak egy része, az egy tömbben élő székely-magyar közösség által lakott Marosszék tartozik Székelyföldhöz. Az RMDSZ fejlesztési régiókra vonatkozó törvénytervezetében javasolt Maros, Kovászna és Hargita megyékből álló régió lakosságának, már a 2002-es népszámlálási adatok szerint is mindössze 57,3%- volt magyar nemzetiségű, és a magyar népesség kor szerinti megoszlását figyelembe véve elmondható, hogy ez folyamatosan csökkenni fog a jövőben.
Románia közigazgatási reformjának a helyi közösségek szolidaritására kell épülnie, lehetőséget teremtve a helyi önkormányzatoknak a szabad társulásokra, és ezeket a helyi közösségek szabad akaratából létrejött társulásokat kell közigazgatási régiókként elismerni, amint azt a Románia alkotmányos és közigazgatási reformját előkészítő, Ioan Stanomir által vezetett bizottság is javasolja. Ennek szellemében haladéktalanul meg kell kezdeni a székely önkormányzatok szabad társulását, hogy ezáltal jöjjön létre Székelyföld, mint önálló közigazgatási régió.
Bármivel is fenyegessen a központi hatalom, ezektől az elvektől eltérni semmilyen kompromisszum kedvéért nem szabad, pillanatig sem feledve Deák Ferenc intelmét: „Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges.”
Marosvásárhely 2010. június 24.
Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács elnöke

erdely.ma

Manna.ro cikk kapcsán

Érdekes filmecskét tettek közzé a manna.ro munkatársai amely az Antena03- as tévéállomás neves kommentátora a V. Stan elmélkedését mutatja be. A cikket areszke (aki ma már "hivatásos"  kommentáló lett) megpróbálta lefordítani, amit szintén közreadunk:

Hol vagytok, székelyek?

Érdekes filmecskét tettek közzé a manna.ro munkatársai amely az Antena03- as tévéállomás neves kommentátora a V. Stan elmélkedését mutatja be. A cikket areszke (aki ma már "hivatásos"  kommentáló lett) megpróbálta lefordítani, amit szintén közreadunk:
Hol vagytok, székelyek?

…egy románt bíztam rátok! 2011.06.03-a, Antena 3 tévé, Conexiuni műsor, Valentin Stan egyetemi tanár azt mondja: “Léteznek a székelyek, megígértük nekik az autonómiát és a történelemben többször is mellettünk harcoltak…” Aki tud románul, az jól fog szórakozni 😀

areszke | 2011.06.10 12:14

Sajnos nincs időm befejezni az egész előadás írásba szedését, de asszem nagyon jó lenne, ha Valentin Stan feliratot kapna.


"Atenţie, dragii mei, poate, nu ştiţi, de ce ne-au supărat pe secuii." (vagy ilyesmi) Namost, mivel még mindig tudományosnak kell lennünk: lényegében amiatt haragszunk rájuk, mert autonómiát akarnak bármi áron. Hát persze! Ebben a demokratikus országban, ahol én is – mă rog, nem értem, mitmonn –, azt szeretném mondani, hogy az ő vagy a mi vagy akárki más autonómiájáról demokratikus úton a romániai parlament dönt. Ez van demokráciában. Az európai uniónak és bármi másnak a tagországa, aminek csak kívánják, neeeem a magyarországi, budapesti régiók házának, az minket most nem érdekel. Kedveskéim! Á propos autonómia, me mind azt hallom: nem léteznek székelyek meg hogy hogyan adjunk autonómiát ezeknek. Há jóemberek! Nekik joguk van kérni, nekünk, mindnyájunknak jogunk van nem adni. Nem akarjátok mégis, hogy megmutassam, mi lenne ez a kérés? Gyertek, mutassam meg, tudjatok ti is egy dolgot… igaz emberek (adevăraţilor az ez? Powerpoint-tapsikolás: 223-at lássuk csak). Na, ez itt a trianoni szerződés. Az a szerződés, amelyre állandóan mutogatunk a magyarokra, hogy tartsátok tiszteletben Trianont, tartsátok tiszteletben Trianont. (itt nem értem, mit mond, de a „dragii mei, scumpii ei” megszólítás gyöngyszemnek tűnik, a szerk.). Nemigen tiszteljük Trianont mi se, mit is ír itt: (lépjünk túl a tényen, hogy trianon rééég elfelejtett téma, mára más szerződések köteleznek). No, itt, a 47-es cikkelyben: „Románia elismeri és megerősíti a kapcsolatát Magyarországgal” (teee… Romániát ír, nem Pápua-Újguineát…) tehát: elismeri a kapcsolatát Magyarországgal, azzal a feltétellel, hogy elfogadja azt a szerződést, amely biztosítja a helyben élők érdekeinek érvényesítését. Mííícsodaaa, van itt más szerződés is? Miféle szerződés az? Mit mondanak ezek ott Trianonban, te? Mutasd csak 234-est. ÓHÓ. Hogy is van ez? Ez az úriember, akit itt láttok, Vajda-Voivod. Mivel nekem nem tetszik, hogy egyedül legyek a világon és – Baconschival szólva – valamilyen áruló legyek, úgy gondoltam, legyek illusztris társaságban. Ez az úriember itt Vajda-Voivod, Románia miniszterelnöke, aki aláírta a kisebbségi szerződést, amely 1919. december 9-én kelt Párizsban. Amiben guess what a 11. cikkelyben micsoda istenkáromlást ír! >>Románia egyetért a szász és székely közösségek (…micsoda? Létezik egy székely közösség? Nem jön, hogy elhiggyem! Nem létezik!…) területi autonómiájával! (Micsoda? Területi autonómia? Hohó, területi autonómia? De hát ez bűncselekmény Románia ellen! Hogyan? Vajda-Voivod aláírta eeeezt?! Hát igen. Miután ez volt a feltétele annak, hogy megkapjuk Erdélyt. Vagyis az, hogy adjunk területi autonómiát a székely közösségeknek, ami megőrzi az oktatási, egyházi intézményrendszerüket – magától értetődően – Romániában, a román állam ellenőrzése alatt. Hogyan? Területi autonómia? Ezt a szakszót használják? Nem hiszem el… de miféle közösség? Nemigen értem. Mutasd csak a 225-öst, me nem értem, mitmond. Nézzük csak, mi ez! (Bemutatja a Court of International Justice anyagát… van magyar szó az intézményre? A szerk.) … ami ad egy definíciót 1930-ból a „közösség”re.

Megjegyzés
A kisfilmhez adott címet nem lehet elfogadni, hiszen csak olyan ír ilyent, aki nem ismeri az alábbi tudományos munkával felérő dokumentumot, amit már közreadtunk, de most újra idecsatoljuk Tusa Gy. ügyvéd ezzel kapcsolatos esszéjét (amely még 1929-ből származik ) , tanulmányozás végett.

Részlet a Tusa Gy. “A Székely vallási és tanügyi autonómia”-ból

E L Ő S Z Ó .
Ezelőtt egy évvel megjelent politikai tanulmányomban a Magyar Nemzeti Szövetséggel kapcsolatban érintettem a székelyek kulturális autonómiájának a kérdését is. Ott már megjegyeztem, hogy ebben a kérdésben a nézetek nem tisztázódtak.
Azóta nagy magyar kulturális közületek foglalkoztak ezzel a kérdéssel anélkül azonban, hogy a gyakorlati megvalósításról részletesebben bárki is nyilatkozott volna. Székely véreim és egész magyar kisebbségünk érdekében állónak tartom azt, hogy ezt a kérdést a nyilvánosság előtt megvitassuk.
Nehogy bárki is szavaimat félre magyarázza, hangsúlyozom, hogy mind az, amit e szerény tanulmányomban mondani fogok, csupán az én egyéni nézetemet tartalmazza és azért a morális felelősséget népemmel szemben egyedül én vállalom.
Ha reá tekintünk a mai kiegészült Románia térképére, a székely földet annak éppen a közepében találjuk meg. A múlt ködébe vesző történelmi Magyarországnak pedig a legkeletebbi csücskébe esett Székelyország. Az elhelyeződésnek eme megváltozódása nem változtatta meg a nézőpontot a magyarságban a székelyeknek bármely kérdésével szemben. A múltban nem létezett székely kérdés. Ezt legjobban bizonyítja a régi Magyarország népesedési mozgalma. A szoros értelemben vett magyar föld alig adott emberanyagot a székelyföldnek.
A székelyföldre költözködés a legelenyészőbb volt. Az, hogy közben az országhatárok megváltoztak és mi valamennyien kisebbségi sorsba jutottunk, mit sem változtatott a magyarságnak a székely véreivel szemben elfoglalt nézőpontján.
Bár az erdélyi magyarság közelebb jutott ma már a székely érdekközösséghez, még sem létezik számára külön székely kérdés, csupán magyar kérdés van. Sokan félnek a két kérdést külön felvetni. Mintha azokat csak szembe állítani lehetne és nem egymásmellé állítani.
Tagadhatatlan tény, hogy ma és a múltban is a székely nép teljesen külön élte mindennapi gazdasági életét otthon a kicsiny zsindelyes házikóiban és a legszorosabb kapcsolatban együtt élte a maga kulturális lelki életét a magyarság egyetemével.
Sem nyelvben, sem vallásban, sem érzésbeli felfogásban nincsen székely és magyar között különbség. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a székely népnek ne volnának külön égető kulturális problémái és ezek megoldását nem volna ésszerű napirendre tűzni csak azért, mert esetleg a többi erdélyi magyarság problémáitól elválasztva, időlegesen hasonló eredményt nem tudnánk biztosítani a nem székely magyarságnak is. Egy egész népet nem szabad kulturális téren elvéreztetni engedni csak azért, mert vannak akik azt a nézetet vallják, hogy ha az egységes erdélyi egész magyar kisebbségnek nem lehet kiverekedni valamelyes jogot, ezt ne követeljük külön a székelyeknek sem. Ez olyanféle okoskodás volna, hogy ha az én házam ég, akkor engedjem leégni a testvérem házát is, noha ott talán módomban van a biztosított segítséget igénybe venni.
Az én csekély szerény véleményem szerint tévednek mindazok, akik azt hiszik, hogy a székely vallási és iskolai autonómia teljes életbeléptetése gyengítené az erdélyi nem székely magyarság kulturális bázisát és jogait.
A székely vallási és iskolai autonómia kérdését, mint kisebbségi kérdést, főleg ténybeli és jogi alapon igyekszem tárgyalni és szeretném magamat a politikai gondolatkörtől elszigetelni. Kelt Kolozsvárt, 1929. december 24. A szerző.
I. A Szövetséges és Társult Főhatalmak és Románia között Parisban 1919. évi december hó 9-én kötött szerződés 11. cikke igy szól:
Románia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi székely és szász közületeknek a román állam ellenőrzése mellett, vallási és iskolai kérdésekben helyi önkormányzatot engedélyezzen.”
Felmerül a kérdés, hogy mi ennek az autonomikus jognak a terjedelme és miért adták meg ezt az autonómiát a székelyeknek és szászoknak és miért éppen csak nekik?
Az autonómia szó görög eredetű és öntörvényhozást, mai nyelven önkormányzatot jelent.
Ilyen autonómiája van az egyénnek mindenkivel szemben, a világ minden látható és láthatatlan jogilag szervezett hatalmával szemben, a személyes szabadság, a lelkiismereti szabadság és az anyanyelv használatának joga tekintetében.
Vallási és nyelvi kérdésekben az állam nem rendelkezik polgárai felett. A vallás szabad gyakorlatának joga, a nyelv használatának joga, beleértve ebbe az iskola fenntartásának a jogát is, egy modern jogállamban az ember minőségéből folyó olyan személyes jogok, olyan abszolút jogok, amelyek mindenki másra, így az államra is azt a kötelezettséget jelentik, hogy azok szabad gyakorlatában az egyén nem korlátozható.
Az ember jogai többfélék. Vannak jogok, melyek az ember személyes lételéből fakadnak. Ezek a természetes jogok. És vannak olyanok, melyeket az állam ad a maga polgárainak. Ezek a közjogok.
Természetes jogok:
Az élethez való jog összes nyilvánulásaival. Ide tartozik a fejlődéshez való jog. Értve ezalatt a kulturális fejlődés jogát is. A hithez való jog. A nyelv használatának joga. Valamint senki sem merné kétségbe vonni azt, hogy szabadon költözködhetem, hogy kereskedést, ipart űzzek, épp ugy nem lehet kétségbe vonni azt sem, hogy vallásomat szabadon gyakorolhassam.
Nem lehet kétségbe vonni a nyelvhasználat, iskoláztatás jogát sem. De nem lehet megvonni e tekintetben azt a támogatást sem, amelyet egy társadalmi szervezet az egyénnek nyújthat (állami támogatás). Így van ez nemcsak az egyén, de az államok életében is. Senki sem vonhatja kétségbe egy állam létezését, szabad fejlődését, érintkezésének jogát, képviseleti jogát stb.
Az ember egy további joga az egyéni függetlenséghez való jog. Ez magában foglalja, hogy ne legyen alárendelt viszonyban más polgárral szemben.
Mindezek az ember minőségéből folyó jogok a kisebbségi jog prizmáján át nézve, az állam és polgárai között nem létesítenek egy közjogi viszonyt. Ezek oly természetes jogai az egyénnek, melyek felett az állam sem rendelkezik. Ezek nem az állam akaratából az egyesnek adott jogok, hanem az állam uralmi körén és akaratán is felülálló nemzetközi viszonylatban is mindenütt érvényes jogok; a létező legszilárdabb jogok. Az állam ma már ezen jogok tekintetében nemzetközi jogilag is kötelezett fél s a polgárával szembeni belső viszonyban nemcsak közjogilag kötelezett fél, mert ezeket a jogokat nem ő adta a polgárainak, hanem azokkal vele születtek, míg a közjogokat (mint a minő a szavazás joga, birói álláshoz stb. való jog) maga az állam adta és azokat bármikor szűkítheti, bővítheti és el is veheti.
Mindezek a jogok, amelyekről fentebb szóltunk, az egyént illetik meg s csak azért lesznek az egyes államok keretén belül kisebbségi jogokká is, mert a többséghez tartozó személyek ilyen értelmű jogait nem kell az állammal szemben megvédelmezni. Ezek a jogok abszolút jogok. Mindenkivel szemben fennállanak, mint pld. a magánjogban a tulajdonjog, mely a dolog feletti teljes rendelkezés joga. Mindenki más harmadik személyre nézve és így az államra nézve is kötelezettséget foglal magában, elismerni és nem háborgatni ezt a jogot, ezt az uralmat a dolog felett. Ép így az egyén hitének ura, nyelvének ura. Nem zavarhatja senki ezek gyakorlásában.
Az állam sem, hiszen az állam és polgárai közötti viszony is időleges, mert az állampolgár által tényleg és jogilag megszakítható. Bárki kivándorolhat és elhagyhatja állampolgárságát.
A valláshoz és nyelvhez való joga az egyénnek az állammal szembeni viszonylatban sem közjog. Az a kötelezettség-vállalás nemzetközi szerződésben, hogy az állam ezt a jogot nem sértheti, csak elismerése egy természetes jognak. Éppen annyi, mintha kijelentené az állam, hogy a tulajdonjogot nem sérti. E z nem jelent szuverenitás csorbulást. A szuverenitás az állam függetlenségét jelenti, de nem korlátlanságot jogtalanságok elkövetésére. Ép igy nem sérti a szuverenitást, ha az állam egy más államban ingatlant bír és ezen tulajdonjoga tekintetében alá van vetve az illető külföldi állam törvényeinek és bíróságai döntésének. A nemzetközi kisebbségi szerződés sem más, mint elismerése ezen egyéni és kollektív természetes jogoknak. De nem jelent új jog létesítést, csak létező jogok biztosítását.
A kisebbségi személyes jogokban csak annyi a közjogi elem, mint minden más egyéni alanyi jogban. Például a tulajdonjogban, a névhez való jogban. Az állam elismeri ezen jogokat, garantálja ezen jogoknak a gyakorlását. Elismerteti másokkal is és gondoskodik arról, hogy az egyén ezen jogait szabadon gyakorolhassa. Az állam szuverenitása befelé nem jelenti azt, hogy korlátlan ura polgárai testi és lelki életének, hogy ezt olyan irányban is korlátozhatja, mely az állam közvetlen céljától és érdekeitől is teljesen távol áll és azt nem érinti. Az állam maga határozza meg belső szervezetét, de nem módosíthatja és nem korlátozhatja az egyén legbensőbb lelki életét, a nyelvét, vallását, kulturális szabad fejlődését.
E tekintetben nem áll az egyén az állam, és mi ezzel egyenlő, a többségi akarat korlátlan uralma alatt. Hiszen az állam szuverenitása kifele is korlátozva van. Az befele sem korlátlan.
Az államnak birói hatalma sem korlátlan. Ez a hatalom is mindenkivel szemben egyforma kell, hogy legyen és igazságosnak kell lennie. Ép ilyennek kell lennie a közigazgatási hatalomnak is. Ez sem korlátozhatja az egyént nyelvében, hitében, szabad kulturális fejlődésében.
Van a nemzetközi közjognak egy területe, a be nem avatkozás kötelezettsége egy másik állam ügyeibe. Ez folyik az állam függetlenségéből, autonómiájából. Ugyanez a kötelezettsége fennáll az államnak saját polgáraival szemben, ami az anyanyelvet, a vallást és a kulturális nevelést illeti. Ez folyik az egyén autonómiájából. Mihelyt csak egy polgár van az országban, aki más nyelvet beszél, más vallása és más kultúrája van, mint a többségnek, az államnak fennáll a kötelezettsége, ezekbe be nem avatkozni. Ezek az emberi természetes jogok nem képeznek köztulajdont, ezek felett az állam nem rendelkezik. Annyival kevésbé, mert ezek a jogok nem érintik más ember jogait, természetes érdekeit és nem érintik az állam közérdekét sem.
Sőt mi több! Lehetne mondani, hogy a társadalmi együttélésnek érdeke a soknyelvűség, sok hitüség és sokféle kultúra, melyek mind kölcsönösen erőkifejtésre ösztönzik az együtt lakókat.
Ezen természetes jogok tekintetében minden ember egy kis autonómia tulajdonosa. (Ez az autonómia azonban olyan hatalmas energiát rejt magában mint a fizikában az atom energiája).
A tulajdonjoga tekintetében is ilyen autonómiája van mindenkinek. Ez az autonómia megilleti a kollektív társadalmi azonos nyelvű, vallású tömegeket is. Így érkezünk el a kisebbségi kulturális autonómiához.
Van még egy szélesebb körű autonómia: a nemzeti autonómia. A kettő között van némi különbség. A kulturális autonómia egy tisztán személyes autonómia. A nemzeti autonómia pedig területi, és pedig állami feladatok átruházása bizonyos körben közjogi alakzatokra. A személyes autonómiát (kulturális autonómia) a nyelvi kisebbség hozza létre. Azt az állam csak elismeri. A területi autonómiát pedig tisztán és kizárólag az állami akarat létesíti. Ez nem más, mint az állam megbízása bizonyos állami feladatoknak elvégzésére, hogy azokat bizonyos területen, bizonyos társadalmi közösség végezze el. A területi közigazgatási autonómia bárki által gyakorolható.
Ennek nem feltétele a kisebbséghez tartozás, pld. megye, város, község. Míg a kulturális autonómia egy kisebbség által formálva, csakis ezen faji, nyelvi, vallási kisebbség által gyakorolható. Azt az állam, vagy más anyanyelvű, más hitű polgár nem is tudná gyakorolni.
Ezen meglehetősen unalmas jogi fejtegetésre azért volt szűkség, hogy leszögezzük azt, hogy a székely vallási és iskolai autonómia nem más, mint a minden egyes egyénre nézve létező jognak a székely népre, mint kollektív tömegre kifejezett elismerése és alkalmazása. A székely néphez tartozás egy társadalmi, egy morális kapcsolatot jelent, míg az államhoz tartozás egy politikai, egy jogi kapcsolatot. Már most önként felvetődik az a további kérdés, hogy vajon ez a szerződésben elismert autonómia adott-e a székely népnek, mint kollektív tömegnek bizonyos jogképességet, bizonyos jogalanyiságot.
Nyilvánvaló, hogy ezen autonomikus joga tekintetében jogalannyá vált. Jogképessége azonban csak ezen biztosított kisebbségi jogai körében mozog. Kérdés most már, hogy ezen jogképessége magánjogi-e, vagy közjogi, és nemzetközi jogi-e, vagy csak az állam bel életében jelentkező. Tekintve, hogy a népszövetség is egy nemzetközi jogalany, melyet az új szerződések létesítettek. Tekintve, hogy ezen autonomikus jogokat a székelyek, mint személyes jogokat kapták meg, a székely nép, mint ezen vallási és iskolai autonómiának birtokosa, nemzetközi jogalanynak tekintendő, amely jogalanynak jogképessége ezen kisebbségi jogok körében mozog és csak erre terjed ki. Nemcsak az államok nemzetközi jogalanyok. A pápaság is bírt ilyen nemzetközi jogalanyisággal akkor is, amikor az olasz állam nem állította vissza a pápai államot. Nincs messze az idő, amikor a faji, nyelvi és vallási kisebbségek nemzetközi közjogi személyiségek lesznek.
Ma még azonban ez nincsen elismerve, de mégis a székely, szász kulturális autonómia ilyen nemzetközi védelem alá helyezett külön jogalany.
Az államok közötti viszonyban is a háború után az az elv érvényesül, legalább papiroson, hogy minden állam egyenlő elbánásban kell, hogy részesüljön. Tehát minden államra nézve ugyanaz az alkalmazása a nemzetközi jognak. Ez a modern elv kell, hogy érvényesüljön a polgárra nézve is.
Mindenki egyenlő jogviszonyban van az állammal szemben és egyenlő elbánásban kell részesülnie. A törvény előtt mindenki egyenlő. Egyenlő a nyelvhasználatban, az ő és nem a polgártársa nyelvének használatában, egyenlő a vallás szabad gyakorlatában. Az ő és nem a szomszédja vallásának szabad gyakorlatában. Régen a vallási különbség elég ok volt arra, hogy valaki politikai jogokat ne gyakorolhasson. De elegendő volt arra is, hogy földet ne vásárolhasson (pld. a zsidók).
Ez nemcsak a közjogi, de a magánjogi jogképességnek a megfosztása volt. Éppen ilyen jogfosztás az, hogy valaki saját anyanyelvén ne tanulhasson saját vére tanítóitól, hogy saját hitét ne vallhassa. Ha a kulturális javak magasabb rendűek, mint az anyagiak, akkor még fájóbb és maradibb korlátozása ez a jognak, mint az, hogy földet nem vehetek.
A székelyek, mint kollektív tömeg élvezik a nemzetközi jogi védelmet kulturális autonómiájuk tekintetében, és nem mint egyes személyek.
Hogy ez a vallási és iskolai autonómia személyes, bizonyítja az is, hogy a szerződés nem jelöli meg sehol sem a területet, amelyre kiterjed. Míg ezzel szemben az egy időben keletkezett Csehszlovák országgal kötött kisebbségi szerződés 10. cikke a ruthéneknek területi autonómiát is adván, pontosan meghatározta azt a területet, amelyre ez az autonómia kiterjed.
A főhatalmak kijelölték a határokat is. Ez az autonómia nemcsak kulturális, hanem helyi közigazgatási autonómia is. Ezért a terület fogalmi eleme. E nélkül el sem képzelhető.
A ruthének a szerződés szerint tartományi gyűléssel fognak bírni, mely törvényhozó hatalmat gyakorol nyelvi-, közoktatási- és vallási ügyekben, valamint közigazgatási helyi ügyekben. Csehszlovák országban tehát egy önálló országrész a ruthének lakta föld, egy külön autonóm egység. Ez olyan szervezettel látandó el, amely az ország egységével összeegyeztethető legszélesebb körű autonómiával bír. A ruthének vallási és iskolai ügyekben törvényhozó hatalmat kaptak.
Nálunk a székelyek és szászok a 11. cikkben önkormányzatot csak vallási és iskolai ügyekben kaptak. Ez tehát nem területi jog, aminthogy nincs is megjelölve a terület, amelyre kiterjed. Ennek az autonómiának semmi korlátja sincsen felállítva a 11. cikkben. Az állam ellenőrzési joga az egyedüli korlát.
Ez az autonómia semmi esetre sem kisebb, mint a minő jogokat a szerződés 9. és 10. cikke az összes faji, vallási és nyelvi kisebbségeknek biztosított. Ezen két cikkben biztosított jogokon felül azonban a székelyeknek van még több jog is biztosítva a 11. cikkben és ez az, hogy a székelyeket ezen nemzetközi szerződésben a román állam is olyan kompakt tömegben élő, jelentékeny nyelvi kisebbségnek ismerte el, a kiket megillet a személyes autonómia kisebbségi kulturális életük terén. Az autonómia pedig azzal a következménnyel jár, hogy az autonómia körébe tartozó feladatokat az állam nem végezheti a székely és szász néppel szemben. Az állami oktatás tehát vissza kell, hogy vonuljon erről a térről. Az állam tevékenysége csak a felügyeletre terjedhet ki. Míg ezzel szemben például a nem székely magyar lakta területeken az állam végzi ezeket a feladatokat, de köteles a 10. cikk értelmében magyar nyelvű elemi iskolákat ezeken a helyeken is felállítani. Továbbá az autonómia azt is jelenti, hogy iskolai kérdésben a közép- és felsőfokú oktatás is átengedi ezt a székely és szász közületeknek

2. Megjegyzés
Látható, hogy még a királyság idejében, amikor is a hivatalokban minden szobában ki volt ragasztva, hogy: "Vorbiti româneşte" dívott a kétirányú  értelmezés, hiszen a külföldiek sehogy sem értették miért akarna egy székely olyat amit az akkori miniszterelnök, a Stan úr által felemlített Vaida Voievod már rég aláírt és Iuliu Maniu megtartott!!! Azaz helyi autonómia joga van a székely és a szász közösségeknek, amely éppen a Trianon-i alapokmányok biztosítanak. 
Ja, még egy dolog, szerintünk V. Stan úr azért "jártatja a száját" mert ellenzékbe szorult és nem azért, hogy a jogi valósághoz tartsa magát… Viszont meg kell köszönni a V. Stan úrnak azt a tiszteletet, amit a székelyek iránt érez, és ami a mindenki által kritizált kommunista filmekből kiragadott részekből alá is támaszt…  (Erdélyi Polgár)

…egy románt bíztam rátok! 2011.06.03-a, Antena 3 tévé, Conexiuni műsor, Valentin Stan egyetemi tanár azt mondja: “Léteznek a székelyek, megígértük nekik az autonómiát és a történelemben többször is mellettünk harcoltak…” Aki tud románul, az jól fog szórakozni 😀

areszke | 2011.06.10 12:14

Sajnos nincs időm befejezni az egész előadás írásba szedését, de asszem nagyon jó lenne, ha Valentin Stan feliratot kapna.

"Atenţie, dragii mei, poate, nu ştiţi, de ce ne-au supărat pe secuii." (vagy ilyesmi) Namost, mivel még mindig tudományosnak kell lennünk: lényegében amiatt haragszunk rájuk, mert autonómiát akarnak bármi áron. Hát persze! Ebben a demokratikus országban, ahol én is – mă rog, nem értem, mitmonn –, azt szeretném mondani, hogy az ő vagy a mi vagy akárki más autonómiájáról demokratikus úton a romániai parlament dönt. Ez van demokráciában. Az európai uniónak és bármi másnak a tagországa, aminek csak kívánják, neeeem a magyarországi, budapesti régiók házának, az minket most nem érdekel. Kedveskéim! Á propos autonómia, me mind azt hallom: nem léteznek székelyek meg hogy hogyan adjunk autonómiát ezeknek. Há jóemberek! Nekik joguk van kérni, nekünk, mindnyájunknak jogunk van nem adni. Nem akarjátok mégis, hogy megmutassam, mi lenne ez a kérés? Gyertek, mutassam meg, tudjatok ti is egy dolgot… igaz emberek (adevăraţilor az ez? Powerpoint-tapsikolás: 223-at lássuk csak). Na, ez itt a trianoni szerződés. Az a szerződés, amelyre állandóan mutogatunk a magyarokra, hogy tartsátok tiszteletben Trianont, tartsátok tiszteletben Trianont. (itt nem értem, mit mond, de a „dragii mei, scumpii ei” megszólítás gyöngyszemnek tűnik, a szerk.). Nemigen tiszteljük Trianont mi se, mit is ír itt: (lépjünk túl a tényen, hogy trianon rééég elfelejtett téma, mára más szerződések köteleznek). No, itt, a 47-es cikkelyben: „Románia elismeri és megerősíti a kapcsolatát Magyarországgal” (teee… Romániát ír, nem Pápua-Újguineát…) tehát: elismeri a kapcsolatát Magyarországgal, azzal a feltétellel, hogy elfogadja azt a szerződést, amely biztosítja a helyben élők érdekeinek érvényesítését. Mííícsodaaa, van itt más szerződés is? Miféle szerződés az? Mit mondanak ezek ott Trianonban, te? Mutasd csak 234-est. ÓHÓ. Hogy is van ez? Ez az úriember, akit itt láttok, Vajda-Voivod. Mivel nekem nem tetszik, hogy egyedül legyek a világon és – Baconschival szólva – valamilyen áruló legyek, úgy gondoltam, legyek illusztris társaságban. Ez az úriember itt Vajda-Voivod, Románia miniszterelnöke, aki aláírta a kisebbségi szerződést, amely 1919. december 9-én kelt Párizsban. Amiben guess what a 11. cikkelyben micsoda istenkáromlást ír! >>Románia egyetért a szász és székely közösségek (…micsoda? Létezik egy székely közösség? Nem jön, hogy elhiggyem! Nem létezik!…) területi autonómiájával! (Micsoda? Területi autonómia? Hohó, területi autonómia? De hát ez bűncselekmény Románia ellen! Hogyan? Vajda-Voivod aláírta eeeezt?! Hát igen. Miután ez volt a feltétele annak, hogy megkapjuk Erdélyt. Vagyis az, hogy adjunk területi autonómiát a székely közösségeknek, ami megőrzi az oktatási, egyházi intézményrendszerüket – magától értetődően – Romániában, a román állam ellenőrzése alatt. Hogyan? Területi autonómia? Ezt a szakszót használják? Nem hiszem el… de miféle közösség? Nemigen értem. Mutasd csak a 225-öst, me nem értem, mitmond. Nézzük csak, mi ez! (Bemutatja a Court of International Justice anyagát… van magyar szó az intézményre? A szerk.) … ami ad egy definíciót 1930-ból a „közösség”re.

Megjegyzés

A kisfilmhez adott címet nem lehet elfogadni, hiszen csak olyan ír ilyent, aki nem ismeri az alábbi tudományos munkával felérő dokumentumot, amit már közreadtunk, de most újra idecsatoljuk Tusa Gy. ügyvéd ezzel kapcsolatos esszéjét (amely még 1929-ből származik ) , tanulmányozás végett.

Részlet a Tusa Gy. “A Székely vallási és tanügyi autonómia”-ból

E L Ő S Z Ó .

Ezelőtt egy évvel megjelent politikai tanulmányomban a Magyar Nemzeti Szövetséggel kapcsolatban érintettem a székelyek kulturális autonómiájának a kérdését is. Ott már megjegyeztem, hogy ebben a kérdésben a nézetek nem tisztázódtak.

Azóta nagy magyar kulturális közületek foglalkoztak ezzel a kérdéssel anélkül azonban, hogy a gyakorlati megvalósításról részletesebben bárki is nyilatkozott volna. Székely véreim és egész magyar kisebbségünk érdekében állónak tartom azt, hogy ezt a kérdést a nyilvánosság előtt megvitassuk.

Nehogy bárki is szavaimat félre magyarázza, hangsúlyozom, hogy mind az, amit e szerény tanulmányomban mondani fogok, csupán az én egyéni nézetemet tartalmazza és azért a morális felelősséget népemmel szemben egyedül én vállalom.

Ha reá tekintünk a mai kiegészült Románia térképére, a székely földet annak éppen a közepében találjuk meg. A múlt ködébe vesző történelmi Magyarországnak pedig a legkeletebbi csücskébe esett Székelyország. Az elhelyeződésnek eme megváltozódása nem változtatta meg a nézőpontot a magyarságban a székelyeknek bármely kérdésével szemben. A múltban nem létezett székely kérdés. Ezt legjobban bizonyítja a régi Magyarország népesedési mozgalma. A szoros értelemben vett magyar föld alig adott emberanyagot a székelyföldnek.
A székelyföldre költözködés a legelenyészőbb volt. Az, hogy közben az országhatárok megváltoztak és mi valamennyien kisebbségi sorsba jutottunk, mit sem változtatott a magyarságnak a székely véreivel szemben elfoglalt nézőpontján.

Bár az erdélyi magyarság közelebb jutott ma már a székely érdekközösséghez, még sem létezik számára külön székely kérdés, csupán magyar kérdés van. Sokan félnek a két kérdést külön felvetni. Mintha azokat csak szembe állítani lehetne és nem egymásmellé állítani.

Tagadhatatlan tény, hogy ma és a múltban is a székely nép teljesen külön élte mindennapi gazdasági életét otthon a kicsiny zsindelyes házikóiban és a legszorosabb kapcsolatban együtt élte a maga kulturális lelki életét a magyarság egyetemével.

Sem nyelvben, sem vallásban, sem érzésbeli felfogásban nincsen székely és magyar között különbség. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a székely népnek ne volnának külön égető kulturális problémái és ezek megoldását nem volna ésszerű napirendre tűzni csak azért, mert esetleg a többi erdélyi magyarság problémáitól elválasztva, időlegesen hasonló eredményt nem tudnánk biztosítani a nem székely magyarságnak is. Egy egész népet nem szabad kulturális téren elvéreztetni engedni csak azért, mert vannak akik azt a nézetet vallják, hogy ha az egységes erdélyi egész magyar kisebbségnek nem lehet kiverekedni valamelyes jogot, ezt ne követeljük külön a székelyeknek sem. Ez olyanféle okoskodás volna, hogy ha az én házam ég, akkor engedjem leégni a testvérem házát is, noha ott talán módomban van a biztosított segítséget igénybe venni.

Az én csekély szerény véleményem szerint tévednek mindazok, akik azt hiszik, hogy a székely vallási és iskolai autonómia teljes életbeléptetése gyengítené az erdélyi nem székely magyarság kulturális bázisát és jogait.
A székely vallási és iskolai autonómia kérdését, mint kisebbségi kérdést, főleg ténybeli és jogi alapon igyekszem tárgyalni és szeretném magamat a politikai gondolatkörtől elszigetelni. Kelt Kolozsvárt, 1929. december 24. A szerző.
I. A Szövetséges és Társult Főhatalmak és Románia között Parisban 1919. évi december hó 9-én kötött szerződés 11. cikke igy szól:

Románia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi székely és szász közületeknek a román állam ellenőrzése mellett, vallási és iskolai kérdésekben helyi önkormányzatot engedélyezzen.”

Felmerül a kérdés, hogy mi ennek az autonomikus jognak a terjedelme és miért adták meg ezt az autonómiát a székelyeknek és szászoknak és miért éppen csak nekik?

Az autonómia szó görög eredetű és öntörvényhozást, mai nyelven önkormányzatot jelent.

Ilyen autonómiája van az egyénnek mindenkivel szemben, a világ minden látható és láthatatlan jogilag szervezett hatalmával szemben, a személyes szabadság, a lelkiismereti szabadság és az anyanyelv használatának joga tekintetében.
Vallási és nyelvi kérdésekben az állam nem rendelkezik polgárai felett. A vallás szabad gyakorlatának joga, a nyelv használatának joga, beleértve ebbe az iskola fenntartásának a jogát is, egy modern jogállamban az ember minőségéből folyó olyan személyes jogok, olyan abszolút jogok, amelyek mindenki másra, így az államra is azt a kötelezettséget jelentik, hogy azok szabad gyakorlatában az egyén nem korlátozható.

Az ember jogai többfélék. Vannak jogok, melyek az ember személyes lételéből fakadnak. Ezek a természetes jogok. És vannak olyanok, melyeket az állam ad a maga polgárainak. Ezek a közjogok.

Természetes jogok:

Az élethez való jog összes nyilvánulásaival. Ide tartozik a fejlődéshez való jog. Értve ezalatt a kulturális fejlődés jogát is. A hithez való jog. A nyelv használatának joga. Valamint senki sem merné kétségbe vonni azt, hogy szabadon költözködhetem, hogy kereskedést, ipart űzzek, épp ugy nem lehet kétségbe vonni azt sem, hogy vallásomat szabadon gyakorolhassam.

Nem lehet kétségbe vonni a nyelvhasználat, iskoláztatás jogát sem. De nem lehet megvonni e tekintetben azt a támogatást sem, amelyet egy társadalmi szervezet az egyénnek nyújthat (állami támogatás). Így van ez nemcsak az egyén, de az államok életében is. Senki sem vonhatja kétségbe egy állam létezését, szabad fejlődését, érintkezésének jogát, képviseleti jogát stb.

Az ember egy további joga az egyéni függetlenséghez való jog. Ez magában foglalja, hogy ne legyen alárendelt viszonyban más polgárral szemben.

Mindezek az ember minőségéből folyó jogok a kisebbségi jog prizmáján át nézve, az állam és polgárai között nem létesítenek egy közjogi viszonyt. Ezek oly természetes jogai az egyénnek, melyek felett az állam sem rendelkezik. Ezek nem az állam akaratából az egyesnek adott jogok, hanem az állam uralmi körén és akaratán is felülálló nemzetközi viszonylatban is mindenütt érvényes jogok; a létező legszilárdabb jogok. Az állam ma már ezen jogok tekintetében nemzetközi jogilag is kötelezett fél s a polgárával szembeni belső viszonyban nemcsak közjogilag kötelezett fél, mert ezeket a jogokat nem ő adta a polgárainak, hanem azokkal vele születtek, míg a közjogokat (mint a minő a szavazás joga, birói álláshoz stb. való jog) maga az állam adta és azokat bármikor szűkítheti, bővítheti és el is veheti.

Mindezek a jogok, amelyekről fentebb szóltunk, az egyént illetik meg s csak azért lesznek az egyes államok keretén belül kisebbségi jogokká is, mert a többséghez tartozó személyek ilyen értelmű jogait nem kell az állammal szemben megvédelmezni. Ezek a jogok abszolút jogok. Mindenkivel szemben fennállanak, mint pld. a magánjogban a tulajdonjog, mely a dolog feletti teljes rendelkezés joga. Mindenki más harmadik személyre nézve és így az államra nézve is kötelezettséget foglal magában, elismerni és nem háborgatni ezt a jogot, ezt az uralmat a dolog felett. Ép így az egyén hitének ura, nyelvének ura. Nem zavarhatja senki ezek gyakorlásában.
Az állam sem, hiszen az állam és polgárai közötti viszony is időleges, mert az állampolgár által tényleg és jogilag megszakítható. Bárki kivándorolhat és elhagyhatja állampolgárságát.

A valláshoz és nyelvhez való joga az egyénnek az állammal szembeni viszonylatban sem közjog. Az a kötelezettség-vállalás nemzetközi szerződésben, hogy az állam ezt a jogot nem sértheti, csak elismerése egy természetes jognak. Éppen annyi, mintha kijelentené az állam, hogy a tulajdonjogot nem sérti. E z nem jelent szuverenitás csorbulást. A szuverenitás az állam függetlenségét jelenti, de nem korlátlanságot jogtalanságok elkövetésére. Ép igy nem sérti a szuverenitást, ha az állam egy más államban ingatlant bír és ezen tulajdonjoga tekintetében alá van vetve az illető külföldi állam törvényeinek és bíróságai döntésének. A nemzetközi kisebbségi szerződés sem más, mint elismerése ezen egyéni és kollektív természetes jogoknak. De nem jelent új jog létesítést, csak létező jogok biztosítását.

A kisebbségi személyes jogokban csak annyi a közjogi elem, mint minden más egyéni alanyi jogban. Például a tulajdonjogban, a névhez való jogban. Az állam elismeri ezen jogokat, garantálja ezen jogoknak a gyakorlását. Elismerteti másokkal is és gondoskodik arról, hogy az egyén ezen jogait szabadon gyakorolhassa. Az állam szuverenitása befelé nem jelenti azt, hogy korlátlan ura polgárai testi és lelki életének, hogy ezt olyan irányban is korlátozhatja, mely az állam közvetlen céljától és érdekeitől is teljesen távol áll és azt nem érinti. Az állam maga határozza meg belső szervezetét, de nem módosíthatja és nem korlátozhatja az egyén legbensőbb lelki életét, a nyelvét, vallását, kulturális szabad fejlődését.

E tekintetben nem áll az egyén az állam, és mi ezzel egyenlő, a többségi akarat korlátlan uralma alatt. Hiszen az állam szuverenitása kifele is korlátozva van. Az befele sem korlátlan.

Az államnak birói hatalma sem korlátlan. Ez a hatalom is mindenkivel szemben egyforma kell, hogy legyen és igazságosnak kell lennie. Ép ilyennek kell lennie a közigazgatási hatalomnak is. Ez sem korlátozhatja az egyént nyelvében, hitében, szabad kulturális fejlődésében.

Van a nemzetközi közjognak egy területe, a be nem avatkozás kötelezettsége egy másik állam ügyeibe. Ez folyik az állam függetlenségéből, autonómiájából. Ugyanez a kötelezettsége fennáll az államnak saját polgáraival szemben, ami az anyanyelvet, a vallást és a kulturális nevelést illeti. Ez folyik az egyén autonómiájából. Mihelyt csak egy polgár van az országban, aki más nyelvet beszél, más vallása és más kultúrája van, mint a többségnek, az államnak fennáll a kötelezettsége, ezekbe be nem avatkozni. Ezek az emberi természetes jogok nem képeznek köztulajdont, ezek felett az állam nem rendelkezik. Annyival kevésbé, mert ezek a jogok nem érintik más ember jogait, természetes érdekeit és nem érintik az állam közérdekét sem.

Sőt mi több! Lehetne mondani, hogy a társadalmi együttélésnek érdeke a soknyelvűség, sok hitüség és sokféle kultúra, melyek mind kölcsönösen erőkifejtésre ösztönzik az együtt lakókat.

Ezen természetes jogok tekintetében minden ember egy kis autonómia tulajdonosa. (Ez az autonómia azonban olyan hatalmas energiát rejt magában mint a fizikában az atom energiája).

A tulajdonjoga tekintetében is ilyen autonómiája van mindenkinek. Ez az autonómia megilleti a kollektív társadalmi azonos nyelvű, vallású tömegeket is. Így érkezünk el a kisebbségi kulturális autonómiához.
Van még egy szélesebb körű autonómia: a nemzeti autonómia. A kettő között van némi különbség. A kulturális autonómia egy tisztán személyes autonómia. A nemzeti autonómia pedig területi, és pedig állami feladatok átruházása bizonyos körben közjogi alakzatokra. A személyes autonómiát (kulturális autonómia) a nyelvi kisebbség hozza létre. Azt az állam csak elismeri. A területi autonómiát pedig tisztán és kizárólag az állami akarat létesíti. Ez nem más, mint az állam megbízása bizonyos állami feladatoknak elvégzésére, hogy azokat bizonyos területen, bizonyos társadalmi közösség végezze el. A területi közigazgatási autonómia bárki által gyakorolható.
Ennek nem feltétele a kisebbséghez tartozás, pld. megye, város, község. Míg a kulturális autonómia egy kisebbség által formálva, csakis ezen faji, nyelvi, vallási kisebbség által gyakorolható. Azt az állam, vagy más anyanyelvű, más hitű polgár nem is tudná gyakorolni.

Ezen meglehetősen unalmas jogi fejtegetésre azért volt szűkség, hogy leszögezzük azt, hogy a székely vallási és iskolai autonómia nem más, mint a minden egyes egyénre nézve létező jognak a székely népre, mint kollektív tömegre kifejezett elismerése és alkalmazása. A székely néphez tartozás egy társadalmi, egy morális kapcsolatot jelent, míg az államhoz tartozás egy politikai, egy jogi kapcsolatot. Már most önként felvetődik az a további kérdés, hogy vajon ez a szerződésben elismert autonómia adott-e a székely népnek, mint kollektív tömegnek bizonyos jogképességet, bizonyos jogalanyiságot.

Nyilvánvaló, hogy ezen autonomikus joga tekintetében jogalannyá vált. Jogképessége azonban csak ezen biztosított kisebbségi jogai körében mozog. Kérdés most már, hogy ezen jogképessége magánjogi-e, vagy közjogi, és nemzetközi jogi-e, vagy csak az állam bel életében jelentkező. Tekintve, hogy a népszövetség is egy nemzetközi jogalany, melyet az új szerződések létesítettek. Tekintve, hogy ezen autonomikus jogokat a székelyek, mint személyes jogokat kapták meg, a székely nép, mint ezen vallási és iskolai autonómiának birtokosa, nemzetközi jogalanynak tekintendő, amely jogalanynak jogképessége ezen kisebbségi jogok körében mozog és csak erre terjed ki. Nemcsak az államok nemzetközi jogalanyok. A pápaság is bírt ilyen nemzetközi jogalanyisággal akkor is, amikor az olasz állam nem állította vissza a pápai államot. Nincs messze az idő, amikor a faji, nyelvi és vallási kisebbségek nemzetközi közjogi személyiségek lesznek.

Ma még azonban ez nincsen elismerve, de mégis a székely, szász kulturális autonómia ilyen nemzetközi védelem alá helyezett külön jogalany.

Az államok közötti viszonyban is a háború után az az elv érvényesül, legalább papiroson, hogy minden állam egyenlő elbánásban kell, hogy részesüljön. Tehát minden államra nézve ugyanaz az alkalmazása a nemzetközi jognak. Ez a modern elv kell, hogy érvényesüljön a polgárra nézve is.

Mindenki egyenlő jogviszonyban van az állammal szemben és egyenlő elbánásban kell részesülnie. A törvény előtt mindenki egyenlő. Egyenlő a nyelvhasználatban, az ő és nem a polgártársa nyelvének használatában, egyenlő a vallás szabad gyakorlatában. Az ő és nem a szomszédja vallásának szabad gyakorlatában. Régen a vallási különbség elég ok volt arra, hogy valaki politikai jogokat ne gyakorolhasson. De elegendő volt arra is, hogy földet ne vásárolhasson (pld. a zsidók).

Ez nemcsak a közjogi, de a magánjogi jogképességnek a megfosztása volt. Éppen ilyen jogfosztás az, hogy valaki saját anyanyelvén ne tanulhasson saját vére tanítóitól, hogy saját hitét ne vallhassa. Ha a kulturális javak magasabb rendűek, mint az anyagiak, akkor még fájóbb és maradibb korlátozása ez a jognak, mint az, hogy földet nem vehetek.

A székelyek, mint kollektív tömeg élvezik a nemzetközi jogi védelmet kulturális autonómiájuk tekintetében, és nem mint egyes személyek.

Hogy ez a vallási és iskolai autonómia személyes, bizonyítja az is, hogy a szerződés nem jelöli meg sehol sem a területet, amelyre kiterjed. Míg ezzel szemben az egy időben keletkezett Csehszlovák országgal kötött kisebbségi szerződés 10. cikke a ruthéneknek területi autonómiát is adván, pontosan meghatározta azt a területet, amelyre ez az autonómia kiterjed.

A főhatalmak kijelölték a határokat is. Ez az autonómia nemcsak kulturális, hanem helyi közigazgatási autonómia is. Ezért a terület fogalmi eleme. E nélkül el sem képzelhető.

A ruthének a szerződés szerint tartományi gyűléssel fognak bírni, mely törvényhozó hatalmat gyakorol nyelvi-, közoktatási- és vallási ügyekben, valamint közigazgatási helyi ügyekben. Csehszlovák országban tehát egy önálló országrész a ruthének lakta föld, egy külön autonóm egység. Ez olyan szervezettel látandó el, amely az ország egységével összeegyeztethető legszélesebb körű autonómiával bír. A ruthének vallási és iskolai ügyekben törvényhozó hatalmat kaptak.

Nálunk a székelyek és szászok a 11. cikkben önkormányzatot csak vallási és iskolai ügyekben kaptak. Ez tehát nem területi jog, aminthogy nincs is megjelölve a terület, amelyre kiterjed. Ennek az autonómiának semmi korlátja sincsen felállítva a 11. cikkben. Az állam ellenőrzési joga az egyedüli korlát.
Ez az autonómia semmi esetre sem kisebb, mint a minő jogokat a szerződés 9. és 10. cikke az összes faji, vallási és nyelvi kisebbségeknek biztosított. Ezen két cikkben biztosított jogokon felül azonban a székelyeknek van még több jog is biztosítva a 11. cikkben és ez az, hogy a székelyeket ezen nemzetközi szerződésben a román állam is olyan kompakt tömegben élő, jelentékeny nyelvi kisebbségnek ismerte el, a kiket megillet a személyes autonómia kisebbségi kulturális életük terén. Az autonómia pedig azzal a következménnyel jár, hogy az autonómia körébe tartozó feladatokat az állam nem végezheti a székely és szász néppel szemben. Az állami oktatás tehát vissza kell, hogy vonuljon erről a térről. Az állam tevékenysége csak a felügyeletre terjedhet ki. Míg ezzel szemben például a nem székely magyar lakta területeken az állam végzi ezeket a feladatokat, de köteles a 10. cikk értelmében magyar nyelvű elemi iskolákat ezeken a helyeken is felállítani. Továbbá az autonómia azt is jelenti, hogy iskolai kérdésben a közép- és felsőfokú oktatás is átengedi ezt a székely és szász közületeknek

2. Megjegyzés

Látható, hogy még a királyság idejében, amikor is a hivatalokban minden szobában ki volt ragasztva, hogy: "Vorbiti româneşte" dívott a kétirányú  értelmezés, hiszen a külföldiek sehogy sem értették miért akarna egy székely olyat amit az akkori miniszterelnök, a Stan úr által felemlített Vaida Voievod már rég aláírt és Iuliu Maniu megtartott!!! Azaz helyi autonómia joga van a székely és a szász közösségeknek, amely éppen a Trianon-i alapokmányok biztosítanak.

Ja, még egy dolog, szerintünk V. Stan úr azért "jártatja a száját" mert ellenzékbe szorult és nem azért, hogy a jogi valósághoz tartsa magát… Viszont meg kell köszönni a V. Stan úrnak azt a tiszteletet, amit a székelyek iránt érez, és ami a mindenki által kritizált kommunista filmekből kiragadott részekből alá is támaszt…  (Erdélyi Polgár)

Bejegyezte: mpp-kolozs.blogspot.com dátum: 19:31

Nem kell félni Székelyföldtől

http://kitekinto.hu/velemeny/2011/06/02/nem_kell_felni_szekelyfoldtl#ujkomment

Kronika.ro (Benkő Levente)   2011. június 2

Új jobbos hecckampányt és szóhasználatot fogalmaz újra, és megfelelőképpen csomagolva emel diplomáciai szintre a román külügy, amikor kifogásolja a Székelyföldet népszerűsítő brüsszeli iroda megnyitását

Mert az utóbbi években az új jobbosok torkán fel-felharsant és írott formában is rögzített „Székelyföld román föld!” rigmus, illetve a külügyi tárca álláspontja – miszerint a székelyföldi megyék mindenféle „alkotmányos és törvényes alap” nélküli közigazgatási-területi egység számára hoznak létre Brüsszelben képviseletet – csak csomagolásban különbözik, a tartalmat és az üzenetet tekintve már nem. Külügyisek esetében azért furcsa ez, mert bár minden kétséget kizáróan a minisztériumokban azért a hőbörgő jobbosoknál mégiscsak felkészültebb emberek szoktak helyeket foglalni; következésképpen erős a gyanúm, hogy nem felkészületlenség, de sokkal inkább hangulatgerjesztő rosszindulat okán mossák össze a közigazgatási-területi egység, illetve a földrajzi, nyelvi, kulturális tájegység fogalmát.

Kattintson és nézegessen

képeket Székelyfölről!

E súlyos összemosás logikája mentén akkor Moldvának, Havasalföldnek, Erdélynek, a Részeknek, ezeken belül például a Mócvidéknek sem lehetne joga, vagy illetékessége a világon bárhol megmutatni önmagát s önmagának legszebb arcát? Vagy ama lehetőségeit, amelyekre akadna befektető vagy pályáztató, aki hajlandó lenne pénzt hozni arra, hogy az imént említett szépreményű vidékek kikászálódjanak abból a gazdasági-társadalmi pocsolyából, amelybe a mindenkori kormányzatok züllesztették. S ha Kolozs és Temes megye is nyitott már ilyen képviseleti irodát, Kovászna, Hargita és Maros megye miért ne nyithatna? Hacsak nem valamiféle nemzetiségi alapú bizalmatlanság, tehát negatív megkülönböztetés alapján, mert a román külügy azért aggodalmaskodik, hogy e három megyét népszerűsítő iroda Brüsszelben a Magyar Régiók Házában nyit ajtót. S akkor mi van?

Én azon csodálkozom, pontosabban azt kérem számon, hogy a román külügy által is emlegetett magyar–román stratégiai partnerség jegyében – de akár anélkül is – miért nem ő, vagy miért nem az ország területi épségéért agitálók tettek a Székelyföldért Brüsszelben. Ha már annyira ragaszkodnak ahhoz, hogy a Székelyföld Románia tartozéka

BEJEGYEZTE: MPP-KOLOZS.BLOGSPOT.COM DÁTUM: 16:51

MPP: a beugróval diszkriminálnak

Nem tetszik a Magyar Polgári Párt székelyudvarhelyi tanácsosainak, hogy a városnapokon egyes eseményekre fizetség ellenében lehet csak belépni.

Sajtótájékoztatón fejtették ki hétfőn délben véleményüket a polgári párt helyi tanácsosai a Székelyudvarhelyi Városnapokról. Elhangzott, nem tartják helyesnek, hogy a különlegesebb eseményekre belépti díjat kérnek a szervezők. Elmondták, szerintük a nem fizetős rendezvények amúgy is meg lennének szervezve, és most a jelentősebb megmozdulásokra pénzt kell fizetni.

Kifejtették, hogy a belépőkkel kizárják a kis jövedelmű családokat ezekről a rendezvényekről. Mindezek ellenére úgy látják, hogy színvonalas az idei városnapok programkavalkádja. Szerintük sokat számítottak tavaly megfogalmazott kritikáik, amikor is „pákók és győzikék” voltak a fő meghívottak között. Balázs Árpád és Molnár Miklós kifejtette, hogy ha kevesebb programot szerveztek volna, viszont értékteremtő rendezvényekkel és díjmentesen, az sokkal hasznosabb lenne a városlakóknak. A polgáriak még fájlalják, hogy június 4-ére, Trianon napjára nem szerveztek semmilyen megemlékező ünnepséget, de az MPP ezt pótolni fogja.

Ugyanezen a sajtótájékoztatón hangoztatta a két tanácsos, hogy a Szent János utca aszfaltozatlan részével továbbra sem foglalkoznak, holott az önkormányzati testület elfogadta az erre vonatkozó tervezetet, és a pénz is megvan a kivitelezésre.

Pál Gábor, Udvarhelyi Híradó

Péntekig lehet pályázni a Határtalanul! tanulmányi kirándulás programra

    Budapest, 2011. május 31. kedd (MTI) – Péntekig lehet pályázni a Határtalanul! tanulmányi kirándulási programra. Az Apáczai Közalapítvány előző évi utakat összegző kötete szerint a leghosszabb tanulmányi kirándulások Erdélybe irányultak, míg a helyszíneket tekintve Kolozsvár volt a legnépszerűbb.

    A közalapítvány 2009-ben indította útnak a Határtalanul! programot azzal a céllal, hogy magyarországi fiatalok tanulmányi utakon keresztül ismerhessék meg a határon túli magyar lakta területeket, valamint az utazások során személyes találkozások és kapcsolatok jöhessenek létre a külhoni magyar közösség tagjaival. A tanulmányutakat és együttműködéséket célzó két pályázati felhívás 2009 novemberében jelent meg.
    A Csete Örs, a közalapítvány igazgatója által szerkesztett, a tapasztalatokat összegző, MTI-hez eljuttatott kötet szerint az első csoportok 2010. május 1-én indultak útnak, és október 28-án érkeztek vissza Magyarországra. A pilot program keretében összesen 177 utazás valósult meg, ezek 68,3 százaléka volt tanulmányút, a többi az együttműködések alprogram részeként jött létre. Az utazásokon összesen 5.771 diák és 672 kísérőtanár vett részt.
    A tanulmányutak legjellemzőbb útvonala a csillagtúra volt, az utazások közel kilenctizede ilyen volt.
    A tanulmányutak 62,81 százaléka Erdélybe, 18,18 százaléka Felvidékre, 11,57 százaléka Délvidékre, míg 7,44 százaléka Kárpátaljára irányult. Az összes erdélyi út 82 százaléka Székelyföldre vezetett, ezt követi a Partium 6,3 százalékkal, majd a Szilágyság/Mezőség és végül Dél-Erdély. Kárpátalján a kisebb távolságok miatt nincsenek ilyen különbségek, az utazók majdnem mindegyike végigjárta a nagyobb kárpátaljai településeket, tett kirándulást a Vereckei-hágóra. Délvidéken két kisebb terület kapott jelentőséget az utazásoknál, az utak több, mint felének a határ menti terület volt a logisztikai központja, de vezettek utak a Dél-Bánságba, illetve Belgrád vonalától lejjebb is. A Felvidékre irányuló utak központja jobbára a magyar etnikai terület határait követte.
    A tanulmányutak keretében 1.386 kulturális és szakmai tevékenységet valósítottak meg a diákok, előbbiek közül a legjellemzőbb olyan műemlékek, különösen templomok látogatása volt, amelyek valamilyen módon kapcsolódtak a magyarsághoz. Gyakori volt a múzeumlátogatás is, és sok programba építették be emlékhelyek megtekintését, megemlékezésekkel összekötve. Helyszín tekintetében a legnépszerűbb célpont Kolozsvár volt, ahol a Hunyadiakhoz valamilyen módon kapcsolódó műemlékeket – például Mátyás szülőházát, a Szent Mihály templomot, a Mátyás király emlékművet, valamint a Szent György-szobrot – tekintették meg a legnagyobb számban. A megemlékezések terén például Farkaslakán a Tamási Áron emlékhely megkoszorúzása került az első helyre.
    A szakmai programok elsősorban külhoni, részben vagy egészben magyar tannyelvű szakképző iskoláknál tett látogatásokat, valamint a diákok tanult szakmájához kapcsolódó üzemek, vállalkozások megtekintését jelentette.
    A 177 útra összesen 200,12 millió forintot fizettek ki.
    A mostani pályázat keretében a magyarországi közoktatási intézményekben 7. évfolyamon tanuló diákok Románia, Szlovákia, Szerbia vagy Ukrajna magyarlakta területeire irányuló 2011. szeptember 1. és 2012. június 30. között megvalósuló tanulmányi kirándulása kaphat támogatást. Egy pályázat keretében legkevesebb 20 diák és 2 kísérő és legfeljebb 80 diák és 8 kísérő egyszeri utazásához kérhető támogatás. Az egy pályázat keretében elnyerhető összeg legfeljebb 33 ezer forint diákonként vissza nem térítendő támogatás. A felhíváson az utazási és a szállásköltséget támogatják.
    További információkat a www.apalap.hu oldalon találhatnak az érdeklődők.

mti

MPP-PRESS

Lapszemle

P.É

Székelyföldön a borvíz, az ásványvizek és a termálfürdők használatára kellene alapozni az idegenforgalmat, olvasható a Polgári Élet vezető írásában. Körképünkben utánajártunk, hol milyen beruházások történtek. Úgy tűnik mifelénk, nem igen akad gazdája a hídaknak, Bölönben gátat lehet építeni az ígéretekkel, Magyarandrásfalván 10 millió lej kellene, de a kiutalt pénzből csak a tervezésre futotta. Szolgálunk egy kis politikai csemegével, elmondjuk, hogy kik pályáznak a bársonyszékért. Marosvásárhelyen az együttmüködési megállapodás szándéknyilatkozatá zsugorodott. A cukormáz lassan elkopóban. Román osztály igen, magyar osztály indítása nem lehetséges Hargita megyében. A tényállást a főtanfelügyelő is elismerte, de nem kivánta kommentálni. Székelyudvarhelyen a Marin Preda, Csíkszeredában a Kájoni János szaközépiskola indithat ősztől romány osztályt, úgyhogy más megyékből toboroznak diákokat. Csikszeredában javában készülnek a közelgő Somlyói búcsúra, de a 100 éves Márton Áron Gimnázium megünneplésére is. Székely majálisra készülnek a makkfalviak a hétvégén, részletek a 10. oldalon. Bemutatjuk Gocz Elvira asszony életútját, aki két pityókával indult el Kovásznáról és elért a királyi udvarba. Elszaparodtak a medvék és a farkasok, véli a Jakab Attila, a Nagyküküllő Vadász Horgyász Egyesületének elnöke. A nők tartják el a férfiakat Kovászna megyében? , a statisztikák szerint igen, de mi van a számok mögött, kiderül tudósítónk irásából. Gyulakután rekoridő alatt készült el az ivóvíz és csatornahálózat. Irunk arról is, hogy betiltják a kapuk előtti árúsítást és ez milyen következményekkel járhat. Természetesen gasztronómia, sport, humor és tv műsorajánlat is helyet kap a lapban. Polgári Élet, az érem másik oldala, hogy ne dőljön el a székely igazság.

MPP-PRESS

A Székelyföldön kívül élő magyarság fennmaradásának biztosítása

[ 2011. május 26., 11:35 ] [67]

Hogyan továbbvinni a magyarságtudatot? Hogyan biztosítani a fennmaradást? A Székely Nemzeti Tanács egyik célkitűzése, hogy a székelyföldi megyékből olyan régiót hozzanak létre, amely az erdélyi magyarság számára egyfajta belső anyaországot jelent.
Ebben segítségükre vannak azok a települések, amelyek nem Székelyföld területén fekszenek, hanem olykor idegen környezetben, de magyar többségűek.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke szerint, összesen 70 ilyen magyar többségű önkormányzattal számolhatunk Erdély területén.

erdely.ma

1 2 3 5
>