Archive

Category Archives for "Sólyom László"

A kultúra tartja egybe a nemzetet

A magyar kultúra öröksége, szeretete, birtoklása és közösen folytatni akarása tartja egyben és alkotja a magyar nemzetet — jelentette ki Sólyom László a Magyar Kultúra Napja alkalmából megtartott ünnepségen tegnap a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szatmárcsekén.

Az államfő a község református templomában rendezett ökumenikus istentiszteleten úgy fogalmazott: Kölcsey Ferenc Himnusza nem egyszerűen a magyar irodalom kiemelkedő teljesítménye, hanem annál is több; a költeményt az egész nemzet a szívébe fogadta, a Himnusz összeforrt a magyarság történelmével, annak szimbóluma, s elválaszthatatlan lett a hazaszeretettől. „Ezért mondhatjuk, hogy a Himnusz romolhatatlan, nem lehet vele visszaélni, mindig tiszta marad, nem válthatja le semmi, nem helyettesíthető semmilyen más zeneművel” — mondta. Ma a magyar nyelvért elsősorban az országhatáron kívül élő nemzetrészeknek kell naponta áldozatot hozni az asszimilációs nyomás ellenében, ezért az anyanyelv használata a határon túl általános emberjogi, valamint létkérdés is egyben — hangoztatta Sólyom László. Az istentisztelet után megkoszorúzták a település református temetőjében Kölcsey Ferenc síremlékét, ahol a köztársasági elnök is elhelyezte az emlékezés virágait.

Háromszék , erdely.ma

Szlovákia csak bírósági engedéllyel tilthatta volna ki Sólyom Lászlót

Az EU soros elnöke állásfoglalása értelmében Szlovákia csak az Európai Bíróság engedélyével tilthatta volna ki Sólyom Lászlót. Annak elbírálása, hogy az Unió valamely tagállamából közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból ki lehet-e valakit tiltani az Európai Bíróság hatáskörébe tartozik, válaszolta a Gál Kinga Fideszes EP-képviselő által feltett kérdésre a svéd elnökség.

Gál Kinga szerint csak a luxemburgi bíróság az illetékes abban, hogy elbírálja, történt-e jogsértés a Sólyom-incidens kapcsán.

– Én úgy gondolom, és ez igazol minden lépést, amit eddig tettünk, illetve azt a levelet, amit írtam a magyar külügyminiszternek, hogy itt az a pillanat, amikor a magyar kormánynak meg kell tennie a szükséges jogi intézményes lépéseket arra, hogy ezt a kérdést lezárjuk, és hogy az uniós jog érvényesüljön. Ne maradjon bennünk, választópolgárokban az az érzés, hogy lehet az uniós jogot sérteni – hangoztatta Gál Kinga Néppárti EP-képviselő.

Duna Tv , erdely.ma

Tőkés László az Únió elé viszi a szlovák döntést

A leplezetlen magyarellenességnek a kirívó példája, ami tegnap Sólyom László köztársasági elnökkel történt – nyilatkozta híradónak Tőkés László európai parlamenti képviselő.

Mint mondta: az Európai Unió félévszázados történelmében nem esett meg, hogy az egyik tagállam elnökét kitiltsák egy másik tagállamból.

– Arra figyelmezteti az európai politika-csinálókat, hogy nem elég a klub tagjának lenni, mármint az Európai Uniónak, úgy is kell viselkedni. Ma már nyilvánvaló, hogy a magyar ügy európai ügy, mellyel foglalkoznia kell az Európai Parlamentnek, és ebben az értelemben fogom én magam is megkeresni az Európai Parlament külügyi bizottságát, egyenesen Jerzi Buzek elnök úrhoz fogok fordulni a napokban.

Duna TV, erdely.ma

1

Diplomáciai botrány ! Nem engedték be Szlovákiába Sólyom Lászlót

Ma Robert Fico szlovák miniszterelnök rendkívüli pozsonyi sajtóértekezletén bejelentette, Szlovákia nem engedi be területére a magyar államfőt. Az erről szóló diplomáciai jegyzéket ma délután adták át Magyarország pozsonyi nagykövetségének. Fico szerint a határon figyelmeztetni fogják Sólyom Lászlót a diplomáciai jegyzékre.

Sólyom László magyar köztársasági elnök ma nem megy át Szlovákiába, hanem a határ magyar oldalán ad majd nyilatkozatot – közölte a Köztársasági Elnöki Hivatal az MTI Révkomáromba, a tervezett szoboravatásra kiküldött munkatársával.

Az elnöki konvojt a határátkelőnél a szlovák rendőrfőnök várta, hogy átadja azt a diplomáciai jegyzéket, amelyben a Robert Fico szlovák kormányfő leszögezi: provokációnak tekinti, ha a köztársasági elnök átlépi a határt. Fico közölte, a határon ugyan figyelmeztetik Sólyom Lászlót, de erőszakkal nem fogják feltartóztatni. Ha az államfő nem tesz eleget a döntésnek, és nem szakítja meg útját, Szlovákia durva provokációnak tekinti a lépést.

Sólyom László egy Révkomáromban felavatásra váró Szent István-szobor felavatásán szeretett volna beszédet mondani.

A magyar köztársasági elnök megállt a komáromi hídon, nem lépett be Szlovákia területére. A híd közepén tartott sajtótájékoztatót. A HírTV helyszíni tudósítója úgy értesült, hogy a szlovák forgatóköyv szerint ha a magyar köztársasági elnök belépett volna Szlovákiába, akkor a helyi hatóságok Sólyom Lászlót egy szolgálati autóba ültették volna, hogy az elvigye a Szent István-szobor avatásának színhelyére, majd beszéde megtartása után távozzon a helyszínről.

MTI, FH, HirTV,erdely.ma

Sólyom László Révkomáromban felolvasott beszéde

Sólyom László köztársasági elnök beszéde Révkomáromban, Szent István szobrának felavatása alkalmából

Tisztelt Ünneplő Közönség!

Boldog az a nép, amelynek olyan nagy, és szent király alapított országot, mint Szent István. Boldogok vagyunk, mert Szent István ezer éven át együtt maradt népével, mert a reménység forrása volt és példaképként szolgált. Szent Istvánhoz folyamodtak, őt keresték, hívták bajaik közepette a magyarok, és őt ünnepelték örömükben. Ma is mély lelki szükségét érezzük, hogy fölmutassuk közösségünket Szent Istvánnal. Akik szobrot emelnek neki, mint most Komárom város közönsége, ezzel a tettükkel Szent István tiszteletében megerősítik, hogy gazdag örökségünket együtt kívánjuk folytatni. A nemzet lényege ugyanis a jövő vállalása is, a közös akarat arra, hogy együtt akarjuk folytatni történelmünket.

De, tisztelt Ünneplő Közönség, Szent István nemcsak a miénk, nemcsak a mi egységünk szimbóluma. Királya volt minden népnek, amely országában élt. Elindítója közös történelmünknek; a szlovák és a magyar nemzet oly szorosan összefonódott történelmének is. Hasonlóan Cirillhez és Metódhoz, azon kevés szentek közé tartozik, akiket a keleti és a nyugati egyház egyaránt magáénak vall és tisztel, és akik Európa nagy alapító atyái.

Szent István nagyságát mindig örömmel és tanulsággal gazdagon idézzük fel. Hiszen a magyar királyság megalapításával ő biztosította megmaradásunkat. Szuverén módon határozta meg Magyarország helyét az akkori Európában: az új államok közül egyedül ő nem lett sem a császár, sem a pápa hűbérese. Bekapcsolta Magyarországot Európa gazdasági és kulturális vérkeringésébe, amikor megnyitotta az országon átvezető jeruzsálemi zarándokutat. Hatalmas egyházszervező munkája gyümölcsei máig teremnek. Nemcsak törvényeket, de jogbiztonságot is adott népeinek. Vallásossága nem politikai számítás volt, lelke mélyéről fakadt.

Művének az a tanulsága azonban, amelyre ma a leginkább szükségünk van, az, hogy István király felismerte azt a pillanatot, amikor nem volt szabad többé a régi mederben maradni. Óriási változást igényelt, óriási átalakulást követelt meg az emberektől István terve. Hosszú uralkodásának végén egy teljesen más országot, más társadalmat és más embereket hagyott maga után.

Ha felmérjük a magyar nemzet kilátásait, ha meg akarunk maradni mindenütt, ahol Szent István alatt már otthon voltunk, akkor készen kell állnunk a belső, szemléleti változásra.

A magyar nemzet ma nyolc ország területén él őshonosként. A magyar nemzetet egységét tehát csakis etnikai, nyelvi, kulturális és identitásbeli közösségként kell elképzelnünk, vagyis úgynevezett kulturális nemzetként. Ezért szükséges tisztáznunk a nemzet és állam viszonyát. Továbbá, ha közös akaratunk, hogy kulturális nemzetként megőrizzük és fenntartsuk közösségünket, ennek érdekében nemcsak minden jogi eszközzel élnünk kell, hanem egyszersmind törekednünk kell a szomszéd nemzetekkel a jóindulatú és felszabadult kölcsönösségre, a nyitott szívű megbecsülésre. Ugyanez a feladata az anyaországnak a szomszéd államokkal való viszonyában.

Tisztelt Ünneplő Közönség!

István az Árpádok véréből való volt, a magyaroknak alapított államot, s Magyarország több mint ezer év után is áll.

De olvashatjuk István király Intelmeiben, hogy nem akarta egy nemzetiségűvé tenni országát. Utódainak is megparancsolta, hogy a korábban itt lakó népeket és a betelepülőket hagyják meg nyelvükben és szokásaikban. „Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő” – idézzük ma is oly sokszor. Magyarország az ő példája nyomán később is befogadó ország maradt.

A magyar állam és magyarság határai sosem estek egybe. A magyar államnak kezdettől fogva más nemzetek is részei voltak, és részei ma is. A magyarság egy része pedig a történelem során nem egyszer a magyar állam határain kívül élt.

De miközben a határok változtak, a magyarok mindig megmaradtak ott, ahol Szent István korában már letelepedtek. Ezt bizonyítják a helynevek, tanúsítják a régészeti leletek és nyelvemlékek, és ezt mutatja teljes történelmünk és a magyarság mai elhelyezkedése is.

Nyelvünk, kultúránk, történelmi tudatunk és azonosság-érzésünk egysége mindmáig fennmaradt.

Európa nagy részén, de a mi régiónkban különösen, etnikailag és nyelvileg homogén nemzetállamok nem hozhatók létre. Ma, Európa államaiban 40 nemzeti nyelv van, ám ebből 35-öt az ország határain kívül is anyanyelvként beszélnek. A tiszta nemzetállam 19. századi eszméje annak idején Magyarország politikáját is megkísértette, de drágán megfizettünk érte. Napjaink Európájában elképzelhetetlen a kisebbségek jogfosztása és kiűzése. A nemzetállamok kialakításának hagyományos eszköztárával pedig – a kisebbségi nyelvek kitiltásával a közéletből és oktatásból, az etnikai arányok megváltoztatásával célzott betelepítések révén – ma már szemben állnak az emberi jogi és a kisebbségvédelmi egyezmények.

Természetesen az egyes államok szempontjából, sőt az Európai Unió vonatkozásában is tisztáznunk kell, mivel jár a kulturális nemzet egységének fenntartása. Mindenekelőtt, ez a törekvés nem érinti – és semmiképpen nem veszélyeztetheti – azon államok szuverenitását, területi épségének érinthetetlenségét, amelyekben a kulturális nemzet egyes részei, kisebbségként élnek. A Magyar Köztársaság többszörösen, szomszédaival pedig külön-külön is megerősítette nemzetközi szerződésekben, hogy a határokat sérthetetlennek tartja. Továbbá magától értetődőnek tartjuk, ha a szomszéd államok bármelyike anyaállamként viselkedik a Magyarországon élő nemzetrészeivel szemben – mint ahogy ezt mi is megtesszük a más országokban élő magyarokkal.

Ha pedig Európa meg akarja találni időszerű feladatait és hivatását, hogy az európai polgárok valamennyi közösségének uniója legyen, akkor az Európai Uniónak az államok, a politikai nemzetek mellett, a régiók és az etnikai-nyelvi-kulturális közösségek, vagyis a kulturális nemzetek uniójává is kell válnia.

A jogi garanciák gyakorlati érvényesítése és további kiépítése mellett azonban a megoldás valódi kulcsa a belátás: a történelem és a jelen helyzet, azaz a többségi nemzet mellett más nemzeti közösségek létének és fennmaradásának tudomásul vétele. De nem kényszeredetten. Azzal a szemlélettel szemben, amely a kisebbségben ellenséget, vagy legalábbis problémát lát, létezik egy másik látásmód is, amely értéknek és országa gazdagodásának tartja őket. Hiszen így gondolkodott már Szent István is.

Ezekben az országokban sok száz, sőt még ezer éves nemzetiségi tömbök is vannak, mélységes gyökerekkel, hagyománnyal és teljes társadalmat képezve. Történelmünk is sokszorosan összefonódott, és sokkal inkább áll közös alkotásokból, mint sérelmekből. Miért ne lehetne ezeket az alkotásokat – amelyek Európa ezen részének történelmét és kultúráját alkotják – kölcsönös megbecsüléssel és a kizárólagosság igénye nélkül magunkénak és egyben közösnek is tudni? Megértéssel tudomásul venni, hogy ugyanannak a történelmi eseménynek akár ellentétes értelmezései is lehetnek? Állampolgári lojalitás úgy is lehetséges, hogy egy kisebbségi nemzetrész nem osztja ilyen kérdésekben a többségi nemzet érzéseit – hanem kölcsönösen tudomásul veszik a másik olvasatot. Ezzel nyeri mindkét fél a legtöbbet. Ugyanígy állunk a kétnyelvűséggel, amely nagy érték – de csakis az anyanyelv sérelme nélkül. A kisebbség kívánatos integrációjának a többségi államba érzelmi feltételei is vannak – amelyek az integrációt és az asszimilációt érzékenyen elválasztják.

Azok a szlovák parlamenti képviselők, akik megszavazták a komáromi Selye János Egyetem megalapítását, mindkét nemzet érdekében nagyon sokat tettek. Most, Szent István szobra mellől szeretném kifejezni külön köszönetemet nekik. Ez a szellem tette nyugodttá a magyar-szlovák kapcsolatok egyes időszakait. Jó lenne visszatérni hozzá! A szavazatnyerést célzó pártpolitika világán kívül azonban igenis él ez a szellem; fontos eseményei vannak a kölcsönös megbecsülésnek és kiengesztelődésnek. Utalok a szlovák és a magyar katolikus püspöki kar példamutató nyilatkozataira. És szívből köszönöm, hogy budapesti Szent István bazilikában tartott tegnapi ünnepi misén Kassa és Nagyszombat érseke is részt vett.

Az anyanyelv korlátlan használata nemcsak a magán-érintkezésben, hanem a nyilvánosságban, az oktatásban, a közösségi tereken, sőt a hivatalos érintkezésben is életfontosságú a kisebbségi nemzetrészek számára. Közismert a legjobb európai gyakorlat – a svéd nyelv státusza Finnországban, a németé Belgium németek lakta részén, vagy a regionális hivatalos nyelv lehetősége. S vannak szerényebb, viszont kötelező jogi garanciák. Én azonban ismét a belátásra és jóérzésre hivatkozom.

Tisztelt Ünneplő Közönség!

Oh hol vagy magyarok tündöklő csillaga – szól évszázadok óta, augusztus 20-án, Szent István ünnepén az ének. Felidézzük, és kívánjuk István királyt, erőt merítünk és útmutatást kapunk példájából. Szent István hatalmas műve a maga gazdagságában nemcsak a magyarok javát szolgálta. Mélyen remélem, ez a szobra, amellett, amit Szent István számunkra jelent, ezt is hirdetni fogja.

A beszédet az ünnepségen Heizer Antal, Magyarország pozsonyi nagykövete olvasta fel, hosszan tartó taps kiséretében.

www.keh.hu,erdely.ma

A határon túli magyarság képviseletéről tárgyalt Sólyom László

Sólyom László köztársasági elnök kedden a Sándor-palotában fogadta Bauer Editet és Tőkés Lászlót, akik a határon túli magyarság európai szintű képviseletének kérdéseiről tájékoztatták a magyar államfőt – közölte a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) kedden.

Bauer Edit, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja európai parlamenti választási listájának, illetve Tőkés László, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közös európai parlamenti választási listájának első helyén álló jelöltjei programjukról, a következő ciklusban tervezett munkájukról, valamint a határon túli magyarság európai szintű képviseletének kérdéseiről tájékoztatták a magyar államfőt – olvasható a közleményben. Mint írták, Sólyom László a megbeszélésen kiemelte annak fontosságát, hogy az európai parlamenti választásokon minél többen vegyenek részt és adják le szavazatukat.

mno.hu

5

Basescu március 15.- i ajándéka: magyar- magyar szolidaritás

Fotó: Kovács Csaba

Szánalmasan kisstílű és felháborítóan sunyi módon próbálta megalázni Sólyom László köztársasági elnököt és rajta keresztül Magyarországot a román vezetés. Olyan meglepetésszerűen érkezett a gátlástalanul pofátlan bukaresti lépés, hogy még három nappal a történtek után is csupán egyetlen épkézláb kérdés vetődik fel a külső szemlélőben: honnan veszik ehhez a bátorságot Románia kormányzói? A diplomáciában párbajra szólító pofonnal felérő román lépés mögötti motivációk halványan körvonalazhatóak ugyan, magyarázattal azonban semmiképpen sem szolgálhatnak. Bukarest egy évek óta kifejezetten jónak nevezhető kétoldalú államközi viszonyba rondított bele a köztársasági elnök megsértésével és a nemzeti ünnep megzavarásával, a dölyfös erőfitogtatás közép- és hosszútávú következményei ma még kiszámíthatatlanok.

Szaladjunk végig a ködösítések sora által kísért történet feltételezett alakulásán. A bizánci boszorkánykonyhában kotyvasztott forgatókönyv szerint a román vezetés levélben – diszkréten, de határozottan – jelzi Magyarország bukaresti nagykövetének, hogy Sólyom most inkább ne jöjjön Erdélybe. Az utóbbi esztendők magyar-román viszonyára jellemző nyitottságnak már egy ilyen gesztus is élesen ellentmond. Csakhogy a bizalmasnak szánt üzenet kiszivárog, a Traian Basescu iránti gyűlöletben élenjáró Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) pedig véres kardként emeli magasba a vizittől való „állítólagos eltanácsolást”, egyben arra kéri Sólyom Lászlót, ne engedjen a nyilvánvaló nyomásnak. Az igazi diplomáciai hadüzenet akkor történik meg, amikor a román légügyi hatóság megvonja a marosvásárhelyi leszállási engedélyt a magyar köztársasági elnököt szállító repülőgéptől. Ha nem ért a szép szóból, majd bekeményítünk – okoskodtak a Securitate „hatékony” eszközeit vélhetően ma is csodáló kiötlők, akik egycsapásra Románia esküdt ellenségének képét vélték felfedezni a leginkább természetvédelmi elkötelezettsége miatt elhíresült Sólyom Lászlóban. A döntés nyomán autós utazást választó elnök a tervezettnél egy nappal korábban indult neki a Székelyföldnek.

A román határőrök aprólékos vizsgálgatása még ütött néhány szöget a kétoldalú jó viszony koporsójába, úgy, hogy ezzel párhuzamosan erkölcsi szempontból az egekbe emelte a nemzettársaival mindenáron együtt ünneplő magyar elnököt. Közben a témára ráharapó bukaresti médiában kezdetét veszik a bátor politikusi nyilatkozatok. A demokrata párti közlekedési miniszter érezhetően idegesen azt mondja, a gond azzal volt, hogy Sólyom katonai géppel érkezett volna, a parlament külügy bizottságának szociáldemokrata elnöke szerint a magyar elnöki hivatal autonóm területnek nevezte a látogatásról tájékoztató levelében a Székelyföldet. Traian Basescu államfőt is megkérdezik. Ő a legbátrabb: nem kommentál. Hivatalos bukaresti verzió nincs, a politikusok kijelentéseiből csak annyi derül ki a román közvélemény számára, hogy Budapest a hunyó. Mindez 2009 tavaszán történik az Európai Unió területén. Ott, ahol a szabad mozgás biztosítása minden polgár számára szent és sérthetetlen. Ahol Traian Basescu román elnök a világ természetesebb módján, zavartalanul megtehette, hogy az elnökválasztás előtt több napos kampányt folytasson Olaszországban és Spanyolországban az ott dolgozó románok körében.

De nézzük e bárdolatlan bukaresti lépés mozgatórugóit. Basescu az utóbbi években személyesen foglalkozik a Székelyfölddel. Előszeretettel fordul meg a székelyek körében, nemrég a kormány hat miniszterét küldte Hargita és Kovászna megyébe a helyzet felmérése céljából. Gazdasági fejlesztéseket ígér, a központosítás leépítésével oldaná meg az autonómia kérdését. Etnikai alapú területi önrendelkezésről szó sem lehet, a helyi önkormányzatok jogköreinek bővítése azonban létszükséglet, mondja Basescu, aki egyébként komoly népszerűségnek örvend a Székelyföldön (bár a mostani lépés után valószínűleg csak múlt időben büszkélkedhet ezzel). Az elnök a vezető román politikusok közül elsőként fedezte fel potenciális szavazóbázisként a két székely megyét, taktikája pedig felbőszítette a kényelmes semmittevésre berendezkedett RMDSZ-t, amely tulajdonháborításként élte meg Basescu ottani aktivitását. Az államfő e játszmában vélhetően számára hátrányos fejleményként könyvelte el, hogy a területi autonómiát támogató Sólyom László – az RMDSZ prominenseinek társaságában – együtt kíván ünnepelni a székelyekkel. Alighanem ez motiválta a mostani román diplomáciai garázdálkodást. Ha pedig így van, akkor az eset legnagyobb nyertese az RMDSZ. Markó Béla elnök – aki a szövetségi propaganda szerint megvalósította az egységet, hiszen a sikeres európai parlamenti megméretés érdekében összefogott Tőkés Lászlóval – most ott állhatott a Basescuék által meghurcolt Sólyom László mellett a nemzeti ünnepen. A klasszikus két legyet egy csapásra esete. A magyar elnök útjáért feltűrt ingujjal harcoló RMDSZ épülő szobra szemben a székelyek ünnepét elrontó, egész Magyarországot megsértő Basescu elsötétülő imázsával. Maga a megvalósult álom.

A romániai, erdélyi politikai játszmákon s Bukarest övön aluli diplomáciai ütésén túl érdemes egy jelzés értékű üzenetet is számításba venni a történtek kapcsán. Tudomásul kell venni, hogy Sólyom László – vagy olykor Szili Katalin – magánlátogatásai a határon túli magyarok körében egyre nyíltabban váltanak ki ellenkezést a szomszédos országokban (különösen Szlovákiában). Az utóbbi napok, hetek vajdasági és erdélyi tapasztalatai ugyanakkor egyértelművé tették: a kisebbségben élő magyar közösségek mindezek ellenére elvárják ezeket az utakat, hiszen elmaradásuk a meghátrálás egy újabb fájdalmas epizódja lenne. Arra kell tehát berendezkednie a magyar diplomáciának, hogy az esetleges konfliktusokat vállalva teljes mellszélességgel támogassa ezeket a viziteket, amelyek jogi és erkölcsi szempontból egyaránt támadhatatlanok. A külügyi tárca erőtlen reagálása a jelenlegi botrány kapcsán az eddigi, a problémákat szőnyeg alá söprő hozzáállást folytatja, ami – számtalanszor kiderült már – csak felerősíti a Budapest gyengeségét kihasználók önbizalmát.

Szokták mondani, minden rosszban van valami jó. Mélységesen csalódnunk kellett egy olyan román vezetésben, amely eddig nyíltan és bizalommal viszonyult Magyarországhoz, s úgy tűnt, hogy végérvényesen túllépett a kilencvenes éveket jellemző magyarfóbián. De ezzel egy időben a magyar államfő hajthatatlansága visszahozta a határon túliakkal őszintén törődő anyaország képét. A történtek miatt a csíki Nyergestetőn rendezett megemlékezés egy igazán felemelő érzést hozott magyarok millióinak az életébe, márpedig ilyenekből igencsak hiány mutatkozott az utóbbi években. Egy homályos hátterű román politikai boszorkánykonyha mesterkedése kellett ahhoz, hogy a székelyföldi ünnepség alatt egy rövid időre tapintható legyen a már régen eltűntnek hitt magyar szolidaritás.

Pataky István
Az írás Váratlan pofon Romániától címmel a Magyar Nemzetben jelent meg.

1

Kányádi Sándor kapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét

Nagy meglepetésként érte a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje kitüntetés Kányádi Sándor írót, költőt, aki a magyar irodalom közösségi elvű hagyományainak folytatásáért, az erdélyi kisebbségi lét mindennapjait az anyanyelv megtartó erejével ábrázoló irodalmi munkássága elismeréseként vette át a díjat vasárnap a Parlamentben.

Az idén 80. születésnapját ünneplő Kossuth-díjas író az MTI-nek nyilatkozva úgy fogalmazott: a kitüntetést az kapja, akinek adják, de hogy mennyire érdemli meg, azt az utódok és az utókor dönti el. Az igazi megtiszteltetés az olvasó elismerése – tette hozzá.

A romániai Nagygalambfalván született költő gyökereit tartja a legfontosabbnak, szülőföldjét, ahol megtanulta a magyar nyelvet.

Pályáját összegezve kiemelte: legkedvesebb műve az, amit még nem írt meg. „Egy-két dolgot talán megírtam, ezt talán az utódok érdemesnek tartják kézbe venni” – fogalmazott Kányádi Sándor, aki úgy véli: ez egy olyan foglalkozás, hogy csak az illető halála után derül ki bizonyossággal, az volt-e akinek hitték őt, akinek maga is hitte magát.

Kányádi Sándor ma már írással nem nagyon foglalkozik, eddigi műveit, írásait rendezi össze inkább. A közelmúltban kapta meg a román államvédelem róla gyűjtött, összesen 16 kilogrammnyi anyagát, feleségével most ezt tanulmányozzák – tette hozzá.

Kányádi Sándor 1950-től publikál, dolgozott gyermeklapoknál, verseskötetei közül is több szól a gyerekeknek, például a Három bárány, a Kenyérmadár és a Tavaszi tarisznya. Drámai hangoltságú versekben adott számot arról, hogy a bukaresti zsarnokság milyen nyomasztó súllyal nehezedett az erdélyi magyar életre és kultúrára (Krónikás ének, Visszafojtott szavak a Házsongárdban). Az 1989-es politikai változások után nemcsak a múlttal vetett számot, hanem keserű iróniával arra is figyelmeztetett, hogy a zsarnokság továbbra is él a társadalom mélyebb szerkezeteiben (Kuplé a vörös villamosról).

Kányádi Sándor fő művei közé tartozik A bánatos királylány kútja címmel megjelent, verseket, meséket, történeteket tartalmazó kötet, a Fából vaskarikát című mesekönyv. A Világlátott egérke meseregénye 1985-ben, a Küküllő kalendárium 1989-ben jelent meg. Vannak vidékek címmel 1992-ben látott napvilágot válogatott verseit tartalmazó kötete, 2001-ben Meddig ér a rigófütty? című meséskönyve, 2004-ben pedig két könyve is megjelent Válogatott versek, illetve Zümmögő címmel. Gazdag életművének része az erdélyi szász, valamint jiddis népköltészetet feldolgozó kötet, és számos műfordítás. Vannak vidékek címmel 1989-ben lemeze is megjelent.

Echo Tv / MTI nyomán

Az MPP nyílt levélben hívta magánlátogatásra a magyar államfőt

Nyílt levélben hívta magánlátogatásra az államfőt a március 15-i erdélyi ünnepségekre a Magyar Polgári Párt, miután a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szerdai közlése szerint a román illetékes hatóságok eltanácsolták Sólyom Lászlót március 15-i erdélyi látogatásától.

A párt a nyílt levelet az MTI-hez is eljuttatta szerdán. Ebben az olvasható: „Értesültünk arról, hogy miként néhány napja a szerb hatóságok eltanácsolták Önt a március 15-ei délvidéki látogatásától, úgy a román hatóságok sem látják szívesen, hogy a magyarok nemzeti egységét megtestesíteni hivatott magyar államfő az erdélyi magyarok körében ünnepeljen”.

A Magyar Polgári Párt arra kérte az államfőt: „közös magyar önbecsülésünk érdekében, függetlenül mindenféle tanácsoktól, magánlátogatás keretében, az európai uniós tagállam Magyar Köztársaság államfőjeként jöjjön el március 15-én Erdélybe, és ünnepeljen az erdélyi magyarokkal”.

Budapesten kedden közzétették, hogy a magyar köztársasági elnök a hivatalos állami ünnepségek után Erdélybe készül, Nyergestetőn kopjafát állít a szabadságharcban elesettek emlékére, ahol ünnepi beszédet is mond. A bejelentés szerint ezután Csíkszeredába megy, s az ottani ünnepségen is szól majd az összegyűlteknek, végül fáklyás felvonuláson vesz részt.

Duna Televízió

Sólyom László kopjafát állít Nyergestetőn

Mivel az államfő vajdasági tervezett programja elmaradt, Sólyom László köztársasági elnök a hivatalos állami ünnepségek után Erdélybe látogat, ahol március 15-e alkalmából Nyergestetőn és Csíkszeredában mond beszédet.

Kumin Ferenc, a Köztársasági Elnöki Hivatal főosztályvezetője elmondta: az államfő március 15-én részt vesz az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc 161. évfordulója alkalmából a Magyar Köztársaság lobogójának ünnepélyes felvonásán a Kossuth Lajos téren, valamint az azt követő koszorúzáson a Kossuth-szobornál. A Kossuth- és Széchenyi-díjak átadása után utazik Erdélybe, mégpedig először Nyergestetőre, ahol kopjafát állít a szabadságharcban elesettek emlékére. Kumin Ferenc kiemelte: az államfőt már a tavalyi székelyföldi útja után invitálták Nyergestetőre, s ő el is fogadta a felkérést arra, hogy kopjafát állítson a csata hőseinek emlékére.

Sólyom László a Madéfalvi Veszedelem elmlékművénél
Fotó: Koszticsák Szilárd (MTI)

A főosztályvezető hozzátette: eredetileg a székelyföldi ünnepen Sólyom Lászlót egy magas szintű hivatali delegáltja képviselte volna, de mivel az államfő vajdasági tervezett programja elmaradt, személyesen tud eleget tenni a meghívásnak. Hangsúlyozta azt is: a köztársasági elnök a nyergestetői ünnepségen beszédet mond, majd Csíkszeredába megy, ahol az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc alkalmából tartott ünnepségen ismét szól az összegyűlteknek, és végül fáklyás felvonuláson is részt vesz.

A Nyergestető a Csíki-medence déli részén, Kászonújfalutól keletre és Lázárfalvától nyugatra helyezkedik el 875 m magasságban. Számtalan véres ütközet helyszíne volt már a tatár és török betörésekkor is. Az 1948-49-es szabadságharcban a vesztes segesvári ütközet után Gál Sándor tábornok megpróbálta összegyűjteni, átszervezni a maradék csapatokat. A Nyergestető védelmét a Tuzson János vezette 200 székely honvédra bízta, akik augusztus 1-jén több ízben visszaverték a túlerőben levő, sokezres osztrák és orosz katonákat, s végül csak árulás útján győzték le őket.

MTI

Március 15.- ére Csíkszeredába várják Sólyom Lászlót

Nyergestető, 2007. március 15.
Fotó: Csíki Zsolt

Nemzeti ünnepünk csíkszeredai szervezői- től származó információink szerint március 15-ére Csíkszeredába látogat Sólyom László köztársasági elnök. A magyar államfő prog- ramjáról egyelőre csak azt lehet biztosan tudni, hogy vasárnap részt vesz Nyergeste- tőn a székely vértanúk emlékére rendezett ünnepségen, ahol koszorúzni is fog.

Egy másik – meg nem erősített – hír szerint, amelynek forrása Hargita megye önkormány- zata, Sólyom László fogadására Traian Bă- sescu államelnök is Csíkszeredába érkezik.

Csíkszeredában legutóbb tavaly október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepén találkozott a két elnök. Az esemény már akkor is rendkívülinek számított. Előbb Sólyom László jelentette be érkezését, majd rövid idő múlva Băsescu is jelezte, hogy jelen lesz a csíkszeredai ünnepi eseményen. Mint tudjuk, a román államfő az utóbbi időben feltűnően gyakran jelenik meg Székelyföldön, hivatalos és nem hivatalos látogatásokon egyaránt. Beszédeiben is gyakran foglalkozik a Székelyföldet érintő kérdésekkel. Bogdan Olteanu, a román képviselőház korábbi elnöke szerint Băsescu a magyarok szavazataira vadászik.

Kovács Noémi, erdely.ma

>