Archive

Category Archives for "Munka"

Böjte Csaba beszélgetésre hívja azokat, akiket érdekel a Szent István-terv

[ 2011. március 02., 01:06 ] [154]

 Amint azt a nagyszabású munkájában is megemlítette, Csaba testvér a Szent István-tervet egy kiindulási vitaanyagnak szánta, amelyhez építő jellegű hozzászólásokat, kiegészítő javaslatokat vár.
Éppen ezért, találkozóra hívja mindazokat, akik március 4-én, pénteken este 6 órára el tudnak jönni a csíksomlyói Szent István Gyermekvédelmi Központba (volt Gyerekotthon). A vita elindításában talán segíteni fog az erre a célra létrehozott Facebook-oldal is:


http://www.facebook.com/pages/Szent-Istv%C3%A1n-terv/136824659716458

Szent István-terv


Kárpát-medence közös hazánk, így természetes, hogy elfogultan, szívünkben sok-sok irgalommal szemléljük saját világunkat. De ha őszinték akarunk lenni, akkor a csodálatos szép természeti adottságok, az évszázados templomaink köré épült rendezett településeink, és a sok-sok kedves vendégfogadó, törekvő embertársunk érdeme, elismerése mellett is ki kell mondanunk, hogy nagyon sok gond, probléma van a szülőföldünkön. Az elmúlt években bejártam széltében-hosszában a Kárpát-medencét, és észrevételeimet, gondjaimat három csoportban fogalmazom meg.

I. Csodálatos tájak vannak a Kárpát-medencében. A szépen kanyargó út melletti megművelt kaszálók, szántóföldek, otthonná varázsolják a tájat. A délcegen magasló erdők szélén, a rendben tartott legelőkőn békés, kérődző jószág látványa, minden embert örömmel, békével tölt el. De sajnos az utóbbi időben nagyon sok seb is éktelenkedik szülőföldünkön. Gaz, mocsok, rendezetlenség rútítja az utak, a patakok mentét. Felhagyott földek, düledező tanyák, gondozatlan, letarolt erdők, sok-sok olyan látvány várja a jövő-menő embert, ami szomorúsággal tölthet el. Sajnos, mint egy fertőző betegség, csak terjed ez a gondozatlanság.
II. Városainkba, falvainkba jó megérkezni, hisz az épített örökség mit őseinktől kaptunk, a jól átgondolt utcasorok, ízlésesen kivitelezett házak és középületek között, otthon érezheti magát az ember. De nem kell sokat nézelődni, mivel sajnos – akárcsak egy ép fogsorban a lyukas fogak, – szembe tűnnek falvainkban, városainkban, az oda nem illő, düledező, romos házak, át nem gondolt átalakítások. Érződik, hogy néhány vályogház, elhagyott otthon felett eljárt az idő, megértek a bontásra, újjászületésre.
III. Kárpát-medencében jó az emberekkel szóba állni, hisz nagyon sok a vendégszerető, kíváncsi, tiszta szemű, dolgos ember. Jó betérni az otthonokba, leülni, elbeszélgetni az emberekkel, rácsodálkozni az egyszerű népi bölcsességre, találékonyságra. Sajnos napjainkban, a kötelező iskolai oktatás ellenére is, sok a műveletlen, tanulatlan ember. Ők nem nagyon tudnak kiigazodni a huszonegyedik század útvesztőjében, kudarcaik elől az alkoholba menekülnek, vagy egymást hibáztatják, vádolják. Nagyon sokan depresszióba süllyedve, önmagukba zárkózva várnak, hátha megszólítja őket is valaki. Mások meg a tudatlanság sötétségében tapogatózva, türelmüket veszítve, egyre agresszívabban keresik helyüket a világban.
A tények sokszor elkeserítőek, a feladatok sokak szerint meghaladják az erőnket, képességeinket, de mégse hagyhatjuk ernyedten, hogy a folyamatosan pergő hétköznapok szétmarják rendezett világunkat. Tisztségünk, Isten adta feladatunk nem elgyászolni, passzívan elsiratni lassan olvadó értékeinket, hanem megőrizni, alázattal továbbépíteni társadalmunkat, mindaz mi számunkra fontos, mit őseink ránk hagytak, mi életünk részeként meghatároz bennünket. Éppen ezért, kisebb testvéri alázattal megfogalmaztam néhány megoldásjavaslatot.
A Széchenyi terv úgy látom, hogy a társadalmunk gerincét adó polgári réteget célozta meg jótékonyan. Én a társadalom alsóbb, perifériáján levő rétegeinek a gondjait tartottam szem előtt, számukra próbálok utat keresni. Javaslataimnak a Szent István-terv munkacímet adtam. Az első részt, melyben a tágabb környezetünk gondjaival foglalkozom, a Tündérkert cím alatt foglaltam össze. A második résznek, a „Roncsház-program” nevet adtam. Itt igazából, sok egyszerű ember életét megnyomorító lakáskörülmények javítására, a mindnyájunk életterének megszépítésére próbáltam néhány gondolatot megfogalmazni. Az utolsó részben szeretném javasolni egy átfogó Kárpát-medencei népnevelés beindítását, mely a vágyainkat, álmainkat olyan értékek felé irányítaná, mely valóban boldoggá tudna tenni bennünket, és melyek eléréséért nem kellene egymásnak vetélytársai legyünk.

A konkrét javaslatok kidolgozása előtt, megfogalmazok néhány alapelvet:

1. A rendezett világot, csak a bölcs emberi erőfeszítés teremtheti meg. Nincs nagyobb érték, mint az otthont adó szép, rendezett szülőföld, a békés, szerető, vér szerinti család, mely szervesen, ezer szállal épül bele a népbe, melyből vétetett, s melynek minden tagja testvér, barát, hisz ők vannak veled a bajban, az örömben. Néped fiai a te testvéreid, ők segítettek mint orvosok, hogy megszülessél, és fogták kis, gyámoltalan kezed, hogy megtanuld a betűvetést, a mindennapi kenyérkeresésben ők a munkatársaid. Néped fia gyermekeit a gyermekeidnek adja, hogy családot alapítsanak, és az örömben apatársad lesz, így minden rokona immár a te rokonod is. A nép mely itt él, ezer szállal kötődik egymáshoz és a szülőföldhöz, így mi mind összetartozunk, egymásnak jóban-rosszban társai vagyunk.
2. Mint keresztény ember, hiszek a Teremtő gondviselő jóságában! Hiszem, hogy szeretetből született létünk egy óriási kirakójáték, melynek minden darabja megvan, csak alázatosan, kitartó tervezéssel mindennek meg kell keresnünk a helyét, szerepét. A puzzle minden egyes darabjára szükség van, senki, semmi sem fölösleges. Türelemmel, nyugodt, bölcs munkával minden kérdés megoldható. Hiszem, hogy kitartó munkából, békés összefogásból, világunk újjászülethet, megszépülhet. Nem kell senkit leírni, kiutasítani, összetörni.
3. Munkánkban nem vagyunk magunkra, mert Gondviselő Istenünk és Szent István királyunk által, népünk oltárára emelt Magyarok Nagyasszonya – Pátrónánk – velünk van. Hiszem, hogy az életet szolgáló szeretet, ha az alázat útján jár, Isten irgalmából célba is ér. Népünk útja nem torkollt zsákutcába. Hiszem, hogy tovább lehet menni is azon az úton, melyen népünk ezer éve jár, s melynek távlatai a végtelenbe vesznek.

I. Tündérkert

A táj és a benne élő emberek életének távlatai

A XXI. században a földművelés, az állattartás nagyon sokat változott. A globalizáció, a gyorsforgalmi utak, messzi vidékekről hozzák-viszik az élelmiszert, így egy-egy vidék előnytelen klímája, soványabb földje miatt már nem nyereséges mindenütt mindenféle kultúrnövényt termeszteni. Kisebb földparcellákon, üvegházakban, fólia sátrak alatt termelik a zöldségeket. A hatalmas felületű legelők feleslegessé váltak, mert a jószágot már zárt telepeken tartják, és jobbjára szántóföldeken előállított takarmánnyal. Lehetne folytatni a felsorolást és hatalmas vitákat lehetne rendezni e kérdésben, de jobb ha csendesen megállapítjuk, hogy megváltozott a mindennapi betevő falatnak az előállítási módja. Úgy tűnik, hogy az agrár társadalmak ideje lejárt, a lakosság törtrésze gondoskodni tud a mindennapi táplálékunkról. Így a körülöttünk lévő táj egy részére már nincs reális szüksége a mezőgazdaságnak, és akár tetszik akár nem, tudomásul kell vennünk, hogy a vidéki lakosság nem képes megélni a hagyományos mezőgazdasági munkából. Ha minderről nem veszünk tudomást, akkor lassan de biztosan, a fiatalok elszivárognak a falvainkból és leépül úgy a táj, mint az ott élő családok a településeikkel egyetemben.
Sajnos a mezővárosok, sőt még a nagyobb városok is bajban vannak, hisz a mai iparban már nem sok-sok fizikai erő kell, hanem a gépek erejét felhasználva, néhány ember dolgozik. Az idő kerekét nem lehet visszaforgatni. Nem állhatunk Gandhi mellé, hogy a gépeket bedobáljuk a tengerbe, hisz azokról mi hívő emberek is tudjuk, hogy verejtékes munkánk és imáink meghallgatásaként, Istentől kapott ajándékok. Sok tudós szerint, a lakosság maximum 5-10 százaléka képes megtermelni az emberiség élelmiszer-szükségletét, és a népesség 20-25 százaléka képes előállítani az ipari szükségleteinket is.
Milyen emberhez méltó célokat lehet megfogalmazni mindazoknak, akik nem találják helyüket a szűkülő munkaerőpiacon? Mifelénk ezt a kérdést az elmúlt húsz évben jobbjára segélyek osztásával próbálták megoldani. Azt tapasztaljuk, hogy a céltalan szellemi, fizikai élet, leépíti az embereket. Ahogy a törött végtag izmai elsorvadnak a gipsz alatt, ugyanúgy a kibontakozásra meghívott ember is sorvadozik a súlytalan élet alatt. A reális, nemes feladatok hiánya a tájat gaztól felvert parlaggá teszi, az embert meg csőcselékké vadítja. Anélkül, hogy e témában vitát kezdenénk, megállapítható, hogy ez az út hosszú távon nem járható, az embernek emberhez méltó célokat, álmokat kell megfogalmazni, olyanokat, amelyek emberhez méltó létet biztosítanak a családoknak.

Konkrét javaslatok:


A közlekedési eszközök, az utak által kitágult a világunk. Régebb a legtöbb ember leélte életét egy udvarban, egy kis faluban vagy városban, ma viszont már mindannyian úton vagyunk. Javaslom, lakjuk be az egész tájat! Szülőföldünk legyen egy csodaszép park. A szépség, a rendezettség, reális igénye a ma emberének, ezért legyen hát kész áldozatokat is hozni érte! A táj, a természet mindannyiunké. Hiszem, hogy megértünk mindannyian a szépre, arra, hogy hosszú útjainkon gyönyörködjünk a szülőföldünk szépségeiben. A közbiztonság lehetővé teszi, hogy útra keljünk, és akár kint a természetben lakjunk, vagy hosszabb időt eltöltsünk ott. A Kárpát-medencében csodaszép kertek, parkok vannak. Milyen jó lenne, ha ezeknek a kerteknek a külső falai végre ledőlnének, és az egyre rendezettebb területek növekedve egymásba érnének!
Miért csak a ház előtt van virágos kiskert? Miért kellene annak véget érnie a települések határainál? Milyen szép lenne ha a falvainkat, városainkat összekötő utak mentén, orgonabokrok és aranyesők nyílnának a csúf dudva helyett! És persze nemcsak a főutak mellett, hanem a kis mellékutak szélén, meg a folyók, patakok partján. És milyen jó lenne ha bölcs tájépítészek vezetésével minden megtisztulna, megszépülne és virágba borulna? Úgy gondolom, hogy nagyon sokan megszavaznánk egy 2-3 százalékos „tündérkert-adót”, azért, hogy lakható és szép legyen szülőföldünk. Persze ennek a kialakítása nagyon sok emberi találékonyságot, szellemi, és fizikai erőt igényel. Az iskolákban, természetesen az elméleti szakok mellett, fajsúlyosan kéne megjelenjen a biológia, a kertépítés, az esztétika. Az embereknek ki lehetne adni 5-10 km útszakaszt, patakmedret, melynek rendbentartásáért, gondozásáért emberhez méltó fizetést kapnának.
A felhagyott legelők, letarolt, kopár erdőrészek újraerdősítését is kitűzhetné célul maga elé a társadalom. Így nagyon sok ember nem segélyből tengődne, hanem visszaszokna az egészséges, természetközeli élethez. A felnövelt erdők kitermelésével, munkájuk hosszú távon hasznossá válna társadalmunknak, és pár év múlva megtérülne az ebbe fektetett energia. Megtisztulna, megszépülne a táj, a légkör, és az ország megújuló energiához jutna.
Szülőföldünkön szeretnénk ha a turizmus húzóágazat lenne, de e cél eléréséhez nem elég csak az utakat, a moteleket, szállodákat rendberakni, hanem magát a tájat is rendeznünk kell, hisz annak a megcsodálására hívjuk a látogatókat. A szép táj a maga rendezettségével, egy-egy szép növénnyel, bicikli-, vagy gyalogsétányával, egy árnyas fa alatti meghitt paddal válik teljessé. A szépséget nem lehet értékesíteni, eladni, de az idegenforgalommal foglalkozók tudják, hogy a táj, amelyben létesítményük áll, meghatározza a bevételüket, és az ők bevételük egy része az államé is. Ezért hiszem, hogy megérné az államnak továbbgondolnia ezt a tervezetet.
A külföldi befektetők előtt is előbb-utóbb muszáj lesz megnyitni a földvásárlás lehetőségét. (Magyarországon a törvények szerint ez a dátum három év múlva lesz). Az állam is nyer az eladás utáni illetékekből, és nem mindegy, hogy milyen árat lehet kialkudni egy-egy területért. Egy rendezett, tiszta föld drágábban eladható, míg egy elhagyott, kopár vidék biztos, hogy csak olcsóbban kelhet el. Mindenki rendbeteszi a maga portékáját mielőtt a vásárba vinné.
Tündérkert – álmaink szárnyakat adnak!

II. Roncsház program


Őseinktől örökölt városaink, falvaink fenntartása, korszerűsítése, továbbfejlesztése, folyamatos feladatok elé állít. Tény, hogy ezekkel a feladatokkal nem mindenki tud egyedül, eredményesen megbirkózni. Sajnos, így a Kárpát-medencében nagyon sok romos épület, roskadozó, idejét múlt vályogház van, köztük a legtöbb nem rendelkezik műemlék jelleggel. Ezeknek a házaknak a felújítása, karbantartása, nagyon sokba kerülne. Újjáépítésükre a lakóik gondolni sem mernek, mert az épület megtervezése, engedélyeztetése, kivitelezése nemcsak sokba kerül, hanem sokszor olyan logisztikai feladatokat is jelent, melyre a lakók a maguk erejéből nem képesek. Sajnos a pergő évek, a visszatérő belvizek okozta károk után sok ház sorsa megpecsételődik, és ha nem is azonnal, de lassan ezek a házak, a lakóik szeme láttára összedőlnek. A társadalmi szolidaritás nevében, a közösség a segítségükre kellene siessen.
A roncsautó-program mintájára be kellene vezetni a roncsház programot. A lakók kérésére, a helyi önkormányzatok, a szakembereik bevonásával megállapítanák, hogy melyik házat nem érdemes javítgatni, hogy mi szorul bontásra. Jó lenne, ha minden önkormányzatnak néhány típusterve lenne olyan házakról, melyek beleilleszkednek annak a vidéknek a hagyományaiba, melyek szépek és főleg a családok által fenntarthatóak. E tervek közül választhatnának a családok, melyeket így sokkal könnyebben lehetne engedélyeztetni a költségek tört részéért.
Az állam, az új otthon építéséhez a költségek 20 százalékával járulna hozzá, ezen kívül a helyi önkormányzatok, az építkezési anyagokat forgalmazó vállalkozások is bizonyos százalékokkal hozzájárulhatnának egy-egy új családi ház megszületéséhez. Biztos, hogy így kevesebb bevétel jutna az államkasszába, de az a kevés is több lenne mint a semmi, mert így magukra hagyatva, a szegény családok csak a düledező kis házaik javítgatására vállalkozhatnának.
Ezáltal nemcsak egészséges, emberhez méltó, fenntartható otthonokhoz jutnának az egyszerűbb, családok, hanem városaink, falvaink képe is megszépülne, harmonikusabbá válna. A családokat az erőfeszítés és a jól végzett munka sikere, életerővel töltené el. Az építő ipar, meg az építkezési anyagokat gyártó vállalkozások, megrendeléshez jutnának. Egy ilyen projekt sok vidéken munkahelyet teremtene, megélhetést biztosítana kétkezi munkásoknak. Hosszú távon biztos, hogy megtérülne az áldozatvállalás.

III. Kárpátmedencei népnevelés

A közoktatás fontosságát, létjogosultságát senki nem kérdőjelezi meg. Számomra olyan döbbenetes, hogy a tanügy, mely a Kárpát-medencében sokkal több mint százezer főt foglalkoztat, az iskolából kikerült felnőttek lelki, szellemi képzésével egyáltalán nem foglalkozik. Ma egy iskolából kikerült felnőtt, – a családokat atomjaira szaggatott világunkban – teljesen magára van hagyatva. Így történhet meg, hogy oly sok fiatal, a munkahelyen való elhelyezkedés, a családalapítás, az otthonteremtés nehéz feladatait nem képes eredményesen megoldani. Szörnyű egy-egy ballagáson azzal a tudattal részt venni, hogy tömény hihetetlen költséges elméleti képzést kapott fiatalokra, akikre 25-30 százalékban a vegetáló munkanélküliség vár, és a többiek közül is sokan csak idegenben tudnak elhelyezkedni. Szörnyű látni azt, hogy sok szép értelmes ember, a termékeny, fiatal éveit tanácstalanul tölti el, a kényszerszingliség szellemet és lelket őrlő labirintusában.

A sopánkodás, a sebek számbavétele helyett a következő javaslatokat fogalmazom meg:

Tudatosítanunk kell magunkban a bukott ateizmus csődjét. Ha csak az anyagi világban hiszünk, és ha csak abban keressük a boldogulásunkat, akkor tudnunk kell, hogy folyamatos konfrontációk lesznek ezen a Földön. Sajnos az anyagi javak mennyisége véges, így mind kevesebb fog jutni az embereknek belőle, és az értük való küzdelemben sajnos nagyon sokan egymás torkának fognak esni. Természetes, hogy a kereskedők, az üzletemberek reklámjaikkal a megfogható, anyagi dolgok iránti vágyat fokozzák a szívünkben. A tudatos népnevelés olyan örömök felé kell a figyelmünket irányítsa, amiből rengeteg van, és amiből mindenkinek bőségesen jut, aki igényli. Olyan boldogságforrásokat kellene a figyelmünkbe ajánljon ez a testület, mind a szeretet, a jócselekedet lelket felemelő, tiszta öröme, vagy a szépség, a művészi alkotás semmihez sem fogható belső ragyogása, a családi élet, a gyermekvállalás új horizontja stb. Igen, a teremtett világban való gyönyörködés, annak a szépségének megmutatása, megértetése szintén boldoggá tud tenni, akárcsak egy közösen szervezett, előadott színdarabok, művészi vagy tudományos alkotások. Egy közösség által létrehozott park, kirándulóhely szintén eltölthet belső békével örömmel. Maga a csendes közösségi játék, egy tábortűz körüli meghitt beszélgetés, önmagunk gondolatokban való megmutatása, és a másik szép lelkének megismerése szintén olyan örömöket tud felkínálni nekünk, melyhez nem fogható se a birtoklás kéje, se a hatalom mámora.
Fontos lenne létrehozni – talán a tanügyminisztérium égisze alatt – egy tanárokból, lelkészekből, művészekből, sportolókból, újságírókból álló tiszteletre méltó felnőttképző csoportot, mely átgondolná, kidolgozná az egyházak, a média bevonásával népünk szellemi, lelki nevelését. Úgy gondolom, ha sok-sok tízezer oktató, nevelő, tanító és tanár foglalkozik a diákjainkkal, akkor legalább ezer embernek kellene foglalkozni az iskolából kikerült lakosság továbbképzésével is.
Egyházaink nagy-nagy alázattal, vasárnapról-vasárnapra megszólítják az embereket okos, bölcs, lelkesítő szentbeszédekkel. A szentírási személyeket, népünk szellemi, lelki nagyjait, példaként állítják elénk, hogy aki keres, az találjon vigaszt, erőt, bátorítást, élete nehéz kérdéseinek megoldásához. A feladat felvállalásához, végzéséhez, az állam adjon meg minden segítséget.
Az adónkból fenntartott közmédiák – tévé, rádió, újság – feladata lenne, közérthetően megvitatni egy-egy kérdéskört, minden oldalról megvilágosítani, hogy a hallgatók, a nézők a maguk reális kérdéseikre, reális válaszokat kapjanak. Olyan témák, kérdések legyenek bemutatva az emberiség nagyjainak fényében, melyek átsegítik őket a mindennapi gondok, nehézségek útvesztőjén.
Az állam kiadhat elérhető áron szellemi, lelki, tudományos értékeket hordozó könyveket, folyóiratokat. Sok érték és kincs halmozódott fel az elmúlt évszázadok során a népünk, az emberiség életében, melyeket mindenki számára hozzáférhetővé kellene tenni. Az internet világában lehetőség van olyan szellemi, lelki asztalok, honlapok megterítésére, melyek mellé nyugodt lélekkel bárki odaülhet.

Záró vallomás!


Írásomat, ezt a néhány ötletet, népem és a nekünk adatott szülőföld iránti ferences szeretettel, vitaindítónak szánnám. Egyfajta előrenézésnek! Mert biztos vagyok benne, hogy nem lehet a múltba visszamenni, meg nem is érdemes, mert lehet, hogy a múlt megszépült, de ha a történészeket megkérdezzük kiderül, hogy az sem volt aranykor. Az aranykor, – Isten országa – előttünk van! A semmiből indult élet, a folyamatos kibontakozás által Istenünk karja felé tart. Csak előttünk van út, mögöttünk kőkemény történelem van melyet vállalunk, de melybe visszamenni nem lehet. Lépteinket a gondviselő jóság irányítja, és nekünk, mint a sziklamászónak a következő fogást, csak magunk előtt, a felfelé vezető úton kell keresnünk. Nem a siránkozás, a nyafogás parancsát kaptuk Istenünktől, hanem a bizalom, a keresés, a közösen vállalt munka parancsát, melyre hiszem hogy Teremtőnk áldását adja!
A mikor a Magyar Köztársaság Középkeresztjét adományozták, ott ültem az első sorban, és végig arra gondoltam, hogy mostanig a passzivitásra volt mentségünk, mondhattuk, hogy nem lehet, hogy nem engedik. Azáltal, hogy munkánkat a legmagasabb fórumon elismerték, éreztem, hogy a lámpa zöldre váltott. Ha nem indulunk, akkor joggal fognak ránk dudálni, és szájtátisággal vádolni bennünket az utánunk jövő korosztályok. Cselekedni kell, induljunk el!
Déva, 2011. február 17.

Csaba testvér

erdely.ma

Padláson talált múlt – film

Érsek Csaba nyergeit háromszékiek, Hargita megyeiek és magyarországiak egyaránt keresik.

Szerző: Szabó Zoltán
Forrás: Térkép

2011.02.04. péntek 20:59

Érsek Csaba még kisgyermekként, a családi ház padlásán kutatva talált rá dédapja huszárnyergére. Ez az esemény eldöntötte a sepsiszentgyörgyi fiatalember sorsát: mára ő a környék egyetlen nyeregkészítő mestere. Míves munkáiért Magyarországról is felkeresik.

„Egész kicsi koromtól foglalkoztam fafaragással, nagynénémtől tanultam. Fúrtam, faragtam, falun nőttem fel. Fiúgyermek, ha bicska kerül a kezébe, már farag. S mindig érdeklődéssel turkáltam a szerszámszín padlásán a régi szerszámok, a régi kacatok közt, s ott találtam meg, még gyerekként, ezt a nyeregvázat. Nagybátyáim, édesanyám testvérei elmondták, hogy ez dédnagyapám huszárnyerge, aki még a magyar világban volt lovas huszár. Elmentem akkor harcsafűrésszel a vállamon, kivágtam a fát, kifaragtam, majd ült egy darabig. Akkor megint hozzáfogtam, s megint faragtam. Addig, hogy összeállt egy ilyen nyereg, mint ez” – meséli Érsek Csaba.

Az összeállítást nézze meg videón!

dunatv.hu

Băsescu: dolgozni kellene

 

http://www.hirlap.ro/mh/cikk.php?id=33935

Traian Băsescu elnök tegnap részt vett a Bukaresti Értéktőzsde megalakulásának 15. évfordulóján, és nagyon élesen bírálta a hazai közállapotokat. Elmondta: a megszorító intézkedéseket az állam reformjának halogatása idézte elő, ideje tehát végre valóban elvégezni ezt a feladatot. Bírálta a politikusokat, akik szerinte (is) a maguk érdekeit a köz érdekei elé helyezik. Megemlítette, hogy pártállástól függetlenül szembe mennek a kormánnyal, amely felvállalta ezeket a reformokat, példának hozva fel, hogy miközben a kormány kénytelen volt megemelni a TVA-t, megszavazták, hogy az alapélelmiszerek általános forgalmi adóját vigyék le 5 százalékra. Még hajmeresztőbb szavazás volt nemrég a szenátusban: a kormányoldal honatyái is megszavazták, hogy az amúgy alacsonynak tekinthető 16 százalékos adókulcs 10 százalékra csökkenjen. Drámai hangon szólította fel őket, hogy tanúsítsanak több felelősségérzetet.
A gazdasági életben is eluralkodott egy olyan szemlélet, mondta, mely szerint a munka nem vezet az egyén boldogulásához. A kapitalizmus egyik legrosszabb velejáróját ápolja az ország, nevezetesen azt a hitet, hogy munka helyett spekulációból lehet megélni. Ezt a hozzáállást bátorította az elmúlt években az ingatlanspekulációk hozama, de éppen ez vezetett a mai világgazdasági válsághoz, mondta.
Érdekes, hogy mindezek az Orbán Viktor által is hangoztatott gondolatokra rímelnek, aki szintén a munka becsületének visszaállításától reméli Magyarország kilábalását a válságból.
Ami viszont a parlament tagjainak komolytalan hozzáállását illeti, abban tökéletesen igaza van. Sajnos, az egyéni választókerületes rendszer nem hozta meg a hozzáállásbeli megújulást, s elmondhatjuk, hogy a szenátorok és képviselők nagy része kizárólag azon munkálkodik, hogy a következő választáson is mandátumhoz jusson. Ezért aztán nagyon nehezen szavaznak meg olyasmit, amiért szemrehányást kaphatnának a választóktól. Tudunk olyan Szatmár megyei honatyáról, aki inkább nem mutatkozott az emberek között, miután a nyáron bevezették a megszorító intézkedéseket, de annál nagyobb örömmel szavazta meg az egységes adókulcs csökkentését. Tipikus hazai honatyai észjárás: két év múlva ismét választások lesznek.
Bizony, az államelnök tegnapi intelmeit nem ártana komolyan venni, ha az nem lenne utópia ebben az országban. Veres István

BEJEGYEZTE: MPP.KOLOZS.BLOGSPOT.COM DÁTUM: 23:16 0 MEGJEGYZÉS

Támogatja az MPP a gazdatüntetést

2010 szeptember 02., csütörtök

Egyetért a háromszéki MPP a gazdák követeléseivel, ezért támogatja mai tiltakozó felvonulásukat is, a párt képviselői jelen lesznek a tüntetésen — közölte tegnapi sajtótájékoztatóján Bálint József, az alakulat sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke.
Szerintük az állami támogatások megvonása, illetve azok ki nem fizetése a játékszabályok meccs közben történő megváltoztatásának felel meg, nehezíti a gazdák megélhetését, hiszen terményeik nem lehetnek versenyképesek a nagyobb támogatásban részesülő nyugati termelőktől származó áruval szemben. Bálint szerint a mezőgazdasági támogatások megvonásá nak másik veszélye, hogy Szé kelyföldön negatív folyamatot indíthat el: kihúzhatja a földet az emberek talpa alól. Ugyanis ha többé nem művelik meg a földet, eladják azt, így nem csak a jelenre, de a jövőre is veszélyt jelent az állam magatartása.

— Farcádi Botond/Háromszék, polgaripart.ro

Kövér a MÁÉRT után összehívja a KMKF-et

[ 2010. augusztus 23., 12:17 ] [22]

A Magyar Állandó Értekezlet után összehívja össze a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát a magyar Országgyűlés elnöke. Kövér László a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában működőképes és hasznos intézménynek nevezte a Szili Katalin kezdeményezésére létrejött fórumot, amelynek szerinte a Magyar Állandó Értekezlet mellett is lehet szerepe.
A szereposztást azonban tisztázni kell, és ehhez az állandó értekezletnek kell először összeülnie Kövér László szerint. A politikus arról is beszélt, hogy a Fidesz és a kormány támogatja a határon túli magyarok autonómiatörekvéseit, és elfogadhatatlannak tartja, ha egy határon túli magyar politikus azt mondja, hogy az autonómia nem aktuális, ahogy tette ezt például Bugár Béla, a Most-Híd elnöke.
Mint ismert, a Magyar Állandó Értekezlet a magyar és a határon túli magyar pártok egyeztető fórumaként működött 1998-tól egészen 2004 novemberéig, a kettős állampolgárság ügyében tartott népszavazás után azonban a szocialista-liberális kormány nem hívta össze. Szili Katalinnak, a magyar Országgyűlés elnökének kezdeményezésére alakult meg – mintegy pótolva a hiányt – a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, amely Szili Katalin elnöklésével 2006-tól minden évben szeptemberben tartotta plenáris ülését, az év folyamán pedig szakmai munka folyt az egyes albizottságokban. Valamennyi határon túli magyar közösség képviselője és a magyarországi parlamenti pártok is bekapcsolódtak a munkába, feltűnő volt azonban a végrehajtó hatalom, a kormány képviselőinek távolmaradása.
A KMKF összehívása a magyar Országgyűlés elnökének jogkörébe tartozik, míg a MÁÉRT a magyar miniszterelnök vezetésével tanácskozik. Szakmai körökben felmerült az a javaslat, hogy a KMKF legyen a valamennyi országos, regionális és EP-képviselő találkozási helye, a MÁÉRT-ben pedig a magyar kormány és a határon túli magyar politikai képviselete tárgyaljon a KMKF stratégiai javaslatainak operatív végrehajtásáról.

Kitekintő/felvidek.ma, erdely.ma

Kövér László lesz a házelnök

 

2010. július 9., péntek 14:04 | Frissítve: 7 órája

A Fidesz információink szerint Kövér Lászlót jelöli az Országgyűlés elnökének. A jelölésről – amire már korábban is számítani lehetett – a párt Alcsútdobozon összehívott elnökségi ülése döntött. A testület csütörtök-pénteki találkozóján várhatóan azt is véglegesítik, hogy Tarlós István lesz a párt főpolgármester-jelöltje. Ezt egyébként már tavaly szeptemberben megígérte Orbán Viktor.

Kövér László házelnökségéről azóta szivárogtat a Fidesz, amióta eldőlt, hogy a mostani házelnök Schmitt Pál augusztustól köztársasági elnök lesz. Kövér házelnöki posztja már a választások előtt is felmerült.

A múlt héten a jelölés kapcsán kisebb izgalmat keltett az a hír, hogy Kövér László nem értett egyet Schmitt államfővé választásával. Kövér ezen összevitatkozott Orbán Viktor pártelnökkel is.

Az Index információja szerint azonban komolyan nem veszélyeztette a konfliktus Kövér házelnökségét. Egyikük sem akarta tovább élezni a feszültséget, márpedig a korábban kiszivárogtatott döntés elmaradása mindkettejüknek kínos lett volna.

Kövér László a párt 37 alapítója közül az utolsó belpolitikában aktív politikus Orbán Viktoron kívül.

Kövér megalapítása óta az egyik vezetője a Fidesznek, az ezredfordulón másfél évig a párt elnöke is volt. Az első Orbán-kormány idején a titkosszolgálatokat felügyelő miniszter is volt, idén azonban nem kapott kormányzati tisztséget.

index.hu

Tőkés: az EMNT nem tud egyetérteni azzal ahogy ma az RMDSZ politizál

Forrás: dunatv.hu

Sokmindenben nem értettek egyet a felek az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) tegnapi ülésén, amelyen egyebek mellett az RMDSZ kormányzati részvételéről, az erdélyi magyar összefogás jelenéről és jövőjéről, illetve az EMEF működésének folytatásáról tárgyaltak Marosvásárhelyen – derül ki a Népújság mai lapszámából. Míg Markó Béla szerint az RMDSZ és az EMNT együtt tudnak dolgozni az elkövetkező időszakban, addig Tőkés László szerint a magyar összefogás veszélybe került.

A marosvásárhelyi napilap szerint az RMDSZ elnöke arról számolt be, hogy a tanácsko- záson elsősorban kölcsönös tájékoztatásra került sor, amelyen a szövetség képviselői a kormányzati szerepvállalás körülményeiről és feltételeiről számoltak be. Megbeszélték az államtitkári tisztségek, prefektusi, alprefektusi funkciók helyzetét, szóltak a dekoncentrált intézményekben elfoglalt helyekről és arról is tárgyaltak, hogy a jövőben hogyan, mi módon fognak együttműködni.

Markó Béla nem tagadta, hogy vannak véleménykülönbségek az RMDSZ és az EMNT között a kormányzati szerepvállalást illetően, de abban egyetértettek, hogy keresni kell az együttműködés útjait – írja a Népújság. Az RMDSZ elnöke szerint munkacsoportokban együtt dolgoznak az elkövetkező időszakban, és közösen készítenek elemzést a kisebbségi törvénytervezetről, a tanügyi reformról, decentralizációs problémákról és más fontos, a magyarságot érintő kérdésekről.

Tőkés László azt mondta, hogy az RMDSZ kormányba lépése óta nehezebb együttműködniük, mint ezelőtt egy hónappal, írja a lap. „Az erdélyi magyar összefogás veszélybe került” – jelentette ki az EMNT elnöke. Mint mondta, jól indultak az EP-választásokon, folytatódott az EMEF megalakulásával, megrendezték a székelyföldi önkormányzati nagygyűlést, együtt tudtak működni a szövetséggel, de most, hogy az RMDSZ úgy alakította a politikáját, hogy azzal az EMNT nem tud egyetérteni, problematikussá vált az együttműködés, az összefogás folytatása.

Az EMNT-t az általánoson túl nemzetpolitikai meggondolások irányítják. „Nekünk nem az a fontos, hogy György Ervin legyen a prefektus Kovászna megyében, hanem az, hogy ne tegye kifogás tárgyává az egyes települési önkormányzatok által hozott autonómiahatározatokat. Nekünk nem az a fontos, hogy Vaslui megyében legyen magyar prefektus, vagy hogy legyen magyar kulturális miniszter, hanem az, hogy az egyházi ügyeket is az a kulturális miniszter irányítsa. Egyáltalán nem örülünk annak, hogy Paşcan prefektus úr a szóvivője volt Dorin Floreának, és tudjuk, hogy az utóbbi húsz évben Marosvásárhely etnikai arányainak a megváltoztatásában milyen sikert ért el a Vatra Românească, a fekete március vérengzései vagy a Dorin Florea vezette önkormányzat” – nyilatkozta Tőkés László.

A Népújság nyomán , erdely.ma

2

Magyarul tanulni, románul vizsgázni- sarmasági ember olvasd el !

Ami a román nyelv elsajátítását illeti közép- és egyetemi fokon, ugyancsak személyes (családi) érintettséggel, de közös tanulságként, hadd mondjam el, hogy a csíkszeredai Sapientia EMTE idei mérnök államvizsgázói (a régi rendszerű ötödévesek és az új — bolognai — negyedévesek), jóllehet minden tantárgyukat magyarul tanulták, de Bukarestben — idegen bizottság előtt — románul államvizsgáztak.

Románul kellett elkészíteniük a dolgozatukat, és tízperces ismertetéssel megvédeniük, majd hasonló időtartamban felelniük a feltett kérdésekre. Nem ismerem a többi évfolyam eredményeit, csak az unokámét, aki elmondta, hogy a tizenöt jelentkező közül nemhogy egyik sem kapott elégtelen osztályzatot, hanem hetesen alul egyikük sem vizsgázott. Többeket dicséretben is részesítettek a professzorok tájékozottságuk és otthonosságuk miatt a választott témájukban.

Azok a szülők tehát, valamint drágalátos csemetéik, akik agitálnak a magyar oktatás „újraegyesítéséért” a románnal, az egyéniségükből kimosódott nemzeti önérzetet jelzik, vagy a hitvány szolgalelkűséget, alighanem többségi sugallatra. Hasonlóan azokhoz, akik azért adják román iskolába gyermekeiket, mert „szegénykéket” túlterheli még egy tantárgy, nevezetesen a magyar nyelv és irodalom. Eközben elfelejtik, hogy a román ember is megveti a pecsovicsokat, és csak a teljes — anyanyelvvesztő — beolvadást fogadja el. Ha ez a kívánatos valamelyik nemzettársunknak, ne búsuljuk elvesztét.

Puskás Attila, Háromszék, erdely.ma

Munkával segíteném nemzetemet

Valamikori református elemista, majd mikós diákként, aki Magyarországon tanultam tovább, felajánlom ingyenmunkámat székely nemzetemnek.

A budapesti műszaki egyetemen szerzett általános gépészmérnöki és általános textilgépész-mérnöki oklevelekkel, felsőfokú külkereskedelmi szakvizsgával és több idegennyelv-vizsgával rendelkezem, szeptember elején utazom Sepsiszentgyörgyre az érettségi találkozónkra. Az esetleg velem tárgyalni akaró személyekkel szeptember 5-én 14 órától 20 óráig (vonatom indulásáig) tudok találkozni. Ha a helyzet úgy alakulna, hogy folyamatos elfoglaltságom lenne, végleg hazaköltöznék. Magamról csak annyit, hogy valamikor a Budapesti Székely Kör elnöke voltam, szerveztem körutat Magyarországon a Mikó-kollégium kultúrcsoportjának, és közreműködtem a Mikó-szobor felállításának ügyintézésében.

Török Gyula, Budapest
Háromszék

Az EU- nak sokat kell tenni a Kárpát medencei helyzet javítására

A Kárpát-medencében címmel kommentárban foglalkozott a magyar kisebbségek helyzetével hétfőn a Frankfurter Allgemeine Zeitung, kiemelve, hogy az ott élő magyar kisebbségek jogai „nem éppen a legjobban állnak”. hirdetés

A német konzervatív napilap bécsi tudósítója, Reinhard Olt emlékeztetett Frank-Walter Steinmeier közelmúltban tett prágai, illetve budapesti látogatására. A német külügyminiszter mindkét helyszínen támadta a legnagyobb magyar ellenzéki párt elnökét. Orbán Viktor ugyanis a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja elnökével, Csáky Pállal közösen rendezett választási gyűlésen a Kárpát-medencei magyar képviselők számára egyesített platformot sürgetett az Európai Parlamentben.

Orbán mindezzel nem csak a magyar és a szlovák külügyminiszter legutóbbi, a két ország súlyosan megromlott viszonyának javítását célzó erőfeszítéseit zavarta meg – írta a lap, utalva arra is, hogy Ján Slota, a szélsőjobboldali Szlovák Nemzeti Párt elnöke ennek nyomán ismét magyarellenes kirohanásokra ragadtatta magát, és felbőszülten reagált a szlovák miniszterelnök, Robert Fico is.

Olt kitért a trianoni egyezményre, amelynek nyomán Magyarország területe kétharmadát elvesztette a szomszédos országok javára, amelyekben ma is jelentős magyar kisebbségek élnek. Szlovákiában a magyarok száma meghaladja az 500 ezret, ami a szlovák lakosság 10 százaléka. Zömmel közvetlenül a Magyarországgal határos területeken élnek, s különböző hangerővel regionális önigazgatást követelnek, a cikkíró szerint a dél-tiroli autonómia mintájára.

A tudósító szerint a baloldaltól jobboldalig terjedő (nemzeti) szlovák politika számára – beleértve az egyébként mérsékelt pártokat, köztük a kereszténydemokratákat is – a magyarok követelései egyszerűen „szeparatizmust” takarnak. Ennek kapcsán Olt idézte Fico miniszterelnököt, aki „Szlovákiát és egész Közép-Európát fenyegető, nagymagyar nacionalizmusról és sovinizmusról” beszélt. A parlamenti vita más felszólalói Szlovákia integritásának „példátlan megsértésére” figyelmeztettek, s Orbánt „neofasisztának, sovinisztának és irredentának” bélyegezték. Olt ugyanakkor beszámolt arról is, hogy mindezt Robert Fico jelenlétében a visegrádi csoport krakkói találkozóján Bajnai Gordon kormányfő visszautasította.

A német lap értékelése szerint Romániában ugyanakkor – ahol a legnagyobb lélekszámú magyar kisebbség él – a „Kárpát-medence problémájától” a jelek szerint olyan módon igyekeznek megszabadulni, amely fölött az EU túlságosan könnyen szemet huny. Így Erdélyben és a Székelyföldön – ahol több mint 1,5 millió magyar él – növekszik a felháborodás amiatt, hogy képviselőiket a helyi, illetve a regionális közigazgatási szervekben sorra románokkal váltják fel. A közszolgálatból való elbocsátások – amelyeket a kormány a reformok és a karcsúsítás ürügyén hajt végre – mindenekelőtt a magyar tisztviselőket sújtják. Mindez fokozatosan a „politikai és etnikai tisztogatás” jellegét ölti, s nemcsak az uniós jogszabályokba, hanem a román törvényekbe is ütközik – idézte a lap Németh Zsoltot, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnökét.

Reinhard Olt emlékeztetett arra, hogy a közelmúltban Romániában Sólyom László államfőt is nem kívánatos személyként kezelték: a korábbi engedélyt visszavonva nem engedték repülőgépének leszállását. Az államfő tervezett erdélyi látogatását ugyanis a magyarok autonómiatörekvéseinek támogatásaként értékelte a bukaresti külügyminisztérium.

A német tudósító szerint nem kell feltétlenül a két EU-tagállam, Szlovákia és Románia jelenlegi politikáját – mint Tőkés fogalmazott – „európaellenesnek” minősíteni. Az alapító atyák által megfogalmazott értékeknek – amelyeken az unió nyugszik – a nemzeti kisebbségek kollektív jogait tekintve mindenesetre ez a politika nem felel meg. Ugyanakkor egyértelmű az is, hogy az EU-nak még sokat kell tennie a Kárpát-medencei helyzet általános javítása érdekében – fogalmazott a cikkíró.

Duna TV

2013 -ig Szász Jenő a Magyar Polgári Párt elnöke

Szombaton tartotta Gyergyószentmiklóson első kongresszusát a Magyar Polgári Párt. Miután a küldöttek többsége szavazati jogot adott a meghívottaknak is – amit a belső ellenzék szabályellenesnek minősített –, azok, akik fenntartásokat tápláltak Szász Jenő elnökségének megerősítése ellen, kivonultak a teremből.

A többszáz MPP-s önkormányzati tisztségviselő, települési tanácsos – akiket az elnökség meghívott az Országos Tanácskozásra –, szavazati joggal való felruházása várható volt, mert így Szász megvalósíthatta támogatói számának megtöbbszörözését.

Miután a küldöttek és a meghívottak egy része elhagyta a termet, a bent maradtak újraválasztották Szász Jenőt. Mandátuma négy évre szól.

erdely.ma

Javítaná a polgárokkal a kapcsolattartást az MPP

Kihelyezett bővített frakcióülést tartottak hét végén Baróton a Magyar Polgári Párt önkormányzati képviselői.

Céljuk az volt, hogy a munkába bevonják a helyi tanácstagokat és települési vezetőket, s ezáltal megteremtsék a valós önkormányzati képviseletet. Mint Tulit Attila elmondta, az ilyen jellegű üléseket rendszeresíteni szeretnék, a székekben havonta, kéthavonta kerülne rájuk sor. Ez azért is szükséges — érvelt a frakcióvezető –, mert míg a megye határai változhatnak, a kisrégiók sajátos gondjai maradnak, azokra mindenképp megoldást kell találni.

Hogy a községek, települések igényei kiderüljenek, illetve az emberek ne érezzék, hogy csak négyesztendőnként figyelnek véleményükre, s kérdeznek rá mindennapos gondjaikra, javítani kell a kapcsolattartást. Ennek érdekében növelni kell a tanácstagok fogadóóráinak számát, a fontosabb kérdésekben pedig közmeghallgatást szervezni — állapították meg. A jelenlevők fontosnak tartották a közbiztonság növelését is. Mint fogalmaztak, egyre inkább meggondolandó, hogy szürkületkor elinduljanak-e otthonról, vagy merjenek-e ajtót nyitni az ismeretleneknek. Hogy minél hatásosabban és időben lehessen fellépni, a községeknek közös megoldást kell találniuk. Az MPP-nek és az RMDSZ-nek olyan kérdésekben kell együttműködnie, mint a munkanélküliség felszámolása vagy a falusi turizmus fejlesztése. ,,Ezek az emberek boldogulását határozhatják meg, így el kell tekinteni a politika azon részeitől, melyek elválasztanak, s mindenki számára elfogadható megoldást kell találni” — jelentette ki Tulit.

Az önkormányzati képviselők megfogalmazták, településükön mit tartanának a legsürgősebben megoldható feladatnak. Barót polgármestere, Nagy István ahhoz kért segítséget, hogy az elnyert pályázatok önrészéhez legalább 3,5 millió lejes kormánytámogatást szerezzenek, illetve a megyei tanács hasonló célra félretett alapjaiból is jusson a városnak. Továbbá közös lobbit kért olyan kérdésekben, mint az állami alapokból épülő tömbház, a felsőrákosi vízhálózat megépítése, a miklósvári kultúrház befejezése. A nagyajtaiak az apácai híd mihamarabbi befejezését és átadását, illetve a Középajtát a Tekse mentén Szárazajtával összekötő út javítását nevezték meg, a bölöniek a Bölöni Farkas Sándor Emlékház létrehozását, a vargyasiak sportterem és ravatalozóház építését, a baconiak az infrastrukturális beruházások növelését, a bardociak pedig sportcsarnok építését sürgetnék. Közös gondnak tartják, hogy a 131-es megyei úton nincs forgalomkorlátozás, s így éjjel-nappal közlekedhetnek a sokak nyugalmát zavaró teherautók.

A polgáriak legközelebb márciusban Kézdiszéken ülnek össze a régió kérdéseit megvitatni.

Hecser László, Háromszék

Major Emőke dicséretes munkája

A zilahi születésű Major Emőke tavaly ősszel költözött német állampolgárságú párjával a moldvai Szitás faluba, hogy magyar nyelvre tanítsa az ottani csángó gyerekeket. Elsőként a falu katolikus plébánosa próbálta ezt megakadályozni, aki nemrég egy szentmisén arra szólította fel a szülőket, hogy ne engedjék gyermekeiket a foglalkozásokra.

– Amikor meghallotta a Csángószövetséget és a magyar oktatást, akkor megígérte, hogy ellenkampányt fog folytatni, meg is tartotta a szavát – mondta Major Emőke oktató.

A katolikus plébános nem állt a kameránk elé, azt azonban elmondta: erkölcstelennek tartja, hogy olyan emberek oktatnak, akik élettársi kapcsolatban élnek. Nem vállalta a nyilvános állásfoglalást a község polgármestere sem, annyit azonban értésünkre adott: nem a magyar oktatást, hanem annak törvényes kereteit kifogásolja. Eközben a szülők úgy döntöttek: nem engedik a gyerekeket a foglalkozásokra.

Egy maroknyi szülő azonban nem ijedt meg a helyi plébános fenyegetéseitől. Tavaly ősszel 25-30 gyerek is látogatta az iskolán kívüli foglalkozásokat, ez a létszám mára öt-hat gyerekre csappant.

Duna TV

Magyar ember levele a Cigánynak!

Kedves Cigány !

Levelem azért íródik, mert a köztünk lévő ellentét már-már mérhetetlenné válik. Nem azért írok, hogy ezt tovább fokozzam. Azért írok, hogy értsük egymást végre. A nyílt beszéd szükségszerűen fog olyan mondatokat tartalmazni, melyekre ráfoghatjuk, hogy rasszista. De ne feledjük, te is rasszista vagy (ilyen alapon), ha magyarnak nevezel engem.

Most az egyszer lássuk be, hogy komoly különbségek vannak közöttünk.
Most az egyszer tartsuk ezt evidenciában, és ne a szavakon lovagoljunk.
Nem szeretlek téged.

Miért ?  Talán mert mások vagyunk ? Részben igen. Én törekszem a másságunkat a magam oldaláról kezelni. Segítelek. Milliárdokban mérhető az az összeg, amit havonta a számládra utalok. Te ebből annyit érzékelsz, hogy “rajta vammá a családi a kártyán”. Ezért a pénzért nekem keményen meg kell dolgoznom. Hogy ne menjen ez így a végtelenségig, gyermekeidet csekély műveltsége és szellemi képességei ellenére beerőltetem iskolákba, hogy tanulhasson, szakmája legyen, és képessé váljon az önellátásra. Tanárt verni nem épp a hála megfelelő formája.

Óriási különbségek vannak köztünk. Neked az ideálod a mérhetetlen gazdagság. Persze az ehhez vezető tisztességes út megtételére képtelen vagy. Engem pedig ezért irritál, amikor a gazdagság külső jegyeit magadon hordod. Meg vagy rakva arannyal, szép autód, krokodilbőr csizmád van. Palotában élsz. Te ezt úgy hívod, sukár. Én úgy, cifra nyomor.

Nem vagyok irigy. Csak tudom, hogy az ehhez szükséges összegre hogyan tettél szert. Bűncselekményekkel (elveszed, amiért más megdolgozott), és a törvény által számodra nyitva hagyott kiskapukon (elveszed a közös asztalról anélkül, hogy bármit is tennél oda). Nem csak téged hibáztatlak ezért. Ezt neked valakik megengedik. Az én rovásomra. Törvényesen, vagy törvénytelenül, de elveszed azt, ami az enyém . Cserébe utálatot, fenyegetést, bántalmazást, erőszakot, halált kapok érte.

Félnem kell tőled.

Miért ? Munka… igen, ez gyakori magyarázat a szádból… Hogy a cigány nem kap munkát sehol. Igazad van. Nem adok neked munkát.
Miért ? Nem azért, mert cigány vagy. Azért nem, mert nem értesz semmihez. Nem tanultál szakmát, vagy ha tanultál is, az elvégzett munkádban nincs köszönet. Gyakori kifejezés egy összecsapott, szakszerűtlen munkára a “cigánymunka” .
Szerinted ennek miért pont ez a neve? Ha téged alkalmazlak esetenként, a végeredmény mindig ugyanaz. Bevételkiesés, sokszoros időbeni csúszás, elégtelen kivitelezés, munkaeszközök, alapanyagok eltűnése. Tehát nekem, munkáltatónak jobb, ha csak eltartalak az adómmal. Akkor legalább nem hátráltatsz. Az a szörnyű, hogy nem is törekszel rá, hogy változtass ezen. Acsarkodsz, rasszistázol, hisztizel, hogy milyen rossz neked.
De nem akarsz kilépni a saját árnyékodból, pedig mindkettőnknek jobb lenne.

Mind a ketten tudjuk nagyon jól, mi lenne a vége, ha magadra hagynálak. Nem lenne kit lehúzni szociális alapon, vagy bicskával. Rövid időn belül éhen halnál, vagy a saját mocskodba fulladnál bele. És barátom, nem sok időd van már. Lassan az összes cérnám elszakad. Minden nap elkövetsz valamit ellenem, még ha nincs is benne a híradóban.

Rövidesen eljön az idő, amikor hirtelen megvonok tőled minden kedvezményt. Akkor aztán “romázhatsz”, ahogyan jólesik.

Szerintem ne akard ezt elérni. Jobb, ha megvagyunk békességben egymással. Mit várok tőled?

1. Feltétlen tiszteletet, mert én vagyok a kenyérkeresőd.
2. Erőszakmentességet, mert ha egyszer én visszacsapok a tesóimmal, az neked nagyon fájni fog… tudod, még mi vagyunk többen (már bocs, de úgy tudom, ezt a nyelvet beszéled).
3. Törekvést az önellátásra. Tanulást, tanulni akarást, pontos munkavégzést . Ez a sikeredhez szükséges 20%. A maradék 80% legyen az én gondom, meg fogom oldani. Minden segítséget megkapsz.
4. És végre fejezzük be ezt a rasszizmusról szóló ökörködést, hisz mind a ketten tudjuk jól, hogy nem a barna bőröd zavar engem.

Baráti tisztelettel: A MAGYAR

U.i.: Beszélni lehet, de a tettek minősítenek.”

(Ismeretlen szerző)

1 2 3
>