Archive

Category Archives for "Mezőgazdaság"

Pénzt terem a tövisfa!

http://www.szabadfold.hu/gazdanet/penzt_terem_a_tovisfa

Szőke Ferenc kísérlete már sokkal több, mint biztató. Félhektáros kökényültetvénye az idén fordul termőre.

Európában a kökény az egyik legelterjedtebb vadon termő gyümölcs, a sarkkör kivételével gyakorlatilag az egész földrészünkön ismert. Illetve csak papíron, mert a fejlettnek mondott Nyugat-Európában például szinte teljesen kiirtották az intenzív mezőgazdálkodással. Nálunk is erősen visszaszorulóban van, nagyon kevés az olyan gazda, aki becsüli. A népi elnevezései is mutatják, hogy nem tartozik a szántóvetők kedvencei közé, mondják tövisfának, boronafának, ekeakadálynak is.

Pedig a kökényt azon kevés növényeink között tartják számon, amelynek szinte minden porcikája hasznosítható. A levele, a kérge, a virága kiváló teaalapanyag, a gyümölcse pedig nyersen és feldolgozva egyaránt értékes. Lehet belőle készíteni lekvárt, befőttet, pálinkát, aszalványt – de korántsem csupán élvezeti értéke miatt fontos. Már az eleink is ismerték a gyógyhatását. Tudták például, hogy a virága roboráló, vérnyomáscsökkentő, vízhajtó, a terméséről pedig azt, hogy erősítő, méregtelenítő, zsírégető, nagyszerűen gyógyítja a bélhurutot, antioxidáns hatása pedig rendkívül magas.

A táplálkozástudományi kutatások fejlődésével a beltartalmi értékek vizsgálata is előtérbe került, s ezek szinte mindenben megerősítették a népi gyógyászat tapasztalatait – mondja Szőke Ferenc, a lövőpetri kertészmérnök, miközben a kökényültetvény felé autózunk.

Egy régi, még a téeszidőkből származó almáskertbe érünk, itt rendezkedett be a házigazdánk. Kihúzgálta a fákat, s elültette a csemetéket. Három éve történt mindez, a fél­hektáros ültetvényre nincs más szó: lenyűgöző. A kökényt mindenki ismeri, tudja, hogy milyen nehezen nő, s áthatolhatatlan bozótot alkot. Itt viszont három-négy méteres fákat látunk, a laikus nyolc-tíz éves szilvafáknak nézné őket. A termés is hasonló, csak itt nem egyesével-kettesével ülnek az ágakon a szemek, hanem szabályos fürtökben lógnak.

Hosszú út vezetett idáig – avat be a kezdetekbe Szőke Ferenc. – Tíz-tizenkét éve kezdtem komolyabban foglalkozni a kökénnyel, s azt a kezdetektől tudtam, ha intenzív termesztésben gondolkozom, akkor meg kell keresni a legjobb fákat, s azokról szaporító­anyagot szedni. Így aztán nyakamba vettem a Kárpát-medencét. Éveken át kóboroltam a Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, végül Kassától Munkácson át Temesvárig harminc klónt, változatot gyűjtöttem össze, s szaporítottam. Egy debreceni faiskolában mi­ra­bo­lánba, vadszilvaalanyba oltottuk, aztán az oltványokat ide telepítettük. Az idén már szüretelhetünk.

Pontosabban már tavaly is előszüretelhettek. A termés egy részéből kísérleti jelleggel a tyukodi konzervgyárban befőtt készült, tanúsíthatom, elsőrangú csemege – kereskedelmi forgalomban viszont még nem kapható. A termés másik részét a Budapesti Corvinus Egyetemen és a Debreceni Orvostudományi Egyetemen vizsgáztatják, valószínűsíthető a gyógyhatás bejelentése.

A nagyüzemi termesztés bevezetése azonban még odébb van. Még legalább két év, míg kiválogatják a legjobb változatokat, s újabb két év, míg azokat vírustalanítják. Aztán indulhat a szaporítás, a telepítés. A tapasztalatok szerint a jól megválasztott kökény annyit terem, mint a meggy, de kétszer többet kap érte a gazda. S szinte biztos, hogy nem lesz gondja az értékesítéssel. Európában ugyanis még sehol sincsenek kökényültetvények. Balogh Géza

erdelyipolgar.blogspot.com

Fiatal gazdálkodók dilemmái

http://www.nyugatijelen.com/gazdasag/fiatal_gazdalkodok_dilemmai.php

Csütörtök, 2011. május 19., 11.00

Zsóri JánosSimonyifalván a 29 éves Zsóri János két testvérével, Attilával és Istvánnal közösen gazdálkodik 20 hektár bérelt földön. Amikor a falu főutcáján találkoztunk, traktorra felszerelt permetező géppel indult zabot gyomirtózni, bérmunkában.

Mivel saját földjük kevés van, a szükséges gépek egy részét sikerült ugyan megvásárolniuk, de továbbiakra is szükség lenne. János öccse, Attila a fiatal farmerek beindításának segítését célzó 112. intézkedés szerint kiírt pályázattal próbálkozott, de feladta. János szerint azért, mert az egész procedúra végtelenül bonyolultnak bizonyult, ezért visszalépett, lemondott a támogatásról.

Saját erőből vásárolták a traktor mellé szükséges vetőgépet, tárcsás boronát, de van egy ’70-es gyártmányú kombájnjuk is, amivel még lehet aratni.

Mivel a belvíz miatt ősszel nem lehetett elvégezni a mélyszántást, vetni sem tudtak, ezért a tavasszal megművelt földet fele-fele arányban vetették be kukoricával, illetve napraforgóval.

Visszalépett a papírmunka miatt

Zsóri János öccsét, Attilát arról kérdeztük, miért lépett vissza a pályázattól.

Amint elmondta, a pályázathoz szükséges, rengeteg dokumentumnak a megszerzése késztette a visszalépésre. Beszélt ugyan pályázatírókkal, akik megpróbálták rábeszélni a folytatásra. Elmondták, milyen, az eddigi tevékenységét igazoló iratokat kell beszereznie, hogyan kell megszerveznie a gazdálkodás összetételét a szükséges gazdaságnövekedési egység eléréséhez, csakhogy a 25 ezer euró támogatáshoz amúgy sem voltak meg a feltételei, azokat nem igazán tudta volna megteremteni. A minimális, 10 ezer eurós támogatással viszont semmire sem ment volna, mivel a pénz csak új gép vásárlására fordítható. Ennyi pénzből viszont semmiféle új gép nem szerezhető be, miközben véget nem érő elszámolás, jelentéskészítés várt volna rá. A papírmunkát viszont nem szereti, belefáradt az egészbe, ezért feladta. Eddig is megvoltak új gépek nélkül, ezután is lesz valahogy. Egyelőre elszegődött a községbeli sertésfarmra, ahol állandó jövedelme van, ami kiegészíti a gazdálkodással szerzett keresetét.

Ha segít a pályázatíró

A simonyifalvi fiatalember esete jól példázza az EU által alkalmazott csalóka pályázati politikát. Mert ugye, leosztanak az országnak egy igen csábítónak tűnő pályázati alapot, aminek viszont csak a töredékét vagyunk képesek lehívni. Nem véletlenül, hiszen olyan szigorú feltételeket szabnak, hogy maradéktalan teljesítésük a legtöbb esetben akadályokba ütközik. Legtöbben attól tartanak, hogy elvesznek a papírmunkában, a jelentések készítésében, miközben nekik gazdálkodniuk kellene a pályázatban megkövetelt gazdaságnövekedési egység eléréséhez. Csak olyan fiatal farmerek tudják a 112. intézkedés előírásait maradéktalanul teljesíteni, akik mellett a pályázatíró a pályázat egész. Balta János

Bejegyezte: mpp-kolozs.blogspot.com dátum: 1:50

MEGHÍVÓ – A VIDÉK ÉLNI AKAR! TÁRSADALMI VITA A 10 ÉVES VIDÉKSTRATÉGIÁRÓL

A VIDÉK ÉLNI AKAR! TÁRSADALMI VITA A 10 ÉVES VIDÉKSTRATÉGIÁRÓL

MEGHÍVÓ

Hazánk természeti adottságai  – termékeny földjeink, termál-, gyógy- és ivóvízbázisaink,  változatos természeti tájaink, élelmiszereink  – kiválóak, kultúránk kimeríthetetlenül gazdag.

Ma mégis a vidéki életfeltételek jelentős romlásának, a mezőgazdaság hanyatlásának vagyunk  tanúi.

A vidék további leépülésének megállítása érdekében gyors és alapvető gazdaság- és  társadalompolitikai fordulatra van szükség. Ezt szolgálja az eddig hiányzó Nemzeti  Vidékstratégia, amely hosszú távú jövőképet, világos alapelveket valamint cselekvési  programokat határoz meg a mezőgazdaság, a vidék és a gazdatársadalom újraélesztésére. A  Stratégia célja, hogy 2020-ig a vidék társadalmi és gazdasági folyamataiban látható és minden  érintett számára érezhető javulás következzen be.

Magyarország szándékaink szerint olyan ország lesz, ahol az európai sokszínű, minőségi  mezőgazdaság, a környezet- és tájgazdálkodás válik általánossá. Úgy állít elő értékes,  egészséges, biztonságos  és génmódosítás-mentes élelmiszereket, hogy közben védi talajait,  ivóvízbázisait, az élővilágot, a tájat és benne az embert közösségeivel és kultúrájával.

Egyúttal munkát és megélhetést biztosít a lehető legtöbb állampolgár számára. Helyre  kívánjuk állítani a vidéki élet becsületét és vonzerejét, hogy újra büszkeség és öröm legyen  vidékinek lenni és vidéken élni!

Magyarország történelme során mindig a vidéki gyökerekből táplálkozva, a falusi közösségek  erejére támaszkodva tudott megújulni. A vidék, a mezőgazdaság és a környezet ügye nem  csak a falvakban élők gondja. Sikereinek és kudarcainak a társadalom minden tagja részese. A  Vidékfejlesztési Minisztérium ezért arra törekszik, hogy a legszélesebb társadalmi párbeszéd  előzze meg a stratégia és az erre épülő sarkalatos kerettörvény elfogadását.  Kérjük, hogy vegyen részt a vitában, alkossuk meg együtt a nemzeti érdekeinket szolgáló  vidékstratégiánkat, a „magyar vidék alkotmányát”!

A Nemzeti Vidékstratégiát a következő fórumokon bocsátjuk vitára:

Sárospatak: április 28.

Kecskemét: május 5.

Püspökladány: május 6.

Budapest, Parlamenti Nyílt Nap: május 18.

Szekszárd: május 19.

Mosonmagyaróvár: május 26.

Ezúton tisztelettel meghívjuk soron következő fórumunkra, melynek részletes programját alább olvashatja. Kérjük, jöjjön el és fejtse ki véleményét a vitaanyagról, a magyar vidék jövőjét érintő tervekről!

Véleményét írásban is várjuk

BEJEGYEZTE: MPP-KOLOZS.BLOGSPOT.COM DÁTUM: 20:02

A helyi termékek felkarolása segítheti a turizmust

http://www.kormany.hu/hu/videkfejlesztesi-miniszterium/videkfejlesztesert-felelos-allamtitkarsag/hirek/a-helyi-termekek-felkarolasa-segitheti-a-turizmust

2011. május 6. 12:40

A falusi, öko- és gyógyturizmust a helyi termékek felkarolása, a helyi feldolgozás és értékesítés támogatása segítheti – hangsúlyozta V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár egy turizmusról szóló konferencián, Szombathelyen. A Nemzeti Vidékstratégia kiemelt célja a helyi gazdaság fejlesztése, amihez szükség van arra, hogy a vidék gazdasága több lábon álljon. A Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) ezért támogatja a nem mezőgazdasági tevékenységeket is, mint a helyi energiatermelés, élelmiszer-feldolgozás vagy a kézművesség. Fontos a mikro-, kis- és középvállalkozások erősítése, a hazai turizmus fejlesztése, a helyi kulináris, népi és egyházi hagyományok ápolása. V. Németh Zsolt elmondta: megjelent a tárca rendelete a mikrovállalkozások támogatásának feltételeiről, idén 7 milliárd forintra pályázhatnak a legkisebb cégek az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programból. Már készül a rendelet a turisztikai tevékenységek ösztönzéséről is, erre idén 4 milliárd forint jut. A támogatási kérelmeket júniusban lehet majd beadni a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz. A „Turizmus – Egészség – Gasztronómia a Nyugat-Dunántúli régió kínálatában” című konferenciát a Nyugat-Pannon Ökoklaszter rendezte. A szervezet 2007 decemberében alakult azzal a céllal, hogy erősítse a tagok közötti együttműködést és a közös piaci fellépést az egészségturizmus területén. (Vidékfejlesztési Minisztérium Sajtóirodája)

BEJEGYEZTE: MPP-KOLOZS.BLOGSPOT.COM DÁTUM: 19:58

Nagy sikere van a 10 évre szóló vidékstratégiának

http://www.kormany.hu/hu/videkfejlesztesi-miniszterium/hirek/nagy-sikere-van-a-10-evre-szolo-videkstrategianak

2011. május 6.

Az állami tartalékból 2 millió kilogramm cukrot felszabadítunk és piacra dobunk, hogy letörjük a magas cukorárakat. 2014-ig meg van kötve a kezünk, az uniós cukorszabályozás miatt, de utána gondos tervezéssel, a magyar gazdák kőkemény érdekvédelmével változtathatunk a magyar cukortermelés jövőjén – mondta a vidékfejlesztési miniszter a 10 évre szóló Nemzeti Vidékstratégia országjáró fórumsorozatának harmadik állomásán, Püspökladányban. A nyolcvanas években még 12 cukorgyár működött Magyarországon, de ma már csak egy van az egész országban. Dél-amerikai cukornádültetvényekről származó alapanyagból sütik a magyar háziasszonyok az almás pitét, a bejglit, a túrós-rétest. Ez egy feje tetejére állított világ, amit a szocialista kormányoknak köszönhetünk. Meg kell tudnunk miért kellett bezárni a cukorgyárainkat, miért kellett visszaadni a nagy nehezen kiharcolt cukorkvótánk 75 %-át. Az Európai Uniónak nincs még egy olyan országa, amelynek a cukoriparát ilyen mértékben leépítették, és ilyen kiszolgáltatottá tették, mint Magyarországét. Ezen a vidéken különösen fájó ez a történet, hiszen több száz embernek adott munkát az európai színvonalú kabai cukorgyár, és több ezer cukorrépa termesztő gazdának adott megélhetést a cukorrépa-termesztés a földeken. Szerény becslések szerint is 10-12 ezer hektáron folyt a termelés.  Az sem segít rajtunk, ha dübörög a Brazil gazdaság! 2014-ig meg van kötve a kezünk, hiszen az unió jelenlegi cukorpiaci szabályozása addig tart, de utána gondos tervezéssel, a magyar gazdák kőkemény érdekvédelmével változtathatunk a magyar cukortermelés jövőjén. Itt, ahol óriási külterületű falvak, városok vannak, a mezőgazdaságra épülő iparnak döntő szerepe van abban, hogy miként boldogulhatunk a következő évtizedekben. Nemrég a kezembe került egy 2004 márciusában készült kormány előterjesztés az agrárgazdaság helyzetéről, amelyet Németh Imre agrárminiszter írt alá – mondta a miniszter. A dokumentumból feketén fehéren kiderült, hogy a kormány tudott róla, hogy az EU csatlakozás után romló „jövedelempozícióra” számíthatnak a sertéstenyésztők, a marha- és baromfitartók. A feszültség oldására az akkori  tárcavezető azt javasolta a kormánynak, hogy hozzon néhány közérzetjavító intézkedést. Hagyták, hogy a teljes élelmiszer-feldolgozó ágazat megszűnjön. Végignézték az agonizálást anélkül, hogy tervet, stratégiát készítettek volna. A 10 évre szóló Nemzeti Vidékstratégia megalkotásával és végrehajtásával a kormány és a szaktárca a vidéki Magyarország egészének megújítására törekszik. A koncepció átfogó célkitűzései közül kiemelt feladat a helyi gazdaságok fejlesztése, a vidéki munkahelyek megőrzése és a vidéki életminőség javítása. A vidékfejlesztési tárca határozott célokat és cselekvési terveket jelöl ki négy átfogó területen: az agrárgazdaságban, a vidékfejlesztésben, az élelmiszertermelésben és a környezetvédelemben, hogy 2020-ig érezhető legyen a javulás a vidék társadalmi és gazdasági életében. A magyar vidék szempontjából központi kérdés, hogy a XXI. században mi történik a természeti erőforrásainkkal: a termőföldjeinkkel, a vizeinkkel, a tiszta levegővel. Meg tudjuk-e őrizni a természetes élőhelyeket, a növény- és állatfajok sokszínűségét, a mezőgazdasági termelés változatosságát, GMO mentességét? El tudjuk-e látni az országot jó minőségű élelmiszerekkel? Képesek vagyunk-e alkalmazkodni az éghajlatváltozás hatásaihoz, tudunk-e megfelelő életlehetőségeket és munkát biztosítani az embereknek?  A harmadik évezred kezdetén a nemzet csak akkor érezheti magát biztonságban, csak akkor szűntetheti meg a kiszolgáltatottságát a globális gazdasági környezetben, ha erős vidékre támaszkodhat. Ha a hátországát a gazdag műveltséggel, és a sokszínű mezőgazdasággal büszkélkedő tájegységi alkotják. A Nemzeti Vidékstratégiában rögzített alapelveknek megfelelően nyolc átfogó célnak kell valóra válnia ahhoz, hogy a 10 éves nemzeti program a magyar gazdaság motorjává tegye a vidéket, és érezhető javulást hozzon a tanyák, a falvak és a kisvárosok életében. Meg kell őrizni és gyarapítani kell a munkahelyeket. Elengedhetetlen a vidéki népesség megtartása és a demográfiai egyensúly helyreállítása. Szavatolni kell az élelmezési- és az élelmiszerbiztonságot, meg kell szűntetni a kiszolgáltatottságunkat. Növelni kell az agrár- és élelmiszergazdaság életképességét, javítani kell a piaci pozícióin. Helyre kell állítani a növénytermesztés és az állattenyésztés egyensúlyát.  Meg kell védeni az ivóvízbázisainkat, a vízkészleteinket, a talajokat, a természetes élővilágot, a tájak épségét, továbbá növelni kell a környezetbiztonságot. Elérendő cél a helyi erőforrásokra és rendszerekre is támaszkodó energiaellátás, az energiabiztonság; és az energiafüggőség csökkentése. Maradéktalanul helyre kell állítani a város és a vidék kapcsolatát. A célok megvalósításában kiemelt szerepet kapnak a vidéki kis- és középvállalkozások, melyek fejlesztése széles rétegeknek nyújt esélyt a felemelkedésre. A fórumon előadást tartott Jakab István a Parlament alenöke, Ángyán József a Vidékfejlesztési Minisztérium  parlamenti- és Czerván György az agrárgazdaságért felelős államtitkár, Szócska Miklós a NEFMI államtitkára, valamint Kósa Lajos Debrecen polgármestere. A konferencián a környező települések  polgármesterei és a helyi gazdák is kifejtették  véleményüket a 10 évre szóló Nemzeti Vidékstratégiáról. (Vidékfejlesztési Minisztérium)

BEJEGYEZTE: MPP-KOLOZS.BLOGSPOT.COM DÁTUM: 19:55

Pályázat erdősítésre és faültetésre

 

August 18, 2010 10:50:28 AM

To:
hirvivo@yahoogroups.com


 Augusztus 16-tól, hétfõtõl pályázni lehet az Országos Környezetvédelmi Alapnál faültetésre, erdõsítésre, az október 1-ig tartó kiírásra százmillió lejt fordítanak. Olyan volt mezõgazdasági területek ültethetõk be, amelyek más célra már nem használhatóak, sem kaszálónak, sem növénytermesztésre nem alkalmasak.

A teljes írás itt olvasható: http://erdely.ma/palyazatok.php?id=73038

BEJEGYEZTE: MPP.KOLOZS.BLOGSPOT.COM DÁTUM: 11:11 0 MEGJEGYZÉS

2

Borászat „a dűlő mögött”

Szatmár megye egyik legjobb szőlőtermő vidéke, a Bükkalja lábánál fekvő Krasznabéltek borászatának újbóli fellendítését tűzte ki célul a Németországból hazatelepült Brutler házaspár.

rasznabéltekről, a Szatmárnémetiből Zilah felé vezető út mentén fekvő településről még a környékbeliek közül is kevesen tudják: közel ezeréves borászmúltra tekint vissza, és néhány évtizeddel ezelőtt még a környék leggazdagabb mezővárosának számított. A községen keresztülhaladó valóban nem sokat lát a hajdani szőlőhegyekből, mivel ezeket csak egy igen rossz, többnyire kizárólag terepjáróval járható úton lehet megközelíteni.

Megéri azonban kilátogatni: a pincesor mögött húzódó dombokon a szőlőültetvények jócskán megritkultak ugyan, az elharapódzó akácos pedig csak karót terem, mégis lebilincselő élményt kínál a táj. A dombtetőkről a szőlősökön túl ellátni a Bükk-hegységig, ugyanakkor a nézelődő elé tárul az itt kezdődő Alföld is. Krasznabéltekre a Rákóczi-féle szabadságharc után würtenbergi svábokat telepített a környék új ura, Károlyi Sándor gróf, a határrészeket pedig ma is régi sváb nevén emlegeti a lakosság.

Északnyugati irányból az első jelentős szőlőhegyen, a Nachbilen (’bil’ svábul dűlőt jelent, a ’nach’ szócska pedig azt, hogy: után, mögött) levő új telepítésekből látszik: nemcsak múltja van, de jövője is lehet a krasznabélteki szőlőtermesztésnek. A mellette fekvő Stumpfabil tetején a borászat védőszentje, Szent Orbán tiszteletére épített kápolna kémleli mementóként a vidéket: mutatja, mihez érdemes viszszanyúlni annak érdekében, hogy ismét virágozzék a környék gazdasága.

Johann Brutler

Modern borászat az uradalmi pincében

A községnek, mely körülbelül hatszáz házat számlál, közel négyszáz pincéje van. Közülük a legnagyobb az 1730-as években épült hajdani uradalmi pince, mely akkora, hogy egy szekér is megfordulhat benne. A szőlészetért sokat tevő és kitűnő gazdasági érzékkel rendelkező Károlyi Sándor ugyanis Krasznabéltekre telepítette saját szőlősét, és itt működtette borászatát is. A hatalmas grófi pince a kommunizmus idején az állami gyümölcsátvevő, a MATT egyik központja volt, az üzemeltetők azonban hagyták tönkremenni, így be is omlott. Mára azonban felújították: a helybéli születésű Johann Brutler és felesége, Katharina huszonhat évi németországi tartózkodás után hazaköltözött, megvásárolta és rendbe tette az uradalmi pincét, a kibővített présházban pedig borászatot alapított Nachbil néven, ugyanis a „dűlő utáni” dűlőn fekszik szőlősük nagy része.

„Öregek háza” és új telepítések

Johann Brutler (képünkön) és társa, Lieb Mihály szatmárnémeti vállalkozó 16 hektáron termeszt szőlőt, boraikkal pedig jelenleg helyüket keresik a hazai piac kínálatában. Ebből Brutlerék öröksége mindössze másfél hektárnyi volt, melyen megőrizték a régi, őshonos fajtákból álló ültetvényt. A hagyománytiszteletből ápolt szőlőst egymás közt „öregek házának” nevezik, ugyanis nem ritkák itt a 100-200 éves tőkék sem.

Johann Brutler azonban nem csak muzeális értéket lát az őshonos szőlőfajtákban, ezért egy ausztriai kertészetben szaporíttat is, és folyamatosan telepíti a Grispitzet vagy Grünspitzet, a Barast, a Furmintot, a Bakatort és a Ropogóst. Ezzel párhuzamosan behozott nemzetközileg ismert fajtákat is. Szakértőkkel vizsgáltatta meg a terület adottságait (meglehetősen hűvös itt a klíma), majd két-három évnyi kísérletezés után ültette be a Nachbilen vásárolt földjeit.

A vörösök közül bevált a pinot noir és a syrah, a fehérek közül a chardonnay, a rajnai rizling és az olaszrizling, az erdélyi fajták közül pedig királyleánykát termeszt. A borászat alapjait feleségével együtt még itthon sajátították el, hisz ebben nőttek fel, majd autodidakta módon képezték magukat mindvégig, míg Németországban éltek, ahol Johann orvosi asszisztensként, Katharina pedig köztisztviselőként dolgozott.

A kézimunka jobb minőséget ad

Johann Brutler elmondta: folyamatosan keresik az egészséges egyensúlyt a hagyományos borkészítési eljárások és a modern technológiák között, törekedve arra, hogy a borban a lehető leginkább felismerhető legyen a gyümölcs, melyből előállították. A borkészítéssel kapcsolatos munkák zömét kézzel végzik, és mindenben a természetességre törekszenek — ezt bizonyítja többek között a kézi palackozású üvegekre ragasztott címke egyszerűsége is. A szőlészetben is az ökotermesztés elveit követik, néha hagyják a szőlőt „szenvedni”, mivel így ízletesebb, jobb minőségű lesz a gyümölcs.

Épp ezért van az, hogy bár a Nachbil 14,5 hektárnyi „munkaképes” szőlője 70–80 ezer liternyi bort lenne képes adni évente, ők mindössze 45–50 ezer liternyit állítanak elő. Ráadásul a kézi munkaerő költségesebb, mint a gépek, így a boraik nem olcsók, bár az ömlesztettet szélesebb rétegek számára is elérhető áron forgalmazzák. Johann Brutler állítja: egy bor egyéniségét nemcsak a szőlőfajta, a tájegység adottságai és a feldolgozási módszerek határozzák meg, benne van ugyanis a borász lelke, személyisége is, mely a túltechnologizálás, azaz a nagymértékben gépesített eljárások következtében elveszhet.

Hézagos borkultúra

A kommunizmus utáni viszonyok sok keserű meglepetést okoztak a hazatelepülőknek, melyek egyikét épp a romániai borpiaci viszonyok jelentették. Kifejtették: itt egy bor sikere, keresettsége, ára szinte egyáltalán nem az ital minőségének függvényében alakul, ahogy más országokban. Ez, persze, jórészt annak tudható be, hogy az a réteg, mely megengedheti magának a drágább borok fogyasztását, nem vagy csak alig-alig rendelkezik borkultúrával, így egyetlen iránytűjük a sznobizmus. Lényegében azok a borászok „futnak be”, akik valamilyen úton-módon el tudják intézni, hogy elitnek számító helyeken az ő boraikat kínálják.

Kénytelenek ezért többé-kevésbé ők is igazodni az itteni játékszabályokhoz. Meg is jelennek boraikkal, ahol csak lehet: számos helyi, regionális és országos szintű borversenyen nyertek, és külföldön is bemutatkoztak már. Ez év februárjában, Sógor Csaba képviselő jóvoltából az Európai Parlament épületében tartottak borbemutatót, márciusban pedig Berlinben, a legnagyobb európai turisztikai vásáron ők képviselték a romániai borászatot. Johann Brutler hangoztatja: a minőséget szem előtt tartó borászok egyik fő feladata kell hogy legyen a jövőben a fogyasztók ízlésének kiművelése.

Visszatérnek a régi szép időkhöz

A településen és a szőlőhegyen is meglátszanak a lélekgyilkos rendszer nyomai, illetve az, hogy a 80-as években a svábság több mint fele kitelepült: a lakosság hozzáállásában tanyát vert az igénytelenség. A község házain, akárcsak a pincesor épületein, megkopott a sváb takarosság. A közállapotok, a köztisztaság leginkább Johann Brutler feleségének, Katharinának a szívügye, aki folyamatosan kampányol a szemét összegyűjtése érdekében, valamint a pincék és környékük rendben tartásáért. Brutlerék már jó néhány évvel ezelőtt ezer márkát adakoztak a községnek egy szeméttároló kialakítására, Katharina pedig szorgalmasan győzködi mind az elöljárókat, mind a lakosokat annak érdekében, hogy úgy nézzen ki a község, mint gyerekkorában.

És, persze, igyekszik jó példával elöl járni. Nosztalgiával mesél a régi szőlőhegyről, mely frissen meszelt borházaival, feketével kihúzott ablakaival valóságos dísze volt a környéknek. Brutlerék törekszenek minden lehető módon segíteni a községet: csakis helybéli munkásokat alkalmaznak, a helyi boltokból vásárolnak. Remélik: sikerül hozzájárulniuk ahhoz, hogy a település visszaszerezze régi rangját, és az itt élők kibontakoztassák a borászatban rejlő páratlan lehetőségeket. És persze azt, hogy borász fiuk, aki jelenleg Ausztriában él és dolgozik, hozzájuk hasonlóan megszereti régi-új hazájukat, és továbbviszi az általuk alapított Nachbil borászatot.

Szerző: Babos Krisztina , kronika.ro

2

Falusi turizmus Burgenlanban – film

4,5 millió eurós forgalom Burgenlandban – falusi turizmusból. Egyre többen érdeklődnek a vidéki kikapcsolódás iránt, sokan a természet közelsége miatt, mások a borkóstolást részesítik előnyben.

Ez az osztrák család egy nagyvárosból érkezett. A szülők fontosnak tartják, hogy gyerekeik megismerjék a természet szépségét, és mindent, amit egy falusi porta nyújthat számukra. A család azért is szereti a falusi környezetet, mert arra a pár napra, amit itt töltenek, elmenekülhetnek a zajos nagyvárosból.

Burgenlandban 173 vállalkozás működik, ahol falusi turizmussal foglalkoznak a vendéglátók. A Burgenlandi Falusi Üdültetési Egyesület nagyban hozzájárul a porták népszerűsítéséhez. Ebbe a marketingtevékenység is beletartozik. Folyamatosan frissítik a honlapot, gyakori a sajtómegjelenés, és kétévente megújítják katalógusaikat. Itt Burgenlandban egyébként mind a 173 vállalkozás tagja az Egyesületnek.

Pehi Orsolya
Duna Tv, Térkép , erdely.ma

Károly brit herceg: Erdély egy mezőgazdasági kincs

Mezőgazdaságilag, valamint hagyományos élelmiszerek termelése szempontjából, Erdély egy kincs, amely példát mutathat az egész világnak, mondta Szászkézd lakosainak Károly herceg, felhívva a figyelmet egyúttal arra is, hogy egy ilyen vidék törékeny lehet, és óvni kell.

A Nagy Britanniai Károly herceg Szászkézden, Maros megyében felavatott egy biotermék feldolgozó központot, melyet egy ház volt gabonatárolójában rendeztek be, és ahol a Nagy-Küküllő menti lakosok eladhatják majd hagyományos ételeiket és italaikat.

A brit korona örököse elmondta, hogy az ilyen rendszerek sokszor törékenynek bizonyulnak a fejlődés ritmusával szemben, és óvni kell ezeket, mert véleménye szerint egy megoldást jelentenek a jelenlegi gazdasági és környezeti válságra.

“Feltétlenül szükséges értékelni és óvni a kisméretű termelési rendszereket, mert ezek tulajdonképpen egy praktikus választ jelentenek a világméretű gazdasági és környezeti válságra, mellyel a mai világnak szembe kell néznie. Elképzelhetetlen mértékű tragédia lenne, hogy egy ilyen egyedi rendszer, a maga biodiverzitásával együtt, erdők, helyek, kulturális vagy népi hagyományok, elvesszen, éppen akkor, amikor a világ kezd ráébredni arra, hogy ökoszisztémái mennyire fontosak és értékesek az emberiség számára.” Károly herceg elmondta, hogy a gabonatároló átalakítása lehetővé teszi a lakosok számára, hogy termékeiket az Európai Unió által megszabott higiéniai feltételeknek és élelmiszerbiztonsági előírásoknak eleget tevő körülmények között értékesíthessék.

Károly herceg örömmel emlékezett arra, hogy tavaly lehetősége volt Szászkézden hagyományos erdélyi termékeket kóstolni, és ezúttal sem habozott újból megkóstolni a juhtúrót, de főként a mézet, az áfonya, rebarbara és csipkebogyó dzsemeket.

Károly nem távozott üres kézzel Szászkézdről, ugyanis a helybeliektől néhány szőttest és egy gyapjúszőnyeget is vásárolt.

Impulzus

Hogyan is kell eladni a bort ?

A székelyföldi borkóstolók, bemutatók egyik kedves vendége Tiffán Zsolt, akinek családja 1746 óta foglalkozik szőlő- és bortermesztéssel Villányban. Tiffán úgy járt a Székelyfölddel, mint sok más társa: az évi egyszeri látogatásból egyre gyakoribb utak lettek, s a baráti kör szaporodásával a Székelyföld iránti szeretete is egyre nőtt.

Villányban kétezer éve bizonyítottan termelnek bort, a Tiffán család Magyarország borászainak szűk élvonalába tartozik, s boraikkal, munkásságukkal kiérdemelt díjaik, kitüntetéseik felsorolása többmondatnyi terjedelmet venne igénybe. Az alábbi interjú egy többórás beszélgetés kivonata.

– A Székelyföld nem éppen borairól híres, s mivel mi eléggé járatlanok vagyunk ezen a területen, megkérem, mutatkozzon be olvasóinknak.
– Tiffán Zsolt vagyok, Villányból érkeztem, Magyarország legrégibb borvidékéről, ez körülbelül 2500 hektáron terül el. Családom tíz generáció óta szőlővel és borral foglalkozik, német gyökereink vannak. Az első Tiffány 1746-ban érkezett 18 és fél holdas jobbágyként Magyarországra, és Villányban vetette meg a lábát. Jelenleg apám, Ede személyében a kilencedik, személyemben pedig a tizedik generáció foglalkozik szőlővel és borral. Két fiam van, egy 17 és egy 13 éves, ők is természetesnek tartják, hogy ezt a pályát fogják folytatni, a nagyobbik jövőre beiratkozik a kertészeti egyetemre. Én 44 éves vagyok, eredeti szakmámat tekintve nem borász, hanem pedagógus voltam. De már amikor elkezdtem tanítani, érezhető volt a változások szele, és rögtön elkezdtünk úgy foglalkozni szőlővel és borral, hogy kialakítunk egy olyan pincészetet, amely palackozza is, vendégeknek is adja a bort. Akkoriban csak 4-500 ölös birtokkal rendelkeztünk, mert az államosítás a családunktól elvett mindent. 1995 óta apámmal ketten vezetjük a céget, 28 hektáron gazdálkodunk és körülbelül 140 ezer palack bort forgalmazunk egy évben. Ennek 10–15 százaléka export, örül a szívem, amikor azt mondom, hogy most már az erdélyi piac a legfontosabb, 14 hónapja a Székelyföldre is szállítom a bort, s egyre több gasztronómiai egység kapcsolódik ebbe bele, Kolozsvártól Tusnádfürdőig vannak partnereim, de most már Csíkszeredában is. A cég családi gazdaság, tehát a felelősséget nem ruházhatjuk át, s ez így is van jól. 15 alkalmazottal dolgozunk egyébként.

– Ön nagyon sok borkóstolón, bemutatón vett részt meghívottként, s bevallom, élmény volt hallgatni, milyen szeretettel beszélt a különböző borfajtákról. Arra kérném meg, mutassa be nekünk a legkedvesebb borát.
– Akkor most felsorolom az összes boromat, jó? De mielőtt a borokról beszélnék, egy kicsit bemutatnám a borvidéket. Villány szerintem a világ legjobb borvidéke, igazság az, hogy borosgazdaként mondom ezt, de az effajta patriotizmus abszolút megállja a helyét. Főleg elhelyezkedésének köszönhetően, Villánynak kiválóak az adottságai, úgy képzeljük el, mint egy kis Kárpát-medencét, dűlői katlanban vannak, mely csak dél felé nyitott. A dűlők védettsége, a napsütéses órák magas száma eredményezi, hogy nagyon szépen beérnek a szőlők. Az alapkőzet a földtörténeti középkorban kialakult mészkőréteg, és vannak részek, mint a Szársomlyó hegy, mely szinte teljesen csupasz mészkő, alig van föld rajta. Mindehhez hozzájárul, hogy nálunk nagyon enyhék a telek, s nagyon meleg a tavasz, kevés fagy van, forró a nyár, és hosszú, meleg az ősz. Mi a 2500 hektáros borvidék keleti végében vagyunk. Villány elsősorban ennek a mikroklímának köszönhetően vívta ki elismertségét határon belül és kívül egyaránt.

– Önök milyen fajta borokat készítenek?
– A többi családhoz hasonlóan mi is foglalkozunk a hagyományos fajtákkal is, itt mindjárt meg kell említenem az olaszrizlinget, a borvidék nagy része ugyanis ma is fehérboros. A kékszőlők, vörösborok közül a portugieser és a kékfrankos, illetve a kadarka. A portugieser és a kékfrankos a XVIII. század óta van jelen Villányban, a német telepesek hozták magukkal.

– Miért így hívják?
– Valószínű, hogy portugál gyökere van a fajtának, nem tudjuk bizonyítani, de hívtuk ezt a fajtát oportónak, kékoportónak is, aztán jött az Európai Unió döntése, mely szerint, ha egy szőlőfajta és egy borvidék ugyanazt a nevet viseli, akkor a borvidéké az elsőbbség. Ezért le kellett mondanunk arról a névről, hogy oportó, de ennek a törvénynek köszönhető az is, hogy a franciáknak le kellett mondaniuk a Tokaji névről. Mi visszakanyarodtunk a gyökerekhez, mert ez a bor a portugieser névvel jött be, a németek így hívták. Szóval ezek a hagyományos fajták, aztán vannak a világfajták, a cabernet sauvignon és cabernet frank, a merlot és a pinot noir. Ezekből készítünk fajtatiszta borokat vagy úgynevezett cuvée-ket, házasításokat. Ha a kedvenc boromat kellene bemutatnom, akkor mindig elmondom az összest, mert minden hitem azt mondatja velem, hogy az a jó bor, amelyet a gazda szívvel-lélekkel készít, és maga is szereti inni. Találkoztam már olyan gazdával, akinek roppant divatos borai voltak, nagyon drága borai Franciaországban, ő maga egy nagyon elismert borász, de nem szereti a borát! Nem szereti! Ez számomra elképzelhetetlen és nonszensz. S ez a jó abban, hogy családi gazdaság vagyunk, minden borunkat ismerjük, és minden borunk kedves nekünk, minden tőke gyermekünk… Nagyüzemben ez elképzelhetetlen lenne. Az első borunk, amit javasolni tudok, az olaszrizling. Ezt a fajtát évszázadok óta termeli a villányi borosgazda, s meghatározó a magyar borászatban is. Visszafogott illatú, kedves, elegáns bor, nagyon szép szalmasárga színnel és megjelenéssel, nem túl magas a sav-, viszont magas az alkoholtartalom, olajos, krémes érzet van a szájban, amikor megkóstoljuk. Ez a szőlő a ma már legendásnak mondható Kopár-dűlőben terem, fél hektáron van ez az olaszrizling. Alkalmas arra, hogy akár 5–8 évre is eltegyük palackban, s csodálatos ízzel, illattal ajándékoz meg, ha van rá türelmünk, hogy kivárjuk a néhány évet.

– Én fröccsnek szoktam inni.
– Ez a bor jó fröccsnek, de szóda nélkül is fantasztikus élményt nyújt. Viszont van egy borunk, amely fröccsnek tökéletes, ez pedig nem más, mint a rosé.

– Közös barátaink, főleg György Attila író jóvoltából nagyon jól ismerem az önök borait, és laikusként azt mondom, hogy a villányi rosé meghódított…
– Nem véletlen: a rosébor nagyon kedves számomra is, és itt a szezonja, itt a tavasz. A villányi emberek, akik régen a rosét készítették, habár nem annak hívták, ők sillernek nevezték, nos, ez a technológia nem ördöngös, nem arról szól, hogy a vörös- és fehérbort összeöntjük, hanem a feldolgozás után a pincébe kerülő szőlő a fakádban saját súlyától kipréselődik, és kijön a lé, ennek egy részét a gazda mindig leengedte. Ez régebben egy nappal a feldolgozás után történt, s mivel a színanyag a szőlő héjában van, ezek egy része kioldódott, de nem az összes, mert rövid volt a kontaktus a héj és a lé között. Ezért világosabb színű bort kap a gazda, ezt a technológiát a XX. század közepéig alkalmazták, aztán a nagyüzemi gazdálkodás valahogy elfordult a sillertől… Az is érthető, hogy amikor az emberektől mindent elvettek, alig maradt egy kis udvaruk, ott vörösbort termeltek, nem rosét… Virágillatú, kedves, könnyed, jól fogyasztható bor, melyet behűtve érdemes fogyasztani tavasszal s a nyári melegben. S nem kell szégyellni, meg lehet sercinteni egy kis szódavízzel, s fröccsként inni. A fröccs régi találmány, magyar borból és magyar szikvízből készül. 1842-ben Fóton egy szüreten spriccelték a szódavizet a borba, s mondták, legyen a neve spriccer. A legenda szerint Vörösmarty mondta: túl labancos ez a név, s ha már belefröcskölöd a vizet a borba, legyen a magyar neve fröccs.

– Ásványvizeink alkalmasak erre?
– Ha édesapám beül este a tévé elé, kinyit egy üveg vörösbort, bevisz melléje egy üveg ásványvizet, kortyolgat a borból, és mellette, tehát nem összetöltve, issza az ásványvizet. De a fröccs nem ásványvízzel készül! A fröccs a szikvíz és a bor párosítása, egy jó rizlingből vagy egy jó roséból isszuk. S nem kell szégyellni, mi magyarok 1842 óta nagy szeretettel isszuk a fröccsöt, nem ásványvízzel, hanem szikvízzel, szódavízzel.

– Érdekes legenda fűződik az egyik legjobb borukhoz. Mesélne erről?
– Természetesen, de azelőtt még egy fajtáról beszélek, amely szívemhez nagyon közel áll: ez a kisburgundi. A világban pinot noirnak hívják, s a nagyüzem annyira satnyává tette ezt a fajtát… olyan félédes, édes, kései szüretelésű pinot noirokat lehetett kapni a nyolcvanas években, hogy jobb ízlésű országokban azért életfogytiglani börtön járt volna. El is fordult mindenki a fajtától, és nekünk az volt a szerencsénk, hogy a családi gazdaság mellett volt, és van egy közös birtok két holland úrral, ők főleg a holland és belga piacra készítenek bort. Ők segítettek minket a kilencvenes évek elején eligazodni a bor világában, hogy milyen új trendek, irányzatok vannak, egyikük európai rangú szakíró a borászat területén, a másik termelő, Bordeaux vidékén van a saját chateau-ja. Ők mondták a kilencvenes évek közepén, hogy na, most már kezditek pedzegetni, hogy a cabernet milyen is kell legyen, szerintünk próbáljátok ki a világban egyre népszerűbb fajtát, s ez a pinot noir. El is hoztak jó néhány palackot Burgundiából, Kaliforniából, Új-Zélandból, s megmondom őszintén: az első kóstolón szerelmes lettem ebbe a fajtába. Olyan varázslatos illat, olyan játékosság, báj van ebben a borban, hogy engem nagyon megfogott. Elhatároztuk, megpróbáljuk, bár sokan mondták, hogy rossz lépés lesz, mert Villányban túl meleg van. Kerestünk ezért egy olyan dűlőt, amelyik picit hűvösebb, ez a Várhegy-dűlő, a Szársomlyó nyugati oldalán. 1998-ban telepítettük, az első termését 2000-ben szüreteltük, és ennek a fajtának akkora sikere volt, hogy 2006-ban ez az első termés a fajta világversenyén, a Mondial de Pinot noir versenyen, Svájcban megkapta az első magyar aranyérmet. S ma már a birtokunk egyötöde Pinot noir-szőlő, nagyon megszerettük ezt a fajtát.

– Visszatérek a legendához…
– Igen, erről a borról fogok utolsónak beszélni, ez egy külön történet, a legcsodálatosabb történettel rendelkezik birtokunk borai közül. 1985-ben egy telepítés előkészítésekor a Kopár-dűlőben az eke kifordított egy követ a földből, messziről látszott, hogy nem terméskő. Azt addig is tudtuk, hogy a rómaiak igen intenzív szőlőművelést folytattak egészen a III. század végéig Villányban, s a Kopár-dűlő aljában már a hetvenes években felfedeztek egy kisebb települést, amely az újkori barbarizmusnak köszönhetően az ekék közt feldarabolva végezte, például mozaikpadlókat szántottak fel, pedig a muzeológusok szóltak, hogy NE. Azt is tudtuk, hogy a rómaiak távoli provinciáikban a Róma felé néző domboldalakba temették halottaikat. Nos, ez a kő egy Kr. u. 260-ban elhunyt római hölgy sírköve, akit Lucia Apuliának hívtak. Ez a sírkő akkor a pécsi Janus Pannonius múzeumba került, és egészen 1999-ig ott feküdt a raktárban. Amikor a kárpótlás során, mely rajtunk akkorát segített, mint semmi más talán, a földjeink nagy részét a Kopár-dűlőben kaptuk vissza, ott, ahol a hölgy nyugszik a mai napig. Csak a sírkő került elő, tehát a hölgy mai napig ott alussza álmát a szőlőtőkék alatt… Megkerestük a múzeumigazgatót, mert úgy gondoltuk, valamilyen módon összekapcsoljuk a bort és a hölgyet, aki az egyik első szőlőműves család tagja lehetett. Az igazgató jó ember lévén, amikor mondtuk, hogy a pincénkben helyeznénk el a követ, odaadta nekünk – természetesen mai napig a múzeum tulajdona. Ahogy a férj a sírkövön halott feleségét „conjuigi carissimae-nek”, azaz legkedvesebb hitvesnek nevezte, mi az ott termő szőlőből készített bornak a Cuvée Carissimae nevet adtuk. Ez egyfajta tisztelgés az úttörők előtt, gyakorlatilag nemcsak a címkén, hanem a borban is kapcsolódik a jelen a múlttal, hiszen ki tudja? A szőlő gyökerei elérhetik a csontokat is… S minden évben megtörténik a reinkarnáció, a fény, hiszen Lucia, Lux fényt jelent, a fény felszínre kerül. Ez a Cuvée dűlőszelektált bor, semmilyen más dűlőnek egyetlen cseppje sincs benne. Ez pincészetünk drága ékköve, a nagy világfajták alkotják, cabernet sauvignon, cabernet merlot és cabernet frank, és a három fajta házasítása ez a bor, mely 16 hónapig érlelődik barikhordókban – általában ez kocsánytalan tölgyből készült új 225 literes tölgyfahordó. Ez a bor magában hordozza, amit egy nagy vörösbortól elvárhatunk. S így a villányi borokról, Villányról. Ezért szeretem ezeket itt forgalmazni, terjeszteni. Tudom, hogy ez üzlet. Azt is tudom, hogy nem egyéves folyamat a székelyeket megismertetni a jó borral, de remélem, hogy itt is éppolyan nagy divat lesz a borivás, mint a világ sok más részén divat a jó bort inni, ismerni. A székely gasztronómia csodálatosan tud párosulni a magyar borokkal, és hadd legyen bennem egy kis nacionalizmus, és mondhassam: a székely ember igyon magyar bort…

Szondy Zoltán
Honline

Nem kötelező már a szakdiploma a pásztoroknak

Enyhítettek a mezőgazdasági termékeket előállító kis- és őstermelők kereskedelmi tevékenységét szabályozó szigorú feltételeken. Az új jogszabály értelmében nem kell az esztenákról alaprajzot, illetve termelésszervezési grafikont készíteni, valamint a pásztoroknak sem szükséges a szakdiploma.

Mint ismeretes, az EU-normákra épített törvénykezés drákói szigorral szabályozta a közfogyasztásra szánt élelmiszerek forgalmazását. , ami a kis- és őstermelők által megtermelt élelmiszerek piacokon, vásárokon történő szabad eladását illeti. Sok helyi termelő csődhelyzetbe került, mert egyszerűen nem tudott eleget tenni a jogi követelményeknek. A nemrég megjelent 13/2009-es kormányhatározat enyhít ugyan valamennyit a szigoron, ám a „csempézett esztena” elv továbbra is érvényesül.

Egyik lényeges módosítás, hogy olcsóbb lett az állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági hatóság által kiállítandó engedély: ha mostanáig 300 lejt fizettek ezért a kistermelők, ezután csak 100 lejes illetéket kell lepengetniük azoknak a gazdáknak, akik termékeiket piacokon, vásárokon akarják értékesíteni. A jogszabály a faluturizmust elősegítő szándékkal beültetett újdonsága az is, hogy a panziótulajdonosok felszolgálhatják a vendéglátó-ipari létesítményeikben a saját állatállományuk termékeit, természetesen szigorú élelmiszerbiztonsági feltételek betartása mellett. Néhány esetben megemelték a forgalomba hozható mennyiségi korlátozásra vonatkozó számadatokat is, például az őstermelők ezután évi 10 ezer levágott csirkét vagy nyulat adhatnak el közfogyasztásra.

– Kissé megtévesztő ez a dolog, hiszen nem azt jelenti, hogy bárki csirkehúst árulhat a piacon. Az őstermelőnek joga van ugyan a piacon friss csirkehúst forgalomba hozni, ám ehhez szükséges egy, a szakhatóságok által engedélyezett minivágóhíd a gazdaság keretében, ahol szakszerűen leölik az állatokat. Másképpen nem szabad forgalomba hozni a közfogyasztásra szánt csirke-, illetve nyúlhúst – figyelmeztet dr. Marosfői Levente, a megyei élelmiszerbiztonsági hatóság igazgatója.

Hompoth Loránd
honline.ro

>