Archive

Category Archives for "Magyar összefogás"

Nincs valós érv az előválasztások ellen – Interjú dr. Kincses Előddel

 

2012.02.20.

Pál Piroska

Központ, Maros megyei hetilap

 

„A magyarság által támogatott egyetlen független jelöltnek lenne esélye arra, hogy megszabadítsa a várost Fanyűvő Floreától” – jelentette ki Kincses. A kialakult helyzetről, az esetleges megoldásról és egy előválasztás megszervezéséről kérdezte a Központ munkatársa, az ismert marosvásárhelyi ügyvédet.
– Mi az ön véleménye a polgármester-jelöltség körül kialakult huzavonáról?
– A véleményem már nagyon régóta ismert, Tusványoson is előadtam: az az álláspontom, hogy a magyarságnak egyetlen közös jelöltet kellene támogatnia, mert csak így van esély arra, hogy visszaszerezzük Dorin Floreától a polgármesteri széket. Ami a közös jelölt személyét illeti, úgy vélem, előválasztáson kellene megkérdezni a vásárhelyieket, hogy a három – Smaranda Enache, dr. Vass Levente és dr. Benedek Imre –, vagy akár több számításba jöhető személy közül, kit találnak a legmegfelelőbbnek, és kinek van a legnagyobb támogatottsága.
– Ismeretes, hogy még két hete Vass Levente az EMNP és az RMDSZ közös kiszemeltje volt. Mit gondol ön, miért szeretné a szövetség „kisajátítani” a jelöltet?
– Téves az az álláspont, hogy Vass doktornak, mint RMDSZ-tagnak a szövetség színeiben kell majd indulnia a polgármesteri székért, a többieknek pedig kötelességük a „közös” jelölt mögé felsorakozni.

A helyzet az, hogy valójában az EMNT „találta ki” Vasst, ők nevezték meg jelöltjükként, de ma már Vass Levente és az RMDSZ vezérei egyaránt azt állítják, hogy kizárólag RMDSZ-színekben indulhat, mivel ők neveztették ki miniszteri tanácsosnak, s ráadásul most már SZKT-tag is.
– Az ön véleménye szerint az EMNP miért nem egy jobboldalinak számító párttal kívánt koalíciót/egyezséget kialakítani, és miért az RMDSZ-hez fordult?
– Én úgy gondolom, hogy nincsen jobboldali vagy baloldali polgármester, hisz ez egy közigazgatási szakértelmet igénylő feladat. Olyan problémák megoldásában, mint a vásárhelyi közszállítás megszervezése, a környezetvédelem, meg egyebek egyáltalán nem fontos az ideológiai hovatartozás.
– A történtek után lát-e esélyt a két kisebb párt – MPP, EMNP – együttműködésére, pontosabban arra, hogy közösen állítsanak jelöltet?
– Ebben a kérdésben nem vagyok illetékes állást foglalni. Viszont továbbra is kitartok azon véleményem mellett, hogy egyetlen közös jelölt mögé kell felsorakoznia a város magyarságának. Ezt pedig csak abban az esetben látom megoldhatónak, ha függetlenként indul az a jelölt. Akárki is legyen, kizárólag függetlenként igényelheti azt, hogy mindhárom politikai erő felsorakozzon mögéje. Számomra evidencia: Floreát csak közös polgármester-jelölt győzheti le, erre a kizárólagos RMDSZ-jelöltnek semmi esélye. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy egy olyan jelölt, akit nem támogat az RMDSZ, nem lehet polgármester – ez esetben nem Floreára gondolok.
– Ismeretes, hogy önnek van már tapasztalata előválasztások megszervezésében. Hogyan képzelné ezt el a 2012-es évben?
– A jelenlegi politikai konstelláció szerint valószínűleg a magyar jelölt ellenében egyetlen komoly román polgármester-jelöltet indítanának, így a román szavazópolgárokat magyarellenes retorikával lehetne harcba hívni. Meglátásom szerint ez alól Smaranda Enache jelöltsége mentesíthetne.
Megemlíteném, hogy amikor az előválasztást megszerveztük, a megmérettetés a tanácsosi listán szereplő nevek sorrendjét volt hivatott eldönteni. Akkor, 12 évvel ezelőtt 7500 személy vonult az urnákhoz az előválasztáson. Hogy mit jelent ez a részvételi arány, az abból derül ki, hogy az akkori magyar polgármester-jelöltre, Fodor Imrére, 35000-en szavaztak, tehát a magyar szavazók több mint 1/5-e nyilvánított véleményt az előválasztáson. A tanácsosi listára vonatkozó akció megszervezése sokkal nehézkesebb volt, ha jól emlékszem 45-50 személyt kellett rangsorolni a 13 befutó helyre. A polgármester-jelöltek esetében ez sokkal egyszerűbb lenne, hiszen csak három-négy személyről lenne szó.
– Hol lehetne megszervezni az előválasztásokat és kiknek a részvételével?
– 2000-ben az RMDSZ-körzetekben, különböző épületekben voltak az urnák felállítva – Bernády Ház, a templomok parókiáiban, még vendéglőben is…–, és úgy gondolom, most is meg lehetne szervezni ehhez hasonlóan. Az én elképzelésem szerint a megmérettetésen a három politikai erő egyenlő létszámban képviseltethetné magát, és jogosnak tartom azt, hogy a civil szervezetek is megfigyelőt állíthassanak. Fontos ez, mert biztosítani kell, hogy a pártok egymás körmére nézhessenek, így elkerülhető, hogy csalás történjen. Ugyanakkor az eredmények hűen tükröznék, hogy ki az, akit a város lakossága szívesen látna a polgármesteri székben.
– Mi a véleménye, esetleg egy közvélemény-kutatás is megtenné? Ön szerint melyik lenne megbízhatóbb, illetve költséghatékonyabb?
– Annak idején az előválasztást nulla lejből szerveztük meg, és ezt most is meg lehetne oldani. Ugyanakkor egy közvélemény-kutatás legalább 10.000 dollárba kerülne, és tudjuk, hogy országunkban ez igencsak manipulálható, általában olyan eredmény születik, amilyet a megrendelő szeretne. Tehát a legmegbízhatóbb és legdemokratikusabb megoldás az előválasztás. Ezt jól tudják az Egyesült Államokban, Franciaországban, de az RMDSZ is sok esetben szervezett előválasztást a Székelyföldön, tehát nem csak Marosvásárhelyen és Maros megyében, az én megyei elnökségem idején.
– Mit gondol, milyen mértékben lennének megmozgathatók a szavazópolgárok?
– Egy ilyen előválasztásnak mindenképp „formába hozó” szerepe lenne, és választási hangulatba hozná a vásárhelyi magyarságot, egyszersmind ismertebbé tenné a jelöltet. Természetesen az akción való részvétel lehetőségét nemcsak a magyar nemzetiségűeknek, hanem a románajkú lakosság számára is biztosítani kellene. Köztudott, minél nagyobb az előválasztáson való résztvevők száma, annál hitelesebb az eredmény.
– Véleménye szerint miért vonakodik mind az RMDSZ, mind a Néppárt a jelöltállítás eme módjától?
– Számomra teljesen érthetetlen ez a hozzáállás, hisz ha valóban azt szeretnék, hogy a legnépszerűbb és legesélyesebb jelölt induljon, akkor semmilyen érv sincs az előválasztások ellen. Ezért felkértem a polgármesteri székért indulni szándékozó három személyt is, hogy vállalják az előválasztáson való megméretkezést. A felkérésben az is szerepelt, hogy a vesztesek vállalják, hogy nem indulnak a polgármesteri székért, ilyen módon tehát biztosított lenne az, hogy ne oltsák ki kölcsönösen egymás esélyét. Amennyiben az RMDSZ továbbra is kézzel-lábbal hadakozik ez ellen, akkor az azt a román sajtóban megfogalmazott gyanút erősíti, hogy létezik egy háttéralku, miszerint Florea a PD-L színeiben marad Vásárhely polgármestere, míg Lokodi Edit RMDSZ-színekben Maros megye tanácselnöke.
– Ön szerint van-e reális esély arra, hogy Marosvásárhelyen magyar polgármester-jelölt nyerje meg a választásokat?
– Számomra, mint mondtam, a legfontosabb az, hogy a várost megszabadítsuk Dorin Floreától. Ha az előválasztást Vass doktor vagy Benedek doktor nyerné, bizonyítván erős támogatottságukat, és megtörténne az ellenjelöltek visszalépése, akkor igenis lenne rá reális esély. Amennyiben nem egyetlen jelölt mögé sorakozik fel a magyarság, szentül meg vagyok győződve, hogy Florea marad a következő négy évre is a polgármesteri székben.
Ismételten elmondom és jó lenne, ha ez nem maradna pusztába kiáltott szó: kizárólag a teljes magyarság által támogatott egyetlen független jelöltnek lenne esélye arra, hogy sikeres küzdelmet vívjon a jelenlegi polgármesterrel.

erdely.ma

Tanítás határok nélkül

Hatvan anyaországi pedagógus öt éve minden vasárnap a határokon túl tanít.

Szerző: Ionescu Nikolett
Forrás: Térkép
2010.05.13. csütörtök 14:15

Öt éve a Vasárnapi Iskola mozgalom részeseként hatvan magyarországi pedagógus jár a határon túlra, hogy a magyarlakta településeken történelmet, irodalmat tanítsanak a magyar gyerekeknek.

A mozgalom, a jelentkező pedagógusok önkéntes munkáján alapul, térítést nem kapnak érte. Utazási költségeiket pályázati pénzekből, adományokból fedezik.

 

dunatv.hu

1

Erdély.ma, avagy a hírportálos manipuláció?

Írta: Fülöp D. Dénes

2010. április 20. kedd 13:41

Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy hónapok óta az önmagát jobboldalinak becézett Erdély.ma hírportál szerkesztője módszeres manipulációval beállt azok sorába, akik tűzzel-vassal a Magyar Polgári Párt és annak elnöke lejáratásán munkálkodnak. Azt sem értettük igazán, hogy az RMDSZ-t bíráló a Polgári Élet hetilapot miért tiltotta, iktatta ki hírportáljáról? Viszont tudjuk azt, hogy előszeretettel vezető helyen közli az olyan írásoknak, amelyek az MPP-t mocskolják, vagy egybemossák annak felelősségét, hogy az RMDSZ nem képes a párbeszédre, vagy saját ígéretét megszegve, nem jelenik meg egy olyan fontos eseményen, mint a sepsiszentgyörgyi székely nagygyűlés, stb.

Látszatra függetlenséget színlel a hírportál, de fontos események alkalmával „kilóg a lóláb”s kiderül a szerkesztő szándéka. Például, több napon át lehet olvasni a portálon az MPP-t szapuló cikkeket, bő teret biztosítva a hozzászólásoknak, viszont Tőkés László nyilatkozatát csak napokkal később lehet véleményezni. Érdekes az is, hogy rendszeresen sokkal kevesebb azon megjelentetett vélemények száma, amelyek pozitívan vélekednek az MPP-ről, mint amelyek bírálják. A hírportál hű szószólója lett az EMNT-RMDSZ paktumnak, amelynek fő célja az MPP holtvágányra való terelése, besározása. Suttyomban anyagi háttere van a dolognak, mert még mindig a Communitas Alapítvány kezeli a közpénzeket, a magyarlakta megyék RMDSZ-es önkormányzatai, például tavaly a Hargita megyei Tanács ötvenmillió régi lej támogatást utalt át a portálnak. Egyébként bárki bármelyik oldalra állhat, lelkiismerete szerint, de ezt nyíltan fel is kell vállalnia, s nem trükkökkel megtéveszteni a közvéleményt és az olvasótábort. Milyen „jobboldali” szerkesztő az, aki az RMDSZ lapjait naponta szemlézi és az egyetlen, igazán jobboldali hetilapot, a Polgári Életet kitiltja portáljáról? A napokban csitult az MPP-kongresszus körüli porverés, végleg meghiúsult az a szándék, hogy a pártfegyelmet diktatúrának nevezők szűk csoportja az EMNT „szárnya alá terelje” az MPP-t. „Csemegeként” idézek az Erdély, ma portálon szemszúrásból megjelent, kevés, de találó igazi „jobboldali” véleményt: „(…) Tőkés nem MPP tag. Tőkés RMDSZ tag. Sőt, RMDSZ képviselő! Miért szól bele más dolgába? Lett volna helye az MPP oldalán, sőt az MPP és RMDSZ felett. Ott volt a bérelt helye. Csakhogy elkövetett egy-két böszmeséget. És úgy tűnik ő húzza a kurtát. Tudja jól, hogy az Udemeráj nem sok helyet szorít az "eszementének", – bocsánat, ezt így a legutóbbi SZKT-én fogalmazták meg – tehát jól jönne az MPP listája. Na és a „lé” is kellene, ami a jobboldalnak dukál odaátról Osztozkodáskor a Köcsög utca nem lesz bőkezű, az biztos”
A politikai forgatókönyv legrosszabb változata szerint vajon előfordulhat, hogy a képviselő a két szék között a földre ül?

Fülöp D. Dénes , polgarielet.ro

Az EMNT nyilatkozata a magyarországi választások kapcsán

NY I L A T K O Z A T
A közkeletű mondás szerint: „nem engedünk a ’48-ból”. Ehhez hasonlóan az ’56-ból és a ’89-ből sem engedhetünk. Befejezetlen forradalmainkat be kell fejeznünk. A húsz évvel ezelőtt elkezdődött rendszerváltozást folytatnunk kell és be kell tetőznünk.

Az eltelt két évtizedben, különösképpen pedig az utóbbi 7 (8) „szűk esztendőben” bebizonyosodott, hogy a kommunizmus visszahúzó örökségétől szabadulni képtelen MSZP–SZDSZ utódkommunista kormányzat erre a történelmi-politikai feladatra alkalmatlan. A bukásra ítélt magyarországi posztkommunista rezsim nemcsak saját országát döntötte romba, de az egész Kárpát-medencei magyarságot sorsára hagyta.

Pártpolitika és szűken vett országpolitika helyett magyar nemzetpolitikában gondolkozunk – egy nemzetpolitikai rendszerváltozás és a határokon átívelő nemzetegyesítés jegyében. Ebben a vonatkozásban az április 11-i választásoknak éppen akkora a tétje, mint a húsz évvel ezelőtti – félresikerült – rendszerváltozásnak.

Az európai integrációval egyirányú magyar integráció viszonyai közepette, az európai kisebbségpolitikai szemléletváltozással párhuzamosan, a külhoni magyar politika gyökeres megváltoztatására van szükség, melynek legfőbb letéteményese a Fidesz–KDNP választási szövetség. Aki ma Magyarországon a Fideszt választja, az nem csupán a pártok egyikére, hanem a nemzetre szavaz.

A nemzetpolitikai rendszerváltozás megvalósítása érdekében stratégiai partnerséget kötött a FIDESZ és az EMNT. Az új nemzetstratégia lényege a határokon átívelő – határmódosítás nélküli – nemzeti integráció, az egységes Kárpát-medencei magyar nemzet. Az EMNT európai jelszava – változatlanul: Unió, Erdéllyel.

A nemzeti integráció szintjei a következők:

– Közjogi szint: kettős állampolgárság
– Politikai szint: nemzetpolitikai kérdésekben illetékes konzultáció; döntéshozó és végrehajtó intézmények helyreállítása, létrehozása vagy hatékonyabb működtetése – a magyar kormány és a külhoni pártok és érdekvédelmi szervezetek képviselőinek részvételével (HTMH, MÁÉRT, KMKF vagy/és ezek alternatív intézményi keretei)
– Külpolitikai szint: a Kárpát-medencei magyarság, a magyar ügy közös képviselete nemzetközi téren, a nemzetközi integrációs szervezetekben
– Kulturális szint: a bel- és külhoni oktatási, művelődési, tudományos intézmények, valamint a közszolgálati média összeillesztése és integrált működtetése
– Gazdasági szint: extenzív és integrált magyar gazdasági stratégia
– Egyházi és ökumenikus szint: az európai egyházi egységtörekvésekkel együttható egyházi és hitbéli közösség

A határon túli magyar közösségek viszonylatában a Fidesz választási győzelme és kormányra kerülése a pártpolitikán fölül álló nemzeti összefogás és az erre irányuló magyarországi támogatáspolitika megvalósulásának ígéretét hordozza.

A Fidesztől azt várjuk el, hogy a – majdan – rendelkezésére álló kormányzati eszközökkel támogassa az erdélyi Magyar Összefogást.

A kialakuló új nemzetpolitikai helyzetnek megfelelően a Romániai Magyar Demokrata Szövetség részéről joggal várható el, hogy egész eddigi – kisebbségi szemléletű – politikáját felülvizsgálva, az egységes magyar nemzetpolitikához szabja programját és politikáját.

Pártpolitikai vonatkozásban pedig az eddig alkalmazott „egyenlő közelség” értéksemleges elvével is szakítson – közös nemzetpolitikai céljainkhoz való viszonya átértékelésével és a nemzeti önrendelkezés elvének megfelelően.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács – önálló jogi személyiségének elismertetése alkalmából – ismételten elkötelezettségét fejezi ki közös nemzeti érdekeink és céljaink iránt.

Nagyvárad, 2010. április 9.

Tőkés László Toró T. Tibor
elnök, EP-képviselő ügyvezető elnök

erdely.ma

Külön ünnep, külön gyász

Egyre inkább úgy tűnik, kevés a gyakorlati hozadéka a tavaly életre hívott és oly nagyon ünnepelt magyar összefogásnak. Pillanatnyi célját — az eredményes közös szereplést az EP-választásokon — elérte, ám azóta szinte nem akadt olyan kérdés, amelyben egyetértettek volna a felek. Nem sorakoztak fel a Tőkés László által megálmodott módon a nagy és szent ügyek mellé, mi több, az éppen ezek kapcsán élesedő nézetkülönbségek csak erősítik a széthúzást.

Az autonómia-munkacsoportot életre hívták, ám munkájuk jó esetben is csak vánszorog, eddig eredménynek a látszatát sem sikerült felmutatniuk. Nem született megállapodás sem tavaly, sem idén a székelyföldi önkormányzati nagygyűlések ügyében, a politikai szekértáborok külön-külön rendezvényeken hangoztatták zengzetes autonómiakövetelő szólamaikat. Nincs közös tervezés, közös cselekvés, egyetértés a legalapvetőbb kérdésekben sem, így nem csodálkozhatunk azon, hogy külön emlékeznek a húsz esztendővel ezelőtti tragikus marosvásárhelyi eseményekre.

Tőkés László és az EMNT idejekorán elkezdte többnapos megemlékező rendezvénysorozata szervezését, céltudatosan a húsz évvel ezelőtti rendszerváltás folyamatába illesztették Marosvásárhely fekete márciusának felidézését. Jelképesen is fontos momentum, hogy társszervezőjükké szegődött a Smaranda Enache nevével fémjelzett Pro Europa Liga, gyertyás felvonulással, majd konferenciával, neves előadókkal emlékeznek 1990 márciusára.

Az RMDSZ nem volt hajlandó „közösködni”, Markó Béla kijelentette, ő semmiféle fáklyás menetnek nem híve, s kiderült, számukra nem kívánatos efféle megemlékezésen részt venni. Az RMDSZ egy tizenegy órás dokumentumfilm levetítése során, az ezt követő beszélgetésen idézi fel a húsz évvel ezelőtti történéseket.

Nehezen megmagyarázható, miért van szükség a külön-külön emlékezésre. Nem mondhatjuk, hogy az RMDSZ szabadulni próbál a nyomasztó évfordulótól, hisz több alkalommal idézték az elmúlt napokban az egykori eseményeket, és kérték a dokumentumok titkosításának feloldását is. Mégis, úgy tűnik, a hatalom részeseiként a szelídebb, kevéssé látványos múltidézést tartják időszerűnek. Került hát ismét valami, ami elválaszt nemcsak magyart a romántól, de közvetlenül is érintett magyart a magyartól. Újabb alkalom, hogy bebizonyosodjék: nemcsak ünnepelni, de emlékezni, gyászolni sem tudunk közösen.

Farkas Réka, Háromszék , erdely.ma

33

Olvasói kérésre – pincefeltörés a Sarmaság-i hegyen

  1. Empépések, tik még mindig ünnepeltek?
    Jó hogy nektek semmi gondotok, bezzeg nekem jól elrontották a kedvemet.
    Az éjszaka feltörték a pincémet. Már harmadjára!
    Éjjen a magyar szabadság!
    Éjjen a haza!

  2. admin kerlek tedd ki utobbi hozzaszolast topicnak!

    Óhajodat teljesítem sarmasagi mert igazából én is kíváncsi vagyok ki művelhette ezt pincéinkkel. Hátha közös erővel ki fogjuk tudni deríteni az elkövetők kilétét…

    Admin.

Karhatalmi erődemonstráció zajlik Marosvásárhelyen

Marosvásárhely, 1990. március 21.

Most jövünk a városközpontból (kedd, 17:40 az email beérkezése – szerk.), ahol a kinti mínusz 2 fokon is kezd mind jobban forrósodni a hangulat, a félelemkeltés nagymesterei máris kenyérbe léptek. Kékruhások tömeges áradata lepte el Marosvásárhelyt. Az uniformisba bújtatott hivatalos szervek minden méretben és mennyiségben elözönlötték a város szinte minden részét.

A város több pontján is rendőrautók vesztegelnek, teszik mindezt teljes nyugalommal, közpénzeken és fölötte rendkívül ráérősen. Amúgy a főtéren keresztül szinte percenként, megszámlálhatatlan mennyiségben haladnak át a rendőrautók, és ez így zajlott menetrendszerűen az elmúlt több mint másfél órában. Mikor negyedórával ezelőtt eljöttünk a városközpontból, mintegy búcsúzóul, egyszerre még két újabb rendőrségi Logan húzott el villámsebesen mellettünk. Eközben a rend kivezényelt jámbor őrei, a főtér két oldalán, valamint a Vár szomszédságában több diszkréten leparkolt rendőrautóból, egy rendőrségi rohamkocsiból, az utcáról, meg minden lehetséges és egyéb lehetetlen helyekről, továbbra is árgus tekintettel leselkedtek mindenre és mindenkire, aki él és még merészel mozogni. Azt remélik, hogy a népet, a leváltottat, így lehet még jobban kikezdeni, ráncba szedni, szellemiekben is aprópénzre váltani!

Mire való ez az erődemonstráció, kitől félnek olyannyira közegék? Mire jó ez a leselkedés, meg a még annál értelmetlenebb ide-oda vágtázás, hiszen rendőrautóval úgysem lehet egykönnyen eljutni Spanyolhonba! Onnan ide igen, és ezt az utat ily módon közülük már többen is megtették, de innen arrafelé már kissé nehezebb a dolog, mert már a határnál leállítanák őket. Ha már annyira eltökéltek, inkább menjenek busszal! Gondterhelt arcú, állandóan ugrásra kész, végsőkig kötekedésre beállított közegék, autóikkal percenként süvítenek el a gyanútlan városlakók mellett, mintha furcsa viselkedésükkel valamiféle soron kívül bekövetkezni akaró feltámadásszerűségre szeretnék felhívni figyelmünket! Ezt a világfájdalmat! Lehet, félnek a feladattól, hogy a végén nekik kell majd bábáskodniuk a magyar nemzet újjászületésénél?

Tényleg, mitől félnek ennyire a karhatalmi erők: Petőfiék által belénk táplált, oly makacsul megrögzült, megújító erejű tüzes márciusi szellemünktől? Szegények, ha tudnák a teljes igazságot. Tény az, hogy tegnap a Székely Vértanúk emlékművénél rendkívül sokan gyűltünk össze. Többen is megállapították, hogy bizony már nagyon régen voltunk együtt ennyin egy rendezvényen. Nekünk szent emlékhely, nekik viszont madridi központi pályaudvar képét idézhette fel a tegnapi rendezvényre összejött sokadalom. És közben állandóan érkeztek az újabb és újabb megemlékezni óhajtó, lelki-szellemi megújhodásra vágyó kíváncsi személyek. A megemlékező ünnepség végéig folyamatosan szivárgott a tömeg a rendezvény helyszínére. Egyetlen percig nem állapodott meg ez a mesébe illően szép, szóban már-már leírhatatlan gyarapodási folyamat. Volt mit látniuk az idegeneknek, talán ettől ijedtek meg a legjobban, s ezért is játszanak nekünk most rendőrösdit.

Látni kellett volna az arcukat, szinte ordított róluk a gondolat: hinnye, honnan vannak ezek itt ennyin? Ma a csapból is ők folynak, ez már több mint sok, és mily nyugodtak, s mily szervezettek, és ni, egytől-egyig mennyire fegyelmezettek, tisztelettudóak és ráadásul kedvük sem szegi, hogy mi ilyen nagy létszámban sürgölődünk itt körülöttük. És valószínűleg közegék ettől csordultak túl olyannyira köcsögileg!

Szép volt, sokan voltunk, de valahogy mintha hiányzott volna a szíve az egésznek. Az a régi hatalmasat dobbanó, melyet annyira megszoktunk, és melyet már hiába is keresgélünk, mert úgy tűnik, csak árnyékai vagyunk régi önmagunknak. Ott voltunk, meghallgattuk az elhangzó beszédeket, de minden egyes kimondott szó oly üresen csengett számunkra, legfeljebb annyi elégtételünk lehet, hogy ott lehettünk, megmutattuk, hogy még vagyunk, hogy a jövőben is mindig számolni kell majd velünk. És lassan hozzá kell majd szokniuk ahhoz is, hogy ennek a ránk vonatkozó megállapításnak az érvénye, holtunk után is megmarad! Egy egyszerű porladó magyartetem csontjai kitesznek több ezer élőt, egy Wass Albert hamvai viszont több millió élőt tesznek ki. Úgy bizony közeg feleim, lehet máris futkározni.

Visszatérve a még szomorúbb szürke mába szegény Sebestyén Aba színművész hiába is hívta segítségül Petőfit, az a jól ismert tűz, nem akart sehogyan sem újra belénk lopózkodni. Kihunyni látszanak már bennünk lévő utolsó szikrák is, csak sodródunk, mintha olykor ilyenkor egy-egy újabb temetésre gyűlnénk össze. Talán a forradalmáraink egykori kivégzése idején sem lehetett emelkedettebb a hangulat. De mi nem akarunk csak úgy elmúlni, eltűnni a semmibe, örökre lesüllyedni a balkán lélektelen, kiüresedett, minden felelősségérzetet nélkülöző, nincstelen, sötét erkölcsi fertőjébe! Pedig láttuk ismét kísérteni az ördögöt! Mint ahogyan Pascan prefektusnak tegnapi rendezvényen való jelenése is példázza, mára szinte teljesen mindegy már, hogy mi gyűlünk-e össze a vértanúk emlékművénél, vagy a frátyéék jönnek el és mondják el saját nyelvükön ugyanolyan képmutató módon ugyanazokat a bikkfanyelven megfogalmazott semmitmondó beszédeket. És már szinte vártam volna elnök úrtól, hogy ekként szóljon a megemlékezőkhöz: „Egybegyűltek, jól nézzetek meg minket, mert rövidesen együtt verjük majd szét örökre Marosvásárhely városát! Közösen! Impreuna! Értitek, azaz bajtársiasan együtt, ahogyan azt volt kedvenc főnökön is mondaná ilyenkor. Ti meg első osztályosok, jól figyeljetek, mert hozzátok már csak románul szólok. Tudjátok ez az állam nyelve, ez meg itt a Balkán, minekünk, cselédi magyaroknak mindig is tudnunk kell, hogy cselédek vagyunk és maradunk!”

Huh, ez a kinyilatkozás szerencsénkre ezennel elmaradt! Valaki keresse már meg azt az utat számunkra, amelyen visszatalálhatnánk végre önmagunkhoz. A hitetlen ember kezében a nemzeti zászló is mind, mintha megannyi hóhéri bárdnak tűnne, a szavai is oly hamisan csengenek, hogy azok inkább varjúkárogásra emlékeztetnek. Maga a hely meg, igazi békebeli vesztőhely! Ezek nem mi vagyunk, törjünk ki, ránk erőszakolt hazug világból, törjünk ki és legyünk igazán szabadok.

A szabadsághoz igazi hit kell, ha van hit, lesz tűz is, s lehet majd jövőt építeni. Ezért azt javaslom, hogy mindenki jöjjön el a hétvégén Marosvásárhelyre, a Fáklyásmenetünkre. Ha leszünk elegen, a minket kerülgető féktelen balkáni ördög magától is elinal. Legyünk ott minél többen, hogy az a kihunyni készülő, már-már senyvedő állapotú több ezeréves lángunk új erőre kaphasson. Isten velünk, s meglátják, leszünk majd annyin, mint fűszál a réten, csillag az égen!

Fazakas Csaba , erdely.ma

Orbán Viktor a nemzet zászlói előtt

Orbán Viktor támogatóinak és híveinek hatalmas sereglete előtt tartotta meg évértékelő beszédét. Előadása kiegyensúlyozott és egy jelentős társadalmi átalakítás előkészítéséhez méltóan emelkedett volt, markáns értekezés, a szónok magabiztos, a maga és pártja elé tornyosuló kihívások ismerője, és a tévéközvetítés idején jó volt leolvasni az arcokról az érdeklődés és az együttgondolkodás jeleit.

A beszéd eszme- és témakörei nagyjából ismeretesek — erre mondják ellenfelei, hogy nem mondott semmi újat —, éppen ezért e sorok írója arról szól, ami Orbán Viktor évértékelő szövegére ráérthető vagy éppenséggel hiányzott belőle.

Itt van például az elszakított nemzetrészek soraiban könnyen félreérthető szövegszerkesztés: szó sem esett a határokon kívül rekedt magyarokról. Ennek véleményem szerint elsősorban nem beszédterjedelmi problémák voltak a kiváltói, hanem egyrészt az, hogy éppen ezekben a hetekben-hónapokban került sor „nemzeti határbejárási” fellépésekre — a figyelmet elsősorban Vajdaságra irányítva, ahol legtöbb a baj —, s az ilyen alkalmakkor részletesen kifejtette a kormányzás felelősségét vállaló kormányváltók álláspontját, másrészt a kettős állampolgárság részletezéséig nyújtózkodó téma szétforgácsolná a véleményeket, az oly gyakran hallható-olvasható véleményektől, hogy a Kárpát-medence egészét vissza Magyarországnak, addig elmenően, hogy a szocializmus építésének dicső esztendeiben és az előző húsz évben megvezetett tömegek újra az ország románokkal történő elözönlésétől tartsanak, a nyugdíj- és betegbiztosítási összegek elorzása miatt torzsalkodjanak. És harmadsorban: a választásokat s az ezt követő változásokat a csonka ország állampolgárainak szavazataival kell megnyerni.

Az Orbán-beszéd eleganciájára vall az is, hogy a politikai imposztorságot ördögi mélységekbe alárántó Gy. F. és a szocialista párt nevén kívül egyik alámerült párt nevét és ennek többszörösen köpenyeget váltó vezéreit meg sem említette, mint jelentéktelen csoportosulásokét. Az évértékelő beszéd egyébként arra teremtett kiváló alkalmat, hogy a Fidesszel rivalizálni óhajtó pártvezérek kvalitásait, emberi tartását, egyéb személyiségjegyeit összevethessék az Orbán Viktoréval, és a választások alkalmával ez alapján döntsenek.

Az évértékelő beszéd tengelyében a nemzet szolgálatának igénye és akarata állt, ezt szimbolizálták a szónok mögötti térben sorfalat álló nemzeti zászlók, amelyektől még vannak olyan „gyászmagyarok”, akik nyüszíteni kezdenek.

Sylvester Lajos, Háromzék , erdely.ma

Tőkés – módosítani kell a kisebbségi törvényt

Módosítani kellene a kisebbségi törvényen, mert jelenlegi formájában „megosztottságot okozna a magyarok körében” — nyilatkozta tegnap Marosvásárhelyen Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, aki azt is elmondta, felkérte az RMDSZ-t, változtasson a jogszabály-tervezeten.

„Jelenlegi formájában a törvény nem kielégítő. Főként a magyar közösség autonómiája terén kellene pontosítani, egyértelműsíteni, milyen hatásköreink lesznek az önkormányzásban. Gond az is, hogy közvetett vagy közvetlen módon a magyar közösség és az RMDSZ egybemosódik a tervezet szerint. A romániai magyarság politikájának nem az RMDSZ az alanya, hanem a magyar közösség egésze. Megengedhetetlen, hogy egy párt, legyen az az RMDSZ, vagy egy másik, kisajátítsa magának a magyar közösség képviseletét” — fejtette ki Tőkés.

Elmondta, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) ülésén már javasolta a törvény felülvizsgálatát, és olyan jogszabály kidolgozását, amely a magyarság minden képviselője számára elfogadható. „Február 18-án, 19-én vagy 20-án újra ülésezik az EMEF, és ott ismét felvetjük a problémát. Nagyon rosszul esne nekünk, ha az RMDSZ jobban egyezne a D-LP-vel, mint a testvér magyar szervezetekkel és párttal” — szögezte le Tőkés.

„Súlyos történelmi helyzetben vagyunk, az RMDSZ egyoldalú politizálásának véget kell vetni. A magyarság egységét újra kell teremteni az RMDSZ-szel, az MPP-vel, minden politikai, civil, egyházi szerveződéssel együtt” — mondotta.

Háromszék , erdely.ma

Nemzeti ügy a szórványstratégia

Megalakult a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának Szórvány munkacsoportja – jelentette be Németh Zsolt. Az Országgyűlés külügyi és határon túli bizottságának elnöke azt mondta: kizárólag a világ magyar közösségeinek megtartásával jöhet létre hiteles nemzetpolitika.

„Mi nagyon határozottan elvárjuk a magyar politikai elittől, hogy üljünk le és néhány nemzeti minimumban egyezzünk meg” – mondta Vetési László, az Erdélyi Református Egyházkerület szórványügyi előadója.

A szórványban élő magyarok megmaradásához iskolákra és egyházi közösségekre van szükség.

„Ahol nincs anyanyelvi oktatás, ott gyakorlatilag eltűnik az anyanyelv, ahol nincs anyanyelvi igehirdetés és egyház valamint szolgálat, az ugyancsak veszélybe kerül” – tette hozzá Vetési László.

Csak néhány adat a szórványmagyarságról: Két és fél millióan élnek a nyugati diaszpórában. A másfél millió amerikai és kétszázezer izraeli magyar közül egyre kevesebben őrzik nyelvünket. A romániai szórványmagyarságot félmilliósra becsülik. 100 ezren az úgynevezett őshonos szórványhoz, a moldvai csángó közösséghez tartoznak.

„Szükséges felállítani egy nemzeti intézményrendszert, amelyik ezt a szórványmunkát végezni fogja. Meggyőződésem szerint annak az irodahálózatnak, amely a határon túl egyébként nyomaiban létezik – itt a státuszirodákra gondolok -, azoknak fontos szerepe lenne ebben” – hangsúlyozta Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi És Határon Túli Magyarok Bizottságának elnöke.

A KMKF új munkacsoportja várhatóan a parlamenti választások után készíti el a szórványban élő magyarságot segítő stratégia tervezetét.

Duna TV , erdely.ma

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács üzenete az RMDSZ 20. évfordulóján


AZ AUTONÓMIÁT CSAK MAGYAR ÖSSZEFOGÁSSAL ÉRHETJÜK EL


Húszéves az RMDSZ – hirdeti plakát, meghívó, színpadi díszlet. Ünnepel a párt. Mi közünk hozzá? – gondolják sokan, a hallgatag és közömbös többség. Nem a mi ünnepünk – állapítják meg rezignáltan a csalódottak.

Érthető a vegyes érzés – a helyes azonban mégsem ez. Mert nem a „párt ünnepe” ez, hanem mindazoké, akik húsz évvel ezelőtt bíztak a Magyar Demokrata Szövetségben. Sokan voltunk akkor. A kezdeti krónikák hatszázezer tagot jegyeznek, az első választási megmérettetés statisztikája pedig több mint egymillió szavazatót mutat. Az ő ünnepük tehát ez a mai emlékezés. Vagyis a miénk. Akik húsz esztendővel ezelőtt egy minden erdélyi magyart befogadó, erejét sokszínűségéből merítő és a magyar szolidaritásra épülő érdekvédelmi és érdekképviseleti szervezet létrehozására szövetkeztünk, annak felépítésén, működtetésén fáradoztunk – a „nem vagyunk egyformák, de összetartozunk” jegyében.

Az RMDSZ húszéves fejlődéstörténete azonban mást mutat. A befogadó, a politikai sokszínűséget értékként tételező, a különböző véleményeket, a másként gondolkodást integrálni képes, a közös célokért egységesen cselekvő szövetség már jóideje a múlté. Az egységes erdélyi magyar politikai képviselet szétesett, romjait csendesen belepi az emlékezés és befedi az öncélú sikerpropaganda. Az alapító atyák szétszéledtek. Az ügyesebbek a régi név alatt, új tartalommal, mások viszont új név alatt, de a régi célokért, nagyrészük azonban félreállt vagy félreállíttatott.

Ma már intézményesen is több szereplős az erdélyi magyar közélet és politika. A tulipán még hervadozva virágzik ugyan, akár jól szabott kormányzati öltönyök hajtókáján, akár a hűséges közösségi aktivisták munkaruháján, de sajnos már nem a magyar egység szimbóluma, mint volt hajdanán. Az RMDSZ ma csupán egyike az erdélyi magyar politikai szervezeteknek, még akkor is, ha egyesek ezt nem akarják tudomásul venni. Parlamenti képviseleti monopóliumát – egypárt-rendszeri beidegződéseivel együtt – ugyan még őrzi, az önkormányzati képviselet terén viszont már másokkal kényszerül osztozkodni.
A helyzet gyökeresen megváltozott – a felelősség és a feladat ellenben a régi: a magyar érdek hűséges és következetes képviselete. Legtöbbször a kizárólagos többségi nemzetállami érdek ellenében. Ezt pedig eredményesen csak akkor lehet végezni, hogyha az állandó konfrontációs kényszert a fontosabb közösségi kérdésekben az összefogás és az együttműködés imperatívusza felülmúlja.

Az évforduló – az emlékezés nosztalgiáján túlmenően – jó alkalom arra, hogy mindezeken elgondolkozzunk. Ha egyetértünk abban, hogy közösségként való megmaradásunk, gyarapodásunk eszköze és kerete a belső önrendelkezés elvén alapuló közösségi – területi, helyi és kulturális –autonómiaformák kiépítése, akkor abban is egyet kell értenünk, hogy ezt csak együttes erővel érhetjük el: az erdélyi magyar politikum és a civil társadalom együttműködésével, határozott fellépéssel és összehangolt cselekvéssel. Magyar összefogással.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács az RMDSZ 20 éves születésnapján ehhez kéri az erdélyi magyar közélet minden szereplőjének józan és öntudatos támogatását és csatlakozását.

Nagyvárad, 2010. január 16. , erdely.ma nyomán

Tőkés László Toró T. Tibor
elnök, EP-képviselő ügyvezető elnök

Az alkotmányossági tévhit

Van egy makacsul visszatérő tévhit azoknak a hamis érveknek a sorában, amelyekre az autonómia ellenében szokás hivatkozni. Eszerint Székelyföld területi autonómiája ellentétes Románia hatályos alkotmányával. Ennek éppen az ellenkezője az igaz: a Székely Nemzeti Tanács által elfogadott és Románia parlamentje elé terjesztett törvénytervezetnek, Székelyföld autonómia statútumának megvan az alkotmányos alapja. A statútum tizenkettedik pontja hivatkozik is erre: Székelyföld autonóm régió a jelen törvény alapján jön létre az Önkormányzati Tanács megalakulásakor, mely autonóm közigazgatási hatóságot, az Alkotmány 117. szakasza (3) bekezdésének, valamint a szerves törvénynek számító jelen Statútum előírásainak alapján, a régió szavazati jogú polgárai szabad és általános választással, titkos és közvetlen szavazással hozzák létre.

Ezek után nézzük meg, mit tartalmaz az alkotmányos előírás, amire a tervezet hivatkozik. Íme: „Autonóm közigazgatási hatóságokat szerves törvénnyel lehet létrehozni.” (*1)

Akik nem ismerik a Székely Nemzeti Tanács törvénytervezetét, és az alkotmány idézett rendelkezését, azok az alkotmány első szakaszával érvelnek az autonómia ellen, amely kimondja, hogy Románia egységes, oszthatatlan, szuverén nemzetállam. (*2)


Nyilvánvaló, hogy egy autonóm közigazgatási hatóság létrehozása az alkotmány alapján nem sérti, és nem is sértheti az alkotmányt, ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy az alkotmányos előírások között nem lehet ellentmondás.

Ahhoz azonban, hogy az alkotmányossági ellenérvet lebontsuk, s vele a tévhitet eloszlassuk, meg kell vizsgálni magát a sokat vitatott kifejezést: nemzetállam. Áttekintve az Európai Unió tagállamainak alkotmányait, elmondható, hogy Románia az egyetlen, amely nemzetállamként határozza meg önmagát. Ennek legfontosabb következménye, hogy a nemzetállam fogalmának nincsen gyakorlatban használható, tehát a nemzetközi közösség által általánosan elfogadott meghatározása a nemzetközi jog gyakorlatában. Még a nemzetállam fogalmának történelmi hazája, Franciaország is „csak” oszthatatlan, világi, demokratikus és szociális köztársaság.

Ha azt nem is lehet megmondani, hogy alkotmányjogi értelemben mi egy „nemzetállam”, azt el lehet mondani viszont, hogy mi nem lehet, azaz a fogalom milyen értelmezései nem egyeztethetők össze a nemzetközi jog általánosan elfogadott normáival.

Nem lehet neki olyan értelmezést adni, amely az állampolgárok valamely csoportját, legyen az akár többségi is, valamilyen előnyben részesíti, az állampolgárok más csoportjaival szemben. A diszkrimináció számos nemzetközi egyezményben rögzített tilalmából az következik, hogy egy demokratikus ország egyenjogú állampolgárok közös hazája. Következéskép Románia nemzetállami jellegének alkotmányos rögzítése nem értelmezhető úgy, hogy a román nemzetiségű állampolgárok bármilyen előnyt élvezhetnek a nem román nemzetiségűekkel szemben. Ilyen megközelítésben az egyedül megengedett értelmezése a nemzetállam fogalmának az lehet, hogy Romániában az állami szuverenitás egyedüli letéteményese az ország állampolgárainak közössége. Ezt különben az alkotmány harmadik cikke is megerősíti, amely tételesen ki is mondja: a nemzeti szuverenitás a román népé (*3). A fenti érvelés logikája szerint a román nép, mint alkotmányjogi terminus sem értelmezhető másként, mint román állampolgárok közössége.

Ez a megközelítés figyelhető meg Spanyolország alkotmányában, amely első cikkének második szakaszában kimondja: „A nemzeti szuverenitás letéteményese a spanyol nép, amelytől az államhatalom származik”. (*4)

A második cikk viszont már az autonómiához való jogot ismeri el: „Az alkotmány, amely a spanyol nemzetnek, valamennyi spanyol közös és oszthatatlan hazájának a felbonthatatlan egységén alapul, elismeri és garantálja a nemzetet alkotó nemzetiségek és régiók önkormányzathoz való jogát és a közöttük meglevő szolidaritást.” (*5)

Katalónia autonómia statútuma pedig katalán népről beszél, és kimondja, hogy Katalónia önkormányzása a katalán nép történelmi jogára épül, (*6) évszázados intézményeire és a katalán jog hagyományaira. A Cortes nem látta alkotmányossági akadályát annak, hogy Katalónia autonómia statútumát törvénybe iktassa, mivel nincs ellentmondás aközött, hogy a nemzeti szuverenitás a spanyol népé, és aközött, hogy Katalónia önkormányzása a katalán nép történelmi jogára épül.

Amíg az alapvető emberi jogok, – például az élethez való jog – az ország területén élő személyeket mind megilletik, addig a polgári és politikai jogok nagy része csak az ország állampolgárait illeti meg. Így az önrendelkezés joga is megilleti az ország minden román állampolgárokból álló közösségét, tehát a szülőföldjén, Székelyföldön őshonos székelységet is.

Következésképp az alkotmány első cikkével nem ellentétes Székelyföld autonómia-statútuma, mivel az ott élő polgárok az autonóm régió létrejötte után is megmaradnak román állampolgároknak, a régió autonómiáját szavatoló törvény az ország egyik szerves törvénye, a regionális parlament szerepét betöltő Önkormányzati Tanács pedig az alkotmány 117. cikke alapján működő autonóm közigazgatási hatósága lesz Romániának.

A másik kifogás – a népszavazási perek során hivatkoztak rá a kormánymegbízottak, – az alkotmány harmadik cikkének, harmadik szakaszára épül, amely kimondja, hogy közigazgatási szempontból, az ország községekből, városokból és megyékből áll.

Felmerül az a kérdés, hogy azok a területi hatáskörrel és közhatalommal felruházott intézmények, amelyek nem szerepelnek az alkotmányban, azok értelemszerűen alkotmányellenesek? Nyilván nem. Nem lehet annak tekinteni sem a fejlesztési régiókat, sem a határon átnyúló együttműködés intézményeiként működő euró-régiókat. Ezt az érvet használta következetesen különben Kincses Előd a székely önkormányzatok védelmében a népszavazási perek során.

Következtetésképp el lehet mondani, hogy Székelyföld autonómia statútuma nem ellentétes Románia hatályos alkotmányával, így parlamenti elfogadásának nincsen alkotmányos akadálya.

A fenti érvek nem jelentik azt, hogy nem lenne jó, nem lenne hasznos egy olyan alkotmányos reform, amely nemcsak megengedi Székelyföld önkormányzását, de az ország általános decentralizációjának keretén belül a spanyolhoz hasonló alkotmányos feltételeket teremtene a területi autonómiának. Különösen fontos ezt most hangsúlyozni, amikor a kormányprogramban megjelenik az alkotmánymódosítás szándéka.

De ha nem hoz számunkra kedvező változást egy alkotmányos reform, akkor is tudnunk kell, nincs használható érv Székelyföld önkormányzása ellen Románia hatályos alkotmányában. Rendkívül fontos ezt tudatosítani közösségünk tagjaiban, hogy senki ne menjen be közülünk a hamis érvelésnek abba csapdájába, amelyet az autonómia elfogult ellenzői állítanak nekünk. Ám ha makacsul ragaszkodnak ehhez a tévhithez a román közélet meghatározó személyiségei, fel lehet kérni a Velencei Bizottságot, döntse el, értelmezhető-e Románia nemzetközi kötelezettségeivel, az Európa Tanács ajánlásaival, a nemzetközi jog normáival ellentétesen Románia Alkotmányának első cikkelye.

Izsák Balázs

1. Autorităţi administrative autonome se pot înfiinţa prin lege organică. (a szövegben szereplő idézetek nem hivatalos fordítások)
2. România este stat naţional, suveran si independent, unitar si indivizibil.
3. Suveranitatea naţionala aparţine poporului român, care o exercită prin organele sale reprezentative, constituite prin alegeri libere, periodice şi corecte, precum şi prin referendum.
4. La soberanía nacional reside en el pueblo español, del que emanan los poderes del Estado.
5. La Constitución se fundamenta en la indisoluble unidad de la Nación española, patria común e indivisible de todos los españoles, y reconoce y garantiza el derecho a la autonomía de las nacionalidades y regiones que la integran y la solidaridad entre todas ellas.
6. El autogobierno de Cataluña se fundamenta también en los derechos históricos del pueblo catalán, en sus instituciones seculares y en la tradición jurídica catalana.

erdely.ma

Tőkés: az EMNT nem tud egyetérteni azzal ahogy ma az RMDSZ politizál

Forrás: dunatv.hu

Sokmindenben nem értettek egyet a felek az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) tegnapi ülésén, amelyen egyebek mellett az RMDSZ kormányzati részvételéről, az erdélyi magyar összefogás jelenéről és jövőjéről, illetve az EMEF működésének folytatásáról tárgyaltak Marosvásárhelyen – derül ki a Népújság mai lapszámából. Míg Markó Béla szerint az RMDSZ és az EMNT együtt tudnak dolgozni az elkövetkező időszakban, addig Tőkés László szerint a magyar összefogás veszélybe került.

A marosvásárhelyi napilap szerint az RMDSZ elnöke arról számolt be, hogy a tanácsko- záson elsősorban kölcsönös tájékoztatásra került sor, amelyen a szövetség képviselői a kormányzati szerepvállalás körülményeiről és feltételeiről számoltak be. Megbeszélték az államtitkári tisztségek, prefektusi, alprefektusi funkciók helyzetét, szóltak a dekoncentrált intézményekben elfoglalt helyekről és arról is tárgyaltak, hogy a jövőben hogyan, mi módon fognak együttműködni.

Markó Béla nem tagadta, hogy vannak véleménykülönbségek az RMDSZ és az EMNT között a kormányzati szerepvállalást illetően, de abban egyetértettek, hogy keresni kell az együttműködés útjait – írja a Népújság. Az RMDSZ elnöke szerint munkacsoportokban együtt dolgoznak az elkövetkező időszakban, és közösen készítenek elemzést a kisebbségi törvénytervezetről, a tanügyi reformról, decentralizációs problémákról és más fontos, a magyarságot érintő kérdésekről.

Tőkés László azt mondta, hogy az RMDSZ kormányba lépése óta nehezebb együttműködniük, mint ezelőtt egy hónappal, írja a lap. „Az erdélyi magyar összefogás veszélybe került” – jelentette ki az EMNT elnöke. Mint mondta, jól indultak az EP-választásokon, folytatódott az EMEF megalakulásával, megrendezték a székelyföldi önkormányzati nagygyűlést, együtt tudtak működni a szövetséggel, de most, hogy az RMDSZ úgy alakította a politikáját, hogy azzal az EMNT nem tud egyetérteni, problematikussá vált az együttműködés, az összefogás folytatása.

Az EMNT-t az általánoson túl nemzetpolitikai meggondolások irányítják. „Nekünk nem az a fontos, hogy György Ervin legyen a prefektus Kovászna megyében, hanem az, hogy ne tegye kifogás tárgyává az egyes települési önkormányzatok által hozott autonómiahatározatokat. Nekünk nem az a fontos, hogy Vaslui megyében legyen magyar prefektus, vagy hogy legyen magyar kulturális miniszter, hanem az, hogy az egyházi ügyeket is az a kulturális miniszter irányítsa. Egyáltalán nem örülünk annak, hogy Paşcan prefektus úr a szóvivője volt Dorin Floreának, és tudjuk, hogy az utóbbi húsz évben Marosvásárhely etnikai arányainak a megváltoztatásában milyen sikert ért el a Vatra Românească, a fekete március vérengzései vagy a Dorin Florea vezette önkormányzat” – nyilatkozta Tőkés László.

A Népújság nyomán , erdely.ma

Mindenki a magyarok ellen

A legtöbb, az elmúlt évek eseményeit felelevenítő összefoglalás,

elemzés úgy kezdődik, hogy eseménydús évet zártunk… Ez 2009-ben sincsen másképp, sőt. A Kárpát-medence rendkívül eseménydús és változatos évet hagy napokon belül a háta mögött. Egy képzeletbeli esemény-verseny élén az alábbiak végeznének: választások sorozata, összefogás és szakadás, illetve autonómia és jogtiprás. (A gazdasági válság egész évben érzékelhető morális, erkölcsi és gazdasági hatásaira nem tér ki az összeállítás – pedig sajnos ez is előkelő helyezést érdemelne.)

Választások éve

A 2008-as év végi összefoglaló hasábjain – Románia esetében – már használtuk a választások éve jelzőt, de a 2009-es esztendő sokkal több jogalapot ad a cím ismételt dobogós helyre kerülésére. Az év során elnökválasztások zajlottak, tavasszal Szlovákiában, ősszel Romániában. Az előbbi nem a magyar kisebbség preferencia szerint végződött, hiszen Iveta Radicova ellenzéki jelölt szoros közdelemben, de végül is alulmaradt az öt éve regnáló Ivan Gasparoviccsal szemben. Az utóbbi esetben – az RMDSZ igen ügyes belpolitikai(!) érdekérvényesítési képességei miatt – viszont a két rossz közül talán sikerült(?) a kisebbiket megcsípni. Nyáron az európai parlamenti választások tartogattak izgalmakat; az ideig-óráig 22+6 kárpát-medencei képviselő rendelkező magyarság, végül 22+5 képviselőt delegálhatott az európai döntéshozatal gépezetébe, ami így is szép sikerként könyvelhető el. A választások sorát bővíti még a szlovák helyhatósági választások, illetve a választások nélkül zajlott ismételt romániai kormányalakítás is.

Az év összefogása..

Az év összefogása díjat Markó Béla és Tőkés László tavaly februárban Marosvásárhelyen aláírt memoranduma kaphatná meg, amely az EP-választásokon való RMDSZ-EMNT együttműködéséről és a közös listaállításról szólt. A megegyezéshez vezető utat, nem bársony szőnyegből, hanem politikai alkukból kövezték ki, ezért történhet meg az, hogy az év második felére repedések jelentek meg az összefogás intézményén. Az RMDSZ, az MPP és az EMNT közti ellentétek és feszültségforrások, továbbra sem nem tesznek jót a magyar érdekérvényesítésnek.

..és szakadása

Az év szakadása címet pedig az új szlovákiai magyar párt létrejötte, MKP-ból való kiválása érdemelné ki. Az európai parlamenti választások hétvégéjén Bugár Béláék bejelentették, hogy Most-Híd néven új pártot alapítanak, majd egy hónappal később pedig már a párt bejegyzésén is megszáradt a tinta. Az önkormányzati választásokra nem tudta magát kinőni az új párt, akkor az MKP fölényesen nyert. Hogy mit hoz majd a 2010-es parlamenti választás, azt még nem lehet előre látni, mindenestre egyre csökken annak az esélye, hogy a két magyar párt közösen indul el a választásokon.

Szomorú látni, hogy a magyarság újra és újra ráerősít arra, az egyébként nem igen büszkélkedni való jellemzőjére, hogy „ahol két magyar van, az háromfelé húz”. Egyik szemünk örül az összefogásnak, a másik bánkódni kényszerül a szakadáson. Pedig a többpárti képviselet, amennyiben az a közösséget és nem az egyéni érdekeket tartják szem előtt, önmagában nem kéne problémát jelentsen egy kisebbségi közösség képviseletében.

Autonómia(?)…

Az év talán egyik legnagyobb sikere, kisebbségvédelmi előrelépése a Kárpát-medencében – délen keresendő. Az uniós tagjelöltségre áhítozó Szerbia komoly léptekkel halad az Unió felé. Amíg az év elején fagypont alá süllyedt a vajdasági statútum ügye, és a nemzeti tanácsokról szóló törvényt sem fenyegette a gyors elfogadása esélye, addig az év közepére enyhülni kezdett az idő, és előbb augusztusban a nemzeti tanácsokról szóló törvényt, majd decemberben Vajdasági tartomány statútumát fogadta el a szerb parlamenti többség. Nem beszélve arról, hogy december 19-e óta már a vízum intézménye sem nehezíti a határon átnyúló kapcsolattartást magyar és magyar között, és a közös történelmi múlt feltárására is esély kínálkozik a Sólyom-Tadic találkozón megállapodottak alapján. Szerbia megtáltosodott.

A békésebb együttélés érdekében 2009-ben történt szerbiai előrelépés objektív tényként kezelendő, annak mértéke azonban már szubjektív megítélés alá esik. A különböző vélemények bemutatása nem a jelen cikk feladata, annak nyomatékosítása azonban igen.

..és a jogtiprás

A magyar közösség jogainak csorbítását is meg kellett élje a 2009-es esztendőben. Ez nem a „szokásos magyar siránkozás” része, mint ahogy azt páran szeretnék beállítani, ez tényeken alapszik. Az egészségtelen nacionalizmus hullámai átcsapnak a magyar közösségek felett, a 2008-as tendencia mind Ukrajnába, mind pedig Szlovákiában folytatódik. Romániában pedig – a 2008. decemberi kormányváltás eredményeként – az RMDSZ ellenzékbe kerülését lehetett megérezni.

Ukrajnában 2009-ben is folytatódott az oktatás nyelve körüli harc. Az érettségi (többségi) nyelvének szabályozása idénre a nagyarányú sikertelenül érettségiző magyar diák számában termett „gyümölcsöt”. Majd a kisebbségi nyelveken történő oktatást a tankönyv-beszerzés ellehetetlenítésével próbálta orvosolni az ukrán vezetés. Az ukránosítás tényét a hatóságok is elismerték, és a magyarellenes televíziós uszítástól sem riadtak vissza a kedélyek. A kárpátaljai magyar oktatás helyzete komoly odafigyelést igényel.

Romániában kisebbség-barát lépéssel indult az év, amikor a választásokon a parlamentbe be nem jutó Eckstein-Kovács Pétert az államfő kisebbségügyi tanácsadójának választotta meg, de a szemfényvesztés nem tartott sokáig. Tavasz végére már tüntetésbe kezdtek a magyar pártok a kormány kisebbségellenes lépései miatt (székelyföldi magyar intézményvezetők leváltásának ügye), nyáron pedig a moldovaiak tömeges Székelyföldre telepítésének híre kavart nagy port kavart; a székelyföldi autonómia-népszavazások ellehetetlenítése ugyancsak ebbe a kategóriába tartozik. Az év vége felé – az elnökválasztás hevében –csitulni látszódtak az indulatok… (A teljességhez azonban a pozitív kivételek is hozzátartoznak.)

Szlovákia – mint az idei év legnagyobb falatja, a végére maradt. Csáky Pál évértékelő beszélgetésében „nehéz és bonyolult évnek” nevezte a 2009-es esztendőt, amely semmivel nem volt jobb az azt megelőzőnél. Ennek egyes momentumait (elnökválasztás, európai parlamenti, illetve megyei választások, pártszakadás) már előbb említettük, így itt már csak a azoknak a szlovák-magyar konfliktusforrásoknak a felsorolása maradtak hátra, amelyeket a Sólyom ügy kivételével még tavalyról örököltek vezetőink, és sajnos nagyon úgy tűnik, hogy tovább fognak örökíteni a következő esztendőre is: tankönyv-ügyek, sólyom-ügy, nyelvtörvény ügye, Malina-ügy, stb. Illetve ne felejtkezzünk el Slotáék legújabb hazafias törvényéről.. ez lenne a 2010-re előkészített botrány következő forrása?

Sajnálatos tény, hogy pont abban az időben, amikor a magyar közösségnek mindennél nagyobb szüksége lenne az összefogásra, akkor hullik részeire. A szeptember 1-jei nagygyűlés megmutatta a közösség erejét, és a jogsértések eltörlésére vonatkozó jogos igényét, de ennek elérésében biztosan kárára lesz az egymás ellenében kijátszható két magyar párt létezése.

Vegyes a kép

A röviden felvillantott események azt hivatottak igazolni, hogy közel kilenc évtizeddel a magyar közösségek elszakítás után, illetve húsz évvel a rendszerváltás után még továbbra is szembesülnünk kell azzal, hogy a szomszédos országok többsége teherként tekint a vele együtt élő magyar közösségekre. A magyar kormányzat pedig 2009-ben sem volt képes, hogy hatékonyan álljon ki és képviselje a határon túli magyarok közösségeket – igényeik szerint. Sok tennivaló maradt még tehát… Hogy mit hoz majd a 2010-es esztendő, azt egy következő cikk tárgyalja majd.

Kitekintő, erdely.ma

Tőkés László az elmúlt esztendőről – film

Az erdélyi magyarság jövőjét csak egy, a nemzeti érdekeken alapuló Kárpát-medencei magyar összefogás teremtheti meg – jelentette ki az elmúlt esztendőt értékelveTőkés László.

Tőkés László szerint sikeres volt az erdélyi magyar összefogás a 2009-es európai parlamenti választásokon Romániában. Az EP-képviselő úgy véli: az államelnök-választáson az együttműködés kudarcot vallott.

„A mostani magyar kormányzatpolitikai tájékozódás csupán toldozása- foldozása az eddigi megalázkodó kisebbségpolitikának, nekünk gyökeres változásra, demokratikus újulásra van szükség kisebbségpolitikai téren” – fogalmazott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke.

Ez az önálló magyar oktatás, az autonómia és a demográfiai mutatók javítását jelenti. Tőkés örvendetesnek nevezte azt, hogy húsz évvel a rendszerváltás után végre megtörtént a 89-es mártírváros, Temesvár méltóságának visszaállítása.

„Temesvár szellemének rehabilitációját könyvelhetjük el az idén. Az összefogás és a rendszerváltás egyenes vonalán való előrehaladás azaz két irány, amely a jövő felé mutat” fogalmazott az EP-képviselő.

Az erdélyi magyarság jövőjét csak egy, a nemzeti érdekeken alapuló Kárpát-medencei magyar összefogás teremtheti meg – mondta Tőkés László.

Duna TV , erdely.ma

1 2 3 4
>