Archive

Category Archives for "Kövér László"

Maros megye és Marosvásárhely vendége lesz Kövér László a Magyar Polgári Párt tiszteletbeli elnöke, a Fidesz Magyar Polgári Szövetség választmányi elnöke.

Holnap, június 5.-én ismét csatlakozik a Magyar Polgári Párt kampánycsapatához dr. Kövér László, aki a Nyárád menti településekre látogat. Kövér László Biró Zsolt, Maros megyei tanácselnök-jelölt társaságában Ákosfalvára, Nyárádgálfalvára, Backamadarasra, Nyárádszeredába, Jobbágytelkére, Nyárádremetére, Szovátára, Balavásárra, Segesvárra és Jeddre is ellótogat. Este a marosvásárhelyi Mihai Eminescu Ifjúsági Házban kerül sor a Magyar Polgári Párt marosvásárhelyi kampányzáró rendezvényére. Az esemény díszvendége lesz Kövér László házelnök.
Ma 18 órától a Magyar Polgári Párt maroskeresztúri kampány-nagygyűlésén vesz részt Biró Zsolt, megyei tanácselnök-jelölt.
Hét végén Nagyernyében, Marossárpatakon, Jobbágytelkén, Székelyhodoson, Nyárádremetén találkozott a választópolgárokkal Biró Zsolt, a Polgári Maros megyei tanácselnök-jelöltje. Biró Zsolt és az őt kísérő önkéntesek szórólapokat osztogattak és elbeszélgetett a falubeliekkel. A Polgári Koalíció jelöltje ismertette a Magyar Polgári Párt terveit, programját, mely út a változáshoz, mert a Polgári Párt az emberek pártján áll!
Vasárnap este Disznajóban és Magyarón vett részt választási fórumon a megyei tanácselnök-jelölt. A Felső-Marosmentén ugyanazon gondokkal küzdenek a gazdálkodók, mint a megye más területén, ami pedig a magyarság helyzetét illeti, elégedetlenek az emberek a szövetség nyújtotta segítséggel. „A hintapolitika országosan is megbukott, a négyévenkénti fedezet nélküli ígéretekre alapozó politika helyi szinten is meg fog bukni” – fogalmazták meg reményüket a helybéliek, akik a változásra szavaznak. Biró Zsolt a Maros, Hargita és Kovászna megyékre érvényes fejlesztési stratégiát is ismertette, illetve egy közös fejlesztési ügynökség felállításának tervéről beszélt.
Június 5.-én Nyárádszeredában tart kampányrendezvényt a Magyar Polgári Párt helyi szervezete. Biró József Attila polgármester-jelölt délután Kövér Lászlót, a párt tiszteletbeli elnökét fogadja, este 7 órától pedig a helyi kultúrotthonban lépnek fel Antal Imre és felesége Sebestyén Ágnes. A Pro Cultura Hungarica díj kitüntetettjei kuruc dalokból összeállított műsorral szórakoztatják a nyárádszeredaiakat. Ezt követően lakossági fórumra kerül sor.
Június 6.-án Szovátán tekinthetik meg az érdeklődők a kuruc műsort. Este 7 órától a helyi kultúrotthonban bemutatkoznak a Magyar Polgári Párt szovátai jelöltjei és Hajdú Imre polgármester-jelölt. A lakossági fórumon jelen lesz a párt megyei tanácselnök-jelöltje Biró Zsolt is.
Június 7.-én kerül sor a Magyar polgári Párt Maros megyei kampányzáró rendezvényére. A marosvásárhelyi Nyári Színpadon a Hungarica rock együttes lép fel.
Este fél 8-tól Antal Imre és felesége Sebestyén Ágnes, a Pro Cultura Hungarica díj kitüntetettjei kuruc nótákat adnak elő. Ezt követően színpadra lépnek a Magyar Polgári Párt Maros megyei polgármester-jelöltjei. 8 órától már a szórakozásé a főszerep. A Kárpát medencei magyarság egységét is megtestesítő rock együttes, a Hungarica koncertje zárja a Magyar Polgári Párt Maros megyei kampányát.
Polgáriak az oktatásról (Kampányban)
Az új tanügyi törvény lehetővé teszi, hogy a fenntartó önkormányzat hangsúlyosabban beleszóljon az oktatási ügyekbe, az MPP sepsiszentgyörgyi programja szerint a helyi tanácsnak a következő négy évben ki kell használnia ezt a lehetőséget – a polgáriak oktatási programjáról Bereczki Kinga tanácstag beszélt a párt e heti sajtótájékoztatóján.
Az elmúlt négy évben is önkormányzati képviselőként tevékenykedő Bereczki Kinga kifejtette: fontos lenne, hogy a továbbiakban ne forduljon elő óvoda-, iskolabezárás, sokkal inkább az oktatási intézmények fejlesztése kerüljön előtérbe. Erre a törvény is lehetőséget biztosít most már, és anyagilag is kiegészítheti a helyi tanács a minisztérium által kiutalt költségvetést. Véleménye szerint minőségi és hasznos tudást kell biztosítani gyermekeinknek, ez fennmaradásunk záloga.
Megválasztása esetén Bereczki Kinga javasolni fogja, hogy a helyi költségvetésből különítsenek el iskolai alapot, amelyből a színvonalas pedagógusképzéseket, tanulmányi utakat, különböző iskolai programokat, versenyeken való részvételt támogathatnának, így az önkormányzat is hozzájárulhatna az oktatás színvonalának növeléséhez, az intézményrendszer fejlesztéséhez. 
Fontosnak tartják az oktatásba beemelni a nemzeti öntudatra nevelés gyakorlatát. Ez honismereti körutak, helytörténeti előadás-sorozatok szervezésével, iskolai testvérkapcsolatok erősítésével is elképzelhető, de mivel a szimbólumhasználatnak is nagy a jelentősége az öntudat erősítésében, a háromszéki iskolákban gyakorlattá tennék a végzősök székely ruhában ballagását. “Ebben a példával élen járhatna a Székely Mikó Kollégium, amely nevében is hordozza a székely hagyományt” – mondotta Bereczki Kinga. Hangsúlyozta: akárcsak eddig, az MPP az elkövetkező négy esztendőben is kiemelt feladatának tartja az oktatást.
3szek.ro
Interjú Bálint Józseffel, az MPP sepsiszentgyörgyi polgármesterjelöltjével

A tapasztalatszerzést tartom az elmúlt négy év legfontosabb hozadékának a magam számára, hiszen mielőtt alpolgármesternek választottak, nem dolgoztam önkormányzatban. Az elmúlt négy év nem volt zökkenőmentes, leváltásom, majd visszahelyezésem sok bonyodalmat okozott a hivatalban és a tanácsban, de az eredmények fontosabbak.”

– Az elmúlt négy évben Sepsiszentgyörgy alpolgármestereként dolgozott. Voltak sikerélményei?
– A tapasztalatszerzést tartom az elmúlt négy év legfontosabb hozadékának a magam számára, hiszen mielőtt alpolgármesternek választottak, nem dolgoztam önkormányzatban. Az elmúlt négy év nem volt zökkenőmentes, leváltásom, majd  visszahelyezésem sok bonyodalmat okozott a hivatalban és a tanácsban, de az eredmények fontosabbak. A hatásköröm elsősorban a gazdasági feladatokra terjedt ki, én feleltem a városi adóhivatal működtetéséért, valamint a vagyonigazgatóság megszervezéséért.
Sok munka volt, hiszen az elmúlt évben költözött az adóhivatal egy felújított, bérelt épületbe, de a kitűnően képzett munkatársaimmal gördülékenyen megoldottuk a kérdést. Elégtételt jelent számomra az is, hogy sok emberrel kerültem kapcsolatba,  polgármesterekkel, tanácselnökökkel, tanácsos kollegákkal. Négy év alatt, ha sokszor ellenszélben is, sikerült nagyon sok kis ember gondján segíteni, legrosszabb esetben legalább tanácsokat adtam a hozzám fordulóknak. Ez megerősít abban, hogy a további közéleti szereplésemre szükség van: kell valaki a kis emberekkel is foglalkozzon, hiszen ők vannak többségben.
– Mik a tervei megválasztása esetén?
– Sepsiszentgyörgyön jelenleg olyan közösség él, amely nem dicsekedhet az átlagfizetésével, munkahelyekben hiány van, ezért olyan jelöltcsapat sorakozott fel mellém, melynek tagjai elsősorban gazdasági szakemberek. A gazdaság fellendítésére van a legnagyobb szüksége a városnak,  mert a kulturális élete megfelelő, sőt magas szintű.
Ehhez mi is hozzájárultunk, a továbbiakban sem akarjuk elhanyagolni ezt a területet, de programunknak elsősorban a gazdaságfejlesztés a tartópillére. Nagy szükség van még önkormányzati lakásokra, ahová fiatalokat tudunk kedvezményes áron beköltöztetni, ezek létrehozása itthon tartaná a fiatalokat, hiszen a nehézségek nagyon sok fiatalt arra késztettek, hogy elhagyják szülőföldjüket. Abban szeretnénk segíteni, hogy itthon maradjanak.
– Szülőföldön maradás és munkahelyteremtés – ezek választási programjának  kulcsszavai. Hogyan, milyen eszközökkel tudja megvalósítani ezeket?
– Téves elképzelés, hogy az önkormányzat nem léphet a munkaerőpiacon. Igenis vannak olyan hatáskörei, amelyek alapján beavatkozhat, lehetősége van saját alárendeltségébe vállalkozásokat indítani. Ez az egyik megoldás: önkormányzati tulajdonban működő vállakozás, amely a kisebb út- és épületjavításokat el tudná végezni, sokkal gyorsabban és hatékonyabban lehetne beavatkozni, ha nem kellene közbeszerzést kiírni.
Ez anyagi megtakarítást is eredményezne. Számítunk azokra, akik bíznak a változásban, ígéretükhöz híven mellénk állnak, létrehozzák az új munkahelyeket, amelyek egy új helyzetben ösztönzően  hatnak. A terveink szerint az önkormányzat és az eddig megkérdezett vállalkozók mintegy ötszáz munkahelyet tudnak biztosítani.
– Számos nézeteltérése volt a Magyar Polgári Párt tanácsosainak az RMDSZ-frakcióval. Elképzelhető, hogy ez június 10. után másképp lesz. Elképzelhetőnek tartja a három magyar politikai szervezet közti együttműködést?
– A magyar politikai szervezetek a választások után szükségszerűen együtt kell hogy működjenek. A nemzeti minimum a magyar közösség itthontartását és anyagi gyarapodását eredményezheti. Az elmúlt napokban sokat beszéltek a Csíksomlyói búcsúról, amely valamikor a vallási összetűzéseknek vetett véget, Erdélyben az 1567-es csatározások előtt vallási összetűzések voltak magyarok között, azt is sikerült rendezni és ma már minden nemzeti megnyilvánuláson az egyházak közösen lépnek fel, minden erejüket és tekintélyüket latba vetik, hogy a magyarság itthon érezze magát Erdélyben.
Ugyanígy a politikai pártok is felül kell emelkedjenek a torzsalkodásokon, elsősorban azokban a kérdésekben, amelyek a nemzeti megmaradást érintik.
Szerző(k): Bíró Blanka

Beszélgetés Zazula Bélával, az MPP szatmárnémeti polgármesterjelöltjével

Először is fontosnak látom a közigazgatás átszervezését. A közhivatal szó – amint Szatmárnémetiben látjuk – mára már nem jelent egyebet, mint hosszú sorokat az ügyfélfogadó irodák előtt, és körülményes ügyintézést. Ez keserű emlékeket ébreszt bennem, a bürokrácia teljesen elburjánzott a hivatalokban, nem beszélve a korrupcióról.”

– Miért döntött úgy, hogy indul a szatmárnémeti polgármesteri tisztségért?
– Szatmár városa nagyon elhanyagolt, rosszak az utak, kevés a munkalehetőség, főleg a jól fizető munkahelyekből van hiány, de komoly szociális problémákkal is szembe kell néznünk. Az önkormányzat lényegében nem törődik az idősekkel, a nyugdíjasoknak nincs lehetőségük összejárni, közösen eltölteni a szabadidejüket, ráadásul a tömegközlekedés terén sem kapnak kellő támogatást, nagyon sokba kerül nekik a buszozás. Évek óta nincs a városnak strandja, ami nemcsak az időseknek, hanem mindenkinek hiányzik. A szatmáriak évek óta kénytelenek más városokba járni nyáron fürdeni, és még hosszan sorolhatnám a problémákat, melyeket meg kellene oldani.
– Melyek lennének a fő céljai, ha megválasztanák polgármesternek?
– Először is fontosnak látom a közigazgatás átszervezését. A közhivatal szó – amint Szatmárnémetiben látjuk – mára már nem jelent egyebet, mint hosszú sorokat az ügyfélfogadó irodák előtt, és körülményes ügyintézést. Ez keserű emlékeket ébreszt bennem, a bürokrácia teljesen elburjánzott a hivatalokban, nem beszélve a korrupcióról. Ezen mindenképp dolgozni akarok. Új szociális lakások építését is tervezem, mivel ezekből hiány van a városban.
Nagyon sok olyan kis keresetű család él a megyeszékhelyen, amelyeket állami bérleményből lakoltattak ki az elmúlt hónapok–évek során és nem tudják megengedni maguknak azt, hogy saját ingatlant vásároljanak, sőt a piaci áron való bérlés is komoly gondot okoz számukra. Úgy vélem, az egészségügyi ellátás terén is nagy hiányosságok vannak, ezért tervezem, hogy úgynevezett sürgősségi pontokat alakítok ki minden lakónegyedben, hogy a lehető leggyorsabban szakértőhöz juthassanak a betegek. Nagy beruházókat kívánok Szatmárnémetibe vonzani, ugyanakkor komoly hangsúlyt kívánok fektetni a kis- és középvállalkozások segítésére.
A szakoktatás terén is vannak bajok, hozzá kívánok járulni ahhoz, hogy a képzést a piaci igényekhez igazítsák. Földalatti és emeletes parkolóházak létrehozására is szükség van, továbbá a sportolás alapvető feltételei sem adottak a városban, ezen is kívánok segíteni, valamint a kulturális élet fellendítése és a közlekedés átszervezése, ésszerűsítése is része a programomnak.
Azt is tervezem továbbá, hogy a szatmárnémeti lakónegyedekből adó formájában befolyó öszszegekből 10 százalékot visszautalunk az ott élőknek, hogy maguk dönthessék el, mire költsenek, mivel az ott élők tudják legjobban, mire volna szükségük. A város történelmi központjának rehabilitálására is nagy hangsúlyt kívánok fektetni, valamint a termálvíz ésszerű kihasználását is meg kívánom oldani.
– Nevét politikusként csak nemrég kezdte megismerni a szatmári lakosság?
– Alig néhány hónapja politizálok, azonban megalakulása óta szimpatizánsa vagyok a Magyar Polgári Pártnak.
– Nem tart attól, hogy az ön indulása miatt nem lesz magyar polgármestere Szatmárnémetinek?
– Nem. Ha a románok számára nem jelent problémát, hogy több román jelölt indul, akkor mi miért ne adhatnánk meg az esélyt a magyaroknak a választásra? Ilyés Gyulával egyébként nagyon sokan elégedetlenek, főleg ezekre a voksokra számítok, valamint azokra a szavazókra, akik – választási lehetőség hiányában – el sem mentek volna az urnákig. Szatmárnémetiben egyébként nem általános érvényű dolog az etnikai alapú szavazás, így arra számítok, hogy románok is lesznek szép számmal azok között, akik engem választanak.
Szerző(k): Babos Krisztina

Az MPP a polgárok érdekeit képviseli!
– ízelítő az MPP városfejlesztési tervéből
A Magyar Polgári Párt városfejlesztési terveit ismertette a keddi szabadtéri sajtótájékoztatón dr. Pálosi Csaba, a párt marosvásárhelyi elnöke, aki nem csak szóban utalt bizonyos hiányosságokra, hanem be is mutatta, hogy mit kellene változtatni. Szó esett a bicikli utak hiányáról, a zöld övezetek felszámolásáról, a város kinézetét csorbító épületekről, valamint a közbiztonságról. Ezek közül néhányat részletesebben is kifejtett.
„Mivel közeledik a turista szezon, pár intézkedésre lenne szükség. Például a Kárpátok sétányán lévő Kós Károly épületek már egy ideje romokban állnak, el kellene takarni egy díszes paravánnal, ez nem kerülne nagy erőfeszítésbe, valamint javítana a város kinézetén” – nyilatkozott Pálosi. További esztétikai malőrként említette az utcák mentén össze-vissza lógó dróthuzalokat.
A fák kivágása ellen is felszólalt, elmondása szerint nem kellet volna hagyni, hogy elpusztítsák a Gát utcai fákat. Ha már ilyen döntés született a vezetőség részéről, akkor úgy kellett volna cselekedni, ahogyan a Vlahuta utca lakosai tették, akik kivonultak az utcára, és nem engedték, hogy megfosszák őket attól a kevés zöldövezettől, ami még maradt számukra. Látható ugyan néhány, a gépek által okozott sérülés a fák kérgén, viszont nem sikerült kiirtani őket. Állítólag az általános városfejlesztési tervben megduplázták a zöld övezetek kialakítását. A fenti és más tények alapján – mondta Pálosi – inkább csak fele valósult meg.
A továbbiakban a Május 1 strand problémája került napirendre. Az MPP marosvásárhelyi elnöke szerint, az évek óta elhanyagolt fürdőhelységért is tenni kellene már valamit. Egy újabb problémát jelent az, hogy „a nyári szezonban minden hétvégén megfürdik egy autós a turbina árokban”. Szükség lenne egy fekvő rendőrre, vagy legalább egy villogó jelzőlámpára, hogy csökkenjen a balesetek száma.
A Polgári Párt marosvásárhelyi szervezete úgy véli, hogy nincs szükség semmiféle bekötő útra, amely a Somostetőn keresztül haladna. Közlekedés szempontjából nem jelentene olyan sokat, mint amennyi természeti kárt okozna. Ez további zöld terület kiirtását-, valamint a megmaradt növényzet folyamatos szennyezését jelentené.
Az Azomaros vegyipari kombinát ügyében népszavazást rendelne el a párt. Pálosi elmondta, a nevük is arról árulkodik, hogy a polgárok érdekeit szeretnék képviselni. Ha a polgárok bizalmat szavaznak nekik, akkor a tanácsosok biztosítják őket arról, hogy az előbb elhangzottak és más tervek ne csak említésre kerüljenek a tanácsüléseken, hanem tegyen is értük a vezetőség.
Kozpont.ro

MPP-PRESS

 

Málnási krónika


Az Országház elnöke és a MPP tiszteletbeli elnöke fenyőcsemetét ültetett mielőtt Udvarhelyre érkezzen.

Akit a székely fenyvesek illata "megcsap" nem tudja azt elfelejteni és visszavárjuk mindörökre!
Isten éltesse, Házelnök urunkat, erőt, egészséget és kitartást kíván az Erdélyi Polgár szerkesztőségi gárdája! 

Ülés a választójogról: „az együttműködési készség volt jellemző”

 

Őszinte, nyugodt hangvételű tanácskozásnak nevezte a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) pénteki, a választójogi törvényjavaslatról tartott plenáris munkaülését Kövér László házelnök. Szász Jenő, az erdélyi Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke az ülés után tartott sajtótájékoztatón bejelentette, módosító javaslatot fogalmaztak meg, hogy egyéni választókörzetben is lehessen szavazati joguk a határon túli magyaroknak.

Kövér László összegzése szerint a belpolitikai életet meghatározó és a magyar törvényhozásban szavazó pártok különbözőképpen ítélték meg az állampolgárság kiterjesztését és a választójogi javaslatot. Ugyanakkor mégis az együttműködési készség volt a jellemző – mutatott rá az Országgyűlés elnöke, aki szerint őszinte, nyugodt hangvételű tanácskozás zajlott.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke támogatásáról biztosította az indítványt, egyben fontosnak tartotta, hogy a magyarországi és a határon túli magyarok közötti szolidaritás és bizalom erősödjön. Szász Jenő, az erdélyi Magyar Polgári Párt elnöke bejelentette: módosító indítványt fogalmaztak meg, hogy a határon túli magyarok ne csak listára voksolhassanak, hanem egyéni választókörzetben is választhassanak. A javaslathoz megfogalmazott módosító indítványokat bizottsági javaslatként az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága terjeszti be.

MTI

Kövér László nekiesett az IMF-nek – a hétfői tőzsdenyitás előtt

A hétfői tőzsdenyitás előtt bírálta Kövér László az IMF-et, miközben hozzátette: "az egy más kérdés, hogy a jelen körülmények között egy ország, adott esetben Magyarország ki tudja-e kerülni, hogy ezekkel az intézményekkel együttműködjön".

Kövér László szerint a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) tervezett együttműködés kialakítása során az lesz a fő kérdés, hogy Magyarország milyen pozíciót tud kiküzdeni magának: alárendelt szerepet vagy tényleges alkupozíciót. A házelnök ezt a Duna Televízió Heti hírmondó című műsorában mondta, kijelentve: mérhetetlenül rossz a véleménye a nemzetközi gazdasági szervezetekről, de azt senki nem gondolta, hogy egyáltalán ne működjünk együtt velük. Szólt arról is, támogatja, hogy a határon túli magyarok ne csak listára szavazhassanak.

Az Országgyűlés elnöke a vasárnap sugárzott interjúban az IMF-ről szólva úgy fogalmazott: "Abban tetszettek volna jeleskedni, hogy ezt a gazdasági világválságot, ezt a csőd közeli helyzetet sikerült volna megelőzni!"

"Rossz lovon ülünk, rossz rendszer működik, és az IMF tipikusan az az intézmény, amely ennek a rossz rendszernek az egyik fundamentális fenntartója" – mondta Kövér László, hozzátette azonban: az egy más kérdés, hogy a jelen körülmények között egy ország, adott esetben Magyarország ki tudja-e kerülni, hogy ezekkel az intézményekkel együttműködjön. "Azt, hogy egyáltalán ne működjünk együtt, senki sem gondolta – minden retorikai túlzás ellenére" – mondta. Rámutatott ugyanakkor, a jövő kérdése, hogy az együttműködés kialakítása során milyen pozíciót tud majd kiküzdeni magának Magyarország: alárendelt szerepet vagy olyan tényleges alkupozíciót, amelyben az ország érvényesíteni tudja a saját nemzeti érdekeit, például alapvető társadalompolitikai kérdésekben. HVG

MPP-PRESS

Kövér László: a magyar nemzet nem mondhat le egyetlen részéről sem

Kövér László szerint a magyar nemzet nem mondhat le egyetlen részéről sem, és a szlovákiai magyarok szellemi és kulturális értelemben a magyar nemzethez, Magyarországhoz tartoznak.
Az Országgyűlés elnöke erről egy lapinterjúban beszélt, amely a prágai, illetve a pozsonyi Hospodárské Noviny című gazdasági napilapokban jelent meg hétfőn.
Arra válaszolva, vajon meg tudja-e érteni, hogy az új magyar kormány határon túli magyarokat érintő politikája problémát okozhat a szlovák politikusoknak, még ha nem is nacionalisták, mint Ján Slota, Kövér kifejtette: „sajnos", minden szlovák politikusban van egy kis Slota, mégpedig azért, mert félnek Slotától, így figyelembe veszik nézeteit.
„Nagyobb önbizalomra lenne szükségük a szlovák kollégáknak. Értjük, hogy nem mondhatnak le azokról a területekről, amelyeket a trianoni szerződésnek köszönhetően kaptak, s amelyeken Szlovákia létrejött. De a magyar nemzet sem mondhat le egyetlen részéről sem, a szlovákiai magyarok szellemi és kulturális értelemben hozzánk tartoznak. És szintén nem mondhat le (a magyar nemzet) történelmének és kultúrájának azon részéről, amelyek ezzel a területtel kötik össze" – jelentette ki az Országgyűlés elnöke.
„A nemzet egysége a határokra való tekintet nélkül is kialakítható és megtartható, főleg az egyesülő Európában" – mondta Kövér. Hozzátette: ő otthon érzi magát Komáromban és, átmenve a hídon, Révkomáromban is. Otthon érzi magát Kolozsvár főterén is. „Szellemi, kulturális vagy történelmi értelemben ez az én hazám is" – szögezte le a politikus.
Az interjúban Kövér emlékeztetett: Magyarország a magyar-szlovák alapszerződés óta már sokszor, ismételten elismerte a mai államhatárok érvényességét. Szerinte – ami a nemzeti kérdést illeti – a Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt, illetve a Robert Fico vezette Irány-Szociáldemokrácia sokkal radikálisabbak, mint a Vona Gábor irányította Jobbik. Ilyen szempontból Szlovákiában a nacionalizmus erős kártya, míg Magyarországon ez nem olyan horderejű téma.

hirado.hu,erdely.ma

A magyarokat soha nem tudták tönkretenni

 

2011. június 4., szombat 18:26

"Most, hogy az önzés, a hatalomvágy, a kapzsiság és a nemzetárulás bandériumait nyolc év tarolás és pusztítás után kiszorítottuk, jobb jövőt remélve ünnepelhetjük a nemzeti összetartozást, hiszen ígéretünkhöz híven a 2010-ben alakult új Országgyűlés első döntéseivel biztosította a magyar állampolgárságot minden magyarnak, aki nem Magyarországon él, és őseinek földjét nem kívánja elhagyni" – mondta Kövér László az ópusztaszeri Árpád-emlékmű előtt elmondott, nemzeti összetartozás napi beszédében.

Kövér László Ópusztaszeren

Az ünnepi megemlékezések beszédei soha nem múlnak el aktuális áthallások nélkül, a parlament elnöke azonban a szokásosnál is direktebben, lényegében a kormány nagyratörő ambícióinak hátterét vázolta fel a Trianon-emléknapon.

Kövér, Árpád-emlékmű

“A világméretű átalakulásból csak a nagyon erős, önmaguk újjáépítésére képes nemzetek tudnak nyertesen kikerülni, Magyarország azonban sajátos többletenergiával rendelkezik: a Kárpát-medencében vagy a világon bárhol élő magyarok erőforrásai, és nem tehertételei a magyar államnak” – mondta Kövér. A bajt, vagyis a világgazdasági válságot Kövér szerint azok okozták, akik tagadták a nemzeti értékek védelmét, csak a piacban hittek, most pedig nem győzik védeni nemzeti értékeiket – érzékeltette Kövér, hogy a magyar kormány nem akarja ezt a hibát elkövetni. Nem egymás üzleti partnerei vagyunk, nem szerződések kötnek össze, hanem mélyebb, szorosabb kötelék, mondta Kövér.

Deutsch és lovagok

Kövér arról is beszélt, hogy a cserben hagyó a cserben hagyott sorsára jut, illetve, hogy a magyarság ereje konokságában, a mindig újrakezdés varázslatos képességében rejlik. “Soha nem tudtak úgy tönkretenni minket, hogy ne tudjunk újra talpraállni”.

Deutsch és Nagy-Magyarország

Általánosabb volt Deutsch Tamás megemlékezése Szegeden, aki arról beszélt, a kormány eddigi legfontosabb intézkedése volt a magyar állampolgárság kiterjesztése, aminek következtében már kilencvenezren kértek magyar állampolgárságot, és aminek köszönhetően megtapasztalhajuk az összetartozás örömét.

Lázár János Hódmezővásárhelyen azt mondta, azok számára, akik ma állampolgársági esküt tesznek, vége a jelzős szerkezetes magyarságnak; a mai eskü valódi választóvonal az egész magyarság életében. “Ez az utolsó alkalom, amikor a ma esküt tevőket bárki megkülönböztetheti nemzettársaitól.”

index.hu

Kövér László: a magyarok összetartozását ünnepeljük ma

Kövér László szombaton az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékparkban tartott megemlékezést a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából.
A mai nap nem trianoni szétszóratásunkat gyászoljuk, hanem a túlélését, az újrakezdést és a magyarok összetartozását ünnepeljük – jelentette ki Kövér László szombaton az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékparkban.
Eljött hát az idő, hogy ne csak arra emlékezzünk, amit elveszítettünk, hanem azt is ünnepeljük, amit újra megleltünk – mondta az Országgyűlés elnöke a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából rendezett megemlékezésen az Árpád-emlékmű előtt.

erdely.ma

Kövér László nem tud határon túli pártok anyagi támogatásáról

[ 2011. május 02., 11:25 ] [173]

Kövér Lászlónak nincs tudomása arról, hogy a magyar kormány bármilyen határon túli magyar pártot anyagilag támogatna – írta hétfő számában az Új Magyar Szó (ÚMSZ), amely erről kérdezte az Országgyűlés ülnökét.
"Nincs arról tudomásom, hogy a magyar kormány bármilyen határon túli magyar pártot anyagilag támogatna" – jelentette ki az ÚMSZ kérdésére a házelnök a hét végén Szatmárnémetiben.
A fideszes politikust a lap annak kapcsán kérdezte, hogy – mint a lap fogalmaz – jelenleg a magyar kormánnyal szerződésben álló Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) demokrácia központjaiban is zajlik az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséhez szükséges aláírások gyűjtése. A lap emlékeztet arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök több alkalommal is támogatásáról biztosította Tőkés Lászlót, az EMNT vezetőjét.

A magyar nyelvű bukaresti napilap tudni véli:az EMNP megalakítása után a demokrácia-központok pártszékházakká változnak. Az ÚMSZ-nek adott válaszában Kövér László a többpárti demokrácia fontosságát hangsúlyozta, és Délvidéket hozta fel példaként. „Lám, a magyarság ott is több pártban politizál, mégis sikeres!" – jelentette ki Kövér László. A Magyar Országgyűlés elnöke Csehi Árpád Szatmár megyei tanácselnökkel és Ilyés Gyula polgármesterrel folytatott pénteki megbeszélése után tartott sajtóértekezletet Szatmárnémetiben.
A magyarországi politikus a Szatmári béke aláírásának háromszázadik évfordulója alkalmából rendezett közös kiállítás megnyitásán vett részt a Szamos-parti városban. A megnyitón Rákóczi Ferencet idézte: „A szabadság csak azzal biztosított, ha a szomszéd egyetért vele!” Kövér beszédében fontosnak nevezte a jószomszédi kapcsolatokat, szerinte a magyar–román együttműködést egyre több területre kellene kiterjeszteni.

MTI,erdely.ma

2

„Magyar pénz“ csak ősztől

[ 2011. május 01., 07:54 ] [127]

Veress László, Kövér Lászlónak, a Magyar Országgyűlés elnökének kabinetfőnöke a Szatmári Magyar Hírlapnak elmondta, a Szülőföldön magyarul elnevezésű pályázat szeptemberben indul. „A támogatási programot a Romániai Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) veszi át az Iskola Alapítványtól, ám a kiírás és elbírálás mikéntje továbbra is változatlan marad“ – hangsúlyozta a magyarországi tisztviselő.
Veress arról is beszélt kizárólag a Szatmári Magyar Hírlapnak, hogy idén először az óvodásoknak is jár a támogatás. „Az intézkedéstől azt várjuk, ösztönzőleg hat majd a szülőkre, és gyerekeiket a továbbiakban is magyar tannyelvű oktatási intézménybe íratják“ – fogalmazott a kabinetvezető.
Megtudtuk, a pályázati kiírás idén is három hónapig tart, a pénzügyek kezelését pedig kizárólagosan az egyik magyarországi érdekeltségű hazai bank veszi át. A tervek szerint Erdélynek 5 milliárd forintos keretet biztosítanak. Kövér László lapunknak kifejtette, a pályázati kiírás objektív okok miatt késett, ugyanis a magyar gazdaság jelenleg nagyon komoly gondokkal küszködik. „Tűzoltó-tevékenységgel sikerült stabilizálnunk a gazdaságot, és előkészítenünk a közeljövőben várható növekedést. Tudom, hogy nagyon sokan számítottak erre a pénzre, és az összeg hiánya komoly gondokat okoz a családok életében. Arra kérek mindenkit, legyen türelemmel, nem fog elmaradni a támogatás“ – tette hozzá a házelnök.

Szatmári Magyar Hírlap , erdely.ma

Kövér: Az új alkotmány önmagában nem ad garanciát

 

Kövér László, az országgyűlés elnöke szerint az új alkotmány nem ad garanciát sok dologra, azt az alaptörvény szellemébenKover Laszlo parlament.hu_.260x500x0resized megalkotott jogszabályok adják meg. Kövér szerint az a demokrácia, amely létezett az elmúlt két évtizedben, az létezni fog a továbbiakban is.

Nem az új alkotmány ad majd garanciát sok dologra, hanem az alaptörvény szellemében és szövege alapján megalkotott jogszabályok – mondta vasárnap az MR1 – Kossuth RádiónakKövér László, az országgyűlés elnöke.

Kövér szerint az alkotmány keretet teremt, de ezt a keretet a törvényalkotóknak kell képességük, ambícióik, tehetségük szerint berendezni. Az a demokrácia, amely létezett az elmúlt két évtizedben, az létezni fog a továbbiakban is – ez az alaptörvény ezt erősíti meg, próbálja meg újjáalkotni – mondta a házelnök.

A magyar nemzet egységes, és ebből fakadóan a magyar kormánynak nem joga eldönteni, hogy érez-e felelősséget a határon túli magyarokért, hanem viselnie kell a hivatalából fakadó felelősséget – mondta a házelnök. Arra utalt, hogy az új alaptörvény szövege szerint Magyarország felelősséget visel a határon túli magyarok sorsáért. A most még hatályos alkotmányban a "felelősséget érez" megfogalmazás szerepel.

Schmitt Pál köztársasági elnök április 25-én délben, a Sándor-palotában írja alá az Országgyűlés által egy héttel korábban elfogadott új alaptörvényt. Hétfőn este Budapesten, valamint nyolc vidéki helyszínen, illetve Kolozsváron is egy időben kezdődő gálaestekkel köszöntik az alkotmányt.

origo.hu

Az új Alkotmány üzenete 2011 március, Kövér László beszéde – olvasd el!

koverlaszlószap „Az emberiségnek egy nemzetet megtartani’, ez és nem kevésb forog most kérdésben, s rajtunk áll ennek szerencsés eszközlése.”

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt meghívott Vendégeink!

Tisztelt Ház!

A képviselők feladatát gróf Széchenyi István ekként foglalja össze a Stádiumban. Most, amikor Magyarország új alaptörvényéről tanácskozunk, méltó és igazságos, illendő és felettébb hasznos, hogy felidézzük ezt a gondolatot. Az ügy, amelyben járunk, a nemzet megmaradásának ügye.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim!

„Magyarország történelmének egyik legsúlyosabb kihívása előtt áll. Nem kisebb kérdést kell megválaszolnia, minthogy Európa egyenrangú társországaként tudja-e átlépni a harmadik évezred küszöbét, vagy lecsúszunk a világ végleg megrekedt, nyomorba, káoszba és erőszakba süppedt, reménytelenségben vegetáló nagyobbik részéhez. Magyarországnak választ kell adnia arra, hogy korszerűsíteni tudja-e gazdaságát, oktatását, igazgatási rendszerét. Választ kell adnia, hogy gátat tud-e vetni a társadalom végletes kettészakadásának, biztosítva az elszegényedett millióknak legalább a majdani felemelkedés reményét. Választ kell adnia arra, hogy mindeközben képes lesz-e fenntartani az egyéni szabadságjogok és a demokratikus intézmények működő rendszerét. Választ kell adnia, hogy képes lesz-e az alattvalók örökül kapott társadalma helyett megteremteni a végre szabad kezdeményezőképességű polgárok társadalmát. Választ kell adnia, hogy képes lesz-e mindehhez a polgárok szolidaritását, összetartozás tudatát kifejező közösségek létrejöttét és fennmaradását elősegíteni. Választ kell adnia, hogy képes lesz-e mindehhez olyan kulturális és erkölcsi környezetet teremteni, amely az emberi-polgári értékek kiteljesedését segíti. Választ kell adnia arra, hogy képes lesz-e megőrizni élhető és lakható formában a természetes és mesterséges környezetünket. Magyarországnak választ kell adnia önmaga és a világ számára, akar-e, tud-e, és ha igen, hogyan, részt venni az emberiség előtt álló kérdések megválaszolásában.

Tisztelt Országgyűlés! Nekünk politikusoknak, akik – ellenzékben vagy kormányon – az ország sorsa iránt felelősséget viselünk, választ kell adnunk arra a kérdésre, miként tudunk részt venni a magyarság előtt álló feladatok megoldásában. A Fidesz – Magyar Polgári Párt szerint a Magyar Köztársaságnak, a magyar polgároknak olyan alkotmányra van szüksége, amely alapot és keretet ad e nemzeti, történelmi kihívásra adandó hosszú távú válasz sikeréhez.”

Tisztelt Országgyűlés!

Aki képviselőtársaim közül jól figyelt, az rájöhetett, hogy az iménti gondolatok nem most hangzottak el először ebben a Házban. Valóban, Szájer József képviselő úrnak a magyar országgyűlésben 1996. május 22-én, a Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájában a Fidesz vezérszónokaként elmondott beszédéből idéztem.

Ha e gondolatok mégis az aktualitás erejével szólnak, ha magam sem találhattam volna jobb megfogalmazást, hogy a mai helyzetünkhöz igazítsam Széchenyi 180 évvel ezelőtti parancsát – nos, az talán nem a véletlen műve. E mondatok hat esztendővel a zsákutcának bizonyult államszocializmus bukása után, négy évvel az új évezred kezdete előtt, tehát másfél évtizede hangzottak el. Egy négy és fél évtizedes kommunista országrombolás utáni négy szabad esztendőt követő utódpárti kormányzati ciklus kellős közepén. Mely ciklusra jött újabb négy szabad esztendő, ezidáig – mondhatni: sajnos – az elmúl hat és fél évtized legsikeresebb időszaka. Mely négy esztendő végére a nemzet végre felemelhette a fejét; úgy érezhette, hogy túljutott a rendszerváltozással szükségszerűen együtt járó lecsúszáson, nyomorúságon, nélkülözésen, bizonytalanságon, szétesettségen, s immár kikapaszkodhat abból a gödörből, amelybe 1990-ig a kommunizmus, majd 1994 után annak örökösei, s az ő – magukat liberálisnak nevező – szövetségeseik juttatták.

Majd jött megint – most már kétszer – négy év, s itt állunk újra az egyszer már elvégzettnek hitt munkát, megoldottnak gondolt feladatot látva magunk előtt: felemelni egy kirabolt, meggyötört, legyengített, tartalékaitól is megfosztott, szellemi, lelki, erkölcsi és biológiai értelemben is tönkre tett országot, miközben azok, akik mindezt elkövették rajtunk, ahelyett, hogy szégyenükben elbújnának, levonulnának a közélet általuk összerondított színpadáról, itt ágálnak, fenekednek ellenünk, leckéztetni próbálnak jó modorból, szociális érzékenységből, demokratikus viselkedéstanból, szakértelemből, s közben ott tesznek keresztbe, ahol csak lehet.

Tisztelt Képviselőtársaim!

Az úgynevezett baloldal által kisajátíthatónak vélt Bibó István írja egyik alapvető, a kiegyezéses rendszer csődjét és bukását elemző munkájában „Az általánosan elterjedt ellenkező nézettel szemben le kell szögeznünk, hogy a politikában hazudni nem lehet. Pontosabban: lehet itt-ott hazugságokat mondani, de nem lehet hazugságra politikai konstrukciókat, politikai programot felépíteni.”

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, az úgynevezett rendszerváltozás alapvető, konstrukcionális hazugsága, melyre ráment az életünkből húsz év, s majdnem minden viszonylagos eredményünk, amelyért e húsz év alatt keservesen megküzdött és megszenvedett az ország, az az a fikció volt, hogy lehet demokráciát, jogállamot, hazát, nemzetet, jövőt építeni olyanokkal, akik egész életüket, előmenetelüket, vagyonosodásukat azt megelőzően arra alapozták, hogy fenntartottak egy totalitárius diktatúrát; hogy lábbal tiporták mások emberi méltóságát és legalapvetőbb emberi jogait; hogy idegeneknek szolgáltatták ki, adták el a hazát, hogy a nemzetköziség jelszavával megtagadták saját népüket, sőt – ha úgy látszott szükségesnek, hát – fegyvert is emeltek rá; hogy mielőtt kényszerűségből átadták a lelakott, rommá tett országot, az utolsó éveikben el is zálogosították még az utódaink jövőjét is.

Arra a hazugságra épült az úgynevezett rendszerváltozás rendszere, hogy lehet tisztességes, valódi kiegyezésnek számító kompromisszumot kötni olyanokkal, akik másokkal mindig is csak az erő nyelvén tudtak beszélni, akik magukat a történelem kiválasztottjainak hirdették, de akik nem hittek soha semmiben, ellenben készek voltak bármikor bármit és bárkit elárulni; akik mindig is megvetettek minden értéket, melyet nem lehetett pénzbeli haszonra váltani, s lenéztek mindenkit, aki nem így élt és nem így gondolkodott; akik leginkább azoknak nem tudtak megbocsátani, akik ellen bűnöket követtek el. Arra a hazugságra épült, hogy a diktatúrából a demokráciába való átmenet csak egy deklaráció, egy törvényhozási aktus végén elhelyezett tollvonás kérdése. Arra a hazugságra, hogy a kommunista rémuralmat jogilag egyszerre keretbe foglaló s egyszerre elpalástoló úgynevezett alkotmány toldozgatásával-foldozgatásával megalapozható egy valódi demokrácia, hogy az 1949. évi XX. törvény, amely még címében sem tagadta a kommunizmus rendszerével fenntartott jogfolytonosságot, lehet egy valóban új világ kezdete.

Kedves barátaim, tévedésünkért – vagy jóhiszeműen vállalt hazugságainkért – keserves árat kellet fizetnünk! Nemcsak gazdasági és szociális válság sújtja ma hazánkat, de működőképesnek hitt alkotmányos rendszerünk is szinte csődöt mondott: 2006-ban hazugsággal, manipulációval elcsalták a választásokat, majd régi kommunista titkosszolgálati módszerekkel előidézett provokációk után rendőrterrorral próbálták megfélemlíteni az ellenzőket.

Embereket kínoztak, nyomorítottak meg, ítéltek el hamis tanúvallomások alapján, s mentették fel ugyanúgy a valódi bűnösöket – s mindezt a jogállam nevében! Szinte csődbe vitték az országot, az utolsó tégláit is ellopták vagy elzálogosították – s mindezt a demokráciára hivatkozva! Működésképtelenné tették az államot – mindezt a köztársaságot a kötőszavak gyakoriságával emlegetve!

A tavaly tavaszi választások után szakadék széléről kellett visszarántanunk az országot! Majdnem összeomlott minden, majdnem odalett mindenünk, még sokáig nem leszünk túl a nehezén – s akik mindezt okozták, most kétségbe vonják azt a jogunkat, melyet a választók ruháztak ránk annak érdekében, hogy mentsük, ami még menthető, hozzuk rendbe, ami még rendbe hozható, s próbáljuk meg velük együtt megint csak újra kezdeni?! „A gyermeknek kél káromkodni kedve”! – tisztelt Barátaim.

Tisztelt Képviselőtársaim! Huszonegy esztendő telt el az első szabad választások, huszonhárom az első ellenzéki szervezet, a Fiatal Demokraták Szövetségének megalapítása óta. A valaha fiatal demokraták gyermekei ma felnőtt választópolgárok. Több, mint húsz év után akkor is számot kellene vetnünk mindazzal a tapasztalattal, amelyet a hátunk mögött hagyott idő felhalmozott, ha csupán a jólétbe beletunyult szerencsésebb országok unalmas élete jutott volna számunkra osztályrészül; akkor is, ha a világ mindeközben maga is nem változott volna óriásit; akkor is, ha nem olyan helyzetben lennénk, mint amilyenben vagyunk. De miután nem húsz konszolidált év, hanem a rendszerváltoztatás húsz esztendeje után vagyunk, miután a huszonegynéhány éve számunkra mintául szolgáló nyugati világ maga is az átalakulás válságával küzd, s miután gyakorlatilag újjá kell építenünk az országot, mely történetének egyik legmélyebb és legösszetettebb válságát éli – nos, mindezek figyelembe vételével tabuk és mismásolás nélkül, de higgadtan és tárgyilagosan felül kell vizsgálnunk mindazt, amit a rendszerváltoztatás kezdete óta hoztunk létre, vagy éppen az azt megelőző korszakból hoztunk magunkkal.

Felül kell vizsgálnunk egész gazdasági rendszerünket, benne az adórendszertől a költségvetési és vagyongazdálkodáson át a munkaerőgazdálkodásig; át kell alakítanunk az államigazgatást, az önkormányzataink működését és gazdálkodását, az egészségügyet, az oktatást, a nyugdíjrendszert, a szociális ellátást, a honvédelem szervezetrendszerét, a bűnüldözést és az igazságszolgáltatást, a parlament működését s az azt létrehozó választási rendszert is. S ha mindez így van – márpedig ezt vitató hangokat nemigen hallani -, akkor csupán éppen a mindennek keretet adó alkotmányos szabályainkhoz nem kellene, nem szabadna hozzányúlni – amint ezt viszont lépten-nyomon hallani?!

Tisztelt Képviselőtársaim!

Az első kérdés, amit meg kell válaszolnunk, tehát mindjárt az, hogy szükségünk van-e új alkotmányra? Mielőtt azonban elhamarkodottan rávágnánk a választ, tegyünk fel egy még ezt is megelőző kérdést: mihez képest van rá szükség, ha van rá egyáltalán – azaz jelenleg van-e Magyarországnak egyáltalán alkotmánya?

Az egyik álláspont szerint – melynek jegyében 1989 óta éljük állami létünket – van, mégpedig a többször módosított, s a Köztársaság kikiáltásával demokratikusra és jogállamira fazonírozott 1949. évi XX. törvény, mely Magyarország első írott alkotmánya.

A másik álláspont szerint is van, mégpedig az úgynevezett ezeréves, történeti alkotmány, amely a maga szerves fejlődésével a hasonlóan íratlan angol alkotmány mellett a világ jogtörténetének egyik legkifinomultabb alkotása, melynek jogfolytonosságát 1944-től idegen megszállások előidézte totalitárius diktatúrák ugyan megszakították, de amelyhez képest az 1949. évi XX. törvény csak egy oktrojált, fiktív alkotmány, s mint ilyen, semmilyen utólagos módosítgatással nem reparálható; azaz a történeti alkotmány jogfolytonossága a magát ma alkotmányként megnevező jogszabály hatályon kívül helyezésével helyreállítható. S itt mindjárt felvetődik egy újabb kérdés: egyáltalán mit tekintünk alkotmánynak, mit várunk az alkotmánytól?

Tisztelt Ház!

A 225 fideszes és 36 kereszténydemokrata képviselő által T/2627. számon előterjesztett, Magyarország Alaptörvénye címet viselő Javaslat a következő képpen válaszolja meg a feltett kérdéseket. A Q. cikk szerint

„(1) Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja.

(2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek.

(3) Az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni.”

A Nemzeti hitvallás, mint az Alaptörvény preambuluma megállapítja:

„Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét. Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését.

(…) Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista ’alkotmány’ jogfolytonosságát, amely egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk annak érvénytelenségét.

(…)

Alaptörvényünk jogrendünk alapja: szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között. Élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk.”

Az értelmező kéziszótár szerint alaptörvény az állam politikai, társadalmi és gazdasági rendjét s az állampolgári jogokat és kötelezettségeket meghatározó törvény; az alkotmány pedig nem más, mint valamely állam alaptörvénye vagy alaptörvényeinek összessége.

E meghatározások s a fentebbi idézetek szerint tehát kijelenthető, hogy a Javaslat nem csupán címében, de tartalmában is megfelel az alaptörvényekkel szemben támaszható követelményeknek, hiszen az állami és nemzeti létünkre vonatkozó alapelvek lefektetése után a Szabadság és felelősség illetve az Állam címet viselő fejezetekben rögzíti az ember fundamentális jogait s az állampolgárokat terhelő alapvető kötelezettségeket, illetve megállapítja a politikai, gazdasági és társadalmi rendre vonatkozó legáltalánosabb normákat. Önmagát – a Záró rendelkezéseket – követően mint „Magyarország első egységes Alaptörvényét” határozza meg, mely maga is része az „ezeréves” történeti Alkotmánynak, s mely részévé teszi ezen jogi, szellemi s erkölcsi konstrukciónak azon majdan kétharmados képviselői szavazattöbbséggel elfogadandó vagy módosítandó, „sarkalatos törvényeket” is, melyek kiteljesítik közjogi berendezkedésünk újjáalakítását.

Mindezek mellett a Nemzeti hitvallás mint önálló fejezet puszta létéből és méginkább tartalmából az is kitetszik, hogy az előterjesztők felfogása szerint az Alkotmányba illeszkedő Alaptörvény nem csupán államszervezés technikai szabályok összessége, nem csupán a jogszabályok felett álló, meghatározó erejű norma, hanem annak foglalata is, hogy itt és most, mi, a XXI. század második évtizedének magyarjai miként gondolunk magunkra, melyek azok a múltbéli tradíciók, velünk élő értékek, jövőbeli célok, amelyek közös nevezőként nemzetté formálnak s ekként tartanak egybe bennünket; mi az az erkölcsi alap, értékközösség, amely az eltérő világnézetű, különböző hitű, más anyanyelven beszélő, differenciált társadalmi helyzetű magyarországi polgárokat szolidárissá teheti egymáshoz s szervezett politikai közösségükhöz, az államhoz és a Hazához.

Ha semmi más javítani való nem lett volna a ma még hatályban lévő régi alaptörvényünkön, ha semmi más újdonsága nem lenne a most előttünk fekvő Javaslatnak, mint hogy megpróbáljuk megválaszolni az önazonosságunkat érintő legalapvetőbb kérdéseket, már akkor is egyértelműen „igen”-nel kellene válaszolnunk az új alaptörvény szükségességét érintő felvetésre.

S itt – tisztelt Hölgyeim és Uraim – meg kell állnunk egy pillanatra annak tisztázása érdekében, hogy – noha minden 1994 után megválasztott kormány programjában szerepelt az alkotmányozás szándéka, mely az 1994 és 1998 közötti ciklusban tetté is érett – a folyamatosan fennálló szándék dacára húsz esztendő alatt mégis miért nem jutottunk el a megcélzott eredményig, azaz az eredendően mindenki által ideiglenesnek tekintett, átmenetinek szánt „alkotmány” helyébe lépő demokratikus alaptörvény elfogadásáig. A kérdés annál is nyugtalanítóbb, hiszen 1990-ben a kommunista rendszert leváltó demokratikusnak tekintett erőknek (ezen belül is az MDF-nek és az SZDSZ-nek együtt), 1994-ben pedig a posztkommunistáknak és a demokratikus erők táborából melléjük dezertáló SZDSZ-nek megvolt az alkotmányozáshoz szükséges kétharmados többsége. A válasz ott keresendő, ahol a rendszerváltoztató kísérlet majdnem teljessé vált kudarcának, látszólag kifogástalan demokratikus berendezkedésünk majdnem elégtelen működésének magyarázata: az úgynevezett SZDSZ által képviselt és – helytelenül – liberálisnak nevezett azon destruktív, életellenes, minden társadalmi összetartó erőként számba vehető normát és tradíciót tagadó illetve módszeresen pusztító, a gátlástalan önzésre és minden érték semmibe vételére épülő, agresszív, ugyanakkor a mérsékeltség és tolerancia, a modernség és európaiság képmutató jelmezébe öltöztetett politika erős, három ciklusban kormányzatot meghatározó jelenléte mellett nem volt esély arra, hogy létrejöjjön az – akár szemben álló – politikai felek között a közös értékekről vallott azon egyetértés, amely alapul szolgálhatott volna egy új alaptörvény megfogalmazásához. Ez az a hiány, amely politikai küzdelmeinket az elmúlt húsz esztendőben inkább hideg polgárháborúhoz, semmint demokratikus vitákhoz tette hasonlatossá.

A 2010. évi országgyűlési választások új fejezetet nyitottak Magyarország 1990 utáni történetében. Noha az SZDSZ teljes felmorzsolódásával az általa képviselt ideológia nem tűnt el a politikai színtérről, hiszen a kommunizmus rendszeréből átmentett pozíciókat hosszú ideig csupán pragmatikus módon védő MSZP azt teljes mértékben magába fogadta, azonban az ezt képviselő pártot vagy – ha az LMP-t is ide sorolom – pártokat a választók kirekesztették abból a lehetőségből, hogy továbbra is akadályai lehessenek egy minimális nemzeti közmegegyezésnek. Tehát – tisztelt Képviselőtársaim – ahogy húsz év alatt soha nem a Fideszen vagy a KDNP-n múlott, hogy nem lett új alaptörvénye Magyarországnak, úgy most sem elsősorban azért lesz, mert a Fidesz és a kereszténydemokraták pártszövetsége a választók jóvoltából kétharmados többséggel rendelkezik a Házban, hanem azért, mert húsz esztendő elteltével most először nyílt esély arra, hogy egy, a sikeres jövő megalapozásához elengedhetetlen minimális értékkonszenzus mögött több, mint kétharmada a választott képviselőknek fel tudjon sorakozni.

Tisztelt Országgyűlés! Itt néhány gondolat erejéig minősítenünk kell a Magyar Szocialista Párt és az LMP vitától való távolmaradását is, melyet a két párt hol az alkotmányreform szükségtelenségével, hol időszerűtlenségével, hol előkészítetlenségével, hol a társadalmi konzultáció elégtelenségével, hol az előterjesztés legitimációjának vélt hiányosságaival, hol némely tartalmi elemének elfogadhatatlanságával próbál indokolni, mikor éppen melyik érvet látja célszerűbbnek. A magunk részéről fontosnak látom leszögezni a következőket.

Először is, amint az elhangzott, húsz esztendeje lóg a levegőben az alkotmányozás kérdése. Alkotmányozási kényszer – ahogyan sokan mondják – , hála Istennek – nem úgy, mint 1949-ben! – valóban nincs, szükség és lehetőség viszont annál inkább van, ami számunkra pedig felelősségünkből fakadóan kötelezettséget teremt. Másodszor: tavaly nyár óta az alkotmány-előkészítő eseti bizottság életre hívása óta, zajlik az előterjesztés felett ma kezdődő vita előkészítése, mely idő sem a korábbi magyarországi hasonló példákhoz képest, sem pedig nemzetközi összehasonlításban nem tekinthető rövid időnek. Harmadszor: se szeri, se száma azoknak az alkalmaknak és módozatoknak, amelyek révén az előterjesztők meg akarták ismerni az alkotmányozás kapcsán felmerülő véleményeket és javaslatokat, beleértve a parlamenti pártok által javasolt társadalmi szervezetek bevonását az előkészítő munkába, vagy kérdőívek kiküldését 8 millió magyar választópolgárnak, melyből majd egymillió válaszolt is a megszólításra. Negyedszer: az alkotmány-előkészítő bizottság által asztalra tett koncepciót pusztán szabadon felhasználható, orientációs anyagnak elfogadva s ezzel párhuzamosan a Házszabályt módosítva lehetővé tettük, hogy az ellenzék letehesse a Ház asztalára a maga javaslatát, javaslatait, melyeket így vitában megvédhetett volna.

Összességében tehát a Fidesz és a KDNP mindent megtett azért, hogy az alkotmányozás a lehető legnyitottabb, a lehető legszélesebb körben véleményeket, álláspontokat, javaslatokat felszínre hozó parlamentáris aktus legyen, s ez a törekvésünk a ma megnyíló vita lezárásáig fennáll. Ugyanakkor nem fogadhatunk el semmiféle antidemokratikus ultimátumot, diktátumot, zsarolási szándékot. Nem fogadhatjuk el a választók által ránk testált döntési jog kétségbe vonását, mert az egyenlő lenne a választói akaratnyilvánítás szabadságának, a választási eredményeknek az elvitatásával.

Nem fogadhatjuk el, hogy a tiszta és szabad választásokon elnyert mandátumok birtokában az Alaptörvényről meghozandó döntésünk kevésbé lenne legitim, mint az 1989-es alku, amely a demokratikus meggyőződésének hiányáról még a tárgyalások során is számtalanszor bizonyságot adó, a diktatúra számukra nyújtott előnyeit azt utolsó pillanatokig védő MSZMP és a demokratikus szándékaiban meg nem kérdőjelezhető hitelességű, de – a szabad választásokat megelőzően – felhatalmazással szintén nem rendelkező Ellenzéki Kerekasztal között született, s mely létrehozta a jelenleg hatályban lévő alaptörvényünk törzsét, amely alaptörvényt ugyanakkor azóta sem erősített meg sem népszavazás, sem kétharmados parlamenti többség.

Nem fogadhatjuk el a teljeskörű konszenzus megteremtésére vonatkozó hangzatos igényeket sem, melyek valójában a választók által érdemi befolyásoló erővel fel nem ruházott kisebbség diktátuma, mely szerint csak az a megoldás lehet demokratikus, amelyet ők annak fogadnak el, és természetesen csak azokat a politikai erőket, azokat a képviselőket kell beleszámítani az – úgymond – teljeskörű konszenzusba, akiket ők demokratikusnak fogadnak el. Ez a fajta antidemokratikus gőg az MSZP részéről egyszerre ismerős és felháborító, de az LMP részéről is rossz emlékű időket idéz.

Mondjuk ki bátran, tisztelt Képviselőtársaim, hogy az úgynevezett baloldal célja most sem más, mint hogy ha nem ők határozhatják meg, hogy mi legyen Magyarország jövendő Alaptörvényében, akkor azt ne tehesse senki; s ha már ezt egyharmadnál kevesebb mandátumuk miatt nem érhetik el, akkor legalább annyi erkölcsi és politikai kárt okozzanak ebben a folyamatban, amennyit csak tudnak. S ehhez még az sem túl nagy ár, hogy saját választóikat rekesztik ki a képviselet lehetőségéből, őket hagyják cserben azzal, hogy nem tekintik a parlamentet a demokratikus érvelés és vita színterének, csak azért, mert ma nem övék a hatalom.

De ne tévedjünk, kedves Képviselőtársaim, ha az Országgyűlést nem is tartják alkalmasnak és méltónak arra, hogy a velünk való demokratikus vita színtere legyen, a televíziók képernyőjét, a rádiók mikrofonjait és az internet megannyi lehetőségét használni fogják azok, akik most tüntetőleg kivonultak. Néhány szavas mondatokra aszalják majd az Alaptörvényről szóló Javaslatot, hogy aztán a médiában felfújható gumiszörnyet csináljanak belőle, mellyel a választókat riogathatják – hogy most az internacionalista testvéri segítségnyújtás lehetőségéről ne is szóljak. Ha a tétet tekintjük – a nemzet megmaradását és boldogulását -, nagy vakmerőség ekként elutasítani a Javaslatot, de különösen magát a róla való vitát!

A kérdés végül is az: hiszünk-e a parlamentarizmusban? Hiszünk-e abban, hogy az itt folyó munkának, gondolatcserének van értelme? Akik nem hisznek ebben, akik a politikát csak hatalomtechnikai játszadozásnak tekintik, az Országgyűlést pedig a modern média csatornáira bármikor lecserélhető elavult színpadnak, azoknak azt tanácsolom: adják vissza a mandátumukat, hogy a választóik helyettük olyanoknak adhassák, akik hisznek a demokráciában. Nem a népi demokráciában, nem a szocialistában, hanem a parlamentárisban!

Tisztelt Képviselőtársaim!

Bár az MSZP és a LMP által előidézett helyzet erkölcsileg elfogadhatatlan, az új Alaptörvény megalkotásának folyamatát nem gátolhatja.

Magyarország teljes megújítása túlságosan is felelősségteljes és nehéz feladat, az erre szánható idő túlságosan is drága ahhoz, semhogy ne kelljen napirendre térnünk afelett a botrány felett, amelyet ellenzéki képviselőtársaink egy részének magatartása jelent.

Ezzel azonban még megtisztelőbb az a feladat, amelyet el kell végeznünk, hiszen, így nekünk – Önöknek kell képviselnünk, képviselniük azokat a magukat baloldalinak valló honfitársainkat is, akit saját választott pártjuk cserben hagyott. S ez – bár többlet felelősséget ró mindannyiunkra – nem is olyan nehéz, mint elsőre gondolnánk. Hiszen mindaz az éles szembenállás, megosztottság, kibékíthetetlenség, amely a magyar szellemi – s benne a politikai – elitet jellemezte, jellemzi ma is, s amely egyetértésre képtelenség oly’ visszataszítóvá tette sokak számára az elmúlt két évtized politikai küzdelmeit, ma ez a magyar társadalomban, a választók mindennapjainak világában nem létezik. Az ő világukban nem ideológiák mentén zajlanak a konfliktusok, az ő harcaik nagyon is hétköznapiak, az ő konszenzusuk egy mondatban is összefoglalható: normális emberi életet szeretnének élni.

Nincs jobb- vagy baloldali nyugdíjas, nincs MSZP-s vagy Fideszes munkanélküli, nincs liberális vagy kereszténydemokrata gyermeket akaró anya, csak emberek, s nekik vágyaik, törekvéseik és problémáik vannak, melyek megoldását persze ki-ki a maga értékrendjéhez, világnézetéhez közelebb álló párttól reméli inkább. Az Alaptörvény azonban erkölcsi, szellemi s jogi értelemben is a lehető legtágabb keret kell legyen, amely egy nemzetnyi, országnyi közösség számára a lehető legnagyobb közös nevezőt jelenti.

Nos, tisztelt Ház, tisztelt előterjesztő képviselőtársaim, nincs okunk aggodalmaskodni, még kevésbé szégyenkezni: aT/2627. számon benyújtott Javaslat – bár a szöveg nyitott bármely beilleszthető módosító indítvány befogadására – jelen állapotában is ilyen, mindenki számára elfogadható, sőt azonosulásra alkalmas dokumentum.

Meggyőződésem, hogy a most kezdődő vita végén elfogadandó Alaptörvény az egész nemzeté lesz. Azoknak az Alaptörvénye, akiknek a képviseletére felesküdtünk, mi, mindannyian. Nemcsak azoké, akik ránk szavaztak, hanem azoké is, akik nem ránk szavaztak, sőt azoké is, akik egyáltalán nem szavaztak, vagy nem szavazhattak. Mindannyiunké lesz! Kifejezi ezt mindjárt első mondata is, mely nemzeti imánk kezdete is egyben: „Isten, áldd meg a magyart!”

Tisztelt Ház!

Most, amikor az új Alaptörvényről vitázunk, tulajdonképpen egy új otthont építünk magunknak. Új falakat, de azokra az alapokra, amelyekre követésre méltó elődeink is építettek.

Történelmünkre: összetartozásunk, közös megmaradásunk és közös boldogulásunk történetére. Ezer esztendős állami múltunkra, a Szent Korona által megjelenített joguralomra, az Aranybullára, azaz az önkény minden formájának elutasítására. Egyéni és közösségi szabadságjogainkra, melyekért szabadságharcos őseink – úgy a ’48-asok, mint az ’56-osok -, ha kellett, az életükkel fizettek. Sajátosan magyar, mégis keresztényként európai, sokszínű és integráló erejű kultúránkra. Szentjeink, katonáink, Nobel-díjasaink és művészeink teljesítményére. Azokra a parancsokra, amelyek a történelem kezdetétől elválasztják a Jót a Rossztól, s azokra, amelyek előírják a hatalmat gyakorlóknak, az államot igazgatóknak a Jó, a Közjó követését. És természetesen az önmagunk és egymás iránt érzett felelősségünkre a jogokkal járó kötelességekre, amelyek nemcsak korlátoznak, hanem össze is kötnek bennünket: hiszen jogokat csak együtt biztosíthatunk mindannyiunknak.

Végezetül a jövő iránti elkötelezettségre kell építenünk. Arra, hogy a jövő abból áll össze, amit ma megteszünk: semmit nem tehetünk hát pillanatnyi előnyökért, ha azzal a holnap ajtaját magunkra csapjuk.

Tisztelt Országgyűlés!

A Nemzeti hitvallás értékösszegző deklarációja után az Alapvetés címet viselő fejezet egyesíti az alkotmányosság tiszteletére és követésre méltó világtendenciáit büszkén vállalható hagyományainkkal.

Eszerint Magyarország független és demokratikus jogállam, melynek államformája köztársaság. A hatalom forrása a nép, amely hatalmát képviselői útján kivételesen közvetlenül, népszavazással gyakorolja. Az állam a hatalom megosztásának elvén működik. Rögzíti a javaslat a hatalomgyakorlás kizárólagosságának tilalmát, s az erőszak állami monopóliumát. Rögzíti a mindenkori magyar kormányok elháríthatatlan felelősségét a nemzet határok feletti egységének erősítése és megőrzése iránt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A Szabadság és felelősség címet viselő fejezet végre teljesíti azt a korántsem csupán jogesztétikai kívánságot, hogy az ember elidegeníthetetlen jogainak rögzítése előzze meg az ezek garantálására hivatott állam szervezeti és működési alapelveinek leírását.

Ezzel a Javaslat hitet tesz amellett is, hogy a közösség iránti kötelességét teljesítő ember jogainak biztosítása legyen minden más alkotmányos szabály eredendő célja. A Javaslat – a szükségszerűen szerepet nyert deklarációk mellett elsősorban normatív rendelkezéseket tartalmaz, ami azt jelenti, hogy a jogalkalmazásban az Alaptörvény is méltó szerephez jut; az alkotmányos rendelkezések az élet realitásait figyelembe véve kerülnek megfogalmazásra, így ezek a mindennapi élet részei lehetnek ahelyett, hogy valami el nem érhető magasság úri huncutságaként lebegjenek valahol, a mindennapok felett.

Az alapvető jogok katalógusának példaadója az egységesülő Európa XXI. századi alapjogi dokumentuma, az Európai Unió Alapjogi Chartája. Az Alapjogi Charta mintájára jelenik meg az Alaptörvényben többek között a munkavállalók és munkaadók egyes jogainak rögzítése, a gyermekmunka tilalma, a fogyatékkal élők külön védelme és a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog.

A javaslat nemcsak azt rögzíti, hogy az állam és az egyházak különváltan működnek, de azt is, hogy közösségi célok érdekében együttműködnek.

A nemzedékek közötti szolidaritás erősítése jegyében a szülők gyermekeikről való gondoskodásának kötelezettségével párban megjelenik a felnőtt gyermekek rászoruló szüleik iránti gondoskodását előíró kötelezettség is.

A Javaslat alkotmányos szinten teremti meg az önkéntes tartalékos rendszerben való honvédelmi szerepvállalás lehetőségét.

A Javaslat államalkotó tényezőként beszél a hazai nemzetiségekről és népcsoportokról, elismeri kollektív jogaikat, s rögzíti autonómiájukat. A választójog alapelveinek megállapításánál nyitva hagyja, azaz gyakorlatilag a választójog reformját célzó sarkalatos törvényre utalja úgy a kisebbségek, mint a határon kívül élő nemzetrészeink magyar állampolgárságú tagjai parlamenti képviseletének lehetőségét.

A Javaslat kiemelten kezeli az emberi méltóság védelmét. Nemcsak a kínzás, embertelen bánásmód, szolgaság, emberkereskedelem tilalmát mondja ki, de az embereken végzett kísérletek és az emberi fajnemesítést célzó gyakorlatot is tilalmazza. Az Alkotmánybíróság idevágó döntésével összhangban kimondja azt is, hogy a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.

Tisztelt Ház! Amint látható a szövegből, az előterjesztők tisztelettel fordulnak múltunk értékei, folytatható hagyományai felé, s elkötelezettek mindazon vívmányok iránt, melyeket a legújabb kori demokratikus alkotmányfejlődés felszínre hozott az elmúlt évtizedekben.

Azonban hadd irányítsam rá az Önök figyelmét mindarra, ami ezt az Alaptörvényt leginkább mégis jövőbe mutatóvá teszi. Az előterjesztők az alkotmányozás eszközeivel is elő kívánják segíteni, hogy Magyarország szakíthasson azzal a jövőt felélő politikai és társadalmi gyakorlattal, amely a közelmúltban jellemezte.

Már a Nemzeti hitvallás című részben erős megfogalmazásokat találunk: „Vállaljuk, hogy örökségünket, a magyar kultúrát, egyedülálló nyelvünket, a Kárpát-medence ember alkotta és természet adta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos felhasználásával védelmezzük az utánunk jövők életfeltételeit.”

Az Alapvetés 0. cikke előírja, az egészséges környezet védelmének és fenntartásának állami kötelezettségét, s nemcsak az állam, de mindenki kötelezettségévé teszi a természeti erőforrások, különösen a termőföld és az ivóvízkészlet, valamint a biológiai sokféleség jövő generációk számára való megőrzését. A fenntarthatóság problémáját azonban nemcsak a természeti kincseink felől, hanem a gazdaság működése, a közpénzek kezelése illetve a demográfia felől is közelíti. Az L. cikk leszögezi, hogy „Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik”, míg az M. cikk rögzíti a „kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás” követelményét, melyért az elsődlegesen viselendő felelősséget az Országgyűléshez illetve a Kormányhoz telepíti. Az Államról szóló fejezet a jövő érdekében – útját állva az MSZP által végrehajtott gazdasági kalandorpolitika megismétlődésének – a felelős költségvetési politika és vagyongazdálkodás garanciális szabályainak egész sorát alkotta meg a jövő generációk esélyeinek megőrzése érdekében, az államadósság csökkentésének előírásától a Költségvetési Tanács ellenőrző szerepének megerősítésén, a nemzeti vagyon fokozott védelmén, az off-shore cégek állami vagyonhoz és forrásokhoz jutásának tilalmán át a szolidaritáson alapuló állami nyugdíjrendszer jogi stabilitásának garantálásáig.

Végül, de nem utolsó sorban, egy vészesen fogyatkozó társadalom felelős döntéshozóihoz méltón, kiemelten kezeli a házasság és a család intézményének védelmét, melyet – nyomatékosítandó a szándékot – sarkalatos törvénybe utal. Nemcsak kijelenti, hogy „Magyarország támogatja a gyermekvállalást”, nemcsak deklarálja a gyermekek jogainak és érdekeinek fokozott védelmét, de azt is rögzíti, hogy ezentúl nem lehet olyan adórendszert létrehozni és fenntartani, amely bünteti azokat, akik egy közösség számára a legfontosabb értékről, a nemzet jövendő tagjainak életéről gondoskodnak.

Tisztelt Ház!

Hamvas Bélával szólva: „nem szabad elfelejteni, hogy az emberben a feladatok a bűnök arányában nőnek. Minél nagyobbak a bűnök, az ember annál nagyobb feladatok kényszerű elvégzését rója önmagára”. Azt hiszem, kedves Képviselőtársaim, nem érdemes tovább növelni a ránk nehezedő feladatok súlyát. Jó, ha elbírunk azzal, ami idáig felgyűlt. S fogadjuk meg Széchenyi szavait is: „Komoly méltósággal int az idő elfogultlan barátságos tanácskozásra; elérkezett azon időszak, melyben azon kevesek meghasonlása, kiknek kezeikben van helyezve egy fejledező nemzet jövendő sorsa, még sokkal veszedelmesb és így kárhozandóbb lenne, mint egyébkor.”

Tisztelt Képviselőtársaim!

A nemzet azzal bízott meg bennünket, hogy ügyét e Házban képviseljük, újjáépítsük és megerősítsük életének azon kereteit, amelyeket nekünk kell szabályoznunk. Ez az a feladat, amire vállalkoztunk, ez az a szolgálat, amit el kell látnunk, ez az a küldetés, amit be kell töltenünk. Ezzel tartozunk magunknak s az utánunk jövőknek.

S ha ennek megfeleltünk, akkor nyugodt szívvel mondhatjuk a Nemzeti hitvallás szavaival:

„Bízunk a közösen alakított jövőben, a fiatal nemzedékek elhivatottságában. Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot.”

Úgy legyen!

Kövér László marosvásárhelyi beszéde

kövér Tisztelt Székely Nemzeti Tanács!

Tisztelt Elnök Asszony, Elnök Urak!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Honfitársaim, kedves marosvásárhelyi magyarok!

Engedjék meg, hogy egy kortalannak tekinthető idézettel kezdjem mondandómat:

„A magyar nemzet – mely életképességéről és hatalmáról csak most ad a legfényesebb bizonyítványt – nem létezőnek nyilváníttatott; a magyar alkotmány – mely ezredév viharjaival viharjaival daczola – egy tollvonással megsemmisítettnek modatott, az édes anyanyelv – melyen Petőfi világraszólólag beszélt – kitiltatott a hazából,…. A győzők nyomában kullogók szabad prédájára dobatott oda úgy a nemzeti, mint a magánvagyon; a hivatalok mindenfelől szedett-vedett sehonaiakkal, (…) Ezek bűnbarlanggá aljasíták a hivatalos helyiségeket és a törvénytermeket; betolakodtak a családok szentélyébe, …, letépték a falakról az áldozatok vérével szentesített ereklyéket, a nemzet által tiszteltek képeit; elvitték a családi ős fegyvereket, kitépték az árvák és özvegyek kezéből az imakönyveket, melyekbe ezek a nemzet szentjeinek képeit, vagy mártír-övéiknek valamely emlékét rejtegették.”

Nem azért kortalanok Orbán Balázs imént idézett szavai, – amelyek Székelyföld leírásának Marosvásárhelyről szóló részéből valók – mert nem találni történelmünkben oly időt, melyre ráillene, hanem ellenkezőleg, túlságosan is gyakoriak és kísértetiesen ismerősek a korszakok, melyekre igazak a szavak. Amikor Orbán Balázs ezen szavait írta, akkor itt, Marosvásárhelyt, a Postaréten, csak egy jeltelen sírhalma volt a hősöknek. Az emlékoszlopot huszonegy évvel a kivégzés, és kilenc ével a kiegyezés után állították. Az oldalára márványba metszett, szintén kortalan, azaz mának is szóló üzenettel:

„Törvényes, szabad és független nemzeti állás Intő szobra legyen honfi, e drága jel itt!”

Amit Önök, székely testvéreim ma akarnak, igényelnek a maguk, és szülőföldjük számára, éppen ez a törvényes, szabad és független nemzeti állás.

A modern, európai autonómiák is a törvény, a jog szilárd alapján teremtik meg számos európai őshonos nemzeti közösség számára a szabadság intézményeit, hogy saját nemzeti hagyományaiknak megfelelően szervezzék meg a maguk életét.

Volt nemzeti történelmünknek egy olyan, nem is távoli korszaka, amikor egy idegen hatalom – ismét Orbán Balázs szavaival élve – „kaputos proletár seregének söpredéke” – eladta Önöket, az Önök szüleit a nemzetközösség jelszavával, s azzal a soha ki nem mondott, de hallgatólagosan annál mételyezőbben terjesztett hazugsággal, hogy a jószomszédi viszonynak az ára a határon túli nemzetrészek beolvasztása. S hogy teljes legyen a hasonlóság a Bach korszakkal, mindeközben otthon, a szűkebb hazában „bűnbarlanggá aljasíták a hivatalos helyiségeket és a törvénytermeket” és letépték a falakról „a nemzet által tiszteltek képeit”.

Kedves barátaim! A tavaly tavasszal bekövetkezett nemzetpolitikai fordulat óta javult Magyarország és Románia viszonya, közös célokat tudtunk megfogalmazni, miközben a határokon átívelő nemzeti összetartozás törvényei is megszülettek, cáfolatául az imént felidézett múltbéli hazugságnak, hogy csak Önökről lemondva lehet jószomszédi viszonyt építeni és ápolni. Magyarország miniszterelnöke mondta ki a szót, s nincs okotok kételkedni benne: Magyarország mostani kormánya a jövőben sem fogja a nemzetpolitikai célokat külpolitikai érdekeknek alárendelni.

Tisztelt Honfitársaim!

Amikor gyertyákat gyújtunk a székely vértanúknak, amikor tetteiket felidézzük, akkor azt is ki kell mondani, a székelyek a vesztett csaták, vesztett háborúk, elbukott forradalmak után, az utolsó utáni pillanatban is próbálták Magyarország, a magyar nemzet balszerencséjének kerekét visszafordítani. A Székely Nemzeti Tanács létrehozása 1918-ban, a székely hadosztály példamutatása, Gábor Áron harangokból öntött ágyúi, vagy Horváth Károly, Török János, Gálfy Mihály és a Sepsiszentgyörgyön kivégzett Váradi József és Bartalis Ferenc vértanúságot vállaló bátorsága, egyszerre szól a sajátos székely méltóságról és küzdeni tudásról, a hűségről a magyar haza, a magyar nemzet iránt. Jókai és Petőfi elfogultságig fokozott szeretete a székelyek iránt csak ennek fényében érthető meg, hiszen ők éppen a magyar hazafiság zászlóvivőit látták az önök őseiben. A magyar nemzedékeken átívelő sorsközösség jegyében fogalmazom meg ezeket a gondolatokat, hiszen az öntevékenyen megszervezett székelyföldi népszavazáson a negyedmilliónyi, autonómiára leadott szavazat is jelzi, a székelyek ma élő nemzedéke is tudja mi a dolga, amikor közössége számára „törvényes, szabad és független nemzeti állást” akar teremteni.

Tud élni a jog és demokrácia kínálta lehetőséggel, és a huszonegyedik századi Európa kihívásaira a hagyományainak is megfelelő, de egyben korszerű válaszokat tud adni.

Azért támogatja Magyarország, a magyar állam az erdélyi magyarság, a székelység autonómiatörekvését, mert amit Önök akarnak, az jogszerű, célszerű és korszerű. Az a szerves fejlődésbe ágyazódik, az következik a múltból, de következik a jövő, a megmaradás parancsából is. Ez a nemzet érdeke, de mindenekfölött a mindannyiunk életét meghatározó és irányító gondviselő Isten akarata is.

Ajánljuk minden politikus és – felekezetre tekintet nélkül – minden keresztény ember figyelmébe a második Vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúciója szavait:

„Ha a földi valóságok autonómiáján az értjük, hogy a teremtett dolgoknak, maguknak a közösségeknek is, megvannak a saját törvényeik és értékeik, melyeket az embernek lépésről lépésre föl kell ismernie, alkalmaznia és rendeznie kell, akkor az autonómia követelése erkölcsileg teljesen kifogástalan; amit nemcsak korunk emberei igényelnek, hanem a Teremtő akaratának is megfelel.”

A nemzetben gondolkodó magyaroknak bízniuk kell egymásban, bíznunk kell a nemzetpolitikai fordulat sikerében. Soha nem szabad feledniük, hogy minden magyar felelős minden magyarért, és akkor a különböző viszonyok között élő magyar közösségek sorsa úgy fordulhat jobbra, hogy begyógyulnak a történelem okozta sebek, és mindeközben – ha a Jóisten is úgy akarja – nem ellenségekre, hanem szövetségesekre, barátokra lelünk szerte Európában.

Tisztelt Székely Nemzeti Tanács !

Tisztelt Elnök úr!

Kedves Barátaim!

Különös kegye a sorsnak, hogy itt és most Önökkel, Veletek lehetek.

A magyar állam és a magyar nemzet újjáépítése kezdetén, a Nemzeti Összetartozásról szóló törvény elfogadása után és nemzetünk új Alaptörvényének elfogadása küszöbén, a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, éppen a szívemhez közel álló közösség képviselőitől, Gábor Áron nevét viselő díjban részesülni: számomra életre szóló megtiszteltetés és élmény. Engedjék meg, hogy mindannyiunknak erőt és kitartást adó üzenetként itt, Erdély szívében, felidézzem felvidéki magyar sorstársaink mártírpolitikusának, Esterházy Jánosnak – akinek 110. születési évfordulója éppen hétfőn, március 14-én lesz – ma is minden szavában időszerű magyar hitvallását:

„Végtelenül komoly és rendkívül súlyos időket élünk, amelyekben fokozott a felelősségük Istenünkkel, nemzetünkkel, családunkkal, utódainkkal és magunkkal szemben. De vállaljuk ezt a felelősséget. Nem fogunk sem megtörni, sem helytelen utakra tévedni, nem fogunk összeütközésbe kerülni sem az isteni, sem az emberi törvényekkel, mert rendületlen a bizalmunk és hitünk az isteni igazságban. Bízzunk a magunk erejében és emelt fővel hirdethetjük, hogy lelkiismeretünk tiszta, becsületünk érintetlen, nem vétettünk senki ellen, és csak azokat a jogokat követeljük, amelyek feltétlenül megilletnek bennünket”.

Kedves Barátaim!

Az Önök által ma nekem ítélt Gábor Áron díjat nem mint csekély érdemeim túlzó elismerését tekintem (mint illene), hanem mint a jövőre vonatkozó Kötelezvényt, az Önök bizalmát pedig lehetőségeim és legjobb tudásom szerint a jövőben is igyekszem megszolgálni.

Köszönöm!

Kiborultak a román liberálisok Kövér autonómiabeszéde miatt

Újabb tizenkét ember tette le hétfőn délben a magyar állampolgársági esküt a csíkszeredai főkonzulátuson. Közben a román liberálisok bírálják Kövér László házelnököt, mert szombati marosvásárhelyi beszédében a Székely Nemzeti Tanács autonómiatörekvéseit kifogástalannak nevezte, amely megfelel a Teremtő akaratának.

Nemcsak a magyar állampolgárságot igénylők, hanem a magyar nemzet számára is történelmi pillanat volt a hétfőn Csíkszeredában megtartott első állampolgársági eskütételi ünnepség – mondta Kövér László a ceremónia után. A frissen magyar állampolgárságot szerzett tizenkét személy között van egyebek között Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke is.

Kövér Lászlót egyébként bírálják a román liberálisok, mert szombaton Marosvásárhelyen Székelyföld területi autonómiája mellett foglalt állást. Crin  Antonescu, a román ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke hétfőn kijelentette a liberálisok, a Szociáldemokrata Párt és a Konzervatív Párt alkotta Szociál-Liberális Szövetség (USL) nevében, hogy az ellenzéki pártszövetség tiltakozik Kövérnek a székelyföldi autonómiára vonatkozó kijelentései ellen, amelyek Antonescu szerint sértik a román alkotmányt, ezért "elfogadhatatlanok". Kövér László szombaton az erdélyi városban vette át a Székely Nemzeti Tanács által adományozott Gábor Áron-díjat. A román hírügynökségek szerint a magyar politikus beszédében a Székely Nemzeti Tanács autonómiatörekvéseit jogszerűnek, célszerűnek és korszerűnek, erkölcsi szempontból teljesen kifogástalannak nevezte, amely megfelel a Teremtő akaratának. Antonescu kijelentette: azt üzenik Orbán Viktornak, hogy "Magyarországot kell vezetnie, és semmi egyebet, és jó lenne, ha csak Magyarország területén méri fel, mit akar az istenség".

MTI, index.hu

Kövér avatta fel Székelyudvarhely újabb állampolgársági irodáját – film

[ 2011. március 14., 15:39 ] [155]

A Magyar Polgári Párt segítségével újabb központot nyitottak az egyszerűsített honosítás segítésére, amelyet Székelyudvarhelyen a magyar Országgyűlés elnöke avatott fel.
Az állampolgársági irodahálózattal az MPP tíz településen segíti az embereket a magyar állampolgárság megszerzéséhez szükséges iratok beszerzésében. Időpontot viszont már maguknak a kérelmezőknek kell foglalniuk.
„Nekem jóleső érzés itt lenni, látni, hogy ilyen irodák mások által is szervezetten nyílnak. Segítenek a honfitársainknak, hogy minél gördülékenyebben, minél jobban, minél hamarabb el tudják érni a céljaikat, így végre beállhatnak abba a sorba, aminek a végén megkaphatják, visszakapják jogos örökségüket, a magyar állampolgárságot” – hangsúlyozta Kövér László, az Országgyűlés elnöke.

erdely.ma

2

Kövér László kapta a Gábor Áron díjat

[ 2011. március 13., 03:42 ] [194]

Az Országgyűlés elnöke, Kövér László kapta idén a Székely Nemzeti Tanács által alapított Gábor Áron díjat. Az elismerést évente ítélik oda olyan személyeknek, akik hozzájárulnak a székelyföldi autonómia megvalósításához. A magyar politikus a díjat ma vette át a marosvásárhelyi Kultúrpalotában.
Ünnepi beszédében Kövér László hangsúlyozta: a tavaly bekövetkezett nemzetpolitikai fordulat óta javult Magyarország és Románia viszonya. A két állam közös célokat tudott megfogalmazni, miközben a határokon átívelő nemzeti összetartozás törvényei is megszülettek. Magyarország támogatja és jogszerűnek tartja Székelyföld autonómia törekvéseit – mondta Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke.
A Gábor Áron díjat a Székely Nemzeti Tanács azon személyiségeknek adományozza, akik munkásságukkal hozzájárulnak a székelyföldi autonómia törekvések megvalósulásához. A díj idei kitüntetettje, Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke a Gábor Áron-díj átvétele után így nyilatkozott a Magyar Rádiónak: „A szülővárosom, Pápa díszpolgára voltam, idáig ez volt az egyetlen kitüntetésem, díjam, amit kaptam. Ez a másik. És a szülővárosom után a székely közösségtől kapni egy elismerést, az azt gondolom, hogy igen nagy dolog. És hogyha az ember direkt módon kap egy pozitív visszaigazolást a munkájáról, akkor az kifejezetten bátorító és erőt adó gesztus. Úgyhogy külön köszönöm, hogy ebben részem lehetett”.

 

László Edit, Kossuth Rádió, erdely.ma

Kövér László Erdélyben ünnepel

[ 2011. március 11., 07:48 ] [40]

Kövér László, az Ország­gyűlés elnöke holnap Erdélybe látogat. Még aznap részt vesz a marosvásárhelyi Székely Vér­tanúk Emlékművénél tartandó megemlékezésen, majd a fáklyás felvonuláson is, valamint este átveszi a Székely Nemzeti Tanács Gábor Áron-díját. Vasár­nap a kolozsvári Farkas utcai templomban részt vesz az istentiszteleten, majd a Szent Mi­hály-templomi misén is, illetve meghallgatja a Szent­egyházi Gyer­mekkórus hangversenyét.
Vasár­nap délután a házelnök jelen lesz az Áldás-Népesség díjátadó gálaműsoron Kolozs­váron az Egyetemiek Házában, este pedig Firtos­martonoson az unitárius templom kertjében szoboravatási ünnepségen vesz részt. Hétfőn az Állampol­gársági Tájékoz­tató Iroda felavatásán Szé­kelyudvarhelyen lesz jelen, majd az ünnepélyes állampolgársági eskün a főkonzulátuson, amely után sajtótájékoztatót is tart. Délután a házelnök a zabolai Mikes-kastélyba látogat, ahol találkozik erdélyi magyar arisztokrata családok képviselőivel, este pedig a Magyar Polgári Párt kong­resszusának meghívottja Kéz­divá­sárhelyen a Vi­ga­dó­ban. Kedden Kövér László Kéz­divásárhelyen vesz részt az Állampolgársági Tájékoztató Iroda avatásán, majd a helyi március 15-i rendezvényeken, és beszédet mond a Gábor Áron-szobornál.
Háromszék

erdely.ma

1 2 3
>