""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Kincses Előd

Ötvenkét év után felmentették a Szoboszlay-per elítéltjeit

 

Három éves pereskedés után a kolozsvári táblabíróság felmentette az 1958-as Szoboszlay-per 57 elítéltjét. Az egykori katonai törvényszék által hazaárulással vádolt Szoboszlay Aladárt és további kilenc társát még az év szeptember elsején kivégeztek, a többieket börtönbüntetésre ítélték. Az 57 személy közül ma már csak hárman élnek: Ferencz Ervin, Orbán Péter és Orbán Etelka. A hozzátartozók a mai napig sem szereztek tudomást szeretteik holttestének a hollétéről. A pert kezdeményező Kincses Előd ügyvéd úgy véli: az ítélet eltörlése több mint rehabilitáció, a testület elisterte az áldozatok ártatlanságát.

Kincses Előd kitartásának tulajdoníthatóan rehabilitálták az 1956-os elítélteket
Fotó: Szucher Ervin

„A múlt hét végén meghozott ítélet egy nóvumnak számít a román igazságszolgáltatásban” – értékelte a kolozsvári táblabíróság döntését Kincses Előd. A marosvásárhelyi ügyvédet három évvel ezelőtt Szoboszlay Aladár lánytestvére, Szabó Emilné bízta meg bátyja perének újrafelvételével. Az ügy nem bizonyult könnyűnek: előbb egyik kolozsvári törvényszék – a katonai és a polgári – sem akarta újratárgyalni a valamikori katonai törvényszék ügyét, majd amikor a fővárosi Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék a táblabíróságra utalta a pert, amely elutasította Szabó Emilné kérését. A bukaresti legfelsőbb törvényszék Kincsesék fellebbezése nyomán visszahelyezte a pert Kolozsvárra. A felperes és ügyvédje másodjára sikerrel járt. „Az volt a fő érvem, hogy a kommunizmus az egy embertelen társadalom volt, igazságszolgáltatása pedig inkább „gazságszolgáltatás”. Ezt időközben megerősítette a Tismăneanu-jelentés is, amit a per újratárgyalásakor még az államügyész is belátott” – mondta el az 52 esztendő után igazságot szolgáltató ítélet meghozatala után Kincses Előd. Az ügyvéd elmagyarázta: az 57 elítélt személy felmentése több a rehabilitációnál. „Ez azt jelenti, hogy a bíróság elismeri: ezek az emberek nem bűnösök” – fejtette ki Kincses.

A közigazgatási bíróságon a marosvásárhelyi Gusa-szobor ügy

A közigazgatási bíróságon támadta meg Kincses Előd romániai magyar ügyvéd a marosvásárhelyi önkormányzatnak azt a korábbi határozatát, amely szerint az erdélyi városban szobrot állítanak Stefan Gusa volt tábornoknak, aki a román katonai ügyészség szerint az 1989-es temesvári felkelés egyik vérbefojtója.

A Kolozsváron megjelenő Krónika című napilap szerdai számában írta, hogy Kincses azt követően fordult a közigazgatási bírósághoz, miután mind a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal, mind a Maros megyei prefektúra (kormánybiztosi hivatal) elutasítóan válaszolt beadványára, amelyben a Gusa-szobor felállításának a megakadályozását kérte.

Kincses a marosvásárhelyi önkormányzat szeptemberben hozott döntésének a semmissé nyilvánítását kéri. A testület akkor egyöntetűen megszavazta a szoborállításra vonatkozó javaslatot, miután a helyi román és magyar önkormányzati képviselők megegyeztek, hogy Gusa tábornok mellett Sütő András írónak is szobrot állítanak az erdélyi városban.

Marius Pascan, Maros megyei kormánymegbízott szerint jogerős ítélet hiányában senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani. A lap szerint azonban a temesvári tömeggyilkossággal vádolt tábornok ellen csak azért nem született bírósági ítélet, mivel a vádlott már a per elkezdése előtt elhunyt.

Kincses Előd: Az autonómiaküzdelem és a jog

Élőlánc Sepsiszentgyörgyön

Az autonómia, elsősorban a területi autonómia fogalma a román jogban és a politikai közbeszédben sokáig nem is létezett, egyszerűen szőnyeg alá seperték; az ifjúság gondolkodását erőteljesen befolyásoló történelemkönyvek ma is agyonhallgatják a középkori erdélyi autonómiaformákat.

Történelmi tény, hogy az erdélyi szászok nyolcszáz évig azért tudták megőrizni anyanyelvüket, sajátos kultúrájukat, legtöbb településük etnikai összetételét, nemzeti identitásukat, mert autonómiával rendelkeztek.

Elszalasztott első lépések

Király Károlytól tudjuk azt, hogy 1990. január 6-án megvolt a lehetőség arra, hogy az autonómia, az erdélyi, romániai magyar közösségi autonómia bekerüljön a politikai közbeszédbe, de Ion Iliescu akkori ideiglenes államelnök Domokos Géza akkori RMDSZ-elnök egyetértésével kihagyta a fogalmat a Nemzeti Megmentési Front kisebbségvédelmi programjából. Ennek a ballépésnek a következtében éveken keresztül szinte ki sem lehetett ejteni ezt a szót, sikerült elültetni a román politikai gondolkodásban azt, hogy ez a fogalom legalábbis „az ördögtől való”, és Erdély elszakításához vezet. A későbbiekben pedig az RMDSZ 1996-os kormányba lépése után a területi autonómia fogalmát kampánytémává züllesztette. Húsz évvel a rendszerváltás után többek között ezért is tűnik sokszor kilátástalannak autonómiaküzdelmünk.

Perújítás Szoboszlay Aladár ügyében – Interjú Kincses Előd ügyvéddel

A fővárosi Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék júniusi döntése értelmében perújítás lesz az 1958-ban ártatlanul kivégzett Szoboszlay Aladár ügyében. Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéddel beszélgettünk a kezdeményezésről, mely pozitív végkifejlet esetén precedensértékű lehet a kommunizmus által meghurcolt emberek ezrei számára.

– Honnan indult ez a kezdeményezés?
– Szoboszlay Aladár leánytestvére, Szabó Emilné Szoboszlay Alexandra keresett meg engem, hogy próbáljak meg perújítást elérni 1958-ban kivégzett testvére ügyében. Ezután másfél évig tartott, míg sikerült eldönteni, hogy ki is az illetékes megoldani ezt a perújítási kérelmet, mivel Szoboszlay Aladárt és társait a kolozsvári katonai törvényszék ítélte halálra, és a Macskási Pál vérbíró által vezetett tanács mondta ki a 11 halálos ítéletet, melyből tízet végre is hajtottak. Ezenkívül még 46 embert ítéltek hosszú börtönbüntetésre. Ma az európai uniós szabályok szerint civilekről csak polgári törvényszék dönthet. Ugyanakkor a román büntető perrendtartás azt mondta ki, hogy ugyanannak a bíróságnak kell a felújítási kérelmet elbírálni, amely a döntést hozta. Így a két ellentmondó szabály lehetővé tette, hogy másfél évig pingpongozzanak, mert senki sem mert döntést hozni. Aztán a legfelső ítélőtábla végül megállapította, hogy a kolozsvári táblabíróságnak kell döntenie. A kolozsvári táblabíróság elé a perújítási kérelmünk a kolozsvári táblabíróság melletti ügyészség pozitív véleményezésével került, ők is indítványozták a perújítási kérelem elvi helybenhagyását.

A ,,fekete márciusra” emlékezünk

Fekete március, így nevezik az 1990 márciusában lezajlott etnikai megmozdulásokat, amelyet a románok és magyarok közötti feszültség szült. Az összecsapásoknak 5 halottja (3 magyar, 2 román) és rengeteg sebesültje volt. Máig nem tisztázott, hogy pontosan mi robbantotta ki a zavargásokat.

A megemlékezés

Az RMDSZ ez évben is megemlékezik az 1990-es marosvásárhelyi márciusi események áldozataira: Markó Béla, a Szövetség elnöke március 20-án, pénteken, Marosvásárhelyen, a Szövetségi Elnöki Irodában találkozik az 1990-es marosvásárhelyi márciusi események során elhunytak hozzátartozóival. A találkozó során az RMDSZ képviselői immár hagyományosan átnyújtják azokat az adományokat, amelyeket az Ügyvezető Elnökség 2000-ben hozott döntése alapján az RMDSZ Szolidaritási Alapjából különítettek el az áldozatoknak, valamint hozzátartozóinak. Ez a gesztus ugyanakkor nem csak a jelenlévőknek, hanem a számtalan névtelen áldozatnak is szól, mindazoknak, akiket a marosvásárhelyi események során bántalmaztak.

A történtek felidézése

1990. március 15-én szélsőségesek tüntetéseken támadják a magyarságot, Tőkés László, Kincses Előd, Király Károly fejét követelik. Kincses akkor még Marosvásárhely polgármestere, Király pedig az egységkormány tagja.

Az első erőszakos megmozdulás március 16-án történt, amikor részeg, randalírozó románok kifogásolták egy gyógyszertár magyar nyelvű feliratozását. Akkor tömegverekedés tör ki. Másnap Marosvásárhelyen tűntetők vonultak fel, akik magyar vért követeltek.

Kincses szerint is törvényes az autonómiareferendum

Egyelőre több mint húsz helyi tanács autonómiareferendumról szóló határozatát támadták meg a székelyföldi megyék prefektusi hivatalai a törvényszéken — számolt be tegnapi sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke és Kincses Előd ügyvéd. Egyúttal ismertették az SZNT stratégiáját a megtámadott határozatok ügyé­ben, hiszen — mint Kincses fogalmazott — a kormánymegbízottak feljelentései egy kaptafára mennek, sok esetben még a település nevét is elfelejtik kicserélni a törvényszékre eljuttatott dokumentumokban. Izsák és Kincses a Hargita és a Kovászna megyei törvényszékre látogatott, ahol a gyergyószentmiklósi, a gyergyújfalusi, illetve a vargyasi önkormányzatok népszavazásról szóló határozatait tárgyalták. Hangsúlyozták: a prefektusok érvelése nem helytálló, hiszen a népszavazás nem tekinthető egyenértékűnek a Székelyföldi Autonóm Régió létrehozásával, mindössze az ahhoz vezető út egyik állomása. Így alkotmányellenesnek sem minősíthető a kezdeményezés, ugyanis a referendum nem eredményezi az ország területi újrafelosztását. „Az autonómia szorgalmazói ismerik a román törvényeket” — szögezte le Kincses, hangsúlyozva: a Román Törvényhozási Tanács álláspontját vették figyelembe, amikor kezdeményezték a népszavazást. Tisztában vannak azonban azzal, hogy a Székelyföldi Autonóm Régió létrehozásáról a parlamentnek kell döntenie. Izsák Balázs a népszavazás politikai vetületéről beszélt, hangsúlyozva: fontosnak tartják, hogy az emberek tudomására hozzák, ha rosszul működik a demokrácia az országban. Megjegyezte: a prefektusi hivatalok érvelésében tulajdonképpen az autonómiáról szóló törvénytervezetet támadják, nem pedig a népszavazást, márpedig a parlament az egyetlen törvényhozó hatalom Romániá­ban. Kincses és Izsák felidézte az európai fórumok ajánlásait is az autonómiáról, hangsúlyozva: az önrendelkezés kiegyensúlyozott kapcsolatot teremt többség és kisebbség között. Háromszék

Hozzászólások

Kategóriák