Archive

Category Archives for "Keresztyénség"

Wojtyła álma: tanuljuk meg a vallások közötti együttélés művészetét

[ 2011. május 06., 10:57 ] [56]

Andrea Riccardi a Famiglia Cristiana című olasz lapban részletesen elemezte, milyen állomásokon keresztül haladt II. János Pál útja a világvallásokkal való párbeszédért. Elmondta, hogy II. János Pál mindig határozottan vallotta meg hitét, és hangsúlyozta: éppen ebből a hitből fakad, hogy igyekszik találkozni másokkal. Hitte, hogy a katolikus egyháznak – az igazság és az emberről való tapasztalata tudatában – a különböző vallások hívei közötti békés együttélés szolgálatába kell állnia.
Riccardi a XX. század emblematikus ikonjának nevezi az 1986-ban Assisiben megrendezett vallások közötti béketalálkozót. Assisiben a világvallások képviselői határozottan kijelentették, hogy hagyományaik központi eleme a béke üzenete. A Szentszék elkötelezettséget vállalt a vallások közötti párbeszéd folytatásáért. II. János Pál utazásai során a vallások számos képviselőjével találkozott és kijelentette: minden utazás „kicsit Assisi folytatása. Elmondhatjuk, hogy Assisi már egy megmásíthatatlan tény.”
Riccardi kifejti, hogy a keresztények és a zsidók közötti közeledés a holokauszt tragédiája után kezdődött el. A fiatal Wojtyła személyesen megélte a háború és a krakkói zsidók tragédiáját. Amikor 1987-ben a varsói zsidókkal találkozott, elmondta nekik, hogy különleges kapcsolata van tragédiájukkal, bizonyos értelemben ő maga is megélte. 1969-ben, a kommunisták antiszemita kampánya idején Krakkó érsekeként ellátogatott a város zsinagógájába. Ahogy Adam Mickiewicz írja róla, a zsidókat nagyobb testvéreinek tekintette. 1986-ban a római zsinagógában találkozott Elio Toaff főrabbival. Pápaságának egyik történelmi pillanata ez a baráti ölelés: az újra felfedezett, vissza nem utasítható barátság szimbóluma. Végrendelétében is barátjaként említi Toaff rabbit. Barátságuk jóval túlmutat a személyes kapcsolaton: annak a jele, hogy keresztények és zsidók egymás elválaszthatatlan barátai.

Andrea Riccardi elmondja azt is, hogy az iszlám világot a lengyel Wojtyła kezdetben kevésbé ismerte. Megválasztása azonban egybeesett az iszlám öntudat felébredésével. 1979-ben Khomeini ajatollah visszatért Iránba és felépítette a teokrata rezsimet. A pápa határozottan kiállt a vallásszabadság védelmében, miközben állandóan párbeszédet kezdeményezett. 1985-ben nyolcvanezer muzulmán előtt beszélt Casablancában, akik a Marokkói király meghívására gyűltek össze: „Ellentétes oldalon voltunk és erőinket vitákra, háborúkra pazaroltuk. Hiszem, hogy Isten ma arra hív minket, hogy változtassunk régi szokásainkon…, kölcsönösen ösztönöznünk kell egymást arra, hogy a jót cselekedjük” – mondta nekik.
Az olasz történész hangsúlyozza, hogy ezt követően tervének megvalósítását Wojtyła személyes találkozások sűrű hálóján keresztül folytatta. 2001-ben ellátogatott a damaszkuszi Nagymecsetbe. 2001. szeptember 11-e fordulópontot jelentett: határozottan elítélte a terrorizmust, de mindent megtett, hogy az esemény ne vezessen a keresztény nyugat és az iszlám konfliktusához. 2001 decemberében, a Ramadán utolsó napján böjtöt hirdetett a katolikusoknak: a lélekben megkötött béke jele volt ez, hogy a szívekben megvalósuljon a fegyverletétel. 2002-ben ismét Assisibe hívta a vallási vezetőket, hogy kifejezzék a béke iránti elkötelezettségüket és közösen elítéljék a terrorizmus erőszakosságát.
II. János Pál meg volt győződve arról, hogy a különböző vallású hívek baráti, lelki közeledése olyan alapot jelent, amelyből béke száll a világra. A nyolcvanas években megérezte, hogy a vallásoknak nagyon fontos szerepük van a világban: konfliktusokat kelthetnek, de a béke látomását is közvetíthetik. Utazásai során mindig találkozott a vallások képviselőivel. 1986-ban Indiában lerótta tiszteletét Gandhi alakja előtt, találkozott a dalai lámával.
Andrea Riccardi, a vallások közötti béketalálkozót évente megszervező Sant’Egidio közösség alapítója Wojtyła nyomán megállapítja: a vallási hagyományokhoz barátsággal, Isten jelenlétének jeleit és az Ige magvait keresve kell közeledni. Ez nyithatja meg a békés együttélésért való együttműködés útját. II. János Pál mindig határozottan vallotta meg hitét, és hangsúlyozta: éppen ebből a hitből fakad, hogy igyekszik találkozni másokkal. Thaiföldön találkozott a buddhista pátriárkával és más buddhista vezetőkkel. Ugyanakkor aggodalommal tekintett a buddhizmus nyugaton való terjedésére. Kijelentette, hogy ez a vallás „nagy mértékben ateista rendszer”, amely szerint a gonosztól nem a jó, hanem a világtól való elszakadás által lehet megszabadulni. Meg volt győződve arról, hogy a keresztény misztika ott kezdődik, ahol Buddha elmélkedései véget érnek.
Riccardi hangsúlyozza: a vallások közötti párbeszéd nem egy szinkretizmusra épülő vallási jellegű zűrzavar, hanem az együttélés művészete, amelyben mindenki tisztában van saját identitásával. Ahogyan II. János Pál mondta 1986-ban Assisiben: ez a párbeszéd „egy csodálatos és lelkesítő hívás, amelyet követnünk kell”.
II. János Pál pápa hitte, hogy a katolikus egyháznak – az igazság és az emberről való tapasztalata tudatában – a különböző vallások hívei közötti békés együttélés szolgálatába kell állnia. Világosan látta, hogy a globalizált világban már nem létezik vallási és etnikai szempontból homogén terület. Meg kell tanulni az együttélés művészetét. 1986-ban a találkozó végén ezt mondta: „A vallás várja a maga prófétáit. Tekintetünket most együtt a béke látomásával töltöttük meg: ezzel olyan erők szabadulnak fel, amelyek a béke új nyelvezete, új gesztusai felé vezetnek, olyan gesztusok felé, amelyek széttörik a megosztottság végzetes láncait, amelyeket a történelem hagyott örökül, vagy az ideológiák által keletkeztek”. Felhívása a XXI. században is prófétai erővel hat.
Magyar Kurír, erdely.ma

A nem hívők is elismerik II. János Pál érdemeit

[ 2011. május 05., 20:28 ] [96]

A néhai pápa boldoggá avatása alkalmából készült kutatás szerint a katolikusok és nem hívők egyaránt elismerik II. János Pál életének érdemeit. Az amerikaiak szerint a boldoggá avatás méltó elismerése a pápa munkásságának.
Az amerikai Knights of Columbus testvériség megbízásából készült közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak elismerik II. János Pál pápa boldoggá avatásának jogosságát. A több mint 1200, katolikus és nem hívő állampolgárt egyaránt megkérdező felmérés szerint tízből nyolcan adóznak tisztelettel a néhai pápa élete és munkássága előtt. A válaszok szerint tízből hatan, a vallásgyakorlók körében tízből nyolcan vélik úgy, hogy a Karol Józef Wojtyła néven született pápa egyike a történelem legkiemelkedőbb egyházfőinek. Éppen ezért a megkérdezettek háromnegyede, a katolikusoknak pedig 90 százaléka helyesli, hogy az egyház boldoggá avatja 2011. május 1-jén II. János Pált.

A felmérés eredményei szerint az amerikaiak 40 százaléka nyilatkozott úgy, hogy II. János Pál – aki pápasága alatt több alkalommal is járt az Egyesült Államokban – hatással volt a személyes spirituális életére. Ugyanezt a katolikusok 87 százaléka állítja önmagáról.

zipp.hu / Socio Mater,erdely.ma

Legyetek derűsek!

[ 2011. április 02., 00:22 ] [440]

Ma 6 éve hunyt el Rómában a huszadik század utolsó negyedének nagy szentje, II. János Pál pápa. Halálával egy olyan korszak zárult le az egyház és a világ történelmében, amely még nemzedékekig meghatározza az emberiség életét. Vallástól, nemzetiségtől, bőrszíntől és politikai meggyőződéstől függetlenül, szinte az egész világ gyászolt, mert olyan krisztusi embert veszítettünk el, aki egymaga volt a világ lelkiismerete.
Nem kapott Nobel-díjat, de annál beszédesebb emberi magatartása, szeretete, egyszerűsége és közvetlensége, őszintesége és nyíltsága, amellyel az egyház legnagyobb ellenségeit is térdre kényszerítette.
Felejthetetlenek azok a képek, amelyeken láttuk, amint ölébe kap egy gyermeket a tömegből és megcsókolja, amikor leszállva a repülőgépről megcsókolja szülőhazája földjét, amikor szemébe néz beszélgetőpartnereinek, és tömören a lelkiismeretükre, az emberi méltóság tiszteletére apellál. Láttuk őt Teréz anyával, Gorbacsovval, Fidel Castróval, Teoctist pátriárkával kezet fogni, vagy ahogyan lelkesen együtt énekel a fiatalokkal, ahogy a népek anyanyelvén szól, és hirdeti az Örömhírt: Ne féljetek! Életének utolsó üzenete is az volt: „Derűs vagyok, legyetek azok ti is!”

Valljuk be, hogy ez a pápa mindnyájunk szívéhez közel férkőzött. A köztünk járó Krisztus volt, aki tudott egyszerre konzervatív és liberális lenni, aki egyszerre őrizte az apostoli egyház, hitét, értékrendjét és hitelveit, miközben szélesre tárta az egyház ablakát és áttetszően élte elénk a Krisztus-követés művészetét. Megmutatta nekünk, hogy nem kell félni, ha Isten útján járunk, hogy a szenvedés is hozzátartozik az élethez, nem Isten büntetése, és lehet méltósággal szenvedni. Nem kereste a népszerűséget, mégis minden idők legnépszerűbb pápája. Az emberiség lelki vezetője volt, aki sportolt és énekelt, játszott és imádkozott, tárgyalt és könyörgött, megbocsátott és bocsánatot kért. Az egyetemesség pápája volt, aki felül tudott emelkedni kis és nagy népek kategóriáján, aki mindenben Krisztus akaratát kereste és szolgálta.
Megtapasztalta testében is a szenvedést, az üldözöttséget, a kommunista elnyomás terrorját, ezért tudta mit jelent síkra szállni az emberi jogokért, ezért is emelte fel szavát a kizsákmányolás és az emberi méltóság lábbal tiprása ellen. Egyházpolitikája nem érdekekre épült, és nem kereste egyetlen politikai hatalom kedvét vagy tetszését, hanem a keresztény alapértékek mellet szállt síkra. Belülről reformálta meg az egyházat, és tette vonzóvá a hitet.
A világ urai, politikusok és államfők, sztárok és evilági méltóságok sorba álltak, hogy találkozzanak vele, mert valami megmagyarázhatatlan derű és életszeretet áradt belőle. De ő sem röstellte felkeresni az eldugott nyomornegyedeket, az afrikai őserdők mélyét vagy éppen az ENSZ közgyűlését. Az ökumenizmus, a párbeszéd embere volt, aki megkísérelte összebékíteni a zsidókat a muzulmánokkal, kiengesztelte a keresztény felekezeteket, és utat tört a keleti kereszténység szívébe is. Költői lélek és teológus egyszerre, aki átimádkozta teológiáját, nemegyszer személyesen vezetve a vatikáni rádióban a rózsafüzér imádságot. A világ számtalan nyelve mellett magyarul is megtanult, és testvérének érzett minket.
Példája életre szóló lecke emberségből, elkötelezett krisztusi tanítványságból, aki nem uralkodni akart, – latba vetve tekintélyét, –hanem szolgálni, megoldani mások saruszíját. Kiállni az örök, szent és egyetemes értékek mellett, amelyek nem jobb és baloldaliak, nem haladóak vagy maradiak, hanem amelyek iránytűként jelzik Isten akaratát, megbecsülik emberségünket, mutatják emberi hivatásunkat.
A világ is meggyászolta. Lemondták a hivatalos találkozókat és koncerteket, félárbocra eresztették a zászlókat, nemzeti gyászt hirdettek mindenfelé, és zarándokok milliói vettek személyesen búcsút Karol Wojtylától, mert ő a miénk, a szívünkbe lopta magát.
És mégis, ez a gyász nem lesújtó. Nem egy szokványos haláleset volt, hanem az öröm és a megrendülés, a felismerés és a kegyelmi pillanat keveréke, amikor ráeszméltünk, valójában ki is volt a béke pápája. A megélt evangélium, Péter, a szikla.
A szentek köztünk járnak, Isten szentjei köztünk sugározzák a békét, a szeretetet, csak észre kell vennünk azt. Csak ránk kell, hogy ragadjon róluk valami. Akármerre változik, fejlődik a világ, akárhogy ostromolja az egyház hajóját mindenfelől a tenger és a vihar, az emberiségnek van jövője.
Az ilyen fáklyavivők után látjuk az utat, az ilyen rokonszenves szentek nyomán kedvet kapunk a jóra: érdemes, lehet szentnek lenni. Érdemes Istent szolgálni, kitartani a becsület, az emberi méltóság tisztelete mellett.

Sebestyén Péter,erdely.ma

1,2 millió embert várnak II. János Pál boldoggá avatására

[ 2011. március 27., 22:32 ] [31]

A líbiai háború és a japán földrengés tartja távol az érdeklődőket II. János Pál boldoggá avatásától.
Sokan mondják le korábbi szállodafoglalásukat, és inkább nem mennek el Rómába II. János Pál pápa boldoggá avatási szertartására részben a japán földrengés és cunami, részben a líbiai katonai akciók miatt.
Az olasz főváros vezetői nagyjából feleannyi résztvevőre számítanak, mint amennyit korábban a Vatikánba vártak. A május elsejei ceremónián 1,2-1,3 millió ember vesz majd részt, de ebben benne vannak a helyi érdeklődők is – idézte a Corriere della Sera napilap a város főpolgármester-helyettesét, Mauro Cutrufót. Cutrufo – aki a város idegenforgalmáért is felelős – azt mondta, a vatikáni Szent Péter téren körülbelül 300 ezer ember fér el, a többiek óriáskivetítőkön figyelhetik az eseményt a Circus Maximus és a Piazza San Giovanni környékén.

A boldoggá avatás a szentté avatási eljárás egyik állomása. Giuseppe Roscioli a római szállodaszövetség elnöke azt mondta, sokan a japán földrengésre és cunamira, illetve a líbiai katonai beavatkozásokra hivatkozva mondják le foglalásukat. Leginkább japánok, amerikaiak és délkelet-ázsiaiak maradnak otthon, annak ellenére, hogy korábban jelezték, elmennek a boldoggá avatásra.
Index,erdely.ma

Facebook-oldalt kap II. János Pál pápa

[ 2011. március 15., 07:56 ] [56]

A héten mutatja be a Vatikán azt a Facebook közösségi oldalt, amelyet II. János Pál pápa közelgő szentté avatásának szentelnek. Az oldalon a május elsején tartandó szentté avatás eseményeit kívánják a lehető legszélesebb körben bemutatni, azonban lesznek videolinkek II. János Pál 27 éves pápaságának eseményeiről is.
XVI. Benedek pápa szeptemberi nagy-britanniai látogatása volt a Vatikán első próbálkozása arra, hogy egy egyházi eseménynek Facebook-oldalt szenteljenek. Ez az oldal még most is aktív, naponta 10-15 ezren látogatják rendszeresen… Rájöttünk arra, hogy a Facebook nemcsak információ megosztásra szolgál, hanem közösséget is teremt – mondta Paul Tighne, a társadalmi kommunikációért felelős vatikáni iroda illetékese.
Népújság

Csaba testvér: szólásnak van ideje

Húsvét másodnapja van! Nagy belső indítást érzek, hogy elmenjek én is locsolni. Hatalmas vödör hideg vízzel szembe önteni azokat akik alszanak. 2010 tavaszán leginkább azokat szeretném meglocsolni, hideg ébresztő vízzel, kiket nagy nagy szeretettel éveken keresztül egy egy lelkiismeretes pap, szerzetes mindent félretéve nevelt, oktatott, hittan órákon, vagy kollégiumokban, iskolapadokban…

Ébresztő hajdani hittanosok, egyházi intézmények növendékei! Néhány szomorú papról – el nem ítélhető módon – a felháborodás lerántotta a hallgatás fátylát. Jól tette. De ti, mi, akik oly sok lelkiismeretes nagyszerű, szent életű papot, szerzetest ismertek, miért hallgattok? Igen, kell beszélni arról az 1 százalékról, akik felelőtlenül bemocskolták a bennük bízó gyermekeket, de kell beszélni a döntő többségről is! Azokról a lelkipásztorról akik, hihetetlen jósággal, szeretettel hajoltak le hozzánk.

Nagyon sok papot ismerek, de ismerőseim közül hozzám, mint hajdani gyermekhez egyetlen egy sem közeledett bűnös vággyal. Mindazt, amit értéknek tartok magamban annak nagy részét olyan nemes lelkű papoktól kaptam, mint Bálint Lajos püspök úr, ki tegnap hunyt el. Róla, és még nagyon sok szentéletű papról, szerzetesről csak jót, szépet tudok mondani. Hat év teológia alatt hozzám – de tudtommal társaimhoz sem – soha senki ferde hajlammal nem közeledett. A fehérvári szeminárium számomra tényleg a megtestesült bölcsesség otthona volt, és mindig nagy-nagy szeretettel tisztelettel gondolok vissza az ottani tanáraimra, elöljáróimra, püspökeimre. Paptanáraink a tanulmányaikért, önfeláldozó munkájukért a kommunista rendszertől sem elismerést, sem segítséget nem kaptak, és mégis vállalva az oktatás a nevelés nagyon nehéz munkáját, hihetetlen tisztességgel helyt álltak, számomra, de hiszem, hogy kispap társaim számára is mindenben példaképek voltak.

Húsvét másodnapján ébredjünk fel, mert a hallgatásunkkal önmagunkra is árnyékot vetítünk. A kívülállók csak a szennyről hallva, könnyen általánosítanak, és azt hihetik, hogy az egyházi intézmények a bűnnek, a szennynek az otthonai. Bennünket az igazság melyet ismerünk, megtapasztaltunk, kötelez! Biztatlak, hogy egy-egy kedves paptanárunkról, szerzetes nevelőnkről mi is „rántsuk le a fátylat” és írjuk le, fogalmazzuk meg egy-egy levélben, beszámolóban azt a sok jót, szépet, mit általuk kaptunk a Jóistentől. Töltsük meg a sajtót, a világhálót olyan Istennek szentelt személyek életrajzával, cselekedeteivel, akikre csak büszkeséggel tudunk gondolni. Ne hagyjuk, hogy néhány, részben még nem is ellenőrzött féligazság, bemocskolja azt az intézményrendszert, azokat a személyeket, akik számunkra nagylelkűen otthont adtak, lelki szellemi születésünkhöz hozzájárultak..

Húsvét másodnapján friss hideg vízzel mindenkinek jó locsolást kívánok!

Szeretettel, Csaba t. , erdely.ma

Virágvasárnap

Legyek szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor mezőn járnak,
A virágban gyönyörködjenek
(Reményik Sándor)

Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának napját ünneppé emelte az egyház. A Húsvét előtti vasárnapon már a hetedik századtól pálmaágat szenteltek. Erdélyben a barkaszentelés, pimpószentelés szertartása elengedhetetlen része a virágvasárnapnak. Az első tavaszi virágok egyike, a fűzfabarka megszárítva sok otthonban megbecsült helyen áll a következő húsvétig, esetleg hamvazószerdáig: vannak vidékek, ahol a nagyböjt kezdetén az előző évi virágvasárnapi barkát elégetik, és azzal hamvazkodnak.

Helyenként a szentelt barkát rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés, villámlás elhárítására is használták. A megszentelt barka erejére egy idős asszony így emlékezik:
– Azt a szentelt pimpót megtartottuk a következő év húsvétjáig, s avval hevítettek bé az ünnepi kalácsnak. A pimpóból a kép mellé szúrtak több szálat, ami a következő esztendő húsvétjáig ott volt, hogy távol tartsa a villámokat, betegségeket, és újabban a sírokra is szoktunk egy-egy szálat szúrni, s evvel a templomban nyert érdemeket a holtakért ajánljuk fel.

„Ő mindannyiunk bűnét magára vette” – Passiójáték Csíksomlyón

A barkaszentelés mellett a római katolikus templomokban külön szépséget ad az ünnepi szentmisének a virágvasárnapi körmenet és a passió eléneklése. Jézus szenvedéstörténetének és keresztre feszítésének felelevenítése előkészíti a nagyhéti lelkiismeret-vizsgálatot, a magunkba fordulást, hogy Húsvét vasárnapján tiszta lélekkel örvendhessünk a Megváltó feltámadásának.

erdely.ma

Csűry István lett a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke

Csűry Istvánt választották a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökévé pénteken Nagyváradon – erősítette meg Tőkés László európai parlamenti képviselő nagyváradi irodája.

Magyarországi Református Egyház zsinati irodájának budapesti közleménye szerint az egyházkerület választó közgyűlése a korábbi helyettes püspököt választotta egy évre az egyházkerület élére. A választáson három jelölt indult, Csűry István 68, Mikló Ferenc nagyszalontai lelkész, bihari esperes 14, Józsa Ferenc aradi lelkipásztor 3 szavazatot kapott – írták.

Tőkés László júniusban mondott le püspöki tisztségéről, miután európai parlamenti képviselővé választották; ezután lett Csűry István a helyettes püspök.

Pénteken az időközi választáson teljes jogkörű püspököt választottak egy évre, 2010 októberében pedig az egyházkerületben általános tisztújítást tartanak, ekkor választanak egy teljes, hatéves mandátumú püspököt.

Az új püspök még helyettessé választása idején jelezte, feladatának tartja az egyházkerületben Tőkés László vezetése idején elindult átvilágítás folytatását. Ennek az a célja, hogy a román kommunista titkosszolgálat, a Securitate Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) dokumentumai alapján kiderüljön, kik voltak besúgók az egyházban a rendszerváltás előtti évtizedekben.

echotv.hu , erdely.ma

3

Református Templom Sarmaság, tetőfelújítási munkálatok nézd meg sarmasági ember !

A dolognak előzményei vannak, aki kíváncsi rá nézze meg azokat a  következő linken:

http://sarmasagi.ro/1135/sarmasagi-hirmondo-7-evfolyam-3-szam-beli-erdekessegek

Ígéretemhez híven beszámolunk, pontosabban képeket publikálunk  az északi oldal (a jövőben a többi oldal) felújítási- javítási munkálatairól, íme:

Lepel kihúzása

Lepel kihúzása

Lepel kiterítése

Lepel kiterítése

Részben kiterített hosszan tartó biztonságot adó tetőszigeteléses lepel az északi tetőn

Részben kiterített hosszan tartó biztonságot adó tetőszigeteléses lepel az északi tetőn

Ideiglenesen elhelyezett lepel a teljes északi oldalon

Ideiglenesen elhelyezett lepel a teljes északi oldalon

A munkálatok ma 2009 október 8- án és holnap október 9- én folytatódni fognak.

Jelen tetőfedés  várható élettartama 50 év.

Keresztes Zoltán István

István, a keresztény király

Szent Istvánban kortársai és a hazai szájhagyomány alapján dolgozó jámbor életírói Szent Ágoston kegyes, de komor királyeszményének megtestesülését, a civitas terrena pogány és pogány erkölcsű uralkodóival, a tyrannusokkal szemben a civitas Dei földi tartományát „jól kormányzó” (rex a recte regendo), hitvédő és hitterjesztő, egyházgyámolító és parancsainak engedelmeskedő, „igazságos, kegyes, békeszerető” (rex iustus, pius et pacificus), Isten kegyelméből uralkodó (Dei gratia rex), uralomra „alkalmas” (idoneus) igaz keresztény király (rex christianus) mintaképét tisztelték.

Egyénisége legjellemzőbb vonásának jószívét, kegyességét, igazságszeretetét tartották. Tietmár merseburgi püspök és reichenaui Hermann szerint „a legyőzöttekkel kegyesebben, a jámborokkal szelídebben senki sem bánt nála”. A legendaíró szerint „híre-neve világszerte elterjedt, s ajkának ítéletei nagy dicsérettel lettek ismeretessé”. Udvara valósággal menhelye volt üldözött rokonainak és más királyi sarjaknak. Lengyel földről és Velencéből száműzött unokaöccsein, Beszprémen és Péteren kívül itt talált oltalomra császári bátyja elől menekülő sógora, Brunó augsburgi püspök, itt leltek új otthont Edvard és Edmund angolszász hercegek. Legyőzött nagybátyjának, az ellenség szolgálatába álló Gyulának utánaküldte udvarában tartózkodó fiait és feleségét.

Kegyelmes volt az elbukottal, jólelkű a gyámoltalanokkal, szelíd a jókkal szemben, s ilyennek kívánta fiát is nevelni. „Ha kívánod a királyság tisztességét, légy békességtűrő. Ítélj békességtűréssel, szánakozással és nyugalommal”, mert „a jócselekedetek törvénye főékesség a királyok koronáján. Illik a királynak kegyesnek, irgalmasnak és több egyéb jóságokkal teljesnek és ékesnek lenni, mert a kegyetlenséggel és gonoszsággal fertőzött király haszontalan keres király nevet, mivel tyrannusnak mondatik.” „Uralkodjál mindenki felett harag, kevélység, gyűlölködés nélkül, békességesen, szelíden, emberségesen, megemlékezvén szüntelen, hogy minden ember azonegy állapotban vagyon, és semmi fel nem emel, csak az alázatosság, semmi meg nem aláz, csak a kevélység és a gyűlölség.”

Szellemében, felfogásában, cselekedeteiben igazi keresztény király volt István. Kegyes, jólelkű és igazságszerető, de egyéniségének éppily jellemző vonásai a középkor nagy keresztény királyainak erős és megingathatatlan akarata s a realitásokkal mindig számoló, hatalmas szervező- és alkotóerő. Nem volt elmélkedésbe merülő, komor aszkéta, s nem volt imádkozó és síró öreg, amilyennek későbbi jámbor életírói rajzolták. Hitében erős, vallása parancsait követő, egyházát gyámolító, szigorú erkölcsű középkori uralkodó volt a Nagy Károlyok, Nagy Ottók, Simeonok fajtájából.

Ezt az egyéniséget, pozitívumokra törekvő szellemet nem elégítette ki a szemlélődésben, elmélkedésben, életszentségben és önmegtagadásban kimerülő vallásosság, de benső meggyőződéssel és fanatikus lelkesedéssel szegődött a bencések által hirdetett és gyakorlatban is megvalósított, égi célokra emberi eszközökkel törekvő vallásos irányzat zászlaja alá. Akaraterejét, alkotó és szervező tehetségét egy nagy földi cél szolgálatára, az „isten kegyelméből való” keresztény királyság megalapítására szentelte. Végső célként mégis népe túlvilági boldogsága, Krisztus égi birodalma lebegett szeme előtt.

„A királyi méltóság rendje — írja fiához — úgy hozza magával, hogy arra egyedül katholikus hittel eltelt hívők jussanak. Ezért a mi tanításaink során az első helyet a szent vallásnak adjuk. Elsőben is parancsolom, hagyom és javallom néked, én szerelmes fiam, ha kívánatos előtted a királyság koronájának tisztessége, légy a katholikus apostoli hitnek szorgalmatos megtartója. Mert akiknek hamis hitök vagyon, avagy hitüket cselekedetekkel bé nem töltik és fel nem ékesítik, sem itt nem uralkodnak tisztességgel, sem az örök birodalom koronájában nem lesz részük. Ha pedig a hitnek pajzsát megtartod, az üdvösség sisakját is felveszed. Ha pedig valamikor találtatnának a te hatóságod alatt olyanok, akik a Szent Háromság alkotmányát megbontani, abból valamit elvenni, avagy hozzátenni akarnának… ilyeneknek se táplálást, se oltalmat ne adj, nehogy magad is társuknak és jóakarójuknak láttassál.”

Ez a benső és meggyőződéses vallásosság különbözteti meg Istvánt apjától, és irányítja más, magasabb célok felé. Gézánál a vallás eszköz a politikai hatalom kiépítésére. István a világi uralomban, a politikai hatalomban látja az égi boldogsághoz vezető eszközt. Apostola lett népének, de a szent cél érdekében erőskezű, kemény uralkodója is tudott lenni. Saját vezérei és előkelő alattvalói: Koppány, Gyula, Vászoly és Tanuszaba s mindazok, akik útjába álltak a krisztusi birodalom kiépítésére irányuló törekvésének, „akik megbontották a Szent Háromság alkotmányát”, összetörtek kíméletlenül lesújtó kezének haragos csapásai alatt. Viszont a keresztény „vendég és jövevény népeket” felkarolta, mert „nagy haszon vagyon bennük; különb-különbféle szót, szokást, fegyvert és tudományt hoznak magukkal, ami minden országnak ékességére szolgál, a király udvarát nagyságosabbá teszi, és igen megrettenti az idegenek magahitt szívét. Gyenge és törékeny az egynyelvű és egyerkölcsű ország. Hagyom ezért, fiam, adj nekik táplálást jóakarattal, és tisztességes tartást, hadd éljenek nálad örömestebb, hogysem másutt lakoznának.” Sokszor kérdezték már: miért adta István ezt a tanácsot fiának? Pedig oly könnyű a felelet: korának uralkodó felfogása szerint s a császári és pápai udvarban III. Ottóval és II. Szilveszterrel reálpolitikai értelmet nyert világbirodalmi univerzalizmus értelmében erős és győzhetetlen az Úrnak az összes keresztény népet testvéri közösségbe foglaló, mai értelemben vett, nemzetiségi különbségeket nem ismerő, földi birodalma. Az idegenek védelme az egyetemes keresztény gondolatban és az ifjú Ottó világbirodalmi elgondolásában új életre kelt Róma-eszmében gyökerezik.

Szent István trónra léptekor országa szomszédságában véres harcokat vívtak a keresztény népek és fejedelmek. A vértől mámoros csehek pogány dühvel irtják ki „nemzeti szentjük” — Szent Adalbert — családját, elűzik tanítványait. Gaudentius első lengyel érsek, Adalbert féltestvére menekülni kénytelen fellázadt híveinek haragja elől. Bizánc császárja a bolgárokat töri, a lengyel Boleszláv a cseheket pusztítja. A magyarok ifjú királya nem követte példájukat. Teljesen átérezte és megértette kora magasztos eszméit, és azok erejére támaszkodva tört ideálja megvalósítására. Ez az ideál a Boldogságos Szűz különös védelme alatt álló magyar királyság volt.

„Magát és országát — mondja XI. századi életírója — fogadással és odaadással szüntelen könyörgések közt ajánlá Isten örökké szűz anyjának, Máriának oltalmába, kinek a magyaroknál oly kitűnő tisztelete és dicsősége van, hogy mennybemenetelének ünnepét nyelvükön nevének hozzáadása nélkül hívják Királynő napjának.”* A magyarok Nagyasszonyának, égi Királynőjének tiszteletére szenteltette fel a szívéhez legközelebb álló egyházakat: a családi szentélyül alapított székesfehérvári bazilikát, felesége veszprémvölgyi apácakolostorát, az ország főpapjának esztergomi székesegyházát és minden országrészben egy püspöki templomot: Győr, Vác és Bihar székesegyházait. Ezen ideál szolgálatában téríti népét, és szervezi Krisztus egyházának új tartományait.

Szent István oktatói, népe térítői nem a németek, nem az olaszok, nem a görögök, nem a szlovének voltak. Lelkét a X. század végén Európa-szerte diadalmasan előretörő egyetemes keresztény gondolat hódította meg. Népét a nemzetek fölött álló egyetemes egyház eszméjének különböző népekből sarjadt, de a nemzetiségi különbséget nem ismerő egyetemes kereszténységhez tartozó harcosai térítették. A térítést és egyházszervezést irányító szellem minden gyökérszálával messzi nyugatra és délre — Franciaország és Itália kolostoraiba — nyúlik vissza. A keresztény magyar királyságban a francia földről egész Európát behálózó, bencés kolostorokon át a francia, olasz, német udvarokba behatoló egyetemes európai mozgalom aratta egyik korai nagy diadalát. Ennek az egész keresztény világ meghódítására indult szellemi mozgalomnak lett apostolává a magyarok első királya, kinek lelkében dús gyümölcsöket teremtek korának fennkölt eszméi.

Szent korona

Az egyetemes keresztény gondolatnak korunkra maradt s később a magyar nemzettest közjogi szimbólumává lett gyönyörű jelképe az első magyar királynak olasz földről, francia pápától, német szerzetes hozta szent korona.

A római követküldés okát sem szabad a német és bizánci befolyás ellen védekező politikában, István fejedelem különös diplomáciai éleslátásában keresnünk. István a pápától kért koronát és királyi címet, mert ily kéréssel — kora felfogása szerint — csak hozzá fordulhatott.

Hóman Bálint, Háromszék

Bábel Balázs érsek szentbeszéde a Csíksomlyói búcsún – Olvasd el !

Krisztusban szeretett testvéreim!

Isten előtt egy nap ezer év, ezer év egy nap – tanítja Szent Péter apostol. Nekünk azonban beláthatatlan hosszú idő az ezeréves Erdélyi Egyházmegye története, amely mint hallottuk érsek urunktól, majd’ ezer évig a kalocsai érseki tartomány része volt. Úgy is jöttem ide, mint a szent koronát hozó Asztrik érsek 90. utóda. Beláthatatlanul hosszú idő a 800 éves ferences rend története. S mégis, ezek a jubileumok ebben az ünnepi órában összekötnek bennünket múltunkkal, jelenünkkel s remélhetőleg 1000 évnél is tovább tartó jövőnkkel. Összetartanak és összekötnek mindazokkal, akik a közös keresztény hitben, a nemzettudatban mint magyarok, székelyek, csángók magyarnak, székelynek, csángónak vallották és vallják magukat.

Pünkösd szombatján várjuk a Szentlelket, s mint egykoron Szűz Mária az apostolokkal, együtt imádkozva kérjük életünkre, nemzetünkre a Szentlélek ajándékait. A Szentlélek Úristen árasztja ajándékait, a közismerten hét ajándékot, de más karizmákat is, és érdemes szemügyre vennünk, hogyan teljesedett be Szűz Mária életében ezeknek az ajándékoknak a sorsa, és milyen tanulságokat vonhatunk le ebből a magunk számára. Adja a Szentlélek az értelem, a tudás és a bölcsesség ajándékát. Ő a nagyokosságú Szűz. Vagy mint ahogy költőien imádkozzuk a loretói litániában, a Bölcsesség széke. Ha egyszer Jézus Krisztus Isten megtestesült bölcsessége, akkor az ő édesanyja részesült belőle. Ő a Bölcsesség széke. De megkérdezhetjük: ki a bölcs? A bölcs az, aki nemcsak néhány évre tekint hátra vagy előre, hanem a leghosszabb távon, mondhatni az örökkévalóság fényénél – mint ahogy régen a latinok mondták, sub specie aeternitatis – szemléli saját sorsát és nemzetét.

Hogyan tekintsünk történelmünkre? Egy francia származású amerikai történész azt írja: ha valaki mélyebben meg akarja ismerni a történelmet, annak társalkodnia kell Istennel. Szűz Mária társalkodott Istennel. Híres hálaadó éneke, a Magnificat egyben rejtett történelmi visszatekintés is, hiszen benne van az, hogy nemzedékről nemzedékre mit tett az Isten. Fölfedte benne Isten gondviselését és vonalvezetését. Hiszen akkor, Szűz Mária korában a választott nép majd’ kétezer éves történelmet tudott maga mögött. Látta, hogyan szórta szét a gőgösöket, hogyan taszította le trónjáról a hatalmasokat, és hogyan emelte fel az alázatosokat. És Szűz Mária előtt ott volt saját nemzetének sok-sok megpróbált időszaka, nevezetesen a babiloni fogság is, amikor az egyik legnagyobb próféta, Izajás jelképesen az egyik fiának ezt a nevet adta az ellenségre utalva: „rabolj gyorsan, prédálj hamar”. S vigasztalásul a másik fiának: „a maradék visszatér”.

Valami hasonlatosságot érezhetünk, ha a magunk sorsára és arra az ezeréves történelemre is gondolunk, ami ezen a tájon Szent István király korától az első föltételezett Buldus püspöktől egészen a legutóbbi idők „emberkatedrálisaink”, hogy Illyés Gyula szavát használjam Márton Áronig és az ugyancsak hozzá mérhető vértanú lelkületű Jakab Antalig ezen a tájon ennek a népnek, ennek a nemzetnek jutott. Mert benne vannak a török és tatár harcok, a háborúk fájdalmai, az ország feldarabolása. S amire már jól emlékszünk, a falurombolás már-már azt a víziót vetítette elénk, hogy megsemmisülünk. És mégis itt vagyunk. Mert a sokszor nehéz időkben az a ferences rend, amelyik például magyar földön az én megyémben egyedül a 150 éves török hódoltság alatt ápolta a katolikus hitet, úgy ápolta ezen a tájon. És hogy munkája nem volt hiábavaló, arra példa az, hogy itt vagyunk. Meg kell látnunk a múltban Isten gondviselését, mert a múlt erős gyökér, jelen és jövő belőle él. Fel kell benne fednünk Isten vonalvezetését. A múlt a mi reményünk. Meg kell látnunk a magunk sorsában és az általunk áttekinthető időben is, hogy mit tett az Isten. Mert nem is olyan rég, mintegy 20 éve a porba hullott egy világhatalom. Szintén Izajás szavai jutnak eszünkbe. Mert a nagyhatalmak olyanok, mint a vödrön a vízcsepp. És szemünk előtt lelöktek egy hatalmast a trónjáról. Még a televízió is mutatta. S ha a magunk sorsára gondolunk, kérem mindannyiukat, kedves testvérek, fedjék fel az Isten gondviselését.

Szabad legyen egy saját példával előállni, semmiképpen sem a dicsekvés szándékával. Papnövendékek voltunk, s akkor mintegy nyolcan nagy mennyiségű könyvet hoztunk át ide Erdélybe. Megszereztük rá a pénzt, keresztény, katolikus és magyar könyvek voltak. Idejöttünk, vagyis ide szerettünk volna jönni, hogy elhozzuk ezeket áldott emlékű Márton Áron püspöknek és a gyulafehérvári kispapoknak. A határnál, ahogy akkor mondták, lebuktunk. Utóbb kiderült, hogy nem a vámosoknak az ébersége, hanem a hálózat ébersége volt az, amely előre jelentette, hogy jönni fogunk. Kiutasítottak bennünket, útlevelemet elvették, a tortúrát nem mondom el ami ’89-ig tartott. Ha nekem akkor papnövendék koromban azt mondja valaki: „te egyszer itt fogsz állni, és prédikálni fogsz Erdély és Magyarország népéhez”, nem hittem volna. És saját életemen át látom, hogy annak, aki Isten ügyéért fárad, az egyházáért, Isten már ezen a földön is visszafizet. Mert Istent nem lehet nagylelkűségben felülmúlni. Ezt fedezzük fel saját életünkben is. Még ha most megpróbáltatásban is élünk, mert a Szentlélek a lelki erősség adományát is adja. Mint ahogy adta Szűz Máriának, aki állt a kereszt alatt és nem rogyadozott. Ő akkor is hitte, amit 33 évvel korábban mondott neki az Angyal: Isten neki adja atyjának házát és uralmának nem lesz vége. Hitte a kereszt alatt is, amikor fiát megfeszíteni látta. És ahogy Szent Pál mondja, lelkében meghalt és lelkében feltámadt az ő fiával. Pedig ott nem jött a szabadító angyal, mint ahogy jött egykoron Ábrahámnak, amikor Isten őt próbára tette, hogy áldozza fel fiát. Neki mindent el kellett szenvednie. Éppen ezért rá kell tekintenünk bajainkban, hogy lelki erőt kaphassunk, hiszen ő a mi égi édesanyánk.

Nemrég hallhattunk egy kísérletről, amit Oxfordban végeztek el 12-12 önkéntes egyetemistával. Nem tudták, hogy mire kérik fel őket. Az egyik csoport hívő katolikusokból állt, a másik pedig kifejezetten nem hívőkből. Két képet mutattak nekik. Az egyik Leonardo da Vinci Hermelines hölgye, a másik Sassoferrato Mária-képe. Mindkettő egy hölgyet ábrázolt. S miközben a kísérletben részt vettek, elekrosokkokat kaptak. Ma már mindenféle eszközökkel lehet mérni a fájdalmat. Azt vették észre, hogy a nemhívőknek, bármelyik képet nézték, semmit sem jelentett a fájdalom enyhítésében a kép látványa. De akik katolikusnak vallották magukat, azt mondták, és azt is lehetett tapasztalni, hogy amikor Szűz Mária képét látták, nem érezték úgy a fájdalmat, hanem azt érezték, hogy valamiféle gondviselés és segítő anyai kéz óvja őket. Ezen lehet vitatkozni világnézettől függően, de azért ez elgondolkodtató. Ha egyszer Szűz Máriára bízta Jézus apostolán keresztül az őt követőket, akkor fájdalmainkban miért ne fordulhatnánk mi is hozzá? A kegytemplomban az a sok-sok hálatábla arról tanúskodik, hogy Szűz Mária ügyes-bajos dolgokban megsegítette a hozzá fordulókat. Isten a tudója, hogy hányan voltak. Mert az csak egy töredék. Hát mi is odafordulunk hozzá, mert a világ és benne a mi magyar népünk is nagy válságban van. Azért hozom elő magyarországi életünk gondjait és bajait, mert az ottani élet kivetül a világ összes magyarjára, és ha jól meggondoljuk, mi minden megosztó szándék ellenére egyetlen nemzetet alkotunk.

Most sokan csak azt érzik, hogy gazdasági válság van, drágább lesz minden. Ezt mindenki érzi. Akik mélyebben látnak, azt mondják, erkölcsi válságban vagyunk. De még mélyebbre kell tekintenünk, mert az erkölcs nem áll meg önmagában. Támaszt kíván. Már Dosztojevszkij megmondta: ha nincs Isten, mindent szabad. És az újkori ember elveszítette komoly istenhitét immár 300 éve. Azóta egyre lejjebb csúszunk. Először megvolt még az erkölcsi érzék a jó és rossz iránt. De aztán az is megszűnt. Az erkölcsi válságban a bűn a botrányig ért és korrumpálódott minden, ezt követte az értékválság. Hogy mit jelent ez? Azt, hogy a mai világ mindent a pénzzel mér. Ez az egyedüli mérce. Nem véletlen, hogy a mi Urunk az összes bűn közül az Istennel szemben a pénzt állította. Mert a többi bűnből sokkal könnyebb felállni, mint a pénzimádatból. Ma ott tartunk, hogy az áldozatos munkakörökben dolgozó emberek, legyen az tanító, ápoló vagy egy pláza dolgozója, egy hónap alatt nem szerez annyi jövedelmet, mint e világ gazdagjai egy óra alatt, akik jókor vannak jó helyen. Ezt a válságot és értékválságot nagyon könnyen az államcsőd is követheti.

S milyen fájdalmunk van még az erkölcsi válságban? Hogy az emberiség őssejtjét, a családot rombolják. Minden más együttélést fel akarnak emelni a család rangjára, miközben a családok támogatása csökken. Növekszik az abortuszé. Még a prostituáltak is kapnak újabban állami támogatást. De a családok helyzete egyre inkább megnehezedik. A maradék ifjúságot pedig megrontják. Még sokan nem tudják, de majd tudni fogják, mert mindenhová beszivárog ez az új kór, a gender-program, hogy mindenki döntse el szabadon, hogy férfi vagy nő, homoszexuális vagy transzszexuális vagy transzvesztita vagy heteroszexuális akar lenni. Mindegy, döntse el szabadon! Aztán még ha ez sem elég, először az enyhe kábítószereket ajánljuk nekik, majd a még keményebbeket, hiszen ez jövedelmet hozhat az államnak. Eddig mindig azért tudtunk fölemelkedni, mert többen születtek, mint ahányan meghaltak. Mára megfordult ez a rend. Föl kell ébrednünk, mert a családokat, fiataljainkat tudatosan rontják meg. Kihaló nemzetté leszünk és valóra válik nemzeti imádságunk szerzőjének, Kölcsey Ferencnek a jóslata, amit Zrínyi második énekében ír: „És más hon áll a négy folyam partjára, / Más szózat és más keblü nép…” Ne adja Isten, hogy ez beteljesedjék rajtunk!

Mit hoz a jövő – megkérdezhetnénk. Hiszen a mi múltunk a reményünk. Így fogalmazódott meg ennek az egyházmegyének is a programja: Krisztussal ezer esztendeig, amelynek nagyszerű kétértelműsége van. Mert nemcsak a múltra utal, hanem a jövőre is. Milyen jövőkép áll előttünk? Évekkel ezelőtt hallottuk azt az egetverő gőgös kijelentést egy politikustól: „a Magyarok Nagyasszonya levette rólunk a kezét. Majd mi gondoskodunk a magyarokról.” Egy másik azt mondta: „jóléti rendszerváltást hozunk”. Én ezt a politikust közelről ismerem. S mi a valóság? Kisemmizettek lettünk. Elviselhetetlen, kifizethetetlen adósság jármában nyögünk. Aki ma megszületik, adóssággal születik. Az egyre növekvő munkanélküliség, a kilátástalanság, a depressziós lelkület egyre több embert szorít le a mélyszegénységbe, statisztikai adatok szerint több mint hárommillió embert. A legjobbak közül, a tehetségesek közül sokan kivándorolnak, másutt keresnek megélhetést. Innét is, Erdély földjéről és tőlünk is. A demoralizált iskolákról már ne is beszéljünk, ahol már nem lehet követelményt támasztani, nem lehet fegyelmezni, hogy növekedjék a funkcionális analfabéták száma és a legyőzhetetlen tudatlanságban szenvedő tömegé.

Emberileg nincs már remény. És mégis, társadalomlélektani vizsgálatok bizonyítják, elég kezünkbe venni Kopp Máriának és kutatócsoportjának a múlt évben megjelent hatalmas monográfiáját: az elkötelezetten hívő, vallásos emberek és családok jobb testi-lelki állapotban vannak, nagyobb náluk a gyermekvállalási kedv, és még a várható földi élettartamuk is hosszabb lesz. Hát ez az Isten humora: mi az üdvösségre vágyunk, és már ezen a földön is hosszabb életet ad nekünk. A Szentlélek jótanácsokat is ad, mint ahogy adott Szűz Máriának. Ott volt a kánai menyegzőn, és egy megszívlelendő szót mondott mindörökre. Azt mondta a szolgáknak: „Tegyétek azt, amit Jézus mond!” Mi is tegyük azt! Mit mond nekünk Jézus? Keressük parancsait: Ti elsősorban keressétek Isten országát és az ő igazságát! Szüntelenül imádkozzatok és bele ne fáradjatok! Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket! S mindezt részletezi a hegyi beszédben és a nyolc boldogságban, amely magában foglalja a Tízparancsolatot. De még több is annál, mert nem a tilalmakra, hanem az eszményre hívja fel a figyelmünket. Jézus Krisztus a mi örök eszményünk. Mert ő a hegyi beszédnek, s benne a nyolc boldogságnak a rejtett alanya. Őt kell követnünk. Amikor boldogságot ígér a szegényeknek, akik úgy szegények, hogy le tudnak mondani az anyagiakról és másokért élnek. Akik mások szomorú sorsát megosztják. Akik lemondanak a szemet szemért elvről. Akik munkálják egymás között a békességet. Akik igazak szeretnének lenni Isten előtt, nem a népszerűségi listák szerint szeretnének kitűnni, hanem Isten előtt akarnak igazak lenni. Akiknek gondolata, szava egybevág. Gondoljunk a lélekben tisztákra. Tőlük egészen távol áll a hazugság. Mert a hazugság atyja az ördög. Ez a tisztaság olyan életformát kölcsönöz, amit sokszor üldöznek. De amellett akkor is ki kell állni, ha üldöznek bennünket. És gondoljunk a végítéletről szóló nagy beszédére, amikor a jobbján és balján állókhoz szól az Úr. „Éhes voltam és ennem adtatok, szomjas voltam és innom adtatok.” Ismerjük. A szociálisan rászorulókra gondunk legyen! Ezekből a parancsokból fejlődött ki az irgalmasság testi és lelki cselekedete, amely Európát kereszténnyé tette. Ha ezek megvalósítására törekszünk, akkor nemzetünk megmarad, újjászülethet és még azt is remélhetjük, hogy a végítéleten jobbjára állít bennünket.

Az Úr elküldte a Szentlelket, a másik vigasztalót. Hogy eszünkbe juttasson mindent, szavait elevenné tegye, magyarázza és időszerűsítse. És ezek a szavak új életre kelhetnek, mert Jézus tanítja, aki az út, az igazság és az élet. S ezeket meg kell fogadnunk és együttesen nekünk, akik szívünkön viseljük keresztény és magyar voltunkat, egymást kell segítenünk.

Körülbelül két hete egy férfi bejelentkezett a kalocsai érsekségen. Csak velem akart beszélni, de egy percben. Azt akarta, hogy a nevét is hagyjam teljes inkognitóban. Azt mondta: amikor majd itt imádkozzuk a Miatyánkot, fogjuk meg egymás kezét. Mondtam neki, ezt nem írja elő a liturgia, a papnak egyébként is feltárt kezekkel kell lenni. De a gondolat szép, hogy mi összetartozunk.

A szintén nyolcszázadik évfordulóját ünneplő egyetlen magyar alapítású rend, a pálos rend – amelynek rendfőnöke, Bátor Botond most velünk egy időben misézik most Pilisszántón – úgy alakult meg, hogy Boldog Özséb a Pilisben a tatárjárás után, amikor megérte fiatalkorában, hogy sok széthúzás miatt is jutottunk oda ahová jutottunk, akkor megpróbálta összeszedni a remetéket. Volt egy látomása: úgy mint pünkösd napján, tüzes lángnyelveket látott minden remetehajlék fölött, és azt mondta, hogy ezeket egyesíteni kell. Egyik papköltőnk meg is verselte ezt: „Kicsinyke lángok, ha összefognátok, lángba borítanátok a világot.”

Nekünk össze kell fogni! Mert nem vette le rólunk a Magyarok Nagyasszonya a kezét! Sem a Csíksomlyói Szűz Mária, aki egy! Ő velünk van! Hozzá kell folyamodnunk, fordulnunk, úgy, ahogy ezer évvel ezelőtt a mi Szent István királyunk végső felajánlotta elkeseredettségében a koronát, úgy ajánljuk föl mi is az életünket neki. Hiszen meg kell tennünk ezt a felajánlást. Ma, ha nem lenne pünkösd szombatja, Szent István király ereklyéinek átvitelét ünnepelnénk a liturgikus naptárban. Nevezetesen arra a Szent Jobbra gondolnánk, amelyet egy kegyes csalással egy Mercurius nevű szerzetes a Partiumba elhozott, és ott kialakította a szentjobbi apátságot. Isteni csodaként megmaradt az a jobb, amely oly sok jót tett földi életében. Őrizte és védte a magyar népet, alamizsnát osztott és végső, örök szimbolikus gesztusként fölajánlotta a koronával együtt magyar nemzetét, az elkövetkező utódokat is Szűz Máriának. Hát így, ebben a nagy jubileumi évben hálaadással a Jóistennek mint gondviselő Atyánknak, mint megváltást hozó Fiúistennek, mint megújító Szentléleknek Szent István király nyomán ajánljuk fel mi is önmagunkat, nemzetünket a Szűzanyának a legősibb Szűz Máriát köszöntő imádsággal, és ezt mondjuk most együtt:

Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Anyja! Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől mindenkor dicsőséges és áldott Szűz. Mi Asszonyunk, mi Közbenjárónk, mi szószólónk! Engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak!

Ámen

Elhangzott 2009. május 30-án, szombaton Csíksomlyón.

magyarkurir.hu

Megalakult az egységes Magyar Református Egyház

Megalakult az egységes Magyar Református Egyház, miután az alkotmányozó zsinat tagjai pénteken délelőtt Debrecenben elfogadták az alkotmányt.

Az alkotmányt a magyarországi református egyházkerületek, a kárpátaljai, az erdélyi, a királyhágó-melléki és a délvidéki magyar református egyházrészek püspökei látták el kézjegyükkel. A szlovákiai magyar református egyház nem csatlakozott az új szervezethez, de képviselői jelen vannak Debrecenben és kinyilvánították együttműködési szándékukat.

A zsinat döntésével lényegében a Kárpát-medencei magyar református egyházrészek alkotmányjogi egységét mondta ki.

Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke üzenetben köszöntötte az alkotmányozó zsinatot. Az államfő szerint „a magyar igazolvány bevezetése óta nem történt hasonló horderejű lépés”, amely nem csak a protestánsok ügye, hanem a magyar nemzet egységét erősíti.

Kitekintő / Felvidék Ma / Református.ro

11 millió forint gyűlt össze a Jobb velünk a világ! szuperkoncerten

A november 14 – én, a Budapest Spotarénában megrendezett estén a fogyatékosok kezdeményezésére több, mint 11 millió forintot gyűjtöttek össze a Böjte Csaba ferences szerzetes által gondozott árvák megsegítésére.

A világon egyedülálló módon fogyatékosok segítettek az egészségeseknek egy különleges estén.

Az eredmény: néhány őszinte, igaz dallam, egy koncertjegy, 8 ezer nagylelkű ember és egy lehetőség. 120 nehéz helyzetű egyetemista találhat új otthonra a csíksomlyói árvaház épületében, amelyet a koncerten felajánlott összegből újítanak fel.

– Én azt hiszem, hogy teljes siker volt ez a koncert és hála és öröm van a szívemben és szeretnék nagyon sok embert megölelni, aki hozzájárult ehhez a szép álomnak a megvalósulásához – mondta Böjte Csaba, ferences szerzetes.

Az új kollégiumot a tervek szerint jövő nyáron szentelik fel.

Duna TV

Böjte Csaba adventi fohásza

Ülök az egykedvű őszi borongásban, 2008. november 28-án, az egyházi év utolsó napján. Csend van bennem, várakozás. Múlik egy év, vagy egy egész világ? Nem tudom. Körülöttem forrong minden! Vitázó politikusok, választásra készülnek, jót akarnak, dicsérik magukat és szidják egymást. Kapzsi bankárok által felhergelt, fölösleges üveggyöngyök után futkosó, kapkodó emberek kiabálnak, vagy értetlenül, tanácstalanul néznek maguk elé. És itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a harcot a hitelek súlya alatt feladó vállalkozók, a munkanélküliek, az olcsó termékeket reklámozó médiák, és sorolhatnám tovább, de minek, hisz mindezt hihetetlen nagy példányszámban megteszi a sajtó, sok sok csatornán önti a televízió, a megannyi honlap. Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen, méltósággal, hozzám, hozzánk, mint hajdan Jeruzsálem falai felé. Megáll, és hosszan néz. Testemben hatalmas félelem remeg. Csak le ne borulj sírva előttünk Istenünk! Mindenkinek igaza van! Nem mehet ez így tovább! Tudom az eszemmel, hogy túl sok már a hazugság, a léha képmutatás. Magam is érzem, hogy jó lenne betörni néhány ablakot, szétverni az álnokok között. Türelmetlenek vagyunk. Egy értelmetlen, nagyon hosszúra nyúlt diktatúrából jövünk. Naivan, tisztán indultunk 89-ben, egymás kezét fogtuk, és a sárba borulva több nyelven is együtt imádkoztunk, boldogan kacagtunk. Akkor értettük, most miért nem értjük egymás nyelvét, vágyát, álmait? Forrong a világ! Tudom, hogy mindenki jót akar. Jót magának, minél több jót! Mint a gyermekek veszekszünk ócska babarongyokon, és észre sem vesszük, lassan szabadul el körülöttünk a pokol. Nem igaz, hogy ez a világ csak sírásból és vérből tisztulhat meg, léphet tovább! Hogy lehetünk ilyen vakok? Uram, te hányszor próbáltál összegyűjteni bennünket mint kotló a csibéit? Jó szóval biztatsz, adtad a szeretet parancsát, és megmosod könnyeiddel lábainkat. Mindent jóságosan nekünk adtál, élhetnénk csendesen paradicsomi békességben. Jól feltarisznyáztál, mindenünk megvan. A föld csodás termékenysége szaporít nap mint nap kenyeret nekünk, és van annyi agyag, kő, hogy építhetünk mindenkinek házat, tanyát, otthont ezen a földön. Van annyi vasérc, réz, mangán, hogy egy-egy autó is jutna a családjainknak. Jut könyv, jó film, tiszta bor és csók, szerelem mindenkinek. Nem sajnálod tőlünk a boldogságot. És juthat gyermekáldás, vagy vér a vérünkből, vagy mint Józsefnek a te szent akaratodból. Testvérem lásd, van kit szerethetsz, kit otthonodba fogadhatsz, kivel törődhetsz, kibe beléálmodhatod álmodat. És ültethetsz virágot, platánt, diót, és megéred hisz jó orvosaid vigyáznak rád, hogy fád nagyra nőjjön és árnyékával enyhet adjon családodnak. Tudósaink, mérnökeink mennyi kérdésre kerestek, találtak választ az évezredek alatt? Lassan, de biztosan hajtsuk uralmunk alá a Földet, ahogyan te kérted Istenünk a teremtés hajnalán még a bűnbeesés előtt. Élhetnénk békés testvéri szeretetben, tudhatnánk, hogy a részigazságoknál fontosabb az élet. A gonosz kacag. Ugyanazzal a süket dumával jön, ígér minden kőből kenyeret, fogyassz, habzsolj! Ha kell, ha nem, legyen! És ha leborulsz előtte mindent csak neked ígér, az egész bevásárlóközpontot, repülőt, jachtot – de minek? És felvisz csodás templomok ormára, sztár leszel, dobd le magad, fürödj a csodáló emberek tekintetében, hatalmad lesz felettük. Uralkodj, miért vállalnád a szeretet szolgálatát? Fogyasztás, birtoklás, hatalom. Habzsolva kacagsz, és szétmarcangolod világunkat. Azt hiszed, hogy győztél, pedig rabszolga vagy. Rosszabb, testvéred farkasa, szép tiszta világunk elpusztítója. Itt állsz Uram a XXI. századi Jeruzsálem falai előtt, elöttünk. Szemedben könnycsepp, és nekem nincsenek érveim. Mégis arra kérlek, hogy ne bűneinket nézd, hanem újabb adventünkben jósággal jöjj közénk. Ajándékozz meg érdemtelen gyermekeidet egy újabb esélyel, egy szép Karácsonnyal. Istentől áldott adventi, megtérést, szent időt kívánok szeretettel, cs. t.

>