Archive

Category Archives for "Katolikus egyház"

Wojtyła álma: tanuljuk meg a vallások közötti együttélés művészetét

[ 2011. május 06., 10:57 ] [56]

Andrea Riccardi a Famiglia Cristiana című olasz lapban részletesen elemezte, milyen állomásokon keresztül haladt II. János Pál útja a világvallásokkal való párbeszédért. Elmondta, hogy II. János Pál mindig határozottan vallotta meg hitét, és hangsúlyozta: éppen ebből a hitből fakad, hogy igyekszik találkozni másokkal. Hitte, hogy a katolikus egyháznak – az igazság és az emberről való tapasztalata tudatában – a különböző vallások hívei közötti békés együttélés szolgálatába kell állnia.
Riccardi a XX. század emblematikus ikonjának nevezi az 1986-ban Assisiben megrendezett vallások közötti béketalálkozót. Assisiben a világvallások képviselői határozottan kijelentették, hogy hagyományaik központi eleme a béke üzenete. A Szentszék elkötelezettséget vállalt a vallások közötti párbeszéd folytatásáért. II. János Pál utazásai során a vallások számos képviselőjével találkozott és kijelentette: minden utazás „kicsit Assisi folytatása. Elmondhatjuk, hogy Assisi már egy megmásíthatatlan tény.”
Riccardi kifejti, hogy a keresztények és a zsidók közötti közeledés a holokauszt tragédiája után kezdődött el. A fiatal Wojtyła személyesen megélte a háború és a krakkói zsidók tragédiáját. Amikor 1987-ben a varsói zsidókkal találkozott, elmondta nekik, hogy különleges kapcsolata van tragédiájukkal, bizonyos értelemben ő maga is megélte. 1969-ben, a kommunisták antiszemita kampánya idején Krakkó érsekeként ellátogatott a város zsinagógájába. Ahogy Adam Mickiewicz írja róla, a zsidókat nagyobb testvéreinek tekintette. 1986-ban a római zsinagógában találkozott Elio Toaff főrabbival. Pápaságának egyik történelmi pillanata ez a baráti ölelés: az újra felfedezett, vissza nem utasítható barátság szimbóluma. Végrendelétében is barátjaként említi Toaff rabbit. Barátságuk jóval túlmutat a személyes kapcsolaton: annak a jele, hogy keresztények és zsidók egymás elválaszthatatlan barátai.

Andrea Riccardi elmondja azt is, hogy az iszlám világot a lengyel Wojtyła kezdetben kevésbé ismerte. Megválasztása azonban egybeesett az iszlám öntudat felébredésével. 1979-ben Khomeini ajatollah visszatért Iránba és felépítette a teokrata rezsimet. A pápa határozottan kiállt a vallásszabadság védelmében, miközben állandóan párbeszédet kezdeményezett. 1985-ben nyolcvanezer muzulmán előtt beszélt Casablancában, akik a Marokkói király meghívására gyűltek össze: „Ellentétes oldalon voltunk és erőinket vitákra, háborúkra pazaroltuk. Hiszem, hogy Isten ma arra hív minket, hogy változtassunk régi szokásainkon…, kölcsönösen ösztönöznünk kell egymást arra, hogy a jót cselekedjük” – mondta nekik.
Az olasz történész hangsúlyozza, hogy ezt követően tervének megvalósítását Wojtyła személyes találkozások sűrű hálóján keresztül folytatta. 2001-ben ellátogatott a damaszkuszi Nagymecsetbe. 2001. szeptember 11-e fordulópontot jelentett: határozottan elítélte a terrorizmust, de mindent megtett, hogy az esemény ne vezessen a keresztény nyugat és az iszlám konfliktusához. 2001 decemberében, a Ramadán utolsó napján böjtöt hirdetett a katolikusoknak: a lélekben megkötött béke jele volt ez, hogy a szívekben megvalósuljon a fegyverletétel. 2002-ben ismét Assisibe hívta a vallási vezetőket, hogy kifejezzék a béke iránti elkötelezettségüket és közösen elítéljék a terrorizmus erőszakosságát.
II. János Pál meg volt győződve arról, hogy a különböző vallású hívek baráti, lelki közeledése olyan alapot jelent, amelyből béke száll a világra. A nyolcvanas években megérezte, hogy a vallásoknak nagyon fontos szerepük van a világban: konfliktusokat kelthetnek, de a béke látomását is közvetíthetik. Utazásai során mindig találkozott a vallások képviselőivel. 1986-ban Indiában lerótta tiszteletét Gandhi alakja előtt, találkozott a dalai lámával.
Andrea Riccardi, a vallások közötti béketalálkozót évente megszervező Sant’Egidio közösség alapítója Wojtyła nyomán megállapítja: a vallási hagyományokhoz barátsággal, Isten jelenlétének jeleit és az Ige magvait keresve kell közeledni. Ez nyithatja meg a békés együttélésért való együttműködés útját. II. János Pál mindig határozottan vallotta meg hitét, és hangsúlyozta: éppen ebből a hitből fakad, hogy igyekszik találkozni másokkal. Thaiföldön találkozott a buddhista pátriárkával és más buddhista vezetőkkel. Ugyanakkor aggodalommal tekintett a buddhizmus nyugaton való terjedésére. Kijelentette, hogy ez a vallás „nagy mértékben ateista rendszer”, amely szerint a gonosztól nem a jó, hanem a világtól való elszakadás által lehet megszabadulni. Meg volt győződve arról, hogy a keresztény misztika ott kezdődik, ahol Buddha elmélkedései véget érnek.
Riccardi hangsúlyozza: a vallások közötti párbeszéd nem egy szinkretizmusra épülő vallási jellegű zűrzavar, hanem az együttélés művészete, amelyben mindenki tisztában van saját identitásával. Ahogyan II. János Pál mondta 1986-ban Assisiben: ez a párbeszéd „egy csodálatos és lelkesítő hívás, amelyet követnünk kell”.
II. János Pál pápa hitte, hogy a katolikus egyháznak – az igazság és az emberről való tapasztalata tudatában – a különböző vallások hívei közötti békés együttélés szolgálatába kell állnia. Világosan látta, hogy a globalizált világban már nem létezik vallási és etnikai szempontból homogén terület. Meg kell tanulni az együttélés művészetét. 1986-ban a találkozó végén ezt mondta: „A vallás várja a maga prófétáit. Tekintetünket most együtt a béke látomásával töltöttük meg: ezzel olyan erők szabadulnak fel, amelyek a béke új nyelvezete, új gesztusai felé vezetnek, olyan gesztusok felé, amelyek széttörik a megosztottság végzetes láncait, amelyeket a történelem hagyott örökül, vagy az ideológiák által keletkeztek”. Felhívása a XXI. században is prófétai erővel hat.
Magyar Kurír, erdely.ma

1,2 millió embert várnak II. János Pál boldoggá avatására

[ 2011. március 27., 22:32 ] [31]

A líbiai háború és a japán földrengés tartja távol az érdeklődőket II. János Pál boldoggá avatásától.
Sokan mondják le korábbi szállodafoglalásukat, és inkább nem mennek el Rómába II. János Pál pápa boldoggá avatási szertartására részben a japán földrengés és cunami, részben a líbiai katonai akciók miatt.
Az olasz főváros vezetői nagyjából feleannyi résztvevőre számítanak, mint amennyit korábban a Vatikánba vártak. A május elsejei ceremónián 1,2-1,3 millió ember vesz majd részt, de ebben benne vannak a helyi érdeklődők is – idézte a Corriere della Sera napilap a város főpolgármester-helyettesét, Mauro Cutrufót. Cutrufo – aki a város idegenforgalmáért is felelős – azt mondta, a vatikáni Szent Péter téren körülbelül 300 ezer ember fér el, a többiek óriáskivetítőkön figyelhetik az eseményt a Circus Maximus és a Piazza San Giovanni környékén.

A boldoggá avatás a szentté avatási eljárás egyik állomása. Giuseppe Roscioli a római szállodaszövetség elnöke azt mondta, sokan a japán földrengésre és cunamira, illetve a líbiai katonai beavatkozásokra hivatkozva mondják le foglalásukat. Leginkább japánok, amerikaiak és délkelet-ázsiaiak maradnak otthon, annak ellenére, hogy korábban jelezték, elmennek a boldoggá avatásra.
Index,erdely.ma

Ezrek ünnepeltek Gyulafehérváron

Több ezren vettek részt ma Gyulafehérváron a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye alapításának ezredik évfordulója alkalmából szervezett nagyszabású rendezvényeken.

A történelmi vár környéke kicsinek bizonyult az egyházmegye kilenc megyéjéből a városba érkező több száz autóbusznak, kisbusznak, illetve személygépkocsinak. Az események a reggeli órákban közös imádsággal kezdődtek, majd ünnepi szentmisén vehettek részt az érdeklődők, amelyet Franc Rode bíboros, XVI. Benedek pápa küldötte, illetve Jakubinyi György gyulafehérvári érsek celebrált. A szentmisén három külföldi római katolikus bíboros, 30 egyházfő és közel 200 pap vett részt. A keddi eseményeken ott volt Teodor Paleologu művelődési miniszter, Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete, Eckstein-Kovács Péter államfői tanácsadó, a magyar kormány küldöttsége, helyi és megyei hivatalosságok vettek részt.

„Szent István királyunk kezdettől fogva fontosnak tartotta, hogy népe eljusson a kereszténységre. A keresztény hitre vezetés eredményessége megkívánta az egyházi szervezet kiépítését. Ezért szent királyunk tíz egyházmegyét alapított, közöttük a gyulafehérvárit, Szent Mihály főangyalt rendelve égi pártfogójának. Az elmúlt ezer esztendő történelmi változásai rányomták bélyegüket a mai egyházmegye képére. Az előttünk álló millenniumi év jó alkalom arra, hogy tanúságot tegyünk hitünkről, egyházunkról ebben a több nemzetiséget, kultúrát és vallást felsorakoztató mai Erdélyben” – áll a főegyházmegye beharangozójában.

Millenniumi kiállítás

Millenniumi kiállítás a Gyulafehérvári Érseki Palotában Millenniumi kiállítás látható november 29-ig a Gyulafehérvári Érsekség kiállítótermében a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye 1000 éves történetének rendkívül gazdag egyháztör- téneti és egyházművészeti gyűjteményéből.

A kiállítás Gyulafehérvári Érsekség ezeréves évfordulójának rendezvénysorozatá- nak része, és hozzá a székesegyház egykori faragott köveit bemutató kőtár (lapidarium) is társul.

A Gyulafehérvári Római Katolikus Megyéspüspökség

A mai püspökség kevés eltéréssel a történelmi Erdély területén fekszik. Nyugati határa az Érchegység, keleten és délen a Keleti és Déli Kárpátok íve zárja körül.

A középkorban a püspökséghez tartozott az Érchegységen túl eső két főesperesség: Kraszna és Ugocsa, sőt egy ideig Szatmár is.

Míg a

püspökségek többnyire egy-egy vár, fejedelmi székhely után kapták a nevüket, addig az erdélyi püspökség elnevezése egészen sajátos: az országrész után kapta erdélyi nevét. Püspökséget a legrégebbi oklevelek Ultrsylvanusnak említik, majd a 13. századtól Transylvanusnak, amely az erdélyi latin fordítása.
Ezen a néven ismerik egészen korunkig, pontosabban 1929-ig, amikor az akkori hatóságokkal kötött konkordátumban a gyulafehérvári nevet kapta, megszüntetve a 900 éven át használt erdélyi nevet.

Annak a magyarázata pedig, hogy kezdettől miért nevezték el a fejedelmi, vezéri székhely: Gyulafehérvár után, az lehet, hogy Szt. István által szervezett 10 püspökség közül az erdélyi kiszemelt székhelye, Gyulafehérvár Szt. István nagybátyjának, az erdélyi Gyulának birtokában volt, aki szembeszállt az 1000-ben koronázott Istvánnak királyi központosítási tervével.

A püspökség alapítása

Általánosan elfogadott és közismert tény, hogy Szt. István tíz püspökséget alapított. A püspökségek szervezése királlyá koronázásával indul, tehát 1000-től. Az erdélyi püspökség szervezésére 1003 után kerül sor, amikor a püspöki székhely ura, a fejedelmi méltóságot képviselő Gyula, Szt. István anyjának, Saroltának testvére kénytelen feladni vezéri függetlenségét.

A püspökség szervezésének befejezését 1009-re teszik, amikor az ostiai püspök, mint pápai követ megerősíti a püspökségek kijelölt határait.

Az első és a második székesegyház

A püspökség alapításának két első tanúja az első székesegyház, amelyet alapjaiban tártak fel és a második székesegyház, amely főbb részeiben ma is beszél koráról.

Feltételezik, hogy az első templomok, még a székesegyházak is, fából épültek, mert ehhez kéznél volt az anyag és az építők szaktudása. Mennyire gyorsan fejlődött a püspökség és a lakosság megkeresztelkedése, tanúsítja az a tény, hogy már Szt. István korában felépül az első kőtemplom is. A további fejlődést jelzi, hogy alig félévszázadra, Szt. László idejében már elégtelen a Szt. István-i templom és megkezdik építeni azt a hatalmas székesegyházat, mely a későbbi gótika módosításaival ugyan, de a román stílusú templomok legnagyobb és legrégibb képviselője nemcsak Erdélyben, de egész Kelt-Európában. Túlzás nélkül írhatta Kazincy Ferenc, amikor a múlt század elején meglátogatta a székesegyházat: „Szegény, de nagy, méltóságos”.

www.nyugatijelen.com
Fotók: Csúcs Mária , erdely.ma

>