Archive

Category Archives for "Jogi esetek"

Kövér- Gyurcsány politikai bűnöző: Felfüggesztenék Gyurcsány mentelmi jogát

2010. június 12., szombat 10:15 | Frissítve: 8 órája

Gyurcsány Ferenc mentelmi jogának felfüggesztéséhez nem férhet kétség, mondta a Magyar Hírlapnak Kövér László, a Fidesz választmányi elnöke arról, hogy pártja hozzájárulna-e a bukott miniszterelnök parlamenti kiadatásához egy esetleges büntetőügyben.

Kövér László szerint Gyurcsány Ferenc "politikai bűnöző, aki ameddig el nem tűnik a magyar közéletből, és bármilyen értelemben az MSZP nevében szólhat, a szocialistákkal mint demokratikus szervezettel nem számolhatunk". A Fidesz választmányi elnöke erről a Magyar Hírlapnak adott interjúban beszélt.kover-laszlo

Arra a kérdésre, felmerülhet-e a volt miniszterelnök büntetőjogi felelősségre vonása, Kövér azt válaszolta: meg meri kockáztatni, hogy Gyurcsánynak már régen bíróság előtt kellene állnia. "Legkevesebb azért, amit a balatonőszödi beszédében bevallott. Vagyis, hogy de facto összeesküvésszerű módon megtévesztve a magyar állampolgárokat, elfedve a valóság megismeréséhez szükséges adatokat, tényeket, elcsalták a 2006-os választásokat" – tette hozzá.

Kövér úgy véli, Gyurcsánynak a "2006. őszi rendőrterror" miatt is bíróság előtt kellene állnia. Az újságíró kérdésére, miszerint ha eljárás indulna ellene, a Fidesz felfüggesztené-e a (volt kormányfő) mentelmi jogát, a politikus úgy felelt, szeretné, ha itt tartanánk, a mentelmi jogának felfüggesztéséhez nem fér kétség

index.hu

Magyar Polgári Párt – Közlemény

A Magyar Polgári Párt megütközéssel és felháborodással vette tudomásul a maroshévízi Dr. Urmánczy Nándor Egyesület meghurcolását és alapszabályzatának a bíróság általi önkényes megváltoztatását. Rendőrállami módszereknek és letűnt időket idéző igazságszolgáltatási visszaéléseknek lehettünk szemtanúi az elmúlt időszakban, amikor az egyesület alapító tagjait zaklatták, nyomást gyakoroltak rájuk, hogy változtassák meg az egyesület alapszabályzatát, illetve – mikor ez nem sikerült! – önkényesen töröljék az egyesület céljai közül a székelyek önszerveződési és önkormányzati tevékenységének támogatását.
Megengedhetetlennek tartjuk, hogy három román civil szervezet kérésére egy bíróság beleavatkozzon egy szabályosan bejegyzett egyesület belügyeibe és meghatározza, hogy milyen célokat tűzhet ki maga elé mindaddig, amíg ezek a célok semmiféle jogszabályba nem ütköznek. A maroshévízi bíróság sajátosan értelmezte az alkotmányt, mi több, az ítélet indoklásában egy szó sem esik az egyesület tevékenységéről, arról viszont igen, hogy eleve be sem kellett volna jegyezni.
A Magyar Polgári Párt, mint a kisebbségi, közösségi jogok elkötelezett védelmezője elítéli a történteket és kifejezi abbéli reményét, hogy felül kerekedik a jogállamiság és a román igazságszolgáltatás helyrehozza a most elkövetett jogsértést.

a Magyar Polgári Párt sajtóirodája
Székelyudvarhely, 2010. június 8.

polgaripart.ro

2

Május 15-től rendőrök kíséretében ellenőrizhetik a betegszabadságon levőket

Május 15-től a rendőrség kíséretében a munkáltató és az egészségügyi pénztár képviselői ellenőrizhetik, hogy a betegszabadságon levő alkalmazott a megjelölt címen tartózkodik-e. Akit nem találnak otthon, nem fizetik tovább a betegnapjait

.

A betegszabadságokkal kapcsolatos kiadások az idén is emelkedtek. Míg 2009 első negyedévében az egészségügyi tárca 220 millió lejt költött erre, az idei év hasonló időszakban már 255 millió lejt fizettek ki a betegállományban lévőknek. Cseke Attila egészségügyi miniszter tájékoztatása szerint vannak megyék, ahol a betegnapok aránya 20-30 százalékkal emelkedett (például Bihar, Szilágy, Iasi vagy Neamt és Valcea megyék), de Konstanca megyében 50 százalékos a növekedés. „A legkirívóbb esetek közül megemlíteném azt a pácienst, aki 71 napot töltött betegállományban, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Öt különböző diagnózis miatt hat beteglapot állítottak ki neki. Mivel a betegállomány első öt napját a munkaadó fizeti, ez a munkáltató összesen 47 betegnapot volt kénytelen kifizetni ennek az alkalmazottnak. Igy nem csodálom, hogy a munkaadók nagyobb része támogatja a kezdeményezésünket” – fogalmazott Cseke Attila.

A miniszter ugyanakkor felhívta a figyelmet: a módosítások között szerepel, hogy a betegnek ezentúl nyilatkoznia kell arról, hol található meg a betegszabadság ideje alatt, és ez ellenőrizhető is. Amennyiben a munkaadó vagy az egészségügyi biztosító által kiküldött ellenőrzés során nem találják otthon a beteget, másnaptól nem fizetik tovább a szabadságot.

2009-ben országszerte kb. 2,7 millió beteglapot adtak ki az alig több mint ötmillió hazai munkavállalónak, az Egységes Egészségbiztosítási Alapnak hat százalékát – mintegy 923 millió lejt – betegszabadságok kifizetésére költötték. 2006-ban ez az összeg még csak 482 millió lej volt. Egyes megyékben három év alatt négyszeresre növekedett a kiadott beteglapok száma.

A jogszabály-módosítás nem vonatkozik a krónikus betegségekre, mint a tuberkulózis, a neopláziás esetekre vagy HIV-fertőzöttekre, a veszélyeztetett terhességekre, a szülés előtti és utáni szabadságra, valamint a beteg gyerekek gondozására.

  • Készült: 2010. április 30., kronika.ro

Csendőrök vertek el két fiatalembert Sepsiszentgyörgyön

A Szent György-napok egyik éjszakáján két szórakozó gidófalvi fiatalembert elvertek a csendőrök. Az áldozatok nem hagyják annyiban, törvényszéki orvosi látleletet kértek, s az ütlegelő zsandárokat katonai ügyészségre adják. A sepsiszentgyörgyi csendőrparancsnok — aki már „vetkőztetett le” erőszakoskodó katonát — belső kivizsgálást kezdeményezett.

Péntekről szombatra virradó éjjel a megyeszékhelyi Szent György téren kissé spicces társaság vonult el az egyik lacikonyhából. Egy parkolóból kiálló személygépkocsi fellökte a 22 éves Csulak Csongort, aki elesett, majd mérgében az autó szélvédőjére loccsantotta poharából a sört. A kocsi vezetője éles szóváltásba keveredett a sörös fiatalemberrel, amire felfigyelt a közelben tartózkodó csendőrjárőr, és közbelépett. Csulakot leütötték, földre teperték, majd a járőrkocsi felé tuszkolták, hogy bevigyék a székhelyre. Ezt látva, a 27 éves Fazakas Vince Lajos közbelépett, Csulak és a csendőrök közé állt. Erre ketten őt is lefogták, az egyik gyomorszájon rúgta annyira, hogy nem kapott levegőt, majd mindkettejüket elszállították. Utóbbi lapunknak elmondta: elvették tárcáikat, telefonjaikat, azokat kikapcsolták, a nyakából letéptek két ezüstláncot, amelyek el is vesztek.

A kocsiban — rendszáma: MAI 141981 — tovább folyt az ütlegelés. Fazakas védeni próbálta barátját, erre csúfondárosan megkérdezték a csendőrök: mi az, védi a szeretőjét? A csendőrség székhelyén egy nagy terembe vezették a két szabálytalanul őrizetbe vett fiatalembert. Ott már öten estek nekik, elsősorban Fazakasnak. Leütötték, hajánál fogva felemelték, és tovább verték. „Kikezdesz-e még a csendőrséggel?” — kérdezgették verés közben. Negyedórás ütlegelés után mindenféle jegyzőkönyvfelvétel nélkül szélnek eresztették őket, az elveszett láncokon kívül értékeiket visszaszolgáltatva.

Autós üldözés

Közben a társaság harmadik tagja, Igyártó Botond — miután sikertelenül próbált meg segítséget kérni telefonon, taxiba ült, és a csendőrséghez vitette magát. Az őr azt állította, nincsenek ott, akiket keresett. Az időközben kiszabadult Fazakas riasztotta rokonságát, testvére és sógora érkezett kocsival, ők észrevették, hogy a csendőrautó távolról követi a sántikálókat. Fazakas sógora a kocsi elé került, s meg szerette volna állítani azt, de az integetésre a csendőrautó elhúzott. Mindannyian beültek a személygépkocsiba, üldözőbe vették a kék autót, de annak sikerült meglépnie. Akkor a csendőrség székhelyére hajtottak, és magyarázatot kértek, de az őrszobán túl nem jutottak. Megjött a járőrkocsi is, de abból mindössze egy álarcos csendőr szállt ki. Fazakas biztos benne, hogy az ütlegelők közül hármat felismerne, mert akkor nem volt rajtuk maszk.

A pórul járt fiatalok a megyei kórház sürgősségi osztályára mentek. Florián Zsuzsanna ügyeletes orvos megállapította, hogy mindketten erőszak áldozatai, Fazakas esetében a sérülések egész lajstromát sorolta fel, és átvilágításra küldte. A röntgenfelvétel alapján Florentina Moroiu szakorvos megállapította, hogy megrepedt egyik bordája, és a tüdeje is megsérült. Az áldozatok hétfőn a törvényszéki orvosnál jelentkeztek, a Carmen Barbu tisztiorvos által kiállított bizonylatban Csulak Csongor esetében hat sérülés szerepel, amelyek 2—3 napi orvosi kezelést igényelnek, Fazakas Vince Lajos esetében tíz 7—8 nap alatt gyógyuló sérüléseket állapítottak meg. Az ifjak panasszal fordultak a Területi Közrendészeti hatósághoz, a prefektúrához, és feljelentést tettek a katonai ügyészségen is.

A parancsnok helyesel

Adrian Faur ezredes, a Dózsa György Kovászna Megyei Csendőr-felügyelőség parancsnoka érdeklődésünkre elmondta, ellenez mindenféle, a beosztottjai részéről történő szabálytalan megnyilvánulást, az erőszakot pedig kimondottan. Helyesnek tartja, hogy az ifjak a katonai ügyészséghez fordultak, de ezzel nem elégszik meg, belső kivizsgálást kezdeményezett, s az eredmény függvényében fegyelmi eljárást indít. Faur eddig is büntetett már meg szabálytalankodókat, egy Zágonban erőszakoskodó beosztottját pedig eltávolította a testületből.

Szekeres Attila
Háromszék

erdely.ma

Halasztottak az MPP perben

A Bukaresti Törvényszéken ma (2009.május 8.)  lett volna esedékes a Magyar Polgári Párt gyergyószentmiklósi kongresszusán hozott határozatok jogi szentesítése. Mivel azonban a szervezés és lebonyolítás szabályossága ellen a Bihar megyei küldöttek óvást nyújtottak be, a bíróság helyt adott a felperes azon kérésének, hogy időt kaphasson az elnökség által beterjesztett dokumentumok tanulmányozására.

A bíró a következő tárgyalás időpontját június 5-re tűzte ki.

Kovács Csaba

8

Sarmasági Hírmondó 7. évfolyam 3. szám- beli érdekességek

Tisztelt Főszerkesztő Asszony !

Említett újság második oldala alján, az Önkormányzat címszó alatt levő írásokban, finomam szólva, hogy mondjam csak, hát valaki rendesen csúsztatott (hogy hadd ne használjak olyan csúnya szavakat mint gurított, mellébeszélt esetleg a még csúnyább hazudott szavunkat), amikor is a következőket írta, idézem:

,, …- Határozattervezet Szabó Zoltán tanácsosi tisztségben való megerősítésére. A hivatalos beiktatás a következő tanácsülésen…’’ . Szóval van egy kis baj ezzel a ,,megerősítésére’’ szóval. Bizonyára a közvélemény már rég értesült arról, hogy a sarmasági tanács, jelesen az RMDSZ- es tanácsok felsőbb utasításra meg helyi jogi támogatással kiszavazták fentebb említett, a sarmaságiak által egyébként teljesen legálisan megszavazott MPP tanácsosunkat még tavaly a tanács alakuló ülésén a helyhatósági szavazások után. Azóta annyi történt mindössze hogy Szabó Zoltán perre vitte a dolgot és szép sorjában (úgy ahogy a törvény írja), először a zilahi bíróságon, majd pedig később a kolozsvári táblabíróságon (ami egyébként a legvégső fórum a döntéshozatalban) elverte a port az udemerájos tanácsokon (jogilag értendő), illetve a bírók voltak azok akik tulajdonképpen ,,megerősítették’’ tanácsosi mivoltát, vagyis a sarmaságiak törvényes választásokon kinyílvánított akaratát. Szabó Zoltánt, tehát nem a sarmasági tanács, sőt még a sarmasági rmdsz sem kell hogy ,, megerősítse’’ hanem egyszerűen Szabó Zoltánnak le kell tennie a hivatali esküt, aminek semmi köze semmiféle megerősítéshez vagy bármihez, ami valamilyen szinten függene a helyi tanács akaratától. Ennyi egyelőre talán elég a sarmasági tanács (szuper)jogászának , szó szerint magának az alpolgármesternek zseniális szakmai ismereteiről, aki jogászemberi minőségében (annak tartja magát megnevezett…)  Szabó Zoltán ellen a jogi és nem jogi kifogásokat emelte és amúgy is saját bevallása szerint tűzzel- vassal írtaná a Polgári Párt- osokat.

Főszerkesztő Asszony ! Személyesen nem ismerem Önt, amit egyébként nagyon sajnálok, meg tudomásom szerint ténylegesen jó szakembernek tartják az arra hivatottak, ezért megkérném, a tárgyilagosság és a helyes magyar nyelvű szóhasználat nevében, következő lapszámukban minimum kiigazítást, de egy utólagos elnézés kérést, esetleg megkövetést is elfogadnánk említett remélhetőleg nyomdai (vagy nem nyomdai) hibáért, elírásért. Előre is köszönjük.

Ha már a nyomdai hibáknál és elírásoknál tartunk, akkor lenne itt még valami ami ha nem is kiigazításra szorul, de szerintem egy apró kiegészítést mindenképpen megér, mégpedig idézném: ,, A 2008- as költségvetési tervezetben, Lucza István javaslatára elkülönítettek 20.000 lejt a Sarmasági Református Egyházközség támogatására, mivel ez lehetséges a 82/ 2001. augusztus 30- i kormányrendelet értelmében. Ezt az összeget egyházi célokra (pl. kórus, ifisek utaztatása) használhatják. Ebből 5oo lejt használt el az egyház. A fennmaradó összeget (19.500 lej) Püsök József Attila tanácsos határozattervezetben igényelte az egyház részére, amelyet a Helyi Tanács 2008. november 25.- én jóvá is hagyott. Ezt az Összeget az Önkormányzat saját jövedelméből biztosította volna, nem pedig fenti leosztásból. Püsök József Attila lelkipásztor benyújtott egy munkatervet a parókia építésének folytatására. Mivel a költségvetési év december 31. – én véget ér, a Sarmasági Önkormányzatnak nem állt rendelkezésére az igényelt összeg , ezért nem tudta átutalni azt az Egyház számlájára. A 2009- es költségvetési évben a non profit szervezetek, mint amilyen az Egyház, igényelhetnek önkormányzati támogatást, mivel az előző év lezárult.’’

Hát eddig tartana a második idézet.

Fenti szöveg magyarra lefordítva számomra a következőképpen értendő: a sarmasági tanácsnál a Püsök Nagytiszteletű Úr által a sarmasági istenhívő embereknek kiharcolt pénzt -figyelem a Sarmasági Polgármesteri Hivatal kasszájában reálisan létező összeget- jogi kifogásokra támaszkodva (ugye az előbb már meggyőződtünk a Polgármesteri Hivatalnál folyó ,,jogszerűségekről’’), de valójában politikai okokból odaadták másvalakinek, esetünkben nem lényeges kinek, mellékesen jegyzem meg egy legális tanácsi határozatot teljes mértékben semmisnek tekintve . Hát hol itt a törvénytisztelet (megválasztott) polgármester urak ? Hát a közpénzek tisztességes kezelése ? Ejnye- bejnye már megint a közpénzek ?

Admin

Akié a föld, azé az ország

Molnár Dezső borsi gazda tizenöt esztendeje földművelésből él. Búzát termel a falu határában levő három hektáron, ami szerinte az övé, de papíron mégsem az. Ugyanis több mint egy éve harcol azért, hogy jogszerűen, a papírforma szerint is megkapja azt a területet, ami jár neki, ám úgy tűnik, elég szövevényes dolog manapság Borson az ilyesmi. (Tegyük hozzá: Erdély- és Partium-szerte az, mesélik azok a kollégák, romániai magyar újságírók, akik folyamatosan szembesülnek ilyen esetekkel 1990 óta, amikor megindult a végeláthatatlannak tűnő újkori „földreform”.)

„Mikor a faluban visszakaptuk a földeket, nekünk is jutott 68 árnyi terület – magyarázza Molnár. – Már akkor eldöntöttük, művelni fogjuk ezt a földet, ahogy apáink, nagyapáink tették. A nekünk járó földrész a 120-as parcella, a telekkönyv szerint a 665/2-es darab volt, ám hamar kiderült, hogy úgymond „véletlen tévedésből” a nekünk kiosztott földdarabot más nevére írták. Azonnal mentem reklamálni, mire mondták, hogy nyugodjak meg, tényleg valami hiba történt, amit a tanácsiak néztek el, s nem veszi el azt a földet tőlünk senki. S mindent megtesznek, hogy mihamarabb papíron is tisztázódjanak a birtokviszonyok. Bátori Géza polgármester ezt megígérte nekem, igaz, ez szóbeli ígéret volt, de én bíztam benne. Az idő azonban egyre múlt, s hiába reklamáltam, nem akaródzott helyrehozni az úgymond hibás bejegyzést. De aztán már előálltak olyan javaslatokkal, hogy adnak valahol máshol földet ahelyett, amin gazdálkodom, persze egytől egyig gyenge minőségű parlagföldeket, szóval olyan rossz ajánlatokat kaptam, amilyeneket egy búzatermelő gazda nem fogadhat el, ha van egy csepp esze. Amikor elkezdődött Borson a földek eladása, ha jól emlékszem, nyolcvan helyi lakos adta el a visszaszerzett parcelláját. Egy külföldi vállalkozó megbízásából vásárolták fel valakik a földterületeket, s hát bizony áron alul. Négy eurót kínáltak egy négyzetméter földért, ami testvérek között is megér nyolc eurót. Azt hiszem, sokféle módon befolyásolták itt a gazdákat, hogy adják el a földjüket. Ne menjünk bele, mert csúnya történet… De ez mindenkinek a saját dolga, mint ahogy az meg az én dolgom, hogy nem adom el azt a földet, amit művelek, amiből élek az egész családommal, s főleg nem áron alul. A földemnek a nevemre írása még most sem történt meg, sok mese, hintáztatás után már azt is mondták, elkallódtak az okmányaim, de ha mégis eladnám a földet, akkor ingyen megcsinálnak nekem minden átíratási dolgot. Számtalanszor voltam a polgármesternél, az önkormányzatnál, de soha nem kaptam se konkrét megoldást, se megfelelő ajánlatot. Manapság, amikor annyit mondják, hogy a helyi gazdákat rá kell venni a földművelésre, nem értem, kinek is játszanak azok, akik nem nekünk adják jogosan vissza, hanem külföldi üzletembernek játsszák át a földjeinket?”

A tíz éve halott gazda csodálatos feltámadása

Nem mindennapi csoda történt a borsi önkormányzat okmányokkal foglalkozó részlegén, állapíthattuk meg. Ezt bonyolultabban akár csodálatos feltámadásnak, racionálisabban viszont egyszerűen okirat-hamisításnak vagy hivatali mulasztásnak nevezhetjük. Történik ugyanis, hogy Rácz Dezső borsi gazdálkodó (Molnár nagyapja) 2006-ban bead egy kézzel kitöltött kérelmet a családi parcella kapcsán a borsi önkormányzatnak, amit a hivatal kivizsgált s még aznap választ is adott rá. A dolog szépséghibája „mindössze” annyi, hogy Rácz tizennégy esztendővel azelőtt, hogy beadta kézzel írott kérelmét, meghalt. S nem valószínű, hogy a túlvilágról visszatérve bármit is írt volna. Az viszont hihetőbb, hogy a borsi önkormányzat hivatalnokai figyelmetlenséget vagy mulasztást követtek el. Mikor a szóban forgó halotti bizonyítványnak s a kérelmeknek a másolatát megmutattuk Bátorinak, csak annyit válaszolt, nem tud ellenőrizni minden olyan okmányt, amit aláír. Hány kérelem zúdul naponta egy 3400 lelket számláló község hivatalnokaira, persze mi sem tudjuk, de nem valószínű, hogy kérelmek százaival kell itt megharcoljanak nap mint nap az illetékesek. Az viszont furcsa, hogy a 2006. augusztus 18-án beadott kérvényre (a tizennégy éve halott gazda „saját kezűleg” írt és aláírt beadványára) még aznap megérkezett az önkormányzat válasza, tehát a hivatalnokoknak emlékezniük kellett volna, ki adta ezt le, de az is lehet, nem jártak utána, mit is hagynak jóvá. Tehát vagy elhitték, hogy Rácz Dezső mégsem halt meg, vagy valakik egyszerűen – akár hanyagságból, akár tudatosan – elnéztek, esetleg támogattak egy okirat-hamisítást.

Úrhatnám kiskirály vagy előrelátó üzletember?

A közel két évtizede hivatalban lévő borsi polgármester, Bátori Géza, noha volt már arra is eset, hogy nem fogadta szívesen a Reggeli Újság jelenlétét az ottani eseményeken, ezúttal nem volt elutasító. Viszont nem is titkolta, hogy haragszik Molnárra, hiszen mint mondta, szerinte a hadakozó gazdát nem is a földhöz való ragaszkodás vezérli, hanem egyszerűen több, azaz sok pénzt akar szerezni „cirkuszolásával”. Arra kérdésre, mit szól az elöljáró ahhoz, hogy többen is állítják, hogy zsarnokoskodik, embereket félemlít meg, azt a választ kaptuk, ezek csak nevetséges vádak, hiszen ha ő ilyen erőszakos maffiavezér lenne, valószínűleg nem választották volna újra polgármesterré. Azt is hozzáfűzte, a közösség érdekeit védve szólt bele, ha beleszólt egyáltalán a parcellák adás-vételébe, ugyanis szerinte az ipari park létrejötte sokkal nagyobb hasznot hoz Borsnak, mint a kisgazdálkodás. Nem bántott soha senkit, hangsúlyozta többször, és semmiféle bosszúálló szándék nincs benne.

Ezek után talán véletlen, hogy Molnár Dezső látogatásunk után pár nappal kapott egy felszólítást a borsi önkormányzattól, hogy azonnal bontsa le évek óta meglévő garázsát, mert az elvesz egy méternyit a község, amúgy parlagon levő, árok menti területéből. Lehet, hogy véletlen ez a hirtelen intézkedés, s nem is Bátori akart ily módon az orrára koppintani a fenekedő gazdának, mint ez utóbbi gondolja? Molnár elmondta, le fogja bontani a kérdéses garázst, ne mondják, nem tiszteli a törvényeket. Azonban már csak ezért is elvárja, ha ő figyelembe vesz egy félméternyit az önkormányzat területéből, úgy az ő parcelláját is vegyék végre figyelembe, s adják vissza neki, ahogy azt a restitúciós törvények előírják.

Akik önhibájukon kívül pereskedni kényszerülnek

A borsi polgármesternek, mióta csak tart ez a Molnár Dezső-féle telekbotrány, az volt az elsődleges érve, hogy mindez „egyetlen, különc” ember cirkuszolása. Az elöljáró azonban igencsak csodálkozott volna (vagy nem?), ha ott lett volna, amikor pár nappal ezelőtt több borsi panaszos kereste fel szerkesztőségünket azzal, hogy elégedetlenek azokkal az eljárásokkal, amelyek a Bátori-éra óta dívnak a határ menti községben. A hozzánk fordult emberek egytől egyig kifogásolták az egész borsi önkormányzatnak a emberekhez, a polgárokhoz való viszonyulását. Többen elmondták, hogy Bátori Géza afféle kiskirályként, tulipános mindenhatóként fenyegeti és félemlíti meg az embereket a községben. Varga Zoltán idős borsi gazda, akinek szintén több földügyben gyűlt meg a baja a borsi önkormányzattal, azt állította, hogy az RMDSZ színeiben uralkodó polgármester feudális kényúri modorban ígérte meg neki, hogy „kiveri a fogát”, mikor kifogásolni merte a földterületével kapcsolatos ügyintézést. Fazekas András szentjánosi vállalkozó viszont nem földügyben panaszkodott Bátorira. Mint elmondta, az ő szállítási vállalata akarta felvállalni azt a szolgáltatást, mely révén naponta több járat közlekedett volna a Borshoz tartozó falvak és Nagyvárad között. Fazekas szerint Bátori azért is indított ellene bosszúhadjáratot, mert azt hiszi, ő nyilatkozott a polgármester viselt dolgairól, állítólagos visszaéléseiről egy román lapnak. Márpedig ez nem igaz, állítja a dühös vállalkozó, ő soha nem nyilatkozott román lapoknak. Első eset, hogy tehetetlenségében felkereste a Bihar megyei független magyar napilapot, a Reggeli Újságot, bízva abban, hogy ez a sajtóorgánum a kisemberek érveit, véleményét is közzé meri tenni, nemcsak a fejesekét. Bátori állítólag nem is titkolja az emberek előtt, hogy a másik magyar napilap, a Bihari Napló egyes munkatársaihoz régi, „haveri” viszony, cimboraság fűzi, s ez egyfajta védettséget ad neki a magyar közvélemény előtt, amely közvélemény nagyon is tisztában van az említett lap politikai elkötelezettségével. Summa summarum, a szokott panaszok hangzanak el kórusban: hivatali pozícióval való visszaélés, fenyegetőzés, a buszjáratra kiírt pályázat megbundázása. „Mikor pedig védtem az igazamat – magyarázza Fazekas, – Bátori csak rám ordított, hogy mars innen! Hát nem vagyok én az ő kutyája, becsületes, törvénytisztelő ember vagyok, honnan veszi magának a jogot s a bátorságot, hogy így beszéljen velem? Ő, akinek az lenne a dolga, hogy a községének a tősgyökeres lakóit védje, s ne idegeneknek játsszon át mindent, földet, vállalkozásokat!?”

Ami Bors község buszjáratait illeti, mint utánanéztünk, pillanatnyilag nem éppen az EU-szabványok szerint működnek. Fazekas szerint őt megakadályozták abban, hogy kiépítsen egy olyan közlekedési hálózatot, mely fokozatosan fejlődve biztosította volna a munkások, iskolások városba jutását. Szentjánoson pillanatnyilag sincs például kijelölt, biztonságos buszmegálló. A buszra várók a forgalmas országút szélén ácsorognak, ami főleg az iskolások esetében igencsak veszélyes.

Másik panaszosunk, Kiss Irma elmondja az ő családja 46 ár földre jogosult, azonban hiába van rendben minden ezt igazoló okmánya, a földterületét egyszerűen nem adják ki, bár annyit „megengednek” neki, hogy fizesse utána az adót (?!). Lassan egy éve tart ez a hercehurca. Bostor Eleonóra családja 60 ár földet nem kap vissza. Az iratok, a tulajdonosok állítása szerint, itt is rendben vannak, ám a borsi agrártársulás elnöke, Bőr Kálmán egyszerűen nem hajlandó átengedni a tulajdonosoknak a szóban forgó parcellákat. Hogy miért is, azt magától Bőrtől kérdeztük meg, akinek kicsit ingerült és eléggé zavaros feleletéből csak az vált világossá, hogy igenis tisztában van azzal, a két családnak jár a szóban forgó földterület, majd meg is kapják, de hogy mikor és hogyan, arra a kérdezett nem akart vagy nem tudott válaszolni. Szentmiklósi Zoltán agrármérnök, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) Bihar megyei elnöke a két fenti eset kapcsán azt javasolta a Kiss és a Bostor családnak, hogy fogadjanak egy topográfust s méressék ki a kért területeket, s ennek a bizonylatával keressék meg ismét a borsi társulást – vagy akár a rendőrséget, amennyiben nem engedik át nekik ezt a területet. Mint a gazdaegyesület néhány tagjától megtudtuk, az érvényben levő törvények szerint Romániában az kap EU-támogatást, hektáronként általában 97 eurót, aki éppen műveli az adott földterületet és nem az, akié papíron a föld. A tulajdonosok persze perelhetnek és topográfust is fogadhatnak, ami egyáltalán nem olcsó mulatság manapság, ugyanis egy telekkönyvi kivonat kiállításának költsége 500 lejbe kerül, s ha erre még rátesszük a felfogadott ügyvéd honoráriumát, nem nehéz kiszámítani, hogy esetenként többe kerülne a leves, mint a hús. Ilyen helyzetben pedig eléggé cinikusnak tűnik a pereskedésre biztatás és az, hogy a jogos tulajdonukat követelőket abba a helyzetbe hozták, hogy vagy lemondanak birtokaikról, vagy tetemes summákat pengetnek le.

Molnár Dezső is felkereste az RMGE-t, azonban hosszas magyarázgatás és vitatkozás után körülbelül annyi derült ki, hogy valójában senki nem látja át a kialakult borsi parcella-zűrzavart, s bár Molnárnak lehet, hogy igaza van, de semmit nem ér ezzel. Mint ahogy azzal sem sokat ért, bár kétségtelenül keltett némi zavart és feszültséget, hogy az RMDSZ váradi székházában irodát kapó és a szövetség szekerét toló gazdaegyesület vezetőinek is elmondta, egyáltalán nem így képzelte el a tulipános párt képviselőinek viszonyulását az istenadta magyar szavazópolgárokhoz.

Fel kell jelenteni a kisisteneket!

A hozzánk forduló panaszosok zöme azt állította, hogy mikor látták: az önkormányzatnál semmire sem mennek, sorra megkeresték a prefektúrát, ahol a legtöbben Tódor Alberthez fordultak tanácsért. Nos, a legtöbben úgy vélik, a magyar alprefektus nem igazán vette komolyan panaszaikat. Akadt, aki azt állította, azért nem tudott bejutni a prefektushoz, mert kérelme elakadt „alacsonyabb szinten”. Márpedig kinél reklamáljanak a polgárok, ha elégedetlenek egy polgármesterrel, ha nem a kormánybiztosi hivatalnál? Így történt, hogy a panaszosok egy csoportjával megkerestük Tódort, aki egy rögtönzött audiencia keretében fogadta is a csapatot. Visszahallgatva ennek a találkozónak a hangfelvételét, több olyan dolog hangzik el, amely nem igazán egyeztethető a demokrácia alapelveivel. Az emberek tehetetlennek, sarokba szorítottnak érzik magukat, nem bíznak már (vagy még? vagy még ma sem?) a közigazgatás és rendfenntartás szerveiben, sőt félnek ezektől, arról nem is beszélve, hogy az RMDSZ nevű „érdekképviseletben” hatalmasat csalódtak. A hangos panaszáradatról azonban nem tudni, nem volt-e pusztába kiáltott szó. Tódor ugyanis csak azt tanácsolta a háborgó embereknek, hogy jelentsék fel a rendőrségen a hatalmukkal visszaélő „kisisteneket” s fogadjanak ügyvédet a parcellák közti viták megoldásához.

Egy szó mint száz, az derült ki, hogy a törvények ellen mit sem vétő polgárok olyan helyzetbe sodródtak, amelyben vagy eleve vesztesek maradnak, vagy rákényszerülnek egy hosszú pereskedés hercehurcájára.

Legenda vagy valóság a hamis birtoklevelek története?

A borsi parcellák botránya lassan, de biztosan – és nem csak a sajtón keresztül, de már szájhagyomány útján is – terjed a megyében. Sőt már a magyarországi média is felfigyelt rá, több magyar tévéállomás is kiküldte riporterét Borsra, ugyanis az is felmerült már, hogy a közös Bihar–Hajdú-Bihar projektek kapcsán magyarországi szálak is belefonódnak a telkek-földek adás-vételébe. Több bihari gazdálkodó és földtulajdonos is hökkenten figyeli a borsi földek körül zajló vitákat, a kialakult káoszt. Bódán Jenő, régi olvasónk nemrég egy levelet juttatott el az eset kapcsán a Reggeli Újságnak, melyben ez is olvasható: „Tudott dolog, hogy a káosz és zűrzavar csak az emberek egy csoportjának átok, a másik csoport számára kész áldás és nagy lehetőség a meggazdagodás felé! (…) Azon már nincs is mit csodálkozni, hogy a kataszteri hivatal alkalmazottai együttműködve bizonyos ügyvédekkel és közjegyzőkkel a jelenben történő tulajdonviszony-változásokat már egy közigazgatásilag nem létező település birtoklapjain jegyzik be. Sőt bizonyos tulajdonosok kérésére olyan földterületre készítenek új térképeket a régi kataszteri számok használatával, amely területekre az új kataszteri beírások szerint már hiteles és hivatalos tulajdonlapokat adtak ki más tulajdonosok részére. Így fordulhat elő az a lehetetlen helyzet, hogy ugyanannak a földdarabnak egyszerre két tulajdonosa is van. Tehát, hogy ezt a lehetetlen helyzetet megoldják, ahhoz mindenféleképpen az egyik tulajdonost ki kell semmizni. Biztos vagyok benne, hogy tudják, melyik tulajdonost!Ilyen módszerek alkalmazásával semmizték ki a Borsi út menti földjeikről azokat, akiknek a kimért földjeire Klepp Ilona, az akkori földosztó bizottság topográfusa bizonyos tulajdonosok kérésére új térképet készített a régi kataszteri számok beírásával (1999.03.18./583). A térkép hitelesítése után Marcel Dragoşnak, a polgármesteri hivatal kataszteri osztálya főnökének a közbenjárásával az újdonsült tulajdonosok ténylegesen is tulajdonukba vették új birtokaikat, és annak rendje és módja szerint hamar túl is adtak rajtuk. A 1991/18-as törvény alapján kiadott tulajdonlapok tulajdonosai így kisemmizetté váltak. Természetesen ezekről a módszerekről minden hivatalban tudnak, és egyszerűen a hivatalos román nyelven csak „efecte juridice”-nek nevezik, ami szabad magyar fordításban nem jelent mást, mint „hitelesített rablás”.

Akié a föld, azé az ország!

Bódán Jenővel személyesen is elbeszélgettünk, s megtudtuk, neki is van egy évek óta folyó parcellabotránya. Meg sem lepődünk azon, hogy épp a borsi határban! S ennek kapcsán kezdett alapos, remélhetően hathatós nyomozásba, mely során – legalábbis ő így véli – több visszaélésre, sőt bűncselekményre bukkant. Bódán szerint ugyanis Bihar megyében több száz olyan birtoklevél van, mely nem felel meg a Hivatalos Közlönyben kiadott mintának, tehát magyarán: hamisítvány. A gazda eldöntötte, a legfelsőbb szintig megpróbál eljutni panaszával, jelezve a bukaresti hatóságoknak, hogy igencsak furcsa okmányokra alapozzák a földpanamákat megyénkben. Ehhez kért segítséget Tőkés László független EP-képviselő váradi irodájától. Szilágyi Zsolttól, a képviselő kabinetfőnökétől megtudtuk, valóban felvállalták, hogy továbbítják Bódán észrevételeit a román kormány felé, mint ahogy Molnár Dezső esetét is ki fogják vizsgálni. S hogy addig mi lesz? Valószínűleg maradnak a viták, pereskedések, a törvény erejét megkérdőjelező, a magyar érdekképviseletbe csalódott emberek szélmalomharcai. Vagy – valami csoda folytán – mégis mozdul valami, s remélhetően egy olyan irányba, amivel mindenki jobban megtud békülni, mint a jelenlegi zűrzavaros helyzettel.

Szőke Mária, Reggeli Újság

>