Archive

Category Archives for "Falufejlesztés Sarmaság"

Az MPP IV. Gazdasági és Turisztikai Fóruma: Szervezkedik a kalotaszegi faluturizmus

 

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/templateLink/article%2CPArticleScreen.vm/id/51248
2010. december 14.

Felfedezésre várók Erdély peremén

Felfedezésre várók Erdély peremén

Az elmúlt hetekben a falusi idegenforgalom fejlesztéséről tartott két újabb fórumot az MPP gazdasági szakosztálya – tudtuk meg Keizer Róberttől, a kolozsvári szervezet elnökétől.

Előbb Magyarlónán gyűlt össze nyolc kalotaszegi meg egy széki vállalkozó, és ezen a találkozón kiderült, hogy vannak elérhető EU-s pályázati lehetőségek, de azokat szervezett módon kell megközelíteni. Számítások alapján a közös siker érdekében 60 kilométeres körzetben legalább 50 busznyi turista számára (azaz 2000 személynek) kell tudni szállást biztosítani. Jelenleg a kilenc faluban összesen 1200 vendéget tudnak fogadni.

A kalotaszentkirályi fórumon közölték, hogy a már említett kilenc településről magyar és német nyelvű reklámanyagot készítenek, és ezek a vállalkozások ingyen mutathatják be panziójukat, turisztikai programjukat egy Berlinben tavasszal lebonyolítandó idegenforgalmi vásáron. Ugyanakkor Magyarországon állandó kiállítás nyílik Kalotaszegről a Népművészeti Galériában.

Itthon pedig, magyarlónai központtal, megalakult a Kalotaszegi Turisztikai Hivatal, elnöke Vincze István, alelnöke Hover Zsolt, titkára Gurzó Adél. A továbbiakban más településeken fiókszervezeteket alakítanak ki. A hivatal előnyei: elegendő, ha a tagok nevében egyetlen vállalkozó járja ki a környezetvédelemmel és más kérdésekkel kapcsolatos ügyintézést, ami ráadásul így olcsóbban úszható meg. Ö.I.B. Szabadság

BEJEGYEZTE: MPP.KOLOZS.BLOGSPOT.COM DÁTUM: 10:20 0 MEGJEGYZÉS

2

Borászat „a dűlő mögött”

Szatmár megye egyik legjobb szőlőtermő vidéke, a Bükkalja lábánál fekvő Krasznabéltek borászatának újbóli fellendítését tűzte ki célul a Németországból hazatelepült Brutler házaspár.

rasznabéltekről, a Szatmárnémetiből Zilah felé vezető út mentén fekvő településről még a környékbeliek közül is kevesen tudják: közel ezeréves borászmúltra tekint vissza, és néhány évtizeddel ezelőtt még a környék leggazdagabb mezővárosának számított. A községen keresztülhaladó valóban nem sokat lát a hajdani szőlőhegyekből, mivel ezeket csak egy igen rossz, többnyire kizárólag terepjáróval járható úton lehet megközelíteni.

Megéri azonban kilátogatni: a pincesor mögött húzódó dombokon a szőlőültetvények jócskán megritkultak ugyan, az elharapódzó akácos pedig csak karót terem, mégis lebilincselő élményt kínál a táj. A dombtetőkről a szőlősökön túl ellátni a Bükk-hegységig, ugyanakkor a nézelődő elé tárul az itt kezdődő Alföld is. Krasznabéltekre a Rákóczi-féle szabadságharc után würtenbergi svábokat telepített a környék új ura, Károlyi Sándor gróf, a határrészeket pedig ma is régi sváb nevén emlegeti a lakosság.

Északnyugati irányból az első jelentős szőlőhegyen, a Nachbilen (’bil’ svábul dűlőt jelent, a ’nach’ szócska pedig azt, hogy: után, mögött) levő új telepítésekből látszik: nemcsak múltja van, de jövője is lehet a krasznabélteki szőlőtermesztésnek. A mellette fekvő Stumpfabil tetején a borászat védőszentje, Szent Orbán tiszteletére épített kápolna kémleli mementóként a vidéket: mutatja, mihez érdemes viszszanyúlni annak érdekében, hogy ismét virágozzék a környék gazdasága.

Johann Brutler

Modern borászat az uradalmi pincében

A községnek, mely körülbelül hatszáz házat számlál, közel négyszáz pincéje van. Közülük a legnagyobb az 1730-as években épült hajdani uradalmi pince, mely akkora, hogy egy szekér is megfordulhat benne. A szőlészetért sokat tevő és kitűnő gazdasági érzékkel rendelkező Károlyi Sándor ugyanis Krasznabéltekre telepítette saját szőlősét, és itt működtette borászatát is. A hatalmas grófi pince a kommunizmus idején az állami gyümölcsátvevő, a MATT egyik központja volt, az üzemeltetők azonban hagyták tönkremenni, így be is omlott. Mára azonban felújították: a helybéli születésű Johann Brutler és felesége, Katharina huszonhat évi németországi tartózkodás után hazaköltözött, megvásárolta és rendbe tette az uradalmi pincét, a kibővített présházban pedig borászatot alapított Nachbil néven, ugyanis a „dűlő utáni” dűlőn fekszik szőlősük nagy része.

„Öregek háza” és új telepítések

Johann Brutler (képünkön) és társa, Lieb Mihály szatmárnémeti vállalkozó 16 hektáron termeszt szőlőt, boraikkal pedig jelenleg helyüket keresik a hazai piac kínálatában. Ebből Brutlerék öröksége mindössze másfél hektárnyi volt, melyen megőrizték a régi, őshonos fajtákból álló ültetvényt. A hagyománytiszteletből ápolt szőlőst egymás közt „öregek házának” nevezik, ugyanis nem ritkák itt a 100-200 éves tőkék sem.

Johann Brutler azonban nem csak muzeális értéket lát az őshonos szőlőfajtákban, ezért egy ausztriai kertészetben szaporíttat is, és folyamatosan telepíti a Grispitzet vagy Grünspitzet, a Barast, a Furmintot, a Bakatort és a Ropogóst. Ezzel párhuzamosan behozott nemzetközileg ismert fajtákat is. Szakértőkkel vizsgáltatta meg a terület adottságait (meglehetősen hűvös itt a klíma), majd két-három évnyi kísérletezés után ültette be a Nachbilen vásárolt földjeit.

A vörösök közül bevált a pinot noir és a syrah, a fehérek közül a chardonnay, a rajnai rizling és az olaszrizling, az erdélyi fajták közül pedig királyleánykát termeszt. A borászat alapjait feleségével együtt még itthon sajátították el, hisz ebben nőttek fel, majd autodidakta módon képezték magukat mindvégig, míg Németországban éltek, ahol Johann orvosi asszisztensként, Katharina pedig köztisztviselőként dolgozott.

A kézimunka jobb minőséget ad

Johann Brutler elmondta: folyamatosan keresik az egészséges egyensúlyt a hagyományos borkészítési eljárások és a modern technológiák között, törekedve arra, hogy a borban a lehető leginkább felismerhető legyen a gyümölcs, melyből előállították. A borkészítéssel kapcsolatos munkák zömét kézzel végzik, és mindenben a természetességre törekszenek — ezt bizonyítja többek között a kézi palackozású üvegekre ragasztott címke egyszerűsége is. A szőlészetben is az ökotermesztés elveit követik, néha hagyják a szőlőt „szenvedni”, mivel így ízletesebb, jobb minőségű lesz a gyümölcs.

Épp ezért van az, hogy bár a Nachbil 14,5 hektárnyi „munkaképes” szőlője 70–80 ezer liternyi bort lenne képes adni évente, ők mindössze 45–50 ezer liternyit állítanak elő. Ráadásul a kézi munkaerő költségesebb, mint a gépek, így a boraik nem olcsók, bár az ömlesztettet szélesebb rétegek számára is elérhető áron forgalmazzák. Johann Brutler állítja: egy bor egyéniségét nemcsak a szőlőfajta, a tájegység adottságai és a feldolgozási módszerek határozzák meg, benne van ugyanis a borász lelke, személyisége is, mely a túltechnologizálás, azaz a nagymértékben gépesített eljárások következtében elveszhet.

Hézagos borkultúra

A kommunizmus utáni viszonyok sok keserű meglepetést okoztak a hazatelepülőknek, melyek egyikét épp a romániai borpiaci viszonyok jelentették. Kifejtették: itt egy bor sikere, keresettsége, ára szinte egyáltalán nem az ital minőségének függvényében alakul, ahogy más országokban. Ez, persze, jórészt annak tudható be, hogy az a réteg, mely megengedheti magának a drágább borok fogyasztását, nem vagy csak alig-alig rendelkezik borkultúrával, így egyetlen iránytűjük a sznobizmus. Lényegében azok a borászok „futnak be”, akik valamilyen úton-módon el tudják intézni, hogy elitnek számító helyeken az ő boraikat kínálják.

Kénytelenek ezért többé-kevésbé ők is igazodni az itteni játékszabályokhoz. Meg is jelennek boraikkal, ahol csak lehet: számos helyi, regionális és országos szintű borversenyen nyertek, és külföldön is bemutatkoztak már. Ez év februárjában, Sógor Csaba képviselő jóvoltából az Európai Parlament épületében tartottak borbemutatót, márciusban pedig Berlinben, a legnagyobb európai turisztikai vásáron ők képviselték a romániai borászatot. Johann Brutler hangoztatja: a minőséget szem előtt tartó borászok egyik fő feladata kell hogy legyen a jövőben a fogyasztók ízlésének kiművelése.

Visszatérnek a régi szép időkhöz

A településen és a szőlőhegyen is meglátszanak a lélekgyilkos rendszer nyomai, illetve az, hogy a 80-as években a svábság több mint fele kitelepült: a lakosság hozzáállásában tanyát vert az igénytelenség. A község házain, akárcsak a pincesor épületein, megkopott a sváb takarosság. A közállapotok, a köztisztaság leginkább Johann Brutler feleségének, Katharinának a szívügye, aki folyamatosan kampányol a szemét összegyűjtése érdekében, valamint a pincék és környékük rendben tartásáért. Brutlerék már jó néhány évvel ezelőtt ezer márkát adakoztak a községnek egy szeméttároló kialakítására, Katharina pedig szorgalmasan győzködi mind az elöljárókat, mind a lakosokat annak érdekében, hogy úgy nézzen ki a község, mint gyerekkorában.

És, persze, igyekszik jó példával elöl járni. Nosztalgiával mesél a régi szőlőhegyről, mely frissen meszelt borházaival, feketével kihúzott ablakaival valóságos dísze volt a környéknek. Brutlerék törekszenek minden lehető módon segíteni a községet: csakis helybéli munkásokat alkalmaznak, a helyi boltokból vásárolnak. Remélik: sikerül hozzájárulniuk ahhoz, hogy a település visszaszerezze régi rangját, és az itt élők kibontakoztassák a borászatban rejlő páratlan lehetőségeket. És persze azt, hogy borász fiuk, aki jelenleg Ausztriában él és dolgozik, hozzájuk hasonlóan megszereti régi-új hazájukat, és továbbviszi az általuk alapított Nachbil borászatot.

Szerző: Babos Krisztina , kronika.ro

2

Falusi turizmus Burgenlanban – film

4,5 millió eurós forgalom Burgenlandban – falusi turizmusból. Egyre többen érdeklődnek a vidéki kikapcsolódás iránt, sokan a természet közelsége miatt, mások a borkóstolást részesítik előnyben.

Ez az osztrák család egy nagyvárosból érkezett. A szülők fontosnak tartják, hogy gyerekeik megismerjék a természet szépségét, és mindent, amit egy falusi porta nyújthat számukra. A család azért is szereti a falusi környezetet, mert arra a pár napra, amit itt töltenek, elmenekülhetnek a zajos nagyvárosból.

Burgenlandban 173 vállalkozás működik, ahol falusi turizmussal foglalkoznak a vendéglátók. A Burgenlandi Falusi Üdültetési Egyesület nagyban hozzájárul a porták népszerűsítéséhez. Ebbe a marketingtevékenység is beletartozik. Folyamatosan frissítik a honlapot, gyakori a sajtómegjelenés, és kétévente megújítják katalógusaikat. Itt Burgenlandban egyébként mind a 173 vállalkozás tagja az Egyesületnek.

Pehi Orsolya
Duna Tv, Térkép , erdely.ma

47

Közszolgálat Sarmaságon

Rövid beírás a Magyar Polgári Párt sarmasági szervezetének blogján (sarmasági.ro): kivonultak tanácsosaink a Helyi Tanács februári üléséről.

Mi van ennek a száraz hírnek a hátterében?

Nem volt éppen okos stratégiai húzás a részünkről, hisz az idei év talán legfontosabb tanácsülésén bomlott össze a bábruha…

Az előzményekről legalább ennyit: csak pár hónapja egészűlt ki a törvényes tizenöt tagúra a tanács, miután végleges bírósági döntéssel bekerűlt a harmadik tanácsosunk is, akit az RMDSZ-es tanácsosok még az alakuló ülésen minden indoklás nélkűl kiszavaztak (nem validáltak). Közben  a két szem képviselőnk közűl az egyik feladta a szélmalomharcot, és önként mondott le a “ dicsőségről”. Utána hónapokba telt amíg a listánkon következőt beengedték.

Ennyit az erdélyi magyar összefogásról!

A közös közszolgálatról meg csak annyit, hogy a négyszeres eremdéeszes túlerő egyetlen egy kezdeményezésünket sem vett figyelembe,

minden javaslatunkat leszavazott. Csak a tanácsülések szupertitkos jegyzőkönyvei (többször megismételt kérésünkre sem akaródzik a Hivatalnak közhírré tenni!) őriznek valamit a süket fülekre találó hozzászólásainkból, teljesen felesleges ellenszavazatainkból.

Így csak  blogunk olvasóival tudathatjuk, hogy mi nem szavaztuk meg egy vadonat új Skoda Fabia leasingelését, sem azt a 130.000 lejt, amennyiért sikerűlt egy roncsautót behozni úgymond utcatakarításra.

Ugyanakkor, határozottan elleneztük a víz-és szemétdíj emelését, vagy a közösségi rendőrség megalakítását (egyelőre) kilenc fővel, meg a fentartásukra kitalált 60 lej/család speciális adó bevezetését.

Csak néhány példát említettem , csakhogy érzékeltessem: mi, MPP-sek is ebben a közösségben élünk , és nem valami “hargitai fecskemadár” pottyantott erre a sarmasági csizmamarasztaló agyagra.

Ilyen előzmények után került a csizma az asztalra, vagyis elébünk a 2010-es  év költségvetés tervezete.

Bár nehezményeztük, hogy összeállitásakor nem kérték ki véleményünket, balgán azt reméltük, hogy a tervezet vitáján figyelembe veszik a mi javaslatainkat is.

Tévedtünk. Nem volt vita, többnyire magunkban beszéltünk.

Először pár eltúlzott költségvetési tétel újragondolását kezdeményeztük.

Szerintünk, a közpénzek elherdálásának iskolapéldája az, mikor ilyen  szűk esztendőben 315.000 lejt szánnak a szilágylompérti sáncok takarítására, 392.000 lejt a köz-és nemzetbiztonságunkra, 305.000 lejt fizetésköltségre az adminisztráció-karbantartó részlegnek, ugyancsak nekik 161.000 lejt üzemanyagra. Hogy csak a fajsúlyosabb summákat említsem.

Ezekhez képest a mi szerény javaslataink lajbizsebből kivitelezhetőek: 30.000-ből egy új ártézikút, másik 30.000-ből a Községfejlesztési Terv (PUG) kibővítése, és a harmadik 30.000 lej a református egyházközség részére (kövezésekre).

Tehát mindössze 90.000 a 10.000.000 lejre rugó össz költségvetésből.

Az eremdéeszes tanácsosok részéről nem volt sem javaslat sem ellenvetés, még egy árva vélemény nyilvánítás se. Így már nem is volt meglepő, hogy az eredeti költségvetés tervezet lett elfogadva.

Egy betű, egy szám változtatás nélkül!

Borítékolható a szavazás végeredménye is: 12-3 az RMDSZ frakció javára. És a sarmasági közösség kárára.

Háromtagú frakciónk nem díjazta a kárörvendő vigyorokat, és kivonult a tanácsülésnek becézett eremdéeszes erőfitogtatásról.

A jövőre nézve komolyan át kell gondoljuk a következő tanácsüléseken való részvételünket, mert mi a tanácsosi beiktatásunkkor  közösségünk szolgálatára és a közpénzekkel való hatékony gazdálkodásra is felesküdtünk.

Szabó Zoltán, tanácsos

62

Sarmaság község 2010. -ik évi költségvetés- tervezete

A vonatkozó információkat letöldheted román nyelven a megfelelő linkre kattintva.

A dokumentumok megnézéséhez pdf olvasóra van szükséges ami ingyen letölthető innen: www.acrobat.com .

Ne felejtsd, adott helység éves költségvetése képes a közösséget megemelni, de ugyanakkor tönkretenni . Ezért az éves kötltsévetés tervezetnek vagy más néven éves büzsének óriási tétje van a közel, de ugyanakkor a távoli jövő megrajzolásában.

Szólj hozzá, de kerüld a nem ide való hangot mert ki foglak tiltani a rendszerből.

Üdvözlettel: admin.

Invitatie nr. 843 din 19.02.2010

Proiect de Hotarare privind adoptarea bugetului local al comunei Sarmasag pe anul 2010

HOTARAREA NR.68

Proiect de Hotarare privind transmiterea in folosinta gratuita a unui spatiu proprietate privata a comunei Sarmasag pentru sediu al Administratiei Finantelor Publice a comunei Sarmasag

Proiect de Hotarare pentru executarea lucrarilor de intretinere infrastructura apartinand cailor de comunicatii de interes local

Proiect de Hotarare pentru executarea lucrarii Executatie podet din beton armat pe str. Stadionului, loc. Sarmasag

Proiect de Hotarare pentru executarea lucrarii Reabilitare imobil- Casa de Pompe Moiad in vederea amenajarii unui Centru de Perfectionare Rurala Sarmasag

Proiect de Hotarare pentru stabilirea modalitatilor de efectuare a pazei bunurilor publice si ale cetatenilor si stabilirea taxei speciale de ordine publica pentru anul 2010

Proiect de Hotarare pentru stabilirea situatiilor deosebite pentru acordarea ajutoarelor de urgenta

Proiect de Hotarare privind concesionarea unor suprafete de teren proprietatea statului roman situate in comuna Sarmasag

10 Proiect de hotarare privind constituirea Comisiei Locale de Ordine Publica

11 Proiect de Hotarare privind obligatiile si responsabilitatile ce revin cetatenilor, institutilor publice, angajatilor economici, celorlate persoane juridice pentru buna gospodarire

12 Proiect de hotarare privind stabilirea limitelor venturilor nete

Raport privind prevederile bugetului local pe anul 2010

Raport privind situatia economica, sociala si de mediu a comunei Sarmasag pe anul 2009

Clubul Sportiv OMEGA

165

Beleszólok Sarmaság 2010. évi költségvetésébe!

Mi van adminkám, átmentél börtönőrbe, hogy minden topic-ot bezársz?
Lekonnyadt a…vitázókedved?
Vagy csak kifogytál az érvekből meg az ötletekből?
Hogy lásd kikkel van dolgod, ingyen és bérmentve kisegítlek néhány topic-(korszakalkotó)ötlettel:
-nyiss egy külön topicot MALACKODÁS ERRŐL-ARRÓL címmel, azoknak akik ezt a témát és ezt a stílust kedvelik
-POLITIK(US)A MINDENEKFELETT-ebben a topic-ban oszthatnák az észt a “mindentudók”
Legalább a jövőben nem kell erkölcscsősz legyél (mondjuk, nem is áll jól Neked…), és marad időd normális-ha-ha-ha- véleménynyílvánításra.
Ennyit a jövőre nézve.
Azonnali felhasználásra is van a tarsolyomban egy topic-nyitó téma: Beleszólok Sarmaság költségvetésébe!
Már hogy nem csak én, hanem bárki, akinek épkézláb ötlete van ezzel kapcsolatban.
Adjuk fel labdát a tisztelt tanácsos uraknak és a mégtiszteltebb polgármesteri hivatalnak!
Mit szólsz?
Jár a sör?

3

Református Templom Sarmaság, tetőfelújítási munkálatok nézd meg sarmasági ember !

A dolognak előzményei vannak, aki kíváncsi rá nézze meg azokat a  következő linken:

http://sarmasagi.ro/1135/sarmasagi-hirmondo-7-evfolyam-3-szam-beli-erdekessegek

Ígéretemhez híven beszámolunk, pontosabban képeket publikálunk  az északi oldal (a jövőben a többi oldal) felújítási- javítási munkálatairól, íme:

Lepel kihúzása

Lepel kihúzása

Lepel kiterítése

Lepel kiterítése

Részben kiterített hosszan tartó biztonságot adó tetőszigeteléses lepel az északi tetőn

Részben kiterített hosszan tartó biztonságot adó tetőszigeteléses lepel az északi tetőn

Ideiglenesen elhelyezett lepel a teljes északi oldalon

Ideiglenesen elhelyezett lepel a teljes északi oldalon

A munkálatok ma 2009 október 8- án és holnap október 9- én folytatódni fognak.

Jelen tetőfedés  várható élettartama 50 év.

Keresztes Zoltán István

2

Épül- szépül Sarmaság nagyközség

Ha bármit is tanulhattunk a történelemből az ez:

“A hatalom korrupt: az abszolut hatalom, pedig abszolut korrupt.”
– Lord Acton, angol történész, 1834 – 1902.

Örömmel tapasztalhatjuk, hogy Sarmaságon igenis dolgozik a helyi polgármesteri hivatal. Számomra, egyszerű halandó számára ez úgy érzékelhető hogy utcánkban, a Csergeték (Crinului) utcában kanalizálási munkálatokat végeznek, útkövezést kezdeményeztek, ami ténylegesen, komolyan állítom: nagyszerű dolgok. Futó helyi pletykák szerint ezeket a munkálatokat a Hársfa (Teilor) utcában is el fogják végezni… Végre történik valami jó, gondolják az utcabeliek, véleményem szerint teljesen jogosan.
Mit is jelent, mi történhet a kulisszák mögött, a megyei és helyi RMDSZ- nél ?
Ha a dolgokat kicsit kronológiai sorrendben megvizsgáljuk, akkor könnyen észrevetjük az RMDSZ Sarmaságon kifejtett tevékenységében történt gyökeres változást, ha úgy akarod törést, magyarán: a tavalyi helyhatósági választások eredményeinek publikálása óta a Sarmaság községbe áramló központi pénzek mennyisége óriási mértékben növekedett. Miért meri szerénységem állítani mindezt ? Egyszerű: az elmúlt egy év alatt, az RMDSZ- nek a hatalomból való eltávolítása ide, globális gazdasági válság oda, az említett helyhatósági választások óta szerény becslések szerint is több mint 20- 30 milliárd régi lejnyi pénzbeáramlás történt községünkbe. Fenti összeg csak egy becslés mert szerintem a valóságban ettől inkább több mint kevesebb pénz érkezhetett. Ami természetesen szép, hasznos és üdvözlendő .
Úgy is mondhatnánk (azok akik kicsit is ismerik a megyei állapotokat) hogy a megyei RMDSZ megváltoztatta földrajzi- helységfejlesztési prioritását, konkrétan: az ugyancsak szilágysági község, Kraszna helyett bizony az egy évvel ezelőtti helyhatósági választások óta Sarmaság lett a (megyei tanácstól vagy más forrásokból) politikailag megszerezhető központi és nem központi pénzek célállomása.
Gratulálok a megyei RMDSZ- nek azért, hogy lassan már egy éve Sarmaságot tekinti megyei szinten az első számú fejlesztendő célpontnak ! További sok sikert kívánok !
RMDSZ- berkekben politikai- gazdasági- helységfejlesztési paradigmaváltásnak voltunk tehát tanui az elmúlt egy évben Sarmaság vonatkozásában. Ez van…
Ha gonoszkodni akarnák kicsit, akkor azt mondhatnám hogy mindez a helyi MPP megjelenésének és fentebb említett helyhatósági választásokon történt eredményének köszönhető (ugye tudjuk: három MPP tanácsos bejutása a helyi önkormányzat döntéshozó szervébe, tanácsosok akiket minden elképzelhető vagy elképzelhetetlen módon kiszavaznak, kinéznek, kitudnak maguk közül az RMDSZ- es tanácsosok felső – ti. megyei utasításra – de ez már ,,más káposzta’’ ahogy magyar nyelvterületeken használatos). Lassan közhelyszámba megy, de ugye megjelent a politikai alternatíva az egyszerű ember számára, megjelent ,,az RMDSZ konkurrenciája’’, ahogy a mindennapokban mondani szokás. Ez pedig ugye, merem állítani: vagyis a politikai konkurrens megjelenése egyfajta teljesítménykényszert szült. A vezető pártnak bizonyítania kell választóinak, mert már csak három évecske és jönni fognak a következő helyhatósági választások és bizony a jövőben ezek után a választópolgároknak már nem lehet azt mondani ugye, amit eddig, mondjuk hogy  ha nem tetszik nektek az RMDSZ, akkor szavazzatok román pártra meg hasonló blődségeket.
Szóval az RMDSZ- nek tetszik, nem tetszik nincs mese: bizonyítania kell. Na de még mielőtt megsajnálnánk a Seres Dénes országos képviselő, megyei elnök által ,,fémjelzett” (ugye emlékeztek: ő volt az aki azon a bizonyos szatmári kongresszuson hivatalosan kezdeményezte és el is érte a Tőkés László püspök akkori tiszteletbeli RMDSZ elnök kiebrudálását posztjáról – de ez megintcsak más káposzta – ezért ezzel sem foglalkozunk itt bőven) RMDSZ funkcionáriusok nehéz sorsát, mert azt azért ne felejtsük, hogy ha történetesen fordítva lenne, és az MPP vezetné a községet, akkor a versenyhelyzet miatt neki is dolgoznia és bizonyítania kellene a választópolgárnak. Maradjunk talán annyinál hogy nem történik más mint az hogy : VÉGRE A DOLGUKAT (igaz kicsit, de) VÉGZIK VÁLASZTOTTJAINK ! De hát normális világban ez lett volna eddig is a dolguk, ezért kapták- kapják a fizetéseket, különböző anyagi juttatásokat (szolgálati kocsi, ingyenes üzemanyag, stb…), meg hát nem anyagi síkon vonatkoztatva: a sarmasági polgárok megbecsülését. Megbecsülés, ami talán a legfontosabb, mert hosszú távon, ha tetszik nekik, ha nem mégis az egyszerű választópolgár dönti el sorsukat.
Ezért igenis jó és helyes a politikai versengés, teljesítménykényszert (ha úgy tetszik fejfájást) okoz a résztvevőknek, a politikai pártoknak, aminek maga az egyszerű polgár a legnagyobb haszonélvezője, mondhatnánk… Elméletben.

De nem mondjuk … Miért is nem tesszük, nem tehetjük teljesen nyugodt lélekkel? Mit is keres itt az aktuális topic- nyitó elejére beszúrt idézet ?
Szerintetek milyen hatással van az MPP puszta létének ténye a helyi abszolút hatalomra ? Esetleg a hatalom mértékére vagy a korrupcióra, vagy mindkettőre ? Miért is utálják bizonyos hatalmon levő RMDSZ- es tisztségviselők annyira az MPP- t és a párt- szimpatizánsokat ? Van- e valami jelentése Lord Acton fentebb idézett mondatának a ma Sarmaságára vonatkoztatva ?

Véleményetek?

Admin.
U.i. Hajrá Sarmaság ! Hajrá Sarmaságiak !

Hogyan is kell eladni a bort ?

A székelyföldi borkóstolók, bemutatók egyik kedves vendége Tiffán Zsolt, akinek családja 1746 óta foglalkozik szőlő- és bortermesztéssel Villányban. Tiffán úgy járt a Székelyfölddel, mint sok más társa: az évi egyszeri látogatásból egyre gyakoribb utak lettek, s a baráti kör szaporodásával a Székelyföld iránti szeretete is egyre nőtt.

Villányban kétezer éve bizonyítottan termelnek bort, a Tiffán család Magyarország borászainak szűk élvonalába tartozik, s boraikkal, munkásságukkal kiérdemelt díjaik, kitüntetéseik felsorolása többmondatnyi terjedelmet venne igénybe. Az alábbi interjú egy többórás beszélgetés kivonata.

– A Székelyföld nem éppen borairól híres, s mivel mi eléggé járatlanok vagyunk ezen a területen, megkérem, mutatkozzon be olvasóinknak.
– Tiffán Zsolt vagyok, Villányból érkeztem, Magyarország legrégibb borvidékéről, ez körülbelül 2500 hektáron terül el. Családom tíz generáció óta szőlővel és borral foglalkozik, német gyökereink vannak. Az első Tiffány 1746-ban érkezett 18 és fél holdas jobbágyként Magyarországra, és Villányban vetette meg a lábát. Jelenleg apám, Ede személyében a kilencedik, személyemben pedig a tizedik generáció foglalkozik szőlővel és borral. Két fiam van, egy 17 és egy 13 éves, ők is természetesnek tartják, hogy ezt a pályát fogják folytatni, a nagyobbik jövőre beiratkozik a kertészeti egyetemre. Én 44 éves vagyok, eredeti szakmámat tekintve nem borász, hanem pedagógus voltam. De már amikor elkezdtem tanítani, érezhető volt a változások szele, és rögtön elkezdtünk úgy foglalkozni szőlővel és borral, hogy kialakítunk egy olyan pincészetet, amely palackozza is, vendégeknek is adja a bort. Akkoriban csak 4-500 ölös birtokkal rendelkeztünk, mert az államosítás a családunktól elvett mindent. 1995 óta apámmal ketten vezetjük a céget, 28 hektáron gazdálkodunk és körülbelül 140 ezer palack bort forgalmazunk egy évben. Ennek 10–15 százaléka export, örül a szívem, amikor azt mondom, hogy most már az erdélyi piac a legfontosabb, 14 hónapja a Székelyföldre is szállítom a bort, s egyre több gasztronómiai egység kapcsolódik ebbe bele, Kolozsvártól Tusnádfürdőig vannak partnereim, de most már Csíkszeredában is. A cég családi gazdaság, tehát a felelősséget nem ruházhatjuk át, s ez így is van jól. 15 alkalmazottal dolgozunk egyébként.

– Ön nagyon sok borkóstolón, bemutatón vett részt meghívottként, s bevallom, élmény volt hallgatni, milyen szeretettel beszélt a különböző borfajtákról. Arra kérném meg, mutassa be nekünk a legkedvesebb borát.
– Akkor most felsorolom az összes boromat, jó? De mielőtt a borokról beszélnék, egy kicsit bemutatnám a borvidéket. Villány szerintem a világ legjobb borvidéke, igazság az, hogy borosgazdaként mondom ezt, de az effajta patriotizmus abszolút megállja a helyét. Főleg elhelyezkedésének köszönhetően, Villánynak kiválóak az adottságai, úgy képzeljük el, mint egy kis Kárpát-medencét, dűlői katlanban vannak, mely csak dél felé nyitott. A dűlők védettsége, a napsütéses órák magas száma eredményezi, hogy nagyon szépen beérnek a szőlők. Az alapkőzet a földtörténeti középkorban kialakult mészkőréteg, és vannak részek, mint a Szársomlyó hegy, mely szinte teljesen csupasz mészkő, alig van föld rajta. Mindehhez hozzájárul, hogy nálunk nagyon enyhék a telek, s nagyon meleg a tavasz, kevés fagy van, forró a nyár, és hosszú, meleg az ősz. Mi a 2500 hektáros borvidék keleti végében vagyunk. Villány elsősorban ennek a mikroklímának köszönhetően vívta ki elismertségét határon belül és kívül egyaránt.

– Önök milyen fajta borokat készítenek?
– A többi családhoz hasonlóan mi is foglalkozunk a hagyományos fajtákkal is, itt mindjárt meg kell említenem az olaszrizlinget, a borvidék nagy része ugyanis ma is fehérboros. A kékszőlők, vörösborok közül a portugieser és a kékfrankos, illetve a kadarka. A portugieser és a kékfrankos a XVIII. század óta van jelen Villányban, a német telepesek hozták magukkal.

– Miért így hívják?
– Valószínű, hogy portugál gyökere van a fajtának, nem tudjuk bizonyítani, de hívtuk ezt a fajtát oportónak, kékoportónak is, aztán jött az Európai Unió döntése, mely szerint, ha egy szőlőfajta és egy borvidék ugyanazt a nevet viseli, akkor a borvidéké az elsőbbség. Ezért le kellett mondanunk arról a névről, hogy oportó, de ennek a törvénynek köszönhető az is, hogy a franciáknak le kellett mondaniuk a Tokaji névről. Mi visszakanyarodtunk a gyökerekhez, mert ez a bor a portugieser névvel jött be, a németek így hívták. Szóval ezek a hagyományos fajták, aztán vannak a világfajták, a cabernet sauvignon és cabernet frank, a merlot és a pinot noir. Ezekből készítünk fajtatiszta borokat vagy úgynevezett cuvée-ket, házasításokat. Ha a kedvenc boromat kellene bemutatnom, akkor mindig elmondom az összest, mert minden hitem azt mondatja velem, hogy az a jó bor, amelyet a gazda szívvel-lélekkel készít, és maga is szereti inni. Találkoztam már olyan gazdával, akinek roppant divatos borai voltak, nagyon drága borai Franciaországban, ő maga egy nagyon elismert borász, de nem szereti a borát! Nem szereti! Ez számomra elképzelhetetlen és nonszensz. S ez a jó abban, hogy családi gazdaság vagyunk, minden borunkat ismerjük, és minden borunk kedves nekünk, minden tőke gyermekünk… Nagyüzemben ez elképzelhetetlen lenne. Az első borunk, amit javasolni tudok, az olaszrizling. Ezt a fajtát évszázadok óta termeli a villányi borosgazda, s meghatározó a magyar borászatban is. Visszafogott illatú, kedves, elegáns bor, nagyon szép szalmasárga színnel és megjelenéssel, nem túl magas a sav-, viszont magas az alkoholtartalom, olajos, krémes érzet van a szájban, amikor megkóstoljuk. Ez a szőlő a ma már legendásnak mondható Kopár-dűlőben terem, fél hektáron van ez az olaszrizling. Alkalmas arra, hogy akár 5–8 évre is eltegyük palackban, s csodálatos ízzel, illattal ajándékoz meg, ha van rá türelmünk, hogy kivárjuk a néhány évet.

– Én fröccsnek szoktam inni.
– Ez a bor jó fröccsnek, de szóda nélkül is fantasztikus élményt nyújt. Viszont van egy borunk, amely fröccsnek tökéletes, ez pedig nem más, mint a rosé.

– Közös barátaink, főleg György Attila író jóvoltából nagyon jól ismerem az önök borait, és laikusként azt mondom, hogy a villányi rosé meghódított…
– Nem véletlen: a rosébor nagyon kedves számomra is, és itt a szezonja, itt a tavasz. A villányi emberek, akik régen a rosét készítették, habár nem annak hívták, ők sillernek nevezték, nos, ez a technológia nem ördöngös, nem arról szól, hogy a vörös- és fehérbort összeöntjük, hanem a feldolgozás után a pincébe kerülő szőlő a fakádban saját súlyától kipréselődik, és kijön a lé, ennek egy részét a gazda mindig leengedte. Ez régebben egy nappal a feldolgozás után történt, s mivel a színanyag a szőlő héjában van, ezek egy része kioldódott, de nem az összes, mert rövid volt a kontaktus a héj és a lé között. Ezért világosabb színű bort kap a gazda, ezt a technológiát a XX. század közepéig alkalmazták, aztán a nagyüzemi gazdálkodás valahogy elfordult a sillertől… Az is érthető, hogy amikor az emberektől mindent elvettek, alig maradt egy kis udvaruk, ott vörösbort termeltek, nem rosét… Virágillatú, kedves, könnyed, jól fogyasztható bor, melyet behűtve érdemes fogyasztani tavasszal s a nyári melegben. S nem kell szégyellni, meg lehet sercinteni egy kis szódavízzel, s fröccsként inni. A fröccs régi találmány, magyar borból és magyar szikvízből készül. 1842-ben Fóton egy szüreten spriccelték a szódavizet a borba, s mondták, legyen a neve spriccer. A legenda szerint Vörösmarty mondta: túl labancos ez a név, s ha már belefröcskölöd a vizet a borba, legyen a magyar neve fröccs.

– Ásványvizeink alkalmasak erre?
– Ha édesapám beül este a tévé elé, kinyit egy üveg vörösbort, bevisz melléje egy üveg ásványvizet, kortyolgat a borból, és mellette, tehát nem összetöltve, issza az ásványvizet. De a fröccs nem ásványvízzel készül! A fröccs a szikvíz és a bor párosítása, egy jó rizlingből vagy egy jó roséból isszuk. S nem kell szégyellni, mi magyarok 1842 óta nagy szeretettel isszuk a fröccsöt, nem ásványvízzel, hanem szikvízzel, szódavízzel.

– Érdekes legenda fűződik az egyik legjobb borukhoz. Mesélne erről?
– Természetesen, de azelőtt még egy fajtáról beszélek, amely szívemhez nagyon közel áll: ez a kisburgundi. A világban pinot noirnak hívják, s a nagyüzem annyira satnyává tette ezt a fajtát… olyan félédes, édes, kései szüretelésű pinot noirokat lehetett kapni a nyolcvanas években, hogy jobb ízlésű országokban azért életfogytiglani börtön járt volna. El is fordult mindenki a fajtától, és nekünk az volt a szerencsénk, hogy a családi gazdaság mellett volt, és van egy közös birtok két holland úrral, ők főleg a holland és belga piacra készítenek bort. Ők segítettek minket a kilencvenes évek elején eligazodni a bor világában, hogy milyen új trendek, irányzatok vannak, egyikük európai rangú szakíró a borászat területén, a másik termelő, Bordeaux vidékén van a saját chateau-ja. Ők mondták a kilencvenes évek közepén, hogy na, most már kezditek pedzegetni, hogy a cabernet milyen is kell legyen, szerintünk próbáljátok ki a világban egyre népszerűbb fajtát, s ez a pinot noir. El is hoztak jó néhány palackot Burgundiából, Kaliforniából, Új-Zélandból, s megmondom őszintén: az első kóstolón szerelmes lettem ebbe a fajtába. Olyan varázslatos illat, olyan játékosság, báj van ebben a borban, hogy engem nagyon megfogott. Elhatároztuk, megpróbáljuk, bár sokan mondták, hogy rossz lépés lesz, mert Villányban túl meleg van. Kerestünk ezért egy olyan dűlőt, amelyik picit hűvösebb, ez a Várhegy-dűlő, a Szársomlyó nyugati oldalán. 1998-ban telepítettük, az első termését 2000-ben szüreteltük, és ennek a fajtának akkora sikere volt, hogy 2006-ban ez az első termés a fajta világversenyén, a Mondial de Pinot noir versenyen, Svájcban megkapta az első magyar aranyérmet. S ma már a birtokunk egyötöde Pinot noir-szőlő, nagyon megszerettük ezt a fajtát.

– Visszatérek a legendához…
– Igen, erről a borról fogok utolsónak beszélni, ez egy külön történet, a legcsodálatosabb történettel rendelkezik birtokunk borai közül. 1985-ben egy telepítés előkészítésekor a Kopár-dűlőben az eke kifordított egy követ a földből, messziről látszott, hogy nem terméskő. Azt addig is tudtuk, hogy a rómaiak igen intenzív szőlőművelést folytattak egészen a III. század végéig Villányban, s a Kopár-dűlő aljában már a hetvenes években felfedeztek egy kisebb települést, amely az újkori barbarizmusnak köszönhetően az ekék közt feldarabolva végezte, például mozaikpadlókat szántottak fel, pedig a muzeológusok szóltak, hogy NE. Azt is tudtuk, hogy a rómaiak távoli provinciáikban a Róma felé néző domboldalakba temették halottaikat. Nos, ez a kő egy Kr. u. 260-ban elhunyt római hölgy sírköve, akit Lucia Apuliának hívtak. Ez a sírkő akkor a pécsi Janus Pannonius múzeumba került, és egészen 1999-ig ott feküdt a raktárban. Amikor a kárpótlás során, mely rajtunk akkorát segített, mint semmi más talán, a földjeink nagy részét a Kopár-dűlőben kaptuk vissza, ott, ahol a hölgy nyugszik a mai napig. Csak a sírkő került elő, tehát a hölgy mai napig ott alussza álmát a szőlőtőkék alatt… Megkerestük a múzeumigazgatót, mert úgy gondoltuk, valamilyen módon összekapcsoljuk a bort és a hölgyet, aki az egyik első szőlőműves család tagja lehetett. Az igazgató jó ember lévén, amikor mondtuk, hogy a pincénkben helyeznénk el a követ, odaadta nekünk – természetesen mai napig a múzeum tulajdona. Ahogy a férj a sírkövön halott feleségét „conjuigi carissimae-nek”, azaz legkedvesebb hitvesnek nevezte, mi az ott termő szőlőből készített bornak a Cuvée Carissimae nevet adtuk. Ez egyfajta tisztelgés az úttörők előtt, gyakorlatilag nemcsak a címkén, hanem a borban is kapcsolódik a jelen a múlttal, hiszen ki tudja? A szőlő gyökerei elérhetik a csontokat is… S minden évben megtörténik a reinkarnáció, a fény, hiszen Lucia, Lux fényt jelent, a fény felszínre kerül. Ez a Cuvée dűlőszelektált bor, semmilyen más dűlőnek egyetlen cseppje sincs benne. Ez pincészetünk drága ékköve, a nagy világfajták alkotják, cabernet sauvignon, cabernet merlot és cabernet frank, és a három fajta házasítása ez a bor, mely 16 hónapig érlelődik barikhordókban – általában ez kocsánytalan tölgyből készült új 225 literes tölgyfahordó. Ez a bor magában hordozza, amit egy nagy vörösbortól elvárhatunk. S így a villányi borokról, Villányról. Ezért szeretem ezeket itt forgalmazni, terjeszteni. Tudom, hogy ez üzlet. Azt is tudom, hogy nem egyéves folyamat a székelyeket megismertetni a jó borral, de remélem, hogy itt is éppolyan nagy divat lesz a borivás, mint a világ sok más részén divat a jó bort inni, ismerni. A székely gasztronómia csodálatosan tud párosulni a magyar borokkal, és hadd legyen bennem egy kis nacionalizmus, és mondhassam: a székely ember igyon magyar bort…

Szondy Zoltán
Honline

>