Archive

Category Archives for "Ep választások 2009"

Itt az ,,őszödi beszéd” , román változatban

Folytatódott a két román kormánypárt közötti koalíciós adok-kapok a hétvégén, miután kiszivárgott a Szociáldemokrata Párt (PSD) országos vezető testületének péntek délutáni, Turnu Măgurelen megtartott zárt ülésén elhangzottakat rögzítő hanganyag. Az európai parlamenti választás kiértékelésére összehívott ülésen a párt több vezetője – köztük maga Mircea Geoană pártelnök – élesen bírálta a koalíciós társ Demokrata-Liberális Párt (PDL) politikusait, illetve Traian Băsescu államfőt.

Mircea Geoană az ülésen kijelentette: Băsescu destabilizálja a koalíciót, ezért szükségesnek nevezte az államfő eltávolítását. Mint kifejtette, az elnök akadályozza, hogy új irányt szabhassanak az ország számára. „Hisszük, hogy ez a koalíció a továbbiakban is életképes és szükséges, de elérkezett az idő, hogy tisztázzuk a helyzetet, mivel megengedhetetlen, hogy az államfő beavatkozik a kormány tevékenységébe, megsértve ezzel a hatalmi ágak szétválasztásának elvét” – szögezte le Geoană. Hozzátette, a PSD a PDL-vel áll kapcsolatban, az államfővel szemben semmilyen kötelezettsége nincs. Úgy vélte, Băsescu instabilitást gerjeszt, ami tovább fokozza a válság hatásait.

Geoană : Băsescu eltávolítása a legfontosabb

Mint kifejtette, Băsescu eltávolítása az őszi elnökválasztáson nem csupán a PSD politikai érdeke, hanem olyan cél, amelynek egységbe kell kovácsolnia mindazokat, akik szeretik a demokráciát, és új irányt akarnak. „További öt évnyi Băsescu-éra túl veszélyes lenne a nemzeti érdekekre nézve” – fejtette ki a politikus. Közölte, Liviu Dragnea alelnököt bízták meg a választási kampány előkészítésével, július elsejéig pedig minden egyes megyei szervezet tevékenységét kiértékelik.

A válság kezelését célzó intézkedések kapcsán kifejtette, nem sikerült felvenni a harcot a válság negatív hatásaival, a 20 milliárd eurós külföldi hitel ellenére a cégek továbbra is nehéz helyzetben vannak. Ezért át kell értékelni a kormány gazdasági programját, az ugyanis nem volt kellőképpen hatékony.

A kampány előkészítésével megbízott Dragnea az ülésen máris elkezdte szapulni a PDL-s minisztereket, főleg Radu Berceanu közlekedési és Vasile Blaga középítkezési tárcavezetőt, elégedetlenségének adva hangot, amiért a PSD-s tárcák költségvetését csökkentették. „Ott volt ez a hülye Berceanu a koalíciós ülésen, és azt mondta: számunkra nem jelent gondot az aszály. Ők így állnak hozzá a problémához. Miért, Emil Boc hozzáértőbb, mint Dan Nica? Oda jutottunk, hogy már ő oktat ki bennünket. És Blaga mikor szólal meg? Csakis reggel, mert délután már gondjai vannak. Pogea hozzáértőbb, mint Niţă? Össze sem lehet hasonlítani őket” – összegzett Dragnea. Ezután kifejtette: ahhoz, hogy a párt meg tudja szerezni a hatalmat, meg kell nyerni az államfőválasztást.

Ezzel egyetértett Geoană is, aki szerint a hatalom megszerzésének az államfői tisztség megszerzése a kulcsa. Majd ő is kivette a részét a koalíciós partner minisztereinek szapulásából, kijelentve, hogy amikor Adriean Videanu gazdasági tárcavezető kinyitja a száját, a háttérben mindig valamilyen üzlet sejlik fel. „Még akkor is pénzt akar szerezni, amikor levegőt vesz. Támadjátok őket, mert ezen a téren sebezhetőek. Bocnak fogalma sincs a gazdaságról. Pogeát (a pénzügyminisztert – szerk. megj.) az utcáról szedték össze. Mindenki tudja, hogy a Videanu embere. Sebezhetőek. Támadjuk meg őket!” – adta ki az utasítást.

Szeptemberig marad a koalíció

Liviu Dragnea egyébként az ülést követően nyilvánosan is fölvállalta az általa mondottakat, kifejtve, nem látja hosszú életűnek a koalíciót, ugyanakkor cáfolta, hogy már szeptemberben ki kívánnak lépni a kormányból. Úgy vélte, meg kell találni a módját annak, hogy együtt tudjanak működni a koalícióban, amely „nem szerelemből jött létre”. Ez volt a pénteki ülés konklúziója is, a PSD vezetése úgy döntött, szeptemberben döntenek arról, hogyan folytatják. Addig kielemzik a kormány addigi tevékenységét, és azt, hogy azáltal sikerült-e növelnie támogatottságát. Ha arra a következtetésre jutnak, hogy nem, előfordulhat, hogy felbontják a koalíciós megállapodást a PDL-vel.

A PSD-s bírálatokra egyébként a PDL részéről Adriean Videanu válaszolt, aki szerint vannak, akik nagyszabású államférfinak tartják magukat, de valójában szánalmas jellemek, leszögezte ugyanakkor, hogy a PDL nem kíván vitába bocsátkozni a PSD-vel. A Mircea Geoană által tett, személyét érintő kijelentésekkel kapcsolatosan ugyanakkor megjegyezte: pert indít a PSD-elnök ellen.

Kitekintő / Kónika.ro/erdely.ma

Az Európai Parlamenti választás nemzetpolitikai tanulságai – kötelező olvasmány

EP – választás a Felvidéken és Erdélyben

2009. június 7-én Európai Parlamenti képviselőket választott a Felvidék, Erdély és az anyarország magyarsága. A Felvidéken a frissen kialakult magyar belpolitikai konfliktusok sokkal súlyosabbak és a jövő szempontjából jelentősebbek, mint maga a választás. A Felvidéken kompromittálódott legsúlyosabban a magyarnak nevezett érdekképviselet, a komprádor-logika itt érvényesült a legdurvábban. Egy jó kezdet után – társnemzeti státusz, területi autonómia követelése, a polgármesterek 1994-es találkozója – gellert kapott a magyar érdekképviselet politikája. A Magyar Koalíciót megalkotó pártok, a Kereszténydemokrata Mozgalom, az Együttélés, valamint a Magyar Polgári Párt 1997. december 10-én a szlovák ellenzéki „demokratikus” erőkkel aláírták „A hosszú távú együttműködés alapja” című dokumentumot, melyben lényegében semmiért lemondtak a felvidéki magyarság legfontosabb követeléséről. Hadd idézzük: „A Magyar Koalíció kijelenti, hogy a koalíció egyetlen pártja sem szorgalmazza és politikai programjában vagy gyakorlati politikájában nem is fogja szorgalmazni az etnikai elvű területi autonómiát”.*1 Akkor mi végre is politizálnak? Ha nem is tűznek ki egy olyan célt, melynek elérése a közösség hosszú távú fennmaradását szavatolná, akkor mi értelme van a politikai cselekvésnek? A szlovákokat külföldön hitelesítő álmagyar politika „önmagáért” felesleges, nem rendelkezik létalappal. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy a magyarságnak lett volna módja megszorítani a szlovák diplomáciát a Benes dekrétumok ügyében is, melyről a szlovák EU-integrációig hallgattak, akkor túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy a Felvidéken a mulasztásban és aktív cselekvésben egyaránt jelentkező komprádor-logikájú nemzetárulás még súlyosabb mérteket öltött, mint Erdélyben. Most annak lehetünk tanúi, hogy a szlovák EU-csatlakozás előtti kiváló nemzetstratégiai konstelláció megszűnte után s egy nyíltan magyarellenes szlovák vezetés politikájának hatására észbekapó Csáky kissé keményít a vonalvezetésén, ami az alighanem közvetlen szlovák bekötöttségű Bugárnak már sok. Bugár kiválik és közös pártot hoz létre a szlovákokkal. (Egy rövid passzus Bósza János felvidéki magyar kisebbségjogi aktivistától: „Mi fogja egybetartani az új bugárista pártot? A sok pénz és az igazi magyar érdekek mellőzése, a golfpályák, a marhacsordák és a hazudozás.”) Reméljük az lesz a sorsuk, mint a párttöredékeknek általában: némi nyilatkozgatás után szép csendben eltűnnek a történelem süllyesztőjében. E forgatókönyvet külön valószínűsíti, hogy az MKP Szlovákia 13 EP mandátumából kettő birtokol a választás eredményeképpen. Ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy akár Bugártalanul is, de alapjaiban megváltozik az MKP politikája anélkül, hogy ki legyen egyszer mondva: tévút volt az, amin a párt 1997. decemberében elindult.

Erdélyben enyhén megerősödött a magyar képviselet. Románia eddig 35 mandátummal rendelkezett, ezentúl 33 mandátuma lesz az EP-ben. Az Erdélyből delegált magyar képviselők személy szerint ugyanazok, mint eddig, azzal a különbséggel, hogy egy listán, a Magyar Összefogás listáján kerültek be. Az RMDSZ és az EMNT összefogásának előnyeit és hátrányait több írásban is elemeztem, most nem térnék ki erre a kérdésre.*2 Azt viszont fontos leszögezni, hogy az összefogásra lényegesen kevesebben voksoltak, mint 2007-ben Tőkés Lászlóra és az RMDSZ-ra. Az EMNT ki is adott egy nyilatkozatot az ügyben, mely egyrészt egyes RMDSZ szervezeteket, másrészt a Magyar Polgári Párt elnökségét okolja az eredményért. Holott minden bizonnyal azoknak az urnától való távolmaradása okozta a kudarcnak semmiképp nem nevezhető, de a vártnál valamivel rosszabb eredményt, akik nem tudták elfogadni a 2007-es külön indulást követő összeborulást. Személyesen is ismerek nem kevés olyan erdélyi magyart, aki nem ment el szavazni, mert a tulipánra, az RMDSZ választási jelére a múltban e szimbólum alatt elkövetett megalkuvások miatt soha semmi szín alatt nem hajlandó pecsételni. Őket aligha tudta volna urnához szólítani akár Szász Jenő, akár bármiféle RMDSZ-es kampány. A román abszenteizmus viszont ezúttal is a magyarság malmára hajtotta vizet, így Tőkés László, Winkler Gyula és Sógor Csaba lesznek továbbra is az EP-képviselőink.

A választás nemzetpolitikailag legjelentősebb eredményeit az anyaország produkálta. A Fidesz abszolút többséget szerzett, a Jobbik pedig 15%-ot. Az MSZP középpárttá süllyedt, az MDF éppen hogy elérte a küszöböt, az SZDSZ pedig eltűnt a porondról. Ahogy több jobbikos fórumon is elhangzott némi optimizmussal: „a szebb jövő elkezdődött”. Tény s való: a június 7-i eredményre lehet nemzetstratégiát építeni. Ez az eredmény olyan folyamatokat indíthat el, melyek nemcsak átrajzolhatják a teljes magyar politikai palettát, s a nemzeti erők kezébe adhatják a kormányrudat, hanem a magyar társadalom tudatát és közélet alaptémáit is átprogramozhatják, átszabhatják a közgondolkodást a politikai alapfogalmakról, a tabukról s a szalonképességről. S ez van annyira fontos, mint a kormányzati hatalom megszerzése. Sőt.

Szalonképesség az anyaországban

Oly gyakran halljuk közéleti szereplőkkel, politikai erőkkel kapcsolatban ezt a megállapítást: szalonképtelen. S aki szalonképtelen, az többnyire magától értetődő természetességgel szélsőséges, meg persze rasszista, náci, fasiszta, antiszemita, xenofób meg miegyéb. Sajátos módon azok, akik a rendszerváltás után Magyarországon voltak bátrak maguknak vindikálni annak eldöntési jogát, hogy kik a szalonképesek, jellemzően nem akadtak fel az ártatlan politikai foglyok kínzásában jeleskedő volt ÁVH-s tisztek (pl. Bauer Tamás SZDSZ-es képviselő édesapja, a körömletépésről elhíresült szadista) és irodatársaik (Eörsi Mátyás) „szalonképességén” vagy az 56-os forradalomban a szovjet oldalon a magyarság ellen harcoló pribékek (Horn Gyula) s az előkelő ballib klubok esetleges értékrendi inkompatibilitásán.

A „szalonképesség” meghatározásának kvázi-monopóliuma a baloldal kezében rendkívül erős nyelvpolitikai fegyver. A nyelvpolitika – lásd ehhez Pokol Béla vonatkozó tanulmányait – a logikai feszességű érvelést megkerülő kommunikációs technika, mely az adott kifejezéshez többnyire a tudattalan szinten kötődő asszociációkra épít. De a nyelvpolitikához sorolnám a fogalmi összemosás által kísért démon-kreálást is. Előbb megteremtik a Gonoszt, lásd: nacionalizmus, sovinizmus, nácizmus, majd összemossák azt az ellenfél eszmerendszerével. Vagyis szinonimként alkalmazzák a nemzeti felelősségtudatot, a patriotizmust a nacionalizmussal. S íme, így lesz Orbán Viktorból Hitler (lásd Veér András vonatkozó írását), finomabb esetben a demokráciára veszélyes nacionalista diktátor (lásd a korábbi önmagából teljesen kivetkőzött Debreczeni József irományait). S így lesz a Jobbikból szélsőséges jobboldali erő.

Ha egy társadalom intellektuális-morális védekezőképessége le van gyengítve – mint a német társadalom esetében – akkor ez a technika irtózatos pusztítást tud végezni a köztudatban és a közéletben. Magyarországon is azt láthatjuk, hogy a nemzeti (vagy magát annak mondó) oldal pártjai sok esetben besétáltak az ellenfél kognitív csapdájába. Azon igyekeztek, hogy maximálisan szalonképesek és eurokonformak legyenek. Nem vették észre, hogy amikor Zuschlag János fejét követelték egy ostoba, ízléstelen, de teljességgel súlytalan élcelődésért, akkor indirekte maguk is hozzájárulnak a civilizált világ egyik legnagyobb, törvényalkotás szintjén jelentő justizmord*3, a holocausttagadás esetleges kriminalizálásához.*4 Nem veszik észre, hogy amikor maguk is átveszik a szélsőjobbozást, szélsőségesezést, akkor egyrészt erősítik a baloldal egyik nyelvpolitikai fegyverének hatékonyságát, másrészt hozzájárulnak a magyar politikai nyelvezet további lezüllesztéséhez.

Teljes fordulat a baloldalon

Egymás között legyen szólva, nem akármilyen teljesítmény az, amit a magát baloldalként aposztrofáló politikai bűnszövetkezet az elmúlt 7 évben nyújtott. A lehető legkedvezőbb peremfeltételek mellett is képes volt leküzdeni magát 20% környékére.*5

Minden ütőkártya a kezükben volt, a média elsöprő többsége, az ebül szerzett gazdasági erő, a múltból átörökölt infrastruktúra és kapcsolati háló s mindehhez hozzájárult a globalizáció, mint megatrend hátszele. A globalista erők ugyanis, melyek ma az egész világot gyarmatosítani szeretnék, sejthették, hogy jó szövetségesre találnak a volt kommunista nómenklatúrában, hogy Kovácsék seperc alatt köpönyeget forgatnak, s ahogy gátlás nélkül kiszolgálták a szovjet hatalmat, úgy fognak hajbókolni a korábban „amerikai imperializmus” címszó alatt annyit szidott új kenyéradó gazdáiknak is. S lőn. 1994-től a gyarmatosítók komprádor-kormánya irányította Magyarországot MSZP – SZDSZ fedőnév alatt.

A nemzeti oldal küzdelme a balliberális hidrával

Az igazság és igazságosság, az ügyszeretet, az elhivatottság-tudat a nemzeti oldalon nem volt ahhoz elég, hogy eme világraszóló gazságot leleplezze és a magyar nemzet szavazni hajlandó részét meggyőzze arról, hogy egy gigantikus megtévesztési manővernek részese. Az MDF-et és a FIDESZ-t az 1994-es választások előtt a ballib média szétbombázta, a MIÉP a megyék kb. felében nem tudott listát állítani, a Kisgazdapárt egy gyanús múltú akarnok, Torgyán József kezében volt. Horn Gyuláék úgy kezdtek 72-%os többséggel kormányozni, hogy minden adu a kezükben volt. Mégis elszúrták. 1998-ban győzött az időközben megerősödött Fidesz – MDF szövetség, bejutott a Kisgazdapárt, és a MIÉP. Az előbbi két politikai erő kormányt alakíthatott. A MIÉP pedig együttműködésre kész volt a nemzeti problémákban.

A FIDESZ nagyon ügyelt megszerzett ballib „szalonképességére”. Plakátjaikon a kormányzás időszakában alig láthattunk piros-fehér-zöld kombinációt, elengedték a kereskedelmi tévék áfa-tartozását, visszafogták a nemzeti retorikát, nem tisztogattak a kulcsfontosságú minisztériumokban, komoly pénzekkel támogatták az ellenséges sajtót. Én persze, ki tagadhatná, sok tekintetben előreléptek. Antall emlékezetes tizenötmilliós kijelentését Orbán átfogalmazta (a magyar nemzet és a magyar állam határai nem esnek egybe és ezzel a mindenkori kormánynak számolni kell) és „átmentette” a kimondható kategóriába, létrehozták az erdélyi magyar egyetemet, újjáépítették a Mária Valéria hidat, a milleniumi emlékzászlókkal jelentősen erősítették a magyar vidék nemzettudatát, átvitték a Szent Koronát a parlamentbe s még sorolhatnám. Mindemellett az „egy a tábor, egy a zászló” valóságellenes elvének stratégiává emelésével és a MIÉP táborának sikeres elszívásával sikerült elveszítsék a 2002-es választást. A két forduló között Orbán Viktor határozott nemzeti hangot ütött meg és kódoltan ugyan, de a lényegről mert beszélni (többek között azt is hallhattuk tőle, hogy ha a nemzeti oldal veszít, akkor az SZDSZ és az MSZP által megtestesítve a pénztőke és a nagytőke alakít kormányt Magyarországon) a választói közeg rezonált és kis híján sikerült megfordítani az elveszett választás sorsát. A polgári körök és a saját „második” nyilvánosság létrehozásának koncepciója előre mutató kezdeményezés volt a választások után. Sajnos a Fidesz nem törekedett életben tartani és működtetni ezt a második nyilvánosságot. Hogy a szalonképtelenség vádjától való félelmében vagy más okból, nem tudni. A 2006-os választáson a Fidesz alul maradt az MSZP-vel szemben, s a későn összefogó nemzeti radikálisok, a MIÉP – JOBBIK szövetség sem sikerült meggyőzze potenciális választóit az életképességéről.

S jött 2009, amikor az EP választáson a hitelességét az eszement ügynöközés és minden komoly, tisztességes politikus párttól való elmarása miatt teljességgel elvesztett MIÉP listát sem tudott állítani, viszont a JOBBIK közel 15%-ot ért el és egy csapásra a harmadik erővé emelkedett. Úgy, hogy közben fittyet hányt a szalonképességről papolókra, nem törődött azzal, hogy az általa felvetett nemzetstratégiai témák miatt szinte minden médiaorgánumból kitiltják és vagyontalanul, média nélkül felzárkózott az MSZP mögé. A legnagyobb eredmény az, hogy létrejött és megerősödött egy olyan politikai erő, mely nem hajlandó védekező pozícióból bizonygatni, hogy ő bizony nem szélsőséges, nem hajlandó a baloldali média vélt tűrőképességéhez igazítani mondanivalóját, nem hajlandó öncenzúrára pusztán azért, mert a Magyarországot gyarmatosítóknak csípi a szemét, hogy szervezetileg artikulált ellenállásba ütköztek. Külön öröm, hogy józanabb politológusok, mint például Stumpf István fontosnak látták leszögezni, hogy a Jobbik programja radikális, de nem szélsőséges.

A szalonképesség június 7. óta átértékelődött s van esély rá, hogy fokozatosan leépüljön ez a nyilvánvalóan magyarellenes hatalmi célokat szolgáló nyelvpolitikai eszköz. Azt kell elérni, hogy mihelyt valaki alap nélkül szélsőjobbról, szalonképtelenségről brekeg (co. by Kondor Katalin) a józan többség szemberöhögje. Hiszen nem az a szélsőséges és szalonképtelen Magyarországon, aki az államalkotó nemzetnek szuverén jogait védelmezi, hanem az, aki megpróbálja ennek a nemzetnek az életerejét, öntudatát megtörni, földjét felvásárolni, a népet pedig modern rabszolgaságba kényszeríteni, aki a rendőrséget politikai rendőrségként használja és rendszeresen sérti a polgárok alkotmányos jogait . A június 7-i választáson eme ténylegesen szélsőséges erők kiütéses vereséget szenvedtek. A Jobbik megerősödése mellett a magát baloldalnak hazudó komprádor bűnszövetkezet veresége a másik rendkívül pozitív és reményre okot adó fejlemény.

Jobb és bal a politikában

Kevés olyan politikai kategória van, melyek esetében annyi félreértés, annyi parttalan és lényegkerülő vita, annyi csúsztatás és öncélú szójáték fogalmazódott meg, mint a bal és jobb kategóriarendszer vonatkozásában. De mivel mélyen beleitta magát mind a politológia, mind a politikai publicisztika, mind pedig a mindennapi politikai kommunikáció mélyrétegeibe, lényegében kiirthatatlannak tűnik.

A kategóriapárossal kapcsolatban két dolgot kell leszögezzünk. Az egyik, hogy gazdasági és eszmei-ideológia síkon a bal és a jobb mást-mást jelent. Olyannyira, hogy a gazdaságilag értelmezett baloldali program kapcsolódhat jobboldali eszmei tézisekhez és fordítva: jobboldali gazdaságpolitikával is jelentkezhet egy eszmeileg a baloldalhoz kötődő párt. Mert a szociális háló sűrűbbre fonását, az állami beavatkozást hirdető baloldali gazdasági filozófia összekapcsolhat mind a nemzeti-keresztény gondolatrendszert képviselő, a hagyományt, a közösséget tisztelő jobboldali ideológiai „csomaggal”, mind pedig ezek ellentétével, a baloldal antiklerikalizmusával, kozmopolitizmusával, individualizmusával, urbánus gondolkodásával. Éppen így, a piac mindenhatóságába vetett hiten alapuló jobboldali gazdaságpolitikának is adhat eszmei alapzatot mind a tradíció-tisztelő jobboldal, mind a szekuláris, nemzetellenes/nemzetsemleges baloldali értékrend.

Amikor például az MDF lebaloldalizza a Fideszt azért mert, véget kíván vetni az MSZP-s SZDSZ-es gazdasági ámokfutásnak, akkor egy nyelvpolitikai fegyverhez nyúl. Azokra az előítéletekre épít, melyek a nemzeti táborban az ideológiai baloldallal szemben épültek fel. Vagyis a nemzetellenséggel, egyházellenességgel, hagyomány-ellenességgel szembeni averziókra. S azt a hamis látszatot kelti, mintha csak a jobb-jobb és bal-bal lenne koherens ideológia.

Lehet azon vitatkozni, hogy a politológiai értelemben vett, érték-semlegesen, leíró jelleggel használt nacionalizmus önálló ideológia-e vagy sem, de az egyértelmű, hogy hiteles nemzeti erő, óhatatlanul is csak jobboldali ideológia programot és valamilyen mértékben baloldali gazdasági programot hirdethet. Hiszen a nemzeti gondolkodás kvint-esszenciája, hogy a nemzet nemcsak a ma élők közössége, hanem a már meghaltak, a jelenleg élők és a majdan megszületendők időn túli szövetsége. A hagyományápolás, a kulturális–történelmi örökség átadása a nemzeti politika elsőrendű feladata. Ez pedig elképzelhetetlen úgy, hogy beengedjük a lefelé nivelláló piacot a kultúra területére. Az állami intervencionalizmus óhatatlan része a nemzeti gondolkodásnak, annál is inkább, hogy a politika ilyetén megközelítése az államot tartja a nemzet első számú érdekérvényesítő eszközének a nemzetközi konkurrencia-harcban. De aligha nevezhető nemzeti politikusnak az, akinek nem célja az anyagi szempontból – s így többnyire kulturálisan is – leszakadó rétegek felemelése. Ami állami eszközök és a szociális programok nélkül elképzelhetetlen. A nemzeti politika nem tagadhatja a szociális gondolatot, viszont a nemzeti önépítkezés szempontjából célszerű megfogalmazást kíván annak adni. Konkrét példával élve mind a Fidesz, mind a Jobbik a gyermekek után adókedvezményt szeretne adni, hogy az aktív, dolgozó, a társadalom gazdasági fenntartásához hozzájáruló rétegeket támogassa.

A másik fontos leszögezendő a bal-jobb kategória-párossal kapcsolatban az, hogy eme megkülönböztetés elfedi a legfontosabb mai törésvonalat s így lényegében alkalmatlan a valóság helyes leírására. A bal-jobb felosztás nem sokat mond a globalizmus versus lokalitás ellentétről, a multinacionális vállalatok és a helyi gazdaság szembenállásáról.

Nemzeti politikát!

A nemzeti politika, mint már láthattuk eszmeileg jobboldali, de programja tartalmazhat baloldalinak mondott eszközrendszert is. Aki őszintén nemzetben gondolkodik, annak inkább nyűg az ideológiai címkézés, annak céljai és eszközei nem feltétlenül sorolhatók be a szobatudósok valóságidegen eszmei fogalomkészletébe. Hová sorolhatnánk a nemzetépítő államban gondolkodó Széchenyit? Hát a radikális jobboldalról érkező, de államszervezési elveit, szociális programját tekintve messzemenően antidogmatikus Gömböst? Mit számít, hogy például a környezetvédelem gondolatát többnyire baloldali pártok vállalták fel eddig, ha nemcsak maga a nemzet, de az egész emberiség eltűnhet, ha nem sikerül ezen a fronton áttörést elérni? Mit számít, hogy a „kertmagyarország” Németh László-i víziója a magát baloldalinak mondó író szellemi örökségéhez tartozik, ha ez a nemzet fejlődése szempontjából jótékony hatású lehet?

A Fidesz elnökének beszédeiben nem egyszer hallhattunk utalásokat arra, hogy nem ideológiák mentén kell gondolkodni, hanem a nemzetet szolgálni. Orbán Viktor most sajátos helyzetben van. Pártja abszolút többséget ért a nemrégiben lezajlott választáson. Ugyanakkor ez a párt nem kevés nemzet-semleges karrieristát integrál a nem elhanyagolható nemzeti erők mellett. Orbánnak úgy kell egyensúlyoznia, hogy egyben tartsa a pártot, s annak táborát. A választások utáni hivatalos retorika az, hogy van a centrumban a Fidesz, mind nagy párt, s „tőle balra és jobbra egy-egy két szélsőségre hajlamos, időnként szélsőségbe hajló párt. (…) A Fidesztől balra, a diktatúra örököseiként az MSZP, a másik oldalon pedig a Jobbik.” Ennek a nyilatkozatnak erénye az, hogy az MSZP szélsőségesnek bélyegzi meg, azaz szalonképtelennek nyilvánítja, hibája ugyanaz: átveszi a másik oldal címkéit és nyelvpolitikai fordulatait. S persze messzemenően igazságtalan, hogy egyáltalán együtt emlegeti, egy szintre helyezi az idegen megszálló hatalom helyi adminisztrációját „magyar kormány” címszó alatt működtető nemzetellenes MSZP-t a magyar politikai élet legtisztább erejével, a Jobbikkal. De ennyi machiavellizmust talán még a Jobbikosok is elnéznek a közös cél érdekében. Az mindenképpen dicséretes, hogy Orbán a kongresszusi beszédében kitért a magyar föld és vízkészlet privatizálásának veszélyére. Ha realisták vagyunk, akkor azzal számolhatunk, hogy egy év múlva ő lesz a miniszterelnök. S ha már elérte ezt a pozíciót, akkor megnézhetjük, hogy mit tesz majd annak birtokában. Megvédi-e a magyar földet és magyar vizet, ellenáll-e Magyarország további felvásárlásának? Tesz-e azért, hogy véget érjen az oktatásban az SZDSZ-es rombolás? Helyreállítja-e a közrendet? Átalakítja-e a mai öngyilkos családtámogatási rendszert? Más oldalról közelítve: tényleg fellép-e kormányzói pózban tetszelegve a nemzeti radikálisok ellen, mint ígérte Kériék szemináriumán vagy pedig konstruktív parlamenti együttműködésre törekszik a nemzeti erőkkel, mint tette azt 1998 és 2002 között. Azt ő is hirdeti: nemzetépítő államra van szükség.

Márpedig ez adja a Jobbik programjának lényegét. Annak a programnak a lényegét, amely 15%-os támogatottságot szerzett a minap. A júniusi Jobbikos siker egyben a magyar közgondolkodás megrögzöttségei számára is kihívás. Egy olyan politikai erő jelent meg, melyet nem foglalkoztat, hogy eddig milyen jelzős szerkezetek mentén sorolták be egymást a politikusok és a közírók, mely nem jobboldal és baloldal, liberalizmus és konzervativizmus mentén gondolkodik, mely nem „választói rétegeket” akar megcélozni, mely tabukat nem ismerve a lényegről mer beszélni, melyet csak és kizárólag a nemzeti érdek mozgat.

Epilógus

Egy politikai blogon érdekes eszmefuttatást olvashattunk a nemrégiben: szerzője szerint a Jobbik párhuzamba hozható az 1988-as Fidesszel. Egy fiatalokból álló csapat elhatározta, hogy nem hajlandó belemenni a fennálló rendszer csapdájába, nem köti meg a kisstílű kompromisszumokat, hanem vállalva az ezzel járó kockázatot kimondja az igazságot és aszerint él. Az első akadályt mindketten sikerrel vették.

Most már csak az a kérdés: kormányon lesznek–e a megalakulástól számított tíz esztendőn belül, azaz 2014-ben.

Borbély Zsolt Attila
www.kapu.cc

*1 In.: Bárdi Nándor – Éger György (szerk.): Útkeresés és integráció – Válogatás a határon túli magyar érdekvédelmi szervezetek dokumentumaiból 1989 – 1999, Teleki László Alapítvány kiadása, 2000, 344. o.
*2 EMNT – RMDSZ koalíció – új kezdet?, (Kapu 2009/3), Erdélyi helyzetkép rajt előtt, (Kapu, 2009/4)
*3 A justizmord fogalmát jellemzően az igazságtalan, az írott és íratlan jogot többnyire egyszerre meggyalázó bírói ítéletek minősítésére alkalmazzák. De bízvást kiterjeszthetjük olyan jogszabályokra is, melyek az ítéletben jelentkező justizmordok sokaságát eredményezhetik elfogadásuk esetén.
*4 Itt és most nincs tere e kérdéskör részletes kifejtésének. Annyit viszont leszögeznék: mint ahogy alabárddal sem lehet operálni, úgy a történelmi kérdések eldöntésének nem a büntetőjog a megfelelő eszköze. A holocaust tagadás-kriminalizálása ráadásul épp a zsidó közösség egésze elleni előítéleteknek adhat tápot azzal, hogy azt sugallja: a zsidó közösséget ért sérelem erkölcsileg, történelmileg súlyosabb és elítélendőbb, mint más közösségeket (búrokat, németeket, ukránokat stb.) ért atrocitás.
*5 „Környékére”, mondom, mert nem egyértelmű, hogy hozzászámítandók–e a „baloldal” szavazataihoz az LMP és az MDF által összegyűjtött voksok. De ha mindezeket összeadjuk és számításba vesszük a magyar választási rendszernek a győztest az egyéni kerületek révén „premizáló” hatását, akkor azt találjuk, hogy ha parlamenti választások lettek volna június 7-én, akkor a baloldal lényegében megszűnt volna politikai hatótényező lenni a törvényhozás szintjén.

erdely.ma

Az Erdélyi Magyar Választókhoz

Tisztelt Honfitársaim!
Kedves Testvéreim!

Hajdanán háborúkban és csatákban dőltek el a küzdelmek. Istennek hála, manapság nem kell a csatatérre küldeni fiainkat, – hogy vérüket ontsák – békés küzdelmeink tétje viszont épp olyan nagy, mint egykoron volt a háborúké.

Jogainkért, igazságunkért, szabadságunkért, boldogulásunk és felemelkedésünk, nemzetünk és erdélyi magyarságunk érdekében folytatott vértelen küzdelmünk egyik döntő fontosságú eseményének számított a vasárnapi európai parlamenti választás.
A hétköznapok hősiességével megvívott „csatában” hála Istennek nem vallottunk szégyent. Összefogásunk meghozta gyümölcsét, és három európai képviselője megválasztása által az erdélyi magyarság ismételten bebizonyította, hogy a számbeli súlyát (6,4%) jelentékeny mértékben meghaladó politikai súllyal (9%) rendelkezik a romániai társadalomban. Ez még akkor is, sőt még inkább igaz, hogyha figyelembe vesszük, hogy nagyobb összefogás esetén akár négy képviselőnket is bejuttathattuk volna az Európai Parlamentbe.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nevében, valamint a nemzeti közösségünk megválasztott európai képviselőjeként ezúton mondok köszönetet az elnyert értékes szavazatokért mindazoknak, akik az Erdélyi Magyar Összefogás listájának jelöltjeit bizalmukkal megtisztelték, és hármunkat a nemzetek európai közösségének parlamentjébe bejutattak.

Erejük – a mi erőnk.

Bizalmuk felhatalmaz arra, hogy Romániában élő magyarságunk értékeit és érdekeit nemzetközi téren híven képviseljük, közösségi önrendelkezésünk megvalósításáért harcoljunk, és a Kárpát-medence egészére kiterjedő nemzeti összefogás útján céltudatosan tovább haladjunk. Ehhez kérjük valamennyi nemzet- és honfitársunk további támogatását – tudatában annak, amit nagy szabadságharcos Fejedelmünk, Bocskai István mondott: „minden bizodalmunk legnagyobb erőssége az egyessége, és az Istennek áldása is az egymást szeretőkön terjed bővebben.”

Nagyvárad, 2009. június 8.

Tőkés László
európai parlamenti képviselő
az EMNT elnöke

30 000 szavazattal kevesebb, mint 2007 – ben – MPP közlemény

A Magyar Polgári Párt megalakulása óta legfontosabb céljaként a magyar közösségi érdekek maximális érvényesítését fogalmazta meg. Ennek érdekében az önkormányzati választásokra versenyhelyzetet, míg a parlamenti választásokra koalíciót szorgalmazott. A Magyar Polgári Párt a tavaly őszi parlamenti választásokat megelőzően is választási koalíció megkötését javasolta az RMDSZ-nek, melyet azonban annak vezetői elutasítottak. Mint ismeretes, hasonló választási koalíció megkötését, a Magyar Nemzeti Lista létrehozását indítványozta a Magyar Polgári Párt a június 7-i európai parlamenti választásokra.

A Magyar Polgári Párt által javasolt magyar koalíció a romániai magyar politikai életben meggyökerezett erőteljes bizalmatlanságot és erkölcsi válságot lett volna hivatott enyhíteni. A két magyar politikai erő választási szövetsége az európai parlamenti választásokon nem jelentett volna semminemű jogi vagy politikai akadályt, hátrányt vagy kockázatot, ugyanakkor több erőt és hitet adott volna az erdélyi magyarságnak, biztosította volna azt a széleskörű támogatottságot, amelyre a mindenkori parlamenti, illetve az európai parlamenti választásokon szükség van.

Ez a koalíció azonban, akárcsak a tavaly, az RMDSZ kirekesztő és öncélú, kizárólag a saját érdekeit szem előtt tartó magatartása miatt meghiúsult. Egy pártlista soha nem tud nemzeti lista lenni, egy nemzeti listának jogi és intézményes keretet csak az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt közötti magyar koalíció tudott volna biztosítani! Az RMDSZ és az EMNT különalkuja nem volt egyéb, mint egy csonka összefogás, amely nem véletlenül összesített további harmincezer magyar szavazattal kevesebbet, mint a másfél évvel ezelőtti európai parlamenti, illetve százezer magyar szavazattal kevesebbet, mint a 2008-as helyhatósági választások alkalmával megteremtett versenyhelyzet.

A június 7-i választások eredményei bebizonyították, hogy a valódi összefogás elmaradása, az RMDSZ–EMNT különalku a 2007-es versenyhez képest nem hozott többleteredményt, sem többletmozgósítást, sőt, 30.000-el kevesebb magyar ment el szavazni, mint 2007 novemberében. A különalku sikertelennek bizonyult, nem sikerült az erdélyi magyarság európai képviseletének erősítése, amelyre egy valódi összefogással, ezen keresztül pedig a negyedik mandátum megszerzésével valós esély nyílt volna. A megszerzett két egész, illetve a harmadik, visszaosztásból származó csonka mandátum még csak stagnálást sem jelent, a romániai magyarság képviseletét nem lehet a román szavazók távolmaradásától függővé tenni. Az RMDSZ öncélú, hazug politikája következtében választásról-választásra a magyar választópolgárok tízezrei fordulnak el kiábrándultan a közélettől.

Az RMDSZ propagandagépezete most megpróbálja sikerként tálalni a választási eredményeket, de arról mélyen hallgat, hogy egy igazi koalíció, amelyet a Magyar Polgári Párt szorgalmazott, hozzájuttatta volna az erdélyi magyarságot egy további Európai Parlamenti mandátumhoz. Éppen ezért, a Magyar Polgári Párt újfent annak a meggyőződésének ad hangot, miszerint az erdélyi magyarság jövőjére nézve az elkövetkezőkben sem a különalkuk, hanem a valódi erdélyi magyar együttműködés jelenti a megoldást, hiszen bebizonyosodott, hogy egy csonka összefogás még a versenyhelyzetnél is rosszabb.

Mindezek ellenére a Magyar Polgári Párt sok sikert és eredményes munkát kíván a mandátumot szerzett képviselőknek az Európai Parlamentben!

Székelyudvarhely, 2009. június 9.

a Magyar Polgári Párt sajtóirodája

A baloldarla szavazok

–        mert szeretem hallgatni a milliárdosok szájából az Internacionálét.
–        mert szeretem látni a kábszeres buzik felvonulását az Andrássy úton és elítélek minden szélsőséget.
–        mert a komplett Terézvárosi és Erzsébetvárosi frakció előzetesben van.
–        mert a volt pénzügyminiszter fiai védelmi pénzt szednek.
–        mert szeretem, amikor szemeket lőnek ki állami ünnepségeken.-        mert jó, hogy az In-kal megmotoz, miközben a családommal sétálok a Múzeum kőrúton március 15.-én.

–        mert rajtunk röhög Európa és elhatárolódik tőlünk már Románia és Bulgária is.
–        mert szegény Soros Gyuri bácsit csak mi fogadjuk be.
–        mert hiteles előttem (LI) Bajnai György (OFF-SHORE) Gordon, aki szerint úgy igazságos, hogy fájjon mindenkinek, csak nekik ne.
–        mert végre vannak jogai szegény bodzaszedő roma honfitársaimnak és büntetlenül ölhetnek, rabolhatnak, sikkaszthatnak, hazudhatnak.
–        mert valaki végre elítéli a csúnya agresszív Magyar Gárdát, akik eddig semmi törvénybe ütközőt nem tettek.
–        mert szeretem, amikor romlik a forint.
–        mert tényleg nem emelték a gáz árát.
–        mert hazudtak éjjel-nappal.
–        mert tényleg nem vezették be a vizitdíjat és a kórházi napidíjat.
–        mert a 4-es Metro 190 milliárd helyett 600-ból épül(?).
–        mert a Baja Feri bá már rég nem utalhatott pénzt a Zsurki vodkagyárnak.
–        mert a honvédelmi miniszter atomrészegen szónokolt a Grippenek átadásán.
–        mert integráció címén végre vannak cigány osztálytársai a gyermekeinknek és legalább ennyi roma jár a Lauder iskolákba is.
–        mert végre van digitális tábla néhány iskolában, néhányban pedig angol WC sincs.
–        mert az orvosaink már szerte Európában gyógyítanak, itthon pedig…
–        mert dübörög a gazdaság és ugrik a pannon puma.
–        mert semminek nincs felelőse és szabad a rablás.
–        mert a Közraktár utcai bálna épületet off-shore cég építheti.
–        mert eladják külföldi cégeknek a közműveinket és kiárusítják a vízvagyont is.
Kérlek, szavazz Te is a baloldalra, ha tetszik, amit itt olvastál!
Támogasd Göncz Kingát, akinek már a papája is besúgó volt!
1

Tőkés László felhívása minden magyar honfitársához

Nyolcvankilenc esztendővel ezelőtt, az I. világháborúban győztes hatalmak mestersé- gesen megvont határokkal választották el egymástól az egyes magyar nemzetrészeket.

Húsz éve annak, hogy a rendszerváltoztató temesvári felkelés, valamint a Berlini Fal leomlása nyomán kezdetét vehette a trianoni határok lebontása és a határok fölötti békés nemzetegyesítés. Ennek a folyamatnak szol- gál természetes keretéül az Európai Unió. A szabad nemzetek Európájában az országha- tárok többé nem választják el egymástól az egyes népeket – hanem jelképessé válnak.

Romániának az EU-hoz való csatlakozásával megnyílt az út Erdély Uniója előtt. Erdély ma- gyar európai parlamenti képviselői nemzeti közösségünk értékeinek és érdekeinek nemzetközi képviseletére vállalkoznak.

Közel kilencven év után, végre megteremtődött a lehetősége annak, hogy erdélyi magyarságunk ügyét demokratikusan megválasztott küldöttei nemzetközi szinten közvetlen módon és hitelesen képviseljék.

Temesvártól eljutottunk – Brüsszelig. A Költő szavával szólva: „az Értől eljutottunk az Óceánig”.

1946-ban Márton Áron erdélyi püspök és elvbarátai közösen aláírt memorandumban tárták Észak-Erdély ügyét a II. világháborút lezáró párizsi békekonferencia elé. Akkor, a térségünkre rátelepedő bolsevizmus, illetve Európa végzetes kettészakításának korszakában nemzetközi fellépésük eleve kudarcra volt ítélve. Most viszont, több mint hatvan esztendő eltelte után, az újraegyesülő Európában szabadon és a siker esélyével követhetjük jeles elődeink példáját, és vihetjük Európa elé jogfosztott és elnyomott erdélyi magyarságunk ügyét.

Isten után, elsősorban rajtunk, romániai magyarokon múlik, hogy nemzeti felszabadulásunk és közösségi önrendelkezésünk ügyét miként leszünk képesek érvényre juttatni és képviselni az Európai Parlamentben.

Éppen ezért valamennyi magyar honfitársunkat a 2009. június 7-i európai parlamenti választáson való részvételre hívjuk fel, és arra kérjük, hogy szavazzanak az erdélyi Magyar Összefogás Listájának jelöltjeire. Választási listánkon a magyarság ősi virágszimbóluma: a Tulipán található.

A posztkommunista magyarellenes nacionalizmus jelenlegi viszonyai között aki a Magyar Lista jelöltjeire szavaz, az az újra feltámadó nacionálkommunizmus, a kisebbségellenes intolerancia, az etnikai diszkrimináció, az emberi méltóságunkban sértő magyarellenesség ellen szavaz. Aki június 7-én, vasárnap a magyar nemzeti jelöltekre adja le szavazatát, az az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság, a közösségi és kisebbségi jogok, a magyar kisebbségi önrendelkezés, Erdély autonómiája, Székelyföld területi autonómiája és a csángómagyarok mellett foglal állást.

„Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar!” – ezt szoktuk magasztos érzéssel énekelni és kívánni, a Szózat szavaival. Magyarságunk iránti hűségünk mostani korparancsa az, hogy öntudatosan éljünk szavazati jogunkkal, és egymással összefogva támogassuk az Uniót Erdéllyel.

Kolozsvár, 2009. június 4.

Tőkés László
EP-képviselő,
a Magyar Összefogás Listájának vezetője

MPP- s politikusok felhívása a választópolgárokhoz

Tisztelt polgárok, kedves barátaink!

„Mindennek rendelt ideje van.”

Félretéve pártpolitikai szempontjainkat, és bízva a magyar összefogás jövőbeli kiteljesedésében, úgy gondoljuk: most itt az ideje annak, hogy vasárnap, június 7-én mi is elmenjünk szavazni. Szabad akaratunkból, senki által nem kényszerítve, egyedül a nemzet érdekét tartva szem előtt. Amikor Sólyom László köztársasági elnököt szinte kitiltják Romániából nemzeti ünnepünkön, amikor Szlovákiából ki akarják tiltani Orbán Viktort, a Fidesz-MPP elnökét, amikor Ukrajnában nyelvtörvénnyel lehetetlenítik el kárpátaljai testvéreink oktatását, amikor Délvidéken Vajdaság autonómiájának lényegét lúgozzák ki a szerb nacionalisták, amikor Romániában pártállami időket idéző módon távolítják el a magyar szakembereket csak azért, mert magyarok, akkor nem ülhetünk tétlenül.

Szlovák nacionalisták szerint nincs is olyan, hogy „Kárpát-medence”. Román eszmetársaik Székelyföld létét tagadják.

Mutassuk meg, hogy igenis létezik Székelyföld, igenis élnek magyarok Erdélyben és szerte a Kárpát-medencében. Ez a mi felelősségünk is.

Nem négy pártpolitikust küldünk Európába, az Európai Parlamentbe, hanem négy magyart.

Egy a nemzet!

Aláírók:

Borbély Zsolt Attila, az MPP alapító tagja

Csép Sándor, az MPP Kolozs megyei szervezetének elnöke

Csinta Samu, az MPP háromszéki szervezetének ügyvezető elnöke

Gergely Balázs, az MPP alapító tagja

Keizer Róbert, az MPP kolozsvári szervezetének elnöke

Lemák Rudolf, az MPP máramarosi szervezetének elnöke

Lengyel György, az MPP Bihar megyei szervezetének elnöke

Murvai Miklós, az MPP Arad megyei szervezetének alelnöke

Nagy István, az MPP pécskai szervezetének elnöke

Nagy Pál, az MPSZ alapító tagja, országos ügyvezető elnök

Orbán Mihály, az MPP országos szervezetének alapító alelnöke

Sándor Krisztina, az MPP Kolozs megyei szervezetének alelnöke

Simon Csaba, az MPP Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke

Tőkés András, az MPP Maros megyei szervezetének elnöke

Orbán Viktor üzenete az erdélyi magyarokhoz

Itt, a Kárpát-medencében, itt, Erdélyben most a rendelt idő az összefogás idejét jelenti.

Nagyon fontos, hogy garancia legyen arra: a magyarok ügyeit a magyarok saját maguk fogják intézni az anyaországban, Erdélyben, Székelyföldön, Felvidéken, Kárpátalján és Délvidéken, mert ehhez jogunk van. Az autonómia az egyetlen garancia, amely képes ezt megadni számunkra. Az összefogás, amely most létrejött, a legfontosabb magyar ügyet, a Kárpát-medencében mindenhol kiépítendő magyar autonómia ügyét állítja a középpontba.

Másrészt azért kell összefognunk, hogy Brüsszelben minél több magyar képviselő legyen, hogy majd amikor a választás után a nagy európai színpadon összejönnek a magyar képviselők, minél nagyobb számú, minél nagyobb befolyással rendelkező képviselőcsoport szülessen. Most mindenekelőtt a magyar nemzet európai súlya forog kockán.

Ezért biztatom Önöket, hogy a lehető legnagyobb számban vegyenek részt a június hetedikén esedékes választáson.

Nem lesznek egyedül, ha elmennek választani. Én is ott leszek, és minden magyart várni fog valaki a szavazófülkében: egy másik magyar. Várni fogunk Önökre. Bátorítom Önöket: legyenek ott, jöjjenek el!

Háromszék

Áttörni a közöny falát – Beszélgetés Tőkés Lászlóval

2073523_nagyA kevesebb magyar képviselő több románt jelent – vonta le a következtetést a Hargita Népének Tőkés László. Az EP-képviselő arra figyelmeztet, hogy a magyar szavazók alacsony részvétele Brüsszelben is megbosszulhatja magát, nehezebb lesz a magyar ügyeket képviselni.

– A mostani választáson – bár nem egyénileg indul – húzóerő lesz-e az ön neve?
– A kampányban tréfásan azt mondtuk: ha én vagyok a húzóerő, akkor Szilágyi Zsolt, a negyedik helyen szereplő régi harcostársam a tolóerő. Félretéve a tréfát: remélem, hogy mindannyian húzzuk a listát, „húzzuk a szekeret” egy irányba. A felmérések azt mutatják, hogy az emberek jelentős többsége támogatja a Magyar Összefogás listáját, és dacára a pártpolitikai elvakultság diktálta elnöki tilalmaknak még a Magyar Polgári Párt helyi és megyei tisztségviselői is kiállnak az össznemzeti érdek mellett. És ez a válaszom lényege: ha a több mint húsz év alatt összegyűjtött erkölcsi-politikai tőkémet az erdélyi magyar közösségünk szolgálatába tudom álltani, akkor azt nem csak kötelességből teszem. A nemzet ügye mindennél előbbre való!

– Hogyan kommentálja a legfrissebb közvélemény-kutatási felméréseket, amelyek szerint a Magyar Összefogás listájáról csak két személy jut be a parlamentbe?
– Előfordulhat. Amennyiben magyar közösségünk közönyének a falát nem sikerül áttörnünk, és nem járulunk nagyobb számban az urnák elé vasárnap, akkor – mivel Romániának idéntől nem 35, hanem csak 33 képviselői helye van az Európai Parlamentben – a szokott arányunk két helyre lesz elegendő. A két magyarral kevesebb képviselő viszont ez esetben azt jelenti: két románnal több. A közvélemény-kutatások azt is mutatják, hogy ez a két román hely viszont a Nagy-Románia Párt jelöltjeinek fog jutni. És itt azért megosztanám a brüsszeli tapasztalataimat: ha román érdekről van szó Európában, nincsenek liberális, szocialista, demokrata románok. Csak románok vannak, akik egybehangzóan állítják, állították már több ízben: Romániában a kisebbségi helyzet modellértékűen megoldódott.

– Milyen részvételre számít vasárnap?
– Reményeink szerint példás részvétellel vétetjük észre magunkat egész Európában. Hiszen amint Orbán Viktor elnök úr erdélyi korteskörútján is hangoztatta: Trianon után először fordul elő, hogy a már uniós tagországok magyarjai egyszerre szavazhatnak – különböző államhatárokon belül élő, de ugyanazon magyar nemzet küldi képviselőit a közös Európai Parlamentbe. És Európában a voksok számának fényében rangsorolnak: ha erős magyar képviseletet delegálunk, számottevő nemzeti támogatással, akkor úgy állnak szóba velünk. Ha becsordogálunk, akkor hátrébb kerülünk a rangsorban, és akkor, mint az előbb jeleztem is, nagyon nehéz lesz a román és szlovák (!) érdekek mentén összezáró társnemzeteink képviselőivel akár szemben is magyar ügyeink képviseletét ellátni. Úgy tűnik, az anyaországban jól állunk.

– A legutóbbi európai parlamenti választáson sok szavazatot kapott egyes román megyékből is. Ezúttal is számít erre?
– A regáti, moldvai szavazatok 2007-ben minket is megleptek, mondhatni, kellemesen. Most azonban a helyzet nem ennyire egyértelmű. Akkor a pártpolitikából kiábrándult, Temesvár szellemét még valamelyest élő román honfitársaink adták rám a voksukat. Jelen pillanatban a kétharmados kormánykoalíció a legcsúfabb pártállami időket is meghaladó módon etnikai tisztogatást végez magyar tisztségviselőink között. Ezért erősödött fel az „etnikai” vonatkozás, és a román emberek mai napig nem értik, mi a bajunk. Mondtam is egy sajtótájékoztatón a román újságíróknak: látják, ezért kell autonómia. Ha eddig nem értették, most már kapiskálhatják, mit jelent, ha egy közösségnek nincsenek intézményesített, törvény által garantált jogai. Vagy megértették, vagy nem, de inkább igen – erről tanúskodik a csíkszeredai tüntetés román sajtóban való „elhallgatása”. Félnek attól, hogy a többségi román állampolgárok is megértik, mit jelent a demokráciadeficit.

– Ha a közös listán ön bejut az Európai Parlamentbe, milyen frakcióban fog dolgozni?
– Már 2007 telén az Európai Néppártba (EPP) kértem a felvételemet, hiszen a magyarországi elvbarátaink, a fideszesek, de a felvidékiek is e frakció kebelében dolgoznak, nem beszélve az RMDSZ-es kollégákról. Az Európai Szabad Szövetség (EFA) – amely a román vétó után soraiba hívott – lelkes, de kicsiny csoport. Hálás vagyok a sorsnak, hogy az európai autonomistákkal, regionalistákkal együtt tudtam dolgozni, és a jó kapcsolatot ezután is megtartjuk. De a következő mandátum egyik legfontosabb feladata az össznemzeti képviselet megteremtése. Ehhez erős magyar delegációt kell alkotnunk, ezért a néppárti tagság tűnik számomra a legcélravezetőbbnek. Az igazi az volna – és erre utaló, biztató jelek már vannak –, ha a magyarkérdésben pártszínektől függetlenül minden magyar EP-képviselő egyszerre, összefogva tudna mozdulni.

– Úgy tűnik, felső politikai szinten sikerült megvalósítani az összefogást. A szavazópolgárok szintjén is létrejött ez az összefogás?
– Amerre jártunk a kortes során, azt tapasztaltuk: kevés kivételtől eltekintve az emberek megértették: Európában csak egységes képviselettel tudjuk biztosítani érdekeink védelmét. Azt is megértették: a Magyar Összefogás nem azt jelenti, hogy most Markó Bélával egymás nyakába borultunk, elfeledtük a nézetkülönbségeinket. Nem. Viszont végre megteremtődött annak a lehetősége, hogy értelmes emberekhez méltó módon, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében megvitassuk a problémáinkat, és ha lehetséges, akkor konszenzusra jussunk a „nemzeti minimum” mentén. Másrészt pedig mindennek rendelt ideje van. Most zárójelbe kell tennünk minden személyes sérelmet, pártpolitikát, elvi-ideológiai különbözőséget. Léteznek kisközösségek, ahol viszont ez nem sikerül, ez tény. Vannak olyan helyek, ahol már rég nem beszélhetünk „nemes versengésről” a pluralizmus jegyében, hanem személyes pankrációkról van szó. Egyik ember alázza/gyalázza a másikat, övön aluli ütéseket adnak és kapnak, a falu meg nem érti. Ez teljességgel független a politikától, a választás szabadságának is megcsúfolása. Azon kellene elgondolkodnunk, ha mindenre „nem”-et mondunk, akkor hogy lesz ebből „igen”. A tulipán/fenyő gyűlöletéből hogyan fog születni autonómia? A közösségünk jövőjét nem áldozhatjuk fel annak oltárán, hogy „a komám visszaütött”.

– Ha értékelni kellene a másfél éves brüsszeli tevékenységét, akkor mit tartana a legfontosabb megvalósításának?
– Több dolgot is kiemelhetnék, hiszen a nagyon szűkre szabott mandátum alatt kollégáimmal mindent megtettünk, ami emberileg megtehető volt, sőt, állítom, néha annál többet is. Sorrendben a legutolsó: sikerült elfogadtatnunk az Európai Parlament plénumán egy határozatot, amelyben az EP elítéli a kommunizmus bűneit, ennek jómagam is társszerzője voltam. Gondoljunk csak a Duna-deltába, a fekete-tengeri csatorna „őrületéhez” kivezényelt áldozatainkra, a besúgottakra, az egész életükre megnyomorítottakra – és mindannyiunkra, akiknek életét tönkretette a kommunista diktatúra. A kivégzetteknek, az ártatlanul meghurcoltaknak jár a kegyeletteljes emlékezés, valamint az elégtétel. Miközben a volt szekusok magas állami nyugdíjukat élvezik. Nem rendjén való. Első lépésként tehát szükséges volt ez az európai határozat, az őszinte múltfeltárást folytatnunk kell. 2008 adventjében európai Biblia-kiállítást rendeztünk az Európai Parlament brüsszeli főépületében, a kiállítás fővédnökségét Sólyom László köztársasági elnök vállalta, és maga Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke nyitotta meg. Ez is jelzi, mennyire szüksége van keresztény hitünkre, értékeinkre a mostani szekuláris, szabadpiaci alapokon nyugvó Európának. Fontos volt, hogy – Románia történetében először – Erdélyben, Székelyföldön tartotta egy EP-frakció a kihelyezett frakcióülését, 2008 nyarán a Zöldek–Európai Szabad Szövetség csoportjának mutattuk be Erdélyt, erdélyi magyar közösségünk, kiemelten a székelység értékeit és problémáit. Hogy el tudjuk képzelni: miután Marosvásárhelyen – a volt Székelyvásárhelyen – megtartottuk kétnapos konferenciánkat neves meghívottakkal, úttalan utakon átverekedtük magunkat Sepsiszentgyörgyre, ahol az európai autonomisták a Székely Nemzeti Múzeum tárlatában gyönyörködve feledték az út „megrázkódtatásait”. De származékos eredményként könyvelhetjük el azt is, hogy megválasztásomat követően végre akkreditálták a Partiumi Keresztény Egyetemet, majd’ négy év törvényhozási huzavona után.

– Milyen tervei vannak a következő mandátumra?
– Ha erdélyi magyar közösségünk bizalmat szavaz nekem, nekünk, akkor egyik legfontosabb célkitűzésünk a „nemzeti integráció”. Ha van koszovói, tibeti ügy, akkor beszéljünk végre a magyar ügyről is. A trianoni évforduló közeledtén akaratlanul is eszünkbe jut a „vonalzó igazsága”. Európai nagyhatalmak húzták akkor a határokat, és például akkor is létezett román lobbi, azért sikerülhetett nekik Erdély elcsatolása. Most mi nem akarjuk a nemzetállami határokat megváltoztatni, hiszen az egységesülő Európában ez már majdhogynem értelmetlen kérdés (tessenek arra gondolni, hogy egy személyivel gond nélkül keresztül-kasul utazhatjuk az EU-t). A határokat nem megváltoztatni kell, hanem lebontani, és elsősorban a mi fejünkben. Egy a nemzet! Ezt kell megélnünk (újra), és ennek jegyében kell dolgoznunk az Európai Parlamentben is. Nem mindegy, hogy egy másfél-két milliós erdélyi közösség követeli mondjuk a jogsérelmet, vagy egy tizenötmilliós, erős Kárpát-medencei közösség óvja nemzetrészeit. Ráadásul fel kell számolnunk a kommunizmus átkos örökségét is, mert meggyőződésem, hogy december 5-e nem annyira Trianon, hanem inkább a kommunista diktatúrák „be nem avatkozás politikájának” a következménye. Továbbra is folytatnunk kell Európa keresztény jellegének megerősítését. És ami talán kiemelkedően fontos: el kell érnünk egy egységes európai kisebbségvédelmi rendszer kidolgozását, mert az Unióban minden hetedik ember kisebbségi sorsban él. Európa jövője múlhat ezen! A kampány során többször is éltünk egy Tamási-parafrázissal: „Azért vagyunk Európában, hogy otthon legyünk benne.” Ebben minden benne van.

Kozán István
honline.ro

Felelősségvállalást kértek Nagyváradon

„Minden magyar felelős minden magyarért” – ezzel a mottóval tartott találkozót Nagyváradon Tőkés László és Szilágyi Zsolt, a magyar öszszefogás listájának első, illetve negyedik helyezettje. A rendezvény előtt Csűry István helyettes püspök rövid pünkösdi áhítatot tartott, amelyben arra szólította fel a Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központot megtöltő egybegyűlteket, hogy bízzanak az isteni ígéretben, de a tettekről se feledkezzenek meg.

A fórum egyik meghívottja Halzl József volt, aki a magyarországi Rákóczy Szövetség elnökeként és alapítójaként ismertette a hagyományőrző szervezet tevékenységét.

Elmondta: a mostani EP-választás óriási lehetőség a Kárpát-medencei magyarság kezében, annak ellenére, hogy fogyatkozunk: rég nem vagyunk már tizenötmillióan.

Megtudtuk, a húsz éve alakult szövetségnek Váradon is négy szervezete van: egy városi, egy egyetemi, illetve a két egyházi magyar középiskolában. „Tudatosítani kell a diákokban, hogy kötelességük részt vállalni a közügyekben” – mondta Halzl.

Szilágyi Zsolt arra szólította fel a megjelenteket, hogy keményen és következetesen keressék a normalitást Trianon által elcsúfított világunkban, hiszen mint mondta, „magyarnak lenni felelősség”.

Az egybegyűltekhez végül Tőkés László szólt, aki két hét múlva az amerikai kongresszus által odaítélt Truman–Reagan-emlékérmet veheti át a kommunista elnyomás elleni harcban kifejtett erőfeszítéseiért.

kronika.ro

A nemzeti összefogásról

Jó kemény szöveget írt Bayer Zsolt a Magyar Hírlapba az erdélyi „nemzeti összefogás” álságosságát leleplezendő (http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=168671). Az érvanyagot ezúttal leszűkítette egy székely anekdotára és arra, hogy Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök fogadta a megyeközpontban Orbán Viktort és Tőkés Lászlót a kampánykörútjukon, aki szerinte azzal kampányolt egy esztendővel ezelőtt az erdélyi Magyar Polgári Párt ellen, „hogyha az MPP nyer, akkor a magyarországi szemét fideszesek, illetve cégeik fogják megkaparintani, privatizálni a jó székely vizeket, s minden sokkal drágább lesz a jó székelyeknek…”

Bevallom, nem tudom, igaz-e, hogy egykori Reform Tömörülésbeli alelnöktársam ezzel a szöveggel kampányolt-e, vélhető, hogy a következő napokban tisztázódik a kérdés. Remélem, hogy nem igaz e súlyos állítás. De még ha igaz is lenne: biztos, hogy az egyébként szinte minden esetben jól irányított bayeri verbális darázsfullánkokat itt és most így kell használni? Egy nemzetileg felelős közíró feltétlenül zsigerből kell írjon?

Nem kétséges, az „összefogás” sok szempontból bírálható. Érte is bírálat elég. Hogy az EMNT nem választásra alakult szervezet, hogy kihagyták a Magyar Polgári Pártot az összefogásból, s így az csonka maradt, hogy az EMNT legimitizálja azt a Markó Bélát és csapatát, akinek köszönhetően egy tapodtat sem haladtunk előre az autonómia útján annak meghirdetése óta.

A bírálatoknak minden esetben van valóságmagja. Az MPP-t tényleg kihagyták, de ennek oka elsősorban az, hogy a pártelnök politikai ámokfutásának köszönhetően, az MPP lassan megszűnik hatótényező lenni az erdélyi magyar közéletben. Ma még megvannak megválasztott polgármesterei és tanácsosai, de tavalyi – egyébként elég szerény – választási eredményeit aligha tudná ma megismételni. Erősödés helyett gyengült, botránypárttá vált, nincs koherens kommunikációja, s a vak is látja, hogy elnöke inkább szétveri a pártot, minthogy átadná egy nála rátermettebbnek a stafétabotot.

Az EMNT valóban nem választási szervezet, viszont egy történelmi kényszerhelyzetben akár ekként is szerepelhet a nyilvánosság előtt, ha a közösségi érdek úgy kívánja. A nemzetérdek felülírhatja a jogi formalizmust. No de, így kívánja-e a nemzetérdek?

Nos, ez nagyon nehéz és komplex kérdés, amit jelen tudásunk szerint helyesen és biztosan megválaszolni talán nem is lehet. Mi fontosabb: hogy ütőképes csapatunk legyen az Európa Parlamentben vagy az, hogy ne hitelesítsünk egy hiteltelen szervezetet és vezető garnitúrát? Remélhetünk-e még bármit a parlamenti politizálástól? Mi a nagyobb veszteség az egyetemes magyarság alighanem legkarizmatikusabb, legelismertebb közéleti személyisége számára: az, hogy táborának egy részét elveszíti az RMDSZ-listán való indulással, vagy az, ha függetlenként elbukik? S itt nem Tőkés László személyes érdekéről beszélek, hanem arról, hogy miként tudjuk a közösség érdekében hasznosítani szabadsághősünk szellemi és erkölcsi kisugárzását, politikai tőkéjét. Ezek a kérdések nem megkerülendők, és további vita tárgyát képezhetik.

Viszont itt és most adott egy helyzet. A június 7-i megmérettetésen egyetlen magyar lista száll versenybe a román listákkal. E listának első, harmadik és negyedik helyén bizonyítottan felkészült, elkötelezett autonomista politikusok állnak. S a második helyen sem egy neptuni álhős, hanem egy viszonylag semleges figura. E listára minden magyar fenntartás nélkül jó szívvel szavazhat. Ennek dacára az MPP vezetősége olyan sajtóközleményt ad ki, melyben nagy duzzogva a kampányban való részvételtől való tartózkodásra szólítja a párt tisztségviselőit. Hallani olyan hangokat, hogy sokan a tulipánra soha többé nem pecsételnek, most sem. Lázálmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha az RMDSZ listájára való szavazás mellett fogok érvelni, de ha hideg fejjel átgondoljuk a tényeket, nem tudunk más következtetésre jutni, mint arra, hogy június 7-én otthon maradni s nem támogatni az oly sokat bírált nemzeti összefogás listáját: önsorsrontás.

Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló

Tőkés László és Gál Kinga az ezeréves határhoz látogatott

Tőkés László püspök, a Magyar Összefogás Listájának vezetője vendégével, Gál Kinga Erdélyből elszármazott fideszes EP-képviselővel, képviselőjelölttel Szilágyi Zsolt EMNT-alelnök, képviselőjelölt társaságában ma délelőtt a Gyimesekbe látogatott.

Első állomásukon, Gyimesbükkön Deáki András fogadta őket. Szilágyi Zsolt, a Magyar Összefogás Listájának negyedik helyezettje kifejtette: a magyar ügy egységét jelzi, hogy itt, Gyimesbükkön olyan EP-képviselők, mint Gál Kinga és Tőkés László együtt vannak jelen. Szilágyi Gál Kingát külön üdvözölve elmondta, hogy a Fideszen belül nagy elkötelezettséggel és szakértelemmel látta el az erdélyi magyarok képviseletét, Tőkés Lászlóval szövetségben együtt mutatják be a magyar ügyet az Európai Parlamentben. Egy hete Orbán Viktor volt a vendégünk, emlékeztetett Szilágyi Zsolt, és a Fidesz-MPSZ elnökének szavait is megidézve felhívta a figyelmet: június 7-e egyben vizsga is lesz, ettől függ, hogy mennyire lesz erős az erdélyi-magyarországi-felvidéki összefogás.

Gál Kinga köszöntése után örömét fejezte ki, hogy ilyen szimbolikus helyeken találkozhatnak. Hozzátette: „Azért vagyunk itt, hogy a szövetséget erősítsük, mert nem mindegy, hogy ki kerül be az Európai Parlamentbe. Európában van, lehet magyar kérdés, de csak akkor, ha kérdéssé tesszük. Az EU azt tanította, hogy helyettünk senki sem oldja meg problémáinkat, minden náció a maga érdekeiért küzd. Egy másik Magyarországot kell építenünk, és az itt jelenlévőkkel együtt itt is ezt tesszük.”

Tőkés László beszédét egy tanulságos Kányádi-idézettel kezdte, mely így hangzott: „Vagyunk, akik voltunk, leszünk, akik vagyunk”. A költői megfogalmazás kifejezi önazonosságunkhoz való ragaszkodásunkat, maradjunk tehát hűek önmagunkhoz, fogalmazta meg nemzeti imperatívuszunkat. A püspök köszönetet mondott a határok feletti közös reggeliért, hiszen a vendégek Magyarországról, Erdélyből, Felvidékről, Délvidékről érkeztek. „Csak a

tudatunkban léteznek trianoni határok, ezek belénk vésődtek, de gyakorlatilag már rég lebomlottak, akárcsak a berlini fal. A közös fellépés egyik célja: lebontani a belénk vésődött határokat” – jelentette ki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke. – Június 7-én ugyanabba a parlamentbe, egyazon nemzet küldi képviselőit, függetlenül attól, hogy melyik ország állampolgárai – tette hozzá. Végezetül Tőkés László annak a meggyőződésének adott hangot, hogy ha minden magyarországi állampolgár eljönne tíz napra Erdélybe, megváltozna Magyarország népének szemlélete az elszakított területek ügye iránt.

Ezután a vendégek elsétáltak az Ezeréves Határhoz. Itt a mindenki által csak Guszti bácsinak ismert, az egykori MÁV-őrházban berendezett vasúttörténeti múzeumalapítója fogadta a delegációt, végigvezetve a hadtörténetű jelentőségű kiállításon, melyért több kitüntetést is kapott. Tőkés László, Gál Kinga és Szilágyi Zsolt a Rákóczi vár romjait is megtekintették, majd a Magyarországról érkező nosztalgiavonatra váró kárpát-medencei népes magyar sereglet tagjait tisztelték meg egy rövid kézfogás és közvetlen beszélgetés erejéig.

A koradélutáni órákban Tőkés László és Gál Kinga, valamint az EMNT alelnökei, Szilágyi Zsolt és Toró T. Tibor a gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Gimnáziumot látogatták meg, délután 5-től pedig részt vesznek Böjte Csaba csíkszeredai könyvbemutatóján a Segítő Mária Gimnázium dísztermében.

A delegáció szombaton a csíksomlyói búcsúra zarándokol el.

erdely.ma

Tőkés László pünkösdi üzenete

Lelkipásztor és Pap Testvéreimnek, valamint Gyülekezeti Közösségeiknek
Erdélyi Egyházaink ökumenikus közösségében

Kedves Szolgatársaim! Krisztusban szeretett testvéreim!

Idén a közelgő európai parlamenti választások szinte egybeesnek Pünkösd ünnepével. Ez a különleges körülmény indít arra, hogy a kettő együttes vonatkozásában keresselek meg levélbeli üzenetemmel.

A különböző nyelveken szólók tolmács nélkül nem értik egymást, vagy csak akkor igen, hogyha egymás nyelvét megtanulják.

Ugyanez a szó átvitt értelmében is igaz: nem értjük egymást, hogyha csak egymás nyelvén meg nem tanulunk beszélni, hacsak valaki egymás megértésére nem juttat bennünket.

Pünkösd szent ünnepén ez a kivételes csoda ment végbe: „a minden nép közül valók… mindegyike a maga nyelvén hallá” az Apostolt szólani (Csel. 2,5-6).

Profán – világi – értelemben ez a „csoda” megy végbe az Európai Parlamentben. Minden nép fia a saját nyelvén szól és ír, és – az egymás iránti tiszteletnek, no meg a nagyszerű tolmácsolási rendszernek köszönhetően – mindenki a saját nyelvén hallja és olvassa a beszédet.

Súlyos és sokrétű válság sújtotta világunkban nem értjük egymást, nem értjük helyzetünket. Az Unióban egységesülő Európa célja a megértés munkálása – a kölcsönös türelem és elfogadás és a népek, nemzetek közötti szolidaritás szellemében; másfelől a válság leküzdése, a kialakuló kritikus helyzetek kezelése és a valamennyiünket érintő gondok, problémák és ellentétek megoldása érdekében. Ezt elősegíteni Európa Egyházainak nemes hivatása és szent kötelessége.

Valamennyi válságjelenség közül Európa erkölcsi válsága a legsúlyosabb, mely – egyebek mellett – keresztény örökségünknek az Unió általi kiiktatásában mutatkozott meg. A kommunizmus korszakából szintén ezt a fajta válságot örököltük.

Erdély nagy püspökének, Márton Áronnak a példáját követve jelenlegi helyzetünkből a kiutat Krisztusba vetett hittel kell keresnünk. Makkai Sándor püspök megfogalmazása szerint Erdély ügye nem annyira politikai, mint inkább erkölcsi kérdést jelent számunkra. Erdélyi magyarságunk szolgálata, érdekeinek védelme és felemelkedésének előmozdítása ugyanis – elsőrenden – hitbéli, erkölcsi kötelességünk.

Mindezeket szem előtt tartva és Egyházaink népének javát keresve – nemzeti közösségünk ügyének európai képviselete semmiképpen sem lehet közömbös számunkra. Éppen ezért, a küszöbön álló európai parlamenti választások eredményes lebonyolításának, illetve az erdélyi Magyar Összefogás európai képviselő-jelöltjeinek a hathatós támogatására kérem fel Lelkipásztor- és Paptestvéreimet, valamint Gyülekezeti Közösségeinket – nem utolsósorban Egyházaink jól felfogott érdekeinek a méltó képviseletét is fontosnak tartva.

Az első Pünkösd napján, Isten Szentlelkétől megteljesedve és Péter, valamint a többi apostol szavától meghatva, a sokaság ezt kérdezte: „Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?” (Csel. 2,37)

A cselekvő hit szellemében, azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok Hozzátok, hogy jó lelkiismerettel legyetek segítségünkre a közelgő európai parlamenti választásokon. Arra kérünk, hogy Gyülekezetetek minden szavazójogú Tagját mozgósítsátok a 2009. június 7-i európai választáson való, öntudatos részvételre – ezáltal is hozzájárulva a példás erdélyi magyar összefogás mostani és jövőbeli megvalósulásához.

Kegyelem Néktek, és békesség Istentől!

Nagyvárad, 2009. május 25.

Tőkés László
európai parlamenti képviselő

1 2 3 5
>