Archive

Category Archives for "Autonómia"
1

Otthon vagyunk!

A Magyar Polgári Párt köszönetet mond mindenkinek, aki részt vett a március 10.-i autonómiatüntetésen.

Külön köszönet illeti ugyanakkor a szervezőket és a mozgósításban részt vállaló szervezeteket egyaránt. A rendfenntartók tették dolgukat, és pozitív előjellel kell említenünk a marosvásárhelyi román nemzetiségű lakosok viszonyulását is. Mindezeket összegezve bizonyságot nyert, hogy közösségünk le akarja rázni a „Fekete Március” szellemét.
„Nem félünk!” kiáltotta a tömeg és a Székely Szabadság napja bizonyította, hogy a félelem a múlté, és ezzel egy időben a „letűnt idők” rémével ijesztgető politikusok ideje is a múlté lesz. Nincs szükség olyanokra, akik a közösség akaratával mennek szembe. Nincs szükség lejárt szavatosságú vezetőkre.
Példaértékűnek tartjuk ugyanakkor a háromszéki és Hargita megyei felelős beosztású önkormányzati tisztségviselők magatartását. Kiállásukkal azt is bizonyították, hogy van egy nemzeti ügy, amely mindent felülír. Ez az ügy Székelyföld esetében nem más, mint az autonómia.
A Postaréten, a marosvásárhelyi utcákon és a város főterén oly sokszor felharsanó „Otthon vagyunk!” vagy a „Mienk itt a tér!” jelszavak világosan fejezik ki a marosvásárhelyi magyarok óhaját: nem akarnak másodrangú állampolgárként élni szülővárosukban. Ezt kell képviselnie minden felelősen cselekvő marosszéki politikusnak és önkormányzati képviselőnek egyaránt!

Marosvásárhely, 2013. március 12.

MPP Sajtóiroda

MPP-PRESS

Székely zászlókkal borítjuk be Székelyföldet

500 székely zászlót ajándékozott a Magyar Polgári Párt – jelentette be mai (március 4.) sajtótájékoztatóján Biró Zsolt, a párt elnöke.
Marosvásárhelyre 200 lobogó érkezett, ezeket pénteken percek alatt osztották szét. Mint ismert, március 10.-re készülve a Magyar Polgári Párt vállalta, hogy mindazokat megajándékozza, akik vállalják, hogy a székely zászlót kitűzik házaikra, erkélyeikre. Az igény óriási, ezért az akciót március 10.-e után is folytatni fogjuk – mondta Biró Zsolt, aki ugyanakkor emlékeztetett, hogy a székely zászlók kitűzésének gondolata a csíkmadarasi polgármesterrel vállalt szolidaritási gesztus is egyben. „Most sajnos ismét aktualitása van a témának, hiszen újabb jelképes agresszió áldozatai vagyunk. Ma azt halljuk, hogy a Kovászna megyei prefektus cinikusan haladékot ad a zászlók eltávolítására. A zászlókat nem eltávolítani kell, hanem újabbakat kitűzni. Örömmel jelenthetem, hogy Maros megyében további két polgármesteri hivatal homlokzatán lobog a székely zászló. Az MPP nyárádremetei elnöke Janka István által ajándékozott lobogó Szabadi Béla tanácsosunk kezdeményezésére került ki a nyárádmagyarosi hivatal épületére. Székelyberébe Biró József Attila, az MPP körzeti elnöke, Csíki Sándor marosszéki SZNT elnökkel közösen vitte el a zászlót. Felső Nyárád-mentén már csak Székelyhodos a „fehér folt”, de ma reggel telefonon beszéltem a hodosi polgármesterrel is, aki elfogadta felajánlásunkat.”
Biró Zsolt reményét fejezte ki, hogy nagyon sok marosvásárhelyi vesz majd részt zászlóval kezében, a március 10-i autonómiatüntetésen. „Erre az időre levehetik a zászlót a teraszokról, kapukról, és hozhatják a Postarétre. Az MPP egyébként Székelyföld minden szegletéből indít autóbuszokat, így több tízre tehető az érkező buszok száma (pontos adatot a hét közepére tudunk), de el kell mondani, hogy Pártiumból is velünk lesznek barátaink. Szatmár megyéből Szatmárnémeti és Kaplony jelentkezett egy-egy busszal, Biharból pedig az Érszalcsiakról tudjuk, hogy jönnek.”
A részvételt firtató kérdésre Biró nem kívánt találgatásokba bocsátkozni, de mint mondta biztos benne, hogy sokan lesznek és másnap majd azok pironkodnak, akik most még hitetlenek. Nekik Kós Károly szavait idézve üzent az MPP elnöke: „Aki fél, aki gyáva, aki nem bízik, aki nem hisz, aki gyenge, az lépjen ki a sorból. Az menjen. Az nekünk bajt csinál, az a mi munkánkat akadályozza, az a mi lábunk elé gáncsot vet, a mi árulónk az!” (Kiáltó szó).

MPP-PRESS

Nyílt levél

Dr. Dorin Florea Úrnak, Marosvásárhely Polgármesterének

Tisztelt Polgármester Úr!

Nagy érdeklődéssel olvastam a levelét, amely nekünk, a Székelyföld Autonómiájáért szervezett rendezvény szervezőinek is szól. Felfigyeltem demokratikus, párbeszédre nyitott politikusi tartására, és nyilván felfigyeltem odaadó elkötelezettségére városunk, Marosvásárhely iránt. Egyetértek Önnel, amikor azt írja: „Székelyföld, többek között, nemzetközi léptékkel is elsőrendű turisztikai térséggé válhat.” Ez a mi célunk is.

Viszont nem tudok egyetérteni Önnel akkor, amikor az autonómia szót a szeparatizmus és a szegregáció szinonimájaként használja, és úgy tekinti, hogy ennek a térségnek az elszigetelődése lenne a következménye.

Az európai autonómiák példái azt igazolják, hogy az igazság egészen más. Dél-Tirolban például, amely széles körű területi autonómiával rendelkezik, ismeretlen a szeparatizmus, vagy elszigeteltség kifejezés, az ott élő német és olasz lakosság pedig éppen az autonómiának köszönhetően él etnikumközi harmóniában, amelynek szükségességét soha nem tagadtuk, ellenkezőleg meg akarjuk azt teremteni, tartósan és épp az autonómia intézményei révén.

Egyetértünk azzal, hogy ennek a tartománynak európai pénzlapokra van szüksége, és nem arra, hogy egy konfliktusövezet képe alakuljon ki róla. Világos, és sokan elismerik már, hogy Románia számára az európai pénzek lehívása éppen a mostani régióbeosztás miatt nehézkes, amely erőltetett, és figyelmen kívül hagyja a területi, társadalmi kohézió legfontosabb elemeit. Az Európai Parlament és Tanács 1059/2003/EK számú, a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról szóló rendelete előírja, hogy ezeket a régiókat a gazdasági, társadalmi, történelmi, kulturális és környezeti körülmények figyelembevételével kell létrehozni. Ennek megfelelően lett önálló NUTS 2 régió Dél-Tirol, Valle d’Aosta, Friuli-Venezia Giulia, Korzika, Szardínia, Katalónia, Baszkföld, Galícia, Frízföld, Bretagne. Románia az egyetlen Európai ország, amely figyelmen kívül hagyta ezeket a rendkívül fontos kritériumokat, és belekényszerítette a 75%-ban magyar többségű Székelyföldet egy olyan régióba, ahol székely-magyar közösség részaránya kevesebb 30%-nál. Ha ez a tartomány közigazgatási hatásköröket is kap, akkor ezzel Románia megsérti a Kisebbségi Keretegyezménybe és a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájába foglalt kötelezettségeit.

Nem az autonómia és nem az autonómia igénylése gerjeszt feszültséget, hanem a korábban nemzetközi garanciákkal elismert jogok visszavonása, vagy korlátozása.

Egyetértünk Polgármester Úr, hogy Székelyföldnek békére van szüksége, nemcsak azért, hogy vonzó legyen a befektetőknek, amint Ön írja, hanem azért, mert az itt élő embereknek, családoknak, románoknak és magyaroknak csak a társadalmi béke tud normális életfeltételeket biztosítani. Önnek, mint demokrata román politikusnak és európai értelmiséginek egyet kell értenie az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésével, amely 1334/2003 számú határozatával épp a területi autonómiát ajánlja, mint az etnikumközi feszültségek megelőzésének eszközét, mint a stabilitás és a kisebbség és többség közötti béke tényezőjét.

Végül engedje meg Polgármester Úr, hogy emlékeztessem, jelenleg hárommilliónál több román állampolgár él, vagy dolgozik Spanyolországban, Olaszországban és Nyugat-Európa más államában, akiknek a hazatérése Romániába kétséges. Ők nem az autonómia vagy a székelyek elől menekültek, hanem a nyomor elől, amit Románia központosított rendszere okoz. Kérem, higgye el nekem, hogy csakis egy regionális szintű gazdaságpolitikával tudjuk értékesíteni azt a gazdasági potenciált, amely e régió társadalmának önszerveződő képességében rejlik, és ezt épp a területi autonómia intézményei révén tudjuk megtenni. Az autonómia egy olyan demokratikus megoldás lesz, amely egyformán előnyös Székelyföld minden polgára számára, románoknak, magyaroknak egyaránt.

Mi magunk is szeretnénk Marosvásárhelyt régióközponttá tenni, Dél-Tirol fővárosának Bozennek, Bolzanonak a mintájára. Ezúton meghívom Önt, látogassunk együtt Bozenben, egy székely-román vegyes küldöttséggel, hogy közösen lássuk a helyszínen, hogyan is működik a gyakorlatban egy európai autonómia.

Közösen, párbeszéddel és empátiával le tudjuk bontani az autonómia intézményeivel szemben táplált előítéleteket, jóhiszeműen támaszkodva az európai tapasztalatokra.

Még egyszer köszönöm a megértését a rendezvényünkkel szemben, azt a szakmaiságot, ahogy kérésünket kezelte, hogy méltósággal és biztonságban tudjuk kifejezni e régió jövőjét illető álláspontunkat.

Őszinte nagyrabecsüléssel:

Izsák Balázs

A Székely Nemzeti Tanács elnöke

Marosvásárhely 2013. március 2.
MPP-PRESS

Nyílt levél

2011 július 28., csütörtök
NyomtatHargita megye elnökének és önkormányzati képviselőinek
Tisztelt kollégák!
Mint köztudott, az ország területi-közigazgatási átszervezése nem került le napirendről, csak a bulvársajtó címlapjáról. A nyári szabadságukat töltő politikusok sem nyilatkoznak róla, de a háttérben zajlik tovább az átszervezés előkészítése. Márpedig számunkra nem közömbös, nem lehet lényegtelen, hogy miképpen fog kinézni az ország térképe az átszervezés után. Választott megyei képviselőként nem csak jogunk, de kötelességünk is erről véleményt mondani, a folyamat alakulását befolyásolni. 
Téves az az álláspont, hogy várjuk meg, hogy a román hatalom mit akar tenni, s majd annak függvényében döntsük el, hogy mit teszünk, hisz nekünk a múltunkban gyökerező világos jövőképünk van: mindenféle erőforrásaival maga rendelkező, a mostani helyzethez képest többlet-hatáskörökkel bíró Székelyföld létrehozását akarjuk. Ha pedig ez így van, akkor fogadjuk el azt erre vonatkozó nyilatkozatot.
Az érvényes törvények előírják, hogy minden területi átszervezést kötelező módon helyi népszavazás kell megelőzzön. A Băsescu elnök által kinevezett elnöki bizottság javaslata is az, hogy az új közigazgatási egységeket a települések szabad társulása által célszerű létrehozni. Erre a bizottsági jelentésre rendszeresen hivatkoznak minden hazai magyar párt vezetői, tehát ezen pártok között ebben konszenzus van. Akkor pedig tegyük meg azt, ami ebből számunkra következik, s írjuk ki Hargita megyében ezt a helyi népszavazást.
A két dokumentum tervezete több mint két hete iktatva van a megyeházán. Holnap rendkívüli ülésre fogunk összegyűlni, adott tehát a lehetőség, hogy ezeket is megvitassuk és elfogadjuk. Rajtunk áll, hogy úgy vonulunk be a történelembe, mint azok a képviselők, akik szó nélkül tűrték Székelyföld végső beolvasztását, vagy pedig azok, akik határozottan kiálltak a székely nép, s annak alapvető érdekei mellett. 
Ditró, 2011.VII.28.
A megyei képviselőtestület polgári képviselőcsoportja nevében
Kovács Árpád-András
frakcióvezető

polgaripart.ro

Székelyföldnek autonóm parlament és regionális kormány kell

Beszélgetés Izsák Balázzsal, a Székely Nemzeti Tanács elnökével
– Elnök úr! Beszélgetésünk nyitányaként kanyarodjunk vissza a kezdetekhez: hogyan alakult meg a Székely Nemzeti Tanács?

– A SZNT létrejöttének előzményei a kilencvenes évek derekára nyúlnak vissza: 1995-ben Sepsiszentgyörgyön megalakult az RMDSZ Székelyföldi Egyeztető Tanácsa a Kovászna, Hargita és Maros megyei képviselők részvételével. Dr. Csapó I. József volt a terv elindítója, aki elsőként fogalmazta meg markánsan Székelyföld autonómiájának a megjelenítését. A rendszerváltás utáni években eufóriában éltünk, hogy végre van magyar közképviselet, de hamar szembe kellett néznünk azzal a ténnyel, hogy köreinkben is vannak előítéletek a székelyföldi autonómiatörekvésekkel szemben. A Maros megyei RMDSZ-ben szembesültem ezzel: amikor felvetettük a Magyar Autonóm Tartomány visszaállításának szükségszerűségét, általános elszörnyedés, elképedés volt a válasz.
Volt, aki nem restellte kijelenteni, hogy nekünk ez a három megye is elégséges, amit Ceauşescu idejében alakítottak. Akkor kerültem összetűzésbe a székelyföldi autonómiát elutasító mentalitással. Rákérdeztem, persze, hogy mi volt a baj a Magyar Autonóm Tartománnyal? Azon túl, hogy a kommunista rendszerben az ország többi tartományához hasonlóan működött, közigazgatási megoldásként nem volt rendszerfüggő. A rendszerváltás után húsz évvel még mindig az 1968-as kommunista megyerendszer működik az országban. Ha a rendszerváltást úgy érjük meg, hogy nem került volna elfogadásra a megyésítést kimondó 1968/2-es törvény, ma sokkal könnyebb dolgunk lenne: a Magyar Autonóm Tartomány hatásköreit kellene kiegészíteni, és nem újrarajzolni egy közigazgatási térképet, amely a mai megyerendszernél is több veszélyt tartogat Székelyföld számára. Az autonómia gondolata tehát a rendszerváltással egy időben merült fel, de markánsan 1995-ben jelent meg, majd 2003-ban, az RMDSZ szatmári kongresszusa után, amikor létrejött az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete. Ezen belül, a székelyföldi képviselőkből megalakult a Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete. Végigjártuk Székelyföld városait és falvait, és 2003 októberében, Sepsiszentgyörgyön, a Gábor Áron teremben Székelyföld autonómiájának közképviseleteként megalakult a Székely Nemzeti Tanács. Nem párt, és nem bejegyzett szervezet: a mai viszonyok között nem bír román jogi személyiséggel. Ez ellentétes lenne magával az autonómiatörekvéssel.
– Az RMDSZ a kétezres évek elején egyeduralkodó volt a romániai magyar közéletben. Miként fogadta az SZNT megalakulását?
– Az RMDSZ vezetése az SZNT megalakulásában politikai riválist látott, emiatt értetlenül fogadtak. Később megértettem, hogy a két szervezet között koncepcionális különbségek vannak. 2008-ban, amikor az RMDSZ kissé korrigálta a hozzánk és az autonómiához való viszonyát, és a szervezet elnökét, Csapó I. Józsefet, illetve jómagamat alelnökként fogadott, Markó Béla, Kelemen Hunor társaságában kifejtette: az SZNT Székelyföldben, mint autonóm entitásban gondolkodik, és székely népről beszél, az RMDSZ számára viszont egységes erdélyi magyarság létezik. Az a differenciált jövőkép, amelyet az RMDSZ programja is tartalmaz – az erdélyi magyarság különböző élethelyzetekben él, emiatt más-más megoldás tudja biztosítani Székelyföld vagy Közép-Erdély teljes egyenjogúságát –, ez az RMDSZ számára néhány évvel ezelőtt még elfogadhatatlan volt. Közben nálunk is változnak az idők, hiszen az RMDSZ-en belül ma már székelyföldi pártstruktúrát hoztak
létre, ami néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt. Kezdetben tehát ellenségesen, félve viszonyultak a Székely Nemzeti Tanácshoz, viszont megalakulásunk után egy évvel az SZNT-nek köszönhetően már módosították programjukat, és választási kampány-jelmondatukat. 2004-ben az RMDSZ Jó úton, Európába szlogennel ment bele a választási kampányba, és amikor észrevették, hogy az SZNT népszavazási kiírást kezdeményez – a sajtó és a közvélemény elsősorban ezzel foglalkozott
–, félidőben, a kampány közepén visszavonták eredeti választási jelszavukat, plakátjaikat begyűjtötték, és egyik napról a másikra teljesen új jelszó és plakáterdő borította be Erdélyt Együtt az autonómiáért! címmel. Kevés emberben maradt meg ennek emléke.
– Hogyan alakult az SZNT kapcsolata a román közéleti és politikai elittel, és a sajtóval? Sikerült-e valamilyen párbeszédet kialakítani az évek során?
– Utoljára egy román újságíró tette fel nekem ezt a kérdést egy marosvásárhelyi román televíziós műsorban. Akkor elmondtam: mindig pozitívan válaszoltunk a román média megkeresésére. Igazán jó együttműködést nem tudtunk kialakítani román pártokkal. Megkerestek román értelmiségiek, volt, aki nyitottságot is tanúsított, de a román politikai erők részéről semmiféle támogatást nem kaptunk autonómia-küzdelmünkhöz. A román közvéleményt azonban élénken foglalkoztatja mindaz, amit a Székely Nemzeti Tanács tesz. Mi természetesen a jó kommunikációra törekszünk, hiszen határozatainkat, közleményeinket eljuttattuk román fordításban a román sajtónak, a román közhatalom intézményeinek. Budapesti gyűlésünk határozatait megkapta a román államfő, a kormányfő, és a külügyminisztérium is. Ez utóbbitól érdemi választ is kaptunk, amire viszontválasszal éltünk. Pozitívumként lehet elmondani, hogy 2003-hoz képest jó irányú elmozdulás történt.
– Kronológiai sorrendben miként tudná összefoglalni az SZNT autonómia ügyben tett eddigi fontosabb lépéseit?
– Elsőként említem a 2004 januárjában elfogadott törvénytervezetet, Székelyföld Autonómiatatútumát, amely a Székely Nemzeti Tanács legfontosabb dokumentuma, és az egyetlen létező törvénytervezet,
amely Székelyföld autonómiájának intézményeit írja le. Ezt 2004 után 2005-ben másodszor terjesztettük be a román parla ment elé. A Szenátusnál akadt el, ahol immár hat éve nem tárgyalják. Ez a törvénytervezet azért is alapmű, mert Székelyföld autonómiájával kapcsolatban mindent tartalmaz: körülírja Székelyföld határait, az autonómia intézményeit és részletesen meghatározza azok működését.
– Melyik európai autonómia ihlette leginkább az SZNT székelyföldi autonómia-statútumát?
– Az autonómia-statútum alapjául szolgáló törvénytervezet az Európai Unióban működő autonómiákra épül, azokat tekinti mintának. A dél-tiroli, a baszk, a katalán vagy a skót autonómia közös vonása, hogy regionális parlamentben, és regionális kormányban gondolkodik: ez az a közös elem, amely a székelyföldi autonómia-statútumban is fellelhető. Természetesen más közös elemek is vannak, hiszen Katalónia, Baszkföld vagy Dél-Tirol autonómiájához hasonóan a régió nyelvét – a Székelyföldön a magyar nyelvet –, hivatalos nyelvnek tekinti: a magyar nyelv Székelyföldön azonos jogállású lenne az állam hivatalos nyelvével, a román nyelvvel.
– A nyelvi jogok terén azért történt némi előrelépés Erdélyben, a létező törvényes kereteket azonban nem használjuk ki…
– A nyelvi jogokért folyó jelenlegi küzdelem arról szól, hogy a magyar anyanyelvű román állampolgároknak egyénenként biztosítsák az anyanyelv szabad használatának jogát. E logika alapján nem a magyar nyelvnek biztosítanak területhez köthető jogállást, hanem a magyar anyanyelvű román állampolgárok egyéni jogaira helyezik a hangsúlyt. A megközelítés eleve diszkriminatív: már a megfogalmazásba valótlan, hamis állítást építenek be, ami kétféle mércét takar, hiszen szabadon használhatjuk ugyan anyanyelvünket, a magyar nyelvnek még sincs hivatalos jogállása a Székelyföldön.
– Az autonómia-statútum volt tehát az alap. Mi következett ezután?
– Az autonómia-statútummal egy időben fogadtuk el a Székely Nemzeti Tanács jelképeit, amelyek az elmúlt nyolc évben Székelyföld jelképeivé váltak. Fontosnak tartom a jelképek és szimbólumok terén történő kommunikációt. Amikor egy önkormányzat vagy pártszékház épületén megjelenik a székely zászló, ennek politikai, közéleti üzenete van. Két évvel ezelőtt Marosszéken – ahol a székelység egyharmada él – egyetlen önkormányzat épületén sem volt székely zászló. Azóta nyolc önkormányzatra sikerült kitűzni. Maros megye prefektusa minden alkalommal nagy segítségünkre van a mediatizálásban, mert ő azonnal le szeretné vetetni, be akarja tiltatni, folyamatosan fenyeget, így fölkelti a közfigyelmet. Pascan prefektus akarata ellenére partnerünkké vált a székely jelképek terjesztésében. Az ő ellenkezése nélkül nehéz lett volna kitűzetni nyolc önkormányzatra zászlónkat. Nemrég törvényt javasolt a székely szimbólumok betiltására. Meggyőződésem, hogy ez újabb lendületet fog adni a székely zászló minél több helyen történő kitűzéséhez. Ma már nem csak a Magyar Polgári Párt székházain lehet látni, hanem több RMDSZ székházra is felkerült. Ez jelzi, hogy pártoktól független jelképről van szó. A székely zászló ma már minden, Székelyfölddel kapcsolatos eseménynek része. Legutóbb a brüsszeli székelyföldi iroda megnyitásán került közelképbe. Az évek során mindenhol ott szerepelt, ahol Székelyföldről szó esett. Tőkés László székelyföldi kampánya, székelyföldi plakátjai elképzelhetetlenek voltak a székelyföldi zászló nélkül. A kronológiai felsorolást a székelyudvarhelyi nagygyűléssel folytatnám, ahol tömegrendezvényen sikerült fölmutatni közösségünk akaratát, és ennek igen jelentős médiavisszhangja volt. Az ott elfogadott határozatok ma is időtállóak. A soron következő gyergyóditrói nemzetgyűlés a népszavazás-kezdeményezés elindítója és legitimálója lett.
– A székelyföldi népszavazást sokan az SZNT legfontosabb kezdeményezésének tartják. Mekkora volt ennek a hatása?
– Az akció 2006 és 2008 februárja között zajlott, és 250 ezer székelyföldi polgárt sikerült megszólítani: a megkérdezettek több mint 90 százaléka mondott igen Székelyföld területi autonómiájára! Ez ma és a jövőben is igen fontos hivatkozási alap a nemzetközi fórumok előtt. A népszavazás jegyzőkönyveit beköttettük, ezek bekerültek az SZNT archívumába. Ennek egy másolatát átadtuk a Magyar Köztársaság Elnöki Hivatalának, személyesen Sólyom Lászlónak, és felkértük, hogy a legmagasabb állami magyar közméltóságként erkölcsi és politikai védnökséget vállaljon fölötte. A köztársasági elnök úr, Sólyom László nagy empátiával fogadta munkánk eredményét. A Sándor-palota volt a legfontosabb hely, ahova jegyzőkönyveink másolatát eljuttattuk. A népszavazás végeredményéről részletesen tájékoztattuk az Európa Tanácsot, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet, de eljuttattuk a román állami hatóságokhoz is. Úgy gondolom, hogy az SZNT kezdeményezése a Trianon utáni nemzettörténet egyik kiemelkedően fontos eseménye: a trianoni határokon túl, magyar közösségek még soha nem szerveztek önrendelkezési kérdésről népszavazást. A nemzetközi figyelemfelkeltés másik fontos példájaként említhetem az SZNT tavalyi, budapesti gyűlését, amely elsősorban a magyarországi közvélemény figyelmét hívta fel a székelyföldi autonómia-törekvésre. Sikerként könyvelem el, hogy a magyar pártokkal sikerült megértetni: ez pártpolitika fölött álló törekvés. Elmagyaráztuk, hogy Székelyföld autonómiája közjogi megoldást, és nem ideológiát jelent. Az ellenzéki pártok is elfogadták törekvésünket. A Magyar Szocialista Párt ígéretet tett, hogy ha a magyar kormány a székely autonómia irányába bármilyen lépést tesz, törekvésében támogatni fogják. A Lehet Más a Politika (LMP) szintén támogatásáról biztosított. Nagy előrelépésnek tartom, hogy magyarországi önkormányzatokkal gyümölcsöző együttműködést tudtunk kialakítani, elsősorban olyan önkormányzatokkal, melyek területén székelyek élnek. A Kerepesi Székely Köröknek például 500 tagja van, de sok más települést is felsorolhatnék, amelyekkel jó kapcsolatot építettünk ki. Bízom benne, hogy amennyiben megteremtjük Székelyföld autonóm intézményeit, nagy számban fognak hazatérni a szülőföldjüket elhagyott székelyek.
– Az anyaországból és általában a Kárpát-medencéből többször fogalmaztak meg olyan véleményt az erdélyi magyar közélet felé, hogy alakítsunk ki egységes álláspontot az autonómia-statútumok ügyében, így azokat nem csak az anyaországban, hanem az európai intézményekben lobbizó magyar diplomácia könnyebben támogathatná. Kialakítható-e konszenzus ebben az ügyben?
– 2004-ben, amikor az SZNT megszavazta saját törvénytervezetét, és azt Románia parlamentje elé terjesztette, RMDSZ-politikusok szájából ígéretként hangzott el, hogy az RMDSZ is ki fogja dolgozni saját, Székelyföldre vonatkozó autonómia-tervezetét. Ez azóta sem történt meg. Sokáig vártam rá, mert kíváncsi voltam arra, hogy az autonómia általánosan elfogadott intézményei az RMDSZ koncepciójában helyettesíthetők-e mással? Nem tudtam eldönteni, hogy mit takarhat az RMDSZ más fajta autonómia-koncepciója? Nos, hét esztendővel az elhangzott ígéret óta, sem az RMDSZ-nek, sem más politikai alakulatnak nincs az SZNT-től eltérő koncepciója. A Bakk Miklós-féle törvénytervezetről szokás még alternatívaként beszélni, de aki ezt elolvassa és összeveti a Csapó-féle tervezettel, rájön, hogy a Csapó-féle tervezetből indult ki, arra építette a sajátját, és ezt a szerző is elismeri. Lényeges, elvi különbség tehát nincs a két törvénytervezet között! Egy másik törvénytervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács személyi elvű autonómia-statútuma az egész erdélyi magyarságra kiterjedő autonómia-statútum részként magába foglalja a sajátos jogállású önkormányzatok autonómiájának lehetőségét, illetve a tömbben élő magyarság, Székelyföld területi autonómiáját is. A törvénytervezet a romániai magyar nemzeti közösséget egységes jogalanynak tekinti, és kiragadja a kisebbségi kérdéskörből. Az EMNT két törvénytervezete azokat a jogköröket fogalmazza meg, amellyel minden erdélyi magyar rendelkezhet, azonban a sajátságos helyzetekre nem tér ki, amellyel például egy magyar többségű önkormányzatnak lehetősége és joga lenne élni. Megfogalmazása szerint a személyi elvű autonómia-statútum által szavatolt jogok gyakorlója, képviselője, megjelenítője a magyar többségű önkormányzat területén maga a választott önkormányzat. Az EMNT törvénytervezetei az RMDSZ programjában is megtalálható háromszintű autonómia-koncepcióra épülnek. Az általános szint kiterjed egész Erdélyre: ez a romániai magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiája. Ebben a megfogalmazásban lehetőség van a sajátos jogállású önkormányzatok autonómiájára, és Székelyföld területi autonómiájára is. Minden olyan jogkört, amit a személyi elvű autonómia intézményei biztosítanak, Székelyföld esetében a regionális parlamentre és a regionális kormányra ruház. A Székelyföldön kívül lévő, magyar többségű települések esetében ez a feladatkör a helyi önkormányzatokra tartozik.
– Ehhez képest az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete messze áll mind az SZNT, mind az EMNT elképzeléseitől…
– Az RMDSZ törvénytervezetével az a legnagyobb baj, hogy megtéveszti az embereket: sokan azt gondolják, hogyha itt-ott javítanának rajta, akkor talán elfogadható lenne a romániai magyarság számára. Ez nem igaz! Rossz maga az alapkoncepció: az erdélyi magyar nemzeti közösség és a többi romániai kisebbség egy szinten van kezelve. Az erdélyi magyar nemzeti közösség nem tartozik a romániai kisebbségek közé! Érdekességként mondom el, hogy 1988-ban jelent meg a magyar és román értelmiségiek közös nyilatkozata, a Budapesti Nyilatkozat, amely egy jövőképet vetített elénk. Lényege az volt, hogy Erdély a komplementaritás tere, az egymást kiegészítő kultúráké. Ezen belül a román és a magyar kultúra egyenrangú. Ehhez a felfogáshoz képest az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete hátrébb lép, és azt mondja, hogy van román többség és 18 kisebbség, amelynek egyike mi lennénk. Ez nem igaz! Katalónia kormánya, Katalónia parlamentje nagyon korrekt kisebbségügyi politikát folytat. Védi például az aráni nyelvet, és hivatalos rangra emeli azon a tíz katalóniai településen, ahol jelentős számban élnek. Vagyis a katalánok a maguk területén nem alanyai a kisebbség-politikának, hanem ők alkotják a kisebbség-politikát. Székelyföldön mi nem vagyunk kisebbség, 75 százalékos többséget alkotunk. A skótok nem tekintik magukat kisebbségnek, hiszen Skócia az ő hazájuk, ahol ők többségben vannak. Mi székelyek saját hazánkban, a Székelyföldön többségben vagyunk. Jobb kisebbségpolitikát folytatnánk, mint amit a román kormány jelenleg folytat. Az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetét nem lehet javítani, mert az eleve rossz. Erről közleményt adtunk ki több erdélyi magyar szervezettel közösen. Amennyiben a román kormány elfogadná a törvénytervezetet, többet ártana a magyar nemzeti közösségnek, mint amennyit használna.
– A rendszerváltás óta eltelt több mint két évtized. Traian Băsescu román államfő magyar- és autonómia-ellenes vehemenciája a kilencvenes évek elejére emlékeztet. Úgy tűnik, az autonómia területén tapodtat sem haladtunk előre, hiszen az SZNT és az EMNT autonómiatervezeteit, a több évig tartó műhelymunkát az egymást követő román törvényhozások olvasatlanul seperték le az asztalról. Még az RMDSZ által benyújtott, vérszegény kisebbségi törvénytervezet minimális jogköreit is kiiktatná a román többség. Miben látja az autonómia teljeskörű elutasításának okait?
– Romániában a központosítás gondolata sokkal erőteljesebben, markánsabban élte túl a rendszerváltást, mint bármelyik más kelet-európai országban. A központi hatalom decentralizációjával a román hatalom képtelen megbirkózni. Amikor 1989 decembere után az Iliescu-rendszer a megyei elsőtitkárok funkcióját átalakította, és bevezette a prefektusok intézményét, az ellenzéki pártok, a későbbi Demokratikus Konvenció pártjai igen keményen kritizálták. Rámutattak arra, hogy az Iliescu-rendszer fenntartja a Romá Kommunista Párt egykori struktúráját. Az indítvány motivációja az volt, hogy ahol Iliescu pártja nem nyerte meg a helyhatósági választásokat, ott a kihelyezett kormánybiztos érvényesítse a helyi népakarattal szemben a központi kormányzat akaratát. Az 1996-os váltással hatalomra került a Demokratikus Konvencióba tömörült ellenzék, de a prefektusi intézményt ők sem törölték el, hanem megerősítették saját klientúrájuk számára. Az 1968-as Ceauşescu-féle alkotmányba bekerült a nemzetállam gondolata, amit a háború előtti régi román alkotmányból élesztettek újjá, és ezzel folytonossá vált az egységes román nemzetállam szintagmája. Ez voltaképpen a Magyar Autonóm Tartomány megszüntetésével egyidejűleg következett be, és nem véletlenül. Az egységes és oszthatatlan román nemzetállam doktrínája Európában egyedülálló partikularitás: nem tudok még egy olyan alkotmányt, amelyben ez a doktrína így szerepelne. Ez a román politikai osztály fejében mindennél fontosabb! Ma Romániában az egy főre eső nemzeti össztermék kisebb, mint a gaboni. Ez már nem annyira fontos a románok számára. A románság el tudja fogadni azt, hogy az életszínvonal még alacsonyabb legyen, csak az egységes román nemzetállam doktrínája érvényesüljön továbbra is. Az autonómia-elképzelések útjában ez a legfontosabb akadály.
– Ha a romániai magyarság közképviselete az utóbbi másfél évtizedben nem alkudott volna meg a román állami vezetéssel, vajon előbbre állnánk autonómiaügyben?
– A román hatalom mindenkori érdeke az volt, hogy az RMDSZ-szel valamiféle szövetséget alkosson. Romániában nincs vertikális, csak horizontális hatalommegosztás, így nyilván román érdek volt az RMDSZ-t szervesen beépíteni a rendszerbe. A két-három RMDSZ-es miniszter hatásköre az egységes román nemzetállam jegyében terjed ki az ország egész területére. Miközben lemondunk arról, hogy saját ügyeinkről döntsük, cserébe néhány magyar politikusnak megadják azt a lehetőséget, hogy országos ügyekben legyen befolyása. Az RMDSZ részéről ez teljesen elhibázott felfogás volt. Ma már az autonómiát nem csak a románok ellenzik, hanem nincs markáns magyar képviselet sem, amely az autonómiáért és a vertikális hatalommegosztásért fellépne. Az autonómiához kell egy központi hatalom, amely átad, és kell egy regionális akarat, regionális képződmény, amely hatalmi központtá válva a központi hatalomtól jogosítványokat kap. Nálunk hiányzik ez a regionális képződmény, amely követelni tudná a közösségi jogok képviseletét a Székelyföldön. A két fél nélkül nincs hatalomátadás, és hatalomátvétel.
– Ön szerint milyen szerepe volt az utóbbi két évtizedben az anyaország gyenge, vagy hosszú évekig hiányzó autonómia-támogatásának?
– Az SZNT budapesti gyűlésén, egyik határozatában azt kérte az anyaországtól, hogy a székelyföldi autonómia-törekvést, az erdélyi magyarság autonómia-törekvéseit tegye az államközi megbeszélések tárgyává, hiszen a román-magyar alapszerződés értelmében ezt megteheti. Az alapszerződés szerint jogaink védelme az államközi együttműködés tárgya, összhangban a nemzetközi joggal. Az autonómia nem más, mint ezeknek a jogoknak az intézményi garanciája. Mi elmondtuk, hogy nem a nyomásgyakorlás eszközét látjuk ebben, hanem éppenséggel a bizalomépítését. A dél-tiroli autonómia példája nem csak arról szól, hogy Ausztria lobbizott és nyomást gyakorolt, hanem hármas együttműködéssel jött létre: a dél-tiroli helyi közösség, Olaszország és Ausztria egyezett ki. Ebből Ausztria nem maradhatott ki: kimaradása gyengíti a bizalmat, hiszen nem világos, hogyan viszonyul az autonómia ügyéhez. Magyarországnak világos álláspontot kell kialakítania a székelyföldi autonómiáról, kormányközi együttműködés tárgyává kell tennie. Ebben a kérdésben a magyar politikát átláthatóvá kell tenni.
– Úgy tűnik, Brüsszelben is megtört a jég, hiszen a székelyföldi iroda megnyitása elmozdulás a holtpontról…
– Bármennyire is sikeresnek tartom és üdvözlöm, néhány dolgot hiányolok belőle. Először is hiányzik a tartalom: önmagában a Székelyföldet jeleníti meg, de a nyilatkozók szerint Romániának akarnak pénzt szerezni. Ez Székelyföldnek kevés, de a román politikumnak túl soknak tűnt. Hiányzott az előzetes egyeztetés is. Az lett volna a természetes, hogy az iroda megnyitására a román külügyminisztérium is meghívást kapjon. Utána neki kellett volna megmagyaráznia, hogy miért nem ment el. Az autonómiatörekvés arról szól, hogy ezeket a törvényeket Bukarestben akarjuk elfogadtatni. Az SZNT budapesti nagygyűlésére Románia budapesti nagykövete is kapott meghívót. Ha nem jött el, az már nem a mi felelősségünk. Mi mindig nyitottak vagyunk a párbeszédre: rendezvényeinkre meghívjuk a román hivatalosságokat is. Ha nem reagálnak, minket felelősség nem terhel.
– A jövő évi választások fő témája ismét az erdélyi magyar autonómia-törekvés lesz. Az alakulóban levő Erdélyi Magyar Néppárt a közbeszéd tárgyává tenné a témát, ugyanakkor a választások előtt valószínűleg létrejövő erdélyi magyar politikai öszszefogás akár fordulópontot is jelenthet az autonómiaküzdelemben. Lát-e reményt az áttörésre?
– Az a kérdés, hogy egységesek tudunk-e lenni az autonómia kérdésében? Az összefogás lényege az volna, hogy egy világos autonómia-elképzelés mögé sorakozzunk fel mindannyian. A múlt keserű tapasztalatait csak így tudjuk megváltoztatni. Mondanék erre egy példát: 2009-ben a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést az SZNT azért kezdeményezte, mert a román politikum diplomatikusan teszteli az erdélyi magyar közösséget, a magyar kormányt, hogyan fogadna egy maihoz hasonló közigazgatási reformot. Akkor is felvetődött Székelyföld beolvasztása, felszámolása. Elképzelésünk az volt, hogy az önkormányzatokat vigyük szembe ezzel az akarattal. Ha ők tesztelnek, akkor legyen világos üzenet, hogy ez nem fog menni. Az önkormányzati nagygyűlésre előkészített dokumentumokban az első és legfontosabb határozat címe ez volt: Állásfoglalás a romániai közigazgatási reformról. A szöveg kulcsmondata így szól: Székelyföld fel nem osztható, és be nem olvasztható. Székelyföldnek egyben, önálló fejlesztési régióvá is kell válnia. Az egységes fellépés lett volna kívánatos. Ezzel szemben az történt, hogy az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács összehívott egy ellen rendezvényt Csíkszeredában, ahol úgynevezett Autonómia-memorandumot fogadtak el. Ebben a közigazgatási reformról nem vettek tudomást, ráadásul egy rendkívüli balsikerű mondattal spékelték meg a szöveget: Romániában jelenleg nincs olyan központi politikai akarat, amely a nemzetiségi arányok megváltoztatását célozná ott, ahol magyarok élnek. Ez döbbenetes kijelentés volt! Ha teszteltek Bukarestből, azt láthatták, hogy a székelyföldi önkormányzatoknak mindössze az egyharmada mondja ki, hogy szembe kell menni a veszéllyel, miközben a kétharmada ország-világ előtt arról beszél, hogy ilyen veszély nincs! Ez nagyon súlyos tévedés volt! Beszélhetünk egységről, de az egységnek az a feltétele, hogy amikor ilyen veszélyek vannak, senki ne szervezzen ellen rendezvényt a közös akarat gyengítésére. Természetesen elképzelhető az egységes fellépés, de csakis az autonómiának elkötelezett, koherens és világos álláspont körül. Ha ez az egység nem valósul meg, a közvéleménynek, sajtónak meg kell értenie, hogy e mögött nem személyi hiúságokat kell keresni.
– Ezt az egységet meg lehet-e teremteni immár három erdélyi magyar párt összefogásával?
– Én szkeptikus vagyok abban, hogy politikai versenypártokkal teremthető-e egység…A Székely Nemzeti Tanács azért nem alakul párttá, és nem határozta meg magát soha pártként, hogy az autonómiáért való együttműködésnek kerete, háttere lehessen. Ha a székelyföldi választásokon három versenypárt indul, azok mindent meg fognak tenni, hogy a létező helyeket megszerezzék. A választásokig nincs esélye az egységnek: a következő egy év a kampányról fog szólni, sőt a közéletben már be is indult a kampány. Persze van ennek pozitív hozadéka is, hiszen annyian beszélnek székelyföldi autonómiáról, mint az előző években még soha. Igaz, e mögött rendszerint az a szándék áll, hogy mindenki tőkét kovácsoljon magának az autonómiával. Mégis jó dolog, mert ez befolyásolja a közgondolkodást. Hogy a választások után sikerül-e egységet kialakítani, nem tudom megjósolni.
Magyarországon ma a nemzetpolitikában erős egység alakult ki, de ez nem úgy működik, hogy a választások előtti pártok valamiben megegyeztek volna, hanem a politikai palettáról egy párt eltűnt, és egy liliputivá zsugorodott. A nemzet egysége egy kétharmados többség égisze alatt valósul meg. Nálunk például az lenne a természetes, hogy a magyar politikai közszereplők a székelyföldi megyei tanácsok tagjaiként közös határozatokkal hozzák létre Székelyföld autonóm regionális parlamentjét, ahol lehetne vitatkozni közös dolgainkról.
– A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés utoljára tavaly márciusban ülésezett. Lesz-e folytatás?
– Ez az önkormányzati résztvevőkön és a házbizottság akaratán múlik. Most, hogy Székelyföld fölött lebeg az országos közigazgatási reform veszélye, szükség lenne a nagygyűlés újbóli összehívására. A Székelyföldön 150 községi és városi önkormányzat működik. Ha a 150 polgármester, és helyi tanács a központi hatalomtól markánsan követelné hatáskörök átadását, eleve előrelépnénk. Akkor nem csak az SZNT követelné mindezt, hanem egység alakulna ki az önkormányzatok részéről is. Ezért van nagy szükség a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés újbóli összehívására.
– Önök is tiltakoztak az új román régió-elképzelések ellen. Úgy tűnik, végül is nem lesz belőle semmi, hiszen a kormánykoalíció tagja, az RMDSZ ezt nem szavazza meg. Vajon elkerülhető az ilyenszerű régiós átszervezés jövőbeli veszélye?
– Ha a románságban tudatosodik, hogy ez egy magyarellenes lépés, és a román pártok a következő választási kampányt is a magyarellenességre akarják építeni, akkor keveset számít, hogy az RMDSZ mit akar. Az RMDSZ által támogatott három megyés Székelyföld szintén elfogadhatatlan: Kovászna, Maros és Hargita megye nem Székelyföld! Ebbe a régióba a két megye mellett csak Marosszék tartozik. Maros megye megalakításakor 290 ezer románt csatoltak Marosszékhez. Maros megyét a Ceauşescu-rendszer kényszerítette ránk. Az a súlyos, hogy immár mi magunk kérjük a három megyét, holott tudvalevő, hogy azok nem képezik le a történelmi Székelyföldet. Azt akarjuk szentesíteni, amit Ceauşescu 1968-ban ellenünk megtett. Miközben mindenki azt mondja, hogy rossz a Ceauşescu-féle megyerendszer, úgy tűnik, az RMDSZ mégis erre építené a fejlesztési régiókat. Kérdés az is, hogy a mezőségi románság akarja-e ezt a régiót? Őket megkérdezték? A cseléd-mentalitás érhető tetten az RMDSZ viselkedésében: ők eleve a kompromisszumból indulnak ki. Azt mondják, a románság számára elfogadhatatlan a Székelyföldet kérni, akkor meg ne is kérjük. Az eleve kompromisszumos magyar kérést a többség nem érzékeli, nem látja az RMDSZ szolgai mentalitását. Nem tudja, hogy ez nem a helyi magyar közösség kérése, hanem a párté. Ezt a megfelelési kényszert senki nem kérte az RMDSZ-től. A három megye iránti igényhez a többség éppen úgy viszonyul, mintha az RMDSZ eleve a történelmi Székelyföldet igényelné vissza.
Makkay József
Erdélyi Napló

1

A történelmi régiókhoz kellene ragaszkodni

 

A Székely Nemzeti Tanács szerint végre kell hajtani a közigazgatási reformot, azonban úgy kell megtenni, hogy közben ne sérüljenek azok a nemzetközi kötelezettségvállalások, amelyeket Románia az elmúlt évek során tett, és ne sérüljenek a demokrácia alapelvei – nyilatkozta sajtótájékoztatón Izsák Balázs, az SZNT elnöke.
Azok a tervek, amelyeket Románia kormánya előterjesztett, és a jelenlegi fejlesztési régiókat akarja közigazgatási egységekké alakítani, nem felelnek meg ezeknek az alapvető elveknek, megszegik Románia nemzetközi kötelezettségvállalásait, sértik a demokrácia alapelveit. A hét végén levélben kérték az SZKT-t, ne hozzanak olyan döntést, amely a közösséget hátrányosan érinti. Az SZNT szerint valóban nem hoztak olyan döntést, amely ártana. „Tehát ez a minimum: nem ártani. Persze, ez így önmagában kevés, ennél többet kell tenni”. Azt is elhibázottnak tartják, hogy az RMDSZ-vezetők szembeállítják a kisebbségvédelem belpolitikai eszközeit az európai szintű együttműködéssel, és egymást kizáró aktusként jelenítik meg a bukaresti politizálást a brüsszeli politizálással, mondta Izsák Balázs.
Véleménye szerint a kormány által javasolt felosztás nem egyszerű politikai lépés, történelmi léptékű döntés. A székelységnek a saját szülőföldjén történelme során mindig saját közigazgatási egységei voltak, akár székely székeknek, akár vármegyéknek nevezték őket. Mélyen antidemokratikus, hallatlanul magyarellenes, kisebbségellenes lépésnek nevezte a hatalom mostani szándékát.
Kérdezzék meg a lakosságot!
Bíró Zsolt, Marosszék Székely Tanácsának elnöke felhívta a figyelmet, hogy még a kommunista diktatúra idején is létezett autonómia: a Magyar Autonóm Tartomány, amelyet 1952-ben hoztak létre, majd 1960-ban, azzal a szándékkal, hogy megbomoljon az etnikai arány, ezt a tartományt kissé átszervezték, Háromszék egy részét Brassó megyéhez, a Mezőséget pedig Maros megyéhez csatolták, de még mindig Maros Magyar Autonóm Tartományról beszélhettünk abban az időben.
Kijelentette: az SZNT ragaszkodik ahhoz, hogy az új közigazgatási határokat úgy húzzák meg Romániában, hogy a lakosságot előbb kérdezzék meg ebben az ügyben, vagyis helyi referendumokat szorgalmaz, ezek mellett szólnak a nemzetközi ajánlások és konvenciók, és ezt ajánlja az államelnök által létrehozott Stanomir-bizottság is mint járható utat. Az SZNT szerint ha ténylegesen érvényesülne a közakarat, akkor a leendő Székelyföldnek egyértelműen része maradhatna Marosszék is.
Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható
Az SZKT-hoz intézett nyílt levélben az SZNT kijelenti: „Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai között, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező, autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie. Azt az Európai Unióban elfogadott elvet kell irányadónak tekinteni Románia számára is, amelynek megfelelően a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell”.
Emlékeztette a testületet, hogy Maros megyének csak egy része, az egy tömbben élő székely-magyar közösség által lakott Marosszék tartozik Székelyföldhöz. Az RMDSZ fejlesztési régiókra vonatkozó törvénytervezetében javasolt, Maros, Kovászna és Hargita megyéből álló régió lakosságának már a 2002-es népszámlálási adatok szerint is mindössze 57,3%-a volt magyar nemzetiségű, és a magyar népesség kor szerinti megoszlását figyelembe véve elmondható, hogy ez folyamatosan csökkenni fog a jövőben.
Felhívta a figyelmet, hogy Románia közigazgatási reformjának a helyi közösségek szolidaritására kell épülnie, lehetőséget teremtve a helyi önkormányzatoknak a szabad társulásokra, és ezeket a helyi közösségek szabad akaratából létrejött társulásokat kell közigazgatási régiókként elismerni, amint azt a Románia alkotmányos és közigazgatási reformját előkészítő, Ioan Stanomir által vezetett bizottság is javasolja. Ennek szellemében haladéktalanul meg kell kezdeni a székely önkormányzatok szabad társulását, hogy ezáltal jöjjön létre a Székelyföld mint önálló közigazgatási régió.
Mózes Edith
Népújság ,erdely.ma

Manna.ro cikk kapcsán

Érdekes filmecskét tettek közzé a manna.ro munkatársai amely az Antena03- as tévéállomás neves kommentátora a V. Stan elmélkedését mutatja be. A cikket areszke (aki ma már "hivatásos"  kommentáló lett) megpróbálta lefordítani, amit szintén közreadunk:

Hol vagytok, székelyek?

Érdekes filmecskét tettek közzé a manna.ro munkatársai amely az Antena03- as tévéállomás neves kommentátora a V. Stan elmélkedését mutatja be. A cikket areszke (aki ma már "hivatásos"  kommentáló lett) megpróbálta lefordítani, amit szintén közreadunk:
Hol vagytok, székelyek?

…egy románt bíztam rátok! 2011.06.03-a, Antena 3 tévé, Conexiuni műsor, Valentin Stan egyetemi tanár azt mondja: “Léteznek a székelyek, megígértük nekik az autonómiát és a történelemben többször is mellettünk harcoltak…” Aki tud románul, az jól fog szórakozni 😀

areszke | 2011.06.10 12:14

Sajnos nincs időm befejezni az egész előadás írásba szedését, de asszem nagyon jó lenne, ha Valentin Stan feliratot kapna.


"Atenţie, dragii mei, poate, nu ştiţi, de ce ne-au supărat pe secuii." (vagy ilyesmi) Namost, mivel még mindig tudományosnak kell lennünk: lényegében amiatt haragszunk rájuk, mert autonómiát akarnak bármi áron. Hát persze! Ebben a demokratikus országban, ahol én is – mă rog, nem értem, mitmonn –, azt szeretném mondani, hogy az ő vagy a mi vagy akárki más autonómiájáról demokratikus úton a romániai parlament dönt. Ez van demokráciában. Az európai uniónak és bármi másnak a tagországa, aminek csak kívánják, neeeem a magyarországi, budapesti régiók házának, az minket most nem érdekel. Kedveskéim! Á propos autonómia, me mind azt hallom: nem léteznek székelyek meg hogy hogyan adjunk autonómiát ezeknek. Há jóemberek! Nekik joguk van kérni, nekünk, mindnyájunknak jogunk van nem adni. Nem akarjátok mégis, hogy megmutassam, mi lenne ez a kérés? Gyertek, mutassam meg, tudjatok ti is egy dolgot… igaz emberek (adevăraţilor az ez? Powerpoint-tapsikolás: 223-at lássuk csak). Na, ez itt a trianoni szerződés. Az a szerződés, amelyre állandóan mutogatunk a magyarokra, hogy tartsátok tiszteletben Trianont, tartsátok tiszteletben Trianont. (itt nem értem, mit mond, de a „dragii mei, scumpii ei” megszólítás gyöngyszemnek tűnik, a szerk.). Nemigen tiszteljük Trianont mi se, mit is ír itt: (lépjünk túl a tényen, hogy trianon rééég elfelejtett téma, mára más szerződések köteleznek). No, itt, a 47-es cikkelyben: „Románia elismeri és megerősíti a kapcsolatát Magyarországgal” (teee… Romániát ír, nem Pápua-Újguineát…) tehát: elismeri a kapcsolatát Magyarországgal, azzal a feltétellel, hogy elfogadja azt a szerződést, amely biztosítja a helyben élők érdekeinek érvényesítését. Mííícsodaaa, van itt más szerződés is? Miféle szerződés az? Mit mondanak ezek ott Trianonban, te? Mutasd csak 234-est. ÓHÓ. Hogy is van ez? Ez az úriember, akit itt láttok, Vajda-Voivod. Mivel nekem nem tetszik, hogy egyedül legyek a világon és – Baconschival szólva – valamilyen áruló legyek, úgy gondoltam, legyek illusztris társaságban. Ez az úriember itt Vajda-Voivod, Románia miniszterelnöke, aki aláírta a kisebbségi szerződést, amely 1919. december 9-én kelt Párizsban. Amiben guess what a 11. cikkelyben micsoda istenkáromlást ír! >>Románia egyetért a szász és székely közösségek (…micsoda? Létezik egy székely közösség? Nem jön, hogy elhiggyem! Nem létezik!…) területi autonómiájával! (Micsoda? Területi autonómia? Hohó, területi autonómia? De hát ez bűncselekmény Románia ellen! Hogyan? Vajda-Voivod aláírta eeeezt?! Hát igen. Miután ez volt a feltétele annak, hogy megkapjuk Erdélyt. Vagyis az, hogy adjunk területi autonómiát a székely közösségeknek, ami megőrzi az oktatási, egyházi intézményrendszerüket – magától értetődően – Romániában, a román állam ellenőrzése alatt. Hogyan? Területi autonómia? Ezt a szakszót használják? Nem hiszem el… de miféle közösség? Nemigen értem. Mutasd csak a 225-öst, me nem értem, mitmond. Nézzük csak, mi ez! (Bemutatja a Court of International Justice anyagát… van magyar szó az intézményre? A szerk.) … ami ad egy definíciót 1930-ból a „közösség”re.

Megjegyzés
A kisfilmhez adott címet nem lehet elfogadni, hiszen csak olyan ír ilyent, aki nem ismeri az alábbi tudományos munkával felérő dokumentumot, amit már közreadtunk, de most újra idecsatoljuk Tusa Gy. ügyvéd ezzel kapcsolatos esszéjét (amely még 1929-ből származik ) , tanulmányozás végett.

Részlet a Tusa Gy. “A Székely vallási és tanügyi autonómia”-ból

E L Ő S Z Ó .
Ezelőtt egy évvel megjelent politikai tanulmányomban a Magyar Nemzeti Szövetséggel kapcsolatban érintettem a székelyek kulturális autonómiájának a kérdését is. Ott már megjegyeztem, hogy ebben a kérdésben a nézetek nem tisztázódtak.
Azóta nagy magyar kulturális közületek foglalkoztak ezzel a kérdéssel anélkül azonban, hogy a gyakorlati megvalósításról részletesebben bárki is nyilatkozott volna. Székely véreim és egész magyar kisebbségünk érdekében állónak tartom azt, hogy ezt a kérdést a nyilvánosság előtt megvitassuk.
Nehogy bárki is szavaimat félre magyarázza, hangsúlyozom, hogy mind az, amit e szerény tanulmányomban mondani fogok, csupán az én egyéni nézetemet tartalmazza és azért a morális felelősséget népemmel szemben egyedül én vállalom.
Ha reá tekintünk a mai kiegészült Románia térképére, a székely földet annak éppen a közepében találjuk meg. A múlt ködébe vesző történelmi Magyarországnak pedig a legkeletebbi csücskébe esett Székelyország. Az elhelyeződésnek eme megváltozódása nem változtatta meg a nézőpontot a magyarságban a székelyeknek bármely kérdésével szemben. A múltban nem létezett székely kérdés. Ezt legjobban bizonyítja a régi Magyarország népesedési mozgalma. A szoros értelemben vett magyar föld alig adott emberanyagot a székelyföldnek.
A székelyföldre költözködés a legelenyészőbb volt. Az, hogy közben az országhatárok megváltoztak és mi valamennyien kisebbségi sorsba jutottunk, mit sem változtatott a magyarságnak a székely véreivel szemben elfoglalt nézőpontján.
Bár az erdélyi magyarság közelebb jutott ma már a székely érdekközösséghez, még sem létezik számára külön székely kérdés, csupán magyar kérdés van. Sokan félnek a két kérdést külön felvetni. Mintha azokat csak szembe állítani lehetne és nem egymásmellé állítani.
Tagadhatatlan tény, hogy ma és a múltban is a székely nép teljesen külön élte mindennapi gazdasági életét otthon a kicsiny zsindelyes házikóiban és a legszorosabb kapcsolatban együtt élte a maga kulturális lelki életét a magyarság egyetemével.
Sem nyelvben, sem vallásban, sem érzésbeli felfogásban nincsen székely és magyar között különbség. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a székely népnek ne volnának külön égető kulturális problémái és ezek megoldását nem volna ésszerű napirendre tűzni csak azért, mert esetleg a többi erdélyi magyarság problémáitól elválasztva, időlegesen hasonló eredményt nem tudnánk biztosítani a nem székely magyarságnak is. Egy egész népet nem szabad kulturális téren elvéreztetni engedni csak azért, mert vannak akik azt a nézetet vallják, hogy ha az egységes erdélyi egész magyar kisebbségnek nem lehet kiverekedni valamelyes jogot, ezt ne követeljük külön a székelyeknek sem. Ez olyanféle okoskodás volna, hogy ha az én házam ég, akkor engedjem leégni a testvérem házát is, noha ott talán módomban van a biztosított segítséget igénybe venni.
Az én csekély szerény véleményem szerint tévednek mindazok, akik azt hiszik, hogy a székely vallási és iskolai autonómia teljes életbeléptetése gyengítené az erdélyi nem székely magyarság kulturális bázisát és jogait.
A székely vallási és iskolai autonómia kérdését, mint kisebbségi kérdést, főleg ténybeli és jogi alapon igyekszem tárgyalni és szeretném magamat a politikai gondolatkörtől elszigetelni. Kelt Kolozsvárt, 1929. december 24. A szerző.
I. A Szövetséges és Társult Főhatalmak és Románia között Parisban 1919. évi december hó 9-én kötött szerződés 11. cikke igy szól:
Románia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi székely és szász közületeknek a román állam ellenőrzése mellett, vallási és iskolai kérdésekben helyi önkormányzatot engedélyezzen.”
Felmerül a kérdés, hogy mi ennek az autonomikus jognak a terjedelme és miért adták meg ezt az autonómiát a székelyeknek és szászoknak és miért éppen csak nekik?
Az autonómia szó görög eredetű és öntörvényhozást, mai nyelven önkormányzatot jelent.
Ilyen autonómiája van az egyénnek mindenkivel szemben, a világ minden látható és láthatatlan jogilag szervezett hatalmával szemben, a személyes szabadság, a lelkiismereti szabadság és az anyanyelv használatának joga tekintetében.
Vallási és nyelvi kérdésekben az állam nem rendelkezik polgárai felett. A vallás szabad gyakorlatának joga, a nyelv használatának joga, beleértve ebbe az iskola fenntartásának a jogát is, egy modern jogállamban az ember minőségéből folyó olyan személyes jogok, olyan abszolút jogok, amelyek mindenki másra, így az államra is azt a kötelezettséget jelentik, hogy azok szabad gyakorlatában az egyén nem korlátozható.
Az ember jogai többfélék. Vannak jogok, melyek az ember személyes lételéből fakadnak. Ezek a természetes jogok. És vannak olyanok, melyeket az állam ad a maga polgárainak. Ezek a közjogok.
Természetes jogok:
Az élethez való jog összes nyilvánulásaival. Ide tartozik a fejlődéshez való jog. Értve ezalatt a kulturális fejlődés jogát is. A hithez való jog. A nyelv használatának joga. Valamint senki sem merné kétségbe vonni azt, hogy szabadon költözködhetem, hogy kereskedést, ipart űzzek, épp ugy nem lehet kétségbe vonni azt sem, hogy vallásomat szabadon gyakorolhassam.
Nem lehet kétségbe vonni a nyelvhasználat, iskoláztatás jogát sem. De nem lehet megvonni e tekintetben azt a támogatást sem, amelyet egy társadalmi szervezet az egyénnek nyújthat (állami támogatás). Így van ez nemcsak az egyén, de az államok életében is. Senki sem vonhatja kétségbe egy állam létezését, szabad fejlődését, érintkezésének jogát, képviseleti jogát stb.
Az ember egy további joga az egyéni függetlenséghez való jog. Ez magában foglalja, hogy ne legyen alárendelt viszonyban más polgárral szemben.
Mindezek az ember minőségéből folyó jogok a kisebbségi jog prizmáján át nézve, az állam és polgárai között nem létesítenek egy közjogi viszonyt. Ezek oly természetes jogai az egyénnek, melyek felett az állam sem rendelkezik. Ezek nem az állam akaratából az egyesnek adott jogok, hanem az állam uralmi körén és akaratán is felülálló nemzetközi viszonylatban is mindenütt érvényes jogok; a létező legszilárdabb jogok. Az állam ma már ezen jogok tekintetében nemzetközi jogilag is kötelezett fél s a polgárával szembeni belső viszonyban nemcsak közjogilag kötelezett fél, mert ezeket a jogokat nem ő adta a polgárainak, hanem azokkal vele születtek, míg a közjogokat (mint a minő a szavazás joga, birói álláshoz stb. való jog) maga az állam adta és azokat bármikor szűkítheti, bővítheti és el is veheti.
Mindezek a jogok, amelyekről fentebb szóltunk, az egyént illetik meg s csak azért lesznek az egyes államok keretén belül kisebbségi jogokká is, mert a többséghez tartozó személyek ilyen értelmű jogait nem kell az állammal szemben megvédelmezni. Ezek a jogok abszolút jogok. Mindenkivel szemben fennállanak, mint pld. a magánjogban a tulajdonjog, mely a dolog feletti teljes rendelkezés joga. Mindenki más harmadik személyre nézve és így az államra nézve is kötelezettséget foglal magában, elismerni és nem háborgatni ezt a jogot, ezt az uralmat a dolog felett. Ép így az egyén hitének ura, nyelvének ura. Nem zavarhatja senki ezek gyakorlásában.
Az állam sem, hiszen az állam és polgárai közötti viszony is időleges, mert az állampolgár által tényleg és jogilag megszakítható. Bárki kivándorolhat és elhagyhatja állampolgárságát.
A valláshoz és nyelvhez való joga az egyénnek az állammal szembeni viszonylatban sem közjog. Az a kötelezettség-vállalás nemzetközi szerződésben, hogy az állam ezt a jogot nem sértheti, csak elismerése egy természetes jognak. Éppen annyi, mintha kijelentené az állam, hogy a tulajdonjogot nem sérti. E z nem jelent szuverenitás csorbulást. A szuverenitás az állam függetlenségét jelenti, de nem korlátlanságot jogtalanságok elkövetésére. Ép igy nem sérti a szuverenitást, ha az állam egy más államban ingatlant bír és ezen tulajdonjoga tekintetében alá van vetve az illető külföldi állam törvényeinek és bíróságai döntésének. A nemzetközi kisebbségi szerződés sem más, mint elismerése ezen egyéni és kollektív természetes jogoknak. De nem jelent új jog létesítést, csak létező jogok biztosítását.
A kisebbségi személyes jogokban csak annyi a közjogi elem, mint minden más egyéni alanyi jogban. Például a tulajdonjogban, a névhez való jogban. Az állam elismeri ezen jogokat, garantálja ezen jogoknak a gyakorlását. Elismerteti másokkal is és gondoskodik arról, hogy az egyén ezen jogait szabadon gyakorolhassa. Az állam szuverenitása befelé nem jelenti azt, hogy korlátlan ura polgárai testi és lelki életének, hogy ezt olyan irányban is korlátozhatja, mely az állam közvetlen céljától és érdekeitől is teljesen távol áll és azt nem érinti. Az állam maga határozza meg belső szervezetét, de nem módosíthatja és nem korlátozhatja az egyén legbensőbb lelki életét, a nyelvét, vallását, kulturális szabad fejlődését.
E tekintetben nem áll az egyén az állam, és mi ezzel egyenlő, a többségi akarat korlátlan uralma alatt. Hiszen az állam szuverenitása kifele is korlátozva van. Az befele sem korlátlan.
Az államnak birói hatalma sem korlátlan. Ez a hatalom is mindenkivel szemben egyforma kell, hogy legyen és igazságosnak kell lennie. Ép ilyennek kell lennie a közigazgatási hatalomnak is. Ez sem korlátozhatja az egyént nyelvében, hitében, szabad kulturális fejlődésében.
Van a nemzetközi közjognak egy területe, a be nem avatkozás kötelezettsége egy másik állam ügyeibe. Ez folyik az állam függetlenségéből, autonómiájából. Ugyanez a kötelezettsége fennáll az államnak saját polgáraival szemben, ami az anyanyelvet, a vallást és a kulturális nevelést illeti. Ez folyik az egyén autonómiájából. Mihelyt csak egy polgár van az országban, aki más nyelvet beszél, más vallása és más kultúrája van, mint a többségnek, az államnak fennáll a kötelezettsége, ezekbe be nem avatkozni. Ezek az emberi természetes jogok nem képeznek köztulajdont, ezek felett az állam nem rendelkezik. Annyival kevésbé, mert ezek a jogok nem érintik más ember jogait, természetes érdekeit és nem érintik az állam közérdekét sem.
Sőt mi több! Lehetne mondani, hogy a társadalmi együttélésnek érdeke a soknyelvűség, sok hitüség és sokféle kultúra, melyek mind kölcsönösen erőkifejtésre ösztönzik az együtt lakókat.
Ezen természetes jogok tekintetében minden ember egy kis autonómia tulajdonosa. (Ez az autonómia azonban olyan hatalmas energiát rejt magában mint a fizikában az atom energiája).
A tulajdonjoga tekintetében is ilyen autonómiája van mindenkinek. Ez az autonómia megilleti a kollektív társadalmi azonos nyelvű, vallású tömegeket is. Így érkezünk el a kisebbségi kulturális autonómiához.
Van még egy szélesebb körű autonómia: a nemzeti autonómia. A kettő között van némi különbség. A kulturális autonómia egy tisztán személyes autonómia. A nemzeti autonómia pedig területi, és pedig állami feladatok átruházása bizonyos körben közjogi alakzatokra. A személyes autonómiát (kulturális autonómia) a nyelvi kisebbség hozza létre. Azt az állam csak elismeri. A területi autonómiát pedig tisztán és kizárólag az állami akarat létesíti. Ez nem más, mint az állam megbízása bizonyos állami feladatoknak elvégzésére, hogy azokat bizonyos területen, bizonyos társadalmi közösség végezze el. A területi közigazgatási autonómia bárki által gyakorolható.
Ennek nem feltétele a kisebbséghez tartozás, pld. megye, város, község. Míg a kulturális autonómia egy kisebbség által formálva, csakis ezen faji, nyelvi, vallási kisebbség által gyakorolható. Azt az állam, vagy más anyanyelvű, más hitű polgár nem is tudná gyakorolni.
Ezen meglehetősen unalmas jogi fejtegetésre azért volt szűkség, hogy leszögezzük azt, hogy a székely vallási és iskolai autonómia nem más, mint a minden egyes egyénre nézve létező jognak a székely népre, mint kollektív tömegre kifejezett elismerése és alkalmazása. A székely néphez tartozás egy társadalmi, egy morális kapcsolatot jelent, míg az államhoz tartozás egy politikai, egy jogi kapcsolatot. Már most önként felvetődik az a további kérdés, hogy vajon ez a szerződésben elismert autonómia adott-e a székely népnek, mint kollektív tömegnek bizonyos jogképességet, bizonyos jogalanyiságot.
Nyilvánvaló, hogy ezen autonomikus joga tekintetében jogalannyá vált. Jogképessége azonban csak ezen biztosított kisebbségi jogai körében mozog. Kérdés most már, hogy ezen jogképessége magánjogi-e, vagy közjogi, és nemzetközi jogi-e, vagy csak az állam bel életében jelentkező. Tekintve, hogy a népszövetség is egy nemzetközi jogalany, melyet az új szerződések létesítettek. Tekintve, hogy ezen autonomikus jogokat a székelyek, mint személyes jogokat kapták meg, a székely nép, mint ezen vallási és iskolai autonómiának birtokosa, nemzetközi jogalanynak tekintendő, amely jogalanynak jogképessége ezen kisebbségi jogok körében mozog és csak erre terjed ki. Nemcsak az államok nemzetközi jogalanyok. A pápaság is bírt ilyen nemzetközi jogalanyisággal akkor is, amikor az olasz állam nem állította vissza a pápai államot. Nincs messze az idő, amikor a faji, nyelvi és vallási kisebbségek nemzetközi közjogi személyiségek lesznek.
Ma még azonban ez nincsen elismerve, de mégis a székely, szász kulturális autonómia ilyen nemzetközi védelem alá helyezett külön jogalany.
Az államok közötti viszonyban is a háború után az az elv érvényesül, legalább papiroson, hogy minden állam egyenlő elbánásban kell, hogy részesüljön. Tehát minden államra nézve ugyanaz az alkalmazása a nemzetközi jognak. Ez a modern elv kell, hogy érvényesüljön a polgárra nézve is.
Mindenki egyenlő jogviszonyban van az állammal szemben és egyenlő elbánásban kell részesülnie. A törvény előtt mindenki egyenlő. Egyenlő a nyelvhasználatban, az ő és nem a polgártársa nyelvének használatában, egyenlő a vallás szabad gyakorlatában. Az ő és nem a szomszédja vallásának szabad gyakorlatában. Régen a vallási különbség elég ok volt arra, hogy valaki politikai jogokat ne gyakorolhasson. De elegendő volt arra is, hogy földet ne vásárolhasson (pld. a zsidók).
Ez nemcsak a közjogi, de a magánjogi jogképességnek a megfosztása volt. Éppen ilyen jogfosztás az, hogy valaki saját anyanyelvén ne tanulhasson saját vére tanítóitól, hogy saját hitét ne vallhassa. Ha a kulturális javak magasabb rendűek, mint az anyagiak, akkor még fájóbb és maradibb korlátozása ez a jognak, mint az, hogy földet nem vehetek.
A székelyek, mint kollektív tömeg élvezik a nemzetközi jogi védelmet kulturális autonómiájuk tekintetében, és nem mint egyes személyek.
Hogy ez a vallási és iskolai autonómia személyes, bizonyítja az is, hogy a szerződés nem jelöli meg sehol sem a területet, amelyre kiterjed. Míg ezzel szemben az egy időben keletkezett Csehszlovák országgal kötött kisebbségi szerződés 10. cikke a ruthéneknek területi autonómiát is adván, pontosan meghatározta azt a területet, amelyre ez az autonómia kiterjed.
A főhatalmak kijelölték a határokat is. Ez az autonómia nemcsak kulturális, hanem helyi közigazgatási autonómia is. Ezért a terület fogalmi eleme. E nélkül el sem képzelhető.
A ruthének a szerződés szerint tartományi gyűléssel fognak bírni, mely törvényhozó hatalmat gyakorol nyelvi-, közoktatási- és vallási ügyekben, valamint közigazgatási helyi ügyekben. Csehszlovák országban tehát egy önálló országrész a ruthének lakta föld, egy külön autonóm egység. Ez olyan szervezettel látandó el, amely az ország egységével összeegyeztethető legszélesebb körű autonómiával bír. A ruthének vallási és iskolai ügyekben törvényhozó hatalmat kaptak.
Nálunk a székelyek és szászok a 11. cikkben önkormányzatot csak vallási és iskolai ügyekben kaptak. Ez tehát nem területi jog, aminthogy nincs is megjelölve a terület, amelyre kiterjed. Ennek az autonómiának semmi korlátja sincsen felállítva a 11. cikkben. Az állam ellenőrzési joga az egyedüli korlát.
Ez az autonómia semmi esetre sem kisebb, mint a minő jogokat a szerződés 9. és 10. cikke az összes faji, vallási és nyelvi kisebbségeknek biztosított. Ezen két cikkben biztosított jogokon felül azonban a székelyeknek van még több jog is biztosítva a 11. cikkben és ez az, hogy a székelyeket ezen nemzetközi szerződésben a román állam is olyan kompakt tömegben élő, jelentékeny nyelvi kisebbségnek ismerte el, a kiket megillet a személyes autonómia kisebbségi kulturális életük terén. Az autonómia pedig azzal a következménnyel jár, hogy az autonómia körébe tartozó feladatokat az állam nem végezheti a székely és szász néppel szemben. Az állami oktatás tehát vissza kell, hogy vonuljon erről a térről. Az állam tevékenysége csak a felügyeletre terjedhet ki. Míg ezzel szemben például a nem székely magyar lakta területeken az állam végzi ezeket a feladatokat, de köteles a 10. cikk értelmében magyar nyelvű elemi iskolákat ezeken a helyeken is felállítani. Továbbá az autonómia azt is jelenti, hogy iskolai kérdésben a közép- és felsőfokú oktatás is átengedi ezt a székely és szász közületeknek

2. Megjegyzés
Látható, hogy még a királyság idejében, amikor is a hivatalokban minden szobában ki volt ragasztva, hogy: "Vorbiti româneşte" dívott a kétirányú  értelmezés, hiszen a külföldiek sehogy sem értették miért akarna egy székely olyat amit az akkori miniszterelnök, a Stan úr által felemlített Vaida Voievod már rég aláírt és Iuliu Maniu megtartott!!! Azaz helyi autonómia joga van a székely és a szász közösségeknek, amely éppen a Trianon-i alapokmányok biztosítanak. 
Ja, még egy dolog, szerintünk V. Stan úr azért "jártatja a száját" mert ellenzékbe szorult és nem azért, hogy a jogi valósághoz tartsa magát… Viszont meg kell köszönni a V. Stan úrnak azt a tiszteletet, amit a székelyek iránt érez, és ami a mindenki által kritizált kommunista filmekből kiragadott részekből alá is támaszt…  (Erdélyi Polgár)

…egy románt bíztam rátok! 2011.06.03-a, Antena 3 tévé, Conexiuni műsor, Valentin Stan egyetemi tanár azt mondja: “Léteznek a székelyek, megígértük nekik az autonómiát és a történelemben többször is mellettünk harcoltak…” Aki tud románul, az jól fog szórakozni 😀

areszke | 2011.06.10 12:14

Sajnos nincs időm befejezni az egész előadás írásba szedését, de asszem nagyon jó lenne, ha Valentin Stan feliratot kapna.

"Atenţie, dragii mei, poate, nu ştiţi, de ce ne-au supărat pe secuii." (vagy ilyesmi) Namost, mivel még mindig tudományosnak kell lennünk: lényegében amiatt haragszunk rájuk, mert autonómiát akarnak bármi áron. Hát persze! Ebben a demokratikus országban, ahol én is – mă rog, nem értem, mitmonn –, azt szeretném mondani, hogy az ő vagy a mi vagy akárki más autonómiájáról demokratikus úton a romániai parlament dönt. Ez van demokráciában. Az európai uniónak és bármi másnak a tagországa, aminek csak kívánják, neeeem a magyarországi, budapesti régiók házának, az minket most nem érdekel. Kedveskéim! Á propos autonómia, me mind azt hallom: nem léteznek székelyek meg hogy hogyan adjunk autonómiát ezeknek. Há jóemberek! Nekik joguk van kérni, nekünk, mindnyájunknak jogunk van nem adni. Nem akarjátok mégis, hogy megmutassam, mi lenne ez a kérés? Gyertek, mutassam meg, tudjatok ti is egy dolgot… igaz emberek (adevăraţilor az ez? Powerpoint-tapsikolás: 223-at lássuk csak). Na, ez itt a trianoni szerződés. Az a szerződés, amelyre állandóan mutogatunk a magyarokra, hogy tartsátok tiszteletben Trianont, tartsátok tiszteletben Trianont. (itt nem értem, mit mond, de a „dragii mei, scumpii ei” megszólítás gyöngyszemnek tűnik, a szerk.). Nemigen tiszteljük Trianont mi se, mit is ír itt: (lépjünk túl a tényen, hogy trianon rééég elfelejtett téma, mára más szerződések köteleznek). No, itt, a 47-es cikkelyben: „Románia elismeri és megerősíti a kapcsolatát Magyarországgal” (teee… Romániát ír, nem Pápua-Újguineát…) tehát: elismeri a kapcsolatát Magyarországgal, azzal a feltétellel, hogy elfogadja azt a szerződést, amely biztosítja a helyben élők érdekeinek érvényesítését. Mííícsodaaa, van itt más szerződés is? Miféle szerződés az? Mit mondanak ezek ott Trianonban, te? Mutasd csak 234-est. ÓHÓ. Hogy is van ez? Ez az úriember, akit itt láttok, Vajda-Voivod. Mivel nekem nem tetszik, hogy egyedül legyek a világon és – Baconschival szólva – valamilyen áruló legyek, úgy gondoltam, legyek illusztris társaságban. Ez az úriember itt Vajda-Voivod, Románia miniszterelnöke, aki aláírta a kisebbségi szerződést, amely 1919. december 9-én kelt Párizsban. Amiben guess what a 11. cikkelyben micsoda istenkáromlást ír! >>Románia egyetért a szász és székely közösségek (…micsoda? Létezik egy székely közösség? Nem jön, hogy elhiggyem! Nem létezik!…) területi autonómiájával! (Micsoda? Területi autonómia? Hohó, területi autonómia? De hát ez bűncselekmény Románia ellen! Hogyan? Vajda-Voivod aláírta eeeezt?! Hát igen. Miután ez volt a feltétele annak, hogy megkapjuk Erdélyt. Vagyis az, hogy adjunk területi autonómiát a székely közösségeknek, ami megőrzi az oktatási, egyházi intézményrendszerüket – magától értetődően – Romániában, a román állam ellenőrzése alatt. Hogyan? Területi autonómia? Ezt a szakszót használják? Nem hiszem el… de miféle közösség? Nemigen értem. Mutasd csak a 225-öst, me nem értem, mitmond. Nézzük csak, mi ez! (Bemutatja a Court of International Justice anyagát… van magyar szó az intézményre? A szerk.) … ami ad egy definíciót 1930-ból a „közösség”re.

Megjegyzés

A kisfilmhez adott címet nem lehet elfogadni, hiszen csak olyan ír ilyent, aki nem ismeri az alábbi tudományos munkával felérő dokumentumot, amit már közreadtunk, de most újra idecsatoljuk Tusa Gy. ügyvéd ezzel kapcsolatos esszéjét (amely még 1929-ből származik ) , tanulmányozás végett.

Részlet a Tusa Gy. “A Székely vallási és tanügyi autonómia”-ból

E L Ő S Z Ó .

Ezelőtt egy évvel megjelent politikai tanulmányomban a Magyar Nemzeti Szövetséggel kapcsolatban érintettem a székelyek kulturális autonómiájának a kérdését is. Ott már megjegyeztem, hogy ebben a kérdésben a nézetek nem tisztázódtak.

Azóta nagy magyar kulturális közületek foglalkoztak ezzel a kérdéssel anélkül azonban, hogy a gyakorlati megvalósításról részletesebben bárki is nyilatkozott volna. Székely véreim és egész magyar kisebbségünk érdekében állónak tartom azt, hogy ezt a kérdést a nyilvánosság előtt megvitassuk.

Nehogy bárki is szavaimat félre magyarázza, hangsúlyozom, hogy mind az, amit e szerény tanulmányomban mondani fogok, csupán az én egyéni nézetemet tartalmazza és azért a morális felelősséget népemmel szemben egyedül én vállalom.

Ha reá tekintünk a mai kiegészült Románia térképére, a székely földet annak éppen a közepében találjuk meg. A múlt ködébe vesző történelmi Magyarországnak pedig a legkeletebbi csücskébe esett Székelyország. Az elhelyeződésnek eme megváltozódása nem változtatta meg a nézőpontot a magyarságban a székelyeknek bármely kérdésével szemben. A múltban nem létezett székely kérdés. Ezt legjobban bizonyítja a régi Magyarország népesedési mozgalma. A szoros értelemben vett magyar föld alig adott emberanyagot a székelyföldnek.
A székelyföldre költözködés a legelenyészőbb volt. Az, hogy közben az országhatárok megváltoztak és mi valamennyien kisebbségi sorsba jutottunk, mit sem változtatott a magyarságnak a székely véreivel szemben elfoglalt nézőpontján.

Bár az erdélyi magyarság közelebb jutott ma már a székely érdekközösséghez, még sem létezik számára külön székely kérdés, csupán magyar kérdés van. Sokan félnek a két kérdést külön felvetni. Mintha azokat csak szembe állítani lehetne és nem egymásmellé állítani.

Tagadhatatlan tény, hogy ma és a múltban is a székely nép teljesen külön élte mindennapi gazdasági életét otthon a kicsiny zsindelyes házikóiban és a legszorosabb kapcsolatban együtt élte a maga kulturális lelki életét a magyarság egyetemével.

Sem nyelvben, sem vallásban, sem érzésbeli felfogásban nincsen székely és magyar között különbség. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a székely népnek ne volnának külön égető kulturális problémái és ezek megoldását nem volna ésszerű napirendre tűzni csak azért, mert esetleg a többi erdélyi magyarság problémáitól elválasztva, időlegesen hasonló eredményt nem tudnánk biztosítani a nem székely magyarságnak is. Egy egész népet nem szabad kulturális téren elvéreztetni engedni csak azért, mert vannak akik azt a nézetet vallják, hogy ha az egységes erdélyi egész magyar kisebbségnek nem lehet kiverekedni valamelyes jogot, ezt ne követeljük külön a székelyeknek sem. Ez olyanféle okoskodás volna, hogy ha az én házam ég, akkor engedjem leégni a testvérem házát is, noha ott talán módomban van a biztosított segítséget igénybe venni.

Az én csekély szerény véleményem szerint tévednek mindazok, akik azt hiszik, hogy a székely vallási és iskolai autonómia teljes életbeléptetése gyengítené az erdélyi nem székely magyarság kulturális bázisát és jogait.
A székely vallási és iskolai autonómia kérdését, mint kisebbségi kérdést, főleg ténybeli és jogi alapon igyekszem tárgyalni és szeretném magamat a politikai gondolatkörtől elszigetelni. Kelt Kolozsvárt, 1929. december 24. A szerző.
I. A Szövetséges és Társult Főhatalmak és Románia között Parisban 1919. évi december hó 9-én kötött szerződés 11. cikke igy szól:

Románia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi székely és szász közületeknek a román állam ellenőrzése mellett, vallási és iskolai kérdésekben helyi önkormányzatot engedélyezzen.”

Felmerül a kérdés, hogy mi ennek az autonomikus jognak a terjedelme és miért adták meg ezt az autonómiát a székelyeknek és szászoknak és miért éppen csak nekik?

Az autonómia szó görög eredetű és öntörvényhozást, mai nyelven önkormányzatot jelent.

Ilyen autonómiája van az egyénnek mindenkivel szemben, a világ minden látható és láthatatlan jogilag szervezett hatalmával szemben, a személyes szabadság, a lelkiismereti szabadság és az anyanyelv használatának joga tekintetében.
Vallási és nyelvi kérdésekben az állam nem rendelkezik polgárai felett. A vallás szabad gyakorlatának joga, a nyelv használatának joga, beleértve ebbe az iskola fenntartásának a jogát is, egy modern jogállamban az ember minőségéből folyó olyan személyes jogok, olyan abszolút jogok, amelyek mindenki másra, így az államra is azt a kötelezettséget jelentik, hogy azok szabad gyakorlatában az egyén nem korlátozható.

Az ember jogai többfélék. Vannak jogok, melyek az ember személyes lételéből fakadnak. Ezek a természetes jogok. És vannak olyanok, melyeket az állam ad a maga polgárainak. Ezek a közjogok.

Természetes jogok:

Az élethez való jog összes nyilvánulásaival. Ide tartozik a fejlődéshez való jog. Értve ezalatt a kulturális fejlődés jogát is. A hithez való jog. A nyelv használatának joga. Valamint senki sem merné kétségbe vonni azt, hogy szabadon költözködhetem, hogy kereskedést, ipart űzzek, épp ugy nem lehet kétségbe vonni azt sem, hogy vallásomat szabadon gyakorolhassam.

Nem lehet kétségbe vonni a nyelvhasználat, iskoláztatás jogát sem. De nem lehet megvonni e tekintetben azt a támogatást sem, amelyet egy társadalmi szervezet az egyénnek nyújthat (állami támogatás). Így van ez nemcsak az egyén, de az államok életében is. Senki sem vonhatja kétségbe egy állam létezését, szabad fejlődését, érintkezésének jogát, képviseleti jogát stb.

Az ember egy további joga az egyéni függetlenséghez való jog. Ez magában foglalja, hogy ne legyen alárendelt viszonyban más polgárral szemben.

Mindezek az ember minőségéből folyó jogok a kisebbségi jog prizmáján át nézve, az állam és polgárai között nem létesítenek egy közjogi viszonyt. Ezek oly természetes jogai az egyénnek, melyek felett az állam sem rendelkezik. Ezek nem az állam akaratából az egyesnek adott jogok, hanem az állam uralmi körén és akaratán is felülálló nemzetközi viszonylatban is mindenütt érvényes jogok; a létező legszilárdabb jogok. Az állam ma már ezen jogok tekintetében nemzetközi jogilag is kötelezett fél s a polgárával szembeni belső viszonyban nemcsak közjogilag kötelezett fél, mert ezeket a jogokat nem ő adta a polgárainak, hanem azokkal vele születtek, míg a közjogokat (mint a minő a szavazás joga, birói álláshoz stb. való jog) maga az állam adta és azokat bármikor szűkítheti, bővítheti és el is veheti.

Mindezek a jogok, amelyekről fentebb szóltunk, az egyént illetik meg s csak azért lesznek az egyes államok keretén belül kisebbségi jogokká is, mert a többséghez tartozó személyek ilyen értelmű jogait nem kell az állammal szemben megvédelmezni. Ezek a jogok abszolút jogok. Mindenkivel szemben fennállanak, mint pld. a magánjogban a tulajdonjog, mely a dolog feletti teljes rendelkezés joga. Mindenki más harmadik személyre nézve és így az államra nézve is kötelezettséget foglal magában, elismerni és nem háborgatni ezt a jogot, ezt az uralmat a dolog felett. Ép így az egyén hitének ura, nyelvének ura. Nem zavarhatja senki ezek gyakorlásában.
Az állam sem, hiszen az állam és polgárai közötti viszony is időleges, mert az állampolgár által tényleg és jogilag megszakítható. Bárki kivándorolhat és elhagyhatja állampolgárságát.

A valláshoz és nyelvhez való joga az egyénnek az állammal szembeni viszonylatban sem közjog. Az a kötelezettség-vállalás nemzetközi szerződésben, hogy az állam ezt a jogot nem sértheti, csak elismerése egy természetes jognak. Éppen annyi, mintha kijelentené az állam, hogy a tulajdonjogot nem sérti. E z nem jelent szuverenitás csorbulást. A szuverenitás az állam függetlenségét jelenti, de nem korlátlanságot jogtalanságok elkövetésére. Ép igy nem sérti a szuverenitást, ha az állam egy más államban ingatlant bír és ezen tulajdonjoga tekintetében alá van vetve az illető külföldi állam törvényeinek és bíróságai döntésének. A nemzetközi kisebbségi szerződés sem más, mint elismerése ezen egyéni és kollektív természetes jogoknak. De nem jelent új jog létesítést, csak létező jogok biztosítását.

A kisebbségi személyes jogokban csak annyi a közjogi elem, mint minden más egyéni alanyi jogban. Például a tulajdonjogban, a névhez való jogban. Az állam elismeri ezen jogokat, garantálja ezen jogoknak a gyakorlását. Elismerteti másokkal is és gondoskodik arról, hogy az egyén ezen jogait szabadon gyakorolhassa. Az állam szuverenitása befelé nem jelenti azt, hogy korlátlan ura polgárai testi és lelki életének, hogy ezt olyan irányban is korlátozhatja, mely az állam közvetlen céljától és érdekeitől is teljesen távol áll és azt nem érinti. Az állam maga határozza meg belső szervezetét, de nem módosíthatja és nem korlátozhatja az egyén legbensőbb lelki életét, a nyelvét, vallását, kulturális szabad fejlődését.

E tekintetben nem áll az egyén az állam, és mi ezzel egyenlő, a többségi akarat korlátlan uralma alatt. Hiszen az állam szuverenitása kifele is korlátozva van. Az befele sem korlátlan.

Az államnak birói hatalma sem korlátlan. Ez a hatalom is mindenkivel szemben egyforma kell, hogy legyen és igazságosnak kell lennie. Ép ilyennek kell lennie a közigazgatási hatalomnak is. Ez sem korlátozhatja az egyént nyelvében, hitében, szabad kulturális fejlődésében.

Van a nemzetközi közjognak egy területe, a be nem avatkozás kötelezettsége egy másik állam ügyeibe. Ez folyik az állam függetlenségéből, autonómiájából. Ugyanez a kötelezettsége fennáll az államnak saját polgáraival szemben, ami az anyanyelvet, a vallást és a kulturális nevelést illeti. Ez folyik az egyén autonómiájából. Mihelyt csak egy polgár van az országban, aki más nyelvet beszél, más vallása és más kultúrája van, mint a többségnek, az államnak fennáll a kötelezettsége, ezekbe be nem avatkozni. Ezek az emberi természetes jogok nem képeznek köztulajdont, ezek felett az állam nem rendelkezik. Annyival kevésbé, mert ezek a jogok nem érintik más ember jogait, természetes érdekeit és nem érintik az állam közérdekét sem.

Sőt mi több! Lehetne mondani, hogy a társadalmi együttélésnek érdeke a soknyelvűség, sok hitüség és sokféle kultúra, melyek mind kölcsönösen erőkifejtésre ösztönzik az együtt lakókat.

Ezen természetes jogok tekintetében minden ember egy kis autonómia tulajdonosa. (Ez az autonómia azonban olyan hatalmas energiát rejt magában mint a fizikában az atom energiája).

A tulajdonjoga tekintetében is ilyen autonómiája van mindenkinek. Ez az autonómia megilleti a kollektív társadalmi azonos nyelvű, vallású tömegeket is. Így érkezünk el a kisebbségi kulturális autonómiához.
Van még egy szélesebb körű autonómia: a nemzeti autonómia. A kettő között van némi különbség. A kulturális autonómia egy tisztán személyes autonómia. A nemzeti autonómia pedig területi, és pedig állami feladatok átruházása bizonyos körben közjogi alakzatokra. A személyes autonómiát (kulturális autonómia) a nyelvi kisebbség hozza létre. Azt az állam csak elismeri. A területi autonómiát pedig tisztán és kizárólag az állami akarat létesíti. Ez nem más, mint az állam megbízása bizonyos állami feladatoknak elvégzésére, hogy azokat bizonyos területen, bizonyos társadalmi közösség végezze el. A területi közigazgatási autonómia bárki által gyakorolható.
Ennek nem feltétele a kisebbséghez tartozás, pld. megye, város, község. Míg a kulturális autonómia egy kisebbség által formálva, csakis ezen faji, nyelvi, vallási kisebbség által gyakorolható. Azt az állam, vagy más anyanyelvű, más hitű polgár nem is tudná gyakorolni.

Ezen meglehetősen unalmas jogi fejtegetésre azért volt szűkség, hogy leszögezzük azt, hogy a székely vallási és iskolai autonómia nem más, mint a minden egyes egyénre nézve létező jognak a székely népre, mint kollektív tömegre kifejezett elismerése és alkalmazása. A székely néphez tartozás egy társadalmi, egy morális kapcsolatot jelent, míg az államhoz tartozás egy politikai, egy jogi kapcsolatot. Már most önként felvetődik az a további kérdés, hogy vajon ez a szerződésben elismert autonómia adott-e a székely népnek, mint kollektív tömegnek bizonyos jogképességet, bizonyos jogalanyiságot.

Nyilvánvaló, hogy ezen autonomikus joga tekintetében jogalannyá vált. Jogképessége azonban csak ezen biztosított kisebbségi jogai körében mozog. Kérdés most már, hogy ezen jogképessége magánjogi-e, vagy közjogi, és nemzetközi jogi-e, vagy csak az állam bel életében jelentkező. Tekintve, hogy a népszövetség is egy nemzetközi jogalany, melyet az új szerződések létesítettek. Tekintve, hogy ezen autonomikus jogokat a székelyek, mint személyes jogokat kapták meg, a székely nép, mint ezen vallási és iskolai autonómiának birtokosa, nemzetközi jogalanynak tekintendő, amely jogalanynak jogképessége ezen kisebbségi jogok körében mozog és csak erre terjed ki. Nemcsak az államok nemzetközi jogalanyok. A pápaság is bírt ilyen nemzetközi jogalanyisággal akkor is, amikor az olasz állam nem állította vissza a pápai államot. Nincs messze az idő, amikor a faji, nyelvi és vallási kisebbségek nemzetközi közjogi személyiségek lesznek.

Ma még azonban ez nincsen elismerve, de mégis a székely, szász kulturális autonómia ilyen nemzetközi védelem alá helyezett külön jogalany.

Az államok közötti viszonyban is a háború után az az elv érvényesül, legalább papiroson, hogy minden állam egyenlő elbánásban kell, hogy részesüljön. Tehát minden államra nézve ugyanaz az alkalmazása a nemzetközi jognak. Ez a modern elv kell, hogy érvényesüljön a polgárra nézve is.

Mindenki egyenlő jogviszonyban van az állammal szemben és egyenlő elbánásban kell részesülnie. A törvény előtt mindenki egyenlő. Egyenlő a nyelvhasználatban, az ő és nem a polgártársa nyelvének használatában, egyenlő a vallás szabad gyakorlatában. Az ő és nem a szomszédja vallásának szabad gyakorlatában. Régen a vallási különbség elég ok volt arra, hogy valaki politikai jogokat ne gyakorolhasson. De elegendő volt arra is, hogy földet ne vásárolhasson (pld. a zsidók).

Ez nemcsak a közjogi, de a magánjogi jogképességnek a megfosztása volt. Éppen ilyen jogfosztás az, hogy valaki saját anyanyelvén ne tanulhasson saját vére tanítóitól, hogy saját hitét ne vallhassa. Ha a kulturális javak magasabb rendűek, mint az anyagiak, akkor még fájóbb és maradibb korlátozása ez a jognak, mint az, hogy földet nem vehetek.

A székelyek, mint kollektív tömeg élvezik a nemzetközi jogi védelmet kulturális autonómiájuk tekintetében, és nem mint egyes személyek.

Hogy ez a vallási és iskolai autonómia személyes, bizonyítja az is, hogy a szerződés nem jelöli meg sehol sem a területet, amelyre kiterjed. Míg ezzel szemben az egy időben keletkezett Csehszlovák országgal kötött kisebbségi szerződés 10. cikke a ruthéneknek területi autonómiát is adván, pontosan meghatározta azt a területet, amelyre ez az autonómia kiterjed.

A főhatalmak kijelölték a határokat is. Ez az autonómia nemcsak kulturális, hanem helyi közigazgatási autonómia is. Ezért a terület fogalmi eleme. E nélkül el sem képzelhető.

A ruthének a szerződés szerint tartományi gyűléssel fognak bírni, mely törvényhozó hatalmat gyakorol nyelvi-, közoktatási- és vallási ügyekben, valamint közigazgatási helyi ügyekben. Csehszlovák országban tehát egy önálló országrész a ruthének lakta föld, egy külön autonóm egység. Ez olyan szervezettel látandó el, amely az ország egységével összeegyeztethető legszélesebb körű autonómiával bír. A ruthének vallási és iskolai ügyekben törvényhozó hatalmat kaptak.

Nálunk a székelyek és szászok a 11. cikkben önkormányzatot csak vallási és iskolai ügyekben kaptak. Ez tehát nem területi jog, aminthogy nincs is megjelölve a terület, amelyre kiterjed. Ennek az autonómiának semmi korlátja sincsen felállítva a 11. cikkben. Az állam ellenőrzési joga az egyedüli korlát.
Ez az autonómia semmi esetre sem kisebb, mint a minő jogokat a szerződés 9. és 10. cikke az összes faji, vallási és nyelvi kisebbségeknek biztosított. Ezen két cikkben biztosított jogokon felül azonban a székelyeknek van még több jog is biztosítva a 11. cikkben és ez az, hogy a székelyeket ezen nemzetközi szerződésben a román állam is olyan kompakt tömegben élő, jelentékeny nyelvi kisebbségnek ismerte el, a kiket megillet a személyes autonómia kisebbségi kulturális életük terén. Az autonómia pedig azzal a következménnyel jár, hogy az autonómia körébe tartozó feladatokat az állam nem végezheti a székely és szász néppel szemben. Az állami oktatás tehát vissza kell, hogy vonuljon erről a térről. Az állam tevékenysége csak a felügyeletre terjedhet ki. Míg ezzel szemben például a nem székely magyar lakta területeken az állam végzi ezeket a feladatokat, de köteles a 10. cikk értelmében magyar nyelvű elemi iskolákat ezeken a helyeken is felállítani. Továbbá az autonómia azt is jelenti, hogy iskolai kérdésben a közép- és felsőfokú oktatás is átengedi ezt a székely és szász közületeknek

2. Megjegyzés

Látható, hogy még a királyság idejében, amikor is a hivatalokban minden szobában ki volt ragasztva, hogy: "Vorbiti româneşte" dívott a kétirányú  értelmezés, hiszen a külföldiek sehogy sem értették miért akarna egy székely olyat amit az akkori miniszterelnök, a Stan úr által felemlített Vaida Voievod már rég aláírt és Iuliu Maniu megtartott!!! Azaz helyi autonómia joga van a székely és a szász közösségeknek, amely éppen a Trianon-i alapokmányok biztosítanak.

Ja, még egy dolog, szerintünk V. Stan úr azért "jártatja a száját" mert ellenzékbe szorult és nem azért, hogy a jogi valósághoz tartsa magát… Viszont meg kell köszönni a V. Stan úrnak azt a tiszteletet, amit a székelyek iránt érez, és ami a mindenki által kritizált kommunista filmekből kiragadott részekből alá is támaszt…  (Erdélyi Polgár)

Bejegyezte: mpp-kolozs.blogspot.com dátum: 19:31

A magyar kormány anyagilag is támogassa az autonómiaharcot!

Balczó Zoltán, a magyar Országgyűlés jobbikos alelnöke szombaton a Maros megyei Makfalván azt nyilatkozta, a magyar kormányt meg kellene győzni, hogy ne csak erkölcsileg, de anyagilag is támogassa az autonómiaharcot.
Balczó Zoltán mindezt a Maros megyei Makfalván a Székely Majálison mondta több száz jelenlevő előtt.
Balczó kifejtette, hogy a jelenlegi Fidesz-kormányzat gyásznapnak nyilvánította június 4-ét, az osztrák-magyar monarchia felosztását szentesítő 1920-es trianoni békeszerződés napját, amelyet a Magyar Összefogás Napjának neveztek el.

Hirdetés

„Mi az eskületétel után benyújtottuk a tervezetet, hogy június 4-e legyen a Magyar Összefogás Napja. Ezt követően az Orbán-kormány beterjesztett egy sokkal összetettebb terveztet a magyar kultúra és tanulási lehetőségek tekintetében (…) A mi jelszavunk, hogy ne álljunk meg félúton, meg kell adni a Magyarország határain kívül élőknek a nekik járó jogokat” – fejtette ki Balczó, aki hozzáfűzte, az „autonómiaharc egy nehéz projekt és kihívás”.
Kiemelte, a magyar kormányt meg kell győzni, hogy támogassa a székelyföldi autonómiaharcot, és nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag.
„Meg kell győznünk a magyar kormányt és parlamentet, hogy támogassa a székelyföldi autonómiaharcot. Tudjuk nagyon jól, az Európai Unió nem nyitott ezekre a kérdésekre, de meg kell értetnünk ezzel a nagy Európával, hogy vannak régiók, ahol nagy számban élnek nemzetiségek, és az autonómia nemcsak életképes, hanem jó megoldás is lenne Európának. Meg kell értetnünk az EU-val, hogy mindezért harcolni kell. És, ha a magyar kormány mindezzel egyetért, akkor nemcsak erkölcsileg kell támogatnia ezt a harcot, hanem anyagilag is. Nekünk, a Jobbiknak mindenkit ugyanúgy kell kezelnünk, ugyanolyan fontosságot tulajdonítanunk. Igennel kell szavaznunk minden fórumon, hogy a magyar nemzet ne tűnjék el, ennek kellene minden magyarországi párt számára a legfontosabb célkitűzésnek lennie” – mondta Balczó.
Megjegyezte, hogy Magyarország határain kívül két szervezet harcol Székelyföld autonómiájáért, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) közéleti, illetve a Magyar Polgáro Párt (MPP) politikai úton.
„Örvendünk, hogy megértették, mi a kötelességük az emberekkel szemben. Így kellene viselkednie minden szervezetnek. Egy sokszor kinyitott kaput nem lehet bezárni. (…) nem szabad hagyniuk magukat, folytatniuk kell a harcot, nem szabad megállni félúton” – nyilatkozta Balczó.
A harmadik alkalommal megrendezett makfalvi Székely Majálison több százan vettek részt, köztük Izsák Balázs, az SZNT elnöke és Szász Jenő, az MPP elnöke.
nyugatijelen.com,erdely.ma

Izsák Balázs beszéde

Módosítás: (1999. november 30., kedd) Írta: . 2011. június 08., szerda

Figyelem! Új ablakban nyílik meg.

Tisztelt küldöttek!

Székely-magyar testvéreim!

Hölgyeim és uraim!

Több mint egy félév telt el a Székely Nemzeti Tanács budapesti ülése óta. Mindannyiunk életéből eltelt egy félév munkával, eredményekkel, vagy a még jobb eredmények reményével. Közvetlenül a gyűlés utáni feladatunk az volt, hogy az elfogadott határozatokat széles körben megismertessük. Ezt részben a sajtón keresztül tudtuk elvégezni, de gondunk volt arra is, hogy eljuttassuk őket Magyarország és Románia Külügyminisztériumának, mindkét kormánynak, az államfőknek, az EU tagállamok, az Egyesült Államok és Oroszország bukaresti nagykövetségeinek.

Ez alatt az idő alatt jött létre az anyaországban a Székelyföldért Társaság, amely aktívan támogatja az SZNT törekvéseit, segíti magyarországi programjainkat, de ami legfontosabb: élő kapcsolatot teremt az anyaországban letelepedett székelyek és a Székely Nemzeti Tanács között.

Találkozókat kértünk a budapesti országgyűlés parlamenti csoportjaitól, a találkozók során minden frakcióvezető támogatásáról biztosította a székelyek törekvéseit, és mindenki egyetértett abban, hogy a székelyek autonómiájának ügye felette áll a pártpolitikai vitáknak. Ígéretet kaptunk arra is, hogy Magyarország kormányát nem fogja az ellenzék támadni a Székelyföldnek, az autonómia ügyének nyújtott támogatásért.

Találkozósorozatot kezdeményeztünk magyarországi önkormányzatokkal. Az eddig lezajlott megbeszéléseken Kerepes, Vác, Érd, Verőce polgármestereivel, több önkormányzati képviselőjével is megfogalmaztuk a célt: a székely-ügy megismertetése az ottani közösségekkel: Ezért a hivatalos találkozókon túl mindenhol a helyi sajtó képviselőivel is találkoztunk, előkészítendő az uniós szintű polgári kezdeményezéshez szükséges aláírásgyűjtést.

Részt vettünk két Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács ülésein. A testület a javaslatunkra döntött úgy, hogy kezdeményezi törekvéseinek beillesztését a nemzeti együttműködés rendszerébe. Jó hír, hogy a Magyar Koalíció Pártja is kérte a felvételét a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsba, kérésének jóváhagyása mai napirendünkön szerepel.

Részt vettünk a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának márciusi ülésén, javaslatunkra az elfogadott zárónyilatkozat ismét leszögezte, hogy a határon túli nemzetrészek megmaradásának egyetlen záloga az autonómia. A mi szempontunkból fontos részt idézem:

„A KMKF természetesnek tartja, hogy az ország régióinak átalakítása kizárólag a szubszidiaritás alapelvének, valamint a regionalizmust szabályozó uniós szabályoknak, az érintett közösségek akaratának és Románia nemzetközi kötelezettségvállalásainak figyelembe vételével történhet meg. Ezek a szabályok előírják a történelmi- kulturális tényezők figyelembe vételét a régiók kialakításánál.

A KMKF a határon túli magyar közösségek jogainak hosszú távú biztosítékát a különböző autonómia-formákban látja, beleértve a területi autonómiát is.”

Szintén márciusban emlékeztünk meg a Székely Vértanúkról, amelyre az idén – a települési székely tanácsoknak köszönhetően – először érkeztek Székelyföld minden részről résztvevők. Ezen az ünnepségen vette át Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke a Székely Nemzeti Tanács kitüntetését, a Gábor Áron díjat. Engedjék meg, hogy felidézem Kövér Lászlónak, a székely autonómiatörekvéssel kapcsolatban elmondott szavait:

„Azért támogatja Magyarország, a magyar állam az erdélyi magyarság, a székelység  autonómiatörekvését, mert amit Önök akarnak, az   jogszerű, célszerű és korszerű. Az a szerves fejlődésbe  ágyazódik, az  következik a múltból, de az következik a jövő, a megmaradás parancsából is, ez a nemzet érdeke, de mindenekfölött a mindannyiunk életét meghatározó és irányító gondviselő Isten akarata is ez.”

Ezt követően a magyar országgyűlés elnöke a második Vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúciójából idézte a következő nagyon fontos mondatot:

"Ha a földi valóságok autonómiáján azt értjük, hogy a teremtett dolgoknak, maguknak a közösségeknek is, megvannak a saját törvényeik és értékeik, melyeket az embernek lépésről lépésre föl kell ismernie, alkalmaznia és rendeznie kell, akkor az autonómia követelése erkölcsileg teljesen kifogástalan; amit nemcsak korunk emberei igényelnek, hanem a Teremtő akaratának is megfelel."

Legyenek a fenti idézetek mindannyiunk tanulságára, hogy Istenbe vetett hittel, az anyaország iránti bizalommal és hűséggel küzdjünk a szabadságért, Székelyföld területi autonómiájáért.

Tisztelt küldöttek!

Rendszeres kapcsolatot tartunk fenn a magyar országgyűlés szakembereivel, hiszen szükségünk van a tudásukra, a tanácsaikra az EU-s állampolgári kezdeményezéshez is.

Részt vettünk az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Parlamenti Közgyűlésének bozeni konferenciáján Dél-Tirolban. Első alkalommal hangzott el az EBESZ egyik fórumán, hogy Székelyföldet megilleti az autonómia. Ezúton is köszönjük Nagy Andor képviselő úrnak, az EBESZ magyar delegációja tagjának, határozott hangú, okos felszólalását. .

Tisztelt küldöttek, kedves vendégeink!

Engedjék meg, hogy az elmúlt félév gyorsmérlege után a napokban zajló és a közelgő választási évet előrejelző, a brüsszeli Székelyföld irodához kötődő műbotrányról ejtsek néhány szót. Először is hasznosnak, fontosnak és jogszerűnek tartom az iroda megnyitását, amely nemcsak Székelyföld, de egész Románia érdeke is. Ugyanakkor kifejezem azt a reményemet, hogy az iroda megnyitása nemcsak a közelgő választási évnek szól, és nemcsak az uniós források megszerzése a célja, hanem azok a demokrácia kiszélesítését jelentő célok is, amelyeket a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma is megfogalmazott, és amelyeket nem véletlenül idéztem. Remélem, hogy ez az iroda meg fogja jeleníteni Székelyföld sajátos regionális érdekeit, amelyek közül az első és legfontosabb Székelyföld területi autonómiája. Remélem, hogy ez az iroda meg fogja jeleníteni Székelyföld népének népszavazáson is kinyilvánított akaratát: igényli Székelyföld autonómiájának törvény általi szavatolását. Köszönöm mindannyiunk nevében Magyarország kormányának, hogy ennek az irodának a támogatását felvállalta. Úgy gondolom, hogy ez a támogatás, természetes következménye annak történelmi jelentőségű kijelentésnek, amelyet Magyarország miniszterelnöke Orbán Viktor tett, és amelyet épp itt, ebben a teremben szintén a magyar országgyűlés elnöke, Kövér László idézett:

„Magyarország kormánya a jövőben sem fogja a nemzetpolitikai célokat külpolitikai érdekeknek alárendelni.”

Köszönjük.

Ugyanakkor érthetetlennek és elfogadhatatlannak tartom Románia külügyminiszterének azt a kijelentését, amely szerint Székelyföld, mivel közigazgatási egységként a létezését törvény nem szavatolja, ezért nem is létezne. Székelyföld igenis létezik, eleven történelmi és társadalmi valóság, amelynek határait egy történelmi folyamat jelölte ki, és amelyek ma nyelvi határok is egyben, hiszen Székelyföldnek saját regionális nyelve a magyar nyelv, szabad használatának szavatolására pedig Románia a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartájának ratifikálásával kötelezettséget vállal.

Tisztelt küldöttek, a javaslatom az, hogy tekintsük egy botlásnak a külügyminiszter úr kijelentését, és inkább abból a levélből induljunk ki, amelyet Románia Külügyminisztériuma a Székely Nemzeti Tanácsnak küldött. És most kimondottan az előremutató, az együttműködést szolgáló mondatait idézem a levélnek.

„Osztjuk azon álláspontjukat, hogy az európai közösség szintjén védeni kell, és fel kell mutatni a kulturális sokszínűséget… Amúgy ezzel folyamatosan foglalkozik a nemzetközi közösség, amint ez kitűnik a Helsinki Zárónyilatkozatból, a Kisebbségi Keretegyezményből, vagy a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájából. Ugyanakkor az Európai Unió szerződésének 3. cikkelye megállapítja, hogy ez "tiszteletben tartja Európa gazdag kulturális és nyelvi változatosságát és gondoskodik arról, hogy a kontinens kulturális örökségét védje és gazdagítsa.”

Eddig az idézet.

Nyilvánvaló, ha Székelyföld többségi, székely-magyar lakossága nem használhatja szabadon, korlátozások nélkül az anyanyelvét, ha a székelyföldi hatóságok nem fogadnak el magyar nyelvű beadványokat, ha bármilyen formában korlátozzák a szabad nyelvhasználatot, akkor éppen Európa kulturális sokszínűsége sérül, amelynek védelmét Románia külügyminisztériuma a nekünk küldött levelében is felvállalja.

De Románia kötelezettséget vállalt az Európa Tanács 1201/1993 számú ajánlásának teljesítésére is, az ajánlás pedig 11. cikkében előírja a nemzeti kisebbségek azon jogát, hogy azokban a régiókban, ahol többséget alkotnak, sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel, vagy különleges jogállással rendelkezzenek. Nos, az a régió, amelyben mi többséget alkotunk, és amelyre Románia kötelezettségvállalása vonatkozik, éppenséggel Székelyföld. Hogyan tudná tiszteletben tartani ezt a kötelezettségvállalását a román állam, ha vezető politikusai kétségbe vonják a létezését?

Éppen Románia Külügyminisztériumának a Székely Nemzeti tanácshoz írott levele emlékeztet a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartájára, és azokra a kötelezettségekre, amelyek abból Romániára nézve következnek! Hogyan tudja teljesíteni a vállalt kötelezettségeit Románia, ha a magyar nyelvnek, mint Székelyföld saját nyelvének a regionális nyelvi határait sem kívánja elismerni?

Tisztelt küldöttek, kedves vendégeink!

Csak megerősíteni tudom: tévedés, botlás mindegyik kijelentés, amely a nekünk küldött levéllel sincsen összhangban. Mi a viszontválaszunkban, kértük a külügyminiszter úrtól, hogy fogadja a Székely Nemzeti Tanács küldöttségét, mert meggyőződésünk, hogy a párbeszéd és az együttműködés a jövő útja.

Mindannyian érdekeltek vagyunk abban, hogy Magyarország és Románia között a jószomszédi viszony fennmaradjon, tartós legyen, és az őszinte együttműködés szándéka jellemezze. Ennek előfeltétele, hogy a két ország közötti alapszerződésnek megfelelően a mi jogaink védelme, azok intézményi garanciáinak megteremtése kerüljön be a két ország közötti államközi együttműködésbe, a kölcsönös tájékoztatás, a kölcsönös bizalomépítés jegyében, amint azt a Székely Nemzeti Tanács budapesti gyűlésén elfogadott határozataiban megfogalmazta.

Befejezésül engedjenek meg egy nagyon rövid visszatekintést a Székely Nemzeti Tanács alakulásának kezdetére. Közvetlenül az alakuló ülésünk után egy vezető erdélyi magyar politikus minősíthetetlen szavakkal illetett minket, s hosszú időn keresztül politikai riválist sejtett bennünk. Mi azonban nem pozíciók megszerzését tűztük ki célul, hanem Székelyföld területi autonómiájának a közképviseletét, de ehhez magát a közéletet kellett átalakítanunk. És ez sikerült. Ma a székely zászló általánosan elfogadott, és nemcsak a Magyar Polgári Párt székházain látni, hanem egy-egy RMDSZ székházon is megjelenik már. Megalakult az RMDSZ-en belüli székelyföldi pártstruktúra, és a megyei tanácsok Székelyföld képviseletére irodát nyitnak Brüsszelben. Ezek jó dolgok. Hiszen, ha azt akarjuk, hogy Székelyföldnek autonómiája, azaz regionális parlamentje és kormánya legyen, ahhoz regionális szintű pártokra is szükség van, és komoly külképviseletekre.

Ez is az Önök munkájának az eredménye. Hiszen ha Önök nem járják a népszavazás során Székelyföld falvait hóban, esőben, fizetség nélkül, néha szitkot, néha gúnyt tűrve, akkor ezekre mind nem kerül sor. A politikai közbeszéd alakítója, a magyar közélet átformálójává tette az Önök munkája, a mi közös munkánk a Székely Nemzeti Tanácsot, a székely falvak és városok népének akaratából.

Kísérje Isten áldása a jövőben a Székely Nemzeti Tanács minden küldöttének munkáját, hogy a szabadság intézményeit népünk számára megteremtsük a Székelyföldön.

Marosvásárhely 2011. június 3.

SZNT.ro

Az EMI, a MIT, az MPP és az SZNT közös közleménye

 

Hat év telt el azóta, hogy az RMDSZ beterjesztette a kisebbségek jogállására vonatkozó törvénytervezetét a parlamentbe. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Szövetség, a Magyar Ifjúsági Tanács és az Erdélyi Magyar Ifjak közös nyilatkozatában már akkor jeleztük, hogy a tervezetnek számos alapvető, súlyos hibája és hiányossága van. Tételesen:
Az RMDSZ érdemi konzultáció nélkül, román hatalmi segédlettel akarja a magyar nemzeti közösségre és az országban élő etnikai kisebbségekre kényszeríteni a törvénytervezetét. Következésképpen a törvénytervezet nélkülözi a magyar nemzeti közösség és a kisebbségek társadalmi támogatását, és így súlyos demokrácia-deficittel rendelkezik.
A romániai és a magyarországi közvélemény, másfelől az európai politikai fórumok félrevezetésével az RMDSZ és kormánybeli szövetségesei azt kívánják elhitetni, hogy a kisebbségi törvénytervezet teljes mértékben megfelel az uniós követelményeknek, és példás formában szavatolja a romániai magyar nemzeti közösség és a romániai nemzeti kisebbségek emberi jogait, esélyegyenlőségét és kulturális autonómiáját.

Hirdetés

A hivatalos RMDSZ-propaganda „áttörésnek" és „precedens nélküli eredménynek" tekintené, ha a kisebbségi törvényt elfogadná a román parlament. A többségi törvényhozás viszont még a törvénytervezetbe foglalt kisebbségi minimumot is maximális engedménynek igyekszik beállítani, hogy a lehető legkevesebbel „fizesse ki" a romániai magyar nemzeti közösséget és a romániai nemzeti kisebbségeket.
A tervezetről teljes bizonyossággal megállapítható, hogy:
(1) nem szünteti meg az etnikai alapú diszkriminációt;
(2) több ponton ütközik a demokrácia és a jogállamiság elveivel;
(3) a politikai pluralizmus ellenében monopóliumot biztosít a parlamenti kisebbségi szervezeteknek, köztük az RMDSZ-nek;
(4) súlyosan korlátozza a választás szabadságát;
(5) korlátozza a kisebbségi közösségek tagjainak a törvény előtti egyenlőségét;
(6) végső soron pedig éppen azzal marad adós, amit ígér: a magyar nemzeti közösség és a kisebbségek valódi autonómiájával.
A kisebbségi törvénytervezet által kilátásba helyezett korlátozó- és részjogokkal, valamint többségi engedményekkel szemben erdélyi magyar közösségünknek – fennmaradása érdekében – tényleges személyi elvű autonómiára, Székelyföldön pedig területi autonómiára van szüksége. Ez irányú törvénytervezeteink a Parlament elé kerültek, ám a nacionalista román politikai többség az RMDSZ közreműködésével ezeket a kisebbségi törvény hamis alternatívájával kívánja helyettesíteni.
Szem előtt tartva a romániai magyar nemzeti közösség politikai akaratát, valamint az Európai Parlament szubszidiaritásra és az önkormányzatiság elvének érvényesítésére vonatkozó 2005. áprilisi határozatát, figyelembe véve továbbá a koppenhágai integrációs kritériumok teljesítésének a követelményét, az Erdélyi Magyar Ifjak, a Magyar Ifjúsági Tanács, a Magyar Polgári Párt és a Székely Nemzeti Tanács közösen követeljük, hogy:
– Az RMDSZ vonja vissza kisebbségi törvénytervezetét.
– Induljon széles körű magyar társadalmi párbeszéd a közösségi emberi jogokat is tartalmazó törvénytervezet tárgyában, az egyházi és a civil szféra részvételével.
– Parlamenti pozíciójával élve, az RMDSZ támogassa az EMNT és az SZNT által benyújtott autonómia-törvénykezdeményezéseket. E célból felszólítjuk az RMDSZ-t, hogy szervezeteink szakértőivel együtt dolgozzák ki az RMDSZ parlamenti csoportjainak munkaanyagát az említett törvénykezdeményezések részletes vitában való megvédésére.
– A román kormány az RMDSZ monopóliumát meghaladva fogadja el partnereiként a magyar közösség többi képviseleteit.
Az erdélyi magyar nemzeti közösségnek nem kisebbségi törvényre, hanem tényleges és teljes egyenlőséget szavatoló autonómia-statútumokra van szüksége!

Kelt Erdélyben, 2011.VI.8.-án

Soós Sándor, Erdélyi Magyar Ifjak
Sándor Krisztina, Magyar Ifjúsági Tanács
Szász Jenő, Magyar Polgári Párt
Izsák Balázs, Székely Nemzeti Tanács

Az SZNT tiltakozása Románia tervezett közigazgatási felosztása ellen

 

Románia kormányának az ország regionális felosztására vonatkozó elképzelése antidemokratikus, ellentétes Románia nemzetközi kötelezettségvállalásaival, sérti Székelyföld lakóinak akaratát és érdekeit, és egyértelműen a nemzetiségi arányok erőszakos megváltoztatását célozza, hogy ezzel szorítsa ki a közéletből, a helyi döntésekből Székelyföld magyar nemzetiségű, székely hagyományokat őrző lakosságát.
A módszer a totalitárius rendszerekre jellemző, alattomos kisebbségellenessége ma már nemcsak a szakértők, de a nemzetközi közvélemény számára is nyilvánvaló, hiszen számos olyan, Románia által is ratifikált nemzetközi egyezmény van, amelyek tiltják a közigazgatási határok megváltoztatását a kisebbségek hátrányára.
A Székely Nemzeti Tanács 2009-ben felismerve a fenyegető veszélyt, amely Románia „közigazgatási reformja” ürügyén fenyegeti a székelységet, kezdeményezte a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés összehívását, amely határozatban mondta ki:
Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie. Azt az Európai Unióban elfogadott elvet kell irányadónak tekinteni Románia számára is, amelynek megfelelően, a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell.
A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés létrehozásának társadalmi rezonanciáját, hatékonyságát sajnos gyengítette az RMDSZ és az EMNT ellenrendezvénye, amely a központi hatalom nacionalista törekvéseinek leplezésére olyan valótlan állításokat szavaztatott meg a félrevezetett önkormányzati képviselőkkel, amelyek szerint „Romániában nem létezik olyan tudatos központi politika, amely az etnikai arányok megváltoztatására irányul.”

Hirdetés

Elmaradt az anyaország kormányának a reakciója is, és ezek a tévedések és mulasztások együttesen hatottak bátorítóan Bukarest magyarellenes politikájára, és teremtették meg azt a helyzetet, hogy Románia kormánya elfogadtatni ma olyan közigazgatási felosztást akar, amely magyar-ellenességében messzebb megy a Ceausescu- féle 1968-as „közigazgatási reformnál”.
Egyben arra is felhívjuk a figyelmet, hogy az önfeladás jegyében fogant az az elképzelés, amely Maros, Hargita és Kovászna megyéket azonosnak tekinti Székelyfölddel, és a Ceausescu által Maros megyéhez csatolt, román többségű Mezőséget is Székelyföld részének tekinti. Ezzel ellentétben, a Gyergyóditrói Székely Nemzetgyűlés határozatát elfogadva, Székelyföld határainak a Székely Nemzeti Tanács által elfogadott és Románia Parlamentje elé terjesztett Autonómia Statútumban szereplő határokat kell tekinteni.
Székelyföld minden polgárának, a székely önkormányzatoknak a leghatározottabban kell tiltakozniuk, és fel kell készülnünk akár az állampolgári engedetlenségre, utcai tüntetésekre, ezáltal értetve meg Románia kormányával: a székelyekkel ezt nem lehet megtenni!
Marosvásárhely 2011. június 09

Izsák Balázs, Székely Nemzeti Tanács,erdely.ma

Aláírásokkal az autonómiáért – Uniós szintű polgári kezdeményezés

 


A Székely Nemzeti Tanács élni kíván az uniós szintű polgári kezdeményezés lehetőségével, hogy az őshonos nemzeti közösségek önrendelkezési jogát uniós szintű jogi aktus ismerje el, és sajátos jogállást biztosítson az általuk lakott régióknak.
A szervezet tegnapi, marosvásárhelyi küldöttgyűlésén jóváhagyta az állandó bizottság erről szóló, korábban elfogadott javaslatát.
A polgári kezdeményezéshez legalább egymillió aláírás szükséges, ezt az Európai Unió több tagállamából kell össze­gyűj­teni. Az SZNT ennek érde­kében együtt szeretne működni az Eu­ró­pában élő más őshonos nemzeti közösségekkel, és szorgalmazza a különböző európai régiók – például Skócia, Wales, Észak-Írország, Katalónia, Baszkföld, Dél-Tirol, Korzika – közös érdekérvényesítését.

 

Az aláírásgyűjtés beindítására még várni kell: előbb az Európai Bizottságnak kell pontosan szabályoznia a folyamatot, majd a tagállamoknak is be kell azt építeniük országos törvénykezésükbe. Ezzel párhuzamosan azonban az SZNT képviselői felveszik a kapcsolatot az érintett régiók vezetőivel – több térség esetében már megtörtént ez –, igyekeznek kidolgozni az együttműködés módozatait, hiszen az őshonos nemzeti közösségek önrendelkezési jogáról szóló dokumentumot együtt kell kidolgozniuk, az aláírásgyűjtés is több országban zajlana.
Ugyancsak tegnapi ülésén döntött a szervezet küldöttgyűlése a bukovinai székelyekkel való együttműködésről, Potápi Árpád, a magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának fideszes elnöke, Bonyhád polgármestere támogatásáról biztosította a szervezetet.
Farcádi Botond , Háromszék ,erdely.ma

SZNT: egy polgármesterjelöltet támogassanak a magyar szervezetek Marosvásárhelyen

 

Egyeztetések folynak a magyar szervezetek között arról, hogy a 2012-es helyhatósági választásokon ugyanazt a polgármesterjelöltet támogassák Marosvásárhelyen – jelentette ki kedden a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) marosszéki szervezetének újdonsült elnöke, Biró Zsolt.

Biró Zsolt, a Marosszéki Székely Tanács új elnöke, és Izsák Balázs SZNT-elnök
Fotó: Gönczi Ákos

Az SZNT azt szeretné, hogy a magyar politikai szervezetek egyetlen polgármesterjelöltet támogassanak Marosvásárhelyen, a jövő évi önkormányzati választásokon, mondta Biró Zsolt.

A Marosszéki Székely Tanács kedden megválasztott elnöke a Krónikának elmondta: néhány hete elkezdődött egy egyeztetés, amelyen az RMDSZ, az SZNT, a Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), illetve a bejegyzés előtt álló Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) képviselőinek remélhetőleg sikerül megállapodniuk arról, hogy ugyanazt a jelöltet támogassák majd a polgármester-választáson.

„Az egyeztetések célja kompromisszumos megoldást találni arra, hogy a 2012-es önkormányzati választásokon a marosvásárhelyi magyarok szavazatai ne osztódjanak szét több jelölt között, hogy sikerüljön egy mindenki által támogatott polgármesterjelöltet indítani, akinek így reális esélye lehet a városvezetői tisztség elnyerésére” – nyilatkozta Biró Zsolt a Krónikának.

Hozzátette: egyelőre az elején tartanak az egyeztetésnek, történtek ugyan javaslatok, de konkrét nevekről egyelőre nem esett szó.

Benedek István, a marosvásárhelyi RMDSZ elnöke szerint a szövetség egyetért a közös jelöltállítással, a polgármesterjelöltet azonban az RMDSZ-nek kell adnia. „Beleegyezünk, hogy közös jelölt legyen, de neki a többséget kell képviselnie, ez pedig az RMDSZ” – fogalmazott.

Biró Zsolt a Marosszéki Székely Tanács új elnöke

A Marosszéki Székely Tanács kedden tartotta tisztújító ülését, amelyen Biró Zsoltot választották meg elnöknek. A 41 éves újságíró, a Marosvásárhelyi Rádió magyar adásának szerkesztője nyolc éve tagja az SZNT-nek, és Fodor Imrét váltja a tanács élén, aki nyolc évig töltötte be az elnöki tisztséget.
Izsák Balázs, az SZNT elnöke a keddi sajtótájékoztatón örvendetesnek nevezte, hogy egy pártoktól független személyt választottak marosszéki elnöknek, mivel ez összhangban van az SZNT pártfüggetlen jellegével, pártok fölötti célkitűzésével, azzal, hogy a politikai alakulatokat megállapodásra bírja.

László György, a Maros megyei MPP elnöke is támogatja az elképzelést, szerinte azonban a jelöltnek függetlennek kell lennie. „Lehet szó egy párttagról is, de függetlenként kell jelöltetnie magát. Egyeztetünk az RMDSZ-szel, és ha nem jutunk megállapodásra, más pártokkal – akár román alakulatokkal is – tárgyalhatunk ez ügyben” – mondta László György.

Izsák: diszkriminatívak népszámlálási kérdőívek

A marosvásárhelyi sajtóértekezleten az is elhangzott, hogy az SZNT diszkriminatívnak tartja az idei népszámlálási űrlapokat, mivel azok lehetővé teszik, hogy a magyarok székelyeknek vallják magukat, noha ez utóbbi nem nemzetiség, hanem regionális identitás.

Izsák Balázs SZNT-elnök hangsúlyozta: a székelység egy regionális identitás kifejeződése, a székelyek a magyarsághoz tartoznak. Mint mondta: azért diszkriminatívak a népszámlálási kérdőívek, mivel csak a magyarok esetében tartalmazzák a regionális identitást is. „A románok számára nem szerepel a kérdőíveken, hogy oltyánoknak vagy mócoknak, vagy bánátiaknak vallják magukat” – tette hozzá Izsák.

Az SZNT-vezetők elmondták: arra biztatják a székelyeket, hogy vallják magukat magyarnak a népszámláláson.

Átvilágítják a vezetőséget

A sajtótájékoztatón szó esett arról is, hogy az SZNT megtiltaná, hogy az 1989 előtti pártaktivisták és a Szekuritátéval együttműködő személyek vezető tisztséget töltsenek be a tanácsban. Izsák Balázs elmondta, ezzel kapcsolatban határozattervezetet terjeszt majd az SZNT június elején, Marosvásárhelyen esedékes küldöttgyűlése elé.

A tervezet szerint az állandó bizottság tizenöt tagjának az országos átvilágító testület (CNSAS) által kell bizonyítaniuk, hogy nem működtek együtt a Szekuritátéval, az elnököknek és az alelnököknek pedig azt is igazolniuk kell, hogy nem voltak a Román Kommunista Párt aktivistái vagy tisztségviselői.

Szerző(k): Krónika

SZNT: magyarországi konzultáció az önrendelkezésről

 

A magyarországi politikum teljes spektruma támogatja a Székelyföld autonómiáját – jelentette be Sepsiszentgyörgyön Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke. Mint mondta, az SZNT konzultációsorozatot kezdeményez a magyar Országgyűlés frakcióival, hogy autonómiatörekvéseiket részletesen ismertessék.

„A Magyar Szocialista Párt (MSZP) politikusaival való beszélgetések során elhangzott, az ellenzéki párt nem fogja támadni a magyar kormányt és a kormánypártot, ha a Székelyföldet érintő kérdések kerülnek terítékre, sőt hajlandók gyakorlati lépéseket is tenni, hogy támogassák a kezdeményezéseinket” – mondta az SZNT-elnök.

Emlékeztetett ugyanakkor, az országgyűlési frakciókat korábban, évekkel ezelőtt is megkeresték, a magyarországi politikusok azonban nagyon diplomatikusan fogalmaztak. „Korábban az volt az üzenet Bukarest és az RMDSZ felé: támogatjuk az autonómiát, de ezt a többséggel való párbeszéd révén vagy a magyarság egységének megtartása mellett kell elérni. Mint kiderült, most feltételek nélkül támogatják a kezdeményezésünket” – mondta Izsák Balázs. Az SZNT egyébként tervezi, hogy a magyarországi települések önkormányzatait is tájékoztatni fogja az önrendelkezési törekvésekről.

A Székely Nemzeti Tanács vezetője továbbá bejelentette, a szervezet úgynevezett „autonómia-kiskátét” jelentetett meg ötezer példányban. A 28 oldalas kiadványban az önrendelkezéssel kapcsolatos fogalmakat – a téma kapcsán a leggyakrabban előforduló kifejezéseket, mint az autonóm terület, a háromszintű autonómia vagy az önrendelkezés székely hagyományaira vonatkozó kifejezéseket, mint székely jog vagy székely ispán – magyarázzák. A kiadvány megjelentetésére a sepsiszéki SZNT a Háromszéki Közösségi Alapítványtól kapott 2000 lejt, a kiskátét sepsiszéki családokhoz juttatják el. Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke elmondta, a széki szervezetek feladata lesz, hogy a további kiadásokhoz megszerezzék az anyagi forrást, majd minél több emberhez eljuttassák. A céljuk az, hogy minden székelyföldi család könyvtárában ott legyen az autonómia-kiskáté, hogy a segítségével értelmezni tudják az újságcikkeket, a híradásokat.

Szerző(k): Bíró Blanka, kronika.ro

Szegedi Csanád betartotta, amit Mihályfalván ígért

[ 2011. március 29., 10:34 ] [91]

Szegedi Csanád, a Jobbik Magyarországért Mozgalom EP-képviselője már többször is bizonyította, szívén viseli az erdélyi magyarság sorsát. Legutóbbi brüsszeli felszólalásán az Érmellék autonómiája mellett tette le voksát.
Az Érmihályfalván tartott március eleji előadásában is kitért arra, hogy Székelyföld után, a legnagyobb tömbben élő érmelléki magyarságnak is ugyan olyan joga vann saját autonómiája megteremtéséhez, mint az első világháború után Olaszországhoz csatolt, túlnyomórészt nem olasz népességű Dél-Tirolnak, amely rendkívül széles területi, gazdasági és kulturális autonómiát élvez a mai Itálián belül. Ez azonban nem volt mindig így, hiszen az 1918-ban még 97%-ban németek lakta régió – ez akkor mintegy 260 ezres összlakosságot jelentett – több évtizedes olasz elnyomás, etnikai tisztogatást célzó betelepítések, illetve az őslakosok jó egyharmadának Ausztriába kényszerítése a 20-ik század második felére már csak az itt élőket jócskán megtizedelte. Autonómia nélkül pedig mára már vélhetően nem is léteznének.
Az önrendelkezésnek köszönhetően a mintegy félmilliónyira duzzadt dél-tiroli őslakosságnak mára saját helyi parlamentje és saját helyi kormánya van és az adóbevételek túlnyomórészt is helyben maradnak, a közigazgatás és az oktatás is szigorúan kétnyelvű és etnikailag arányos. Az etnikai arányosságról szóló helyi törvény megköveteli, hogy még a szociális bérlakásokat, a lakásépítési támogatásokat, valamint a kulturális támogatásokat is minden településen az ott élő népcsoportok arányában kell elosztani. Az eredmény: ez a kis közösség nem olvad be, nem enyészik el a közel 60 milliós olasz népességben. Dél-Tirol osztrák-német jellegű maradt, a lakosság 69%-a német, arányszámuk nem csökken.
Ezzel párhuzamban a milliós nagyságrendű elszakított erdélyi magyarságnak, valamint ezen belül a nagy tömbben élő érmellékieknek évtizedek óta nincsenek valódi önrendelkezési jogaik.

Érmihályfalván tett látogatásakor a helybéli magyarok felkérték az EP-képviselőt, hogy a jövőben még erőteljesebben képviselje az érmelléki autonómia-törekvéseket.
Ennek a felkérésnek eleget téve már a március 15-én megtartott budapesti beszédében is hangsúlyozta az érmelléki autonómia fontosságát.
Ezt követően az Európai Parlament március 23-i plenáris ülésén is szót kért, ahol ismertette az érmelléki magyarság önrendelkezési törekvéseit, és indítványozta, hogy a parlament hívjon össze egy ülést, és külön napirendi pontként tárgyalja meg a székelyföldi és az érmelléki területi autonómia ügyét.
Mindezeket követően március 24-én Szegedi írásban is benyújtotta ebbéli kérését az Európai Bizottság irányába az autonómia elvének alkalmazásáról, valamint konkrét válaszokat sürgetve arról, hogy a Bizottság támogatná-e az érmelléki magyarok kulturális és területi önrendelkezését.

Sütő Éva, Reggeli Újság, erdely.ma

1 2 3 10
>