Archive

Category Archives for "2009. évi romániai elnökválasztás"

Berceanu: mindenki hazudott a választási kampányban

 

A tavalyi államfőválasztási kampányban minden romániai párt hazudott, mivel elhallgatták a lakosság előtt, hogy ország a szakadék felé rohan – mondta Radu Berceanu közlekedési és szállítási miniszter, akinek nyilatkozatát a Gândul ismertette.

Berceanu kitereget. Valamennyi politikus elhallgatta a kampányban valóságot
Fotó: Mediafax

A Demokrata Liberális Párt (PD-L) színeit képviselő tárcavezető szerint a választási kampányban egyik párt sem vállalta azt az „öngyilkos” lépést, hogy beismerje: az ország a tönk szélére sodródott. Berceanu nyilatkozatában azonban igyekezett hangsúlyozni: ez a fajta hazugság nem azonos azzal, amikor valótlanságot mond valaki, itt valóban csak arról volt szó, hogy bizonyos tényeket elhallgattak.

Berceanu a valós helyzetről való tájékoztatás elmulasztását minden politikai erőnek – értelemszerűen saját pártjának is – felrója. A tavaly november végén és december elején tartott elnökválasztásoknak ugyanis parlamenti választásokkal felérő tétje volt: a második fordulóban megmérkőző szociáldemokrata Mircea Geoana és a PD-L által támogatott Traian Băsescu harca ez utóbbinak a győzelmével végződött, és ez meghatározta, hogy az államfő a PD-L elnökének, Emil Bocnak adott kormányalakítási megbízást. Ha Geoana lett volna a befutó, akkor egészen más színezetű kormánykoalíció vezetné ma az országot. Berceanu szavaiból is kitűnik: a küzdelem olyan elkeseredett volt, hogy ott egyik politikai erő sem merte beismerni, milyen is a valós gazdasági helyzet.

A Gândulnak ugyanakkor pénzügyminisztériumi források cáfolják a miniszter szavait, legalábbis annyiban, hogy közölték: a politikusok említett „mulasztásáról” legfeljebb a 2009 előtti időszakban lehet beszélni. Tavaly ugyanis már a Nemzetközi Valutaalappal, az Európai Unióval és a Világbankkal egyeztetett, azok által is ellenőrzött adatok láttak napvilágot a romániai gazdaság állapotáról.

A lap ugyanakkor magát Traian Băsescut idézi, aki 2009 novemberében, az elnökválasztási kampány teljében ugyancsak a nemzetközi pénzintézetek információira hivatkozva biztosította a lakosságot: Románia 2010 második negyedévében már kilábal a válságból, és megindul a növekedés. A nehezén tehát már túl van az ország – emlékeztet a Gandul Băsescu akkori szavaira.

Az elmúlt hetekben azonban éppen Băsescu próbálta meggyőzni a lakosságot a jelenlegi megszorítások elengedhetetlenségéről. Elmondta: azért kell most az állami alkalmazottak bérét 25, a nyugdíjakat és a munkanélküli segélyeket pedig 15 százalékkal csökkenteni, illetve számos szociális juttatást megvonni vagy leapasztani, mert ellenkező esetben 2011-ben újabb hitelek felvételével kellene „elzálogosítani” Romániát.

Berceanu kitereget. Valamennyi politikus elhallgatta a kampányban valóságot

A parlament két házbizottsága ma délután egy órára meghallgatásra beidézte a testület együttes ülésére Emil Boc miniszterelnököt. Ezt a két bizottság tegnap döntötte el, azon az ülésen, amelyen a törvényhozásnak hétfőn eljuttatott megszorítócsomag-tervezetek tárgyalási menetrendjéről kellett volna határoznia.

Ioan Chelaru háznagy elmondta, a kormányfőt Mircea Geoană szenátusi elnök javaslatára idézik be, hogy további magyarázatokat fűzzön a két törvénytervezethez, amelyet a kormány felelősségvállalással kíván elfogadtatni.

Elsősorban arról szeretnének többet megtudni, miért hivatkozik a kabinet a jogszabályok szükségességének indoklásában az alkotmány 53., nemzetbiztonsági ügyekkel foglalkozó paragrafusára, illetve arról, hogy a tervezethez miért nem csatolták a Társadalmi és Gazdasági Tanács (CES) állásfoglalását, amely ugyan csupán konzultatív, de mégis szükséges. Mircea Geoană közölte, a jogszabálytervezetekkel kapcsolatosan a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) véleményét is kikéri.

kronika.ro

Visszacsatolás – magyarok a román kormányban

Előre jelezném: az alábbiakban egy hosszú és kevésbé érdekfeszítő poszt következik, de ha már ergé redaktor úr kedvéért végigrágtam a román kormányprogramot, megfutom a magamét.

Alapkérdésünk: mit keresnek magyarok (vagyis RMDSZ-tisztségviselők) Románia kormányában, hogy kerültek oda, és ha már ott virítanak, mit tehetnek.

Maga a szituáció nem új: 1996 óta az RMDSZ vagy kormányon van, vagy kívülről (ellenzékből) támogatja a mindenkori hatalmat, mondván, csak így lehet bármit is elérni. Legújabb kori történelmében igazán ellenzékbe szűk egy évre kényszerült, miután a 2008-as kormányalakítási tárgyalások során a Szociáldemokrata Párt (PSD) kivágta őket, mint a taknyot. Ebbe a szűk egy évbe sok minden belefért: miután a két nagy kormánypárt (szoci + demokrata-liberális [PD-L]) lazán összegereblyézett kétharmadot a törvényhozásból, az RMDSZ-nek ellenzékben a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) karöltve nem sok mozgástere maradt: aláírhatták a jelenléti naplót a parlamentben, és legföljebb megbukott bizalmatlansági indítványokkal kerülhettek be a hírekbe.

Illetve szívtunk, mint a torkosborz: nagygyűlések sorozatával tiltakoztunk az ellen, hogy a hatalom csuklóból eltávolította majd’ az összes magyar (vagy: RMDSZ-es) kormányzati és állami vezetőt, már Markó is etnikai tisztogatásról beszélt. Mindeközben megszületett a Magyar Összefogás elnevezésű politikai projekt, melynek két fő aktora Tőkés László és Markó Béla – kézfogásuk kiverte a biztosítékot mind a szélsőjobbnál, mind pedig az ún. nemzeti-polgári táborban (Szász Cotroceni Jenő kézivezérlésével a Magyar Polgári Párt és a Székely Nemzeti Tanács keresztbefeküdt, de még Lukács Csaba is bemozdult a Magyar Nemzetben, hogy levelező tagozaton gyorstalpalót kelljen tartanunk az anyaországiaknak).

A Magyar Összefogás eredményeként összeadódtak Tőkés László 2007-ben függetlenként szerzett szavazatai az RMDSZ szavazataival, és közel kilenc százalékos sikerrel 2009-ben három EP-képviselőt küldtünk Brüsszelbe (más megfogalmazásban: sikerült megtartani a három helyet. Megint más értékelésben: nem sikerült négy képviselőt küldeni, csak hármat.).

És hogy ne érhessen az elfogultság vádja, az RMDSZ akkori helyzetértékelését csak tiszta forrásból idézzük, a szövetségi elnök tolla hegyén fakadt az alábbi gondolatfutam: „nem politikai paktumok kellenek, ilyent is lehet kötni ugyan alkalomadtán, hanem etnikai megegyezésre van szükség, egy olyan participatív elv érvényesítésére, ami természetessé tenné, hogy a magyaroknak mindig ott kell lenniük a központi kormányzati intézményekben. Hogy ez nem »szép«, nem eléggé »demokratikus«? Lehet. Csakhogy egy számbelileg kisebbségben lévő közösségnek hiába prédikálunk a többségi elv nagyszerűségéről, mert a törvényeket Romániában is több mint ötven százalékkal lehet elfogadni, nem pedig hét százalékkal. […] Három elvet ajánlok megfontolásra azoknak, akik netán elfelejtették, hogy a spanyolviasz már fel van találva: 1) A kisebbségek képviselőinek arányos jelenléte a központi és helyi állami intézményekben. (Nem kell olyan nagyon félni a dél-tiroli, nem igazán uniós, nem igazán »versenyszellemű« megoldásoktól.) 2) A központi hatáskörök erőteljes decentralizációja, különösen a nemzeti identitás szempontjából fontos területeken (oktatás, művelődés, régiófejlesztés stb.). 3) Végül pedig: az autonómia különböző formái. […] Ellenzékben az RMDSZ felelőssége éppen ez lesz: nem politikai pártként, hanem érdekképviseleti-érdekvédelmi szervezetként lépni fel, a politikai szövetségek révén elért eredményeket megtartani és egy majdani magyar-román paktumba beépíteni. Olyan autonómiákat kialakítani, amelyekben »az autó is magyar, a kormány is magyar«, de amelyek a »román autókkal« egy úton (lehetőleg autópályán!) haladnak, ugyanabba az irányba.”

Ezt nevezték etnikai paktumnak, da.

Nos, Markó időközben lépett egyet a szövetség belső sakktábláján, előrenyomta a Kelemen Hunor nevű tisztet, mintegy előkészítendő a 2011-es trónutódlást (erről márírtam itt, nem mennék belé mélyebben), államelnök-jelöltté szavaztatta, persze, anélkül, hogy erről bárkivel konzultált volna az összefogás jegyében. Belső ügy, mondták, és ők lepődtek meg a legjobban, amikor kiderült, hogy a választók ezt el is hitték nekik – legalábbis Kelemen Hunor választási szereplése ezt mutatja, a kintiek nem szaladtak rá szavazni.

Őszre egy másfajta összefogás kezdett körvonalazódni, a „mindenki Băsescu ellen” jelmondatú politikai összebútorozás, amikor is a farkas együtt hált a báránnyal, az oroszlán pediglen füvet evett: a szocik kipenderültek a kormányból, amit összparlamenti szeretetben aztán jól meg is buktattak, és kitalálták az ún. Johannis-projektet, párban repültek a mi négereink – de a végén, amint ezt is megírtam, a fagyi visszanyalt, Băsescu csak megnyerte az elnökválasztást.

Markó időközben lépett egyet, de most hátra: miután az exit-pollok ismeretében rögvest Iliescu után gratulált a kis vörös kakas Geoanának, másnap nyelt vagy kettőt, mert kiderült, a Johannis-projekttel szemben a Băsescu-projekt valóban sikeres, natehát az RMDSZ-vezérkar jobbra sasszézott, és Béla a néppárti atyafiság jegyében gyorsan fejet is hajtott a demokraták és az újraválasztott államfő előtt.

Aki újévi üzenetében kétséget sem hagyott afelől, hogy továbbra is a nyúl viszi majd a puskát, hogy egy másik közkeletű képpel érzékeltessük a lényeget: az államfő, miközben boldog új évet kívánt, többször is kitért az általa kikényszerített, a kisebb és egykamarás parlamentről szóló érvényes népszavazásra. Az állam modernizációja címszó alatt lesz még sírás, rívás, fogaknak csikorgatása, a választókerületek újrarajzolása könnyen eredményezheti a magyar parlamenti képviselet lényeges meggyengülését, és ezt talán az érdemi decentralizáció ellensúlyozhatja valamennyire; ám ha nem fog zárni a magyar közösség, akkor könnyen, hm, szopóágra kerülhetünk, mert a látszattal ellentétben jelen pillanatban az RMDSZ érdekérvényesítő képessége erősen tart a nullához.

A jelenleg ellenzékben lévő liberálisok ellenállása gyöngül, elképzelhető, hogy beáldozzák a mostani lídert, Crin Antonescut és kormányra mennek (a megyei szervezetek részéről nagy a nyomás); a szociáldemokraták vezéráldozattal veszítettek, Geoană nagyot bukott, csak az a kérdés, mikor teszik félre az útból. Jellemző: az egyszer már megbuktatott, majd reciklált kormányfővel felálló új demokrata+rmdsz-es+függetlenek és más kisebbségiekből alakult kormányt 276 szavazattal 135 ellenében szavazta meg a parlament; a PD-L, RMDSZ, kisebbségek és függetlenek összesen csupán 241 vokssal rendelkeznek, tehát tudni lehet, hogy a liberálisok és a szociáldemokraták közül többen átszavaztak. Csak a politikai migrációval megerősödhet a PD-L, de ha még a liberálisok is betáncolnak (és udvarolnak nekik), akkor az RMDSZ egészen egyszerűen fölöslegessé válik.

Maradhat bokréta a kalapon, ha épp jókedvében van Băsescu, és úgy ítéli meg, hogy külpolitikai fügefalevélként megteszik; talán hagynak nekik néhány vigaszági minisztériumot, államtitkárral, és néhány prefektusi, igazgatói helyet. Ami esetleg elég lehet arra, hogy a 2012-es választásokon az RMDSZ-vallásúakat még mozgósítsa, de nem aludnék nyugodtan a helyükben. Mert a román nagypolitika jóindulatára stratégiát építeni nem életbiztosítás.

Márpedig a mostani kormányprogram nem tartalmazza a hőn óhajtott etnikai paktumot, és ha a demokratáknak választaniuk kell, mondjuk, Daniel ortodox patriarcha óhaja és a kormánypartner között, akkor az előbbit választják.

Nézzük a tényeket: Kelemen Hunor személyében először kapta magyar a kulturális minisztériumot, hozsanna. Erről csak annyit kell tudni, hogy 1. a kulturális minisztérium a román politikum számára legföljebb a második vonalas külpolitikai intézet, exportáljuk a kultúrát, hadd nyugodjon meg a világ, itten civilizáció foly; 2. eleddig a kulturális minisztérium alá tartoztak az egyházak is, és ez volt a tényleges ereje (nem mindegy, hány ortodox templom építését határozzuk el, ugyi). Daniel patriarcha köhentett egyet (informálisan), és rögvest kivették a vallásügyi vonalat Kelemen hatásköréből, a partiarcha embere, Adrian Lemeni a miniszterelnök közvetlen alárendeltjeként osztogatja majd a zsét minden elismert felekezetnek. Kelemen a kulturális örökség védelmében ügyködhet meglehetős buzgalommal, a kérdés csak az, hogy sikerül-e neki például az erdélyi műemléképületek esetében felülírni az eddig alkalmazott szorzókat.

További két minisztérium élére került RMDSZ-es: az egészségügyet Cseke Attila, a környezetvédelmet Borbély László fogja igazgatni. Az előbbit máris saját halottjának tekintheti a bihari RMDSZ (onnan erőltették be): bár a leginkább refomra szoruló szakágazatról volna szó, eddig még senkinek sem sikerült érdemben változtatnia – és épp ezért a román egészségügyi ellátórendszer valahol a magma közelében fúrja magát lejjebb, egyre lejjebb.Taszajcsa lefelé a gyógyszermaffia, illetve a tágabb egészségügyi lobbi, és Cseke, hogy is fogalmazzak, nem az a gyémánthegyű mélyfúró.

Borbély Lászlónak sem lesz könnyű dolga, vagy lenyeli a verespataki bányaprojektet (amit Adriean Videanu, a jelenlegi gazdasági miniszter nagyon pártol), vagy pedig összefejelnek a demokratákkal (és vajh ki az erősebb kutya). A ciántechnológiával aranyat termelő bányaprojekt egyébként a Legfelsőbb Védelmi Tanács elé került, az fog dönteni – és ennek elnöke Traian Băsescu. A kormányprogramban egy mukk sincs erről, általános környezetvédelmi elveken túl nem szigorítanak be. (Ellenben tételesen is kiemelik a Duna-delta rehabilitációját, amelyre valóban érdemes lenne rágyúrni.)

Habnak a tortán ott van Markó Béla miniszterelnök-helyettesi pozíciója, e szerepkörében az oktatási, művelődési és kisebbségvédelmi területet fogja felügyelni. Még mielőtt felcsillanna a szemünk: egyszer már ugyanebben a pozícióban ugyanezen területeket felügyelte (illetve akkor kisebbségek helyett az integrációs ügyeket vállalta be), és az ő nevéhez egyértelműen köthető megvalósítások közül az égadta világon semmi nem jut eszembe. Ettől még lehetnek, csak előfordulhat, hogy nagylelkűen az RMDSZ számlájára írta azokat, náluk ez a szokás, ha például magyar közpénzből megvalósítanak valamit, akkor azt is az RMDSZ számlájához csapják, ez egy ilyen műfaj.

Markó anno le is mondott a posztról (miután 2007-ben szembemeneteltek Băsescuval, és tettek egy sikertelen leváltási kísérletet), mondván, építeni kell a pártot, hiszen izé. Vesztettünk. Ja.

Továbbá jelenleg kinéz még öt prefektusi és tíz alprefektusi tisztség, majd bővülő számarányban visszakerülhetnek a hithű RMDSZ-es funkcionáriusok a különböző igazgatóságokra, nagy a család.

Összegezve: az RMDSZ valóban ott van a román kormányban – a futottak még kategóriában. Sem zsarolási pozícióban, sem a mérleg nyelve szerepkörben nem tetszeleghet. Ha visszaépíti a klientúráját (aminek elég nagy az esélye), akkor pláne kiszolgáltatottá válik, hiszen egyetlen karlendítéssel elküldhetik őket megint balra, azt pedig sem az RMDSZ-sorkatonák, sem pedig holdudvaruk nem köszöni meg.

Így ellenben az a kérdés, hogy ennek mi lesz az ára. A kormányprogram kisebbségi fejezetét (magyarul egy cikknyi kivonat itt) alighanem valamely európai dokumentumösszesből copy-pastelték össze, azokban szokás így elkenni a problémát a kulturális sokszínűség égisze alatt; néhol konkretizáltak egy-két ügyet, de hogy nem Kelemen Hunor államfői programjának aktualizált változata, az szent.

Továbbra sem esik szó a kollektív jogokról, a kulturális autonómiáról (a területiről naná, hogy nem), a bővítik fogalma sem egyenértékű az önállóval (lásd állami magyar egyetem, vagy horribile dictu autonóm oktatási rendszer) stb. A legviccesebb ebben a dokumentumban a kisebbségi törvény emlegetése, hiszen egyszer már épp a demokraták tartottak be – ígéretükkel ellentétben – a törvény elfogadásának. És most azt olvashatjuk: a kormány továbbra is támogatni fogja a romániai nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvénytervezet elfogadását. Még egy ilyen támogatás…

Nem ezt a lovat akartuk.

Csak hogy képben legyünk: eleddig is voltak jogaink. A nyelvijogok.ro (innen is tisztelet a szerkesztőknek) egy pdf-dokumentumba összeszedte nyelvi jogainkat. Törvények garantálják azokat – és ezeket a törvényeket nem tartják be (szankcionálásra pedig nincs mód és eszköz; ha nem hiszitek, menjetek el egyszer, mondjuk, Marosvásárhelyre, Markó és Borbély jelenlegi városába, nézzetek román csudát).

És bár az államfő szerint a világválság elrepült Románia fölött, mint egy nikkel szamovár, épphogy megérintett, vár ránk a szakszervezetek tavasza, jópárezer közalkalmazottat rúgnak majd ki, az IMF-hitelt nem ingyér’ adták. Továbbá kinéz még egy alkotmánymódosítás, választókerületek újrarajzolása, a régiók kijelölése stb.

Mindez egy egyre szétfejlődőbb magyar politikummal, olyan kiszolgáltatott érdekvédelmi szervezettel, amely alól kimentek a választók (legutóbb a magyar választók több mint fele el sem ment szavazni, a maradék negyven százaléknyi magyar több mint fele pártdirektívával ellentétesen szavazott).

Ahogy az egyik ismerősöm fogalmazott: a rongyosra kúrt segget talán nem kéne rázni.

Újra kellene gondolni ezt az egészet, amíg nem késő. Mert másfél milliónyi ember hatalmas erő, országnyi nép – amíg ezt el tudjuk hinni magunkról. De ha önrendelkezés alatt a bármikor visszavonható tisztségek megszerzését értjük, akkor fogadjuk az infrastrukturális beruházásokat is azoknak, amik: hosszútávú befektetésnek a többségi nemzet részéről.

Előbb-utóbb ők fogják majd használni.

Tempetőfi
http://reakcio.blog.hu , erdely.ma

Tőkés László az elmúlt esztendőről – film

Az erdélyi magyarság jövőjét csak egy, a nemzeti érdekeken alapuló Kárpát-medencei magyar összefogás teremtheti meg – jelentette ki az elmúlt esztendőt értékelveTőkés László.

Tőkés László szerint sikeres volt az erdélyi magyar összefogás a 2009-es európai parlamenti választásokon Romániában. Az EP-képviselő úgy véli: az államelnök-választáson az együttműködés kudarcot vallott.

„A mostani magyar kormányzatpolitikai tájékozódás csupán toldozása- foldozása az eddigi megalázkodó kisebbségpolitikának, nekünk gyökeres változásra, demokratikus újulásra van szükség kisebbségpolitikai téren” – fogalmazott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke.

Ez az önálló magyar oktatás, az autonómia és a demográfiai mutatók javítását jelenti. Tőkés örvendetesnek nevezte azt, hogy húsz évvel a rendszerváltás után végre megtörtént a 89-es mártírváros, Temesvár méltóságának visszaállítása.

„Temesvár szellemének rehabilitációját könyvelhetjük el az idén. Az összefogás és a rendszerváltás egyenes vonalán való előrehaladás azaz két irány, amely a jövő felé mutat” fogalmazott az EP-képviselő.

Az erdélyi magyarság jövőjét csak egy, a nemzeti érdekeken alapuló Kárpát-medencei magyar összefogás teremtheti meg – mondta Tőkés László.

Duna TV , erdely.ma

3

Markó: jó befolyása lesz az RMDSZ-nek a kormányban – film

– Én azt hiszem, hogy senki sem vádolhat minket azzal, hogy amikor esély kínálkozott, akkor nem vállaltunk egy nagyon nehéz ellenzéki programot. Hiszen mi buktattuk meg – másokkal együtt – ezt a kormányt. Utána végigvittünk egy nehéz kampányt, mert úgy nézett ki, hogy egy radikális fordulatra van lehetőség. Nem következett be ez a radikális fordulat, akkor pedig választanunk kellett, hogy hátradőlünk és várunk, hátha lesz valami, vagy pedig úgy, ahogy lehet és olyan körülmények között, amilyenek vannak, mégiscsak megpróbálunk hozzájárulni a változáshoz. És meg kell mondanom, hogy szerintem jó kormányprogramot alakítottunk ki, és jó befolyása lesz az RMDSZ-nek ebben a kormányban.

Többek között ezeket mondta Markó Béla RMDSZ-elnök abban a beszélgetésben, amelyet a Izsák Ildikó készített a Duna Televízió marosvásárhelyi stúdiójában. Az interjút követően Szántó Georgina Kántor Zoltán politikai elemzővel beszélget.

erdely.ma

Gőrcső alatt az új kormány

A 2009. december 6-i elnökválasztás több szempontból is nóvumnak számított a romániai politikatörténetben. Egyrészt azért, mert a szabad választások eddigi legszorosabb eredményét hozta, hiszen mindössze hetvenezer szavazat választotta el a két jelöltet egymástól. A végső eredmény – Traian Băsescu államfő győzelme – pedig némileg meglepetésnek is számított. Egy másik újdonság a mindkét fordulóban tapasztalt magas választási részvétel, ami bebizonyította, hogy Románia sem kivétel választási magatartás szempontjából: amennyiben a lakosság érzékeli a választások fontosságát, megfordulhat a húsz éve lefelé ívelő szavazási kedv.

Nem utolsósorban az újdonságok között kell említést tennünk az alkotmánybíróság szerepvállalásáról is, hiszen először vett részt aktívan a választási eredmények alakításában, újraszámoltatva az érvénytelen szavazatokat. A beavatkozás ellenére a politikai elemzők nagy része megegyezett abban, hogy a döntés inkább a román demokrácia újralegitimálásának kísérlete, hiszen az újraszámlált érvénytelen szavazatok csak kis valószínűséggel befolyásolhatták volna a választások kimenetelét.

A választási eredmények kihirdetése után két kérdés foglalkoztatta a közvéleményt. Az első az elnök parlamenti támogatottságára vonatkozott, a másik pedig a jövendőbeli kormány összetételére, illetve a költségvetés mihamarabbi elfogadására. Mint tudjuk, a választások egy érdekes helyzetet eredményeztek, hiszen a politikai erők jelentős része a második mandátumáért induló Traian Băsescu ellen fogott össze, aki a papírformát felborítva ennek ellenére megnyerte a választásokat. Ez azonban nem jelentette azt, hogy az elnök parlamenti többséggel is rendelkezik, hiszen ellene sorakozott fel a Demokrata-Liberális Párton (PDL) kívül az összes parlamenti párt: a Szociáldemokrata Párt (PSD), a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ). Egy negatív forgatókönyv a jelenlegi helyzetben azonban semmi esetben sem kedvezett volna Románia jelenlegi gazdasági stabilitásának, hiszen az ország a Nemzetközi Valutaalaptól kapott kölcsönre számít, melynek folyósítása két fontos feltételtől függ: a politikai stabilitástól és a költségvetés mihamarabbi elfogadásától. Egy folytatódó kormányválság akár előrehozott parlamenti választásokat is jelenthetett volna. A választások után a régi-új államfő különböző eszközökkel kezdett neki a parlamenti többség kialakításának. Míg a PSD-vel és a PNL-vel folytatott tárgyalások hamar zátonyra futottak, mindkét alakulat vezetői kijelentették, kicsi az esélye, hogy a PDL mellett kormányzati szerepet vállaljanak, addig az RMDSZ az elmúlt 15 év politikájához híven – de a kampányban kinyilvánított álláspontja ellenére – nem utasította vissza a kormányzati szerepet. A PDL-RMDSZ, illetve kisebbségi képviselők által alkotott koalíció azonban még mindig nem volt elégséges egy többségi kormányzáshoz.

Az új Boc-kormány természetrajza

A kormányalapítással az államfő Emil Boc volt miniszterelnököt, a PDL elnökét bízta meg. Ez egyrészt azt jelentette, hogy a PDL nem fog semmilyen engedményt tenni a többi pártnak, másrészt pedig azt, hogy a 2004-es és 2008-as tapasztalatokhoz hasonlóan – a Stolojan és Stoica nevével fémjelzett liberális frakció beolvasztása, vagy a különböző szociáldemokrata politikusok kooptálása – megpróbálta kiszakítani a többséghez szükséges mandátumra valót a többi pártból. Egyes politikai elemzők szerint a Cătălin Voicu PSD-s szenátor ellen indított bűnügyi eljárás, illetve egyes PSD és PNL közeli politikusok vélhető miniszteri jelölései mind arra voltak hivatottak, hogy egyrészt csökkentsék a nagy pártok ellenállását, másrészt pedig, hogy megpróbálják lefejteni és közelebb csalogatni a gyengébb láncszemnek tekinthető politikusokat. Ezen utóbbi stratégiába illenek be azok a hírek, amelyek Adrian Sârbut hirdették a munkaügyi tárca várományosának, valamint Sebastian Vlădescu volt liberális politikus pénzügyminiszteri, vagy Gabriel Oprea volt szociáldemokrata politikus védelmi miniszteri jelölése.

A kormány biztonsága azonban nemcsak ezen múlott. Már a problémamentes bizottsági kihallgatások is arra engedtek következtetni, hogy az ellenzék nem fogja gátolni a kormány megválasztását. Továbbá a PNL nem adta jelét annak, hogy szigorú pártfegyelmet alkalmazna a szerdai vitán. A kormány elfogadására vonatkozó szavazás titkos, ilyen esetekben elvileg minden képviselő és szenátor saját lelkiismerete szerint szavazhat, anélkül, hogy a párt felelősségre vonhatná. Amennyiben a pártnak érdeke, hogy az összes képviselőjét ellenőrizze, arra szokták frakcióik tagjait kötelezni, hogy szavazás előtt megmutassák opciójukat a frakcióvezetőnek. Jelen esetben azonban egyik pártnak sem volt feltétlenül érdeke a most alakuló kormány megbuktatása, hiszen az nemcsak hogy előrehozott választásokat, de a Valutaalaptól kapott kölcsön tárgyalásának elnapolását is eredményezhette volna. A PSD által alkalmazott látható szavazás inkább saját sorainak rendezését és a potenciális árulók kiküszöbölését hivatott szolgálni, mint a kormány megbuktatását. Az elkövetkező évek politikáját véleményem szerint nem a sok esetben közhelyekkel és populista ígéretekkel teli kormányprogram, hanem a kormány összetétele alapján körvonalazhatjuk. Egyrészt Emil Boc miniszterelnöki jelölése arra enged következtetni, hogy Băsescu továbbra sem szeretné kiengedni kezei közül a kormányt – köztudott, hogy a volt miniszterelnök az elnök befolyása alatt áll -, sőt mi több Elena Udrea miniszteri pozíciójának megtartása és megerősítése, Cătălin Predoiu, Sebastian Vlădescu és Gabriel Oprea kinevezése mind-mind az elnök kormánybefolyásának növekedése felé mutat. Továbbá a találgatások és egyeztetések alatt láthatóvá vált, hogy az új kormány nem alakulhat meg a PDL erős emberei – Vasile Blaga, Adriean Videanu és Radu Berceanu – nélkül, akik egytől egyig megtarthatják, vagy visszakaphatják pozíciójukat. Visszagondolva a 2008-as kormányalakításra, emlékezhetünk, hogy az elnök ellenezte az öregebb gárda és a „gazdasági bárók” kinevezését. Ennek ellenére bevonta a fentieket a kormányba, mintegy megadva magát a párt igényeinek. A párt befolyásos emberei és Băsescu közötti megegyezés, mint látható, most sem változott. A fentiekkel ellentétben érdekességnek számít Teodor Baconschi és Mihail Dumitru jelölése. A Realitatea Tv összeállítása szerint az előbbi karrierdiplomata, aki az elnök emberének mondható, hiszen 2006 októbere és 2007 augusztusa között Băsescu tanácsadója volt. Ugyanakkor nem elhanyagolhatóak francia kapcsolatai sem, hiszen jelenleg Románia franciaországi nagykövete. Baconschi jelölését valamelyest magyarázza Mihail Dumitru nevének megjelenése is, aki a mezőgazdasági miniszteri poszt várományosa. Dumitru az uniós vidékfejlesztési program főtárgyalója Románia részéről. Ismerve a francia érdekeket a mezőgazdaság területén, Baconschi és Dumitru aktivitása egy erősödő francia-barát politikát eredményezhet. Érdemes visszatérni Elena Udrea miniszteri jelölésére is, hiszen az elmúlt évben korrupcióval gyanúsított politikus nemhogy kimaradt volna a kormányból, hanem egy kibővített tárca élére került. A turisztikai és regionális fejlesztési tárcák összevonása egyike a leggazdagabb tárcáknak, hiszen az infrastrukturális fejlesztések és uniós alapok jelentős része ezen a minisztériumon mennek majd keresztül.

Az összetételétől, programjától és a tegnap kapott átmenőjegytől függetlenül a jelenlegi kormány parlamenti támogatottsága a költségvetési szavazáson már jobban fog látszani.

Előrejelzés az RMDSZ kormányzati szerepéről

Mint már említettem, az RMDSZ kormányban való részvétele nem meglepő, hiszen az RMDSZ az elmúlt évtizedben következetesen a kormányzati szerep és képviselet mellett tette le a voksot. A jelen helyzet azonban több érdekes kérdést és problémát is felvet. Ezek közül a legfontosabb az, hogy az RMDSZ hogyan fogja menedzselni az újabb kormányzati szerepvállalás körül felmerülő belső és külső ellentéteket, másrészt pedig az, hogy milyen álláspontra helyezkedik az úgynevezett „verespataki kérdésben”.

Traian Băsescu államfő a második forduló előtti elnöki vitán, a PDL vezérkar pedig Adriean Videanu személyében már a múlt héten jelezte, hogy a verespataki aranylelőhely kiaknázása véleményük szerint Románia gazdasági prioritása. Ezzel szemben az RMDSZ és volt környezetvédelmi minisztere, Korodi Attila volt az, aki a projektet blokkolta. Ugyanakkor Korodi a kormányalapítási egyeztetések alatt egy az Evenimentul Zilei napilapnak adott nyilatkozatában is arra figyelmeztetett, hogy a projekt jelen esetben nem vállalható, hiszen nem szolgálja sem a környezeti, sem a fenntartható fejlődés szempontjait. Borbély László kinevezése egyrészt arra enged következtetni, hogy az RMDSZ nem vállalhatja már a Korodi-féle álláspontot, ezzel zöld utat adva a munkálatok elkezdésének. Ugyanakkor a volt környezetvédelmi miniszter kihagyása hierarchikus összecsapások eredménye is. Mind Borbély, mind Korodi a Tăriceanu-kormány volt minisztere, előbbi azonban erősebb embernek számít a szövetségen belül. Korodi esélyeit vélhetően az is csökkentette, hogy annak a Borboly Csaba által vezetett fiatal székelyföldi csoportnak a tagja, aki több esetben is kritizálta a jelenlegi vezetőség politikáját. Ugyanakkor a „Verespatak-ügy” megerősítheti a létező törésvonalat az RMDSZ és az EMNT között, hiszen az EMNT és Tőkés László betöltheti az űrt, amit Korodi háttérbe szorulásával az RMDSZ maga után hagyott.

Cseke Attila kinevezése a belső feszültségek szempontjából lehet érdekes. Cseke az RMDSZ bihari csoportjának tagja, amelyik talán a leghangosabban fejezte ki elégedetlenségét Kelemen Hunor államelnöki jelölésével kapcsolatban. A bihari szenátor miniszteri jelölése tehát akár békekötési ajánlatnak is tekinthető a központi RMDSZ részéről, hiszen az egészségügyi tárca nem „magyar ügy”, hanem fejlesztési, és az ezzel járó pénzosztási szempontokból tekinthető fontosnak. Kelemen Hunor kulturális tárcára való jelölése több szempontból is érdekes. Egyrészt a kulturális minisztérium „magyaroknak való átadása” elégedetlenséget generált nemcsak a Demokrata-Liberális Párton belül – sokan a kulturális minisztériumot a második külügyminisztériumként említik -, hanem megszólaltatta az ortodox egyházat is, amelyik aggodalmát fejezte ki egy más vallású miniszter kinevezése ellen. A kérdést az egyházak és a kultúra ügyének különválasztásával próbálják megoldani. Ugyanakkor elmondható, hogy nem beszélhetünk egy átütő ellenállásról, látszólag a román politikai elitnek a kulturális minisztérium nem fontos identifikációs elem, nem prioritás a nemzetépítés szempontjából. Másrészt az RMDSZ számára fontos eszközt jelenthet, hiszen az idetartozó programokkal – kultúrházak felújítása, kulturális programok támogatása -, ezek direkt ellenőrzésével szorosabbra foghatják a vidéki közösségeket. Ez a hatalommegőrzés szempontjából kiemelt prioritás. Harmadrészt, a miniszteri pozíció erősítheti Kelemen Hunor szervezeten belül betöltött szerepét is. Elnökválasztási szereplése mondhatni nem volt a legjobb, többen, köztük az RMDSZ vezető politikusai is támadták emiatt. A miniszteri poszt vélhetően ezeket a hangokat hivatott elhallgattatni.

Mi lesz a magyar összefogással?

A személyi kérdéseken túlmenően azonban beszélnünk kell az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának tartalmi pontjairól és következményeiről is. Verespatak kapcsán említettem, hogy a kormányzati szerepvállalás megerősítheti az RMDSZ és ellenzéke közötti törésvonalat. Ugyanakkor, ezen túlmenően, nyitott marad a kérdés, hogy a szövetség milyen stratégiát választ a „magyar összefogás” kapcsán, betartja-e az EMNT-vel aláírt egyezményben vállaltakat. Továbbá homály fedi a kormányba való belépés konkrét árát is, hiszen annak ellenére, hogy a két kormányzó politikai szervezet összeállított egy együttműködési nyilatkozatot, ennek tartalmáról azonban nem sok került a nyilvánosság elé. Az RMDSZ politikusai a decentralizációt és a kisebbségi törvény elfogadását említik kormányzási feltételként. Azonban egyik esetben sem kötnek ki pontos határidőket vagy konkrét tartalmi elemeket, az utóbbi még a kormányprogramba sem került be explicit módon. Ebből következően a jelen kormányzati szerepvállalás nem sok átütő eredménnyel kecsegtet olyan stratégiai kérdésekben, mint például az autonómia vagy a kisebbségi törvény – annak ellenére, hogy utóbbi jogszabály várhatóan valamilyen formában elfogadásra kerül.

Toró Tibor
(a szerző szociológus és politológus, a Sapientia-EMTE tanársegédje) , erdely.ma nyomán

1

Félreértés vagy Pofátlanság?

Jön Markó Béla és azt mondja, hogy: “Jelentős az előrehaladás az RMDSZ és a PD-L együttműködéséhez szükséges dokumentumok kidolgozása tekintetében” Hát tényleg? Nem úgy volt, hogy Johannisra kell szavazni? Most a nemzeti érdek azt kívánja, hogy az UDMR legyen a kormányban! A szavazók, azok megint félreértették! Mint mindig!

Ha félreértés lenne, akkor az úgy történt volna mint a következő viccben! Katika elmegy gyónni, mert nagy bűnbe esett! Leszopta Jancsikát és ilyen bűnnel a lelkében nem lehet felkészülni az Ünnepekre. A sekrestyében csak az új segédlelkész van, és mikor Katika elmondja neki a nagy bűnét, az egyszerűen nem tudja, hogy mekkora kellene legyen a kiszabott penitencia. Vajon hány Miatyánk és hány Üdvözlégy lehet ilyenkor a kiszabható büntetés? Ezért kikiált a harangozónak.
– János, a tisztelendő atya mennyit szokott adni a szopásért?
– Nekem egy ötvenest adott legutoljára!
Nos, elvtársak, ez lenne a félreértés. Az, amit ti tesztek, az nem előrehaladás, vagy politizálás lenne, hanem egy igazi, térden állós gyönyörszerzés! Egyesek erre merik azt mondani, hogy a romániai magyarság érdekében!
– Kurvák az én nevemben ne merészeljenek igényekről nyilatkozni!

Forrás: http://nyaradi.blogspot.com/

Döntött az SZKT: az RMDSZ kormányra lép

Kormányzati szerepet vállal az RMDSZ: a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) jelentős többséggel, mindössze két ellenszavazattal elfogadta, hogy a Szövetség kormánykoalíciós megállapodást kössön a Demokrata-Liberális Párttal.

– Az RMDSZ-nek egyetlen nagy kötelezettsége van: az, hogy érvényesítse a magyar közösség érdekeit, és megtalálja az ehhez szükséges politikai eszközöket. Közös felelősségünk, hogy eldöntsük, a hosszú és nehéz ellenzéki szerepet vagy a kockázatos, és nem tudni, mennyi ideig tartó kormányzást választjuk – hangsúlyozta az SZKT ülésén Markó Béla szövetségi elnök.

Közölte, a döntésben nem csak az államelnökválasztás eredményét kell figyelembe venni, hanem elsősorban azt, hogy a 2008-as parlamenti választásokon az RMDSZ arra kapott mandátumot az erdélyi magyarságtól, hogy a programjában foglalt célok, a közösség érdekeinek érvényesítéséhez találja meg a politikai eszközöket – szögezte le.

Az elnök szerint az RMDSZ-nek – akárcsak húsz évvel ezelőtt – ma is az az alapvető célja, hogy cselekvő módon hozzájáruljon az ország általános demokratizálásához, és az etnikumközi viszonyok radikális javításához, ugyanakkor mindent meg kell tennie annak érdekében is, hogy megvédje az eddig elért eredményeket és megakadályozza az általános demokrácia leépítésére irányuló törekvéseket. Ez indokolta azt, hogy miután az RMDSZ – a PNL-vel összefogva – mindent megtett, hogy a román politikában végbemenjen egy szemléletváltás, vállalva a PD-L kormány megbuktatását is, az államelnökválasztások után egy lehetséges kormánykoalíció létrehozásáról tárgyaljon ugyanezzel a politikai alakulattal. A szövetségi elnök – aki részletesen ismertette a kormányzati többség kialakítását célzó tárgyalások konklúzióit, valamint az RMDSZ kormányzati szerepvállalása mellett szóló érveket, de az ellenérveket is, kifejtette: azt a döntést, hogy vállaljon-e kormányzati szerepet vagy sem az RMDSZ, az SZKT-nak kell meghoznia, ami nem könnyű, hiszen, mint fogalmazott, egy nehéz és hosszú ellenzékiség vagy egy kockázatos és jelentős áldozatokkal járó kormányzás között kell döntenie.

Mint mondta, az államelnökválasztás után intenzív tárgyalásokat folytattak a parlamenti pártokkal, és arra törekedtek, hogy a megkötött megállapodásnak megfelelően, a Nemzeti Liberális Párttal közösen járuljanak hozzá egy kormánytöbbség megalkotásához. És bár a liberálisok az ellenzéki szerepet választották, abban megegyezés történt, hogy a két szervezet továbbra is szorosan együttműködik, és nem enged teret az egymás közötti konfrontálódásnak. – Az RMDSZ teljesítette a PNL-vel szembeni kötelezettségét, nekünk a legfőbb kötelezettségünk a magyarsággal szemben van – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke.

Úgy értékelte, az RMDSZ-nek és a PDL-nek egymással szemben számos negatív tapasztalata van, ám most, az említett célok megvalósítása érdekében „félre kell tenni az érzelmeket, a sértettségeket”, és úgy látszik, a két szervezetben van kölcsönös és tisztességes érdek arra, hogy közösen kormánytöbbséget alkossanak. Bejelentette: a napokban lezajlott tárgyalásokon az RMDSZ és a PD-L koalíciós szerződést dolgozott ki, amelynek értelmében a két alakulat egyenjogú partner, amely a kormányzati döntéseket konszenzussal hozza meg. A demokratákkal kötött másik megállapodás tartalmazza a magyarság számára fontos elvi célokat, többek között a kisebbségi törvény elfogadását, az alkotmánybíróság által elutasított oktatási törvényben foglalt kisebbségi célkitűzések „beemelését” az érvényben lévő jogszabályba, a decentralizáció folytatását, a gazdasági fejlesztési régiók átszervezését, a magyar szakembereknek a dekoncetrált állami intézmények vezetésébe történő visszahelyezését, de helyet kaptak az egyházak támogatásával és a Sapientia Tudományegyetem finanszírozásával kapcsolatos igények is.

Markó Béla az RMDSZ súlyához mérten jó aránynak tartja a Szövetség által megszerezhető három tárcát, valamint a miniszterelnök-helyettesi tisztséget, és áttörésként értékelte azt is, hogy a tárgyalások eredményeként az RMDSZ megszerezhetné a kulturális minisztérium vezetését, ez –emlékeztetett- tíz-tizenöt évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna. Leszögezte: az RMDSZ csak abban az esetben vállal kormányzati szerepet, ha ezeket a célokat sikerül bevinni a kormányprogramba, az RMDSZ nem fél az ellenzéki helyzettől sem – mutatott rá.

Kelemen Hunor szerint a Szövetség helytállt a választási kampányban, és köszönetet mondott mindazoknak, aki segítették, támogatták az RMDSZ választási kampányát.

Az ügyvezető elnök úgy látja, bár az ellenzéki szerep a jelen körülmények között jóval több kockázattal jár, a kormányzás is igen nehéznek ígérkezik. A felszólalók többsége is úgy vélekedett, a fenntartások ellenére az RMDSZ-nek kormányra kell lépnie, és meg kell próbálnia kormányzati eszközökkel javítani a magyar közösség helyzetén.


RMDSZ-tájékoztató

Boc a kormányfőjelölt

Az állam elnöke úgy döntött, hogy Emil Bocot nevezi meg a miniszterelnöki posztra. Ő már a harmadik jelölt, akit Băsescu megnevez.

Băsescu bejelentése után elmondta, hogy ez volt az egyetlen lehetősége, amely által biztosítani tudja Romániának az új kormányt. Majd méltatásában kihangsúlyozta, Emil Boc olyan személy, aki odaadóan foglalkozik a köz szolgálatával. Ugyanakkor egy jó tárgyaló partner, aki nehéz helyzetekben felelősséget tudott vállalni olyan ügyekért, amelyek az ország javát használják, mint például a IMF-el és a Nemzetközi Bankkal kötött egyezmény. Végül pedig kihangsúlyozta, hogy a pártokra hárul az új kormány elfogadásának felelőssége.

Október 15-én Traian Băsescu Lucian Croitorut nevezte meg a kormányfői posztra, azonban a parlamenti képviselők nem bólintottak rá a Croitoru kormány összetételére. Ezt követően Băsescu november 9-én Liviu Negoiţăt bízta meg az új kormány kialakításával, azonban ezt az összetételt a Parlament meg sem hallgatta, és nem is szavazott róla. Negoiţă december 16-án pedig az új politikai helyzetre hivatkozva lemondott kinevezéséről.

Szerdán Băsescu még mielőtt megnevezte volna az új miniszterelnököt kijelentette, olyan Kormányt szeretne látni, amely meg tudja valósítani a nemzetközi kötelezettségeket, de ugyanakkor eleget tud tenni azoknak az ígéreteknek, amelyek a kampány ideje alatt elhangzottak. E két feladatnak az új végrehajtószerv úgy tud eleget tenni, – szögezte le Basescu – ha a háttérben a PD-L támogatása áll.

www.impulzus.ro , erdely.ma

2

Előremenekülés

Még a politikához hozzáedződöttek is nehéz szívvel szemlélik az RMDSZ gyors pálfordulásait.

Pár hete még habzó szájjal szidták Traian Băsescut, két hónapja hozzájárultak Emil Boc kormányának leváltásához, melyet az elmúlt húsz esztendő leggyatrábbjaként minősítettek, holnap-holnapután pedig boldogan szavazzák meg újra csaknem ugyanazt a kabinetet; még az is megtörténhet, a menesztett kormányfővel az élen. Apró különbség talán csak annyi, hogy két-három magyar miniszter is helyet kap a kormányasztal körül.

Lassan tíz éve már, hogy a magyar érdekvédelmi szövetség elindult a teljes balkanizálódás útján. Addig következetes, megbízható partnernek tekintették, aztán 2000—2004 között a Năstase-kormány támogatása során megkezdődött a sokszor demokráciaellenes, olykor erkölcstelen kompromisszumok sorozata. Gyorsan kötötték és rúgták fel a szövetséget, hol bal, hol jobb lábbal, annak függvényében, ki tűnt éppen esélyesebbnek a hatalomra. Percek alatt elárulták korábbi partnerüket, ha az érdek ezt kívánta. Így történt 2004-ben, 2008-ban, no meg most, 2009-ben. Az elmúlt napokban már senki sem lepődött meg, amikor látta, elsőként kilincsel a győztesek kapujában Markó Béla. A román politikusok, elemzők számára ez már szinte természetes, az RMDSZ illeszkedett a román pártok sorába, ahol már mindenki mindenkinek volt szövetségese és ellenfele egyaránt. Nem jelentett gondot a gyors váltás Markóéknak sem, a szövetségi elnök rezzenéstelen arccal nyilatkozott Románia érdekeiről, szükség van rájuk, sürgős a kormányalakítás, csak így tud az ország kilábalni a válságból.

Gyorsan és különösebb magyarázat nélkül döntöttek Markóék a kormányzati szerepvállalás mellett. Vitára nem nyílott lehetőség a szövetségen belül sem, elmaradt a számvetés, az elmúlt időszak kudarcainak elemzése, no meg az ígéretek számbavétele. Pedig az elnökválasztást semmiképp sem könyvelhetik el sikerként, a magyarság számottevő része javaslatuk ellenére voksolt.

Lehetnek előnyös vonzatai a hatalomból politizálásnak, hisz az elkövetkezőkben jelentős kérdésekben születik döntés, nem mindegy, milyen lesz a regionális átszervezés, a decentralizáció, de az sem, hogyan alakul az oktatási reform. Ám ha nem néznek szembe az elmúlt időszak hibáival, ígéreteivel, akkor előremenekülés lesz csupán, néhányan kielégíthetik személyes ambícióikat, és a hatalom egy icipici szelete is az övék lehet, de a lényeg elsikkad: jelentős előrelépést a magyar közösség szempontjából nem remélhetünk.

Farkas Réka, Háromszék , erdely.ma

1

Kit szeretnek a háromszéki demokraták?

Ha hivatalosan nem is, de szűkebb körben megköszönte az MPP választási kampányban nyújtott támogatását a Demokrata-Liberális Párt regionális vezetősége. Gheorghe Scripcaru alelnök csütörtök délután tárgyalt a polgáriak háromszéki főnökeivel.

Korábban a sajtónak leszögezte, nem volt írott megállapodásuk az MPP-vel, tulajdonképpen személyekkel tárgyaltak, támogatták Băsescut MPP-s, de RMDSZ-es polgármesterek is. A D-LP-alelnök sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján az derült ki, nem tartja túl sokra az MPP és pártja közötti kapcsolatokat, neheztel ugyan az RMDSZ-re a kampányban tanúsított viselkedéséért, de ez nem zárja ki az eljövendő, akár kormányzati együttműködést. Óvatosan került minden utalást, amely a polgáriakhoz közelítené, illetve az RMDSZ-től távolítaná pártját. Kifejtette, Băsescut a magyarok segítségével választották újra, partnereik a magyar állampolgárok, és nem az RMDSZ, az eljövendő kormány pedig igyekszik majd a térséget, az itt élőket támogatni.

Az MPP nevében Bálint József és Fazakas Tibor országos alelnökök ismertették a D-LP-vel folytatott csütörtöki megbeszélés tartalmát. Kiderült, számba vették a további helyi és regionális együttműködési lehetőségeket, a demokraták a pártépítésben ígértek segítséget, és elhangzott az is, hogy mivel az MPP-nek nincs parlamenti képviselete, kormányzati szerepről csak az RMDSZ-szel egyeztethetnek. A demokrata-liberálisok szeretnék, ha a következő választásokon az MPP-nek is sikerülne parlamenti helyeket szereznie — nyilatkozta Bálint József.

Farkas Réka, Háromszék , erdely.ma

Nem hagyta jóvá a választás eredményét az Alkotmánybíróság

A Szociáldemokrata Párt kedden benyújtott fellebezését ma, pénteken tárgyalta az Alkotmánybíróság, és többségi szavazással úgy határozott, hogy a Központi Választási Iroda, illetve annak alárendelt egységei újra kell számolják azokat a szavazatokat, amelyek érvénytelenné lettek nyilvánítva. A taláros testület szerint erre azért van szükség, hogy a szavazatok darabszáma összevethető legyen a jegyzőkönyvekbe foglaltakkal.

Az elnökválasztás második fordulójában érvényesen leadott szavazatok száma 10.481.568, az érvényteleneké pedig 138.476, azaz 1,32%. (agerpres) , erdely.ma

Tőkés szerint Băsescu tartozik a magyarságnak

A romániai magyarság Traian Basescura szavazott a romániai elnökválasztáson, de nem érezte magáénak a voksolást, miután két rossz között kellett választania – jelen- tette ki Tőkés László püspök, romániai ma- gyar európai parlamenti képviselő hétfői brüsszeli sajtótájékoztatóján.

Emlékeztetett arra, hogy a két jelölt egyike sem kínált semmit a magyaroknak. Ezért volt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács álláspontja az, hogy az emberek a lelkiismeretük szerint szavazzanak – tette hozzá.

Tőkés László úgy vélte, hogy a választási győztes Basescunak viszonoznia kell a magyar voksokat, és felül kell vizsgálnia Székelyföld-politikáját.

„Most neki kellene reánk szavaznia” – fogalmazott a képviselő.

„Sérti a nemzeti méltóságunkat, hogy a vetekedő elnökjelöltek és pártok szinte semmibe vették a magyarságot, … mintha nem létező választók volnának a magyar szavazók” – mondta.

Tőkés László egyúttal ismét összefogásra szólította a magyarságot, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) pedig arra, hogy hagyjon fel egypárti politikai filozófiájával és gyakorlatával, amely „végérvényesen megbukott”.

Mint fogalmazott, az RMDSZ ismét „jégre vitte a választókat”. Egyoldalúan a posztkommunista jelölt, Mircea Geoana mellé állt ugyanis, „anélkül, hogy ennek fejében bármit követeltek vagy ígértek volna”.

Kiemelte azt is, hogy a magyar szavazók részvétele az országos átlagot 20 százalékkal alulmúlta, ez megint csak „komoly jelzés az RMDSZ számára”.

Az összefogás mellett érvelve kiemelte: most például a magyar szavazatokon múlhatott volna önmagában az, hogy ki lesz Románia elnöke, és „ilyenkor nem engedhetünk annak a megosztó politikának, amelyet kiprovokált az RMDSZ, és amelyre a Magyar Polgári Párt is vevő volt”.

Tőkés László bejelentette, ismét javasolja, hogy román-magyar párbeszéd alakuljon ki az országban. A huszadik évfordulón be kell fejezni a rendszervál- tozást, amely „nem lehet teljes, ha csak általában beszélünk emberi jogokról, de a kisebbségi jogok területén érdemi előrehaladás nem történik. A rendszerváltás befejezéséhez azonban új magyar alapállásra, közös irányvonal kidolgozására is szükség van – szögezte le.

MTI , erdely.ma

Tőkés: Băsescu győzelme a kisebbik rossz

Tőkés László szerint Traian Basescu győzelmével a kisebbik rossz következett be. Az EP-képviselő úgy véli, önvizsgálatra szorul az a két romániai magyar párt, amely erőteljesen kiállt valamelyik jelölt mellett. A püspök párbeszédet sürget a romániai magyar szervezetekkel egy új magyar politikai irányvonalért.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács álláspontja az volt, hogy az emberek lelkiismeretük szerint szavazzanak, én magam pedig szubjektív módon megjegyeztem, hogy a kisebbik rossz mellett fogok szavazni, illetve a hangsúly arra esett, hogy a posztkommunistákra semmiképpen nem szabad adnunk a szavazatunkat a rendszerváltozás huszadik évfordulóján – mondta a püspök brüsszeli sajtóértekezletén.

Szerinte a választás világos üzenete, hogy az RMDSZ-t nem támogatták a magyar szavazók. Székelyföldön a választók körülbelül hatvan százaléka szavazott Basescura, és körülbelül 20 százalékkal alacsonyabb volt az országos átlagnál a székelyföldi részvétel – mondta Tőkés, aki úgy látja, az RMDSZ-nek is szakítania kell végre a „kommunista ízű egypártrendszeri politikai alapállásával és politikai filozófiájával”.

A képviselő szerint komoly önvizsgálatot kell tartania a Magyar Polgári Pártnak is, mert mind az MPP, mind az RMDSZ anélkül támogatott egyoldalúan egy-egy román jelöltet – az egyik Basescut, a másik Geoanát -, hogy ennek megkérte volna a politikai árát. A támogatást nem ingyen szokás adni – tette hozzá Tőkés, aki szerint a magyar érdekképviselet nevetségessé vált azáltal, hogy semmit nem kértek a szavazataik fejében. A püspök ezért párbeszédet szorgalmaz az RMDSZ-el és a többi romániai magyar szervezettel egy új magyar politikai irányvonalért, amely, mint mondta, a romániai rendszerváltozás újabb szakaszának a kezdete lehet.

Kossuth Rádió , erdely.ma

Gyengül az RMDSZ, erősödik a jobboldal

Az RMDSZ-nek tudomásul kell vennie, elveszítette az erdélyi magyarság fölötti uralmát — jelentette ki Kovács István, az MPP sepsiszentgyörgyi frakciójának vezetője. Erős magyar jobboldalt kell létrehozni, és országos megmérettetésekre egy magyar választási pártot — vélekedik.

A vasárnapi választási eredményeket elemezve elmondta, a szövetségnek még öt évvel ezelőtt is sikerült a magyarság több mint ötven százalékát baloldalra terelnie és Adrian Năstaséra szavaztatnia. Az MPP megjelenését követően azonban változott a helyzet, és már a Băsescu elleni népszavazásnál is egyértelművé vált, a választók nem követik az RMDSZ-t a balliberális koalíció oldalán. Ez ismétlődött meg most, a magyarok több mint ötven százaléka a jobboldal jelöltjét választotta, az RMDSZ-nek pedig le kell vonnia a következtetést, felül kell vizsgálnia baloldali elkötelezettségét, hisz „a választókat nem lehet leváltani” — hangsúlyozta Kovács István. Johannis személyével a balliberális politikai értékrendet próbálták szalonképessé tenni, ugyanúgy, ahogy az RMDSZ Tőkés Lászlóval és a konjunkturális magyar összefogással próbálta hitelesíteni önmagát az EP-választások előtt. Kovács István szerint az RMDSZ Tőkés Lászlót használta arra is, hogy javítsa együttműködését az egyre erősödő magyarországi jobboldallal. Az MPP-s politikus szerint saját pártjának is le kell vonnia a következtetést: létre kell hozni egy erős jobboldali szövetséget az EMNT-vel és az SZNT-vel közösen. Ha a mostani választás előtt nem összevissza üzengetnek, hanem egységes álláspontot fogalmaznak meg, még látványosabb lehetett volna eredményük — vélekedett. „Húsz évvel a rendszerváltás után elérhetjük, hogy a jobboldal végre reális értékként jelenjék meg” — emelte ki Kovács István. Kitért arra is, hogy Kelemen Hunor szavazatainak tükrében egyértelmű: szükség lesz egy összmagyar választási párt létrehozatalára, országos választásokon csak így érheti el az öt százalékot a magyarság, és azt, hogy képviselete jelen legyen a román döntéshozatalban. Helyi szinten, az önkormányzati választásokon demokratikus megmérettetést kell tartani, országosan azonban egységes fellépés kell. Az RMDSZ-nek le kell mondania az egyeduralmi reflexről, és partnerként kell kezelnie minket is — szögezte le Kovács István.

Farkas Réka, Háromszék , erdely.ma

6

Lógok a neten

Már megint.

De tuti, hogy nem sokáig, mert fejszével verem széjjel még a mai szent napon a leptoppomat. Énvélem nem fog többé lacafacázni.

Eddig azt hittem, hogy csak az ilyen-olyan semmi emberek vetemednek hazugságra, de a tegnap egy világ dőlt össze bennem, mikor a számítógépem is szemérmetlen hazugságon fogtam.

Gyanus vót nekem az illető már korábban is, de ezekkel a választásokkal végképp leszerepelt előttem.

Elmesélem nektek is, hogy tanuljatok belőle.

Szóval, kezdődött azzal a kis lódítással, hogy jól szerepeltünk az első fordulóban. Észrevettem én, hogy kampányolhattunk mi Hunorkának reggeltől estig, mégsem verték le a szavazók egymást az urnáknál. Erre fel azt bizonygatta az én gépem, hogy jó eredmény az a 3%, jobb mint a más évek beli 7 vagy 8.

Bevallom, nem mertem nagyon vitatni, mert számtanból nem igen jutottam tul a pálcikákon…

A második forduló előtt viszont már egy kicsit bogáncsoskodtam: mire jó nekünk ez az Ilieszku-féle koalició? Pont úgy járunk vele, mint az odaátiak az ő Jurcsányukkal. Na nem vagyok én olyan okos, hogy ilyesmit magamtól kitaláljak, de vótam Magyarban feketemunkázni, oszt a gazdámtól hallottam. Úgy szidta az naphosszat a piszkos kommonista bagázst, hogy nehéz vót a szőlőfődnek is hallgatni.

Mijest hazajöttem, az első hákátén el is mondtam a választmánynak.

Bár ne tettem vóna. Azt hittem rögtön leharapják a fejem. Hogy: miféle Jobbikos szöveggel tömték meg a fejem? Meg hogy: itt másképp fekszik a kisasszony. Megint kormányra kerülünk, és csak úgy dől a lé.

Ezzel, az elnökasszonyunk az ölembe nyomott egy hónalj piros brosúrát a Dzsoana képeivel, elvette a számtól a levegőt, és elzavart kampányolni. El is mentem, de nem sok köszönet vót benne. Képzeljétek, a szomszéd még a kutyáját is rám uszitotta: pucoljak kifelé, a piroskönyveket meg dugjam fel magamnak, meg annak aki kűldött!

Nem is mentem én többet sehova! Felmentem a netre, lássam az mit mond. Jól tettem, mert egy kicsit megnyugtatott. Minden a legnagyobb redben van, már osztogatják is az eremdéesznek a miniszteri bársonyszékeket.

Madarat lehetett vóna vélem fogatni!

Vasárnap délelőtt elvittem a fél utcát szavazni, felzörgettem a két komámat, vettem a pincekócsot, és derekasan nekiláttunk az áldomás ivásnak…

Az a bizonyos kisördög, meg az akadékoskodó empépés komám viszont csak nem hagyott nyugodtan: titokban odapakoltam a leptoppomat, és lopva a pincegátorban hagytam , békapcsolva.

Úgy 9 óra tájában már nagyon furdalt a kiváncsiság, hogy mi a szitu. Azzal az ízzel, hogy megyek utánpótlásért, kisuttyantam és már nyaggattam is az egeret. Pont jókor, mert éppen az exit pollokat mutatták, meg hogy Markó elnök urunk az elsők közt gazsulál, meg hogy patakokban folyik a pezsgő.

Győztünk!Örömömben a plafonig ugrottam.

Hogy teljesen kiélvezzem a helyzetet, gondoltam egy nagyot: most visszafizetem annak a nagyokos empépés komámnak a sok szúrkálódást. Ártatlan képet vágva mentem vissza a tisztelt társasághoz , és két pohár leányka után, egész véletlenűl, politikai vizekre tereltem a beszélgetést. Nem volt óriási az érdeklődés. Hogy feldobjam a helyzetet, fogadást ajánlottam: fogadjunk, hogy mik győzünk. Már mint a koalició.

Jó na! Belátom, hogy gonosz dolog volt, de annyit felhozok a mentségemre, hogy nagyon csábított a komám vackorpálinkája.

Leparoláztunk ahogy dukál, a csergetéki komám elvágta, én meg gondolatban már kortyoltam is a fáin páleszt…

Nem bonyolítom tovább, elég az hozzá, hogy elég sokat és sokáig ittunk a győztesekre. Nem csuda, hogy reggel a komám egy óráig kellett verje az ablakom, még felébresztett. Először haragudtam a zavargásért, de ahogy világosodott az elmém, beugrott az éjszakai fogadás, és már nyúltam is a komám kezében lévő demizson után.

Másnapos agyamnak nem tünt fel a huncut mosoly a komám bajicca sarkában, és alig vártam, hogy csússzon lefelé a gigámon a potya-pálinka.

De jaj, megmérgeztek! Hápogtam, prüszköltem: kútivíz volt a demizsonban. Rossz sejtéseim lettek, amelyek seperc alatt be is igazolódtak, az orrom alá dugott újságcikk képében.

Bambán meredtem rá: az elnökválasztás győztese Traian Basescu!

Nem hittem a szememnek! Ez nem lehet igaz!

Vagy a leptoppom hazudott az este?…

Mint később kiderűlt, igen. De megigérem nektek, hogy utoljára tette, mert ebben a szent percben verem széjjel a nagyfejszével.

Sarmasági-kukac-pont-ró

1 2 3
>