""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Ha az MPP a magyarság javát szolgálja, akkor nem szorgalmazza, hogy december elsején fekete gyászszalaggal vonuljanak az utcára, véli Horia Grama.

 

A Szociál-demokrata Párt Kovászna megyei elnöke úgy véli, hogy Kulcsár Terza József MPP-s elnök kezdeményezése nem más, mint egy újabb tégla elhelyezése azon falra, amely elválasztja az itt élő magyarságot a románságtól. „Nem tudom, hogy mit ígértek 93 évvel ezelőtt Gyulafehérváron a magyarságnak, de a magyaroknak a most érvényben lévő törvényeket és Alkotmányt kell tiszteletben tartaniuk”, tette hozzá Grama. Mint ismeretes a Magyar Polgári Párt háromszéki szervezetének vezetősége azt szorgalmazza, hogy ezentúl minden évben vonuljon ki a magyarság az utcára december elsején és követelje a Gyulafehérvári Nyilatkozat minden pontjának betartását.

Sepsi Rádió

Nyílt levél Bunta Leventéhez

Polgári körökben az a szokás járja, hogy ha valaki egyszer betölt egy tisztséget, akkor a megszólítás kijár neki élete végéig. Éppen ezért, biztosan nem fogja zokon venni, ha az Önt megillető megszólítást használom.

Tisztelt KISZ-titkár elvtárs!

Az Ön általam ismert ténykedése, illetve az utóbbi idők történései vezettek el ahhoz az egyébként nyilvánvaló felismeréshez, hogy mi mindig is ellentétes táborhoz tartoztunk.

1989 előtt az én apám nem volt fővadász, ennek megfelelően nem várta karjában őzikével a Kárpátok Géniuszát a Kalondán, hanem a függönyöket behúzva hallgatta a Szabad Európa Rádiót, és fogai közt szidta a rendszert, hogy mi ne igazán értsük.

Az is tény, hogy én nem voltam KISZ titkár. Ugyanaz az igazgató, aki – az Ön saját elmondása szerint – felkérte Önt erre az ifjúkommunista tisztségre, engem a Szekuritáté-hoz küldözgetett, mert a pedigrém hál’istennek arra nem volt “elegendő”, hogy KISZ titkár lehessek, arra azonban igen, hogy megpróbáljanak beszervezni besúgónak.

Nem sikerült, Titkár elvtárs, mert sem én, sem az én szüleim nem hagyták!

Ezelőtt huszonkét évvel, ’89 decemberében nálunk otthon sírtak a szüleim. Úgy gondolták, vége a kommunista rezsimnek. Ma már úgy gondolom, Önöknél is sírhattak.

Csak egészen más előjellel.

Hab a tortán, hogy nálunk is, Önöknél is, rosszul gondolták. Nem lett vége. De csupán azért, hogy az érvényesülés uborkafáján kapaszkodjon felfelé, Molnár Miklós továbbra sem szolgált semmiféle rendszert. Ebben az új, posztkommunista demokráciában sem, amikor mindössze annyi történt, hogy a tegnapi elvtársak észrevétlenül átvedlettek mai urakká.

Nem is vittem semmire, az Ön, vagy az Önhöz hasonlóan gondolkodók értékrendje alapján.

Mindezidáig, mint politikai ellenfelét, Ön már sok mindennek elmondott. Voltam csicskás, voltam hamiskártyás, sőt, egyszer még a francba is elküldött. Nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget neki, mert – ezt is apámtól tudom! – a kártyában csak királyt és ászt veszünk fel.

Hetest és nyolcast nem.

A székelyudvarhelyi Bölcsőde-ügy kapcsán Ön most hazugnak nevezett, Titkár elvtárs, és ezzel az a baj, hogy Önnek nagyjából annyi erkölcsi alapja lehet ezt elmondani rólam, mint Staller Ilonának megszólni kalkuttai Teréz Anyát!

Molnár Miklós nem próbált csalni a csereháti lakáskiosztás kapcsán. Nem tett ki az utcára annyi embert, mert azok nem feltétlenül az ő politikai vitorláját fújták. Nem épített közpénzen két körforgalmat, hatnak az árából, és ezért nem éltette magát, szintén közpénzen, a Dolgaink összes lapján. Nem költött el milliárdokat haszontalan csővásárlásokra és biomasszás kazánokra, és nem szolgálta ki barátait és elv-társait a város rovására. Általános rendezési tervvel, közbiztonsági problémák elhallgatásával, vagy a bölcsőde épületével. Sem az összes többivel. És Molnár Miklóst nem azért nem viszi el az anti-korrupciós ügynökség, mert a központi hatalomnak szüksége van az RMDSZ-re!

Azt viszont mindenképpen köszönöm, Titkár elvtárs, hogy a butaságából és önteltségéből fakadó megnyilvánulásaival időnként eszembe juttatja, hogy ilyen értékrend-zavaros időkben miért is vállaltam közszereplést. Pont most, mikor – hatalmuk további átmentése érdekében – Önök össze próbálnak mosni színest színtelennel, feketét fehérrel, és igazságot hazugsággal.

Azért, mert meggyőződésem, hogy Önöknek, és az Önöket kiszolgálóknak most már tényleg otthon lenne a helyük, és nem a közéletben!

Az igazságot is meg lehet szokni, Titkár elvtárs! Erőt, egészséget kívánok hozzá!

Molnár Miklós

MPP-PRESS

Share

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák