Októberben napirendre tűzik? (MPP-s népszavazás-kezdeményezés)

 

Vitát váltott ki a megyei tanács tegnapi ülésén az MPP kezdeményezése, hogy bővítsék a napirendet a két és fél hónappal ezelőtti beadványukban szereplő határozattervezetekkel Székelyföld státusáról és népszavazás kiírásáról.

Kulcsár-Terza József, az MPP frakcióvezetője kérte, tűzzék napirendre azt a két határozattervezetet, melyet július 13-án iktattak. Most nem tehetik, mivel nem készítették elő az ülésre, a szakbizottságban nem tárgyalták meg, de a jövő havi ülés előtt beterjesztik a szaktestületeknek, hogy tárgyalják meg – válaszolt a tanácselnök, Tamás Sándor, és rákérdezett, konkrétan mit is tartalmaznak a tervezetek?
Az ülésen jelen lévő Antal Árpád András, Sepsi­szentgyörgy polgármestere az MPP-seknek szegezte a kérdést, hol képzelik el az új régió székhelyét, arról értesült, a Hargita megyei MPP-sek Csíkszeredát szemelték ki.
Fazakas Tibor szerint előbb székelyföldi fejlesztési régiót kell létrehozni, ez később közigazgatási szerephez juthat, a "főváros" kérdése még várhat. Tulit Attila kifejtette, arról van szó, hogy Kovászna és Hargita megye Maros megye önkormányzati képviselőivel együtt írjon ki népszavazást, melynek keretében a következő kérdésre kell felelni: Kovászna/Hargita/Maros megye polgáraként akarja-e, hogy Ro­mánia területi-közigazgatási átszervezése során létrehozzanak egy Szé­kelyöld nevű közigazgatási egységet olyan területtel és hatáskörökkel, mint amilyenek a mellékelt Székelyföld autonómiastatútumában szerepelnek? To­vábbá egy állásfoglalást szeretnének elfogadni arról, hogy Székelyföld egységes és feloszthatatlan régió.
Antal Árpád közölte, a maga részéről nyitott a tárgyalásra, de ez a tervezet még formailag sem teljesíti a követelményeket. Felhívta a figyelmet: nem lehet törvénytervezetre hivatkozva határozattervezetet összeállítani, s meg kell jelölni az új régió központját. Rámutatott a kez­deményezők határozatlanságára, hogy ugyanazon tervezet kapcsán "hárman négyféle dologról beszéltek". A témát komolyan kell venni, erről tárgyalni kell azokkal, akik ezt a kérdéskört tanulmányozták – mondta a polgármester.

Háromszék

Várakozás

Énlaka hiába a világörökség része, sokáig a külvilágtól szinte teljes elszigeteltségben élt, az odavezető út elriasztotta a turisták nagy többségét. Húsz év sem volt elég ahhoz, hogy normális út vezessen a faluba. Mióta a világ, ide mindig kővel megszórt földút vezetett, pedig csak tizenvalahány kilométerről van szó, hogy láthassuk a temetőkertben lévő 500 éves hársfát, az unitárius templomot, melynek kazettás mennyezete 1661-ben készült, ahová rovásírással azt írta a festő: „Egy az Isten”. Annyi történelem egy helyen, hogy egy kisebb város is büszke lenne rá.
Jövőben választás lesz, mert elkezdtek mozgolódni a nagyfőnökök, mondja nevetve egy helybéli gazda. Valóban mozgolódnak a munkagépek, mert a Farkaslakát Koronddal összekötő műútról letérve egyengetik az utat, ha minden igaz, aszfaltozásra készítik elő. Épp ideje, mondja Albert Mátyás, Farkaslaka polgármestere, akitől megtudjuk, hogy a megyei tanács költségvetéséből finanszírozzák a munkálatokat, de tudomása szerint idén csak két kilométer lesz leaszfaltozva. Nem sok, de több mint semmi. Kár, hogy nemzedékek haltak bele a várakozásba. Firtosváralja, Székelypálfalva, Énlaka lakói többet érdemeltek volna.

Ambrus András, Polgári Élet

Votaţi Soarele!

Általában csipetnyi sóval, bizalmatlanul szoktam fogyasztani Bunta Levente megnyilatkozásait, a héten azonban meglepően őszinte vallomás hangzott el az udvarhelyi polgármester szájából: Tényleg KISZ-titkár voltam a gimnáziumban. Hallottam már erről az ő köreikből, hogy önjelöltként lettem volna az. Szeretném leszögezni, hogy az igazgató, aki nagyon jó tanár volt, felkérésére vállaltam a jelöltséget. A diáktársaim a bentlakás dísztermében választottak meg – akkor nem a politikát láttam ebben a lehetőségben, hanem a munkát, és megtisztelő volt, mint ahogy valószínű ma is megtisztelő diáktanács elnökének lenni.

Annak idején, sok más sorstársammal egyetemben, a Gimnázium dísztermében jómagam is részt „vehettem” – természetesen önként és dalolva! nem egy KISZ-rendezvényen. Mint ahogy a szóban forgó igazgatót is megtapasztalhattam. Ő volt az, aki történelemórán büszke önindíttatásból a dákó-római kontinuitásról beszélt nekünk. Ő volt az, aki a diákság köreiből besúgókat próbált szervezni a Szekuritáté számára. Ő volt az, aki kíméletlen kivizsgálást hirdetett minden évben, amikor fagyos őszi reggeleken Gheorghe Gheorghiu-Dej mellszobrán megjelent egy sál vagy egy sapka. És ő volt az, aki büszkén mesélte az újkori Románia történelméből személyes élményeit: mennyire szép idők is voltak azok, amikor többedmagával ragasztgatták éjszaka a Kommunista Párt plakátjait. Votaţi Soarele!

Makarenkónak hívtuk. Tény és való, nehéz keze volt az igazgatónak. Én is, más is megtapasztalhatta, hogy mennyire nehéz. Nekünk, akik fintorogtunk a KISZ-gyűléseken. Nekünk, akik röhincséltünk az ott elhangzott baromságokon. Nekünk, akik semmilyen körülmények között sem vállaltunk volna semmilyen ifjúkommunista tisztséget. Nekünk, akik értékrendet hoztunk hazulról!

Való igaz, nem mindenkiből lehetett KISZ-titkár. Nem akárkit kért fel az igazgató erre a megtisztelő szerepkörre. Nem volt elég közepes tanulónak lenni hozzá. Nem lehettél kulák származék, nem lehettél burzsoá, nem lehettél osztályidegen. Bolsevik kellett legyél. És nem ártott, ha az apád egy őzikével a karjában várta a Kalondán a Kárpátok Géniuszát!

Molnár Miklós, Polgári Élet

MPP-PRESS

admin
 

>