""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Manna.ro cikk kapcsán

Érdekes filmecskét tettek közzé a manna.ro munkatársai amely az Antena03- as tévéállomás neves kommentátora a V. Stan elmélkedését mutatja be. A cikket areszke (aki ma már "hivatásos"  kommentáló lett) megpróbálta lefordítani, amit szintén közreadunk:

Hol vagytok, székelyek?

Érdekes filmecskét tettek közzé a manna.ro munkatársai amely az Antena03- as tévéállomás neves kommentátora a V. Stan elmélkedését mutatja be. A cikket areszke (aki ma már "hivatásos"  kommentáló lett) megpróbálta lefordítani, amit szintén közreadunk:
Hol vagytok, székelyek?

…egy románt bíztam rátok! 2011.06.03-a, Antena 3 tévé, Conexiuni műsor, Valentin Stan egyetemi tanár azt mondja: “Léteznek a székelyek, megígértük nekik az autonómiát és a történelemben többször is mellettünk harcoltak…” Aki tud románul, az jól fog szórakozni 😀

areszke | 2011.06.10 12:14

Sajnos nincs időm befejezni az egész előadás írásba szedését, de asszem nagyon jó lenne, ha Valentin Stan feliratot kapna.


"Atenţie, dragii mei, poate, nu ştiţi, de ce ne-au supărat pe secuii." (vagy ilyesmi) Namost, mivel még mindig tudományosnak kell lennünk: lényegében amiatt haragszunk rájuk, mert autonómiát akarnak bármi áron. Hát persze! Ebben a demokratikus országban, ahol én is – mă rog, nem értem, mitmonn –, azt szeretném mondani, hogy az ő vagy a mi vagy akárki más autonómiájáról demokratikus úton a romániai parlament dönt. Ez van demokráciában. Az európai uniónak és bármi másnak a tagországa, aminek csak kívánják, neeeem a magyarországi, budapesti régiók házának, az minket most nem érdekel. Kedveskéim! Á propos autonómia, me mind azt hallom: nem léteznek székelyek meg hogy hogyan adjunk autonómiát ezeknek. Há jóemberek! Nekik joguk van kérni, nekünk, mindnyájunknak jogunk van nem adni. Nem akarjátok mégis, hogy megmutassam, mi lenne ez a kérés? Gyertek, mutassam meg, tudjatok ti is egy dolgot… igaz emberek (adevăraţilor az ez? Powerpoint-tapsikolás: 223-at lássuk csak). Na, ez itt a trianoni szerződés. Az a szerződés, amelyre állandóan mutogatunk a magyarokra, hogy tartsátok tiszteletben Trianont, tartsátok tiszteletben Trianont. (itt nem értem, mit mond, de a „dragii mei, scumpii ei” megszólítás gyöngyszemnek tűnik, a szerk.). Nemigen tiszteljük Trianont mi se, mit is ír itt: (lépjünk túl a tényen, hogy trianon rééég elfelejtett téma, mára más szerződések köteleznek). No, itt, a 47-es cikkelyben: „Románia elismeri és megerősíti a kapcsolatát Magyarországgal” (teee… Romániát ír, nem Pápua-Újguineát…) tehát: elismeri a kapcsolatát Magyarországgal, azzal a feltétellel, hogy elfogadja azt a szerződést, amely biztosítja a helyben élők érdekeinek érvényesítését. Mííícsodaaa, van itt más szerződés is? Miféle szerződés az? Mit mondanak ezek ott Trianonban, te? Mutasd csak 234-est. ÓHÓ. Hogy is van ez? Ez az úriember, akit itt láttok, Vajda-Voivod. Mivel nekem nem tetszik, hogy egyedül legyek a világon és – Baconschival szólva – valamilyen áruló legyek, úgy gondoltam, legyek illusztris társaságban. Ez az úriember itt Vajda-Voivod, Románia miniszterelnöke, aki aláírta a kisebbségi szerződést, amely 1919. december 9-én kelt Párizsban. Amiben guess what a 11. cikkelyben micsoda istenkáromlást ír! >>Románia egyetért a szász és székely közösségek (…micsoda? Létezik egy székely közösség? Nem jön, hogy elhiggyem! Nem létezik!…) területi autonómiájával! (Micsoda? Területi autonómia? Hohó, területi autonómia? De hát ez bűncselekmény Románia ellen! Hogyan? Vajda-Voivod aláírta eeeezt?! Hát igen. Miután ez volt a feltétele annak, hogy megkapjuk Erdélyt. Vagyis az, hogy adjunk területi autonómiát a székely közösségeknek, ami megőrzi az oktatási, egyházi intézményrendszerüket – magától értetődően – Romániában, a román állam ellenőrzése alatt. Hogyan? Területi autonómia? Ezt a szakszót használják? Nem hiszem el… de miféle közösség? Nemigen értem. Mutasd csak a 225-öst, me nem értem, mitmond. Nézzük csak, mi ez! (Bemutatja a Court of International Justice anyagát… van magyar szó az intézményre? A szerk.) … ami ad egy definíciót 1930-ból a „közösség”re.

Megjegyzés
A kisfilmhez adott címet nem lehet elfogadni, hiszen csak olyan ír ilyent, aki nem ismeri az alábbi tudományos munkával felérő dokumentumot, amit már közreadtunk, de most újra idecsatoljuk Tusa Gy. ügyvéd ezzel kapcsolatos esszéjét (amely még 1929-ből származik ) , tanulmányozás végett.

Részlet a Tusa Gy. “A Székely vallási és tanügyi autonómia”-ból

E L Ő S Z Ó .
Ezelőtt egy évvel megjelent politikai tanulmányomban a Magyar Nemzeti Szövetséggel kapcsolatban érintettem a székelyek kulturális autonómiájának a kérdését is. Ott már megjegyeztem, hogy ebben a kérdésben a nézetek nem tisztázódtak.
Azóta nagy magyar kulturális közületek foglalkoztak ezzel a kérdéssel anélkül azonban, hogy a gyakorlati megvalósításról részletesebben bárki is nyilatkozott volna. Székely véreim és egész magyar kisebbségünk érdekében állónak tartom azt, hogy ezt a kérdést a nyilvánosság előtt megvitassuk.
Nehogy bárki is szavaimat félre magyarázza, hangsúlyozom, hogy mind az, amit e szerény tanulmányomban mondani fogok, csupán az én egyéni nézetemet tartalmazza és azért a morális felelősséget népemmel szemben egyedül én vállalom.
Ha reá tekintünk a mai kiegészült Románia térképére, a székely földet annak éppen a közepében találjuk meg. A múlt ködébe vesző történelmi Magyarországnak pedig a legkeletebbi csücskébe esett Székelyország. Az elhelyeződésnek eme megváltozódása nem változtatta meg a nézőpontot a magyarságban a székelyeknek bármely kérdésével szemben. A múltban nem létezett székely kérdés. Ezt legjobban bizonyítja a régi Magyarország népesedési mozgalma. A szoros értelemben vett magyar föld alig adott emberanyagot a székelyföldnek.
A székelyföldre költözködés a legelenyészőbb volt. Az, hogy közben az országhatárok megváltoztak és mi valamennyien kisebbségi sorsba jutottunk, mit sem változtatott a magyarságnak a székely véreivel szemben elfoglalt nézőpontján.
Bár az erdélyi magyarság közelebb jutott ma már a székely érdekközösséghez, még sem létezik számára külön székely kérdés, csupán magyar kérdés van. Sokan félnek a két kérdést külön felvetni. Mintha azokat csak szembe állítani lehetne és nem egymásmellé állítani.
Tagadhatatlan tény, hogy ma és a múltban is a székely nép teljesen külön élte mindennapi gazdasági életét otthon a kicsiny zsindelyes házikóiban és a legszorosabb kapcsolatban együtt élte a maga kulturális lelki életét a magyarság egyetemével.
Sem nyelvben, sem vallásban, sem érzésbeli felfogásban nincsen székely és magyar között különbség. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a székely népnek ne volnának külön égető kulturális problémái és ezek megoldását nem volna ésszerű napirendre tűzni csak azért, mert esetleg a többi erdélyi magyarság problémáitól elválasztva, időlegesen hasonló eredményt nem tudnánk biztosítani a nem székely magyarságnak is. Egy egész népet nem szabad kulturális téren elvéreztetni engedni csak azért, mert vannak akik azt a nézetet vallják, hogy ha az egységes erdélyi egész magyar kisebbségnek nem lehet kiverekedni valamelyes jogot, ezt ne követeljük külön a székelyeknek sem. Ez olyanféle okoskodás volna, hogy ha az én házam ég, akkor engedjem leégni a testvérem házát is, noha ott talán módomban van a biztosított segítséget igénybe venni.
Az én csekély szerény véleményem szerint tévednek mindazok, akik azt hiszik, hogy a székely vallási és iskolai autonómia teljes életbeléptetése gyengítené az erdélyi nem székely magyarság kulturális bázisát és jogait.
A székely vallási és iskolai autonómia kérdését, mint kisebbségi kérdést, főleg ténybeli és jogi alapon igyekszem tárgyalni és szeretném magamat a politikai gondolatkörtől elszigetelni. Kelt Kolozsvárt, 1929. december 24. A szerző.
I. A Szövetséges és Társult Főhatalmak és Románia között Parisban 1919. évi december hó 9-én kötött szerződés 11. cikke igy szól:
Románia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi székely és szász közületeknek a román állam ellenőrzése mellett, vallási és iskolai kérdésekben helyi önkormányzatot engedélyezzen.”
Felmerül a kérdés, hogy mi ennek az autonomikus jognak a terjedelme és miért adták meg ezt az autonómiát a székelyeknek és szászoknak és miért éppen csak nekik?
Az autonómia szó görög eredetű és öntörvényhozást, mai nyelven önkormányzatot jelent.
Ilyen autonómiája van az egyénnek mindenkivel szemben, a világ minden látható és láthatatlan jogilag szervezett hatalmával szemben, a személyes szabadság, a lelkiismereti szabadság és az anyanyelv használatának joga tekintetében.
Vallási és nyelvi kérdésekben az állam nem rendelkezik polgárai felett. A vallás szabad gyakorlatának joga, a nyelv használatának joga, beleértve ebbe az iskola fenntartásának a jogát is, egy modern jogállamban az ember minőségéből folyó olyan személyes jogok, olyan abszolút jogok, amelyek mindenki másra, így az államra is azt a kötelezettséget jelentik, hogy azok szabad gyakorlatában az egyén nem korlátozható.
Az ember jogai többfélék. Vannak jogok, melyek az ember személyes lételéből fakadnak. Ezek a természetes jogok. És vannak olyanok, melyeket az állam ad a maga polgárainak. Ezek a közjogok.
Természetes jogok:
Az élethez való jog összes nyilvánulásaival. Ide tartozik a fejlődéshez való jog. Értve ezalatt a kulturális fejlődés jogát is. A hithez való jog. A nyelv használatának joga. Valamint senki sem merné kétségbe vonni azt, hogy szabadon költözködhetem, hogy kereskedést, ipart űzzek, épp ugy nem lehet kétségbe vonni azt sem, hogy vallásomat szabadon gyakorolhassam.
Nem lehet kétségbe vonni a nyelvhasználat, iskoláztatás jogát sem. De nem lehet megvonni e tekintetben azt a támogatást sem, amelyet egy társadalmi szervezet az egyénnek nyújthat (állami támogatás). Így van ez nemcsak az egyén, de az államok életében is. Senki sem vonhatja kétségbe egy állam létezését, szabad fejlődését, érintkezésének jogát, képviseleti jogát stb.
Az ember egy további joga az egyéni függetlenséghez való jog. Ez magában foglalja, hogy ne legyen alárendelt viszonyban más polgárral szemben.
Mindezek az ember minőségéből folyó jogok a kisebbségi jog prizmáján át nézve, az állam és polgárai között nem létesítenek egy közjogi viszonyt. Ezek oly természetes jogai az egyénnek, melyek felett az állam sem rendelkezik. Ezek nem az állam akaratából az egyesnek adott jogok, hanem az állam uralmi körén és akaratán is felülálló nemzetközi viszonylatban is mindenütt érvényes jogok; a létező legszilárdabb jogok. Az állam ma már ezen jogok tekintetében nemzetközi jogilag is kötelezett fél s a polgárával szembeni belső viszonyban nemcsak közjogilag kötelezett fél, mert ezeket a jogokat nem ő adta a polgárainak, hanem azokkal vele születtek, míg a közjogokat (mint a minő a szavazás joga, birói álláshoz stb. való jog) maga az állam adta és azokat bármikor szűkítheti, bővítheti és el is veheti.
Mindezek a jogok, amelyekről fentebb szóltunk, az egyént illetik meg s csak azért lesznek az egyes államok keretén belül kisebbségi jogokká is, mert a többséghez tartozó személyek ilyen értelmű jogait nem kell az állammal szemben megvédelmezni. Ezek a jogok abszolút jogok. Mindenkivel szemben fennállanak, mint pld. a magánjogban a tulajdonjog, mely a dolog feletti teljes rendelkezés joga. Mindenki más harmadik személyre nézve és így az államra nézve is kötelezettséget foglal magában, elismerni és nem háborgatni ezt a jogot, ezt az uralmat a dolog felett. Ép így az egyén hitének ura, nyelvének ura. Nem zavarhatja senki ezek gyakorlásában.
Az állam sem, hiszen az állam és polgárai közötti viszony is időleges, mert az állampolgár által tényleg és jogilag megszakítható. Bárki kivándorolhat és elhagyhatja állampolgárságát.
A valláshoz és nyelvhez való joga az egyénnek az állammal szembeni viszonylatban sem közjog. Az a kötelezettség-vállalás nemzetközi szerződésben, hogy az állam ezt a jogot nem sértheti, csak elismerése egy természetes jognak. Éppen annyi, mintha kijelentené az állam, hogy a tulajdonjogot nem sérti. E z nem jelent szuverenitás csorbulást. A szuverenitás az állam függetlenségét jelenti, de nem korlátlanságot jogtalanságok elkövetésére. Ép igy nem sérti a szuverenitást, ha az állam egy más államban ingatlant bír és ezen tulajdonjoga tekintetében alá van vetve az illető külföldi állam törvényeinek és bíróságai döntésének. A nemzetközi kisebbségi szerződés sem más, mint elismerése ezen egyéni és kollektív természetes jogoknak. De nem jelent új jog létesítést, csak létező jogok biztosítását.
A kisebbségi személyes jogokban csak annyi a közjogi elem, mint minden más egyéni alanyi jogban. Például a tulajdonjogban, a névhez való jogban. Az állam elismeri ezen jogokat, garantálja ezen jogoknak a gyakorlását. Elismerteti másokkal is és gondoskodik arról, hogy az egyén ezen jogait szabadon gyakorolhassa. Az állam szuverenitása befelé nem jelenti azt, hogy korlátlan ura polgárai testi és lelki életének, hogy ezt olyan irányban is korlátozhatja, mely az állam közvetlen céljától és érdekeitől is teljesen távol áll és azt nem érinti. Az állam maga határozza meg belső szervezetét, de nem módosíthatja és nem korlátozhatja az egyén legbensőbb lelki életét, a nyelvét, vallását, kulturális szabad fejlődését.
E tekintetben nem áll az egyén az állam, és mi ezzel egyenlő, a többségi akarat korlátlan uralma alatt. Hiszen az állam szuverenitása kifele is korlátozva van. Az befele sem korlátlan.
Az államnak birói hatalma sem korlátlan. Ez a hatalom is mindenkivel szemben egyforma kell, hogy legyen és igazságosnak kell lennie. Ép ilyennek kell lennie a közigazgatási hatalomnak is. Ez sem korlátozhatja az egyént nyelvében, hitében, szabad kulturális fejlődésében.
Van a nemzetközi közjognak egy területe, a be nem avatkozás kötelezettsége egy másik állam ügyeibe. Ez folyik az állam függetlenségéből, autonómiájából. Ugyanez a kötelezettsége fennáll az államnak saját polgáraival szemben, ami az anyanyelvet, a vallást és a kulturális nevelést illeti. Ez folyik az egyén autonómiájából. Mihelyt csak egy polgár van az országban, aki más nyelvet beszél, más vallása és más kultúrája van, mint a többségnek, az államnak fennáll a kötelezettsége, ezekbe be nem avatkozni. Ezek az emberi természetes jogok nem képeznek köztulajdont, ezek felett az állam nem rendelkezik. Annyival kevésbé, mert ezek a jogok nem érintik más ember jogait, természetes érdekeit és nem érintik az állam közérdekét sem.
Sőt mi több! Lehetne mondani, hogy a társadalmi együttélésnek érdeke a soknyelvűség, sok hitüség és sokféle kultúra, melyek mind kölcsönösen erőkifejtésre ösztönzik az együtt lakókat.
Ezen természetes jogok tekintetében minden ember egy kis autonómia tulajdonosa. (Ez az autonómia azonban olyan hatalmas energiát rejt magában mint a fizikában az atom energiája).
A tulajdonjoga tekintetében is ilyen autonómiája van mindenkinek. Ez az autonómia megilleti a kollektív társadalmi azonos nyelvű, vallású tömegeket is. Így érkezünk el a kisebbségi kulturális autonómiához.
Van még egy szélesebb körű autonómia: a nemzeti autonómia. A kettő között van némi különbség. A kulturális autonómia egy tisztán személyes autonómia. A nemzeti autonómia pedig területi, és pedig állami feladatok átruházása bizonyos körben közjogi alakzatokra. A személyes autonómiát (kulturális autonómia) a nyelvi kisebbség hozza létre. Azt az állam csak elismeri. A területi autonómiát pedig tisztán és kizárólag az állami akarat létesíti. Ez nem más, mint az állam megbízása bizonyos állami feladatoknak elvégzésére, hogy azokat bizonyos területen, bizonyos társadalmi közösség végezze el. A területi közigazgatási autonómia bárki által gyakorolható.
Ennek nem feltétele a kisebbséghez tartozás, pld. megye, város, község. Míg a kulturális autonómia egy kisebbség által formálva, csakis ezen faji, nyelvi, vallási kisebbség által gyakorolható. Azt az állam, vagy más anyanyelvű, más hitű polgár nem is tudná gyakorolni.
Ezen meglehetősen unalmas jogi fejtegetésre azért volt szűkség, hogy leszögezzük azt, hogy a székely vallási és iskolai autonómia nem más, mint a minden egyes egyénre nézve létező jognak a székely népre, mint kollektív tömegre kifejezett elismerése és alkalmazása. A székely néphez tartozás egy társadalmi, egy morális kapcsolatot jelent, míg az államhoz tartozás egy politikai, egy jogi kapcsolatot. Már most önként felvetődik az a további kérdés, hogy vajon ez a szerződésben elismert autonómia adott-e a székely népnek, mint kollektív tömegnek bizonyos jogképességet, bizonyos jogalanyiságot.
Nyilvánvaló, hogy ezen autonomikus joga tekintetében jogalannyá vált. Jogképessége azonban csak ezen biztosított kisebbségi jogai körében mozog. Kérdés most már, hogy ezen jogképessége magánjogi-e, vagy közjogi, és nemzetközi jogi-e, vagy csak az állam bel életében jelentkező. Tekintve, hogy a népszövetség is egy nemzetközi jogalany, melyet az új szerződések létesítettek. Tekintve, hogy ezen autonomikus jogokat a székelyek, mint személyes jogokat kapták meg, a székely nép, mint ezen vallási és iskolai autonómiának birtokosa, nemzetközi jogalanynak tekintendő, amely jogalanynak jogképessége ezen kisebbségi jogok körében mozog és csak erre terjed ki. Nemcsak az államok nemzetközi jogalanyok. A pápaság is bírt ilyen nemzetközi jogalanyisággal akkor is, amikor az olasz állam nem állította vissza a pápai államot. Nincs messze az idő, amikor a faji, nyelvi és vallási kisebbségek nemzetközi közjogi személyiségek lesznek.
Ma még azonban ez nincsen elismerve, de mégis a székely, szász kulturális autonómia ilyen nemzetközi védelem alá helyezett külön jogalany.
Az államok közötti viszonyban is a háború után az az elv érvényesül, legalább papiroson, hogy minden állam egyenlő elbánásban kell, hogy részesüljön. Tehát minden államra nézve ugyanaz az alkalmazása a nemzetközi jognak. Ez a modern elv kell, hogy érvényesüljön a polgárra nézve is.
Mindenki egyenlő jogviszonyban van az állammal szemben és egyenlő elbánásban kell részesülnie. A törvény előtt mindenki egyenlő. Egyenlő a nyelvhasználatban, az ő és nem a polgártársa nyelvének használatában, egyenlő a vallás szabad gyakorlatában. Az ő és nem a szomszédja vallásának szabad gyakorlatában. Régen a vallási különbség elég ok volt arra, hogy valaki politikai jogokat ne gyakorolhasson. De elegendő volt arra is, hogy földet ne vásárolhasson (pld. a zsidók).
Ez nemcsak a közjogi, de a magánjogi jogképességnek a megfosztása volt. Éppen ilyen jogfosztás az, hogy valaki saját anyanyelvén ne tanulhasson saját vére tanítóitól, hogy saját hitét ne vallhassa. Ha a kulturális javak magasabb rendűek, mint az anyagiak, akkor még fájóbb és maradibb korlátozása ez a jognak, mint az, hogy földet nem vehetek.
A székelyek, mint kollektív tömeg élvezik a nemzetközi jogi védelmet kulturális autonómiájuk tekintetében, és nem mint egyes személyek.
Hogy ez a vallási és iskolai autonómia személyes, bizonyítja az is, hogy a szerződés nem jelöli meg sehol sem a területet, amelyre kiterjed. Míg ezzel szemben az egy időben keletkezett Csehszlovák országgal kötött kisebbségi szerződés 10. cikke a ruthéneknek területi autonómiát is adván, pontosan meghatározta azt a területet, amelyre ez az autonómia kiterjed.
A főhatalmak kijelölték a határokat is. Ez az autonómia nemcsak kulturális, hanem helyi közigazgatási autonómia is. Ezért a terület fogalmi eleme. E nélkül el sem képzelhető.
A ruthének a szerződés szerint tartományi gyűléssel fognak bírni, mely törvényhozó hatalmat gyakorol nyelvi-, közoktatási- és vallási ügyekben, valamint közigazgatási helyi ügyekben. Csehszlovák országban tehát egy önálló országrész a ruthének lakta föld, egy külön autonóm egység. Ez olyan szervezettel látandó el, amely az ország egységével összeegyeztethető legszélesebb körű autonómiával bír. A ruthének vallási és iskolai ügyekben törvényhozó hatalmat kaptak.
Nálunk a székelyek és szászok a 11. cikkben önkormányzatot csak vallási és iskolai ügyekben kaptak. Ez tehát nem területi jog, aminthogy nincs is megjelölve a terület, amelyre kiterjed. Ennek az autonómiának semmi korlátja sincsen felállítva a 11. cikkben. Az állam ellenőrzési joga az egyedüli korlát.
Ez az autonómia semmi esetre sem kisebb, mint a minő jogokat a szerződés 9. és 10. cikke az összes faji, vallási és nyelvi kisebbségeknek biztosított. Ezen két cikkben biztosított jogokon felül azonban a székelyeknek van még több jog is biztosítva a 11. cikkben és ez az, hogy a székelyeket ezen nemzetközi szerződésben a román állam is olyan kompakt tömegben élő, jelentékeny nyelvi kisebbségnek ismerte el, a kiket megillet a személyes autonómia kisebbségi kulturális életük terén. Az autonómia pedig azzal a következménnyel jár, hogy az autonómia körébe tartozó feladatokat az állam nem végezheti a székely és szász néppel szemben. Az állami oktatás tehát vissza kell, hogy vonuljon erről a térről. Az állam tevékenysége csak a felügyeletre terjedhet ki. Míg ezzel szemben például a nem székely magyar lakta területeken az állam végzi ezeket a feladatokat, de köteles a 10. cikk értelmében magyar nyelvű elemi iskolákat ezeken a helyeken is felállítani. Továbbá az autonómia azt is jelenti, hogy iskolai kérdésben a közép- és felsőfokú oktatás is átengedi ezt a székely és szász közületeknek

2. Megjegyzés
Látható, hogy még a királyság idejében, amikor is a hivatalokban minden szobában ki volt ragasztva, hogy: "Vorbiti româneşte" dívott a kétirányú  értelmezés, hiszen a külföldiek sehogy sem értették miért akarna egy székely olyat amit az akkori miniszterelnök, a Stan úr által felemlített Vaida Voievod már rég aláírt és Iuliu Maniu megtartott!!! Azaz helyi autonómia joga van a székely és a szász közösségeknek, amely éppen a Trianon-i alapokmányok biztosítanak. 
Ja, még egy dolog, szerintünk V. Stan úr azért "jártatja a száját" mert ellenzékbe szorult és nem azért, hogy a jogi valósághoz tartsa magát… Viszont meg kell köszönni a V. Stan úrnak azt a tiszteletet, amit a székelyek iránt érez, és ami a mindenki által kritizált kommunista filmekből kiragadott részekből alá is támaszt…  (Erdélyi Polgár)

…egy románt bíztam rátok! 2011.06.03-a, Antena 3 tévé, Conexiuni műsor, Valentin Stan egyetemi tanár azt mondja: “Léteznek a székelyek, megígértük nekik az autonómiát és a történelemben többször is mellettünk harcoltak…” Aki tud románul, az jól fog szórakozni 😀

areszke | 2011.06.10 12:14

Sajnos nincs időm befejezni az egész előadás írásba szedését, de asszem nagyon jó lenne, ha Valentin Stan feliratot kapna.

"Atenţie, dragii mei, poate, nu ştiţi, de ce ne-au supărat pe secuii." (vagy ilyesmi) Namost, mivel még mindig tudományosnak kell lennünk: lényegében amiatt haragszunk rájuk, mert autonómiát akarnak bármi áron. Hát persze! Ebben a demokratikus országban, ahol én is – mă rog, nem értem, mitmonn –, azt szeretném mondani, hogy az ő vagy a mi vagy akárki más autonómiájáról demokratikus úton a romániai parlament dönt. Ez van demokráciában. Az európai uniónak és bármi másnak a tagországa, aminek csak kívánják, neeeem a magyarországi, budapesti régiók házának, az minket most nem érdekel. Kedveskéim! Á propos autonómia, me mind azt hallom: nem léteznek székelyek meg hogy hogyan adjunk autonómiát ezeknek. Há jóemberek! Nekik joguk van kérni, nekünk, mindnyájunknak jogunk van nem adni. Nem akarjátok mégis, hogy megmutassam, mi lenne ez a kérés? Gyertek, mutassam meg, tudjatok ti is egy dolgot… igaz emberek (adevăraţilor az ez? Powerpoint-tapsikolás: 223-at lássuk csak). Na, ez itt a trianoni szerződés. Az a szerződés, amelyre állandóan mutogatunk a magyarokra, hogy tartsátok tiszteletben Trianont, tartsátok tiszteletben Trianont. (itt nem értem, mit mond, de a „dragii mei, scumpii ei” megszólítás gyöngyszemnek tűnik, a szerk.). Nemigen tiszteljük Trianont mi se, mit is ír itt: (lépjünk túl a tényen, hogy trianon rééég elfelejtett téma, mára más szerződések köteleznek). No, itt, a 47-es cikkelyben: „Románia elismeri és megerősíti a kapcsolatát Magyarországgal” (teee… Romániát ír, nem Pápua-Újguineát…) tehát: elismeri a kapcsolatát Magyarországgal, azzal a feltétellel, hogy elfogadja azt a szerződést, amely biztosítja a helyben élők érdekeinek érvényesítését. Mííícsodaaa, van itt más szerződés is? Miféle szerződés az? Mit mondanak ezek ott Trianonban, te? Mutasd csak 234-est. ÓHÓ. Hogy is van ez? Ez az úriember, akit itt láttok, Vajda-Voivod. Mivel nekem nem tetszik, hogy egyedül legyek a világon és – Baconschival szólva – valamilyen áruló legyek, úgy gondoltam, legyek illusztris társaságban. Ez az úriember itt Vajda-Voivod, Románia miniszterelnöke, aki aláírta a kisebbségi szerződést, amely 1919. december 9-én kelt Párizsban. Amiben guess what a 11. cikkelyben micsoda istenkáromlást ír! >>Románia egyetért a szász és székely közösségek (…micsoda? Létezik egy székely közösség? Nem jön, hogy elhiggyem! Nem létezik!…) területi autonómiájával! (Micsoda? Területi autonómia? Hohó, területi autonómia? De hát ez bűncselekmény Románia ellen! Hogyan? Vajda-Voivod aláírta eeeezt?! Hát igen. Miután ez volt a feltétele annak, hogy megkapjuk Erdélyt. Vagyis az, hogy adjunk területi autonómiát a székely közösségeknek, ami megőrzi az oktatási, egyházi intézményrendszerüket – magától értetődően – Romániában, a román állam ellenőrzése alatt. Hogyan? Területi autonómia? Ezt a szakszót használják? Nem hiszem el… de miféle közösség? Nemigen értem. Mutasd csak a 225-öst, me nem értem, mitmond. Nézzük csak, mi ez! (Bemutatja a Court of International Justice anyagát… van magyar szó az intézményre? A szerk.) … ami ad egy definíciót 1930-ból a „közösség”re.

Megjegyzés

A kisfilmhez adott címet nem lehet elfogadni, hiszen csak olyan ír ilyent, aki nem ismeri az alábbi tudományos munkával felérő dokumentumot, amit már közreadtunk, de most újra idecsatoljuk Tusa Gy. ügyvéd ezzel kapcsolatos esszéjét (amely még 1929-ből származik ) , tanulmányozás végett.

Részlet a Tusa Gy. “A Székely vallási és tanügyi autonómia”-ból

E L Ő S Z Ó .

Ezelőtt egy évvel megjelent politikai tanulmányomban a Magyar Nemzeti Szövetséggel kapcsolatban érintettem a székelyek kulturális autonómiájának a kérdését is. Ott már megjegyeztem, hogy ebben a kérdésben a nézetek nem tisztázódtak.

Azóta nagy magyar kulturális közületek foglalkoztak ezzel a kérdéssel anélkül azonban, hogy a gyakorlati megvalósításról részletesebben bárki is nyilatkozott volna. Székely véreim és egész magyar kisebbségünk érdekében állónak tartom azt, hogy ezt a kérdést a nyilvánosság előtt megvitassuk.

Nehogy bárki is szavaimat félre magyarázza, hangsúlyozom, hogy mind az, amit e szerény tanulmányomban mondani fogok, csupán az én egyéni nézetemet tartalmazza és azért a morális felelősséget népemmel szemben egyedül én vállalom.

Ha reá tekintünk a mai kiegészült Románia térképére, a székely földet annak éppen a közepében találjuk meg. A múlt ködébe vesző történelmi Magyarországnak pedig a legkeletebbi csücskébe esett Székelyország. Az elhelyeződésnek eme megváltozódása nem változtatta meg a nézőpontot a magyarságban a székelyeknek bármely kérdésével szemben. A múltban nem létezett székely kérdés. Ezt legjobban bizonyítja a régi Magyarország népesedési mozgalma. A szoros értelemben vett magyar föld alig adott emberanyagot a székelyföldnek.
A székelyföldre költözködés a legelenyészőbb volt. Az, hogy közben az országhatárok megváltoztak és mi valamennyien kisebbségi sorsba jutottunk, mit sem változtatott a magyarságnak a székely véreivel szemben elfoglalt nézőpontján.

Bár az erdélyi magyarság közelebb jutott ma már a székely érdekközösséghez, még sem létezik számára külön székely kérdés, csupán magyar kérdés van. Sokan félnek a két kérdést külön felvetni. Mintha azokat csak szembe állítani lehetne és nem egymásmellé állítani.

Tagadhatatlan tény, hogy ma és a múltban is a székely nép teljesen külön élte mindennapi gazdasági életét otthon a kicsiny zsindelyes házikóiban és a legszorosabb kapcsolatban együtt élte a maga kulturális lelki életét a magyarság egyetemével.

Sem nyelvben, sem vallásban, sem érzésbeli felfogásban nincsen székely és magyar között különbség. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a székely népnek ne volnának külön égető kulturális problémái és ezek megoldását nem volna ésszerű napirendre tűzni csak azért, mert esetleg a többi erdélyi magyarság problémáitól elválasztva, időlegesen hasonló eredményt nem tudnánk biztosítani a nem székely magyarságnak is. Egy egész népet nem szabad kulturális téren elvéreztetni engedni csak azért, mert vannak akik azt a nézetet vallják, hogy ha az egységes erdélyi egész magyar kisebbségnek nem lehet kiverekedni valamelyes jogot, ezt ne követeljük külön a székelyeknek sem. Ez olyanféle okoskodás volna, hogy ha az én házam ég, akkor engedjem leégni a testvérem házát is, noha ott talán módomban van a biztosított segítséget igénybe venni.

Az én csekély szerény véleményem szerint tévednek mindazok, akik azt hiszik, hogy a székely vallási és iskolai autonómia teljes életbeléptetése gyengítené az erdélyi nem székely magyarság kulturális bázisát és jogait.
A székely vallási és iskolai autonómia kérdését, mint kisebbségi kérdést, főleg ténybeli és jogi alapon igyekszem tárgyalni és szeretném magamat a politikai gondolatkörtől elszigetelni. Kelt Kolozsvárt, 1929. december 24. A szerző.
I. A Szövetséges és Társult Főhatalmak és Románia között Parisban 1919. évi december hó 9-én kötött szerződés 11. cikke igy szól:

Románia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi székely és szász közületeknek a román állam ellenőrzése mellett, vallási és iskolai kérdésekben helyi önkormányzatot engedélyezzen.”

Felmerül a kérdés, hogy mi ennek az autonomikus jognak a terjedelme és miért adták meg ezt az autonómiát a székelyeknek és szászoknak és miért éppen csak nekik?

Az autonómia szó görög eredetű és öntörvényhozást, mai nyelven önkormányzatot jelent.

Ilyen autonómiája van az egyénnek mindenkivel szemben, a világ minden látható és láthatatlan jogilag szervezett hatalmával szemben, a személyes szabadság, a lelkiismereti szabadság és az anyanyelv használatának joga tekintetében.
Vallási és nyelvi kérdésekben az állam nem rendelkezik polgárai felett. A vallás szabad gyakorlatának joga, a nyelv használatának joga, beleértve ebbe az iskola fenntartásának a jogát is, egy modern jogállamban az ember minőségéből folyó olyan személyes jogok, olyan abszolút jogok, amelyek mindenki másra, így az államra is azt a kötelezettséget jelentik, hogy azok szabad gyakorlatában az egyén nem korlátozható.

Az ember jogai többfélék. Vannak jogok, melyek az ember személyes lételéből fakadnak. Ezek a természetes jogok. És vannak olyanok, melyeket az állam ad a maga polgárainak. Ezek a közjogok.

Természetes jogok:

Az élethez való jog összes nyilvánulásaival. Ide tartozik a fejlődéshez való jog. Értve ezalatt a kulturális fejlődés jogát is. A hithez való jog. A nyelv használatának joga. Valamint senki sem merné kétségbe vonni azt, hogy szabadon költözködhetem, hogy kereskedést, ipart űzzek, épp ugy nem lehet kétségbe vonni azt sem, hogy vallásomat szabadon gyakorolhassam.

Nem lehet kétségbe vonni a nyelvhasználat, iskoláztatás jogát sem. De nem lehet megvonni e tekintetben azt a támogatást sem, amelyet egy társadalmi szervezet az egyénnek nyújthat (állami támogatás). Így van ez nemcsak az egyén, de az államok életében is. Senki sem vonhatja kétségbe egy állam létezését, szabad fejlődését, érintkezésének jogát, képviseleti jogát stb.

Az ember egy további joga az egyéni függetlenséghez való jog. Ez magában foglalja, hogy ne legyen alárendelt viszonyban más polgárral szemben.

Mindezek az ember minőségéből folyó jogok a kisebbségi jog prizmáján át nézve, az állam és polgárai között nem létesítenek egy közjogi viszonyt. Ezek oly természetes jogai az egyénnek, melyek felett az állam sem rendelkezik. Ezek nem az állam akaratából az egyesnek adott jogok, hanem az állam uralmi körén és akaratán is felülálló nemzetközi viszonylatban is mindenütt érvényes jogok; a létező legszilárdabb jogok. Az állam ma már ezen jogok tekintetében nemzetközi jogilag is kötelezett fél s a polgárával szembeni belső viszonyban nemcsak közjogilag kötelezett fél, mert ezeket a jogokat nem ő adta a polgárainak, hanem azokkal vele születtek, míg a közjogokat (mint a minő a szavazás joga, birói álláshoz stb. való jog) maga az állam adta és azokat bármikor szűkítheti, bővítheti és el is veheti.

Mindezek a jogok, amelyekről fentebb szóltunk, az egyént illetik meg s csak azért lesznek az egyes államok keretén belül kisebbségi jogokká is, mert a többséghez tartozó személyek ilyen értelmű jogait nem kell az állammal szemben megvédelmezni. Ezek a jogok abszolút jogok. Mindenkivel szemben fennállanak, mint pld. a magánjogban a tulajdonjog, mely a dolog feletti teljes rendelkezés joga. Mindenki más harmadik személyre nézve és így az államra nézve is kötelezettséget foglal magában, elismerni és nem háborgatni ezt a jogot, ezt az uralmat a dolog felett. Ép így az egyén hitének ura, nyelvének ura. Nem zavarhatja senki ezek gyakorlásában.
Az állam sem, hiszen az állam és polgárai közötti viszony is időleges, mert az állampolgár által tényleg és jogilag megszakítható. Bárki kivándorolhat és elhagyhatja állampolgárságát.

A valláshoz és nyelvhez való joga az egyénnek az állammal szembeni viszonylatban sem közjog. Az a kötelezettség-vállalás nemzetközi szerződésben, hogy az állam ezt a jogot nem sértheti, csak elismerése egy természetes jognak. Éppen annyi, mintha kijelentené az állam, hogy a tulajdonjogot nem sérti. E z nem jelent szuverenitás csorbulást. A szuverenitás az állam függetlenségét jelenti, de nem korlátlanságot jogtalanságok elkövetésére. Ép igy nem sérti a szuverenitást, ha az állam egy más államban ingatlant bír és ezen tulajdonjoga tekintetében alá van vetve az illető külföldi állam törvényeinek és bíróságai döntésének. A nemzetközi kisebbségi szerződés sem más, mint elismerése ezen egyéni és kollektív természetes jogoknak. De nem jelent új jog létesítést, csak létező jogok biztosítását.

A kisebbségi személyes jogokban csak annyi a közjogi elem, mint minden más egyéni alanyi jogban. Például a tulajdonjogban, a névhez való jogban. Az állam elismeri ezen jogokat, garantálja ezen jogoknak a gyakorlását. Elismerteti másokkal is és gondoskodik arról, hogy az egyén ezen jogait szabadon gyakorolhassa. Az állam szuverenitása befelé nem jelenti azt, hogy korlátlan ura polgárai testi és lelki életének, hogy ezt olyan irányban is korlátozhatja, mely az állam közvetlen céljától és érdekeitől is teljesen távol áll és azt nem érinti. Az állam maga határozza meg belső szervezetét, de nem módosíthatja és nem korlátozhatja az egyén legbensőbb lelki életét, a nyelvét, vallását, kulturális szabad fejlődését.

E tekintetben nem áll az egyén az állam, és mi ezzel egyenlő, a többségi akarat korlátlan uralma alatt. Hiszen az állam szuverenitása kifele is korlátozva van. Az befele sem korlátlan.

Az államnak birói hatalma sem korlátlan. Ez a hatalom is mindenkivel szemben egyforma kell, hogy legyen és igazságosnak kell lennie. Ép ilyennek kell lennie a közigazgatási hatalomnak is. Ez sem korlátozhatja az egyént nyelvében, hitében, szabad kulturális fejlődésében.

Van a nemzetközi közjognak egy területe, a be nem avatkozás kötelezettsége egy másik állam ügyeibe. Ez folyik az állam függetlenségéből, autonómiájából. Ugyanez a kötelezettsége fennáll az államnak saját polgáraival szemben, ami az anyanyelvet, a vallást és a kulturális nevelést illeti. Ez folyik az egyén autonómiájából. Mihelyt csak egy polgár van az országban, aki más nyelvet beszél, más vallása és más kultúrája van, mint a többségnek, az államnak fennáll a kötelezettsége, ezekbe be nem avatkozni. Ezek az emberi természetes jogok nem képeznek köztulajdont, ezek felett az állam nem rendelkezik. Annyival kevésbé, mert ezek a jogok nem érintik más ember jogait, természetes érdekeit és nem érintik az állam közérdekét sem.

Sőt mi több! Lehetne mondani, hogy a társadalmi együttélésnek érdeke a soknyelvűség, sok hitüség és sokféle kultúra, melyek mind kölcsönösen erőkifejtésre ösztönzik az együtt lakókat.

Ezen természetes jogok tekintetében minden ember egy kis autonómia tulajdonosa. (Ez az autonómia azonban olyan hatalmas energiát rejt magában mint a fizikában az atom energiája).

A tulajdonjoga tekintetében is ilyen autonómiája van mindenkinek. Ez az autonómia megilleti a kollektív társadalmi azonos nyelvű, vallású tömegeket is. Így érkezünk el a kisebbségi kulturális autonómiához.
Van még egy szélesebb körű autonómia: a nemzeti autonómia. A kettő között van némi különbség. A kulturális autonómia egy tisztán személyes autonómia. A nemzeti autonómia pedig területi, és pedig állami feladatok átruházása bizonyos körben közjogi alakzatokra. A személyes autonómiát (kulturális autonómia) a nyelvi kisebbség hozza létre. Azt az állam csak elismeri. A területi autonómiát pedig tisztán és kizárólag az állami akarat létesíti. Ez nem más, mint az állam megbízása bizonyos állami feladatoknak elvégzésére, hogy azokat bizonyos területen, bizonyos társadalmi közösség végezze el. A területi közigazgatási autonómia bárki által gyakorolható.
Ennek nem feltétele a kisebbséghez tartozás, pld. megye, város, község. Míg a kulturális autonómia egy kisebbség által formálva, csakis ezen faji, nyelvi, vallási kisebbség által gyakorolható. Azt az állam, vagy más anyanyelvű, más hitű polgár nem is tudná gyakorolni.

Ezen meglehetősen unalmas jogi fejtegetésre azért volt szűkség, hogy leszögezzük azt, hogy a székely vallási és iskolai autonómia nem más, mint a minden egyes egyénre nézve létező jognak a székely népre, mint kollektív tömegre kifejezett elismerése és alkalmazása. A székely néphez tartozás egy társadalmi, egy morális kapcsolatot jelent, míg az államhoz tartozás egy politikai, egy jogi kapcsolatot. Már most önként felvetődik az a további kérdés, hogy vajon ez a szerződésben elismert autonómia adott-e a székely népnek, mint kollektív tömegnek bizonyos jogképességet, bizonyos jogalanyiságot.

Nyilvánvaló, hogy ezen autonomikus joga tekintetében jogalannyá vált. Jogképessége azonban csak ezen biztosított kisebbségi jogai körében mozog. Kérdés most már, hogy ezen jogképessége magánjogi-e, vagy közjogi, és nemzetközi jogi-e, vagy csak az állam bel életében jelentkező. Tekintve, hogy a népszövetség is egy nemzetközi jogalany, melyet az új szerződések létesítettek. Tekintve, hogy ezen autonomikus jogokat a székelyek, mint személyes jogokat kapták meg, a székely nép, mint ezen vallási és iskolai autonómiának birtokosa, nemzetközi jogalanynak tekintendő, amely jogalanynak jogképessége ezen kisebbségi jogok körében mozog és csak erre terjed ki. Nemcsak az államok nemzetközi jogalanyok. A pápaság is bírt ilyen nemzetközi jogalanyisággal akkor is, amikor az olasz állam nem állította vissza a pápai államot. Nincs messze az idő, amikor a faji, nyelvi és vallási kisebbségek nemzetközi közjogi személyiségek lesznek.

Ma még azonban ez nincsen elismerve, de mégis a székely, szász kulturális autonómia ilyen nemzetközi védelem alá helyezett külön jogalany.

Az államok közötti viszonyban is a háború után az az elv érvényesül, legalább papiroson, hogy minden állam egyenlő elbánásban kell, hogy részesüljön. Tehát minden államra nézve ugyanaz az alkalmazása a nemzetközi jognak. Ez a modern elv kell, hogy érvényesüljön a polgárra nézve is.

Mindenki egyenlő jogviszonyban van az állammal szemben és egyenlő elbánásban kell részesülnie. A törvény előtt mindenki egyenlő. Egyenlő a nyelvhasználatban, az ő és nem a polgártársa nyelvének használatában, egyenlő a vallás szabad gyakorlatában. Az ő és nem a szomszédja vallásának szabad gyakorlatában. Régen a vallási különbség elég ok volt arra, hogy valaki politikai jogokat ne gyakorolhasson. De elegendő volt arra is, hogy földet ne vásárolhasson (pld. a zsidók).

Ez nemcsak a közjogi, de a magánjogi jogképességnek a megfosztása volt. Éppen ilyen jogfosztás az, hogy valaki saját anyanyelvén ne tanulhasson saját vére tanítóitól, hogy saját hitét ne vallhassa. Ha a kulturális javak magasabb rendűek, mint az anyagiak, akkor még fájóbb és maradibb korlátozása ez a jognak, mint az, hogy földet nem vehetek.

A székelyek, mint kollektív tömeg élvezik a nemzetközi jogi védelmet kulturális autonómiájuk tekintetében, és nem mint egyes személyek.

Hogy ez a vallási és iskolai autonómia személyes, bizonyítja az is, hogy a szerződés nem jelöli meg sehol sem a területet, amelyre kiterjed. Míg ezzel szemben az egy időben keletkezett Csehszlovák országgal kötött kisebbségi szerződés 10. cikke a ruthéneknek területi autonómiát is adván, pontosan meghatározta azt a területet, amelyre ez az autonómia kiterjed.

A főhatalmak kijelölték a határokat is. Ez az autonómia nemcsak kulturális, hanem helyi közigazgatási autonómia is. Ezért a terület fogalmi eleme. E nélkül el sem képzelhető.

A ruthének a szerződés szerint tartományi gyűléssel fognak bírni, mely törvényhozó hatalmat gyakorol nyelvi-, közoktatási- és vallási ügyekben, valamint közigazgatási helyi ügyekben. Csehszlovák országban tehát egy önálló országrész a ruthének lakta föld, egy külön autonóm egység. Ez olyan szervezettel látandó el, amely az ország egységével összeegyeztethető legszélesebb körű autonómiával bír. A ruthének vallási és iskolai ügyekben törvényhozó hatalmat kaptak.

Nálunk a székelyek és szászok a 11. cikkben önkormányzatot csak vallási és iskolai ügyekben kaptak. Ez tehát nem területi jog, aminthogy nincs is megjelölve a terület, amelyre kiterjed. Ennek az autonómiának semmi korlátja sincsen felállítva a 11. cikkben. Az állam ellenőrzési joga az egyedüli korlát.
Ez az autonómia semmi esetre sem kisebb, mint a minő jogokat a szerződés 9. és 10. cikke az összes faji, vallási és nyelvi kisebbségeknek biztosított. Ezen két cikkben biztosított jogokon felül azonban a székelyeknek van még több jog is biztosítva a 11. cikkben és ez az, hogy a székelyeket ezen nemzetközi szerződésben a román állam is olyan kompakt tömegben élő, jelentékeny nyelvi kisebbségnek ismerte el, a kiket megillet a személyes autonómia kisebbségi kulturális életük terén. Az autonómia pedig azzal a következménnyel jár, hogy az autonómia körébe tartozó feladatokat az állam nem végezheti a székely és szász néppel szemben. Az állami oktatás tehát vissza kell, hogy vonuljon erről a térről. Az állam tevékenysége csak a felügyeletre terjedhet ki. Míg ezzel szemben például a nem székely magyar lakta területeken az állam végzi ezeket a feladatokat, de köteles a 10. cikk értelmében magyar nyelvű elemi iskolákat ezeken a helyeken is felállítani. Továbbá az autonómia azt is jelenti, hogy iskolai kérdésben a közép- és felsőfokú oktatás is átengedi ezt a székely és szász közületeknek

2. Megjegyzés

Látható, hogy még a királyság idejében, amikor is a hivatalokban minden szobában ki volt ragasztva, hogy: "Vorbiti româneşte" dívott a kétirányú  értelmezés, hiszen a külföldiek sehogy sem értették miért akarna egy székely olyat amit az akkori miniszterelnök, a Stan úr által felemlített Vaida Voievod már rég aláírt és Iuliu Maniu megtartott!!! Azaz helyi autonómia joga van a székely és a szász közösségeknek, amely éppen a Trianon-i alapokmányok biztosítanak.

Ja, még egy dolog, szerintünk V. Stan úr azért "jártatja a száját" mert ellenzékbe szorult és nem azért, hogy a jogi valósághoz tartsa magát… Viszont meg kell köszönni a V. Stan úrnak azt a tiszteletet, amit a székelyek iránt érez, és ami a mindenki által kritizált kommunista filmekből kiragadott részekből alá is támaszt…  (Erdélyi Polgár)

Bejegyezte: mpp-kolozs.blogspot.com dátum: 19:31

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák