Archive

Monthly Archives: június 2011

Székelyföldnek autonóm parlament és regionális kormány kell

Beszélgetés Izsák Balázzsal, a Székely Nemzeti Tanács elnökével
– Elnök úr! Beszélgetésünk nyitányaként kanyarodjunk vissza a kezdetekhez: hogyan alakult meg a Székely Nemzeti Tanács?

– A SZNT létrejöttének előzményei a kilencvenes évek derekára nyúlnak vissza: 1995-ben Sepsiszentgyörgyön megalakult az RMDSZ Székelyföldi Egyeztető Tanácsa a Kovászna, Hargita és Maros megyei képviselők részvételével. Dr. Csapó I. József volt a terv elindítója, aki elsőként fogalmazta meg markánsan Székelyföld autonómiájának a megjelenítését. A rendszerváltás utáni években eufóriában éltünk, hogy végre van magyar közképviselet, de hamar szembe kellett néznünk azzal a ténnyel, hogy köreinkben is vannak előítéletek a székelyföldi autonómiatörekvésekkel szemben. A Maros megyei RMDSZ-ben szembesültem ezzel: amikor felvetettük a Magyar Autonóm Tartomány visszaállításának szükségszerűségét, általános elszörnyedés, elképedés volt a válasz.
Volt, aki nem restellte kijelenteni, hogy nekünk ez a három megye is elégséges, amit Ceauşescu idejében alakítottak. Akkor kerültem összetűzésbe a székelyföldi autonómiát elutasító mentalitással. Rákérdeztem, persze, hogy mi volt a baj a Magyar Autonóm Tartománnyal? Azon túl, hogy a kommunista rendszerben az ország többi tartományához hasonlóan működött, közigazgatási megoldásként nem volt rendszerfüggő. A rendszerváltás után húsz évvel még mindig az 1968-as kommunista megyerendszer működik az országban. Ha a rendszerváltást úgy érjük meg, hogy nem került volna elfogadásra a megyésítést kimondó 1968/2-es törvény, ma sokkal könnyebb dolgunk lenne: a Magyar Autonóm Tartomány hatásköreit kellene kiegészíteni, és nem újrarajzolni egy közigazgatási térképet, amely a mai megyerendszernél is több veszélyt tartogat Székelyföld számára. Az autonómia gondolata tehát a rendszerváltással egy időben merült fel, de markánsan 1995-ben jelent meg, majd 2003-ban, az RMDSZ szatmári kongresszusa után, amikor létrejött az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete. Ezen belül, a székelyföldi képviselőkből megalakult a Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete. Végigjártuk Székelyföld városait és falvait, és 2003 októberében, Sepsiszentgyörgyön, a Gábor Áron teremben Székelyföld autonómiájának közképviseleteként megalakult a Székely Nemzeti Tanács. Nem párt, és nem bejegyzett szervezet: a mai viszonyok között nem bír román jogi személyiséggel. Ez ellentétes lenne magával az autonómiatörekvéssel.
– Az RMDSZ a kétezres évek elején egyeduralkodó volt a romániai magyar közéletben. Miként fogadta az SZNT megalakulását?
– Az RMDSZ vezetése az SZNT megalakulásában politikai riválist látott, emiatt értetlenül fogadtak. Később megértettem, hogy a két szervezet között koncepcionális különbségek vannak. 2008-ban, amikor az RMDSZ kissé korrigálta a hozzánk és az autonómiához való viszonyát, és a szervezet elnökét, Csapó I. Józsefet, illetve jómagamat alelnökként fogadott, Markó Béla, Kelemen Hunor társaságában kifejtette: az SZNT Székelyföldben, mint autonóm entitásban gondolkodik, és székely népről beszél, az RMDSZ számára viszont egységes erdélyi magyarság létezik. Az a differenciált jövőkép, amelyet az RMDSZ programja is tartalmaz – az erdélyi magyarság különböző élethelyzetekben él, emiatt más-más megoldás tudja biztosítani Székelyföld vagy Közép-Erdély teljes egyenjogúságát –, ez az RMDSZ számára néhány évvel ezelőtt még elfogadhatatlan volt. Közben nálunk is változnak az idők, hiszen az RMDSZ-en belül ma már székelyföldi pártstruktúrát hoztak
létre, ami néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt. Kezdetben tehát ellenségesen, félve viszonyultak a Székely Nemzeti Tanácshoz, viszont megalakulásunk után egy évvel az SZNT-nek köszönhetően már módosították programjukat, és választási kampány-jelmondatukat. 2004-ben az RMDSZ Jó úton, Európába szlogennel ment bele a választási kampányba, és amikor észrevették, hogy az SZNT népszavazási kiírást kezdeményez – a sajtó és a közvélemény elsősorban ezzel foglalkozott
–, félidőben, a kampány közepén visszavonták eredeti választási jelszavukat, plakátjaikat begyűjtötték, és egyik napról a másikra teljesen új jelszó és plakáterdő borította be Erdélyt Együtt az autonómiáért! címmel. Kevés emberben maradt meg ennek emléke.
– Hogyan alakult az SZNT kapcsolata a román közéleti és politikai elittel, és a sajtóval? Sikerült-e valamilyen párbeszédet kialakítani az évek során?
– Utoljára egy román újságíró tette fel nekem ezt a kérdést egy marosvásárhelyi román televíziós műsorban. Akkor elmondtam: mindig pozitívan válaszoltunk a román média megkeresésére. Igazán jó együttműködést nem tudtunk kialakítani román pártokkal. Megkerestek román értelmiségiek, volt, aki nyitottságot is tanúsított, de a román politikai erők részéről semmiféle támogatást nem kaptunk autonómia-küzdelmünkhöz. A román közvéleményt azonban élénken foglalkoztatja mindaz, amit a Székely Nemzeti Tanács tesz. Mi természetesen a jó kommunikációra törekszünk, hiszen határozatainkat, közleményeinket eljuttattuk román fordításban a román sajtónak, a román közhatalom intézményeinek. Budapesti gyűlésünk határozatait megkapta a román államfő, a kormányfő, és a külügyminisztérium is. Ez utóbbitól érdemi választ is kaptunk, amire viszontválasszal éltünk. Pozitívumként lehet elmondani, hogy 2003-hoz képest jó irányú elmozdulás történt.
– Kronológiai sorrendben miként tudná összefoglalni az SZNT autonómia ügyben tett eddigi fontosabb lépéseit?
– Elsőként említem a 2004 januárjában elfogadott törvénytervezetet, Székelyföld Autonómiatatútumát, amely a Székely Nemzeti Tanács legfontosabb dokumentuma, és az egyetlen létező törvénytervezet,
amely Székelyföld autonómiájának intézményeit írja le. Ezt 2004 után 2005-ben másodszor terjesztettük be a román parla ment elé. A Szenátusnál akadt el, ahol immár hat éve nem tárgyalják. Ez a törvénytervezet azért is alapmű, mert Székelyföld autonómiájával kapcsolatban mindent tartalmaz: körülírja Székelyföld határait, az autonómia intézményeit és részletesen meghatározza azok működését.
– Melyik európai autonómia ihlette leginkább az SZNT székelyföldi autonómia-statútumát?
– Az autonómia-statútum alapjául szolgáló törvénytervezet az Európai Unióban működő autonómiákra épül, azokat tekinti mintának. A dél-tiroli, a baszk, a katalán vagy a skót autonómia közös vonása, hogy regionális parlamentben, és regionális kormányban gondolkodik: ez az a közös elem, amely a székelyföldi autonómia-statútumban is fellelhető. Természetesen más közös elemek is vannak, hiszen Katalónia, Baszkföld vagy Dél-Tirol autonómiájához hasonóan a régió nyelvét – a Székelyföldön a magyar nyelvet –, hivatalos nyelvnek tekinti: a magyar nyelv Székelyföldön azonos jogállású lenne az állam hivatalos nyelvével, a román nyelvvel.
– A nyelvi jogok terén azért történt némi előrelépés Erdélyben, a létező törvényes kereteket azonban nem használjuk ki…
– A nyelvi jogokért folyó jelenlegi küzdelem arról szól, hogy a magyar anyanyelvű román állampolgároknak egyénenként biztosítsák az anyanyelv szabad használatának jogát. E logika alapján nem a magyar nyelvnek biztosítanak területhez köthető jogállást, hanem a magyar anyanyelvű román állampolgárok egyéni jogaira helyezik a hangsúlyt. A megközelítés eleve diszkriminatív: már a megfogalmazásba valótlan, hamis állítást építenek be, ami kétféle mércét takar, hiszen szabadon használhatjuk ugyan anyanyelvünket, a magyar nyelvnek még sincs hivatalos jogállása a Székelyföldön.
– Az autonómia-statútum volt tehát az alap. Mi következett ezután?
– Az autonómia-statútummal egy időben fogadtuk el a Székely Nemzeti Tanács jelképeit, amelyek az elmúlt nyolc évben Székelyföld jelképeivé váltak. Fontosnak tartom a jelképek és szimbólumok terén történő kommunikációt. Amikor egy önkormányzat vagy pártszékház épületén megjelenik a székely zászló, ennek politikai, közéleti üzenete van. Két évvel ezelőtt Marosszéken – ahol a székelység egyharmada él – egyetlen önkormányzat épületén sem volt székely zászló. Azóta nyolc önkormányzatra sikerült kitűzni. Maros megye prefektusa minden alkalommal nagy segítségünkre van a mediatizálásban, mert ő azonnal le szeretné vetetni, be akarja tiltatni, folyamatosan fenyeget, így fölkelti a közfigyelmet. Pascan prefektus akarata ellenére partnerünkké vált a székely jelképek terjesztésében. Az ő ellenkezése nélkül nehéz lett volna kitűzetni nyolc önkormányzatra zászlónkat. Nemrég törvényt javasolt a székely szimbólumok betiltására. Meggyőződésem, hogy ez újabb lendületet fog adni a székely zászló minél több helyen történő kitűzéséhez. Ma már nem csak a Magyar Polgári Párt székházain lehet látni, hanem több RMDSZ székházra is felkerült. Ez jelzi, hogy pártoktól független jelképről van szó. A székely zászló ma már minden, Székelyfölddel kapcsolatos eseménynek része. Legutóbb a brüsszeli székelyföldi iroda megnyitásán került közelképbe. Az évek során mindenhol ott szerepelt, ahol Székelyföldről szó esett. Tőkés László székelyföldi kampánya, székelyföldi plakátjai elképzelhetetlenek voltak a székelyföldi zászló nélkül. A kronológiai felsorolást a székelyudvarhelyi nagygyűléssel folytatnám, ahol tömegrendezvényen sikerült fölmutatni közösségünk akaratát, és ennek igen jelentős médiavisszhangja volt. Az ott elfogadott határozatok ma is időtállóak. A soron következő gyergyóditrói nemzetgyűlés a népszavazás-kezdeményezés elindítója és legitimálója lett.
– A székelyföldi népszavazást sokan az SZNT legfontosabb kezdeményezésének tartják. Mekkora volt ennek a hatása?
– Az akció 2006 és 2008 februárja között zajlott, és 250 ezer székelyföldi polgárt sikerült megszólítani: a megkérdezettek több mint 90 százaléka mondott igen Székelyföld területi autonómiájára! Ez ma és a jövőben is igen fontos hivatkozási alap a nemzetközi fórumok előtt. A népszavazás jegyzőkönyveit beköttettük, ezek bekerültek az SZNT archívumába. Ennek egy másolatát átadtuk a Magyar Köztársaság Elnöki Hivatalának, személyesen Sólyom Lászlónak, és felkértük, hogy a legmagasabb állami magyar közméltóságként erkölcsi és politikai védnökséget vállaljon fölötte. A köztársasági elnök úr, Sólyom László nagy empátiával fogadta munkánk eredményét. A Sándor-palota volt a legfontosabb hely, ahova jegyzőkönyveink másolatát eljuttattuk. A népszavazás végeredményéről részletesen tájékoztattuk az Európa Tanácsot, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet, de eljuttattuk a román állami hatóságokhoz is. Úgy gondolom, hogy az SZNT kezdeményezése a Trianon utáni nemzettörténet egyik kiemelkedően fontos eseménye: a trianoni határokon túl, magyar közösségek még soha nem szerveztek önrendelkezési kérdésről népszavazást. A nemzetközi figyelemfelkeltés másik fontos példájaként említhetem az SZNT tavalyi, budapesti gyűlését, amely elsősorban a magyarországi közvélemény figyelmét hívta fel a székelyföldi autonómia-törekvésre. Sikerként könyvelem el, hogy a magyar pártokkal sikerült megértetni: ez pártpolitika fölött álló törekvés. Elmagyaráztuk, hogy Székelyföld autonómiája közjogi megoldást, és nem ideológiát jelent. Az ellenzéki pártok is elfogadták törekvésünket. A Magyar Szocialista Párt ígéretet tett, hogy ha a magyar kormány a székely autonómia irányába bármilyen lépést tesz, törekvésében támogatni fogják. A Lehet Más a Politika (LMP) szintén támogatásáról biztosított. Nagy előrelépésnek tartom, hogy magyarországi önkormányzatokkal gyümölcsöző együttműködést tudtunk kialakítani, elsősorban olyan önkormányzatokkal, melyek területén székelyek élnek. A Kerepesi Székely Köröknek például 500 tagja van, de sok más települést is felsorolhatnék, amelyekkel jó kapcsolatot építettünk ki. Bízom benne, hogy amennyiben megteremtjük Székelyföld autonóm intézményeit, nagy számban fognak hazatérni a szülőföldjüket elhagyott székelyek.
– Az anyaországból és általában a Kárpát-medencéből többször fogalmaztak meg olyan véleményt az erdélyi magyar közélet felé, hogy alakítsunk ki egységes álláspontot az autonómia-statútumok ügyében, így azokat nem csak az anyaországban, hanem az európai intézményekben lobbizó magyar diplomácia könnyebben támogathatná. Kialakítható-e konszenzus ebben az ügyben?
– 2004-ben, amikor az SZNT megszavazta saját törvénytervezetét, és azt Románia parlamentje elé terjesztette, RMDSZ-politikusok szájából ígéretként hangzott el, hogy az RMDSZ is ki fogja dolgozni saját, Székelyföldre vonatkozó autonómia-tervezetét. Ez azóta sem történt meg. Sokáig vártam rá, mert kíváncsi voltam arra, hogy az autonómia általánosan elfogadott intézményei az RMDSZ koncepciójában helyettesíthetők-e mással? Nem tudtam eldönteni, hogy mit takarhat az RMDSZ más fajta autonómia-koncepciója? Nos, hét esztendővel az elhangzott ígéret óta, sem az RMDSZ-nek, sem más politikai alakulatnak nincs az SZNT-től eltérő koncepciója. A Bakk Miklós-féle törvénytervezetről szokás még alternatívaként beszélni, de aki ezt elolvassa és összeveti a Csapó-féle tervezettel, rájön, hogy a Csapó-féle tervezetből indult ki, arra építette a sajátját, és ezt a szerző is elismeri. Lényeges, elvi különbség tehát nincs a két törvénytervezet között! Egy másik törvénytervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács személyi elvű autonómia-statútuma az egész erdélyi magyarságra kiterjedő autonómia-statútum részként magába foglalja a sajátos jogállású önkormányzatok autonómiájának lehetőségét, illetve a tömbben élő magyarság, Székelyföld területi autonómiáját is. A törvénytervezet a romániai magyar nemzeti közösséget egységes jogalanynak tekinti, és kiragadja a kisebbségi kérdéskörből. Az EMNT két törvénytervezete azokat a jogköröket fogalmazza meg, amellyel minden erdélyi magyar rendelkezhet, azonban a sajátságos helyzetekre nem tér ki, amellyel például egy magyar többségű önkormányzatnak lehetősége és joga lenne élni. Megfogalmazása szerint a személyi elvű autonómia-statútum által szavatolt jogok gyakorlója, képviselője, megjelenítője a magyar többségű önkormányzat területén maga a választott önkormányzat. Az EMNT törvénytervezetei az RMDSZ programjában is megtalálható háromszintű autonómia-koncepcióra épülnek. Az általános szint kiterjed egész Erdélyre: ez a romániai magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiája. Ebben a megfogalmazásban lehetőség van a sajátos jogállású önkormányzatok autonómiájára, és Székelyföld területi autonómiájára is. Minden olyan jogkört, amit a személyi elvű autonómia intézményei biztosítanak, Székelyföld esetében a regionális parlamentre és a regionális kormányra ruház. A Székelyföldön kívül lévő, magyar többségű települések esetében ez a feladatkör a helyi önkormányzatokra tartozik.
– Ehhez képest az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete messze áll mind az SZNT, mind az EMNT elképzeléseitől…
– Az RMDSZ törvénytervezetével az a legnagyobb baj, hogy megtéveszti az embereket: sokan azt gondolják, hogyha itt-ott javítanának rajta, akkor talán elfogadható lenne a romániai magyarság számára. Ez nem igaz! Rossz maga az alapkoncepció: az erdélyi magyar nemzeti közösség és a többi romániai kisebbség egy szinten van kezelve. Az erdélyi magyar nemzeti közösség nem tartozik a romániai kisebbségek közé! Érdekességként mondom el, hogy 1988-ban jelent meg a magyar és román értelmiségiek közös nyilatkozata, a Budapesti Nyilatkozat, amely egy jövőképet vetített elénk. Lényege az volt, hogy Erdély a komplementaritás tere, az egymást kiegészítő kultúráké. Ezen belül a román és a magyar kultúra egyenrangú. Ehhez a felfogáshoz képest az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete hátrébb lép, és azt mondja, hogy van román többség és 18 kisebbség, amelynek egyike mi lennénk. Ez nem igaz! Katalónia kormánya, Katalónia parlamentje nagyon korrekt kisebbségügyi politikát folytat. Védi például az aráni nyelvet, és hivatalos rangra emeli azon a tíz katalóniai településen, ahol jelentős számban élnek. Vagyis a katalánok a maguk területén nem alanyai a kisebbség-politikának, hanem ők alkotják a kisebbség-politikát. Székelyföldön mi nem vagyunk kisebbség, 75 százalékos többséget alkotunk. A skótok nem tekintik magukat kisebbségnek, hiszen Skócia az ő hazájuk, ahol ők többségben vannak. Mi székelyek saját hazánkban, a Székelyföldön többségben vagyunk. Jobb kisebbségpolitikát folytatnánk, mint amit a román kormány jelenleg folytat. Az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetét nem lehet javítani, mert az eleve rossz. Erről közleményt adtunk ki több erdélyi magyar szervezettel közösen. Amennyiben a román kormány elfogadná a törvénytervezetet, többet ártana a magyar nemzeti közösségnek, mint amennyit használna.
– A rendszerváltás óta eltelt több mint két évtized. Traian Băsescu román államfő magyar- és autonómia-ellenes vehemenciája a kilencvenes évek elejére emlékeztet. Úgy tűnik, az autonómia területén tapodtat sem haladtunk előre, hiszen az SZNT és az EMNT autonómiatervezeteit, a több évig tartó műhelymunkát az egymást követő román törvényhozások olvasatlanul seperték le az asztalról. Még az RMDSZ által benyújtott, vérszegény kisebbségi törvénytervezet minimális jogköreit is kiiktatná a román többség. Miben látja az autonómia teljeskörű elutasításának okait?
– Romániában a központosítás gondolata sokkal erőteljesebben, markánsabban élte túl a rendszerváltást, mint bármelyik más kelet-európai országban. A központi hatalom decentralizációjával a román hatalom képtelen megbirkózni. Amikor 1989 decembere után az Iliescu-rendszer a megyei elsőtitkárok funkcióját átalakította, és bevezette a prefektusok intézményét, az ellenzéki pártok, a későbbi Demokratikus Konvenció pártjai igen keményen kritizálták. Rámutattak arra, hogy az Iliescu-rendszer fenntartja a Romá Kommunista Párt egykori struktúráját. Az indítvány motivációja az volt, hogy ahol Iliescu pártja nem nyerte meg a helyhatósági választásokat, ott a kihelyezett kormánybiztos érvényesítse a helyi népakarattal szemben a központi kormányzat akaratát. Az 1996-os váltással hatalomra került a Demokratikus Konvencióba tömörült ellenzék, de a prefektusi intézményt ők sem törölték el, hanem megerősítették saját klientúrájuk számára. Az 1968-as Ceauşescu-féle alkotmányba bekerült a nemzetállam gondolata, amit a háború előtti régi román alkotmányból élesztettek újjá, és ezzel folytonossá vált az egységes román nemzetállam szintagmája. Ez voltaképpen a Magyar Autonóm Tartomány megszüntetésével egyidejűleg következett be, és nem véletlenül. Az egységes és oszthatatlan román nemzetállam doktrínája Európában egyedülálló partikularitás: nem tudok még egy olyan alkotmányt, amelyben ez a doktrína így szerepelne. Ez a román politikai osztály fejében mindennél fontosabb! Ma Romániában az egy főre eső nemzeti össztermék kisebb, mint a gaboni. Ez már nem annyira fontos a románok számára. A románság el tudja fogadni azt, hogy az életszínvonal még alacsonyabb legyen, csak az egységes román nemzetállam doktrínája érvényesüljön továbbra is. Az autonómia-elképzelések útjában ez a legfontosabb akadály.
– Ha a romániai magyarság közképviselete az utóbbi másfél évtizedben nem alkudott volna meg a román állami vezetéssel, vajon előbbre állnánk autonómiaügyben?
– A román hatalom mindenkori érdeke az volt, hogy az RMDSZ-szel valamiféle szövetséget alkosson. Romániában nincs vertikális, csak horizontális hatalommegosztás, így nyilván román érdek volt az RMDSZ-t szervesen beépíteni a rendszerbe. A két-három RMDSZ-es miniszter hatásköre az egységes román nemzetállam jegyében terjed ki az ország egész területére. Miközben lemondunk arról, hogy saját ügyeinkről döntsük, cserébe néhány magyar politikusnak megadják azt a lehetőséget, hogy országos ügyekben legyen befolyása. Az RMDSZ részéről ez teljesen elhibázott felfogás volt. Ma már az autonómiát nem csak a románok ellenzik, hanem nincs markáns magyar képviselet sem, amely az autonómiáért és a vertikális hatalommegosztásért fellépne. Az autonómiához kell egy központi hatalom, amely átad, és kell egy regionális akarat, regionális képződmény, amely hatalmi központtá válva a központi hatalomtól jogosítványokat kap. Nálunk hiányzik ez a regionális képződmény, amely követelni tudná a közösségi jogok képviseletét a Székelyföldön. A két fél nélkül nincs hatalomátadás, és hatalomátvétel.
– Ön szerint milyen szerepe volt az utóbbi két évtizedben az anyaország gyenge, vagy hosszú évekig hiányzó autonómia-támogatásának?
– Az SZNT budapesti gyűlésén, egyik határozatában azt kérte az anyaországtól, hogy a székelyföldi autonómia-törekvést, az erdélyi magyarság autonómia-törekvéseit tegye az államközi megbeszélések tárgyává, hiszen a román-magyar alapszerződés értelmében ezt megteheti. Az alapszerződés szerint jogaink védelme az államközi együttműködés tárgya, összhangban a nemzetközi joggal. Az autonómia nem más, mint ezeknek a jogoknak az intézményi garanciája. Mi elmondtuk, hogy nem a nyomásgyakorlás eszközét látjuk ebben, hanem éppenséggel a bizalomépítését. A dél-tiroli autonómia példája nem csak arról szól, hogy Ausztria lobbizott és nyomást gyakorolt, hanem hármas együttműködéssel jött létre: a dél-tiroli helyi közösség, Olaszország és Ausztria egyezett ki. Ebből Ausztria nem maradhatott ki: kimaradása gyengíti a bizalmat, hiszen nem világos, hogyan viszonyul az autonómia ügyéhez. Magyarországnak világos álláspontot kell kialakítania a székelyföldi autonómiáról, kormányközi együttműködés tárgyává kell tennie. Ebben a kérdésben a magyar politikát átláthatóvá kell tenni.
– Úgy tűnik, Brüsszelben is megtört a jég, hiszen a székelyföldi iroda megnyitása elmozdulás a holtpontról…
– Bármennyire is sikeresnek tartom és üdvözlöm, néhány dolgot hiányolok belőle. Először is hiányzik a tartalom: önmagában a Székelyföldet jeleníti meg, de a nyilatkozók szerint Romániának akarnak pénzt szerezni. Ez Székelyföldnek kevés, de a román politikumnak túl soknak tűnt. Hiányzott az előzetes egyeztetés is. Az lett volna a természetes, hogy az iroda megnyitására a román külügyminisztérium is meghívást kapjon. Utána neki kellett volna megmagyaráznia, hogy miért nem ment el. Az autonómiatörekvés arról szól, hogy ezeket a törvényeket Bukarestben akarjuk elfogadtatni. Az SZNT budapesti nagygyűlésére Románia budapesti nagykövete is kapott meghívót. Ha nem jött el, az már nem a mi felelősségünk. Mi mindig nyitottak vagyunk a párbeszédre: rendezvényeinkre meghívjuk a román hivatalosságokat is. Ha nem reagálnak, minket felelősség nem terhel.
– A jövő évi választások fő témája ismét az erdélyi magyar autonómia-törekvés lesz. Az alakulóban levő Erdélyi Magyar Néppárt a közbeszéd tárgyává tenné a témát, ugyanakkor a választások előtt valószínűleg létrejövő erdélyi magyar politikai öszszefogás akár fordulópontot is jelenthet az autonómiaküzdelemben. Lát-e reményt az áttörésre?
– Az a kérdés, hogy egységesek tudunk-e lenni az autonómia kérdésében? Az összefogás lényege az volna, hogy egy világos autonómia-elképzelés mögé sorakozzunk fel mindannyian. A múlt keserű tapasztalatait csak így tudjuk megváltoztatni. Mondanék erre egy példát: 2009-ben a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést az SZNT azért kezdeményezte, mert a román politikum diplomatikusan teszteli az erdélyi magyar közösséget, a magyar kormányt, hogyan fogadna egy maihoz hasonló közigazgatási reformot. Akkor is felvetődött Székelyföld beolvasztása, felszámolása. Elképzelésünk az volt, hogy az önkormányzatokat vigyük szembe ezzel az akarattal. Ha ők tesztelnek, akkor legyen világos üzenet, hogy ez nem fog menni. Az önkormányzati nagygyűlésre előkészített dokumentumokban az első és legfontosabb határozat címe ez volt: Állásfoglalás a romániai közigazgatási reformról. A szöveg kulcsmondata így szól: Székelyföld fel nem osztható, és be nem olvasztható. Székelyföldnek egyben, önálló fejlesztési régióvá is kell válnia. Az egységes fellépés lett volna kívánatos. Ezzel szemben az történt, hogy az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács összehívott egy ellen rendezvényt Csíkszeredában, ahol úgynevezett Autonómia-memorandumot fogadtak el. Ebben a közigazgatási reformról nem vettek tudomást, ráadásul egy rendkívüli balsikerű mondattal spékelték meg a szöveget: Romániában jelenleg nincs olyan központi politikai akarat, amely a nemzetiségi arányok megváltoztatását célozná ott, ahol magyarok élnek. Ez döbbenetes kijelentés volt! Ha teszteltek Bukarestből, azt láthatták, hogy a székelyföldi önkormányzatoknak mindössze az egyharmada mondja ki, hogy szembe kell menni a veszéllyel, miközben a kétharmada ország-világ előtt arról beszél, hogy ilyen veszély nincs! Ez nagyon súlyos tévedés volt! Beszélhetünk egységről, de az egységnek az a feltétele, hogy amikor ilyen veszélyek vannak, senki ne szervezzen ellen rendezvényt a közös akarat gyengítésére. Természetesen elképzelhető az egységes fellépés, de csakis az autonómiának elkötelezett, koherens és világos álláspont körül. Ha ez az egység nem valósul meg, a közvéleménynek, sajtónak meg kell értenie, hogy e mögött nem személyi hiúságokat kell keresni.
– Ezt az egységet meg lehet-e teremteni immár három erdélyi magyar párt összefogásával?
– Én szkeptikus vagyok abban, hogy politikai versenypártokkal teremthető-e egység…A Székely Nemzeti Tanács azért nem alakul párttá, és nem határozta meg magát soha pártként, hogy az autonómiáért való együttműködésnek kerete, háttere lehessen. Ha a székelyföldi választásokon három versenypárt indul, azok mindent meg fognak tenni, hogy a létező helyeket megszerezzék. A választásokig nincs esélye az egységnek: a következő egy év a kampányról fog szólni, sőt a közéletben már be is indult a kampány. Persze van ennek pozitív hozadéka is, hiszen annyian beszélnek székelyföldi autonómiáról, mint az előző években még soha. Igaz, e mögött rendszerint az a szándék áll, hogy mindenki tőkét kovácsoljon magának az autonómiával. Mégis jó dolog, mert ez befolyásolja a közgondolkodást. Hogy a választások után sikerül-e egységet kialakítani, nem tudom megjósolni.
Magyarországon ma a nemzetpolitikában erős egység alakult ki, de ez nem úgy működik, hogy a választások előtti pártok valamiben megegyeztek volna, hanem a politikai palettáról egy párt eltűnt, és egy liliputivá zsugorodott. A nemzet egysége egy kétharmados többség égisze alatt valósul meg. Nálunk például az lenne a természetes, hogy a magyar politikai közszereplők a székelyföldi megyei tanácsok tagjaiként közös határozatokkal hozzák létre Székelyföld autonóm regionális parlamentjét, ahol lehetne vitatkozni közös dolgainkról.
– A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés utoljára tavaly márciusban ülésezett. Lesz-e folytatás?
– Ez az önkormányzati résztvevőkön és a házbizottság akaratán múlik. Most, hogy Székelyföld fölött lebeg az országos közigazgatási reform veszélye, szükség lenne a nagygyűlés újbóli összehívására. A Székelyföldön 150 községi és városi önkormányzat működik. Ha a 150 polgármester, és helyi tanács a központi hatalomtól markánsan követelné hatáskörök átadását, eleve előrelépnénk. Akkor nem csak az SZNT követelné mindezt, hanem egység alakulna ki az önkormányzatok részéről is. Ezért van nagy szükség a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés újbóli összehívására.
– Önök is tiltakoztak az új román régió-elképzelések ellen. Úgy tűnik, végül is nem lesz belőle semmi, hiszen a kormánykoalíció tagja, az RMDSZ ezt nem szavazza meg. Vajon elkerülhető az ilyenszerű régiós átszervezés jövőbeli veszélye?
– Ha a románságban tudatosodik, hogy ez egy magyarellenes lépés, és a román pártok a következő választási kampányt is a magyarellenességre akarják építeni, akkor keveset számít, hogy az RMDSZ mit akar. Az RMDSZ által támogatott három megyés Székelyföld szintén elfogadhatatlan: Kovászna, Maros és Hargita megye nem Székelyföld! Ebbe a régióba a két megye mellett csak Marosszék tartozik. Maros megye megalakításakor 290 ezer románt csatoltak Marosszékhez. Maros megyét a Ceauşescu-rendszer kényszerítette ránk. Az a súlyos, hogy immár mi magunk kérjük a három megyét, holott tudvalevő, hogy azok nem képezik le a történelmi Székelyföldet. Azt akarjuk szentesíteni, amit Ceauşescu 1968-ban ellenünk megtett. Miközben mindenki azt mondja, hogy rossz a Ceauşescu-féle megyerendszer, úgy tűnik, az RMDSZ mégis erre építené a fejlesztési régiókat. Kérdés az is, hogy a mezőségi románság akarja-e ezt a régiót? Őket megkérdezték? A cseléd-mentalitás érhető tetten az RMDSZ viselkedésében: ők eleve a kompromisszumból indulnak ki. Azt mondják, a románság számára elfogadhatatlan a Székelyföldet kérni, akkor meg ne is kérjük. Az eleve kompromisszumos magyar kérést a többség nem érzékeli, nem látja az RMDSZ szolgai mentalitását. Nem tudja, hogy ez nem a helyi magyar közösség kérése, hanem a párté. Ezt a megfelelési kényszert senki nem kérte az RMDSZ-től. A három megye iránti igényhez a többség éppen úgy viszonyul, mintha az RMDSZ eleve a történelmi Székelyföldet igényelné vissza.
Makkay József
Erdélyi Napló

1

A történelmi régiókhoz kellene ragaszkodni

 

A Székely Nemzeti Tanács szerint végre kell hajtani a közigazgatási reformot, azonban úgy kell megtenni, hogy közben ne sérüljenek azok a nemzetközi kötelezettségvállalások, amelyeket Románia az elmúlt évek során tett, és ne sérüljenek a demokrácia alapelvei – nyilatkozta sajtótájékoztatón Izsák Balázs, az SZNT elnöke.
Azok a tervek, amelyeket Románia kormánya előterjesztett, és a jelenlegi fejlesztési régiókat akarja közigazgatási egységekké alakítani, nem felelnek meg ezeknek az alapvető elveknek, megszegik Románia nemzetközi kötelezettségvállalásait, sértik a demokrácia alapelveit. A hét végén levélben kérték az SZKT-t, ne hozzanak olyan döntést, amely a közösséget hátrányosan érinti. Az SZNT szerint valóban nem hoztak olyan döntést, amely ártana. „Tehát ez a minimum: nem ártani. Persze, ez így önmagában kevés, ennél többet kell tenni”. Azt is elhibázottnak tartják, hogy az RMDSZ-vezetők szembeállítják a kisebbségvédelem belpolitikai eszközeit az európai szintű együttműködéssel, és egymást kizáró aktusként jelenítik meg a bukaresti politizálást a brüsszeli politizálással, mondta Izsák Balázs.
Véleménye szerint a kormány által javasolt felosztás nem egyszerű politikai lépés, történelmi léptékű döntés. A székelységnek a saját szülőföldjén történelme során mindig saját közigazgatási egységei voltak, akár székely székeknek, akár vármegyéknek nevezték őket. Mélyen antidemokratikus, hallatlanul magyarellenes, kisebbségellenes lépésnek nevezte a hatalom mostani szándékát.
Kérdezzék meg a lakosságot!
Bíró Zsolt, Marosszék Székely Tanácsának elnöke felhívta a figyelmet, hogy még a kommunista diktatúra idején is létezett autonómia: a Magyar Autonóm Tartomány, amelyet 1952-ben hoztak létre, majd 1960-ban, azzal a szándékkal, hogy megbomoljon az etnikai arány, ezt a tartományt kissé átszervezték, Háromszék egy részét Brassó megyéhez, a Mezőséget pedig Maros megyéhez csatolták, de még mindig Maros Magyar Autonóm Tartományról beszélhettünk abban az időben.
Kijelentette: az SZNT ragaszkodik ahhoz, hogy az új közigazgatási határokat úgy húzzák meg Romániában, hogy a lakosságot előbb kérdezzék meg ebben az ügyben, vagyis helyi referendumokat szorgalmaz, ezek mellett szólnak a nemzetközi ajánlások és konvenciók, és ezt ajánlja az államelnök által létrehozott Stanomir-bizottság is mint járható utat. Az SZNT szerint ha ténylegesen érvényesülne a közakarat, akkor a leendő Székelyföldnek egyértelműen része maradhatna Marosszék is.
Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható
Az SZKT-hoz intézett nyílt levélben az SZNT kijelenti: „Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai között, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező, autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie. Azt az Európai Unióban elfogadott elvet kell irányadónak tekinteni Románia számára is, amelynek megfelelően a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell”.
Emlékeztette a testületet, hogy Maros megyének csak egy része, az egy tömbben élő székely-magyar közösség által lakott Marosszék tartozik Székelyföldhöz. Az RMDSZ fejlesztési régiókra vonatkozó törvénytervezetében javasolt, Maros, Kovászna és Hargita megyéből álló régió lakosságának már a 2002-es népszámlálási adatok szerint is mindössze 57,3%-a volt magyar nemzetiségű, és a magyar népesség kor szerinti megoszlását figyelembe véve elmondható, hogy ez folyamatosan csökkenni fog a jövőben.
Felhívta a figyelmet, hogy Románia közigazgatási reformjának a helyi közösségek szolidaritására kell épülnie, lehetőséget teremtve a helyi önkormányzatoknak a szabad társulásokra, és ezeket a helyi közösségek szabad akaratából létrejött társulásokat kell közigazgatási régiókként elismerni, amint azt a Románia alkotmányos és közigazgatási reformját előkészítő, Ioan Stanomir által vezetett bizottság is javasolja. Ennek szellemében haladéktalanul meg kell kezdeni a székely önkormányzatok szabad társulását, hogy ezáltal jöjjön létre a Székelyföld mint önálló közigazgatási régió.
Mózes Edith
Népújság ,erdely.ma

Kövér László: a magyar nemzet nem mondhat le egyetlen részéről sem

Kövér László szerint a magyar nemzet nem mondhat le egyetlen részéről sem, és a szlovákiai magyarok szellemi és kulturális értelemben a magyar nemzethez, Magyarországhoz tartoznak.
Az Országgyűlés elnöke erről egy lapinterjúban beszélt, amely a prágai, illetve a pozsonyi Hospodárské Noviny című gazdasági napilapokban jelent meg hétfőn.
Arra válaszolva, vajon meg tudja-e érteni, hogy az új magyar kormány határon túli magyarokat érintő politikája problémát okozhat a szlovák politikusoknak, még ha nem is nacionalisták, mint Ján Slota, Kövér kifejtette: „sajnos", minden szlovák politikusban van egy kis Slota, mégpedig azért, mert félnek Slotától, így figyelembe veszik nézeteit.
„Nagyobb önbizalomra lenne szükségük a szlovák kollégáknak. Értjük, hogy nem mondhatnak le azokról a területekről, amelyeket a trianoni szerződésnek köszönhetően kaptak, s amelyeken Szlovákia létrejött. De a magyar nemzet sem mondhat le egyetlen részéről sem, a szlovákiai magyarok szellemi és kulturális értelemben hozzánk tartoznak. És szintén nem mondhat le (a magyar nemzet) történelmének és kultúrájának azon részéről, amelyek ezzel a területtel kötik össze" – jelentette ki az Országgyűlés elnöke.
„A nemzet egysége a határokra való tekintet nélkül is kialakítható és megtartható, főleg az egyesülő Európában" – mondta Kövér. Hozzátette: ő otthon érzi magát Komáromban és, átmenve a hídon, Révkomáromban is. Otthon érzi magát Kolozsvár főterén is. „Szellemi, kulturális vagy történelmi értelemben ez az én hazám is" – szögezte le a politikus.
Az interjúban Kövér emlékeztetett: Magyarország a magyar-szlovák alapszerződés óta már sokszor, ismételten elismerte a mai államhatárok érvényességét. Szerinte – ami a nemzeti kérdést illeti – a Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt, illetve a Robert Fico vezette Irány-Szociáldemokrácia sokkal radikálisabbak, mint a Vona Gábor irányította Jobbik. Ilyen szempontból Szlovákiában a nacionalizmus erős kártya, míg Magyarországon ez nem olyan horderejű téma.

hirado.hu,erdely.ma

Összefogást a közigazgatási átszervezés ügyében

2011 június 28., kedd

Mindenki számára kétségtelen, hogy az ország közigazgatási átszervezése szükséges, aktuális, a székelyek számára is kívánatos.
A gond az a mód, ahogyan ezt a román hatalom elképzeli.
Sajnálatos ugyanakkor az is, hogy egy ilyen létfontosságú kérdésben még nem kezdõdött érdemi egyeztetés a magyar pártok között, illetve az, hogy a sajtóban megjelentek szerint az egyes pártok elképzelései eltérnek egymástól.
Tekintettel arra, hogy a téma közvetlenül az önkormányzatokat érinti, úgy gondoljuk, hogy jó példával kell elõl járjunk, ezért kezdeményezzük az székelyföldi megyei önkományzatok Magyar Polgári Párti és RMDSZ-es frakcióinak összefogását. E célból a frakcióvezetõink már megkeresték a két megyei elnököt, s találkozót kértek tõlük, hogy érdemben tudják mgbeszélni a kezdeményezést.
Konkrétan azt javasoljuk, hogy a két megyei önkormányzat minél hamarabb tartson együttes ülést, ahol két dolgot fogadjunk el:
1. Egy elvi állásfoglalást arról, hogy miképpen képzeljük el az ország közigazgatási átszervezését.
Ennek kapcsán fontosnak tartjuk leszögezni, hogy az átszervezés nem állhat csak új határok meghúzásából, a rendszert gyökereiben kell újragondolni, figyelembe véve a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elveit. A hatáskörök, s a gyakorlásukhoz szükséges pénzeszközök sokkal nagyobb részét kell a helyi és regionális önkormányzatokra ruházni, csökkenteni kell a bürokráciát, s biztosítani a valós kétnyelvûséget a magyarok lakta régiókban. Ugyanakkor az új közigazgatási egységek létrehozásánál az alapelv az önkormányzatok szabad társulása kell legyen, úgy, ahogy azt az államelnök által a közigazgatási átszervezés elõkészítése céljából kinevezett Stanomir-bizottság is megállapította. Mindezt egyszer alaposan át kell gondolni, megvitatni, majd az után gyakorlatba ültetni. Fontos elv az is, hogy az átszervezés a lakosság és nem a politikusok, a politikai pártok érdekeit kell szolgálja.
2. Egy határozatot helyi népszavazás kiírásáról a két megyében. Az általunk megválaszolásra javasolt kérdés az, hogy a lakók akarják-e, hogy a közigazgatási átszervezés során létrejöjjön Székelyföld mint önálló közigazgatási egység, az SZNT törvénytervezetében leírt határokkal, illetve hatáskörökkel.
Ez az állásfoglalás egyenes következménye. Eddig azzal szembesültünk több esetben, hogy ilyen témában helyi népszavazást kiírni nem lehet, most ellenben az ellenzék képviselõi kezdeményeznek sok megyében hasonló népszavazást, akkor ehhez mi is csatlakozunk. Bízunk benne, hogy nem az fog történni, hogy más megyékben, ahol más pártok kezdeményezték a népszavazást, ott meg is rendezik azt, míg nálunk ismét bírósági úton akadályozzák meg a megrendezését.
Minden székely ember számára világos, hogy a közigazgatási átszervezés egy olyan téma, ami egyaránt érint mindannyiunkat, s egy olyan alkalom, amikor félre kell tenni a párt-szempontokat, s közösen kell lépni. Látva azt, hogy az RMDSZ országos vezetése is határozottan ellenzi az államelnök kezdeményezését, illetve azt, hogy akár a polgári engedetlenség eszközeit is kész bevetni ha azt mégis ráeröltetik az országra, bízunk abban, hogy az összefogásnak van reális esélye, s abban, hogy közösen sikerülni fog megvédeni alapvetõ érdekeinket.
2011.VI.22.
A Magyar Polgári Párt Hargita és Kovászna megyei képviselõcsoportjai

— MPP , polgaripart.ro

1

SZNT: Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható!

Nyílt levél a Szövetségi Képviselők Tanácsának
Tisztelt Elnök Asszony!
Tisztelt Küldöttek!
Románia kormánya olyan közigazgatási tervet készül elfogadtatni a törvényhozással, amely ellentétes Románia nemzetközi kötelezettségvállalásaival, és történelmi léptékű kihívást jelent egész közösségünk számára. A székelységnek történelme során mindig saját közigazgatási egységei voltak, amelyet még az 1968-as közigazgatási reform, a térséget az itt élő magyar többségű közösség hátrányára átalakító „megyésítés” sem szüntetett meg. A román kormány mostani régiós terveinek pusztán ürügye az uniós pénzalapok lehívásának állítólagos hatékonnyá tétele, a valódi indíték a székelységet egy olyan közigazgatási egységbe sorolni, ahol kisebbségbe kerülve kiszorul a saját közösségi életét meghatározó döntésekből.
A Székely Nemzeti Tanács nevében kérem önöket, hogy ne fogadjanak el egyetlen olyan megoldást sem, amely hátrányosan érinti nemzeti közösségünket.
A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés 2009. szeptember 5.-i ülésén elfogadott határozatában kimondta:

 

Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie. Azt az Európai Unióban elfogadott elvet kell irányadónak tekinteni Románia számára is, amelynek megfelelően, a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell.
Ugyanakkor szeretném önöket emlékeztetni, hogy Maros megyének csak egy része, az egy tömbben élő székely-magyar közösség által lakott Marosszék tartozik Székelyföldhöz. Az RMDSZ fejlesztési régiókra vonatkozó törvénytervezetében javasolt Maros, Kovászna és Hargita megyékből álló régió lakosságának, már a 2002-es népszámlálási adatok szerint is mindössze 57,3%- volt magyar nemzetiségű, és a magyar népesség kor szerinti megoszlását figyelembe véve elmondható, hogy ez folyamatosan csökkenni fog a jövőben.
Románia közigazgatási reformjának a helyi közösségek szolidaritására kell épülnie, lehetőséget teremtve a helyi önkormányzatoknak a szabad társulásokra, és ezeket a helyi közösségek szabad akaratából létrejött társulásokat kell közigazgatási régiókként elismerni, amint azt a Románia alkotmányos és közigazgatási reformját előkészítő, Ioan Stanomir által vezetett bizottság is javasolja. Ennek szellemében haladéktalanul meg kell kezdeni a székely önkormányzatok szabad társulását, hogy ezáltal jöjjön létre Székelyföld, mint önálló közigazgatási régió.
Bármivel is fenyegessen a központi hatalom, ezektől az elvektől eltérni semmilyen kompromisszum kedvéért nem szabad, pillanatig sem feledve Deák Ferenc intelmét: „Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges.”
Marosvásárhely 2010. június 24.
Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács elnöke

erdely.ma

Székelyföld egységes és oszthatatlan- ezt üzeni az MPP háromszéki elnöke Traian Basescu államfőnek

http://www.romanialibera.ro/actualitate/politica/szasz-jeno-pcm-nu-secuii-ameninta-romania-ci-secuii-sunt-provocati-intr-un-mod-foarte-grosolan-229129.html

http://www.ziare.com/politica/stiri-politice/pcm-sa-nu-si-faca-griji-bucurestiul-ca-in-tinutul-secuiesc-nu-am-avea-din-ce-trai-1102851

Székelyföld egységes és oszthatatlan- ezt üzeni az MPP háromszéki elnöke Traian Basescu államfőnek.

Kulcsár Terza József szerint az államfő javaslata, mely szerint az országot nyolc régióra osztaná fel, amihez hozzájönne Kovászna és Hargita megye külön-külön , elfogadhatatlan minden magyar szervezet számára, így az MPP-nek is. A Magyar Polgári Párt egyetlen megoldással ért egyet, a Székelyföld- régió kialakításával. Kulcsár Terza úgy véli, hogy az RMDSz sem megy bele Basescunak ebbe a játékába. Az államfő mindig hangsúlyozza, hogy Románia egységes és oszthatatlan, mi is azt üzenjük neki, hogy hasonló képen Székelyföld is egységes és oszthatatlan. Traian Basescu korábban az RMDSZ képviselőinek azt ajánlotta, legyen nyolc megye, Kovászna és Hargita maradjon meg jelenlegi formájában, abba, hogy ez a két megye együtt legyen, soha nem egyezik bele- hangsúlyozta az államelnök.

Sepsi Rádió

Népszavazást akar az MPP

Csakis a népakarat figyelembe vételével lehet Románia területi- közigazgatási felosztásán változtatni, és nem az államfő vagy a kormánypártok akaratán múlhat kizárólagosan egy ilyen döntés – vélik a Magyar Polgári Párt háromszéki szervezetének vezetői. Fazakas Tibor országos alelnök, illetve Kulcsár Terza József, a háromszéki szervezet elnöke úgy értékelték, hogy csatlakoznak ugyan a román ellenzéki pártok által felvetett referendum ötletéhez, de Kovászna és Hargita megyében a kérdésfelvetés módja más kell, hogy legyen. A kérdőíven szerepelnie kell az államfői javaslatra vonatkozó kérdésen kívül annak is, hogy akarják-e az egységes székelyföldi régió létrehozását.

Székely Hírmondó

Összefogás Székelyföldért

Összefogást kezdeményez a Magyar Polgári Párt a közigazgatási átszervezés ügyében. Szeretnék, ha népszavazásra kerülne sor, amelyen Hargita és Kovászna megye lakói arról nyilatkoznának, akarják-e, hogy létrejöjjön Székelyföld mint önálló közigazgatási egység.
Mindenki számára kétségtelen, hogy az ország közigazgatási átszervezése szükséges, a székelyek számára is kívánatos, a gond az a mód, ahogyan ezt a román hatalom elképzeli – közölték sajtótájékoztatón tegnap a megyei tanács MPP-frakciójának képviselői. Sajnálatosnak tartják, hogy egy ilyen létfontosságú kérdésben még nem kezdődött érdemi egyeztetés a magyar pártok között, éppen ezért kezdeményezik a székelyföldi megyei önkormányzatok MPP-s és RMDSZ-es frakcióinak összefogását.
Kovács Árpád András frakcióvezető elmondta, konkrétan azt szeretnék, hogy a Hargita és Kovászna megyei önkormányzat minél hamarabb tartson együttes ülést. Úgy vélik, ezen alkalommal egy elvi állásfoglalást kellene elfogadni arról, hogy miképpen képzelik el az ország közigazgatási átszervezését. Ennek kapcsán fontosnak tartják leszögezni, hogy az átszervezés nem állhat csak új határok meghúzásából, a rendszert gyökereiben kell újragondolni, a hatáskörök s a gyakorlásukhoz szükséges pénzeszközök sokkal nagyobb részét kell a helyi és regionális önkormányzatokra ruházni, csökkenteni kell a bürokráciát, s biztosítani a valós kétnyelvűséget a magyarok lakta régiókban. Ugyanakkor szerintük az új közigazgatási egységek létrehozásánál az alapelv az önkormányzatok szabad társulása kell legyen. Kovács hangsúlyozta, a közös ülés egy népszavazás kiírásáról is kellene határozzon Hargita és Kovászna megyében.

Azt kérdeznék meg a lakosságtól, akarják-e, hogy a közigazgatási átszervezés során létrejöjjön Székelyföld mint önálló közigazgatási egység. Árus Zsolt megyei tanácsos részletezte, eddig azzal szembesültek, hogy ilyen témában helyi népszavazást kiírni nem lehet, most ellenben az ellenzék képviselői kezdeményeznek sok megyében hasonló népszavazást, akkor ehhez mi is csatlakozunk. Bízunk benne, hogy nem az fog történni, hogy más megyékben, ahol más pártok kezdeményezték a népszavazást, ott meg is rendezik azt, míg nálunk ismét bírósági úton akadályozzák meg a megrendezését.
Lázár Hajnal
Hargita Népe

A II. Székely Pajzs Napok végleges programja

Helyszín: FENYÉD
Június 25. Szombat
09:00 Kapunyítás
11:00 Rovásírásos helységnévtábla avatás
12:00 Kádár Gyula könyvbemutató és előadás – Székelyföld határán
13:00 Népdalénekesek – Geréb Hanna és Simó Mariann
13:30 Szakács Gábor és Friedrich Klára előadás – Rovásírás
15:00 Székely rovás verseny
16:00 H.R.B. koncert – akusztikus
17:00 Megnyító
17:30 Néptáccsoport
Népdalénekesek – Geréb Hanna és Simó Mariann
18:00 Farkas Gergely – Magyar országgyűlési képviselő előadása A Jobbik első éve a Magyar országgyűlésben
19:00 Sárkány Szilárd előadás – A Napforduló és Napéjegyenlőség jelentősége a pogány magyar hitvilágban
20:00 Zöld Kereszt koncert
21:00 Nemzeti Front koncert
22:30 Levedia koncert
Táncház
Június 26. Vasárnap
09:00 Kapunyítás
11:00 Szegedi Csanád – Európa Parlamenti Képviselő előadás – Magyar Nemzeti Ébredés
12:00 Néptánc – Zetelaki Néptánccsoport
Népdalénekesek – Simó Mariann
12:30 Székelyszentmihályi citerazenekar
13:00 Czimbalamas Tivadar előadás – Az őshaza
14:00 Ki tud többet Székelyföldről? verseny
15:00 Néptánc – Geréb Harmat Tánccsoportja
Népdalénekesek – Geréb Hanna
15:30 Orpheusz zenekar
6:30 Magyar Gábor előadás – A magyar életérzés
17:30 SZEKLER koncert
18:30 Néptánc – Zetelaki Néptánccsoport
Népdalénekesek – Geréb Hanna és Simó Mariann
19:00 Kovács Gyula előadás – Őseink jelrendszere
20:00 Székely Vér koncert
21:30 Dobogókő koncert
23:00 Szertűz a Székely Szellemi Egyesülettel
Állandó programok mindkét nap:
Gyerek sziget – játszóház a gyerekeknek
Harc sziget – sportolási lehetőség a Szik Baranta Csapattal
Jurta állítás
Lovaglás
Székely rovás oktatás
Kézműves foglalkozások és vásár
A programváltoztatás jogát a szervezők fenntartják!

MPP-PRESS

Népszavazást sürget az MPP

Az MPP úgy véli, az ország területi-közigazgatási felosztása annál fontosabb kérdés, semhogy azt az államelnök és a kormánypártok magukban döntsék el, figyelembe kell venni a nép véleményét – nyilatkozták a párt háromszéki vezetői.

Csatlakoznak az ellenzéki pártok kezdeményezéséhez, és Kovászna, illetve Hargita megyében támogatják a referendumot, de fontosnak tartják a kérdésfelvetés módját, ebben a térségben véleményük szerint nemcsak annak kell szerepelnie az íven, hogy egyetértenek-e Traian Băsescu javaslatával, hanem annak is, hogy akarják-e az egységes székelyföldi régió létrehozatalát — fejtette ki Fazakas Tibor, a párt országos alelnöke, megyei tanácstag.
Az MPP három székelyföldi megyei elnöke múlt héten nemzeti kerekasztal össze­hívását kezdeményezte, az RMDSZ nem zárkózott el megkeresésüktől, a nemrég létrehozott Székelyföldi Ön­kormányzati Tanács elnöke jelezte, a hét végén lehetségesnek tartja az egyeztetést – jelentette be Kulcsár-Terza József, a párt háromszéki elnöke. Véleménye szerint ez az összejövetel rendkívül fon­tos azért is, hogy az RMDSZ hétfőn ne saját pártpolitikai érdekei alapján hozzon döntést, hanem vegye figyelem­be az összmagyar érdeket. Egyébként úgy látják, ilyen jellegű, az egész magyar közösséget érintő kérdésekben az RMDSZ-nek nincs joga egymagában határozni. Fa­zakas Tibor szerint árulásnak minősíthető minden olyan kompromisszum, amely Szé­kelyföld területi egységét vagy a magyarság érdekeit veszélyezteti.

Farkas Réka, Háromszék

A Magyar Polgári Párt Kovászna megyei fiókjának vezetősége a hét végén kerekasztal-beszélgetést kíván tartani a magyar szervezetekkel az ország adminisztratív átszervezéséről.

Ezt azért tartják fontosnak, hogy az RMDSZ hétfőn ne csak saját politikája szerinti javaslatot terjesszen Traian Băsescu elnök elé – nyilatkozta a Mediafax hírügynökségnek az MPP háromszéki szervezetének elnöke, Kulcsár Terza József Az MPP vezetősége e javaslattal már megkereste az RMDSZ Székelyföldi Önkormányzati Tanácsát. Ekkor egyeztek meg abban, hogy e hét végén közös javaslatot fogalmazzanak meg, amelyet aztán az RMDSZ hétfőn bemutat Traian Băsescu államelnöknek.

Kolozsvári Rádió

Böjte Csaba Brüsszelben átvette az Európai Polgár Díjat

Az Európai Polgár Díjat vette át kedden Brüsszelben Böjte Csaba ferences szerzetes, akinek közel két évtizede elindított Szent Ferenc Alapítványa sanyarú körülmények között élő gyermekeket igyekszik felkarolni.

Gál Kinga fideszes európai parlamenti képviselő ezzel kapcsolatos közleményében jelezte: meghívására a szerzetest közel húsz munkatársa, a napközi és bentlakásos otthonok vezetői is elkísérték a díjátadóra, hiszen a kitüntetés odaítélése az ő munkájuk elismerését is jelenti.

Az Európai Polgár Díjat idén másodízben ítélte oda az Európai Parlament elnöke, Jerzy Buzek vezette bizottság. A tavaly alapított kitüntetést olyanoknak adományozzák, akik segítik az EU-n belüli integrációt, az unió lakóinak egymás iránti megértését.

Böjte Csabát Gál Kinga jelölte a díjra. Az átadásra a Fidesz EP-képviselőcsoportjának ülésén került sor.

Az indoklás szerint „Böjte Csaba 1992 óta végzett tevékenysége, azaz a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozása, fejlesztése, és ezáltal a mára már 62 helyszínen, közel 2200 gyermek számára nyújtott segítség európai értéket hordoz magában, és európai figyelmet érdemel. Az Európai Polgár Díj odaítélése ennek a felbecsülhetetlenül fontos munkának az elismerése.”

Az Európai Polgár Díjat idén Smaranda Enache emberjogi harcos, a Pro Európa Liga társelnöke is megkapta.

(MTI)

A határon túli magyarok csak pártokra szavazhatnak majd

Az eredetileg tervezett 90 helyett 106, 110 vagy 128 egyéni választókörzet szerepelhet a választójogi törvénytervezetben és a határon túli magyarok csak listára szavazhatnak majd, erősítette meg Kósa Lajos (Fidesz) a Magyar Nemzet értesülését.
A lap azt írja, hogy szerb és román részről felmerült az igény, hogy a kedvezményes kisebbségi mandátumért cserébe „az érintett országokban saját lakóhelyükön adhatnák le voksaikat a határon túli magyar állampolgárok". Kósa Lajos a Magyar Nemzetnek azt mondta, hogy továbbra sincs végleges döntés arról, hogy egy- vagy kétfordulós legyen-e a választási rendszer. Szabó Éva, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium választásokért felelős államtitkára a Magyar Nemzet kérdésére csak annyit közölt: „a törvény előkészítése még nem érkezett abba a fázisba, hogy érdemben beszélni lehetne róla".

MPP-PRESS

Zöld Ház: július elsejéig fogadják a kéréseket

http://www.afm.ro/program_casa_verde-pf.php

"Magyarnak születtem, és annak is akarok meghalni" – kire szavaznak az erdélyiek?

Van, aki jól érzi magát Romániában, van, aki beszélni is alig bír, mégis magyar állampolgárként szeretne meghalni, van, aki 90 évesen is elmenne szavazni – öt erdélyi, akik különbözően élik meg a kettős állampolgárság megszerzésének lehetőségét és a szavazati jog várható megadását. Kire szavaznak a határon túli magyarok?

http://www.origo.hu/nagyvilag/20110621-kettos-allampolgarsag-szavazati-jog-erdelyi-riport.html

MPP-PRESS

Közlemény

A Magyar Polgári Párt aggodalommal értesült arról, hogy hat Hargita megyei adóhivatal – a borszéki, a balánbányai, a korondi és a székelykeresztúri mellett a szentegyházi, illetve a gyergyószárhegyi kirendeltség is – megszűnik. Ennek a lépésnek a következményeként a tíz Hargita megyei hivatalból csak a csíkszeredai, a székelyudvarhelyi, a gyergyószentmiklósi és a maroshévízi iroda fogja folytatni tevékenységét.

A Magyar Polgári Párt átgondolatlannak és koncepció nélkülinek ítéli meg az átszervezést, amelyre még a személyzet létszámcsökkentése sem szolgál magyarázatul, ugyanis a megszűnő hivatalok személyzetét áthelyezik a fennmaradó irodákba, illetve a Megyei Közpénzügyi Vezérigazgatósághoz. Az intézkedés kárvallottjai továbbra is az egyszerű adófizető polgárok lesznek, akikre további terheket rónak az utazással járó költségek.

A Magyar Polgári Párt felkéri a kormányon lévő RMDSZ-t, hogy ne nehezítse tovább a vidéki emberek életét, ne a központosítás, hanem a decentralizáció, a szubszidiaritás és a különböző autonómiaformák felé tolja a központi román hatalom törekvéseit.

a Magyar Polgári Párt sajtóirodája

Székelyudvarhely, 2011. június 20.

Júliusban lehet pályázni a tavalyi árvízkárok helyreállítására

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium felhívása szerint július 1–29. között nyújthatják be támogatási kérelmeiket azon községek, valamint az ezeken belül megalakult fejlesztési társulások (ADI) vezetői, akik a 2010-es árvizek során bekövetkezett infrastrukturális károk helyreállítására vagy korszerűsítésre szeretnének pályázni, s településük szerepel a 378/2011-es kormányhatározatban nyilvánosságra hozott, árvíz sújtotta helységek listáján.

A finanszírozásra a falvak megőrzését és modernizálását célzó 322-es intézkedés d.) komponense alapján adódik lehetőség. A támogatás összértéke közel 156 millió euró (80%, 125 millió euró európai uniós alapokból, 20%, 31 millió euró állami költségvetésből), projektenként pedig legtöbb 1,5 millió euróra lehet pályázni.

A tavalyi árvizek következtében több vidéki lakókörnyezet, legyen szó a települések általános fizikai megjelenéséről vagy a közösségi terek, közterületek állapotáról, hanyatló képet mutatott. A Nemzeti Vidékfejlesztési Program (PNDR) ezen intézkedése erre kíván megoldást nyújtani mind a kedvezőtlen gazdasági és társadalmi tendenciák, mind a vidék elnéptelenedésének visszafordítása érdekében.

„A támogatott beruházások közé tartozik a helyi önkormányzatok tulajdonában lévő (az árvizek során) megrongálódott községi utak, hidak, illetve gyaloghidak helyreállítása, a felújításukhoz szükséges tárgyi eszközök beszerzése, a különböző engedélyek, szabadalmak kiváltásával együtt” – tájékoztatott Tánczos Barna mezőgazdasági államtitkár. Hozzátette, a vissza nem térítendő támogatás a projektekben részt vevő mérnökök, tanácsadók díjainak, a megvalósíthatósági tanulmányoknak és egyéb, a projektek előkészítéséhez szükséges általános költségek fedezésére is igényelhető.

A támogatási kérelem dokumentációját a Vidékfejlesztési és Halászati Kifizetési Hivatal megyei irodáinál (OJPDRP) kell benyújtani, s a kedvezményezettek, a sikeres pályázás során finanszírozott beruházásokon öt éven át nem végezhetnek módosításokat.

Kiválasztási feltételek

– a károsult útszakasz aránya: a helyreállításra javasolt útszakasz hosszának aránya az útvonal teljes méretéhez képest (legtöbb 60 pont);

MPP-PRESS

Csak ülök és nézek

Az elmúlt 21 évben számtalan esetben láthattuk-hallhattuk azt, hogy RMDSZ-es vezetők, tisztségviselők kioktatnak valakit, hogy nem a pálya széléről kell kiabálni, hanem ott kell lenni a parlamentben meg a kormányban, s képviselni, tárgyalni, “elintézni”. Különösen sok ilyen kritika érte a Székely Nemzeti Tanácsot, hogy még bár be sincs jegyezve, egy “baráti társaság”, valamiféle bélyeggyűjtő klub, amelyik csak nagyokat nyilatkozik, de azzal semmit nem ér el, mert azzal semmit nem lehet elérni. (Ehhez képest ma már mindenki Székelyföl autonómiájáról beszél, több tíz önkormányzat hivatalos népszavazást írt ki, középületek garmadáján leng Székelyföld zászlaja, vezető RMDSZ-es politikusok nyilatkoznak a sajtónak úgy, hogy a háttérben ki van függesztve Székelyföld térképe, stb., stb. – de most nem ez a téma.)
Ezek után kicsit meglepődve figyeltem az elmúlt napokban a sajtót, ahol sorra jelentek meg azok a nyilatkozatok, miszerint az RMDSZ ilyen-olyan szervezetei, szerveződései meg partnerei nem értenek egyet az államelnök által javasolt közigazgatási átszervezéssel. Naná, hogy nem értenek egyet (még csak az hiányozna), de én meg nem értem, hogy mire jók ezek a nyilatkozatok? Hát nem ott vannak a parlamentben meg a kormányban? Nem bukik meg a kormány abban a pillanatban, hogy az RMDSZ kilép belőle? Akkor meg minek pazarolni az energiát nyilatkozatokra? Meg akarják hatni a népet? Ha ezt akarják, akkor tárgyaljanak keményen ott Bukarestben, s érjék el, hogy a parlament fogadja el a magyar közösség számára fontos autonómia-statútumokat, majd úgy szervezzék át a közigazgatást, ahogy számunkra a legmegfelelőbb. Ha ezt elérték, imádni fogják őket az emberek. Ha ellenben ezeket bár meg se próbálják, akkor ne számítsanak semmi jóra jövőben. Ha nem lesz jövő ilyenkor autonóm Székelyföld, s annak ellenére az RMDSZ még mindig kormányon lesz, akkor megérdemlik azt, hogy a választók alaposan megbüntessék őket.

Árus Zsolt, Polgári Élet

Semmilyen autonómiában nem tudnának megélni

Varujan Vosganian, a PNL alelnöke úgy véli, Kovászna és Hargita megye semmilyen autonómiában nem tudna megélni, mert a két megye a bukaresti alapoktól függ, gazdaságuk kizárólag fakitermelésre és borvízre alapszik.

Vosganian vasárnapi, kolozsvári sajtótájékoztatóján elmondta: nem érti egyes RMDSZ-es vezetők „büszkeségét”, hiszen Kovászna és Hargita megye a legszegényebb megyék köz tartozik Romániában.

„A külföldi beruházások nem jutottak túl a Kárpátokon, vannak szegény megyék, mint Vaslui vagy Botoşani, de Hargita és Kovászna is. Nem értem egyes RMDSZ-es vezetők büszkeségét, hiszen Hargita és Kovászna Románia legszegényebb megyéi közé tartozik. Ott a magyar hatóságok elűzték a külföldi befektetőket. Kovászna és Hargita megye kizárólag az erdőkből és a borvízből él. Nem lehet két megyét ebből működtetni. Szükségük van Románia fővárosára és a költségvetési alapokra még inkább, mint bármely más megyének. Kovászna és Hargita megye képtelen lenne bármilyen autonómia-formában létezni, mert teljes mértékben függnek a Bukarestből érkező pénzektől”, magyarázta Vosganian.

Varujan Vosganian szenátor, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) alelnöke szombaton és vasárnap Kolozsváron részt vett a Liberális nők segíthetik Romániát című politikai képzési program indításán, amelyet a Liberális Nők Szervezete (OFL) kezdeményezett.

(Mediafax)

Magyar hegemóniát vizionál a székelyföldi románok fóruma

Az 1940-es második bécsi döntés által kijelölt horthysta határok visszaállítását célozza az RMDSZ régióátszervezési terve, a kisebbségi törvény pedig hivatalossá teszi a magyar nyelvet – véli két román civil szervezet a parlamenti pártokhoz intézett felhívásában. A Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil Fóruma (FCRCHM), illetve az Astra Egyesület arra kéri a parlamenti pártokat, hogy „helyezzék a pillanatnyi politikai érdekek főlé a nemzeti érdeket”, és utasítsanak el minden olyan törvényhozási kezdeményezést, amely az egységes román nemzetállam függetlenségét és egységét próbálja kikezdeni. A két szervezet vasárnap közzétett felhívása szerint a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvény, illetve az RMDSZ régióátszervezési tervezetének elfogadása azt eredményezi, hogy „a történelem menete megfordul”, Romániában pedig feléled „a középkori magyar és székely hegemónia”. A két román civil szervezet szerint a kisebbségi törvény előírásai egységes nemzetállamból többnemzetiségű állammá alakítják majd Romániát, hivatalossá teszik a kisebbségi nyelveket, különösen a magyart, és kollektív jogokat biztosít a kisebbségeknek. Ennek következményeként „felhígul az ország szuverenitása”, mivel hivatalos döntések többé nem hozhatók a nemzeti kisebbségek megkérdezése nélkül.

Az RMDSZ régióátszervezési tervével kapcsolatban – amely 16 régióval számol, ezek egyike pedig a Székelyföld lenne – a románok fórum és az Astra Egyesület azt állítja, hogy a tervezet visszaállítja az 1940-es második bécsi döntésben Hitler, Mussolini és Horthy Miklós által Romániára kényszerített határokat. Ennek eredménye az lesz – hangoztatják –, hogy Székelyföld néven „etnikai enklávé” jön létre Kovászna, Hargita és Maros megyében.

A magyar szeparatista szervezetek követelései, Magyarország beleavatkozása Románia belügyeibe „aberrációk”, és nem felelnek meg a térség 42 százalékos román lakosságának akaratának.

„Méltósággal kívánunk élni a saját országunkban” – szögezik le a felhívásban, amelyben azt is kérik, hogy az állam vezetése vessen véget az „etnikai tisztogatásnak”, amely több mint húsz éve folyik a Hargita, Kovászna és Maros megyei románok ellen.

Szerző(k): Krónika

MPP-PRESS

Románia és Magyarország között nincs diplomáciai háború

http://www.mno.hu/portal/791497
2011. június 17. 22:17

MNO – GB

Románia és Magyarország között nincs diplomáciai háború, a két ország stratégiai partnere egymásnak, a román–magyar megbékélés számos európai ország számára modellértékűvé vált – jelentette ki Teodor Baconschi román külügyminiszter egy helyi portálnak adott interjúban.

A bukaresti diplomácia vezetőjét a Ziare.com nevű román hírportál idézte pénteken. Baconschi arra a megjegyzésre válaszolt, hogy a román sajtó egy része diplomáciai háborúként értelmezte a két ország között a tervezett romániai területi-közigazgatási átalakítás kapcsán felmerült nézetkülönbséget. A román külügyminisztérium csütörtökön szokatlannak és nem helyénvalónak minősítette Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes álláspontját, amely szerint az etnikai arányok tudatos megváltoztatását jelentené a tervezett új romániai régióbeosztás. (MTI)

BEJEGYEZTE: MPP-KOLOZS.BLOGSPOT.COM DÁTUM: 23:47

12-régiót-akar-az MPP

http://www.polgaripart.ro/belfoldi-hirek/12-regiot-akar-az-mpp.html

2011 jún.17

Az MPP Kovászna megyei szervezetének elnöke, Kulcsár Terza József úgy véli, fontos, hogy a régiók politikai tárgyalások során, a lakosság népszavazás útján történő megkérdezésével alakuljanak ki, a történelmi, kulturális, kisebbségi identitások tiszteletben tartásával. Az MPP aszimmetrikus régiósítást javasol, szerintük 12 régiónak kell léteznie: Észak-Moldva-Bukovina, Dél-Moldva, Munténia, Olténia, Dobrudzsa, Bánság, Partium, Észak-Erdély, Máramaros, Dél-Erdély, Bukarest és Székelyföld Székely Hírmondó

Egyes visszhangok a régiós átszervezéssel kapcsolatos Semjén-nyilatkozatról

 

http://www.szekelyhon.ro/szekely-vilag/vegyes-visszhangok-a-regios-atszervezessel-kapcsolatos-semjen-nyilatkozatrol

SZŐCS LÓRÁNT

2011. június 17.,

Vegyes visszhangot keltett a pénteki romániai sajtóban Semjén Zsoltnak a romániai régiós átalakítással kapcsolatos nyilatkozata.

romania_ujraosztasa_b

A pénteki híradások idézik Emil Boc miniszterelnöknek a B1 televíziós csatornán előző este elhangzott megállapítását, amely szerint a közigazgatási átszervezés kizárólag a román államra tartozik.
A România Liberă című napilap vezércikkében a magyar miniszterelnök-helyettesnek azokra a megállapításaira reagál, amelyek szerint a régiók tervezett átalakítása az etnikai arányok tudatos megváltoztatását, a székely és az erdélyi magyar megmaradás súlyos veszélyeztetését jelentené. Ezért a magyarság számára élet-halál kérdése a székelyföldi magyarlakta megyék egy közigazgatási egységbe kerülése. A lap szerkesztője, Cristian Câmpeanu ezeket a megállapításokat „túlzásnak”, sőt, egyenesen „ostobaságnak” minősíti. Hangsúlyozza, hogy az átalakítás révén egyáltalán nem módosul Románia etnikai térképe, így például – mint fogalmaz – Kovászna és Hargita megye továbbra is egyben marad, ugyanott, ahol jelenleg is van.
Az, ami valóban változik – idézi az újságírót az MTI  –, nem más, mint az ország közigazgatási beosztása. A lap szerkesztője szerint „csupán” a románok és a magyarok közötti politikai kapcsolat változik meg az átalakítás nyomán. Arra utal, hogy a jelenlegi megyei beosztás keretében a magyar többségű Hargita és Kovászna megyében szerinte már létezik „egyfajta politikai autonómia”, amennyiben a magyarok jelentősen tudják befolyásolni a megyei önkormányzatok döntéseit. 
A szerző szerint ez a fajta „politikai autonómia” fog megszűnni az újfajta közigazgatási keretben, emiatt a szerző teljesen jogosnak tartja a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) azt a félelmét, hogy a magyarok helyhatósági szinten sokat veszítenek majd politikai súlyukból.
A România Liberă vezércikkírója szükségesnek látja, hogy a román kormány tudomásul vegye mindezt, és próbáljon a magyarokkal együtt olyan megoldást keresni, amely képes megfelelni a magyarok „politikai autonómia” iránti igényeinek, akárcsak a regionális fejlődés követelményeinek, tekintettel arra, hogy – mint fogalmaz – a székely megyék gazdaságilag gyengén fejlettek.
„Más szóval, a magyarok számára fel kellene ajánlani, hogy valamilyen formában gyakorolhassák a politikai ellenőrzést az olyan körzetek felett, ahol többségben élnek…, sőt, azt a területet akár Székelyföldnek is nevezhetik, ha akarják” – olvasható a cikkben, amelynek szerzője szerint ennek érdekében el lehetne fogadni egy adott fejlesztési régión belül valamiféle „különleges közigazgatási szubstruktúrát”.
Ily módon a magyarok aggodalmai mérséklődhetnének, a román kormány számára pedig elhárulna az akadály az átszervezési projekt megvalósítása elől – véli a România Liberă újságírója.
Az Evenimentul Zilei tudósításként közöl olyan cikket, amelyben térképrajzon is illusztrálja: az RMDSZ által elképzelt régiós változat kísértetiesen egybeesik azzal a területtel, amelyet annak idején a bécsi döntés (1940) révén szakítottak ki a magyarok Romániából. 
Ugyanennek a lapnak a vezércikkében Silviu Sergiu újságíró azt fejtegeti, hogy szerinte nem kell félnie Romániának a „magyar rosszfiúktól”. Ahhoz ugyanis, hogy a Trianon után elvesztett Erdélyt a magyarok visszaszerezhessék, fel kellene oszlania az Európai Uniónak, össze kellene omlania a NATO-nak – állapítja meg. Kifejti: az EU hevesen ellenez minden olyan politikát, amely a szegregációs törekvéseknek kedvez, a NATO pedig nem tűr el semmiféle viszályforrást sem tagállamain belül, sem tagállamai között.

BEJEGYEZTE: MPP-KOLOZS.BLOGSPOT.COM DÁTUM: 23:07

Manna.ro cikk kapcsán

Érdekes filmecskét tettek közzé a manna.ro munkatársai amely az Antena03- as tévéállomás neves kommentátora a V. Stan elmélkedését mutatja be. A cikket areszke (aki ma már "hivatásos"  kommentáló lett) megpróbálta lefordítani, amit szintén közreadunk:

Hol vagytok, székelyek?

Érdekes filmecskét tettek közzé a manna.ro munkatársai amely az Antena03- as tévéállomás neves kommentátora a V. Stan elmélkedését mutatja be. A cikket areszke (aki ma már "hivatásos"  kommentáló lett) megpróbálta lefordítani, amit szintén közreadunk:
Hol vagytok, székelyek?

…egy románt bíztam rátok! 2011.06.03-a, Antena 3 tévé, Conexiuni műsor, Valentin Stan egyetemi tanár azt mondja: “Léteznek a székelyek, megígértük nekik az autonómiát és a történelemben többször is mellettünk harcoltak…” Aki tud románul, az jól fog szórakozni 😀

areszke | 2011.06.10 12:14

Sajnos nincs időm befejezni az egész előadás írásba szedését, de asszem nagyon jó lenne, ha Valentin Stan feliratot kapna.


"Atenţie, dragii mei, poate, nu ştiţi, de ce ne-au supărat pe secuii." (vagy ilyesmi) Namost, mivel még mindig tudományosnak kell lennünk: lényegében amiatt haragszunk rájuk, mert autonómiát akarnak bármi áron. Hát persze! Ebben a demokratikus országban, ahol én is – mă rog, nem értem, mitmonn –, azt szeretném mondani, hogy az ő vagy a mi vagy akárki más autonómiájáról demokratikus úton a romániai parlament dönt. Ez van demokráciában. Az európai uniónak és bármi másnak a tagországa, aminek csak kívánják, neeeem a magyarországi, budapesti régiók házának, az minket most nem érdekel. Kedveskéim! Á propos autonómia, me mind azt hallom: nem léteznek székelyek meg hogy hogyan adjunk autonómiát ezeknek. Há jóemberek! Nekik joguk van kérni, nekünk, mindnyájunknak jogunk van nem adni. Nem akarjátok mégis, hogy megmutassam, mi lenne ez a kérés? Gyertek, mutassam meg, tudjatok ti is egy dolgot… igaz emberek (adevăraţilor az ez? Powerpoint-tapsikolás: 223-at lássuk csak). Na, ez itt a trianoni szerződés. Az a szerződés, amelyre állandóan mutogatunk a magyarokra, hogy tartsátok tiszteletben Trianont, tartsátok tiszteletben Trianont. (itt nem értem, mit mond, de a „dragii mei, scumpii ei” megszólítás gyöngyszemnek tűnik, a szerk.). Nemigen tiszteljük Trianont mi se, mit is ír itt: (lépjünk túl a tényen, hogy trianon rééég elfelejtett téma, mára más szerződések köteleznek). No, itt, a 47-es cikkelyben: „Románia elismeri és megerősíti a kapcsolatát Magyarországgal” (teee… Romániát ír, nem Pápua-Újguineát…) tehát: elismeri a kapcsolatát Magyarországgal, azzal a feltétellel, hogy elfogadja azt a szerződést, amely biztosítja a helyben élők érdekeinek érvényesítését. Mííícsodaaa, van itt más szerződés is? Miféle szerződés az? Mit mondanak ezek ott Trianonban, te? Mutasd csak 234-est. ÓHÓ. Hogy is van ez? Ez az úriember, akit itt láttok, Vajda-Voivod. Mivel nekem nem tetszik, hogy egyedül legyek a világon és – Baconschival szólva – valamilyen áruló legyek, úgy gondoltam, legyek illusztris társaságban. Ez az úriember itt Vajda-Voivod, Románia miniszterelnöke, aki aláírta a kisebbségi szerződést, amely 1919. december 9-én kelt Párizsban. Amiben guess what a 11. cikkelyben micsoda istenkáromlást ír! >>Románia egyetért a szász és székely közösségek (…micsoda? Létezik egy székely közösség? Nem jön, hogy elhiggyem! Nem létezik!…) területi autonómiájával! (Micsoda? Területi autonómia? Hohó, területi autonómia? De hát ez bűncselekmény Románia ellen! Hogyan? Vajda-Voivod aláírta eeeezt?! Hát igen. Miután ez volt a feltétele annak, hogy megkapjuk Erdélyt. Vagyis az, hogy adjunk területi autonómiát a székely közösségeknek, ami megőrzi az oktatási, egyházi intézményrendszerüket – magától értetődően – Romániában, a román állam ellenőrzése alatt. Hogyan? Területi autonómia? Ezt a szakszót használják? Nem hiszem el… de miféle közösség? Nemigen értem. Mutasd csak a 225-öst, me nem értem, mitmond. Nézzük csak, mi ez! (Bemutatja a Court of International Justice anyagát… van magyar szó az intézményre? A szerk.) … ami ad egy definíciót 1930-ból a „közösség”re.

Megjegyzés
A kisfilmhez adott címet nem lehet elfogadni, hiszen csak olyan ír ilyent, aki nem ismeri az alábbi tudományos munkával felérő dokumentumot, amit már közreadtunk, de most újra idecsatoljuk Tusa Gy. ügyvéd ezzel kapcsolatos esszéjét (amely még 1929-ből származik ) , tanulmányozás végett.

Részlet a Tusa Gy. “A Székely vallási és tanügyi autonómia”-ból

E L Ő S Z Ó .
Ezelőtt egy évvel megjelent politikai tanulmányomban a Magyar Nemzeti Szövetséggel kapcsolatban érintettem a székelyek kulturális autonómiájának a kérdését is. Ott már megjegyeztem, hogy ebben a kérdésben a nézetek nem tisztázódtak.
Azóta nagy magyar kulturális közületek foglalkoztak ezzel a kérdéssel anélkül azonban, hogy a gyakorlati megvalósításról részletesebben bárki is nyilatkozott volna. Székely véreim és egész magyar kisebbségünk érdekében állónak tartom azt, hogy ezt a kérdést a nyilvánosság előtt megvitassuk.
Nehogy bárki is szavaimat félre magyarázza, hangsúlyozom, hogy mind az, amit e szerény tanulmányomban mondani fogok, csupán az én egyéni nézetemet tartalmazza és azért a morális felelősséget népemmel szemben egyedül én vállalom.
Ha reá tekintünk a mai kiegészült Románia térképére, a székely földet annak éppen a közepében találjuk meg. A múlt ködébe vesző történelmi Magyarországnak pedig a legkeletebbi csücskébe esett Székelyország. Az elhelyeződésnek eme megváltozódása nem változtatta meg a nézőpontot a magyarságban a székelyeknek bármely kérdésével szemben. A múltban nem létezett székely kérdés. Ezt legjobban bizonyítja a régi Magyarország népesedési mozgalma. A szoros értelemben vett magyar föld alig adott emberanyagot a székelyföldnek.
A székelyföldre költözködés a legelenyészőbb volt. Az, hogy közben az országhatárok megváltoztak és mi valamennyien kisebbségi sorsba jutottunk, mit sem változtatott a magyarságnak a székely véreivel szemben elfoglalt nézőpontján.
Bár az erdélyi magyarság közelebb jutott ma már a székely érdekközösséghez, még sem létezik számára külön székely kérdés, csupán magyar kérdés van. Sokan félnek a két kérdést külön felvetni. Mintha azokat csak szembe állítani lehetne és nem egymásmellé állítani.
Tagadhatatlan tény, hogy ma és a múltban is a székely nép teljesen külön élte mindennapi gazdasági életét otthon a kicsiny zsindelyes házikóiban és a legszorosabb kapcsolatban együtt élte a maga kulturális lelki életét a magyarság egyetemével.
Sem nyelvben, sem vallásban, sem érzésbeli felfogásban nincsen székely és magyar között különbség. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a székely népnek ne volnának külön égető kulturális problémái és ezek megoldását nem volna ésszerű napirendre tűzni csak azért, mert esetleg a többi erdélyi magyarság problémáitól elválasztva, időlegesen hasonló eredményt nem tudnánk biztosítani a nem székely magyarságnak is. Egy egész népet nem szabad kulturális téren elvéreztetni engedni csak azért, mert vannak akik azt a nézetet vallják, hogy ha az egységes erdélyi egész magyar kisebbségnek nem lehet kiverekedni valamelyes jogot, ezt ne követeljük külön a székelyeknek sem. Ez olyanféle okoskodás volna, hogy ha az én házam ég, akkor engedjem leégni a testvérem házát is, noha ott talán módomban van a biztosított segítséget igénybe venni.
Az én csekély szerény véleményem szerint tévednek mindazok, akik azt hiszik, hogy a székely vallási és iskolai autonómia teljes életbeléptetése gyengítené az erdélyi nem székely magyarság kulturális bázisát és jogait.
A székely vallási és iskolai autonómia kérdését, mint kisebbségi kérdést, főleg ténybeli és jogi alapon igyekszem tárgyalni és szeretném magamat a politikai gondolatkörtől elszigetelni. Kelt Kolozsvárt, 1929. december 24. A szerző.
I. A Szövetséges és Társult Főhatalmak és Románia között Parisban 1919. évi december hó 9-én kötött szerződés 11. cikke igy szól:
Románia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi székely és szász közületeknek a román állam ellenőrzése mellett, vallási és iskolai kérdésekben helyi önkormányzatot engedélyezzen.”
Felmerül a kérdés, hogy mi ennek az autonomikus jognak a terjedelme és miért adták meg ezt az autonómiát a székelyeknek és szászoknak és miért éppen csak nekik?
Az autonómia szó görög eredetű és öntörvényhozást, mai nyelven önkormányzatot jelent.
Ilyen autonómiája van az egyénnek mindenkivel szemben, a világ minden látható és láthatatlan jogilag szervezett hatalmával szemben, a személyes szabadság, a lelkiismereti szabadság és az anyanyelv használatának joga tekintetében.
Vallási és nyelvi kérdésekben az állam nem rendelkezik polgárai felett. A vallás szabad gyakorlatának joga, a nyelv használatának joga, beleértve ebbe az iskola fenntartásának a jogát is, egy modern jogállamban az ember minőségéből folyó olyan személyes jogok, olyan abszolút jogok, amelyek mindenki másra, így az államra is azt a kötelezettséget jelentik, hogy azok szabad gyakorlatában az egyén nem korlátozható.
Az ember jogai többfélék. Vannak jogok, melyek az ember személyes lételéből fakadnak. Ezek a természetes jogok. És vannak olyanok, melyeket az állam ad a maga polgárainak. Ezek a közjogok.
Természetes jogok:
Az élethez való jog összes nyilvánulásaival. Ide tartozik a fejlődéshez való jog. Értve ezalatt a kulturális fejlődés jogát is. A hithez való jog. A nyelv használatának joga. Valamint senki sem merné kétségbe vonni azt, hogy szabadon költözködhetem, hogy kereskedést, ipart űzzek, épp ugy nem lehet kétségbe vonni azt sem, hogy vallásomat szabadon gyakorolhassam.
Nem lehet kétségbe vonni a nyelvhasználat, iskoláztatás jogát sem. De nem lehet megvonni e tekintetben azt a támogatást sem, amelyet egy társadalmi szervezet az egyénnek nyújthat (állami támogatás). Így van ez nemcsak az egyén, de az államok életében is. Senki sem vonhatja kétségbe egy állam létezését, szabad fejlődését, érintkezésének jogát, képviseleti jogát stb.
Az ember egy további joga az egyéni függetlenséghez való jog. Ez magában foglalja, hogy ne legyen alárendelt viszonyban más polgárral szemben.
Mindezek az ember minőségéből folyó jogok a kisebbségi jog prizmáján át nézve, az állam és polgárai között nem létesítenek egy közjogi viszonyt. Ezek oly természetes jogai az egyénnek, melyek felett az állam sem rendelkezik. Ezek nem az állam akaratából az egyesnek adott jogok, hanem az állam uralmi körén és akaratán is felülálló nemzetközi viszonylatban is mindenütt érvényes jogok; a létező legszilárdabb jogok. Az állam ma már ezen jogok tekintetében nemzetközi jogilag is kötelezett fél s a polgárával szembeni belső viszonyban nemcsak közjogilag kötelezett fél, mert ezeket a jogokat nem ő adta a polgárainak, hanem azokkal vele születtek, míg a közjogokat (mint a minő a szavazás joga, birói álláshoz stb. való jog) maga az állam adta és azokat bármikor szűkítheti, bővítheti és el is veheti.
Mindezek a jogok, amelyekről fentebb szóltunk, az egyént illetik meg s csak azért lesznek az egyes államok keretén belül kisebbségi jogokká is, mert a többséghez tartozó személyek ilyen értelmű jogait nem kell az állammal szemben megvédelmezni. Ezek a jogok abszolút jogok. Mindenkivel szemben fennállanak, mint pld. a magánjogban a tulajdonjog, mely a dolog feletti teljes rendelkezés joga. Mindenki más harmadik személyre nézve és így az államra nézve is kötelezettséget foglal magában, elismerni és nem háborgatni ezt a jogot, ezt az uralmat a dolog felett. Ép így az egyén hitének ura, nyelvének ura. Nem zavarhatja senki ezek gyakorlásában.
Az állam sem, hiszen az állam és polgárai közötti viszony is időleges, mert az állampolgár által tényleg és jogilag megszakítható. Bárki kivándorolhat és elhagyhatja állampolgárságát.
A valláshoz és nyelvhez való joga az egyénnek az állammal szembeni viszonylatban sem közjog. Az a kötelezettség-vállalás nemzetközi szerződésben, hogy az állam ezt a jogot nem sértheti, csak elismerése egy természetes jognak. Éppen annyi, mintha kijelentené az állam, hogy a tulajdonjogot nem sérti. E z nem jelent szuverenitás csorbulást. A szuverenitás az állam függetlenségét jelenti, de nem korlátlanságot jogtalanságok elkövetésére. Ép igy nem sérti a szuverenitást, ha az állam egy más államban ingatlant bír és ezen tulajdonjoga tekintetében alá van vetve az illető külföldi állam törvényeinek és bíróságai döntésének. A nemzetközi kisebbségi szerződés sem más, mint elismerése ezen egyéni és kollektív természetes jogoknak. De nem jelent új jog létesítést, csak létező jogok biztosítását.
A kisebbségi személyes jogokban csak annyi a közjogi elem, mint minden más egyéni alanyi jogban. Például a tulajdonjogban, a névhez való jogban. Az állam elismeri ezen jogokat, garantálja ezen jogoknak a gyakorlását. Elismerteti másokkal is és gondoskodik arról, hogy az egyén ezen jogait szabadon gyakorolhassa. Az állam szuverenitása befelé nem jelenti azt, hogy korlátlan ura polgárai testi és lelki életének, hogy ezt olyan irányban is korlátozhatja, mely az állam közvetlen céljától és érdekeitől is teljesen távol áll és azt nem érinti. Az állam maga határozza meg belső szervezetét, de nem módosíthatja és nem korlátozhatja az egyén legbensőbb lelki életét, a nyelvét, vallását, kulturális szabad fejlődését.
E tekintetben nem áll az egyén az állam, és mi ezzel egyenlő, a többségi akarat korlátlan uralma alatt. Hiszen az állam szuverenitása kifele is korlátozva van. Az befele sem korlátlan.
Az államnak birói hatalma sem korlátlan. Ez a hatalom is mindenkivel szemben egyforma kell, hogy legyen és igazságosnak kell lennie. Ép ilyennek kell lennie a közigazgatási hatalomnak is. Ez sem korlátozhatja az egyént nyelvében, hitében, szabad kulturális fejlődésében.
Van a nemzetközi közjognak egy területe, a be nem avatkozás kötelezettsége egy másik állam ügyeibe. Ez folyik az állam függetlenségéből, autonómiájából. Ugyanez a kötelezettsége fennáll az államnak saját polgáraival szemben, ami az anyanyelvet, a vallást és a kulturális nevelést illeti. Ez folyik az egyén autonómiájából. Mihelyt csak egy polgár van az országban, aki más nyelvet beszél, más vallása és más kultúrája van, mint a többségnek, az államnak fennáll a kötelezettsége, ezekbe be nem avatkozni. Ezek az emberi természetes jogok nem képeznek köztulajdont, ezek felett az állam nem rendelkezik. Annyival kevésbé, mert ezek a jogok nem érintik más ember jogait, természetes érdekeit és nem érintik az állam közérdekét sem.
Sőt mi több! Lehetne mondani, hogy a társadalmi együttélésnek érdeke a soknyelvűség, sok hitüség és sokféle kultúra, melyek mind kölcsönösen erőkifejtésre ösztönzik az együtt lakókat.
Ezen természetes jogok tekintetében minden ember egy kis autonómia tulajdonosa. (Ez az autonómia azonban olyan hatalmas energiát rejt magában mint a fizikában az atom energiája).
A tulajdonjoga tekintetében is ilyen autonómiája van mindenkinek. Ez az autonómia megilleti a kollektív társadalmi azonos nyelvű, vallású tömegeket is. Így érkezünk el a kisebbségi kulturális autonómiához.
Van még egy szélesebb körű autonómia: a nemzeti autonómia. A kettő között van némi különbség. A kulturális autonómia egy tisztán személyes autonómia. A nemzeti autonómia pedig területi, és pedig állami feladatok átruházása bizonyos körben közjogi alakzatokra. A személyes autonómiát (kulturális autonómia) a nyelvi kisebbség hozza létre. Azt az állam csak elismeri. A területi autonómiát pedig tisztán és kizárólag az állami akarat létesíti. Ez nem más, mint az állam megbízása bizonyos állami feladatoknak elvégzésére, hogy azokat bizonyos területen, bizonyos társadalmi közösség végezze el. A területi közigazgatási autonómia bárki által gyakorolható.
Ennek nem feltétele a kisebbséghez tartozás, pld. megye, város, község. Míg a kulturális autonómia egy kisebbség által formálva, csakis ezen faji, nyelvi, vallási kisebbség által gyakorolható. Azt az állam, vagy más anyanyelvű, más hitű polgár nem is tudná gyakorolni.
Ezen meglehetősen unalmas jogi fejtegetésre azért volt szűkség, hogy leszögezzük azt, hogy a székely vallási és iskolai autonómia nem más, mint a minden egyes egyénre nézve létező jognak a székely népre, mint kollektív tömegre kifejezett elismerése és alkalmazása. A székely néphez tartozás egy társadalmi, egy morális kapcsolatot jelent, míg az államhoz tartozás egy politikai, egy jogi kapcsolatot. Már most önként felvetődik az a további kérdés, hogy vajon ez a szerződésben elismert autonómia adott-e a székely népnek, mint kollektív tömegnek bizonyos jogképességet, bizonyos jogalanyiságot.
Nyilvánvaló, hogy ezen autonomikus joga tekintetében jogalannyá vált. Jogképessége azonban csak ezen biztosított kisebbségi jogai körében mozog. Kérdés most már, hogy ezen jogképessége magánjogi-e, vagy közjogi, és nemzetközi jogi-e, vagy csak az állam bel életében jelentkező. Tekintve, hogy a népszövetség is egy nemzetközi jogalany, melyet az új szerződések létesítettek. Tekintve, hogy ezen autonomikus jogokat a székelyek, mint személyes jogokat kapták meg, a székely nép, mint ezen vallási és iskolai autonómiának birtokosa, nemzetközi jogalanynak tekintendő, amely jogalanynak jogképessége ezen kisebbségi jogok körében mozog és csak erre terjed ki. Nemcsak az államok nemzetközi jogalanyok. A pápaság is bírt ilyen nemzetközi jogalanyisággal akkor is, amikor az olasz állam nem állította vissza a pápai államot. Nincs messze az idő, amikor a faji, nyelvi és vallási kisebbségek nemzetközi közjogi személyiségek lesznek.
Ma még azonban ez nincsen elismerve, de mégis a székely, szász kulturális autonómia ilyen nemzetközi védelem alá helyezett külön jogalany.
Az államok közötti viszonyban is a háború után az az elv érvényesül, legalább papiroson, hogy minden állam egyenlő elbánásban kell, hogy részesüljön. Tehát minden államra nézve ugyanaz az alkalmazása a nemzetközi jognak. Ez a modern elv kell, hogy érvényesüljön a polgárra nézve is.
Mindenki egyenlő jogviszonyban van az állammal szemben és egyenlő elbánásban kell részesülnie. A törvény előtt mindenki egyenlő. Egyenlő a nyelvhasználatban, az ő és nem a polgártársa nyelvének használatában, egyenlő a vallás szabad gyakorlatában. Az ő és nem a szomszédja vallásának szabad gyakorlatában. Régen a vallási különbség elég ok volt arra, hogy valaki politikai jogokat ne gyakorolhasson. De elegendő volt arra is, hogy földet ne vásárolhasson (pld. a zsidók).
Ez nemcsak a közjogi, de a magánjogi jogképességnek a megfosztása volt. Éppen ilyen jogfosztás az, hogy valaki saját anyanyelvén ne tanulhasson saját vére tanítóitól, hogy saját hitét ne vallhassa. Ha a kulturális javak magasabb rendűek, mint az anyagiak, akkor még fájóbb és maradibb korlátozása ez a jognak, mint az, hogy földet nem vehetek.
A székelyek, mint kollektív tömeg élvezik a nemzetközi jogi védelmet kulturális autonómiájuk tekintetében, és nem mint egyes személyek.
Hogy ez a vallási és iskolai autonómia személyes, bizonyítja az is, hogy a szerződés nem jelöli meg sehol sem a területet, amelyre kiterjed. Míg ezzel szemben az egy időben keletkezett Csehszlovák országgal kötött kisebbségi szerződés 10. cikke a ruthéneknek területi autonómiát is adván, pontosan meghatározta azt a területet, amelyre ez az autonómia kiterjed.
A főhatalmak kijelölték a határokat is. Ez az autonómia nemcsak kulturális, hanem helyi közigazgatási autonómia is. Ezért a terület fogalmi eleme. E nélkül el sem képzelhető.
A ruthének a szerződés szerint tartományi gyűléssel fognak bírni, mely törvényhozó hatalmat gyakorol nyelvi-, közoktatási- és vallási ügyekben, valamint közigazgatási helyi ügyekben. Csehszlovák országban tehát egy önálló országrész a ruthének lakta föld, egy külön autonóm egység. Ez olyan szervezettel látandó el, amely az ország egységével összeegyeztethető legszélesebb körű autonómiával bír. A ruthének vallási és iskolai ügyekben törvényhozó hatalmat kaptak.
Nálunk a székelyek és szászok a 11. cikkben önkormányzatot csak vallási és iskolai ügyekben kaptak. Ez tehát nem területi jog, aminthogy nincs is megjelölve a terület, amelyre kiterjed. Ennek az autonómiának semmi korlátja sincsen felállítva a 11. cikkben. Az állam ellenőrzési joga az egyedüli korlát.
Ez az autonómia semmi esetre sem kisebb, mint a minő jogokat a szerződés 9. és 10. cikke az összes faji, vallási és nyelvi kisebbségeknek biztosított. Ezen két cikkben biztosított jogokon felül azonban a székelyeknek van még több jog is biztosítva a 11. cikkben és ez az, hogy a székelyeket ezen nemzetközi szerződésben a román állam is olyan kompakt tömegben élő, jelentékeny nyelvi kisebbségnek ismerte el, a kiket megillet a személyes autonómia kisebbségi kulturális életük terén. Az autonómia pedig azzal a következménnyel jár, hogy az autonómia körébe tartozó feladatokat az állam nem végezheti a székely és szász néppel szemben. Az állami oktatás tehát vissza kell, hogy vonuljon erről a térről. Az állam tevékenysége csak a felügyeletre terjedhet ki. Míg ezzel szemben például a nem székely magyar lakta területeken az állam végzi ezeket a feladatokat, de köteles a 10. cikk értelmében magyar nyelvű elemi iskolákat ezeken a helyeken is felállítani. Továbbá az autonómia azt is jelenti, hogy iskolai kérdésben a közép- és felsőfokú oktatás is átengedi ezt a székely és szász közületeknek

2. Megjegyzés
Látható, hogy még a királyság idejében, amikor is a hivatalokban minden szobában ki volt ragasztva, hogy: "Vorbiti româneşte" dívott a kétirányú  értelmezés, hiszen a külföldiek sehogy sem értették miért akarna egy székely olyat amit az akkori miniszterelnök, a Stan úr által felemlített Vaida Voievod már rég aláírt és Iuliu Maniu megtartott!!! Azaz helyi autonómia joga van a székely és a szász közösségeknek, amely éppen a Trianon-i alapokmányok biztosítanak. 
Ja, még egy dolog, szerintünk V. Stan úr azért "jártatja a száját" mert ellenzékbe szorult és nem azért, hogy a jogi valósághoz tartsa magát… Viszont meg kell köszönni a V. Stan úrnak azt a tiszteletet, amit a székelyek iránt érez, és ami a mindenki által kritizált kommunista filmekből kiragadott részekből alá is támaszt…  (Erdélyi Polgár)

…egy románt bíztam rátok! 2011.06.03-a, Antena 3 tévé, Conexiuni műsor, Valentin Stan egyetemi tanár azt mondja: “Léteznek a székelyek, megígértük nekik az autonómiát és a történelemben többször is mellettünk harcoltak…” Aki tud románul, az jól fog szórakozni 😀

areszke | 2011.06.10 12:14

Sajnos nincs időm befejezni az egész előadás írásba szedését, de asszem nagyon jó lenne, ha Valentin Stan feliratot kapna.

"Atenţie, dragii mei, poate, nu ştiţi, de ce ne-au supărat pe secuii." (vagy ilyesmi) Namost, mivel még mindig tudományosnak kell lennünk: lényegében amiatt haragszunk rájuk, mert autonómiát akarnak bármi áron. Hát persze! Ebben a demokratikus országban, ahol én is – mă rog, nem értem, mitmonn –, azt szeretném mondani, hogy az ő vagy a mi vagy akárki más autonómiájáról demokratikus úton a romániai parlament dönt. Ez van demokráciában. Az európai uniónak és bármi másnak a tagországa, aminek csak kívánják, neeeem a magyarországi, budapesti régiók házának, az minket most nem érdekel. Kedveskéim! Á propos autonómia, me mind azt hallom: nem léteznek székelyek meg hogy hogyan adjunk autonómiát ezeknek. Há jóemberek! Nekik joguk van kérni, nekünk, mindnyájunknak jogunk van nem adni. Nem akarjátok mégis, hogy megmutassam, mi lenne ez a kérés? Gyertek, mutassam meg, tudjatok ti is egy dolgot… igaz emberek (adevăraţilor az ez? Powerpoint-tapsikolás: 223-at lássuk csak). Na, ez itt a trianoni szerződés. Az a szerződés, amelyre állandóan mutogatunk a magyarokra, hogy tartsátok tiszteletben Trianont, tartsátok tiszteletben Trianont. (itt nem értem, mit mond, de a „dragii mei, scumpii ei” megszólítás gyöngyszemnek tűnik, a szerk.). Nemigen tiszteljük Trianont mi se, mit is ír itt: (lépjünk túl a tényen, hogy trianon rééég elfelejtett téma, mára más szerződések köteleznek). No, itt, a 47-es cikkelyben: „Románia elismeri és megerősíti a kapcsolatát Magyarországgal” (teee… Romániát ír, nem Pápua-Újguineát…) tehát: elismeri a kapcsolatát Magyarországgal, azzal a feltétellel, hogy elfogadja azt a szerződést, amely biztosítja a helyben élők érdekeinek érvényesítését. Mííícsodaaa, van itt más szerződés is? Miféle szerződés az? Mit mondanak ezek ott Trianonban, te? Mutasd csak 234-est. ÓHÓ. Hogy is van ez? Ez az úriember, akit itt láttok, Vajda-Voivod. Mivel nekem nem tetszik, hogy egyedül legyek a világon és – Baconschival szólva – valamilyen áruló legyek, úgy gondoltam, legyek illusztris társaságban. Ez az úriember itt Vajda-Voivod, Románia miniszterelnöke, aki aláírta a kisebbségi szerződést, amely 1919. december 9-én kelt Párizsban. Amiben guess what a 11. cikkelyben micsoda istenkáromlást ír! >>Románia egyetért a szász és székely közösségek (…micsoda? Létezik egy székely közösség? Nem jön, hogy elhiggyem! Nem létezik!…) területi autonómiájával! (Micsoda? Területi autonómia? Hohó, területi autonómia? De hát ez bűncselekmény Románia ellen! Hogyan? Vajda-Voivod aláírta eeeezt?! Hát igen. Miután ez volt a feltétele annak, hogy megkapjuk Erdélyt. Vagyis az, hogy adjunk területi autonómiát a székely közösségeknek, ami megőrzi az oktatási, egyházi intézményrendszerüket – magától értetődően – Romániában, a román állam ellenőrzése alatt. Hogyan? Területi autonómia? Ezt a szakszót használják? Nem hiszem el… de miféle közösség? Nemigen értem. Mutasd csak a 225-öst, me nem értem, mitmond. Nézzük csak, mi ez! (Bemutatja a Court of International Justice anyagát… van magyar szó az intézményre? A szerk.) … ami ad egy definíciót 1930-ból a „közösség”re.

Megjegyzés

A kisfilmhez adott címet nem lehet elfogadni, hiszen csak olyan ír ilyent, aki nem ismeri az alábbi tudományos munkával felérő dokumentumot, amit már közreadtunk, de most újra idecsatoljuk Tusa Gy. ügyvéd ezzel kapcsolatos esszéjét (amely még 1929-ből származik ) , tanulmányozás végett.

Részlet a Tusa Gy. “A Székely vallási és tanügyi autonómia”-ból

E L Ő S Z Ó .

Ezelőtt egy évvel megjelent politikai tanulmányomban a Magyar Nemzeti Szövetséggel kapcsolatban érintettem a székelyek kulturális autonómiájának a kérdését is. Ott már megjegyeztem, hogy ebben a kérdésben a nézetek nem tisztázódtak.

Azóta nagy magyar kulturális közületek foglalkoztak ezzel a kérdéssel anélkül azonban, hogy a gyakorlati megvalósításról részletesebben bárki is nyilatkozott volna. Székely véreim és egész magyar kisebbségünk érdekében állónak tartom azt, hogy ezt a kérdést a nyilvánosság előtt megvitassuk.

Nehogy bárki is szavaimat félre magyarázza, hangsúlyozom, hogy mind az, amit e szerény tanulmányomban mondani fogok, csupán az én egyéni nézetemet tartalmazza és azért a morális felelősséget népemmel szemben egyedül én vállalom.

Ha reá tekintünk a mai kiegészült Románia térképére, a székely földet annak éppen a közepében találjuk meg. A múlt ködébe vesző történelmi Magyarországnak pedig a legkeletebbi csücskébe esett Székelyország. Az elhelyeződésnek eme megváltozódása nem változtatta meg a nézőpontot a magyarságban a székelyeknek bármely kérdésével szemben. A múltban nem létezett székely kérdés. Ezt legjobban bizonyítja a régi Magyarország népesedési mozgalma. A szoros értelemben vett magyar föld alig adott emberanyagot a székelyföldnek.
A székelyföldre költözködés a legelenyészőbb volt. Az, hogy közben az országhatárok megváltoztak és mi valamennyien kisebbségi sorsba jutottunk, mit sem változtatott a magyarságnak a székely véreivel szemben elfoglalt nézőpontján.

Bár az erdélyi magyarság közelebb jutott ma már a székely érdekközösséghez, még sem létezik számára külön székely kérdés, csupán magyar kérdés van. Sokan félnek a két kérdést külön felvetni. Mintha azokat csak szembe állítani lehetne és nem egymásmellé állítani.

Tagadhatatlan tény, hogy ma és a múltban is a székely nép teljesen külön élte mindennapi gazdasági életét otthon a kicsiny zsindelyes házikóiban és a legszorosabb kapcsolatban együtt élte a maga kulturális lelki életét a magyarság egyetemével.

Sem nyelvben, sem vallásban, sem érzésbeli felfogásban nincsen székely és magyar között különbség. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a székely népnek ne volnának külön égető kulturális problémái és ezek megoldását nem volna ésszerű napirendre tűzni csak azért, mert esetleg a többi erdélyi magyarság problémáitól elválasztva, időlegesen hasonló eredményt nem tudnánk biztosítani a nem székely magyarságnak is. Egy egész népet nem szabad kulturális téren elvéreztetni engedni csak azért, mert vannak akik azt a nézetet vallják, hogy ha az egységes erdélyi egész magyar kisebbségnek nem lehet kiverekedni valamelyes jogot, ezt ne követeljük külön a székelyeknek sem. Ez olyanféle okoskodás volna, hogy ha az én házam ég, akkor engedjem leégni a testvérem házát is, noha ott talán módomban van a biztosított segítséget igénybe venni.

Az én csekély szerény véleményem szerint tévednek mindazok, akik azt hiszik, hogy a székely vallási és iskolai autonómia teljes életbeléptetése gyengítené az erdélyi nem székely magyarság kulturális bázisát és jogait.
A székely vallási és iskolai autonómia kérdését, mint kisebbségi kérdést, főleg ténybeli és jogi alapon igyekszem tárgyalni és szeretném magamat a politikai gondolatkörtől elszigetelni. Kelt Kolozsvárt, 1929. december 24. A szerző.
I. A Szövetséges és Társult Főhatalmak és Románia között Parisban 1919. évi december hó 9-én kötött szerződés 11. cikke igy szól:

Románia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi székely és szász közületeknek a román állam ellenőrzése mellett, vallási és iskolai kérdésekben helyi önkormányzatot engedélyezzen.”

Felmerül a kérdés, hogy mi ennek az autonomikus jognak a terjedelme és miért adták meg ezt az autonómiát a székelyeknek és szászoknak és miért éppen csak nekik?

Az autonómia szó görög eredetű és öntörvényhozást, mai nyelven önkormányzatot jelent.

Ilyen autonómiája van az egyénnek mindenkivel szemben, a világ minden látható és láthatatlan jogilag szervezett hatalmával szemben, a személyes szabadság, a lelkiismereti szabadság és az anyanyelv használatának joga tekintetében.
Vallási és nyelvi kérdésekben az állam nem rendelkezik polgárai felett. A vallás szabad gyakorlatának joga, a nyelv használatának joga, beleértve ebbe az iskola fenntartásának a jogát is, egy modern jogállamban az ember minőségéből folyó olyan személyes jogok, olyan abszolút jogok, amelyek mindenki másra, így az államra is azt a kötelezettséget jelentik, hogy azok szabad gyakorlatában az egyén nem korlátozható.

Az ember jogai többfélék. Vannak jogok, melyek az ember személyes lételéből fakadnak. Ezek a természetes jogok. És vannak olyanok, melyeket az állam ad a maga polgárainak. Ezek a közjogok.

Természetes jogok:

Az élethez való jog összes nyilvánulásaival. Ide tartozik a fejlődéshez való jog. Értve ezalatt a kulturális fejlődés jogát is. A hithez való jog. A nyelv használatának joga. Valamint senki sem merné kétségbe vonni azt, hogy szabadon költözködhetem, hogy kereskedést, ipart űzzek, épp ugy nem lehet kétségbe vonni azt sem, hogy vallásomat szabadon gyakorolhassam.

Nem lehet kétségbe vonni a nyelvhasználat, iskoláztatás jogát sem. De nem lehet megvonni e tekintetben azt a támogatást sem, amelyet egy társadalmi szervezet az egyénnek nyújthat (állami támogatás). Így van ez nemcsak az egyén, de az államok életében is. Senki sem vonhatja kétségbe egy állam létezését, szabad fejlődését, érintkezésének jogát, képviseleti jogát stb.

Az ember egy további joga az egyéni függetlenséghez való jog. Ez magában foglalja, hogy ne legyen alárendelt viszonyban más polgárral szemben.

Mindezek az ember minőségéből folyó jogok a kisebbségi jog prizmáján át nézve, az állam és polgárai között nem létesítenek egy közjogi viszonyt. Ezek oly természetes jogai az egyénnek, melyek felett az állam sem rendelkezik. Ezek nem az állam akaratából az egyesnek adott jogok, hanem az állam uralmi körén és akaratán is felülálló nemzetközi viszonylatban is mindenütt érvényes jogok; a létező legszilárdabb jogok. Az állam ma már ezen jogok tekintetében nemzetközi jogilag is kötelezett fél s a polgárával szembeni belső viszonyban nemcsak közjogilag kötelezett fél, mert ezeket a jogokat nem ő adta a polgárainak, hanem azokkal vele születtek, míg a közjogokat (mint a minő a szavazás joga, birói álláshoz stb. való jog) maga az állam adta és azokat bármikor szűkítheti, bővítheti és el is veheti.

Mindezek a jogok, amelyekről fentebb szóltunk, az egyént illetik meg s csak azért lesznek az egyes államok keretén belül kisebbségi jogokká is, mert a többséghez tartozó személyek ilyen értelmű jogait nem kell az állammal szemben megvédelmezni. Ezek a jogok abszolút jogok. Mindenkivel szemben fennállanak, mint pld. a magánjogban a tulajdonjog, mely a dolog feletti teljes rendelkezés joga. Mindenki más harmadik személyre nézve és így az államra nézve is kötelezettséget foglal magában, elismerni és nem háborgatni ezt a jogot, ezt az uralmat a dolog felett. Ép így az egyén hitének ura, nyelvének ura. Nem zavarhatja senki ezek gyakorlásában.
Az állam sem, hiszen az állam és polgárai közötti viszony is időleges, mert az állampolgár által tényleg és jogilag megszakítható. Bárki kivándorolhat és elhagyhatja állampolgárságát.

A valláshoz és nyelvhez való joga az egyénnek az állammal szembeni viszonylatban sem közjog. Az a kötelezettség-vállalás nemzetközi szerződésben, hogy az állam ezt a jogot nem sértheti, csak elismerése egy természetes jognak. Éppen annyi, mintha kijelentené az állam, hogy a tulajdonjogot nem sérti. E z nem jelent szuverenitás csorbulást. A szuverenitás az állam függetlenségét jelenti, de nem korlátlanságot jogtalanságok elkövetésére. Ép igy nem sérti a szuverenitást, ha az állam egy más államban ingatlant bír és ezen tulajdonjoga tekintetében alá van vetve az illető külföldi állam törvényeinek és bíróságai döntésének. A nemzetközi kisebbségi szerződés sem más, mint elismerése ezen egyéni és kollektív természetes jogoknak. De nem jelent új jog létesítést, csak létező jogok biztosítását.

A kisebbségi személyes jogokban csak annyi a közjogi elem, mint minden más egyéni alanyi jogban. Például a tulajdonjogban, a névhez való jogban. Az állam elismeri ezen jogokat, garantálja ezen jogoknak a gyakorlását. Elismerteti másokkal is és gondoskodik arról, hogy az egyén ezen jogait szabadon gyakorolhassa. Az állam szuverenitása befelé nem jelenti azt, hogy korlátlan ura polgárai testi és lelki életének, hogy ezt olyan irányban is korlátozhatja, mely az állam közvetlen céljától és érdekeitől is teljesen távol áll és azt nem érinti. Az állam maga határozza meg belső szervezetét, de nem módosíthatja és nem korlátozhatja az egyén legbensőbb lelki életét, a nyelvét, vallását, kulturális szabad fejlődését.

E tekintetben nem áll az egyén az állam, és mi ezzel egyenlő, a többségi akarat korlátlan uralma alatt. Hiszen az állam szuverenitása kifele is korlátozva van. Az befele sem korlátlan.

Az államnak birói hatalma sem korlátlan. Ez a hatalom is mindenkivel szemben egyforma kell, hogy legyen és igazságosnak kell lennie. Ép ilyennek kell lennie a közigazgatási hatalomnak is. Ez sem korlátozhatja az egyént nyelvében, hitében, szabad kulturális fejlődésében.

Van a nemzetközi közjognak egy területe, a be nem avatkozás kötelezettsége egy másik állam ügyeibe. Ez folyik az állam függetlenségéből, autonómiájából. Ugyanez a kötelezettsége fennáll az államnak saját polgáraival szemben, ami az anyanyelvet, a vallást és a kulturális nevelést illeti. Ez folyik az egyén autonómiájából. Mihelyt csak egy polgár van az országban, aki más nyelvet beszél, más vallása és más kultúrája van, mint a többségnek, az államnak fennáll a kötelezettsége, ezekbe be nem avatkozni. Ezek az emberi természetes jogok nem képeznek köztulajdont, ezek felett az állam nem rendelkezik. Annyival kevésbé, mert ezek a jogok nem érintik más ember jogait, természetes érdekeit és nem érintik az állam közérdekét sem.

Sőt mi több! Lehetne mondani, hogy a társadalmi együttélésnek érdeke a soknyelvűség, sok hitüség és sokféle kultúra, melyek mind kölcsönösen erőkifejtésre ösztönzik az együtt lakókat.

Ezen természetes jogok tekintetében minden ember egy kis autonómia tulajdonosa. (Ez az autonómia azonban olyan hatalmas energiát rejt magában mint a fizikában az atom energiája).

A tulajdonjoga tekintetében is ilyen autonómiája van mindenkinek. Ez az autonómia megilleti a kollektív társadalmi azonos nyelvű, vallású tömegeket is. Így érkezünk el a kisebbségi kulturális autonómiához.
Van még egy szélesebb körű autonómia: a nemzeti autonómia. A kettő között van némi különbség. A kulturális autonómia egy tisztán személyes autonómia. A nemzeti autonómia pedig területi, és pedig állami feladatok átruházása bizonyos körben közjogi alakzatokra. A személyes autonómiát (kulturális autonómia) a nyelvi kisebbség hozza létre. Azt az állam csak elismeri. A területi autonómiát pedig tisztán és kizárólag az állami akarat létesíti. Ez nem más, mint az állam megbízása bizonyos állami feladatoknak elvégzésére, hogy azokat bizonyos területen, bizonyos társadalmi közösség végezze el. A területi közigazgatási autonómia bárki által gyakorolható.
Ennek nem feltétele a kisebbséghez tartozás, pld. megye, város, község. Míg a kulturális autonómia egy kisebbség által formálva, csakis ezen faji, nyelvi, vallási kisebbség által gyakorolható. Azt az állam, vagy más anyanyelvű, más hitű polgár nem is tudná gyakorolni.

Ezen meglehetősen unalmas jogi fejtegetésre azért volt szűkség, hogy leszögezzük azt, hogy a székely vallási és iskolai autonómia nem más, mint a minden egyes egyénre nézve létező jognak a székely népre, mint kollektív tömegre kifejezett elismerése és alkalmazása. A székely néphez tartozás egy társadalmi, egy morális kapcsolatot jelent, míg az államhoz tartozás egy politikai, egy jogi kapcsolatot. Már most önként felvetődik az a további kérdés, hogy vajon ez a szerződésben elismert autonómia adott-e a székely népnek, mint kollektív tömegnek bizonyos jogképességet, bizonyos jogalanyiságot.

Nyilvánvaló, hogy ezen autonomikus joga tekintetében jogalannyá vált. Jogképessége azonban csak ezen biztosított kisebbségi jogai körében mozog. Kérdés most már, hogy ezen jogképessége magánjogi-e, vagy közjogi, és nemzetközi jogi-e, vagy csak az állam bel életében jelentkező. Tekintve, hogy a népszövetség is egy nemzetközi jogalany, melyet az új szerződések létesítettek. Tekintve, hogy ezen autonomikus jogokat a székelyek, mint személyes jogokat kapták meg, a székely nép, mint ezen vallási és iskolai autonómiának birtokosa, nemzetközi jogalanynak tekintendő, amely jogalanynak jogképessége ezen kisebbségi jogok körében mozog és csak erre terjed ki. Nemcsak az államok nemzetközi jogalanyok. A pápaság is bírt ilyen nemzetközi jogalanyisággal akkor is, amikor az olasz állam nem állította vissza a pápai államot. Nincs messze az idő, amikor a faji, nyelvi és vallási kisebbségek nemzetközi közjogi személyiségek lesznek.

Ma még azonban ez nincsen elismerve, de mégis a székely, szász kulturális autonómia ilyen nemzetközi védelem alá helyezett külön jogalany.

Az államok közötti viszonyban is a háború után az az elv érvényesül, legalább papiroson, hogy minden állam egyenlő elbánásban kell, hogy részesüljön. Tehát minden államra nézve ugyanaz az alkalmazása a nemzetközi jognak. Ez a modern elv kell, hogy érvényesüljön a polgárra nézve is.

Mindenki egyenlő jogviszonyban van az állammal szemben és egyenlő elbánásban kell részesülnie. A törvény előtt mindenki egyenlő. Egyenlő a nyelvhasználatban, az ő és nem a polgártársa nyelvének használatában, egyenlő a vallás szabad gyakorlatában. Az ő és nem a szomszédja vallásának szabad gyakorlatában. Régen a vallási különbség elég ok volt arra, hogy valaki politikai jogokat ne gyakorolhasson. De elegendő volt arra is, hogy földet ne vásárolhasson (pld. a zsidók).

Ez nemcsak a közjogi, de a magánjogi jogképességnek a megfosztása volt. Éppen ilyen jogfosztás az, hogy valaki saját anyanyelvén ne tanulhasson saját vére tanítóitól, hogy saját hitét ne vallhassa. Ha a kulturális javak magasabb rendűek, mint az anyagiak, akkor még fájóbb és maradibb korlátozása ez a jognak, mint az, hogy földet nem vehetek.

A székelyek, mint kollektív tömeg élvezik a nemzetközi jogi védelmet kulturális autonómiájuk tekintetében, és nem mint egyes személyek.

Hogy ez a vallási és iskolai autonómia személyes, bizonyítja az is, hogy a szerződés nem jelöli meg sehol sem a területet, amelyre kiterjed. Míg ezzel szemben az egy időben keletkezett Csehszlovák országgal kötött kisebbségi szerződés 10. cikke a ruthéneknek területi autonómiát is adván, pontosan meghatározta azt a területet, amelyre ez az autonómia kiterjed.

A főhatalmak kijelölték a határokat is. Ez az autonómia nemcsak kulturális, hanem helyi közigazgatási autonómia is. Ezért a terület fogalmi eleme. E nélkül el sem képzelhető.

A ruthének a szerződés szerint tartományi gyűléssel fognak bírni, mely törvényhozó hatalmat gyakorol nyelvi-, közoktatási- és vallási ügyekben, valamint közigazgatási helyi ügyekben. Csehszlovák országban tehát egy önálló országrész a ruthének lakta föld, egy külön autonóm egység. Ez olyan szervezettel látandó el, amely az ország egységével összeegyeztethető legszélesebb körű autonómiával bír. A ruthének vallási és iskolai ügyekben törvényhozó hatalmat kaptak.

Nálunk a székelyek és szászok a 11. cikkben önkormányzatot csak vallási és iskolai ügyekben kaptak. Ez tehát nem területi jog, aminthogy nincs is megjelölve a terület, amelyre kiterjed. Ennek az autonómiának semmi korlátja sincsen felállítva a 11. cikkben. Az állam ellenőrzési joga az egyedüli korlát.
Ez az autonómia semmi esetre sem kisebb, mint a minő jogokat a szerződés 9. és 10. cikke az összes faji, vallási és nyelvi kisebbségeknek biztosított. Ezen két cikkben biztosított jogokon felül azonban a székelyeknek van még több jog is biztosítva a 11. cikkben és ez az, hogy a székelyeket ezen nemzetközi szerződésben a román állam is olyan kompakt tömegben élő, jelentékeny nyelvi kisebbségnek ismerte el, a kiket megillet a személyes autonómia kisebbségi kulturális életük terén. Az autonómia pedig azzal a következménnyel jár, hogy az autonómia körébe tartozó feladatokat az állam nem végezheti a székely és szász néppel szemben. Az állami oktatás tehát vissza kell, hogy vonuljon erről a térről. Az állam tevékenysége csak a felügyeletre terjedhet ki. Míg ezzel szemben például a nem székely magyar lakta területeken az állam végzi ezeket a feladatokat, de köteles a 10. cikk értelmében magyar nyelvű elemi iskolákat ezeken a helyeken is felállítani. Továbbá az autonómia azt is jelenti, hogy iskolai kérdésben a közép- és felsőfokú oktatás is átengedi ezt a székely és szász közületeknek

2. Megjegyzés

Látható, hogy még a királyság idejében, amikor is a hivatalokban minden szobában ki volt ragasztva, hogy: "Vorbiti româneşte" dívott a kétirányú  értelmezés, hiszen a külföldiek sehogy sem értették miért akarna egy székely olyat amit az akkori miniszterelnök, a Stan úr által felemlített Vaida Voievod már rég aláírt és Iuliu Maniu megtartott!!! Azaz helyi autonómia joga van a székely és a szász közösségeknek, amely éppen a Trianon-i alapokmányok biztosítanak.

Ja, még egy dolog, szerintünk V. Stan úr azért "jártatja a száját" mert ellenzékbe szorult és nem azért, hogy a jogi valósághoz tartsa magát… Viszont meg kell köszönni a V. Stan úrnak azt a tiszteletet, amit a székelyek iránt érez, és ami a mindenki által kritizált kommunista filmekből kiragadott részekből alá is támaszt…  (Erdélyi Polgár)

Bejegyezte: mpp-kolozs.blogspot.com dátum: 19:31

A magyar kormány anyagilag is támogassa az autonómiaharcot!

Balczó Zoltán, a magyar Országgyűlés jobbikos alelnöke szombaton a Maros megyei Makfalván azt nyilatkozta, a magyar kormányt meg kellene győzni, hogy ne csak erkölcsileg, de anyagilag is támogassa az autonómiaharcot.
Balczó Zoltán mindezt a Maros megyei Makfalván a Székely Majálison mondta több száz jelenlevő előtt.
Balczó kifejtette, hogy a jelenlegi Fidesz-kormányzat gyásznapnak nyilvánította június 4-ét, az osztrák-magyar monarchia felosztását szentesítő 1920-es trianoni békeszerződés napját, amelyet a Magyar Összefogás Napjának neveztek el.

Hirdetés

„Mi az eskületétel után benyújtottuk a tervezetet, hogy június 4-e legyen a Magyar Összefogás Napja. Ezt követően az Orbán-kormány beterjesztett egy sokkal összetettebb terveztet a magyar kultúra és tanulási lehetőségek tekintetében (…) A mi jelszavunk, hogy ne álljunk meg félúton, meg kell adni a Magyarország határain kívül élőknek a nekik járó jogokat” – fejtette ki Balczó, aki hozzáfűzte, az „autonómiaharc egy nehéz projekt és kihívás”.
Kiemelte, a magyar kormányt meg kell győzni, hogy támogassa a székelyföldi autonómiaharcot, és nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag.
„Meg kell győznünk a magyar kormányt és parlamentet, hogy támogassa a székelyföldi autonómiaharcot. Tudjuk nagyon jól, az Európai Unió nem nyitott ezekre a kérdésekre, de meg kell értetnünk ezzel a nagy Európával, hogy vannak régiók, ahol nagy számban élnek nemzetiségek, és az autonómia nemcsak életképes, hanem jó megoldás is lenne Európának. Meg kell értetnünk az EU-val, hogy mindezért harcolni kell. És, ha a magyar kormány mindezzel egyetért, akkor nemcsak erkölcsileg kell támogatnia ezt a harcot, hanem anyagilag is. Nekünk, a Jobbiknak mindenkit ugyanúgy kell kezelnünk, ugyanolyan fontosságot tulajdonítanunk. Igennel kell szavaznunk minden fórumon, hogy a magyar nemzet ne tűnjék el, ennek kellene minden magyarországi párt számára a legfontosabb célkitűzésnek lennie” – mondta Balczó.
Megjegyezte, hogy Magyarország határain kívül két szervezet harcol Székelyföld autonómiájáért, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) közéleti, illetve a Magyar Polgáro Párt (MPP) politikai úton.
„Örvendünk, hogy megértették, mi a kötelességük az emberekkel szemben. Így kellene viselkednie minden szervezetnek. Egy sokszor kinyitott kaput nem lehet bezárni. (…) nem szabad hagyniuk magukat, folytatniuk kell a harcot, nem szabad megállni félúton” – nyilatkozta Balczó.
A harmadik alkalommal megrendezett makfalvi Székely Majálison több százan vettek részt, köztük Izsák Balázs, az SZNT elnöke és Szász Jenő, az MPP elnöke.
nyugatijelen.com,erdely.ma

1 2 3
>