Archive

Monthly Archives: május 2011

A külügy is bekérette a román nagykövetet

MTI,

2011. május 31., kedd 17:20 | 1 órája frissítve

Bekérette a Külügyminisztériumba Ireny Comaroschit, Románia magyarországi nagykövetét Németh Zsolt. A Külügyminisztérium parlamenti államtitkára aggodalmát fejezte ki a napokban Kolozsvárott történtek miatt, tájékoztatott a tárca.

Az államtitkár a kolozsvári Mátyás-szoborra elhelyezett román felirat és zászló ügyét említett a diplomatának, valamint kifogásolta, hogy hétfőn a szobornál feltartóztatták a bukaresti magyar nagykövetet. Füzes Oszkár egy internetes civil kezdeményezéshez csatlakozva virágot akart tenni a tábla elé, hogy ne látszódjon a felirat, de egy rendőr felszólította, hogy csak a tábla mellé tehet virágot.

Németh Zsolt szerint ezek az események ellentétben állnak a két ország egyezményeivel, és ártanak a jószomszédi együttműködésnek.

Előző hétfőn jelent meg a tavaly restaurált Mátyás-szoborcsoport előtt egy olyan bronztábla, amely a magyarok számára sértő, és ezért vitatott idézetet tartalmaz Nicolae Iorga román történésztől. "A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Moldvabányán, amikor a győzhetetlen Moldva ellen indult" – állt rajta.

Először 1932-ben került fel a szoborra ez az idézet, amelyet 1940-ben, Észak-Erdély Magyarországhoz kerülése után eltávolítottak, majd Gheorghe Funar volt nacionalista kolozsvári polgármester törvénytelenül helyeztette el ismét a táblát a szobor talapzatára 1992-ben.

A kolozsvári polgármesteri hivatal szerint törvényesen helyezték ki a táblát, Kelemen Hunor román művelődési miniszter szerint azonban a most elhelyezett feliratot nem hagyta jóvá az országos műemlékvédelmi bizottság, ezért törvénytelenül járt el a kolozsvári polgármesteri hivatal.

Kedden a román külügyminisztériumba kérették a magyar nagykövetet, hogy tájékoztatást kérjenek tőle arról, miért ad otthont a brüsszeli Magyar Régiók Háza a székelyföldi irodának. A Hargita és Kovászna megyei önkormányzatok kezdeményezéseként megalakuló képviseleti irodát a nap folyamán nyitják meg.

Román nemzeti karszalag a szobornál

Egy nyugdíjas férfi kedden román nemzeti szalagot ragasztott a kolozsvári Mátyás király szoborcsoport talapzatára, két órával később a kolozsvári köztisztasági vállalat alkalmazottai eltávolították azt, írta kedden a kolozsvári Szabadság című napilap.

index.hu

Ez nem a ti dolgotok, ez a magyarok dolga

Király András

2011. május 31., kedd 19:30

A Széll Kálmán Társaság szervezésében értékelte kormánya elmúlt egy évét Orbán Viktor. A miniszterelnök büszke, de nem elégedett. A jövőt sötét színekkel festette le, háborúról beszélt, illetve ellenségről, akit arról lehet felismerni, hogy "ha nem győzzük le őt, ő győz le minket". Előtte Lánczi András beszélt arról, mi a különbség a jobb és a baloldal között, Demján Sándor pedig akrobataként egyensúlyozott.

"Imre, te inkább maradj ülve" – jelezte Tarlós István főpolgármester mozdulata, ahogy Pesti Imre fővárosi kormánymegbízott vállára helyezte a kezét, amikor próbálta elfoglalni a helyét a második sorban, a Széll Kálmán Társaság Gazdasági fordulat című konferenciáján. Az esemény sztárfelszólalója személyesen Orbán Viktor miniszterelnök volt, nem csoda, hogy a Fidesz parlamenti frakciója és a kormány is majdnem teljes létszámban képviseltette magát. Feltünően csak két miniszterelnök-helyettes, Semjén Zsolt és Navracsics Tibor hiányzott, meg Lázár János frakcióvezető, őket Vizi E. Szilveszter MLSZ elnökségi tag, Pozsgay Imre, a nemrég még az előző fővárosi vezetéstől kapott támogatásai miatt támadott Csapó Gábor vizilabdás, a bulvárosabb érdeklődésűeket Palcsó Tamás és Benkő László zenészek pótolhatták.

Lehetetlenre vállalkozott

Bár a vendégeknek azt ajánlották, már negyed kettőre legyenek ott a két órára meghirdetett eseményen, az csak 14:16-kor kezdődött. Elsőként Lánczi András filozófus vállalkozott arra a szinte lehetetlen feladatra, hogy a kormány egyéves tevékenysége alapján megpróbálja elmagyarázni annak ideológiai hátterét.

"Egy kormány tevékenységét sokféleképpen lehet értékelni, például össze lehet hasonlítani a választási programot az eredményekkel, esetleg értékelni lehet, hogy mennyire felel meg a kormány szerkezete a feladatoknak, vagy értékelni lehet a szakpolitikákat" – mondta, majd közölte, hogy ő nem ezt fogja tenni. Ehelyett – igen messziről indítva – elkezdte felvázolni, mi lehet az az ideológiai háttér, amiből a kormányzat cselekszik. Az alapozás alapozásaként a könnyű végéről fogott a dologhoz, az ellenzék bírálatával kezdett – ez, tekintve a közönség összetételét, garantált siker volt. A szocialisták szerinte fasiszta-antifasiszta harcként fogják fel a helyzetet, mert rosszul értik a történelmet. Az LMP meg a hatvanas évek újbaloldali mozgalmaiból eredeztetve magát az individualista szabadság és a globalizmus pártja – ami amúgy meglepő megállapítás egy antiglobalista, kollektivista pártról.

02

Fotók: Barakonyi Szabolcs

Lánczi szerint Magyarország problémája, hogy a politika az elmúlt húsz évben azt a képzetet táplálta, a polgár az államtól függ. A szocialisták például – akik azért nem használták ki kétharmados győzelmüket a rendszer átalakítására, mert megfelelt nekik a rendszer – azt hazudták az embereknek, hogy mindenkinek jó lesz. A fenenagy liberális demokráciától meg elbizonytalanodott az állam, "vészesen megbomlott az egyén és a közösség közti egyensúly". Lánczi úgy gondolja, hogy "ma nincs egy olyan társadalmi csoport, amelyik úgy érzi, keveset vagy türhetetlenül keveset keres", a nép pedig úgy tekint a szerzett jogokra, mintha azok szerzett jogai lennének. Megtudtuk azt is, hogy az IMF rosszabb a náciknál, a szovjeteknél és a Habsburkogknál, mert "2008–2010 között soha nem látott módon korlátozódott a magyar szuverenitás".

Bal, jobb

A kormány úgy döntött, megváltoztatja az állam és a polgár viszonyát. Lánczi elmondta, az alacsony foglalkoztatás a Kádár-rendszer öröksége – ahol papíron teljes foglalkoztatás volt amúgy –, és a kádári Magyarország is jogállam volt. Az állam feladatát abban látja, hogy ösztökélje az embereket a jóra, mert "senki sem angyal". Magyarország baja, hogy jogásztársadalom. Ezt, ha szigorúak vagyunk, odaszúrásnak is vehetjük, végtére is a Fidesz képzeli úgy alapvetően, hogy elég jogszabályokat változtatni például a gazdaság működtetéséhez. "Ha a Barcelona tizenegy emberrel ilyen sikeres lehet, mire lehet képes tízmillió magyar?" – tette fel a záráshoz közeledve a kérdést, majd végre megtudtuk, mi a különbség a jobb és a baloldal között. Míg a baloldal azt hazudja az embereknek, hogy minden ember élete jobb lesz, a jobboldal azt ígéri, hogy minden ember élete jobb lesz.

Lánczi után Thomas Faustmann, az Audi Hungária ügyvezető igazgatója tartott termékbemutatót, mondandója lényege az volt, hogy az Audi Hungária jó vállalat. Őt Demján Sándor, a Vállalkozók Országos Szövetségének elnöke, a Trigránit Zrt. tulajdonosa, a nagy plázaépítő és a Skála-Coop egykori vezérigazgatója követte.

Lógó nyelvvel

Demján különös kötélmutatványt adott elő, amit talán ez a kiragadott idézet jelez a legjobban: "Benne volt az eredeti követelésünkben… illetve megállapodási javaslatunkban". Nyitásként azt mondta, nem volt szerencsés, hogy a kormány első egy éve egybeesett az uniós elnökségi félévvel, de gyorsan hozzátette, hogy az legalább "rendkívül sikeres" volt. "Európa nem toleráns a magyarokkal szemben, nem engedték, hogy a kormány növelje a költségvetési hiányt" – búslakodott. Igazán zavarba akkor jött, amikor a különadókról kellett beszélnie. A különadó kivetésével a kormány "helyesen cselekedett", az "szükséges lépés volt", aminek ő "nem örült", mert az "nem lehet módszere egy fejlődő gazdaságnak". Hogy mentse a menthetőt, a mondat végén megdícsérte a kormányt a helyi iparűzési adó szintjének mérsékléséért.

05

Demján nemcsak a kormánnyal, Lánczival szemben is igyekezett udvarias lenni, próbált nála is furábbakat mondani. "20-25 év múlva Európa lesz a harmadik világ" – mondta. Meg azt is, hogy "a jólét alapja a társadalmi költség csökkentése". "Akkor nincs szegénység, ha a polgárok legalább ötven százaléka jómódú" – érkezett az újabb bon mot. "Én ugyan nem szeretem a Horthy-rendszert, de ott egy egyetemi tanárnak cselédje volt" – mondta az oktatásról. A gegparádé lezárásaként pedig javasolta, hogy az állami ünnepeken ne csak tudósokat meg művészeket tüntessenek ki. "Miért nem tüntetnek ki egy nagyon tisztességes esztergályost vagy pékmestert?"

A régi idők iránti nosztalgia más tekintetben is felébredt. Demján szerint ideje állami vállalatokat alapítani, vagy "egy olyan társulást, mint a coop".

Kedves Sándor

Beszéde végén óvatos bírálatba kezdett. Nem érti, hogy miért alapított a Fidesz bérkommandót, ami "bizalmatlanság a vállalkozókkal szemben". Meg miért akarnak valakik vasárnapi zárva tartást. A plázák elleni támadást sem érti, Krakkóban például II. János Pál személyi titkára avatta az ottani Demján-plázában a gyerekfoglalkoztatót, és azt mondta, sokkal jobb ez, mintha az aluljárókban lennének. Pedig a vállalkozók is a Fideszt támogatták, hiszen "a Fideszen kívül nem volt kormányképes erő". Munkabéke kell, mondta zárásként, ehhez pedig társadalmi egyeztetés. Az jó, hogy mindenről kikérik a nép véleményét, de a civil társadalommal és az érdekvédelmi szervezetekkel is egyeztetni kéne.

09

"Beszéddel készültem, de inkább a vitához kaptam kedvet" – kezdte felszólalását Orbán Viktor, majd első lépésként bebizonyította, hogy egy erős akaratnak a logika sem jelenthet akadályt. Bérkommandóra azért van szükség, mondta, mert a kormány megalkotta új adórendszerét, amiben mindenki jobban jár, ezért nem engedhetik meg, hogy bárki rosszabbul járjon az új adórendszerrel, amivel mindenki jobban jár. "Ehhez nekünk segítségre van szükségünk, kedves Sándor, ezért arra kérlek benneteket, tartsátok be a megállapodást" – mondta.

Simogatott is. "Ez ugyan még nem a kormány álláspontja, csak a személyes véleményem", de Magyarországon még nem érett meg a helyzet a vasárnapi zárva tartásra. Most ugyanis ötnapi munkából még nem lehet megélni, és amíg ötnapi munkából nem lehet megélni, addig ez a kérdés nem aktuális.

Lebontottak minden gátat

A rövid reakció után belekezdett előre megírt beszédébe, amely nem nélkülözte a pátoszt. "Elegünk lett abból, hogy becsületes munkából nem lehet megélni, elegünk lett abból, hogy a rendszerváltás óta sohasem csináltunk végig semmit. Amit nappal felépítettünk, éjszaka lebontottuk" – mondta. Most viszont azt határozták el, hogy "minden gátat lebontunk".

Tartotta magát a kormány kommunikációs stratégiájához, azaz úgy tett, mintha az elmúlt egy évben a dolgok logikusan követték volna egymást, és a kormány elejétől a végéig előre kijelölt csapásirányon haladt volna. "Korábban hagytuk magunkat elbizonytalanítani, ha valakinek nem tetszett Párizsban, Brüsszelben vagy Londonban, amit csináltunk." A kormány eredeti gazdaságpolitikai elképzelése az államadósság eleresztése volt, de ez nem tetszett Brüsszelnek. Utána válságadókkal kísérletezett, ez nem tetszett Londonnak. Most, száznyolcvan fokos gazdaságpolitikai fordulat után a Széll Kálmán programban és a konvergenciaprogramban azokat a kiadásoldali csökkentéseket kívánják megvalósítani, amit az IMF – amivel a kormány látványosan szakított –eredetileg is javasolt. Mégis, Orbán szerint ha valaki kívülről akar diktálni, azt kell mondjuk "Ez nem a ti dolgotok, ez a magyarok dolga. Vagy ha kényesen európaiak akarunk lenni, azt kell mondani, szubszidiaritás."

08

Ezután felsorolta azokat a szimbolikus cselekedeteket, amiket a kormány az elmúlt egy évben végrehajtott. Az új alaptörvényt, a Széchenyi-tervet, a lakáshitelesek megmentéseként aposztrofált csomagot, amely alapján a lakáshitelesek pár évvel eltolhatják a visszafizetést.

Háború lesz

"Büszkék lehetünk, de elégedettek nem. Nem lazíthatunk, mert az a kormányzati teljesítmény, ami elég volt az elmúlt egy évben, igen kevés lesz a következő esztendőkben" – váltott váratlanul önkritikusra. A jövő nehézségeit jól jelzi a retorikai kép elsötétülése is. Orbán szerint az ország "háborúban áll", az eladósodottsággal és a munkanélküliséggel. "Az ellenséget onnan lehet felismerni, hogy ha mi nem győzzük le őt, ő győz le minket." Úgy néz ki, lövöldözés lesz.

Egyfordulós polgármester-választás lesz 2012-ben

 

Jövőre egyfordulós választáson szavazhatunk a települési polgármesterekre, miután a képviselőház döntéshozó kamaraként kedden elfogadta az erről szóló törvényjavaslatot. Az ellenzéi pártok bírálták a módosítást, álláspontjuk szerint a módosítás eltávolodást jelent a demokratikus értékektől. A törvénymódosítás kedvező eredménnyel járhat a magyarság számára azon településeken, ahol ugyan számarányát tekintve nincs többségben, de összefogás esetén lehetőséget teremt a magyar jelölt polgármesterré választására már az első fordulóban.

Fotó: Ilusztráció

A 174 támogató és 110 ellenző vokssal, 3 tartózkodás mellett megszavazott törvénymódosítás értelmében az önkormányzati választásokon a legtöbb szavazatot szerzett jelölt nyeri el a polgármesteri tisztséget, kivéve azon esetekben, ha szavazategyenlőség áll fenn. Ekkor a két, egyenlő számú szavazatot kapott jelölt részvételével második fordulót rendeznek.

Az önkormányzati választásokat eddig szabályozó törvény értelmében csak akkor nem rendeztek második fordulót, ha a polgármesteri tisztségért harcba szálló jelöltek közül valamelyik megkapta az érvényes szavazatok több mint felét. Ha ez nem következett be, akkor a két, legtöbb szavazatot kapott jelölt részvételével rendezték meg a második fordulót.

Az ellenzék bírálta a törvénymódosítást. Mihăiţă Calimente nemzeti liberális párti (PNL) képviselő szerint az új eljárás nem demokratikus, mivel lehetővé teszi, hogy egy kisebbség ráerőszakolja akaratát a többségre, kedvez a szavazatvásárlásnak, és csökkenti a polgármester autoritását.

A szintén PNL-s Victor Paul Dobre ugyancsak úgy értékeli, hogy a módosítás a demokratikus értékektől való eltávolodást jelent, és csökkenti a megválasztott polgármesterek legitimitását.

Aura Vasile szociáldemokrata párti (PSD) képviselő úgy vélte, az új eljárás nyomán olyan polgármesterek is lehetnek majd, akik 12-14 százaléknyi vokssal kerülnek tisztségbe.

A kormányoldal nevében ugyanakkor Mircea Toader demokrata-liberális párti (PDL) képviselő kijelentette: pártja azért támogatta a kezdeményezést, mivel álláspontja szerint a polgármestereket ugyanúgy egyfordulós választásokon kell megválasztani, mint a megyei közgyűlések elnökeit. A szenátus egyébként korábban elvetette a módosítási javaslatot.

Az új voksolási eljárás kedvező lehet a magyarság számára, mivel lehetőséget teremt arra, hogy azon településeken, ahol kisebbségben vannak, de számarányuk mégis jelentős, ő adja a polgármestert.

Mint arról múlt héten beszámoltunk, néhány erdélyi és partiumi városban a magyar politikai szervezetek nem zárják ki annak lehetőségét, hogy ennek nyomán közös jelöltet támogassanak. Míg Marosvásárhelyen egyelőre úgy tűnik, az RMDSZ nem, csupán az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Magyar Polgári Párt (MPP) hajlik az együttműködésre, addig Biró Rozália, Nagyvárad RMDSZ-es alpolgármestere szerint lehetséges az együttműködés. AZ EMNT továbbra is közös előválasztáson döntene a jelöltről, míg az MPP az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésére vár. Szatmárnémetiben sem zárkózik el a három alakulat az egyeztetés elől, csupán Kolozsvárott tűnik úgy, hogy nem lesz összefogás, Máté András Kolozs megyei RMDSZ-elnök szerint ugyanis a szövetség mindenképpen önálló jelöltet indít, és ugyanezt közölte a Krónikával az MPP kapcsán Keizer Róbert, a párt kolozsvári szervezetének elnöke is.

Szerző(k): Balogh Levente,kronika.ro

Románia és Magyarország komoly áldozatot hozott, de gazdaságuk talpra áll

[ 2011. május 26., 23:56 ] [272]

Nouriel Roubini Nobel-díjas közgazdász

Románia és Magyarország komoly áldozatot hozott, fájdalmas intézkedéseket fogadtak el kormányaik, így gazdaságuk kezd talpra állni – jelentette ki Bukarestben Nouriel Roubini Nobel-díjas közgazdász.
A szakember egy csütörtökön Bukarestben rendezett konferencián tartott előadást. Bár Magyarországot is említette, a román gazdaságról fejtette ki véleményét.
Roubini szerint Románia azt tette, amit kellett, jó irányba halad a gazdasága, de folytatnia kell a reformokat, fenn kell tartania a szigorú adópolitikát még akkor is, ha választások következnek, ami nyomást gyakorol majd a politikusokra, hogy növeljék a kiadásokat.

 

Roubini szerint az „euróövezet peremén" krónikus nehézségekkel küszködik a gazdaság, több évbe telhet a kiküszöbölésük. Szerinte megoldást jelenthet egy olyan, több elemből álló intézkedéscsomag, amely ötvözi a kisebb átalakító intézkedéseket, a megszorításokat, a privatizációt és a szerkezeti reformokat.
A közgazdász kétségeinek adott hangot, hogy Románia fel tud-e készülni a 2015-ig a tervezett euróövezeti csatlakozásra. Szerinte nem számít az időpont, a legfontosabb az, hogy a román gazdaság legyen egészséges és stabil, amikor az euróövezet részévé válik. Ugyanis ha Románia is felkészületlenül lép be az eurózónába, mint ahogy Görögország tette, akkor csak súlyosbodni fog a helyzet – mondta Roubini.
MTI ,erdely.ma

1

Vasárnapi ima

[ 2011. május 29., 15:10 ] [152]

Vasárnap van, a pihenés napja! Amikor megteremtetted a világot, benne mindent megalkottál, helyre tettél, s a nagy gépezet lassú, de mégis erőteljes mozgásba lendült, visszatekintettél, és azt mondtad: minden, amit teremtettél, jó!
Nap, mint nap teremtünk, alkotunk, cselekszünk, beszélünk, rombolunk, pusztítunk, összekötünk és eloldunk, bántunk és vigasztalunk, segítünk és akadályozunk… Élünk! Mindennapjainkba belebonyolódva azonban nem látjuk minden este oly tisztán, mint Te láttad, hogy amit teszünk, amit alkotunk jó vagy sem? Vasárnap elcsendesedünk, hátralépünk, s a távolság tárgyilagosságával megvizsgálunk mindent.
Mit látok én?
Világosságot, amit teremtettem, amikor tanítottam, s magamba fogadtam, amikor tanítottak; de látom az árnyékot is, amit tudatlanságommal vagy restségemmel a világra vetettem.

 

Az eget, amit néha megérintettem, amikor boldog voltam, s amikor felhők nélküli tisztaságban láttam az élet szépségeit; de látom azt az eget is, amelyet gondoknak, bűnöknek, gyengeségeknek felhője részben vagy egészen eltakar.
A sarjadó életet, mely minden nap megújul bennem, s melynek milliónyi magjából fű, fa, szépség és illat terem; de látom, hogy milyen sokszor pusztított füvet, fát, lelkesedést és reményt a fellángoló harag, bizalmatlanság, türelmetlenség.
A csillagokat, melyeket néha elérek, máskor a földre hozok, máskor szemekben fedezem fel, vagy tekintetemmel teremtem meg; de látom, hogy voltam néha éjszakához idomuló sötétség, hogy olvadtam bele néha a fénytelenségbe.
Az állatokat: a kígyó eszességét, a galamb szelídségét; de látom, hogy sokszor utamat a róka ravaszságával, a ragadozók kíméletlenségével jártam.
Magamat, az embert, akit alkottál, s aki voltam a Te képmásod, akinek arcán-lelkén magadra ismerhettél; de látom azt az önmagamat is, akiben elhalványultál, aki elfelejtett, aki megtagadott.
Vasárnap van. Amit teremtettem nem mind jó. Pihen a testem, de munkálkodik a lelkem, hogy szétválasszam a jót a rossztól, s hogy teremtett világodnak végtelenjében megtaláljam azt a helyet, ahol, mint fölöttünk az ég, mint alattunk a föld, mint fű a mezőn, mint csillag az éjben, mint hal a vízben, mint képmásod lelkemben hasznos lehetek, otthon lehetek. Ámen.
Szabó Előd
Napi 3 perc, www.unitarius.org, erdely.ma

Hol voltak a Szövetségiek?

Boc úr, még amikor a polgármesteri szék megszerzésére indult a Rus úr ellenében a második fordulóban azt ígérte, hogy megoldja kolozsvári Főtér miatt kialakult problemát, amit Funar kialakított  volt.

Megválasztása után Boc úr mint újdonsűlt kolozsvári polgármester, neki is fogott az ígéretének a betartásához: szakembereket hívott össze, megbeszélések sorozatát indította el, kérte a kolozsvári polgárokat is, hogy csatlakozanak ennek az ügynek a megoldásához.  Az első pozitív lépések után a park kezdett megszépülni, a funari-gödrök pedig kezdtek betömődni és  annyi idő után végre egy nyugodt és békés légkör alakult ki a  kincses városunkban. Akkor a városi tanácsban a magyarságot képviselő tanácsosok annyira el voltak telve magukkal, annak ellenére, hogy Ők nem sokat csináltak, hiszen csak a Boc úr a polgármester, akart építkezni. Tudta jól s ha nem is tudta, érezte – a mostani polgármesterrel ellentétben – , hogy csak akkor tudná az építkezést folytatni, ha a békét keresi!

A kolozsvári magyar polgárok csak utólag tudták meg, hogy több terv is elkészült úgy a Főtér, mint a Mátyás Szoborcsoport kialakításáról. Ezek nagy része már akkor ismertek voltak a polgármesteri hivatalnál, de mindezek ellenére – a minket képviselők – erről nem informálták a választókat. Megelégedtek azzal, hogy ők mint a városi tanácsban leledzők esetleg ismerik, sőt csak nem lényeges megjegyzéseket tettek ezekre a tervekre, mint ahogy több személy előtt nemrég Csoma Botond is kijelentette, hogy csak a világító oszlopokkal volt-van némi ellenvetése, mondván: az oszlopok nem felelnek meg és nem egyeznek az eredeti tervvel.

Nahát valószínűleg azért sem lehetett minket tájékoztatni, mert lényegében a szövetségieknek tetszettek a tervek. Amikor aztán megvolt a tér hírtelen ráocsúdott szinte mindenki, hogy a kolozsvári magyar polgárok, magyar történelmi egyházak, civil szervezetek érdeke lett megcsúfolva. Mindenki láthatta saját szemével azt, hogy lényegében a szövetségiek is „rábólintottak” és azután csúsztattak. A kolozsvári polgárok érdekét nem a megígértek alapján képviselik, sőt megpróbálták kiszedni magukat s mint az ovisok szokták rákenték a másik félre… Sőt még egy tiltakozási kezdeményezést indítottak volna el, amellyel azután röhelyes helyzet határára kerültek, hiszen a kolozsvári magyar polgárok nemmel válaszoltak.

Ők is tudták és mi is, hogy ezt visszacsinálni már nem lehet és a főkolomposi szereppel gyanúsították éppen a szövetségieket, akik mindenki előtt eltusolni igyekeztek ezekről a dolgokról, hiszen a másik fél megmutatta, hogy a terveket a tanácsban mindenki megszavazta! Vajon amikor a tanácsban szavaztak akkor "hol voltak a szövetségi tanácsosok?”

Az ügy elcsendesült, de a kolozsvári magyar polgárok már kezdték szégyellni magukat a Mátyás szobor csoport kinézete miatt, a deszka minőségi romlása még jobban csúfította a szoborcsoportot. A deszkákkal körbe pócolt a szobor csoport láttán , a japán és más külföldi turisták is megjegyezték e furcsaságot.

A kolozsvári Magyar Polgári Párt megoldást keresve ezen ügynek a megoldása érdekében, az UNESCO-hoz írt nyílt levélben rámutatott, hogy fontos lenne a munkálatok befejezése., Emelett fotókat jutatott el Magyarországra, és az akkori elnököt is informáltuk a kolozsvári munkálatairól hiszen sajnos teljesen leálltak – több éven keresztül.

Vajon ekkor hol volt a szövetség?

A Magyar Polgári Párt rendszeresen „bombázta” a szövetségi tanácsosokat is, hogy lépjenek már fel ennek az ügynek a megoldásáért, és tegyenek konkrét lépéseket a felújítási  munkák folytatására. Kintről,  az UNESCO-tól is jöttek a nyomások, ami által végül a szövetségi alpolgármesternek, ha görcsösen, nehezen is – több év várakozás után – sikerült a munkálatokat befejeztetni.

Kisebb huza-vona után aztán egy nagy bulit szándékoztak rendezni, csak mivel köztudott volt, hogy a kolozsvári magyar polgárnak már szinte hányingerük van mindentől, az Erdély más részéről hozták az embereket, hogy legalább egyszer töltsék meg a Főteret, de ez is csak részben sikerült.

21 éven át szinte mindig rossz oldalról közelítették meg a többnyelvű táblák felállítását. A város bejáratainál felállításra kerülő táblák ügye, olyan téma, amely eddig szinte mindig csak a választások előtt került terítékre vagy mikor figyelem felkeltő esetleg elterelő hadjáratot kellett beindítani a szövetségieknek – más fontosabb dolgok álcázására. Sajnos mostanáig nem is prioritás ez az ügy. Megoldása pedig csak porhintés, mint a 21 év alatt sok minden, amit eddig tettek a népközösségért Vajon 21 év alatt "Hol volt az RMDSZ ?" Lásd a Iorga szövegű tábla-ügy is átcsapott a népközösségünk feje felett, annak ellenére, hogy a megyei tanácsból -tiltakozásként – kivonultak…

Akkor mikor köztudott dolog, hogy a kincses Kolozsvárra érkező  külföldi turistáknak közel 70%-ka az anyaországból érkezik, eddig nem igen hallatszott, hogy a szövetségi tanácsosok feléptek volna azért, hogy a Kultúráért ne 0,6 %-kot utaljanak ki és a népközösségbelieknek is arányosan jusson. Arról sem igen hallottunk a szövetségi tanácsosoktól, hogy szégyenletes 100 ezernyi eurót különítettek el a városi tanácsban a turisztikai „promoválásáért”. Ezen már nem is tudunk meglepődni hiszen szakembert,  műépitészt nem kérdezték meg a főtér átalakításával kapcsolatban, de még a városlakókkal sem ismertették a kikövezésről, mi a véleményük. A fákat kivágták, a zöldfelület helyére köpadka került. Aztán kiderült a térre nemcsak az alig használt jégpálya miatt, hanem a városi tanácsban már megtiltott sörsátrak miatt is volt szükség volt a tér elcsúfítására.

Senkit sem érdekel, hogy a nagykapacitású, zajos – jóval a megengedett 65 decibeles határ feletti – események, a központban lakókat egész nap zavarják  a magas zajszinttel.

Vajon ezalatt "hol voltak a szövetségi tanácsosok? Hát hol lehetek volna ? Hol is?

Hát a város pénztára előtt, hiszen a tanácsosaink annak rendje-módja szerint felvették a nekik kijáró juttatásokat – egy fityinget sem hagytak a városi pénztárban.

 Keizer Róbert.

Trianon a törökökkel kezdődött – interjú Hahner Péter történésszel

 

Nem akar legendaszakértő lenni, de már két könyvben eredt tévhitek nyomába. Hahner Péter történész szerint Sissi önző hisztérika volt, és a trianoni tragédiához közvetve a török kori puszítás is hozzájárult. Tanácsa, hogy ha a magyarok elmerülnek az önsajnálatban, tanulmányozzák a lengyel történelmet. Hitler heréjéről és az ország föllendüléséről is beszélgettünk. Interjú.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

"Ha még tévhitek sem lennének, az a történelem iránti teljes közönyt jelentené" |  Fotó: Pályi Zsófia

– Ön szerint miért vonzódnak az emberek a tévhitekhez és a legendákhoz?

– Nem hiszem, hogy kifejezetten vonzódnának hozzájuk. Néha csak ezeket ismerik meg, és valóságnak hiszik. Persze némelyik legenda színesebb vagy érdekesebb a valóságnál, máskor ezek bizonyos pszichológiai szükségleteket elégítenek ki.

– Hogy keletkeznek a tévhitek?

– A tankönyvek tele vannak a marxizmus-leninizmus elavult terminológiájával és tanaival. A történettudomány eredményei ugyan nem avulnak el háromévente, mint a számítógépeink, de azért ez a tudomány is fejlődik. Egy kollégám szerint kb. 20 év kell, hogy egy új magyar kutatási eredmény bejusson a tankönyvekbe. Az egyetemes történelem eredményei ennél is lassabban terjednek el. Például azt, hogy a francia forradalom nem polgári forradalom volt, 1954-ben vetette fel egy brit történész. A franciák végigvitázták a hatvanas-hetvenes éveket, végül a nyolcvanas évekre belátták, hogy így igaz. Nálunk változatlanul ezt a marxista kifejezést használják még azok is, akik amúgy elvetik a marxista világnézetet. De más úton is rengeteg hamis hordalék került a gondolkodásunkba.

– Más országok tankönyvei jobban tükrözik az újabb történelmi gondolkodásmód eredményeit?

– Annyi biztos, hogy ott, ahol nem volt 40 évi kommunista uralom, a marxista-leninista ideológia nem égett bele nemzedékek tudatába.

– A tévhiteket mind károsnak tartja?

– Egyáltalán nem. Például az, hogy "magyar-lengyel két jó barát, együtt harcol, s issza borát", olyan szép legenda, hogy nem érdemes megcáfolni, pedig elmondhatnánk, hogy egy erdélyi fejedelem, II. Rákóczi György akkor vezetett hadat Lengyelország ellen, mikor az épp a legnagyobb bajban volt, rátört a tatár, a kozák, az orosz, a svéd. De például azt a legendát, mely szerint XIV. Lajos azt mondta, "az állam én vagyok", megtévesztőnek tartom. Ez a szállóige a 19. században született meg, a király pedig a halálos ágyán pont az ellenkezőjét mondta: "Én elmegyek, de az állam itt marad." Egyes kollégáim azt mondták, hogy mit vacakolok itt szőrszálhasogató marhaságokkal, ez a mondat annyira találó, hogy ha nem is mondott ilyet a király, mégis történelmi igazságot tükröz. Csakhogy a történettudomány az utóbbi években azt hangsúlyozta, hogy nagyon is korlátozott volt az uralom, amelyet abszolút monarchiának neveztek el. Vagyis nemcsak hogy nem hangzott el a híres szállóige, de nem is az igazságot tükrözi.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

"Én elmegyek, de az állam itt marad" – eredetileg így hangzott a híres mondat |  Fotó: Pályi Zsófia

– A magyar-lengyel barátságról szóló legenda honnan ered?

– Eredetét nem ismerem, de valószínűleg a 19. században terjedt el. Kialakulásában nagy szerepe lehet annak a ténynek, hogy Lengyelország felosztásai után rengeteg lengyel szabadságharcos, üldözött és ellenzéki menekült magyar területekre, és élt magyar családoknál. Mikszáthnál, Jókainál lehet találkozni azzal a kifejezéssel, hogy most "lengyelként élek egy családnál", amit úgy értettek, hogy valakit befogadnak, és barátságosan etetik, itatják. A második világháborúban pedig, amikor Lengyelországot két oldalról megtámadta a náci és a szovjet hadsereg, akkor Magyarországon keresztül nagyon sok lengyel menekülhetett Nyugatra. Ezt a lengyelek nem felejtették el.

"Trianon volt az első csapás"

– A történészek szoktak játszani "mi lett volna, ha" játékot?

– Hajaj. Bár ez csak játék, nem tudomány, mégsem fölösleges eljátszani a gondolattal. A történelem utólag visszatekintve túlságosan szükségszerű folyamatnak tűnik, és megfeledkezhetünk róla, hogy a múltban is különböző alternatívák álltak a politikai döntéshozók előtt.

– Mi lett volna, ha Károlyi Mihálynak sikerül a szovjetekben szövetségest találni a trianoni békediktátumok ellen?

– A Tanácsköztársaságot nagyon sokan azért támogatták, mert ebben a lehetőségben reménykedtek. Más kérdés, hogy mi lett volna az ára, a következménye a szovjet segítségnek.

– Ön szerint mikor kezdődött az a történelmi folyamat, amely végül Trianonba torkollott?

– A török korban a magyar etnikum egy része elpusztult a háborúk miatt, és más nyelvű, kultúrájú népek vándoroltak be Magyarország területére. A magyar lakosság fokozatosan kisebbségbe került. A 19. századra pedig felerősödött a nacionalizmus, és vele az a meggyőződés, hogy minden népnek saját államot kell létrehoznia. Egy ilyen korszakban egyre nehezebb lett fenntartani a soknemzetiségű, nagy területű államokat.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

A török kori pusztítás is hozzájárult Trianonhoz |  Fotó: Pályi Zsófia

A könyvében ír az 1945-ös jaltai konferenciáról is, amelyen a nagyhatalmak Trianonhoz hasonló súlyos döntést hoztak Magyarországról, mikor a Szovjetunió érdekszférájába utalták. A nemzeti emlékezetben mégis Trianonnak van szimbolikus szerepe, Jaltának nem. Ön szerint miért van ez?

– Azért Jaltát is emlegetik, de kétségkívül nem olyan gyakran, mint Trianont. Valószínűleg azért, mert sokan Trianont tekintik az első csapásnak, amely a magyarságot sújtotta a 20. században, annak ellenére, hogy a világháború embervesztesége megelőzte ezt. Trianonban az ország felszabdalásához vezető folyamatot pecsételték meg, Jaltában pedig azt a folyamatot, amellyel az ország a szovjet befolyási övezetbe került. Nehéz eldönteni, hogy melyik a nagyobb veszteség egy országnak: ha a területéből veszít, de megtarthatja társadalmi-politikai rendszerét, vagy ha ez utóbbit is felforgatják.

Hitler és a bogárhátú

– A könyvében sok történelmi alakról bizonyítja, hogy nem volt olyan fekete-fehér figura, mint hisszük. Mátyás nem volt ragyogó király, Sztálin nem volt buta. Van olyan történelmi figura, akit lehet egyértelműen negatívan vagy pozitívan megítélni?

– Hitler, Mao és Sztálin számára nem tudok "pozitívumot" felhozni – legfeljebb annyit, hogy a politikai intrika mesterei voltak. Hitler kapcsán az újabb kötetben csak azt szerettem volna megcáfolni, amit oly gyakran emlegetnek: hogy szabad választásokkal került hatalomra. Valójában Hitlert beemelték a hatalomba. Az akkori politikusoknak szükségük volt a tömegbázisra, mivel sorra buktak a kormányok. A kommunistákat veszélyesebbnek gondolták, így támadt az a rossz ötletük, hogy Hitlert majd kezelni tudják. De ha szabad választásokkal került volna hatalomra – tudunk jobb módszert a kormányváltásra a szabad választásoknál?

– Ír arról a szóbeszédről, hogy Hitlernek egy heréje volt, ugyanakkor egyik könyvében sem említi, hogy Eva Braun, Hitler barátnője zsidó lett volna, pedig az elég közkeletű legenda. Van valami valóságalapja?

– Nem hallottam erről. Sok könyvet lehetne még teleírni történelmi legendákkal, de ígérem, nem fogok többet írni, ez volt az utolsó. Nem akarok "legendaszakértővé" válni.

– Megunta a tévhiteket?

– Szeretnék más típusú könyveket írni a közeljövőben.

– Egy félmondatban említi a könyvében, hogy Hitler tervezte a híres bogárhátú Volkswagent. Ez igaz?

– Hitler ügyes rajzoló volt. Amit Führer korában felvázolt, azt természetesen mélységes tisztelettel fogadták a tervezők. (A Wikipédia szerint Ferdinand Porsche tervezte a Volkswagent, de Hitler adott neki instrukciókat, hogy a Tatra modelljeihez hasonló autót szeretne – a szerk.)

Forrás: AFP

Adolf Hitler 1937-ben az első bogárhátút vizsgálja

– Lars von Triert kitiltották a Cannes-i Filmfesztiválról, mert azzal viccelődött, hogy Hitler szimpatikus neki. Mit gondol a Hitlert övező taburól?

– Nem ártott volna, ha Lars von Trier kissé óvatosabb. Akiknek a családját a hitleri rezsim irtotta ki, azok joggal háborodnak fel egy ilyen kijelentésen. A tabu, amire ön gondol, a politikai korrektség, amely mindenképpen pozitív és humánus célból terjedt el, hogy ne bántsunk meg senkit. A politikai korrektségnek megvan a maga előnye és hátránya is, de ez utóbbiakat is el kell viselni, mert az alapvető szándék dicséretes. Lars von Trier filmjeit nem kedvelem, mert abszurd Amerika-ellenesség árad belőlük. A Táncos a sötétben címűt végtelenül giccsesnek találtam, s azt sem tudom, miért kell egy olyan világot bírálni, amit nem ismerünk.

– Ön ezzel szemben Amerika-párti.

– Első amerikai látogatásom során lettem Amerika tisztelője, mert egy nagyon kulturált, jóindulatú, barátságos társadalmat ismertem meg. Amerikában nem érezzük idegennek magunkat, az amerikai társadalom az európai társadalom  – csak éppen "áttéve" egy olyan kontinensre, ahol optimális volt az emberek és az erőforrások aránya. Az európai vállalkozó szellem, az európai politikai hagyományok elképesztő sikereket érhettek el egy hatalmas, erőforrásokban gazdag kontinensen. Ennek is voltak persze kárvallottjai, a rabszolgák és az indiánok. Azonban Amerika le tudta győzni saját múltjának kísérteteit. Egy véres polgárháborúban felszámolta a rabszolgaságot, és száz év múlva, hosszú küzdelmek során a polgárjogok egyenlőségét is biztosította.

– Az indiánokat azonban a telepesek kíméletlenül kiszorították a földjeikről. A könyvében azt írta, ez nem volt népirtás.

– Erről gyakran vitatkozom. Az indiánokat nem irtották ki, hanem elpusztultak az európaiak által behurcolt betegségekben. Egész törzsek tűntek el szamárköhögésben, kanyaróban, himlőben. Európa lakossága immunitást szerzett a középkorban, Amerikáé azonban nem.

– Tekinthetjük ezt a népirtás indirekt formájának.

– Akkor a nagy európai pestisjárvány is népirtás volt az 1300-as években?

– Az amerikai telepesek konkrét területekért harcoltak közben.

– A fehérek nem bánták, hogy az indiánok meghalnak, de nem tudtak bakteriológiai háborút vívni a 19. században. Egyetlen esetről tudunk, amikor kidobtak himlős takarókat az erődöt ostromló indiánok elé. A csatákban viszonylag kevés indián férfi esett el. A betegségek viszont az Újvilág lakóinak 80-90 százalékát pusztították el, ami rettenetes tragédia, de mégsem azonosítható a népirtás gyakorlatával, amellyel egy népességet erőszakkal összegyűjtenek, majd szervezetten meggyilkolnak. Indiánból ma annyi van, mint Kolumbusz korában. Az amerikaiak semmivel sem követtek el nagyobb bűnöket, mint más népek. Amerikától azonban többet várunk, vele kapcsolatban az elvárásaink nagyobbak.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Diákjaitól, ismerőseitől hallja a legtöbb tévhitet  |  Fotó: Pályi Zsófia

– Követett el ön szerint története alatt hibát Amerika?

– Nem nevezhetjük hibának, ha egy társadalom saját szokásait, hagyományait követi. Ha megértjük az indiánokat, akik védték a hazájukat, akkor ugyanúgy meg kell értenünk a fehér farmert is, akinek a szemében a legszentebb dolog a család, a magántulajdon, a munka és a keresztény vallás volt. A farmer úgy látta, hogy az indián erkölcstelen, tolvaj, lusta és pogány, ezért neki jogában áll elvenni a földet attól, aki nem úgy használja ki, ahogy az ő értékvilága szerint kellene. Ma ezt már nem fogadjuk el. A 19. században azonban olyannyira különbözött egymástól a fehérek és az indiánok értékrendje, hogy a tragikus konfliktusok elkerülhetetlenné váltak. A kormány pedig nem kiirtani, hanem megtéríteni és átnevelni szerette volna az indiánokat, de ezzel is sokat ártott nekik.

– Amerikával szemben más kérdésekben is megengedő, például azt írja, nem az olajért háborúzik a Közel-Keleten. Miért gondolja, hogy ez tévhit?

– Az USA nem vette birtokba az olajkutakat, nem védte meg az olajmezőket, és az amerikai olajtársaságok kifejezetten panaszkodnak, hogy az irakiak inkább a kínaiakkal kötnek szerződéseket, mint velük. Irak még kevesebb kőolajat is termel a háború után, mint előtte. A támadás oka az volt, hogy Szaddám Huszein elhitette: tömegpusztító fegyverei vannak.

– Szokott nézni történelmi kábelcsatornákat?

– Ritkán.

– Akkor nem is találkozott az új típusú történelmi dokumentumfilmekkel, amelyekben játékfilmes módszerekkel játszanak el jeleneteket?

– De, és rémesnek tartom. Római katonák csapkodnak a kardokkal… Az a fő problémám e dokumentumfilmekkel, hogy nem mindig különböztetik meg egymástól élesen a valódi történészi eredményeket és a legendákat. A Kennedy-gyilkosságról szóló dokumentumfilmben teljesen egyenrangúként mutatták be a legjobb történészek elemzéseit és az összeesküvés-elméletekkel kereskedők nézeteit. A történészek túlnyomó többsége elfogadja, hogy Kennedyt Lee Harvey Oswald ölte meg – és egészen egyedül.

– Nyilván próbálják érdekesebbé tenni a történelmet.

– Nem baj, jól teszik, csak az ismeretterjesztést komolyabb történelmi tanulmányokra kellene felépíteni.

– Látott olyan történelmi filmet, amit hitelesnek talált?

– A Frost/Nixon kiváló volt, teljesen hiteles, és ugyanakkor izgalmas is. Ugyanilyen sikeres volt A bukás, A változások kora, Wajda Danton-ja, Visconti A párduc-a vagy Spielberg München-je. Ugyanakkor mélységesen elhibázottnak tartom Oliver Stone JFK című filmjét, mert velejéig hazug volt. A végén Kevin Costner kis családját átölelve távozik a naplemente felé, mint a hős cowboy, aki az igazságot képviseli, és vállalja a pusztulást is. Csak éppen Garrison, akinek a szerepét Costner játszotta, a kilencvenes években halt meg az ágyában, senki sem bántotta.


szólj hozzá: JFK (előzetes)

A JFK előzetese

– Gondolom, a Sissi-filmet sem szereti, hiszen nem a kedvence a történelmi hősnők közül.

– Kiütéseket kapok már a becenevétől is… Erzsébet királyné meglehetősen önző, elkényeztetett nőszemély volt, aki csak magával foglalkozott, és aki mellett magányos lett egy férj, és öngyilkos lett egy gyermek.

– Milyen korszakról vagy történelmi figuráról nézne szívesen magyar történelmi filmet?

– Bármelyikről, mert nem hiszem, hogy van unalmas korszak és izgalmas korszak, csak unalmas feldolgozás és izgalmas feldolgozás. Sok remek történelmi film készült a közelmúltról is, 56-ról a Szerencsés Dániel, a hatvanas évekről a Megáll az idő. A hetvenes éveket pedig Gothár Péter filmje, az Ajándék ez a nap mutatja be kiválóan.

– Az utolsó magyar történelmi film a Hídember volt. Tetszett önnek?

– Kár volt belemenni abba a vitába, hogy Széchenyi öngyilkos lett-e, vagy sem, hiszen a történelmi tények közismertek. Régen láttam a filmet, bemutatójakor politikai viták középpontjába került, ezért meg kellene néznem újra, hűvösebb fejjel.


"A történész nem politikai elemző"

– Volt olyan színész, aki azt mesélte, színészszemmel nézi a politikusokat. Hogyan tekint egy történész a politikára? Gondol arra, hogy ez vagy az már előfordult a történelemben?

– A politikusokat nagyobb történelmi távlatból érdemes elbírálni. Franklin Delano Roosevelt amerikai elnököt a maga korában rengetegen gyűlölték a hazájában, gúnyrajzok és viccek főszereplője volt. Ma őt tartják a legsikeresebb elnöknek.

"Anyu, Wilfred egy csúnya szót írt oda!" – korabeli gúnyrajz

Ami a napi politikát illeti, a történész sem állíthatja, hogy véleménye megalapozottabb másokénál. A történelmi ismeretek segíthetik is, és meg is nehezíthetik a jelenben való tájékozódást. Engem óvatosságra int az a tény, hogy senki sem látta előre a 20. század egyik legnagyobb fordulatát, a kommunista világrendszer összeomlását. Okos és tehetséges történészkollégáimmal ültünk Kádár János 1988-as leváltása után a vonaton Pécs és Budapest között, és beszélgettünk. Az volt az általános véleményünk, hogy elment Kádár, jött a Grósz, nem változik semmi. Miközben minden megváltozóban volt körülöttünk.

– Ronald Reagant a könyvében szimpatikus, kedves pasasnak mutatja be, aki előre megsejtette a Szovjetunió bukását. Arról a pletykáról hallott, hogy nyilvános szereplései alkalmával mindig a filmforgatásokon használt beállásjelző homokzsákocskákat kellett kikészíteni a számára, hogy tudja, hova kell állni?

– Nem hallottam erről, de szerintem minden politikusnak jelzik, hova álljon. Erről az jut eszembe, hogy Rákosi Mátyásnak mindig ácsoltak egy apró emelvényt ott, ahol felállt szónokolni, olyan alacsony volt. Reagan magas volt, elegáns, és nagyon jól kommunikált. A barátaim fejéből nem tudom kiverni, hogy Reagan üresfejű pojáca volt, buta öreg bácsi. Hát ez a buta öreg bácsi több dolgot is megérzett: azt, hogy a kommunista rendszer leküzdhető, és hogy Gorbacsov különbözik a többi szovjet vezetőtől, ezért érdemes komoly tárgyalásokat folytatni vele. Reagan ragaszkodott hozzá, hogy a Brandenburgi kapunál mondott beszédében legyen benne, hogy Gorbacsov bontsa le ezt a falat, pedig mindenki le akarta beszélni róla. A fal azóta eltűnt, egyes darabjait múzeumok őrzik.

– Ön szerint a magyar történelemben melyik a legkártékonyabb legenda vagy tévhit?

– Az, hogy minket mindig bántottak, és nincs ilyen szerencsétlen sorsú nép, mint a magyar. Hogy mi Mátyás kora óta sosem nyertünk háborút. A napóleoni háborúkban például a győztes oldalon álltunk, nem?

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Vaskos szakkönyveket nem olvas senki, ezért van szükség arra, hogy népszerű formában terjessze az újabb kutatási eredményeket |  Fotó: Pályi Zsófia

– Az elég régen volt.

– Viszont hazánkban nem került sor olyan pusztító polgárháborúkra, mint Angliában, Franciaországban, Amerikában, Spanyolországban, Oroszországban vagy Kínában. Nem azt mondom, hogy nem voltak tragikus fejezetei a magyar történelemnek, de azért nem minket sújtott legjobban a világtörténelem. Érdemes a lengyelekkel megismerkedni. Négyszer osztották fel az országukat, kiirtották az értelmiségüket, mégis talpra tudtak állni, és nem sírnak-rínak, nem hangoztatják, hogy ők lennének a legszerencsétlenebbek a világon. Magyarországnak voltak szerencsés és kevésbé szerencsés időszakai, mint minden más népnek. Talpra kell állni, és élni tovább.

– A mostani időszakot milyennek értékeli?

– A föllendülés szakaszában vagyunk. Ha egy országot békén hagynak, előbb-utóbb mindig zöld ágra szokott vergődni. Hogy ez egy emberöltőn belül megtörténik-e, az már más kérdés. Az angol dicsőséges forradalom utáni gazdasági föllendülés körülbelül 40 évvel később következett be, tehát – sajnos – még van időnk.

origo.hu

1

Arisztokraták a 21. századi Erdélyben: gróf Kálnoky Tibor múltról és jelenről

 

Gróf, de – elmondása szerint – mindennapi életet él állatorvos feleségével, Annával és három gyerekükkel az erdővidéki Miklósváron. Régi parasztházakat újítanak fel, odafigyelve a legkisebb részletekre is, lovasiskolát működtetnek közel 30 lóval immár több mint 20 éve. De a nagyvilági körökben is ott forognak, a gróf és felesége részt vett a brit trónörökös, Vilmos herceg és Kate Middleton áprilisi esküvőjén.

gróf Kálnoky Tibor
Fotó: Debreczeni Botond

Kálnoky Tibor azt mondja, a Daily Mailnek eladott meghívottlistán szereplő erdélyi arisztokrata párt úgy emlegette az angol napilap, mintha maga a misztikus Drakula vett volna részt a ceremónián. De az egyetlen magyar meghívott párra egyaránt felfigyelt a romániai és a magyarországi média, így kerültek a korábbinál is jobban az érdeklődés középpontjába.

A bőrönd és az erkölcsi parancs

Az 1990-es évek derekán ősei földjére visszatelepedett gróffal a szerdán este bemutatott számában a Székelyföld kulturális folyóirat is interjút közölt, a lapszám ismertetőjére pedig Kálnokyt is elhívták Csíkszeredába. Az eseményen Oláh Gál Elvira újságíró, az interjú készítője beszélgetett újfent az egyik legismertebb erdélyi nemessel. A csíkszeredai közönség pedig így tudhatta meg azt, hogy Kálnoky Tibor 20 éves korában nagyapja, Kálnoky Hugó régi bőröndjében talált rá családja dokumentációs hagyatékára, a családi levéltárra, amelyet menekülés közben mentett ki.

Az iratok között olyan levelekre bukkant a fiatal gróf, amelyek révén életre kelt a saját múltja: ekkor kérte édesapját, jöjjenek viszsza Erdélybe, arra a vidékre, amely akkor a Ceauşescu-rezsim legsötétebb éveit élte. 1987-ben látogattak vissza a nagyszülők menekülése óta először Kőröspatakra. A helyiek felismerték, és szívélyesen fogadták Tibor édesapját, annak ellenére, hogy 3-4 éves kisgyerek volt, amikor az egész arisztokrata család menekülni kényszerült. A kommunizmus ugyanis megnehezítette a nemesi családok életét, a rendszer célja az volt, hogy kisemmizze őket, ellehetetlenítse az életüket. Kálnoky Hugó, a nagyapa ráadásul újságíróként dolgozott, a román sajtóból fordított újságcikkeket külföldi hírügynökségeknek, ez pedig tökéletes ürügy volt a román hatalom számára ahhoz, hogy kémkedéssel vádolják. Először Magyarországig toloncolták a nagyapát, majd az egész családnak nyugatabbra kellett menekülni.

Kálnoky Tibor már Münchenben született 1966-ban, anyanyelve német, iskoláit angol nyelven kezdte a franciaországi Antibes-ban. Franciaországban, Amerikában és Németországban élt, de a nagyapja bőröndjének felfedezése után ráébredt: Erdélyben van az igazi otthona. Az 1987-es hazalátogatásuk után édesapja is Erdélynek élt: mindent megtett annak érdekében, hogy visszajárhassanak, emellett segélyakciókat is szervezett, sőt napjainkban, immár peres eljárásokra kényszerülve azon munkálkodik, hogy visszaszerezze Kőröspatakon a család jogos tulajdonát.
Gróf Kálnoky Tibor végül a kilencvenes évek derekán megvalósítva álmát visszaköltözött családja birtokára, és feleségével, dr. Boga Anna marosvásárhelyi állatorvossal, valamint három gyermekükkel él Miklósváron. Erkölcsi parancs is egyébként a családban, hogy „a Kálnoky családból valakinek mindig Erdélyben kell élni”.

A lovaskultúra

A Kálnoky család ősi öröksége a lovaskultúra, Kálnoky Antal a 18. század elején saját huszárezredet állított fel és birtokolt (Kálnoky-huszárok), akik részt vettek a madéfalvi veszedelemben is 1764-ben, emellett Kálnoky Hugó, Tibor dédapja pedig az Osztrák–Magyar monarchia legjelesebb lovasa volt. Anna asszony, aki már gyerekkorában is lovagolt, „visszalopta” a családba a lovaglás hagyományát, a lovak iránti szeretetet. Jelenleg egy lovasiskolát működtetnek mintegy 30 állattal, ahová többek között Sepsiszentgyörgyről és Brassóból is érkeznek érdeklődők, többnapos lovas túrákat is szerveznek, szállást pedig az általuk felújított vendégházakban biztosítanak a lovasoknak. „A székelyek nagy lovasnemzet voltak, szép dolog lenne, ha a lovaskultúrát újra fel lehetne éleszteni” – mondta el a Krónika kérdésére a gróf.

Kastélyok, vendégházak

A miklósvári kastély egyébként nincs a család tulajdonában, azonban hosszú távra haszonbérbe vették, és kialakítottak benne egy lakosztályt. A gróf a szerdai beszélgetésen kihangsúlyozta, nem céljuk a kastélyturizmus. Véleménye szerint a kastélyok felújítása hatalmas befektetést jelent, és annak, hogy ezeket turisztikai célokra használják, Romániában nem is létezik járható útja. Egyszerű parasztházakat vásárol és újít fel saját embereivel 2-3 éves munka során úgy, hogy a ház rendelkezzen a minimális komforttal, de megmaradjon eredeti szépsége, egyszerűsége. Az az alapelv – amely a házak felújításánál is érvényesül –, miszerint az embereknek vissza kell találniuk a természethez, hozta össze a grófot Károly herceggel, a brit trón örökösével is, aki 2006-ban járt először Miklósváron. Az angol királyi ház trónörökösét annyira megérintette az a hely, hogy úgy érezte, részt akar venni a természeti örökséget megmentő munkában. Kálnokyék Zalánpatakon készítettek el egy, a herceg által megvásárolt házat, amit néhány hete vett át az angol királyi család sarja ittjártakor. A ház egyébként annak a bírónak épült annak idején, aki a Kálnoky Sámuel által alapított üveghutát felügyelte, amelyben külföldi szakemberek közreműködésével hatalmas katlanokban készítették az üveget. Amint kiderült, a kolozsvári Szent Mihály-templom színes üvegablakai mind ezekből a zalánpataki üvegekből vannak berakva.

A mai arisztokraták és Erdély értékei

A nyugati világból hazatért gróf úgy véli, azon a vidéken, ahol családjával él, még létezik kapcsolat ember és természet között, a legfontosabb céljuk pedig, hogy ezt fenntartsák. „Nyugaton már nincs, itt még megvan az emberi harmónia a természettel, az épített örökséggel, szeretnénk egy olyan életet élni, amit nem a fogyasztás, a siker diktál, hanem be kell látnunk azt, hogy halandók vagyunk, lassabban kellene élni, jobban átérezni mindent” – mondta a gróf. Életükhöz nemcsak a házfelújítások tartoznak hozzá, hanem a különböző, Erdélyben élő nemesi családokkal is kapcsolatot tartanak fenn. „Ahogy visszatértünk, újraalakultak ezek a körök, mintha nem történt volna meg az 50 év kommunizmus. Minden pénteken bridzsezünk Mikesékkel Uzonban például, de Bethlen Anikóval is, Hallerékkel is kapcsolatban vagyunk, úgyhogy van egy egész csoport ember, akik együvé tartozunk” – mesélte gróf Kálnoky Tibor.

A gróf számára egyébként a cím az identitást jelenti, a miklósváriak pedig büszkék arra, hogy van egy grófjuk. „Az arisztokráciát születése kötelezi: lehet akármekkora hatalma és vagyona valakinek, de nem lehet arisztokrata, ha nem annak született. Az alkotmányos monarchiákban a királyság is kifejezi egy nép identitását, képvisel egy értékrendet, egy népet és a történelmi folytonosságot. Ezt semmivel nem lehet pótolni, és ezért valahogy a történelmi családok vissza kellene nyerjék súlyukat a társadalomban” – vallja Kálnoky Tibor.

A hercegi nász

A családtörténet mesélése mellett nem maradhatott el a részletes beszámoló a brit hercegi nászról sem, amelyet ugyebár az évszázad esküvőjeként emlegetnek. Hazatértüket követően természetesen sokan érdeklődtek tőlük a grandiózus eseményről, Anna asszony pedig úgy vélte, pökhendiség lenne részükről, ha nem mesélnek. „Az esküvő egy mesebeli dolog volt, ilyen csak egyszer van. Szerintem az angolok világbajnokok ilyen esküvők megszervezésében, minden utolsó részletre figyelnek. Tegnapelőtt érkezett postán egy kis csomag, benne egy tortaszelettel” – mesélte mosolyogva a gróf, aki – mint mondta – feleségével hirtelen azt sem tudta eldönteni, hogy megegyék-e a finomságot, vagy lefagyasszák, s ereklyeként őrizzék. „A családnak voltak különböző ereklyéi, mint Mátyás király gyűrűje, Zrínyi Miklós kardja, most pedig megvan a Vilmos tortaszeletje” – viccelődött Kálnoky. Ugyanakkor megtudhattuk, hogy az erdélyi gróf által felöltött bocskainak nagy sikere volt a fiatal hölgyek körében az esküvőn.

Szerző(k): Forró Gyöngyvér,kronika.ro

Boc: régióátszervezés nélkül elesünk az uniós alapoktól

[ 2011. május 28., 20:09 ] [85]

Közigazgatási reform és a közigazgatási régiók átszervezése nélkül Románia 2013 – elesik az uniós alapoktól – mondta ma Félőxfürdőn Emil Boc, a Prefektusok és Alprefektusok Egyesületének találkozóján.
A kormányfő hangsúlyozta: a refomrmot nem lehet tovább halogatni. A miniszterelnök kijelentette: Románia hitelessé vált a kormány eddigi reform – intézkedéseinek köszönhetően. Szerinte a megszorítások nélkül az országban elmélyült volna a válság, a költségvetési hiány 14 százalékra ugrott volna.

Marosvásárhelyi Rádió,erdely.ma

Szász Jenő: Bölöni László jó megoldás lenne

 

Bölöni László 2012-ben (is) jó megoldás lenne a marosvásárhelyiek számára polgármesternek – mondta az MPP elnöke, Szász Jenő. Amennyiben a volt kiváló labdarúgót csak a polgáriak és az EMNT támogatná, és Bölöni is vállalná a megmérettetést, akkor jelölnék a tisztségre. „Az MPP 2008-ban is szerette volna megnyerni Bölöni Lászlót (fotó), de akkor és azóta is azt mondta, hogy csak akkor vállalná a polgármesterjelöltséget, ha a magyar közösség képviselői konszenzussal támogatják. Úgy gondolom, 2008-hoz képest most fordítva kell cselekednünk: előbb egyezzenek meg a magyar politikai alakulatok, hogy mindannyian támogatják Bölönit, és csak utána keressük meg őt személyesen. Bölöni László nemcsak pártok feletti, hanem etnikumok feletti jelölt lenne, őt a románság is elfogadná, és jó követe lenne a városnak a nagyvilágban is. Ha az RMDSZ-szel nem sikerül megegyezni, de Bölöni László vállalná a megmérettetést akkor is, ha csak az MPP és az EMNT támogatását élvezné, akkor is jelölnénk őt, és vele szemben RMDSZ-jelöltet indítani öngól lenne”– fogalmazott az MPP elnöke, Szász Jenő marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján.

Gáspár Botond, Vásárhelyi Hírlap

Magyarul a tanácsülésen

Kemény szavakkal illette hétfői sajtótájékoztatóján a kovásznai MPP-szervezet a város RMDSZ-es vezetését. „Az RMDSZ Kovásznán is ugyanazt a kétszínű látszat- és látványpolitikát folytatja, mint országos szinten. A közösség érdeke itt is csak másodlagos, esetleg harmadlagos. A legfőbb cél a hatalom megtartása, az egyéni gazdasági érdekek érvényesítése" – hangoztatta Ferencz Botond tanácstag, városi MPP-elnök. Az MPP úgy látja, az ígéretek ellenére lényeges, alapvető előrelépés nem történt a városban. A megvalósított befektetésekkel sem elégedettek, szerintük a valós érték többszörösét fizették ki bizonyos munkálatokra. Látvány- és látszatberuházások történnek – állapították meg. A magyar nyelv közhivatali használatának jogát nem lehet érvényesíteni Kovászán, még a tanácsülések is csak román nyelven folynak – erről beszélt Kulcsár-Terza József megyei MPP-elnök. Ferencz Botond kijelentette: a következő tanácsüléstől kezdődően az MPP-frakció csak magyarul fog szólalni. A magánkézbe juttatott közterületekkel is gondok adódtak, sok esetben a törvényesség határát súrolták – jegyezték meg. Szó esett a körforgalmakról, az MPP úgy véli, ezek inkább akadályozzák, veszélyeztetik a forgalmat. Végső soron azt kifogásolták, hogy az MPP-s tanácstagokat nem választják be a közhasznú cégek vezetőtanácsaiba, mivel oda politikai alapon jelölnek ki személyeket.
Bokor Gábor

MPP-s össztűz az RMDSZ-re

A hét elején Kovásznán, tegnap Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen tartottak sajtótájékoztatót a Magyar Polgári Párt helyi szervezetei. A három helyszínen nem a polgáriak megvalósításairól esett szó, a közös elem az RMDSZ kritizálása volt, illetve Rácz Károly ismételten az ártatlanságát próbálta bizonygatni.

Kovásznán Ferenc Botond helyi MPP-elnök, Fülöp Csaba alelnök és Kulcsár-Terza József, a párt megyei vezetője többek között azt rótta fel a fürdővárosi RMDSZnek, hogy a körforgalmak veszélyeztetik a közlekedést, hogy a kultúrotthon nincs befejezve, és hogy „a városvezetés a törvényesség határát súrolva közterületeket juttatott magánkézbe”. Kifogásolták, hogy a tanácsüléseken nem érvényesítik a magyar nyelv közhivatali használatának jogát. A tanácsosok jelezték, frakciójuk a következő ülésen nem lesz hajlandó románul megszólalni, majd azon meggyőződésüknek adtak hangot, hogy pártbeli hovatartozásuk miatt diszkriminálják őket, ugyanis nem választják be az önkormányzatnak alárendelt intézmények vezetőtanácsaiba. Az útjavításokkal is elégedetlenek, mert – mint mondták – nem tudják, „mennyi az ára”.

Az MPP-majálisnak nem volt politikai töltete

Sepsiszentgyörgyön Bálint József városi MPP-elnök ugyancsak az RMDSZ kezét vélte felfedezni abban, hogy az általuk szervezett hétvégi, „politikamentes” majálison, amelyen mint – egy két-háromszáz ember vett részt, nem léphetett fel a Kónya Ádám Művelődési Ház égisze alatt működő Fenyőcske együttes. Bálint szerint ezt a ház vezetője, Dulányi B. Aladár tiltotta meg az együttesnek. Lapunk az érintett fél véleményét is szerette volna kikérni, ám az igazgató lapzártánkig nem volt elérhető.

SZH

MPP-PRESS

Lapszemle

P.É

Székelyföldön a borvíz, az ásványvizek és a termálfürdők használatára kellene alapozni az idegenforgalmat, olvasható a Polgári Élet vezető írásában. Körképünkben utánajártunk, hol milyen beruházások történtek. Úgy tűnik mifelénk, nem igen akad gazdája a hídaknak, Bölönben gátat lehet építeni az ígéretekkel, Magyarandrásfalván 10 millió lej kellene, de a kiutalt pénzből csak a tervezésre futotta. Szolgálunk egy kis politikai csemegével, elmondjuk, hogy kik pályáznak a bársonyszékért. Marosvásárhelyen az együttmüködési megállapodás szándéknyilatkozatá zsugorodott. A cukormáz lassan elkopóban. Román osztály igen, magyar osztály indítása nem lehetséges Hargita megyében. A tényállást a főtanfelügyelő is elismerte, de nem kivánta kommentálni. Székelyudvarhelyen a Marin Preda, Csíkszeredában a Kájoni János szaközépiskola indithat ősztől romány osztályt, úgyhogy más megyékből toboroznak diákokat. Csikszeredában javában készülnek a közelgő Somlyói búcsúra, de a 100 éves Márton Áron Gimnázium megünneplésére is. Székely majálisra készülnek a makkfalviak a hétvégén, részletek a 10. oldalon. Bemutatjuk Gocz Elvira asszony életútját, aki két pityókával indult el Kovásznáról és elért a királyi udvarba. Elszaparodtak a medvék és a farkasok, véli a Jakab Attila, a Nagyküküllő Vadász Horgyász Egyesületének elnöke. A nők tartják el a férfiakat Kovászna megyében? , a statisztikák szerint igen, de mi van a számok mögött, kiderül tudósítónk irásából. Gyulakután rekoridő alatt készült el az ivóvíz és csatornahálózat. Irunk arról is, hogy betiltják a kapuk előtti árúsítást és ez milyen következményekkel járhat. Természetesen gasztronómia, sport, humor és tv műsorajánlat is helyet kap a lapban. Polgári Élet, az érem másik oldala, hogy ne dőljön el a székely igazság.

MPP-PRESS

A Székelyföldön kívül élő magyarság fennmaradásának biztosítása

[ 2011. május 26., 11:35 ] [67]

Hogyan továbbvinni a magyarságtudatot? Hogyan biztosítani a fennmaradást? A Székely Nemzeti Tanács egyik célkitűzése, hogy a székelyföldi megyékből olyan régiót hozzanak létre, amely az erdélyi magyarság számára egyfajta belső anyaországot jelent.
Ebben segítségükre vannak azok a települések, amelyek nem Székelyföld területén fekszenek, hanem olykor idegen környezetben, de magyar többségűek.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke szerint, összesen 70 ilyen magyar többségű önkormányzattal számolhatunk Erdély területén.

erdely.ma

Alig van korruptabb a magyaroknál

 

2011. május 18., szerda 14:48

Egy nemzetközi felmérés szerint a magyarok háromnegyede úgy érzi, a korrupció széles körben elterjedt az országban; a munkavállalók csaknem fele szerint abban a szektorban is, ahol ő dolgozik. Ez a második legrosszabb európai adat, holott a helyzet a kontinensen sehol nem jó: az európaiak több mint egyharmada hajlandó lenne vesztegetni, és a megkérdezettek fele nem tud arról, hogy a cége bármilyen módon küzdene a korrupció ellen.

– És… téged… uram, nem lehet megvesztegetni?
A köpcös szeme villant egyet, és szembefordult Baluzzal.
– Azt próbáld meg!
– É… én nem tettem még ilyet…
– Mindegy. Azért csak próbáld meg. Menni fog.
És ment. Volt némi készpénz is itt, ennivaló, teve…

Az európai munkavállalók egyharmada olyan, mint Rejtő A három testőr Afrikában regényének nemasz-rumbai elöljárója, Baluz. Ha úgy alakul a helyzet, megpróbál megvesztegetni, és akit meg kell vesztegetni, gondoskodik is arról, hogy a vesztegetés sikeresen legyen – legalábbis egyebek mellett ez derül ki abból a felmérésből, amit huszonöt európai ország több mint 2300 munkavállalójával készített interjúk alapján állított össze az Ernst and Young (E&Y) nemzetközi tanácsadócég.

Az adatsorból kiderül: Oroszország után hazánkban volt a legmagasabb azok aránya, akik a vállalatuknál az elmúlt két évben jelentős visszaéléssel találkoztak. Nálunk a megkérdezettek 27 százaléka került helyzetbe, míg az európai felzárkózó országok átlaga csak 20 százalék (a környező országok közül a cseheknél 17, Romániában és Ukrajnában csak 16, Szlovákiában mindössze 5 százalék volt az erre a kérdésre igennel válaszolók aránya).

 

A hivatalosan Európai Visszaélési felmérésnek nevezett kutatásból kiderült: az európai munkavállalók több mint egyharmada hajlandó készpénzt vagy valamilyen ajándékot ajánlani egy üzlet elnyeréséért; ez utóbbiak között a szórakoztatás és vendéglátás felajánlása éppúgy szerepel, mint a tárgyi ajándékoké vagy a szolgáltatásoké. A megkérdezettek 5-6 százaléka attól sem riadna vissza, hogy a cég pénzügyi teljesítményéről szándékosan megtévesztő adatot tegyen közzé, ha úgy érzi, hogy ez személyes céljait vagy a vállalat érdekeit szolgálja. A dolgozók csaknem fele nem tud arról, hogy a cégénél lenne bármiféle korrupcióellenes intézkedés.

Ezeknél a mutatóknál is rosszabb a magyarországi helyzet – hívja fel a figyelmet az E&Y elemzése. A magyar válaszadók 75 százaléka úgy véli, hogy a vesztegetés széles körben elterjedt a magyar üzleti életben, míg az európai átlag csak 62 százalék (ami persze szintén igen magas). A megkérdezett 45 százaléka azt tapasztalta, hogy abban az ágazatban is bevált gyakorlat a kenőpénzes kifizetés, ahol az őt foglalkoztató cég működik (az európai átlag 28 százalék). A magyarok fele szerint a gazdasági visszaesés miatt nőtt a korrupció; itt a legkisebb az eltérés az európai átlagtól, ami 40 százalék.

A vesztegetés legkevésbé kifinomult módszere, a készpénzes megvesztegetés hagyományosan leginkább Görögországban (44 százalék) és Oroszországban (39 százalék) elterjedt. A szó szoros értelmében vett kenőpénzt ugyanakkor a norvégok használják legritkábban, az ottani válaszadóknak csak hat százaléka számolt be a készpénzes lefizetésről. Az, hogy a magyarok hogyan szerepeltek eszerint a mutató szerint, nem derült ki az E&Y által közzétett adatokból, ám Tóth István János korrupciókutató korábban egy Indexnek adott interjúban – saját kutatásaik interjúiból idézve – úgy fogalmazott, hogy „finomul a kín”, vagyis hogy a korrupciónak egyre cizelláltabb megjelenési formái vannak.

A korrupcióról kirajzolódott mostani kép nem meglepő. A magyar vállalatvezetők inkább beszállnak egy korrupciós ügybe, mintsem rendőrséghez fordulnának, ha ilyet ajánlanak nekik – ez abból a háromszáz magyar topmenedzser körében készített felmérésből derült ki, amit szintén az Ernst and Young készített az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézettel karöltve. Ebben a kutatásban a cégvezetők húsz-harminc százaléka mondta azt, hogy ha úgy alakulna a helyzet, nem utasítana egy korrupciós ajánlatot.

Érdekes annak magyarországi megítélése, hogy melyik szektor a legkorruptabb. A Transparency International egy 2009-es adatsoraszerint a magyarok az üzleti szektort, a pártokat és a parlamentet tartják a legkorruptabbnak, bár a legtöbben az egészségügyben fizetnek kenőpénzt. Az 1200 cégvezetőt megkérdező GKI idén februárban közzétett adatai szerint viszont az állam a legkorruptabb, és az állami intézményekkel kapcsolatos korrupciós érzet nőtt a legjobban az elmúlt egy évben.

Nem csoda, hogy a két szektor, az állami és az üzleti szféra találkozását, a közbeszerzéseket a korrupció melegágyának tartják sokan. Egyes becslések szerint akár 2000 milliárd forint is elmehetett kenőpénzekre az elmúlt tíz év tendereztetéseiben, miután a korrupció miatt átlagosan 20-25 százalékkal nőtt a közbeszereztetett termék vagy szolgáltatás ára.

A korrupciós kilátásokat rontja, hogy a 2008 végén kirobbant gazdasági válság hatására a vállalati szektor egy részében a mai napig megszorításokkal, költségcsökkentésekkel reagálnak, ami az Ernst and Young szerint tovább növeli a vesztegetési és korrupciós kockázatokat. A válaszadók többsége ráadásul úgy véli, a cégvezetés nem küzd kellően hatékonyan a korrupció ellen, negyedük nem bízik abban sem, hogy maguk a vezetőség tagjai etikusan viselkednének.

„A felmérés eredményei Európa-szerte aggodalomra adnak okot” – értékelte az adatokat Biró Ferenc, az Ernst and Young üzletágvezetője a cég által kiadott közleményben. A szakértő szerint aggasztó, hogy a cégek munkatársainak nagyjából nyolcvan százaléka semmilyen vesztegetés- vagy korrupcióellenes képzést nem kapott, kétharmaduk szerint nem egyértelmű a cégük korrupcióellenes politikája.

Kifejezetten elkeserítő az az adat, hogy a magyar megkérdezettek 34 százaléka nem hisz abban, hogy a hatóságok hajlandóak a vesztegetési és korrupciós ügyekben vádemelésre. De nem sokkal jobb az sem, hogy csak a felmérésben részt vett magyar cégek 24 százalékánál büntettek már munkavállalót vagy vezetőt korrupció miatt – csekély öröm, hogy ez alig rosszabb, mint a 27 százalékos európai átlag.

index.hu

Transparency International: Romániában nem hatékony a korrupció elleni harc

 

Fennáll a veszélye, hogy Románia továbbra is a korrupció foglya marad, a korrupcióellenes hatóságok ugyan bátor felderítő akciókkal büszkélkedhetnek, ugyanakkor szelektíven működnek, ami kétségbe vonja a szavahihetőségüket – jelentette ki szerdán Victor Alistar, a Transparency International (TI) romániai szervezetének elnöke a korrupcióellenes küzdelem 2009 szeptembere és 2011 májusa közötti helyzetéről készített jelentés bemutatóján.

Fotó: Ilusztráció

„A korrupcióellenes küzdelemmel megbízott hatóságok és egyéb jogi szervek folyamatos nyomásnak vannak kitéve, amelyek célja, hogy kevésbé hatékonyan fejtsék ki tevékenységüket, illetve hogy oly módon járjanak el, hogy nyomozásaiknak ne csupán jogi, hanem politikai következményei is legyenek. A törvények érvényesítésével megbízott intézményekkel kapcsolatosan gyakran merül fel kritikaként, hogy passzívan viszonyulnak a feltárt korrupciós ügyekhez, így a közvéleményben az a kép alakult ki, hogy a közélet bizonyos szegmensei és egyes intézmények védettek a bűnügyi vizsgálatokkal szemben” – fejtette ki Alistar.

A TI Románia vezetője szerint a gazdasági válság növelte a korrupcióra való hajlandóságot. „A legtöbb korrupcióellenes intézkedés elsietett volt, nem képezte részét koherens politikának. A korrupcióellenes intézkedések jórészt inkább kirakatintézkedésnek minősíthetők, és propagandacélt szolgálnak ahelyett, hogy megteremtenék a közélet normalizálódásának feltételeit” – hangoztatta Victor Alistar.

A jogvédő szervezet elemzése szerint nem lehet a vonatkozó törvényeket, stratégiákat és politikákat érintő átlátható döntési folyamatokról beszélni, mivel hiányoztak az előzetes egyeztetések és hatástanulmányok, amelyek ahhoz vezethetnek, hogy az eredetileg jó szándékú politika előre nem látható eredményeket hozzon.

Victor Alistar szerint egyfelől a kormány formális és inkoherens döntései, másfelől a polgárok beletörődése eredményezte azt, hogy Romániában még mindig nem hatékony a korrupcióellenes küzdelem. A polgárok passzivitása ugyanakkor a közintézmények átláthatatlanságának és párbeszédtől való elzárkózásának az eredménye.

Az is probléma, hogy egyre kisebb mértékben hajtják végre az átláthatóságot biztosító törvényeket, például a közérdekű információkhoz való hozzájutást biztosító 544/2001-es jogszabályt vagy az átlátható döntéshozatalt rögzítő 53/2003-as törvényt.

A jogvédő szervezet vezetője arra is rámutatott, hogy a sajtó és a civil szervezetek is gyakran szembesültek azzal, hogy az érintettek jogsértő módon korlátozni kívánták a helyzet javítására tett kísérleteiket.

„Lejárató kampányokat indítottak egyes civil szervezetek ellen, nyomást gyakoroltak a sajtótrösztökre. Ehhez hozzáadódott a gazdasági nyomás, amelyet leginkább a helyi sajtó szenvedett meg, de a központi média is megérezte. A civil szervezetekre a strukturális alapokat kezelő hatóságokon keresztül gyakoroltak gazdasági nyomást. Ezek mind hozzájárultak a civil szféra és a sajtó társadalmi befolyásának csökkenéséhez” – mutatott rá Victor Alistar.

A jelentés egyik lényeges megállapítása az, hogy a vizsgált időszak jellemzője az volt, hogy a kormány a gazdasági válság minden áron való leküzdésére koncentrált, anélkül, hogy figyelt volna a következményekre. Ennek nyomán aggasztóan nőtt a polgárok közintézményekbe vetett bizalma, és azonnal romlott az általános erkölcsi szint.

Szerző(k): Balogh Levente, kronikar.ro

Szatmáron és Váradon összefoghatnak, Kolozsváron kizárt a magyar együttműködés

Összefoghat a jövő nyáron rendezendő helyhatósági választásokon az RMDSZ, az MPP és az EMNP Nagyváradon és Szatmárnémetiben. Mint mondják, így lehet esélyük a polgármesteri tisztség megszerzésére. Kolozsváron eközben magyar–magyar verseny körvonalazódik.

„Minden megyének más-más sajátosságai vannak, így az, hogy Marosvásárhelyen nem jött létre az elképzelt háromoldalú együttműködés, nem föltétlenül jelenti, hogy máshol, például Biharban sincs rá esély” – fejtette ki Biró Rozália, az RMDSZ nagyváradi szervezetének elnöke, amikor arról faggattuk, lehet-e számítani az immár három pártból álló romániai magyar politikum összefogására a helyhatósági választásokon. „Én a nyitottság híve vagyok” – jelentette ki Nagyvárad alpolgármestere, aki maga is többször versenybe szállt az elöljárói székért. Hangsúlyozta: az RMDSZ nemcsak a saját tagjait képviseli, hanem az egész magyar közösséget, így a párbeszédre szükség lehet. „Az önkormányzati választások első fordulójában az RMDSZ szép eredményeket szokott elérni, ám ha a választási törvény módosul, a teljes kampánystratégiát át kell gondolni, ugyanis az eddigitől eltérő helyzet áll majd elő” – fejtegette, arra utalva, hogy jövőre várhatóan egyfordulós lesz a voksolás, s a legtöbb szavazatot begyűjtő jelölt lesz a polgármester.

Biró Rozália ugyanakkor emlékeztetett: 2000 óta a román pártok általában a második fordulóban szoktak összefogni, de ha egyfordulóssá válik a választás, fordulhat a kocka.

Korainak tartja a közös jelölt állításának kérdését eközben Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács partiumi régióelnöke, aki az alakulóban lévő Erdélyi Magyar Néppárt ügyeivel foglalkozik a térségben. „Már többször elmondtuk: nem rajtunk múlik, hogy barátok leszünk-e az RMDSZ-szel” – jelentette ki. Emlékeztetett: korábbi ajánlatuk – jelesül hogy közös előválasztás után állítsanak jelöltet a szövetséggel – még áll, egyébről korai beszélni. Zatykó szerint Marosvásárhelyen azért más a helyzet, mert ott akár polgármestert is adhat a városnak a magyar közösség. A magyarok által mindössze 27 százalékban lakott Váradon azonban szerinte ez nem valószínű. Lengyel György, a Magyar Polgári Párt Bihar megyei elnöke szerint is túlságosan korai a kérdés felvetése. Leszögezte: megvárják, amíg az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésre kerül, megalakítja helyi szervezeteit, mert elsősorban ettől függ, hogyan néz majd ki egy esetleges együttműködés az önkormányzati választásokon.

Együttműködés körvonalazódik Szatmáron

Nem árt leülni tárgyalni, hiszen veszélyeztetve lenne a polgármesteri szék, ha több magyar jelölt szállna ringbe – vallják egybehangzóan a három alakulat szatmárnémeti vezetői is. Konkrét lépések ez irányba azonban még nem történtek. Csehi Árpád Szatmár megyei RMDSZ-elnök állítása szerint nem zárkózik el a konzultációtól, azonban úgy véli, a kérdést fordítva kell föltenni. Vagyis nem egyeztetések révén kell közösen jelölni valakit, hanem előbb azt kell megvizsgálni, hogy ki az, aki esélyes lehet a győzelemre. Csehi kifejtette: Ilyés Gyula az egyetlen, aki 100 ezer lakosnál több főt számláló romániai városban magyarként polgármester tudott lenni, ráadásul már a második mandátumát tölti, utalva rá, hogy ismét ő lehet a szövetség polgármesterjelöltje. Ilyés Gyula lapunk kérdésére, hogy vállalna-e még egy mandátumot, elmondta: az ő esetleges indulása még nyitott kérdés. Azt viszont megjegyezte, egyáltalán nem örül annak, hogy újabb magyar pártok jelennek meg a láthatáron, különösen a Tőkés Lászlóhoz köthető Erdélyi Magyar Néppártot nem nézi jó szemmel. „Ha az ördög ide is bedugja a farkát, akkor olyan sorsra juthatunk, mint Marosvásárhely, ahol az utóbbi két alkalommal kicsúszott a magyarok kezéből a polgármesterség. Vagy Székelyudvarhely, az ország egyetlen olyan megyei jogú városa, ahol minden képviselő magyar, azonban a viszálykodás miatt évek óta nem működik a tanács” – fogalmazott Ilyés.

Hegedűs Pál, az MPP Szatmár megyei szervezetének elnöke a Krónika érdeklődésére elmondta, túl korainak tartaná még a tárgyalások megkezdését, hisz a választásokig több mint egy év van még hátra. Kérdésünkre elmondta, nem tartja kizártnak, hogy az MPP más párt jelöltjét támogassa, hisz három évvel ezelőtt is az RMDSZ-es induló mögé sorakoztak föl a szatmárnémeti polgármester-választáskor és a megyei elnökre történő voksolásnál egyaránt. Veres-Kupán Enikő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Szatmár megyei elnöke elmondta: még nem született döntés arról, hogy kit indít vagy kit támogat a bejegyzésre váró EMNP. A másik két magyar szervezettel való egyeztetéseket szükségesnek tartja, mivel nem kizárt, ez elengedhetetlenül fontos lesz ahhoz, hogy a polgármesteri vagy a megyei elnöki székbe ismét magyar nemzetiségű személy kerüljön.

Nincs összefogás Kolozsváron

Kolozsváron immár biztos, hogy nem lesz hárompárti összefogás a jövő nyáron esedékes helyhatósági választásokon. „Véleményem szerint a kolozsvári RMDSZ-nek mindenképp önálló polgármesterjelöltet kell indítania” – szögezte le a Krónika érdeklődésére Máté András, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke. Korai azonban még szerinte erről beszélni, hiszen még egy év áll a rendelkezésükre, hogy eldöntsék, versenybe szállnak-e a polgármesteri tisztségért folytatott küzdelemben, s ha igen, kit indítsanak. Máté ugyanakkor „a magyarság elleni bűnnek” tartaná, ha magyar–magyar verseny lesz a helyhatósági választásokon.

Márpedig biztosnak tűnik, hogy lesz verseny, hiszen az MPP kincses városi szervezete kedden este eldöntötte, önálló polgármesterjelöltet indít. Keizer Róbert, az MPP városi szervezetének elnöke a Krónika kérdésére nem fedte fel az elöljáróaspiráns nevét, mindössze annyit mondott, hogy gazdasági szakemberről van szó, akinek nevét hamarosan sajtótájékoztató keretében hozzák nyilvánosságra. A politikus ugyanakkor elmondta, azért döntöttek az önálló polgármesterjelölt állítása mellett, mivel a kolozsvári magyarság számaránya ezt lehetővé teszi, a kincses városban ugyanis nem kell ugyanazokkal a kockázatokkal számolni, mint Marosvásárhelyen vagy Szatmárnémetiben. „A nem egészen húszszázalékos kolozsvári magyarság nem tud saját polgármestert választani. Ahhoz azonban elegen vagyunk, hogy akár több pártot is bejuttassunk a helyi képviselő-testületbe” – fogalmazott Keizer Róbert, aki arra számít, hogy a verseny mozgósítani fogja a magyar szavazókat, és így több magyar tanácsost küldenek a városi közgyűlésbe.
„A helyhatósági választás igazi tétje a magyar szavazatok maximalizálása mellett az, hogy a következő négy évben hiteles és elkötelezett személyek képviseljenek bennünket a városi tanácsban. Jelen pillanatban bajban vagyunk, Erdély fővárosában nemcsak számbelileg, hanem minőségben is erősebb képviseletre van szükség” – fogalmazta meg lapunk érdeklődésére Gergely Balázs, a bejegyzésre váró Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ideiglenes elnökségének a közép-erdélyi régiót képviselő tagja. Szerinte ezt a két szempontot szem előtt tartva kell majd meghozni a megfelelő döntéseket. „Meggyőződésem, hogy a tiszta lapokkal induló EMNP és az EMNT képviselői ezekhez a szempontokhoz felelősen fognak viszonyulni. Azon dolgozunk, hogy alázattal, konkrét tevékenységgel és eredményekkel bizonyítsuk: alkalmasak vagyunk a közösségszervezésre, netán annak képviseletére” – fejtette ki a politikus. Kérdésünkre, hogy a cél elérése érdekében együttműködnének-e az RMDSZ-szel, elmondta, ők megpróbáltak jó példát mutatni azáltal, hogy a Kolozsvári Magyar Napok életrehívásakor a rendezvény társszervezését felajánlották a Kolozs megyei RMDSZ-nek. „Bízunk benne, hogy igaz a mondás, miszerint amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten. Egy biztos, az együttműködés nem rajtunk fog múlni” – szögezte le Gergely Balázs.

Szerző(k): Babos Krisztina, Bálint Eszter, Kiss Előd-Gergely, Nagy Orsolya, kronika.ro

1 2 3 6
>