Élethelyzet a sarmasági Liliom (Csergeték- Crinului) utcából az Úr 2011. éve március havának 31. napján, csütörtökön
A sarmasági Liliom utca szélesnek egyáltalán nem mondható járófelületén egyre gyakrabban járnak a nagyobbnál- nagyobb, nehezebbnél nehezebb kamionok alaposan próbára téve a kétes vastagságú és minőségű infrastruktúrára közelmúltban lefektetett aszfaltburkolatot az utcában lakó emberek legnagyobb felháborodására.
Bosszúságukat betetézendő mai nap reggelén az egyik erre járó óriáskamion jártában- keltében letépte a villanypóznákra szerelt vezetékek jelentős hányadát, látva- lásd a következményeket:
Megfeszített és meghajlított villanyoszlop (eddig sem függőlegességéről volt nevezetes)
Letépett vezetékek
Az utcabeliek értesítése nyomán azonnal megjelentek a szolgálatos közösségi rendőrök, utána egy községi rendőr, picit később a kábeltelevíziós és az áramszolgáltató szakemberei és hozzáfogtak az okozott károk elhárításához, íme:
Megérkeznek a szerelők
Szorgalommal…
…és szakértelemmel végzett munka meghozza gyömölcsét
Ügyességüket dicsérendő a kábelesek ugyanolyan operatívan ahogy megjelentek el is végezték a rájuk háruló feladatokat.
Brávó nekik!
Számomra csak az nem igazán érthető hogy az ilyen esetben törvény által előírt kötelező várakozást betartó kamionsöfőrt a kiérkező közegek egyszerűen szélnek eresztették, elengedték. Ahogy mondani szokás: csak úgy simán… Sőt, a szemlélők szerint még egy icipici hivatalos figyelmeztetésben sem részesítették a károkozót.
Látottak és tapasztaltak alapján önkéntelenül felvetődik az emberben a kérdés: számítsunk holnaptól a következő kamionos csínytevésre? Mert ugye, amint láttuk káros tettének következményeivel egyáltalán nem kell számolnia.
Vagy mert a ,,problémák” már akkor le lettek ,,rendezve” megfelelő ,,fórumokon” amikor azok még nem is bátorkodtak létezni? Vagy esetet megvilágítandó tegyük fel a mostanában oly divatos kérdést: áránzsemente domnilor lá drúmúl máre?
Tisztelettel: Keresztes Zoltán István,
Liliom utcai lakos, Sarmaság.
Tisztelt „Szilágyság”
Végre – talán – nem az utolsó órában – hozzám az olvasóhoz is szólt a „Szilágyság”. Mert bizony ezt eddig nem éreztem. Talán régen, eleinte, még a „hőskorban” Rám is kérdezett a komám: – Olvastad, miről írt Tőtős Kati? Hát Kui tanár úr? Lehet, haza beszélek, de büszkén olvastam. Aztán telt az idő és jött László Károly Ervin (1934-2009), László Tibor magyar tanár bátyja. A bányász irománya például még rutinmunkának is selejt. Kovács Sándor (1952-1997) „jópofáskodásait” is szerettem-szerettük olvasni egy ideig. Egy idő után elunta, elfásult. Én is. Nagyon akartak, nagyon igyekeztek a szerkeztők. Négy oldalon mindenkinek, mindent elakartak mondani. Nem vagyok kritikus, de szerintem épp ezért lett a lap egyre általánosabb, egyre személytelenebb… Az új szerkesztőbizottságnak javasolnám, hogy szálljon le közénk. Ne erőltesse az intel(l)igencia-hányadosunk feltornázását. Irjon egyszerűen, testhezállóan. Hisz egymás között vagyunk, nem?! Ne próbálja meghódítani a világot. Elégedjen meg egyelőre velünk, szilágyságiakkal. Ha értünk, hozzánk, velünk szól, sikerülni fog. Sajnos e kies hepehupán botladozó „Szilágyságot” mi sarmaságiak nagyon kevesen támogatjuk (70-en). Egy eredeti ötletem lenne az előfizetések számának felfuttatására. Azt javasolnám, hogy egy egész oldalt hagyjanak fehéren. Ezt sokan tudnák hasznosítani ebben a (papír) szűkös világban. Elsőnek az RMDSZ iroda fizetne elő. A fehér oldalon végre bemutatkozhatna (vagy végre lemondana) a tehetetlen fantom vezetőség. A Polgármesteri Hivatal is rendelne. A tiszta oldalon osztaná-szorozná, mint eddig, a kérelmezőknek a semmit. Álmos értelmiségünknek gyógyír lenne a betütlen oldal. Ők már amúgy is á(ó)lommérgezést kaptak a sok olvasástól. Többi falustársaimat ez a fajta mérgezés-veszély nem fenyegeti. Ők viszont higiénikusabb csomagolópapírnak örülnének. Saját lapszámomat visszajuttatnám a Tisztelt Szerkesztőségnek, a fehér oldalon egy friss sarmasági helyzetjelentéssel.
Tisztelettel, az ötletgazda: Szabó Zoltán, technikus, Sarmaság.