Archive

Monthly Archives: március 2011

Magyarnak lenni jó? WikiLeaks: Verestóy Attila a „helyi kiskirályok” között

„Az igazság akkor is igazság, ha egy ember képviseli,  akkor is, ha senki sem képviseli azt!”

Az igazságot képviselni kell, még akkor is, hogyha ez bajba sodorja a szót kimondót.
Mórusz Tamás angol humanista volt, akit VIII. Henrik angol uralkodó kivégeztetett, mert élete végéig kitartott az elvei mellett, és nem tagadta meg azt az elképzelést, amit a hatalom gyakorlásáról kialakított. Nem engedett a 48-ból, ahogy mai szóhasználattal mondanánk. Mert azok a magyar hősök se engedtek a 48-ból, akikre ma kegyelettel emlékezünk, és akik fényesen bebizonyították, hogy magyarnak lenni akkor jó volt. Nagyon is jó, hiszen akkoriban a magyar nemzet dicsőségesebb időket élt meg. Hiába, hogy az aradi vértanúk jelentős része nem színmagyar származású, büszkén álltak a magyarok közé, és jó magyarok lettek valamennyien.
Magyarnak lenni ma is jó! – mondhatnánk. Magyarnak lenni ma is jó? – tehetnénk fel a kérdést. Milyen érzés magyarnak lenni ma Romániában? Milyen érzés bő másfél évszázaddal ’48 után magyarul élni Erdélyben? Vajon, akit nemrég leépítettek az állásából, mert a magyarokat teszik ki leghamarabb, vajon ő is azt gondolja, hogy jó magyarnak lenni ma a tájainkon? Vajon, akit éppen félreállítottak, pedig becsülettel végezte el a rá bízott feladatokat, szintén azt érzi, hogy jó ma magyarnak lenni itt?
A nyugdíjasok százezrei, akiknek az utolsó napjait is megkeserítették mai szolgálatos uralkodóink, vajon szeretnek ma: itt és most magyarok lenni? Végzős diákjaink tízezrei, akik nem találnak munkát hazájukban, és kénytelenek fiatalon nyakukba venni a világot, vajon hogyan vélekednek erről a sorsdöntő kérdésről? 
Vajon magyarnak lenni akkor is jó itt, ezen az őshelyen, ha a hatalmasok úgy döntenek, hogy reánk hozzák az idegenek szemetét? Vagy közlik velünk, hogy székely gyepűink fölött fogják eldübörögtetni szmogos autópályájukat? Vagy akkor, amikor az idegenek hitének a templomát ránk akarják építeni eme szent helyen, vajon akkor is jó magyarnak lenni Erdélyben?
Fájó, de ki kell mondani: magyarnak lenni nem mindig jó ma ebben a hazában. Gyalog magyarnak, mezei magyarnak, lenti magyarnak, székelynek semmiképp se.
Ettől függetlenül emlékezzünk kegyelettel azokra, akik értünk haltak meg 1848-ban. Emlékezzünk, és gondoljunk arra, hogy Budapest egyik bejáratánál hatalmas plakát fogadja az arrajárókat. Ez van ráírva: Zsidónak lenni jó! A sajtóhírekkel ellentétben, ezt az érzést szabadon hirdetik ma a Magyarországon élő nem magyar származásúak.
Talán egyszer mi is eljutunk oda, hogy Bukarest bejáratánál mi is kiírhatjuk egy óriási táblára: Magyarnak lenni jó Romániában! S talán a táblát nem bántja senki, és talán egyszer valóban őszintén azt érezzük, hogy 1848, 1956 és 1989 nem volt hiába.
Addig is Mórusz Tamás mártírral valljuk: „Az igazság akkor is igazság, ha egy ember képviseli, sőt akkor is, ha senki sem képviseli azt!”

 

WikiLeaks: Verestóy Attila a „helyi kiskirályok” között

Krónika

 

Románia legerősebb oligarcháiról és helyi kiskirályairól szól az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének egy 2007-es bizalmas távirata a Hotnews szerint. A WikiLeaks által kiszivárogtatott táviratban többek között Dinu Patriciu, Dan Voiculescu, Sorin Ovidiu Vântu, Verestóy Attila neve szerepel. A bizalmas minősítésű távirat egy jelentést ismertet, amelynek címe: Pénz és politika. Valójában kié Románia? Az elemzés rangsorolja az öt legfontosabbnak tartott romániai oligarchát: Dinu Patriciu, Dan Voiculescu, Sorin Ovidiu Vântu, Ioan Niculae és Gigi Becali. Helyi kiskirályokként mutatja be a dokumentum Verestóy Attilát, Viorel és Ioan Miculát, valamint Iulian Dascălut.

„A romániai rendszerváltásból, az azt követő vállalati privatizációból hatalmas hasznot húzott egy kis csoport, amely kapcsolatban állt a kommunista rendszer bukása után hatalomra került rezsimmel és/vagy a mindenhol jelen levő Szekuritátéval. E személyek egy része a szekuritátés karrierje során szerzett információkat és kapcsolatokat használta vagyonszerzésre, míg mások egykori szekustisztek szolgálataira támaszkodtak” – írja a távirat bevezetőjében Mark Taplin, aki 2007-ben a bukaresti amerikai nagykövetség helyettes vezetője volt.

„Miközben 1989 után több tucat helyi kiskirály jelent meg, nagyon befolyásos személyek kis csoportjának továbbra is jelentős hatása volt a romániai politikára. E személyek egyike sem kapcsolódik kizárólag egyetlen párthoz, akkor sem, ha ők maguk párttagok. Többen kapcsolatban állnak az egykori Szekuritátéval vagy titkosszolgálati emberekkel, és a tulajdonukban levő médiatrösztökön keresztül érvényesítik személyes érdekeiket” – folytatja Mark Taplin.

Taplin megjegyzi: a jelentést az amerikai Indiana Egyetem végzős hallgatója, Jeremy Stewart készítette, aki nyári gyakorlatát az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségén végezte.

A dokumentum a Rompetrol Group főrészvényeseként és elnökeként, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) egyik prominens képviselőjeként beszél Dinu Patriciuról. Patriciu ellenőrzése alatt tartja a PNL felső vezetését, közel áll Tăriceanu miniszterelnökhöz és több szálon képes befolyásolni a kormányzatot. Patriciu egyike volt azoknak a politikusoknak, akik 2003-ban az összeférhetetlenség törvénye alapján az üzleti szférát választotta a parlamenti mandátum helyett. Több PNL-politikus Patriciu anyagi támoghatásának köszönheti karrierjét. A 2004-es parlamenti választások idején Patriciu a PNL egyik fő anyagi támogatója, hivatalosan 23 ezer dollárt, valójában azonban sokkal több pénzt juttatott a pártnak, áll a jelentésben. Emellett a Szociáldemokrata Pártot (PSD) is legalább 60 ezer dollárral támogatta a kampányban, mivel szorgalmazta a liberálisok és a szociáldemokraták szövetségének létrehozását. Azt is megemlíti a jelentés, hogy Patriciut 2005-ben letartóztatták a Petromidia kőolajfinomító privatizációja ügyében.

Dan Voiculescu szenátor a Konzervatív Pártot (PC) vezeti, a Grivco cégcsoport többségi tulajdonosa, ellenőrzése alatt áll az Intact Media Group. 2006-ban hivatalosan szekus-kollaboránssá nyilvánították, fedőneve Felix volt, írja a jelentés. 1989 előtti pozíciója azt sugallja, hogy magas rangú szekustisztként dolgozott. Băsescu ellenfele, az államfő tisztségből való felfüggesztésének egyik kezdeményezője. 2007-ben pénzmosással vádolták meg. Voiculescu pártjának legfőbb feladata a jelentés szerint az, hogy saját üzleti érdekeit védelmezze.

Sorin Ovidiu Vântu, noha állítása szerint jobboldali meggyőződésű, nincs közvetlen kapcsolatban egy bizonyos párttal, ehelyett minden alakulatot befolyásolni kíván. Vântu privatizációs jegyekkel üzletelve tett szert vagyonára, az ehhez szükséges információkat szekustisztek hálózata szállította neki. 2000-ben az általa irányított befektetési alap – egy piramisjáték – összeomlott, 400 millió dolláros kárt okozva mintegy 300 ezer embernek. Tanácsadója volt Mircea Geoanănak, de kapcsolatban áll Sebastian Vlădescuval, Varujan Vosganiannal, barátságot ápolt Radu Timofte időközben elhunyt titkosszolgálati vezetővel. Liviu Luca szakszervezeti vezetőn keresztül a romániai szakszervezetekre is befolyása van. Hatalma a tulajdonában levő Realitatea hírtelevíziónak is köszönhető, állítja a jelentés.

Ioan Niculae, az ASIROM biztosítótársaság és az Astra kőolajfinomító tulajdonosa a dokumentum szerint minden nagyobb párttal és minden kormányzattal jó viszonyt ápolt, korábban a PSD egyik fő anyagi támogatójaként tartották számon, 840 ezer dollárt juttatott a szociáldemokratáknak. Kapcsolatban áll magas rangú SRI-tisztekkel is.

Gigi Becali vagyona apja kétes juh-üzleteiből származik, a nevéhez fűződik egy számára hatalmas hasznot hozó, rendkívül vitatott telekcsere a védelmi minisztériummal. Kapcsolatban áll a szociáldemokrata Viorel Hrebenciuc-kal, de Traian Băsescu államfővel is

A helyi kiskirályok között említi az amerikai jelentés Verestóy Attila RMDSZ-szenátort, a szövetség „fő anyagi támogatóját”. Verestóy az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője és a SRI tevékenységét felügyelő parlamenti bizottság alelnöke. 1989 előtt a vegyészi végzettségű Verestóy egy Elena Ceauşescu által vezetett kutatóintézetben dolgozott. 2007-ben az Atac című lap egy egykori szekustisztet idézett, aki szerint Verestóyt szülővárosában, Székelyudvarhelyen beszervezte a Szekuritáté, noha az átvilágító testület 2006-ban közölte: a politikus nem működött együtt a Szekuritátéval. Vagyona 1990-től a Hargita megyei fűrészáru-iparból és tőzsdei portfóliójából táplálkozik. Megemlíti a jelentés azt is, hogy Verestóy volt a fő tulajdonosa annak a Hungastro társaságnak, amellyel az egészségügyi minisztérium 7 millió dolláros, kórházi szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződést ajánlott, miután a közbeszerzési eljárás legfontosabb ajánlattevőjét technikai alapon kizárták. Arról is szól a dokumentum, hogy Verestóy vélhetően részt vett egy „insider trading” típusú spekulációban a tőzsdén, mivel olyan részvényekkel folytatott tranzakciókat, amelyekre egy elfogadás előtt álló törvény vonatkozott.

A távirat megjegyzi, hogy a helyi kiskirályok befolyása megváltozott a 2004-es parlamenti választások után, valamint a 2007-es kormányváltást követően.

Verestóy Attila hétfőn újságírói kérdésre válaszolva kijelentette: semmi újdonság nincs a WikiLeaks által kiszivárogtatott táviratban, amely az akkori sajtócikkekből szemléz.

MPP-PRESS

Tündérkert-takarítás – Települések, időpontok, helyszínek

[ 2011. március 31., 11:13 ] [161]

Az Erdély. ma megpróbál hírt adni arról, hogy mely települések kapcsolódtak be Böjte Csaba Tündérkert-akció néven ismert kezdeményezésébe, amelynek célja, megszépíteni nemcsak azt a környezetet, ami a közvetlen közelünkben van, hanem annak a falunak, városnak a környékét is, ahol élünk.
Íme az elsők, akik szervezetten csatlakoztak:
Gyimesközéplok, Hidegség

időpont: péntek 11 óra
találkahely: Hidegségi 3-as sz. Általános Iskola
vinni: szemeteszsák
záróesemény: bográcsozás
szervező: Muhos Panzió, Hidegségi 3-as sz. Általános Iskola

Tusnádfürdő:
időpont: szombat 10 óra
találkahely: Szent László Ház
vinni: szemeteszsák
szervező: Szent László Gyermekvédelmi Központ
Székelyudvarhely:
időpont: szombat 10 óra
találkahely: a Szentimre utca teteje (a Köveshágó-Kerekerdő útelágazásnál)
vinni: ásó, lapát, vágószerszám, szemeteszsák
szervező: Póráz Klub – kutyabarátok klubja
Balázsfalva, Tür
időpont: szombat 10 óra
találkahely: plébánia
vinni: szemeteszsák
szervező: Kémenes Lóránt plébános
Kérjük, hogy aki tud még más településeken hasonló konkrét akciókról, írja meg nekünk a tunderkert[kukac]erdely.ma címre. (a [kukac] helyére a @ jelet kell beírni).

erdely.ma

1

Élethelyzet a sarmasági Liliom (Csergeték- Crinului) utcából az Úr 2011. éve március havának 31. napján, csütörtökön

A sarmasági Liliom utca szélesnek egyáltalán nem mondható járófelületén egyre gyakrabban járnak a nagyobbnál- nagyobb, nehezebbnél nehezebb kamionok alaposan próbára téve a kétes vastagságú és minőségű infrastruktúrára közelmúltban lefektetett aszfaltburkolatot az utcában lakó emberek legnagyobb felháborodására.

Bosszúságukat betetézendő mai nap reggelén az egyik erre járó óriáskamion jártában- keltében letépte a villanypóznákra szerelt vezetékek jelentős hányadát, látva- lásd  a következményeket:

Meghajlított villanyoszlop amelyik eddig sem függőlegességéről volt nevezetes  Megfeszített és meghajlított villanyoszlop (eddig sem függőlegességéről volt nevezetes)

 

Letépett vezetékek

Letépett vezetékek

Az utcabeliek értesítése nyomán azonnal megjelentek a szolgálatos közösségi rendőrök, utána egy községi rendőr, picit később a kábeltelevíziós és az áramszolgáltató szakemberei és hozzáfogtak az okozott károk elhárításához, íme:

Operativitás

Megérkeznek a szerelők

Szorgalom

Szorgalommal…

Szakértelem

…és szakértelemmel végzett munka meghozza gyömölcsét

Ügyességüket dicsérendő a kábelesek ugyanolyan operatívan ahogy megjelentek el is végezték a rájuk háruló feladatokat.

 

Brávó nekik!

 

Számomra csak az nem igazán érthető hogy az ilyen esetben törvény által előírt kötelező várakozást betartó kamionsöfőrt a kiérkező közegek egyszerűen szélnek eresztették, elengedték. Ahogy mondani szokás: csak úgy simán… Sőt, a szemlélők szerint még egy icipici hivatalos figyelmeztetésben sem részesítették a károkozót.

 

Látottak és tapasztaltak alapján önkéntelenül felvetődik az emberben a kérdés: számítsunk holnaptól a következő kamionos csínytevésre? Mert ugye, amint láttuk káros tettének következményeivel egyáltalán nem kell számolnia.

 

Vagy mert a ,,problémák” már akkor le lettek ,,rendezve” megfelelő ,,fórumokon” amikor azok még nem is bátorkodtak létezni? Vagy esetet megvilágítandó tegyük fel a mostanában oly divatos kérdést: áránzsemente domnilor lá drúmúl máre?

 

Tisztelettel: Keresztes Zoltán István,

Liliom utcai lakos, Sarmaság.

A teremtő szeretet ereje – Jótékonysági koncertturné Bagdi Bellával

[ 2011. március 29., 15:09 ] [45]

Bagdi Bella életmódtréner és mantra-énekesnő április 4-10 között erdélyi koncertturnét tart öt zenésztársával.
A koncerten egy nagyon hatékony, mindenki számára könnyedén elvégezhető gyakorlatot tanít majd meg az előadónő, ami a mindennapi életben való alkalmazásával látványos, pozitív értelemben történő változásokat ad gyakorlójának. Legyen szó gyógyulásról, egészségmegőrzésről, belső béke megteremtéséről, anyagi és nem anyagi célok eléréséről.
Mindeközben akaratlanul is átveszi a hallgató az est energiáját és észrevétlenül elkezd az egész életét és szemléletmódját átalakító, átváltoztató úton járni.

A belépés díjtalan. A művészek a helyi hátrányos helyzetű gyermekeknek és idősotthonoknak gyűjtenek adományokat a koncert végén.
A turné állomáshelyei:
• április 5.: Nagyszalonta, helyszín: Magyarok Háza – RMDSZ Székháza, 18.00 óra
• április 6.: Kolozsvár, helyszín: Német Demokrata Fórum (DFDK) székhelye
(Unió u. (Memorandumului) 8/16., 18.30 óra
• április 7.: Marosvásárhely, helyszín: Bolya Farkas Elméleti liceum díszterme
(Bolyai utca 3 sz, 19.00 óra
• április 8.: Sepsiszentgyörgy, helyszín: Míves Ház (Kós Károly utc. 5/A, 20.00 óra
• április 9.: Csíkszereda, helyszín: Nagy István Művészeti Iskola aulája
(Testvériség sugárút 20. (a Taps tér szomszédságában))18.00 óra
• április 10.: Székelyudvarhely, helyszín: Művelődési ház koncert terme
(Tamási Áron u. 15), 20.00 óra
• április 11.: Gyergyószentmiklós, helyszín: Gépgyártóipari Iskolaközpont díszterme(Márton Áron u. 13-15, 19.00 óra.
Mindenkit nagy szeretettel várnak, aki egy különleges, belső békét adó koncerten szeretne résztvenni.

erdely.ma

Szegedi Csanád betartotta, amit Mihályfalván ígért

[ 2011. március 29., 10:34 ] [91]

Szegedi Csanád, a Jobbik Magyarországért Mozgalom EP-képviselője már többször is bizonyította, szívén viseli az erdélyi magyarság sorsát. Legutóbbi brüsszeli felszólalásán az Érmellék autonómiája mellett tette le voksát.
Az Érmihályfalván tartott március eleji előadásában is kitért arra, hogy Székelyföld után, a legnagyobb tömbben élő érmelléki magyarságnak is ugyan olyan joga vann saját autonómiája megteremtéséhez, mint az első világháború után Olaszországhoz csatolt, túlnyomórészt nem olasz népességű Dél-Tirolnak, amely rendkívül széles területi, gazdasági és kulturális autonómiát élvez a mai Itálián belül. Ez azonban nem volt mindig így, hiszen az 1918-ban még 97%-ban németek lakta régió – ez akkor mintegy 260 ezres összlakosságot jelentett – több évtizedes olasz elnyomás, etnikai tisztogatást célzó betelepítések, illetve az őslakosok jó egyharmadának Ausztriába kényszerítése a 20-ik század második felére már csak az itt élőket jócskán megtizedelte. Autonómia nélkül pedig mára már vélhetően nem is léteznének.
Az önrendelkezésnek köszönhetően a mintegy félmilliónyira duzzadt dél-tiroli őslakosságnak mára saját helyi parlamentje és saját helyi kormánya van és az adóbevételek túlnyomórészt is helyben maradnak, a közigazgatás és az oktatás is szigorúan kétnyelvű és etnikailag arányos. Az etnikai arányosságról szóló helyi törvény megköveteli, hogy még a szociális bérlakásokat, a lakásépítési támogatásokat, valamint a kulturális támogatásokat is minden településen az ott élő népcsoportok arányában kell elosztani. Az eredmény: ez a kis közösség nem olvad be, nem enyészik el a közel 60 milliós olasz népességben. Dél-Tirol osztrák-német jellegű maradt, a lakosság 69%-a német, arányszámuk nem csökken.
Ezzel párhuzamban a milliós nagyságrendű elszakított erdélyi magyarságnak, valamint ezen belül a nagy tömbben élő érmellékieknek évtizedek óta nincsenek valódi önrendelkezési jogaik.

Érmihályfalván tett látogatásakor a helybéli magyarok felkérték az EP-képviselőt, hogy a jövőben még erőteljesebben képviselje az érmelléki autonómia-törekvéseket.
Ennek a felkérésnek eleget téve már a március 15-én megtartott budapesti beszédében is hangsúlyozta az érmelléki autonómia fontosságát.
Ezt követően az Európai Parlament március 23-i plenáris ülésén is szót kért, ahol ismertette az érmelléki magyarság önrendelkezési törekvéseit, és indítványozta, hogy a parlament hívjon össze egy ülést, és külön napirendi pontként tárgyalja meg a székelyföldi és az érmelléki területi autonómia ügyét.
Mindezeket követően március 24-én Szegedi írásban is benyújtotta ebbéli kérését az Európai Bizottság irányába az autonómia elvének alkalmazásáról, valamint konkrét válaszokat sürgetve arról, hogy a Bizottság támogatná-e az érmelléki magyarok kulturális és területi önrendelkezését.

Sütő Éva, Reggeli Újság, erdely.ma

Orbán: az új alkotmány az egész nemzeté lesz

[ 2011. március 28., 15:27 ] [102]

A magyarok felelősséget éreznek a jövő iránt, bele akarnak szólni annak alakításába, erősek és elszántak a tekintetben, hogy saját kezükbe vegyék a sorsukat – mondta a miniszterelnök a parlamentben.
A nemzeti konzultáció sikere azt jelzi, hogy az új alkotmány az egész nemzeté lesz, hiszen a magyarok akarata és véleménye jut érvényre benne – mondta Orbán Viktor a nemzeti konzultáció eredményét ismertetve hétfőn az Országgyűlésben, kijelentve: ezért az új alkotmány kivételesen erős alaptörvény lesz.
"A magyarok felelősséget éreznek a jövő iránt, bele akarnak szólni annak alakításába, erősek és elszántak a tekintetben, hogy saját kezükbe vegyék a sorsukat, mindezen felül pedig egységesek abban, hogy milyen Magyarországon akarnak élni, milyen jövőt akarnak építeni, és azt milyen közös értékek alapján képzelik el" – értékelte az alkotmányozással kapcsolatos nemzeti konzultációt a miniszterelnök.

Nincs más hátra, mint az Országgyűlésben véghez vinni, amit az emberek akarnak – tette hozzá. A válaszadók 91 százaléka ért egyet abban, hogy a megújuló Magyarországon az alapvető kötelességeink ugyanolyan fontosak, mint az alapvető jogaink, tehát azokat is deklarálni kell az alaptörvényben – mondta Orbán Viktor.
Szintén több mint 90 százalékos egyetértés van arról, hogy a legfőbb közös értékeink számára, mint a család, a rend, az otthon, a munka és az egészség, kiemelt alkotmányos védelmet kell biztosítani. Ugyanekkora többség ért egyet abban, hogy a jövő nemzedékek iránt valamilyen formában alkotmányos kötelezettséget kell vállalni, vagyis alkotmányos garanciákat kell vállalni a jövő nemzedékek védelme érdekében – hangoztatta a miniszterelnök.
A magyar emberek minden eddiginél határozottabban megüzenték, hogy a magyar termőföld és víz nem eladó, sem most, sem később – mondta Orbán Viktor a nemzeti konzultáció keretében visszaküldött kérdőívek eredményét ismertetve.
Orbán Viktor szerint elárulják szavazóikat azok az ellenzéki pártok, amelyek tudatosan és előre elhatározottan kivonják magukat az alkotmányozásból.
"Sajnálatos, de vannak, akiknek tíz hónap sem volt elég, hogy elfogadják a magyar választók akaratát, továbbra is makacsul ellenszegülnek a változásnak, a megújulásnak" – mondta a kormányfő. Hozzátette: mivel ellenzéki pártok nem hajlandók megjeleníteni azokat az értékeket, amelyek képviseletére felhatalmazást kaptak, a kormánypártoknak különleges felelősségük van abban, hogy minden magyar ember érdekét szem előtt tartsák, azokét is, akik választott képviselőik révén nem tudják érvényesíteni őket.
Orbán Viktor ugyanakkor megköszönte Szili Katalin volt házelnöknek azt a „komoly és odaadó munkát", amelyet a politikus a nemzeti konzultáció során végzett, és így „kiállt választói és az ország mellett".

hirado.hu , erdely.ma

RMDSZ-EMNT találkozóra kerülhet sor áprilisban

[ 2011. március 28., 13:46 ] [254]

RMDSZ-EMNT találkozóra kerülhet sor áprilisban – jelentette be Kelemen Hunor szövetségi elnök. Március folyamán többször beszélt Tőkés László EMNT elnökkel, akit a kolozsvári Mátyás szobor szombati avatására is meghívott. Tőkés László elfogadta a meghívást, beszédet is fog tartani a rendezvényen.
A későbbiekben egyeztetni fognak az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács küldöttségének találkozójáról is. Erre valamikor áprilisban kerülhet sor, mondta Kelemen Hunor.

Marosvásárhelyi Rádió,erdely.ma

1,2 millió embert várnak II. János Pál boldoggá avatására

[ 2011. március 27., 22:32 ] [31]

A líbiai háború és a japán földrengés tartja távol az érdeklődőket II. János Pál boldoggá avatásától.
Sokan mondják le korábbi szállodafoglalásukat, és inkább nem mennek el Rómába II. János Pál pápa boldoggá avatási szertartására részben a japán földrengés és cunami, részben a líbiai katonai akciók miatt.
Az olasz főváros vezetői nagyjából feleannyi résztvevőre számítanak, mint amennyit korábban a Vatikánba vártak. A május elsejei ceremónián 1,2-1,3 millió ember vesz majd részt, de ebben benne vannak a helyi érdeklődők is – idézte a Corriere della Sera napilap a város főpolgármester-helyettesét, Mauro Cutrufót. Cutrufo – aki a város idegenforgalmáért is felelős – azt mondta, a vatikáni Szent Péter téren körülbelül 300 ezer ember fér el, a többiek óriáskivetítőkön figyelhetik az eseményt a Circus Maximus és a Piazza San Giovanni környékén.

A boldoggá avatás a szentté avatási eljárás egyik állomása. Giuseppe Roscioli a római szállodaszövetség elnöke azt mondta, sokan a japán földrengésre és cunamira, illetve a líbiai katonai beavatkozásokra hivatkozva mondják le foglalásukat. Leginkább japánok, amerikaiak és délkelet-ázsiaiak maradnak otthon, annak ellenére, hogy korábban jelezték, elmennek a boldoggá avatásra.
Index,erdely.ma

Az abortuszok magas száma ellen tiltakoztak – Menetelés az életért

[ 2011. március 27., 23:12 ] [19]

Március 25. Jézus Krisztus szeplőtelen fogantatásának ünnepe. Ekkor kezdődött, kilenc hónappal születése előtt Megváltónk földi élete.
Mivel minden ember élete a fogantatástól kezdődik, már embrió állapotban, amikor lelket kap Istentől, a nemzetközi Pro Life (életért) mozgalom számára ez a nap, a Megnemszületett Gyermek Napja. Az Élet Ajándéka Egyesület az ünnephez legközelebb eső szombaton, március 26-án ismét megszervezte a Menetelés az Életért akciót, amelynek során néhány száz hívő ember vonult fel a Dózsa utcai görög katolikus templom–Ortodox katedrális–Városháza–Dóm tér útvonalon, a művi vetélések döbbenetesen magas száma ellen tiltakozva.
Az élet és a család védelmében szervezett megmozduláshoz csatlakoztak az ortodox, a római és görög katolikus, a református, a neoprotestáns egyházak képviselői, keresztény egyesületek tagjai, a város polgárai. A tüntetők Az abortusz nem megoldás, A gyermek isten ajándéka, Mi az életet választjuk, Fogd meg a kezem …ne vedd el az életem! és hasonló szövegű transzparensekkel vonultak végig a városközpont utcáin. A tüntetésen részt vett Gheorghe David szenátor és Marius Dugulescu parlamenti képviselő is, akik tisztában vannak vele: az abortuszt tiltó törvényt nem lehetne elfogadtatni a parlamenttel, ennek ellenére mindent megtesznek azért, hogy a művi vetélések számát korlátozzák. Az 1990–1996 időszakban történt a legtöbb magzatelhajtás Romániában, de az állami klinikákon ma is évente 100 000-200 000 abortuszt hajtanak végre (a magánklinikáktól nincsenek adatok).

Pataki Zoltán, www.nyugatijelen.com, erdely.ma

Böjte Csaba: egy-két dolgot addig is bevállalhatnánk!

[ 2011. március 24., 19:12 ] [114]

Fotó: pluszportal.ro

Kedves Testvérek!
Szeretettel köszöntelek…
Sokféle hozzászólás érkezett a Szent István-tervhez. Meglepően sok, és sokféle!
Arra gondoltam, hogy május elejéig várjunk a javaslatokkal, addig gyűljenek… és akkor megint gyűljünk össze Csíksomlyón (én május 4-5 körül gondolnám) és vegyük számba az igényeket is, de a lehetőségeket is. Fontos, hogy legalább az elején egyszerű, könnyen megvalósítható terveket tűzzünk magunk elé, melyet el is érünk, és melyek örömmel, sikerélménnyel tölthetnek el.
Szerintem egy-két konkrét dolgot addig is, májusig is bevállalhatnánk! Mi, a Szent Ferenc Alapítványtól, a Szent Lászlóval bevállaltunk egy nagy tavaszi takarítást, 18 helységben körbejárok, és lelki, szellemi megújhodáshoz bátorítanánk az embereket. Amúgy, szerintem belülről kezdődik az újjászületés.
Persze, nem csak lélek az ember, ezért jó lenne a környezetünket is megszépíteni. Gondolom, hogy egyeztetni lehetne a városi és megyei tanácsokkal, hogy adjanak teherautót, és április első szombatján – ha jó idő lenne – szervezhetnénk egy nagy Tündérkert-akciót. Szépen, az Erdély.mán keresztül, a Mária Rádiót is bevonva meghirdetnénk, hogy aki akar csatlakozzon. Összegyűjtenénk a szemetet, a tavalyi gazt, megnyesnénk a fákat, bokrokat, ültetnénk újakat. Mindenki erre a célra szentelné ezt a szombati napot, ott ahol él. Gondolom, hogy iszonyú mennyiségű szemét gyűlne össze. Mi mostanig is csináltunk magunkban ilyen megmozdulásokat, de gondolom, ütősebb lenne, ha közösen állnánk neki. Mi megszervezzük 63 helységben, a gyerekeink meghívnák a többi gyereket is, és már csak ebből lenne egy nagy erdélyi akció.

 

Jó lenne ha ennek a tavaszi nagytakarításnak kitalálnánk egy jó jelszót, szimbólumot. Valaki lerajzolhatná stilizáltan az Év Fáját a templom körvonalával… Meg lehetne szólaltatni kertészeket, tájépítőket – például a felcsíki Macalik bácsit, aki nagy gyógynövénygyűjtő –, hogy tanácsokkal, jó ötletekkel támogassanak. Ilyen irányban jövő héten minden nap kellene legyen egy felhívás a honlapon. A vállalkozókat pedig arra biztathatnánk, hogy ők egy kis bográcsossal legyenek a dolgozó csapatok segítségére. Hátha meglátnák a reklámlehetőséget ebben az akcióban.
Szerintem ránk is fér a hosszú tél után egy ilyen nap, talán sokunknak jól is esne egy kis mozgás a friss levegőn. Ismerkedés, munkaközbeni tere-fere… Csak lenne jó idő!
Kellene egy kis csapat, mely a szervezési, koordináló munkát felvállalná!

Szeretettel, Csaba t., erdely.ma

Az új Alkotmány üzenete 2011 március, Kövér László beszéde – olvasd el!

koverlaszlószap „Az emberiségnek egy nemzetet megtartani’, ez és nem kevésb forog most kérdésben, s rajtunk áll ennek szerencsés eszközlése.”

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt meghívott Vendégeink!

Tisztelt Ház!

A képviselők feladatát gróf Széchenyi István ekként foglalja össze a Stádiumban. Most, amikor Magyarország új alaptörvényéről tanácskozunk, méltó és igazságos, illendő és felettébb hasznos, hogy felidézzük ezt a gondolatot. Az ügy, amelyben járunk, a nemzet megmaradásának ügye.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim!

„Magyarország történelmének egyik legsúlyosabb kihívása előtt áll. Nem kisebb kérdést kell megválaszolnia, minthogy Európa egyenrangú társországaként tudja-e átlépni a harmadik évezred küszöbét, vagy lecsúszunk a világ végleg megrekedt, nyomorba, káoszba és erőszakba süppedt, reménytelenségben vegetáló nagyobbik részéhez. Magyarországnak választ kell adnia arra, hogy korszerűsíteni tudja-e gazdaságát, oktatását, igazgatási rendszerét. Választ kell adnia, hogy gátat tud-e vetni a társadalom végletes kettészakadásának, biztosítva az elszegényedett millióknak legalább a majdani felemelkedés reményét. Választ kell adnia arra, hogy mindeközben képes lesz-e fenntartani az egyéni szabadságjogok és a demokratikus intézmények működő rendszerét. Választ kell adnia, hogy képes lesz-e az alattvalók örökül kapott társadalma helyett megteremteni a végre szabad kezdeményezőképességű polgárok társadalmát. Választ kell adnia, hogy képes lesz-e mindehhez a polgárok szolidaritását, összetartozás tudatát kifejező közösségek létrejöttét és fennmaradását elősegíteni. Választ kell adnia, hogy képes lesz-e mindehhez olyan kulturális és erkölcsi környezetet teremteni, amely az emberi-polgári értékek kiteljesedését segíti. Választ kell adnia arra, hogy képes lesz-e megőrizni élhető és lakható formában a természetes és mesterséges környezetünket. Magyarországnak választ kell adnia önmaga és a világ számára, akar-e, tud-e, és ha igen, hogyan, részt venni az emberiség előtt álló kérdések megválaszolásában.

Tisztelt Országgyűlés! Nekünk politikusoknak, akik – ellenzékben vagy kormányon – az ország sorsa iránt felelősséget viselünk, választ kell adnunk arra a kérdésre, miként tudunk részt venni a magyarság előtt álló feladatok megoldásában. A Fidesz – Magyar Polgári Párt szerint a Magyar Köztársaságnak, a magyar polgároknak olyan alkotmányra van szüksége, amely alapot és keretet ad e nemzeti, történelmi kihívásra adandó hosszú távú válasz sikeréhez.”

Tisztelt Országgyűlés!

Aki képviselőtársaim közül jól figyelt, az rájöhetett, hogy az iménti gondolatok nem most hangzottak el először ebben a Házban. Valóban, Szájer József képviselő úrnak a magyar országgyűlésben 1996. május 22-én, a Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájában a Fidesz vezérszónokaként elmondott beszédéből idéztem.

Ha e gondolatok mégis az aktualitás erejével szólnak, ha magam sem találhattam volna jobb megfogalmazást, hogy a mai helyzetünkhöz igazítsam Széchenyi 180 évvel ezelőtti parancsát – nos, az talán nem a véletlen műve. E mondatok hat esztendővel a zsákutcának bizonyult államszocializmus bukása után, négy évvel az új évezred kezdete előtt, tehát másfél évtizede hangzottak el. Egy négy és fél évtizedes kommunista országrombolás utáni négy szabad esztendőt követő utódpárti kormányzati ciklus kellős közepén. Mely ciklusra jött újabb négy szabad esztendő, ezidáig – mondhatni: sajnos – az elmúl hat és fél évtized legsikeresebb időszaka. Mely négy esztendő végére a nemzet végre felemelhette a fejét; úgy érezhette, hogy túljutott a rendszerváltozással szükségszerűen együtt járó lecsúszáson, nyomorúságon, nélkülözésen, bizonytalanságon, szétesettségen, s immár kikapaszkodhat abból a gödörből, amelybe 1990-ig a kommunizmus, majd 1994 után annak örökösei, s az ő – magukat liberálisnak nevező – szövetségeseik juttatták.

Majd jött megint – most már kétszer – négy év, s itt állunk újra az egyszer már elvégzettnek hitt munkát, megoldottnak gondolt feladatot látva magunk előtt: felemelni egy kirabolt, meggyötört, legyengített, tartalékaitól is megfosztott, szellemi, lelki, erkölcsi és biológiai értelemben is tönkre tett országot, miközben azok, akik mindezt elkövették rajtunk, ahelyett, hogy szégyenükben elbújnának, levonulnának a közélet általuk összerondított színpadáról, itt ágálnak, fenekednek ellenünk, leckéztetni próbálnak jó modorból, szociális érzékenységből, demokratikus viselkedéstanból, szakértelemből, s közben ott tesznek keresztbe, ahol csak lehet.

Tisztelt Képviselőtársaim!

Az úgynevezett baloldal által kisajátíthatónak vélt Bibó István írja egyik alapvető, a kiegyezéses rendszer csődjét és bukását elemző munkájában „Az általánosan elterjedt ellenkező nézettel szemben le kell szögeznünk, hogy a politikában hazudni nem lehet. Pontosabban: lehet itt-ott hazugságokat mondani, de nem lehet hazugságra politikai konstrukciókat, politikai programot felépíteni.”

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, az úgynevezett rendszerváltozás alapvető, konstrukcionális hazugsága, melyre ráment az életünkből húsz év, s majdnem minden viszonylagos eredményünk, amelyért e húsz év alatt keservesen megküzdött és megszenvedett az ország, az az a fikció volt, hogy lehet demokráciát, jogállamot, hazát, nemzetet, jövőt építeni olyanokkal, akik egész életüket, előmenetelüket, vagyonosodásukat azt megelőzően arra alapozták, hogy fenntartottak egy totalitárius diktatúrát; hogy lábbal tiporták mások emberi méltóságát és legalapvetőbb emberi jogait; hogy idegeneknek szolgáltatták ki, adták el a hazát, hogy a nemzetköziség jelszavával megtagadták saját népüket, sőt – ha úgy látszott szükségesnek, hát – fegyvert is emeltek rá; hogy mielőtt kényszerűségből átadták a lelakott, rommá tett országot, az utolsó éveikben el is zálogosították még az utódaink jövőjét is.

Arra a hazugságra épült az úgynevezett rendszerváltozás rendszere, hogy lehet tisztességes, valódi kiegyezésnek számító kompromisszumot kötni olyanokkal, akik másokkal mindig is csak az erő nyelvén tudtak beszélni, akik magukat a történelem kiválasztottjainak hirdették, de akik nem hittek soha semmiben, ellenben készek voltak bármikor bármit és bárkit elárulni; akik mindig is megvetettek minden értéket, melyet nem lehetett pénzbeli haszonra váltani, s lenéztek mindenkit, aki nem így élt és nem így gondolkodott; akik leginkább azoknak nem tudtak megbocsátani, akik ellen bűnöket követtek el. Arra a hazugságra épült, hogy a diktatúrából a demokráciába való átmenet csak egy deklaráció, egy törvényhozási aktus végén elhelyezett tollvonás kérdése. Arra a hazugságra, hogy a kommunista rémuralmat jogilag egyszerre keretbe foglaló s egyszerre elpalástoló úgynevezett alkotmány toldozgatásával-foldozgatásával megalapozható egy valódi demokrácia, hogy az 1949. évi XX. törvény, amely még címében sem tagadta a kommunizmus rendszerével fenntartott jogfolytonosságot, lehet egy valóban új világ kezdete.

Kedves barátaim, tévedésünkért – vagy jóhiszeműen vállalt hazugságainkért – keserves árat kellet fizetnünk! Nemcsak gazdasági és szociális válság sújtja ma hazánkat, de működőképesnek hitt alkotmányos rendszerünk is szinte csődöt mondott: 2006-ban hazugsággal, manipulációval elcsalták a választásokat, majd régi kommunista titkosszolgálati módszerekkel előidézett provokációk után rendőrterrorral próbálták megfélemlíteni az ellenzőket.

Embereket kínoztak, nyomorítottak meg, ítéltek el hamis tanúvallomások alapján, s mentették fel ugyanúgy a valódi bűnösöket – s mindezt a jogállam nevében! Szinte csődbe vitték az országot, az utolsó tégláit is ellopták vagy elzálogosították – s mindezt a demokráciára hivatkozva! Működésképtelenné tették az államot – mindezt a köztársaságot a kötőszavak gyakoriságával emlegetve!

A tavaly tavaszi választások után szakadék széléről kellett visszarántanunk az országot! Majdnem összeomlott minden, majdnem odalett mindenünk, még sokáig nem leszünk túl a nehezén – s akik mindezt okozták, most kétségbe vonják azt a jogunkat, melyet a választók ruháztak ránk annak érdekében, hogy mentsük, ami még menthető, hozzuk rendbe, ami még rendbe hozható, s próbáljuk meg velük együtt megint csak újra kezdeni?! „A gyermeknek kél káromkodni kedve”! – tisztelt Barátaim.

Tisztelt Képviselőtársaim! Huszonegy esztendő telt el az első szabad választások, huszonhárom az első ellenzéki szervezet, a Fiatal Demokraták Szövetségének megalapítása óta. A valaha fiatal demokraták gyermekei ma felnőtt választópolgárok. Több, mint húsz év után akkor is számot kellene vetnünk mindazzal a tapasztalattal, amelyet a hátunk mögött hagyott idő felhalmozott, ha csupán a jólétbe beletunyult szerencsésebb országok unalmas élete jutott volna számunkra osztályrészül; akkor is, ha a világ mindeközben maga is nem változott volna óriásit; akkor is, ha nem olyan helyzetben lennénk, mint amilyenben vagyunk. De miután nem húsz konszolidált év, hanem a rendszerváltoztatás húsz esztendeje után vagyunk, miután a huszonegynéhány éve számunkra mintául szolgáló nyugati világ maga is az átalakulás válságával küzd, s miután gyakorlatilag újjá kell építenünk az országot, mely történetének egyik legmélyebb és legösszetettebb válságát éli – nos, mindezek figyelembe vételével tabuk és mismásolás nélkül, de higgadtan és tárgyilagosan felül kell vizsgálnunk mindazt, amit a rendszerváltoztatás kezdete óta hoztunk létre, vagy éppen az azt megelőző korszakból hoztunk magunkkal.

Felül kell vizsgálnunk egész gazdasági rendszerünket, benne az adórendszertől a költségvetési és vagyongazdálkodáson át a munkaerőgazdálkodásig; át kell alakítanunk az államigazgatást, az önkormányzataink működését és gazdálkodását, az egészségügyet, az oktatást, a nyugdíjrendszert, a szociális ellátást, a honvédelem szervezetrendszerét, a bűnüldözést és az igazságszolgáltatást, a parlament működését s az azt létrehozó választási rendszert is. S ha mindez így van – márpedig ezt vitató hangokat nemigen hallani -, akkor csupán éppen a mindennek keretet adó alkotmányos szabályainkhoz nem kellene, nem szabadna hozzányúlni – amint ezt viszont lépten-nyomon hallani?!

Tisztelt Képviselőtársaim!

Az első kérdés, amit meg kell válaszolnunk, tehát mindjárt az, hogy szükségünk van-e új alkotmányra? Mielőtt azonban elhamarkodottan rávágnánk a választ, tegyünk fel egy még ezt is megelőző kérdést: mihez képest van rá szükség, ha van rá egyáltalán – azaz jelenleg van-e Magyarországnak egyáltalán alkotmánya?

Az egyik álláspont szerint – melynek jegyében 1989 óta éljük állami létünket – van, mégpedig a többször módosított, s a Köztársaság kikiáltásával demokratikusra és jogállamira fazonírozott 1949. évi XX. törvény, mely Magyarország első írott alkotmánya.

A másik álláspont szerint is van, mégpedig az úgynevezett ezeréves, történeti alkotmány, amely a maga szerves fejlődésével a hasonlóan íratlan angol alkotmány mellett a világ jogtörténetének egyik legkifinomultabb alkotása, melynek jogfolytonosságát 1944-től idegen megszállások előidézte totalitárius diktatúrák ugyan megszakították, de amelyhez képest az 1949. évi XX. törvény csak egy oktrojált, fiktív alkotmány, s mint ilyen, semmilyen utólagos módosítgatással nem reparálható; azaz a történeti alkotmány jogfolytonossága a magát ma alkotmányként megnevező jogszabály hatályon kívül helyezésével helyreállítható. S itt mindjárt felvetődik egy újabb kérdés: egyáltalán mit tekintünk alkotmánynak, mit várunk az alkotmánytól?

Tisztelt Ház!

A 225 fideszes és 36 kereszténydemokrata képviselő által T/2627. számon előterjesztett, Magyarország Alaptörvénye címet viselő Javaslat a következő képpen válaszolja meg a feltett kérdéseket. A Q. cikk szerint

„(1) Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja.

(2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek.

(3) Az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni.”

A Nemzeti hitvallás, mint az Alaptörvény preambuluma megállapítja:

„Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét. Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését.

(…) Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista ’alkotmány’ jogfolytonosságát, amely egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk annak érvénytelenségét.

(…)

Alaptörvényünk jogrendünk alapja: szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között. Élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk.”

Az értelmező kéziszótár szerint alaptörvény az állam politikai, társadalmi és gazdasági rendjét s az állampolgári jogokat és kötelezettségeket meghatározó törvény; az alkotmány pedig nem más, mint valamely állam alaptörvénye vagy alaptörvényeinek összessége.

E meghatározások s a fentebbi idézetek szerint tehát kijelenthető, hogy a Javaslat nem csupán címében, de tartalmában is megfelel az alaptörvényekkel szemben támaszható követelményeknek, hiszen az állami és nemzeti létünkre vonatkozó alapelvek lefektetése után a Szabadság és felelősség illetve az Állam címet viselő fejezetekben rögzíti az ember fundamentális jogait s az állampolgárokat terhelő alapvető kötelezettségeket, illetve megállapítja a politikai, gazdasági és társadalmi rendre vonatkozó legáltalánosabb normákat. Önmagát – a Záró rendelkezéseket – követően mint „Magyarország első egységes Alaptörvényét” határozza meg, mely maga is része az „ezeréves” történeti Alkotmánynak, s mely részévé teszi ezen jogi, szellemi s erkölcsi konstrukciónak azon majdan kétharmados képviselői szavazattöbbséggel elfogadandó vagy módosítandó, „sarkalatos törvényeket” is, melyek kiteljesítik közjogi berendezkedésünk újjáalakítását.

Mindezek mellett a Nemzeti hitvallás mint önálló fejezet puszta létéből és méginkább tartalmából az is kitetszik, hogy az előterjesztők felfogása szerint az Alkotmányba illeszkedő Alaptörvény nem csupán államszervezés technikai szabályok összessége, nem csupán a jogszabályok felett álló, meghatározó erejű norma, hanem annak foglalata is, hogy itt és most, mi, a XXI. század második évtizedének magyarjai miként gondolunk magunkra, melyek azok a múltbéli tradíciók, velünk élő értékek, jövőbeli célok, amelyek közös nevezőként nemzetté formálnak s ekként tartanak egybe bennünket; mi az az erkölcsi alap, értékközösség, amely az eltérő világnézetű, különböző hitű, más anyanyelven beszélő, differenciált társadalmi helyzetű magyarországi polgárokat szolidárissá teheti egymáshoz s szervezett politikai közösségükhöz, az államhoz és a Hazához.

Ha semmi más javítani való nem lett volna a ma még hatályban lévő régi alaptörvényünkön, ha semmi más újdonsága nem lenne a most előttünk fekvő Javaslatnak, mint hogy megpróbáljuk megválaszolni az önazonosságunkat érintő legalapvetőbb kérdéseket, már akkor is egyértelműen „igen”-nel kellene válaszolnunk az új alaptörvény szükségességét érintő felvetésre.

S itt – tisztelt Hölgyeim és Uraim – meg kell állnunk egy pillanatra annak tisztázása érdekében, hogy – noha minden 1994 után megválasztott kormány programjában szerepelt az alkotmányozás szándéka, mely az 1994 és 1998 közötti ciklusban tetté is érett – a folyamatosan fennálló szándék dacára húsz esztendő alatt mégis miért nem jutottunk el a megcélzott eredményig, azaz az eredendően mindenki által ideiglenesnek tekintett, átmenetinek szánt „alkotmány” helyébe lépő demokratikus alaptörvény elfogadásáig. A kérdés annál is nyugtalanítóbb, hiszen 1990-ben a kommunista rendszert leváltó demokratikusnak tekintett erőknek (ezen belül is az MDF-nek és az SZDSZ-nek együtt), 1994-ben pedig a posztkommunistáknak és a demokratikus erők táborából melléjük dezertáló SZDSZ-nek megvolt az alkotmányozáshoz szükséges kétharmados többsége. A válasz ott keresendő, ahol a rendszerváltoztató kísérlet majdnem teljessé vált kudarcának, látszólag kifogástalan demokratikus berendezkedésünk majdnem elégtelen működésének magyarázata: az úgynevezett SZDSZ által képviselt és – helytelenül – liberálisnak nevezett azon destruktív, életellenes, minden társadalmi összetartó erőként számba vehető normát és tradíciót tagadó illetve módszeresen pusztító, a gátlástalan önzésre és minden érték semmibe vételére épülő, agresszív, ugyanakkor a mérsékeltség és tolerancia, a modernség és európaiság képmutató jelmezébe öltöztetett politika erős, három ciklusban kormányzatot meghatározó jelenléte mellett nem volt esély arra, hogy létrejöjjön az – akár szemben álló – politikai felek között a közös értékekről vallott azon egyetértés, amely alapul szolgálhatott volna egy új alaptörvény megfogalmazásához. Ez az a hiány, amely politikai küzdelmeinket az elmúlt húsz esztendőben inkább hideg polgárháborúhoz, semmint demokratikus vitákhoz tette hasonlatossá.

A 2010. évi országgyűlési választások új fejezetet nyitottak Magyarország 1990 utáni történetében. Noha az SZDSZ teljes felmorzsolódásával az általa képviselt ideológia nem tűnt el a politikai színtérről, hiszen a kommunizmus rendszeréből átmentett pozíciókat hosszú ideig csupán pragmatikus módon védő MSZP azt teljes mértékben magába fogadta, azonban az ezt képviselő pártot vagy – ha az LMP-t is ide sorolom – pártokat a választók kirekesztették abból a lehetőségből, hogy továbbra is akadályai lehessenek egy minimális nemzeti közmegegyezésnek. Tehát – tisztelt Képviselőtársaim – ahogy húsz év alatt soha nem a Fideszen vagy a KDNP-n múlott, hogy nem lett új alaptörvénye Magyarországnak, úgy most sem elsősorban azért lesz, mert a Fidesz és a kereszténydemokraták pártszövetsége a választók jóvoltából kétharmados többséggel rendelkezik a Házban, hanem azért, mert húsz esztendő elteltével most először nyílt esély arra, hogy egy, a sikeres jövő megalapozásához elengedhetetlen minimális értékkonszenzus mögött több, mint kétharmada a választott képviselőknek fel tudjon sorakozni.

Tisztelt Országgyűlés! Itt néhány gondolat erejéig minősítenünk kell a Magyar Szocialista Párt és az LMP vitától való távolmaradását is, melyet a két párt hol az alkotmányreform szükségtelenségével, hol időszerűtlenségével, hol előkészítetlenségével, hol a társadalmi konzultáció elégtelenségével, hol az előterjesztés legitimációjának vélt hiányosságaival, hol némely tartalmi elemének elfogadhatatlanságával próbál indokolni, mikor éppen melyik érvet látja célszerűbbnek. A magunk részéről fontosnak látom leszögezni a következőket.

Először is, amint az elhangzott, húsz esztendeje lóg a levegőben az alkotmányozás kérdése. Alkotmányozási kényszer – ahogyan sokan mondják – , hála Istennek – nem úgy, mint 1949-ben! – valóban nincs, szükség és lehetőség viszont annál inkább van, ami számunkra pedig felelősségünkből fakadóan kötelezettséget teremt. Másodszor: tavaly nyár óta az alkotmány-előkészítő eseti bizottság életre hívása óta, zajlik az előterjesztés felett ma kezdődő vita előkészítése, mely idő sem a korábbi magyarországi hasonló példákhoz képest, sem pedig nemzetközi összehasonlításban nem tekinthető rövid időnek. Harmadszor: se szeri, se száma azoknak az alkalmaknak és módozatoknak, amelyek révén az előterjesztők meg akarták ismerni az alkotmányozás kapcsán felmerülő véleményeket és javaslatokat, beleértve a parlamenti pártok által javasolt társadalmi szervezetek bevonását az előkészítő munkába, vagy kérdőívek kiküldését 8 millió magyar választópolgárnak, melyből majd egymillió válaszolt is a megszólításra. Negyedszer: az alkotmány-előkészítő bizottság által asztalra tett koncepciót pusztán szabadon felhasználható, orientációs anyagnak elfogadva s ezzel párhuzamosan a Házszabályt módosítva lehetővé tettük, hogy az ellenzék letehesse a Ház asztalára a maga javaslatát, javaslatait, melyeket így vitában megvédhetett volna.

Összességében tehát a Fidesz és a KDNP mindent megtett azért, hogy az alkotmányozás a lehető legnyitottabb, a lehető legszélesebb körben véleményeket, álláspontokat, javaslatokat felszínre hozó parlamentáris aktus legyen, s ez a törekvésünk a ma megnyíló vita lezárásáig fennáll. Ugyanakkor nem fogadhatunk el semmiféle antidemokratikus ultimátumot, diktátumot, zsarolási szándékot. Nem fogadhatjuk el a választók által ránk testált döntési jog kétségbe vonását, mert az egyenlő lenne a választói akaratnyilvánítás szabadságának, a választási eredményeknek az elvitatásával.

Nem fogadhatjuk el, hogy a tiszta és szabad választásokon elnyert mandátumok birtokában az Alaptörvényről meghozandó döntésünk kevésbé lenne legitim, mint az 1989-es alku, amely a demokratikus meggyőződésének hiányáról még a tárgyalások során is számtalanszor bizonyságot adó, a diktatúra számukra nyújtott előnyeit azt utolsó pillanatokig védő MSZMP és a demokratikus szándékaiban meg nem kérdőjelezhető hitelességű, de – a szabad választásokat megelőzően – felhatalmazással szintén nem rendelkező Ellenzéki Kerekasztal között született, s mely létrehozta a jelenleg hatályban lévő alaptörvényünk törzsét, amely alaptörvényt ugyanakkor azóta sem erősített meg sem népszavazás, sem kétharmados parlamenti többség.

Nem fogadhatjuk el a teljeskörű konszenzus megteremtésére vonatkozó hangzatos igényeket sem, melyek valójában a választók által érdemi befolyásoló erővel fel nem ruházott kisebbség diktátuma, mely szerint csak az a megoldás lehet demokratikus, amelyet ők annak fogadnak el, és természetesen csak azokat a politikai erőket, azokat a képviselőket kell beleszámítani az – úgymond – teljeskörű konszenzusba, akiket ők demokratikusnak fogadnak el. Ez a fajta antidemokratikus gőg az MSZP részéről egyszerre ismerős és felháborító, de az LMP részéről is rossz emlékű időket idéz.

Mondjuk ki bátran, tisztelt Képviselőtársaim, hogy az úgynevezett baloldal célja most sem más, mint hogy ha nem ők határozhatják meg, hogy mi legyen Magyarország jövendő Alaptörvényében, akkor azt ne tehesse senki; s ha már ezt egyharmadnál kevesebb mandátumuk miatt nem érhetik el, akkor legalább annyi erkölcsi és politikai kárt okozzanak ebben a folyamatban, amennyit csak tudnak. S ehhez még az sem túl nagy ár, hogy saját választóikat rekesztik ki a képviselet lehetőségéből, őket hagyják cserben azzal, hogy nem tekintik a parlamentet a demokratikus érvelés és vita színterének, csak azért, mert ma nem övék a hatalom.

De ne tévedjünk, kedves Képviselőtársaim, ha az Országgyűlést nem is tartják alkalmasnak és méltónak arra, hogy a velünk való demokratikus vita színtere legyen, a televíziók képernyőjét, a rádiók mikrofonjait és az internet megannyi lehetőségét használni fogják azok, akik most tüntetőleg kivonultak. Néhány szavas mondatokra aszalják majd az Alaptörvényről szóló Javaslatot, hogy aztán a médiában felfújható gumiszörnyet csináljanak belőle, mellyel a választókat riogathatják – hogy most az internacionalista testvéri segítségnyújtás lehetőségéről ne is szóljak. Ha a tétet tekintjük – a nemzet megmaradását és boldogulását -, nagy vakmerőség ekként elutasítani a Javaslatot, de különösen magát a róla való vitát!

A kérdés végül is az: hiszünk-e a parlamentarizmusban? Hiszünk-e abban, hogy az itt folyó munkának, gondolatcserének van értelme? Akik nem hisznek ebben, akik a politikát csak hatalomtechnikai játszadozásnak tekintik, az Országgyűlést pedig a modern média csatornáira bármikor lecserélhető elavult színpadnak, azoknak azt tanácsolom: adják vissza a mandátumukat, hogy a választóik helyettük olyanoknak adhassák, akik hisznek a demokráciában. Nem a népi demokráciában, nem a szocialistában, hanem a parlamentárisban!

Tisztelt Képviselőtársaim!

Bár az MSZP és a LMP által előidézett helyzet erkölcsileg elfogadhatatlan, az új Alaptörvény megalkotásának folyamatát nem gátolhatja.

Magyarország teljes megújítása túlságosan is felelősségteljes és nehéz feladat, az erre szánható idő túlságosan is drága ahhoz, semhogy ne kelljen napirendre térnünk afelett a botrány felett, amelyet ellenzéki képviselőtársaink egy részének magatartása jelent.

Ezzel azonban még megtisztelőbb az a feladat, amelyet el kell végeznünk, hiszen, így nekünk – Önöknek kell képviselnünk, képviselniük azokat a magukat baloldalinak valló honfitársainkat is, akit saját választott pártjuk cserben hagyott. S ez – bár többlet felelősséget ró mindannyiunkra – nem is olyan nehéz, mint elsőre gondolnánk. Hiszen mindaz az éles szembenállás, megosztottság, kibékíthetetlenség, amely a magyar szellemi – s benne a politikai – elitet jellemezte, jellemzi ma is, s amely egyetértésre képtelenség oly’ visszataszítóvá tette sokak számára az elmúlt két évtized politikai küzdelmeit, ma ez a magyar társadalomban, a választók mindennapjainak világában nem létezik. Az ő világukban nem ideológiák mentén zajlanak a konfliktusok, az ő harcaik nagyon is hétköznapiak, az ő konszenzusuk egy mondatban is összefoglalható: normális emberi életet szeretnének élni.

Nincs jobb- vagy baloldali nyugdíjas, nincs MSZP-s vagy Fideszes munkanélküli, nincs liberális vagy kereszténydemokrata gyermeket akaró anya, csak emberek, s nekik vágyaik, törekvéseik és problémáik vannak, melyek megoldását persze ki-ki a maga értékrendjéhez, világnézetéhez közelebb álló párttól reméli inkább. Az Alaptörvény azonban erkölcsi, szellemi s jogi értelemben is a lehető legtágabb keret kell legyen, amely egy nemzetnyi, országnyi közösség számára a lehető legnagyobb közös nevezőt jelenti.

Nos, tisztelt Ház, tisztelt előterjesztő képviselőtársaim, nincs okunk aggodalmaskodni, még kevésbé szégyenkezni: aT/2627. számon benyújtott Javaslat – bár a szöveg nyitott bármely beilleszthető módosító indítvány befogadására – jelen állapotában is ilyen, mindenki számára elfogadható, sőt azonosulásra alkalmas dokumentum.

Meggyőződésem, hogy a most kezdődő vita végén elfogadandó Alaptörvény az egész nemzeté lesz. Azoknak az Alaptörvénye, akiknek a képviseletére felesküdtünk, mi, mindannyian. Nemcsak azoké, akik ránk szavaztak, hanem azoké is, akik nem ránk szavaztak, sőt azoké is, akik egyáltalán nem szavaztak, vagy nem szavazhattak. Mindannyiunké lesz! Kifejezi ezt mindjárt első mondata is, mely nemzeti imánk kezdete is egyben: „Isten, áldd meg a magyart!”

Tisztelt Ház!

Most, amikor az új Alaptörvényről vitázunk, tulajdonképpen egy új otthont építünk magunknak. Új falakat, de azokra az alapokra, amelyekre követésre méltó elődeink is építettek.

Történelmünkre: összetartozásunk, közös megmaradásunk és közös boldogulásunk történetére. Ezer esztendős állami múltunkra, a Szent Korona által megjelenített joguralomra, az Aranybullára, azaz az önkény minden formájának elutasítására. Egyéni és közösségi szabadságjogainkra, melyekért szabadságharcos őseink – úgy a ’48-asok, mint az ’56-osok -, ha kellett, az életükkel fizettek. Sajátosan magyar, mégis keresztényként európai, sokszínű és integráló erejű kultúránkra. Szentjeink, katonáink, Nobel-díjasaink és művészeink teljesítményére. Azokra a parancsokra, amelyek a történelem kezdetétől elválasztják a Jót a Rossztól, s azokra, amelyek előírják a hatalmat gyakorlóknak, az államot igazgatóknak a Jó, a Közjó követését. És természetesen az önmagunk és egymás iránt érzett felelősségünkre a jogokkal járó kötelességekre, amelyek nemcsak korlátoznak, hanem össze is kötnek bennünket: hiszen jogokat csak együtt biztosíthatunk mindannyiunknak.

Végezetül a jövő iránti elkötelezettségre kell építenünk. Arra, hogy a jövő abból áll össze, amit ma megteszünk: semmit nem tehetünk hát pillanatnyi előnyökért, ha azzal a holnap ajtaját magunkra csapjuk.

Tisztelt Országgyűlés!

A Nemzeti hitvallás értékösszegző deklarációja után az Alapvetés címet viselő fejezet egyesíti az alkotmányosság tiszteletére és követésre méltó világtendenciáit büszkén vállalható hagyományainkkal.

Eszerint Magyarország független és demokratikus jogállam, melynek államformája köztársaság. A hatalom forrása a nép, amely hatalmát képviselői útján kivételesen közvetlenül, népszavazással gyakorolja. Az állam a hatalom megosztásának elvén működik. Rögzíti a javaslat a hatalomgyakorlás kizárólagosságának tilalmát, s az erőszak állami monopóliumát. Rögzíti a mindenkori magyar kormányok elháríthatatlan felelősségét a nemzet határok feletti egységének erősítése és megőrzése iránt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A Szabadság és felelősség címet viselő fejezet végre teljesíti azt a korántsem csupán jogesztétikai kívánságot, hogy az ember elidegeníthetetlen jogainak rögzítése előzze meg az ezek garantálására hivatott állam szervezeti és működési alapelveinek leírását.

Ezzel a Javaslat hitet tesz amellett is, hogy a közösség iránti kötelességét teljesítő ember jogainak biztosítása legyen minden más alkotmányos szabály eredendő célja. A Javaslat – a szükségszerűen szerepet nyert deklarációk mellett elsősorban normatív rendelkezéseket tartalmaz, ami azt jelenti, hogy a jogalkalmazásban az Alaptörvény is méltó szerephez jut; az alkotmányos rendelkezések az élet realitásait figyelembe véve kerülnek megfogalmazásra, így ezek a mindennapi élet részei lehetnek ahelyett, hogy valami el nem érhető magasság úri huncutságaként lebegjenek valahol, a mindennapok felett.

Az alapvető jogok katalógusának példaadója az egységesülő Európa XXI. századi alapjogi dokumentuma, az Európai Unió Alapjogi Chartája. Az Alapjogi Charta mintájára jelenik meg az Alaptörvényben többek között a munkavállalók és munkaadók egyes jogainak rögzítése, a gyermekmunka tilalma, a fogyatékkal élők külön védelme és a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog.

A javaslat nemcsak azt rögzíti, hogy az állam és az egyházak különváltan működnek, de azt is, hogy közösségi célok érdekében együttműködnek.

A nemzedékek közötti szolidaritás erősítése jegyében a szülők gyermekeikről való gondoskodásának kötelezettségével párban megjelenik a felnőtt gyermekek rászoruló szüleik iránti gondoskodását előíró kötelezettség is.

A Javaslat alkotmányos szinten teremti meg az önkéntes tartalékos rendszerben való honvédelmi szerepvállalás lehetőségét.

A Javaslat államalkotó tényezőként beszél a hazai nemzetiségekről és népcsoportokról, elismeri kollektív jogaikat, s rögzíti autonómiájukat. A választójog alapelveinek megállapításánál nyitva hagyja, azaz gyakorlatilag a választójog reformját célzó sarkalatos törvényre utalja úgy a kisebbségek, mint a határon kívül élő nemzetrészeink magyar állampolgárságú tagjai parlamenti képviseletének lehetőségét.

A Javaslat kiemelten kezeli az emberi méltóság védelmét. Nemcsak a kínzás, embertelen bánásmód, szolgaság, emberkereskedelem tilalmát mondja ki, de az embereken végzett kísérletek és az emberi fajnemesítést célzó gyakorlatot is tilalmazza. Az Alkotmánybíróság idevágó döntésével összhangban kimondja azt is, hogy a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.

Tisztelt Ház! Amint látható a szövegből, az előterjesztők tisztelettel fordulnak múltunk értékei, folytatható hagyományai felé, s elkötelezettek mindazon vívmányok iránt, melyeket a legújabb kori demokratikus alkotmányfejlődés felszínre hozott az elmúlt évtizedekben.

Azonban hadd irányítsam rá az Önök figyelmét mindarra, ami ezt az Alaptörvényt leginkább mégis jövőbe mutatóvá teszi. Az előterjesztők az alkotmányozás eszközeivel is elő kívánják segíteni, hogy Magyarország szakíthasson azzal a jövőt felélő politikai és társadalmi gyakorlattal, amely a közelmúltban jellemezte.

Már a Nemzeti hitvallás című részben erős megfogalmazásokat találunk: „Vállaljuk, hogy örökségünket, a magyar kultúrát, egyedülálló nyelvünket, a Kárpát-medence ember alkotta és természet adta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos felhasználásával védelmezzük az utánunk jövők életfeltételeit.”

Az Alapvetés 0. cikke előírja, az egészséges környezet védelmének és fenntartásának állami kötelezettségét, s nemcsak az állam, de mindenki kötelezettségévé teszi a természeti erőforrások, különösen a termőföld és az ivóvízkészlet, valamint a biológiai sokféleség jövő generációk számára való megőrzését. A fenntarthatóság problémáját azonban nemcsak a természeti kincseink felől, hanem a gazdaság működése, a közpénzek kezelése illetve a demográfia felől is közelíti. Az L. cikk leszögezi, hogy „Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik”, míg az M. cikk rögzíti a „kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás” követelményét, melyért az elsődlegesen viselendő felelősséget az Országgyűléshez illetve a Kormányhoz telepíti. Az Államról szóló fejezet a jövő érdekében – útját állva az MSZP által végrehajtott gazdasági kalandorpolitika megismétlődésének – a felelős költségvetési politika és vagyongazdálkodás garanciális szabályainak egész sorát alkotta meg a jövő generációk esélyeinek megőrzése érdekében, az államadósság csökkentésének előírásától a Költségvetési Tanács ellenőrző szerepének megerősítésén, a nemzeti vagyon fokozott védelmén, az off-shore cégek állami vagyonhoz és forrásokhoz jutásának tilalmán át a szolidaritáson alapuló állami nyugdíjrendszer jogi stabilitásának garantálásáig.

Végül, de nem utolsó sorban, egy vészesen fogyatkozó társadalom felelős döntéshozóihoz méltón, kiemelten kezeli a házasság és a család intézményének védelmét, melyet – nyomatékosítandó a szándékot – sarkalatos törvénybe utal. Nemcsak kijelenti, hogy „Magyarország támogatja a gyermekvállalást”, nemcsak deklarálja a gyermekek jogainak és érdekeinek fokozott védelmét, de azt is rögzíti, hogy ezentúl nem lehet olyan adórendszert létrehozni és fenntartani, amely bünteti azokat, akik egy közösség számára a legfontosabb értékről, a nemzet jövendő tagjainak életéről gondoskodnak.

Tisztelt Ház!

Hamvas Bélával szólva: „nem szabad elfelejteni, hogy az emberben a feladatok a bűnök arányában nőnek. Minél nagyobbak a bűnök, az ember annál nagyobb feladatok kényszerű elvégzését rója önmagára”. Azt hiszem, kedves Képviselőtársaim, nem érdemes tovább növelni a ránk nehezedő feladatok súlyát. Jó, ha elbírunk azzal, ami idáig felgyűlt. S fogadjuk meg Széchenyi szavait is: „Komoly méltósággal int az idő elfogultlan barátságos tanácskozásra; elérkezett azon időszak, melyben azon kevesek meghasonlása, kiknek kezeikben van helyezve egy fejledező nemzet jövendő sorsa, még sokkal veszedelmesb és így kárhozandóbb lenne, mint egyébkor.”

Tisztelt Képviselőtársaim!

A nemzet azzal bízott meg bennünket, hogy ügyét e Házban képviseljük, újjáépítsük és megerősítsük életének azon kereteit, amelyeket nekünk kell szabályoznunk. Ez az a feladat, amire vállalkoztunk, ez az a szolgálat, amit el kell látnunk, ez az a küldetés, amit be kell töltenünk. Ezzel tartozunk magunknak s az utánunk jövőknek.

S ha ennek megfeleltünk, akkor nyugodt szívvel mondhatjuk a Nemzeti hitvallás szavaival:

„Bízunk a közösen alakított jövőben, a fiatal nemzedékek elhivatottságában. Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot.”

Úgy legyen!

Beszélgetések a Szent István-terv margóján 1. – AUDIÓ

[ 2011. március 22., 19:26 ] [187]

Nagyszabású tervvel állt elő a dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozója Böjte Csaba ferences szerzetes. Az Erdély fellendítését célzó, Szent István elnevezésű tervnek három fejezete van.
Az első: hogyan lehetne közös munkával Erdély és Székelyföld arculatát Tündérkertté alakítani, gondozásba venni a jelenlegi elhanyagolt faluhatárokat, patakmedreket, útszéleket. A második a roncsház program, amely arra keres megoldást, miként lehetne a faluképet rontó, omladozó házakat kijavítani, illetve újat építeni helyettük. A harmadik a Kárpát-medencei népnevelést kívánja megszervezni.

A Szent István-terv megjelent írásban az Erdély.ma portálon, de tudjuk sokan így nem férnek hozzá és vannak olyanok is, akik nem tudják végigolvasni. A Marosvásárhelyi Rádió Jelenlét műsora ezért arra kérte Csaba testvért, hogy ismertesse szó szerint a Szent István munkatervét, annál is inkább, mert hamarosan sor kerül a második megbeszélésre.
Marosvásárhelyi Rádió
* * *
A Szent István-terv kapcsán létrehoztunk egy levelezési listát, amelyre úgy lehet feliratkozni, ha küldünk egy üres levelet a
szentistvan-terv+subscribe[kukac]googlegroups.com címre (a [kukac] a @ jellel helyettesítendő).

Hallgassa meg Kiss Dénes összeállítását, amely
a Marosvásárhelyi Rádió Jelenlét című műsorában hangzott el:

erdely.ma

Március 15. Szatmárhegyen

Első ízben rendezett a Szatmárhegyi Magyar Polgári Párt március 15-i megemlékezést, melyet a református templom kertjében, kedden délután öt órától tartottak. Ünnepi köszöntőjében ifj. Juhász Károly az 1848-as szabadságharc helyi vonatkozásairól, valamint a jobboldali-nemzeti értékrend felé fordulás időszerűségéről beszélt. Szűcs Barnabás helyi harcművész fehér ló hátán érkezett (…visszatérőben az erdődi ünnepségről). Helyi iskolások (Császi Andrea és Milák Bea) Petőfi-verseket szavaltak. A szatmárhegyi 48-as szabadsághősök kopjafájára (amelynél a vasárnapi istentisztelet után az RMDSZ és az egyház is megemlékezett) ezúttal Félegyházi Elek MPP-s önkormányzati képviselő helyezett el koszorút.
A Kossuth-nóta és a Himnusz eléneklése után a résztvevők átvonultak a Református Tanácsterembe, ahol – a Sebestyén Sándor által megszervezett – szerény fogadás mellett baráti beszélgetésre került sor. A beszélgetés során – többek között – az épp születésnapját is ünneplő id. Juhász Károly, a helyi MPP alapító elnöke a helyi közösség hosszú ideje húzódó problémáiról, illetve az erdélyi magyar szervezetek közötti konszenzus lehetőségeiről mondta el gondolatait. A meghívottként jelenlévő Szűcs Szabolcs alpolgármester (RMDSZ) megköszönte a helyi MPP meghívását, majd – felkérésre – spontán beszámolót tartott a helyi vezetés legaktuálisabb ügyeiről. A hallgatóság nagyra értékelte a rögtönzött beszámoló őszinte, egyenes hangnemét. A több generációt képviselő jelenlévők, válogatott hazafias zene mellett, késő estig jó hangulatban ünnepelték nemzeti ünnepünket.

MPP – Szatmár megyei szervezet

1

Lemondott az alelnökségről – Meglátogatta Ráczot a párt vezetősége

[ 2011. március 19., 08:33 ] [86]

"Nem attól tartok, hogy Rácz Károly nem tudja bebizonyítani ártatlanságát, hanem attól, hogy ezt nem tudja idejében megtenni" — fejtette ki tegnap délben Sepsiszentgyörgyön Szász Jenő, az MPP elnöke. Tegnap délelőtt meglátogathatták a fogdában a korrupcióval vádolt kézdivásárhelyi polgármestert, majd a céhes város tanácsának MPP-s tagjaival egyeztettek a következő időszak teendőiről.
Az MPP vezetői egy nappal korábban kérték az ügyészség engedélyét, és igen gyorsan jóváhagyták a látogatást, Orbán Balázs ügyvezető elnökkel és Kulcsár-Terza József megyei elnökkel közösen látogatták meg Ráczot, körülbelül egy órát beszélgettek. „Szükség volt a kialakult helyzet politikai vetületeinek tisztázására, a polgármester úr megelőzött bennünket, maga kérte, tekintsük felfüggesztettnek a párt országos alelnöki tisztségéből" — mondta Szász Jenő. Hangsúlyozta, egyetértettek abban, hogy polgármesteri tisztségét őrizze meg mind­addig, amíg végleges ítélet születik.
Az MPP elnöke kiemelte, a személyes találkozás megerősítette abban: Rácz Károly ártatlan, őszintének látta, s a beszámolók szerint már a bírósági meghallgatáson is azt vallotta: Áda Józsefet közeli barátként tartotta számon, „járták egymás házát". A történések — az, hogy ő március 7-én kérte a kölcsönt, Áda pedig március 11-re ígérte (Szász elmondása szerint a vállalkozó ragaszkodott a pénz átadásának péntek reggeli időpontjához), no meg hogy Áda RMDSZ-közeli cégvezető — azt jelzik, Rácz Károly letartóztatása politikai indíttatású, nem a román állam áll az ügy mögött, hanem a vetélytárs RMDSZ — ismételte meg a korábban már hangoztatott álláspontot Szász Jenő. Elmondta, jogi segítséget is ígértek, azon lesznek, hogy a polgármesternek sikerüljön bizonyítania ártatlanságát, de Kézdivásárhely irányításában is támogatást nyújtanak, megbeszélték a tanácstagokkal, egy csoportként sorakoznak fel az alpolgármester mellé, mindent megtesznek, hogy minél zökkenőmentesebb legyen a város irányítása, és folytassák a megkezdett munkálatokat.
Szász Jenő hiányolja, hogy a védelem nem állt ki a nyilvánosság elé, a sajtó csak az ügyészségi és bírósági dokumentumokból tájékozódhatott, hamarosan a vizsgálati fogságban levő polgármester is megfogalmazza és eljuttatja álláspontját — ígérte. Szerinte Rácz Károly saját jóhiszeműségének, nagyvonalúságának, no meg „esetleges butaságának" az áldozata. Jelen pillanatban nem tudja felmérni, milyen hatással lesz az ügy a párt megítélésére, sok függ attól, mikor és milyen ítélet születik — fejtette ki a Magyar Polgári Párt elnöke.

Farkas Réka, erdely.ma

Kövér László marosvásárhelyi beszéde

kövér Tisztelt Székely Nemzeti Tanács!

Tisztelt Elnök Asszony, Elnök Urak!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Honfitársaim, kedves marosvásárhelyi magyarok!

Engedjék meg, hogy egy kortalannak tekinthető idézettel kezdjem mondandómat:

„A magyar nemzet – mely életképességéről és hatalmáról csak most ad a legfényesebb bizonyítványt – nem létezőnek nyilváníttatott; a magyar alkotmány – mely ezredév viharjaival viharjaival daczola – egy tollvonással megsemmisítettnek modatott, az édes anyanyelv – melyen Petőfi világraszólólag beszélt – kitiltatott a hazából,…. A győzők nyomában kullogók szabad prédájára dobatott oda úgy a nemzeti, mint a magánvagyon; a hivatalok mindenfelől szedett-vedett sehonaiakkal, (…) Ezek bűnbarlanggá aljasíták a hivatalos helyiségeket és a törvénytermeket; betolakodtak a családok szentélyébe, …, letépték a falakról az áldozatok vérével szentesített ereklyéket, a nemzet által tiszteltek képeit; elvitték a családi ős fegyvereket, kitépték az árvák és özvegyek kezéből az imakönyveket, melyekbe ezek a nemzet szentjeinek képeit, vagy mártír-övéiknek valamely emlékét rejtegették.”

Nem azért kortalanok Orbán Balázs imént idézett szavai, – amelyek Székelyföld leírásának Marosvásárhelyről szóló részéből valók – mert nem találni történelmünkben oly időt, melyre ráillene, hanem ellenkezőleg, túlságosan is gyakoriak és kísértetiesen ismerősek a korszakok, melyekre igazak a szavak. Amikor Orbán Balázs ezen szavait írta, akkor itt, Marosvásárhelyt, a Postaréten, csak egy jeltelen sírhalma volt a hősöknek. Az emlékoszlopot huszonegy évvel a kivégzés, és kilenc ével a kiegyezés után állították. Az oldalára márványba metszett, szintén kortalan, azaz mának is szóló üzenettel:

„Törvényes, szabad és független nemzeti állás Intő szobra legyen honfi, e drága jel itt!”

Amit Önök, székely testvéreim ma akarnak, igényelnek a maguk, és szülőföldjük számára, éppen ez a törvényes, szabad és független nemzeti állás.

A modern, európai autonómiák is a törvény, a jog szilárd alapján teremtik meg számos európai őshonos nemzeti közösség számára a szabadság intézményeit, hogy saját nemzeti hagyományaiknak megfelelően szervezzék meg a maguk életét.

Volt nemzeti történelmünknek egy olyan, nem is távoli korszaka, amikor egy idegen hatalom – ismét Orbán Balázs szavaival élve – „kaputos proletár seregének söpredéke” – eladta Önöket, az Önök szüleit a nemzetközösség jelszavával, s azzal a soha ki nem mondott, de hallgatólagosan annál mételyezőbben terjesztett hazugsággal, hogy a jószomszédi viszonynak az ára a határon túli nemzetrészek beolvasztása. S hogy teljes legyen a hasonlóság a Bach korszakkal, mindeközben otthon, a szűkebb hazában „bűnbarlanggá aljasíták a hivatalos helyiségeket és a törvénytermeket” és letépték a falakról „a nemzet által tiszteltek képeit”.

Kedves barátaim! A tavaly tavasszal bekövetkezett nemzetpolitikai fordulat óta javult Magyarország és Románia viszonya, közös célokat tudtunk megfogalmazni, miközben a határokon átívelő nemzeti összetartozás törvényei is megszülettek, cáfolatául az imént felidézett múltbéli hazugságnak, hogy csak Önökről lemondva lehet jószomszédi viszonyt építeni és ápolni. Magyarország miniszterelnöke mondta ki a szót, s nincs okotok kételkedni benne: Magyarország mostani kormánya a jövőben sem fogja a nemzetpolitikai célokat külpolitikai érdekeknek alárendelni.

Tisztelt Honfitársaim!

Amikor gyertyákat gyújtunk a székely vértanúknak, amikor tetteiket felidézzük, akkor azt is ki kell mondani, a székelyek a vesztett csaták, vesztett háborúk, elbukott forradalmak után, az utolsó utáni pillanatban is próbálták Magyarország, a magyar nemzet balszerencséjének kerekét visszafordítani. A Székely Nemzeti Tanács létrehozása 1918-ban, a székely hadosztály példamutatása, Gábor Áron harangokból öntött ágyúi, vagy Horváth Károly, Török János, Gálfy Mihály és a Sepsiszentgyörgyön kivégzett Váradi József és Bartalis Ferenc vértanúságot vállaló bátorsága, egyszerre szól a sajátos székely méltóságról és küzdeni tudásról, a hűségről a magyar haza, a magyar nemzet iránt. Jókai és Petőfi elfogultságig fokozott szeretete a székelyek iránt csak ennek fényében érthető meg, hiszen ők éppen a magyar hazafiság zászlóvivőit látták az önök őseiben. A magyar nemzedékeken átívelő sorsközösség jegyében fogalmazom meg ezeket a gondolatokat, hiszen az öntevékenyen megszervezett székelyföldi népszavazáson a negyedmilliónyi, autonómiára leadott szavazat is jelzi, a székelyek ma élő nemzedéke is tudja mi a dolga, amikor közössége számára „törvényes, szabad és független nemzeti állást” akar teremteni.

Tud élni a jog és demokrácia kínálta lehetőséggel, és a huszonegyedik századi Európa kihívásaira a hagyományainak is megfelelő, de egyben korszerű válaszokat tud adni.

Azért támogatja Magyarország, a magyar állam az erdélyi magyarság, a székelység autonómiatörekvését, mert amit Önök akarnak, az jogszerű, célszerű és korszerű. Az a szerves fejlődésbe ágyazódik, az következik a múltból, de következik a jövő, a megmaradás parancsából is. Ez a nemzet érdeke, de mindenekfölött a mindannyiunk életét meghatározó és irányító gondviselő Isten akarata is.

Ajánljuk minden politikus és – felekezetre tekintet nélkül – minden keresztény ember figyelmébe a második Vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúciója szavait:

„Ha a földi valóságok autonómiáján az értjük, hogy a teremtett dolgoknak, maguknak a közösségeknek is, megvannak a saját törvényeik és értékeik, melyeket az embernek lépésről lépésre föl kell ismernie, alkalmaznia és rendeznie kell, akkor az autonómia követelése erkölcsileg teljesen kifogástalan; amit nemcsak korunk emberei igényelnek, hanem a Teremtő akaratának is megfelel.”

A nemzetben gondolkodó magyaroknak bízniuk kell egymásban, bíznunk kell a nemzetpolitikai fordulat sikerében. Soha nem szabad feledniük, hogy minden magyar felelős minden magyarért, és akkor a különböző viszonyok között élő magyar közösségek sorsa úgy fordulhat jobbra, hogy begyógyulnak a történelem okozta sebek, és mindeközben – ha a Jóisten is úgy akarja – nem ellenségekre, hanem szövetségesekre, barátokra lelünk szerte Európában.

Tisztelt Székely Nemzeti Tanács !

Tisztelt Elnök úr!

Kedves Barátaim!

Különös kegye a sorsnak, hogy itt és most Önökkel, Veletek lehetek.

A magyar állam és a magyar nemzet újjáépítése kezdetén, a Nemzeti Összetartozásról szóló törvény elfogadása után és nemzetünk új Alaptörvényének elfogadása küszöbén, a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, éppen a szívemhez közel álló közösség képviselőitől, Gábor Áron nevét viselő díjban részesülni: számomra életre szóló megtiszteltetés és élmény. Engedjék meg, hogy mindannyiunknak erőt és kitartást adó üzenetként itt, Erdély szívében, felidézzem felvidéki magyar sorstársaink mártírpolitikusának, Esterházy Jánosnak – akinek 110. születési évfordulója éppen hétfőn, március 14-én lesz – ma is minden szavában időszerű magyar hitvallását:

„Végtelenül komoly és rendkívül súlyos időket élünk, amelyekben fokozott a felelősségük Istenünkkel, nemzetünkkel, családunkkal, utódainkkal és magunkkal szemben. De vállaljuk ezt a felelősséget. Nem fogunk sem megtörni, sem helytelen utakra tévedni, nem fogunk összeütközésbe kerülni sem az isteni, sem az emberi törvényekkel, mert rendületlen a bizalmunk és hitünk az isteni igazságban. Bízzunk a magunk erejében és emelt fővel hirdethetjük, hogy lelkiismeretünk tiszta, becsületünk érintetlen, nem vétettünk senki ellen, és csak azokat a jogokat követeljük, amelyek feltétlenül megilletnek bennünket”.

Kedves Barátaim!

Az Önök által ma nekem ítélt Gábor Áron díjat nem mint csekély érdemeim túlzó elismerését tekintem (mint illene), hanem mint a jövőre vonatkozó Kötelezvényt, az Önök bizalmát pedig lehetőségeim és legjobb tudásom szerint a jövőben is igyekszem megszolgálni.

Köszönöm!

1 2 3
>