""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Csíkszépvízen nagyot néznek

[ 2011. február 28., 07:18 ] [70]

Mit ér az ember, ha RMDSZ-es?
Sok mindenről szó esett a hét végén Nagyváradon, de erre a kérdésre elfelejtettek válaszolni a szavazási arányok szerint több mint kilencven százalékban baloldali-liberális vagy legalábbis neutrális küldöttek. Jó lett volna pedig néhány szót vesztegetni arra, hogyan jutott el a ’90-es évek elején még néppárti RMDSZ a román politikában is példátlan parlamenti sasszézásig. Most komolyan: meg tudná mondani valaki, hogy baloldali, jobboldali, Erdély-központú vagy Regátban seftelő, szóval miféle is éppen most a Markótól megörökölt szervezet? Az világos, hogy a küldöttek valahol a ’70-es években járnak: a jó gazda távozik, itt az új gazda, hatalmas taps, kacsintsunk össze a legrosszabb fanarióta hagyományok szellemében, és feküdjünk keresztbe, lehetőleg a lábtörlő alá, nehogy a magyar sorskérdésekről egy szót is szólni kelljen.
És akkor most a csíkszépvízi bácsiról néhány szót.

Amikor Borbély László, az RMDSZ öregfiúk-válogatottjának ma is aktív balszélsője így fogalmaz, idézem, „a Fidesz kétharmados többsége sem jogosítja fel a magyar kormányt, hogy tanácsokat osztogasson Erdélyben”, egy cseppet igazságtalan. Ebből a mondatból ugyanis nyilvánvalóan az következik, hogy az RMDSZ-nek ellenben joga van otthon tanácsokat osztogatni, mert lelkes hazafiak és roppant korszerű európaiak lévén ők minden erdélyi rezdülést ismernek.
Nem mindig voltak Borbély Lászlóék ilyen bátrak és önállóak. Ez a hang a húsz éve hatalommal, pénzzel, szenátorsággal, képviselőséggel jóllakott bukaresti magyarok hangja. Aki ezt üzeni a magyar kormánynak, az elfelejtette már azokat az időket, amikor ösztöndíjért, napidíjért, kapcsolatokért kilincselt a budapesti jobboldalnál (igaz, ezt a románoknál is habozás nélkül megtette, ismétlem, jó fanarióta módra). Aki ilyeneket mond, talán vállvonogatva emlékszik vissza a ’90-es évek elejére, amikor jó magyarok kézen fogták és körbevezették őt Budapesten. (Mellesleg az anyaországi magyarságnak nemcsak a decemberi népszavazás a bűne, hanem az is, hogy hosszú időn át érdemtelenül dédelgetett erdélyi magyar politikusokat pusztán azért, mert erdélyiek…)
Aki ilyen pökhendi hangon üzen Budapestre, azt a csíkszépvízi bácsi nem érdekli. Aki így fogalmaz, az a saját politikai mítoszába és lejektől duzzadó bankszámlájába szerelmes, és elvitatja a mindenkori magyar kormány erkölcsi jogát az egyetemes magyarság vezetésére.
Való igaz, a csíkszépvízi bácsi nem a magyar kormány alattvalója. De nem is az RMDSZ-é. Markó Béláéknak egyszerűen nincs joguk önálló erdélyi politikáról beszélni, mert adósak azzal a csekélységgel, hogy voltaképpen mit is jelent az.
A magyar embernek, bárhol éljen is a világon, Budapest a fővárosa. Nem Kolozsvár, nem Bukarest, nem Komárom és nem Belgrád. Ősei ezer esztendőn át abban az országban éltek, amelynek királyai a budai várban székeltek. Ezer éven át erdélyi, délvidéki, dunántúli és alföldi magyar egyazon nemzeti célokért küzdött. A magyar irodalomból is – bár dialektusokban él – mégiscsak egy van, az erdélyi író szellemi hazája és hátországa éppen úgy Budapest és a jelenleg Magyar Köztársaságnak nevezett állam, mint mondjuk az Uruguayban élő magyar tollforgatóé.
Én Csíkszépvízen csak annyira vagyok vendég, mint Borbély László. Ha pedig ő Szolnokra látogat, pontosan annyira érezheti otthon magát, mint én. Ezt hívják összmagyar gondolatnak. Azt pedig buta provincializmusnak hívják, ha az ember századmagával nevetve megtapsolja a bukaresti magyar politikust, hogy ez az, komám, jól kiosztottad a magyar kormányt…
Ugyanezek az emberek lelkesen kvaterkáztak a Nagyváradon sütkérező magyar szocialistákkal, akiknek a miniszterelnöke a magyar történelem legszégyenletesebb árulását követte el ellenük. Ehhez már gumigerinc kell, tényleg.
Lehet, hogy a csíkszépvízi bácsi kényszerűségből az RMDSZ-re szavaz – bár ahogyan látom, már ez sem biztos –, de hogy bonyolult történelmi, néplélektani okok folytán az ő nem tényleges, de valódi miniszterelnöke a budapesti magyar miniszterelnök, nos, ezt a csodamód egységes RMDSZ-kongresszus sem vitathatja el.
Esetleg tessék a csíkszépvízi bácsit is leváltani, ha már ennyire nem érti a tulipános verdiktet.
Kelemen Hunornak sok sikert kívánunk!

Szentesi Zöldi László

Magyar Hírlap, erdely.ma

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák