""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Az EMNP az autonómiával szeretne összefogni…

 

http://www.erdely.ma/autonomia.php?id=85282&cim=toro_az_emnp_az_autonomiaval_szeretne_osszefogni

Toró T. Tibor, az EMNM ügyvezető elnöke a pártbejegyzésről és a magyar autonómiatörekvések esélyeiről
– Az Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalom Választmánya január derekán, Kolozsváron tartott tanácskozásán – a Küldöttgyűléstől kapott feladatának eleget téve – életre hívta az új párt beindítását felvállaló Kezdeményező Testületet, amely azután döntött a pártbejegyzéshez szükséges aláírások gyűjtéséről. Ön akkor azt monda, hogy nem könnyű, de nem is lehetetlen feladat. Van-e már valamilyen összegzés arról, hogy az elmúlt három hétben hogyan haladnak az aláírást gyűjtők? A várakozásoknak megfelelően gyűlnek a támogató aláírások az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzéséhez?
– A kilenc tagú Kezdeményező Testület a felkérést követően azonnal munkához látott, hiszen a román párttörvény szerint regionális pártot bejegyezni nem egyszerű feladat: ismeretes, hogy a pártbejegyzéshez szükséges 25 000 támogatói aláírást legkevesebb 18 megyéből és ezen felül a fővárosból kell összegyűjteni, tehát óhatatlanul túl kell lépni a Kárpátokon. Még nehezebb, ha magyar pártot akarunk – márpedig az Erdélyi Magyar Néppárt nem csak nevében, de céljaiban és megnyilvánulásaiban is erdélyi és magyar lesz. Nincs tehát vesztegetni való idő. A párt értékrendje – a közérthetőség kedvéért hadd mondjam azt, hogy a Tőkés László nevével fémjelzett értékek rendszere – adott és az alapvető célok is világosak, letisztultak és kikristályosodtak az elmúlt két évtized békés eszközökkel vívott politikai szabadságharcában. Tudjuk, kire nem számíthatunk és azt is tudjuk, hol keressük a támogatókat és a szövetségeseket. A támogató aláírásokat nem titokban, „a kertek alatt” gyűjtjük, szándékunk világos és nyilvános: annak a politikai közösségnek akarunk szervezeti keretet teremteni, amely a különböző közösségi autonómiaformák jogi kereteinek megteremtésében, tartalommal való feltöltésében és intézményeinek demokratikus működtetésében látja az erdélyi és a Kárpát-medencei magyar jövő garanciáját. Hisszük, hogy ehhez a politikai közösséghez tartozni jó és hogy ezt mások, elegendően sokan gondolják így. Amúgy a pártbejegyzéshez szükséges aláírások az ütemterv szerint gyűlnek. Minden törvényes lépést megteszünk azért, hogy az Erdélyi Magyar Néppártot ez év nyaráig bejegyezzük.
– Annak idején a Magyar Polgári Párt bejegyeztetése is nagy nehézségekbe, több évig tartó gáncsoskodásokba ütközött. Az új párt Kezdeményező Testülete vajon el tudja-e kerülni a már megtapasztalt buktatókat?
– Többen vannak a Kezdeményező Testületben, akik 2004-ben vezető szerepet játszottak a Magyar Polgári Szövetség bejegyzését kérő több mint 54 000 aláírás összegyűjtésében és később a jobb sorsra érdemes Magyar Polgári Párt megszületésénél is bábáskodtak, tehát tapasztalatban nincs hiány. Tudjuk, mit kell tennünk és ezt meg is tesszük. Értékelésem szerint a belpolitikai helyzet is kedvezőbb a néhány évvel ezelőttinél és a jogállami gyakorlat is valamelyest konszolidálódott, bár maradt azért tér a gáncsoskodóknak és ellendrukkereknek is. Nem félünk tőlük, de számolunk velük.

– Az új párt bejegyzése megosztja a romániai magyar közvéleményt: a pártbejegyzéssel sem az RMDSZ, sem az MPP nem ért egyet. Az MPP elnöke, Szász Jenő legutóbbi, kolozsvári sajtóértekezletén jobboldali összefogást szorgalmazott ahhoz, hogy kellő erejű alternatíva legyen az RMDSZ legyőzéséhez. Mennyire lehet életszerű egy ilyen összefogás az RMDSZ ellenében létrehozandó erdélyi magyar rendszerváltáshoz?
– Természetes, hogy sem az RMDSZ csúcsvezetése, sem az MPP elnöke nem örül az Erdélyi Magyar Néppárt színre lépésének. Az egyik a parlamenti képviselet monopóliumát, a másik az ezzel szembeni alternatíva látszatának kizárólagosságát félti tőlünk és a monopólium megőrzése érdekében nem lesznek gátlásaik. Ez azonban nem lesz elegendő, hogy megakadályozza az Erdélyi Magyar Néppárt megalakulását. Szász Jenő jobboldali koalícióra való felhívása nagyjából annyira hiteles és életszerű, mint Kelemen Hunor RMDSZ-elnökjelölt csábító szirénhangjai a szövetségi akol melegéről. Mindkét esetben kilóg a lóláb: úgy szeretnének összefogni velünk, hogy nem kínálnak semmilyen garanciát az erdélyi magyar autonómia-program érvényesítéséhez. Támogatásunk és a Tőkés László politikai márkanév kell nekik, de lehetőleg az általa megjelenített értékek felvállalása nélkül. Egy biztos: az Erdélyi Magyar Néppárt csak olyan együttműködési megállapodásban lesz partner, amely elsődlegesen az autonómiáról és az ahhoz vezető lépések megtételéről szól.
– A pártbejegyzés kapcsán többször nyilatkozta azt, hogy az Erdélyi Magyar Néppártra azért van szükség, mert a másik kettő nem képviseli érdemben az autonómia ügyét. Felvázolná-e azokat az elképzeléseket, amelyek az erdélyi magyar autonómiatörekvések ügyét végre kimozdíthatnák a holtpontról?
– Az elmúlt húsz évben az autonómia-programnál jobb és reálpolitikai szempontból is értékelhető közjogi megoldást nem tudtunk kitalálni, amely hosszútávon szavatolná a számbeli kisebbségben élő magyar közösségek megmaradását és gyarapodását a Kárpát-medencében. Ezért minden kül- és belpolitikai cselekvésnek valós értelmet az ad, ha az közelebb visz ezen stratégiai célunkhoz. Ez határozza meg tehát a viszonyunkat és együttműködésünket a román pártokkal, az egész román társadalommal és külpolitikai mozgásainknak is ez ad zsinórmértéket. Az Erdélyi Magyar Néppárt azon lesz, hogy ezekben a kérdésekben – a nemzeti minimum tartalmában – alakuljon ki a konszenzus a többi magyar párttal és azt ne veszélyeztesse semmilyen pártpolitikai megfontolás.
Ebben az igyekezetünkben legfontosabb szövetségesünk a közösség maga, amely ha kellően tájékozott, nem lehet megvezetni ál megoldásokkal. El szeretnénk jutni oda, hogy ne lehessen olyan politikai vonalvezetéssel többséget szerezni, amely törvényi keret helyett lemutyizott engedmény-morzsákkal elégszik meg, ráadásul olyanokkal, amelyeknek legfőbb haszonélvezője nem a közösség, hanem azok, akik a közösség érdekeinek képviseletére kaptak mandátumot. Olyan ez, mintha a munkavállalók közösségét arról akarnánk meggyőzni, a kollektív munkaszerződés helyett elégedjenek meg azzal, hogy szakszervezeti képviselőik jóban vannak a munkaadóval és időnként egy-egy szabadnapot vagy soron kívüli fizetésemelést némelyiküknek – persze, csak azoknak, akik jól viselkednek – el tudnak rendezni. Tehát a lényeg: az országos és nemzetközi politikában időnként adódó kedvező helyzeteket – kegyelmi állapotokat – a közösség stratégiai céljainak és nem a vezetők egyéni vagy kiscsoportok érdekeinek érvényesítésére kell használni.
– A Székely Nemzeti Tanács egyik megnyilatkozása szerint áttörést az hozhatna az erdélyi autonómia ügyének, ha népi kezdeményezésként sikerülne több országból összegyűjteni azt az aláírás-mennyiséget, amely nyomán az Európai Parlament foglalkozhatna Székelyföld autonómiájának ügyével. Mennyire tartja reálisnak egy ilyen kezdeményezés kivitelezését?
– A Lisszaboni Szerződés valóban lehetővé teszi a részvételi demokrácia ezen formáját és nekünk, a Kárpát-medence magyarságának élnünk is kell ezzel az eszközzel, mégpedig az elsők között Európa nemzeti közösségei között, ha azt akarjuk, hogy a kezdeményezés elérje a „nagyok” ingerküszöbét. Hasonló feladat ez a pártbejegyzéshez, csak európai léptékben: legkevesebb hét EU-tagország egymillió polgárának kell a kezdeményezést aláírásukkal támogatniuk és ráadásul az illető országok lakosságával arányos számban, a magyarok pedig számottevő őshonos közösségben csak a Kárpát-medence öt EU-tagállamában élnek. Szép feladat. Nehéz, de nem lehetetlen. Egy azonban biztos, ezt is csak a legszélesebb nemzeti összefogással lehet teljesíteni. Éppen ezért óvakodnék bármilyen, a kizárólagossági szándék legkisebb veszélyét hordozó voluntarizmustól. Talán a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsnak kellene a kezdeményezés élére állnia, hogy azt sikerre is lehessen vinni.
– A közelgő tisztújító RMDSZ-kongresszust megelőzően az EMNM elnöke, Tőkés László a három RMDSZ-elnök-jelöltből kettővel, Eckstein-Kovács Péterrel és Olosz Gergellyel találkozott. Ez azt jelzi, hogy az EMNM-nek van konkrét elképzelése arról, hogy a leendő új vezetőséggel milyen kapcsolatokra törekszik?
– Az RMDSZ kongresszusi küldötteinek dolga, hogy kit választanak a Szövetség élére. Az említett találkozókra a jelöltek, és nem a mi kezdeményezésünk nyomán került sor, de ezek a kezdeményezések azt jelzik, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalom, illetve a mozgalom támogatását bíró leendő Erdélyi Magyar Néppárt egyre fontosabb szerepet tölt be az erdélyi magyar politikában. Jó érzés, hogy számolnak velünk, még jobb lenne, ha a történéseket sikerülne az autonómia megvalósulásának irányába terelgetni. Azon vagyunk, hogy így legyen, bárki is álljon a többi, nevében vagy céljaiban magyar pártpolitikai szervezet élén.
– Mindenki számára nyilvánvaló, hogy az erdélyi magyar szervezetek közül az EMNM építette ki a legjobb kapcsolatokat a magyar kormánnyal. Egy előző interjúban már elmondta, hogy ezek a kapcsolatok nem véletlenszerűen alakultak így, hanem ez a Fidesz és az EMNM vezetői közötti hosszas együttműködés gyümölcse. Ez azt jelenti, hogy a leendő új párt is a magyar kormány első számú partnerének fog számítani Erdélyben. Az eddigi politikai úzus szerint azt hallhattuk, hogy nem szerencsés, ha egy határon túli szervezet teljesen elkötelezett egyik vagy másik kormánypárt irányába, ez ugyanis megkérdőjelezi az illető szervezet önálló döntéshozatali esélyeit. Ön erről hogyan vélekedik?
– Mi a magyarországi politikai elvbarátainkat a közös értékek alapján választjuk és nem olyan merkantilis számítás nyomán, hogy éppen kormányon vannak vagy sem. A FIDESZ és az EMNM közötti stratégiai partnerség gyökerei a rendszerváltozás kezdetéig nyúlnak vissza és azért erős ez a kapcsolat, mert kiállta az idők próbáját. Fontos számunkra a FIDESZ vezetőinek álláspontja valamely nemzetpolitikai relevanciájú kérdésben és azon vagyunk, hogy ennek kialakításában érvényesíthessük sajátos erdélyi szempontjainkat is. De azt is el tudjuk fogadni, hogy a sajátos erdélyi közelítést a Kárpát-medencei léptékű nemzetpolitika időnként felülírja, ha ennek a szuverenitás-korlátozásnak a forrása nem a zsákmányközpontú pártpolitikai szempont, hanem a határokon átnyúló nemzeti érdek és szolidaritás. Mert egy a nemzet és magyarnak lenni úgy jó, ha figyelünk egymásra. Erdélyi Napló

http://www.polgarilap.ro/

Létrejön-e az Erdélyi Magyar Néppárt?

Friday, 04 February 2011

Erdélyi magyar néppárt létrehozásáról döntött az Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalom (EMNM) Székelyudvarhelyen tartott országos küldöttgyűlése. Ahogy már több írásomban említettem, teljes szívemből örülök minden Erdélyben megalakuló civil vagy politikai alakulatnak, amely a jobboldalt segíti és erősíti.

Az autonomista elveket valló új politikai szervezet, az Erdélyi Magyar Néppárt megalapításáról szóló előterjesztést 221 küldött támogatta, ellenszavazat nem volt, nyolcan tartózkodtak. A küldöttek szinte egyhangúlag, csupán néhány tartózkodás mellett egy évvel meghosszabbították az EMNM 15 tagú elnökségének mandátumát, az elnöki tisztséget a továbbiakban is Tőkés László, az ügyvezető elnöki posztot pedig Toró T. Tibor tölti be. Lám túl vagyunk a jövő pártjának előterjesztésén és annak támogatásán is. Nem várt bennünket váratlanul ez az esemény, hisz már majdnem két éve az EMNM két vezetője kezébe akarta és vette az erdélyi magyarság egy részének a vezetését. Többnyire azokét, akik nem találták meg helyüket és számításukat sem az RMDSZ-ben sem a MPP-ban. Az elmúlt hónapokban már a „levegőben volt” egy új romániai magyar párt megalakításának a lehetősége, amely a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Magyar Polgári Párt (MPP) mellett a harmadik lenne. A közbeszédben úgy jelent meg ez az értesülés, hogy maga az EMNM alakulna át párttá, amely tulajdonképpen amolyan „Tőkés-párt” lenne. A szervezet elnöke, akárcsak Toró T. Tibor ugyanakkor számos korábbi nyilatkozatában cáfolta ezt. Hangsúlyozták: az EMNM nem akar párttá alakulni, civil mozgalomként kell folytatnia tevékenységét.
Markó Béla az RMDSZ elnöke felelőtlennek tartja az Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalom pártalapítási szándékát, Szász Jenő nyilatkozataiból kiderült, hogy ő sincs elragadtatva az EMNM ötletétől. Nagy lelkesedéssel beharangozott pártalakítási kísérletet pont a székelyek fővárosában kellett megtartani. Átlátszó, de jó politikai húzásnak minősült. Gondolni merem, hogy még azok sem hisznek a párt megalakításának sikerében, akik szentesítették és a magyar közösség elé terjesztették ezt a merész tervet, még akkor sem, ha a jelenlegi magyar kormány hathatósan támogatja az erdélyi jobboldalt.

Igaza van Schmitt Pálnak, hogy ne visszafelé nézzünk, hogy ne lehetetlenekben gondolkodjunk, hanem tanuljunk meg remélni. De a hit meg a szeretet sem elég, ahhoz, hogy a politikai demagógiáktól megundorodott, szabadságvágyó erdélyi polgár Toró T. Tibor vágyaiért, Tőkés László kedvéért megváltozzon.

Akárhogy is szorozzuk az erdélyi jobboldal (MPP, SZNT és EMNM) magyarjait, az emberek száma állandó. Legfontosabb céljainkat csak a legszélesebb összefogással tudjuk elérni, ezt mindenki tudja, azt is, hogy 2007-ben a „hatok” sikerre a jobboldal összefogásának sikere volt. Ezt a sikert felejtette el Tőkés László. A mostani pártalakítás pedig ennek az összefogásnak a cserbenhagyása, az erdélyi magyarság szétdarabolásának kísérlete. Érdekes módon a „nagy megosztó” nem akar elnök lenni, úgy ahogy a levitézlett Markó elvtárs sem kér már többet a vezetésből. Lehet, hogy Tőkés László gőgje nagyobb, mint a magyar nemzet egységnek szükségessége és érdeke? Meddig lehet még feszíteni a húrt. Nincs szükségünk egymás ellenőrzésére, egymás bepiszkítására sem, sőt pénzéhes karrieristákra sincs szükségünk. Ezekkel szemben nagy szükség lenne, hogy jobboldali vezetőink végre kezet nyújtsanak egymásnak, hogy a továbbiakban együtt a legnagyobb egyetértésben valósítsák meg azt amire az erdélyi magyarságnak megmaradásához szükséges és együtt tudjunk működni a közös nemzeti célokért.
Ne hagyjuk magunkat eltéríteni kijelölt utunkról, mert támogatóink többé kevésbé ugyanazok, ne hagyjuk őket politikai kalandorok hálóiban vergődni, világosítsuk fel őket. Reméljük, hogy rövid időn belül a jobb kézből induló jobboldali kézfogás nem fog soká váratni magára. Addig is szorgalmazzuk a békés, testvéri együtt gondolkodást. Ne felejtsük el, és legyen szem előtt, hogy rohamosan közeleg a 2012.-i helyhatósági választás, majd ősszel a parlamenti választások. Papp Lajos

Megjegyzés

Meggyőződésünk, hogy az EMNP végül is bejegyzésre fog kerülni, hiszen erre minden hazai polgárnak joga van. A probléma ott kezdődik, hogy milyen formában akarja célkitűzéseit elérni.

Azzal, hogy mindegyre a jobboldalt akarja gyengíteni a már meglevő sejteket felbontva vagy ami rosszabb elszívva, csak a saját helyzetét nehezíti meg.
Azzal pedig, hogy eddig megkötött szerződéseket a közvélemény előtt nem bontotta fel, lásd a szövetségiekkel megkötött "megállapodásnak" nincs terminusa-határideje, ami azt is jelentheti, hogy most is létezik és egyfajta "összedolgozást" is lehetne sejteni a régiek és az újak között (hiszen eddig is a szövetséghez tartoztak, annak tagjai voltak). A sajtó egy részének az "átvételével" is arra hívják fel a figyelmet, hogy az EU-s parlamenti választáskor megkötött "egyezséget"(amit esetleg lehet meg nem támadási szerződésnek is vélni) a polgáriak ellen tették az aláírók. Az eddig elhangzott kijelentésekkel pedig csak a polgáriak lejáratásáig jutottak, de semmiféle új dologgal eddig nem tudtak előhozakodni vagy előre lépni. Álhírekről szólnak, de ennek a magas "művelője" éppen a nyilatkozó: lásd a címbe foglalt kijelentést is! Nem a magyar népközösséggel, hanem az autonómiával szeretne "összefogni" !!!

Mostanság elég nehéz lehet egy egyszerű választónak a fejével gondolkozni, de az ilyenfajta kijelentéssel mindenképpen össze lehet zavarni… Valójában ez is célja lehet majd annak, aki e mozgalomba a fő célként polgáriak lejáratását akarja megvalósítani. A "markótalanítás" után most teljes erővel "nyomják" a közvélemény felé a polgáriak életképtelenségével kapcsolatos mindenféle mende-mondát, elfelejtve, hogy a negatív reklám erős tud lenni…
Az említett "húsz éves stratégiai partnerséggel" pedig egy újabb csúsztatást olvashattunk, hiszen húsz éves barátságot, (ami a vezetők között az eltelt húsz év alatt, még családi, kötödéseket is kialakított) még nem lenne szabad stratégiának nevezni…

Ha a parlamenti bejutás lesz a tét, nem vitás, hogy csak egyfajta kiegyezéssel juthat előre a dolog, de vajon kikkel akarna az új párt vezetősége kiegyezni?
Mi inkább egyeduralmi, és egypártos gondolatmenetet látunk, ami nem más, mint a meglevő helyzet továbbvitele!!! A"szavazzatok meg minket, mi majd tudjuk, mit fogunk magunknak megszavazni" gondolatmenet pedig már életképtelen lett! Olyan változásra van szükség, ami felhagy a régi dolgokkal.
Végül is a most induló új politikai szerveződés vezetői is, csak el kell döntsék mit is akarnak majd a népközösség elé letenni, hova szeretnék vezetni Őket?
A szövetségiek eddig is szerették volna, ha a polgáriak ellenzékisége "kikopik", de erre nem igen tudtak "megoldást" kapni, ezért most jól jönne egy kis "segítség" – még akkor is , ha azt a jobboldalon kaphatják meg!
Ezzel pedig a mozgalmi illetve a néppárti vezetőinek számolnia kellene, hiszen ha ők is a hatalom közelébe kerülnek, csak lesz szükségük az polgáriak ellenzékiségére… (Erdélyi Polgár)

BEJEGYEZTE: MPP.KOLOZS.BLOGSPOT.COM DÁTUM: 12:01 0 MEGJEGYZÉS

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák