""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Böjte Csaba: Remény

[ 2011. február 06., 10:31 ] [54]

A mindennapokat figyelve, újból és újból két félelem fogalmazódik meg bennem, és gondolom, hogy nagyon sok más emberben is.
1. Vajon mindenki, aki így vagy úgy, demokratikus választásokkal vagy más módon hatalomhoz jut, az föltétlenül erőszakos diktátor, kegyetlen, akaratos, hatalmával visszaélő, korrupt, kizsákmányoló lesz? A hatalom, a gazdaság vajon mindig, mindenki becsületét, hűségét kikezdi, elrothasztja? Minden elöljáró vagy politikus, szükségszerűen zsarnok, korrupt, aljas lesz?
2. A másik félelem, mely miatt oly sokan elzárkóznak a közösség szolgálatától, tisztségviseléstől, az az, hogy a kapzsiságtól, a hatalomvágytól hajtott alattvalók, munkatársak, úgyis mindenféle pletykával, rágalommal megeszik az elöljárójuk becsületét, jó hírnevét, és ezért nem is érdemes a közösség szolgálatára vállalkozni.
Történelmi időkben ez a félelem mindenkiben felerősödik: Az Arab országokban egymás után derül ki az államok elöljáróiról, hogy milyen sokszor visszaéltek hatalmukkal, és hogy milyen elképzelhetetlen kegyetlenek a saját népükkel szemben is. Szörnyű látni a nagy urak mesés palotái, és a szegény, egyszerű tömegek mérhetetlen nyomorát, cinikus hazugságokat melyre a tömegek rádöbbenve, akár életük árán is iparkodnak megszabadulni zsarnokaiktól.

Nézem a televíziót és nagyon sok kérdés fogalmazódik meg bennem: Új vezetők jönnek, és vajon ők jobbak lesznek, egyszerűen jobbak lehetnek? Vezető elit csere, pártok, családok tűnnek el a süllyesztőben, politikai tarvágás, de vajon mindenki éppen olyan rossz volt? Hol van a határ? Úgy tűnik, hogy nem egy-két ember bukik, hanem nagyon hosszú a sor. Félve nézek körül, mert azt látom, hogy a politika örvénye mindenkit beszippant, már nincsen külső közömbös szemlélő. Itt nálunk is egy-egy hatalmi párt már csak abban tud gondolkozni, hogy velem vagy, vagy ellenem? A választások után minden tisztségről lecserélik az embereket, így minden kiszámíthatatlanná, bizonytalanná válik. Folyamatos átmenet lesz az élet? Nagyon sok ember szívében ott bujkál ez a félelem, és ez a félelem sok jó kezdeményezést megállít, embereket hátráltat a kispadra.
Ezért is fontos felnézni II. János Pál pápára, kinek a boldoggá avatása most május elsején lesz. Ő közel harminc évig vezette a világ legnagyobb családját, a Katolikus Egyházat. Nagyon sok fontos döntést tudott meghozni, rengeteg országot, népet meglátogatott. Csodálatos, de ezt az óriási anyagi, szellemi hatalmat mindvégig kézben tudta tartani, és most a halála után is, senki nem vádolja visszaéléssel, hatalma bűnös célokra való felhasználásával. Egyetlen rázós kérdéstől sem zárkózik el, jóságosan vigasztalt, bátorított, sok-sok fájó igazságot alázattal kimondott és mindvégig megmaradt jóságos embernek. Döbbenetes, több mint 20 alkalommal szerveztek merényletet ellene, de ennek ellenére is mindenki szereti, tiszteli, és igazából még a a kereszténységtől távol álló média sem támadja az ő boldoggá avatását. Igen, II. János Pál Pápa bebizonyította, hogy lehet szépen és szentül felelős tisztségeket vállalni, hosszú éveken keresztül azt betölteni, szentül szolgálni a népet melyből vétetünk.
II. János Pál pápát boldoggá avató egyház bebizonyította, hogy ma is van hála és köszönet azokban, akikért az elöljárók fáradoznak. Nem igaz az, hogy az emberiség farkasfog vetemény, és hogy lehetetlen szépen és szentül végezni a közösséget irányító feladatokat az emberi áskálódás, rágalmazás miatt.
Márton Áron tiszteletére pénteken átadjuk a csíkszentdomokosi gyermekvédelmi központunkat, a negyven gyerek befogadására alkalmas napközi otthonunkat. Igen, Márton Áronnak is sikerült azokban a vérzivataros időkben megmaradni embernek, és egyenes derékkal vezetni népét az úttalan utakon a kommunizmus egyházüldözésének poklán keresztül. Neki sikerült igaz emberként élni, szolgálni a népünket, és mi hálánk, bizalmunk jeléül, az ő tiszteletére ajánljuk gyermekvédelmi munkánkat. Döbbenetes és hihetetlen jó érzés, hogy halálának harmincadik évfordulóján nem csak az emlékezés gyertyáját gyújthatjuk meg, hanem a szülőfalujának gyermekei számára egy szociális otthont adhatunk át.
Úgy érzem, hogy II. János Pál pápa és a boldog emlékű Márton Áron püspök atyánk erőt tudnak adni a feladatok, a tisztségek vállalásához is, mert bebizonyították, hogy igenis lehet tisztességesen, becsületesen dolgozni, vezetni egy közösséget. És mi, a hálás utókor, fejhajtásunkkal elöljáróinknak bátorítást jelenthetünk, mert lám, nem csak a Jóisten tartja számon a jó cselekedetet, hanem azok is, akikért az áldozatokat meghozták.
Reménnyel a holnapba,

Csaba t.

erdely.ma

Böjte Csaba: Remény bejegyzéshez 1 hozzászólás

  • andriska szerint:

    hat ez az,mondta valaki,aki ertett a kulombsegteveshez.A mi hires nyakas reformatussagunkbol egy puspok se kapott meg egy fenekberugast sem a kommunista hituldozes idejen.Hanem vagy 6 falusi papocska,meg egy csomo parasztember kerult a martirok listajara,aligha ismeri a magyar koztudat a nevuket Sass Kalmanen kivul.Nem rekviem akar ez lenni,csak a pirulas helye,..,egyetlen esperesrol tudni,hogy lelkiismereti okbol lemondott l959.s letartoztatasok napjaiban,a nagyfalui Fodor Bela.Gyujtsunk gyertyakat-,inkabb keressuk meg epitokockainkat,keszitsunk misszioshazat Kislukacs Endre,Sipos Jozsef meg hasonlo becsulet-hit.szeretet-emleku nevekkel diszitve templomaink toszomszedsagat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák