2

Kodifikálja az autonómiát az MPP

Ezt Farkas Csaba, a Magyar Állandó Értekezlet alelnöke jelentette be, aki elmondta, hogy a MÁÉRT külpolitikai és jogi bizottsága három-négy hónapon belül kodifikálja az autonómiát, meghatározza a Magyarország határain túl élő összes magyar autonómiaköveteléseire érvényes alapfogalmat. „A kidolgozáshoz három-négy hónapra lesz szükség. Első lépésként a bizottság elnöke, Németh Zsolt elemzi a kulturális autonómiáról szóló létező európai jogszabályokat. Második lépésként kodifikálni kell a kritériumokat, mert a szlovákiai úr mást ért autonómia alatt és mást mond az RMDSZ, vagy mi. Teljes összevisszaság van, senki nem tudja, mi hogyan legyen. Ha megállapodtunk ezekben a konkrét kérdésekben, mindenki kidolgozhatja azt a jogszabályt, amely összeegyeztethető országa törvényeivel. Természetesen nem lehet egyetlen törvényt kidolgozni az egész Kárpát-medencére”, mondta. Hangsúlyozta, hogy az autonómia-kodifikáció alapján lehet kidolgozni a minden magyarok lakta országra külön-külön érvényes törvénytervezeteket, amelyeket az érintett magyar közösség mellett a magyar kormány is támogatna.

Paprika Rádió

MPP: Az RMDSZ ­kovásznai árulása

Kovászna gyásznapjának, a december 5-i népszavazáshoz hasonló gesztusnak nevezte Kulcsár-Terza József, az MPP megyei elnöke, hogy a kedd délutáni tanácsülésen az RMDSZ összefogott a román képviselőkkel, és visszavonták azt a határozatot, amely hivatalos ünneppé nyilvánította volna március 15-ét. Az MPP megyei elnöke szerint ez újabb bizonyíték, hogy az RMDSZ-es politikusok nem a magyarságért dolgoznak, hanem ellene.A megyeitanács-elnök, az RMDSZ megyei elnöke mindenütt híreszteli, hogy a megyei önkormányzat elfogadta az erre vonatkozó határozatot, és mellőzi megemlíteni, hogy az MPP kezdeményezte azt, de most a prefektus felszólítására beijedtek a szövetség színeiben megválasztott polgármesterek, és vissza akarják vonatni a határozatokat — fejtette ki Kulcsár. Ha nincs törvényes keret arra, hogy a helyi tanácsok határozatot fogadjanak el a település, régió ünnepnapjáról, akkor a parlamentben a kormányon levő RMDSZ-nek kellene kezdeményeznie az erre vonatkozó jogszabályt, és nem kompromisszumos megoldásokat keresni kollektív munkaszerződésben biztosított szabadnappal — hangsúlyozta. „Az ünnepnapot nem szabad összetéveszteni egy egyszerű szabadnappal" — véli az MPP háromszéki elnöke, aki kitart álláspontjuk mellett: a határozatokat nem kell visszavonni, pereljen a prefektúra, ha akar, s a tanácsok a bíróságon érveljenek.
Farkas Réka, Háromszék

Vadásztársaságok

Tamás Sándornak nem kell Semjén barátja 
Hiába öleli a 2008-as helyhatósági választás jelöltjét az óriásplakáton és melegen ajánlja a választók figyelmébe (amint a mellékelt fotó is mutatja), két év után kiderült, hogy Olosz Gergely mégsem a kackiás bajszú Tamás Sándor megyei elnök közkedvelt embere. Az sem igaz, hogy „Mindenekfelett Háromszék”, mert ha igaz lenne, akkor nem hozták volna ilyen kellemetlen helyzetbe Semjén Zsolt barátját. A háromszéki RMDSZ döntése, hogy még esélyt sem adott Olosznak az induláshoz, nem csak megalázó volt, de egyben fel is hívta a figyelmet a szervezet kétarcúságára. Tamás Sándor még azt megelőzően jelezte, hogy Kelement támogatja, mielőtt saját, háromszéki szervezete döntött volna, melyik elnökjelöltet támogatja. Olosznak nem jutott szerep, a megyei elnök által felvázolt kritériumrendszerbe sehogy sem fért bele, maradt a klasszikus nyuszikás vicc, ha van rajta sapka azért, ha nincs, azért… Szóval visszafelé sült el a puska, pedig úgy beszélik, nem idegen Olosztól a vadászfegyver. Számára csak az aláírásgyűjtés jutott. Frakcióvezető a román parlamentben, de nem sok vizet kavart a hazai politikai életben az elmúlt évek alatt, vagyis egyszer került igazán közelképbe, amikor gyorsan gyarapodó óriási vagyonát firtatta a sajtó. Az Országos Energiaszabályozó Hatóság vezérigazgatójaként állítólag nem havi 50 000 euró volt a fizetése, hanem – szerinte – valamivel kevesebb. A Fidesz győzelme után egyre többet lehetett látni Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes oldalán, majd gyakran hangoztatta, hogy szükség van a szövetség megreformálására. Ennyi.
A tulipános kongresszus közeledtével szépen kirajzolódnak a vadászcsoportok, mint az itteni ábra is mutatja, a fiatalok Budapestre mosolyognak, de Bukarest felé kacsintanak, mert onnan sokkal több pénz jön. Már nem igaz, hogy az elmúlt helyhatósági választások idején a pokolba kívánták azokat a fideszes politikusokat, akik kampányolni jöttek az MPP mellett, élükön Orbán Viktorral. Miközben gyűlnek a támogató aláírások, valaki mosolyog a bajusza alatt, mert ő tudja, hogy Kelemen a nyerő, a többi csak vadászjáték.

Balázs Árpád, Polgári Élet

Wass Albert: Nyirő József és Tamási Áron vitája

clip_image001Tizennégy esztendőn keresztül üldögéltünk együtt ugyanannak a kolozsvári kávéháznak a törzsasztalánál, valahányszor mindkettőnket egyidőben vetett be a városba a sors. Az Erdélyi Helikon törzsasztala volt ez, szemben a Mátyás-szoborral. Erdély szellemi és lelki megújhodásának nagy esztendői voltak ezek: 1930 és 1944 között. Amikor a politikai és gazdasági letiportság mélyéről úgy emelkedett föl európai magasságokba az erdélyi szellem, mint a székely mesék vadpávája: tollain a nap sugarát viselte s az anyák könnyéből font igazgyöngy koronát a fején.

Kevésbeszédű ember volt Áron, mint minden igazi székely. Néha úgy ültünk ott annál az asztalnál, hogy félóránként ha esett egy szó. De annak az egy szónak magja volt, súlyos gondolatoktól és gondtól terhes magja.

Egy este hármasban ültünk volt annál az asztalnál. Ezerkilencszázharmincnyolcat írtak a kalendáriumkészítők. Tamási Áron, Nyírő József és jómagam. Ők ketten vitték a szót, én végeztem a hallgatást. Súlyos, nagy politikai vita nehézkedett kettőjük közé: a nacionalizmus és a humanizmus néztek egymással farkasszemet a kávéházi márványasztal mögött. Nyírő József azt hirdette nagy szóval, hogy a székelység jövendőjét hordozó székely író elsősorban székely kell legyen s csak azután ember. Tamási Áron úgy látta célszerűnek, hogy csak úgy lehet eredményt elérni, ha a székely sorsot beállítja az ember az egyetemes emberiség élvonalába, tehát először ember s csak azután székely.

Kemény, nagy birkózás volt ez kettejük között s igazi székelyes birkózás. „Csakazértis székely!” dörrent föl Nyírő Jóska, s nagy csontos öklével az asztalra csapott.

Olyan csönd lett a kávéházban, hogy még a pincér kezében is megállt a tálca. „Csakazértis ember!” felelte Áron, s nagy széles tenyere az asztalra csapott.

Aztán csak nézték egymást. „Székely!” mordult egyet Nyírő jó ötperces hallgatás után. „Ember!” adta vissza Tamási Áron a szót tíz perccel később.
Aztán félóra is eltelt, csak ültünk ott és senki se beszélt. Megittunk egy-egy konyakot. Majd sok idő múltával Nyírő lassan és tempósan benyúlt a zsebébe,

elővett onnan egy nagy gyöngyháznyeles bicskát, gondosan megnézte, kinyitotta, megpöckölte ujjával a pengéjét, s keményen letette maga elé az asztalra,

hogy csak úgy koccant. „Székely!” mordult föl hangosan. Áron nézte a nagy csúnya bicskát egy darabig, aztán ő is belenyúlt a zsebébe s előkotort onnan

egy nagy csorba békanyúzót. „Ember!” felelte keményen, s odarakta ő is a nagy csúnya hasnyitogató szerszámot maga elé az asztalra.

Aztán még ültünk ott körülbelül egy jó órát. Kós Károly bejött, megnézte a bicskákat, megrendelte a maga kávéját, megitta, mondott nehány szót s elment.

Mások is jöttek, beszéltek erről-arról s elmentek megint. S a két székely pedig ott ült még mindég szemben egymással, és hallgatott.

Hirtelen Nyírőné jelent meg az ajtóban. Odajött az asztalhoz, szelíden ránk mosolygott, s ura vállára tette a kezét. „Megfeledkezett a színházról?”, kérdezte.

Nyírő Jóska megrándult, mintha álmából ébresztették volna föl. „Dehogyis, kicsi lelkem”, felelte vidáman a feleségének, „csak belemelegedtünk a beszédbe,

s elmúlt az idő nagysebesen. Megyünk hát, hogyne mennénk”. S már föl is állott nagy igyekezettel.

Áron fölnézett reá az asztal mellől. „Azért harag nincsen?” Félig kérdezte, félig mondta, mint egy megállapítást. Nyírő feléje fordult, s ránevetett.

„Miért lenne? Sze még itt vannak a rományok, észbe tartsuk, Áron”. Azzal már ment is, egyenesen, mint a szálfa, kis rózsabokor-felesége mellett.

Már kívül voltak az ajtón, amikor Áron felsóhajtott mellettem. „Micsoda ember”, mondta bámulattal a hangjában, „kár, hogy fejjel rohan neki mindennek,

s az eszit nem használja”.

Évek múlvával ez a kis élmény szinte történelmi méretűvé nőtt emlékezetében, amikor a két nagy székely író útja látszólagosan olyan éles szögben vált el egymástól.

Nyírő József, az országgyűlési képviselő és a hazafi továbbra is fejjel rohant a falnak, míg Tamási Áron az eszit próbálta használni, érzései és indulatai helyett.

Mind a ketten ugyanazt a célt szolgálták: a székely nemzet megmentését. De az útjaik különböző irányból próbálták elérni a célt.

Nyírő József német segítséggel és a fegyverek erejével, Tamási Áron a humanizmus és a demokrácia eszközeivel. Egyik megalkuvás nélkül, a másik megalkuvással.

Sajnos, egyiküknek sem sikerült. Egyikük sem tudta, hogy azon az estén, amikor a vita elkezdődött kettőjük között a kávéházi asztalnál,

itt a messzi Amerikában a gonoszok és ravaszok aknamunkája folytán a székely nemzet sorsa már régen eldőlt.

A két nagy székely lelke ma már ott lebeg valahol Székelyország fölött a magasságos égben. Talán ott ülnek újra szemközt egymással egy égbeli kávéház asztalánál,

ahol Nyírő Jóska már jó ideje üldögél, míg Áronka, szegény, csak mostan érkezett. S szinte hallom, ahogy Nyírő Jóska mondja, mély dörmögő hangon:

„Hát megjöttél, Áron”. „Én meg” feleli Áronka a maga szokásos sóhajával. Aztán csak ülnek ott s búsulnak.

Wass Albert

MPP-PRESS

  • admin
  • 2011. január 27. csütörtök
  • MPP
admin
 

  • andriska szerint:

    De hat Wass Albert is szekely,csak Czegen szuletett,meg Suto Andras is,es ha nagyon neki keseredek meg magamat is annak latom,bar csak nyolc honapot eltem katonakent Sepsiszentgyorgyon.Mert nem szekelynek lenni mar mar etikai es etnikai megalkuvasok kaoszaba csusztathat.Ha van is bennem lengyel,disznajoi szekely,aranyosszeki enyhen barnaboru idetelepedett kun,annak felesege unitariussa lett zsidoleany vala,hadadnadasdi tatarver meg valami elmagyarosodott osztrak is,akkor persze hogy szekely vagyok,s amig elek az maradok Isten jovoltabol.

  • leszleszlesz szerint:

    És az MPP-nek miért csak a tömbmagyarság mellett kell kiállni?A szórványban élők kapnak néha egy-két szépen szóló beszédet,hogy azért a szavazók meglegyenek,de annyi.Erdély Székelyföldön kívüli részén is ugyanannyi magyar él,noha nem tömbben.
    Nem lenne jobb mégis összebarátkozni a mindenki által üldözött Jobbikkal,amivel a gond csak az,hogy kimondja az igazságot a liberálisokkal szemben?

  • >