2010-es erdélyi politikai körkép, civil szemmel

[ 2010. december 26., 13:08 ] [493]

Mediafax

Három szóba zsugorítva, 2010 a megszorító intézkedések éve volt. Gazdaságfellendítő rendeletek csupán tűzoltó jelleggel születtek, koherencia nélkül, annak ellenére, hogy a jószándék a kormány retorikájában néha-néha megmutatkozott. Szembeötlő volt a társadalmi szolidaritás hiánya is nemcsak Erdélyben, hanem egész Romániában, ami elsősorban kis, jelentéktelen utcai magántüntetésekben öltött formát. Külön vonultak fel a nyugdíjasok, külön a pedagógusok, közalkalmazottak, kismamák. Valahogy kiveszett, emigrált, vagy talán soha nem is létezett Romániában a társadalmi szakszervezeti-érdekvédelmi kultúra.
Mindezen tények, történések ellenére úgy tűnik az erdélyi magyarság, és ezen belől Székelyföld számára mégis Băsescu pártja marad a leginkább vállalható partner. Ugyanis a liberális pártideológiát meghazudtolóan rohantak ki nem egyszer a PNL politikusai a magyarság érzékeny problémáival szembe. A szocialista párt, akárcsak Magyarországon, képtelen újrafogalmazni önmagát, az európai szocialista mozgalmakhoz igazodni, láthatóan leválni a kommunista örökségről.
Az utóbbi parlamentáris választásokon a mérleg nyelvét játszó székelyföldi szavazókat az általános megszorítások ellenére Băsescu kormánya nem csak kitüntetett figyelemmel, hanem beruházásokkal is honorálta. Elég csupán Székelyföld nem is olyan régen még „felszántott” keresztúri, brassói bekötő útjaira gondolni vagy a tusnádfürdői, borszéki fejlesztésekre. Lehet ez is mind kevés, de az elmúlt 18 évben még ennyi sem történt. Az országos sportcsarnokhálózat kiépítése, községházak meszelése például nem képezi a szerves vidékfejlesztés tárgyát, attól egy település jövője nem kerül biztonságba, inkább egy tájrendészeti ikebana részeit tisztelhetjük bennük.

Magyar vizekre evezve, az erdélyi magyar diplomácia legnagyobb sikerének egyöntetűen a Székely Nemzeti Tanács budapesti országházi gyűlését jelölhetjük meg. Ezzel a gesztussal a Magyar Állam jelezte, hogy bábáskodni kíván a Székelyföldi Autonómia megvalósításában. Az eseményt némiképp beárnyékolja az RMDSZ és EMNT távolmaradása, de a Magyar Országház gesztusán ez mit sem csorbít. Ausztria védnöksége Dél-Tirol esetében meghatározó volt, reméljük, hogy a magyar kormány is fel tud nőni a feladathoz, anélkül, hogy túl nagy áldozatot kérne cserébe, mint amilyenek például a székelyföldi munkaerő és agyelszívás.
A Magyar Polgári Párt erdélyi szintű politikai kérdésekben ez évben sem jeleskedett, ami talán nem is az ő asztaluk, hiszen önkormányzati szinten van nagy szükség az MPP-re. Az MPP viszont mindmáig a SZNT legmegbízhatóbb politikai partnere. Megválasztott polgármestereik úgy tűnik folytonos politikai ellenszélben, az RMDSZ sajtó lejárató hadjáratai ellenére ellátják a városvezetési teendőiket.
Az RMDSZ Hargita és Kovászna megyében, ahol leginkább érződött a politikai verseny, sikeresen fiatalított. Új arcok jelentek meg a prérin, ami önmagában is értékelendő. Maros megyében ez közel sem nyilvánvaló.
Ami nyilvánvaló, hogy a nemzeti kérdéseket mindegyszálig az RMDSZ pártprogramjába zárva, azaz lakat alatt őrzik. Ezeket onnan kiszabadítani minden tagnak tilos és kínos.
Értékelendő ellenben, hogy a Szövetség a tisztes távolság politikáját folytatja a Fidesszel szemben. Ezt a fajta viszonyulást viszont Bukarestben egyáltalán nem sikerül érvényesíteniük.
Az RMDSZ életének legjelentősebb politikai mozzanata kétségkívül Markó Béla visszavonulása. Kérdés, hogy a megválasztandó utód Markó Béla egyenhinta politikáját fogja-e folytatni, újra tudja-e fogalmazni az erdélyi magyarság kardinális kérdéseit és a megfelelő fórumokon azokat fel is tudja-e tenni?! A jelöltek Székelyföld kontra Kolozsvár polarizációja mintha tusolná a vérszegény elnökjelölt felhozatalt. Tény, hogy nemzeti szemszögből egy családos liberális jelölt még mindig meggyőzőbb egy nőtlen „kereszténydemokratával” szemben.
Pedig amennyiben az RMDSZ szövetségként és nem pártként definiálja magát, programjának legfontosabb pillére a családpolitika kellene legyen. Az elmúlt 20 év a tanú rá, hogy ilyen az RMDSZnek nem volt, sem program, sem tettek szintjén. 2010-ben a családpolitika magvait a petitieonline.ro és az utca ültette el a Szövetségben, az utolsó pillanatokban. Reméljük a csíra termékeny talajra talált.
Az EMNT egyenlőre az Fidesz erdélyi klientúrájaként értékelendő és mint olyan figyelemre méltó, mivel hatással lesz az erdélyi belpolitikai viszályokra. Számottevő önálló programmal az EMNT sem rendelkezik, egyelőre Tőkés László fogyogató karizmájából táplálkozik. A Fidesz sugallatára létrehozandó Erdélyi Néppártnak, egyetlen egy esetben van értelme, hogyha az parlamenti választások gyűjtőpártjaként kíván és képes működni, alias Erdélyi Magyar Koalícióként. Mert mindenki számára nyilvánvaló a magyar közösség közös fellépésének szükségessége Bukarestben. Erre a funkcióra az RMDSZ betűszó képtelen mivel az évek alatt kellő mértékben erodálódott.
Körvonalazódik tehát, 2011 nagy feladata, létrehozni azt a választási koalíciót, amelyben egyenlő partnerként vesz részt az RMDSZ, MPP, EMNT. Önkormányzati szinten a verseny jótékony, és mint 2010 is bizonyítja frissítően hat az erdélyi politikai szervezetek életére.
Civilként pedig minden rendelkezésre álló eszközzel arra kell hatnunk, hogy pártjaink a felvállalt programjaikat betartsák, és ha kell, azokat az új kihívásokhoz igazítva frissítsék is.
Kovács Szilamér
Kliwalab Egyesület, erdely.ma

admin
 

>