Anno Domini – hogy is van ez az időszámítással?

[ 2010. december 24., 09:49 ] [53]

Még Krisztus születése után hatszáz évvel is csak kevés ember tudta, hogy „keresztényi korban" él. Az időszámítás, amely azzal az évvel kezdődik, amikor „Krisztus Galileában járt", egy Scythia Minorból származó görög apát, Dionysius Exiguus műveként jött létre, aki 550 körül halt meg Rómában. A mai időszámítás kezdete egyébként nem Krisztus születése, hanem fogantatása…
Dionysius ötlete volt, hogy az Úr megtestesülésére, Krisztus földre szállására kell alapozni az évek számozását, amely kezdődjön az örömhír vételének, Szűz Mária fogantatásának a napjával. Ezt a napot, az első év első napját, ő Krisztus december 25-i születése előtt kilenc hónapra, március 25-re tette.
A mai időszámítás kezdete tehát nem Krisztus születése, hanem fogantatása…

Az ezt megelőző évek visszafelé számolva ante Christum natum (a. Chr. n. vagy AC, Krisztus születése előtt), az ezt követőek pedig anno Domini vagy ab incarnatione Domini (a. D. vagy AD, a mi Urunk évében, illetve a mi Urunk megtestesülésétől) megjelölést kaptak. Nulladik év nem volt.
Sok száz évnek kellett eltelnie, amíg a keresztény éra (aera vulgaris) fokozatosan elterjedt, először a latin egyházban, majd később keleten is. Beda Venerabilis (673-735), aki De Temporibus címen könyvet írt a kronológiáról, a 8. század elején keletkezett Angol egyháztörténetében már teljesen elfogadta az új rendszert.
Közben mindenféle helyi időszámítások voltak forgalomban. A legáltalánosabb rendszer az uralkodói éveket használta. A történelmi időt a királyok és dinasztiáik szerint mérték. A konkrét dátumot az egyes császárok, pápák vagy fejedelmek uralkodása alapján jelölték meg. A példát ehhez az Ószövetség adta: „Hiszkija király 4. esztendejében, azaz Izrael királyának, Ela fiának, Hóseának 7. évében történt, hogy Asszíria királya, Szal­manasszár felvonult Szamaria ellen és ostrom alá fogta." (2 Kir 18,9)
A keresztény időszámításnak több más rendszerrel kellett versenyeznie. Viszonyítottak a négyévenként megrendezett olimpiákhoz is, az első, Kr. e. 776. július 1-jei koroiboszi játékoktól egészen a Kr. u. 4. század végéig. Nabonasszar babilóniai időszámítása, amelyet az alexandriai görögök használtak, a középkorban Ptolemaiosz művei nyomán vált ismertté. Kezdőpontja átszámítva Kr. e. 747. február 26-ára esett. A Levantén széles körben elterjedt a Szeleukidák makedón időszámítása, amely Kr. e. 312-ben kezdődött, amikor 1. Szeleukosz Nikatór elfoglalta Babilont.
A zsidók ezt a „szövetség korának" ismerték, s a 15. századig használták. A római rendszer alapja „a város alapítása" volt: a. u. c. Hispániában a caesari időszámítás Kr. e. 39-ig nyomozható vissza, amikor Octavianus elfoglalta Ibériát. Miután a vizigótok átvették, ez az ún. pireneusi rendszer maradt érvényben Katalóniában 1180-ig, Kasztíliában 1382-ig és Portugáliában 1415-ig. A muzulmán időszámítás kezdetét, a hedzsrat Mohamed Mekkából való elmenekülése jelenti, amely Kr. u. 622. július 16-án, egy pénteki napon történt. Az egész iszlám világban ez van érvényben.
A dolog bonyolultsága miatt egyáltalán nem meglepő, hogy Dionysius Exiguus számítása hibásnak bizonyult. Az 1. évet Dionysius a 195. olimpiai ciklus 1. évével, a. u. c. 754-gyel azonosította. Valójában azonban semmi nem utal arra, hogy Krisztus Kr. u. 1-ben született volna.
Attól függően, hogy a Lukács- vagy a Máté-evangéliumot vesszük alapul, a keresztény időszámítás vagy Nagy Heródes uralkodásának utolsó évében (Kr. e. 4-ben) , vagy az első, Judeában végrehajtott római népszámlálás évében (Kr. u. 6-ban vagy 7-ben) veszi kezdetét.

harmonet.hu, vilagtudomany.hu,erdely.ma

admin
 

>