""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

„Veszélyes és ostoba játékot játszik a Fidesz” – interjú Markó Bélával

[ 2010. december 17., 20:36 ] [207]

Fideszes hátszéllel szeretnék megosztani a romániai magyarság politikai képviseletét, de ezzel csak azt érhetik el, hogy végül megszűnik a parlamenti képviseletünk – mondta a Hírszerzőnek adott interjújában Markó Béla. Az RMDSZ elnöke tizennyolc év után távozik a szövetség éléről.
– Miért most távozik? Korábban is lett volna rá alkalma, ígérte is, mégis maradt.
– Az elmúlt 18 évben valóban többször fontolgattam a lépést, de nyilvánosan soha nem mondtam, hogy vissza fogok vonulni. Annyit igen, hogy nem tervezem hosszúra a politikai pályámat, mert szerintem író embernek, alkotó értelmiséginek nem kell hosszasan a politikában ragadnia. Aztán egy idő után rájöttem, jobb, ha ilyeneket nem mondok.
– De miért most?
– Tizennyolc éve vagyok az RMDSZ elnöke, 1989 decembere óta politizálok, bőven elég volt. Felnőttek új politikus nemzedékek, akik eleve ezt a pályát választották, nekik is módot kell már adni a szemléletük érvényesítésére.

– Mi az RMDSZ legnagyobb sikere és kudarca az elmúlt időszakban?
– A legnagyobb siker szerintem maga az RMDSZ léte: hogy sikerült egy folyamatos, egységes parlamenti képviseletet biztosítani a romániai magyarság számára. Ez az egység csorbult, csökkent az utóbbi időben, de folyamatosan ugyanolyan súllyal bírt. Kérdés persze, hogy ezzel mit értünk el: ezt mindenkinek módjában áll megítélni, ez klasszikusan a félig tele, félig üres pohár esete: hosszan beszélhetünk arról, ami benne van a pohárban, és arról is, ami még hiányzik.
Azt gondolom, politikailag azért az erdélyi magyar vezetők eredménye, hogy a román politikai életben mára nem lehet eltekinteni az RMDSZ-től, legyen az egy fontos parlamenti döntés, vagy egy kormánykoalíció – ezt nem én, hanem román politikusok mondják. Változni is sok minden változott, ma már a magyar nyelv nyilvánosan használható, teljes körű az iskolahálózat, széles körű egyetemi oktatás van, és az új oktatási törvényben az eddigi tiltásokat is eltöröljük.
– A román kormány hosszú ideig mostohagyerekként kezelte a magyarlakta területeket a fejlesztések szempontjából, ez mennyire változott?
– Az RMDSZ kormányzati részvételének fontos eredménye, hogy ez mára megváltozott. Kiegyenlítettük a korábbi hátrányos helyzetet, bár nem dolgoztuk le teljesen a lemaradást. Romániában kézi vezérléssel történik a költségvetés elosztása, ezért is nagyon fontos, hogy ott legyünk a kormányban, mert sajnos még ma is Bukarestben mondják meg, hogy egy erdélyi megyében milyen útfejlesztésre kerüljön sor. Mára leküzdöttük a hátrányt.
– Na és mi volt a kudarc?
– Maradjunk az infrastruktúránál: Erdélyben korábban nem volt autópálya. Elértük 2004-ben, hogy elkészült az észak-erdélyi autópálya terve, megkötötték a szerződést is. 2010-re el is kellett volna készülnie 200-300 kilométer autópályának a határtól, ehhez képest van ötven. Ez fölfogható kudarcnak is. Az autonómia ügyében is keveset haladtunk előre.
– Az RMDSZ nem is beszélt sokáig az autonómiáról, majd amikor más, rivális politikai erők elkezdték követelni, önök is programjuk részévé tették. De minta mindig is fél szívvel támogatták volna.
– A riválisainknak ez mindig is komoly vádja volt az RMDSZ-szel szemben, hogy mi nem vívtuk ki az autonómiát. De ez kezdettől fogva nem volt igaz. Az autonómia a programunkban is benne volt. De valóban volt egy alapvető különbség: az RMDSZ cselekvési helyzetben volt: a parlamentben politizáltunk, el kellett érni eredményeket, majd 1996-ban kormányzásra is vállalkoztunk. Minden pillanatban szembesültünk azzal, hogy mit lehet kinyilatkoztatni, és mit megvalósítani. Ebben a helyzetben nem azt tartottuk fontosnak, hogy naponta kiabáljuk ennek fontosságáról, sőt valóban úgy éreztük, hogy néha más, fontos célok érdekében megéri kicsit nem beszélni róla. De engem egy 1995-ben Londonban tartott előadásomért az autonómiáról a román szenátus határozatban ítélt el, tehát nem igaz, hogy soha nem beszéltünk róla.
– Egyszer Szász Jenő Magyar Polgári Pártja formájában már kapott kihívót fideszes hátszéllel az RMDSZ, most itt egy másik, Tőkés László új mozgalma formájában, szintén a Fidesz-kormány által megtámogatva. Ez most mennyire jelent komoly kihívást? Nem fenyeget az a helyzet, hogy megoszlanak a szavazatok és elvész a parlamenti képviselet?
– Ahogy maga is mondta: ebben a kezdeményezésben éppen a budapesti hátszél az aggasztó. Ez elég erős, sőt tudomásom szerint döntő tényező: Tőkés Lászlóék nem fogtak volna pártalakításba, ha nem kaptak volna támogatást egy úgynevezett Demokrácia Központ-hálózatot hozzanak létre. Én ezt egy rendkívül felelőtlen döntésnek tartom, főleg annak fényében, hogy 2007-ben – igaz, sok vitával – mi egyezségre léptünk Tőkés Lászlóval. Lehet erről azt mondani, hogy ez csak egy deklaratív tett volt…
– Ők ezt mondják, hogy nem teljesült belőle szinte semmi.
– Közös listát indítottunk az EP-választásokon, bejutott három képviselőnk, köztük Tőkés László. Elismerem, ez közös érdek volt, de nem lehet azt mondani, hogy nem hajlottunk a kompromisszumra. Ezen az úton lehetett volna továbbmenni, az összefogás lenne a szándék. De itt nem erről van szó, hanem hogy ki veri jobban fejbe a másikat. A cél az RMDSZ eljelentéktelenítése, szétszedése egy új párttal. De az RMDSZ tud nyitni, és ki tudunk terjeszteni egy közös ernyőt mindazok felé, akik politizálni akarnak.
– A mindenkori magyar kormányok mennyire játszottak a határon túli magyar politika megosztására? Minden kormánynak megvoltak a maga által kedvelt szervezetei, még ha ezek nem is egyeztek a választók preferenciáival. Önről például köztudott, hogy a baloldali kormányokkal ápolt jó viszonyt.
– Rám nagyon sok magyarországi politikus azért „haragszik", mert mindenkit zavart, hogy az RMDSZ önálló politikát folytat. Én senkinek nem engedtem, hogy diktáljon, se Budapestről, se Bukarestből, miközben szinte mindenki megpróbálta. Bukarestben hamarabb rájöttek, hogy ez nem megy, Magyarországról folyamatos volt a sértődöttség, hogy nem tudtak ránk telefonálni, hogy „fiúk adjatok már ki egy nyilatkozatot", vagy csináljátok ezt, vagy azt. Számtalan példát hozhatnék fel ezekre a próbálkozásokra – akiben volt bölcsesség, előbb-utóbb rájött, hogy ez nem megy. Valóban, nekem a szememre hányják, hogy a baloldali-liberális kormányokkal jó volt a viszonyom, de mit kellett volna tenni, ha nyolc évig ilyen kormánya volt Magyarországnak? Ellenzékbe kellett volna vinnem az erdélyi magyarságot? Szükségünk volt az anyaország támogatására, ezt kellett szem előtt tartanom. Számunkra a magyar kormány nem egyik, vagy másik párt kormánya, hanem Magyarországé. Lehet prédikálni a határon túli magyarok pluralizmusáról, de azt szeretném, hogy aki ezt prédikálja, otthon is eszerint cselekedjen. Számunkra két fontos tényező van: az 5 százalékos parlamenti küszöb, és a 6,9 százalékos romániai magyarság – ezen belül kell értelmezni a pluralizmust Erdélyben.
– De szükség van még etnikai alapon szerveződő pártokra? A Híd, szlovák-magyar vegyes formáció sokkal sikeresebb volt, mint az etnikai alapú Magyar Koalíció Pártja. A szlovákiai magyar választók jelentős része láthatóan pragmatikusan gondolkozik: arra szavaz, akitől fejlesztést, hatékony képviseletet remél.
– Én mindig azt mondtam, hogy egy entitásként működni akaró közösségnek szüksége van egységes képviseletre – hogy milyen formában, arról persze lehet beszélni. Mert vannak sajátos érdekek. Azt is illúziónak tartom, hogy amikor az etnikumok közti viszony már megoldódóban van, nem olyan fontos ez a képviselet. Ez egy naiv szemléletből táplálkozik, abból, hogy a történelem előre megy: a történelem visszafelé is mehet. Ha a román parlamentben most nincs ott az RMDSZ, és úgy csinálnak egy új oktatási törvényt, a nacionalizmus (főleg a gazdasági válság miatt) pillanatok alatt fölgerjed, és amit már elértünk, egy pillanat alatt visszavehető. Ezért van szükség az érdekképviseleti egységre. Szlovákiában valószínűleg arról van szó, hogy a magyar párt több éven át nem tudott eredményt elérni ellenzékben, miközben nőtt a feszültség szlovákok és magyarok között, és a magyarok a párbeszédre szavaztak inkább a feszültség helyett. Vagyis van két lehetőség, de Budapesten sajnos most éppen a harmadikon, a legostobábbon gondolkoznak.
– Hogy érti?
– Etnikai képviseletet akarnak, de azt viszont megosztva. Ezáltal magunkat verjük szét. Kárpátalján is ez történt, sikerült tökéletesen kettészakítani a magyarságot.
– De legalábbis időnként az erdélyi magyarok is túllépnek az etnikai korlátokon: amikor Traian Basescu elnök megbuktatásáról vagy újraválasztásáról volt szó, az RMDSZ jelöltje, és felhívásai ellenére is nagy részük a román elnökre szavazott. Talán azért, mert Basescu sok fejlesztést ígért.
– Gazdasági racionalitás volt emögött, meg egy olyan politikusi attitűd, ami Basescu személyében tetszett a magyaroknak. Ez nagy tanulság volt. De alig telt el egy év, és ugyanezen emberek egy része azért szid minket, hogy miért léptünk koalícióra Basescuval.
– A határon túli magyaroknak juttatott pénzeket mennyire pártalapon osztják? Most eléggé nagy a felháborodás azok között, akik nem kaptak. Mennyire próbálják a magyar kormányok kézből etetni a határon túli szervezeteket?
– Legyünk őszinték: teljes elfogulatlanságot sosem lehetett érvényesíteni. De ezek a támogatások működtek időnként jobban, időnként rosszabbul, valamikor kikérték a véleményünket, és figyelembe is vették, most egyelőre úgy tűnik, a rosszabb változat érvényesül. A Szülőföld Alap pályázatainál a kuratóriumokban részt vevő kollégáinkkal egyszerűen közölték, hogy ez van, ezek a szervezetek kapnak és kész, nem vették figyelembe a döntéseinket. A Látó című irodalmi lap sem kapott egy fillért sem – vagy azt hitték, hogy még én vagyok a főszerkesztő (holott 2005 óta már nem), vagy azt gondolták, a lap ideológiai, irodalmi hol-állásánál fogva nem támogatandó, holott kiváló gárda dolgozik ott, a főszerkesztő Kossuth-díjas költő. Szeretném azt hinni, hogy ezek balesetek, de úgy tűnik, nem csak a politikát, a kultúrát is át akarják rendezni, ami azon túl, hogy ostobaság, nem is szokott sikerülni, csak ellenállást vált ki.
– Nem érzi úgy, hogy a magyar kormányok hajlamosak egyfajta paternalista szemlélettel viszonyulni a határon túliakhoz, akik még biztos népviseletben járnak, hátrányos helyzetűek, nem tudnak önállóan dönteni?
– Mindig az volt az érzésem, hogy a magyar politika a ló egyik oldaláról a másikra esik, biztos valamilyen történelmi frusztráltság az oka. Hol azzal kell szembesülnünk, hogy „ti most már önállóak vagytok, nem támogatunk titeket", hol azzal, hogy „támogatunk, de úgy, ahogy mi akarjuk, mi jobban tudjuk, és különben is nálunk van a pénz" – ami persze igaz. De biztosan van valami nagyságrendi probléma a magyar kormányok szemléletében.
– Ezt hogy érti?
– Vegyünk például engem: egy 22 milliós lakosú, 230 ezer négyzetkilométer alapterületű ország egyetlen miniszterelnök-helyettese vagyok, valós és erős hatáskörökkel. Elég nagy befolyással tudok lenni a román kormány döntéseire. A román művelődési tárcát magyar politikus vezeti. Magyarországon ezek még mindig nem tudatosultak. Felnőttek a határon túli közösségek, és szó sincs róla, hogy valami paternalizmust rájuk lehetne erőltetni. De sajnos való igaz, hogy egyesek még vállalják ezt a gyerekszerepet: rohangálnak Budapestre, és hozzák a híreket, hogy engem X támogat, őt Y, pontosan lehet tudni, hogy ki támogatja Szász Jenőt, ki Tőkés Lászlót.
– És most? Vissza az irodalmi életbe? A Látó szerkesztőségébe?
– A Látót már mások szerkesztik, bár barátaim, nem megyek vissza. Egyelőre a politikából sem lépek ki teljesen, a közéletből még kevésbé. Megtartom a kormánytisztségemet, amíg az RMDSZ úgy akarja, és a kormány bírja szusszal – ez nem biztos, hogy hosszú idő lesz. De a parlamentben is szenátori mandátumom van 2012-ig. Könyvkiadás, lapkiadás, és hasonlók – ezekkel akarok majd foglalkozni.
Kósa András
hirszerzo.hu,erdely.ma

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák