Archive

Monthly Archives: december 2010

Böjte Csaba: Gondolatok egy új év hajnalán!

[ 2010. december 30., 21:20 ] [245]

Csodálom Jézus Krisztust ahogyan a földre jön és saját kezébe veszi a dolgokat. Nem mást küld, hogy Ö fáradt cinizmussal, a mennyei trónusán ülve, szemlélje és kommentálja az emberiség vergődését. Ö közénk jött és szembemegy az akkori világ sodrásával, az erőszakos, kapzsi, lusta, élvhajhász semmittevéssel. Utat keres, építkezik, társakat gyűjt, megtanítja őket csendben lenni, befelé fordulva imádkozni, felfedezni a mennyei Atya, vágyaink által szívünkbe irt álmait. Naponta útra kel, bejárja a szülőföldjét, bátran nyíltan szóba áll az emberekkel, meghallgatja őket, vigasztal, bátorít, segít. Egyetlen kérdés, egyetlen gond sem jelent számára akadályt, lendületesen felvállalja azokat és megoldja. Keresztelő Szent János lefejezése, egy – egy kudarc, nem bénítja le, duzzogva nem ül félre, hanem kitartó szívóssággal megy a szeretet útján előre. Nem gyűjt kincseket, vagyont, nem áll be egyetlen politikai irányzatba sem, szabadon szál, hiszi, hogy jósága, szeretete az egész világot megmozgatja. Egyszóval Jézus él, alkot és szeret, megy előre! Már önmagában ezért a tevékeny, lendületes életéért, én Jézus Krisztus mellé állok.
Olyan döbbenetes látni, hogy sok sok ember csak a saját pitiáner szórakozásáért mozdul meg. Csak korlátolt létének a fenntartását vállalja, önmagáért él, és nagyon sokan még azt is csak immel ámmal teszik… Annyira szeretném ezeket az embereket felrázni, rádöbbenteni arra, hogy drága egyetlen életüket pocsékolják el. Hogy lehetne az embereket a félénk, helybe tipegő, önzés burkában besavanyodott életükből kimozdítani? Felszabadítani a szeretet, az alkotás, a valós létezés csodálatos szép világára? Hogy tudnám elmondani érthetően, megmutatni azt a tiszta örömet, mely melyet a szeretet útján, botladozva is, de elinduló ember meg tapasztalhat? Lehet, hogy izgalmas egy számítógép előtt ülve vezetni egy autót, szimulált hajtű kanyarokat bevenni, de mennyivel izgalmasabb , becsületes munkád gyümölcseként megvásárolt autódat vezetve családodnak megmutatni gyermekkorod szép, mesés tájait. Lehet bekeseredve, szárny szegetten reménytelenségbe ostorozni, ezt a világot, de mennyivel jobb leülni és megfogalmazni egy verset, egy gondolatot, mely mind egy langyos szellő belekapaszkodik embertársad, csüggedten logó vitorlájába, és elindítja öt a reális létezés hatalmas óceánján. Jó dolog megérezni a kis magban feszülő élni akarást és azt szelíden jó földbe tenni, a szerető szolgálat alázatával öntözgetni. Jó dolog meghallani egy kis gyermek, ki sem mondott panaszát és egy otthon, intézményecske létrehozásával, óvodával, gyermekvédelmi központtal válaszolni, a kibontakozás utáni néma vágyra. Jó dolog mind egy láthatatlan angyal e világon keresztül suhanni, itt ott csendesen megállva, az életet szolgálni, szeretni az alkotás Istenét.
Nagyon jó dolog élni és alkotni! Ha az Isten maga mondaná, hogy nincs túlvilág, és nem tartják számon a szeretetből adott pohár vizet, a jó szót, a lehajló gyöngédséget, a másokért végzett munkát, én akkor is ezen az úton mennék tovább, mert jó dolog jónak lenni, alkotni, a létezés örömét megosztani embertársaiddal. Jó dolog a kis homokból várat építeni, a téglából templomot az Istennek, otthont az embereknek. Jó dolog a földet feltörni, és tarka virágot, hatalmas fákat ültetni csak úgy, hogy legyenek, hogy létükkel tanúskodjanak az élet, a kibontakozás, a folyamatosan mozgásban lévő Isten irántunk való végtelen szeretetéről.
Megéri? Építed, szépíted a világot, és észre se veszed, magadat építed, bontakoztatod ki, minden egyes kapavágás, nemcsak a földet teszi lakhatóbbá, hanem te magadat is. Mindennapjaid szeretetének tüzében kiégő tégláidból nemcsak kint a világban épül ház, otthon a családodnak, hanem belülről építkezve megszületik benned, a családjáért felelős felnőtt, az apa, ki életet ad. Csodálatos életet adni, gyermeket szülni, és azt becsülettel, türelemmel az öntudatra ébredésig felnevelni, majd imádságos szeretettel az ö útját mindvégig egyengetni, és öreg fejjel az általad ásott kútból felbuggyanó tiszta vízben megmosakodni. Te ástad a kutat, de annak, életet adó tiszta vizét nem te teremtetted, általad születik valami, ami nem te vagy, mely életet ad sokaknak, s melynek tükrében megláthatod végre te is az igazi szép arcodat. Persze, hogy megéri a teremtő Istennek társává válva magadat e világban kiteljesíteni. Semmiből, a végtelen létbe felnőni, úgy lenni hatalmas fává, hogy forró nyarakban érett magvaid ezreiben, erdővé válsz.
Minden egyes perc, óra mit Isten jóságosan neked adott, s melyet te jószándékú munkával, alkotással nem kamatoztatsz, melyet a semmittevés, az önsajnálat, a meddő poénkodás, a helyben topogás céltalan kocsonyájában töltesz, elvesztett, soha vissza nem térő lehetőség. Tiszta szívemből sajnállak téged, ki évekig célozgatsz, de nem mered meghúzni a ravaszt. Igen sajnállak téged ki olyan szellemi, lelki, anyagi erőket gyűjtesz, melyekből nem épül, vers, szerelem, ház, haza, melyek csak poros raktárrá teszik életed, s téged értelmetlen lím – lomjaid őrzőjévé, egy karikás szemű, betörőktől rettegő éjjeli őré. Mi vagy te? Egy szárnyatlan sas, a porban kapirgáló tyúkok között? Nem haragszom rád, csak szánlak, mind azt a vándort, ki balgán megáll és tikkadtan szomjazik az életadó kút mellett. Izgalmas, érdekes az élet, és ne azért buggyanjon ki szívedből a dal, mert általa unatkozó emberek sztárja lehetsz, hanem csak azért mert jó énekelni, társa lenni a korán kelő pacsirtának, ki dalával ébreszti a hajnalt, és a vándort. Jó alkotni, a vásznon megragadni egy mozdulatot, egy csak általad megsejtett hajlatát a tájnak, és azt amit csak te egyedül látsz, alkotó munkáddal alázatosan láthatóvá tenni az egész világnak.
A mozgásban lévő Istennek szolgája vagyok. És mint a gyermekkorod játékában, a szaladó gyermek, szeretnélek életadó simogatással megérinteni, hogy életed legyen, és te is mozgásba lendülj, hogy merj magadba fordulva álmokat látni, és azokat társakat keresve bátran megvalósítani. Megtapasztalni azt, hogy milyen csodálatos társa lenni a világot, tiszta, szép vágyaid által beléd irt irányban tovább teremtő Istennek. Krisztus, Isten reális válasza volt az emberiség évezredes adventjére. Jézus léte örök válasz, nem csak a megannyi miértre, hogyanra, hanem a te alapvető örök kérdéseire is. Az élő hit, az erőt adó remény válságban van, és persze ez újabb és újabb politikai, gazdasági kríziseket szül. Hogyan tovább? Hiszem, hogy a világ megannyi kérdésére a válasz benned van, te magad vagy a válasz, melyeket a benned feszülő tiszta vágyakban, álmokban találhatsz meg. A kérdés az, hogy mersz-e magadba nézni, mered kimondani, megfogalmazni a végtelen utáni tiszta sóvárgásaidat? Mered félrelökni, a kufár, csak a vagyonukat halmozni akaró kereskedők csillogó reklámjait, és kimondani mindazt miért érdemes élned, dolgoznod, meghalnod? Mered alázatos partnerségben Istennel tovább teremteni ezt a szép világot? Mersz a gondolkodó, kereső embertársaid sorába állni, hogy te is akár egyetlen dallammal gazdagabbá tedd magadat, és társaidat? Mersz a holnapban nézni, és talán milliók által, a csendes adventi imában kértekre, Isten símogató válasza lenni?
Karácsony van! Mersz szeretetből mások számára megtestesülni? Újból útra kelni? Mosolyogva az emberek kérdéseire, kéréseire, megnyugtató válasz lenni?
Egyetlen dolgot kívánok az új esztendőre: merj ezekre a kérdésekre bátran IGENT mondani!
Böjte Csaba, erdely.ma

Felavatták az érmelléki demokrácia központot

http://www.erdely.ma/kisregio.php?id=81250&cim=felavattak_az_ermelleki_demokracia_kozpontot
[ 2010. december 28., 16:22 ]

Mozgalmas hét áll az érmihályfalvi polgári oldal mögött a helyi önkormányzat múlt heti döntése következtében. Mint ismeretes, a zömében RMDSZ-es tanács, ahelyett, hogy támogatta volna az Érmelléki Demokrácia Központ létrehozását, inkább keresztbe tett a saját választópolgárainak is, arra ítélve őket, hogy a megyeszékhelyre ingázzanak a visszahonosítás ügyében.

A Magyar Polgári Párt székházának felajánlásával támogatta volna a kezdeményezést, majd miután a helyi tanács ezt úgy „értelmezte” nincs már szükségük az irodára, megszüntette annak bérleti szerződését is. Ennek következtében a Köztársaság út 40. szám alatt béreltek újabb, immár két helységből álló irodát a központ létrehozására.

Az egy héttel ezelőtt kelt ominózus határozat után ifj. Szilágyi Ferenc biztosította az érmelléki polgárokat, hogy a demokráciaközpontot mindenképpen létrehozzák Érmihályfalván.

Megjegyzés:


A fenti cikket író Sütő Éva, aki írását a Reggeli Újságban jelentette meg a DK megnyitása körüli problémákkal kapcsolatosan, rámutatott egy érdekes, eddig csak lappangó tényre.

Pontosabban arról van szó, hogy egyesek, akik a polgári párt Bihar megyei tisztségviselői voltak továbbra is minden elkövetnek, hogy a polgári — nemzeti mozgalom (MPP versus EMNM) oldalt alaposan összekeverjék.

Lévén, hogy a Bihar megyei MPP régi vezetősége mind a mai napig nem tartotta fontosnak, hogy a választmányi gyűléseket még a két éves határidő előtt megtartsa és az országos elnökség felé az új tisztségviselők névsorát leadja. Amikor aztán az OT határozata megszületett és a bihari MPP elnökét a tisztségéből menesztették, az alelnök úr is folytatta az összemosást, sőt a székelyhidi napokon az EMNM-mel közösen állítottak fel sátrat és bográcsost is. A megye központi vezetése ezáltal egy furcsának tűnő precedenst állított elő, hiszen a székelyhídi MPP is állított sátrat és a bográcsban is finom paprikás főtt, amely nemcsak a helyi polgári párt tagjai számára volt készítve, hanem a Kolozs, a Szilágy megyei elnökség tagjai és az országos alelnöke is  meghívást kapott.

Sokáig nem volt érthető, hogy a bihari MPP vezetés miért szeret ebben a felemás helyzetben leledzni, aztán amikor egyre többször elhangzott a nemzeti mozgalmi vezetői részéről, hogy az MPP nem teljesítette a hozzá fűzött reményeket és a vezetője mind a mai napig nincs elismerve akkor derült fény, hogy ha ott a bihari tájakon az MPP dolgai nem mennek akkor könnyen össze lehet majd keverni…

A volt megyei elnök mind a mai napig állítja magáról, hogy ő a megyei vezetés feje, annak ellenére, hogy azóta, már az országos vezetés kinevezett egy ideiglenes megyei elnököt.  
A megyei elnök nem érti, hogy státusza(tisztsége) a két éves választási idő leteltével már nem érvényes, de akkortól sem érvényes ha a helyébe valaki mást neveznek ki legtöbb 6 hónapra. 
A másik dolog ami a párttörvény szerinti, hogy csak 6 hónapig lehet helyettese az aki addig az alelnök volt! E terminus után bárki lehet vezető, mindegy hogyha azt kinevezik (átmenetileg 6 hónapra) vagy ha a küldöttgyűlésen megválasztják(két évre).

A bihari vezetés mindvégig bírálta a polgári párt statutumját, de ugyanakkor statutum ellenességet vélt felfedezni a párt vezetőség tevékenységében, annyira hogy még attól sem riadt vissza, hogy a törvényszéken szerezzen érvényt vélt igazának. De amikor végül is megszületett a törvényszéki döntés éppen ők nem voltak megelégedve. Most mikor az általuk annyira kritizált alapszabály már nem volt kedvező, az elodázást választották, hogy addig a székhelyeket és a tagokat kiszolgáltassák.

A bukaresti törvényszéki vezetők bölcsessége sokat nyomot a latban: nem akartak egy magyar pártnak a belügyébe beleszólni, csak a saját alapszabály betartására figyelmeztették a régi vezetést! Átláthatták, hogy azok, akik a beadványt kezdeményezték lényegében a pártnak a törvényi úton való megszüntetéséért cselekednének.

Amint a cikkből is kiderül a bihari tájakon még most sem csillapodnak a régi vezetés emberei. Azt is meg lehet állapítani, hogy egyes vezetők a polgári pártot "szásztalanítani" szeretnék, pedig már bebizonyosodott törvényileg sem ment és már rég rájöhettek volna arra, hogy annál inkább kiállnak majd mellette a polgári párt tagjai.

A cikkíró  tévedésből vagy készakarva, de polgáriaknak tulajdonítja a Demokrácia Központ felállítását, holott az MPP-nek erre nincs lehetősége, persze ettől még elveszítheti az érmihályfalvi irodáját.

Erdélyi Polgár

Egymillió aláírás Székelyföld autonómiájáért

 

GÁSPÁR BOTOND 2010. december 28., kedd 16:03 | Legutolsó módosítás: 2010. december 28., kedd 17:06

Kövér László kapja a 2010-es Gábor Áron-díjat.

Aláírásgyűjtést kezdeményez a Székely Nemzeti Tanács az Európai Unió tagországaiban, hogy uniós szinten kidolgozzák a kisebbségek önrendelkezésére vonatkozó szabályozást. Az Európa Tanács december 15-én elfogadta, és december 20-án életbe léptette az állampolgári kezdeményezések végrehajtási procedúráját, ezt használja ki az SZNT.

izsakbalazs_b
Izsák Balázs: kizárólag demokratikus módszerekkel küzdünk Székelyföld autonómiájáért

Az Európa Tanács december 15-én elfogadta a Lisszaboni Szerződés 11. cikkelyének végrehajtási módozatát, vagyis lehetővé tette, hogy az állampolgárokat is közvetlenül bevonják a törvényhozásba, határozattervezeteket nyújthassanak be. „Az eljárás szerint egymillió aláírást kell összegyűjteni az Unió legalább 7 tagországából, mindenikből legalább a lakosság 0,2%-ától. Ez Romániában 40 000-et jelent, a népszavazáson nekünk 200 000-et sikerült. Az ET úgy döntött, hogy 2011. december 20-ától lehet elkezdeni, tehát van egy egész évünk a felkészülésre. Románia mellett gondoltunk még Magyarországra és Szlovákiára, de próbálkozunk Ausztriában, Olaszországban, Spanyolországban, Nagy-Britanniában, Franciaországban, Horvátországban is, amelynek EU-s csatlakozása a következő fél évben, a magyar elnökség alatt kerül napirendre”– ismertette az SZNT elnöke, Izsák Balázs.

Hozzátette, kizárólag demokratikus módszerekkel küzdenek Székelyföld autonómiájáért, ebben pedig számítanak a már létező entitások, mint például Baszkföld, Katalónia, Korzika, Skócia támogatására, hiszen ezekben a térségekben regionális parlament működik. „Amint elérjük, hogy Székelyföld autonóm legyen, az SZNT alapszabályzatában létezik egy kitétel, miszerint feloszlathatja magát. Addig viszont egyre több településen jöttek/jönnek létre a helyi szervezeteink, a legtöbb Marosszéken, mivel a magyarországi vezetés hozzáállása is kedvező” – fogalmazott Izsák Balázs.

Az elnök elmondta, az SZNT számára a legfontosabb esemény a március 12-én, Sepsiszentgyörgyön tartott Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés volt, ahol 1990 után először fogalmazták meg azt az igényt, hogy Székelyföldön a román mellett a magyar nyelv is váljon hivatalossá. „Tavaly ilyenkor egyetlen közhivatalon sem lobogott a székely zászló, Maros megyében mára már hat polgármesteri hivatalon fellelhető: Makfalva, Szováta, Sóvárad, Gyulakuta, Nyárádszereda, Nyárádgálfalva. Nem utolsó sorban pedig fontos, hogy november 19-én az Országházban tartottuk küldöttgyűlésünket, határozatainkat elküldtük a magyar és a román államfőnek, miniszterelnöknek és külügyminiszternek. 14 európai uniós tagország nagykövetsége vett részt” – tudtuk meg az SZNT elnökétől.

Csak Kövér László kap Gábor Áron-díjat.

A Székely Nemzeti Tanács idén nem oszt ki négy Gábor Áron-díjat, mint eddig, csupán a magyar Országgyűlés elnöke, dr. Kövér László részesül az elismerésben. „2011 tavaszán Marosvásárhelyen veszi át a Székelyföld területi autonómiájának megvalósításáért kifejtett áldozatos munka elismeréséért odaítélt díjat” – mondta Izsák Balázs.

http://www.szekelyhon.ro/hirek/kozelet/egymillio-alairas-szekelyfold-autonomiajaert

Mi múlik a magyarok ügyességén?

 

A gyengélkedő euró gatyába rázása, a szegénység csökkentése, az orosz gyanakvás legyűrése lesz többek között a 2011-es magyar EU-elnökség legfontosabb feladata. Mi múlik azon, hogy a magyar diplomaták mennyire ügyesen hozzák össze az EU vezetői között a kompromisszumokat? Összeszedtük a kormány előtt álló legfontosabb feladatokat.

Elvileg minden készen áll arra, hogy január 1-jén Magyarország átvegye az Európai Unió soros elnöki tisztségét. A munkások az utolsó simításokat végzik a gödöllői Grassalkovich-kastély felújításán, a legnagyobb német autógyártó konszern kedvezményes áron adott bérbe 200 autót a vendégek szállítására, Orbán Viktor miniszterelnök pedig az elmúlt hetekben körbejárta Európa fővárosait, hogy kollégáival egyeztessen az elnökség programjáról.

Bár a lisszaboni szerződés elfogadása óta valamivel egyszerűbb lett a soros elnök dolga – hiszen az EU-t diplomáciai találkozókon nem ő, hanem Herman van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnöke képviseli -, a soros elnökség nem lesz egyszerű feladat. Magyar politikusoknak és diplomatáknak kell majd levezényelniük az EU legfontosabb döntéshozó szervének különféle szintű üléseit, az állam- és kormányfők csúcstalálkozójától a legkisebb munkacsoport soron következő brüsszeli megbeszélésig.

Az Unió ráadásul nincs egyszerű helyzetben, a 2008-ban kirobbant pénzügyi válság újabb hullámai miatt idén több tagállam is nemzetközi segítségre szorult, ami megrengette a közös valutába, az euróba vetett bizalmat. "Gondterhelt arcélek, mélyen barázdált homlokok, a bizonytalan jövőről szóló beszédek, segítséget sürgető és válságtanácskozásokba süllyedő államférfiak és államasszonyok fogadtak" – festett sötét képet a helyzetről az elnökség honlapján Orbán Viktor is.

Közös pénzügyeink

A fenyegető valutaválság miatt a magyar elnökség legfontosabb feladata az Európai Stabilitási Mechanizmusnak nevezett rendszer szabályainak kidolgozása lesz. Az euró stabilitásának védelmére szolgáló rendszer felállításáról már december 17-én, a tagállamok állam- és kormányfőinek brüsszeli csúcstalálkozóján megszületett a politikai döntés (erről itt olvashat), de a részletes szabályok kidolgozása és elfogadtatása a magyar elnökség idejére marad.

Az állandó Európai Stabilitási Mechanizmus egy hitelkeret lesz, amely 2013 júniusától jönne létre, és váltaná fel a jelenlegi átmeneti alapot, amelyből Írországot is megmentették. Eseti alapon a nem eurót használó tagországok is csatlakozhatnának hozzá. A megegyezés szerint a kerethez csatlakozó országok csak a legvégső esetben és szigorú feltételek teljesítése esetén fordulhatnak a mentőalaphoz. A szigorú feltételek kikötése a németek törekvéseit tükrözi, az EU legnagyobb gazdaságaként ugyanis rájuk marad a mentőcsomagok költségeinek legnagyobb része.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Az egykori lovardából lett konferenciaterem – még több képért kattintson a fotóra!

A magyar uniós elnökség alatt fog beindulni a közös uniós gazdaságpolitika egy másik eleme, az úgynevezett Európai szemeszter. Ennek értelmében a tagállamoknak jövő tavasszal kell benyújtaniuk a következő (vagyis a 2012-es) költségvetés főbb számait, hogy a tagállamok kölcsönösen megismerhessék egymás terveit még a nemzeti jóváhagyás előtt. Ez biztosítja, hogy az egyes államok ne veszélyeztessék az unió pénzügyi stabilitását az egyéni terveikkel.

Reformprogramok

A magyar elnökség alatt emellett kiemelten feladat lesz a még márciusban elfogadott EU 2020 című fejlesztési stratégia nemzeti reformprogramjainak kidolgozása és egyeztetése. A magyar belpolitikára és gazdaságra is jelentős hatása lesz valószínűleg a magyar reformprogram februári bemutatása. A programokat épp a magyar elnökség végén, jövő júniusban értékeli majd az Európai Bizottság.

A célkitűzés szerint az európai államoknak 2020-ig 75 százalékra kellene növelniük az EU-n belüli átlagos foglalkoztatási rátát, a kutatási-fejlesztési kiadásokat pedig a GDP 3 százalékára kell feltornázni. 20 százalékkal kell csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, illetve 20 százalékosra növelni a megújuló energia arányát. Célkitűzés a korai iskolaelhagyók arányának 10 százalékra csökkentése, a diplomások arányának 40 százalékra növelése, de a terv része az is, hogy 20 millióval csökkenjen a szegénységi küszöb alatt élő európaiak száma.

A magyar elnökség az utolsó, szociális célkitűzésre helyezi a legnagyobb hangsúlyt, és annak keretében külön kíván foglalkozni a cigányság helyzetével, illetve kidolgozna egy külön EU-s stratégiát a 10-12 millióra becsült lélekszámú európai cigányság helyzetének javítására. Stratégiából kettő is készül: egy a brüsszeli intézményekben, egy pedig Budapesten. Az [origo] korábbi információi szerint a brüsszeliek csak bizottsági szinten fogalmaznának meg ajánlásokat, a magyar kormány viszont kötelező jellegű szabályokat szeretne.

Költségvetési vita

A britek már a legutóbbi brüsszeli csúcson megnyitották az EU következő, 2013 és 2020 közötti költségvetésének vitáját azzal, hogy levelet írtak (és ki is szivárogtatták a sajtónak), amelyben a hétéves költségvetés főösszegének korlátozását indítványozták. Ez bevett módszer, 2005-ben a "hatok bandája" néven emlegetett, a legnagyobb befizetőkből álló csoport (Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Hollandia, Svédország és Ausztria) élt hasonló eszközzel, de végül csak részben jártak sikerrel.

Forrás: EPA/Olivier Hoslet
Orbán Viktor és Herman van Rompuy, a soros és az állandó elnök

A magyar elnökségnek 2011 első felében elvileg még nem kell a költségvetéssel foglalkoznia (egyelőre az Európai Bizottságnak kell kidolgoznia az első javaslatát), de a háttérben minden bizonnyal megindulnak majd az egyeztetések. A nettó befizető országok valószínűleg ismét a kiadások korlátozását követelik majd, ami a szegényebb keleti államoknak nem érdekük. Valószínűleg külön heves vita lesz a mezőgazdasági támogatásokról, ami Magyarország számára is húsbavágó lehet.

Lehetőség a Balkánnak

A magyar elnökség idején reális esély lehet az Unió újabb bővítésére, Horvátország csatlakozására. A magyar kormány célja, hogy Horvátországgal 2011 első félévében lezárják tárgyalásokat, de ha a tagállamok és az Európai Parlament képviselői is jóváhagyják a bővítést, akár a tényleges csatlakozás is megtörténhet a magyar elnökség idején. Martonyi János külügyminiszter ugyanakkor már korábban azt mondta: a bővítési folyamat Horvátország csatlakozásával sem áll le.

A bővítés Martonyi szerint azért fontos, mert perspektívát nyújt, így pedig stabilizálja a nyugat-balkáni országokat. Ez a magyar elnökség esetében azt jelenti, hogy sikerként lehet elkönyvelni, ha megindulnak a csatlakozási tárgyalások Macedóniával és Montenegróval. Utóbbira van is esély, de Macedónia tárgyalásait Görögország már öt éve blokkolja a két ország közti névvita miatt (Görögország egyik északi tartományát Makedóniának hívják).

Magyarország számára a vajdasági magyar kisebbség miatt is különösen fontos Szerbia helyzete. Belgrád 2011 január végére, tehát a magyar elnökség idejére ígérte a tagjelölti kérdőív kitöltését. A magyar kormány számára jelentős siker lenne, ha a jövő év első félévében Szerbia hivatalosan is tagjelöltté válhatna, és ki lenne tűzve a csatlakozási tárgyalások megkezdésének időpontja. A helyzetet azonban bonyolítja a függetlenségét 2008-ban kikiáltó Koszovó, amelyet Belgrád (és több uniós tagállam) nem ismer el önálló államként.

Valószínűleg a magyar elnökségre marad Románia és Bulgária schengeni csatlakozásának kérdése is. Az eredeti elképzelés szerint a két ország tavasszal csatlakozott volna a határok szabad átjárását lehetővé tevő egyezményhez, de a francia és a német belügyminiszter ennek elhalasztását kérte az Európai Bizottságtól. Az ügyben valószínűleg politikai döntést kell hozni, ami a magyar kormánynak ad feladatot, hiszen kompromisszumot kell találni az ellenérdekelt felek közt.

Keleti partnerség

Budapesten, a magyar elnökség idején lesz az úgynevezett Keleti Partnerség csúcstalálkozója. A 2008-ban indított program célja, hogy az EU szorosabbra fűzze gazdasági és politikai kapcsolatait hat egykori szovjet tagköztársasággal, Ukrajnával, Fehéroroszországgal, Moldovával, Grúziával, Örményországgal és Azerbajdzsánnal. Az EU évente 600 millió eurót fordít arra, hogy támogassa a demokratikus intézményeket, illetve a gazdasági reformokat ezekben az államokban.

A budapesti csúcson várhatóan részt vesz Hillary Clinton amerikai külügyminiszter is. Németh Zsolt külügyi államtitkár korábban azt mondta: örvendetes lenne, ha az orosz külügyminiszter is részt venne a találkozón. Ha ez megvalósulna, azzal a magyar kormány egy szimbolikus lépést tenne az Orbán Viktor által emlegetett, Európa és Oroszország közötti "nagy történelmi kiegyezés" felé. Moszkva ugyanis eddig barátságtalan kezdeményezésként tekintett a keleti partnerségre, ami szerintük nem más, mint kísérlet az EU érdekszférájának kiterjesztésére.

Herman van Rompuy december 21-én Budapesten a magyar elnökség feladatai közt említette a keleti partnerséget is, amelynek kulcsszerepe lehet az energiabiztonság szempontjából. Ezzel arra utalt, hogy Azerbajdzsán lehet az egyik megoldási lehetőség az orosz gáztól való függésre, csak meg kell oldani, hogy a Kaukázusból eljuthasson a gáz Európába. Erre már van egy, a magyar kormány által is támogatott kezdeményezés, az úgynevezett AGRI projekt, amely cseppfolyós azeri földgázt szállítana román kikötőkbe.

A magyar elnökség alatt természetesen a felsoroltakon kívül még sok más téma napirendre kerül majd. Ezek egy részéről részletesen olvashat Antal Dániel írásában a Komment.hu-n, az [origo] véleményoldalán.

origo.hu

KALOTASZEGI – JAPÁN KULTURÁLIS EST

 

A vidéki turizmus újra felértékelődik, amiért itt a kalotaszegi tájakon a kultúrális turizmussal kell a hagyományost kiegészíteni – mondta KeizerRóbert, a kolozsvári MPP elnöke.

Itt az inaktelki kultúrotthonban, tartottuk meg a Szórvány Programunk újabb fejezetét, – folytatta aKeizer úr. “A Vidékfejlesztési, a Kulturális és a Turisztikai szakosztályaink szervezésében magyar néptáncok és hagyományok kerültek színpadra, japán vendégeink számára. Ez az est a Japán – Erdélyi Kultúrális Találkozó folytatása volt, amit egy hónapja a Szent Kamill otthonban tartottunk meg. Ott a japán barátaink mutatták be kultúrájukat. A mostani rendezvényen felléptek: a magyarkapusi Hagyományőrző tánccsoport, a türei Gyöngyvirág néptáncegyüttes, az inaktelki néptáncegyüttes. Láthattuk még a mákófalvi színjátszó csoport Betlehemes játékát és három verset szavalt a Kalotaszeg író-, költője, a műfordító László György. Kellemes meglepetés volt, hogy a japán vendégek közül is voltak olyanok, akik bemutatták az erre az alaklomra betanultkalotaszegi táncokat. A japán fellépők között találtuk az Otsuka Nami, a Japán – Magyar Baráti Társaság igazgatónőjét valamint az Emi Kamba Masatoshi és Iwasaki Yuka, magyar szakos egyetemistákat is. Ez a második találkozó jelentős előrelépés a kulturális turizmus fellendítésében úgy a kalotaszegi tájakon ,mint az egész Erdély területén. Úgy gondoljuk, hogy jó kapcsolatot sikerült kialakítani japán vendégeinkkel, mely egy ígéretes kollaboráció kezdete. A népes fellépők serege, a teltházas kultúrotthon mind érzékeltette, hogy a rendezvényünk sikeres volt, hiszen mindenki jól érezte magát, a hangulat tele volt élettel, jókedvvel, mindenki kedves és barátságos volt. A kultúrotthon már az elején megtelt közönséggel, s a színpadon szebbnél szebb ruhákban ropták a táncot a fiatalok. Fontosnak tartom, hogy jelen volt az újonnan alakult Kalotaszegi Agro-Turisztikai Hivatal vezetősége valamint testvérfalu kapcsolat keretében a Szilágy megyei Sarmaság polgári tanácsos csoportja is, Köszönettel tartozunk a Simon Csaba országos alelnök úrnak, valamint a helybélieknek, hogy önzetlen munkájukkal hozzájárultak a rendezvény lebonyolításához.” fejezte be Keizer úr

Az előadás után a jelenlevők töltött káposztát fogyaszthattak, beszélgethettek, és a táncház megnyiltával mindenki rophatta a táncot. GBI.

BEJEGYEZTE: MPP.KOLOZS.BLOGSPOT.COM DÁTUM: 21:41 0 MEGJEGYZÉS

A falusi turizmus vonzereje

 

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/51774
2010 dec.28

Talán joggal mondhatjuk, hogy a turizmus a világ egyik legnagyobb társadalmi-gazdasági szektora, mivel manapság ez a tevékenységi kör rohamos fejlődésnek indult, és helyt áll még olyan gazdasági helyzetekben is, mint a jelenlegi gazdasági válság.

A turizmus világméretűvé válá­sát nem csak az egyre növekvő szabadidő iránti igény és az anyagi javak felhalmozása segítette elő, hanem a motorizáció előretörése is. Az egyre gyorsuló közlekedés hatalmas távolságok áthidalására adott esélyt, és lehetővé tette az utazások, kirándulások olyan rövid idő alatti lebonyolítását, ami néhány száz évvel ezelőtt csak elérhetetlen álomként, képzeletként élt az emberekben.

Mivel nagyot változott a világ, ezzel együtt a turisták motivációi is változtak. Megnőtt például a kevésbé egzotikus országok, térségek népszerűsége, mivel olyan élményt tudnak nyújtani, amit a civilizációs ártalmakban szenvedő, városlakó ember nélkülöz. Ma már a tömegturizmus mellett egyre nagyobb a kereslet az ún. szelíd turizmus iránt, amely környezetbarát és szociális – vagyis a falusi üdülésnek, vendéglátásnak fokozatosan nagyobb lehetőségei vannak. Az értékek megőrzését a jövőben fenntartható turizmus, vagyis a környezet biztosítja, ez szavatolja a települések védelmét a túlterheléstől, az ártalmaktól, a gazdasági és a környezeti hatásoktól. Tehát a fenntartható turisztikai fejlődés turizmus megtervezését, kivitelezését, fejlesztését jelenti, úgy, hogy ennek eredményeképpen a turisztikai célterület hosszú távon is megtartja vonzerejét.

Egyre jellemzőbb tendencia, hogy az emberek a zsúfolt üdülőterületek helyett a kisebb vidéki településeket, a falusi turizmust részesítik előnyben, ahol a káros hatások kevésbé vannak jelen. Így a falusi turizmus hozzájárulhat a zsúfolt üdülőhelyek tehermentesítéséhez is.

Hatalmas vonzerővel rendelkezik az a falu, ahol úgynevezett falumúzeum működik, amelyben bemutatásra kerülnek a népi mesterségek, szokások és kézművesség. Előnye lehet a panziónak, hogy ha vendégszobái, vendégházai – és az egész panzió – úgy lett kialakítva, hogy tükrözi azt a falusi életet, amit az ember csak a múzeumban tud megtekinteni. Viszont itt ki is tudja próbálni, ezért egy kicsit úgy tűnik, mintha visszautazna az időben.

Egy vendég a falusi turizmustól nem kívánhat mást, mint egészséges környezetet, szép tájat, minőségi szállást, vendégszerető fogadtatást a helyiek részéről, ápolt faluké­pet, nyugalmat, kiegyensúlyozott, jó ár/szolgáltatás arányt, minőséget az étkeztetésben, szabadidős és sport felszereléseket. A legfontosabb cél, hogy a turisták pozitív turisztikai élmény részesei legyenek.

Magától értetődik, hogy a vendég bizonyos elvárásokkal érkezik, hisz mindannyian voltunk már turisták, vagy találkoztunk turistákkal, így ezekre a tapasztalatokra alapozva mindenki kialakít egy képet a turizmusról, vagyis arról, hogy mit szeretne a meglátogatott területen tapasztalni, milyen elvárásai vannak azon a településen. A vendéglátó feladata, hogy a kommunikáció, a megfigyelés útján információt gyűjtsön a turisták elvárásairól, az orientáltságukról, érdeklődési körükről, és ha lehetséges, akkor felülmúlja ezeket az elvárásokat úgy, hogy maximálisan kielégítse a turisták igényeit.Sipos Emőke. Közmag

BEJEGYEZTE: MPP.KOLOZS.BLOGSPOT.COM DÁTUM: 1:37 0 MEGJEGYZÉS

Hihetetlenül nehéz dolga lesz Orbán Viktornak

[ 2010. december 29., 16:34 ] [240]

2010 a választások éve volt a Kárpát-medencében: elnökválasztás Ukrajnában, kormányváltás Magyarországon, nemzeti tanácsi választások a Vajdaságban, parlamenti választások Szlovákiában volt az első félév termése, ősszel pedig helyhatósági választások következtek északi illetve északkeleti szomszédainknál.
Mindezeken kívül számos érdekességgel és izgalommal szolgált az elmúlt év.
A nemzetpolitika rendszerváltása
A határon túli magyarok életét a helyi eseményeken túlmenően jelentősen befolyásolja az anyaországi kormányváltás. A kétharmados parlamenti támogatás birtokában a második Orbán-kormány gyors eredményeket mutatott fel a nemzetpolitika szimbolikus világában is. Ennek számos törvényi, intézményi és diplomáciai attribútuma van: a Nyilatkozat a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről, a Nemzeti Összetartozás Napja – amelyet kiemelt figyelem övezett a 90 éves trianoni évforduló révén – az egyszerűsített honosítási eljárás, a határon túli osztálykirándulások, a MÁÉRT ismételt összehívása, az intézményi és strukturális támogatási átalakítások. Bár kedvező folyamatok indultak be a területen az előző évekhez képest, számos kihívással kell még szembenézni, hogy a sok változás ne legyen kontraproduktív. Erről részletesen olvashat a Kitekintő novemberben megjelent nemzetpolitikai elemzőjében. Most pedig címszavakban vegyük sorra mi történt az elmúlt évben a Kárpát-medencében.

Szlovákia
Június 12-e meghatározó jelentőséggel bírt a szlovák politika és a felvidéki magyarok helyzetét illetően. A parlamenti választások napja ugyanis két egymástól jól elkülöníthető félre bontja 2010-et. Az első fél évben Robert Fico és Jan Slota nacionalista ténykedését és az olykor durva elemektől sem mentes választási kampányt konstatálhattuk. A választások azonban komolyan átrendezték a politikai küzdőteret. A Smer és az SNS megbukott, Meciarék és az MKP kiesett a parlamentből, míg új szereplőként jelentős támogatással megjelent a színen a liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS) és a magyar érdekek képviseletét átvevő Híd-Most.
A választásokat követően Iveta Radicová alakított négy párti kormányt az SDKÚ, SaS, KDH, és a Híd-Most részvételével. A második félév a kormány stabilitását megrendítő kérdések köré szerveződött. Először a kormányprogram megalkotása, majd az önkormányzati választásokon létrejövő furcsa szövetségek, illetve a főügyészválasztáson megingó koalíció borzolta a kedélyeket. A kormány egyelőre áll, s januártól életbe is lépnek az államháztartás rendbetételét célzó megszorító intézkedések is.
Fontos beszélni az MKP-Híd összecsapásokról is. Az elképesztő lendülettel induló kettős identitású Híd-Most júniusban még meggyőző támogatottsággal jutott be a parlamentbe, s kiszorította onnan az MKP-t. Az őszi helyhatósági választásokon azonban, a magyar etnikai párt revansot vett és mind a polgármesterek, mind a képviselői mandátumok számában felülmúlta a Hidat. Az, hogy mi szolgálja inkább a magyar érdekeket, illetve a szlovák-magyar megbékélést, az a jövő évnek is meghatározó kérdése marad.
A magyar-szlovák viszonyrendszert nézve a 2010-es év továbbra is fagyosnak volt mondható. Nem történt végleges „eredményhirdetés” a Sólyom-ügyben sem, és a nyelvtörvény és iskolatörvény kapcsán sem rendeződtek a nézeteltérések. A szlovák államfő tegnapi döntése eredményeként pedig még tovább húzódhat az ügyek megnyugtató elsimítása.
Ukrajna
2010 januárjában az elnökválasztás izgalmaival nyitották az évet. A szerencsétlenül manőverező Viktor Juscsenko elveszítette székét, azt meggyőző fölénnyel foglalta el Viktor Janukovics, aki a második fordulóban az azóta ismét korrupciós botrányba keveredett Julija Timosenkót szorította maga mögé. Az új elnök a kárpátaljai magyarok számára a legjobb megoldás volt, hatalomra kerülésében az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) is támogatta. Az UMDSZ és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) között továbbra is komoly ellentétek feszülnek, melyek az őszi helyhatósági választások eredményeiben is kiütköztek. Az önkormányzati választások véghajrájában beharangozott – kisebbségek számára kedvező fordulatot hozó – oktatásra, igazságszolgáltatásra és államigazgatásra vonatkozó nyelvhasználati törvény egyelőre még nem öltött testet, ez is 2011-re marad.
Románia
Bár idén nem vártak választások az országra, az újonnan felálló Boc-kabinet tevékenysége, a kormány-ellenzék párharc, a gazdasági események, és a romániai magyar politika tartogatott meglepetéseket. Ki tudná felsorolni, hány bizalmatlansági indítvány érkezett Emil Boc kormánya ellen? Bizonyára emlékezetes marad azonban az IMF romániai „szerepvállalása”. A megszorító intézkedések és az ennek nyomán meginduló megmozdulás hullám. Bár nyúzzák az állampolgárokat, a kedélyek viszonylagosan lenyugodtak.
A reformokat az oktatási szférában igyekeztek folytatni, ez azonban jelentős etnikai színezettel párosult. Az oktatási törvényt mellyel a magyar közösség mértékadó jogosítványokat nyer számos alkalommal gáncsolta az ellenzék vagy az alkotmánybíróság. Az RMDSZ a kormányból való kilépéssel is fenyegetett, erre azonban nem került sor. Az év végére egy hónapok óta levegőben lógó kérdésre is választ kaphattunk, nevezetesen, hogy Tőkés László vezetésével megalakult a harmadik romániai magyar párt is. Innentől fogva fokozottan érvényes, hogy nagyon okos politizálásra van szükség, annak érdekében, hogy a magyar érdekképviselet ne szenvedjen csorbát.
Szerbia
Az elmúlt év is megerősítette azt a paradox helyzetet, miszerint amíg két EU-tagállamhoz képest, ahol a magyar kisebbség helyzete nem feltétlenül felel meg az elvárható európai uniós normáknak, addig az EU-tagság küszöbén álló Szerbiában további kisebbségbarát intézkedéseket fogadnak el. Az Autonóm Tartomány 2009-es létrejöttét követően 2010-ben a magyar nemzeti tanácsokról megválasztására került sor déli szomszédunknál.
Közel sem olyan ellentmondásos a helyzet, ha figyelembe vesszük, hogy Szerbia csatlakozni kíván az EU-hoz és ennek érdekében jelentős lépéseket kell tennie a kisebbségi jogok érvényesítése terén. Szlovákiára és Romániára nem nehezedik már ilyen nyomás. Szlovákiában pedig a szélsőséges revizionizmus megnyilvánulásként értelmeznek minden ilyen irányú törekvést. (Részlet 2009-es írásunkból.)
A jogszabályi háttér megteremtését követően azért az látszik körvonalazódni, hogy még komoly – anyagi és politikai – előrelépéseknek kell következnie annak érdekében, hogy az elfogadott többletjogok gyakorlati megvalósulással párosuljanak. A VMSZ ezért a romániai csatlakozás szerencsétlenségeiből okulva, egyelőre sikeresen és hatékonyan hívja fel a nemzetközi közösség figyelmét a még létező hiányosságokra.
Továbbra is vegyes a kép
A röviden felvillantott események még továbbra is azt igazolják, hogy kilenc évtizeddel a magyar közösségek elszakítás után, illetve húsz évvel a rendszerváltás után még továbbra is szembesülnünk kell azzal, hogy a szomszédos országok többségében még nem sikerült megnyugtatóan rendezni a magyar kisebbségeket érintő kérdéseket. A magyar kormány hatékonyabb fellépést tanúsított idén, mint a korábbi években, viszont a többségi kormányok hajlandóságát ez sem tudja pótolni. A nemzetpolitika és a nemzeti kisebbségek védelme még napirenden marad a következő esztendőkben is. Az pedig, hogy mennyire fontos az Unió által szabott kisebbségi kritérium, Szerbia példája mutatja a legjobban.
kitekinto.hu,erdely.ma

Szervezetbővítésben gondolkodik az MPP

2010 december 28., kedd

Szervezetbővítésben gondolkodik az MPP A szórványra is ki akarja terjeszteni jelenlétét a Magyar Polgári Párt 2011-ben. Erről Bálint József, az alakulat sepsiszentgyörgyi elnöke számolt be, kijelentve, hogy négy megyét vettek célba, ezek Fehér, Hunyad és Szeben, illetve Temes megye. Bálint elmondása szerint a jelezett helyeken már meglennének a megfelelő emberek, és vélhetőleg a szervezetek létrehozása nem jelent majd gondot, viszont komolyabb kihívás, hogy esetleg az önkormányzati jelenlét lehetőségét is megteremtsék a következő választásokig.

— szekelyhirmondo.ro,polgaripart.ro

Felkészültek a konzulátusok az állampolgárságot igénylők rohamára

A Magyar Köztársaság kolozsvári és csíkszeredai külképviselete egyaránt felkészült a január 3-a után várható rohamra – ekkortól nyújthatják be mindazok a román állampolgárok a könnyített honosításhoz szükséges iratcsomókat, akik már korábban időpontot kértek. Mind a kincses városi főkonzulátuson, mind pedig a székelyföldi konzulátuson növelték az emberállományt, hogy minél hatékonyabban ki tudják szolgálni a hozzájuk fordulókat. A létavértesi polgármesteri hivatalban ugyan nem alkalmaztak új embereket, de örömmel várják az erdélyieket és partiumiakat.

Ha a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulátusán ma szeretné valaki előjegyeztetni magát a magyar állampolgársági kérvény benyújtására, áprilisi időpontot javasolhatnának neki, de már májusi időpontokat is egyeztettek. Barabás János vezető konzul kérdésünkre elmondta, felkészültek az ügyféláradatra, egyszerre öt ablaknál fogadják majd a kérvényezőket. A főkonzulátus személyzete is bővült, míg korábban két diplomata és két magyar állampolgárságú adminisztratív dolgozó állt a konzulátus szolgálatában, ma négy diplomata és tizenkét adminisztratív dolgozó várja az ügyfeleket. Kolozsváron egyébként az előjegyzést igénylőknek részletes tájékoztatást is adtak, így azt remélik, a legtöbb ügyfél hiánytalan dossziéval jelentkezik majd. Egy ügyfélre 30–35 percet szánnak. „Persze nem zárható ki, hogy olyanok is lesznek, akik előjegyzés nélkül érkeznek a konzulátusra. Megpróbáljuk úgy szervezni a munkát, hogy ha minden szükséges irattal rendelkeznek, őket is kiszolgáljuk” – nyilatkozta Barabás János.

„Az alkalmazottainkkal számítgatjuk, hogy egy-egy ügyfélre mennyi időt kell szánnunk, de a puding próbája az evés. Január 3-án vizsgázik a rendszer.” Ezt már Balogh György csíkszeredai ügyvivő konzul nyilatkozta kérdésünkre. A csíki konzulátuson olyan mértékű volt az érdeklődés, hogy már november végén fel kellett függeszteni az előjegyzéseket. Ott is öt ablaknál indul január elején az ügyfélfogadás, de a konzul reményei szerint még januárban újabb két ablakot nyithatnak. A megnövelt kapacitás azt is jelenti, hogy aki januárban szeretné előjegyeztetni magát, megtörténhet, hogy meglehetősen közeli időpontot javasolnak neki. Csíkban egyébként úgy számolták, egy személy állampolgársági kérvényének a bevételére 45 percet kell szánniuk, ha pedig a kérvényező családostul érkezik, akkor családtagonként további 20 percet kell számolniuk. Balogh György elmondta, megpróbálnak méltányosan eljárni az idős igénylőkkel, azokkal, akik nem várhatnak akármeddig a magyar állampolgárságra. Azt is megjegyezte, nem ragaszkodnak szigorúan a konzuli körzetek tiszteletben tartásához. Fogadják például a Brassó megyei ügyfeleket is, akik hivatalosan a bukaresti konzulátus körzetébe tartoznának. A konzul elképzelhetőnek tartotta, hogy a rendszer pár hónapos bejáratása után kihelyezett konzuli napokat is szerveznek. Ez azt jelenti, hogy egy előre meghirdetett program szerint a konzulátus dolgozója ellátogat a székelyföldi falvakba, hogy helyben is benyújthassák az érdekeltek a kérvényeiket. „Megható az emberek lelkesedése, és az a megértés is, amivel tudomásul veszik, hogy nem tudunk mindenkit azonnal fogadni” – nyilatkozta a csíkszeredai konzul. Január 3-án egyébként az első igénylők Székelyföld elöljárói lesznek. A sajtó jelenlétében nyújtja majd be az állampolgársági kérvényt Hargita, Kovászna és Maros megye önkormányzatának elnöke, Borboly Csaba, Tamás Sándor és Lokodi Emőke, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy polgármestere, Ráduly Róbert és Antal Árpád, valamint a román parlament külügyi bizottságának az elnöke, Korodi Attila.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által létrehozott demokrácia-központokban is segítséget nyújtanak az igénylési dosszié összeállításában. Amint a csíkszeredai konzul kérdésünkre megjegyezte, éppen e napokban készítik fel az ottani demokrácia-központban dolgozókat a feladatra. A határ menti térségben lakóknak, vagy azoknak, akiknek rokonaik, családtagjaik élnek Magyarországon, minden bizonnyal könnyebb lesz átruccanni a határon, és egy ottani polgármesteri hivatal anyakönyvvezetőjénél benyújtani az állampolgársági kérelmet.

A létavértesi polgármesteri hivatalban elmondták, náluk nem volt lehetőség arra, hogy az alkalmazottak létszámának a növelésével készüljenek a sajátos feladatra. A Székelyhíddal átellenben fekvő kisvárosban azonban örömmel várják az erdélyieket. „Azt az egyet kérjük, hogy aki nálunk nyújtja be az állampolgársági kérelmet, az lehetőleg az esküt is nálunk tegye majd le” – nyilatkozta Czifráné Dezső Angéla anyakönyvvezető. Magyarázatként hozzátette, ezt azért szeretnék, hogy ne csak a munkából, hanem a felemelő pillanatokból is részesüljenek. Hozzátette, célszerű lesz náluk is előjegyzést kérni, hogy elkerülhető legyen a sorbaállás. Egyelőre a szerdai és a pénteki napokra tervezik az igénylők fogadását, de megpróbálnak rugalmasan igazodni az igényekhez. Az anyakönyvvezető elmondta, máris vannak olyan előjegyzések, amikor egy-egy kisbusznyi vendéget fogadnak. A hivatalban ugyan csak ketten vannak, akik az állampolgársági ügyekkel foglalkozhatnak, de úgy vélik, egy nap alatt húsz személy ügyében képesek lesznek eljárni.

Fontos tudnivalók

Nem kell közjegyzővel hitelesíttetni a hivatalos fordító által lefordított, a magyar állampolgárság könnyített megszerzéséhez szükséges román dokumentumokat, elég ha a külképviseleteken vagy a magyarországi önkormányzatoknál benyújtandó iratcsomóhoz hiteles fordító által lefordított születési vagy házassági anyakönyvi kivonatokat mellékelnek a magyar állampolgárságot igénylők.

A felmenők házassági anyakönyvi kivonatának a hivatalos fordítására is csak abban az esetben van szüksége az igénylőknek, ha névváltoztatás történt. Tehát ha valaki apai ágon vezeti le magyar származását, s akár déd- vagy ükapáig azonos a családnév, akkor elég a születési anyakönyvi kivonatok fordításával bizonyítani a származást. Anyai ágon azonban már szükséges a házassági anyakönyvi kivonat fordítása is. A felmenő eredeti magyarországi okmányát – ami lehet anyakönyvi kivonat, plébánosi/lelkipásztori igazolás vagy régi magyar okirat, például egykori állampolgársági bizonyítvány, honosítási/visszahonosítási, elbocsátási okirat, névváltoztatási okirat, korabeli magyar katonakönyv, útlevél, személyi igazolvány, munka- vagy cselédkönyv, lakcímbejelentő lap, illetőségi bizonyítvány vagy bármilyen olyan dokumentum, amelyet a magyar állam állított ki – eredetiben kell felmutatni az állampolgárság kérelmezésekor. Ezt a dokumentumot vissza is adják, az erről szóló fénymásolat marad csak az igénylési iratcsomóban.

A dokumentációnak továbbá az allampolgarsag.gov.hu honlapról is letölthető űrlapot kell kitöltve csatolniuk – aláírni azonban a konzulátusi tisztviselő előtt kell az iratcsomó leadásakor –, szükség van egy kézzel írott önéletrajzra, illetve egy igazolványfényképre. Amennyiben a kérelmező házas, özvegy vagy elvált, akkor a családi állapotát igazoló dokumentum hiteles fordítására is szükség van, mivel a honosítási okirattal együtt jár az anyakönyvezési okirat is. A kérelmező ugyanakkor köteles nyilatkozni arról, hogy büntetlen előéletű és nem folyik ellene büntetőeljárás, valamint arról, hogy az elmúlt öt évben elmarasztalta-e valamely bíróság szándékos bűncselekmény miatt. A külföldön élő kérelmezőnek csak az eljáró szerv felhívására kell csatolnia a külföldi lakóhelye szerint illetékes hatóság büntetlenséget tanúsító igazolását. – Bálint Eszter

Szerző(k): Gazda Árpád , kronika.ro

A Gulágon is megtartottuk a karácsonyt

Eredetileg tanárnak készült, de úgy tűnik, más küldetést szántak Olofsson Placid atyának. Engem Isten azért vezérelt a munkatáborba, hogy tartsam a lelket a rabtársaimban – mondta a bencés szerzetes lapunknak adott interjújában. Placid atyával a hit mozgósító erejéről, a Gulágon töltött Szentestéről, a katonák elől rejtegetett "egypengős" Bibliáról, az apró örömök és az akaraterő fontosságáról beszélgettünk.

Nem mindennapi, embert próbáló nehézségekkel kellett szembenéznie. Honnan tudott mindehhez erőt meríteni?
Engem otthon a szüleim fegyelemre neveltek, és mi tagadás, Pannonhalmán se csomagoltak vattába. Lelkileg, szellemileg épen ezért jobban el tudtam viselni a tíz év kényszermunkát, mint azok, akik feleségüket és pici gyermeküket hagyták hátra. Sok akaraterő kellett a Gulág elviseléséhez, szoktam is mondogatni a gyónóimnak, mikor arról beszélnek, hogy nem tudnak leszokni a dohányzásról vagy más rossz szokásukról… Csak egy kis akaraterő, csak az kellene hozzá. Természetesen a hit is elengedhetetlen volt a túléléshez. 2007-ben, a budapesti városmisszión külföldi papoknak, lelkipásztoroknak beszéltünk a kommunisták egyházüldözéséről. Én azt mondtam nekik, hogy szerencsés és boldog embernek tartom magamat, mert a Megváltás örömhírének a gyereke vagyok. Még akkor is, ha elég kacifántos életem volt…
Talán a legsorsfordítóbb 1946 lehetett, a letartóztatásának az éve…
A háború után Budapesten kezdtem tanítani, a tanévet azonban nem fejezhettem be, mert letartóztattak, és bevittek az Andrássy út 60-ba. Ha valaki átlépett annak az épületnek a küszöbén, megszűnt embernek lenni. Én addig főtisztelendő osztályfőnök voltam, ám ott megfosztottak az emberségemtől. Éjszaka voltak a kihallgatások. Teljesen meztelenül kellett állnom egy szobában, két oldalról megvilágítottak reflektorokkal, és a sötétből szórták rám a rágalmakat. Mi ez, ha nem az emberi méltóság megfosztása? Engem fegyelemre neveltek világéletemben, de ebben a helyzetben kétségbeestem, nem láttam, mi az Isten akarata velem. Talán türelmetlen "percemberke" voltam, azonnali feleletet vártam, pedig Istennek az örökkévalóság is a rendelkezésére áll.

Mikor érezte, hogy választ kapott erre a kérdésére?
Tíz év kényszermunkára ítéltek a Szovjetunióba. Csak ott, a Gulágon döbbentem rá, mi az életfeladatom. Emlékszem, nekem kellett a folyosókat és a WC-ket takarítanom. A felfegyverzett katona, aki rám felügyelt, unalmában dúdolni kezdett, ettől én is felbátorodtam, és magyar nótákat kezdtem énekelni. Gondoltam, hadd örüljenek a magyar rabtársak. Egy nap, takarítás közben – ahogy mondani szoktam – oldalba bökött a Szentlélek, ezért azt dúdoltam el, hogy magyar katolikus pap vagyok, aki szeretné, elvégezheti a szentgyónását. Később visszahallottam, hogy ennek óriási ereje volt a halálzárkákban sínylődők számára. Ekkor jöttem rá: engem Isten azért vezérelt a munkatáborba, hogy tartsam a lelket a rabtársaimban.
Ezért is fogalmazták meg a túlélés négy szabályát…
A szovjetek állandó létbizonytalanságban tartottak bennünket, soha nem tudhattuk, hogy mikor lőnek bennünket tarkón. Éppen ezért kellett valami, amibe bele lehetett kapaszkodni. Az első szabályban leszögeztük, hogy a szenvedést nem szabad dramatizálni. Nem engedtük, hogy bárki is panaszkodjon közülünk. Keresni kellett, észre kellett venni az apró örömöket. Versenyeztünk, hogy ki talál több ilyen pillanatot egy nap, a győztesnek jutalmul elénekeltük a kedvenc nótáját. A harmadik szabály arról szólt, hogy ne tartsuk magunkat többre másoknál, de ha a helyzet úgy hozza, mutassuk meg, hogy különbek, értékesebbek vagyunk. Ez a hozzáállás hihetetlen energiákat tud mozgósítani. Végezetül, a negyedik szabályban azt fogalmaztuk meg, hogy akinek van hova kapaszkodnia, annak könnyebb elviselni a szenvedést. Mi, hívők, Istenben bíztunk.
Köztudott, hogy a kommunista rezsim üldözte a vallást. Hogyan tudták mégis megőrizni a hitüket?
Nekünk, katolikusoknak a szentmise, a szentáldozás a legnagyobb ajándék. Számomra hatalmas megpróbáltatás volt, hogy eleinte erre nem volt lehetőségem. Találékonyság kellett ehhez is, körülményes volt bort és ostyát kerítenem a misézéshez, de végül sikerült. Egy 1942-es pápai rendelet szerint rendkívüli helyzetben bor helyett elegendő a szőlő is. Ezt a kaukázusi foglyoktól sikerült szereznem. A lengyelektől és a litvánoktól pedig kaptam egy ostyalapot, amit otthonról küldött nekik a családjuk. Ezt az oplatkát – ők így nevezték – a népszokás szerint a családfő karácsonykor szétosztotta a többiek között, ezzel jelképezve az összetartozást és a szeretetet. Amikor ez elfogyott, akkor egy hithű zsidó rabtársam segített ki, aki a hitközségtől rendszeresen kapott vékony kovásztalan kenyeret, azaz maceszt. Képzelje csak el, egy magyarországi bencés tanár a Szovjetunió politikai rabságában a moszkvai izraelita hitközség maceszával misézett! Titokban, éjjel kettő és három között, a poloskákat elhessegetve, a priccsen fekve mondtam el a szentmisét. Reggelente meg tudtam áldoztatni a fogolytársaimat. Nem volt nagy pompa, nem voltak ünnepélyes külsőségek, de elmondhatatlan, hogy ez micsoda erőforrás volt a számunkra.

Fotó: fidesz.hu

Előadásaiban gyakran említi, hogy számtalan csodával, örömmel találkozhattak – ez sokak számára megdöbbentőnek, valószerűtlennek tűnik. Meséljen el egy ilyen történetet!
1952 januárjában találkoztam egy magyar rabbal, emlékszem, Kalocsa mellől származott. Ez a férfi egy alkalommal a sötétzárkában, ahogy a falat tapogatta, két fenyőgerenda között egy kis könyvre bukkant. Egy magyar nyelvű Bibliát talált, egy 1930-as kiadású, "egypengős" Újszövetséget. Én addigra már hét éve ott raboskodtam a Szovjetunióban, alaposan kiismertem magam a börtönök világában, de a mai napig nem értem, hogy nem vették észre a könyvet. Olyan sokszor motoztak meg bennünket, olyan sokszor vizsgálták át a ruhánkat, de a Szentírás mégis, csodálatos módon rejtve maradhatott. Mi ez, ha nem csoda?
Mi, magyarok, nagyon megörültünk a Bibliának, hiszen akkor már évek óta nem láttunk magyar betűt. Ívekre osztottuk egymás között a könyvet. Napközben elástuk, szalmazsákba rejtettük, este pedig titokban olvastuk. Idézeteket kerestünk, csupa olyat, ami a túlélés négy szabályára vonatkozott, és napközben ezeket meséltük el egymásnak. Egy alkalommal az egyik rabtársam így szólt hozzám: én olvastam, hogy Jézus azt mondta, "a madaraknak fészkük, a rókáknak odúja van, de az emberfiának nincs hová lehajtania fejét", de sose panaszkodott! Én három évig tanultam Pannonhalmán Szentírástudományt, de addig a pillanatig sose mondta nekem senki, hogy Jézus nem panaszkodott!
Említette a hit mozgósító erejét. Mi volt a helyzet azokkal a rabtársakkal, akik nem voltak vallásosak? Ők honnan merítettek erőt?
Ezeket az apró örömöket, csodákat a társaim is észrevették, sokat beszélgettünk ezekről a dolgokról. Hitetlen fogoly nem tért haza a Gulágról, érezni kellett, hogy a Jóisten gondoskodik rólunk. Kicsi, alig észrevehető jelekben nyilvánult meg: a rongyosra olvasott, katonák elől rejtegetett Bibliában; a sapkában, amit motozáskor esetleg rajtunk felejtett az őr, így addig se fázott a fejünk…

Fotó: fidesz.hu

Az örömnek része a közös ünneplés is. Meg tudták-e tartani a karácsonyt?
1952 decemberében mi, magyarok, úgy döntöttünk, megtartjuk az ünnepet. Sikerült egy kis csellel karácsonyfát szereznem, az egyikünk pedig talált egy gyertyacsonkot. Mások a reggeli káposztaleves mellé kapott kenyeret adták oda, a kenyérbélből kis kockákat csináltunk. Kristálycukrot szórtunk rá, ez volt az ünnepi süteményünk. A kenyérhéjat bedörzsöltem fokhagymával, ez emlékeztetett bennünket a kolbász illatára. Ketten nem tudtak részt venni a közös karácsonyi ünnepségünkön, mert Szenteste épp szolgálatban voltak a villanyfejlesztőknél. Ők is hozzá akartak járulni az ünnephez valamivel, ezért rövidzárlatot csináltak. Sötétség borult az egész munkatáborra, de a négy őrtoronyból színes rakétákat lőttek ki, nehogy a rabok szökni próbáljanak. Csillagszórónk ugyan nem volt, de káprázatos tűzijátékban lehetett részünk! Imádkoztunk, énekeltünk, az otthoniakra gondoltunk. Akkor ott, abban a pillanatban elfelejtettük a nyomorúságunkat.
Ez az ünnepség nyilván veszélyes volt. Nem féltek, hogy lebuknak?
Tartottunk ettől, ugyanis belépett a helyiségbe egy rabtársunk, egy Sztálin-díjas költő. Nagyon megijedtünk, hogy feljelent bennünket. Legnagyobb megdöbbenésünkre azonban nem történt semmi. Másnap, kissé félve odaléptem hozzá. A következőt mondta nekem: "te tudod, hogy engem ateistának neveltek. Tegnap láttam, hogy ti ilyen embertelen, nehéz körülmények között tudtok mosolyogni, a hitetek szerint ünnepelni. Nekem ennél több érv Isten mellett nem kell!" Látja, milyen óriási a jelentősége az örömnek?
Évek óta járja az országot, ahol lehet, előadásokat tart. Kíméletlen őszinteséggel mesél a Gulág éveiről. Sokan méltatják az Ön életét, tetteit, hősként, példaértékű emberként említik…
Csak egyetlen dolgot akartunk: töretlen emberséggel túlélni a kegyetlen körülményeket, a Szovjetunió munkatáborait. Nem vágytunk babérokra, nem vagyunk hősök, sem vértanúk. Csak túlélők, sok-sok apró csoda és akaraterő segítségével.

(fidesz.hu)

Az új kormány szemléletváltást hozott a nemzetpolitikában

[ 2010. december 28., 18:59 ] [87]

A nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár szerint szemléletváltás valósult meg a nemzetpolitikában a kormányváltással. Répás Zsuzsanna az eddigi intézkedéseket összegezve az irányváltás legmarkánsabb jelei között említette az egyszerűsített honosításról és a nemzeti összetartozás napjáról szóló törvényeket. A jövő év komoly feladatának a honosítás eljárás mellett külön szórványstratégia kidolgozását nevezte.
Az új kormány hivatalba lépése után a legnagyobb változás a nemzetpolitikai szemléletben valósult meg – fogalmazott Répás Zsuzsanna az MTI-nek adott év végi interjúban. Az előző nyolc évben nem is lehetett észrevenni, hogy a nemzetpolitikai szemlélet jelen lett volna a kormány tevékenységében. Egy eldugott kis főosztály képviselte a kormányzati szerkezetben a nemzetpolitikát, és a legnagyobb problémát az jelentette, hogy semmilyen fórumon, területen nem jelent meg a nemzetpolitika mint szempontrendszer – mondta. Radikális változás történt e téren, külön államtitkárság jött létre, s miniszterelnök-helyettes felügyeli a nemzetpolitikát – mutatott rá.
A helyettes államtitkár kiemelte: az új kormány igyekszik helyrehozni azokat a károkat, amelyeket az elmúlt nyolc évben követett el a szocialista–liberális vezetés. Intézkedéseivel szeretné helyrehozni azt a törést, amit a 2004. december 5-i népszavazás és főleg „az azt megelőző szégyenteljes szocialista kampány” okozott – mondta.

Répás Zsuzsanna az irányváltás legmarkánsabb jelei között említette a január 3-án induló egyszerűsített honosítási eljárást, valamint a nemzeti összetartozás napjáról szóló törvényt. A nemzetpolitikai irányváltást kifejezi a nemzeti együttműködésről szóló politikai nyilatkozat, amely külön kitér arra, hogy ebbe a rendszerbe a határon túliak is természetes módon beletartoznak. Ezek a lépések szimbolikusan is kifejezik a magyar nemzet összetartozását és hogy az új kormány teljesen más szemlélettel tekint a határon túli magyarokra – fogalmazott.
Répás Zsuzsanna beszélt a határon túli tanulmányi kirándulásokról. Mint mondta, a Határtalanul! programot kibővítik, keretében két-három évig pályázati úton nyújtanak támogatást a kirándulásokhoz, majd ez normatívává válik. Azt szeretnék, ha néhány éven belül minél több középiskolás eljutna határon túlra tanulmányi kirándulás révén.
A program részeként szervezik meg az iskolákban a nemzeti összetartozás napjáról való megemlékezést június 4-én, „a trianoni békediktátum aláírásának napján”, s jön létre 2012. december 31-ig a Magyarság Háza, várhatóan a fővárosban. Olyan interaktív múzeumot hoznának létre, amely a gyermekeknek be tudja mutatni a határon túli magyarságot, illetve tudományos háttérintézmény is lenne.
Fontos, hogy újra összehívták a Máértot
A helyettes államtitkár nagyon fontos lépésnek tartotta a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) összehívását hat év után, mint kiemelte: igyekeztek, hogy a teljes magyarság reprezentatív képviselete megvalósulhasson. Az, hogy újra működhet a Máért, azt jelenti, újra van párbeszéd a magyar politikai élet szereplői között határon innen és túl – mondta. Az elmúlt időszakban egy sor problémát a szőnyeg alá söpörtek, s nem tudott kialakulni közös elképzelés nemzetpolitikai kérdésekben.
Répás Zsuzsanna szólt arról is, hogy a Máért külügyi és jogi, oktatási és kulturális, gazdaságfejlesztési és önkormányzati, valamint szórványszakbizottságaiban is megkezdődik a munka januárban. Utóbbinak két albizottsága lesz, a Kárpát-medencei szórvánnyal és a nyugati diaszpórával foglalkozó testület. A helyettes államtitkár azt mondta, a szórványmagyarsággal kiemelten szeretnének foglalkozni, s külön szórványstratégiát dolgoznak ki a jövő évben.
Kitért a tárcaközi bizottság létrehozására, ennek 23 államtitkár a tagja, s várhatóan január elején tart ismét ülést. Ezen értékelik az eddigi eredményeket, hogy mely területeken kell továbblépni.
A nemzetpolitika költségvetéséről azt mondta, hogy az elmúlt nyolc évben a megszorítások jellemezték ezt a területet, mint kifejtette, a gazdasági helyzet a nagyon bőkezű támogatást továbbra sem teszi lehetővé. A határon túli területen ugyanakkor kismértékű növekedést sikerült elérni, 13 milliárd forint áll majd rendelkezésre. Reményének adott hangot, hogy hatékonyabbá és kiszámíthatóbbá is válik a források felhasználása, ezért és a párhuzamosságok megszüntetése érdekében hozzák létre a Szülőföld Alap jogutódaként a Bethlen Gábor Alapot. A jövő évi források a legfontosabb feladatokra elegendők, s remélhetőleg, ha a gazdasági helyzet javul, többletforrás is rendelkezésre állhat a jövőben.
MTI,erdely.ma

Kétezer árva atyja

[ 2010. december 28., 08:21 ] [127]

Fáradhatatlanul úton van, akár az árvák utazó nagykövetének is nevezhetnénk. Erdély 62 településén már csaknem kétezer-kétszáz gyermek gyarapítja az általa létrehozott Dévai Szent Ferenc Alapítvány népes családját. Előadásaiból, beszélgetőkönyveiből egyre többen merítenek erőt. Böjte Csaba ferences szerzetest a minap Ezüstfenyő Díjjal jutalmazták.
Olyan a remény az ember számára, mint járműnek az üzemanyag, mint puskának a puskapor. Merjünk csak beletaposni a gázpedálba! Mit sem érünk vele, ha csak duzzogunk tehetetlenül és sértetten a sarokban, csordultig telve az önsajnálattal – ezekkel a hasonlatokkal biztatja a má­riabesnyői lelkigyakorlat résztvevőit Böjte Csaba atya az ő magával ragadó stílusában, mikor megérkezem.
Pedig ha valakinek, neki aztán oka lett volna orrolnia a sorsra, hiszen az édesapját – akit nem másért, mint egy politikai célzatú verséért börtönöztek be – már ötesztendős korában elvesztette, emléket is alig őriz róla. Korán megtapasztalta viszont a kemény mezei munkát, igaz, utána fürdéssel kárpótolta magát a hűvös patakban. Panaszkodásra ma sem fecsérli az időt Csaba testvér, ahogy Erdély-szerte nevezik. Olyan iramban járja az útját és teszi a jót, hogy bízvást hihetjük, a rossz előbb-utóbb lemarad mögüle.

– Miért éppen arra tette fel az életét, hogy a gyerekeken segítsen? – faggatom egy csendes sarokban a lelkigyakorlat szünetében az atyát, aki idén kiérdemelte az egyik legrangosabb állami kitüntetést.
– Szívfacsaró dolog, hogy megszületik egy ép, egészséges gyermek, s mivel nem foglalkoznak vele, értelmi, lelki fogyatékos lesz. Ám őt még lehet menteni, ha szépen felneveljük, bármi válhat belőle. Mi lehetne nagyobb érték a gyermeknél, amikor a társadalmunk öregszik, és a népünk legnagyobb csatáját a demográfiai síkon vívja?!
– Manapság egyre nehezebben házasodnak és alapítanak családot a fiatalok. Mi lehet ennek az oka?
– A régi idők embere tudta, hogy sokat kell bajlódni addig, amíg egy kapirgáló kis-csirkéből kifejlődik a húslevesbe való tyúk. Ma viszont megszoktuk, hogy az ételt is készen kapjuk, csupán a celofánt kell letépni róla. Sok fiú csak óvatosan kerülgeti a lányokat, tétovázik, húzza az időt. Pedig annak a férfinak úgy kéne jönnie, mint a sas, amelyik lecsap, és már viszi is. Némelyik legény azt se tudja, hogy abból a pattanásos csitriből hogyan szeresse ki az asszonyt, aki aztán boldogan gyereket szül neki, hiszen titokban minden nő erre vágyik. Volt egy fiatalember, aki hosszú évek óta udvarolgatott, de mégsem tudta elszánni magát. Mondtam neki, először is igyon néhány korty bort bátorításul, aztán lépjen a tettek mezejére. A fiú elment, az egész havi fizetéséből rózsákat vett, és végre megkérte a lányt. Ma öt gyerekük van, és gyönyörű szép családjuk.
– Aki ilyen remek, életrevaló tanácsokat tud adni, csoda, hogy maga nem nősült meg.
– Ha magam családot alapítottam volna, akkor most volna hat-hét gyerekem. Így viszont van kétezernél is több.
– Mekkora nyomorúságból jönnek, és mivé válnak azok az árvák, akik Dévára és más otthonaikba kerülnek, majd később kiröppennek onnan?
– Akadt olyan lánykánk, akinek az apja meghalt, az édesanyja pedig a sok családi cirkusz miatt öngyilkos lett. Egy állami árvaházból hoztuk ki, ahol slaggal mosták le, az volt számára a tisztálkodás. Elfelejtett magyarul, újra kellett tanulnia az anyanyelvét, mikor hozzánk került. Aztán olyan szorgalmasan behozta a lemaradását, hogy szépen leérettségizett, majd történelem–levéltár szakon elvégezte az egyetemet, és most azzal bíztuk meg, hogy a már elhunyt ferences atyák hagyatékát gondozza. Istennek legyen hála, most már mintegy húsz esztendeje dolgozunk az alapítvánnyal. Legalább húszan vannak olyanok, akik óvodától az iskoláig nálunk jártak, majd egyetemet vagy főiskolát végeztek, és mára munkatársaink lettek.
– Szomorú történeteket hallunk a volt állami gondozottakról, akiknek kisiklik az életük. Mi a titka, hogy ne így legyen?
– Megesett, hogy egy hat-nyolc éves fiú úgy járkált az erdő szélén, mint Maugli, senki sem törődött vele, míg hozzánk nem került. Volt, hogy az anya a kutyáknak kitett ételből szerzett a kicsiknek, és még ágyuk se volt, úgy húzták meg magukat, mint a kóbor állatok. S lám, szeretettel, jósággal, némi gondoskodással milyen szépen fel tudnak nőni ők is. Amikor odajönnek hozzám ezek a kölykök, először koldulnak, és azt nézik sunyin, hogy mit csenhetnének el. Amikor hazaviszem őket, talán még kicsit büdösek is. Aztán elmennek mosdani, és mikor kijönnek tisztán, megfésülve, már egészen máshogy néznek ki. Ám ami a legfontosabb: a szeretetre szeretettel válaszolnak.
– Kétféle gyermekvédelmi tevékenységbe fogott az alapítványuk, a gyerekotthonok mellett napköziket is nyitottak. Nemrég például Tekerőpatakon nyílt egy. Ez a helység arról hírhedt, hogy innen jött az a fiú, aki egyszer Pesten megszurkált valakit.
– Ha a szülő beteg vagy más okból nem képes leülni a gyerekkel tanulni, az ő lelki, szellemi nevelését vállalni, akkor ezt részben átvállaljuk tőle. A diákok általában déltől este hatig-hétig vannak nálunk, és nemcsak a leckét írják meg, de megtanítjuk őket a háztartási teendőkre is, főzni, tisztán tartani a ruhát. Ezt a napközit nem úgy kell elképzelni, mint egy intézményt, hanem mint egy rendes falusi házat, ahol van konyha, ebédlő, kis kert. Az esetek nyolcvan százalékában ezzel sikerül megtámogatni a családot, és megelőzhetjük, hogy állami gondozásba kerüljön a gyermek. Mivel sokan kértek és biztattak, ezt a napközis rendszert Magyarországon is tervezzük elterjeszteni.
– Azon erdélyi falvak és városok közt, ahol gyermekvédelmi központokat alapítottak, vannak szimbolikus értékű helyek. Szovátán például épp nagypéntekre virradóra égett le néhány éve a csaknem elkészült ház. Hogy tette túl magát az efféle kudarcokon?
– Emlékszem, ott álltam a lobogó épület előtt, és éreztem, hogy milyen kicsi vagyok, milyen gyarló. Vádoltam magam, hogy hiába bíztak rám egy ilyen értéket, mégsem tudtam megvédeni. Óhatatlanul is az merült fel bennem, hogy nem vagyok sem képes, sem méltó arra, hogy egy ekkora feladatot megoldjak. Ám hirtelen belém nyilallt, hogy a gonosz lélek pont azt szeretné, hogy dobjam be a törülközőt. Lenyúltam, és egy marék parazsat a tenyerembe szorítottam. Mondtam magamban egy cifrát, és megfogadtam, hogy azért sem adom fel a harcot, hanem megpróbálom újraépíteni ezt a magtárból lett gyermekotthont. Néha nem könnyű újrakezdeni, de a kudarcainkból erőt kell merítsünk. Aki nem hiszi, hogy az emberek jók, álljon neki valami jót csinálni, és meglátja, mennyien köré sereglenek.
– Csaba testvér bölcs beszélgetőkönyveit egymás kezéből kapkodják ki az olvasók. Meglepő ez egy kiábrándult világban!
– Egyre többen éheznek a lelki értékekre, lassan megcsömörlenek a limlomok utáni hajhászástól. Sajnos a mai lomtalanító világban egymást is lomnak nézve könnyen kidobjuk a másikat életünk ajtaján. Pedig tanulhatnánk az okos szerkentyűktől. A kocsink műholdas készüléke, a GPS sose zsémbel velünk, ha véletlenül rossz irányba fordulunk. A gép azt ismételgeti csak, hogy újratervezés. Egy feleség is többre menne vele, ha nem veszekedne, nem zsörtölődne, amikor a párja elvéti az utat az életben. Hanem újra bizalmat adna neki, és csendesen annyit mondana: Kicsi szívem, újratervezés…
– Hogyan készül a közelgő ünnepre?
– Hiszem azt, hogy nem csak én rakok Déván a gyermekeim karácsonyfája alá ajándékokat. Az idei év elhozta a határon túli magyaroknak, hogy kérhetik a kettős állampolgárságot. Bízom abban, hogy 2011-re a Jóisten újabb ajándékokat készít népünk, nemzetünk számára is, és én alig várom, hogy kibontsam ezeket a csomagokat. Az ünnepnek nem a vásárlási lázról kellene szólnia, hiszen Jézus Krisztus is üres kézzel jött közénk. Nem hozott semmiféle mennyei kütyüt. Önmaga volt az ajándék. Az volna jó, ha mi magunk tudnánk egymás számára áldás, ajándék, simogatás lenni.
Palágyi Edit
szabadfold.hu,erdely.ma

2010-es erdélyi politikai körkép, civil szemmel

[ 2010. december 26., 13:08 ] [493]

Mediafax

Három szóba zsugorítva, 2010 a megszorító intézkedések éve volt. Gazdaságfellendítő rendeletek csupán tűzoltó jelleggel születtek, koherencia nélkül, annak ellenére, hogy a jószándék a kormány retorikájában néha-néha megmutatkozott. Szembeötlő volt a társadalmi szolidaritás hiánya is nemcsak Erdélyben, hanem egész Romániában, ami elsősorban kis, jelentéktelen utcai magántüntetésekben öltött formát. Külön vonultak fel a nyugdíjasok, külön a pedagógusok, közalkalmazottak, kismamák. Valahogy kiveszett, emigrált, vagy talán soha nem is létezett Romániában a társadalmi szakszervezeti-érdekvédelmi kultúra.
Mindezen tények, történések ellenére úgy tűnik az erdélyi magyarság, és ezen belől Székelyföld számára mégis Băsescu pártja marad a leginkább vállalható partner. Ugyanis a liberális pártideológiát meghazudtolóan rohantak ki nem egyszer a PNL politikusai a magyarság érzékeny problémáival szembe. A szocialista párt, akárcsak Magyarországon, képtelen újrafogalmazni önmagát, az európai szocialista mozgalmakhoz igazodni, láthatóan leválni a kommunista örökségről.
Az utóbbi parlamentáris választásokon a mérleg nyelvét játszó székelyföldi szavazókat az általános megszorítások ellenére Băsescu kormánya nem csak kitüntetett figyelemmel, hanem beruházásokkal is honorálta. Elég csupán Székelyföld nem is olyan régen még „felszántott” keresztúri, brassói bekötő útjaira gondolni vagy a tusnádfürdői, borszéki fejlesztésekre. Lehet ez is mind kevés, de az elmúlt 18 évben még ennyi sem történt. Az országos sportcsarnokhálózat kiépítése, községházak meszelése például nem képezi a szerves vidékfejlesztés tárgyát, attól egy település jövője nem kerül biztonságba, inkább egy tájrendészeti ikebana részeit tisztelhetjük bennük.

Magyar vizekre evezve, az erdélyi magyar diplomácia legnagyobb sikerének egyöntetűen a Székely Nemzeti Tanács budapesti országházi gyűlését jelölhetjük meg. Ezzel a gesztussal a Magyar Állam jelezte, hogy bábáskodni kíván a Székelyföldi Autonómia megvalósításában. Az eseményt némiképp beárnyékolja az RMDSZ és EMNT távolmaradása, de a Magyar Országház gesztusán ez mit sem csorbít. Ausztria védnöksége Dél-Tirol esetében meghatározó volt, reméljük, hogy a magyar kormány is fel tud nőni a feladathoz, anélkül, hogy túl nagy áldozatot kérne cserébe, mint amilyenek például a székelyföldi munkaerő és agyelszívás.
A Magyar Polgári Párt erdélyi szintű politikai kérdésekben ez évben sem jeleskedett, ami talán nem is az ő asztaluk, hiszen önkormányzati szinten van nagy szükség az MPP-re. Az MPP viszont mindmáig a SZNT legmegbízhatóbb politikai partnere. Megválasztott polgármestereik úgy tűnik folytonos politikai ellenszélben, az RMDSZ sajtó lejárató hadjáratai ellenére ellátják a városvezetési teendőiket.
Az RMDSZ Hargita és Kovászna megyében, ahol leginkább érződött a politikai verseny, sikeresen fiatalított. Új arcok jelentek meg a prérin, ami önmagában is értékelendő. Maros megyében ez közel sem nyilvánvaló.
Ami nyilvánvaló, hogy a nemzeti kérdéseket mindegyszálig az RMDSZ pártprogramjába zárva, azaz lakat alatt őrzik. Ezeket onnan kiszabadítani minden tagnak tilos és kínos.
Értékelendő ellenben, hogy a Szövetség a tisztes távolság politikáját folytatja a Fidesszel szemben. Ezt a fajta viszonyulást viszont Bukarestben egyáltalán nem sikerül érvényesíteniük.
Az RMDSZ életének legjelentősebb politikai mozzanata kétségkívül Markó Béla visszavonulása. Kérdés, hogy a megválasztandó utód Markó Béla egyenhinta politikáját fogja-e folytatni, újra tudja-e fogalmazni az erdélyi magyarság kardinális kérdéseit és a megfelelő fórumokon azokat fel is tudja-e tenni?! A jelöltek Székelyföld kontra Kolozsvár polarizációja mintha tusolná a vérszegény elnökjelölt felhozatalt. Tény, hogy nemzeti szemszögből egy családos liberális jelölt még mindig meggyőzőbb egy nőtlen „kereszténydemokratával” szemben.
Pedig amennyiben az RMDSZ szövetségként és nem pártként definiálja magát, programjának legfontosabb pillére a családpolitika kellene legyen. Az elmúlt 20 év a tanú rá, hogy ilyen az RMDSZnek nem volt, sem program, sem tettek szintjén. 2010-ben a családpolitika magvait a petitieonline.ro és az utca ültette el a Szövetségben, az utolsó pillanatokban. Reméljük a csíra termékeny talajra talált.
Az EMNT egyenlőre az Fidesz erdélyi klientúrájaként értékelendő és mint olyan figyelemre méltó, mivel hatással lesz az erdélyi belpolitikai viszályokra. Számottevő önálló programmal az EMNT sem rendelkezik, egyelőre Tőkés László fogyogató karizmájából táplálkozik. A Fidesz sugallatára létrehozandó Erdélyi Néppártnak, egyetlen egy esetben van értelme, hogyha az parlamenti választások gyűjtőpártjaként kíván és képes működni, alias Erdélyi Magyar Koalícióként. Mert mindenki számára nyilvánvaló a magyar közösség közös fellépésének szükségessége Bukarestben. Erre a funkcióra az RMDSZ betűszó képtelen mivel az évek alatt kellő mértékben erodálódott.
Körvonalazódik tehát, 2011 nagy feladata, létrehozni azt a választási koalíciót, amelyben egyenlő partnerként vesz részt az RMDSZ, MPP, EMNT. Önkormányzati szinten a verseny jótékony, és mint 2010 is bizonyítja frissítően hat az erdélyi politikai szervezetek életére.
Civilként pedig minden rendelkezésre álló eszközzel arra kell hatnunk, hogy pártjaink a felvállalt programjaikat betartsák, és ha kell, azokat az új kihívásokhoz igazítva frissítsék is.
Kovács Szilamér
Kliwalab Egyesület, erdely.ma

Orbán: Eszünk ágában sincs változtatni

MTI

2010. december 23., csütörtök 21:44

A miniszterelnök csütörtökön a Hír TV Rájátszás című műsorában azt mondta, nem ijed meg a médiatörvényt ért külföldi kritikáktól, a jogszabály pedig szerint igenis európai. A műsorban arról is beszélt, hogy ha a parlamentnek, illetve a kormánynak lenne lehetősége rá, már rég elvette volna Simor András jegybankelnök mandátumát.

"Eszünk ágában sincs" – így válaszolt Orbán Viktor arra a kérdésre, hogy hajlandóak-e változtatni a médiatörvényen, illetve a bírálatok után fontolgatják-e annak módosítását.

A miniszterelnök csütörtökön a Hír TV Rájátszás című műsorában megismételte: nincs olyan passzusa a magyar médiatörvénynek, amely valamelyik európai uniós tagállam médiaszabályozásában ne lenne benne. Ez egy európai törvény, mondta.

A médiatörvényt élesen kritizáló luxemburgi külügyminiszterről azt mondta Orbán, ő nem a luxemburgi kormány álláspontját képviselte. "Ami pedig a szegény német kancellárasszonyt illeti, őt kabátlopási ügybe keverték. Nem mondott szegény semmit. A német kormány helyettes szóvivője mondta azt, hogy egyébként természetesen egy európai uniós tagállam be kell, hogy tartsa az európai uniós normákat, és nagyon remélik, hogy Magyarország is így tesz majd" – mondta Orbán, majd hozzátette: "ördöge van, valóban, Magyarország is így tesz".

A miniszterelnök kijelentette, hogy a maga részéről a külföldi véleményeknek egyelőre csak nagyon mérsékelt jelentőséget tulajdonít. Szerinte önbizalomhiányos országra lenne jellemző megijedni néhány vagy akár jó néhány nyugat-európai, vagy távolabbról jövő kritikától, azok miatt törvényeket módosítani. "Mi azok nem vagyunk" – mondta.    "Nem vagyok hajlandó rezgő lábszárral viszonyulni a parlamenti vitákhoz vagy a nyugati visszhanghoz" – fogalmazott Orbán, aki szerint a nemzetközi sajtó reakcióiból nem derül ki, mi a baj. Megjegyezte azt is, hogy amit most tapasztal, egy "leányregény" ahhoz képest, amit átélt az első médiatörvény megalkotásánál.

Kínával is felvenné a versenyt

Az interjúban Orbán Viktor arra a kérdésre, hogy kitölti-e a mandátumát Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, úgy reagált: "a jegybank független Magyarországon, tehát a parlamentnek, illetve a magyar kormánynak nincs lehetősége arra, hogy az ő mandátumát elvegye. Ha lenne, már rég meg is történt volna."

Orbán emlékeztetett rá, hogy a jegybankot vezető monetáris tanács négy tagjának lejár a mandátuma február végén, és e helyekre a parlament másik négy embert delegál majd. Így az új embereknek 4:3 arányban fölényük lesz a monetáris tanácsban. A kormányfő azt mondta, reméli, hogy ettől kezdve a kormány, a parlament és a nemzeti bank gazdaságpolitikája között könnyebben tudnak majd összhangot teremteni. "Mi még Kínával is versenyképesek leszünk, ha végig tudjuk, ha végig tudom csinálni azt a gazdaságpolitikát, amit elindítottam" – mondta.

Az alkotmányról is kérdezték a műsorban a kormányfőt, erről azt mondta, lesz majd nemzeti konzultáció az új alkotmányról, akkor indítja majd el a parlament, "amikor a tél derekán már túl leszünk".

Az elszámoltatással és Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnökkel összefüggésben Orbán Viktor úgy fogalmazott: "olyat már mindannyian láttunk, amikor valaki valamit elkövetett, nem is tudjuk, pontosan mit, de szöget üt a fejünkbe, hogy már előre mártírnak állítja be magát. Az kicsit mindig gyanús."

Újabb külföldi bírálatok

A brit külügyminisztérium is állásfoglalást adott ki a magyarországi média helyzetével kapcsolatban. A Foreign Office honlapján megjelent hivatalos szóvivői közlemény szerint a sajtószabadság a szabad társadalom központi eleme. "Reméljük, hogy a magyar kormány hamarosan kielégítő módon megoldja ezt a kérdést, és azt is, hogy (az ügy) nem gyakorol kedvezőtlen hatást a magyar EU-elnökség sikeres lebonyolítására" – áll a brit külügyminisztérium csütörtök este közzétett rövid állásfoglalásában.

Karel Schwarzenberg cseh külügyminiszter a dpa hírügynökségnek azt mondta, hogy az Európai Uniónak rögtön a magyar uniós elnökség január elsejei kezdetekor egyértelművé kell tennie a törvénnyel kapcsolatos álláspontját. Schwarzenberg szerint a legközelebbi lehetőséggel élve európai keretekben kellene rögzíteni, hogy a szóban forgó törvény ellentmond az Európai Unió alapelveinek. "Szeretjük a magyarokat, de ezzel ők valóban rögtön az elején eljátszották hírnevüket" – tette hozzá.

Schwarzenberg ugyanakkor a hírügynökség által ismertetett interjúban óvta az uniót attól, hogy a Lisszaboni Szerződés alapján azonnal szankciókkal fenyegesse meg Magyarországot. Reményét fejezte ki, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök "meggondolja magát és módosítja a törvényt".

Böjte Csaba karácsonyi esti imája

[ 2010. december 24., 16:08 ] [354]

2010 karácsonya van! Alázattal, szeretettel arra kérlek Istenem, hogy népem nagy Karácsonyfája alá ajándékként a Bátorság erényét tedd. Azt a bátorságot, mellyel kétezer évvel mint védtelen kisgyerek közénk jöttél, s mellyel ránk mosolyogtál. Mint Isten tudtad, hogy mi lakik az emberek fiaiban, hogy mennyi háború, kegyetlenség, kapzsiság, önzés és gőg lakik a marék porból született ember szívében. Tudtad, és te mégis egyedül, üres kézzel eljöttél közénk, hogy egy új világot álmodjál velünk, a szeretet, a jóság, az irgalom világát. Mertél embereket megszólítani és hívni, hogy társaid legyenek e csodálatos új világ teremtésében. Csodálom ezt a hihetetlen bátorságot, mellyel szembe mentél minden gonddal, nyomorúsággal, emberi gyarlósággal. A kudarcok, árulások nem torpantottak meg, még a nagycsütörtök, nagypéntek sem törte meg bátorságodat, hisz húsvét hajnalán újból szeretettel szemünkbe mosolyogtál, és elkezdted bátran összegyűjteni nagycsaládodat, tovább építeni álmodat, a Te országodat köztünk.
Uram Istenem, tudom, hogy egy bátortalan,félénk lélek nem tudja megfogni a Te teremtő kezedet, az előtte álló szép pályát nem meri befutni, a teáltalad neki felkínált csodálatos ajándékokat nem meri kibontani. Ezért is kérem 2010 karácsonyán tőled Istenem, a bátorság ajándékát. Ragyogtasd fel gyermekeid arcán a Te isteni arcod egyik legszebb vonását, a bátorságot!
Szeretettel kérem a bátorság kegyelmét gyermekeinknek, hogy merjenek szembe menni az iskolában, de az élet minden percében a saját korlátaikkal, félelmeikkel. A nagyra nőtt fiataloknak is ugyanezt a bátorság erényét kérem, hogy merjenek otthont teremteni, családot alapítani, gyermeket vállalni, nevelni szeretettel. És magunk számára, a felnőtt korosztály számára is ugyancsak a mindennapok bátorságát kérem tőled Istenem. Azt az isteni bátorságot, mely felragyogott Árpád vezérben, mikor megálmodta itt a Kárpát-medencében a közös otthonunkat. Szent István bátorságát, mellyel hitet és hazát adott népünknek. Azt a bátorságodat, mely Szent László királynak erőt adott kiállni Erdély ostromlott népéért. Domokos Kázmérnak, 1661-ben a szörnyű törökdúlás után te adtál bátorságot, hogy a romokon mindent újra kezdjen. Márton Áron szentéletű püspökünkben ugyancsak a te bátorságod lángolt fel, mikor egyedül is szembe mert menni a kommunizmus kegyetlen, mindent leőrlő gépezetével. Ragyogjon hát fel bennünk is, a huszonegyedik századi gyermekeidben, szép isteni tulajdonságod, a sötétséget legyőző Bátorság.

Alázattal kérem a bátorság kegyelmét népemnek, az emberiségnek, ennek a csodálatos szép nagy világnak. Soha ilyen lehetőségek nem voltak a tovább tanulásra, önmagunk képzésére, kibontakoztatására, közös álmaink megfogalmazására, és azoknak hittel, kemény munkával való megvalósítására! Adj bátorságot Istenünk, hogy ne torpanjunk meg! Emberi kishitűségünk, a félelmeink, végtelenre nyitott szárnyalásunkat ne törje meg. Ne álljunk ijedezve, egy-egy árnyék, a gonosz lélek torz, csalóka fintorai miatt elbizonytalanodva, remegve a félelem vakvágányára. Mindaz a tudományos, technikai vívmány melyet oly sok elme az évezredek alatt fáradhatatlanul létrehozott, s mely ma a kezünkben van, s melyekkel alázattal élhetünk, szolgálhatunk, csak arra vár, hogy bátran megfogalmazzuk álmainkat, azokat bizalommal egyeztessük, és a világot tovább teremteni akaró Istennek bátorságával elinduljunk. Olyan lehetőségeink vannak, melyről a történelem nagyjai nem is álmodhattak. Az egyetlen kérdés: merünk-e élni velük?
Istenünk, mi a te képedre és hasonlatosságodra születtünk, ragyogtasd fel a szeretet, a jóság, a világot tovább teremteni akaró szabad ember bátorságát gyermekeid arcán!
Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.

erdely.ma

1 2 3 5
>