MÁÉRT 2010 – Szász Jenő beszéde

A IX. Magyar Állandó Értekezleten első alkalommal vehetett részt az MPP küldöttsége, hasonlóképpen először volt jelen  az EMNT is.

A két küldöttség egymás mellett foglalt helyet és jól képviselték az erdélyi nemzeti ellenzéki oldalt.

Az MPP elnökének felszólalása a MÁÉRT-en  alábbiakban olvasható.

,,Budapest, 2010. november 5. MÁÉRT ülés

Tisztelt Magyar Állandó Értekezlet !

A mai Máért az újrakezdés lehetősége.

És ha újrakezdés, akkor érdemes rögzítenünk, honnan, milyen állapotból indulunk és hová akarunk megérkezni. Ugyanis nem pusztán az elmúlt nyolc esztendő útvesztésének lezárására, hanem az elmúlt 20 év vagy akár elmúlt 90 év gyötrelmes útkeresés korrekciójára is valós lehetőség nyílik. Páratlan lehetőség ez, amely lehetőséghez páratlan felelősségünk is társul. Mert mindannyian egyszer az utókor szemébe kell nézzünk és választ adjunk arra a kérdésre, mi, magyar politikusok mit csináltunk és milyen eredménnyel az 1990 utáni évtizedekben.

Engedjék meg, hogy fentiek jegyében -röviden – néhány elvi szempontot ajánljak az Értekezlet figyelmébe, majd a napirendi pontokhoz kapcsolódóan néhány konkrét javaslatom is volna:

Ami az állapotainkat illeti: 2010-ben a magyar nemzetpolitika állapota és teljesítménye nem rosszabb, de nem is jobb Magyarország elmúlt húsz évének gazdaságpolitikai, társadalompolitikai, külpolitikai teljesítményénél. Azaz siralmas. Ez a tény is jelzi sorsközösségünket, azt, hogy nincs úgynevezett határon túli és inneni magyar világ hanem egyetlen magyar világ van, az elmúlt években nem úgynevezett magyar „ szétfejlődés” hanem azonos irányba történő magyar hanyatlás zajlott. Szóval alapvető létmutatóinkban – demográfia, gazdasági erőforrásainkkal való rendelkezés, szociális szétziláltság – ugyanolyan siralmas állapotban vagyunk mint Magyarország társadalma.

Csupán egyetlen alapvető különbség van közöttünk: míg Magyarországnak, a magyar társadalomnak talán van még néhány húsz esztendőnyi ideje és ereje, hogy az elmúlt nyolc, húsz vagy ki tudja hány év kártételeit jóvátegye, kijavítsa, nekünk – Kárpát-medencei magyar közösségeknek – egyszerűen nincs már sem időnk, sem erőnk újabb és újabb húsz évekre. Mert elfogyunk, eltűnünk a térképről és beteljesedik rajtunk a mondás, hogy a probléma soha nem oldódik meg, csak egy idő után elveszíti az aktualitását.

Fentiek okán, javasolni szeretném, közös magyar ügyeinkben soha, senki ne használjon kettős politikai és erkölcsi mércét. Semjén miniszterelnökhelyettes úr megnyitójában nagyon pontosan fogalmazott: a Kárpát-medencei magyar politikában nem minden magyar, ami annak látszik !

Ahogy Magyarországon voltak politikusok akik visszaéltek a népképviselettel, voltak akik könyörtelenül kiszolgáltatták a magyarországi embereket idegen érdekeknek, úgy a Kárpát-medencében is , és Erdélyben is – hogy szűkebb pátriámról beszéljek – voltak olyanok, akik magyarként nem a magyar érdekeket képviselték, képviselik az idegenségben, hanem az idegen érdekeket képviselnek a magyarság körében.

Kérem tehát nem szem elől téveszteni, hogy a magyar nemzet érdekei iránti árulás nem áll meg Magyarország államhatárainál, a Kárpát-medencei magyar közösségekeink belpolitikai viszonyaiban nem álomvilági állapotok, hanem a magyarországihoz hasonló eszmei, ideológiai és politikai harcok dúlnak.

Kérem tehát a magyarországi barátainkat, ne kényszerítsenek ránk olyan politikát, amelyet ők maguk Magyarországon nem folytatnak. Magyarországon a nemzeti együttműködés rendszere nem az elvtelenségen, nem önbecsapáson és nem furfangos kirekesztésen alapul, így a nemzeti összefogásnak Erdélyben sem ezeken kell alapulnia.

A Magyar Polgári Párt készen áll hiteles, érdemi és mellérendelt  nemzeti együttműködésre az RMDSZ-el, az EMNT-vel és az SZNT-vel. Arra viszont nem állunk készen és soha nem is fogjuk megtenni , hogy visszaélve az erdélyi magyarság, a választóink politikai együttműködésre irányuló óhajaival, vágyaival, hamis összefogási  látszatokat teremtsünk és becsapjuk az erdélyi embereket.

Másik megfontolásra javasolt elvi szempont, Tisztelt Értekezlet, annak tudatosítása, felismerése, hogy napjainkban – 1990 óta első alkalommal – a Kárpát-medencei magyar közösségekben a szociális veszélyeztetettség és fenyegetettség erősebb mint az etnikai fenyegetettség és veszélyeztetettség. Napjainkban sajnos nagyon sok kisebbségi magyar családban nem az a kérdés, milyen tannyelvű iskolába járjon a gyerek, hanem az a kérdés, van-e amit csomagolni neki tízóraira ? Ennek ténynek beláthatatlan politikai következményei lehetnek a magyar politikai érdekképviseletre nézve. Felvidék és Kárpátalja legutóbbi magyar választási eredményei jól tükrözik a helyzetet és vészjóslóak Erdélyre nézve.

Fentiek okán, meg kell állapítanunk, hogy a Magyar Állam által 1990-ben a Kárpát-medencei magyarság részére meghirdetett etnopolitikai ajánlata kifulladóban van, ezen ajánlat sürgős megújításra, szociális elemekkel való megerősítésre szorul. Erre soha nem látott lehetőség a magyar állampolgárság kiterjesztése, a magyar állam teherbíró képessége és magyarországi társadalom szociális ingerküszöbének korlátai között.

Fentiekkel szorosan összefüggnek a konkrét napirendi pontokhoz kapcsolódó  javaslataink:

1. 1.) Az oktatás –nevelési támogatások területén állítsuk vissza az eredeti állapot, azaz az első Orbán-kormány alatt a lebonyolításra kijelölt kárpát-medencei magyar pedagógusszervezetek kapják vissza maradéktalanul azt a lehetőséget, amitől 2003-ban pártalapítványok javára megfosztották őket. Ez így méltányos, célszerű és szakszerű.

2. 2.) A státustörvénynek az állampolgársági törvénnyel történő harmonizációja keretében ne feledkezzünk meg visszahelyezni a státustörvény szövegébe azt, amit a 2002 utáni magyarországi kormányzat – néhány határon túli szövetségese aktív támogatásával és helyeslése mellett – kidobott a törvényből: az „ egységes magyar nemzet „fogalmát .

3. 3.) Javasoljuk, hogy a magyarországi alkotmányozási folyamat lezárása után , az új magyar-magyar kapcsolatok intézményrendszerének kialakulása és megszilárdulása után, a státustörvényt alakítsuk át olyan sarkalatos és európai mércéknek is mérhető kétharmados jogszabállyá, amely 1945 óta első alkalommal egységes szerkezetbe foglalt törvényi védettséget és keretet ad a Magyar Állam és a határain kívül élő magyar nemzetrészek kapcsolatának.

Végezetül, egy tiszteletteljes utolsó javaslatom volna. A MÁÉRT mai üléséről erkölcsi és politikai értelemben nagyon hiányzik valaki: az a közképviseleti szervezet, amely Erdélyben, a legnehezebb időkben, 2006-ban, a székelyföldi autonómiatörekvések mögé jogilag kétségbevonhatatlan módon, helyi népszavazás keretében, több mint negyedmillió székely ember akaratát tudta állítani. Páratlan, a Kárpát-medencében egyedülálló teljesítmény az, amit a Székely Nemzeti Tanács fel tud mutatni.

Kérem Önöket, hogy erkölcsi és politikai megfontolásból közmegegyezéssel találjuk meg azt a jogi megoldást, amely révén a MÁÉRT következő ülésén már a Székely Nemzeti Tanács képviselőit is köszönthetjük köreinkben.

Köszönöm a figyelmüket.

Szász Jenő
a Magyar Polgári Párt elnöke”

admin
 

>