Archive

Monthly Archives: október 2010

Tisza Istvánra emlékeztek a fővárosban

"Szimbolikusan Tisza István meggyilkolásával szűnt meg a történelmi Magyarország is."

Feldolgozta: Pagonyi Judit
Forrás: MTI

2010.10.31. vasárnap 17:44

A 92 évvel ezelőtt ezen a napon meggyilkolt gróf Tisza István egykori miniszterelnökre emlékezett vasárnap a Tisza István Baráti Társaság.

Csomós Miklós főpolgármester-helyettes a politikus budapesti emléktáblájánál tartott koszorúzáson elmondott beszédében úgy fogalmazott, hogy az elmúlt évtizedekben méltatlanul felejtették el a kormányfői tisztséget kétszer is betöltő Tisza Istvánt.
A városvezető szerint a politikus rossz híréről elsősorban a brit diplomácia és a kisantant nemzetiségei tehetnek, akik igazságtalanul azzal vádolták Tisza Istvánt, hogy ő robbantotta volna ki az I. világháborút. A valóságban ezzel szemben Tisza István közvetlenül a Ferenc Ferdinánd főherceg életét kioltó szarajevói merénylet után sem támogatta a hadba szállást, azt azonban az események további alakulása miatt már nem volt lehetősége elkerülni – mutatott rá Csomós Miklós.
A közelmúltban kinevezett főpolgármester-helyettes szerint Tisza István több korábbi tette is példaként szolgálhat a mai politikusok számára. Csomós Miklós ezek között említette a II. Rákóczi Ferenc fejedelem földi hamvainak 1903-as hazaszállítását, amely – mint fogalmazott – újra egységbe kovácsolta a nemzetet. Kiemelte a Tisza István által vezetett hadseregreformot is. Hozzátette: reményei szerint jövőre, Tisza István születésének 150. évfordulójára felállíthatják Budapesten a politikus szobrát, várhatóan a Jászai Mari téren.
Tőkéczki László egyetemi tanár, a Tisza István Szoborbizottság elnöke beszédében a volt miniszterelnök erényeit hangsúlyozva azt mondta, hogy szimbolikusan Tisza István meggyilkolásával szűnt meg a történelmi Magyarország is.
A Tisza István egykori, Hermina úti otthona előtt tartott rendezvény mintegy száz fős közönsége között megjelent Papcsák Ferenc, Zugló fideszes polgármestere, elszámoltatási kormánybiztos is. A koszorúzásra többen a Magyar Nemzeti Gárda egyenruhájában érkeztek. 
Tisza István ellen összesen négy merényletet követtek el, a sikertelen kísérletek után máig ismeretlen katonák az őszirózsás forradalom napján, 1918. október 31-én lőtték le terézvárosi villájában.

dunatv.hu

Magyar rektorok is láthatók Babes-Bolyai arcképcsarnokában – film

Az egyetem 1959-es összevonása óta csak a román rektoroknak állítottak emléket.

Szerző: Lepedus Péter
Forrás: Híradó

2010.10.31. vasárnap 18:53

Az egykori Bolyai Egyetem magyar rektorainak portréi is bekerültek a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem pantheonjába. Az egyetem 1959-es összevonása óta csak a román rektoroknak állítottak emléket az intézmény arcképcsarnokában.

A Babes-Bolyai magyar tagozatának képviselői már évek óta szorgalmazták, hogy az egyetem volt magyar vezetőire méltó módon emlékezhessenek az intézményben.
– Ezek a rektorok is az egyetem múltjának részét képezik, és amikor tatarozzák ezt a panoptikumot, akkor sor kerül az öt rektor kihelyezésére. Ennek most jött el az ideje, fenn vannak a falon – mondta Magyari Tivadar rektorhelyettes.
Csőgör Lajos, Balogh Edgár, Nagy István, Bányai László és Takács Lajos domborműveit időrendi sorrendben helyezték el a román rektorok arcképei közé. Az egyetem eredeti fotók alapján, saját költségén készíttette el az alkotásokat. A tervek szerint a jövőben magyar tudósokról neveznek majd el előadótermeket a Babes-Bolyai Egyetemen.

dunatv.hu

Ma van a Reformáció Napja

[ 2010. október 31., 07:19 ] [402]

1517. október 31 – Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes hangos kalapácsütésekkel – melyeket egész Európában hallani lehetett – kiszegezte a 95 tételét a wittenbergi vártemplom ajtajára. Luther ezen cselekedete előtt is már többször prédikált a búcsúcédulák kereskedelme ellen. De ezen a napon – miután a búcsúcédula instrukcióját elolvasta – írt egy levelet egyházi feletteseinek. Abban reménykedett, hogy a nézeteltéréseket és visszaéléseket megszüntetik. A levélhez csatolta 95 Tételét, melyet disputájának alapjául szánt.
Az, hogy Luther ezen a bizonyos napon a tételeit hangos kalapácsütésekkel valóban kiszegezte-e a wittenbergi vártemplom ajtajára, kérdéses. Ezt a pillanatot sok művész megörökítette. A kiszegezést és ennek ábrázolásait a XX. századig tényként kezelték. Nagy megrázkódtatást keltett az a gondoltat, amit 1961-ben Erwin Iserloh katolikus Luther-kutató tett. Azt állította, hogy a tételek kiszegezése csupán legenda, valóságalapja nincs.
Az első írásos emlék Melanchton Fülöp tollából származik, aki nem lehetett jelen az eseményen, hiszen csak 1518-ban lett Wittenbergben professzor. Luther maga viszont sosem ír erről a „szegezésről". E korban szokás volt a templomajtót, mint hirdetőtáblát használni. Luther előtt is többen szegeztek már ki ilyen-olyan tételeket, téziseket. Luther tételeit nem látta előzetesen sem püspök, sem más magas rangú főpap, így ez egyértelmű provokáció volt feléjük. A 95 tétel soha nem lett disputa (tudományos vita) tárgyává, de a tételek nagy port kavartak. A 95 tétel eredetije sosem került elő sem kézirat sem ősnyomtatvány formájában.
Luther tételeit püspökein kívül néhány barátjának is elküldte. A reakció nem volt azonnali. 1517 végére tételei nyomtatásban is megjelentek Lipcsében, Nürnbergben és Báselben egyaránt. Egyes humanista tudósok és fejedelmek egyetértettek vele, de a római kúria a tételeket teljes mértékben elutasította. Legnagyobb kritikát magától Tetzeltől kapta, aki már halállal is fenyegette és azt követelte, Luthert is égessék meg, mint Husz Jánost.
A püspökök reakciója lassú volt és óvatos. Először a pápát értesítették a „lázadásról", majd Luther feletteseit kérték meg, hogy csillapítsák le őt. A Luther által ismertetett hibákat néhány püspök a reformáció elején még elismerte.
Luther kénytelen az egyre növekvő nyomás miatt a tételeit további írásokkal pontosítani és tisztázni. 1518-ban Luther kifejtette, hogy tételeivel a visszaéléseket akarta megszüntetni, nem pedig a pápaság intézményeit megtámadni és megingatni.
A lavinát azonban már nem lehetett megállítani. A pápai kúria keményen reagált és 1518-ban megbízta az eretnekbíróságot Luther ügyének kivizsgálásával. 1519-ben még nem tesznek semmit Luther ellen, ugyanis a császár, I. Miksa meghal és az ország a császárválasztással van elfoglalva. V. Károly megválasztása után a harc újult erővel folyik tovább.

erdely.ma

Bemutatta a jelöltjét az MPP

2010 október 28., csütörtök

Szerdán mutatták be Girtler Gyula MPP-s nagyborosnyói polgármester-jelöltet. A 49 éves férfi zágoni születésű, két éve a polgári párt színeiben lett önkormányzati képviselő. Szerinte a község lakói változást akarnak a „húsz év rossz RMDSZ-kormányzás” után. Girtler elmondta, számtalan tennivaló lesz mind az önkormányzat, mind a településfejlesztés terén, mivel az elmúlt két évben szinte semmi haladás nem volt.

— Székely Hírmondó , polgaripart.ro

  • admin
  • 2010. október 28. csütörtök
  • MPP

Nem kell Csaba-szobor Nyárádszereda önkormányzatának

[ 2010. október 28., 11:59 ] [67]

A Bocskai tér

A Fidesz Csaba királyfit ábrázoló mell- szobrot ajándékoz Nyárádszereda városának, melynek avatóját november 13-ára tervezték Kövér László házelnök, Füzes Oszkár nagy- követ, Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul, valamint Balogh György csíkszeredai konzul részvételével.
Az önkormányzatban azonban vita támadt a szobor elhelyezését illetően, és az RMDSZ-es többség megakadályozta, hogy Csaba királyfi mellszobra köztérre kerülhessen. Az ellenzék tervei szerint a Bocskai téren állították volna fel a szobrot, de a szerdai döntés nyomán a szobrot most már a református templom előtti téren tervezik elhelyezni.

erdely.ma

Szász Jenő: takarodj RMDSZ a kormányzásból

Írta: Bedőházi Attila-Csaba

2010. október 26. kedd, 18:06

SzaszaA holnapi bizalmatlansági indítvánnyal kapcsolatban mondta el véleményét Szász Jenő, az MPP elnöke.

„Azt tapasztaljuk a bőrünkön, hogy az elmúlt időszakban megnyúzták, megkopasztották az embereket. A kormányzás okozta baj miatt állandósul a szegénység" – mondta a megszorító intézkedésekről a polgáriak elnöke. Mint elhangzott, „a 36-37 ezres Udvarhelyen ez 2500 családot jelent és ha ezt beszorozzuk néggyel, akkor az 10 ezer embert jelent, azaz minden negyedik székelyudvarhelyit érinti. A lakosság egynegyedének kevesebb a bevétele, mert 25 százalékkal megvonták a fizetésüket."

Aztán áttért a nyugdíjtörvény-módosításra, miszerint „65 évtől mehetnek az emberek nyugdíjba, holott az átlagéletkor nincs is 65 év a férfiaknál. Nincs olyan kategória, amit közvetetten vagy közvetlenül ne érintett volna az a döntéssorozat, amit a pártunk, az RMDSZ meghozott" – vázolta Szász Jenő. Szerinte „megannyi pillanat volt, amikor kényszerhelyzetet tudtak volna teremteni, annak érdekében, hogy valami érdemi előrelépést tapasztalhasson az erdélyi magyar közösségünk."

„Képzeljék el, hogy az RMDSZ szavazataival megbukna a kormány – az a kormány melynek egyébként ő is tagja – és mindazt a rosszat meghozták amit fentebb felsoroltunk. Az új oktatási törvény, ami szerintük sikeres lesz, nem rendelkezik az állami magyar egyetem visszaállításának ügyével. Még, mint minimál követelmény sincs benne a Magyar Állam által ezelőtt 10 éve megalapított, mára már akreditációt nyert Sapientia Egyetem a Román Állam által történő finanszírozása sem."

Az autonómia törekvések hiányát is vázolta a polgári politikus: „Egy autentikus közigazgatási reform sincs terítéken, ami külön rendelkezne mondjuk Hargita, Kovászna és Maros megyék által alkotott régióról. Gyakorlatilag úgy nyúz meg bennünket az RMDSZ, hogy nem kapunk cserébe semmit, mint magyar közösség. Úgy sorvasztja ezt a mára már másfélmilliós közösséget, hogy cserébe nem kapunk érdemben semmit."

„Ha azt látnám, hogy van állami magyar egyetem, holnaptól, amikor az indítványt elutasítják avagy, ha nincs is területi autonómia, de van Székelyföld Régió, akkor azt mondanám: Kedves honfitársaim, kedves magyarok, nagy árat fizetünk érte, de azt látom, hogy a kényszerhelyzetből fakadóan a közösségünk nyer is valamit és a közös teherviselésnek van is eredménye, ami a magyar közösséget illeti. De így azt tudom mondani, hogy takarodj RMDSZ a kormányzásból, mert csak rosszat csinálsz. Nincs olyan magyar ember, akit ne súlytana az a kormányzási politika, amit az RMDSZ a Demokrata Párttal folytat" – összegezte a mondandóját Szász.

polgaripart.ro

Rózsaszínűre festheti a festőbodza a gazdák jövőjét

 

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPMainArticleScreen.vm/id/2619

2010. október 26.
Különleges stratégiai növényt telepítettek Kolozs megyébe

Egyik csemetéjét ülteti Balázs Ferenc, az első kalotaszegi festőbodza-gazda (A szerző felvétele)

Nem eszik az állatok, nem lopják az emberek, és hektáronként 2000 eurós nyereséggel kecsegtet a fekete bodza vagy más néven festőbodza (Sambucus nigra), amely úgynevezett stratégiai növénynek számít, és elsősorban tőlünk nyugatabbra van iránta nagy kereslet: termését az élelmiszeriparban, festőanyagnak használják. A legtöbbet az Egyesült Államokban, de kisebb mennyiségben Dániában, Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban, Ausztriában, Magyarországon termesztenek belőle. Vasárnap óta pedig Inaktelke mellett is: az Ecorural Szövetkezet szervezésében a falu határában, a Lüget nevű erdőrész melletti kopár dombtetőn, Kolozs megyében első ízben telepítettek ilyen növényzetet. Az igénytelen fás bokor gyümölcse önmagában is kiváló dzsem nyersanyaga, bővelkedik vitaminokban, cukrokban, savakban, pektinben, tájainkon sok parlagon hagyott mezőgazdasági területen lehetne jövedelmező megélhetési forrásként termeszteni.

A „jégtörő” mintaültetvény Balázs Ferenc inaktelki gazda saját földjének 22 árnyi területén nő majd fel, aki vasárnap – barátok, ismerősök segítségével és a sajtó jelenlétében – 100 darab, Debrecen mellől beszerzett, Haschberg fajta bodzacsemetét ültetett el ötméteres sorközökben, hat-hat méterre egymástól.

A gazda lapunknak elmondta, hogy családjának 4,5 hektárján hiába próbálkozott kukoricával, alig lett termése, ezért vágott bele ebbe a vállalkozásba. Reményei szerint jövőre az egész területet festőbodzával telepíti be – akkorra majd legalább tíz embert kell alkalmaznia. Megtudtuk: ő két éve hallott erről a lehetőségről, és most bízik a sikerben.

Horváth Zoltán, a program irányítója szerint a fa-bokor a második év végén kezd termőre fordulni, a harmadik évben pedig a termés már elérheti a 20–22 kg/tő mennyiséget. Tavasszal meg kell metszeni a növényt, és ágait 45 fokos dőlési szögbe kell irányítani, hogy megkönnyítse a gyümölcs kézi betakarítását. Mert a legnehezebb művelet talán a rekord ütemű szüretelés és szállítás, hiszen a termésnek 24–48 óra alatt kell megérkeznie feldolgozóhelyére.

Megtudtuk: az inaktelki fekete bodzát fagyasztóval ellátott kamionok viszik majd Magyarországra, ahol megdarálják, utána pedig hasznos időben kell eljutnia Ausztriába vagy Amerikába. A festőbodza saját maga által termelt fitocid anyagokkal védekezik a gombatámadások ellen, és nagy tannintartalmának köszönhetően az állatok sem rágják meg – tette hozzá a szakember. „Nem lopják sem az emberek, sem az állatok” – biztatott a projektfőnök.

A stratégiai növénytelepítést szervező MPP kolozsvári elnöke, Keizer Róbert a bodzatermesztés népszerűsítése kapcsán végzett felvilágosító munkáról beszélt a jelenlévő sajtósoknak: 7 erdélyi megye 40 falujában 600 gazdát szólítottak meg eddig, és remélik, hogy a kezdeti sikerek láttán a rászorultak közül egyre többen fognak bekapcsolódni ebbe a tevékenységbe, amely hektáronként évi 2000 eurós jövedelemmel is kecsegtet. A sok meg nem művelt terület kiválóan alkalmas a festőbodza termesztésére, a nyugati felvásárlási igény pedig igen nagy, így a fekete bodza-kultúrák sok gazdának, földtulajdonosnak jelentheti a szebb jövőt, annál is inkább, mert kevés befektetést és kevés munkát igényel, ami igen rövid időn belül – két-három év alatt – többszörösen megtérülhet.

SZERZŐ: Ö. I. B., http://www.erdelyipolgar.blogspot.com/

Települési gyűlésekkel készülnek – SZNT-ülés Budapesten

[ 2010. október 26., 07:34 ] [236]

Mint ismeretes, a Székely Nemzeti Tanács november közepén Budapesten tartja soros küldöttülését. Az előkészületekről Izsák Balázs elnököt, valamint a Háromszéken működő három széki elnököt kérdezte a Háromszék.
Az SZNT elnöke úgy véli, a budapesti munkaülés nem csupán az anyaország és a székelyföldi autonómiatörekvések összehangolásáról szól, hanem arról is, hogy a településeken mennyire válik ismét közüggyé az autonómia. Az elnök október elején nyílt levélben szólította fel a települési tanácsokat, a székelyföldi városok és falvak közösségeit, alakítsanak ott is székely tanácsot, ahol ez eddig nem történt meg, ahol pedig hét éve működik, ha szükséges, tartsanak új küldöttválasztást. Mindez annak érdekében, hogy a küldöttek a helyi közösség hiteles felhatalmazásával vehessenek részt az SZNT munkájában — szögezte le Izsák Balázs, aki szerint eddig többtucatnyi településen tartottak állampolgári ülést Székelyföld-szerte.
Sepsiszéken Kőröspatakon, Szentkirályban, illetve Sepsi szentgyörgyön tartanak a napokban állampolgári gyűlést (ez utóbbit szerdán a Gábor Áron Teremben), több településen nincs szükség rá, mert aktívak a korábban megválasztott felelősök, küldöttek — mondta kérdésünkre Gazda Zoltán. A széki elnök ugyanakkor hozzátette, azt szorgalmazza, hogy néhány székely tanács nélkül lévő településen — például Uzonban, Kökös ben, Maksán — is kezdeményezzék azok létrehozását.
Orbaiszéken községszinten szervezik a gyűléseket, eddig kettőt tartottak meg, november elején újabb háromra kerül sor — mondta Ferencz Botond széki elnök.
Erdővidéken hat településen tartottak állampolgári gyű lést, itt új küldötteket választottak, három faluban — Bo dosban, Ürmösön és Apácán — november elejéig megtartják a küldöttválasztást — közölte Szabó Miklós, Bardocz—Miklósvárszék elnöke. A széki ülést is megtartották, a múlt heti bardoczi megbeszélésen 11 település képviselői jelentek meg.

Háromszék, erdely.ma

Schmitt Pál: Az önrendelkezés lehető legmagasabb fokát akarjuk

[ 2010. október 25., 07:22 ] [115]

Schmitt Pál köztársasági elnök szerint minden európai normát alulmúlt az, ami 2006. október 23-án történt. Az államfő a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorának adott interjújában kiemelte azt is: a teljes elégtétel az emberek számára az lehet, hogy ismét békében, nyugodtan, méltóságteljesen ünnepelhetjük 1956. október 23-át. Arra a kérdésre, fontosnak tartja-e, hogy tisztázódjon, mi is történt 2006. október 23-án, azt felelte: a kormány, a parlament és az igazságszolgáltatás is „végzi a dolgát” ebben az ügyben.
Egy másik kérdésre, hogy milyen remény van a székely autonómiára, az államfő azt válaszolta: romániai útja során Traian Băsescu elnöknek szóba hozta az autonómia kérdését is. Az államfő közölte: máshol is van autonómia, nem elszakadást akarunk, hiszen ezen már messze túl vagyunk, hanem az önrendelkezésnek egy elérhető legmagasabb fokát. Ezt részben felülről, tárgyalások után kell kérni, részben pedig az összefogás, az erő mutatása révén alulról kell kiharcolni ― mondta.

Háromszék, erdely.ma

Lemondási nyilatkozat sarmasági MPP tanácsosi mandátumról

Egy év leforgása alatt, immár második képviselőnk mond le a  Sarmaság Helyi Tanácsában betöltött tanácsosi tisztségéről: előbb  Püsök József Attila tiszteletes úr, most meg Keresztes István Zoltán vállalkozó döntött úgy, hogy nem hajlandó tovább nevét és munkáját adni az RMDSZ – pártdiktaturát elviselni kénytelen sarmasági tanácsnak.

A Magyar Polgári Párt Sarmasági Szervezetének elnöksége sajnálattal veszi tudomásul mindkét választott kéviselőjének lemondását. Tiszteletben tartva a személyes döntéshez való jogot, megköszönjük eddigi tanácsosi munkájukat, és a jövőben is számitunk a közösségünk érdekében kifejtendő munkájukra. 

Alábbiakban közreadjuk a Polgármesteri Hivatalhoz leadott kétnyelvű lemondási nyilatkozatot.    

Lemondási nyilatkozat

Sarmasági polgártársaim!

Polgármester úr !

Tanácsosok !

Alulírott Keresztes Zoltán- István ezúton lemondok sarmasági helyi tanácsosi mandátumomról mert nem szándékozom a jövőben eredménytelenül tölteni az időt és ezzel együtt pedig fölöslegesen költetni a közösség pénzét egy olyan RMDSZ- es többségű helyi tanácsban ahol előbb említett szervezet politikai diktatúrát létesített egyetlen cél elérése érdekében amit pár szóban talán így lehetne meghatározni: közösségellenes pártpolitika és az egyéni, saját vagy ha úgy tetszik önös  privát érdekek érvényesítése tűzön- vizen át akár törvényes, akár törvénybe ütköző módszerekkel.

Nem vagyok hajlandó egy olyan politikai párt (RMDSZ) közvetlen társaságában dolgozni amely komoly számbeli politikai konkurrencia híján – fogantatásától kezdve napjainkig folyamatosan a legkevésbé sem törődik a közérdekkel, a közösség legelemibb érdekeivel, a közember mindennapi problémáival, tartozzék az bármelyik helyi nyelvi vagy vallási csoportunkhoz.

Továbbá nem vagyok hajlandó egy olyan környezetben dolgozni ahol fentebb említett egyéni célok, a tisztességtelen módszerekkel folyó politikai-gazdasági hatalom- és pénzszerzés érdekében a testületben töbszörös többséggel rendelkező RMDSZ- es vezetés oda folyamodik, mindennapi politikai gyakorlatába iktatja mai napig a római birodalomban meghonosodott ,,Divide et impera!” avagy magyarul ,,Oszd meg és uralkodj!” kétes értékű taktikai rendszert abból a célból hogy feszültséget keltsen helyi nyelvi és vallási közösségeink között, a közfigyelem eltereleléseként a saját, egyéni jól felfogott érdekekért történő zavartalan ,,sumákolásért”.

Ugyanakkor jelen lemondó nyilatkozatommal abbéli elhatározásomat hozom nyilvánosságra miszerint a jövőben nem szándékozom nevemet adni az RMDSZ sarmasági helyi tanácsban és a végrehajtó hatalomban (polgármesterek) meghonosodott kétes értékű köz- és polgár- ellenes praktikákhoz.

Azzal a hittel és meggyőződéssel hogy kis társadalmunk korrekt, igazán a közjót szolgáló és eredményesebb helyi vezetést érdemel, ,,kivülről” továbbra is támogatni fogom a Magyar Polgári Pártot és annak helyi tanácsosait az egyszerű polgár és helyi közösségeink érdekeinek szolgálatáért végzett áldozatos munkájában.

Sarmaság, 2010. október 22.                          Keresztes Zoltán István

                                                                                  MPP tanácsos

Scrisoare de demisie din postul de consilier local

Concetăţeni !

Domnule primar !

Consilieri !

 

Subsemnatul Keresztes Zoltán- István demisionez din funcţia de consilier local pentru că în viitor nu doresc să pierd timpul fără rost şi să risipesc banii comunităţii într- un consiliu majoritar UDMR ce a instaurat dictatură politică cu scopul care se defineşte astfel: politică de partid anti- comunitate conceput şi pus în practică pentru validarea interesului politic şi personal – mai precis interesul privat al funcţionarilor de partid prin metode mai mult sau mai puţin legale.

Nu sunt dispus să lucrez în imediata vecinătate şi în colaborare cu un partid politic (UDMR) care în lipsă de concurenţă numerică însemnată – de la înfiinţare şi până astăzi nu ţine cont nici de cele mai elementare interese ale comunităţii, respectiv de problemele cotidiene a cetăţeanului de rând.

În acelaş timp nu sunt dispus să lucrez într- un mediu în care scopurile individuale a membrilor conducerii locale UDMR, caracterizate de metode necinstite practicate pentru acapararea puterii politice şi economice respectiv pentru obţinerea de beneficii sub formă de avantaje materiale şi bani, funcţionari ce sunt susţinuţi de majoritatea absolută consilieri locali (UDMR). Actele lor de fapt îşi găsesc baza teoretică pe combinaţia de tactici numită ,,Divide et impera’’ sau „dezbină și stăpânește” tocmai pentru crearea artificială de disensiuni între membrii diverselor comunităţi locale (etnice şi religioase) în scopul devierii atenţiei publice de la ,,muşamalizări”.

Prezenta scrisoare de demisie adusă voit în atenţia membrilor comunităţii locale reprezintă în acelaş timp intenţia mea de a se evita categoric orice posibilă împrejurare în care numele meu ar putea fi adus în cel mai mic context cu UDMR sau cu actele de fapt organizaţionale sau individuale funcţionarii proprii.

Cu convingerea că mica noastră societate locală merită o conducere cu adevăratălea ocrotitoare comunităţilor locale, mult mai eficientă pentru procesul de dezvoltare economico- socială a comunei, voi sprijini şi în viitor consilierii Partidului Civic Maghiar în munca depusă pentru favorizarea intereselor cetăţeanului de rând.

Sărmăşag, la 22.oct. 2010                        Keresztes Zoltán- István

                                                  Consilier local PCM – MPP

Magyar állami kitüntetések erdélyi személyiségeknek

[ 2010. október 23., 10:17 ] [407]

Az 1956-os forradalom ünnepe alkalmából állami kitüntetéseket adtak át pénteken Kolozsváron. A Magyar Főkonzulátus által szervezett megemlékező ünnepség házigazdája Szilágyi Mátyás főkonzul volt. Olyan neves erdélyi magyar személyiségeket is kitüntet a magyar állam minden évben, akik a kultúra, a művészet, a magyarság megőrzéséért tevékenykednek, alkotnak, küzdenek.
A Magyar Köztársaság Érdemrend Nagykeresztje kitüntetést vehette át: Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek.
A Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje kitüntetést vehette át:
Böjte Csaba ferencrendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozója; Péntek János nyelvész, egyetemi tanár, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke.
A Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztjét vehette át: Boros Zoltán újságíró, a Román Televízió Magyar Adásának volt főszerkesztője; Dr. Bura László, szatmárnémeti egyetemi tanár, nyelvtörténész, illetve Tóró Tibor temesvári atomfizikus, aki sajos nem érhette meg a díjátadó ünnepséget, pár nappal ezelőtt hunyt el.
A Magyar Köztársaság Aranyérdem Keresztje kitüntetésben részesült: Rus Fodor Dóra, a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum igazgatónője.
A Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést Kusztos Endre festő- és grafikusművész vehette át a erdélyi sors kitűnő ábrázolásáért.

Kolozsvári Rádió, erdely.ma

Felvonták a nemzeti lobogót a Parlament előtt – film

Az elmúlt évekkel ellentétben az idén nem kerítették teljesen körbe a Kossuth teret.

Feldolgozta: Pagonyi Judit
Forrás: MTI

2010.10.23. szombat 11:55

Az 1956-os forradalom és szabadságharcra emlékezve szombat reggel, a Himnusz hangjaira felvonták a 21 évvel ezelőtt ezen a napon kikiáltott Magyar Köztársaság lobogóját a Parlament épülete előtt.

Schmitt Pál köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke a Parlament főbejárata előtt felállított pódiumról kísérte figyelemmel a katonai tiszteletadással zajló ceremóniát.
Az eseményre meghívottak között ott voltak a magyarországi diplomáciai testületek vezetői, továbbá sok politikus és közéleti személyiség is.
Az elmúlt évekkel ellentétben az idén nem kerítették teljesen körbe a belvárosi Kossuth Lajos teret, így a több tucatnyi érdeklődő néhány méteres közelségből szemlélhette a rendbontás nélkül lezajló zászlófelvonást.

dunatv.hu

A második akcióterv célja a közérdek érvényesítése

2010. október 18.

A második akcióterv három aktuális kérdésben fogalmazza meg a közérdek érvényesítését. Elsőként a közterhek arányos elosztásában, másodszor a munkahelyek teremtésében, illetve megőrzésében, harmadszor az értelmetlen bürokráciával és a rossz szabályokkal szemben – hangsúlyozta Orbán Viktor hétfői napirend előtti felszólalásában.

A miniszterelnök elmondta, a kormánynak és az országgyűlésnek minden döntésénél, azt kell keresnie, hogyan tudja érvényre juttatni a közérdeket a gazdaságban, az állam működtetésében, és az élet minden fontos területén. Ez a második akcióterv lényege.

Mint arra beszédének elején rámutatott, a mögöttünk hagyott években a magánérdek és a piaci részérdekek kontrollálatlan beengedése az államba katasztrófához vezetett. Minden elsüllyedt a korrupcióban, a közpénzek elfolytak, az ország csőd közeli helyzetbe jutott. A közérdeket csak az állam tudja érvényesíteni, és az államnak csak a közérdeket szabad képviselnie. Ehhez erős államra van szükség, amely semmilyen magánérdeket nem képviselhet – húzta alá.

Orbán Viktor úgy látja, közérdek, hogy mindenki arányos részt vállaljon a közös terhekből. Az elmúlt nyolc évben az adófizetők rengeteg többletet fizettek be, hogy segítsenek az országon. Mindig csak az emberektől vettek el, ezért most úgy tisztességes, és ésszerű, hogy azok vállaljanak többletterheket, akik eddig mentesültek az áldozatvállalás alól. A válságadóról, amely az energiaszektort, a távközlési cégeket, és a nagy kereskedelmi láncokat érinti megjegyezte, az ebben való részvétel átmeneti idejű és arányos, tehát nem veszélyezteti a munkahelyeket.

Meglátása szerint tarthatatlan az ún. PPP-rendszer, amelyben túlnyomórészt a kötelezettségeket az állam vállalta, míg az előnyöket és a profitot a magántulajdonos kapta. Ezért szükséges a PPP-beruházások felülvizsgálata és a szerződések azonnali felfüggesztése.

Mint elmondta, a magánnyugdíjpénztár rendszere tipikus példa arra, amikor a magánérdek agresszív teret nyer a közérdek kárára. Hangsúlyozta, az államnak kötelessége megvédeni a nyugdíjasokat, amit azonban csak az állami nyugdíjpénztáron keresztül tudnak megtenni. Ezért lehetőséget adnak a visszalépésre az állami pénztárba, és „aki visszalép, annak az állam garantálja, hogy nem éri veszteség”.

Ki kell söpörni a magánérdeket az állami vállalatok világából is – tette hozzá. Meglátása szerint a magyaroknak elege van abból, hogy „az ő pénzükön üzemeltetett vállalatokat bűnözők szállják meg, és szervezetten hordják ki belőle a közpénzt”. A közérdek azt kívánja, hogy szigorúan ellenőrizzék és elszámoltassák ezeket a szolgáltatóvállalatokat. Első lépésként közös holdingba tömörítik a Volán-vállaltokat és a MÁV-ot, valamint kialakítják a BKV-val való együttműködést.

A miniszterelnök beszédében arra is felhívta a figyelmet, hogy az adófizetés becsületének megteremtése csak arányos adózással lehetséges, amelyet 2011. január elsejétől terveznek bevezetni. „Aki tízszer annyit keres, tízszer annyit adózik. Aki pedig több emberről gondoskodik, mert több gyermeket nevel, kevesebb adót fizet” – mondta, hozzátéve: egyszerű adózás lesz, hogy mindenki átlássa, előre tervezhessen, ugyanakkor senki ne tudjon kibújni alóla. „Egy adó, egy kulcs”, azonos lehetőségek, azonos felelősség – összegezte.

Orbán Viktor kitért arra is, hogy az egyik legfontosabb közérdek a munkahelyek védelme, és újak teremtése. Itt, néhány fontos intézkedést emelt ki a második akciótervből. Aláírják a megállapodást a Magyar Kereskedelmi Kamarával, amely megindítja a duális szakképzési rendszert Magyarországon. Megkezdik a részmunkaidős foglalkoztatás támogatását a nők esetében, így ha valaki kétszer négy órában női munkaerőt alkalmaz, 27 százalék helyett 20 százalék TB-járulékot fizet. Bevezetik továbbá a Széchenyi-kártyát az agráriumban.

Számos akadályt gördítenek el a vállalkozások és a munkavállalás útjából: eltörlik az elvárt jövedelem határát; egyszerűsítik az önfoglalkoztató vállalkozások adózását; a társasági adó év végi feltöltésére vonatkozó árbevételi szintet 50 millió forintról 100 millióra emelik. De húsz százalékkal csökkentik a pályázatok elbírálásában részt vevő szerveztek számát, tíz százalékkal a pályázati mellékleteket, harminc százalékkal pedig az adatlapok hosszát. Elmondta, 2011 végére megteremtik a papírmentes pályázás lehetőségét is.

A miniszterelnök hozzátette, támogatják az előtakarékosságot, nyolc év helyett tíz évig. A lakáscélú előmegtakarítást közeli hozzátartozó is felhasználhatja majd. Az áthidaló kölcsönként adható hitelek arányát 75 százalékra emelik.

Mindez azt jelzi, hogy „immár új világ van Magyarországon” – fogalmazott Orbán Viktor napirend előtti felszólalásában. Az emberek felismerték, hogy a politikát és az államot eluraló magánérdek tönkretette az országot, ezért elsöpörték az előző korszakot és megalapították a nemzeti együttműködés rendszerét. A közérdek mostantól legalább olyan erős, mint a magánérdek – húzta alá.

A közterhekből mindenkinek, aki erre fizikailag képes, ki kell vennie a részét, „nem lehetnek kiváltságok és kiváltságosok” – mondta, azt hangsúlyozva: bármennyire is akar, az a világ nem fog visszatérni, amelyben az államot behálózták a magánérdekek, és felemésztették az emberek pénzét, hitét és erkölcsét, „nem engedjük, hogy az előző korszak visszatérjen”.

orbanviktor.hu, fotó: Pelsőczy Csaba

Ünnepelni csak méltóan

[ 2010. október 23., 10:02 ] [86]

Ünnepelni csak méltóan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.
Csak akkor, ha van mit, s ha indokoltsága, vagy az ünnep kegyeletessége harmóniában van az emlékezés és a maradandóság feltételeivel.
Díjazni is csak akkor és csak azt érdemes, aminek méltó respektusa emeli, s nem megfosztja az ünnepet a dicsfénytől.
Évfordulós szokásnak, politikai konvenciónak és zengzetes dicséretnek évi egy vagy két napra koncentrálása, a nemzeti fejlődés alapozásával jelzett augusztus 20., és a nemzeti áldozat emlékével egybemosott október 23. zászlódíszbe vonásának leleménye kétségtelenül sokak lelkében és életrendjében kap piros betűs naptári jelet. Nem ok nélkül, de mostanság nem is igen méltóan.
Mert hát lehet örvendeni a nemzeti kormányok nemzeti kitüntetéseinek (szinte önálló lovagrend immár, akiket részeltettek a plecsnikből), a nemzeti lángoknak és himnuszoknak, úgy, ahogy azt a szabadság ősi-hősi eszménye kívánja. Lehet távmondatot, sms-t és ünnepi üzenetet küldeni a messzeségből is, hogy mintegy teljes legyen a helyiek társasjátéka… De vajon ha „lefut” a naptáron a kegyes-piros nap, mi marad utána…? Fekete számok 364 további oldala? Vagy inkább a néhány napos kellemetes közérzet, hogy ím, megünnepeltük ismét, megkoccintottuk megint, elmondtuk újfent, hogy mily hősök voltak a hősök, s mily hősök leszünk mi is, akik erre visszagondoltunk…? Aztán jönnek a holnapok, s feledésbe megy rendre a kegyelet Nagy Imrét illetően, por hullik a Bibó István sugallta vállalásra, jelentörténeti hetek és hónapok rakódnak rá a Jászi Oszkár tervezte konföderációkra, leszakajtott naptároldal marad az aradi tizenhármak és a segesvári petőfik évnapja, ködbe vész az autonómia, az önállóság, a magabízás, a testvériség vagy a szolidaritás rövid kalandja is.
E sorok írója tizenöt éve kutatgatja Bukarestben a magyar és román politikai kapcsolattörténet rejtelmeit, filmet és kiállítást csinált Romániának és Kelet-Európának a hőstelen forradalmárok 56-járól, az áldozatok tíz- és százezreiről, az európai szabadság és rendszerváltások fél évszázadáról, az európaiság értékeiről és példáiról. Kapott is ezért, amit kaphatott, pezsgőt és kémgyanús vádat, elismerést és irigységet…, publicitást és kitüntetést is. Csak egyet nem kapott: olyasvalamit, amit nem neki kellett volna kapnia, hanem azoknak és azok hozzátartozóinak, akikről maga az ünnep szól, akik ürügyén a pezsgőspalackok pukkanak, halas-kaviáros szendvicsek behalnak, vakuk villannak és hírszerkesztők hebegnek nemzet-szerte. Azt nem kapták, amit a rendszerváltások Kelet-Európájának méltóságos fölemelkedése óta nem az utolsó, hanem a pezsgőbontást jóval megelőző értékszempontnak kellett volna lennie. Azt nem kapták, az elismerést, a valódi meghajlást, az illő tiszteletet, a fohászt és köszönetet, amiért életüket áldozták egykor minden 56-osok, minden 89-esek, minden rendszerváltók. Azt nem kapták az érdemesek, hogy ne ítélje formáljogilag mindmáig közbűntényes gaztevőnek Őket a politikai világ, az a világ, melynek közbűntényessége sokszor nemcsak a múltban, hanem a jelenben is fel-feltűnik sokaknak. E közbűntényesség első és legfőbb formája a méltatlan feledés, az eszközracionális kihasználás, a hamis csillogás, amely a valódi hősök, mártírok és vállalásosak élete, életük értelme vagy sora volt.
Érdemes-e vállalni eszmei közösséget, szabad-e kockáztatni kétséges követői címet, illik-e dicsfényben fürödve mosolyogni az egykor áldozatosakkal egy napon…? Ki osztja és kinek a dicsfényt, glóriát, elégedett mosolyt és elvbaráti kézfogást? És hol marad az, hol maradnak mindazok, akiket Romániában húsz év sem volt elegendő rehabilitálni – egyedül az európai Európában, a keresztényi világban, a felzárkózás modernségét hajszoló féltekén…
Érdemes-e azok közé tartozni, akik fennhangon ünneplik a meg nem szolgáltat, a ki nem érdemeltet, a méltatlanok gyarapodó körét, a hasonlóképpen egynapos dicsfényben fürdőzők siserehadját? Szabad-e úgy hinni, hogy az 1956-os „emlék-év” lejártával csak az a néhány emlék-óra is elegendő immár, amely a pezsgőbontásra alkalmas? Lehet-e úgy tekinteni, hogy miként a csillag megy az égen, méltóképpen megültük ma is az emléknapot, s az öreg délutánban lassan lapozunk egyet a naptár fekete másnapjára…? S ha lehet, ha érdemes, ha jó s ha kell, kié az érdem, hogy lapozhatott…? Pontosan, szépen…

Varga Andrea
történész,erdely.ma

Lejárt a nyolc szűk esztendő

Szőcs Géza számára a teljes magyar kultúra fontos
[ 2010. október 22., 10:31 ] [7]

Szőcs Géza kolozsvári költő, az Orbán-kormány kultúráért felelős államtitkáraként vett részt Csíkszeredában a hatodik filmdok fesztivál díjkiosztó ünnepségén. A díszvendéggel székelyföldi látogatása alkalmából a napi politikáról, erdélyi kapcsolatairól, a magyar össznemzeti kultúra jövőjéről és kilátásairól beszélgettünk.
— A filmdok fesztivált eddig csak távolról követtem, soha nem volt alkalmam személyesen is jelen lenni az eseményen. Ettől függetlenül felfigyeltem rá és sajnálattal vettem tudomásul, hogy egy adott pillanatban úgy tűnt, magyar állami támogatás híján a rendezvény kimúlik. Az új kormány hivatalba lépésével örömmel tapasztaltam, hogy van remény és lehetőség a filmdok feltámasztására. Megtettük a megfelelő lépéseket, és azért is jöttem örömmel az eredményhirdetésre: kicsit úgy érzem, a fesztivál a mi gyermekünk is, vagyis az új kulturális minisztérium államtitkárságáé.
— Mennyire érte meglepetésként, amikor felkérték a miniszteri ranggal bíró, kultúráért felelős államtitkári poszt betöltésére?
— Többször elmondtam már: meglepetés volt és mégsem. Eredetileg egy elméleti koncepció kidolgozása lett volna a feladatom. Pontosabban az, hogy miként lehetne helyrehozni azt a tudatrombolást, amelyet az elmúlt évek, évtizedek okoztak a magyar lelkületben. Miután ezt a felkérést elfogadtam és igyekeztem eleget tenni a kihívásnak, beleástam magam a kulturális intézményrendszer valóságába. Bevallom, elrettentő kép tárult elém. Amikor felkértek a szakterület irányítására, fenyegető hangokat hallottam magamban: ebbe csak belebukni lehet, ne vállald el. Közben annyi bizalmat éreztem és annyira megtisztelő volt a felkérés, hogy csak igent mondhattam. Pedig jó ideje eldöntöttem már, hogy nem fogok visszatérni a politikába: sem a parlamentbe, sem a végrehajtó hatalomba.

— Valószínűleg sok támadás éri kolozsvári származása miatt, ugyanakkor az erdélyiek minden bizonnyal több odafigyelésre számíthatnak az anyaország részéről.
— Örömmel hallok az erdélyiek bizalmáról, de el kell mondanom, hogy sok fanyalgást, sőt egyenesen rosszindulatú nyilatkozatokat is láttam ebből az irányból kinevezésem óta. Ennek dacára csak azt ígérhetem, amit az én helyzetemben bárki más ígérne: a határon túli magyarság a legjobbra és maximális támogatásunkra számíthat. Egységesen fogjuk kezelni a magyar kultúrát: a továbbiakban elképzelhetetlen a diszkrimináció és a hátrányos helyzet tudatos kialakítása vagy fenntartása. Nem egy tízmilliós, hanem egy tizenvalahány milliós közösség kultúrájáról, értékeiről, feladatairól, intézményi működéséről lesz szó. Ezt könnyű kijelenteni, de megvalósítani a legjobb szándék ellenére is nehéz.
— Megnevezne néhány akadályt?
— Most hívott fel valaki a frankfurti könyvvásárról: kiderült, a magyarországi könyvterjesztők cinizmusa folytán, a határon túli kiadók nem jutottak felülethez. Kérdem én: milyen más lehetősége van az erdélyi, a felvidéki vagy a délvidéki magyar kiadónak bemutatkozni a nemzetközi porondon? Nemrég néhány kiadó értesítést kapott: ha vannak Frankfurtban kiállítandó kötetei, néhány napon belül elküldhetik. Ezt tekintsük naiv és komolytalan ügykezelésnek. A Magyarország határain kívüli magyar kiadók átgondolt és előkészített bemutatása megoldatlan, bár én személyesen minden magyar műhely helyzetbe hozását támogatom, ez a saját felelősségem is. Azzal a kínálattal kellene megjelennünk, amit a közel tizenötmilliós lehetőségünk határoz meg. Más ügyek vonhatták el a figyelmünket, nem foglalkoztunk kellőképpen a vásárral, mert azt hittük, minden megy a maga jól bejáratott útján. Tévedtünk.
— Beszéljünk a magyarországi sajtótámogatásról is: az elmúlt években a hazai ellenzéki, vagy ellenzékibb média teljesen kikerült az RMDSZ pénzosztásából. Lesz-e változás?
— Helyzetem eleve nehéz, mert elfogultnak és ellenzékinek számítok, pontosabban RMDSZ- ellenesnek állítanak be. Időnként feltételezett vendettáimról röppennek fel teóriák, és sorolhatnám. Éppen ezért óvatosan közelítem meg a kérdést. Véleményem már sok évvel ezelőtt megfogalmaztam egy tanulmányban, amely a Magyar Kisebbség című folyóiratban jelent meg, Az RMDSZ faszarizmusa címmel. Már akkor jeleztem, hatalmas koncepcionális gondok vannak a kisebbségi területekre eljuttatott pénzek elszámolásával kapcsolatban. Konkrétan: ki és milyen elvek alapján osztja el a magyar adófizetők pénzét? Miután a világon semmi nem homogén, az erdélyi magyar közösség preferenciái sem írhatóak le homogén képletekben. Tömbmagyarságtól és szórványtól függetlenül nem lehet minden elvárásnak eleget tenni. Kétségtelen viszont, hogy valamiféle monopóliumot kiépíteni és megőrizni még eredményessége esetén is reménytelen dolog. Akinek jól megy, az a pénzcsapnál tolong, aki meg nem fér oda, az rosszul jár: így még az a hatásfok sem érhető el, amit a rendszer működtetői feltételeznek. Végtelenül differenciáltan, nagy odafigyeléssel és felelősségtudattal kell megtalálni a valóban támogatandó kulturális célokat. Ezeket a szándékokat nem írhatja felül a napi politika, nem válhatnak annak játékszerévé.
— És a sajtó?
—Nyilván a sajtó is a kultúra része, de egy napilap önmagában nem kulturális termék, csak hordozója annak. Ebben a dologban nem én vagyok a kompetens, hanem a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által irányított struktúra, amit jelenleg Répás Zsuzsa államtitkár vezet. Az általános vélemény az, hogy véget kell vetni mindenféle hegemóniának. Nyilvánvalóan van átjárás és konzultáció a tárcák között, ez nem is lehet másként. Megkockáztatom azt az állítást, hogy az erdélyi magyar sajtóra jobb napok várnak a nyolc szűk esztendő lejártával. Bár az ország anyagi-pénzügyi helyzete olyan amilyen, biztos, hogy a meglévő forrásokból az erdélyi magyar média teljes palettájának részesülnie kell.
— Sokszínűbb lett az erdélyi magyar politika: kivel és milyen szinten tartja a kapcsolatot?
— Örök életemben pártellenes voltam. Az átkosban is inkább elszenvedtem a párton kívüliség hátrányait, de nem léptem be. Annak idején az RMDSZ-nek is azért lettem tagja, mert vezetővé választottak, és ezzel automatikusan együtt járt a tagság. De – ideértve a Fideszt is – soha semmilyen más pártnak nem voltam tagja. Meggyőződésem, hogy a világ egyetlen országa, ahol a pártok a maguk valós és kívánatos fontossága szerint vannak jelen a társadalom életében, az Svájc. Rendkívül károsnak tartom, hogy barátságokat, sőt családi viszonyokat mérgez meg a pártpreferencia. Igyekszem emberi kapcsolataimat függetleníteni attól, hogy ki milyen színekben nyilvánul meg a közéletben. Az RMDSZ-szel például nincsenek intézményes kapcsolataim, de jó kapcsolatban állok néhány vezető képviselőjükkel, ugyanakkor vannak barátaim az MPP-ben és Tőkés Lászlóval az élen az EMNT-ben is. Ennek továbbra is így kell maradnia, mert a politikai zászlók cserélődnek, de a barátságok megmaradnak.
— Kultúráért felelős államtitkárként globálisan tekint Erdélyre, vagy vannak kedvencei, például színház, vagy bármi más?
— Alig van olyan terület, ami – ha szóba kerülne – ne lenne rendkívüli fontosságú. Kiemelt helyet érdemel a műemlékvédelem, a színház, az irodalom, a zene, a film, a sajtó. Szinte komolytalannak tűnik, hogy minden nagyon fontos, de valóban az: ez az értékvilág, amelyen belül az erdélyi magyar meg tudja élni, és kifejezésre tudja juttatni hovatartozását.
Jakab Lőrinc
Erdélyi Napló, erdely.ma

1 2 3
>