""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Autonómia

[ 2010. szeptember 16., 12:25 ] [221]

Mesélik – s ha nem igaz, annyi! –, hogy egy RMDSZ-es vezető tisztségviselőtől megkérdezte egy másik európai nemzetállam kisebbségi politikusa: hogy hívják a ti kisebbségi terrorszervezeteteket? Emberünknek erre nem volt mit válaszolnia, de leszűrte magának azt a következtetést, hogy Nyugaton vannak olyan kisebbségek, amelynek tagjai – hű, de liberálisra sikeredett ez a megfogalmazás! – minden eszközt bevetnek nemzeti létük megóvása érdekében.
Az más tál tészta, hogy ők szabadságharcnak, a többségiek közönséges terrorizmusnak nevezik a politikai küzdelem e nagyon szélsőséges formáját. Nézőpont kérdése – de nem változtat a lényegen: az erőszak alkalmazásán. Ez riasztó a keresztény Európában, riasztó a nyugati kultúrán nevelkedett ember számára. Számomra is. Riasztó és elfogadhatatlan.
Nemrégiben Baszkföld franciaországi részéből érkeztek vendégek Csíkszeredába, elhozva táncaikat, énekeiket, korlátlan derűjüket. S e vendégek mesélték, hogy Franciaország egyszerűen nem vesz tudomást róluk, nem vesz tudomást kisebbségeiről általában. A kétmilliós baszk közösség – amely Európa egyik legősibb népcsoportja, s amely két állam, Spanyolország és Franciaország területén él – azonban baszkként akar megmaradni. Még olyan körülmények között is, hogy hivatalosan nem léteznek, nincsenek az állam által finanszírozott iskoláik. Némi irigységgel tekintenek Spanyolországban élő nemzettársaikra, akik már kivívták az autonómiát, elismerik létüket és elismerik közösségi jogaikat. Még akkor is irigykednek rájuk, ha a baszk autonómia nem ugyanolyan mértékű, mint a katalán – de a népcsoport életében mindenképp előrelépést jelentett annak kivívása. Igaz, hosszú út vezetett az autonómia elnyeréséig, az ETA betűjelű baszk szeparatista szervezet gyakran hallatott magáról, sok ártatlan ember vére ömlött a baszk szabadságért. A fáma – értsd a hírközlő eszközök – azonban nem sokat beszélt arról, hogy hasonló módszerekkel küzdenek a franciaországi baszkok is.

Baszk barátaink azonban azt is elmesélték, hogy a családok költségvetését jelentős mértékben megterhelő magániskolákba járnak azért, hogy anyanyelvükön tanulhassanak, s olyan is volt köztük, aki azt is megkockáztatta, hogy számára idegen nyelv a francia nyelv, nagyobb gyerek korában kezdte elsajátítani. Szóba került az is, hogy Korzika elnyerte autonómiáját. Legalábbis mi így tudtuk. Baszk vendégeink felvilágosítottak: Korzika fele elnyerte autonómiáját, de az – jogosítványait tekintve – nem mérhető a spanyolországi baszk autonómiához sem.
Ezen elcsodálkoztam egy kicsit, de a napokban láttam egy korzikai rendszámú autót. Az európai szabványok szerint készített rendszámtáblán az országjelzés Korzika volt.
A baszknak kevés az az autonómia, amelynek ilyen külsőségei vannak.
Nekünk egyelőre sok. S még csak terrorszervezetünk sincs (nem mintha nekem kellene, hiszen gyűlölök mindenféle erőszakot!) –, holott a többségi politikusokból többen neveztek már minket terroristáknak.

Sarány István, www.honline.ro, erdely.ma

Share

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák