Archive

Monthly Archives: szeptember 2010

Gyurcsány titkos hatalmi játszmája

A legfelsőbb bíróság volt vezetője szerint Gyurcsány Ferenc puccsot akart végrehajtani.

Szerző: SzE
Forrás: Hattól Nyolcig

2010.09.28. kedd 14:32

Egy korábbi cikkében Dr. Völgyesi Miklós úgy fogalmazott a volt kormányfő a maga keltette felfordulást kihasználva, megpróbálta a partvonalon túlra küldeni MSZP-n belüli ellenfeleit, egyben örökre száműzni a Fideszt a közelértből. Az MTV székház körüli felfordulás ennek a tervnek része lehetett. Erről kérdeztük a Hattól-nyolcig stúdiójában Dr. Völgyesi Miklós a legfelesőbb bíróság nyugdíjazott tanácsvezető bíráját.

Ha a tényeket felsorakoztatjuk és időrendbe helyezzük, bizonyos következtetéseket nem csak lehet, de le is kell vonni – hangsúlyozta a volt tanácsvezető bíró. A megtörtént cselekményeknek mindig van kiváltó oka, hogy ez kitől és miért származott, ezek megértéséhez végig kell gondolnunk az eseményeket.

Dr. Völgyesi Miklós hangsúlyozta: két vezérelvet kell szem előtt tartani, az egyik: kinek az érdeke; a másik kinek volt lehetősége arra, hogy mindaz megtörténjen, ami megtörtént.

Az eseményeket időrendbe állítva a nyugalmazott bíró felidézte: Medgyessy Péter tanácsadója volt Gyurcsány Ferenc, ma már nem vitás, hogy a „főnökét” egy puccs segítségével távolította el. A jogállam szabályaival nehezen összeilleszthető módon került a miniszterelnöki székbe. A választások után – tudjuk, még a köztársasági elnök elől is eltitkolták a gazdaság valóságos helyzetét  –  az emberek kezdtek rádöbbenni, hogy valami nem stimmel. A kampányban hangoztatott gazdasági stabilitás semmivé lett. A Kossuth téren ekkor már egy folyamatos ius murmuradni zajlott. A kormány ezt a hatalma elleni támadásnak fogta fel – ezt bizonyítja, az a levél, melyet Gyurcsány Ferenc Kövér László házelnöknek írt, melyben megindokolja, miért nem jelent meg az eseményeket vizsgáló bizottság előtt – ebben a levélben egy hamis premisszával azt állítja, hogy a 2006-os őszi eseményeknél a köztársaság került veszélybe. A köztársaság nem volt veszélyben, hiszen a köztársasági elnök is megállapította, hogy az Országgyűlés nem teljesíti alkotmányos kötelességét, nem ellenőrzi a kormány tevékenységét. Ezért szólította fel a Parlamentet, hogy vonják le a személyi konzekvenciákat. Gyurcsány Ferenc akkor erre azzal válaszolt, hogy bizalmi szavazást kért maga ellen – idézte fel az eseményeket Dr. Völgyesi Miklós.

Ennek előzménye az őszödi beszéd volt, melynek egy nagyon fontos aspektusa elsikkadt. Gyurcsány Ferenc ott felajánlotta a jelenlévőknek, hogy nem muszáj elfogadni az ő terveit, de gondolják végig, hogy mi jön őutána „vissza lehet menni autófényezőnek”. Ezzel saját pártját is megzsarolta és felhatalmazást kapott ezáltal arra, hogy a kormányzást folytassa. Ez olyan sikeres volt, hogy évekig az történt, amit ő szeretett volna. Ennek következtében kialakult egy súlyos gazdasági és morális válság. A gazdasági válság kezelésére nem volt pénz, ellenben ott volt a nép, amely a parlament előtt ott morgott és a távozását követelte. Hogy a hatalmát veszélyeztető állapotot, és az ellenzéket ki tudja iktatni, ehhez úgy döntött, a létező egyetlen fegyveres erőt a rendőrséget veszi igénybe, méghozzá szembetűnően furcsán.

Szeptember 16-án az országos főkapitány elutazott Brazíliába egy hivatalos útra, a titkosszolgálatoktól származó információi szerint minden rendben van, semmiféle rendkívüli eseményre nem kell számítani. Ezzel egy időben a REBISZ vezetője is Budapest területén kívül lévő lakásában tartózkodik, amikor Gergényi Budapest rendőrfőkapitányaként a közte és a miniszterelnök között lévő tisztségviselők feje fölött átnyúlva elkezdi levezényelni a tömegoszlatást. Miközben sok más felettesének kellett volna erről rendelkezni. Szembetűnő az is, hogy a budapesti rendőrfőkapitánynak sosem volt alárendelve  a REBISZ. Mégis, ezzel a szervvel is rendelkezett Gergényi, akitől soha nem kérdezték meg, hogy kitől kapott erre parancsot, felhatalmazást – hangsúlyozta a nyugalmazott bíró.

Bene László parlamenti meghallgatásából tudjuk, hogy azokban az esetekben, amikor a miniszterelnök átnyúlt a feje fölött, és közvetlenül utasította Gergényit és ezt ő sérelmezte, a miniszterelnök azzal reagált, hogy vagy tudomásul veszi, vagy lemond. Utóbbit választotta, de Gyurcsány Ferenc ezt nem fogadta el, ezek után Bene László országos rendőrfőkapitány Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitánnyal szemben semmilyen eljárást nem tudott indítani.

Ezek az események egyértelműen összefüggenek. Egykori büntetőbíróként azt tudom mondani, hogy amikor a bírói feladat az volt, hogy a múltbeli eseményeket tárjuk fel, és a tényekből a további ténybeli következtetések törvényes eszközével éljünk. Ha ezt a büntetőeljárásban szabályozott elvet most alkalmaznánk erre az esetre, akkor egyértelműnek tűnik, hogy ez egy puccs-kísérlet volt. A célja ennek az ellenzék kiiktatása volt. A büntetőeljárásoknak és a felelősségre vonásoknak az értelme az, hogy legyen bármilyen ítélet az eljárás vége, elkerülhetetlen legyen egy jogellenes cselekményért a felelősségre vonás! – jelentette ki Dr. Völgyesi Miklós.

dunatv.hu

Ha maradnak, legalább cselekedjenek

[ 2010. szeptember 28., 08:01 ] [260]

Kormányon kell maradnia az RMDSZ-nek, hogy legalább részben teljesíthesse nagyra törő terveit: el kell fogadtatnia a tanügyi törvényt, a kisebbségi törvénytervezetet, az ország adminisztratív, területi átszervezését, s — mondogatták a hét végi SZKT-n — szükség van rájuk azért is, hogy a Demokrata Liberális Párt élettől elrugaszkodott megszorításait kicsit szelídítsék.
Példaként az ezer lejnél alacsonyabb nyugdíjak megadóztatását említette a szövetségi elnök, de a magyarok érdekvédelmi szervezetének vezérkara úgy értékeli, hogy más értelmetlen szigorítást, illetve megszorítást is sikerült hősies kiállásukkal megakadályoztatniuk. E célból, no meg terveik megvalósítása érdekében maradnának a koalícióban, holott azért hellyel-közzel azt is elismerték, hogy Emil Bocék a szükségesnél ritkábban hallgatnak rájuk, s egyebek közt egyik legfontosabb kezdeményezésüket, az RMDSZ gazdaságélénkítő programját sem sietnek elfogadni. Mégis az a tudat él az RMDSZ vezetőiben, hogy pótolhatatlanok a kormányban, hisz nemcsak Emil Bocék jó szellemei ők, de az erdélyi magyar közösségek jótevői is, hisz pénzt szereznek a megyéknek, önkormányzatoknak. Ha jól utánaszámolunk — s ezt lapunk nem egy ízben már megtette —, valójában csak csurrannak-csöppennek a támogatások, s zömük Brüsszelből érkezik majd, ha a helyiek összekaparják az önrészt.
Jelentős dolgokban tehát eredménytelenségre vannak kárhoztatva, kis dolgokkal, a magyarság életét megkeserítő vagy megnehezítő ügyekkel meg alig foglalkoznak. Az erdők, az egyházi vagyonok, az egykor magyar közösségi tulajdonban lévő földek, épületek tizennyolc év után sem kerültek maradéktalanul vissza, a szórványban élők fogynak, felmorzsolódnak, asszimilálódnak, jobb élet reményében külföldre menekülnek. Marosvásárhely egyre románabb város, de fellazult etnikailag a Székelyföld is, ma is román vezetők uralják az intézményeket, az erdélyi autópálya — mely gazdasági fellendülést hozna — csigalassúsággal épül, múltunk jelei a kolozsvári Házsongárdból elillanóban, de még a Hargita és Bákó megye határán fekvő kis és életképes Háromkútnak sem sikerül Gyergyó felé tizenhat kilométer utat építtetni, hogy legalább ez a világtól elzárt, de életrevaló, sok gyermeket vállaló, jobb sorsra érdemes közösség élni és főképp gyarapodni is tudjon.

Rendben van, ha kormányon akarnak maradni, maradjanak, de legalább figyeljenek a magyar közösség húsz év óta megoldatlan gondjaira, próbálják azokat orvosolni. Megeshet, ez több sikerélményt jelentene még számukra is, és keményebb harcot, mint a kormányban feszíteni.

Simó Erzsébet, Háromszék , erdely.ma

Ülésezett az SZKT – Frunda váltást kér – film

[ 2010. szeptember 25., 20:30 ] [779]

Az RMDSZ elnöke szerint demagógia a megszorítások népszerűtlensége miatt a Boc-kormányból való kilépést szorgalmazni, mert attól sem az erdélyi magyarok, sem az ország helyzete nem javulna. Markó Béla erről a szervezet belső parlamentje előtt beszélt Marosvásárhelyen, ahol a jövő évi tisztújító kongresszus előkészítéséről döntöttek.
Markó Béla hibának tartaná a kormányzati pozíció feladását. Frunda György szenátor viszont azt kérte, ne a csúcsvezetés szűk köre, hanem az SZKT döntsön a koalícióból való esetleges kilépésről a jövő évi költségvetés elfogadása előtt. A volt SZKT-elnök azt mondta: ő sem jelenti be, megpályázza-e az RMDSZ elnökségét, amíg Markó Béla is lebegteti, hogy indul-e.
Frunda György szenátor elmondta: „Megmérettetés lesz: ha jól emlékszem, az utolsó két-vagy három kongresszuson nem volt megmérettetés, egyedüli jelölt Markó Béla volt. És az hiszem, hogy ezt be kell vigyük, hogy a mindenkori RMDSZ kongresszuson minimálisan két jelölt legyen. És én azon is elgondolkozom, hogy RMDSZ-elnöknek ne lehessen több mint két mandátuma".

Markó Béla elnök hozzátette: „Ebben a pillanatban én is változás-párti vagyok, de azt mondtam, hogy nem mindenáron és nem úgy, hogy utánunk az özönvíz. Tehát mi fölépítettünk egy szervezetet, és hogyha látjuk annak a garanciáját, hogy ez a szervezet egységesen, erőben, szolidárisan, befolyásos politikai szervezetként menjen tovább, akkor beszélhetünk a változásról".
A Szövetségi Képviselők Tanácsa úgy döntött, az RMDSZ tizedik, tisztújító kongresszusát Nagyváradon rendezik meg február 26-27-én.

Baranyi László
Duna Tv, Híradó, erdely.ma

A tizedik tanévét kezdte a Sapientia – film

[ 2010. szeptember 19., 21:44 ] [359]

Magyarország legjelentősebb határon túli beruházásának tartják Székelyföldön a magyar kormány finanszírozásával alapított és fenntartott Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet.
A 10. jubileumi tanévben több mint 800 elsőéves hallgató kezdte meg egyetemi tanulmányait Csíkszeredában, Kolozsváron és Marosvásárhelyen.
– Beteljesedett. Van akkreditált egyetemünk! A tíz év története egy mondatban azt hiszem, hogy ennyit jelentene. Van lehetősége a fiataloknak, hogy tovább tanuljanak – fogalmazott a Híradónak Dávid László rektor.

Méghozzá a szülőföldön, magyar anyanyelven és szakmai akkreditációval rendelkező egyetemen. A végleges akkreditációhoz még a politikai döntés, a törvénytervezet kidolgozása és parlamenti elfogadás is szükséges. Jakab István, az Országgyűlés alelnöke azt mondta: a magyar kormány a határokon átívelő egységes oktatási rendszer kialakítását tűzte ki célul.
– Természetesen rövid, közép és hosszú távon egy szoros együttműködésben, egymásért felelősséget vállalva dolgozik a határon túli és az anyaországbeli magyarság. Minden feltételben segíteni kívánjuk a határon túli magyar fiatalokat – jelentette ki Jakab István.
A budapesti Corvinus Egyetemmel közösen már idéntől mesterképzést is indítottak Csíkszeredában.
Csúcs Mária

Duna Televízió, erdely.ma

  

A magyar kormány támogatja a határon túliak autonómiatörekvéseit

[ 2010. szeptember 19., 11:10 ] [58]

Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke

 A határon túli magyarság autonómiatörekvéseinek támogatását és a nemzet egyesítésének történelmi lehetőségét hangsúlyozták a kormánypárti felszólalók a szombaton a fővárosban rendezett autonómiakonferencián.
Balsai István, a Fidesz frakcióvezető-helyettese ígéretet tett a határon túli és anyaországi hallgatóság előtt, hogy soha nem fogják az autonómia ügyét elfelejteni, mellékvágányra terelni. Minden erőt annak szentelünk majd, hogy az erről szóló döntések – amelyek nem Budapesten születnek majd – olyanok legyenek, amilyet a határon túli magyarok szeretnének – fogalmazott.
A kormánypárti politikus ugyanakkor megjegyezte: az autonómia kérdése Nyugat-Európában is napirenden van, nem tipikusan magyar vagy kelet-európai kérdésről van szó.

Balsai István, felidézve az egyszerűsített honosításról szóló jogszabály elfogadását, a döntést a ciklus meghatározó lépésének nevezte.
Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke azt mondta, hogy a kettős állampolgárságnak akkor lesz jótékony hatása a nemzet jövőjére, biztonságára, ha a magyarországi állampolgárság a létbiztonságot, az emberi élet egészséges feltételeinek megteremtését jelenti.
A politikus azon véleményének adott hangot, hogy az autonómia ügyében jó esély van illúziók nélkül számon kérhető feladatokat meghatározni a tudománynak, a politikának és a népképviseletnek egyaránt. Az európai példák, ellenpéldák, eredmények és kudarcok feltérképezése bőven ad lehetőséget és feladatot – mondta, hozzátéve: „ami tény, hogy Trianon óta folyamatos, nemzetgyilkos, a Kárpát-medence valamennyi területére kiterjedő etnikai tisztogatás áldozatai vagyunk".
Szász Jenő, az erdélyi Magyar Polgári Párt elnöke arról beszélt, hogy a politikai rendszerváltás végrehajtására van szükség határon túl is. Ha egységes nemzetről beszélünk, egységes cselekvésre van szükség – jelentette ki, hozzátéve: ki kell iktatni a kettős mércét, ha magyar ügyekről van szó. Megjegyezte: örülnek a kettős állampolgárság intézményének, ez több mint lélektani kötődés, közjogilag is lehet majd kapcsolódni Magyarországhoz. Kitért ugyanakkor arra is, hogy ők nem felsőházat akarnak, hanem teljes jogú állampolgárságot szeretnének. A képviselőházban jár a képviseleti jog – mondta.
Az erdélyi politikus az autonómiatörekvéseket azért tartotta fontosnak, hogy Székelyföld ne lépjen a szórványosodást útjára, mint Erdély egyes részei. Az eddig járt politikai út korrekciójára van szükség, és ez Erdélyben a nemzeti oldal megerősítésével valósítható meg – fejtette ki. Ahhoz, hogy autonómia legyen, olyan képviselőkre van szükség, akik Bukarestben és Brüsszelben is el merik mondani, hogy szükség van rá – mondta.
Duray Miklós felvidéki író, politikus azt mondta, ő megrögzött autonómiapárti, az ugyanis a demokrácia szerves része, és a határon túli magyarság jövőjét általa lehet bebiztosítani.
Ugyanakkor megállapította, hogy sem Romániában, sem Ukrajnában, sem a mai Szlovákiában nem igazán sikerült előrelépni a nyelvhasználaton és az oktatáson túl bármilyen jogi rendezés érdekében. Mint kifejtette: borúsan látja a helyzetet, a felvidéki magyarok szerinte feladták az autonómiát. Oda sem tudtak eljutni, hogy azon a szinten kerüljenek túl, amit 1919-ben, az első világháború után meghatároztak. Ez a veszélyes – fogalmazott.
Semmilyen autonóm intézmény nem jött létre az elmúlt húsz évben, és ahogy múlik az idő, az esély egyre csökken – mutatott rá, hozzátéve: olyan megoldási lehetőséget kell megfogalmazni, amely működőképes, és a többség is elfogadja. Ugyanakkor hiányolta, hogy az érdekérvényesítéshez Magyarországról nem kaptak segítséget, és szükségesnek tartotta a felvidéki magyarság civil életének megerősítését. Ez a feltétele annak, hogy az autonómia bármilyen formája ismét napirendre kerülhessen.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke azt mondta, az előrehaladás első lépése nem a többség jó szándéka és nyitottsága, hanem az, hogy a saját közösségen belül szót váltsanak és szót értsenek egymással. Amíg ezen nem tudnak túllépni, sehol nem lesz autonómia, ebben egészen biztos – tette hozzá.
Meggyőződése, hogy az autonómia ügye nem Budapesten dől el. Sok a tévhit ugyanakkor az autonómiával kapcsolatban – vélte, hozzátéve: sokan álomként élik meg. Hozzáfűzte: számára az autonómia nem cél, hanem eszköz, megvalósítása nem „meseszerű". Az autonómia és megvalósulása hosszadalmas folyamat, annak a jogrend részévé kell válnia. A kisebbségi politika ezt úgy tudja elérni, ha a többségnél kellő támogatást tud szerezni – fejtette ki.
Az igazi kérdés az, hogy egy határon túli magyar közösség politikai elitjének van-e bátorsága megfogalmazni a jövőképet, és azt ezután közvetíteni – fogalmazott a vajdasági politikus.
A Magyar Nemzeti Tanácsról szóló jogszabályról azt mondta, kevesebb, mint amit pártként és közösségként megfogalmaztak, de ennél többet nem tudtak megvalósítani.
A németországi Hunnia Baráti Kör által szervezett konferencián a Polgárok Házának konferenciatermét csaknem teljesen megtöltötték az érdeklődők.

impulzus.ro, MTI,erdely.ma

Székely képviselet Európában

[ 2010. szeptember 18., 10:39 ] [128]

 Mentorát kereste és találta meg a Székely Nemzeti Tanács az anyaországi küldöttségben — miként kiderül a hírből, mely szerint a strasbourgi székhelyű Európa Tanácsban ezentúl a magyarországi képviselők fogják pártját az SZNT kezdeményezéseinek.
AZ ET parlamenti közgyűlése magyar küldöttségének vezetője, Braun Róbert fideszes képviselő hozta ezt a sajtó tudomására, s a gesztus a választások utáni új helyzetre is fényt vet.
Az ET parlamenti közgyűlése az emberi jogok érvényesítésének fontos fóruma, a székelység nevében fellépő szervezetek előtt eddig sem volt ismeretlen az egész kontinensre kiterjedő szervezet jelentősége. Az ET nem véletlenül vált a kisebbségi szervezetek számára jogvédelmi harcuk színterévé, felépítése is arra predesztinálja, hogy a kontinens legfeszítőbb gondjai megoldásának eszközeként fungáljon. Az anyanemzetekről politikai határokkal leválasztott, más impérium alá került őshonos nemzeti közösségek sorsa mindenképp megoldásra váró kérdése az európai demokráciának.
Az Európai Unió a regionális, szubnacionális szinten beindított folyamatok révén vett irányt a kérdés kezelésére, így az gazdasági dimenziók közé helyezve haladhat előre, adekvát voltát azonban sokan vitatják. A közösségi önrendelkezés eszmekörében mozgó megoldáskeresés az emberi jogok kollektív kiterjesztését tartja célszerűbbnek, és nem lehet vitás, hogy erről lemondani nem szabad.

Eddig is az archaikus székely nemzetfogalom eredményes korszerűsítésének tanúi lehettünk az SZNT tevékenységében, mely íme, új kibontakozási teret keres. A székelység sajátos földrajzi helyzete folytán sem tartja indokolatlanul magát a nagyobb nemzettest kisebb másának, egyfajta kisebb tömbnek a határon túl. Ha az anyaország lép fel ezentúl képviseletében a kontinentális fórumokon, akkor tulajdonképpen egy természetes viszony lép jogaiba.

B. Kovács András

Háromszék , erdely.ma

Több kell egészségügyre

2010 szeptember 16., csütörtök

Jó az egészségügyi decentralizáció elve, a kivitelezésbe azonban több hiba is csúszott, s ezért az eredmény sem lett megfelelő — véli Nagy András, az MPP háromszéki ügyvezető elnöke, a megyei Gyógyszerész kamara vezetője.
Kifogásolja, hogy a kórházak átadásával párhuzamosan nem decentralizálták a pénzügyi forrásokat, és hogy továbbra is központilag döntenek a személyzetről. A helyi vezetők, a gondok legfőbb ismerői, nem határozhatják meg, hány és milyen szakorvosra, ápolószemélyzetre van szükség.
Nagy András üdvözli az RMDSZ kezdeményezését, mely értelmében alárendelnék az egészségügyi minisztériumnak az Országos Egészs égügyi Biztosítópénztárat. Véleménye szerint így felszámolható lesz a jelenlegi ,,kétfejű sárkány”, hisz nem volt jó, hogy a minisztérium döntött az országos egészségügyi politikáról, a biztosító pedig független intézményként meghatározhatta, mit mennyivel finanszíroz. Az MPP háromszéki ügyvezetője azonban arra inti a tárcavezetőt: szervezetten, komolyan átgondolva, szakemberek véleményére támaszkodva hajtsa végre elképzelését.
Nagy András arra is felhívta a figyelmet, hiába minden reformelképzelés, ha jövőben is kevés pénz jut az egészségügyre. Románia európai viszonylatban is utolsó helyen áll az egy főre jutó egészségügyi finanszírozás tekintetében, ebben az esztendőben a GDP 2,6 százalékát kapta meg az ágazat, pedig legalább 4, a zavartalan működéshez pedig 4,5 százalékra volna szükség. Véleménye szerint, ha az RMDSZ-nek nem sikerül elérnie a kellő arányt a költség vetési viták során, elegendő ok lenne, hogy kilépjen a kormányból.

— Farkas Réka, Háromszék, polgaripart.ro

MPP: lépjen ki a kormányból az RMDSZ

2010 szeptember 16., csütörtök

Újból a kormányból való kilépésre szólította fel az RMDSZ-t a Magyar Polgári Párt (MPP) háromszéki szervezete. Kulcsár Terza József, a polgári párt háromszéki elnöke sajtótájékoztatóján kifejtette: ellentmondás van a szövetség vezetőinek nyilatkozata és az RMDSZ-es polgármesterek véleménye között.
Emlékeztetett, hogy Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezeté-nek elnöke korábban azt nyilatkozta, azzal nem javulna az ország gazdasági helyzete, ha a szövetség kilépne a kormányból, ellenben azért van szükség a jelenlétükre, hogy kormánypénzeket kaphassanak az önkormányzatok. Ezzel szemben néhány napja találkoztak az erdővidéki RMDSZ-es polgármesterek, akik elpanaszolták, hogy leálltak a beruházások, és nem érkeznek a kormánypénzek.
Az MPP háromszéki elnöke bírálta Markó Bélát is, aki húsz év után is a kisebbségi törvény elfogadását szorgalmazza, ahelyett, hogy elkezdenének a székelyföldi autonómiával foglalkozni. Kulcsár Terza József meglátása szerint eljött az ideje a kormányból való kilépésnek, és annak, hogy az RMDSZ valóban felvállalja az autonómia ügyét.
A Kovászna megyei MPP-s politikus kifejtette: „reméli, hogy a magyar kormány majd felszólítja az RMDSZ-t, hogy lépjen ki a román kormányból, hiszen Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes is kifejtette, hogy a Fidesz- kormány támogatja Székelyföld autonómiáját”

— manna.ro/Kovács Zsolt, polgaripart.ro

Kormányzati mérleg

[ 2010. szeptember 16., 07:08 ] [207]

Elégedettséget igyekszik sugározni Markó Béla RMDSZ-elnök, kormányfő-helyettes. Próbálja elhitetni a nagyvilággal s ta lán magával is: kormányzati szerepvállalásuk nem teljes csőd, van, lesz hozadéka az ország polgárai és a magyarság számára is.
Nincs könnyű dolga, hisz a kabinetnek, melynek túlélésében jelentős szerepet vállaltak, egyetlen elfogadható, koherens lépése sincs, hibát hibára halmoznak, kiútkeresés helyett fokozzák a zűrzavart, mélyítik a válságot. A Markó által sorozatosan dicsért, s elmondása szerint nekik, no meg a magyar Cseke Attila miniszternek köszönhető egészségügyi decentralizáció rákfenéi nap mint nap előtűnnek, a jó elképzelés sebbel-lobbal, átgondolatlan intézkedésekkel történt megvalósítása miatt hol egyik, hol másik kórházban robban ki botrány, tüntetés, olykor akár verekedés is.
Az önkormányzatok miatt érdemes kormányon lenni, hisz így pénzt kaphatnak beruházásokra — hangzott oly sokszor, ám most ez sem látszik megvalósíthatónak. Üres az államkassza, nem jut sem iskolák, sem megkezdett sportcsarnokok befejezésére, utak feljavítására. Befektetésekre csak pályázatokon, többnyire EU-s alapokból elnyert pénzek kerülnek, ezek odaítélése pedig — reményeink és hivatalos állítások szerint — nem politikai színezettől függőek.

Az RMDSZ hatalmi regnálása nemzetpolitikai kérdésekben sem hozott előrelépést. Gyermekeink továbbra is románul tanulják a történelmet, földrajzot, ugyanolyan zsúfolt órarend szerint, központosított iskolákban próbálják fejükbe pumpálni az információhalmazt. Újabb tanévet veszítenek, s jelenleg csak a halovány RMDSZ-es fenyegetőzések próbálják éltetni a reményt, hogy egy esztendő múlva talán másképp lesz. A kisebbségi törvény ma már csak arra alkalmas, hogy időnként követelés vagy ígéret szintjén emlegessék, a regionális átszervezésről, a Székelyföldi Fejlesztési Régióról mind ritkábban szólnak a magyar politikusok, s ha megteszik, kormányzati partnerük élesen utasítja rendre őket. Még a megyei intézményvezetők cseréjét sem sikerült véglegesíteniük itt, Háromszéken sem, ahol pedig már január közepén bejelentették a gyors és sikeres megállapodást a demokrata-liberálisokkal.
Nagyon erős meggyőzőképességre van szüksége Markó Bélának, hogy elhitesse: van értelme hatalmi szerepvállalásuknak, mikor már azt sem mondhatják el, legalább néhány kilométer leaszfaltozott utat nyertek az autonómia feladásáért cserébe.

Farkas Réka, Háromszék, erdely.ma

Autonómia

[ 2010. szeptember 16., 12:25 ] [221]

Mesélik – s ha nem igaz, annyi! –, hogy egy RMDSZ-es vezető tisztségviselőtől megkérdezte egy másik európai nemzetállam kisebbségi politikusa: hogy hívják a ti kisebbségi terrorszervezeteteket? Emberünknek erre nem volt mit válaszolnia, de leszűrte magának azt a következtetést, hogy Nyugaton vannak olyan kisebbségek, amelynek tagjai – hű, de liberálisra sikeredett ez a megfogalmazás! – minden eszközt bevetnek nemzeti létük megóvása érdekében.
Az más tál tészta, hogy ők szabadságharcnak, a többségiek közönséges terrorizmusnak nevezik a politikai küzdelem e nagyon szélsőséges formáját. Nézőpont kérdése – de nem változtat a lényegen: az erőszak alkalmazásán. Ez riasztó a keresztény Európában, riasztó a nyugati kultúrán nevelkedett ember számára. Számomra is. Riasztó és elfogadhatatlan.
Nemrégiben Baszkföld franciaországi részéből érkeztek vendégek Csíkszeredába, elhozva táncaikat, énekeiket, korlátlan derűjüket. S e vendégek mesélték, hogy Franciaország egyszerűen nem vesz tudomást róluk, nem vesz tudomást kisebbségeiről általában. A kétmilliós baszk közösség – amely Európa egyik legősibb népcsoportja, s amely két állam, Spanyolország és Franciaország területén él – azonban baszkként akar megmaradni. Még olyan körülmények között is, hogy hivatalosan nem léteznek, nincsenek az állam által finanszírozott iskoláik. Némi irigységgel tekintenek Spanyolországban élő nemzettársaikra, akik már kivívták az autonómiát, elismerik létüket és elismerik közösségi jogaikat. Még akkor is irigykednek rájuk, ha a baszk autonómia nem ugyanolyan mértékű, mint a katalán – de a népcsoport életében mindenképp előrelépést jelentett annak kivívása. Igaz, hosszú út vezetett az autonómia elnyeréséig, az ETA betűjelű baszk szeparatista szervezet gyakran hallatott magáról, sok ártatlan ember vére ömlött a baszk szabadságért. A fáma – értsd a hírközlő eszközök – azonban nem sokat beszélt arról, hogy hasonló módszerekkel küzdenek a franciaországi baszkok is.

Baszk barátaink azonban azt is elmesélték, hogy a családok költségvetését jelentős mértékben megterhelő magániskolákba járnak azért, hogy anyanyelvükön tanulhassanak, s olyan is volt köztük, aki azt is megkockáztatta, hogy számára idegen nyelv a francia nyelv, nagyobb gyerek korában kezdte elsajátítani. Szóba került az is, hogy Korzika elnyerte autonómiáját. Legalábbis mi így tudtuk. Baszk vendégeink felvilágosítottak: Korzika fele elnyerte autonómiáját, de az – jogosítványait tekintve – nem mérhető a spanyolországi baszk autonómiához sem.
Ezen elcsodálkoztam egy kicsit, de a napokban láttam egy korzikai rendszámú autót. Az európai szabványok szerint készített rendszámtáblán az országjelzés Korzika volt.
A baszknak kevés az az autonómia, amelynek ilyen külsőségei vannak.
Nekünk egyelőre sok. S még csak terrorszervezetünk sincs (nem mintha nekem kellene, hiszen gyűlölök mindenféle erőszakot!) –, holott a többségi politikusokból többen neveztek már minket terroristáknak.

Sarány István, www.honline.ro, erdely.ma

Levél Szüleimnek, Erdélynek – 1940. szeptember

[ 2010. szeptember 16., 00:46 ] [326]

Fotó: Balogh Rudolf

 Az alábbi levél 1940. szeptemberében íródott, a bécsi döntést, majd a bevonulást követő napokban. Írója Paál Árpád István, aki kolozsvári iskolái után Budapesten végezhetett egyetemet, és ekkor Diósgyőrön gyakornokoskodott. Szüleihez, és rajtuk keresztül az erdélyiekhez írt levelében az évtizedeken át várt esemény bekövetkeztének öröme olyan hangulatokat kelt, melyből a mai ember számára is kiérezhetővé válik a tiszta, nem más nemzetek kárára megnyilvánuló öröm, az erdélyi lélek ragaszkodása, a szülőföld tisztelete.
Drága jó Szüleim!
Nektek írom ezt a levelet, de rajtatok keresztül írom mindazoknak, akiket elválasztott idáig valakitől a „határ”, akik vártatok bennünket haza a bevonulókkal. Mentünk volna, szerettünk volna ott lenni, nem a főhelyeken, nem ünneplésre számítva, csak valahonnan, egy eldugott kis erkélyről, egy utcaszegletről megpillantani a régen várt álombeteljesülést. Leírom ezeket a hazavágyódással teli napjainkat, leírom az érzéseinket, hogy megmaradjon emlékként, bizonyítékaként annak a szeretetnek, amivel a magunkénak hisszük a mi újra magyarrá lett kis hazánkat, Erdélyt.

Azon a péntek délutánon, csendes, napsugaras időben mondta be a rádió a bécsi döntést. A 22 éve várt öröm hihetetlen elkövetkezése, a sok-sok színes álom beteljesülése szinte belénk fojtotta az örömöt. Nem tudott kitörni belőlünk, nem tudtuk elhinni a hírt, nem tudtunk gondolkozni akkor, csak ültünk egymással szemben a feleségem meg én, két Erdélyből kiszakadt lélek, s a bennünk született ezernyi kérdés közül nem tudtuk melyik legyen az első. Aztán újra szólt a rádió. Valaki, a tények száraz bejelentése után, az első érző szavakkal köszöntötte Erdélyt, valaki ezrek és ezrek szeméből elindította a megkönnyebbítő könnyeket. Mert megkönnyebbültünk akkor, végre hinni tudtunk, végre végigcsordulhatott az arcunkon az öröm és sírtunk, sírtunk úgy, ahogy csak az örömtől lehet, sírtunk úgy, ahogy sohasem tudott megsiratni a két évtizedes szenvedés. A felszabadult érzés egyszerre tevékennyé tett. Ismerősök, levelek, táviratok útján igyekeztünk biztosítani a hazamenetelünket. Tudom akkor minden odavaló így tett, s senki sem álmodta, hogy lemaradunk.
Vasárnap jött, Várad felejthetetlen ünnepe! Milyen érzés lehetett annyi idő után újra elimádkozni a himnuszt. Nem bírt bennetek maradni, kitört belőletek, s Várad ezzel a vasárnappal mutatta meg igazi magyar arcát, amikor mert lelkesedni, szuronyerdő közt, sortűz, s a vesztes uralom kicsinyes bosszúvágya közepette mert tüntetni, himnuszt imádkozni, szívében a 22 éve várt örömmel. Oh milyen büszkék voltunk akkor mi, odavalók!
Másnap jött a lehangoló hír. 30 napig polgári személyek nem mehetnek a visszacsatolt területre. Istenem csak mi, mi hazavágyók tudnánk megmondani mennyi nekünk ez a 30 nap. Nem tudtunk ebbe belenyugodni, autós kirándulást terveztünk. A többség azonban kimondta, hogy a hosszú út miatt „nők kizárva” jeligével történjék a hazamenetel. Végre megértettem velük, hogy az én kis feleségem nem a látványosságért menne oda, az álmai, a vágyai, a kisebbségi élet alatt beleidegződött érzései viszik most őt haza. Megértették, belegyeztek. Akkorra megjött a végső határozat, a kirándulást sem engedélyezik. Milyen délelőtt volt! De az idő rohant tovább, már nem lehetett semmit sem csinálni.
Csütörtök reggel 7 óra. Megszólalnak az ország összes harangjai, búgva, zokogva, imádkozva kísérik a honvédeinket arra, az ősi Kárpátok felé. Délelőtt Szatmárra vonulnak be. Akkor tudtuk meg, hogy a Kormányzó Úr is velük van, Ő csatolja újra ide az ősi városokat. Még egy utolsó erőlködéssel, telefont, levelet, táviratot igénybevéve megpróbálunk engedélyt szerezni az utazásra, de hiába, nem mehetünk.
Így virrad ránk, messze Tőletek, a legszebb váradi nap, 1940. szeptember 6-ika. A rádió mellett kuporgunk, könnyes szemeinken át mennyivel többet látunk mi, odavalók, mint a többiek, mint amit elhozhat ide az a kis mikrofon. Látjuk az állomástól a Bémer térig hullámzó tömeget, látjuk a virágzuhatagot, látjuk a sok-sok ismerős, örömtől síró-nevető arcot, látunk Benneteket, a szeretteinket, a sok-sok zászlót, az ismert szónokokat, s látjuk, sírva látjuk a honvédek élén köztetek lovagló beteljesült álmot.
A könnyeink festenek felétek ezerszínű szivárványt, felétek – örömben úszó otthoniak, feléd magyar lelkű Várad…
Aztán elcsendesedett a rádió, csak a lelkünkben élt tovább az otthoni ünnep. Jöttek rendre a közvetítések. Nagybánya, Beszterce, Dés, jött a kolozsvári örömmámor, a székely falvak, a gyönyörű völgyekben nem hiába álmodó kis székely városok ünnepe. Eljött mind ide hozzánk. Azóta minden visszaadott helységbe elérkeztek az álomhonvédek, mindenütt szabadon szólhat a magyar imádság.
Mi is megnyugodtunk. Az utazási tilalom miatt érzett zúgolódás megértéssé szépült, s vigaszra talált. Mert vigasz az nekünk, hogy ennyire fájt nem otthon lenni, hogy ennyire szeretjük a mi kis hazánkat, s ha Bennetek örökké élő emlékek lesznek az elmúlt napok, bennünk örökké örömöt, önbizalmat, otthonszeretetet szülő érzés lesz a most érzett fájdalom.
Csak októberben mehetünk haza. Csak akkor, amikor elhervadt már minden elhintett virág, amikor eltűnik az utcák zászlódísze, eltűnnek a honvédeket fogadó diadalkapuk, s az örömmámort a megszokottság szürkesége váltja fel. Mi csak akkor mehetünk, de a lelkünkben ünnep lesz, virágzuhatagos, zászlódíszes ünnep lesz az a nap.
Várjatok bennünket is örömmel, várjatok a lelketek színes virágaival. Ne éreztessétek, hogy nekünk, akik nem voltunk ott végig, nekünk nem is volt jogunk részt kérni az örömötökből. Ne éreztessétek ezt, mert mi nem a munka elől menekülni, nem a szenvedések elől szabadságban élni jöttünk ide. Bennünk örök fájó emlék lesz az eddigi elválásokat megszomorító határ, bennünk fel fog sírni mindig az elszakítottság miatt idáig érzett árvaság. Mi itt is az otthonért, a kicsi hazánkért dolgoztunk, a munkánk nevet, megbecsülést szerzett Erdélynek, s ha néha hazamehettünk, mi vittünk nektek buzdítást, reményeket, ha sokszor fájó színészkedéssel is, mégis mi adtunk nektek színes álmokat, amiket nem láthattunk beteljesülni!
Várjatok minket is örömmel, színes virággal, ünneplő köntössel, várjatok minket is, mert nekünk is jogunk van az örömünket sírva ünnepelni….
Árpád

Közreadja: Paál Gábor , erdely.ma

Egységes nemzetpolitika, támogatott családok

[ 2010. szeptember 12., 15:27 ] [323]

További nemzetpolitikai kérdésekben, így például a határon túli magyarság támogatásának egységesítésében, a gyes és a gyed újraszabályozásában, illetve a családi adózás bevezetésében várhatók többek között kereszténydemokrata javaslatok a parlament hétfőn kezdődő őszi ülésszakán – mondta el a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetője a távirati irodának adott interjújában. Harrach Péter megerősítette, hogy az egyházi iskolák még idén egymilliárdos kárpótlásra számíthatnak, s szeretnék, ha a jövő évi költségvetés egyik kiemelt területe a családtámogatás lenne.
Harrach Péter azt mondta, a tavaszi ülésszakhoz képest a mostaniban a kormányzati és az egyéni képviselői indítványok aránya várhatóan megfordul az előbbiek javára. A parlament őszi ülésszakán elsősorban azokon a területeken várhatóak önálló KDNP-s kezdeményezések, ahol kormányzati szerepet is vállaltak a kereszténydemokraták – mutatott rá, példaként említve a nemzetpolitikai területet.
Családi adózás, nemzetpolitika, egykulcsos adó

Kifejtette: a határon túli magyarok támogatásának egységesítését és újraszabályozását tervezik, szeretnék felszámolni a jelenlegi átláthatatlan, szétaprózott rendszert. Megszólalnak és várhatóan javaslattal élnek majd a kereszténydemokrata politikusok pénzügyi és gazdasági kérdésekben is. Harrach Péter fontos lépésnek nevezte az egykulcsos adó és ezzel párhuzamosan a családi adózás bevezetését, illetve – a kilakoltatások megelőzésére – a Nemzeti Eszközkezelő Társaság tervezett létrehozását.
Nevelés
Jelentős változások várhatók az oktatásügyben is, a nevelés szempontjának megerősítése lesz a következő időszak feladata. Az egyházi iskolák a zárszámadási törvény elfogadásával pedig még idén egymilliárdos kárpótlásra számíthatnak – erősítette meg a frakcióvezető. Szociális területen a gyes és a gyed újraszabályozását és az intézmények problémáinak rendezését említette kiemelt kérdésként a családpolitika egészének újraformálása mellett.
Szabad vasárnap
A KDNP-frakció vezetője arra számít, hogy a szabad vasárnapról szóló kereszténydemokrata javaslatot az őszi ülésszakon még nem tárgyalják, de – mint mondta –, erről a kezdeményezésükről nem mondtak le, azt magukénak tekintik. Arról, hogy multinacionális cégek ellenkampányt indítottak, azt mondta, nagy pénzek állnak a kampány mögött, azon dolgoznak, hogy feledtessék, egyetlen céljuk a profitmaximalizálás. „Töretlen határozottsággal folytatjuk a harcot, hiszen a munkavállalók védelme a legfontosabb” – fogalmazott Harrach Péter.
Költségvetés
Arról, hogy a jövő évi költségvetés mozgástere milyen lesz, úgy vélekedett, hogy egy büdzsében mindig arra van forrás, amit fontosnak tartanak. Az az értékrend, amit a kormány képvisel, egybevág a KDNP által képviseltekkel – mutatott rá, és kiemelten kezelendő területnek nevezte a büdzsében a családtámogatást és az oktatásügyet. Előbb vagy utóbb el kell jutni ahhoz, talán éppen a családi adózáson keresztül, hogy az 1998-2002 közötti időszakhoz hasonlóan a családok támogatása, a gyermek nevelésének biztosítása jelentős hangsúlyt kapjon – fogalmazott Harrach Péter. Arra a szocialista felvetésre, hogy a költségvetés benyújtásakor jön el az igazság pillanata, úgy válaszolt: igen, reméli akkor jön el. Az igazság pillanata pedig az lesz, hogy bebizonyítják, ebben az elrontott gazdasági helyzetben is lehet jelentős lépéseket tenni – mondta.
Alkotmány
A jelenleg is zajló alkotmányozásról azt mondta: legfontosabb eleme az új alkotmánynak a preambulum, s ebben mindenképpen szerepelniük kell az európai hagyományokhoz híven a keresztény értékeknek, a társadalom által elfogadható megfogalmazásban. A kereszténydemokraták a házasság és család védelmét szeretnének megerősíteni és hangsúlyosan szerepeltetni. Harrach Péternek szerint tavaszra megszülethet az új alkotmány.
Rendezett világ
A KDNP frakcióvezetője azt mondta, a tavaszi ülésszakra az volt a jellemző, hogy gyors ütemben helyre kellett hozni az előző nyolc év kártételeit, és a főbb lépéseket meg kellett tenni nemzetpolitikában, az oktatásügyben és szociális területen. Rendezett világot kellett teremteni, az elmúlt nyolc év rendezetlenségét meg kellett szüntetni, és új szemléletet kellett megvalósítani. Ezáltal nyílt lehetőség arra, hogy jelentősebb pénzügyi források nélkül is lényeges változtatásokat meg lehessen lépni – fűzte hozzá.
mno.hu,erdely.ma

15

Még egyszer az erdélyi bevonulásról… – FILM

[ 2010. szeptember 07., 13:50 ] [37]

Aki átélte, sohasem felejti el azt a négy esztendőt. Jártam olyan erdélyi temetőkben, ahol a 60 esztendős bácsika fejfájára az van írva: élt 4 évet.
„Ha az a kicsi idő nem lett volna, most semmi sem lenne, de főleg magyar szó nem hallatszana már sem Kolozsvár, sem Bánffyhunyad, sem más városok, és falvak utcáin” – írta Hámori Péter. Aki ismeri a 20. századi Erdély történelmét, az tudja: ez nem túlzás. Erdély egyik fele 1940 szeptemberében egy rendkívül pusztító nemzetiségi elnyomásból szabadult.
Az otthonunkkal elbánt a 20. század. Elbánt Európával, elbánt Közép-Európával és elbánt Magyarországgal. Az első világháborút követő Párizs környéki békerendszer több ezer kilométer új határt húzott fel. Határokat, amelyek ezer esztendős gazdasági, kulturális kapcsolatokat vágtak el. De ami ennél is rosszabb: emberek százmillióinak tették tönkre az életét. Családokat, barátságokat zúztak össze, mindenhol ellenségeskedést szítva. A nemzeti elnyomás Európában addig ismeretlen módon igyekezett kitörölni nyelveket, kultúrákat, történelmet, közösségeket.

Teljesen természetes és magától értetődő, hogy a magyar kormány harcolt ez ellen – és gondot viselt a sajátjaira, védte a nemzeti érdeket. Erdély visszacsatolása a Varsói szerződésből történő kiválásunkig – amit Antall József és Jeszenszky Géza vitt a végső formájában sikerre – ez a legnagyobb diplomáciai fegyvertény az előző évszázadban. Az egyik utolsó önálló dobásunk, amelyet a térségen végigtaposó náci világbirodalom ellenére ki tudtunk harcolni. Hitler ugyanis legszívesebben mindent a románok, és legfőképpen Antonescu kezén hagyott volna.
A bevonulás élményét soha senki sem felejtette el, aki Erdélyben magyarként átélte azt.
Wass Albert élményez ez volt:

 

Élményekből van bőven. Idézhetnénk hosszan Cs. Szabó Lászlóét, Tamási Áronét, Márai Sándorét és a többiekét – akik sohasem voltak elbűvölve a náciktól, de tudták mit jelent Erdély. És soha sem árulták el a nemzetköziség oltárán, sem a „nemzet, mint vallás” oltárán: sem a magyarokat, sem a szászokat, sem a zsidókat, sem a románokat, sem a cigányokat – sem senkit.
Az bizonyos, hogy a románok szomorúak voltak Észak-Erdély elvesztése miatt. Erdély ugyanis sok-sok nemzet hazája volt mindig. És a románok is benne éltek, mióta világ a világ meg egy nap. Voltak atrocitások a bevonuláskor. Pánikoló, az egyenruhájukat és a zászlójukat meggyalázó honvédek mészároltak civileket. És voltak civilek, akik fegyverrel álltak ellen a bevonuló csapatoknak – ami ugye közönséges bűncselekmény.
Aztán a nagy-nagy öröm után eljött a szürke hétköznapok ideje. A 20 évig kiszipolyozott Erdélybe a magyar kormánynak hatalmas pénzeket kellett fektetnie. Magyarországról meg áramlottak a karrierhivatalnokok nemzeti szellemet terjeszteni.
Ám, aki átélte, sohasem felejti el azt a négy esztendőt. Jártam olyan erdélyi temetőkben, ahol a 60 esztendős bácsika fejfájára az van írva: élt 4 évet.
A háborús idők és a visszacsatolásért folytatott harc kudarca után új utat kell találni. Európának úgy nagyjából megy ez a dolog. Említhetnénk a németek és a franciák esetét, vagy Dél-Tirol történetét. Közép-Európában is meg kell találnunk a jövőbe vezető utakat a SAJÁT és a többi nemzet érdekeinek figyelembe vételével.
Száraz Miklós György írja egy helyen: „Mostanság divattá lett kinyilatkoztatni: ’Nekünk már közömbös, minket már hidegen hagy. Hiszen ez a régmúlt, ez már történelem.’ Igaz, Trianon valóban történelem, még ha szomorú is. Csakhogy a történelmünk is mi vagyunk (…) És ostoba az, aki nem tanul a történelemből, aki nem tanul legalább a saját kárán. (…) Aki a ’piacon’ a mindig saját hasznukra tévedő, nagyhangú, arcátlan ’kofák’ közt szemérmesen hallgat, aki nem alkuszik a végsőkig. Mert Trianon valóban történelem, de amíg a határokon túl összegyűlik csak tíz magyar gyermek egy óvodában, tíz férfi a kocsmában vagy a faluházban, tíz hívő lélek az imaházban, addig élő valóság is.”

PunkRhétor, erdely.ma

Támogatja az MPP a gazdatüntetést

2010 szeptember 02., csütörtök

Egyetért a háromszéki MPP a gazdák követeléseivel, ezért támogatja mai tiltakozó felvonulásukat is, a párt képviselői jelen lesznek a tüntetésen — közölte tegnapi sajtótájékoztatóján Bálint József, az alakulat sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke.
Szerintük az állami támogatások megvonása, illetve azok ki nem fizetése a játékszabályok meccs közben történő megváltoztatásának felel meg, nehezíti a gazdák megélhetését, hiszen terményeik nem lehetnek versenyképesek a nagyobb támogatásban részesülő nyugati termelőktől származó áruval szemben. Bálint szerint a mezőgazdasági támogatások megvonásá nak másik veszélye, hogy Szé kelyföldön negatív folyamatot indíthat el: kihúzhatja a földet az emberek talpa alól. Ugyanis ha többé nem művelik meg a földet, eladják azt, így nem csak a jelenre, de a jövőre is veszélyt jelent az állam magatartása.

— Farcádi Botond/Háromszék, polgaripart.ro

A csángó gyerekek egyik mecénása, dr. Szilágyi László – Interjú

[ 2010. szeptember 05., 09:48 ] [153]

Dr. Szilágyi László fogorvos a magyarság különböző régióiban élő fiataloknak segítséget nyújt, hogy együtt tölthessenek évente néhány napot, hogy megismerhessék egymást és Magyarország értékeit. Feleségével, Szilágyiné Fodor Zsuzsannával egy vállalkozást vezetnek, és mégis időt szakítanak arra, hogy a nemzet összetartása jegyében fiataloknak szervezzenek programokat.
A család húsz éve érkezett a Nyírségből Sopronba. A rendszerváltáskor alapították első vállalkozásukat, amiből a mai virágzó cég kinőtt. A vállalkozásnak van egy üdülőtelepe is Sopron mellett, ahol Szilági úr többek között moldvai csángó gyerekeket nyaraltat.

erdely.ma

>